Csak pár darab pennáért, akartam leugrani a faluba, mert sajnos a vizsgaidőszak alatt, sikeresen elhasználtam az összeset. Meg is kérdeztem pár felsőbb évest, hogy merre kell menni, majd magamhoz vettem a szükséges dolgokat és elindultam a város felé. Sajnos, azonban vagy átakartak verni, vagy pedig én tájékozódom nagyon rosszul, mert teljesen máshol lyukadtam ki, mint ahol szerettem volna.
~ Remek, itt vagyok bagolyfalva határában és azt hiszem, itt nem találok semmilyen fajta írószer boltot. Talán ideje lenne visszafordulnom, mert igen messzire eljöttem a kastélyból. Jó volna ha vacsorára visszaérnék. Továbbá az sem utolsó szempont, hogy nem tudom szabad-e csak úgy lejönnöm ide. Mondjuk, ha ez szabálytalan, akkor tájékoztathatnák pontosabban a diákokat, és nem ártana valami portás szerűség. Persze, lehet van ilyen csak én nem tudok róla. Mindegy, ha felértem a kastélyba ennek is utána járok. Aztán kiderül lesz-e következménye a dolognak. ~ Gondolkodom el. Közben beletúrok dús, enyhén göndörödő, fekete, hajamba, amely minden fésülési kísérletem ellenére nem hajlandó semmilyen szabályos formát felvenni. Az egyik szokásos fekete talárom van rajta, ami alá fekete farmert és minta nélküli sötét szürke pólót vettem fel. A cipőm, egyszerű sötétkék színű és műbőrből készült. Bár általában tisztán tartom, most nagyon poros, hála hosszú gyaloglásnak. Pálcámat, mivel szokatlanul nagy méretű, ezért nem farmer zsebembe, ha nem a talárom oldalsó zsebébe tettem. A pénzemet rejtőerszény az övem elülső részén lóg, jó erősen odakötözve. Miután leellenőriztem, hogy minden meg van és rendben van, eredeti tervemmel ellentétben, nem indulok még haza. Inkább kihasználva, magasságomat kinyújtózom és körbe kémlelek, hát ha találok valakit aki útba igazítást adhat.
~ Elvégre soha sem szabad feladni. ~ Fut, át az agyamon a gondolat, majd várok, hát ha csoda történik.

Egy ismeretlen hercegnő

Bő három négy percet várok még, hát ha történik valami érdekes. Már éppen feladom a reményt, hogy találkozom valakivel, amikor egy lány körvonalai bontakoznak ki a távolból.
~ Mit keres egy ilyen kislány késő délután a temetőben? Talán ő is eltévedt mint én? Esetleg valami más célja van vele? Lehet meg kéne szólítanom. Talán tud egy rövidebb utat visszafele kastélyba, de az is meglehet, hogy véletlen kószált erre és segítségre van szüksége. Sőt, kö.... ~ Gondolkodom el, ám ez hamarosan megszakad mert mielőtt, a szokott lassúságommal elhatározásra jutok, ő már oda is lép hozzám.
- Neked is szia! - Mondom, kellemes kissé mély hangon. Tekintetemmel az övét keresem és próbálom felmérni kivel, hozott össze a sors. Közben ismét végig simítok a pálcámon és a pénztárcámon, magam sem tudom pontosan miért.
~ Így közelebbről megnézve nem is annyira picurka. Mondjuk hozzám, képest a legtöbb ember alacsony. A mugli osztályban, mondjuk csak második voltam a tornasorban, de a nyáron megint nőttem vagy tíz-tizenöt centit és nem álltam meg a növésben. Mondjuk, ettől még nem tűnik annak a sírok között kószáló típusnak. A látszat persze sokszor megcsal, a bölcs embernek tovább kell látnia a fizikai valóságnál ~ Elemzem, majd egy percig, mire bármilyen más reakcióm is lenne. Az arcom szinte végig komoly marad, csak a gondolat sor, vége fele enyhül meg egy kicsit.
- Amúgy, a nevem Péterfy István. Mi járatban vagy erre felé? Tudok, segíteni valamiben? - Kérdezem tőle, bár az igazat megvallva nekem lehet nagyobb szükségem lenne rá.

Egy ismeretlen hercegnő

Egy halovány mosoly jelenik meg az arcomon, bár ezt kérdéses, hogy a lány észre veszi-e, mert éppen ekkor veszem le róla, az eddig makacsul rá szegeződő szemeimet. Tekintetemmel most inkább a környéket fürkészem, és próbálom átgondolni, hogy mik is a legfontosabb teendők. A kezeim ekkor felhagynak, a kevéske holmim tapogatásával, és a már egyszer úgy-ahogy rendbe tett, hajamat túrják össze megint. Ekkor Lucy láthatja, hogy a tenyerem kissé feltört és kérges, ami kevés iskolában lévő gyereknél látható.
~Jól sejtettem, ez a lány még nálam is elveszettebb. Mindegy, én legalább tudom hol vagyunk és nagyjából a visszafele vezető utat is ismerem. Ketten, valahogy csak visszajöttünk a kastélyba és nem lesz semmi probléma. ~ Gondolkodom el, majd a már előbb szerepeltetett kezeimet a vállára teszem, a tőlem telhető legfinomabb módon, mint ha csak megakarnám nyugtatni őt. ~ Remélem nem veszi tolakodásnak. ~ Fut át az agyamon, majd ismételtem szólásra nyitom a számat és neki szentelem minden figyelmemet.
- Nos, ez egy temető és a visszafele út pontosan arról van, amerre jöttél. Ha gondolod szívesen elkísérlek. Bár még én is nem rég érkeztem és gólya vagyok, azért talán elég nagy vagyok, hogy ne akarjanak belénk kötni és ütni is elég nagyot tudok ha még is.  A többi kérdésedre sajnos nem tudok válaszolni, mert ezt elfelejtettem megkérdezni indulás előtt. - Válaszolom neki, majd leveszem a kezemet a válláról, ne hogy félre értse a szituációt. Ezt követően elindulok előre, amerre az utat sejtem. Próbálok kicsiket lépni, hogy követni tudjon, ám ez nem mindig sikerül.

Egy ismeretlen hercegnő


A lány nem reagál a mozdulatomra és a jelek szerint első hallásra a szavaimat sem értette meg, mert mikor elindulok, ó még le van ragadva a gólyaságomnál. Ez még önmagában nem lenne probléma, mert ezt simán megtárgyalnánk útközben, de Lucy egyáltalán nem mozdult egy centit se. Sőt, mikor én már jó pár lépést megtettem, akkor kérdezi meg, hogy visszakísérem-e. Amin annyira meglepődök, hogy rögtön lefékezek és hátra nézek, most még is mi van. Tekintetemben kétkedés szikrája izzik, a fejemben gondolatok zakatolnak.
~ Egy maximum, más-fél perce ajánlottam fel, hogy elkísérem.~  Gondolkodom el, miközben hitetlenkedve nézek rá. ~ Általában elég határozottan beszélek és világosan. Talán hangsúlyt értette félre? Mondtam, hogy menjünk a kastélyba és el is indultam feléje. Normális reakció erre az lett volna, hogy ha jönni akar jön utánam, ha meg nem akkor nem. Esetleg szóban is kinyöghet egy igen-t vagy nemet. Ha meg túl gyors vagyok, akkor szól, hogy lassítsak egy kicsit. Mondjuk itt van a csomó sír és nem esett le neki, hogy ez egy temető, de én is szoktam néha figyelmetlen lenni. Ebből nem igen tudtam következtetést levonni. Mindegy, ezen túl kell lépnünk, szegényt nem hagyhatom egy ilyen helyen. Egy ilyen virágszálnak lehet baja esne, még ha ebben a városban állítólag jó a közbiztonság. A jelek szerint ráadásul, nem csak fizikailag nem tudja megvédeni magát, de talpra esettségével is vannak problémák. ~ Folytatom, a gondolat menetet, miközben vissza megyek a szőkés hajú szépséghez.
- Az előbb mondtam, hogy elkísérlek! - Szólok rá kissé szigorú hangon. Egyáltalán nem így terveztem, de valami aggódáshoz hasonló érzés fogott el egy pillanatra ami nem engedte, hogy más hangsúlyt alkalmazzak. - El is indultam! Én is figyelmetlen vagyok néha, ha nincs szerencsénk könnyen elhagyhatjuk egymást. Már pedig nem hiszem, hogy itt akarsz maradni egyedül és ne feledd korán sötétedik. Légy figyelmesebb kérlek! - Adok hangot az előbbi gondolataimnak, majd jobb ötlet híján, erős kissé kérges kezeimmel megfogom az ő habszivacs kezét és így indulok el a kastély felé. Nem különösebben érdekel, hogy nem tetszik neki, ha büntetést kapok vagy nem beszélünk se zavar, elhatároztam, hogy eljuttatom az iskolába és el is fogom.
- Amúgy igen elsős voltam és remélem másod éves leszek. Kicsit későn tudtam elkezdeni az iskolát pár adminisztrációs probléma miatt, ezért éppen csak vizsgaidőszak ellőtt estem be. - Mondom neki kissé megenyhülve, miközben határozott, erőteljes léptekkel megindulok előre. A kezét semmilyen módon nem engedem el, de lépésben az eredeti terveim szerint próbálok alkalmazkodni hozzá és igyekszek felvenni egy lassú kényelmes tempót.

Egy ismeretlen hercegnő


Lucy úgy tűnik továbbra  sincsen tudatában a helyzetnek. Nem érdekli, hogy a kezét fogom, nem zavartatja, hogy ha szelíd erőszakkal is, de húzom az iskolába. Sőt, kérdések özönét zúdítja rám, amikor annak egyáltalán nem biztos, hogy itt van az ideje. Egy pillanatig nem is válaszolok neki, inkább mélyeket lélegzek és próbálom összeszedni gondolataimat. Közben igyekszem lenyugodni egy kicsit, mert a szőkés szépség mellet ez nem túl egyszerű megőrizni a higgadtságomat és józan eszemet.
~ Ez a következetlenség, már egyszerűen nevetséges. Egyáltalán válaszoljak rá? Ugyan nem feltétlen tett semmi rosszat, de bőven lett volna időnk ezt megbeszélni még visszaérünk az iskola területére. Miért kell, mindent egyben rám zúdítania? Több kérdése egészen indiszkrét, a testvéreimről és a harmadik nevemről eleve nem beszélek szívesen. Inkább a környezetére kéne figyelnie, ahogyan mondtam. Mellette ezek szerint mindig össze szedettebbnek kell majd lennem. Már ha találkozunk ezek után legközelebb. Nem biztos, hogy nekem szükségem van, egy ilyen kis hátra mozdítóra, de ugyan akkor sorsára se szeretném hagyni. Lehet, máskor is bajba fog kerülni és nem tudom ki más segíthetne rajta. ~ Gondolkodom el hosszasan, miközben komoly képpel bámulom az utat. Mivel már erősen sötétedik, ezért kicsit gyorsítok a tempón, de szerencsére ekkor már égnek a falu széli házak lámpái, amelyek birokra kelnek a sűrűsödő árnyakkal. Ekkor kicsit szorosabban fogom meg a kezét, de az egyik újaimmal finoman meg is simítom, éppen úgy, ahogyan a lovaknak, vagy hippigriffeknek szoktam jelezni, hogy nyugodjanak meg.
- Tizenhat évvel ezelőtt születtem, nem régiben volt a születésnapom. Még nincsen kedvenc tantárgyam, de eddig Mitológiák és Vallásokat élveztem a legjobban. A Rellon házba osztottak be. Nem szeretek rajzolni, mert nagyon ügyetlen vagyok benne. A hobbim az olvasás, állatokkal való foglalkozás és érdekel valamennyire a kviddics is. Régebben több mugli sportot űztem, kosaraztam, birkóztam és ökölvívásra is jártam. - Mondom neki a bennem fortyogó indulatokhoz képest egészen nyugodtan. - A többi kérdésedre egyenlőre nem fogok választ adni. Tudod, én nem szeretek feleslegesen beszélni. Cserébe ha van értelme, vagy az illető kiérdemelte, hogy kifejtsem amit gondolok egészen sokat bírok szónokolni. Most inkább figyelned kéne, mert bár van rá reális esély, hogy képes vagyok megvédeni téged, nem biztos, hogy ott leszek legközelebb. Főleg akkor nem, ha sorozatban figyelmen kívül hagyják, amit mondok. - Osztom meg vele ismételten, amit mondok. A tőlem telhető legkíméletlenebb és legbecsületesebb őszinteséggel, de minden felesleges bölcselkedés nélkül.

Egy ismeretlen hercegnő

A lánynak lassan kezd leesni mi is zajlik körülötte, ám ahogyan lenni szokott, a reakciója most is meglehetősen érdekesre sikerül. Amikor megakar szabadulni a bilincsként szorító kezeimtől, akkor hagyom neki, bár csak azért mert végre elértük a falu határát és kijutottunk a temetőből. Ám amire ez után következik, azt már egyszerűen nem bírom ki épp ésszel. A szemembe néz, de én nem bírom felvenni vele a kontaktust, mert a bennem lévő meglepődöttség, azonnal ki akar törni.
- Hogy, te megtudod védeni magadat? - Mondom neki meglepően vidáman, majd hangosan felnevetek a gondolaton. - Ne legyél naiv. Normális szituációkra sem tudsz értelmesen reagálni. Hogyan oldanád meg, ha megtámadnak? Gondolkodj végre egy kicsit! - Folytatom az előbb megkezdett szöveget. A pillanatnyi derű, amilyen hirtelen jött, olyan könnyen párolgott el. A hangom komoly marad, csak arcomon és a tekintettemben érződik valami, de alig egy perc múlva az is elhalványul, ahogyan megpróbálom elemezni az egész helyzetet. A kezeim most taláromat paskolják, ami annyit jelent, hogy egy darabig még nem fogok megszólalni.
~ Nem hiszem továbbra sem, hogy megtudná magát védeni. Bár a varázsló világba a fizikai erő kevésbé számít, de kétlem, hogy nem rég érkezett elsősként, olyan varázsereje lenne ami a testi hiányosságait kompenzálja. Minden esetre, ha így gondolja, akkor így gondolja. Én nem lehetek ott folyton, hogy megvédjem, ezt közöltem vele. Ha azt hiszi tud magára vigyázni, hát legyen. Hagynom kell, hogy megüsse a bokáját, hát ha abból tanul. Mondjuk én már ezt sem nézem ki belőle. Könnyen meglehet, hogy teljesen reménytelen csaj és nem szeretek reménytelen esetekkel foglalkozni. ~ Gondolkodom el. Közben lassan visszatérek a régi, nyugodt önmagamhoz. A szememmel a lányét keresem és mélyen belefúrom őket és hallgatom, mit is válaszol a kijelentésemre.

Egy ismeretlen hercegnő

Már azt hittem a lány nem tud meglepni engem, ám ez a magamba tett kijelentés, meglehetősen elhamarkodottnak bizonyult. Tekintettem immáron kitudja hányadjára elkerekedik, de éppen a váratlan események nagy száma miatt, az arcomon ez már nem látszik meg. Csak kezem csapkodja a térdemet szórakozottan, miközben a kastély fele induló szépséget bámulok. Végül az esti szél által borzolt hajamba túrok és egy széles karlendítést követően utána indulok.
- Várj már. Megyek én is. - Mondom, miközben felzárkózom mellé. Innen már nincsen messze a kastély és remélhetőleg hamarosan eljutunk odáig. A kijelentése mely szerint, ha nem támadják meg, nem lesz semmi baja nem nyugtatott meg. Sőt, inkább olaj volt számomra a tűzre és felcsigázta a védelmező ösztöneimet.
~ Miért csinálom ezt? Jobb lenne hagyni, ezt a flúgos csajt a fenébe. Kicsit le kéne maradni és szépen nyugodtan haza sétálni. Ő meg vagy megvédi magát, vagy nem. Te is gyerek vagy még, nem pedig felnőtt, hogy egy kislány gondját a nyakadba vedd. A  falkát is az öreg kutyák védik! - Gondolkodom el, ám a lábaimat már nem tudom megállítani, hamarosan elérjük a biztonságos iskola ajtaját.

/Köszönöm a játékot. Folytatás következik! /