25. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 429
Összes hsz: 7553
Írta: 2013. augusztus 26. 22:02 | Link



Ha a második emeleten bóklászol a Nyugati szárnyban, nem biztos, hogy azonnal észreveszed, de az akvárium bizony ott bújik meg, szinte hívogatva a látogatóit. Amikor kinyitod a pirosra festett, aranyos kis ajtaját, nem nehéz azt hinni, hogy hamarosan jó sok víz fog a nyakadba zúdulni, de mivel pár másodperc elteltével is csontszáraz vagy, lassan belemártod a kezed az előtted tornyosuló víztömegbe. Ugyan érzel egy kis nyomást, de amikor visszahúzod a kezed, az ugyan olyan száraz, mint eleinte. Ha tovább merészkedsz, és beleveted magadat a habokba, bizony meg kell lepődnöd, mert nemcsak hogy nem leszel csurom víz, de levegőt is kapsz, nem mellesleg pedig a folyadék nem csípi a szemed. Az egész olyan, mint egy kamerával felvett víz alatti világ, csak még sokkal jobb. Bizonyára egy erős varázslat teszi lehetővé ezt a csodát, ami viszont talán direkt, talán véletlen, de hibázik valamelyest. Pár berendezési tárgyat is elhelyeztek odabent; egy fekete kanapét, mögötte egy korláttal, mellette pedig egy zongorával. Két bökkenő is van benne; az egyik az, hogy a hang továbbra sem terjed jól a víz alatt, tehát a zongora csak tompán szól, a másik pedig, hogy ha hozzáérsz a falak valamelyikéhez, vagy megpróbálod elmozdítani a berendezési tárgyak valamelyikét, a téged óvó vízhatlanná tévő bűbáj megszűnik, és elázol. Ennek a kis bugnak az először idelátogatók rendszerint áldozatául esnek, és amikor kitámolyognak az akváriumból, bizony úgy néznek ki, mint a hajótöröttek.
Egyébként a vízszint épp a plafon alatt egy tenyérnyivel ér véget, még ki tudod dugni a fejedet egy cseppnyire, aztán a plafon megállít, és te, hála a szoba fortélyosságának, szintén csurom víz leszel. Idefent azonban lehet kommunikálni, ha esetleg a bent tartózkodóknak valami mondandója lenne egymásnak, tehát az eszmecsere nem lehetetlen.

Lagger Arm munkája
Utoljára módosította:Jimnie Meccoy, 2016. június 26. 23:06
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 29. 19:39 | Link

Jenna
Ruha


Odahaza is nagyon szerettem olvasni, csak nem volt rá annyi időm. Itt viszont annyi van, mint a tenger, főleg, hogy már szinte minden vizsgámon túl vagyok, és elősegítette az egyik kedvenc elfoglaltságomat még az is, hogy itt van egy hatalmas könyvtár. A szobámban ücsörögve lapozgattam a könyveimet, amikor feltűnt, hogy a kis asztalkámon már vagy 6 darab tornyosul. Gyorsan felkaptam őket, majd lerohantam a könyvtárba, visszavittem mindet. Mikor végeztem, és kiléptem onnan, nem volt már semmi kedvem visszamenni a 4 fal közé. Körülnéztem, de nem láttam senkit, így elindultam valamerre. Pár perc séta után egy aranyos kis piros ajtóval találtam szembe magamat, amit eddig mintha még nem is láttam volna, pedig a kastély felét már szinte bejártam. Betartottam a régebbi ígéretemet, vagyis azt, hogy felfedezem a kastély legtöbb helyiségét. Nem volt körülöttem senki, és ahogy az ajtóra hajtottam a fejemet, odabentről sem hallottam zajokat. Hogy őszinte legyek, semmit sem hallottam. Nyeltem egyet, majd kinyitottam az ajtót, és először majdnem szívrohamot kaptam, mivel egy hatalmas víztömeggel találtam szemben magamat, viszont mikor az nem zúdult közvetlen rám, kissé lenyugodtam. Kíváncsi lettem, sőt, szinte már izgatott, amint néztem a velem szemben lévő víztornyot, majd mielőtt beleléptem volna, vettem egy hatalmas levegőt, aztán megtettem. Odabent olyan volt mindent mint egy átlagos szobában, persze azt leszámítva, hogy minden víz alatt volt. Már alig bírtam visszatartani a lélegzetemet, mikor hirtelen egy hatalmas lélegzetet vettem. Ekkor jöttem rá, hogy felesleges volt visszatartanom, mivel kaptam levegőt. Úgy éreztem magamat, akár egy hal. De még is, hogy lehetséges az egyáltalán, hogy kapok levegőt a víz alatt? Így csak még jobban tetszett maga a hely, egyszerűen hihetetlen volt! Lassú mozdulatokkal sétáltam az egyik velem szemben lévő kanapéhoz, majd beleültem. Tény, hogy egyedül voltam, de itt még az is jól esett. Fantasztikus kis víz alatti világ volt, ahová bármikor beléphetek, és még levegőt is kaphatok. Egy perc erejéig elmosolyodtam, mivel már napok óta, most éreztem magamat teljesen nyugodtan, és talán még egy kicsit boldognak is, ami számomra nagy szó. Ritkán mondhatom magamat ilyennek, vagy ehhez hasonlónak..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 29. 20:45 | Link

Yvonne


     Kisasszonyunk újra a ringben! Illetve, ha nem is ott van - mivel nem egy hatalmas izomcsorda bokszoló -, legalább bóklászik egy kicsit új élmények szerzésének reményében. Minden jól jön ki erre a napra: az idő, mely számára maga a megtestesülés cseppek formájában, hiszen brit, fél életét esernyőjével és annak összezúzásával töltötte le. Lakrésze is üresen maradt, miután szöszkénk is kicsámborgott onnan. Érdekességként említem, hogy mostanában egyedül hál szobájában; mindenki felszívódott, senki nem tért eddig vissza az Alkot-lakba már három-négy napja. Talán mindenki eddig rabszolgamanó volt és most kaptak zoknit és felszabadultak? Igazából ki tudja?! Mindenesetre a klubhelyiségben nem kívánkozott társalogni a többi levitással. Pletykás népség.
    Így történt az, hogy Jenna fogta térképét, melyet ő készített a kastélyról. Bár nem a legpontosabb iránymutató, mivel elsős korában gyártotta miután elfoglalta majdnem királyi lakrészét. Ma, olyan dél magasságában a nagyteremben szemezett a lehetőségek tárházában: "merre menjek?" - bökött rá a térképre véletlenszerűen, persze csukott szemmel. Az eredmény még számára is váratlan volt. A Sors (de csak nagy s-sel, hogy meg ne sértődjön) a Bájitaltan szaktermét választotta célpontul. Azonban az órák négyig tartanak, így csak később adódott a lehetőség, hogy elinduljon arrafelé.
     Ki is várta, igaz, türelmetlenül. Néha úgy érzi, hiába a türelem, mert úgysem terem rózsa sehol sem, szóval ebben a mágustanodában minden marad a régi, döhös, szagos állapotban. Öt óra körül lehet most az idő, mikoron a második emeleten bóklászik. Ha lenne itt most emberpalánta, azt hinnék, hogy a toalettet keresi olyan kétségbeesetten, pedig ő a varázsitalok termét kutatja szemeivel. Meg is van! A jó öreg Fela bá' terme. Kisebb örömtáncot lejt, még véletlenül se nézzék normálisnak, majd nyitná is az ajtót. Azonban szeme megakad a szomszédos piros ajtón. Új ajtó. Új dolog. Jaj, ne! Lehet, itt is pókok vannak, mint múltkor, amikor mumus járta át a Jóslástan termet, és Fédra néni elküldte mocskos ágytálakat pucerálni.
,, No! Not again " - szögezi le magában, hogy nem fog oda bemenni. Aztán elengedi a kilincset, és odébbáll, hogy kinyissa az új ajtót. Tétovázik egy darabig. Mi lesz, ha...? Kinyitja.
Víz mindenhol. Majdnem elájul, hogy ez a sok víz most ki fog önteni miatta. Már gyöngyözik is homloka az idegességtől, de nem történik semmi. Hogy a cickamickabokrát nem történik semmi?
,, Magic! " - igen-igen, varázslat! Aztán eszébe ötlik, hogy ez egy Queen szám volt, amit a mugli rádióban is elég gyakran hallott (lényeg, hogy a rádióadók mindig változatosan pofázzanak és adják ugyanazokat a számokat nap, mint nap!).
,, It's a kind of magic!" - kezd el táncolni elég kínosan, még megég a talaj alatta, olyan gázos. Aztán megáll, és tovább gyönyörködik a látványban. Kacarászik egy sort, hisz' ezt aligha lehet felfogni! Bár, ez egy boszorkányképző, itt minden megtörténhet. Főleg, ha Jenna is itt van. Akkor csak rossz történhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 7. 19:37 | Link

Jenna


Furcsa volt ez a hatalmas csend. Kicsit hülyén is éreztem magamat, amint ezen gondolkoztam, mivel a víz alatt nem nagyon számíthattam, 400 fős koncertekre. Imádtam, hogy tudtam lélegezni a víz alatt, sétálgatni, nézelődni. Kicsi korom óta szerettem úszni, olyan 6-7 évesen az egyik szülinapomon még az is volt a kívánságom, hogy hadd változzak sellővé, de mint ahogyan arra már rájöttem egy pár éve, ez nem vált valóra. Pedig milyen király lenne! Hihetetlen, hogy még most is lakozik bennem egy kis virgonc gyerkőc. Bár, amennyi tapasztalatot szereztem az elmúlt évek során, mindenkiben van egy ilyen kis apró élőlény. Sosem öregszünk meg. Jó lenne, ha ez tényleg így lenne. Pár percig még egy helyben üldögéltem, élveztem ezt a varázslatot, majd mikor a plafonra pillantottam, észrevettem, hogy talán lehet egy kis rés, ahol véget ér a víz. Feljebb úsztam, majd mikor kidugtam a fejemet, köhécseltem egyet, majd mikor ráeszméltem arra, hogy itt korántsem olyan izgalmas a lét, mint pár centivel lejjebb, vettem egy mély levegőt, magam sem tudom, hogy miért és visszatértem a víz alá. Mindent megnéztem amit csak lehetett, a bútorokat, a szobákat még a sarokban lévő kis buborékokat is. Nagyon megfogott a hely varázsa. Bárcsak nekem jutott volna eszembe, hogy létre kell hozni egy ehhez hasonló helyiséget. Biztosan tanácsoltam volna...igazából bárkinek. Aztán majd csak eljutott volna az Igazgatóhoz, vagy tudom is én kihez. Közeledtem a bejárati ajtóhoz, ami épp nyitva állt, és ugyan kissé homályosan, de állt előtte valaki. Biztosan ámuldozott Ő is, hogy miért nem omlik rá vagy 5 liter víz. Apró termetű, szőke lánynak tűnt, majd próbáltam még közelebb menni, de úgy, hogy ne nagyon vegyen észre. A lány csak álldogált, nem csinált semmit, majd mikor végül még is, nem pont erre számítottam, hogy tenni fog. Táncolni kezdett. Oldalra döntöttem a fejemet, és elemezni próbáltam a helyzetet, vagy épp azt, hogy milyen mentális bajai lehetnek a hölgyeménynek, majd elmosolyodtam. Szívem szerint hangosan felkacagtam volna, de ezt idelent, természetesen nem tudtam megtenni. Mikor a lány abbahagyta a kis show műsorát, úgy döntöttem ráijesztek egy kicsit. A bejárati ajtó melletti falhoz simultam, majd egyik pillanatról a másikra a lánnyal szembeni vízfalon átnyújtottam a kezemet, csak, hogy nem arcba vágtam a lányt. Reménykedtem benne, hogy ezzel elértem a kellő hatást. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mit akartam ezzel pontosan. Tetszett ez a hely, és ez pont egy olyan, ahol szívesen vagyok, de csak egyedül. Tehát, 2 opció van. El akartam ijeszteni, hogy csak magamé legyen itt minden, vagy csak simán rám jött az öt perc, és kedvem támadt megszívatni valakit. Már magamat se tudom kiismerni, de a kettő választási lehetőség közül, az egyik biztosan igaz. Majd csak rájövök, hogy melyik. Próbáltam egy kicsit kikukucskálni a fal "árnyékából", hogy a lányka még mindig az ajtó előtt áll-e, illetve élve vagy holtan. Kiléptem, hogy láthasson teljes életnagyságban, és meglepetten vettem észre, hogy még vizes sem vagyok, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag egy akváriumban üldögéltem majdnem fél órán keresztül. Alaposan végignéztem magamon, aztán a velem szemben álló szöszin. Kicsit megkésve ugyan, de ennyi nyögtem ki:
- Buu! Mondtam, majd halkan elnevettem magamat. Odabentről nem tudtam hangot kiadni a mozdulataimhoz, de jobb később mint soha. Karba tettem a kezemet, majd várni kezdtem, remélve, hogy nem ijesztettem meg a lányt annyira, hogy elmeneküljön. Sosem tettem még ahhoz hasonlót, és nem most szeretném elkezdeni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 8. 12:22 | Link

Yvonne


    Csak álldogál, és bámul mint kapu az új borjúra. Sok minden történt vele eddig, de ennyi vizet egy teremben még sosem látott. Habár minduntalan azon ábrándozott, hogy a fészkesben történik meg a mugli 'akci-jós' filmekben, hogy egy termet feltöltenek vízzel, de nem folyik ki az az ajtók kicsiny rései alatt. De azért örül a kis lelke szerfelett. Még jó, hogy nincs meg az az ingere, hogy dobjon egy sárgát... Na, inkább nem is viszem tovább ezt a gondolatot, rátok bízom!
    Előbbi kis táncnak aligha nevezhető mozgáskoordináció-zavarokkal megspékelt mozdulatsorát befejezi, kiváltképp' a hamis éneklést is, majd ismét csak ácsorgás következik. Szemei már-már könnybe lábadnak, imádja a vizet, festői, bámulatos is és jhááj! Hihetetlen számára ez az egész. Olyan ritka, mint a jósdában a meglepetés buli... Akár félig helyén való is lenne, ha kijelentené: "Aki hisz a parajelenségekben, az emelje fel a kezem!". De mint tudjuk, ez egy szórakozott varázsló műve.
   Kis kíváncsi nőcink közelebb lép a varázslatos teremhez, előbb azonban körbenéz, nem jön-e egy gyanútlan máguspalánta errefelé. Ügyesebbik kezét szép lassan emeli fel, reszketni kezd. Szája is mosolyra görbül, majd áhítattal nyílik résnyire. Mindjárt eléri, mindjárt eléri a vízfalat.
     - HÖ! -  esik hátrafelé lányunk, majd egy kisebb puffanás is hallatja magát a kastély agg falai között. Olyannyira megrémült, hogy a háta mögötti falhoz csapódott neki, mint az újságpapírral agyonütött balsorsú légy. Egy kéz, vagy ahhoz hasonló izébizé nyúlt ki a vízből, amely majdnem Jen arcát találta el.
- The f...? - morgolódva kérdi, majd farmerzsebéből előrántja pálcáját; így tápászkodik fel, s immár a vízfal elé siet. Szív-izomhúr pálcáját szegezi a csodás dologra, jobb lábát előrébb helyezi, mint a balt - támadó pozíciót vesz fel.
   Érted: nemhogy az ajtót becsapná?
 Milyen varázslat lenne a megfelelő? Biztos nem a 'kardból virágcsokor', ami még az adott helyzetben is hízelgő lenne.
Petrificus Totalus? Lehet, hogy optimális.
 Ebben a momentumban jelenik meg a kéz ismét, de most már csökkentett sebességgel halad kifelé. Közben megjelenik a kéz többi tagja is, hopp, egy láb; ez egy ember. Nyilvánvalóan nem a víz köpi ki az elfogyasztott maradványokat, szóval egy diák. Mi folyik itt?
Ledöbbenten áll hősnőnk a terem előtt. Pálcát birtokoló kezét maga mellé helyezi, normális álló-testhelyzetet vesz fel ismét. Egy fekete hajú hajadon tűnik elő, és még nem is vizes.
- But... Vatyis öhm.. - sokkolódik le, aztán megrázza szénaboglyáját, amit mások úgy neveznek: hajkorona. Így folytatja mondandóját összeszedve maradék magyar tudását: -  Bocsánat. Már majdnem sóbálvány lettél volna, de óriási neked szerencse! - vigyorog, majd pálcás kezét nyújtja felé;
- Ó, not! Na, ez! - nyújtja előre bal kezét, hogy kezet fogjanak. Maga se tudja miért, zavarban van, valamit tenni kell, de így csak ismét fokozta a kínos helyzetet. Kellemetlenség level 123.
- Jenna a Levitából - rázza meg a másik fél kezét alázatosan. - Nem vagy vizes, ejha! Milyen odabenn? Meddig bírtad? Vagy lehet levegőt kap? Még nem jártam itten. Hogy hívnak? Mármint téged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 9. 19:53 | Link

Jenna


Elértem a célomat, mivel a lány kapott egy enyhébb, természetesen nem halálos szívrohamot a kis műsoromtól. Nem tudom miért vagyok ilyen személyiség, de még tetszett is, hogy sikerült amit elterveztem, még akkor is ha ez nem pont egy pozitív dolog volt. Karba tett kézzel, szinte már türelmetlenül vártam a lányka további reakcióit. Magam sem tudom miért, de valamiért abban reménykedtem, hogy nem fog rám haragudni, felpofozni, avagy sírva elszaladni. Valahogy nem nagyon tudnám kezelni azt a helyzetet, kellemetlenül érezném magamat, igen, Én.
Miután a kis szöszi feleszmélt, szívverése kezdett már lassítani, és remegése kissé abbamaradt, nagy nehezen szóra bírta magát, de magamban 3x is el kellett ismételnem mondatát, hogy megértsem. Még nem tiszta a magyarja, de attól még jól ki fogunk jönni. Vagyis, gondolom. Arcomon megjelent a már jellegzetes látszat mosoly. Sokszor ott van, és az évek alatt már sikerült elsajátítanom, hogy tökéletes mása legyen egy igazi, boldog mosolynak, miközben ez csak egy maszk. Most, gondoljunk bele...Mégsem bámulhatok a lányra pókerarccal. Krákogtam egyet, nézelődtem, ezzel is azt mutattam, hogy gondolkozok valami értelmesen amit kinyöghetnék.
- Szerencse? Édesem...Neked van szerencséd, hogy nem kaptál egy apróbb szívrohamot, ami rosszabb esetben mondjuk...halállal járt volna. Mondtam, majd valamilyen különös oknál fogva elnevettem magamat. Nem tudom, hogy azon nevettem-e, hogy a lányka szörnyet hal, avagy azon, hogy elájul annyira megrémül kezem láttán. De mivel egyik sem történt meg, nem is érdemes ilyeneken agyalni. Sok érdekes varázsló van a kastélyban, ha valamelyikük meghallaná a gondolataimat, elmegyógyiba vagy pszichológushoz küldene. Biztos vagyok benne, mert tudom, hogy ezt még én is megtenném saját magammal, ha nagyon muszáj lenne. A szöszi a kezét nyújtotta felém, amit gyorsan elfogadtam, majd vissza tettem a kezemet az előbbi pozíciójába. A lányka mintha kissé zavarba jött volna, de nem láttam rá okot, amire szerintem később ő is rájött. Nem vagyok én annyira ijesztő, mint amennyire azt bizonyítani akartam. Hangját újra hallottam, ismét elemezgettem mondatait, majd vettem egy mély levegőt, mintha valami nagy beszédre készülnék fel.
Yvonne, a Rellon csodás falaiból. Nem bizony! Ha engem kérdezel, szerintem varázslatos. Igen, lehet levegőt kap. Kicsit poénkodtam azon, hogy még nem tud teljesen magyarul, de egyáltalán nem sértésnek szántam. Pár másodperc erejéig körülnéztem, majd újra Jennára.
- Tehát, a lényeg...Minden perfect odabent, bár gondolom ekkora sokk után már nincs sok kedvem bekukkantani... Mondtam neki, egy apró mosollyal az arcomon, hangomon hallatszott egy kis kíváncsiság is. "Izgatottan" figyeltem, hogy vajon lesz-e mersze belépni, vagy inkább továbbáll, velem avagy nélkülem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 5. 12:45 | Link

Yvonne


   Kisasszonyunk megdöbbenve, ám kellemetlenül vesz egy nagyobb lélegzetet a Földet körülvevő gázelegyből. Hősnőnk - történetesen Jenna Harvey, - nem kifejezetten kedveli a kínos szituációkat (és ha nagyon vicces szeretnék lenni, akkor az előbbi mondat kapcsán a 'kínos' szó helyett a 'gázos' szót alkalmaznám). Kezdem sajnálni ezt a lökött, leleményes, levitás lánykát, ezzel az alliterációval. Mivel elég sokszor lejáratják, vagy éppen ő szégyeníti meg magát, ezért kezdem azt feltételezni, hogy elfogyott az a bizonyos szentelt víz, amikor világra fogant. Vagy, a természet néha-néha szeret megtréfálni bennünket - végül is ki tudja? Az idő viszont elrepül fejünk fölött. Hogy miért?
   Előbb talált rá a teremre, majd a látvány vonzereje miatt önfeledten ropta a danszot, megszégyenítve ezzel Mc Hammer-t, aki sajnos nem tud semmit se megérinteni, hiszen mindig azt énekli: can't touch this. Ezt követően egy máguspalánta lép ki az akváriumból, aki feltehetően azt kívánta elérni, hogy Jen eszét vesztve rohangáljon fel-alá a mágustanodában - mint megtudhatjuk az idegen monológjából.
- Ebben a kastélyban sok minden történt már, csak hogy kitágítsam elmédet! Mumussal is találkoztam már a Jóslástan teremben... - toldja meg mondatát még ezzel az apró információval, persze okoskodva. Elvégre a kékekhez tartozik.
Gyorsan összekapja magát, elköszön a bájos pír orcájától. Felettébb sem szimpatikus ez a fekete hajú lány, aki nagy büszkeséggel jelenti ki, hogy örüljön, hogy szőkénk nem kapott szívrohamot.
- Aha - szögezi le unottan. Ezután következik a zavart bemutatkozás, de szerencsére csak eddig tartott az, hogy össze-vissza hadovál mindenfélét. Különösen gyors tempóban tér minden vissza a normális kerékvágásba - feltéve, ha van itt kerék.
- Yvonne? - reagál a másik fél bemutatkozására. Rühelli ezt a nevet, mert tucatnak gondolja. Egy mosolyt ereszt el mégis, mert őt nem olyan alapanyagból faragták, hogy tuskó legyen; így megjegyzi, hogy gyönyörű neve van. Szóval: Yvonne, a Rellonból. Annyira tudta! Kézenfekvő volt számára. Száját pedig elhúzza, ezt még Yvy is észreveheti, ha éles látással büszkélkedik.
   Ekkor a zöld lány súlyoson vétkezik; kigúnyolja hölgyünket. Na, ezt már nem állhatja meg szó nélkül! Mi az, hogy utánozza az akcentusát és beszédkészségét?
- Aha, kösz - jobb kezében pálcáját erősen megszorítja, eztán durcásan összefonja kezeit. Mosolya pikk-pakk lehervad, szemöldökei pedig kérdőre vonják az előbbi momentumot.
- Pff... Ismerem már ezt. Tudod, attól még, hogy rellonos vagy, nem vagy feljebb való nálunk - jegyzi meg, észre sem veszi magát.
- Ócska trükk ez a "jaj, a házam a Rellon, nyájjj, akkor én most kemény vagyok, júúúj" - teszi még hozzá, amit nem szabadna, és tetézi azzal, hogy a hangutánzó szavakat nyávogós hangon ejti ki. Plusz a macskakörmök mutogatása.
 Karjait elereszti, majd távozóra venné a figurát, mert itt már nincs sok értelme itt maradni. Legbelül azonban tart Yvonne-tól, és kissé megbánta, hogy eltúlozta az őszinteséget. Védeni kellett magát, mert mostanában mindenki csak sértegeti.
    De vajon hogy reagál a másik fél?
Utoljára módosította:Jenna Harvey, 2013. október 5. 12:46
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 6106
Írta: 2013. november 9. 13:47 | Link

Királylány

A kastély többé nem idegen, és a benne lakók is napról napra valóságosabbnak tűnnek. Némelyikükkel mindennap összehozza a jó sors, másokat csak egyszer-egyszer lát a folyosók kereszteződéseiben. Hosszabb csevejre már több ház képviselőjével is sort kerített, egyik-másik nem is tűnt totál bolondnak, de a többségről azért jobb nem is beszélni. Az órák látogatása persze teljes egészében kimaradt a hétből, egyszerűen nem volt ideje látogatni őket, annyi minden más érdekesség foglalkoztatta éppen. Ide tartoznak a különböző szobák felfedezése, színes ajtók mögé való bekukucskálás, a kastélyt körülölelő vidék körbejárása, és ott van még a falu is, ahová többször is lesétált. Színes egyveleg, járt többfelé is, így egyre magabiztosabban mozog új otthonában. Az otthoniak ezekről az élményekről mit sem tudnak, addig még nem jutott el, hogy pennát ragadjon, és hazaüzenjen. Az ilyesmit addig húzza-vonja ameddig csak lehet. Nem szeret fogalmazni, főleg akkor, ha az órák bemutatása helyett a fiatal boszorkány-és varázslópalántákról tudna csak írni kíváncsi családjának. A minap egy második emeleti sétája során rátalált egy - a folyosó színeitől merőben eltérő - piros ajtóra, amin gondolkodás nélkül benyitott, majd be is csukta azt. Nem pontosan tudta, hogy ezt álmodja-e, vagy tényleg egy hatalmas, álló víztömeget takar az ajtó, de abban biztos volt, hogy már fáradt a víz alatti világ megismeréséhez, és ha ez mind valóság, akkor napokkal később is visszatérhet ide. Ez a nap ma érkezett el, hiszen dolga egy szál sem, leszámítva a könyvtárazást, és órára járó társai felkeresését. A víz alatti szoba viszont érdekesebb, mint a szorgalmasabb diákok faggatása, esetleg átkokkal való fenyegetése. A rellon klubhelyiségét egy vékony pulóverben hagyja el, most nem fog a kastély falain kívül bóklászni, egyszerűen csak felkeresi azt a titokzatos szobát, és megfejti varázsának titkát. Az utat gyorsan megteszi, a piros ajtót azonnal kivágja, és maga mögött tárva nyitva hagyva azt lép beljebb. Nem érti hogyan lehet ez, még akkor sem, ha varázslatban nőtt fel, és látott már sok furcsaságot.
- Mi vagy te? - kérdezi a víztömegtől, ujjaival megérintve a néma vízfalat. Nem lépi máris át a határt, fél, hogy esetleg ez a szoba egy nagy csapda, nem hiába nincs itt senki őt magát kivéve. Ujjait elnyeli a víz, mégsem érez fájdalmat, gyanúja egyelőre alaptalannak tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
még egy kicsit itt, aztán már csak ott
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6271
Írta: 2013. november 9. 14:40 | Link

Hercegem

A mai nap is pont olyannak indult, mint a többi. Habár még nem régóta van itt, már kialakult egy napi rutinja, így miután hajnalban megreggelizett, bevetette magát az ágyába egy jó könyvvel, hogy aztán csak akkor keljen ki újra, mikor az órákra indult. Az más kérdés, hogy csak azokra az órákra ment be, amelyek érdekelték, így jóval a többi diák előtt szabadult. Útja máris egyik új, kedvenc helye felé vezet, amelyre még a hét elején talált rá. Az Akvárium világa szinte elvarázsolta, egyrészt, mert maga a helyzet, hogy víz alatt van, már magában is épp elég különleges, hogy visszajárjon ide, de a fő ok mégiscsak az, hogy itt végre talált egy kis magányt, ahol kizárhatja a többi diákot és elmerülhet imádott könyveiben.
Habár az első pár alkalom a nyugalmon kívül mással is szolgált, ugyanis kellett neki egy kis idő, mire nagyjából megfejtette a szoba mágiáját, így eleinte mindig csurom vizesen lépett ki a helyiségből, hogy aztán magában szitkozódjon elázott jegyzetei miatt - ennek köszönhető valószínűleg, hogy hamarosan a szárító-bűbáj mestere lett.
De mint látjuk, ez nem tántorította el a szoba használatától, hiszen most is oda tartott. Már ráfordult a folyosóra, amelyből a kis, piros ajtó nyílt, amikor hirtelen megtorpant. Egy fiú állt a nyitott ajtó előtt, egyik kezével óvatosan a merev vízfalat vizsgálva. Halkan elkuncogta magát, ahogy eszébe jutott, hogy alig egy hete ő is pont ilyen arccal állt ugyanott, mielőtt be mert volna lépni a bűvös terembe.
Új lendületet véve indult meg az idegen felé, halkan, hogy az csak akkor vegye észre jelenlétét, mikor megszólal.
 - Elképesztő, ugye? Valószínűleg egy víztaszító-bűbáj van kombinálva benne egy álcázott buborékfej-bűbájjal, ugyanis lélegezni is lehet bent - felmosolygott a fiúra, szemeiben élénk, érdeklődő csillogással. Néhány pillanatig tanulmányozta az arcát, mire rájött, hogy még életében nem látta nem hogy az órákon, de még a folyosókon se. Habár utóbbi nem is meglepő, általában kerülte a tömeget és a lehető legcsendesebb utakat kereste a kastélyban.
 - Egyébként Lyra vagyok, Lyra Black, örülök a találkozásnak! - kecses mozdulattal nyújtotta kezét a másik felé, várva annak reakciójára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 6106
Írta: 2013. november 10. 09:10 | Link

Királylány
[Rólad jutott eszembe]

A víz súlya, ami előtt megfagyva áll, halálosnak tűnik, mégis, vonzereje arra ösztökéli az odatévedőt, hogy lépjen egyet, és engedje át magát különös erejének. Olyan néma türelemmel várja az őt megkívánót, mint ahogy a fekete özvegy várja végzetes hálójába tévedni áldozatát. Noel hiába tüzes jellem, most nem lép gondolkodás nélkül, hagyja, hogy eleinte csak ujjai ismerkedjenek a víz terhével. Igaz, hogy nem lesz más színű a vízhez érő ujja, nem ragad ott, gond nélkül kihúzhatja, és semmiféle fájdalmat nem érez, már-már kezd beletörődni a víz nyugalmába. Gyanúja viszont mindig éber, nem pihen, hiába, soha nem lehet tudni, hol rejtőzik a csapda. A víz helyett veszett gondolataiban merül el, észre sem veszi, hogy rajta kívül valaki más is idetévedt, és hangtalanul odakerült mellé. A fiú leveszi tekintetét a vízről, és az őt megszólító lányra pillant. Azt, hogy mit mond nem is hallja, hiszen gyönyörű, és kedves.
- Ühm - feleli a nem egyértelműen eldönthető színű szemekbe bámulva. Még nem találkozott ilyen szép lánnyal, erős késztetést érez arra, hogy most azonnal itt hagyja, és kirohanjon a faluba, friss, hűvös levegőhöz juttatva tüdejét. - Hogy milyen bűbájokról beszélsz? Megismételnéd a kedvemért?
A rellonost egyáltalán nem érdeklik a terem elvarázsolását szolgáló bűbájok - noha pár perccel ezelőtt még feltett szándéka volt a megfejtésük -, a lány hangja, és szavai annál inkább. A fiú arcára merev bambaság, talán némi döbbenet is kiül, ilyen helyzetben még nem volt, reakciója furcsán hathat. Mintha még szédülne is, az ismeretlen, talán véla származású hölgyemény szinte biztos, hogy valami illataromát használt, mielőtt idetévedt volna.
- Üdv, Ombozi Noel - fogadja el az elegáns kézmozdulatot, zöldesbarna szemeivel el nem engedve a lány kékjeit. Kezdi sajnálni, hogy egy hete nem vette elő fésűjét, és haja összekuszálódva lóg a semmibe. - Szintúgy.
Mosolya kezd életre kelni, mint ahogy ő maga is hirtelen érkező döbbenetéből. Megköszörüli torkát, és a víz felé fordulva kérdez Black kisasszonytól.
- Jártál már itt? Itt állok már jó pár perce, de még az ujjaimon kívül nem dugtam be a víz alá semmit.
Szavai halkan csengnek, a víz varázsa ismét érdekelni kezdi, hosszú ujjai megint alatta vannak, de kellemes érzeten kívül, most sem érez semmit. Gondolatai a lány körül forognak, nem érti hogy nem találkozott még vele, de meg van a sanda gyanúja, hogy az órára való bejárás hiánya teszi. Ezentúl minden órára bemegy, annyi szent.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 10. 09:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
még egy kicsit itt, aztán már csak ott
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6271
Írta: 2013. november 11. 00:42 | Link

Hercegem

Muszáj volt felnevetnie a fiú reakcióján, ahogy az nem csak meglepődött rajta, hanem az arcáról tisztán leolvasható volt, hogy egy szót nem értett abból, amit mondott. Türelmesen, de immár egy vigyorral az arcán ismételte meg korábbi mondandóját, hátha most el is jut a címzetthez az értelme.
- Azt mondtam, hogy egy buborékfej-bűbájank köszönhetően lélegezni is lehet bent - elrévedt egy pillanatra, ahogy a vízfalra nézett, tekintetét végigfuttatta a szoba ismerős berendezésén. A vigyor immár egy mosollyá szelídült a szája szegletében, ahogy elmerengett a terem mágiáján, és azon, hogy mibe került rájönnie arra. Pillantását visszavezette a fiú arcára, amin megint el kellett kuncognia magát, ugyanis arról tökéletes zavarodottság tükröződött.
Finoman megszorította a másik kezét, közben tekintetét mélyen a másik szemeibe fúrta. Némán fürkészte az arcát, végigfuttatta szemét az orra vonalán, szája ívén, hogy aztán a jáde-szín szempárban vesszen el. A fiú elmosolyodott, ezzel elérve, hogy Lyra pillanatok alatt halványan elpiruljon - szerencsére ezt már nem látta az említett, mivel újra a vízfalat kezdte vizsgálni.
- Öhm, igen, elég gyakran járok itt. Teljesen veszélytelen a szoba, amíg meg nem töröd a varázsát, akkor ugyanis elázol, ami.. nos, elég kellemetlen tud lenni.
A pír még most sem tűnt el az arcáról, ugyanis eszébe jutottak negatív tapasztalatai, amikor bőrig ázva kellett végigvonuljon a folyosókon, egészen a klubhelyiségig, ahol aztán egy felsőéves megszánta és megszárította.
De hamar visszaterelte gondolatait a mellette állóra, aki még mindig tökéletes rejtély volt számára. Egész biztos volt benne, hogy még nem látta, pedig a fiú nem tűnt idősebbnek nála, nem tudta elképzelni róla, hogy felette járjon. Az viszont kétségtelen volt, hogy nem egy házban vannak, ugyanis újdonsült háztársait már megismerte, és egészen biztos feltűnt volna neki, ha ő is köztük van. Fejében rögtön elkezdte osztani-szorozni az eddigi viselkedését, hogy aztán pillanatok alatt kizárja a lehetőségét annak, hogy eridonos legyen. Eddigi visszafogottságát tekintve akár navinés is lehetett volna, de mégis, volt benne valami megfoghatatlan, ami miatt meg volt róla győződve, hogy egy hírhedt rellonossal hozta össze a sors. Amint ezt megfogalmazta magában, máris óvatosabban tekintett a fiúra, habár az nem tett semmit ellene, hallott már eleget a zöld ház lakóiról. Egy kicsit csalódottnak érezte magát emiatt, kimondottan szimpatikusnak találta eddig az ismeretlent, de elhatározta, hogy amíg meg nem ismeri jobban, tartózkodással fog felé fordulni.
- Egyébként te is elsős vagy? Nem ismerted a szobát, szóval gondoltam nem lehetsz régóta itt. Viszont az órákon még nem láttalak - az utolsó mondatánál finoman felemelte az egyik szemöldökét, ezzel jelezve, hogy kérdésnek szánta mondandóját. És ez még csak az első volt, ugyanis eltökélte magában, hogy mindenképpen megfejti ezt a srácot. Noel... Igen, határozottan érdekesnek ígérkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 6106
Írta: 2013. november 12. 13:07 | Link

Királylány

Szóval buborékfej a titok nyitja. Idáig jut megállapításában, sajnos többi ébredező gondolatát sarokba szorítja Lyra nevetése, apró vigyora szája szegletében. Hallja szelíd hangját, és érti is amit mond, csak egyszerűen nem törődik vele. Ugyan, kit érdekel a termet körbeölelő pár bűbáj, amikor itt áll mellette ez a lány, és duruzsol?
- Buborékfej - mondja végül nagyon lassan, ujjaival végigsimítva sima állán, mintha éppen történelmi jelentőségű tudományos felfedezést tenne. Okosnak akar tűnni, nem egy zavarodott kecskének. A vizet nézi, hátha érkezik onnan némi segítség, de néma másodpercek szánkáznak el anélkül, hogy a szoba adna neki pár hasznos tippet a lányokhoz. Erről jut eszébe a könyvtár, talán ott találna néhány erről szóló, igen vaskos kötetet. Jelenleg viszont nagyon valószínű, hogy ezt most magának kell megoldania, méghozzá úgy, hogy Lyra lehetőleg akarjon még vele a közeljövőben is találkozni.
A rövid kézfogásban most először érzi, hogy valakinek valóban bemutatkozott, és a kék szemekre találva, szavai nem szeretnének semmivé foszlani. Nyomot akar hagyni, visszhangozni a lány fejében éjjelente. Erőszakos gondolatai megrémisztik egy pillanatra, de ez nem ül ki arcára, és nem látszik szemeiben. Lyra tekintete végigméri a rellonos keskeny arcát, majd visszatér szemeihez. Furcsa ez a szituáció, olyan áramütésszerű, amin csak mosolyogva tud úrrá lenni. Kérdez, hogy többet tudjon, és újra és újra beszélni hallja különleges társaságát.
- Hogy érted azt, hogy megtörni a varázsát? - vonja fel kérdőn szemöldökét, ismét rejtett csapdákra gondol, miközben önkéntelenül is tesz egy lépést a víz felé, így teste már félig benne áll az eddig teljességgel veszélytelennek mondható víztömbben. - Gyere!
Egy félmosoly kíséretében hívja magához a levitást, és hátrálni kezd a titokzatos szobában. Első lélegzetét óvatosan veszi, attól tart, hogy tüdejét hamarosan elárasztja a víz, és fulladozni kezd.
- Elsőéves vagyok, igen - tátogja, hangja torzítva hallatszik, nem tudja, hogy Lyra érti-e egyáltalán, amit mond. - Nem vagyok az a kimondottan szorgalmas, minden órára bejárós típus, egyelőre lekötött a kastély, és környéke. Sok látnivaló akad itt a tanárokon kívül is.
Nem bűnbánó, és nem szégyelli, hogy még nem tudta rávenni magát arra, hogy reggel órára menjen saját, fakultatív programja helyett. Még vigyorog is a végén, bár benne van a pakliban, hogy ez mínusz pont a levitásnál.
- Jövő héten viszont tervezem az óralátogatást, és a könyvtár felkutatását is - teszi hozzá a víz alatti környezetről Lyrára vezetve huncut, mindig rosszban sántikáló tekintetét. Nem tudja mire gondol társasága, arca megfejthetetlen számára, és viselkedése sem árul el túl sokat. Első látásra a kék ház lakójának mondaná, jelenlegi visszafogottsága, és az eddigi beszélgetés alapján okosnak, és megfontoltnak hiszi. Ha kiderülne róla, hogy egy eddig nem látott háztárs, Noel igazán meglepődne. Gondolataiba, és a terembe merülve sétál egy kanapéhoz, és ledobva rá magát, onnan mereng tovább.
- Ha végzel az órákkal, mit szoktál csinálni? - kérdezi érdeklődve, hiszen alakíthatja úgy napjait, hogy egészen véletlenül pont arra legyen dolga, amerre a lány is fellelhető.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 12. 13:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
még egy kicsit itt, aztán már csak ott
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6271
Írta: 2013. november 13. 01:50 | Link

Hercegem

Noel megismételte szavait, majd végigsimított állán, ezzel odaterelve Lyra figyelmét. Elgondolkozva nézett a vízbe, így a lánynak volt ideje zavartalanul tovább tanulmányozni vonásait. Csend állt be közéjük, mindketten mélyen elmerültek gondolataikban. Hogy a fiú mire gondolhatott, arról ötlete sem volt, ellenben neki még mindig a másik járt a fejében. Újra és újra végigpörgette magában az eddigi beszélgetésüket, hogy aztán mindig ugyanoda lyukadjon ki: nem tudja, hova tegye a fiút. Végül aztán - mivel semmilyen eredményre nem jutott - úgy döntött, nem gondolkozik feleslegesen a dolgokon, próbál inkább arra koncentrálni, hogy minél többet kihozzon a helyzetből, ráér majd utólag bosszankodni, ha esetleg rosszul sülne el.
Hirtelen tért magához a kérdésre, hogy aztán azzal kelljen szembesülnie, hogy beszélgetőpartnere már eltűnt a vízben. Egy szemforgatással indult utána - nem is tudatosult benne, hogy szájára visszatért a kis mosoly.
- Ha a falakhoz vagy a mennyezethez érsz, vagy arrébb pakolsz valamit, akkor megszűnik a bűbáj, habár levegőt továbbra is lehet kapni - tudatosan jobban odafigyelt az artikulálásra, hiszen hangja, a víznek köszönhetően kevésbé volt érthető. Remélte, azért a másik megérti így is; ha már bejöttek, nem akart visszamenni, de a beszélgetést sem szerette volna félbehagyni.
Kissé összeráncolta a szemöldökét, úgy figyelt, mikor a másik beszélt, egy szaváról sem akart lemaradni. Mondandója befejeztével aztán elmerengett a hallottakon, úgy tűnt, az élet egy kimondottan lógós diákkal hozta össze. Habár kötelességtudata nem nézte jó szemmel a rellonos életfelfogását, nem tudott nem elmosolyodni azon a szenvtelenségen, amellyel a fiú kiejtette a szavakat. A végén megjelenő vigyorra már csak egy rosszalló cöcögéssel reagált, de így se tudta elrejteni somolygását.
- Nem mondom, hogy nem érdekesebb mászkálni a birtokon, de azért majd vizsgázni is kéne valahogy.
Habár a szavai feddést sugalltak, a hangsúlyából egyértelmű volt, hogy ő sem gondolta komolyan amit mondott, és tökéletesen megérti a másikat. Ha kicsit merészebb lenne, minden bizonnyal ő is a környék felfedezésével töltötte volna az idejét, ahelyett, hogy máris belevetette volna magát a tanulásba. De ha annyival kényelmesebb a szobájában üldögélni... No meg nem utolsósorban ott voltak még családja elvárásai is, mint legfőbb ok.
Ahogy Noel újra megszólalt, megint ráemelte tekintetét és egészen elképesztőnek tartotta, hogy még ezt a semmitmondó mondatot is mögöttes tartalommal ruházta fel, egyetlen pillantásával.
- Nahát, biztos vagy benne? Jól érzed magad? - Nem volt teljesen biztos, hogy megengedheti-e magának az effajta szurkálódást a fiúval szemben, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, és nem mellesleg bízott benne, hogy a másik veszi a lapot. Ettől függetlenül rögtön meglódultak a gondolatai az elhangzott szavakra: ezek ugyanis azt jelentették, hogy a továbbiakban valószínűleg gyakrabban találkozhat majd a rellonossal, habár csak órákon. Ez azonban nem keserítette el, sőt, kimondottan izgatott lett a gondolatra, hogy rendszeresen látni fogja.
Követte a másikat a szoba belsejébe, ahol gondolkozás nélkül helyet foglalt mellette a kanapén, hogy aztán egy pár pillanatnyi merengés után válaszoljon csak az újabb kérdésre.
- Általában kimegyek a rétre vagy az erdőbe. Habár még nem nagyon mentem beljebb, leginkább csak a szélén kerestem egy csendesebb helyet. Tudod néha szeretek csak úgy üldögélni.
Igen, kimondottan szeret ücsörögni a természetben, főleg magában, a legtöbb ember ugyanis kényszert érez, hogy kitöltse valami fecsegéssel a csendet, ami alkalomadtán kifejezetten idegesítő tud lenni. Valamiért azonban ezt nem tudta elképzelni a fiúról, ő sokkal inkább olyannak tűnik, aki tudja értékelni a némaságot is.
- És te? Éjjel-nappal a folyosókat járod? - Érdekelte, hogy mivel tölti az idejét, volt egy olyan sanda gyanúja, hogy kevésbé elvont dolgokkal foglalja le magát, mint ő - de hát nem lehet mindenki egyforma.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 13. 21:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 6106
Írta: 2013. november 14. 17:09 | Link

Királylány

Nem zavarja a közéjük, mint valami falként beálló csend, szereti, és értékeli a némaságot, úgy tartja, hogy a csendben történnek a legizgalmasabb, s legvalósabb dolgok. Olyankor születik értékes gondolat, olyankor válik igazzá az érzés, és a szótlanságban kiderül, hogy hogyan tovább, él-e egyáltalán a lehetőség, és ha igen, képes-e meglovagolni, és magáévá tenni azt. Noel nem eresztette a víz alól sem királynője alakját, távolodott ugyan, s beszélt is közben, de tekintete erősen szuggerálta Lyra lényét. Irányító jellemét nem képes tagadni, hiába szeretne visszafogott és tartózkodó lenni, nem tud álarc alatt létezni, fullad egy hamis kép alatt. Önmagát adja, és mint a pók, úgy fonja egyelőre láthatatlan hálóját Black kisasszony köré. Ha kérdés még, hogy melyik ház tagja, akkor ügyesen leplezi mivoltját.
- Jó, hogy mondod, épp lakberendezési ötleteken törtem a fejem - mondja szépen artikulálva, és a szoba kevés bútorára néz, mintha ide-oda szeretné tologatni őket. - Az a fotel tényleg sokkal jobban mutatna a bal sarokban, így a feng-shui alaptörvénye szerint, ha még öt percig itt ülök, és te ott állsz... - néz egy pillanatra a levitás leányzóra, majd vigyorogva folytatja. - ...örök életünkre szerencsétlenek, és baljós személyiségek leszünk.
Noel sziporkázik, talán egy kicsit fárasztó jelenség is ezekben a pillanatokban, de csak így tudja lereagálni a lány figyelmességét, és kedves tanácsait. Lyra mosolyai teljesen feltöltik energiával, és tevékenységre ösztönzik.
- Szóval jól gondold meg, maradsz-e, avagy továbbállsz - mormogja fenyegető mosolyával, és ezt a mondatát talán Lyra tényleg meggondolja. Kétértelmű, és minden bizonnyal kihallható belőle az él, és a döntés elvárása, ami igen korai, de Noel türelmetlen, soha sem habozó tulajdonságai szinte megkövetelik tőle ezeket a szavakat. A fiú mondandója ellenére sem ijesztő, sokkal inkább tűnik tudatosnak, még inkább pedig ösztönösnek. Érdekes kombinációja születik meg ennek a kettősségnek, míg a kanapén ülve kémleli a közeledő szőkét. A vizsgával kapcsolatos figyelemfelhívásra csak elvigyorodik, majd gondolkozás nélkül, minimális reakcióidővel felel huncut kis partnernőjének.
- Ha egyszer eljönnél velem mászkálni egyet a birtokon, kíváncsi lennék arra, hogy mennyit gondolnál közben a vizsgákra...
Zöldesbarna szemei szikrákat vetnek, ámbár nem a harag, vagy a düh hozza ki belőlük ezt, sokkal inkább a lány szelíd lényéből elő-előtörő huncutság, és talán kimondható, a nőies bujaság. Hogy a könyvtár küszöbének átlépése betegség volna, azt kizárnak tartja, de nagyon tetszik neki Lyra apró, játékos szurkálódása.
- Képzeld el, szoktam könyvtárba járni, és ismerem a betűket is - cuppant egyet, mint akit vérig sértett az elhangzott kritika, majd ajkai ismét felfedik szabályos fogsorát. - Attól, hogy valaki nem az órákon gubbaszt egész álló nap, még lehet egy kis gógyija, és kellő tudással, na és némi módszerrel ugyanolyan jól vizsgázhat, mint kegyed.
Egyre jobban élvezi a kialakult helyzetet, és hasonlókat olvas ki társasága reakcióiból is. Az a sok mosoly, és a beszólogatások, szemöldökvonogatások, mind-mind arra sarkallják a fiút, hogy hálóját fonja szorosabbra, és ne eressze onnan áldozatát. Noel izgalma fokozódik, ahogy a levita ház legszebbje közeledik felé, hogy aztán mellé telepedjen, és onnan meséljen az órák utáni időtöltéséről.
- Az erdő mélyén még én sem jártam, úgy hallottam, hogy az diákoknak egyedül tilos, bár ez nem tart vissza, csupán még nem vagyok itt olyan régóta, és nem volt még időm odáig elmenni.
Egyértelmű, hogy nem riad vissza az erdő sötétebb zugaitól sem, magabiztos, és szarvait még senki sem törte le. Ha nála van a pálcája, és az elmondható, hogy a pálcája még étkezések közben, és a fürdőben is nála van, akkor olyan erősnek érzi magát, hogy bármily gyenge is valójában, az eltörpül, és ez adja hitt hatalmának alapját.
- Gondolom a fiúk körberajongnak, és szívesen üldögél melletted boldog-boldogtalan - mondja ki hangosan gondolatait, hiszen képtelenség, hogy ezt a lányt ne közelítse meg valaki, míg ő a réten egy fa tövében mereng. Ezekre a gondolatokra idegesség tör rá, elönti a mások iránt eddig nem érzett, de most mindenkire kiterjedő harag, feltudna robbanni, vagy inkább felgyújtani mindenkit körülöttük. Agresszív a kisfiú, de szerencsére lejátssza magában tüzes, eleven érzelmeit, és mikor Lyrára emeli tekintetét, nyugodtságot, és eleganciát áraszt csillogó szempárja.
- Éjjel visszahúzódom a rellon hálókörletébe, azt viszont nem mondom, hogy nem fordult már elő, hogy hajnalodni kezdett, mire visszaértem - sandán mosolyog, de teljesen igaz amit mond. Házát lebuktatta, most már nem kérdés, hogy a lány mikor tudja meg, vagy jön rá magától tartózkodási helyére. Noel reméli, hogy kiül valami Lyra arcára házával kapcsolatban, hiszen tudja, hogy milyen pletykák járnak a folyosókon, haladnak festményről festményre, és az iskola többi háza nincs túlságosan jó véleménnyel a sárkányokról.
- A napjaim nagy részét viszont mindig máshol töltöm, igen - vallja be őszintén, felfedve elhatalmasodó kalandvágyát, folytonos izgalmát az új iránt. - Nekem muszáj mennem, élnem, tennem-vennem. Ha egyedül, egyedül, ha társaságban, akkor társaságban, de úgy érzem jól magam, ha élek.
Az élni akarás vágya, a dolgok igazi megélése a legfontosabb Noel életében, és bár nem vesztett el még rokont, és nem fél a hirtelen haláltól sem, valami belül arra ösztökéli, hogy minden pillanatot kirobbanó erővel éljen meg, s át. Tekintete a levitáson, hol az arcát, hol haját, hol minden mását figyeli, de abban biztos, hogy ezt a pillanatot is úgy éli át, hogy arra érdemes lesz majd visszaemlékeznie.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 14. 17:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
még egy kicsit itt, aztán már csak ott
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6271
Írta: 2013. november 16. 17:48 | Link

Hercegem

Ahogy Noel lakberendezési tippjeit ecsetelte, muszáj volt felnevetnie, hiába volt komoly dolog szerinte ez, nem akart a szoba mágiájával viccelődni többet. Ettől függetlenül nem tudott megmaradni a szigorú hangvételnél, kezdte úgy érezni, hogy ez a fiú mellett teljesen lehetetlen.
- Nem értek egyet, abba a sarokba márpedig azt az asztalt kell tenni, a fotel a szoba legkeletibb pontjára kell kerüljön, hogy a yin és a yang kiegyensúlyozott maradjon. Tudod, tűz és víz, észak-dél, hideg és meleg, te és én... - Rögtön elnémult, ahogy leesett neki, mi csúszott ki a száján. Pillanatok alatt vörös pír kúszott fel az arcára, így pont jól jött zavarát oldani a fiú újabb kérdése.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen, azt ne hidd.
Túllépett korábbi bizonytalanságán, ismét felszabadultan mosolygott, korábbi vörösségének már csak maradéka volt megfigyelhető arcán.
A fiú ötletére, hogy egymással mászkáljanak a birtokon csak még jobban kezdtek csillogni szemei. Nem volt kimondottan társasági ember, de róla határozottan el tudta képzelni, hogy eltöltsenek egy délutánt együtt, anélkül, hogy egymás idegeire menjenek.
- Miért, mivel terelnéd el a figyelmem? - Hangsúlyából azt hihetné az ember, hogy el se tudja képzelni, hogy mivel töltsék idejüket, de ahogy ráhunyorgott a másikra egyértelművé vált, hogy pontos tervei vannak, csupán kíváncsi, hogy a másik mire gondolt.
A kijelentésre, amely a fiú könyvtárba járási szokásait és olvasási képességeit taglalja, nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy elkerekedett szemekkel közbevágjon halkan:
- Komolyan? Mindig meglepsz! - Persze nem gondolta ám komolyan, de a magas labdákat ugye le kell csapni. Arra pedig, hogy "némi módszerrel", ahogy a másik mondta, be lehet hozni az ő egész éves megszállott munkálkodását, muszáj volt felhorkantania.
- Nem tudja uram, hogy mit jelent olyan jól vizsgázni, mint ahogy azt én teszem. Higgye el, ez lehetetlen önnek, ha nem veszi komolyan az egész évet. - Ösztönösen váltott át ő is a magázásra, így talán jobban is kiérezhető a magabiztosság a szavaiból. Ezzel a mondatával egyébként nem akarta kétségbe vonni Noel képességeit, gondolkodás nélkül csúszott ki a száján a válasz, talán a másik jelenlétének köszönhető szokatlan arroganciája.
Arról, hogy az erdő mélyére tilos bemenni, már ő is hallott, de eddig fel sem merült benne, hogy ezzel foglalkoznia kéne. Úgy látszik, partnerre talált a másikban, nem tűnt úgy, hogy különösebben érdekelnék az esetleges következmények. Elraktározta az információt, hogy ha egyszer felfedezni indul majd oda, tudja, kit hívhat magával.
Amikor arról kezdett el beszélni, hogy a fiúk zargatnák, önkéntelenül is elhúzta a száját. Még felvetésnek is igen kellemetlen gondolatnak tartotta, ám szerencséjére nem ez volt a helyzet.
- Nem, erről szó sincs. Igen hatékonyan tudok elbújni mások elől, ha akarna is valaki követni, szerintem még a kastélyban elvesztene. De egyáltalán miért akarnának mellém ülni? Nem vagyok kimondottan érdekes társaság.
Egy pillanatra elmerengett ezen. Így van, nincs túl sok barátja és az emberek nem érdeklődnek különösebben iránta, de ez így is van jól, őt sem érdekli a többiek unalmas fecsegése, átlagos véleményük. Sose tudott csak úgy "csevegni" másokkal, feleslegesnek tartja az olyan beszédet, amelynek semmi célja nincs.
Érdeklődve hallgatja a másik időtöltését, mikor elhangzik a rellon szó, kicsit összeráncolja szemöldökét. Nem érte teljesen meglepetésként a másik háza, korábban is arra jutott magában, hogy oda tartozhat a fiú, mégis kicsit keserű lett a szája íze, hogy most már biztos lehet a dolgában. Ettől függetlenül próbált elvonatkoztatni attól, hogy egy zölddel áll - illetve ül - szemben, hiszen eddig remekül megvoltak és nem látott okot rá, hogy csupán ennyi miatt megvonja magát a szórakoztató társaságtól. Így hát próbált inkább az elhangzó információra koncentrálni és arra kinyögni valami választ.
- Nagyjából ismerem az érzést, bár én csak az ágyamban szoktam megvárni a hajnalt - pörgette le magában azt a számtalan alkalmat, mikor csak a Nap első sugarai juttatták eszébe, hogy abba kéne hagynia az olvasást vagy épp az írást, firkálgatást. Nagyon bele tudott merülni a dolgokba, így ezek az alkalmak gyakrabban estek meg, mint szerette volna, nem volt hát furcsa az sem tőle, ha méteres karikákkal a szemei alatt jelent meg órán. Idővel megszokták ezt is az emberek és már nem kérdezgették minden egyes reggel, hogy mi történt vele.
Ami a fiú állandó mehetnékjét illeti, azon is csak mosolyogni tudott. Hihetetlen volt számára, hogy létezik olyan ember, akiben ennyi energia van, hiszen ő mindig is a lustább, takarékosabb fajtába tartozott. Mégis, üdítő változatosság volt ez a számára és talán pont ezért vonzotta egyre Noel.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 16. 18:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 6106
Írta: 2013. november 17. 19:55 | Link

A legszebb
Talán furcsa lesz, de Neked.

A huncut válasz, és a hozzátartozó finom hang, egyszerűen fantasztikus. Noel vigyora nem múlik, ahogy Lyra nem egyszerűen elneveti magát agyzsibbasztó húzásán, de még vissza is vág neki. Na, ezt nem nézné ki egy látszólag visszahúzódó, könyvmoly levitásból. A hangulat egy pillanatra megfagy kettőjük között, ahogy a leányzó kiejti azokat a bizonyos személyes névmásokat. Eddig nem ismert zavar támad a fiú gondolataiban, és hirtelen nem biztos benne, hogy fehér bőrét megszínezi-e a pír. Nem tudja hova tenni ezeket a reménykeltő szavakat, fél, hogy esetleg a szőke csupán játékból mondta, mert észrevette Noel születőfélben levő gyengéd érzelmeit. Aztán jön az újabb kétértelmű mondat, és a rellonos úgy érzi beleesett saját csapdájába. ~Kell nekem annyi félreérthető mondatot és helyzetet teremtenem!~ Lyra mintha átlépne eddigi korlátain, és szenvtelenül mosolyog, ha nincs is így, de magabiztosságot sugall Noel felé.
- Hé, kicsi lány, csak ne olyan biztosan... - suttogja, mert nem jön ki hang kiszáradt torkán, és még az igéző szempárba sem képes belenézni, valószínűleg teljesen vörös vékony arca.
De Lyra folytatja, nem hagyja annyiban, így a megzavarodott fiúnak össze kell kapnia magát, ha nem szeretne idő előtt kiesni kettejük játékából.
- Most mennyit gondolsz a vizsgákra, hm? - kérdezi kíváncsi mosollyal, és egy pillanat alatt válik az előzőekben már megszokható önhitt, magában teljesen biztos rellonos diákká. Nincs több égő arc, és némaság, itt a perc, most kell cselekedni. - Próbálj ki, tölts velem egy délutánt Bogolyfalván!
Remeg a gyomra rejtett kérdésén, vagy inkább kérésén. Még egyszer sem hívott randira senkit, és most sem tudja eldönteni, hogy ez AZ-e, vagy csak olyan halál laza megmutatom, kivel van dolgod típusú szövegelés. Reménykedik abban, hogy Lyra igent mond, és alkalma nyílik még egyszer látni, elvinni őt a faluba, a természetbe, az erdőbe, akárhová.
- Drága hölgyem, én igen komolyan veszem a tanévet, és higgye el, a vizsgáim ugyanolyan jól fognak sikerülni, mint az öné - nyomatékosítja Lyrában előző szavait, hiszen attól, hogy az ember nem gondolná róla, mindig kiváló eredményeket hoz vizsgáin, vagy az adott feladatkörben, amit éppen kiszabnak neki. - De nem vitatom, az Ön eredményeit szépsége még tökéletesebbé teszi.
A levitás közelsége furcsán bizsergető érzéseket, már-már gyomorbántalmakat idéz elő Noelben.
Black kisasszony szavai megnyugtatják háborgó lelkét, és már nem érzi magában a dühöngő vadállatot, miképpen az éppen kitörni készül. Sokkal inkább fogja el az elégedettség, hogy a kívánt lányt egyelőre nem szeretné senki elhódítani tőle, a terep tiszta, a nagy kan szerepe jelenleg csak az övé.
- Előlem is elfogsz bújni? - kérdezi őszintén, immáron egyenesen a kék szemekbe merülve, vágyja a választ, és sok mást is, melyek percről percre erősebben dübörögnek benne. Önmagáról elfeledkezve harapja be ajkát, ahogy a mézillat még a vízben is utoléri. Még mindig ott van gondolataiban a menekülés lehetősége, amit most már soha nem fog kihasználni, elveszett, amilyen mélyen ül a víz fenekén, olyan mélységekben lubickol lélekben is. A lámpa pirosra vált, nincs menekvés, és visszaút sem.
- Hajnalig olvasol, mi?
Újabb kérdés, újabb, arcáról le nem mosható mosollyal, tisztán látja maga előtt az ágyban kuporgó Lyrát valami romantikus lányregénnyel a kezében.
- Ha így folytatod, nem lesz dolga a mi hőn szeretett könyvtárosunknak, azt pedig nagyon nem szeretném. Még a végén elcsábítanak a könyvmoly srácok a könyvtárban...
Még belegondolni is kellemetlen, gyomorforgató érzés, amint a fiúk csak azért járnak a könyvtárba, hogy találkozzanak annak csinos úrnőjével. Ha ez megvalósulna, és Lyra lenne az új könyvtáros, valószínűleg a rellonos el sem mozdulna onnan. Nézelődik, hogy ne folyton a szőkére tapadjon zöldes szempárja, de mindig visszatér, hogy aztán újból összemosolyoghassanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
még egy kicsit itt, aztán már csak ott
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6271
Írta: 2013. november 18. 22:32 | Link

Kicsi sárkány
Kissé elcsépelt, de na.

A fiú reakciója szavaira elbizonytalanította. Miért nem mondott semmit? Teljesen kifejezéstelen arccal figyelte a lányt, az semmit sem tudott leolvasni az arcáról és ez kimondottan zavarta, muszáj volt hát ösztöneire hagyatkozzon és bízzon benne, hogy nem rontott el mindent a direktségével. Legalábbis nagyon remélte. Gondolatai nem tudja mennyire ülhettek ki arcára, abban azonban biztos volt, hogy egy határozottan kihívó mosoly jelent meg rajta, amikor a fiú végre válaszolt valamit. Még hogy ne biztosan? Dehogy biztos ő magában, de ezt persze a másiknak nem kell tudnia, biztonságban érzi magát, ha társa azt hiszi, ő az irányító fél.
Folytatta hát játékát, a kérdésre újra magabiztos ábrázatot vett fel, hogy aztán évődő hangon válaszoljon rá:
- Most is a tananyagot ismétlem magamban, természetesen - ártatlan arcot vágott, hogy válasza hatásosabb legyen, ám a maszk egy pillanat alatt tört meg, ahogy meghallotta a következő kérdést. Hogy egy délután Bogolyfalván? Noellel, kettesben? A pír régi ismerősként köszöntötte, ezúttal azonban tartósnak bizonyult, nem tudta leküzdeni zavarát a randevú lehetősége felett. Vagy ez nem is hivatalos találka lenne, csak amolyan egyszerű, haveri időtöltés? Fájdalmasan kevés tapasztalata volt ebben a témában és ennek hiányát most érezte meg először igazán. Mit kéne válaszoljon? Nem utasítja el, ez egyértelmű, de mégis hogyan kéne megfogalmazza a feleletet, hogy akkor se tűnjön totális idiótának, ha csak félreértette az egészet? Azonban nem gondolkozhat tovább, mert akkor olyannak tűnhet, mint aki az elutasítását akarná közölni. Dilemmák. Mély levegőt vett hát, és kinyögte az első dolgot, ami a szájára jött.
- Szívesen! De nem tudod te még, hogy mire vállalkoztál ezzel - csodák csodájára értelmes mondatot nyögött ki, ennek örömére pedig egy hatalmas sóhaj után visszatért a felszabadult mosoly az arcára. Túl van rajta.
Eleinte kuncogva hallgatta a pimasz választ, ám a mondat utolsó részére kissé elkomorodott.
- Ne. Nem szeretem a felesleges hízelgést, hiteltelennek tűnsz tőle - megengedett egy apró mosolyt magának, remélte, hogy ezzel nem bántotta meg a fiút, volt aki nem viselte jól a hasonló őszinteségi-rohamát. Figyelmét elterelte az újabb kérdés, mely elbújási szándékát firtatta.
- Nem hiszem, hogy el kellene, a végén már te fogsz menekülni előlem - határozottan emlékezett rá, hogy még valamit hozzá akart tenni magyarázatként, de mintha a kész mondandóját beszippantotta volna egy fekete lyuk a fejében, minden gondolatával együtt. A fiú akaratlanul érte el ezt nála, azzal, hogy finoman ráharapott ajkára, ezzel Lyra figyelmét teljesen elterelve korábbi témájukról. Miről is volt szó? Park, üldögélés, elküldés. Nem tudta felvenni a fonalat, még mindig meredten bámulta a másik száját. Mikor aztán az ajkak mozogni kezdtek, lassan leesett neki, hogy minden bizonnyal hozzá beszél a tulajdonosuk és illene figyelnie. Olvasás. Igen, megvan, olvasni szokott az ágyban.
- Valahogy úgy. Aztán persze átkozom magam, hogy megint nem tudom majd kialudni a 12 órám - felnevetett saját szerencsétlenségén, elvégre ezen csak nevetni érdemes, úgyse tud megváltozni, sokszor próbált már, de végül mindig érdekesebbnek bizonyult az aktuális olvasnivaló.
- Most hogy így mondod, szerintem nem kell már sok, hogy kivégezzem a könyvtár tartalmát - ártatlan tekintetének ellentmond vigyora, de nem tudja levakarni arcáról, főleg, miután meghallja a feltételezést a könyvmoly udvarlókról.
- Áh, esélyük sincs, unalmasak ők ahhoz. Na nem mintha én nem lennék könyvbolond, de szerintem pont ezért nem jönnék ki velük túl jól. Kell a változatosság, tudod.
Utolsó mondatánál derűsen mérte végig a mellette ülőt, ahogy végiggondolta, az pontosan megfelelt az általa felállított kritériumoknak. Nem volt unalmas, földhözragadt, szinte sugározta magából az élmények lehetőségét. Ennek ellenére művelt társaság volt, könnyen el lehetett vele beszélgetni, ami nála ritkaságszámba ment. Ezek mellett pedig kimondottan üdítőek voltak még jellegzetes rellonos tulajdonságai, magabiztossága, amely enyhe elbizakodottsággal párosult, számító jelleme, szarkazmusa, szurkálódó karaktere. Mégis, mintha még nem forrt volna ki teljesen a fiú személyisége, itt-ott elővillant álarca mögül fiatal kora okán az enyhe tétovázás, és talán egy leheletnyi felesleges hivalkodás, mintha arra szorulna, hogy bizonygassa igazát. A fentiektől függetlenül Lyra egész biztos volt benne, hogy amint ezeket az idő megoldja és a fiú egyéniségének megfelelő alapot ad majd a tapasztalat, egy igazi sárkány lesz Noelből, a szó legnemesebb értelmében. Addig pedig megmarad még kicsi sárkánynak. Ez utóbbi gondolatra megint kiült a mosoly ajkaira, határozottan illet a fiúhoz a becenév. Csak meg ne tudja, hogy a fejében mit aggatott rá, volt egy olyan érzése, hogy nem köszönné meg, amit érte kapna.
- Na és hova gondoltad a légyottunkat Bogolyfalván belül? Még nem jártam lent, akár körbe is vezethetnél majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 6106
Írta: 2013. november 19. 08:40 | Link

A legszebb
Tetszik, mégis felőröl.

A pillanatnyi csendért, amikor a fiú nem szól, csupán kétségbeejtő gondolatai okolhatóak. Lyra kacér mosolya ismét szívéig hatol, nem bírja ezt a rengeteg érzést, ami mint valami hótömb, úgy esik fejére, hogy lenyomja egész lényét. Nem tehet mást, visszamosolyog a lányra, és élvezi, hogy végre valaki őt is igába tudja hajtani, feltudja venni az irányító szerepét, ő pedig tudatlanul, önmagától nyújtja át a gyeplőt a szőkének.
- Nem hiszem egyetlen szavadat sem - rázza lassan fejét, de a szelíd mosoly, mely már egy ideje szája szegletében pihen, most hosszú vigyorrá, s néha direkt látványos fintorrá szélesül. - Mellettem a tanulásra figyelni, ugyan kérem!?
Kizárt dolognak tartja, hogy az ártatlanság valódi, s Lyra most is szívesebben lenne a könyvtárban, vagy hálókörletében, mint az akvárium mélyén, vele. Mégis, van valami megfoghatatlan a kék szemekben, a habozó némaságban, s az azt követő magabiztos válaszokban.
~ Velem tart? Lejön a faluba? Akárhova? ~ Hirtelen válaszadás után kapkod gondolatai között, de csak fejben sikerül elképzelnie a tökéletes reakciót, a valóságban komoly arccal bámulja a lányt, képtelen levenni róla tekintetét, még akkor sem, ha örömében arcai pirospozsgássá válnak.
- Örülök, hogy igent mondtál - nyögi ki aztán, csakhogy mondjon valamit, és torkát megköszörülve felnevet Lyra továbbfűzött gondolatán. - De minden vágyam megtudni, és úgy érzem, nem fogunk csalódni egymásban.
Talán túl sokat beszél, és túl őszintén enged belátást magába, most mégsem bánja, sőt, élvezi nyitott kártyáját, amire vágyja a lány válaszát. Most, hogy igent mondott, és elviszi őt a faluba, ezt már vehetik egy olyan találkozónak, és ez elönti elméjét igen gazdag ötletmennyiséggel, izgalommal, de kevés félelemmel, és aggodalommal is. Tudja, hogy jól fogják érezni magukat, magában sem kételkedik, ez inkább az adrenalin okozta civódás a fejben.
- Igazad van. Nem illik hozzám ez a stílus, de teljesen megőrjítesz, azt sem tudom mit beszélek, csak jön belőlem a jelenlétedben.
Most is többet mond, mint visszagondolva majd bármikor is szeretne. Nincs mit tenni, eszét vette a most, a levitás lány, és úgy sejti, nem egyhamar fog visszatalálni hozzá elnémult tudata.
- Ne haragudj, igyekszem odafigyelni magamra, és nem mondani elcsépelt közhelyeket.
Hozzáteszi és egyúttal le is zárja ezzel a témát, nincs miért ezzel foglalkozniuk, amikor itt vannak, együtt, kettesben, ami hihetetlen, azt hinné az ember, hogy ebben a teremben állandóan diáksereg bámészkodik, rájuk pedig egyszer sem 'nyitottak'. Még van Isten.
- Menekülni? - kérdéséből színlelt döbbenet érződik, Lyra játéka, s visszavágásai görbületre fakasztják arca össze izmát, nem állja meg a mosolygást. Elég ránézni a - nem mellesleg - hozzá elég közel eső arcra, és a férfi ember nem marad reakciómentes, valamit mindenképp kivált belőle a vélaszépségű levitás. Noel megszűnik létezésében, és csak nézi a mellette ülőt, belefeledkezve annak szemeibe, szépséges hajába, ami biztosan igazán selymes, és illatos, de ezeket csak gondolja, hiszen nem érinti, egyszerű vágyképekbe kapaszkodik. Lyra is nézi őt, még el is hallgat, beáll közéjük a csend, amit most az egyszer tett helyett habozás követ. Nem lép, nem tesz semmit a rellonos, türelmet mutat, őrületet érez. Édes kettősség, amire szükség van. Nem tudja pontosan mennyi idő telik el így, már arra ébred, hogy Lyra ajkai hangokat formálnak, és ő nem tudja felvenni a beszéd fonalát.
- Ühm - nyel egy nagyot, és egy pillanat alatt visszatér a valóságba. A szavak egyelőre nem térnek vissza, figyeli, hallgatja társaságát, és azon kapja magát, hogy ilyen hangulatban, s ilyen minőségben nem beszélgetett nemhogy itt a kastélyban, de Székesfehérváron sem senkivel. Soha.
- Ezt örömmel hallom - mondja széles vigyorral, és nem rest arra következtetni az édes szavakból, hogy Lyrának ő fogja jelenteni a változatosságot. Biztos magában, de azt is tudja, hogy amint elválnak egymástól, ő a következő találkozóig saját maga által generált kétségeken fog rágódni. - Nem, tényleg nem illik hozzád egy könyvmohikán.
Ezt már 'csak úgy', nyomatékosítás céljából mondja, még inkább bebiztosítva személyét a lány emlékezetében. Csinálhatna mást is a cél érdekében, de úgy gondolja, hogy valamire érdemes várni.
- Megmutatom a környéket, aztán ha lesz kedved, bejárhatjuk a közeli vidéket is - vonja meg vállait, ő nem szokott ilyesmin gondolkodni. A lehetőségek tárháza végtelen, mindig jön valami, amit érdemes megnézni, ahova érdemes elmenni. Nem mondja a levitásnak, hogy neki aztán annyira mindegy hova mennek, mert még rosszul venné ki magát. - Van lent egy mindenki által dicsért cukrászda, ha úgy készülsz, elmehetünk oda is.
Belemosolyog a kék tekintetbe, titkolja, de alig várja, hogy ismét láthassa a mézillatú könyvkirálynőt. Az pedig, hogy a következő találkozó egy randevú lesz, gyomorremegtető érzés.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 19. 08:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
még egy kicsit itt, aztán már csak ott
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6271
Írta: 2013. november 19. 21:43 | Link

Kicsi sárkány

Képtelenség. Lehetetlen, hogy valaki ennyire vonzó legyen, miközben szinte sugárzik belőle az egoizmus, és mégis. Lyra megint csak nevetni tudott a fiú magabiztos válaszán és szándékosan eltúlzott fintorán. Szinte hallotta magában a ki nem mondott üzenetet: "Hogy mellettem másra figyelj? Na ne nevettess, tudom ám, hogy oda meg vissza vagy tőlem. De ne félj, ez teljesen természetes, elvégre rólam van szó."
Egy pillanatra elbizonytalanodott a fiú komoly arcát látva, melyből semmit sem tudott kiolvasni, de aztán megnyugodott a biztató válaszra.
- Akkor ebben egyetértünk - várakozóan nézett bele a zöld macskaszemekbe, és végre azt a nyíltságot látta bennük, amelyre vágyott. Szerette az őszinte embereket. És most csak őszinteséget látott a másik tekintetében, egy jó nagy adag izgalom, magabiztosság és türelmetlen várakozás mellett.
Figyelmesen hallgatta végig a fiú magyarázatát korábbi megjegyzésére és szép lassan egy szeretetteljes mosoly húzódott ajkaira.
- Hogy te milyen meglepően édes tudsz lenni - merengett el hangosan, majd kénytelen volt újra felnevetni a másik ábrázatára, mikor az meghallotta az édes jelzőt egy mondatban magával. Igen, határozottan aranyos volt a fiú, ahogy átgondolatlanul csúsztak ki a száján gondolatai, de ezt Lyra egy pillanatra sem bánta, elragadó volt ez a nyíltság.
A másik arcán az előzőeknél is szélesebb vigyor jelent meg, mikor a könyvkukac fiúkról szóló fejtegetéseit hallgatta, ezen pedig neki kellett mosolyognia. Egyértelmű volt, hogy Noel vette a célzást a változatosságot illetően, emiatt pedig újra elgondolkodott, hogy jól teszi-e, hogy utalgat, mikor nem lehet biztos a fiú gondolataiban. Végül arra jutott, hogyha valaki, hát ő megéri a kockázatot, majd maximum a föld alá süllyed, ha kiderül, hogy a másik csak barátkozni akart.
- Lesz kedvem! - vágta rá rögtön a választ. Milyen buta feltételezés ez, hát hogy ne lenne kedve sétálni a természetben, ráadásul ilyen kellemes társaságban. A nemleges válasz elképzelése is nevetséges ötlet.
- Jól hangzik. Akkor rád bíznám magam - pillázott rá a másikra, majd újfent elnevette magát, hogy oldja a feszültséget, melyet félreérthető szavai kelthetnek. Egy pár pillanatos csend után aztán Lyra döntésre jutott, és keserű szájízzel bár, de belekezdett mondandójába.
- Most, hogy ezt így megbeszéltük... Hát valójában nekem ideje lenne mennem, már elég régóta ücsörgünk itt, és tudod én holnap órákra fogok menni - ráhunyorgott a másikra korábbi témájukra való utalása miatt, majd kelletlenül ugyan, de felállt a fiú mellől.
- Mindenképp üzenj majd, hogy neked mikor lenne jó.
Összeszedelőzködött, majd egy várakozó pillantást vetve a fiúra elindult az ajtó felé, annak a reményében, hogy az követi, hogy a folyosóra érve elbúcsúzzanak. Nem értette, hogy miért van egy kis görcs a hasában, elvégre csak köszönni akart. Nem létezik, hogy már most hiányzik neki a másik, azért annyira még nem súlyos a helyzet. Viszont már tudta, hogy ma éjszaka nem egy könyv fogja ébren tartani a hajnali órákig, hanem saját gondolatai, amik minden bizonnyal egy bizonyos kicsi sárkány körül fognak forogni.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 19. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Rellonos blogger


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 641
Összes hsz: 6106
Írta: 2013. november 20. 15:02 | Link

Black,
Enyém vagy.


Talán egész eddigi életének legemlékezetesebb délutánját tölti ebben a titokzatos, vízzel telt szobában. A véletlen, majd a vágy sodorta ide, mint ahogy Lyra útja is véletlenül keresztezte a rellonos fiatalét, de ezek után már tudatosan keresni fogják egymást. Az izgalom végig ott liheg a fiú nyakában, és bár érzi, hogy közeleg a közös délután vége, még nem akar a búcsúzáson gondolkodni. A pillanatnak  él, a jelent vágyja, amibe nem fér bele az elválás. Lyra sokat változik az együtt töltött órák alatt, a visszahúzódó, kissé csendes levitás kibontakozik és cserfes, kacér lánnyá válva hódítja meg Noel szívét. Ha nem létezik első látásra szerelem, akkor nem léteznek érzések, és nem létezik semmi. Sem világ, sem ember.
- Meglepően édes - visszhangozza Lyra szavait, a lány ajkait bambulva, hogy ezek a hangok tényleg onnan születtek-e meg, vagy csak beképzelte, és az egész délután csupán egyetlen hosszú hallucináció, egy túlságosan valóságos vágyálom. Nem érdekelte soha, hogy ki tartja szimpatikusnak, hogy kinek tetszik vagy éppen nem tetszik ábrázata, stílusa, önmaga. Most viszont, a lány meglepő vallomása felébreszt valami újat bensőjében, és visszagondol a múltbeli eseményekre. Nem emlékszik arra, hogy mondta volna neki bárki is, hogy édes lenne. Inkább az arrogáns, kőbunkó jellemzőket hallotta vissza, de volt, hogy egy lány stílusosan szemét dögnek hívta. Hát, ízlések és pofonok.
- Akkor bízd rám magad, és meglátjuk milyen élményekkel érsz majd vissza a körletedbe...
Vigyora letörölhetetlen, minden magabiztosságát belesűríti ezen mondatába, hiszen csábítani akarja Lyrát magához, és a következő találkozójukra. Fontos, hogy várakozással teljenek a napok, és a levitás izgatottan készülődjön az útjukra. A kék ház lakójának pillantásait egyre nehezebben bírja Noel, gondolatai szaggatottá válnak, mozdulatai lelassulnak, és most nagyon tudja értékelni, hogy ülnek, nem pedig mugli játékteremben töltik idejüket. A mézillat zsibbasztja, de nem enged belátást a fejében lejátszódó foszlányokhoz. Már éppen elveszti fejét, mikor Lyra újból megszólal, ezzel magához térítve a fiút. Higgadtan, és ésszel felel, közben felkeléshez készülődik, mint kedves társasága is.
- Igen, már biztosan eltelt pár óra és téged sok tanulnivaló vár a szobádban - feleli 'mindent értek' mosollyal, és egy apró kacsintás után feláll a kanapéról. Megigazítja ruháját, mint aki hirtelen nem tudja pontosan mi is legyen ezután, aztán köhint egyet, és elindul a levitás után. A folyosón csendesen lépkednek egymás mellett, többször összemosolyognak, és Noel észre sem veszi, hogy egészen a Levitáig kíséri a lányt.
- Tehát Levita.
Elmosolyodik, és kettőt hátrébb lépve búcsúzik Lyrától.
- Köszönöm a ma délutánt, és hamarosan látjuk egymást. Szép álmokat!
Elfordul, nem néz vissza, így megadja a lehetőséget, hogy a leányzó végignézze, ahogyan eltűnik egy kanyarban, és gyors tempóban, végig vigyorogva az utat, betér a rellon klubhelyiségbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

egy nap itt, egy nap ott
még egy kicsit itt, aztán már csak ott
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 15:23 | Link

Nerella




 - Ezt nem hiszem el?! - zsörtölődtem, miközben a folyosón nyitogattam az ajtókat.
 - Hol lehet a sötét varázslatok kivédése tanterem? - csuktam be már a negyedik ajtót. Nem vagyok az a típus, aki mindenen felkapja a vizet, de ez már kibírhatatlan volt. Körülbelül, tíz perce nem csinálok mást, csak bolyongok a folyósokon. Néha már úgy érzem, ez a kastély direkt packázik velem, hogy ne találjam meg soha az úti célom.
Amikor, az ötödik ajtót nyitottam volna ki, csobogást hallottam a bejárat felől. Mi lehet ez? Talán, valaki szórakozik? - gondoltam.
Szépen kidolgozott fa kapu előtt álltam, rajta vas díszítéssel. Alóla nem jött víz, szóval nem lehetett benn semmilyen folyadék.
Mit tegyek? Benyissak? És, ha elönt a víz amikor kinyitom az ajtót? Hisz, nem nagyon tudok úszni. Utoljára anya próbálkozott azzal, hogy ne csak csapkodjak, hanem ússzak is, de nem sok sikerrel. Két óráig mást sem csináltunk, csak azzal vacakoltunk, hogy szabályosan lubickoljak, de végül mind ketten feladtuk.
Nagy levegőt vettem, és lenyomtam a kilincset. Mint ha egy fal választott volna el attól, hogy ne legyek bőrig elázva. Csodálatos volt. A szoba teli volt vízzel, ám ez nem ömlött kifelé, amikor benyitottam. Nyugodtan buborékolt tovább.
Lassan kinyújtottam a kezem, hogy érezzem, nem csak képzelődöm. Alapos megfigyelés után kijelenthettem, nem csak a képzelet játszott velem. Tényleg ott volt a terem, úgy mint a benne lévő folyadék is. Beljebb mentem hát, mert vonzott a kalandvágy az új látnivaló miatt.
Vettem egy nagy levegőt, nehogy megfulladjak, ám nem volt rá szükségem. A víz alatt is ugyan úgy kaptam levegőt, ahogy általában a felszínen is.
- Ez valami varázslatos! - közöltem, bár buta meglátás volt, mert itt minden varázslatos.
- Juhúú! - kiáltottam, és körbeúsztam a termet.
 - Csodálatos! Mikről nem tudok én még!
A nagy ábrándozásból egy ajtó nyikorgásra emlékeztető zaj ébresztett fel.
Hirtelen megfordultam, és egy ismeretlen lánnyal találtam magam szemben.
- Szia! - köszöntöttem, illendően az új jövevényt.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 9. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 9. 16:00 | Link

Elena Rose

Sajnos az órai lemaradásaimat még mindig nem sikerült pótolnom, pedig én tényleg nagyon igyekszem. Igazán megvárhattam volna a vizsgaidőszak végét, és kezdhettem volna egy új, tisztalappal. Na majd holnaptól minden erőmmel a tanuláson leszek... legalábbis nagyon remélem. Most viszont annyira nem tudok erre gondolni. Hajt a kíváncsiság, hogy vajon mi mindent rejthet még ez a hatalmas épület. Egyszerűen mindig meg tud lepni valamivel, mindig valamilyen új arcát mutatja meg és ezzel teljesen elbűvöl. Persze olykor elég rémisztő is tud lenni, de egy idő után hozzászokik az ember, és végül már mindig számít valami meghökkentőre. Úgy döntöttem, hogy ma bebarangolok pár folyosót, termet. Megyek amerre a lábam visz, de közben igyekszem mindent - legalábbis minél több mindent - megjegyezni a látottakból, hogy végre tisztább képet kapjak a termek és egyéb helyszínek hollétéről.
Valahol a kastély nyugati szárnyában lehetek, ha jól számolom a második emeleten. Egy piros ajtóval találom magam szembe. Kicsit hezitálok, hiszen csak nem nyithatok be mindenhová csak úgy. Mondjuk... az "új vagyok még, nem tudtam, hogy ide nem szabad belépni" szöveget még egy ideig ellőhetem. Ezzel nyugtatva magam, felbátorodva nyomtam le a kilincset és léptem be a terembe. Annyira megijedtem, hogy azzal a lendülettel vissza is tébláboltam. Jézusom! Mi ez a rengeteg víz? És hogyhogy nem...? A terem szinte plafonig teletöltve vízzel, de ahogy az ajtót kinyitom a víztömeg mégsem csordul ki a folyosóra. Hát ez eszméletlen! Annyira tudtam, hogy rengeteg érdekességet tartogat még számomra ez a kastély. Elámulva - és a tüdőmre szívva egy hatalmas adag levegőt - léptem ismételten be. Teljesen elkápráztatott a látvány. Eltelt pár másodperc mire arra is ráeszméltem, hogy levegőt is kapok a víz ellenére.
A káprázatból egy hang rázott fel. Fogalmam sincs kicsoda, talán összekever valakivel. Vagy csak ennyire barátságos?!
- Szia! - Köszöntöttem én is az ismeretlent.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 16:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 17:07 | Link




Laduver Nerella Rodé




Hirtelen egy lány lépett be a szobába. Látszott rajta, hogy ő is meglepődött a fura élmény miatt.
 - Bocsi a kérdésért, de te is új vagy? - kérdeztem a lánytól.
Elvégre nem láttam még a kastélyban. Bár még én is új vagyok, szóval lehet, hogy csak azért.
Gyorsan megpróbálta keresni egy helyet, ahol leülhetnénk. Elég fura, hogy a víz alatt bútorok vannak. Általában csak korallok, hínárok, halak és egyéb tengeri lények tartózkodnak egy ilyen helyen. Nem hogy bútorok, de valamikor még fény sincs.
Ahogy forgolódtam észrevettem egy zongorát, majd kisvártatva odaúsztam. Már régen játszottam ilyen hangszeren, de egyszer mindet ki kell próbálni.
Mit is játsszak? Talán... - gondoltam, és ráhelyeztem a kezem a billentyűkre.
Elég régen próbálkoztam már ezzel a zenével, de csodák csodájára olyan volt, min ha éjjel nappal ezt játszottam volna. Igaz, hogy a víz alatt nem terjedt annyira a hang, mint a szabadban, de így is nagyszerű élmény volt. Szállni a dallamok csodálatosan lágy szárnyain. Felemelő érzés. Körülbelül olyan, mint számomra a rajzolás. Mikor vele foglalkozom, eltűnik az egész világ és csak mi ketten maradunk, a rajz és én. Pont úgy, ahogy most a zongorával is.
Mikor befejeztem a zenét, akkor vettem észre, hogy a lány még mindig a bejáratnál áll és néz rám.
 - Ó, elnézést! Tudod, rég zenéltem már, és elragadott magával a zongora. - szabadkoztam idegesen.
Lehet, hogy most egy kicsit bolondnak néz, hisz csak úgy minden ok nélkül megfeledkeztem róla.
 - Jaj, még be sem mutatkoztam. A nevem Elena Rose. Örülök a találkozásnak. - majd vettettem egy mosolyt a jövevényre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 9. 17:36 | Link

Elena Rose - ZongorLányka

Ámulatba ejt az egész szoba. Bizonyára el van varázsolva, mint körülbelül minden más is a kastélyban. Valahogy éreztem, valahogy tudtam, hogy van itt még valami érdekesség az iskolában. De mélyen, belül valami azt súgja, hogy ez még csak a kezdet és itt létem alatt rengeteg újdonsággal fogok még találkozni. Amit egyáltalán nem is bánok. Így legalább minden nap érdemes felkelni, mert mindig valami érdekességgel találja magát szembe az ember. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy tényleg eljöttem ebbe az iskolába.
- Igen, igen. Pár napja érkeztem még csak - válaszolok a lánynak, és próbálok jól artikulálni, ugyanis kicsit nehézkesen hallható itt a víz alatt a hang, ami teljes mértékben érthető is. Bár mondjuk, ha már ennyire elvarázsolt a szoba, ezt is megoldhatták volna, de nem panaszkodom, semmi okom nincs rá. Így is eszméletlen az egész. Mugli származású vagyok, nekem ez mind teljesen új. Olyan vagyok mint egy kisgyerek a cukorka boltban, aki minden édességből akar legalább egy kis kóstolót.
Most egy kicsit lefagytam. Az ismeretlen lány, először köszönt, majd elkezd velem társalogni, de végül se szó, se beszéd, elúszik. Leül a helységben lévő zongorához és játszani kezd. Szemmel láthatólag rendkívül élvezi, én viszont kicsit értetlenül állok. Nem igazán értem, hogy honnan jött hirtelen ez a "zongorázhatnék", de hát legyen. Itt mindenki olyan furcsa.. Kis idő után a hölgyeménynek is eszébe jutottam.
- Szia Elena - na egy újabb külföldi. - Laduver Nerella Rodé a becses nevem - visszamosolygok a lányra. - Ja! És a félreértések elkerülése végett még most mondanám, hogy a Laduver a vezetéknevem. Csak mert sokan eltévesztik... - teszem hozzá még gyorsan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 20:30 | Link



Laduver Nerella Rodé




Talán kicsit bolondnak nézet Nerella, hogy csak egyszer rám jön ez a "zongorázhatnák, álljunk neki" dolog. Ez miatt nem hogy ő, de én is bugyutának tartottam magam. Akkor ő mit gondolhat?
 - Akkor, ha Nerellánka szólítalak, az jó lesz? - kérdeztem rá, nehogy még ezt is elszúrjam.
- Nem tettem rád jó benyomást előleg, nem igaz?
Nem ez volt életem eddigi legjobb bemutatkozása az már biztos. Bár ennél volt már rosszabb is. Például, amikor beleestem Erik ölébe a szertárban. Ez ahhoz képest semmiség. Nem meglepő, hogy ilyen vagyok. Az a gond, hogy mos már nem nagyon tudom elsütni az " új vagyok még, bocsi " mondatom, mert már három hete koptatom a suli folyosóit. De, azért még újnak számítok, szóval lehet, hogy bejönne...
Nem Elena ez butaság, hagyd abba! - vitatkoztam újból magammal. Ezen a héten körülbelül, nyolcszor szidtam már le magam. Még jó, hogy ebben a suliban tudomásom szerint nincsenek gondolat olvasók. Bár, amilyen furcsa lények élnek itt, szellemek, beszélő festmények, vámpírok minden előfordulhat.
 - Te honnan jöttél? Már csak, ha szeretnél beszélgetni, és nem zavar, hogy kérdezgetlek.
Még elég csekély azoknak az embereknek a száma, akiket itt ismerek, úgyhogy nem csoda, hogy kérdezgetni kezdtem Nerellát. Szeretem az új emberek társaságát, meg egyben barátkozós típus is vagyok. Ez az egyik tulajdonságom, amiért eridonos vagyok.  
Láttam, hogy a lány meg sem szólal, ezért inkább elkezdtem én a társalgást, hogy feloldjam a feszült hangulatot, ami ellepte a termet.
 - Én Centraliából jöttem. Az egy eldugott kisváros az egyesült államokban.
Remélem, nem tűnök túl tolakodónak. Jaj!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 9. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 9. 20:51 | Link

Elena Rose - ZongorLányka

Látszik, hogy Elena eléggé zavarba jött. Kicsit furcsa szituációi volt az előbbi, de megesik az ilyen. Ő is ugyanúgy friss gólya, szerintem totálisan egy csónakban evezünk.
- Nerella, Rodé, Rodó... akármit, csak Ellát ne. Azt egyszerűen gyűlölöm. - Pfej. Még a hideg is kiráz tőle. Szeretnek becézni és sajnos sűrűn beletrafálnak az Ellába. Bármit hajlandó vagyok elfogadni, csak ezt nem. Ellenszenvemet ezzel a névvel kapcsolatosan megokolni nem tudom, egyszerűen csak van és kész.
- Ugyan már - rá mosolygok a lányra. - Nem történt semmi katasztrófa. Mellesleg nagyon szépen játszol. - Nem kell túl reagálni. Nem ettem még embert és nem is terveztem, főleg nem ilyen okokból. Elena pedig tényleg szépen zongorázott, valójában meg is értem, hogy miért rohant úgy oda a hangszerhez.
- Ennyire mogorvának tűnnék? - A lány nagyon megijedhetett tőlem, ha már ilyeneket kérdez. - Persze, hogy nem zavar és nagyon szívesen megismernélek. - Valóban örülök a lány közeledésének, ugyanis alig ismerek még itt valakit. Továbbá Elena is nagyon kedves lánynak tűnik, örülnék ha minél többet megtudhatnék róla.
Amerika. Hmm... Az se a szomszédban van. Minden erőmmel igyekszem a lány szavaira figyelni, de közben azért a szobát is csodálom. Jobb kezem felemelem és magam előtt húzom jobbra-balra. Pont mint az óvodások. Na de most mondjon valaki egy embert, aki ne élvezné azt, hogy a víz alatt levegőt kap, sőt látni is lát, mert a szemét sem csípi ki a víz. Talán életem eddigi legnagyobb élménye ez.
- Én magyar származású vagyok, Budapesten születtem és ott is éltem. Én onnan jövök. - Egy újabb mosollyal nyugtázom a mondanivalóm és ezzel is jelzem a lánynak, hogy nincsen semmi problémám. Örülök, hogy ismét sikerült valakivel szóba elegyednem.
- Na és hogyhogy olyan messziről, pont ide jöttél? - De tényleg? Vagy csak itt volna varázsvilág? De hát minden Amerikában van! Kell lennie valaminek ott is.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 21:23 | Link





Laduver Nerella Rodé, nem Ella Smiley




 - Oké, akkor Nerellának hívlak majd - mosolyogtam rá a lányra. Nem is tudom mitől féltem ennyire. Szerencse, hogy nem botlottam meg a félelemtől, mint általában. Megértem Nerellát, én sem szeretem, amikor Elly-nek vagy Lenának szólítana. Egyszerűen kibírhatatlan.
 - Köszi, pedig már elég régen zongoráztam. Nem sokan hallottak játszani. Mindig csak akkor zenéltem amikor nem volt a közelemben senki. Nem igazán voltam oda azért, ha valaki bámult, mert olyankor lényegében botlás vagy egyéb szerencsétlenkedés követte, amit mindig valamelyik testrészem bánta. Meglepő, hogy most nem volt semmi ilyesmi. Nem is értem miért. Talán kezdek leszokni róla?
- Nem, dehogy tűnsz mogorvának. Inkább barátságosnak. - mosolyogtam rá a lányra. Miért is gondolta, hogy mogorva lenne? Egyáltalán nem az. Talán csak a szerencsétlenkedésem és a bugyuta kérdéseim bizonytalanították el.
Ám az a vidámság, ami eddig bennem volt, egy pillanat alatt elszállt, amikor Nerella arról kérdezett, hogy miért is jöttem olyan messziről. Úgy látszik, a múltam még itt sem hagy nyugodni.
Már megint a szüleimnél lyukadtunk ki. Ez a gondolat, mindig könnyeket csal a szemembe. Pedig már nem is vagyok hét éves, de a fájó emlékek a mai napig elszomorítanak.
Nos, kezdjünk is neki. Megint vettem egy nagy levegőt, rendszerint csak így bírom elkezdeni az ilyesfajta kérdésekre a választ.
 - Tudod, a szüleim meghaltak. Amikor hét éves voltam piknikezni mentünk, és valami belerántotta a kocsink az út menti kis tóba. Igaz, hogy a mentőcsapatok hamar kijöttek, de a szüleimet már nem tudták megmenteni. És, mivel a nagyim és a nagyapám, már szintén nem élt, a nagynéném pedig nem akart magához venni, így árvaházba kerültem. Onnan pedig egy magyar származású család hozott el. Így kerültem Magyarországra.
Újdonsült szüleim nem tudtam a varázserőmről, mint egy darabig én sem, de amikor az iskolában széttörtem a puszta pillantásommal a sarokban lévő virágvázát, utána mindenki piszkált. A szüleim nem nézhették tovább ahogy összeomlok, és beírattak ide. Így kerültem a Bagolykőbe.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 10. 16:51 | Link

Elena Rose

Annak ellenére, hogy Elena állítása szerint régen járt a zongora közelében, ahhoz képest mégis nagyon ügyesen bánik a billentyűkkel. Kíváncsi lennék, hogyan hangozna egy darab, amit ő játszik, valahol máshol, nem pedig itt a víz alatt. Kedvelem a zongora hangját, meg úgy alapvetően a zenét. Mielőtt ideérkeztem, otthon mindig a híres Yiruma zongorista játékára, a River flows in you-ra keltem. Egyszerűen imádom azt a számot, olyan kis dallamos és megnyugtató. Ébresztőnek pedig pont ezért tökéletesen meg is felelt.
Elena barátságosnak tart. Ez elég jó hír. A mondat hallatán, egy kisebb mosollyal köszönöm meg a "bókot".
Az ő arcáról azonban hirtelen teljesen lefagyott a mosoly. Na most vajon mit csinálhattam ami ennyire elkedvtelenítette? Egyszerűen nem értem.. Értetlenkedésemre a lány, ugyan habozva, de megadta a választ. Sikerült beletrafálnom az egészbe, és jól lehervasztani a lányt. Gratulálok Rodó, nagyszerű kezdés. Taps taps. Nem is én lennék, ha nem léptem volna bele egy ekkora árokba.
- Oh... Nagyon sajnálom. Részvétem. - Nem is tudom, hogy ilyenkor mi mást szokás mondani, vagy mit illene mondani. Talán ilyenkor nincsenek is megfelelő szavak. - Ne haragudj, hogy eszedbe juttattam ezt a szörnyű tragédiát. - Számat kicsit elhúzva lefelé pillantok, jelezve, hogy megbántam. Ez kicsit kizökkentett a társalgásból, hiszen még mindig víz alatt vagyunk és még mindig emberfeletti jelenséget tapasztalhatunk amivel egyszerűen nem tudok betelni, de szerintem nem is lehet. Egy kis elmélkedés után arra jutottam, hogy elég felelőtlenül döntöttem, mikor csak úgy beléptem ebbe a szobába. Mikor innen kimegyünk - ami kitudja, hogy mikor fog bekövetkezni - teljesen elázva lépünk majd ki. Bár jobban belegondolva, talán még így is megéri az itt tartózkodás.
Nagy levegőt veszek és újra Elenára pillantok. Nem tudom, mennyire beszédképes még ezek után, hogy így az eszébe juttattam a rossz emlékeit.
- Beszéljünk másról, vagy most inkább nem szeretnél, vagy hogy legyen? - Csak ő tudja, hogy számára mi a legjobb. Én pedig nem szeretnék neki rosszat, szóval, ha nem szeretne tovább beszélgetni, vagy éppen pont másról akarna beszélni - nekem általában  ez segít; gondolatelterelés tökéletesen bevált - legyen. Én bármire kapható vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 17:16 | Link




Laduver Nerella Rodé




Újból a rossz emlékek. Úgy látszik a múltam még itt sem hagy nyugodni. Azt gondoltam, a hosszú és fájdalmas évek után, talán itt egy kicsit nyugtom lehet.
De ez nem Nerella hibája, hisz ő csak kíváncsi, mint ahogy én is. Nem tudhatta, hogy nekem ilyen fájdalmas múltam van.
Remélem nem ostorozza magát miatta.
- Köszi, az együttérzést.
Látszott rajta, hogy most azt gondolja, milyen buta is, amiért egy ilyen kényes témát érintett. Próbáltam megnyugtatni, hogy erről ő nem tehet, hisz én kezdtem el a múltamról beszélni.
 - Nem a te hibád, nyugi! - mondtam, majd kikényszerítettem magamból egy halvány mosolyt.
Valamivel el kéne terelni a figyelmem... De mivel is... Á, megvan a zene, az mindig segít. - fűztem hosszá, egy aprócska megjegyzést magamban.
Ez az Elena, gondolj valami szépre! Mondjuk, amikor biciklizni tanultam, és vagy nyolcszor estem el, de egyszer sem kezdtem sírni, mert még akkor is nagyon élveztem.
Már sokkal jobban nézetem ki, felvidultam, és ezt szerintem a mellettem lévő lány is észrevette.
- Sokkal jobban vagyok már. - majd "szökkentem" egyet a lágy habok között.
 - A te családoddal mi van? Már, ha nem gond, hogy rá kérdezek.
Csal remélni tudtam, hogy Nerellánka nincs ilyesfajta problémája mint nekem. Ugyan is az én sorsom nem ajánlanám senkinek, hisz még így visszagondolva is szörnyű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Laduver Nerella Rodé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 10. 17:39 | Link

Elena Rose

Úgy tűnik, hogy az előbbi kis sajnálatos és egyben negatív kitérőnktől el tudunk tekinteni. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy nem hibáztat a téma miatt. Végül is nem tudhattam előre,  hogy aknába lépek. Mindenesetre remélem, hogy hasonló "incidensek" többé nem fognak előfordulni.
Pár percbe beletelt, míg Elena túltette magát a felmerülő emlék fájdalmán (Lehet egyáltalán ilyen tragédiákon túllépni?), de végül nagy szerencsémre sikerült neki. A hatalmas veszteségek ellenére, elég tiszteletre méltó, ahogyan kezeli a történteket. Én képtelen lennék ilyen nyugodtan beszélni egy hasonló esetről. Valahogy engem teljesen megráznak az efféle események.
- Hogy az én családom? - Talán nem venne ki magát túl jól, ha elmondanám, hogy a mi családunk szinte már nevetségesen mesébe illően tökéletes. Jó azért nem teljesen tökéletes, de nekem aztán tényleg semmi okom nem lehet a panaszkodásra. Ennek én teljesen tudatában vagyok és ezért valóban nem is panaszkodok. - A szüleimmel és a testvéremmel élünk illetve most már csak éltem Budán. - Fogalmam sincs, hogy mi mást mondhatnék még. Talán ez a családos téma, nem éppen a legjobb ötlet volt. És talán nem is a legérdekesebb. Ezek már inkább csak olyan háttér információk. Viszont azért mégsem kezdhetek egy olyan kérdéssel, hogy "mi a véleményed az atomenergiáról"? A "mi a kedvenc színed/állatod stb." kérdésekből meg már szerintem kinőttünk. Persze, ez is lehet érdekes, de majd az ilyen tudnivalók jönnek maguktól.
- Te tudtad, hogy ez a szoba ilyen? - Talán így kicsit más irányba tudom tolni a beszélgetést. Elena válasza pedig valóban érdekel. - Mármint, hogy ilyen elvarázsolt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet