28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] Le | Téma száljai | Témaleírás
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 343
Írta: 2019. augusztus 21. 19:13 | Link

Diácska

#bosszúból
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. augusztus 23. 14:56 | Link

Frank Arie Martin

#icouldtipyoulikeavintagewine

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 343
Írta: 2019. szeptember 1. 10:14 | Link

Diácska

#végjáték
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. szeptember 1. 10:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ryan Wolf Falkom
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 166
Írta: 2019. szeptember 1. 11:45 | Link

  Angalica

Nézem a lány tátott száját. Vicces. A nap is aranylóan süt. Minden jó...
lenne egy teapartihoz. Mondjuk ez az ötlet nem tudom honnan jött. De tényleg,
hideg mézes gyümi tea és fahéjas keksz. Jó lenne. Ez jut eszembe Angelica döbbent arcáról, de hogy miért, azt a jóisten se tudja. -Megmondom őszintén, két hónapomba telt ezt megtudni, de lehet hogy kamu az egész - nevetem el magam. De tényleg, melyik könyvbe menjünk? Vagy kétszáz könyv van itt, és ahh. De lehet tankönyvbe kéne menni, a vizsgák miatt. És megvan, eszembe jutott. azért jutott eszembe a lányról a fahéjas keksz mert van nálam. De ez a könyvproblémát még nem oldja. Megvan a megoldás amit el is mond a lánynak: - Válassz te könyvet - majd mint a ki jól végezte, lehuppan egy székre, de fel is pattan, hirtelen ötlettől vezérelve. fejét oldalra dönti, hangját megváltoztatja, majd ahogy a horror filmekben látja, megkérdi: - Kérsz egy sütit? - kezében meg már ott is a felkínált keksz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
online
RPG hsz: 161
Összes hsz: 965
Írta: 2019. szeptember 1. 12:09 | Link

Ryan

Most a szám helyett a szemem nyílik nagyra, és úgy nézek a fiúra. Nem néztem volna ki belőle, hogy két hónapig ül egy könyv fölött...
 Amint kicsodálkoztam magam, sóhajtottam egy drámaiat, ezzel helyeselve arra, hogy lehet, hogy a fele sem igaz annak, amire rájött.
 Mikor felajánlja, hogy válasszak én, megfordul a fejemben, hogy ezt a régit látogassuk meg, de elvetem.
 Töprengésemből a kérdése billent ki, amin akaratlanul is elnevetem magamat. Úgy tette fel ugyanis, minha holmi füves süti lenne, amitől a gyanútlan áldozat-jelen esetben én-sárgává változik. Elfogadtam a sütit, és lassan elmajszoltam.
 Mikor végeztem az evéssel, úgy gondoltam, jó lenne egy kis időt szakítani a régi emberek konyhájára.
 Kis keresgélés után találtam is egy "Színes konyha" címűt, majd megkérdeztem Ryan.-t, hogy jó lesz-e.
 A könyv hátulján egy boszorkány kínálta a gyerekeknek kekszeit, amikből gyanús dolgok álltak ki.
 Felkeltette a kíváncsiságomat az egész kép.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2019. szeptember 1. 12:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. szeptember 1. 17:19 | Link

Frank Arie Martin

#icouldwrapyourmusclestight

Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2019. szeptember 1. 17:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 343
Írta: 2019. szeptember 24. 21:37 | Link

Diácska

#SziaDia
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 29. 18:33 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Akadnak dolgok, amikkel még Shayleennek is meggyűlik a baja - igazából szinte csak ilyen dolgok vannak, de mindegy. Ha már Wales-ben járt, bekukkantott más ispotályokba is, ám az egyikben egy eddig ismeretlen, igen gyorsan terjedő kór ütötte fel a fejét. Nem is maradt sokáig, hazautazott, azonban a szándék, hogy segítsen a szerencsétlen embereken, természetesen ott tombolt benne. Így az egész napos Gyengélkedőn felügyelés után mi lehetett volna számára jobb program, mint elmenni a könyvtárba? Mármint, a titkos könyvtárba. A festményen túljutva fáradtan sóhajt fel a helyiségben, ami szinte kong az ürességtől. Hála istennek, legalább értelmes interakciót nem kell folytatnia senkivel, így is roppant gyengének érzi magát. Mégis hajtja a kíváncsiság, hogy rájöjjön, mivel állnak szemben és hogyan szüntethetnék meg.
Noha a nagyobb könyvtárral ellentétben ez egészen kicsinek mondható, mégis szinte labirintusnak érzékeli az egészet. Pár pillanat tétlenség után megindul az egyik soron, hogy a plafonig érő polcokat tanulmányozza. Azt mondják, itt olyan könyveket a kezébe vehet az ember, aminek a létezését sem gondolnák. Éppen ezért nem aggódik, hogy esetleg eredménytelenül zárulna a kutatása.
- Lumos - pálcájával igyekszik némi fényt csiholni, ugyanis nehezen látja csak a régi, poros könyvek gerincén a feliratot. Az a helyzet, hogy az iskolába járók, ha be is tévednek ide, vagy titkos dolgokat művelnek, vagy nem ilyen jellegű olvasmányokat keresnek, így elmondható, hogy szinte már bepókhálósodott ez a részleg. Arról nem is beszélve, hogy a lány álmában sem gondolta volna, hogy ennyiféle szakirodalomra lel majd itt és nem lesz ideje mindent áttanulmányozni, így rögtön szűkíti a keresést Anglia és Wales területére. Csak olyan irományokat keres, melyek a szigetországokhoz köthetők, hátha ezzel képes időt nyerni, hogy a holnapi ügyelet előtt hunyhasson egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 29. 19:29 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Amióta megtudtam a totálisan unalmas háztársamtól, hogy egy olyan ember tartja az Okkultizmus és fekete mágia tárgyat, aki testközelből tapasztalta meg a hatásait, és túl is élte, mint egy mániákus olvasok még többet erről. Nem lehet lelőni, agyam állandóan ekörül forog, és az volt az első dolgom, miután végre távozott a szobából a nem várt vendég, hogy összekapjam magam és elmenjek felvenni a tárgyat. Szerencsére simán ment, mindennemű kérdések nélkül, csak vállat vontak és azt mondták rendben. Minden simán ment, és ennek örömére indultam megkeresni azt a könyvtárat, amit mindenki titkosnak mondd, pedig mindenki tud róla. Érdekes felfogás a titkosról, maradjunk annyiban.
Két sor között ülök a padlón, valahol a könyvtár legvége felé lehetek, pálcámat a földtől számolva a harmadik polcon helyeztem el, mert szerencsére, az ilyen apróbb és nem megerőltető bűbájok még nekem is mennek, így az kitartóan világít nekem, amíg én falom a sorokat. Amennyi nemrég kijött újságcikket összetudtam szedni, megtettem, könyvek kinyílt halma van körülöttem, amikből bőszen jegyzetelek kifelé. Ambrózy Henrik, a Bagolykő Mágustanoda nemrég lett oktatója, akit már kétszer megvádoltak szülei megölésével, amit fekete mágiával vitt véghez. Nagyon érdekes felvetés, és a s rengeteg ócsárló cikk között eddig csak két olyat találtam, amik, ha nem is tagadják a gyilkosságot, de nem erősítik meg, sőt, talán még pozitív megvilágításba is helyezik a már felnőtt férfit.
Fülem hátrahúzódik, ahogy meghallom a bűbájt, ami pár másodperce még az én pálcámon is fényt gyújtott, mert már farzsebembe töszködve állok fel, és kerülöm meg a polcot. Egy lány, aki ilyenkor egyedül császkál? C-c-c. Mindjárt megcsinálom a hangulatot neki. Óvatosan lépkedek a polctól polcig, amíg végre egy olyan sorhoz nem érek, ahol a lány mögé kerülök. Halkan, szinte osonva slisszolok végig a folyosón, majd a lány mögé érve óvatosan csúsztatom kezemet szájára, hogy fülébe suttoghassak.
- Ígérd meg nem sikít - egy hatalmas és gonosz vigyor kerül fel ajkaimra, miután a mondat elhagyja ajkaimat, és tudom, hogy a legegyszerűbb megoldás lett volna, ha egyszerűen kisétálok a fénybe, de így - számomra mindenképpen - viccesebb. Na meg, ha sikít is, vajon ki hallaná meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 29. 19:46 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

A síri csendnek köszönhetően eszébe sem jut, hogy valaki más is tartózkodhat a helyiségben, így halálos nyugalommal keresgél. Ahogy lejjebb hajol a polcok között, egy rakoncátlan szőke tincset még füle mögé is tűr, hogy jobban lásson. Mondjuk, teljesen gyanútlanul nézelődik, annyira koncentrál, hogy egy üvöltő rinocérosz csordát se venne észre. Tudniillik, ha ennyire fáradt, a multitasking már nem működőképes, így figyelmét sohasem osztja meg. Hogy ez mennyire nagy baj, csak pillanatokkal később jön rá.
Nem hall semmit, épp csak felegyenesedik, hogy fentebb keresgéljen, mikor megérzi valakinek a jelenlétét. Hogy hogyan? Egészen pontosan úgy, hogy egy kéz tapad ajkára, háta pedig egy férfi mellkashoz simul, miközben igencsak tört magyarsággal suttognak valamit fülébe. Szemei elkerekednek, pálcája azonnal kiesik kezéből, mert ebben a pillanatban fogalma sincs mit csináljon. Egyáltalán mit tehetne? Olyan hirtelen éri az egész, hogy nemcsak teste, de agya is teljesen leblokkol, hirtelen egyetlen önvédelmi trükk sem jut eszébe, a pillanatokkal korábbi fáradtság pedig rögtön átcsap kiélezett figyelembe. Automatikusan nyúl a száját betapasztó kézért, hogy megpróbálja lehámozni magáról, míg igyekszik gerincét ívbe feszíteni, hátha így eltolhatja magától orv támadóját. Próbál előrébb is lépni, míg feszegeti magát, elvégre senki sem gondolja, hogy majd tétlenül fogja tűrni saját sorsát? Hangot valóban nem nagyon ad ki, legfeljebb a dulakodás megszokott neszei, az erőlködés hatására kiszökő hangok és sóhajok hagyhatják el ajkait. Hiába is sikítana, mit érne el vele? Leginkább semmit.
Így hát igyekszik kivergődni magát a szituációból, miközben fejben próbálja újra és újra visszajátszani a hangot, hátha felismeri. Biztosan nem Aiden, de nem is testvére az. Volt háztársai közül sem lehet senki, a többi férfi, akit pedig ismer, nem töri a magyart. A fenébe! Mi történik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 29. 19:57 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A meglepetés egy olyan dolog az emberek életében, amit a legtöbbjük utál, mert túl sok csalódás érte a nagyon sikeresnek és eltaláltnak hitt meglepetéssel, vagy egyszerűen mellé nyúltak és egy hatalmas csalódás lett a vége. Na, én utálom a meglepetéseket, de ha én okozhatom, akkor valami undorító önelégült érzés suhan át testem minden sejtjén, és akaratlan mosolyognom kell. Feszengeni kezd, hátát ívbe feszíti és rögtön az jut eszembe, hogy ilyen mozgással bizony akár alattam is lehetne. Esetleg felettem. A mostani helyzetben ez mit sem számít. Próbál küzdeni, de a mindennapos futás, aztán egy óra box még megtartja a kondimat, amit alapvetően sem veszthetek el, hát kérem! Jövő héten fotózásra megyek, nem úgy van az, hogy csak mert iskolát kezdem a modellkedés háttérbe szorul, mert bizony nem. Így csak még inkább előtérbe kerül, hogyha máshol nem is, de a kifutóról és aztán az utána lévő bulin lássam a szüleimet, akiknek elégedett mosoly ül az arcukon, mert büszkék rám.
Halk nyögdécselés zökkent ki, ami akár egy kígyó kúszik be a sír csendbe, és rögtön eszembe is jut, hogy hol is tartottam, mindamellett, hogy velem együtt is adhatna ki ilyen hangokat a nő. Mert ha ő nem is látja az én arcomat, nekem épp elég, hogy láttam profilját és megéreztem illatát. Ennyi pontosan elég, nálam meg amúgy sem lehet csúnyább, ha elengedem magam, így egy engedékeny sóhajjal, de lazítok ajkainak szorításán, hogyha szeretné megtenni felém fordulhasson, amíg én első megmozdulásomként hajolok le gyorsan a pálcáért és kapom fel. Még mázli, hogy a bűbáj nem múlott el, így arcomat gyönyörűbb megvilágításból láthatja, mint eddig bárki más, akivel itt találkoztam.
- Ügyes - biccentek egy elismerőt, ahogy tényleg nem kezd el sikítozni, amint szabad. Legalább az én dobhártyám is megmarad, meg a sajátja is, amiért nem idegesített fel a sikítással. Arcát meglátva, szemeim összeszűkülnek, fejemet oldalra biccentve mérem végig, majd elmosolyodom. Egy olyan mosollyal, amit senkinek nem kívánok látni, mert néha én sem tudom ez hogy nézhet ki kívülről. Ez amolyan; most meg vagy mosoly. És meg is van? De még mennyire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 29. 20:11 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Nem nevezném egy NDK-s birkózónőnek. Sem súlya, sem ereje nem indokolja, hogy képes legyen megszabadulni akárki karjai közül, így tényleg csak abban bízhat, hogy egy ügyes rántás, egy váratlan mozdulat kizökkenti annyira a támadót, hogy lazítson szorításán. Merthogy akkor ellökhetné magát, csípne, rúghatna, karmolhatna és túl lehetne ezen az egészen, majd pálcáját megragadva elmenekülhetne. Igen ez egy csodás terv, csak a megvalósítás hibádzik némiképp.
Ahogy végre engednek a száján lévő szorításon, ösztönösen rántja oldalra fejét, hogy rendesen kis is szabaduljon. Nem látja továbbra sem, kivel van dolga, csak abban lehet biztos, hogy férfi, hiszen most már képes felmérni az orrát megtöltő illatot. - Eressz - úgy sziszegi, akár egy kígyó és amikor végre sikerül szabadulnia egy pillanatra, háta rögtön a könyvespolcnak csapódik, éppen oda, ahol eddig nézelődött. Kissé kifulladva emeli tekintetét a rellonosra, haját kisöpri arcából, ezzel látni engedvén őzike szemeit és riadt-dühös arcát. Úgy is mondhatnánk, ő a tökéletes préda egy vadász számára, mert bár fogalma sincs róla, hogy azzal van dolga, hamarosan kiderül. Döbbenten figyeli, ahogy a fiú kezében világít tovább pálcája.
- Add azt vissza - utána kap, de nem tudja kivenni a kezéből, helyette a hirtelen lendülettől ismét hátratántorodik a polcnak és akkor látja meg azt. Sohasem gondolta volna, hogy egy mosoly lehet ilyen szép. Sohasem látta még a másikat, sejtése sincs róla, ki lehet, de azt érzi, hogy képtelen levenni róla a szemét. Noha ő még nem tudja, én most már kijelenthetem: vélamágiával van dolga. Gondoljátok, hogy képes lenne Aidenen kívül más férfira is így nézni? Ugyan, dehogy. Ez a soha nem tapasztalt érzés, mely hatalmába kerítik, természetesen ismét előhozza azt a Shayleent, amit párja annyira szeret. Teljesen elvörösödik és lesüti szemét. Bár valahol az agya egy eldugott zugában tudja, hogy futnia kéne és a vészvillogó ott piroslik és vijjog, mintha meg sem hallaná. Vélamágia. Pfuj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 29. 20:28 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Ahogy abbamarad a csípőmozgás, esküszöm már hiányzik is, de ellépünk egymástól, ő pedig még aranyos módon követelget tőlem, mintha megtehetné az elkövetkezendő pár percben, órában. Amíg én azt akarom. Oldalra biccentett fejjel, kissé értetlen nézem, ahogy nem egyszer, de mindösszesen kétszer vágódik a könyvespolcnak, pedig én vagyok olyan aranyos, hogy még világosságot is csinálok neki, ő meg balfaszkodik. Mosolyognom kell, de ezek csak egyszerű mosolyok, nem olyan, amit kapott, és rögtön egy engedelmeskedő kislány lett tőle. Nem, ezek egyszerű elismerő mosolyok, mind a bénaságára, mind arra, hogy ez miatt mennyire akarom, hogy legalább egy kicsit az enyém legyen. Felső határt soha nem rakunk, mert nem rakhatok, tudjuk mi lenne a vége, így erről rögtön le is mondok, de az alsó szintekről még mindig nem esett szó.
Elpirul, szemében lévő csillogás mindent elmondd arról, hogy ismét célba értem, pedig megmondom az őszintét nem is erőltettem meg magam annyira, mint amennyire akartam volna. Ha mégis megteszem, ájuldozva omlott volna a karjaimba azt visítva, mennyire akar és mennyire vágyik rám, csak ugye... pontosan ettől fosztottak meg az RJ-ben, és nem is akarom, hogy ez legyen. Nem használhatom ilyen mértékűen, egyszerűen nem tehetem.
De, ha... de ha akarom? Egy csók erejéig, egy meghitt éjszaka erejéig itt, a dohos könyvtár szagban, a nehéz és gusztustalan mintákkal tele rakott szőnyegen? Akkor sem tehetem meg? Mert, ha megteszem, akkor végül is, ő is akarja, így nem lehet mondani, hogy ráerőltettem, nemde? Kérdések hada zakatol a fejembe, de valahogy egyikre sem olyan a válasz, ami kizökkenthetne a tervből. Akarom, hogy az enyém legyen legalább pár percre.
- Félni tőlem? - lépek egy lépést közelebb az előttem állóhoz, és remélhetem csak, hogy rám néz. Bah, ennél nagyobb baromságot egy kérdésben még senki nem hallott, hiszen mind tudjuk, hogy nem fél. Egyszerűen meg van babonázva, és megmondom a valót; nem meglepő. Néha én is meglepődök mennyire jól nézek ki, amikor szemben találom magam egy tükörrel. Ha felpillant rám egy, talán kissé jobban megspékelt mosolyommal találhatja szembe magát, vélamágiám csak úgy pezseg a használható szinten körülöttem lévő aurában. Milyen rég volt már... és szerencsére ezt még a Minisztériumnak sem jelzi a karkötő. Mi ez, ha nem isten adta lehetőség?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 29. 20:45 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Nem tetszik neki a gúnyos mosoly, nem tetszik neki, hogy játszanak vele, de pontosan jól tudja, hogy világ életében ilyen volt. Aidennel is azért húzták idáig, mert a férfi játszott, méghozzá kedvére. Most ugyanez történik, ő pedig tehetetlenül asszisztál, hiszen minden tekintetben erőfölénnyel van dolga: sem pálcája sincs, sem fizikai kiállása egy megfelelő ellentámadáshoz, a szavak pedig mit sem érnek akkor, mikor egy vélamosolyt küldenek feléd.
Épp ellenkezőleg. Shayleen azonnal zavarba jön, mint mindig, mikor olyan ember társaságában van, akit vonzónak talál. Márpedig Mihail e percben sokkal több, mint vonzó, köszönhetően a vélamágiának. Olyan érzés lehet ez, mint mikor egy szórakozóhelyen beginázzák az embert: nem igazán tudja, mi történik, de hagyja megtörténni. Sajnos emlékezni fog rá, de a tény, hogy teljesen védtelen - hacsak nincs a farzsebében egy bájital, amit gyorsan megiszik és hirtelen nem hat rá -, talán felülírja azt a másik tényt, hogy ami ezután következik, nem kis túlzással megcsalás kategória. Lesütött szemmel ácsorog, mert pontosan jól tudja, hogy valami nem oké, érzi, igyekszik agyából előkaparni Aiden arcát, az érintéseit, minden együtt töltött pillanatot, ami egy röpke ideig segít is. Mintha kezdené visszanyerni eszét, mintha az igézet megszűnni látszana, csakhogy szólnak hozzá, ő pedig óvatlanul ismét a fiúra néz. És ez itt a legnagyobb hiba, amit egész este elkövetett - túl azon, hogy egyes-egyedül jött kutatni a titkos könyvtárba.
- Én... - elnyílnak ajkai, ahogy megbűvölve pislog a rellonosra és fogalma sincs mit tegyen. Shayleenről azt kell tudni, hogy rosszabb napjain önmagától is zavarba jön, számára a kezdeményezés olyan dolog, ami szinte már tiltólistás - valószínűleg Aiden is öt ujján meg tudja számolni, hányszor teperte őt le a szőke. Így bár rettentő zavarban van, esze ágában sincs kezdeményezni. A közeledés hatására is szívesen lépne hátrébb, csakhogy nincs esélye, hiszen ott van mögötte a könyvespolc. A fenébe is! El akarja kapni tekintetét Mihailról, máshová akar nézni, akárhová, de nem képes rá. A vélamágia teljesen a fiú bűvkörébe sodorja, elméje úgy ürül ki, mintha soha nem is lett volna más benne. Agya továbbra is sikít, hogy meneküljön, de meg sem hallja. Csak Mihailt látja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 29. 21:04 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Egyszer, és tényleg csak egyetlen egyszer szeretném megtapasztalni az életemben, hogy milyen lehet az, ha valaki vélamágiát alkalmaz rajtad. Nem sokat, de éppen eleget olvastam róla, hogy egy kép kialakulhasson arról ilyenkor mit érezhet az áldozat. Nem én találtam ki a szót, sajnálatos módon minden olvasnivaló így említi meg az embereket, akik vélamágia befolyása alatt raboltak bankot - volt ilyen -, vagy akartak eltenni láb alól egy éppen vissza-visszatérő ex-barátnőt. Lényegtelennek mondanám, de nem az, mer akik meséltek róla és éppenséggel nem kellett leülniük a büntetést, mert enyhítő körülmény a vélamágia, azok mind ugyanazt mondták. A legcsodálatosabb érzés a világon, mert csak az illetőt látod, nincsenek gondjaid, mindenben engedelmeskedsz neki, mintha nem is te lennél, csak egy lélek, aki beköltözött egy éppen arra császkáló testbe, mégis minden tökéletes. Üres minden, mégis tele van. Mégis minden érzés felerősödik benned, hiába érzed magad üresnek, hiába nem akarsz a hatása alatt lenni, hiába küzdesz ellene, mégsem teszed teljes erőbedobással, mert elég egy szó és ismét kezdhetsz mindent elölről, ha ki szeretnél szabadulni. Akár egy fekete özvegy hálójába került rovar; nincs esélyed.
Ismét rám pillant, a mondat abbamarad, én pedig nem erőltetem, hogy ismét megszólaljon, csak alsó ajkamon végig húzva nyelvemet mérem végig a pálcából ömlő fénynél. Ismét. Egy perc elég lenne? Legyen inkább húsz? De ha már húsz perc, akkor beleférne egy óra is a kis játékba, amit tökéletesen összetettem a fejemben, nem? Hiszen, ha elosztjuk az egy órát, az nem is olyan sok, főleg, hogy kedvencem még csak most jött.
- Helyes - húzom vissza nyelvemet számba, majd még egy lépést teszek felé. Még egyet, és még egyet, egészen addig, amíg a mögötte lévő polcnak nem szorítom, és meg nem tudok támaszkodni feje mellett - mekkora véletlen - Finnország eredettörténetén, gondolom nem éppen szép dolgokkal megspékelve. - Csak engem látni, igaz? - hajolok közelebb arcához, éppen elég távolságra ahhoz, hogy mindenképpen érezzen engem, de nem annyira, hogy az már intim legyen. Hogy hol az átmenet a kettő között? Megérzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 29. 21:21 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Még sohasem volt dolga vélamágiával, így most sem tudná megmondani, mi ez a furcsa érzés, ami hatalmába keríti. Talán Cupido lenne az? Lehetetlen, hiszen még az Edictum is megírta, hogy a szárnyas ördög távozott a kastély falai közül. Szerelmi bájital? Szintén lehetetlen, azt megérezte volna és tudná, meg ugye nem is fogyasztott semmi olyat, ami nem saját keze alól jött volna ki. Arról nem beszélve, hogy mire idáig jutna az okfejtésben, az a vélamosoly teljesen kiüríti elméjét. Valamit tennie kell, menekülnie kell, de képtelen másra gondolni, mint a férfira. Mert ő már nem fiú, hirtelenjében férfi. Tekintetével minden apró mozzanatot követ, így azt is, ahogy kéjesen megnyalja alsó ajkát. Nem ura cselekedeteinek, ösztönösen harapja be sajátját, mintha legalábbis kifordult volna önmagából.
A kérdésre képtelen felelni, a hirtelen jött közelség végleg elveszi a maradék eszét is. Érzi a kellemes, ámde erős illatot és mélyet szippant belőle, megbabonázza a fehér tincsek alól világító kék szem, szinte érzi, ahogy testük egymásnak préselődik, pedig Mihail még hozzá sem ért. Nem tudja elképzelni, mi történik vele, mintha forogna a világ, akarja, miközben minden idegszála tiltakozik; kívánja, miközben egy része undorodik az egésztől. Míg teste kérdés és gondolkodás nélkül reagál, addig belsőjében tiltakozás bugyog. Mozdulna, de nem képes rá, földbe gyökerezett lábbal figyeli, ahogy ajkaik egyre közelednek, de még tisztes távolságban maradnak egymástól. - Igen - elfúló hangon leheli, a rellonos érezheti az arcélén lecsapódó melegséget. Hogy ez arra vonatkozott-e, hogy jelenleg senki más nincs gondolataiban, csak Mihail vagy arra, hogy nincs ellenére az, ami készül, remek kérdés. Arca továbbra is kipirult, a vörösség pedig egészségesen terjed tovább lassan nyakára is. Amennyire vágyakozik, annyira hozza őt zavarba az egész, amennyire itt ragadna, annyira menekülne. Teljesen távol áll tőle ez a fajta intimitás - ami ugyan nem az, de próbáld ezt elmagyarázni egy vélamágiával megbűvölt nőneműnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 29. 21:58 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A kérdés teljesen értelmetlen, mint ahogy az is az volt, amikor feltettem neki fél-e tőlem. Mindkettőre tudtam a választ, de tudod, van az, amit muszáj hallanod a másik szájából, azokból a csodálatosan ívelt ajkakból, hogy a megnyugvás átjárja a lelkedet, hiába tudod, hogy most mekkora szart csinálsz. Bár tény, még mindig az alsó határokat súrolom, mégis tudom mennyire nem lenne rám büszke senki, ha ezt tudná. Az előttem álló teljesen megilletődve, vörösen és ide-oda dobbanó szívvel áll előttem, világáról nem tud, nemhogy büszkeség járjon a fejében egy olyan srác iránt, akit életében először lát.
A fekete mágia ezen őzike tekintetek mellett valahogy eltörpül, szinte már el is felejtettem miért jöttem ide, vagy mit akartam itt eddig, mert az illata az, ami hozzá vonzott, semmi más. Ez a kellemes aroma, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani, mintha soha nem is éreztem volna még ilyet. Pedig mégis ismerős, van benne valami, ami Oroszországra emlékeztet, ahol életem nagy részét töltöttem, amíg el nem küldtek onnan is, hogy végül ne oda térjek haza, hanem már Finnországba. Mi ez, ha nem kibaszás?
- Ügyes kislány - villantom meg legszebb mosolyomat. Másik kezem lassan mozdul, óvatosan érek a lány karjához, ujjaim hegyét húzom rajta végig, mintha bármelyik pillanatban összeroppanhatna egy pillantásomról, nem attól, hogy hozzá érek, áh! Mondjuk ki mondja, hogy nincs így? A vörös színárnyalat már nyakát is beborítja, egészen kedvesen, szinte mámorítóan, így elhinném, hogy egy jól bemért pillantástól összetörik a lány. Nem csak lelke, de talán fizikailag is megtörten omlana karjaimba. Kezem feljebb és feljebb vándorol karján, egészen válláig, ahol apró köröket leírva hajolok ajkaihoz közelebb. Kezem tarkójára csúszik, azonban ajkaitól pár centire megállok, és egy gonosz vigyor terül el ajkaimon.
- Csókolni meg - a pár centiméterből, pár milliméter lesz, ahogy még közelebb araszolnak ajkaim övéihez, egy pillanatra sem engedve el tekintetét, nehogy véletlen megszakadjon az, ami köztünk van. Nincs esélye, és a legjobb ebben, hogy ezzel mindketten tisztában vagyunk. Ajkaim majdnem érintik a lányét, de az utolsó pillanatban, mintha én nem vágynék erre, megállok, és várok. Mert ha nem teszi meg, nem véletlen van tarkóján kezem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 29. 22:17 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Shayleen parfümje valóban bódító, hiszen az édes vanília keveredik egy enyhe jázmin illattal, ami beivódva bőrébe már egyáltalán nem karakteres. Pont annyira meghatározó és kellemes, hogy mikor közel hajolnak hozzá, lehunyt szemmel akarják beszívni és megjegyezzék. Mert ez az illat legalább annyira kedves, bájos és elragadó, mint amennyire a nő az a segítőkészségével, az esetlen sürgés-forgásával, a riadt szemeivel és kecses, már szinte sovány alakjával.
A dicséretet csak azért hallja meg, mert a férfi alig pár centire van tőle és, persze mert a férfi ajkain csúsznak ki a szavak. Ahogy ujjbegyei bőrét érintik, azonnal libabőrös lesz és miközben melegség árad szét testében, a hideg végigfut gerincén. Hihetetlenül ambivalens érzések kerítik hatalmába, amelyek ellen már nem is akar küzdeni, érezhetően megadja magát, hiszen a jeges kék szemekbe nézve végérvényesen Mihail bűvkörébe kerül. Ha eddig volt is esélye arra, hogy megszabaduljon tőle és lerázza magáról a vélamágia béklyóját, most végleg elveszett a remény. Az érintés olyan, akár egy villámcsapás, a vállán körző ujj pedig bizsergetően tölti meg lényét. Alig pár pillanat kell csak ahhoz, hogy az erős kezet megérezze tarkóján, szemei pedig elkerekedjenek, ahogy a rellonos közelebb hajol hozzá. Aztán még közelebb. Akár egy mágnes, úgy vonzza Shayleent egy ismeretlen örvénybe.
- Mhh - egy halk nyöszörgés csúszik ki ajkain, amely arról árulkodik, hogy vergődik. Arca élénkebb pirossá válik, ahogy pillái megrebbennek és félárbocra buknak, felkészülvén a csókra. Egész teste szenved az érintés hiányától, nem tudná megmagyarázni miért, hiszen nem is ismeri a másikat. Fogalma sincs arról ki lehet vagy honnan jött, még a nevét sem tudja! Ez mégsem akadályozza abban, hogy kezei önkéntelenül is kettejük közé csússzanak és rámarkoljanak a fiú felsőjére. Úgy szorítja őket, mintha kapaszkodót keresne, hogy kimászhasson ebből a sötét veremből, amibe Mihail dobta. Nem látja a fényt, nem látja Aident, nem látja Adriant, magát sem látja. Csak a férfi van szemei előtt, az ajkai, ahogy érzi a forró leheletét lecsapódni arcán, ahogy beszippantja a kellemes illatot, ahogy érzi a testét, a húsból áradó hőt. Megmagyarázhatatlan az egész, s a várakozás olyan kínzó éhséget ébreszt benne, amilyet még sohasem tapasztalt. Mi történik vele? Csak csókolja meg. Csak csókolja meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 29. 23:01 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Elégedetten sóhajtok, ahogy megérzem ujjaim alatt a libabőr félreismerhetetlen érzését. Ez jelenti azt, hogy érez, hogy valóban engem érez és valóban engem lát csak már, ha voltak kezdeti próbálkozások azokat végleg feladta, mert teste, lelke és agya is csak engem akar. És ez, kérem, így van jól. Ha máshogy lenne, nem elég, hogy meglepődnék, de feltételezhetően élete legcsúnyább emberét látná a lány. Pedig, baszki, milyen kiábrándító, nem? Itt állok előtte, mint megtestesült tökéletesség, tudom, hogy engem lát csak és egyedül, erre ha olyat mozdul vagy tesz kihozza valós önmagamat, amit egyikünk sem kívánhat, mert akkor oda az egész.
Látszik rajta a vágyódás, de valahol mélyen ott van az a hang, ami azt mondja neki álljon meg és küzdjön. Mert mindig ott van a hang, az áldozatok is elmondták, és kivétel nélkül. Ott van a hang, amit hallanak, aminek felfogják fontosságát és súlyosságát, mégsem tudnak neki engedelmeskedni, néhány előadás alapján nem is akarnának, hiába vijjog agyukban a csengő, ami megállja kényszeríti őket. Mert nem tud megállt parancsolni, és valakik nem is akarják, annyira kiürül az agyuk, annyira elborul maradék józan eszük, hogy egyszerűen nem is akarják, mert a hirtelen feltűnő családi viszályok, a gyerekkel való problémák, a válás, minden olyan aprónak tűnik az érzés mellett, hogy annyit akarnak; soha ne érjen véget. És én ezt most megadom, akár kérte tőlem, akár nem, mert egyetlen egyszer én akarom ezt. Én akarom őt.
Halk nyögés, mely mintha simogatná dobhártyámat, lehunyom szemeimet pár másodpercre, vissza-visszajátszva saját magamnak ezt a hangot. A hangot, ami mindenre válasz, főleg mert apró, csontos, mégis kecses keze úgy markolja pólómat, mintha egy fuldoklónak nyújtanád oda az utolsó mentőövet. Ismét egy elégedett szusszanás hagyja el ajkaimat, mosolyogva nyúlok a lány álla alá mutatóujjammal, hogy rám nézzem, és csakis rám, hiába nem engedtem el tekintetét óráknak tűnő percek óta. Csak én, és ő, na meg az olyan hevesen verő szíve, amit még tarkójánál és érezni vélek, de lehet már csak belemagyarázom.
Lehunyom szemeimet, és óvatosan, akár mintha tényleg egy porcelán babához nyúlnék, érintem ajkaimat övéinek, és először valóban csak érintem azokat, hogy aztán pontosan az előbbi totális ellentétével, olyan szenvedélyesen csókoljam meg, ilyet még ember nem látott. Támaszkodó kezem arcára csúszik, ahogy tarkójáról hátára vándorol kezem közelebb vonva magamhoz, miközben annyira elmélyítem a csókot, amennyire lehetséges. Mégsem akarom túlságosan, mert a vélamágia akaratlan lobban fel bennem, és azt nem hagyhatom. Most nem.
Utoljára módosította:Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, 2019. szeptember 29. 23:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 29. 23:17 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Ez a vívódás a legrosszabb, no meg a várakoztatás. Hogy szándékosan nem közelít, szándékosan nem érinti meg, szándékosan nem csókolja. Csak ott van és kiélvezi, hogy Shayleen rabja minden lélegzetének, egyetlen pillantásától olvad el és érintése hatására egész teste remeg bele a mozdulatsorba. A férfi ezt élvezi és kiélvezi, visszaél a mágiája adta lehetőséggel, a nőnek pedig esélye sincs tiltakozni. Voltak pillanatok, mikor kizökkenthette volna, például ha nem néz ismét a szemébe, ha nem fordul felé. De megtette, mert fogalma sem volt arról, hogy milyen veszély is leselkedik rá. Talán ha a rellonos csak negyedvéla lenne, megküzdene ezzel az egésszel, de egy háromnegyed véla ereje felbecsülhetetlen, karkötő ide vagy oda. Hiába figyelik, hiába ellenőrzik, a legkisebb akarat, a legkisebb szándék, hogy magához édesgessen valakit elegendő ahhoz, ami talán egy negyedvéla teljes erejéhez is kevés.
Szíve majd kiugrik a helyéről, néha mégis kihagy egy-egy dobbanásnyit, ajkai elnyílnak ahogy csak milliméterekre vannak egymástól. Talán az a hangyányi, hátsó ellenállás az, ami gátolja Shayleent a kezdeményezésben, hogy pólójánál fogva ne rántsa magához a másikat és hagyja, hogy tegyen vele valamit. Bármit. Talán az az apró kis része az egyetlen józan dolog ebben a pillanatban, ami még a felszínen tartja, de már nem sokáig. Követi a kézzel irányított mozdulatot, engedelmesen néz Mihail szemeibe, elvégre ha nem azt figyeli, hát ajkára fókuszál, ami legalább annyira hipnotikusnak hat jelen pillanatban, mint a lehengerlő kékek. Mintha egyre gyorsabban verne a szíve, csak történjen már meg, csak érezze már, csak csókolná meg!
Aztán egy örökkévalóság után végre megérzi a férfi ajkának melegét sajátján, ekkor pedig ösztönösen hunyja le szemét. Olyan óvatos érintés ez, melyet szinte meg sem érez, pedig tudja, hiszen erre várt. Eddig csak vágyta, remélte, kérte, most pedig megkapja, mégis elégedetlenséget érez. Talán a rellonos is tudja, mi járhat Shayleen fejében, mert a következő pillanatban elmélyíti a csókot. A nő lábai kissé megrogynak, így pont jól jön, hogy hátát ölelve magához húzza a fiú. Olyan engedelmesen hagyja Mihailnek, hogy elmélyítse a csókot, mint kevés dolgot életében, belesimul az ölelésbe és teljes szívből, vagy inkább a bódító igézetből viszonozza is azt. Kezeit kibújtatja kettejük közül és míg egyik a széles hátra vándorol, addig másik a fehér tincsekben köt ki. Akaratlan húzza maga felé a férfit, hogy háta ismét a könyvespolcot érje és hagyja magát elveszni a pillanatban. Az idillt csupán az zavarja meg, hogy Aiden arca villan fel elméjében egy mikropillanatra, mire azonban ráfókuszálhatna, már el is tűnik. Mi lesz veled kicsi lány?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 590
Írta: 2019. szeptember 30. 15:48 | Link

Frank Arie Martin

#icouldwrapyourmusclestight
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 30. 19:13 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


A véla részéről a vélamágia használata egyetlen egy szóba foglalva; semmi. Mi nem érezhetjük azt, amit az áldozat, mi csak csináljuk és tudjuk, hogyha ügyesek vagyunk, akkor célba ér. Nálunk nem dobog hevesen a szív, nem érezzük vérünk pezsgését, nem izzadunk, mintha muszáj lenne, nincs bennünk az üresség, amiről az áldozatok meséltek, amikor belenéztek az igéző kék tekintetekbe. Nekünk nem ad semmilyen pluszt, bennünk nem történik konkrétan semmi. A vélamágia burjánzását is, csak akkor érezhetem, amikor teljesen kiengedem magamból, amikor teljesen átadom magam neki, de ennek már több, mint egy éve. Több, mint egy éve nem használom semmilyen mértékben a mágiát, és nem azért, mert ne akarnám, de megtanították, hogy bizony nélküle is kurva sok mindent el lehet érni, és ne is akarjam, mert mégis miért? Nagyon sok pozitív válaszom lenne erre, de engedjük el, mert megtanították, elfogadtam és használom is, amiket tanítottak. Ennél többet nem várhatnak el tőlem, főleg, hogyha egy ilyen törékeny lány jön velem szemben. Hogy várhatnák el tőlem, hogy türtőztessem magam?
Az elégedetlenség érzése engem is átjár, ahogy ajkaimat csak övéinek érintem, mégis tudom, hogy ez kell még ahhoz, amit igazán akar; az igazi és mindent magába foglaló véla-csókot. Amiért egészen idáig epekedett, és be kell látni, nem is vagyok rest megadni neki. Érzem is, ahogy az apró kacsók mozdulnak, kissé eltolva magamtól adom meg neki a lehetőséget, hogy könnyebben mozogjon. Érzem, ahogy egyik keze hátamon vándorol, másik keze fehér tincseimbe túrnak. Maga felé húz, én pedig engedelmesen követem, mert ezt most még egy felrobbanó iskola sem tudja elvenni tőlem. Az érzést, hogy bár nem önszántából akar, mégis akar, és még csak megerőltetnem sem kellett magam ez miatt. Jobb kezemmel húzom magamhoz közelebb, bal kezem szőke fürtjei közé siklik, hogy ott összehúzva ujjaimat feszítsem hátra kissé fejét, azért, hogy nekem kényelmesebb legyen. A csókot egy pillanatra sem hagyom abba, nyelvünk olyan táncot jár, amit még fel sem találtak valószínűleg, de azt is tudom, hogy nem húzhatom az örökkévalóságig. Szemeimet összeszorítom, kissé lejjebb ereszkedve mozdul mindkét karom, hogy combjai alá nyúlva emeljem fel magamhoz. Elszakítom tőle magam, majd még egy utolsó csókot lehelve ajkaira, húzom el tőle a fejem, hogy rögtön felvegyem a szemkontaktust, amint őzike szemeit kinyitja. Óvatosan lépkedve, ajkait és nyakának elérhető területeit csókolgatva folyamatosan indulok el a sor végén levő üres és elég rom állapotban lévő pad felé, amire gondolkodás nélkül ültetem fel.
- Köszönöm - mosolyodom el, majd óvatosan leengedem a padra, és amikor már biztos vagyok abban, hogy stabil, combjai alól kihúzva kezeimet, vándorolnak feljebb és feljebb egészen mellkasáig, ahol egy pillanatnyi habozás után fektetem tenyerem szívére. Khm...
Utoljára módosította:Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, 2019. szeptember 30. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. szeptember 30. 20:27 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Fogalma sincs, mit kéne éreznie, egyáltalán mit szabad érezni, mert ez nem kér engedélyt, egyszerűen csak jön. Magától értetődő, hogy visszacsókol, hogy a rellonos karjaiba simul, hogy vékony ujjait a fehér tincsekbe mélyeszti. Akárcsak Aidennel. Amikor heves csókcsatákat vívtak, amikor megérintette őt a legintimebb pontokon, majd eljuttatta a csúcsra. Akkor érzett utoljára hasonlót, de még akarja. Ahogy lehunyt szemmel enged a véla csábításának, ahogy a csók egyre inkább elhúzódik, már nem tudja, mi igaz és mi nem, mi valós és mi képzelet.
Ahogy combja alá nyúlnak, egy apró nyögés hagyja el ajkait, ami tiltakozás és igenlés is egyben. Az elváló ajkak hatására kipattannak szemei és újra a kékeket látni, meg azt a gyorsan forgó örvényt, ahogy újra és újra beszippantja. Már épp kiverekedné magát belőle, már épp kitörne, amikor visszaesik és még mélyebbre merül. A nyakát érő támadás hatására önkéntelenül dönti oldalra fejét, hogy rendelkezésre bocsássa az érzékeny területet teljes meztelenségében. Szemeit lehunyja, egész teste beleremeg az élvezet apró, ám meghatározó hullámaiba. Aztán megint felsejlik Aiden arca. Mi történik, mit csinál? Épp csak a padra érkezik, mikor a selymes hang fülébe jut: köszönöm. Nem akar ránézni, nem akarja látni, magához akar térni, fel akar ébredni, azonban az egyetlen reakciója, hogy beharapja alsó ajkát. Így, hogy nem látja a fiút, csak érzi, még intenzívebb az élmény, viszont ez némi józanodást is eredményez. Szíve hevesen ver, libabőrödzik a testén felfelé haladó kezek érintésétől és akaratlanul is ívbe feszül háta, ezzel a rellonos tenyerének nyomva melleit. Aztán újabb felismerés hasít belé. Hol van? Mit csinál? Kivel van? Lassan nyílnak ki szemei, tekintete találkozik a sötét plafonnal, ekkor pedig belé hasít a felismerés, hogy valami nincs rendjén. Valami nem jó.
- Aiden... - csúszik ki a név duzzadt ajkai közül, de amikor fejét előre billenti, nem őt látja, hanem egy idegent és, bár a vonzalom továbbra is tagadhatatlan, kétségbeesik. Hiszen azok a tenyerek az ő mellén vannak, szája pedig egy idegen férfi csókjától piroslik. Még érzi az ízét, illata még mindig kitölti orrát és az a hihetetlen, mágikus aura tébolyultan vonzza elgyengült testét. Előnybe kerül. Már nincs Mihail kezében pálca, arcát már a félhomály rejti el jótékonyan, így pedig Shayleennek van egyetlen másodperce, hogy mérlegeljen. A döbbenet jeges fuvallatként vágja arcon és eddig nyitott, befogadó testtartása megváltozik. Kezeivel arrébb löki a fiút, lábait hirtelen csukja össze, majd átkarolja saját magát. Már tudja. Már tudja, hogy mi történt és mocskosnak érzi magát. Még szavai is elállnak, ahogy rájön, mit tett és ezen az a tény sem változtat, hogy nem önszántából tette. Összeszorítja szemeit, hogyha a rellonos ismét próbálkozna, ne érhessen el nála semmit. Elég. ELÉG.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, DÖK elnökhelyettes, Elsős mestertanonc


#E l i t e_jelenség
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 59
Írta: 2019. szeptember 30. 21:07 | Link

Catherine S. Black
csak a fekete / egyedül(?)


Az én életemben olyan, mint szerelem, olyan, mint nő, olyan, mint kapcsolat még soha nem volt. Definiálni sem tudnám, még ha fegyvert tartanak a fejemhez akkor sem. Nekem a nők is és a férfiak is talán túl sokáig jelentettek semmit ahhoz, hogy ez mára már elmúljon és teljes értékű lényként tudjak rájuk tekinteni. Nem vágytam rájuk úgy, ahogy ők rám, bárhová is léptem be. Az én tekintetemben nem látszott az a vágyódás és csodálat, ami az övékében, és a legszomorúbb, hogy az övékében sem azért, mert engem láttak, hanem azért, mert a bennem lévő vélát látták. Senki nem látott soha e mögé szüleimen kívül, mindenkinek egy véla voltam, akit vagy meg kellett szerezni vagy minél távolabb kellett menekülni tőle. Mindezeket azért, mert véla vagyok, akitől tartani kell, akitől menekülni kell, akit bántani kell, akit el kell taszítani mindenkitől és mindentől, nehogy véletlen ő is teljes értékű legyen, mint bárki más a világon. Nem érzem túlzásnak, ha azt mondom, mennyire magányos voltam és vagyok is. Ezen eddig senki nem tudott és valószínűleg nem is akart változtatni, így hát fel lehet-e róni nekem azt, hogy mennyire kihasználtam a mágia adta lehetőségeket? Szerintem sem. Társaságot akartam, barátokat, de így sem kaptam meg őket, csak elküldtek, majd egy év kihagyás után önszántamból jöttem el ismét tanulni több reménnyel, hátha betalálok valakinél valamit.
Nem pont arra gondoltam, hogy egy teljesen idegen lány vágyjon rám minden porcikájával, és csak ajkaimat nézze, majd feszítse mellkasát tenyeremnek, de végül is ez is célba érés valahogyan. Érzem, hogy megremeg minden érintésem alatt, minden csókom alatt, a gyér fényben, amit a hátam mögött még mindig fénylő pálca bocsájt ki magából, látom, ahogy alsó ajkait beharapja. Még inkább arra ösztönöz, hogy közelebb lépjek hozzá, és arcára csúsztatva tenyeremet álljak ellen a lökésnek, amennyire tudok. Meglátom, ahogy lábait gyorsan összezárja, karjaival átöleli magát, akár egy megsebzett állat. Ellépek tőle, arcáról elveszem kezemet, majd azokat zsebre vágva süllyesztem el az eddig használt minimális vélamágiát. Mintha nem is lett volna semmi fordítok neki hátat, mert tudom, hogy én basztam el, csak nem vagyok abban biztos, hogy nem szándékosan. Komótosan lépkedve indulok el a földön fekvő pálca felé, hogy felvegyem azt, majd ismét ugyanilyen könnyed és lágy léptekkel álljak meg a lány előtt, és nyújtsam felé.
- Erre még biztos szükséged lenni - amint elveszi a pálcát kezeimet zsebeimbe mélyesztem, végül balra fordulva indulok el vissza a helyemre, mintha mi sem történt volna. És bár számomra lehet semmi nem történt, de ez a másik félről nem feltétlen mondható el...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 343
Írta: 2019. október 1. 08:50 | Link

Diácska

#mi_a_fene
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
Független boszorkány, Gyógyító, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 749
Írta: 2019. október 10. 11:44 | Link

Mihail
éjszakába nyúló kutatás | este nyolc óra körül

Minden, ami történik, egy hazugság. Tehetetlenül enged az állatias vágyaknak és annak az ismeretlen erőnek, amely megállás nélkül vonzza Mihail felé. Akár egy doromboló kiscica, úgy idomul az érintéshez, az öleléshez, miközben az élvezet apró hangjai szöknek ki ajkain. Bár ez a fajta nyersség, mely vágyat ébreszt a hús iránt, nem belülről fakad, mégis gyönyört ad, akármilyen bűnös is mindez.
A hosszúra nyúló pillanatok és a semmibe vesző sóhajok azonban elhalkulnak és megszűnnek, helyükbe vészvillogó és pánik lép. Már nincs a mágia hatása alatt, ha pedig tart is még, már nem olyan intenzíven, mint addig. Minden porcikája összerándul, igyekszik a lehető legkisebb méretűre gömbölyödni, ahogy karjai teste köré fonódnak, szemeit pedig annyira összeszorítja, hogy lassan már látja az apró pöttyöket is. Nem hajlandó a rellonosra nézni, mert tudja, hogy akkor történt valami, akkor érezte azt, amit eddig még soha. Nem akarja újra átélni az egészet. Csak menekülni akar, jó messzire, haza Aiden óvó karjaiba, aki talán sohasem bocsátja majd meg ezt. De hiszen ártatlan és nem tehet róla! Bármire megesküszik, hogy kedvesén kívül nem szeretett egyetlen férfit sem úgy, még csak gondolatban sem, nemhogy tettlegességig fajult volna. Ajkai bizseregnek fogai alatt, ahogy azok belemélyednek a csókoktól piros duzzanatba. Ahogy Mihail a pálcát felé nyújtja, hirtelen nyitja ki szemit, de koncentrálva, hogy ne nézzen rá, kikapja kezéből a fadarabot. El akar tűnni, ismét láthatatlanná akar válni.
A fehér haj eltűnik a sorok között, Shayleen testét pedig a hideg, az undor és a sírás egyszerre kezdik rázni. Kezét ajkára tapasztja, ahogy leugrik a rozoga bútordarabról és futásnak ered. Mocskosnak és gusztustalannak érzi magát, mintha a srác még mindig a mellét fogná vagy karjaiban tartaná. Szíve szerint addig súrolná száját, míg az el nem tűnik teljesen, s már kiserken rajta a vér. Úgy lohol a folyosókon, majd löki a kastély főbejáratát, mintha az élete múlna rajta. Megtanult futni, képes lenne végkimerülésig menni, ezt pedig már szinte meg is teszi. A könyvtártól egészen a házukig rohan, hogy aztán az ajtón bezuhanva, kapaszkodva a kilincsben térdre rogyjon és végre kitörjön belőle a zokogás. Mit tett?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint