30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucc
Írta: 2016. szeptember 24. 20:09
| Link

Összerezzentem, amikor valaki köszönt nekem. Egy picit bosszúsan fordultam felé, ám amikor megláttam, elmosolyodtam.
- Áh!  Szia Lucy! Mi járatban? - kérdeztem tőle kedvesen és közelebb léptem hozzá.
Balszerencsére minden könyv kicsúszott a kezemből és a padlóra esett. Halkan káromkodtam, aztán eszembe jutott, hogy társaságban nem kéne és inkább elkezdtem fölszedni a könyveket.
- Tényleg, te tudod, hogy ez mi? - mutattam a gömb felé miközben pakoltam.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. szeptember 28. 22:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 24. 20:24 | Link

Lea


Miután köszöntem, ő összerezzent, majd leejtette a könyveit.
- Rajzos témájú könyveket keresek - közöltem vele, majd még magyarázatképp hozzátűztem, hogy miért is. - Tudod, én szeretek rajzolni, kiskorom óta érdekelnek a művészetek. - A mondatom végére elmosolyodtam.
- És, te mi járatban vagy? - kérdeztem meg tőle, egyrész azért, mert érdekelt, másrészt azért, mert bunkóságnak éreztem volna, ha nem kérdezem meg.
- Nem, foggalmam sincs. - válaszoltam a kérdésére a különös tárggyal kapcsolatban, majd én is jobban szemügyre vettem.
~ Lehet, hogy csak egy dísz. ~ merengtem magamban. ~ De, mi van, ha valamilyen különös dolog? ~ tűnődtem, majd újra Lea felé fordultam.
- Te mióta vagy itt? - utaltam arra, hogy mennyi ideje van a helyiségben, hátha látott valakit használni, és abból rájöhettem volna, hogy mi is ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Írta: 2016. szeptember 24. 21:09 | Link

Ahogy kész lettem, válaszoltam a kérdéseire.
- Nem régóta vagyok itt, most a könyvtárost keresem. Vagy nincs is? - kérdeztem.
Lettem a könyvemet egy asztalra, és újra a gömb felé fordultam. Odaléptem és fontolgattam magamban, hozzá érjék-e. Végül Lucy válaszát már csak elmosódva hallottam, mert, ahogy hozzáértem elkapott valami űr és egy pillanat alatt egy homokos úton találtam magam. Emberek futottak el mellettem furcsa, középkori ruhában. Rám se néztek, úgy siettek. Egy dombon álltam az emberek pedig egy völgybe rohantak, ahol házak álltak és kisebb füst szállt föl. Az ottaniak kiabálva marakodtak. Nők is, férfiak is, gyerekek is. Végig pillantottam magamon. Én is hasonló régi  ruhában álltam. Rózsaszín hosszú egybe ruha, virág koszorúval a fejemen. Akkor kezdtem érezni, mennyire kényelmetlen az a bizonyos fűző. Bár nem voltam biztos benne, hogy ez fűző volt-e, de amilyen történeteket  olvastam eddig róla, azok így írták le. Két alak rohant felém, azt hittem nem állnak meg, de megálltak és elég barátságtalanul kérdezték meg;  "Kapulett vagy Montague?" Én pedig csak álltam és elég lassan jutott el a tudatomig, hogy mi történt. "Na!" Nem bírtam eldönteni, hogy mit mondjak. Ha ezek Montaguek akkor nekem is azt kell mondanom, de ha viszont Kapulettek, akkor az lenne a jó válasz.
Kezdtek egyre türelmetlenebbek lenni, én pedig egyre kétségbeesett voltam, mikor szerencsémre meg jelent valaki.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. szeptember 28. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 24. 21:42 | Link

Lea


Közelebb léptem a gömbhöz, majd Lea hozzáért, de én meg akartam állítani, ezért, amikor a vállához értem, eltűnt a talaj a lábam alól, és egy poros úton találtam magam. Közbepillantottam, és megállapítottam, hogy valahol a múltban lehetek, ruhám is erről árulkodott. Elkezdtem kutatni a fejemben, de nem jutottam semmire. Szerencsére észrevettem Leát, akit két ember faggatott. Épp akkor értem oda, amikor megkérdezték tőle, hogy "Kapulet, vagy Montague?" mivel Nora eléggé segélykérőn nézett rám, megpróbáltam valahogy kimemteni ebből a helyzetből.
- Átutazóban vagyunk. - feleltem, mire mind a két férfi rám emelte tekintetét, majd elmentek, szerencsére.
- Hogy a franciakarikába kerültünk ide? - kérdeztem barátnőmtől, majd számonkérően néztem rá.
Újból végignéztem az öltözékemen, de a bokáig érő, fűzős darab, látszólag egyeltalán nem akart visszaváltozni a talárommá, így kissé lemondóan néztem végig újból magamon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucc
Írta: 2016. szeptember 25. 09:38
| Link

Ahogy Lucy elkergette azokat az idegeneket, kicsit megnyugodtam.
- Hát szerintem a gömb hozott ide.- mondtam majd újra körbenéztem- És akármennyire is furcsa, de szerintem a Rómeó és Júliában vagyunk.
Nem csodálkoztam, hogy Lucynak is leesett az álla, mint nekem. De mielőtt még hangot is adhatott volna a gondolatainak feltettem azt a kérdést, ami talán őt is foglalkoztatta.
- Bár szerintem nem az a kérdés, hogy kerültünk ide és hol vagyunk, hanem az, hogy jutunk ki innen!?
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. szeptember 28. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 25. 10:07 | Link

Lea

Leesett az állam.
~ Mégis, hogy lehetnénk ott? Pontosabban itt? Ráadásul, még nem is olvastam azt a könyvet.
- Hát... öhm... - makogtam, majd rájöttem, hogy valami értelmeset is kinyöghetnék.
- Szerintem nézzünk körül. Úgyis átutazóban vagyunk. Majd, ha ezzel végeztünk, akkor menjünk haza - mondtam.
~ Igazából örültem neki, hogy ide lyukadtunk ki. Másrészt, annak is örültem, hogy nem más-más helyre kerültünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucy
Írta: 2016. szeptember 26. 15:14
| Link

- Hát jó nézzünk szét. - mondtam - De arra!- mutattam a verekedés felé.
Elindultunk az ellenkező irányba. Meglepődtem magamon, de nem féltem, nem voltam egy kicsit se megijedve. Inkább izgultam, élveztem, ahogy mentünk a… hát  nem is tudom hova. Mint a régi osztálykirándulásokon.
- Szerinted itt is vannak varázstudók, mármint nem muglik? - bukott ki belőlem a kérdés mielőtt még átgondolhattam volna.
- Te olvastad már a könyvet? - kérdeztem, mert azért jó lenne tudni mennyire van tisztában a történettel, amibe kerültünk.
Már ha tényleg ott vagyis itt vagyunk.
Utoljára módosította:Hegyi Leonóra , 2016. október 2. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 26. 19:09 | Link

Lea

- De, ha nem szeretnél, nem kell mennünk! - kezdtem volna magyarázkodni, de elakadt a szavam, ahogy megláttam a verekedőket.
- Szerintem, menjünk másfele. - Javasoltam, mert nem akartam bajba keveredni. Az más, hogy egyébként mindig azon törtem a fejem, hogy hogyan tegyem még színesebbé a hétköznapjaimat.
- Hát, foggalmam sincs. De, remélem, mert akkor hátha tudnak tudnak segíteni, hogy hazajuthassunk.
~ Haza. ~ Ízlelgettem a szót magamban. ~ Végülis, be kell valanom, de a kastély ténlegesen az otthonom lett. Remélem vannak varázslók errefelé, mert, ha csak kizárólagosan muglik közé kerültünk, akkor nagyobb bajba kerültünk, ment hittem.
- Nem, nem olvastam a könyvet. - kicsit kezdtem aggódni, hogy akkor most mi is lesz velünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucy
Írta: 2016. szeptember 27. 20:50
| Link

- Én se olvastam.-vallottam be-Csak láttam a musicalt. Tudod, a fél tesóim, pontosabban Klára és Amanda musical mániások. - mondtam mosolyogva. Azért annak örülök, hogy vannak fél tesóim.
Tök jól elcseverésztünk ott, pedig lehet, hogy sose jutunk vissza. NEM! - gondoltam magamban. Az út elkanyarodott és egy kis emelkedő jött. A dombon túl egy másik falut láttunk. Itt nem volt semmilyen összecsapás, ekkor összenéztünk. Én bólintottam, majd elindultunk. A falu egész érdekes volt. Láttunk egy kovácsot, aki lovat patkolt. Meg mindenféle régi üzleteket és régi ruhás embereket. Bár mondjuk elég kevesen járkáltak az utcán. Ez kicsit fura volt, biztos mindenki csatázott.
- Meg kéne tudni, melyik faluban vagyunk. - mondtam, hiszen ez még mindig fontos kérdésnek számított. - És szerintem fedő sztorinak tökéletes volt az átutazós hazugság. Csak egészítsük ki Mandolára, mert azt a helyet tuti ismerik. Rómeót is odaszáműzték. Ja, és hogy képbe legyél, Veronában vagyunk. - nem akartam túl okos tojásnak lenni, de azért ezek az információk fontosak voltak.
Ahogy sétálgattunk a faluban, egyre kezdett zavarni a hosszú szoknya. Meg akartam igazítani, de ügyesen esetem, méghozzá neki egy idegennek. Egy NAGYON helyes idegennek, aki azonnal a lábamra állított és megcsókolta a kezem, majd a nevemet tudakolta. Elpirultam és nem bírtam megszólalni.
Utoljára módosította:Hegyi Leonóra , 2016. október 2. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 27. 21:09 | Link

Lea

~ Jé, eddig nem is mondta, hogy vannak féltesói! Kíváncsi vagyok, hogy még milyen meglepetéseket tartogat. Nekem is vannak féltesóim, bár, róluk nem sokat beszélek senkinek.
- Igen, az jó lenne, ha tudnánk. - bólintottam, majd körül nézem. Megtudtam, hogy Veronában vagyunk.
~ Verona. Olyan ismerős volt ez valahonnan. Tudom már! A szüleim itt találkoztak először. Remek! ~ gondoltam magamban. ~ Jó, hát természetesen pár évvel később voltak itt, de mégis rossz érzés tudni, hogy egyszer itt jártak.
Lea épp nem nézett maga elé, és neki ütközött egy idegennek. Amikor észrevettem, hogy össze fognak ütközni, szólni akartam, csak az ismeretlen fiú tekintetében volt valami egészen különös, ezért nem volt elég időm szólni. Ahogy találkozott a tekintetük, Lea elpirult.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. november 27. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucy
Írta: 2016. szeptember 27. 21:27
| Link

Furcsa mód most nem makogtam sokáig, hanem összeszedtem magam és válaszoltam.
-A nevem Leonóra és kösz, hogy elkaptál. - azt hiszem újra elpirultam pedig nem szoktam.
- Semmiség, nagyon szép neved van, az én nevem Mercució és örültem a találkozásnak. Mi járatban vannak itt hölgyeim, magukat még nem láttam errefelé. - mondta az idegen.
Pont ő, pont Mercució. Megáll az ész, pont az tetszik meg nekem, aki meg fog halni a végén. Habár ebben a történetben mindenki meghal. A sok gondolkodás alatt nem tudtam válaszolni.
Utoljára módosította:Hegyi Leonóra , 2016. október 2. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 1. 14:47 | Link

Lea

Amíg Lea, és az idegen, - mint kiderült, Mercutió -, bájologtak, addig én végigmértem a fiút. Vörös haja volt, és kék szeme, és magas volt. Mármint, hozzám képest mindenki magas, de Leához képest is magas volt. Megkérdezte, hogy mégis, hogyan kerültünk ide.
- Átutazóban vagyunk. - feleltem, - talán -, túl gyorsan, nehogy Lea valami ostobaságot feleljen. Nem ismertem túl régóta, és lehet, hogy símán mondta rávágta volna, hogy az ő kedvéért ideköltözik.
- Mantolára tartunk. - tettem hozzá, Lea javaslatát, miszerint azt mondjuk, hogy oda tartunk, mert azt biztos ismerik. Igazából titkon reménykedtem benne, hogy igaza lesz.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. október 1. 19:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucy
Írta: 2016. október 1. 19:35
| Link

Mercutió csodálkozását látva hirtelen rájöttem milyen butaságot mondott Lucy.
-Mantovába! Vagyis, onnan jöttünk. Kirándulunk. - mondtam és próbáltam őszintén elmosolyodni de csak amosolygás sikerült.
/ Ti aztán relytélyesek vagytok-mondta Mercutió- Van szállásotok? - kérdezte  /
Én persze megint úgy éreztem elpirulok pedig tényleg nem szoktam.
- Nincs még nincs- mondtam megelőzve Lucyt aki láttam hogy szólni akar .
/De gondolom pénzetek csak van- kérdezte én pedig lesütöttem a szemem. Tényleg erre gondolni kellett volna.
-Hát, az az igazság hogy az sincs. Ellopták- tettem hozzá gyorsan ez a szituáció egyre jobban az Oliver c. musicalra emlékeztetett amelyben a főhőst aki megszökött az árvaházól hasonló kérdésekkel bombázza annak a bizonyos rablóbandának egy tagja ahova beveszik. De legalább ő a saját korában volt.
/Akkor tessék - nyomott a kezembe egy zacskó pénzt- az a fogadó ott szemben elég jó ott meg szálhattok- mutatott arrafelé- és nagyon vigyázzatok a kapulettekkel, átkozott banda. Valaki a távoból őt hívta
/ Jól van Rómeó megyek már. Bocsásanak meg kisasszonyok de várnak a betörendő kapulet orrok. Majd még találkozunk.- mondta aztán elkezdett arra futni ammerről füst szállt ./
- Vigyázz magadra! - mondtam olyan hirtelen hogy még én is meglepődtem rajta.
Lucy is meglepődött rajta látszott az arcán.
- Na legalább láttuk Rómeót is - törtem meg a csendet- már csak Júliára vagyok kíáncsi - mondtam és elindultam a fogadó felé figyelve arra nehogy megint elessek
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2016. október 13. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 1. 21:43 | Link

Lea

Lea kijavított, úgyhogy gyorsan behúztam a nyakam, és igyekeztem minél láthatatlanabb maradni. Mercutió adott egy kisebb zacskónyi pénzt. Már eddig is csodálkoztam a beszélgetésen, és, ha lehet, még jobban elcsodálkoztam.
Most, képzeljétek el az én arcomat, ahogy ki vannak kerekedve a szemeim, értetlenül nézek. Na, ezt szorozzátok meg minimum hárommal, és még az eredmény felénél se vagytok!
Mivel csodálkozásom közepette nem nagyon fogtam a jelet, ezért észre se vettem, hogy Lea elindult a fogadó felé, és csak akkor kaptam észbe, amikor már az út hatodát megtette, ezért gyorsan felzárkóztam mellé.
- Ez meg mi volt? - kérdeztem a barátnőmet.
- Nem szabadott volna elfogadnunk! - mutattam a kezében tartott kis zacskóra.
- Nem mellesleg, nem kell itt aludnunk, hanem indulunk haza. - fogtam meg a kezét, és elkeztem húzni abba az irányba, ahonnan előbukkantunk.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. november 27. 20:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Lucy
Írta: 2016. október 2. 20:34
| Link

-Szerinem igen is maradhatnánk még-mondtam a kelleténél kicsit hangosabban de szerencsére észre vettem hogy ez így túl erős ezért lehalkítottam magam, végül is nem szeretnék összeveszni-Ráadásul nem lenne szerencsés most arra visszamenni- mutattam a füst és a zajok felé.
Láttam Lucy atcán a nem tetszését. Pedig tényleg nem kéne most elmenni. Nem akartam a történet végét megvárni de bunkóság lett volna most itt hagyni Merciutiót. Igen talán miatta se akartam itt hagyni ezt az új világot. Na meg még szívesen fedeztem volna még fel ezt a helyet. Végül is Lucy toporzékolása és az egyértelmű nem tetszése miatt haragosan tettem hozzá:
- Ha nem akarsz itt maradni akkor menj csak nyugodtan de én még maradok -mondtam és hátatfordítottam neki és elindultam a fogadó felé.
Reméltem hogy meggondolja magát és utánam jön de ő az ellenkező irányba ment. Nem akartam összeveszni de sikerült. Talán majd suliban kibékülünk. Tényleg hogy fogok hazajutni nélküle és ő hogy fog hazajutni nélkülem.
 Bementem a fogadóba, és odasétáltam a pulthoz. Kértem szobát, két ágyasat a biztonság kedvéért. Fizettem aztán felszaladtam a szobába. Nem volt benne semmi különös ágy két szekrény meg egy asztal. Leültem az ágyra, nem sokáig gondolkoztam. Felpattantam és elrohantam. Tudtam merről jöttünk. Éreztem hogy valami baj történt. Amikor a dombhoz értem már láttam, a rossz érzésem nem csal. Lucyt két idegen rángatta a domb tövében a másik falu felé.
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2016. október 13. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. október 26. 20:51 | Link

Götze Ilda


Beszélgetésekből tudja, hogy idén is új diákokkal bővül a kastély. Ebből a diskurzusból még az is világos számára, hogy körülbelül kik az újak. Egy érdekesnek tűnő nevűt meg is jegyez magának. Hátha szeretne barátkozni más házból is, felsiet a hálóterembe. Pergament és pennát ragad, majd írni kezd. Egy találkozót szervez meg, a helyszínt is beleírja. Mikor végez, a címzést is átolvassa, reménykedik abban, hogy jól emlékszik a névre és a bagollyal elküldi. Sebtében elpakol, hogy rendet hagyjon maga után. Lelkében izgatott, viszont kifelé próbál nyugodt és higgadt arcot mutatni. Mikor a találkahely közelébe ér, megtorpan és végképp elveszti maga felett a kontrollt. Fel-alá járkálni kezd a folyosón és mikor megfordul, hogy ne a falnak koppanjon a feje, ököllel belever a falba. ~Mi van, ha el se jön? Vagy rossz a címzés? Vagy csak szimplán kidobja a levelet? Akkor feleslegesen várnék itt nem?
Morfondírozásából arra ébred, hogy a keze nem kövön koppan, hanem fán. Megrázza a fejét és a bejárati ajtó előtt áll. Remegő kézzel nyitja ki az ajtót, hallgatózva lép be, majd hanyagul meglöki az ajtót. Ez a fa szerkezet egy hangos csapódással zárja el a kastélyból szűrődő fényt, miközben a teremben a dörrenés visszhangzik még. Pálcáját előveszi, majd a végére egy fénypöttyöt varázsol, amitől a látótávolsága megnőtt. Régi és poros könyvek megnyugtató látványa fogadja. Odalép a polchoz és a legporosabbat választva kiveszi helyéről és lapozgatva kezdi olvasni. ~Ha jön is, csak nyugi, addig van bőven időd
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 26. 22:39 | Link

Kilt Zoltán

- Mi van te Szőrmók? Tudom, most ostobának tartasz, hogy hozzád beszélek, igaz cicamica? Gyere ide, pattanj csak fel.*Csalógatóan vontam fel ölembe a klubhelyiségben kódorgó kiscicát, aki valószínűleg valamely háztársam édes kis háziállata lehetett.
Nem láttam a nyakában bilétát, beszélni sem tudott, így a nyávogáson kívül nem sok szót hallatott, s mivel fogalmam sem volt arról, hogyan is nevezhetném, szürke és sűrű bundázatáról a Szőrmók nevet ragasztottam rá.
A kis kandur két mancsával a lábamnak esett, farmerom anyagába akasztotta karmait, s néhány másodpercig kaparófaként használt, majd hosszasan nyújtózott, s végül ügyes és gyors mozgással, pillanatok alatt feljebb tornázta magát az ölembe.
Mosolyt csalt arcomra a kis lény, olyan ártatlannak tűnt és kicsinek, édesnek és szeretetre méltónak. A hízelgéshez is jól értett, hisz hamar dorombolásba fogott, miközben ujjaimmal végig cirógattam a hátán újra és újra.
- Hopp, te is hallottad ezt Szőrmók? - Furcsa koppanást hallottam az ablak felől, s ahogy macskával a kezemben felálltam, és odasétáltam, láttam, hogy egy bagoly kopogtatja csőrével az üveget.
Óvatosan tártam ki az ablakot, mire a tollas pajtás egy levelet ejtett elém, s máris tova repült.
Egészen meglepett az, hogy levelem érkezett, ugyanis nem vártam mostanában sem a szüleimtől, sem pedig a régi barátoktól. Ennek ellenére mégis kíváncsian nyitottam fel a borítékot, szemöldökeim egy picit feljebb szökkentek, ahogy végig olvastam a sorokat.
Ha őszinte akarok lenni, nem igazán örültem ennek a találkozónak, hisz nem tudhattam, hogy ugyan miféle alak is lehet ez a Kilt Zoltán, aki levélben hív találkozóra. A bennem élő kíváncsiság mégis hajtott, ezért úgy döntöttem, hogy mégis csak elmegyek, s hogy társaságom is legyen, vittem magammal Szőrmókot.
A Titkos könyvtárhoz érve kellett néhány másodperc, mire felleltem az ajtót, végül benyitottam, de a sötét helyiség nem volt rám jó hatással.
Pillanatok alatt megemelkedett a vérnyomásom, szaporább lett a szívverésem, s miközben balommal a kiscicát öleltem magamhoz - aki igen csak jól érezte magát vállam közelében - jobommal pálcát tartottam magam elé, s megvilágítottam az utat, kerestem a levél aláíróját.
- Kilt Zoltán? Te volnál az, aki baglyot küldött nekem? - Rátalálva az olvasgató fiúra, pálcámmal arcába világítottam, hogy alaposabban is szemügyre vehessem őt.
- Miért hívtál ide? Ez egy kicsit bizarr hely, és eléggé sötét. - Nem rejtettem véka alá nem tetszésemet, s egyelőre nem is adtam neki bizalmat. Csak vártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. november 1. 19:29 | Link

Götze Ilda


Miközben a poros könyvet bújja, a folyosóról hallja, hogy léptek zaja közeleg. Magában megállapítja, hogy vagy egy prefektus, aki simán kérdőre vonhatja, vagy a levele címzettje, aki szint úgy tesz, bár utóbbi más célból. Ajtónyikorgásra lesz figyelmes, végül a lapok fényforrást "tükröznek" már amennyire egy megsárgult lap tud tükrözni. Higgadtan - aha, persze belül a torkában dobog a szíve - becsukja a könyvet, megfordul. Ugyan számított a fényforrásra, az övét kioltja és hunyorogva néz az érkezőre, akiből szinte még semmit nem lát, csak a hangját hallja.
- Igen, ő vagyok - remegő hanggal szól hozzá, mintha még szédülne is. - Azért bátorkodtalak idehívni, mert... - körbenéz, köszörüli a torkát. - Nos, igazándiból ennek két oka is van. Az első, hogy megmutassam neked ezt a helyet, s remélem szereted a könyveket. A második pedig, hogy a házatokba nem mehetek be, a folyosókon meg azt hitted volna hogy ártani szeretnék... - magában közben így véli. ~ Remélem mégse így gondoltam volna ~ - majd hangosan folytatja. - Így ketten vagyunk... ~Ne értsd félre kérlek ~ Így ha esetleg támadásnak véled, hogy szeretnék beszélgetni, könnyebben tudok ajtót mutatni. Ha pedig szeretnél mágiával lefékezni... - be se fejezi a mondatát, pálcáját zsebébe dugja, ezzel jelezve, hogy csak szimpla barátkozásra invitálta a lányt. Megereszt felé egy barátságos mosolyt.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2016. november 1. 19:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 00:17 | Link

Kilt Zoltán

Megtalálva a könyvtárban olvasgató egyetlen fiatalembert , kizárásos alapon úgy gondoltam, hogy ő küldhette nekem a baglyot, s amint felém fordult az olvasgatásból, úgy már az arcát is megvilágíthattam, hogy alaposabban szemügyre vehessem, ki is hívott ismerkedő estre.
- Bocs, erről megfeledkeztem. – Utaltam ezzel a pálcám végéből áradó fénysugárra, mely láthatóan elvakította szerencsétlen srácot, s emiatt ő talán nem láthatott engem igazán. Le is emeltem a pálcámat, s a talajt világítottam meg arca helyett, így már nem gondolhatta rólam, hogy figyelmetlen vagyok.
- Mert? – Meglepetten húztam magasba a szemöldökeimet, ahogy a srác vonásait fürkésztem, hangja s viselkedése alapján meglehetősen furának tűnt, s már-már kezdtem úgy érezni, hogy talán zavarban van. Vagy talán csak én voltam túl határozott, s talán egy cseppet harciasabb is a kelleténél.
- Huh, szóval azért küldtél nekem baglyot, hogy megmutasd nekem ezt a helyet? – Egészen meglepett a fiatal srác magyarázata, s azon gondolkodtam, hogy vajon a néhány év alatt ilyen sok udvarias fiatalemberrel lett gazdagabb Bagolykő, akik szabadidejüket feláldozva ismertetik meg az újoncokkal a helyeket, vagy netán zavarba kellene jönnöm?
Egyelőre nem igazán tudtam hová tenni a fiút, sem a helyzetet, de tekintve, hogy nem volt egyéb dolgom, s nem ártott az sem, ha új arcokat ismerek meg, úgy döntöttem, hogy ott maradok egy kis ideig, míg a helyzet nem válik számomra kellemetlenné.
- Ketten? Öhm..igen, így nagyon úgy tűnik, hogy ketten vagyunk, és nem, egyelőre nem gondolom azt, hogy védekeznem kellene ellened, csak kicsit megleptél. Most udvarolni próbálsz, vagy ez amolyan mentoráljuk az újakat projekt? – Kissé gyanakvóan emeltem meg egyik szemöldökömet, ahogy még jobban szemügyre vettem a srácot.
Vonásai nem tűntek ismerősnek, s egész biztos voltam abban, hogy korábban még nem találkoztam vele.
- Götze Ilda, de gondolom ezt már tudod, mert azt is tudtad, hová küld a baglyot…- Tettem hozzá, s közelebb lépdeltem hozzá.
- Miféle könyvet lapozgatsz, ez is valami titokzatos dolog, mint maga a könyvtár? Melyik házba jársz egyébként, és hányadikos vagy? Nem mintha vallatni szeretnélek, előre is elnézést érte, de aurornak tanulok, szóval vehetjük ezt akár szakmai ártalomnak is. – Tettem hozzá, s mellé lépve, pálcámmal megvilágítottam a kezében tartott könyvet, hogy lássam, mit is lapozgat pontosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. november 4. 18:30 | Link

Götze Ilda


 A lány mozdulata meglepi, elég rendesen, de igyekszik arcizmaival leplezni ezt. Most már ismét a félhomályhoz kell szokjon a szeme, mégis néha még azt a fénypontot látja fel-felvillanni, mikor pislog. Ez hamar elmúlik és most már jobban szemügyre tudja venni az idegenből lett - remélhetőleg - barátot.
 - Ugyan semmi baj, elvégre a kíváncsiságod oltottad ezzel a mozdulattal, én meg vessek magamra, mert pont belenéztem a fénybe.
 Mondata végére elkezd a saját ballépésén kuncogni. Következő mondatán el kell hogy mélázzon a fiúnk, így kezét állához emelve, dörzsölgetni kezdi, jelezvén, hogy elmélyülten kutakodik agytekervényeiben a válasz után. Lassan leengedi mancsát, mikor rálel a megoldásra.
 - Igazándiból igen, azért hívtalak ide, hogy megmutassam a varázsát. Hát nem gyönyörűek ezek a könyvek már kinézetre is?
 Most ébred rá igazán, hogy az a megjegyzése, amely arra céloz, hogy történetesen hányan is vannak a könyvekhez képest ebben a teremben, eléggé félreérthető helyzetet hoz. Főleg, ahogy a lány hangja is sugallja. Magában kuncog, ahogy a lány tudta nélkül hessegeti el az első gondolatát, a második megfogalmazása viszont derítőleg hat rá, ezért megereszt egy gyenge mosolyt.
 - Az első verziótól kérlek ne tarts, nem ilyen célból hívtalak ide. Nevezheted a második verziónak, ha neked így jó.
 A bemutatkozást már hanyagolni lehet, de mégsem teszi. Sőt inkább barátságosan meghajol Ilda előtt, bár azért úgy illet volna, ha ő mutatkozik be elsőnek.
 - Kilt Zoltán, szolgálatodra.
 A közelebb lépést követőleg, a könyvet a lány felé nyújtja, majd az előbb lapozgatott oldalaknál próbálja kinyitni, több - kevesebb sikerrel. Mikor megtalálja a megfelelő oldalt, egy régi legenda történetét tárja Ilda felé, ami elég érdekes, hisz a sellőkről van benne szó. Vagy szirénekről, hisz több teória van rájuk. Ha a lányt nem érdekli, akkor keresnek majd mást, hisz annyi könyv vár még rájuk, az idő meg csak halad észrevétlenül, főleg, ha könyvekkel van "összezárva" az ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 7. 09:41 | Link

Kilt Zoli

Amikor elárulta nekem a srác, hogy miért is hívott a titkos könyvtárba, mosolyt csalt az arcomra. Nem igazán gondoltam azt, hogy csupán a könyvek varázsa miatt küldött nekem baglyot, ennek ellenére kedves gesztusnak tartottam részéről, s úgy döntöttem, hogy ha már ilyen aranyos módon hívott el barátkozni, akkor igyekszem ezt viszonozni azzal, hogy ott maradok vele, meghallgatom, s nem mászok vissza a hálótermembe.
- De, igazán gyönyörűek, tényleg jól néznek ki. – Nevetve megcsóváltam a fejem, s azután léptem csak közelebb hozzá, hogy pillantásommal alaposabban szemügyre vehessem a fiút. A barátságos vonásokkal rendelkező, nálam magasabb srác nyugodt természetnek tűnt, és a tekintetéből is érződött, hogy nem aljasságból próbált a könyvtárba csalni. Valóban barátkozni próbált, ezt pedig értékeltem magamban, s el is mosolyodtam.
- Áh értem, tehát akkor nem is tetszem neked? – Azért bennem volt az a parányi kisördög,hogy elszórakozzak, de nem akartam ezzel kellemetlen helyzetbe hozni, s amúgy sem vettem zokon azt, amit mondott.
- Úgy látom, hogy egy úriemberrel van dolgom. Ez tetszik. – Nevetve ráztam meg a kezét, majd a felém nyújtott könyvet átvettem tőle, s kíváncsian figyeltem, ahogy Zoli próbálja kinyitni az egyik oldalnál.
- Ezek sellők..hm  - És hangosan kezdtem felolvasni a történetet, bár magamban még mindig azon gondolkodtam, hogy meglehetősen furcsa a srác ismerkedési szokása. Ellenben nem bántam, egészen különcnek tűnt tőle, de eszem ágában sem volt a kedvét szegni, hisz legalább nem voltam egyedül.
- Klassz volt ez a történet, de a könyveken túl rád is kíváncsi lennék. Gyere – Azzal kézen ragadtam a kissé bátortalannak tűnő srácot, majd ha nem tiltakozott, elhúztam magammal az egyik asztalig, s annál letelepedve, az asztalra pakolt könyvvel vártam, hogy ő is helyet foglaljon.
- Szóval mesélj csak magadról, mindent tudni akarok. – Mosolyogva támaszkodtam meg az asztalon, s kíváncsian fürkésztem a fiú pillantását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. november 7. 15:20 | Link

Götze Ilda

 A lány hangjában valami furcsaságot vesz észre. Persze ezt csak a fejében raktározza el, az arca és a mozdulatai mást mutatnak. Pontosabban azt, hogy örül, hogy a lány nem tart tőle. Mégis van valami megmagyarázhatatlan érzése a srácnak, ami picit nyugtalanítja. Rendezett arccal mosolyog a lány reakciójára a könyvek gyönyörűségéről. A következő mondatával mintha a fiú elé egy hatalmas falat állítana, aminek arccal nekiszalad. Ő ilyet, tuti nem mondott. Hát ennek most finoman hangot is ad.
 - Nos ... én ... izé, ilyet nem is mondtam. ... Nem mintha nem lennél, khm, szép vagy ilyesmi. Hisz nagyon is ... izé ... ~ A fene enné meg, leblokkoltam. Aha, erre pont nem számítottam, de hát most már itt vagyok. Csak győzzem elmondani. ~Akarom mondani, te csinos vagy ... nagyon is. Azt hittem, hogy te ... mármint, hogy neked... izé, tudod, nem?
 Nagyon frankó, ez a hebegő zavart beszéd úgy látszik kihat a bal kezére is, ami mázli, hogy pont takarásban van, így csak ő érezheti, hogy bizony enyhén remeg is. A lány történet olvasása alatt magában azért reménykedik, hogy ezzel a zavartságával nem ront el semmit, mélyen hallgatva figyeli a mesét. Fel se bír eszmélni a történet végét jelző mondat elhangzása és a lány hirtelen interakciója között, így megint felpörög az esemény - legalábbis a szeme előtt - és már azon kapja magát, hogy a lány finoman húzza, a lábai engednek egy közeli asztalhoz és önkéntelenül leül. Következő kép, ahogy az eddig ismeretlen, most már ismerős mosolyogva fürkészi Zolt arcát. Tompán érzékeli arcizmait és mintha minden távol lenne tőle, a hangja is idegenként hat.
 - Egészen pontosan mire vagy kíváncsi?
 ~ Én beszélnék? Ilyen lenne a hangom, vagy csak én hallom ilyennek? Mi ez az érdekes érzés, miért tompák az arcizmaim? Miért ver majd kétszázzal a szívem és miért vagyok ideges? Valami átverésbe csöppentem? Vagy csak rajta kaptak, hogy titkos helyen vagyok és most rám húzták a vizes lepedőt?
 Időben kapcsol és barátságos mosoly jelenik meg az arcán, bár ez most per pillanat, az események hirtelensége miatti lefagyás okán nehéz erőfeszítésnek tűnik csak önmagának. A lány ebből mindössze annyit érzékel, hogy a srác mereven bambul maga elé, majd ránézve mosollyal az arcán várja a következő kérdést, ami róla fog szólni. Felkészült a "kihallgatásra". Szívesen válaszol minden kérdésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kaisch Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 2207
Írta: 2016. november 13. 16:01 | Link

Will

Én csak el akartam bújni kicsit, olvasni meg úgy nem létezni. Megint marha jó tanácsot kaptam, ez a szerintem fele annyira se titkos könyvtár tökéletes. Mióta itt vagyok, egy árva lélek se fordult meg még itt, ami megnyugtató, hisz figyelmemet nyugodtan szentelhetem a Rómeó és Júlia kötetének.
Nem igazán tehetek róla, ez a kedvenc történetem, semmi nem tudta eddig átvenni a helyét. A bögre forró csoki persze helyet foglal mellettem, kávét nem is mernék inni, mert félő, Zója kiszagolja. Mina persze ennyi idősen már ivott, ha tudta anyja, ha nem, de én nem vagyok ő. Én nem tudok rosszul viselkedni, és egyáltalán nem érzem menőbbnek magam attól, hogy szabályt szegek. Így vagyok a tanulással is, magamnak kedvezek azzal, ha figyelek az órán és megcsinálom a leckémet, és nem... nem érvágás a tanárnak az ellenkezője, ő attól még megkapja a fizuját, pusztán az illető marad hülye.
Csak az a probléma, hogy ezt a véleményt nagyon kevesen osztják, így ez a barátkozás dolog sem megy olyan könnyen, mert nem vagyok hajlandó szabályt szegni azért, hogy megkedveljenek.
A könyv jobb társaságnak bizonyul, és azért itt egyedül lenni nem annyira gáz, mint például a klubhelyiségben, vagy bárhol máshol. Na meg ahogy haladok a történettel, amit már betéve tudok, nem is igazán foglalkoztatnak ezek a dolgok. Teljesen más világban vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 13. 17:08 | Link

Ráhel

Megtettem hát, beadtam, lesz, ami lesz alapon. Mivel elég nagy döntés volt ez, előtte jól átbeszéltem azzal az öt emberrel, akit közelállónak tartok, ők azt mondták, hogy jó ötlet, így végül is, veszteni valóm nincs. Ha felvesznek az egyetemre, büszke leszek, és boldog, hiszen szélesebb körben tanulhatom azt, amire mindig is vágytam, és ha nem, akkor tudni fogom, hogy még hajtanom kell, jobbnak kell lennem.
Viszont a tényt, hogy felvételiztem, nem verem nagy dobra, addig biztosan nem, amíg ki nem derül az eredménye. Na meg persze a negatív visszajelzéssel az ember még csak el sem dicsekszik. Viszont addig is, hogy ne essek ki, és ne ezen agyaljak, kerestem magamnak plusz területeket. A gyakorlataimon mindig sok újat tanulok, jegyzetelek, mostanra pedig összegyűlt annyi ajánlott könyv, hogy megérte ellátogatni a könyvtárba. Abba inkább, amelyikbe kicsit egyedül lehetek.
- Helló.
Egy lány van csak bent, buzgón tanul ő is, más senki. Nagyon is ideális a helyzet. Először elhaladok mellette, de aztán visszakanyarodok, hiszen a gyógyítói szakkönyvek, melyek nekem kellenek itt vannak. Elég fura lenne, ha eggyel arrébb pakolnék le, aztán folyton ide járkálnék, mert valamit elfelejtettem elvinni. Tőle háromra, és a hosszú asztal másik felére pakolok le, ez még nem bunkó távolság, de illő ahhoz, hogy megmaradjon mindenkinek a magánszférája és a kellő helye a tanuláshoz.
Lepakolom a négy füzetet, amit hoztam, a tolltartómat, mely tele van rendes, mugli tollakkal, mivel a tintába mártogatás kiviszi a hajam. Sárgabarack levet hoztam magammal, amit ki is teszek magam mellé, aztán a listát is előhúzom, és végignézek a polcokon. Sejtettem.
- Bocs, ne haragudj, de van három könyvem, ami fölötted van. Nem baj, ha átnyúlok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 2207
Írta: 2016. november 13. 17:42 | Link

Will

Nem sokáig maradok egyedül. Amit megtanultam az az, hogy sehol nem lehet teljesen kikapcsolni, mert hamar meglepetés érhet, így bár William barátom szavai a fülemben csengnek, hallom azt is, valaki itt van a közelben.
Mondtam én, hogy nem annyira titkos ez a hely. Na, nem baj, egy emberrel még elbírok... talán... ha nagyon összeszedem magam.
- Szia - köszönök rá halkan, de halvány mosollyal az arcomon. A tekintetem még akkor is rajta marad, mikor ő elhalad előttem, s csak aztán parancsolok magamra, hisz bámulni nem illik, de... te jó ég. Itt van egy fiú, és... rám... köszönt. Arcomba szökik a vér már ettől az ártatlan gesztustól is, hisz ez is teljesen új nekem, aztán már boldog mosollyal az arcomon térek vissza a betűkhöz.
Még szerencse, hogy nem sikerül ahhoz a részhez érnem, mert megfeledkezve magamról, megint zokognék, a fiú viszont megment ettől a kellemetlenségtől. Újra ránézek, és hát... jó, nincs ezen mit szépíteni. Talán percekig bámulom meredten, szemeimben a kérdéssel, most hozzám beszélt? S mikor rájövök, hogy igen, egy gyors dehogybaj után még fel is pattanok, hogy elférjen, de akkora hévvel, hogy a fejem a mellkasának ütközik.
- Jujj - nyikkanok, mást nem is igazán tudok, aztán csak magamban fohászkodom azon, hogy ez inkább meg se történt dolog legyen, de nem... mihelyst újra kinyitom a szemem, újra ebben a kellemetlen szituban találom magam.
- Hehe... beléd estem - motyogom kuncogva a mellkasnak, hogy ezzel is oldjam a saját feszültségem, vagy épp tetőzzem a röhejes helyzetet, de megmozdulni... azt aztán még nem megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 14. 08:54 | Link

Zoli

- Nagyon is? Mit tudok? Nem tudom, hogy mire gondolsz – Látva a fiatalember zavarát, nagyon is szórakozott kedvembe kerültem, mert egyáltalán nem gondoltam azt, hogy majd zavarba ejtem a megjegyzésemmel. Ez azonban sikerült, s nem csak a szavaiból érződött, de érzései még az arcát is megfestették előttem.
- Köszi, már azt hittem, hogy veszítettem a varázsomból. – Jegyeztem meg egy kis mosollyal, s bár nem is voltam jó kedvemben, ez a fiatalember egész jó kedvre derített, minek köszönhetően már a könyvet is szívesebben forgattam az ujjaim közt , s az esténk egy történettel is gazdagabb lett.
Az olvasást követően kényelmesebb terepre eveztünk, hisz ha már egy könyvtárban tartózkodtunk, akkor érdemes volt használatba vennünk az ülőalkalmatosságok valamelyikét. Éppen ezért magam is helyet foglaltam a kis asztalnál, s kíváncsian fürkésztem meghívóm tekintetét.
- Mindenre, mondjuk elmondhatnád, hogy melyik házba jársz, hány éves vagy, hol lakik a családod és mivel töltöd szívesen a szabadidődet itt a kastély falain belül. Gondolom nem sok mindenre van itt lehetőség. – Jegyeztem meg, s persze kíváncsian figyeltem Zolira, aki egy cseppet még mindig zárkózottnak tűnt.
- Zavarban vagy? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 14. 23:35 | Link

Ráhel

Egy halvány mosoly fut át az arcomon, látva az arcát, majd inkább köhintek egyet. Nem kinevetem, szó sincs róla, aranyosnak találom az ilyen reakciót, és nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát a másik azért, mert lereagálom a reakcióját. A kérdésem után viszont egy apró zavart érzek az erőben, lehet, hogy másik nyelven kellene kommunikálnom vele? Próbálom besaccolni, hogy ha a magyar nem nyert, akkor talán az angollal beljebb lennénk - e, és már nyitom is a számat, hogy megismételjem a kérdést, azonban olyan hirtelen pattan fel, hogy attól még én magam is megijedek, pedig nem vagyok az a fajta ember, aki mindentől összecsinálja magát.
- Óvatosan!
A biztonság kedvéért, mert igazából fogalmam sincs, hogy mennyire stabilan áll, tekintve, hogy kis híján az én levegőmet is meg akasztotta, fogom meg a két vállát, nehogy itt még a végén gyengélkedő legyen belőle. Szegény nem járna jobban, mert a minimális sérüléseket - még ha felügyelettel is - de én gyógyítom. Szóval nem kellene egyikünknek sem az, hogy beviszek egy esetleg ájult lányt, és ha megkérdezik, mit tettem, és én őszintén elmesélem, hogy hozzászóltam csak, akkor elkezdenek vizsgálódni vagy nevetni. Most, ilyen gyomorszorító időkben az embernek nem kellenek a plusz kellemetlenségi körök.
- Csak óvatosan, még a végén valaki ezért kitörné a nyakad... aztán az enyémet.
Igazából nem tudom, hogy Nori mennyire féltékeny típus, de van egy olyan tippem, hogy eléggé ahhoz, hogy még csak gondolatban se akarjak rossz fiú lenni. Mondjuk okom se nagyon lenne rá. De a véletlenségekből elég komoly vérengzés tud lenni.
- Vicces lány vagy.
A mondat maga azonban roppant mód jókor jött, most legalább már őszintén vigyoroghattam egy kicsit. Eltartva magamtól nézek végig rajta, hogy mindene egybe maradt-e az ütközés után.
- Elsős vagy, ugye?
Kérdezek rá a nyilvánvalóra, hogy egy kicsit én is oldjam az ő feszültségét. Nem tisztem az, hogy kellemetlenséget okozzak valakinek, akinek már eleve kellemetlen a helyzet egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 2207
Írta: 2016. november 22. 20:58 | Link

Will

Átkozom magam, ugyanakkor nem is értem, mi folyik velem... vagy bennem. Értelmes, a koromhoz képest okos vagyok, és még véleményem is van, meg ilyen fontos dolgok, de mihelyst egy idegen kerül a közelembe... leblokkolok.
Furcsa dolgok ezek. A helyzetet még tetézi is, hogy megborzongok, mikor hozzám ér, ilyet még nem csináltak velem, leszámítva apámat, a rokonokat, meg a tanítókat ott lent, de őket ismerem, őt viszont nem, és nem is értem ezt az egészet.
- Sajnálom - mert ez biztos, ugyanakkor hálás is vagyok azért, amiért nem röhög szemközt, noha látom rajta, megtenné. Legalább ő törődik a bigyójával, ami benne van, és megakadályozza, hogy még jobban hülyét csináljon a másikból.
- Annyira mélyre csak nem süllyedne - erre kénytelen vagyok felvonni a szemöldököm. Ott komoly problémák lehetnek, ahol adnak egy gólya hülye reakciójára. Bár nem tudom, mi merre van erre, de eleget lógok Zójával ahhoz, hogy tudjam, ez azért nem igazán fordul elő, vagy ha mégis... nos nem épp elmére vall.
- Mióta lett ez a röhejes szinonímiája? - döntöm oldalra a fejem vigyorogva, majd gondolom úgy, jobb lesz nekünk, ha hátrálok pár lépést, csak úgy a biztonság kedvéért.
- Igen. Itt lakom Bogolyfalván, ide jártam előkészítőbe is, és Kaisch Bercel az apám, ezt meg legközelebb leírom, és odafogom nyújtani már a legelején, mert... tudod, hányszor daráltam ezt már le? - sóhajtok, szemet forgatva.
- Ja igen, lövésem sincs egyetlen tuti cselről sem, és nem.. nem fogom rávenni apámat, hogy szervezzen be valamelyik csapathoz - huppanok le egy székre.
- Mármint nem téged, csak úgy általában. Nem hittem volna, hogy itt is ismerik, sem azt, hogy valaki azt gondolja, csak mert ő tehetségeket kutat, én profi kviddicses vagyok... seprűre nem enged ülni, nem hogy kimerészkedjek a pályára - nézek rá érdekesen, szerintem most szakad ki belőlem minden, amit eddig magamban tartottam, ő meg a szerencsétlen elszenvedő alany.
- Sajnálom - teszem hozzá még egyszer halkan, mert nekem ez nem volt szándékomban.
Utoljára módosította:Kaisch Ráhel, 2016. november 22. 20:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 23. 22:58 | Link

Ráhel

- Jaj ne sajnáld, nem olyan nagy ügy ez. Elvégre le is szúrhattál volna a tolladdal.
Már azelőtt is, hogy elkezdtem gyógyítónak tanulni, faltam a furcsa eseteket, és azóta még inkább. Azt például, hogy miként kell a másikat fél perc alatt eltenni láb alól, már mondhatjuk úgy is, hogy profin megy, legalábbis elméletileg. Gyakorlatilag remélem ez nem fog megtörténni, hiszen én tényleg gyógyítani akarok.
- Nem hinném, hogy röhejes vagy. A röhejes nálam a lány, aki teszi-veszi magát, mint valami csörgőkígyó, hogy a fiúk észrevegyék. A heherészős fajták.
Na azoktól úgy rendesen a falra tudok mászni, és nem egy ilyen jár ide, és nem is kettő, aki valami zseniális módon el tudja intézni, hogy ha dobta a pasija - mert nem több annál az egész színjáték -, akkor egy kis időn belül máris új arccal mászkáljon, és annak valljon igaz szerelmet.
- Tudom, baromira zavaró ez a bemutatkozó rész. Nálam is megvan, csak be szoktak iktatni hat kérdést, megpróbálom most egyben összefoglalni őket.
Köhintek egyet a drámaiság kedvéért, és szintén azért egy kicsit még előre is dőlök.
- Szia, William Eric Payne vagyok. Igen, igen az apám Maxwell Payne, és nem, nem érzem magam kiváltságosnak, mert a fia vagyok. Hogy melyik, a harmadik, igen az újságírónő, de nem, nem tudom, hogy mikor jelenik meg a könyve és nem, nincs rá nekem se kedvezményem, komolyan. Tíz testvérem van, tudom én is, meg azt is, hogy milyen nagyon dögös az apám új felesége, de ha azt nézzük csak kettővel élek együtt, már hogy testvérrel, nem feleséggel. Mondjuk ja, lányok, az zavaró kicsit. Nem, nem vagyok gonosz és el sem szálltam magamtól. Azt hallotad zenésznek tanulok? Baromság, gyógyító leszek.
Úgy érzem, hogy mindent elmondok, amit elsőre el lehet, ennyi erővel már régi barátok is lehetünk. A legtöbb ember az életemben csak haver, nem tudtam olyan nagyon komoly kapcsolatot kialakítani senkivel, talán csak Norival, hogy a legbelsőbb titkaimat is megosszam.
- Nekem agresszióükezelési problémáim vannak, bár nem verekszem, csak néha túl sok bennem a feszkó, ezért nem játszhatok, helyette dobolok, pedig az első három évet végigjátszottam. Megvallom, egy kicsit hiányzik. De megértem, hogy nem vagy válogatott játékos, nekem sincs hét feleségem, meg elszórni való millióim. Bár sokan azt hiszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 2207
Írta: 2016. november 23. 23:29 | Link

Will

- Hmmm ez érdekes, mert Zójával épp arról beszéltünk, hogy célszerű lenne megütni, vagy hozzávágni valakihez valamit, ha barátkozni szeretnék... jó, nem pont így, csak nekem így jött le. De hát ilyen ambíciókkal sajnos nem rendelkezek - sóhajtok teátrálisan, mintha tényleg annyira sajnálatos dolog lenne ez.
- Tőlük engem is kiráz a hideg, és igazából nem is értem, miért hiszik azt, hogy ezzel elnyomják azt a mérhetetlen önbizalomhiányt, amivel egyébként rendelkeznek. Mert igazából ez erről szól ám, összejönnek mindenkivel, csak hogy meglegyen az illúzió, hogy fontosak valakinek, egyébként nem lenne hosszú életük egy lakatlan szig... bocsánat - harapom el inkább a monológom, mert nem akarom ezzel untatni.
- Érdekelnek az emberek, meg alapból az, hogy mit miért tesznek, szóval nem vagyok zseni, mielőtt azt hinnéd, csak... több könyvet olvasok, mint magazint - vonok vállat, mert tudom, hogy most jönnének a furcsa nézések, hányszor megkaptam már őket.
- Na meg, javarészt Mácsai tanárnő nevel, tőle sokat el lehet ám lesni - vigyorodok el cinkosan, még a nyakam is behúzom, mintha olyan bizalmas dolgot közölnék vele, bár tény, nem verem nagy dobra ezt a dolgot, nem vagyok túl büszke rá, hogy a saját apám nem ér rám.
- Hát húúú, tanulékony vagy - nevetem el magam egy elismerő biccentés kíséretében, mert így, hogy ő is ezt csinálta, nem is tűnik annyira gázosnak az én bemutatkozásom.
Aztán meg hirtelen váltok komolyra, mímelek egy köhintést, majd ünnepélyesen kihúzva magam, nyújtok felé kezet. Életemben először, szóval remélem, ezt nem szúrom el.
- Örvendek Will - mosolyom már őszinte és kedves, nem az az idegesítő, amivel bármit is bizonygatni szeretnék, még az örömöm sem megjátszott.
- És a dob? Beválik? Boxzsákot még nem próbáltál? Bár mondjuk az nem lenne túl jó... ha jönne a vörös köd, reflexből ütnél... hmmm - vakargatom a tarkómat, mert ez egy nagyon érdekes dolog.
- Ha gondolod, utánacsekkolok, van-e másik módja... mármint a dobot csak nem cipeled mindenhová magaddal... de egyébként tarthatsz hülyének, de miért nem mész el egy ilyen hipnotikus valamire? Barátnőmnek pánikrohamai voltak és elmulasztották neki, de komolyan - csillogó szemekkel nézek rá, hátha tényleg tudok segíteni valamit.
- Én félek a kviddicstől, apán láttam, mennyire le tudja építeni az embert egyetlen pillanat alatt, és tarthatsz gyávának, de én inkább kerülöm az olyan életvitelt, amiben könnyen a nyakam törhetem... mert amúgy ez a mai fiatalok másik csoportja, vagyis hát a figyelemfelkeltés másik módja... és szerintem ez is röhejes - vonok vállat, tudom, hogy nem kérdezte.
- De egyébként kár... Anyukád remek író, szeretem a könyveit, szóval... egy dedikált példány a kedvenc játékosod autó grammjáért cserébe? - nevetem el magam, mert persze az egészet csak viccnek szánom.
Utoljára módosította:Kaisch Ráhel, 2016. november 23. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint