Jó reggelt!

Szóval...kinek hogy telt a május 1?

Utóbbi sokkal jobb program

Nekem a fejfájás vitt mindent.

Ők nagyobb bulit csináltak?

Teljesen jó

Nem szeretem ezt az időjárást.

Estét!

Te birtokolhatsz engem, de én téged nem?

Hogy vagy így a barátom?

Nem, tévedés, az a black magic, hogy ennek ellenére ÉN bitorollak.

Helló kiscsaj!

Vér a véremből.

Netán szeretsz a kamera előtt forogni?

Életem holdját még keresem, de legalább Danim már van.

Megértem, jó a hajad.

Ciiica!

Pedig a ding jó. De nem csak egyszer van.

*röhög a háttérben*

Grrr. Jöjjön az a rivalló!

Szeretem, ha sikoltoznak...

Én ma csatlakoztam a holtak seregéhez...

Te is közénk tartozol.

Szeretnéd

*legyint* Megöntözöm a növényeim.

Nimród

A mai napját utcajárásra szánta, a reggeli piacon elpasszolta a növényeit, keverékeit, most pedig gitárjával szándékozik halálra keresni magát. Valahogy még mindig nem halt éhen, tehát jól csinálja, maradjunk ennyiben.
Haját összeborzolja, párszor kilöki a szeméből, de a szél visszafújja, egy párszor végigsimít hangszerén. A kajáldával szemközti padra ül le, hátha a bent levőket is ki tudja csalni, aztán belekezd a dalba.
A játékot akkor hagyja abba, amikor egy kisebb szemétkupac landol a földön, majdnem beledobva a szemetesbe. Először azt nézi, aztán a rendetlen tulaját. Felsóhajt. Szólni akar érte.

Nimród

Szeret játszani, nagyon is, de nem akar olyan életet élni, amiben irányítják. Mert ha komolyan venné, igazodnia kellene mindenhez és mindenkihez. Neki ez jó, kiül amikor akar és szemez a szép lányokkal. Most pedig a férfival, aki láthatóan nem szeretné felemelni a hátsóját, hogy felszedje a szemetét.
Állja a tekintetét, az ő szemöldöke is megemelkedik. Nem szól, csak jobbjával lazán a földön heverő papírra mutat és kérdőn néz a másikra.

Nimród

- Megtennéd, hogy felveszed, ha már nem találtál célba? - kérdezi egy cseppet sem udvariatlanul. Nem jó ötlet szemetet dobálni egy környezetvédő jelenlétében. Még fel is sóhajt a másik vigyorát látva. Ő bizony addig nem fogja folytatni a zenélést, míg az a papír nem kerül a helyére, a szemetesbe.

Nimród

Nyugodtan nézi, de ahogy látszik, a másiknak sem sietős. Márpedig Bocinak megtanították kiskorában, hogy nem szabad szemetelni, még akkor is képes tenni a környezetért, amikor órára szalad. Vagy mondjuk az órák helyett...
- Te dobtad el - a másik mozdulatához hasonlóan ő maga is megvonja a vállát. - Biztos nem vagy kosaras.

Nimród

Ha könnyebben gerjedne haragra, már üvöltene vele. Ő azonban türelmes, megvárja, figyeli addig, míg meg nem történik a csoda. Nem olyan nagy dolog felvenni amit eldobott, na, ennyit a földért megtehet, nem?
Biccent neki, amint a papír is a szemetesbe kerül, majd kezét visszahelyezve a gitárra folytatja játékát. Elvégre valamivel pénzt is kell keresni a Föld megmentése mellett.

Boldog bulinapot!

Minden nap bulinap

Lorin

Vannak napok, amikor nem a legjobb formájában tetszeleg. Ezek a napok főleg akkor gyakoriak, amikor az előző este hosszúra sikeredik, vagy amikor saját magán teszteli a növényei hatását. Utóbbiba ütközött mielőtt kisétált volna gitárjával a hátán a kis tavacskához.
Egy ideje már elhagyta a cipőjét a víz partján, elálmosodott, valószínűleg ez az egyik hatása földből épp csak nemrég kikelt, de hamar nagyra növő zöldnek. Egyelőre elképzelése sincs róla, mi az, de a jegyzetei között még vissza tudja nézni, honnan szerezte a magokat.
Álmosságában úgy gondolta, nem szerencsés a parton maradnia, elég sokat szokott forgolódni és ki akarna belefulladni a tóba? Ugye, hogy senki? Ezért választott egy közeli padot, ahol nagyjából fél perc alatt mély álomba szenderült.
Lelóg a keze, a másikat hasán pihenteti. Lábai keresztben a padon, habár össze kell húzni magát, ha el akar férni. Egy kicsit kisebb hajléktalanokra van tervezve az ülőalkalmatosság.
Egyenletesen szuszog, az álmok földjén jár, nem érzékel semmit a külvilágból egészen addig, míg valami nagy el nem lepi. Igaz, kellemes, hogy csupasz karjait nem simogatja a szél, de furcsa is. A furcsaság pedig magához téríti, lassan kezdi nyitogatni szemeit, majd felül. Lábai keresztben a padon, a pokróc, amit ráterítettek félig lehullik róla. Álmos fejjel, a helyét nem találva néz körbe és akad meg a szeme egy lányon. Kell még egy kis idő Bocinak hozzá, hogy rákérdezzen, ő takarta-e be és miért.

Blossom

Már tegnap este összekészítette azokat a dolgokat, amelyek mindenképp kelleni fognak a hajnali piacozáshoz. A szárított növényeket zsákocskákba zárta, mindegyiken szép felirattal szerepel, mit rejt és hány kanálnyit. Pontos, odafigyel az apró részletekre a munkájában, így arra is ügyel, hogy a frissek csak reggel, indulás előtt kerüljenek be a tértágítóval ellátott gitártokba, amiben magával hurcolja portékáját.
Nem ő a reggelek embere, de nem kell kirángatni az ágyból, vagy hideg vízzel leönteni ahhoz, hogy miután megitta a kávéját és embert faragott magából, kivonuljon a helyére.
Korán kezdi, ott ácsorog a boszorkányok között és megnyerő mosolyával igyekszik rásózni az emberekre a gyógynövényeit, füveit, cserepes növényeit. Van nála minden, amit csak el lehet képzelni, vannak az asztalkáján olyan különlegességek is, melyeket Európán kívül is nehéz találni, de különös, hogy leginkább azok fogynak, amik háztartásban, vagy alap bájitalokhoz szükségesek.
- Szép lány, ismered a sivatagi rózsa jó tulajdonságait? - szólítja meg a nézelődő barnát, akire rá is mosolyog. Bár nem virágárus, a bájitalokba és krémekbe használatos növényeket szereti felkutatni és újítani a kínálatán ezekkel.