25. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 429
Összes hsz: 7553
Írta: 2013. december 1. 15:06 | Link

A kastély déli szárnyának első emeletén egy fekete vértet viselő, fiatal harcos képe mögött titkos folyosó húzódik meg. Oda csak akkor juthatsz be, ha kitalálod a harcos nevét, és a férfi festett fülébe suttogod. Bár előszörre nehéznek tűnik a feladat, de ha jobban megfigyeled a képet, a katona lábánál heverő úti tarisznyából kilóg egy hadba hívási értesítés, melyen szerepel az ismeretlen férfi neve, és ha ez nem lenne elég, valaki a keret aljára is odafestette, bizonyára azért, mert folyton elfelejtette a festményen nehezen kisilabizálható nevet.
Ha túljutsz Rydan Colthan festményén, csak pár lépést kell megtenned egy szűk folyosón, és megérkezel a kastély titkos könyvtárába. Ezen a helyen sok olyan könyvet fellelhetsz, amit a világ már elveszettnek hisz, sőt olyanokat is, melyekről úgy gondolják, hogy soha meg sem íródtak. Persze ezen különleges művek mellett régi klasszikusok és újabb regények is megtalálhatók. Receptkönyvet, varázsgyűjteményt, vagy bájitaltárat azonban itt hiába keresel, ez a hely az irodalomé.
Bátran vedd a kezedbe híres mágusok versesköteteit, neves muglik novellagyűjteményeit, vagy éppen olyan emberek irományait, akikről ma már azt sem tudják, hogy valaha léteztek! A könyvtár állománya sosem avul el, ugyanis magát gyarapítja: ha valahol a világban megszületik egy olyan mű, melyet megőrzésre méltónak talál a könyvtárat irányító varázslat, az azonnal megjelenik a polcok valamelyikén.




A legkülönösebb azonban a helyiség egyik eldugott sarkában található: egy hatalmas világító, forgó fénygömb. Zöldes és sárgás ragyogásával hívja fel magára az erre tévedő figyelmét, és arra ösztökél, hogy érints meg.
Ha könyvvel a kezedben teszed ezt, akkor annak a történetében találod magad, vagy mint szereplő, vagy mint megfigyelő. Mindkét esetben kedved szerint változtathatsz a történéseken, akár a végkifejlet is teljesen más lehet a te rendezésed nyomán. Ha nincs nálad könyv, akkor a gömb választ egyet a polcokról, és neked nem lesz beleszólásod, hogy horrort vagy romantikus regényt kapsz.
Gyere és próbáld ki a varázslatot, olvass kedvednek megfelelő könyveket, vagy éppen alakítsd át kedvenc történeted úgy, ahogy te akarod!


Aileen Aurora munkája
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. január 30. 12:09
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 19:03 | Link

Ráérős, halk léptek zaja verődik vissza a kihalt első emeleti folyosó csupasz falairól, és papírlap sercegése egy másikon, ahogy a kanyarban felbukkan Tilda, kezében könyvvel, tekintetével sebesen követve a sorokat, kezével pedig éppen sietősen lapozva, hogy egy pillanatra se kelljen elszakadnia a történettől. Lassan, de magabiztosan lépked, már hozzá van szokva, hogy sétálás közben is képes legyen folyamatosan falni a betűket, és csak amolyan belső érzékre hagyatkozva kerülni el az útakadályokat. Ez persze nem mindig működik, vagy inkább egyszerűen csak a szerencséjével magyarázható, hogy még nem bukdácsolt le egy lépcsőn egy-két emeletet.
Körülbelül a folyosó közepéig jut, mikor könyvében a másik oldal végére, így egy újabb sebes lapozásra kényszerül, és ahogy oldalra kapja a tekintetét, hogy a bal oldal tetejére szegezze azt, hogy máris folytathassa, szeme sarkából kiszúr egy festményt, melynek látványa felér egy bokánrúgással. De persze az is lehet, hogy csak pont bele is rúgott az előtte álló szobor talpazatába. A fájdalomból ítélve utóbbi történt.
Kizökkenve a regényből, és rácsodálkozva a festett férfira lépked közelebb hozzá. Valahol már láttam ezt, gondolja izgatottan a festményt nézegetve. Elidőzik tekintete az arcon, és már kezd is derengeni, hogy honnét ismerős neki a kép. Egy albumban olvasott róla, mely számtalan portrét és egész alakos festményt mutatott be, de arra nem tért ki, hogy hol található például éppen ez a darab és bizony nem gondolta volna, hogy itt fog találkozni vele az iskolában.
- Hát ön meg hogy került ide? - Tilda arcára lelkes mosoly ül ki, összecsukja a mugli szerző könyvét, és izgatottan közelebb siet a férfi képmásához, aki rezzenéstelen arccal néz vissza rá. Első pillantásra csak onnét látszik, hogy mágikus festményről van szó, hogy a fiatal harcos ruháján közeli lángok táncának fénye játszik.
Tilda a festmény részletein is elidőzik, miután festett alak nem válaszol neki, és észreveszi a katonai behívót, melyen alig kiolvashatóan, de ott szerepel a neve. De ezt ő már tudta. Rydan Colthan.
De mit is olvasott róla? Persze a számtalan csatán kívül, melyben részt vett. A képen nem látszik egyértelműen, hol is van ábrázolva Colthan, ellenben a kereten szintén ott virít a neve valamivel olvashatóbb formában. Vajon miért számít ennyire a neve?
Ügyet sem vetve a harcos kissé mogorva pillantására nekiáll végigtapogatni a keretet, hátha valami más infó is rá van írva, ám csalódnia kell. Illetve mégse. A festmény ugyanis meg se rezzen, mikor hozzáér, szóval nem egyszerűen csak függ a falon. Ez egy átjáró!
- Jelszó szükséges? - néz fel az arcra ismét. Ez nem lehet a négy ház egyikének bejárata sem, azok nem itt vannak. Ez valami más, szóval nincs kizárva, hogy bejuthat. Márpedig be akar jutni. Olyan lelkesedés kerekedik felül rajta, mely nagyapja meséit hallgatva fogta el.
Colthan a füléhez emeli a kezét, mintha nem értené Matildát. Rosszul hallana? Ezúttal hangosabban teszi fel a kérdést, és angolul:
- Jelszó szükséges? - a férfi azonban csak a füléhez emeli kezét ismét.
- Hát ez furcsa - jegyzi meg úgy magának a könyvtáros kisasszony, és jobb tenyérébe támasztja állát, miközben baljával könyökét tartja. Tűnődik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3203
Írta: 2013. december 1. 19:46 | Link

Gryllus.


* A könyvtáros hölgyemény léptein kívül más nem hallatszik a folyosón. De nem ám, mivel antihősnőnk cipője nem hagy nyomot a levegőben. Nesztelenül oson sarokról sarokra, bebújva egy-egy páncél mögé, lélegzetét visszafojtva. *
~ Itt talán nem követ. ~
* Hogy mi a paranoia tárgya? Az egyik Navinés szurkoló berágott rá, amiért az ő barátosnőjét rúgta jól gyomorszájon, és most bosszút fogadott ellene. A dolog legrosszabb oldala, hogy Bennett a mai napig nem tudott időt szakítani a londoni kiruccanásukra pálcát venni, úgyhogy Eris kénytelen valahogy kihúzni varázslás nélkül. Nem mintha a saját kezével nem lenne képes elintézni egy idegesítő vakarcsot, csak közbeszól a gondolat, hogy a másik simán leátkozhatja őt. Így most nem bujkál, nem is menekül, hanem... sompolyog. Oson. Rejtőzködik. Semmiképpen sem gyávaságból, egyszerűen nem éri meg kockáztatni. A hadművelet egészen a déli szárnyba húzódik. A kereszt tetoválású lány biztos benne, hogy már lerázta a puffogó sárgát, mégsem lehet elég óvatos. Léptek zajára lesz figyelmes. Egy nő sétál a folyosón, a könyvébe bújva, ügyet sem vetve a külvilágra. Nem tűnik tanárnak, sem eltévedt lakosnak, de nagyon ismerős Erisnek. A nagy lapozgatásból pedig rá is jön, hogy ez nem más, mint a könyvtáros hölgy, akit futólag szokott látni, mikor bemegy a könyvtárba agyagot gyűjteni. Mit kereshet erre? Itt lakik ezen a részen? Kíváncsian pillant a nő után, közben körbenéz kicsit idegesen, nehogy emiatt találjanak rá, aztán követni kezdi. Hangtalan lépésekkel közlekedik, lopakodó üzemmódját még egy macska is megirigyelné. Aztán, mintha történne valami. Matilda megáll és egy festményt kezd tanulmányozni. A Rellonos lány felvonja az egyik szemöldökét, úgy figyeli a jelenetet. Talán van ott valami titkos átjáró? Lehet, a könyvtáros szólítgatja a festményt, de az alak csak a füléhez emeli a kezét és nem történik semmi. *
~ Mi a...? ~
* Eljött a pillanat, ahol felülkerekedik rajta a kíváncsiság és feladja az oly gyönyörűen felépített hangtalanságot. Kilép a rejtekéből és mintha erre sétálgatott volna eddig is, megjátssza, hogy útjából kizökkenti az ácsorgó, tűnődő hölgy. *
- Itt meg mi van?
* Kérdezi, nem a legkedvesebb hangnemében. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ABE tag | A legijesztőbb Rellonos | Terminátor | Hydromágus tanonc | Fogó
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 20:31 | Link


Furcsa kis szürke egérke volt Matilda. Többnyire. Azonban hiába tűnt általában úgy, hogy benne nem lappang az a kalandvágy, mely nagyapjától, és talán az ő apjától kezdve - igaz, Tilda apját átugorva - a családra jellemző volt, valahol azért mégiscsak ott volt. Ő ezt könyveiben élte meg, számára a varázsvilág nem volt elég varázslatos, vagy épp másként volt az. Sokszor muglik írta könyvek sokkal inkább megragadták fantáziáját, és nem is nagyon eresztették.
Most is így volt, ezzel magyarázható, hogy a szobájába vezető utat is olvasva tette meg, illetve próbálta megtenni, mígnem olyasmit talált, mely ebben a világban ragadta meg érdeklődését, és olyan fokozatra kapcsolta, melynek nem tudott gátat szabni. Egyszerűen muszáj volt a végére járnia, hogy hova is vezet ez a titkos átjáró. Mert az volt, ezt biztosan tudta.
Azonban a megoldás még váratott magára. Megpróbálta latinul is megkérdezni a férfit, de az rendre csak a füléhez emelte a kezét. Sehol nem olvasta, hogy Colthan nagyothalló volna. Persze harcos volt, lehet elsütöttek egy ágyút a közvetlen közelében.
- JELSZÓT KELL MONDJAK!? - ezúttal egész közel hajol a festményhez, és egyenesen beleüvölt a festett alak fülébe, mire az felháborodva hátrahőköl, és igen szúrós szemmel néz vissza a könyvtárosra. Oké, szóval mégsem siket.
- Bocsánat - néz rá szégyellős mosoly keretében, mikor is meghallja a lépteket maga mögött. Megperdül, arra számít, hogy a gondnok jön, hogy leteremtse, amiért a festményeket molesztálja, ám egy diák az. De úgy tűnik neki sem tetszik Tilda viselkedése, legalábbis nem túl kedves érdeklődése erre utal.
- Ó hát csak.. próbálom a kedves Rydan Colthan uraság titkát felfedni - válaszol, és mikor a képre mutat, azt látja, hogy annak lakója neve említésekor közelebb hajol feléjük, mintha ki akarná dugni a fejét a vászonból, és tölcsért formál füléhez.
- Azt gondoltam, talán valami jelszót kell neki mondani, de nem akar válaszolni - mondja, csak úgy hangosan gondolkodva, miközben ismét odalép a képhez, ezúttal egész közel hajolva, és szinte suttogva folytatva elmélkedését. - Talán meg kell neki súgni valamit?
A festett arcon végre valamiféle kellemesebb gesztus is megjelenik, legalábbis már nem húzza össze mérgesen a szemöldökét. Még finoman bólint is.
- De nem tudom mit - rázza meg üstökét visszafordulva a diáklányhoz. - Csak a neve van idefestve, kétszer is, de azt amúgy is tudtam. Ez nem segít.
Szomorkásan néz vissza a férfira. Hát csak nem akarja neki megmutatni a titkát. Lelkesedése akár a lufi, amit kiszúrtak, ereszt lefelé. Sóhajtva néz a lányra.
- Ó, ne haragudj, mit is mondtál?
Annyira el van varázsolva, és kalandozva, hogy egy pillanatig le sem esik neki, hogy eddig bizony lényegében magában beszélt. Annyira szerette volna kinyitni ezt az átjárót!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3203
Írta: 2013. december 1. 20:52 | Link

Gryllus.



* A Navinés lány még mindig nem került elő, ami jó jel, hiszen lehet hogy sikerült leráznia. Ez a dolog persze nem biztos még, majd amikor visszaér a körletébe, akkor kifújhatja magát. De a figyelme most úgy is máshol van, és noha néha még körbenéz, hogy nincs-e itt az a barna hajú lány, legtöbbször a könyvtárost nézi. A nő úgy tűnik a halál egyszerű személyiség, aki inkább a könyvekben éli ki a kalandvágyát. Mondjuk most Erisnek sincs több kaland-ingere, pálca nélkül... A könyvtáros néha kiabálva, néha kiábrándulva morfondírozik az idegesítő festmény titkán. Eris zsebre vágja a kezeit és kicsit fiús beállással figyeli tovább az eseményeket. A festett alak áll, nem tesz semmit, csak a füléhez emeli a kezeit és hallgatózik. *
- Lehet hogy ki kéne kaparni a fülét, attól majd megjön az esze.
* Vonja fel a szemöldökét. Őszintén, már őt is kezdi érdekelni a dolog és ez a különös festmény. A rongálástól pedig nem fogja visszatartani az sem, hogy majdnem egy tanári rangú személy van mellette. Ha ezzel megfejtené, mit is rejt ez az alak... Feltűnik a sötét szemű lánynak, hogy amikor a férfi nevét említi Matilda, jobban ki akar feléjük hajolni. Csendben nézi tovább, ahogy Tilda rájön, talán a fülébe kéne suttogni valamit. Ráadásul, hogy a két szó kétszer is megjelenik, egyszer a festményen, egyszer alatta. Ez nem lehet véletlen. *
- Próbálja meg a nevét.
* Javasolja vállat vonva, miután a nő feleszmél arra, hogy igenis ő még mindig itt van. Próba-szerencse, ha nem működik, majd kitalálnak mást. Mondjuk az erőszakos fenyegetőzést. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ABE tag | A legijesztőbb Rellonos | Terminátor | Hydromágus tanonc | Fogó
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 1. 21:41 | Link


Sem kiabálás, sem kedves érdeklődés nem hatja meg a harcos festményalakot, és Tilda már lassan azon van, hogy fogja magát, és feltúrja a könyvtárat Rydan Colthan neve után, mikor társasága akad, akivel megoszthatja gondolatait. Sokszor ez is segít, ha csak kimondja a dolgokat, és talán az illetőnek megszólalnia sem kell, beugrik a megoldás. Most azonban nem akar jönni, és a lány ötlete csak kizökkenti egy pillanatra.
- Neem, dehogy, az biztos nem segítene - rázza meg a fejét, és finoman megtapogatja a vásznat. - Hozzá van rögzítve szerintem a titkos ajtóhoz, nem maga a kép az ajtó... szóval nem tudnánk kivágni őt.
Hangosan elmélkedik, és mi sem bizonyítja jobban, hogy a festett férfi érti őket, a széjjelvagdosásának gondolata láthatóan nem nyeri el tetszését. Némi aggodalommal nézi a diáklányt, talán Matildával ellentétben ő komolyan veszi a fenyegetést. A könyvtáros kisasszony ellenben biztos benne, hogy a lány csak elméleti szinten vetette fel a dolgot. Hiába, az apja szerint a naivitása fogja sírba tenni egyszer.
Pedig biztos benne, hogy olyan egyszerű a megoldás, mint a bot, de ő hajlamos volt a dolgokat túlkomplikálni. Agytekervényei forogtak, csavarodtak, megpróbálta pár nyelven a "tárulj fel" parancsot, de a férfi csak a fejét rázta.
- Minek a nevét? - pislog Tilda a diáklányt hallva, majd visszanéz a képre. Nagyjából fél másodperc kell, hogy az értetlen kifejezés az arcán meglepetésbe, majd derűbe csapjon át. - Ó, hogy ahaa! Jaj, hogy a nevét!
Vigyorogva néz vissza a lányra. És az előbb leeresztett lelkesedése visszatér, ő pedig majd kiugrik a bőréből izgalmában.
- Annyira jó vagy! Igazad van! - azzal a festményalak füléhez hajol, és belesuttogja a harcos nevét. Zár kattan, és Colthan utat enged neki.
- Jössz, vagy mi lesz? - néz vissza, azzal már el is tűnik a szűk járatban. Amit pedig odaát talál... attól elakad a lélegzete.
Könyvek. Nem egyszerűen egy-két könyvespolc, roskadásig tömött polcok rengetege fogadja, akár egy hatalmas erdő könyvekből. A hangulatot az is nagyban szolgáltatja, hogy itt-ott valóban fák gyökerei, kúszónövények kígyózó fonatjai tarkítják a követ, és a polcokat. Az egész olyan, mint valami álom. Legalábbis egy olyan könyvmolynak, mint Tilda mindenképp. Tátott szájjal nézelődik, miközben halvány fény ragyogja be a könyvtárat, érkezését köszöntve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3203
Írta: 2013. december 1. 22:30 | Link

Gryllus.



* Pedig aztán Eris tényleg komolyan gondolta, hogy szívesen kezelésbe veszi ezt a katonát, ha nem akar itten nekik valami egyebet is tenni a füle hegyezésén kívül. *
- Pedig lehet, hogy úgy hamarabb szóra bírnánk a kis némánkat.
* Vigyorodik el gonoszul és megvillantja fénytelen szemeit az alak felé, aki kellemetlenül érezve magát, sértődött arcot vág. Tildának végül a lány ötletet ad, aki először nem is érti, hogy mire gondol Eris, végül leesik neki a dolog. Láthatóan nagyon megörül a gondolatnak, alig bír magával és majdhogynem csak nem tapsikol a felfokozott hangulatában. Eris annyira nem osztja ezt a vidámságot, komor arccal nézi, ahogyan a könyvtáros kipróbálja a felvetett jelszót. A ötlet beválni látszik, egy zár kattan, az "ajtó" kitárul, belül pedig olyan látvány fogadja a lányokat, amire nem valószínű hogy számítottak. Temérdek mennyiségű könyvespolcok omladoznak a rájuk pakolt molyrágta finomságoktól, gyökerek állnak ki a falból, az egésznek annyira irreális a hangulata, mégis, magával ragadó. A nő után megy, aztán leválik tőle. Egyelőre nem nyúl semmihez, csak figyel. Olvasgatja a gerinceken lévő címeket, feliratokat. Valahogy nem tetszik neki annyira ez a hely, mint Matildának, de mindennek ellenére, jól érzi itt magát. Valami olyat találtak, amit ezelőtt talán senki sem látott még. Útja valami fénylő dolog felé vezeti. Visszapillant a nőre, aki másfelé nézelődik, aztán nem törődve vele a fény forrása felé veszi az irányt. Léptei halkak, de magabiztosak. Nem is kell sokat sétálnia, hamar megleli a különös, gömb szerű tárgyat. *
~ Mi lehet ez? ~
* Bámul az óriási karácsonyfadíszre és közelebb lép hozzá, de nem érinti meg. Fénytelen szeme csak úgy szívja magába a különös tárgyból kiáramló aurát, s ő maga is úgy érzi, meg kéne érintenie ezt a valamit. De erőt kell vennie magán. A legbiztosabb, ha nem nyúl itt semmihez, ki tudja mi mire képes ezen a különösen hátborzongató helyen. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ABE tag | A legijesztőbb Rellonos | Terminátor | Hydromágus tanonc | Fogó
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 9. 18:51 | Link


A tátott szájjal nézelődés még hosszú percekig tart, és elidőzne így órákig is valószínűleg, csak épp úgy hamar kiszáradna. Így aztán, sikeres összezárásra készteti ajkait, jobb kezének ujjaival pedig gyengéden végigsimít néhány könyv gerincén. Valóban ott vannak. Nem csak valami furmányos varázslatba csöppentek.
Azon is elfilózik, hogy talán ez is egy amolyan kívánságos terem, mely itt, és Roxfortban is található, mely pontosan olyanná változik a megtalálójának, amilyenre szüksége van, avagy amire vágyik. De Tilda nem vágyott újabb könyvtárra, vagy legalábbis tudatosan nem jutott eszébe. Az érzéseit vizsgálva lépdel beljebb, talán mégis pont ezt akarta? Nem, ő nem álmodta volna tele növényekkel.
Hirtelen eszébe jut, hogy nem is egyedül érkezett, sőt, igazság szerint ő invitálta be egy "jössz, vagy mi lesz" felszólalással a diáklányt a különös helyre, szóval nem kellene teljesen magára hagynia. A titkos könyvtár roppant nagynak tűnt, és amíg nem járta keresztül-kasul az egészet, fogalma sem lehetett róla, hogy mit rejtenek ezek a gyökerekkel tűzdelt, különös folyosók.
- Merre vagy? - néz körbe, és mellkasához szorítva a mugli könyvet visszasiet oda, ahol befordult, majd a kijárattal ellenkező irányba lépdel. Persze az is lehet, hogy miután meglátta, hogy mi a nagy titok, megpördült a sarkán, és már el is szelelt, de ilyesmi Matildának eszébe nem jutna. Kinek ne tetszene ez a hely?
- Hát nem csodálatos? - sóhajt fel, mikor megpillantja a sötét hajú lányt a sarkon befordulva. A könyvtár egyik sarkába értek. Tovább is ecsetelné, mennyire is csodálatos a hely, de annyira elámul, hogy torkán akad a szó.
A könyveket, de még a plafont is zöldes, a víz fodrozódásához hasonlatos fény játéka ragyogja be, mely egy jókora gömbből árad. Nem csak a tekintetüket vonzza, a könyvtáros szinte eleped, hogy megérintse. Milyen lehet az érintése, tűnődik, és egyik kezét sután ki is nyújtja felé. Mielőtt még eszébe jutna, hogy igencsak nagy ostobaságra vall ismeretlen eredetű, láthatóan mágikus tárgyakat fogdosni, ujjai belevesznek a zöldes-sárga fodrozódásba, és hirtelen mintha valaki megragadná, de nem egyszerűen a karját, hanem mindenét. Visszarántja kezét, de már késő, baljában továbbra is könyvét szorongatja, másikkal viszont valami kapaszkodó után próbál kapni, ami történetesen az a lány, akinek vele ellentétben volt annyi sütnivalója, hogy ne piszkálja azt, amit lehet nem kéne.
Hirtelen eltűnik a könyvtár, arcába szél csap, és egy napsütötte tájon találja magát. Zihálva néz körbe, és észre sem veszi, hogy még mindig görcsösen kapaszkodik útitársába. Mert, hogy valahova elutaztak, az biztos.
- E--e--egy zsup--zsupszkulcs? - rántja tekintetét jobbra-balra, de sehol a fénylő gömb, ami idehozta őket. Pedig annak jönnie kellett volna velük, ha tényleg az lenne.
A gömböt ha nem is látja, lát helyette mást, mely igencsak meglepi. Egy zsebórát szorongató nyuszi rázza a fejét tőlük nem messze, és fojtott hangon panaszkodik, hogy el fog késni. Aztán zsebre vágja az órát - merthogy bizony mellényben volt ez a nyuszi - és eliszkolt előttük. Tilda ismét kénytelen volt tátott szájjal állni egy darabig. Utána tűnt fel neki, hogy eltűnt a kezéből Lewis Carroll Alice Csodaországban című műve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2013. december 30. 23:37 | Link

Ágota

A lány már ezelőtt is hallott a könyvtárról, ámde még soha nem járt benne. Eredetileg most sem oda akart menni. De ezután a rossz nap után megállt gyönyörködni a festményben. Tudta a festő nevét, és szinte bármit fel tudott volna sorolni róla, ha megkérdezik. Nemhiába volt levitás. Már hónapokkal ezelőtt megpróbált mindent megtudni erről a helyről. Persze sok forrás nem volt róla, de a fontos információkat megtudhatta. Szinte öntudatlanul megkereste rajta a nevet és kimondta, a festett férfi fülébe. Hátralépett, kíváncsian várta, most mi fog történni. A férfi arrébb lépett, a festmény kinyílt... Az előbb már említett, festett férfi karjával mutatta az utat.Egy szűk folyosó következett. Ahogy lassan elkezdett lépegetni a folyosón, hangokat hallott. Megijedt, hiszen eddig a pillanatig meg volt róla győződve, hogy egyedül van! Megállt, és hallgatózott... talán csak kívülről hallatszódnak be a hangok? Nem tudta, de kis tétovázás után tovább indult. Már csak egy lépés hiányzott, hogy elérje a könyvtár varázslatos termét, amikor beleütközött valakibe. Egyikük se számított a másikra, mind a ketten hátrazuhantak. Egyszerre kezdtek el mentegetőzni, majd elnevették magukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. január 1. 14:40 | Link

Kőszegi Brigitta Hanna

Reggel elterveztem már, hogy le megyek a könyvtárba, de nem a simába, hanem a titkosba, az sokkal jobban tetszik. De csak délután tudtam időt szakítani rá. Szobámban lepakolok, majd elmegyek a fürdőbe és összekötöm a hajam, hogy ne zavarjon az olvasásban vagy más egyébben, mi után ez kész, elindulok, nem viszek semmit. Kilépve a folyosóra megállok egy pillanatra, majd újra elindulok. Ahogy haladok a folyosón meglepődök, nagy a csönd. Pedig szünet van még. Elgondolkozom, van-e valami program mára, de nem emlékszem, hogy lenne. Már a lépcsőn vagyok, mikor meglátok pár diákot. Megnyugszom, biztos csak mindenki pihen, vagy tanul már,hisz már csak pár nap van hátra a szünetből. Erről eszembe jut az, hogy mindjárt, jönnek holnap vagy holnapután azok, akik elmentek. Már a lépcsőn haladok fel a könyvtár felé. Elkezdek gondolkozni, mit is szeretnék olvasni, vagy mibe szeretnék bele csöppenni. Majdnem a folyosót rejtő festményhez értem már. Ahogy haladok, a festményeket nézem, elég csöndesek. Örülök neki, ez azt jelenti hogy a mai csöndes egy nap lesz. Elérek a festményhez, leolvasom a nevet. Odahajolok a festmény füléhez és halkan bele mondom a nevet.
-Rydan Colthan
Megvárom míg a festmény feltárul, és belépek a kereten át a folyosóra. Körülnézek, szűk a folyosó és, mint minden, csendes. A festmény mögöttem becsukódik. Hátra nézek, látom hogy csukódik le. Majd lassan elindulok. Pár lépés és már a titkos könyvtárban is vagyok. Körülnézek. Szemet gyönyörködtető látványban részem. Sok-sok érdekes könyv van itt már első látásra is tudom. Beljebb megyek, elkezdek sétálni a sorok között. Olvasom a címeket, ámulok azon, hogy milyen sokféle és érdekes könyv van itt. Közben mintha léptek zaját hallanám, de nem törődök vele, nem érdekel. Csak sétálok, és olvasom a címeket. Nagyon sok könyv tetszik, de egyet sem veszek le, mert még nem találtam meg az igazit. Egyszer csak megtorpanok, leveszek egy kopott olvashatatlan című könyvet. Belelapozok. Teleírt naplószerű, sok képes könyvet találtam, érzem, hogy ez a tökéletes olvasnivaló mára. Leülök és elkezdem olvasni.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. január 16. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 1. 15:14 | Link




Íme, eljött az új év is, ami számomra egy új kezdetet jelentett. Napok óta gyomorgörcsöm van, túlságosan is izgulok, egyszerűen minden miatt. Amióta otthagytam a Roxfortot, minden olyan szokatlan. Persze, mélyen magamban folyton mondogattam, hogy minden rendben lesz, nincs okom izgulni, de mivel általában sosem hallgatok magamra, hatástalan volt minden próbálkozásom. Anyáék elkísértek az új iskolám kapujáig, majd elbúcsúztunk, utána pedig beléptem. Gyorsan beosztottak egy házba, utána pedig mire észbe kaptam, már a házam körletében voltam, és beköltöztem az egyik szobába.
Jó volt az este, végre ki tudtam aludni magamat, viszont reggelre egy csillapíthatatlan felfedezés vágyat éreztem. Felöltöztem, majd elhagytam a Navine körletét. Hatalmas ez a kastély, mindenképpen körül akartam nézni! Elindultam felfelé egy szimpatikus lépcsősoron, majd kijutok ahová jutok. Nem féltem attól, hogy eltévedek...Illetve, ha még is megtörténne, majd elkezdek kiabálni. csak meghallja valaki. Hirtelen a lépcsőknek vége lett, majd magam előtt egy lánykát láttam, aki egy festmény előtt állt, ami hirtelen kinyílt, mögötte pedig valami sötét, de még is vonzó helyiség volt. Nekifutottam, és még időben beértem a helyre, utána csukódott csak be a festmény. Ez biztos nem tetszett neki, de majd később kiengesztelem. Tényleg, hogyan lehet kiengesztelni a festményt? Mindegy, ezen ráérek még agyalni. Mire körbenéztem az előbbi lány ugyan már eltűnt, úgyhogy egyedül ácsorogtam, egy mondhatni, mesés helyen. Olyan volt, mintha egy erdőben lettem volna, de még is minden tele volt könyvekkel. Imádok olvasni, úgyhogy azt hittem ott helyben elájulok. Ha tehettem volna, legszívesebben ugrálni kezdtem volna a boldogságtól, így neki indultam, és befordultam az egyik sorba. Fogalmam se volt, hogy mit is keresek, csak kihúztam egy szimpatikus könyvet, majd körbenéztem. Túl nagy volt a csend. Kisétáltam a sorból, majd ismét megpillantottam, az előbb látott barna lánykát. Olvasott. Semmi kedvem nem volt megzavarni, így nem túl közel de nem is túl távol, leültem, és kinyitottam a kezemben lévő könyvet. Lapozgatni, és elemezgetni kezdtem. Sárkányokról szóló könyv volt. A kedvenceim. Komolyan, ha otthon lehetett volna egy sárkányom, akkor biztosan tartottam volna legalább hármat, ezt bárki elmondhatja rólam. Felsóhajtottam, hátradőltem a székemben, majd elmerültem a könyvben...
Utoljára módosította:Kőszegi Brigitta Hanna , 2014. január 21. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. január 1. 16:36 | Link

Kőszegi Brigitta Hanna

Ahogy olvasok, a csöndben léptek zaját hallom. Fülelek, várom mi lesz. Felpillantok a könyvből. Egy lány ül le nem messze tőlem egy székre. Erről eszembe jut, hogy én a földön ülök. Van mellettem egy szék, de nem érdekel, jobb itt a földön. Eszembe jut a lány, elgondolkozom, hogy ismerem-e. Rövid gondolkozás után eldöntöm, hogy nem. Finoman felpillantva megnézem. Szőke, magas, talán velem egyidős. Ami azt jelenti, hogy új, persze csak akkor, ha nem tévedek. A könyvet is meg nézem, amit olvas, sárkányokról szóló könyv van a kezében. Miután felmértem, úgy döntök, nem érdekel. Ha nem szól nekem, én se neki, jobb nem piszkálni az olvasó embert. Megint a könyvemre nézek, de már nem olvasom. Lapozgatom és gondolkozom. Oda menjek a gömbhöz, ezen töröm a fejem már az óta mióta be léptem. Rá szánom magam, becsukom a könyvet. Felállok visszateszem a helyére. Kicsit időzök fölötte, de végül ténylegesen úgy döntök, hogy nem ez az a könyv, amibe bele szeretnék kerülni. Megint elindulok a sorok közt. Lassabban haladok, fegyelmesebben olvasom a címeket. De most nem találom a szimpatikus könyvet. Leveszek itt-ott egy könyvet ugyan, de szinte alig lapozok bele úgy visszateszem. Egyik sem érdekel. Miközben sétálok, azon gondolkozom, hogy mit is szeretnék igazándiből. Valami krimi lenne jó, vagy valami állatos. Eközben elérem a sor végét. Hátrapillantok a lányra, majd elindulok balra egy hosszú soron. Ez a sor kicsit olyan, mint egy akadálypálya, mindenütt könyvek szerteszét. Mókás átkelni köztük, közben viszont nehéz nézelődni. Így ugrálva haladok és olvasok most.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. január 16. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2014. január 3. 22:55 | Link

Lucy

A kastélyban töltött harmadik évem után is voltak számomra felfedezetlen területei a kastélynak, de ez talán nem meglepő. Az már sokkal inkább, hogy éppen egy könyvtár az, ahol nem töltöttem még el időt, hisz időm nagy részét könyvek között töltöm, ha lehet, még akkor is, ha épp nem olvasom őket. Egyszerűen megnyugtat a közeg. Persze a nyugati szárny első emeletén fellelhető helységgel nagyon is barátságban és régi jó viszonyban vagyok, viszont annak titkos változatával még ismerkednem kell. No de többé nem titok előttem sem, így éppen ideje volt ellátogatni a rejtélyes terembe. Dolgom még csakugyan nem volt itt, hisz tanulmányaimhoz mindent megtaláltam a szimpla könyvtárban is, illetve saját szórakoztatásomra is bőven találtam anyagot. Ellenben mindig is javíthatatlanul kíváncsi jellem voltam, nos, ez most is így van, ebből kifolyólag amióta a könyvtárról tudomást szereztem, azóta azon jár az agyam, hogy mi lehet odabenn. Mitől titkos? Miféle könyveket kell elrejteni? No meg az sem meglepő, hogy ami titkos, az biztosan érdekes is, arról tudni kell, nekem legalábbis biztos.
Viszonylag könnyen ráleltem a híres festményre, ami mögött rejlik a kíváncsiságom tárgya, de azt persze senki nem mondta, hogy oda nem lehet csak úgy bejutni. Az elvarázsolt festmények mondjuk nem ritka jelenségek egy elvarázsolt kastélyban, de a megoldása mindegyiknek más... Sebaj, szerettem a fejtörőket Levitás diák lévén, csak nehogy hoppon maradjak. Először is szemügyre vettem a festmény környékét, majd a festményre tévedt a szemem, de semmi kiugró dolgot nem találtam, ami segítségemre lehet. Felirat csupán egyetlen volt, pontosabban kettő, de az megegyezett; egy név volt, egy férfi neve, feltételeztem, hogy a képen is látható úriemberé.
- Rydan Colthan – suttogtam magam elé, gondoltam nem kiabálok, ha már könyvtárról van szó, no meg nem is volt körülöttem senki. Pislogtam egyet, s már meg is mozdult a festmény – no, ez nem volt olyan nehéz, megnyugodtam egy kicsit, majd teljes határozottsággal vettem birtokba a felfedezésre váró helységet. Egy kis folyosón vezetett keresztül az utam, de hamarosan benn találtam magam a káprázatos könyvtárban. Mielőtt mindent megnéztem volna, meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy visszafele is ki tudok majd menni, így visszatértem a festményhez. Visszatértem volna, ha közben nem találtam volna magam szemben valakivel. Hogy kivel, azt nem tudtam volna megmondani, hisz olyan gyorsan összetalálkoztunk, hogy rögtön fizikailag ért az élmény, mind a ketten hátraestünk.
- Upsz, ne haragudj rám – nevettem fel rögtön, miután feltápászkodtam és a kezem nyújtottam a lánynak, akit még sosem láttam. Szerencsére az esés nem viselt meg, maximum az ijedtség, de gyorsan túltettem magam rajta.
- Ágota vagyok, üdv itt – mutatkoztam be, el sem engedve a kezét.
- Mi járatban vagy erre? – kérdeztem őszinte meglepődéssel, nem számítottam társaságra, de persze miért is ne lehetne más is kíváncsi.
Közben elkezdtem végigjárni a termet, s alig tudtam betelni a rengeteg könyv lehengerlő látványával. Kicsinek éreztem magam a helységben, de érdeklődésem és lelkesedésem ezzel igencsak megnőtt. Tekintetemet nem kerülte el egy hatalmas fénygömb, melynek világossága szinte átragyogta az egész helyet, de egyelőre nem mentem közelebb.
- Te voltál már itt? – törtem meg a csendet, útitársam felé fordulva. Nem akartam nagyon bizonytalannak tűnni, de nem bántam, ha látja rajtam, hogy most járok itt először.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. január 4. 14:21 | Link

Ágota

Miután magamhoz tértem a meglepetéstől, én is bemutatkoztam.
- Lucy - feleltem. - Tudod, egy kicsit ledöbbentem - nevettem fel újra - ,még én sem voltam itt, bár arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan társaságra találok. Érdekelt milyen lehet belülről ez a titkos könyvtár.. És amúgy is rossz napom volt, gondoltam, hátha lesz ez ennél jobb is - mosolyogtam Ágotára - Te hogyhogy itt vagy? - gondoltam, ha már ő is meg merte kérdezni, én sem leszek félénk. Közben odasétáltam egy nagyobb polchoz.
- De hiszen ezek normális regények, verseskötetek - suttogtam, és levettem egyet. Ady verseskötet volt. - A kedvenc költőm - mutattam Ágota felé. Majd a gömb felé fordultam. Gyönyörű, a föld színeiben tündökölve forog.. Vajon mi lehet a szerepe? Egyre közelebb mentem hozzá, de az utolsó pillanatban visszafordultam. Végtére is, csak nem nyúlok hozzá minden ismeretlen eredetű, világító gömbhöz! Bár kitudja... Ágota felé néztem - Te tudod, mire szolgál ez? - kérdeztem, majd újra a könyveket nézegettem. Shakespeare, Molière, és újabb idáig még nem is ismert szerző műveit is láttam. Visszatettem az Ady verseskötetet és egy regényt vettem le. Új lehet, maximum egy-két éves kiadás. Kinyitottam, mire az elkezdett közelebb húzni a gömbhöz. Már szinte vonzott.
- Szerinted ki kéne próbálni mire szolgál? - mutattam a gömb felé.- Tudod mit hiányolok itt? - kérdeztem - Nincs itt senki aki magyarázattal szolgálna. Nem találkoztunk még egy könyvtárosnővel sem, pedig elég nagy ahhoz.. Lehet, hogy ők nem is tudnak erről? - Ágota arcán is láttam a bizonytalanságot. Úgy néz ki, ő sem tud többet erről a helyről, mint én...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2014. január 5. 00:55 | Link

Lucy

Ahogy jártattam körbe a szemem a termen és még mindig csak befogadni próbáltam a látványt, Lucy hangja hozott mindig vissza a valóságba. Most már a lábaimat is rábírtam a mozgásra, így közelebb mentem a könyvespolcokhoz, de a bőség zavara nem engedett egy könyvet levenni, na meg hova siessek, gondoltam magamban - egyelőre csak továbbmentem és közben fenntartottam a kommunikatív ember látszatát. Nem mintha nem szeretnék az lenni, csak sokszor hajlamos vagyok magamba zuhanni és olyankor nehéz szóra bírni.
- Miért volt rossz napod? – néztem együttérzően a lányra, miközben jobban is szemügyre vettem.  Haja, öltözete és az egész megjelenése sokkal összeszedettebbnek mutatta, mint amilyennek én valaha is kinézhetek, de nem vagyunk egyformák. Ettől még lehetünk egy hullámhosszon, sőt.
- Én is kíváncsi voltam a helyre, és most nem is volt semmi dolgom, így lejöttem, hogy ne halasztgassak folyton mindent – magyaráztam a lánynak, akihez közelebb mentem, hogy lássam, milyen könyvek akadnak a kezébe. Hátha találunk valami közös pontot.
Hamarosan egy Ady verseskötetet mutatott felém, mire elmosolyodtam – nekem is nagy kedvencem ő.
- Én is szeretem – közvetítettem Lucynak a gondolataimat. – Bárcsak felolvasnád belőle a kedvenced! – biztattam a lányt, míg én még mindig kerestem a nekem megfelelőt.
Nemsokára egyre inkább a zöld fénygömb bűvkörében találtam magam, de még mindig nem foglalkoztam vele részletesebben, mire is való. Viszont levettem egy viszonylag emberi méretűnek tűnő könyvet, aminek fedőlapján ez állt: „Egy vándor utazásai”.
Jó szokásomhoz híven az első oldalon nyitottam ki, mire valami szokatlan történt. Egyfajta belső késztetést éreztem közelebb menni a gömbhöz, márpedig a megérzésekre mindig hallgatok, így nem is tétlenkedtem. Valószínűleg Lucy is érezhetett ilyesmit, mert szinte az élménnyel egy időben kérdezett rá a titokzatos tárgyra.
- Igen, nem ártana, ha lenne valami útmutatás, de gondolom csak rájövünk – erősítettem meg a lány gondolatait, és ettől izgalmasabbá vált az egész, szerettem a kihívásokat. A könyvet nem raktam le a kezemből, de odahívtam a lányt magam mellé, hogy együtt találjuk ki, mi a manó lehet ez.
- Szerinted milyen anyagból van? Meg merjük érinteni? – fordultam a lány felé kissé bizonytalanul, de valószínűleg nekem kellene érettebben viselkednem, ránézésre én lehetek az idősebb. Lassan közelítettem szabad kezemmel a gömb felé, az erős fénytől már kissé homályosan láttam a lányt, de addig nem nyúltam hozzá, míg nem tudtam biztosra, hogy ő is ezt teszi.
Lélegzetnyi idő alatt furcsa dolog történt. Egy egész más helyen találtam magam. Olyan volt, mintha egy múlt századi falucskában lettem volna hirtelen – körülöttem régies vályogházak, mögötte hatalmas tisztás, s valahol a messzeségben egy hidat is felfedezni véltem.
Későre járhatott, mert a nap lemenőben volt, a házakban pedig mécsesek pislákoltak, az utcán nem volt senki. Az első dolog, amitől kicsit megnyugodtam, hogy Lucy-t teljes életnagyságban találtam magam mellett – de valami nem egyezett. Az előbb még nem festett úgy, mint egy tehenészlány, vagy olyasmi. Haja be volt fonva, volt rajta alsószoknya, csipkés ing, minden, ami kell. Jesszus, vajon én is így nézhettem ki?
- Mi történt velünk? – próbáltam ki végre, hogy itt is működik-e a kommunikáció. Ennél már csak az érdekelt jobban, hogyan jutunk vissza vajon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. január 5. 14:17 | Link

Ágota

- Á.. Bájitaltanon kiöntöttem véletlenül az egész főzetet, aztán utána összevesztünk egy lánnyal.. Illetve ebédnél is magamra öntöttem az ételt... - felsóhajtottam. Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen..Kiderült, hogy Ágota is szereti Adyt. Ennek megörültem, mert kevés boszorkány van, aki ismeri a mugli költőket. A kedvenc versemről érdeklődött és megmutattam neki, hogy a "Magyar jakobinus dala"-t is szeretem, de a "A fekete zongora"-t is. Kíváncsian néztem, neki mi van a kezében. "Egy vándor utazásai". Nem ismertem a könyvet. De ahogy néztük, mintha automatikusan közelebb mentünk volna a gömbhöz. Végül még hallottam, hogy Ágota kérdezett valamit, de már nem értettem. A gömb beszippantott minket...
Egy kis falucskában találtuk  magunkat. Ahogy Ágotára néztem, majdnem elnevettem magam. Fonott haj, benne kis piros pántlika, sok-sok szoknya, az az igazi, régies bő ing... De aztán a saját ruháimra pillantottam. Ugyanezt láttam viszont. A hajamhoz értem, szintén be volt fonva. Elnevettem magam, és válaszoltam Ágota kérdésére.
- Szerintem a gömb visszavitt minket az időben.. Vagy a könyv szereplői lettünk? - vállat vontam - Én a második lehetőséget valószínűbbnek tartom.
Megszemléltem a tájat. Mintha egy alpesi mezőn lettünk volna. Már csak a tehenek hiányoztak... De ahogy elnéztem, kár volt hiányolni őket. Egy fiatal srác vezetésével közeledett egy egész csordányi tehén, előttük pedig egy pulikutya ugrándozott.
- És most mit tegyünk? - néztem tanácskérően Ágota felé. Még szerencse, hogy ketten lettünk áldozatai a gömbnek, és nem külön-külön máshol dobott ki... Bár így is reméltem, hogy nem fog minket eltaposni egy pár tehén.. Na jó, ennek nem volt sok valószínűsége, mert a fiú biztosan nem hagyta volna. De azért a biztonság kedvéért arrébb sétáltunk. Ki tudja, mikor és hogyan jutunk vissza a könyvtárba, szóval inkább ne kockáztassunk..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5023
Írta: 2014. január 22. 01:17 | Link

Dóra

Ritkán fordul elő velem, hogy alig várom egy tanóra végét, főleg, ha a kedvencemen tartózkodom épp, de ma annyira rosszul érzem magam, hogy szinte másodpercenként ránézek az órámra. Az idő állni látszik, a terem pedig forogni. Mire vége az órának, teljesen felkavarodik bennem az ebéd, és kevés fogalmam van róla, hogy hol a plafon, és merre lelem a padlót. Pár percig még a helyemen maradok, és megvárom míg egy kicsit mérséklődik a szédülésem, majd táskámat a vállamra dobva a többiek után indulok.
A bájitaltan teremből kilépve azonnal a déli szárny felé veszem az irányt. Néhány hete felfedeztem ott egy termet, ahol szinte sosincs senki, így aztán tökéletes hely azoknak, akik legszívesebben egyedül maradnának. Mióta Runával egy szobába költöztem, gyakran szorulok rá, hogy elbújjak valahová, mert nem szeretném, ha aggódna miattam. Ugyanezen okból kerülöm Alexet a rosszabb pillanataimban. Segíteni úgysem tudnak, legalább ne sajnáljanak, vagy érezzék emiatt kényelmetlenül magukat a közelemben.
A terem bejáratát, ahol elrejtőzni szándékozom egy hatalmas festmény takarja, melyen egy viszonylag jóképű férfi várja a belépéshez szükséges jelszót. Rydan már-már mosolyogva biccent nekem. Mostanában elég sokszor találkozunk, eszembe is jutott, hogy legközelebb talán be is mutatkozhatnék neki, így lenne igazságos, hiszen én már tudom az ő nevét. Bele is suttogom azt a katona fülébe, majd végigsietek a rövid alagúton, és belépek a hatalmas könyvtárterembe.
Az első polcoknál jobbra fordulok, majd sietve elhaladok jó néhány tároló mellett mire megérkezem egy viszonylag homályos sarokba. Egy, a padló burkolatán át magának utat törő, talán néhány száz éves fa gyökerei között keresek magamnak kényelmes helyet. Furcsa, de a növény ezen része olyan érdekesen nőtt, ami szinte biztos, hogy nem lehet véletlen. Elvégre nagyon valószínűtlen, hogy egy fa gyökerei fotelt szeretnének mintázni. Persze nem egészen azonos formájúak, csupán emlékeztet a nevezett bútordarabra.
Elhelyezkedem a vastag farészek között, majd hátrahajtom a fejem, és próbálom mélyen beszívni a levegőt, amely itt kicsit porosnak, de ugyanakkor frissnek is érződik. Nem tudom, mennyi idő telik el, de az biztos, hogy lassan leszek csak jobban. Visszahúzódik a gyomortartalmam, és szédülésem is alábbhagy, ezért óvatosan felállok, és teszek egy kört a teremben. Csak remélni merem, hogy senki nincs itt rajtam kívül, vagy legalábbis senki nem volt tanúja a szenvedésemnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 23. 10:40 | Link

Aileen

Könyvvel indulok el egy könyvtárba. Ironikus, nemde?
Nem régóta tudok erről a helyről. A klubhelyiségben emlegették páran, hogy az azon, meg a nagy könyvtáron kívül van még egy könyvtár. Komolyan, mostanában kifogom a sok könyves helyet, de nem is gond, mert legalább olvasok, ami a második kedvenc időtöltésem. Na jó, a harmadik, és negyedik hely körül mozog, de ez most lényegtelen.
Haladok a folyosón, amit mondtak, és nemsokára megtalálom a keresett portrét. Megállok előtte, és csak nézek, mert nem tudom biztosra, hogy jó ötlet-e bemenni, mert ha meg nem könyvtár van ott, hanem valami más, amitől félni kellene, akkor az baj. Nagyon nagy baj.
Nagy levegőt veszek, és mivel bal kezemben a könyv, a jobbal tárom fel az utat, és lépek be, kissé jobban izgulva, mint kellene. Miután becsukódott a festmény mögöttem, kiengedem a gőzt, és csak ámulok. Sok polc, és még több kötet, így lesz miből választanom. Máris hülyeségnek tűnik, hogy hoztam magammal könyvet, így azt leteszem a legközelebbi helyre, ahova tudom, és máris elindulok a körutamra.
Rajzos, bűbájos, igés, pálcás könyvekre vadászom, mikor az egyik sornál megállok, és elég meglepődött kifejezéssel nézek le.
- Jól vagy?
Kérdezek csak ennyit, de nem túl hangosan, hiszen ilyenkor a legkisebb hang is a szívbajt hozhatja az emberre.
Közelebb megyek hozzá, és látom, hogy a szobatársam, akit, emlékeim szerint legalábbis Aileen-nek hívnak. Hát max. tévedek...
Lehajolok hozzá, vagyis odaguggolok, hogy segítsek, ha gond lenne, további mozdulatokra azonban nem kell számítani. Egyelőre legalábbis.
- Segíthetek?
Akár felállni, vagy csak vizet hozni, vagy bármit, de majd úgyis megmondja, hogyha valami problémája van. Addig meg mit görcsöljek ezen?
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2014. január 30. 12:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3203
Írta: 2014. január 29. 19:52 | Link

Gryllus.

* A furcsa tárgy hívogatóan szépen fénylik, fodrozódik a levegőben, de Erisnek van annyi esze, hogy ismeretlen helyen nem tapogatózik. Ellenben ez a furcsa tanárszerű hölgyemény, amint odalép mellé, hogy megnézze ő mit talált, azonnal beleveti a kezét a gömbbe. Ami ezután történik, pillanatok alatt lejátszódik, úgyhogy antihősnőnk fel sem fogja először a helyzetet. Matilda elkapja a kezét, hogy kapaszkodjon, és valami berántja őket a gömb belsejébe. Eleinte elvakítja az új táj fénye, úgyhogy hunyorogva pislog körbe, miközben a könyvtáros hölgy már majdnem, hogy pánikba esik. Zsupszkulcs? Hallott már róla, de sosem tapasztalta a hatását. Nem is tudja megmondani, hogy ez az-e, mivel a leírt tapasztalatok alapján nem ritka a hányás és a szörnyű rosszullét. Amit viszont Eris érez, az egészen más, úgyhogy vagy más hatással van rá, vagy tényleg nem az volt. Amikor végre a sötét szemű lány látása kitisztul, ő is észreveszi a fehér nyuszit a zsebórával. Némán, döbbenten figyeli, amíg az el nem szalad előttük. Eris Tildára pillant, aztán a nyuszi után. *
- Lehet, hogy követnünk kéne...
* Néz körbe, más különös jelenést nem fedez fel, úgyhogy ez az egyetlen esélyük, hogy megtudják, hol is vannak. Egy... beszélő nyúl. Abszurd. *
- Hé, te!
* Kiállt a nyúl után, s amikor elindul, akkor veszi csak észre, hogy megváltozott a ruhája. Ahol az előbb a sötét, mindent eltakaró talárja volt, most egy méregzöld egybe ruha van, a szélein horgolt csipke díszítéssel, ráadásul szokatlanul jól kilát a világba. A haja. A haja! Hol van a haja??! Idegesen tapogatni kezdi a szoros szalagot, amit valaki, vagy valami beleerőltetett a fejébe. Miután megtalálja, gyorsan ki is oldja, így sötét fürtjei szanaszét omlanak most a vállára és az új, csini kis ruhájára. Ki a fene erőltette ebbe bele?! *
- Hova a francba hoztál?!
* Morog dühösen Matilda felé. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ABE tag | A legijesztőbb Rellonos | Terminátor | Hydromágus tanonc | Fogó
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5023
Írta: 2014. január 29. 22:06 | Link

Dóra

Azt hittem, hogy sikerült jól elbújnom, de akkor ezek szerint mégsem. Egy lány hajol fölém érdeklődő arckifejezéssel, és valahonnan rémlik is, hogy tudno kéne, ki az, de legalábbis ismerősek a vonásai. Majdnem egy fél percbe is beletelik, mire végre válaszolni tudok neki, ekkorra már az is eszembe jut, hogy hol találkoztam vele.
- Tökéletesen vagyok, és sajnos nem tudsz segíteni, de azért kösz - válaszolok talán kicsit kimérten szobatársamnak. Hogy miért is nem ismertem fel őt azonnal? Csak nemrég költöztem át Runához, úgyhogy még szokom a helyet és a lakókat, meg különben is ritkán tartozkódom ezzel a lánnyal egyszerre a szobában. Nem mintha bajom lenne vele, egyszerűen így alakult. Mikor én felkelek, ő általában már nincs ott, és mikor megérkezem gyakran már alszik, egyszerűen más a ritmusunk.
Nagy nehezen felállok, kicsit még szédülök, de most már biztos vagyok benne, hogy kibírom hányás nélkül is.
- Egyébként te mit keresel itt? - Nem mintha számonkérném vagy ilyesmi, csupán érdeklődök, talán egy cseppet faragatlanul az igaz, de mindeféle rossz szándék nélkül. Persze bizonyára ostoba a kérdésem, elvégre egy könyvtárban vagyunk, mégis mit keresne itt, ha nem könyveket? Bár, ha magamból indulok ki, én például rejtekhelynek használom ezt a termet. Bár épp most bizonyosodott be, hogy annak például pocsék.
Most először érzek késztetést rá, hogy felfedezzem a hely után a könyveket is. Ez furcsa egyébként, mert a rajzolás után az olvasás a legfőbb hobbim, de hát az utóbbi időben nem igazán az foglalkoztatott, hogy még több könyvvel fűzzem szorosabbra a kapcsolatom.
A legközelebbi polchoz sétálok, megsimogatom ujjaim hegyével egy bőrbe kötött könyv gerincét. A polc oldalán egy nagy H betű hirdeti, hogy az ábécé sorrend melyik tagjánál állunk éppen. Találomra lekapok egy irományt a polcról, belelapozok, aztán visszarakom. Ezt megteszem még néhánnyal, már majdnem el is feledkezem Dóráról, mikor valamilyen fényt látok átszűrődni a könyvek között.
A kezemben maradt kötettel felfedezőútra indulok, és a lányt is hívom magammal, de hogy jön-e azt teljesen rábízom, nem fogom magam után húzni. A polcsorok között, egy kicsit félreeső helyen egy hatalmas zöld, világító gömböt találok. Gyönyörűen káprázatos fényjátéka elvarázsol, legszívesebben megérinteném, akárcsak korábban a könyveket. El is indulok felé, majd kinyújtom a kezem, hogy ujjhegyeimen érezzem azt, amit most még csak látok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 2. 21:43 | Link


Egy új könyvtár már önmagában csodával érne föl, a könyvtárosné kisasszony kíváncsiságának legbőségesebb legelőjeként, ám a különös tárgy valami oknál fogva jobban elvarázsolja, mint a megannyi könyvcsoda, mely a polcokon sorakozik.
A kalandvágy hívta, jön rá később, és különösnek találja, hogy csak utólag érti meg, mi is történt. Percekbe telik az is, hogy észrevegye, eltűnt a kezében szorongatott könyv. Pedig ha könyv van nála, előbb hagyná el tulajdon fejét, mint azt. És ezen után, hogy a rellonos leányzóba kapaszkodva azt figyelik, amint egy mellénybe bújt nyuszi a zsebóráját nézegeti, majd idegesen elsiet, valahogy nem is tűnik teljes képtelenségnek, hogy a leglogikusabb dolog most az volna, hogy kövessék őt.
- Teljesen igazad van.
Eszükbe sem jut körülnézni, és Tildának az sem tűnik fel, hogy még mindig a lány kezét szorongatja, mígnem az el nem ereszti, hogy a hajához kapjon. A könyvtáros felé fordul, és kissé összevonja szemöldökét. Különös, mintha nem ebben a ruhában lett volna előbb még útitársa.
Zörrenésre figyel föl, a nyuszi hallhatóan bevetette magát a sövénybe nem messze tőlük.
- Gyorsan, még megszökik! - kiállja Tilda, nem törődve a lány kérdésével. Egyébként se nagyon tudná megválaszolni azt.
Újból megragadja a kezét, és húzni kezdi maga után, és gondolkodás nélkül a sövénybe veti magát a másik lány minden lehetséges ellenkezése ellenére. És akkor hirtelen kicsúszik a lába alól a talaj, és egy erősen lejtő barlangfolyosón találják magukat, majd pedig szinte nyomban eltűnik a alóluk minden szilárd felület, és zuhanni kezdenek.
- Jaj! - sikoltás helyett körülbelül ennyire futja, ahogy kalimpálva próbál valamiben megkapaszkodni. Valamiért nem pánikol be, pedig elég magától értetődő volna az adott körülmények között. Főleg mikor már vagy fél perc is eltelik, de még mindig zuhannak, és semmi sem látszik alattuk. Deja vu érzése támad, pedig biztos benne, hogy még sosem zuhant semmilyen mély lyukba azelőtt.
- Nézd már, könyvek! - kiállt föl, mikor észreveszi, hogy a lyuk falát könyvespolcok tűzdelik. Le is kap egy könyvet az egyikről, de csalódottan állapítja meg, hogy ezt már olvasta, így néhány tíz méterrel később visszateszi zuhantában egy másik polcra.
Közben a mellette zuhanó lányra pillantott.
- Hát már sosem érünk a végére? Szerinted milyen mély ez a lyuk?
Logikus kérdés volt, ebben biztos volt, mivelhogy ennyi idő alatt akár át is eshettek volna a Föld másik felére. És mégse. Sőt, még egyre melegebb sem lett, pedig a Maghoz közeledve ezt várná az ember. Na majd újra kell gondolni pár tudományos könyvet, az biztos! Nem is fog többet a mugli okosoknak hinni ezután.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 3. 20:36 | Link

Blanka

  Délután volt egy kis szabadideje Emmának, és úgy gondolta, hogy meglátogatja ezt a híres helyet. És legjobb tudomása szerint csak itt találhat arról a személyről feljegyzéseket, akit kiskora óta imádott. Csak most derült ki, hogy az a személy tényleg létezett, nem csak egy mítosz.
  Úgy hogy órák után gyorsan felszalad a szobájába, hogy letegye a cuccait, és már rohant is a Déli szárny első emeletére. Az utasítás szerint, amit kapott, egy férfi festményét kellett megkeresnie, és belesúgnia a fülébe a nevét. Ezen az akadályon elég könnyedén túl lépett, és belépett a titkos folyosóra. Elég sötét hely volt, és a lány örült amikor a végére ért. Hangtalan léptekkel slisszant be a furcsa helyre, és szeme elkerekedett a csodálattól. Plafonig érő könyvespolcok, roskadásig telt könyvekkel. Amikor levegőt vett, érezte a könyvek édeskés illatát, amibe az emberek is szívesen bele-bele szagolnak. Odalépett a polchoz, és olvasgatni kezdte. Szinte minden meg volt található ott. A régi latin írástól kezdve a mai magyarig. Emma egy francia könyvet szemelt ki magának, amelynek a borítója sötétlila volt. Körbe nézett, de nem talált helyet, ahova leülhetne, hogy elolvassa a könyvet, ezért úgy döntött, hogy nem igazán foglalkozik vele. Lecsüccsent a földre, és ölébe véve a könyvet olvasni kezdett.
  Már egy órája ücsöröghetett ott a könyvet bújva, amikor furcsa, szösszenő hangra lett figyelmes. Először nem foglalkozott vele, de amikor másodszor hallotta meg, felnézett. Egy furcsán vibráló zöld gömbre lett figyelmes. Hunyorogva ránézett, és lassan felállt. Egészen közel sétált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 4. 13:16 | Link

Emmus Cheesy

Valamelyik nap azt hallottam az egyik új Eridonos lánytól, hogy a Kastèlyban van egy Titkos könyvtár, ami kényegében annyira nem tér el az itteni rendes Könyvtártól, de van benne valami  agyon különleges. Az egyik sarokban egy hatalmas zöldes-sárgásan világító varázsgömb. Mindenféle képpen kiszerettem volna próbálni, mert azt mondják róla,  ha könyvvel a kezedben hozzáérsz a ragyogó gömhöz, az elrepít téged a könyv történetèbe. Vagy külső szemlélődőként vagy az egyik szereplőbe bujhatsz bele. Viszont, ha könyv nélkül érinted meg ő választ egy történetet és az már nem biztos, hogy jól sül el. Mindenesetre, gondoltam csam kipróbálom, hiszen tele lehet varázslattal és kalanddal az egész!
Èppen ezért, mikor végeztem egyik nap az iskolàban, elindultam, hogy megkeressem ezt a bizonyos könyvtárat. Persze azt is hallottam, hogy lehet oda olyan egyszerűen bejutni, de mikor megérkeztem szerencsére könnyen vettem az akadályt.
A helységbe lépve hirtelen elakadt a szavam. Gyönyörű volt! A magas polcoktól egy kicsit elszédültem és el is estem, de utána úgy éreztem soha többet nem akarok innen felállni. Ahogy ott feküdtem a hátamon és néztem a rengeteg könyvet és éreztem azt a remek illatot és és és....Fantasztikus csodában volt részem az nap délután.
Nagy nehezen felkeltem a földről, majd egyenesen a gömb irányába haladtam. Ugyanis messziről lehetett látni ahogyan ragyog.
Mikor odaértem megint elkezdtem szédülni, de most a gyönyörtől!Egyedül voltam. Legalàbbis azt gondoltam nincs itt más rajtam kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3203
Írta: 2014. február 4. 19:12 | Link

Gryllus.

* Nem elég, hogy felfedezett egy olyan helyet, amit nagyon nem akart, még a könyvtáron belül is egy furcsa világba érkeztek. Aztán meg megy persze minden sorjában. A fehér nyuszi siettében elrohan azt hajtogatva, hogy "Jaj, istenem, még elkések!". Eris mikor elindul felé veszi csak észre, hogy a saját ruhája megváltozott, a másikét nem is figyelte, milyen is volt azelőtt. Vicsorogva tépi ki a hajába aggatott szalagot, ezzel is kirántva Tilda kezéből a sajátját. A sötét hajú lány megigazgatná egy kicsit csapzott frizuráját, ám ekkor a könyvtáros újból elkapja a kezét és kérdés nélkül vonszolja magával. Beletelik egy kis időbe, mire Eris felfogja, hogy mi is történt, mivel a következő pillanatban már zuhannak lefelé, de nem is akárhogyan. Szabályosan, egyenletes tempóban, semmi jele annak, hogy érkezéskor becsapódnának majd valahova. A Rellonos lefelé pillant a sötétségbe, de nem látja, hogy bárhol is véget érne ez az üreg-barlang. Tilda felkiáltására ránéz a nőre, majd felvonja a fél szemöldökét a könyvek keltette reakcióra. Hát persze, hiszen ezért is kerültek ekkora slamasztikába. Szóra nyitná száját, legalább megdorgálni emiatt a barna hajú nőszemélyt, ám ekkor a keze ügyébe kerül egy köcsög, amire az van ráírva Narancs-jam. Érdeklődve belepillant a tartalmára, de az edény üres. Elfintorodva engedi el azt, közben reménykedik, hátha odalent ráesik valakire. Akkor legalább meghallhatják, mennyit kell még zuhanniuk. *
- Nem tudom.
* De ha egyszer talaj is éri a lábukat, az biztos, hogy ezért a kérdésért kicsinálja a könyvtárost. Honnan tudhatná, hogy milyen mély?? *
- De ha majd egyszer földet érsz, kérdezd majd meg melyik országban is vagy.
* Illetve vannak, de ezt még mindig nem akarja elhinni. Továbbra is lefelé zuhannak, a megannyi lebegő, s velük zuhanó játékok között megpillant egy tetszetősen kinéző, nagyobb fajta kést. Utána nyúl, a keze ügyébe veszi, s amíg az új szerzeménye kidolgozott gravírozását és markolatát figyeli, észre se veszi, hogy szép lassan kezdenek a kút aljára érni, mígnem bele nem pottyannak egy halom rőzsére és száraz falevélre. Eris idegesen kapja fel a fejét, s mereszti a kést maga elé, támadásra készen, de nem látnak egyebet, mint megint a fehér nyuszit, aki ismét a késését emlegeti. *
- Na jó, kiszedjük az információt, és megnyúzom.
* Morogja, s felvillogtatja a pengét. *
- Utána.
* Adja ki a "parancsot", ellentmondást nem tűrő hangon és azonnal a nyuszi után ered. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ABE tag | A legijesztőbb Rellonos | Terminátor | Hydromágus tanonc | Fogó
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 4. 19:55 | Link

Blanka

  Sok időt töltött a könyvtárban. Ültében a lábai teljesen elgémberedtek, és ezért levette a cipőjét. Akkor bukkant rá a furcsán vibráló fénygömbre. Amikor megpillantotta furcsa érzés lett újra rajta. Úgy érezte muszáj odamennie, és megérintenie. Mintha magához vonzotta volna a lányt. Mikor felállt, és csupasz lába a hideg padlót érintette, egy pillanatra felszisszent.
  ~ Nekem is le kellett vennem a kényelmes cipőt! Hátha felfázom! ~ korholta magát. Ruhájának egyik pántja lehullott a karjára. Egy könnyed mozdulattal fel rántotta, közben meg sem állt a gömb felé. Mikor már egész közel ért, kinyújtotta a kezét, hogy megérintse, de az utolsó pillanatban egy fekete árnyat pillantott meg a bal oldalán. Kezével lassan a ruháját tapogatva kereste a pálcáját, de nem volt nála. Biztos ott hagyta, ahol a cipőjét is. Önvédelmi célból megfordult, hogy a legrosszabb helyzetre is felkészüljön. Eléggé kiszolgáltatott helyzetben volt, de akkor sem adja fel harc nélkül.
  Legnagyobb meglepődöttségére semmi féle veszély nem fenyegette. Sőt. Egyik régi ismerőse állt mögötte. Emma teljesen megilletődött.
  - Szia! Úr isten! Teljesen rám hoztad a frászt! *mondta kicsit kipirulva az izgalomtól. Nem tudta elhinni, hogy így beparáztatta magát.
  ~ Ugyan! Itt mi lenne ennyire veszélyes? Vagy talán lehet, hogy az a történet, amit most olvastam volt ilyen furcsa hatással rám. ~ elmélkedett magában, és külön-külön végig gondolta, hogy még mi lehetett ilyen hatással rá. Persze ez a lista nem volt annyira hosszú, úgy hogy szinte biztos, hogy a könyv tette ezt vele. Vagy a hely spirituális vonzása? Ilyen benyomást kelt az emberekben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 4. 20:10 | Link


Vajon mióta zuhanhat már? Eltűnődik, és azon veszi észre magát, hogy nem is ezen tűnődik, hanem igazándiból teljesen máson. Vajon ő is elkésik? Ha ilyen sokáig zuhan, minden bizonnyal. A nyuszi nem csoda, hogy aggódott emiatt, elvégre ha ilyen sokáig tart leérni a lyuk aljára, már azelőtt el kellett volna indulnia oda, ahova készült, hogy egyáltalán megtudta volna, hogy mikorra kell odamennie. Vagy méginkább azelőtt, hogy egyáltalán tudta volna, hogy oda kell mennie. Hát úgy talán nem késne el.
Nem tudom - hallatszik a felelet kérdésére, ami már nem is tudja mi volt, mivel mostanra a már említett könyvek kötik le figyelmét. Aztán azok se. Hát ilyen sötétben amúgy sem tudna olvasni! Milyen buta is volt, hogy egyáltalán eszébe jutott ez a képtelen ötlet. Meg aztán olyan sebesen zuhan, hogy a menetszél folyton átlapozna neki, és a végén teljesen össze-vissza olvasná a fejezeteket, annak meg aztán annyira se lenne értelme, mint a fejenállásnak. Elvégre hát ha fejen állunk, akkor a lábainkkal lennénk kénytelenek beszélni, meg enni, és nézni a fejünket amin állunk, de hát a lábunkkal nem tudunk ilyesmit csinálni! Micsoda bolondság!
Ilyen és efféle gondolatok kavarognak a fejében, aztán egy újabb kérdés. Egészen jogos. Ha egyszer átesnek a Földgolyón bizonyára valahol Új-Zélandon kötnek ki. Vagy talán Japánban, ha szerencséjük van, és nem a tengerből bukkan elő.
- Na ott biztosan mindenki a fején áll és úgy járkálnak. Talán Új-Fejlandia. Vagy a Régi - tippelget inkább, mert nem szívesen kérdezné meg ott az embereket, hisz a lábaikkal amúgy se tudnának neki felelni, hiszen nincs ott szájuk, és csak a cipőiknek vannak nyelvei. Már ha nem épp szandálban vannak. Na akkor aztán végképp esélytelen az egész.
Váratlanul aztán véget ért a zuhanás, és Tilda azon kapta magát, hogy nem fejre esett, hanem fenékre, és meg sem ütötte magát, sőt, azon nyomban talpra pattant. És nem kobakra.
- Jaj nem szabad ám megnyúzni a nyuszikat - sápítozott döbbenten, és kíváncsian kémlelt körül, hová is került. Szemrevételezte a jókora kést is, de csak a mintázatát találta szépnek, mely az egész pengén, de még a fogóján is végigfutott.
Bár nem igazán látta volna szívesen felkoncolva szegény párát, a nyuszi után való iramodás ellen semmi kifogása nem volt, így hamar sötét árnyéka után sietett, mely a jókora kést lóbálva a nyuszi nyomába szegődött. Ekkor pillantott le magára, mert futás közben érezte, hogy mintha lábain nem lenne nadrág, ellenben kezeibe szoknyát ragadott, hogy felemelje azt annyira, hogy ne essen hasra a nagy sietségben.
- Nahát! Te meg mikor öltöztél át? - kérdezte magától hangosan, így a másik lány is jól hallhatta. Világoskék egyberuha volt rajta, fehér harisnya, és haja is fel volt kötve, ő azonban nem bánta, legalább futás közben nem lógtak folyton a szemébe rakoncátlan fürtjei.
A nyuszit láthatóan nem zavarta - vagy nem tűnt fel neki -, hogy rohannak utána, méghozzá akkora késsel, mint ő maga, és mielőtt eltűnt volna a következő sarkon előlük, újabb sopánkodás hagyta el a száját. "Jaj, jaj, tapsi füleimre, villás bajuszomra, még elkésem!"
Tilda árnyékát követve szélsebesen vette be a kanyart - nem is tudta, hogy tud így rohanni -, majd hirtelen megtorpant. Egy alacsony mennyezetű, minden oldalról ajtókkal tűzdelt csarnokba jutottak. A nyuszi sehol. Nyilván nem merült fel benne, hogy egy zsebórát szorongató, mellénybe bújt, beszélő nyúl ne tudna kinyitni egy embereknek tervezett ajtót, így rögtön elkezdte cibálni a legközelebbit, majd az utána lévőt, majd keresztbe átsprintelve a szemköztit, de valamennyi ajtó zárva volt. A pálcájáért nyúlt, aztán eszébe jutott, hogy neki nincs olyanja. Milyen buta vagyok! - gondolta. Többszörösen csalódva - minthogy se pálca nem volt nála, se kulcs, ami bármilyen ajtót kinyitna - sötét hajú feléhez fordult.
- Most mi legyen? Hová mehetett?
Ekkor kettejük között észrevett egy háromlábú asztalkát, csupa üvegből. Bájos kis asztalka volt, irinyó-pirinyó kulcsocskával a közepén.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. február 4. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 5. 12:12 | Link

Emma


Egy könyv sem volt nálam, de alig bírtam ki, hogy meg ne érintsem a gömböt. Könyv nélkül viszont nem akartam, mert amilyen szerencsétlen vagyok, biztosan, valami olyasmi történetet választana nekem a gömb, ami nem éppen az én stílusom. Csak azt nem tudtam még, hogy milyen történetet vigyek magammal. Attól nem félek, hogy egyedül megyek, mert a történetben úgy is lesznek rajtam kívül mások is. Ebben a könyvtárban, még nem voltam, úgy, hogy fogalmam sincs melyik könyvet válasszam.
A gömbtől nem akarok elmozdulni, így az a körüli polcokat vizslatom, míg megpillantok egy fekete borítójú könyvet. Lassan odamegyek hozzá, majd leemelem a polcról, hogy eltudjam olvasni a címét, de a könyv olyan régi, hogy a címe már teljesen lekopott róla, és a belsejébe sincsen leírva.
Tovább kutatok, párba még bele is olvasgatok, de egyik sem tetszik meg annyira, hogy kiválasszam.
Ezek után inkább csak leülök a gömb mellé és figyelem ahogy ragyog.
~Tényleg elképesztően gyönyörű!~
A szemem csukva volt, mert egy kicsit már bántotta az állandóan vibráló fény, így történt, hogy csak később vettem észre, hogy valaki mellettem levegő után kapkod , mert megijedt valamitől. Aztán rájövök, hogy tőlem.
Emma volt az. A mindig vidám, Eridonos barátnőm, akit már egy ideje ismerek, de elég régen találkoztam vele.
-Ne haragudj! Nem volt célom, hogy rád hozzam a frászt! -nevettem fel, bár egy kicsit én is megijedtem, mikor egyik pillanatról a másikra egy Emma tűnt fel mellettem. -Csak egy kicsit elgondolkodtam... Vagyis inkább nagyon!-magyarázkodok.
-És mondd, mi járatban vagy erre?-kérdezem.
Erősen gyanakszom arra, hogy ő is szeretné megérinteni a gömböt, és nála még volt könyv is, úgy, hogy lehet, hogy együtt is belemehetnénk a történetbe. De jó lenne, egy ismerőssel annyira nem is félnék!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 6. 13:07 | Link

Blankácskám:D

  Emma egy kicsit megijedt az új jövevénytől, de amikor megpillantotta barátnőjét, újra visszaült a mosoly az ajkára, mint mindig.
  - Jaj semmi gond! Biztos a könyv tette ezt velem! Már egy ideje itt vagyok, és beleolvastam. Kicsit horrorisztikus, és ijesztő. Ez lehetett a gond! - mondta, és a könyv borítóját vette szemügyre. Eddig meg sem figyelte. Az alapja a szürke egyik árnyalata volt, és vérrel volt rá felírva a cím. "Az ördög játszmája". Elég ironikus, hogy egy ilyen ijesztő, furcsa helyen horrort olvas.
  ~ És csodálkozom, hogy megijedtem? ~ hökkent meg, majd visszafordult az éppen beszélő barátnőjéhez.
  - Most vettem észre a gömböt, és gondoltam megnézem közelebbről. Még soha nem láttam hasonlót. Te tudod, hogy mi ez? - kérdezte, és tekintete mindig vissza-vissza tévelyedett a vibráló fénygömbre.
  Csak most, hogy a veszély elmúlt kezdte el érezni, hogy a talaj milyen hűvös. Kirázta a hideg, amikor tudatosult benne, és úgy gondolta, hogy most már éppen ideje visszahúznia rocker bakancsát. Vissza szaladt hát a cuccaihoz, és elsőként a fa pálcáját vette fel, amely megnyugtatóan simult a bőréhez. Majd felkapta lábára barna cipellőjét, és visszasétált a lányhoz.
  - Te akkor ezért vagy itt? - kérdezte, és egy ujjával a fényforrásra mutatott. - És ezek szerint bemászhatunk a könyvekbe? Én csak azt tudtam, hogy itt találhatok történeteket az egyik kedvenc mitológiai példaképemről. - mosolygott. - De ha már itt vagyunk, akkor nincs kedved...tudod...velem együtt belemászni egy könyvbe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 7. 13:35 | Link

Emmus  Kiss


Meglestem a könyvet, amit Emma tartogatott a kezében, és ijedten hátrébb léptem egyet.
-Tetszik neked ez a könyv? -kérdeztem. Én már a címéből megállapítva biztosra tudom, hogy nem fogok beleolvasni soha sem!
Emma viszont, pont ezzel a könyvvel a kezében, jött a gömb felé, szóval lehet, hogy ebben a történetben akart elmerülni!
~Ez ijesztő!~
Aztán kiderült, hogy nem ismeri, mire való a gömb, ami egyrészt szerencsének számít, mert akkor ezek szerint nem volt szándéka azzal a könyvvel bemenni oda. Másrészt viszont, lehet, hogy ha nem vesz észre engem véletlenül belekerült volna ebbe a történetbe, ami semmiképp nem jelent jót!
-Én is csak annyit tudok róla, hogy ha egy könyvvel a kezedben, megérinted ezt a gömböt, akkor belekerülsz abba a történetbe, ami nálad van, viszont, ha könyv nélkül érsz hozzá, a gömb választ neked bármelyik polcról egy könyvet, és az nem túl biztató, úgy gondolom! -okoskodtam. Én sem ismertem még nagyon ezt a dolgot, fogalmam sincs, hogy ketten egyszerre bemehetnek-e vagy ilyesmi, én csak annyit tudok, amit elmondtam.
-Nagyon izgalmas lenne az biztos! -nevettem fel. -Tényleg, tegyük azt! Menjünk beleeee!! -kiáltottam fel vidáman, és örömömben elkezdtem Emma körül ugrándozni. -Csak ne abba a könyvbe, jó?-mutattam Az ördög játszmája című történetre.
Fogalmam sincs mi volt benne, de ha Emma is megijedt tőle, akkor semmi jó, az biztos!
~Még soha sem voltam benne, semmilyen történetben!~
Elkezdtem körül nézni a polcokon, hátha találok valami érdekes történetet, ami Emmának és nekem is tetszene.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 7. 13:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 9. 19:45 | Link

Blankám

  - Igazából igen! De csak olvasni! - tette hozzá gyorsan, aztán meghallgatta barátnője magyarázatát a gömb titkairól.
  Mikor Emma megtudta, hogy mire jó az a gömb, rögtön letette a kezéből a könyvet, és örült, hogy valaki elmagyarázta neki, mielőtt még véletlenül belecsusszant volna.
  - Persze, hogy nem ebbe megyünk bele! Elég öngyilkos dolog lenne. - szólta el magát a lány. - Akkor keressünk valami mást. - ajánlotta fel, és az egyik polchoz lépett. Ujjával végig cirógatta a könyvek gerinceit, és közben elolvasta a címüket. Az egyiknél megakard, és a szeme is rá szegeződött. - Ezt nem hiszem el!  - kiáltott fel, és kihúzta a helyéről. - Ez nem más, mint a Psycho! Hitchcock az összeset megvette, amikor filmet csinált belőle, hogy senki ne tudja a végét. Soha, egyetlen példányt sem adott ki a karmai közül. Én is csak a filmet láttam. De attól még nem akarok bele mászni! - mondta, amikor magához tért a bódultságából.
  - Oké, most nem kell hülyének nézni, szeretem a filmeket, és a könyveket! - mondta, kissé vigyorogva. - Na de most térjünk rá a könyvre, amibe belebújunk.
  Ezután Emma nem igazán fordult vissza a lány irányába, csak amikor a könyveket mutogatták egymásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint