Hedda
Szórakozottan néz végig az iskola kapuján, miközben tekintetével a barátnője után kutat, aki megígérte, hogy kijön elé. Ha már ilyen rémesen bugyuták voltak mind a ketten! Igaz, hogy már jó pár hete, hogy kiderült a turpisság, Fruzsi azonban még most is iszonyatosan jól szórakozik rajta, hogy így elkerülték egymást. Mégis mennyire tipikus az, hogy amikor Hedda idejön mesterképzésre, és meglepetésből nem akar szólni Fruzsinak, akkor Fruzsi – szintén meglepetésből, nyilván – kiutazik Norvégiába egy fotós tanfolyamra? És a végén mindkét lány ott áll a másik szülőhazájában, vigyorogva keresve egyetlen édes legjobb barátnőjét, majd közlik vele, hogy azt bizony hiába várja, mert sajnos a két bolond ugyanarra gondolt egyszerre.
Ettől függetlenül az elmúlt bő másfél hónap igazán tartalmas volt a lány számára, rengeteg szép dolgot látott, és az egyedüllét sem viselte végül meg, mert a tanfolyamon csomó emberrel megismerkedett. Persze Heddát egyikőjük sem tudta pótolni, de igazán nem is ez volt a cél, hanem csak egy kis szórakozás, azt pedig meg is kapta. Most pedig visszavetődik az iskolapadba, amit az eddigieknél még sokkal jobban fog szeretni. Nem csak Hedda miatt, hanem mert végre megállás nélkül arról tanulhat, amit szeret.
Így aztán még az utazás fáradalmai ellenére is rémesen boldogan közelíti meg a kastélyt, amiért valószínűleg simán hülyének is nézhetnék (és valószínűleg meg is teszi, aki látja), hiszen ki az a bolond, aki ekkora vigyorral a fején érkezik meg egy iskolába? Nyilván nem normális, ellenben legalább jókedvű.
A csomagjait már előreküldte, ő maga azonban a lassú, sétálós verziót választja, közben pedig csillogó szemekkel, lelkesen várja, hogy feltűnjön végre a távolban Hedda szőke bozontja. Utána pedig el fog kezdeni futni felé, mint a nyálas filmekben, és kis szerencsével még az eső is eleredhet, mire a két lány összeölelkezik. Vagy ez talán már túlzás lenne? Ugyan már, ennyi idő kihagyás után valószínűleg már az sem lenne túlzás, ha egy vörös szőnyeg gördülne le közöttük.
Az ujjait elrejti fekete bőrdzsekijének az ujjában, már kicsit hűvösebb van így azt este közeledtével. Nyugodt léptekkel, minden egyes pillantásával gyönyörködve halad az emlékeiből olyan jól ismert hatalmas és csodálatos kastély felé, amelyet végre újra az otthonának mondhat majd, és várja, hogy az egyébként is nagyon csinos kép, egy rendkívül csinos kézilabdással egészüljön ki. Heddát ismerve, ez már csak órák kérdése.
Ettől függetlenül az elmúlt bő másfél hónap igazán tartalmas volt a lány számára, rengeteg szép dolgot látott, és az egyedüllét sem viselte végül meg, mert a tanfolyamon csomó emberrel megismerkedett. Persze Heddát egyikőjük sem tudta pótolni, de igazán nem is ez volt a cél, hanem csak egy kis szórakozás, azt pedig meg is kapta. Most pedig visszavetődik az iskolapadba, amit az eddigieknél még sokkal jobban fog szeretni. Nem csak Hedda miatt, hanem mert végre megállás nélkül arról tanulhat, amit szeret.
Így aztán még az utazás fáradalmai ellenére is rémesen boldogan közelíti meg a kastélyt, amiért valószínűleg simán hülyének is nézhetnék (és valószínűleg meg is teszi, aki látja), hiszen ki az a bolond, aki ekkora vigyorral a fején érkezik meg egy iskolába? Nyilván nem normális, ellenben legalább jókedvű.
A csomagjait már előreküldte, ő maga azonban a lassú, sétálós verziót választja, közben pedig csillogó szemekkel, lelkesen várja, hogy feltűnjön végre a távolban Hedda szőke bozontja. Utána pedig el fog kezdeni futni felé, mint a nyálas filmekben, és kis szerencsével még az eső is eleredhet, mire a két lány összeölelkezik. Vagy ez talán már túlzás lenne? Ugyan már, ennyi idő kihagyás után valószínűleg már az sem lenne túlzás, ha egy vörös szőnyeg gördülne le közöttük.
Az ujjait elrejti fekete bőrdzsekijének az ujjában, már kicsit hűvösebb van így azt este közeledtével. Nyugodt léptekkel, minden egyes pillantásával gyönyörködve halad az emlékeiből olyan jól ismert hatalmas és csodálatos kastély felé, amelyet végre újra az otthonának mondhat majd, és várja, hogy az egyébként is nagyon csinos kép, egy rendkívül csinos kézilabdással egészüljön ki. Heddát ismerve, ez már csak órák kérdése.