Ophelia
▼


Még, hogy egy malaccal nehéz az élet! Pedro elfér a táskámban és alszik, úgy imádja a cipelést. Most is a vállamon lebeg, néha hallani a hangját, de egyébként észre sem vették sehol, ahova bevittem.
Mert hát én most állásinterjúkra járok, vagy mi, de szerintem ezek a magyarok nem szeretik a vidám holland, akarom mondani külföldi embereket. Mindenhol azt mondják, hogy majd értesítenek, pedig aztán van tapasztalatom. Az elmúlt néhány évben világjáró életművész voltam, szerintem nincs olyan foglalkozás, amiben ezek után még nem állnám meg a helyem.
- Jó napot! - viharzok be a következő állomásomra. Igaz, ez már kajálásra szolgál, a pizza ugye mindenek felett. Ennyit be lehet iktatni két interjú közé, ráadásul szerintem a táskámban alvó kisdisznó is szeretne enni.
Ez egyébként a legtöbb magyar tudásom, de nem is lényeges, mert rögtön megpillantok egy régi ismerőst. A hajáról ítélve csakis ő lehet, Maria, vagy Macy, nem tudom, évek óta nem láttam. Ezen felbuzdulva közelebb is táncolok az asztalához és leülök vele szemben, lerakom belülre a táskám és már nyitom is ki az étlapot.
- El sem hiszed, mennyire örülök egy ismerős arcnak. Emlékszel még,melyik dalt énekeltük utoljára együtt? Svájcban a vidrák, vagy vélák előtt... - hosszasan kezdek beszélni, közben fel-felpillantva, de hosszú percekig nem veszem észre, hogy valaki más ül velem szemben, nem az a lány, akinek hittem.

Dani
▼

Ünneplésre méltó a vizsgaidőszak vége. Nem csak, hogy vége, hanem, hogy egész jó átlaggal végzett ahhoz képest, hogy semmi kedve nem volt a tanuláshoz. Szóval büszke magára és persze a barátaira, akikkel kisebb rajként szálltak be az egyik puccosabb, de nem túlzottan elszállt bárba, ahol általában jó a hangulat.
Nem kellett sok idő hozzá, hogy lecsússzon az első pár feles, aztán koktélokkal a kezükben táncoljanak. A kis esernyő rágcsálása közben fedezi fel az idegent, akivel először csak összeakad a tekintete, majd többször hosszasan merednek egymásra. Előfordul az ilyen, főleg ennyi ember között, így nem foglalkoztatja igazán, egyébként is van az a mennyiségű alkohol a vérében, amitől már a szúnyogok is messziről kikerülik.
Az egyik sárga esernyős, fehér koktéljával és barátnőivel végül beveszik a táncparkettet. Ha kényszerítenék, sem tudná megmondani, milyen zene szól, csak mozog a ritmusra és mint azok a idegesítő lánycsapatok, ők is sikoltozva ujjonganak és tizedjére is koccintanak a sikeres vizsgaidőszakra.
Romi tekintete újra és újra összeakad a srácéval. Nem pont az esete, mégis megfogta már az első pillantással.

Dani
▼

Ez lenne az élet, amire vágyott? Amiért ott hagyta az országát és családját? Nem, nem érzi, hogy megtalálta volna helyét a világban. Még keresi a céljait, van rá ideje. Fiatalság, bolondság, ahogy szokták mondani az öregek, akik megélték már - jó esetben - azt, amibe ő most minden porcikájával belemozdul.
Mintha a zene a koktéllal együtt folyna végig ereiben. Érzi a lüktetését és lehunyt szemmel ringatja csípőjét. Soha nem volt az a fajta lány, akit érdekelt, mit gondolnak róla az emberek. Esetleg Tesó, de Tesó elhagyta. Elhagyta egy pasiért. Miért? Mert ő tudja talán csóválni a farkát? Hát pukkadjon meg!
Apropó pasi...Romi pasija felszívódott, nincs már, hogy legyen kivel szemeznie, de mit számít... Mindig jön egy másik, aki addig nézi, míg az este végén a szoknya a földön végzi. Na és? Úgysem fontosak annyira, hogy bármit is számon tartson, vagy egy esténél tovább emlékezzen rájuk.
Csak a második jelzésre veszi észre a tálcás pasit és az italt, amire mutogat, meg a pultnál ülőt, azt, amelyikkel szemezett. Hát nem tűnt el, csak taktikázik? Na és. Elveszi az italt, mond egy köszit a pultosnak, majd az idegenre kacsint. Esze ágában sincs odamenni hozzá, hogy majd ő kezdeményezze a beszélgetést, vagy bármi egyebet.
Sejtelme sincs arról, mi történt abban a fél pillanatban, amikor az ital kikerült a pultos kezéből. Nem érez sem ízeket, sem illatokat, a koktél pedig csúszik.

Dani

Hátat fordít a srácnak, meghagyja neki az esélyt arra, hogy felvegye vele a ritmust. Ha olyan lányt akart felszedni, aki egy csettintésre az ágyába ugrik, rosszat választott. Annak ellenére, hogy tudható, hogy végződik az este, még szereti, ha az ember megdolgozik érte.
Újabb és újabb korty, az időt rég nem figyelve táncol és csak azt veszi észre, hogy a pohár eltűnt a kezéből. Arra azonban nincs ideje, hogy megkeresse, emlékei szerint azonban megitta a tartalmát. Jó volt. Ingyen volt.
A derekán érzett fogásra barátnői már tekintetükkel felhívják a figyelmet. A lányok között valahogy működik a telepátia. Romée elmosolyodik és hátrál, ereiben furcsán pezsegni kezd a vér. Mintha ott, ahol hozzáérne, lángra lobbanna, égeti a bőrét.
Szembe fordul vele, végre közelebbről is látja. A bájital hatása, amiről ő nem tud, elég hamar kifejti hatását. Sosem látott még szebb arcot. Szemei megbabonázzák, ajkai elnyílnak, úgy bámulja. Egy méterrel a föld felett repked és eltűnik mindenki, csak ketten maradnak.
Pirosra festett körmeit végighúzza nyakán, megjelöli. Az övé. Kell neki. Kell az a száj, ami talán a tekinteténél is jobban vonzza. Megnyalja ajkait, s finoman mozog tovább a zene ütemére. Lehet, hogy a szerelem első látásra valós? Ő is találhat valakit, aki elrabolja a szívét? Vajon ez a srác is úgy csóválja a farkát, mint Tesó fiúja? Mint a cuki kiskutyák?

Majdő

Mi sem viccesebb, mint amikor valaki olyannal érkezik az ember strandolni, akinek éppen gondok vannak az emésztésével és az úszkálás helyett a mosdóban őrzi a fülkét...belülről. Az ő szórakozását ez azonban nem ronthatja el, míg várják, hogy jobban legyen a pocak, Romée felvásárol mindenféle finomságot a büfénél és otthonosan berendezkedik az egyik napágyon.
Narancssárga, horgolt bikinit visel és a medence szélén üldögél, lábát a vízbe lógatja. Mindenízű kekszet ropogtat, amiben állatfigurák vannak és ha nem figyel, kiugrik a kezéből. Olyan ez, mint a csokibéka és a mindenízű drazsé keresztezése, pont a lánynak találták ki.
Mikor két kisfiú odaoldalaz mellé, természetesen az ő markukba is önt az állatkáiból, ám ezzel a mozdulattal az egyik dinó meglép, kiugrik a zacskóból, egyenesen bele a medencébe.
- Jaj! Rexi! Rexi beleesett a vízbe! - kétségbeesésében elkerekednek szemei. Felugrik, amitől még ő is meginog és majdnem hasast esik a medencébe Rexi mellé. Tehetetlenül áll a medence szélén, mintha tényleg valami nagy baj történt volna. Mintha minimum a gyereke, vagy a kutyája landolt volna a vízben.
- Valaki segítsen, megfullad szegény! - ajka széle lekonyul, ahogy a kiskutyás tekintetével körbepillant egy életmentő után kutatva.