De jó! Izgatottam vártam eddig arra, hogy végre itt legyek. Annyit álmodoztam én erről az iskolából, hogy most már illene megvalósulnia néhány álmomnak. Például az új barátok szerzése, na meg a kviddics. Végre itt az esély, hogy kviddicsezek, de inkább csak holnap, mert most még inkább talán meg kéne találnom a helyem az iskolában. Azt se tudom merre lesz a hálótermem, sőt, semmit se tudok.
Érdekes, hogy ezen gondolkodok, mikor még itt állok a nagy, fekete kapunál egy csapat diákkal.
Három nagy csomagommal, két bőrönddel, és egy seprűvel a kezemben (na jó, az utolsó az nem is nagy csomag) besétálok a kapun, és jól szemügyre veszem, az iskolát.
Nem kis meglepődésemre hirtelen nekem szalad valaki, olyan sebességgel, hogy majdnem én is feldőltem. Hátranézek, és látom, hogy egy gyerek volt az, miközben valami finomságokat majszolgat.
A srác egyből neki lát a bocsánatkérő szavaknak, és érdekes módon meg se várta, hogy valamit is mondjak, hanem egyből el is iszkolt.
-Nem baj... öhm viszlát!
Mondom, mikor a fiú már nem is volt ott.
Mikor felocsúdtam megláttam a távolabbi kviddicspályát, és eltűnődtem, hogy holnap milyen érzés lesz nekem is ott repkedni, és barátkozni. Végignéztem, ahogy egy ügyesebb gyerek dobott egy szép gólt, amely szinte védhetetlennek tűnt, és egy csapat más gyerek odarepül hozzá, és megdicséri, megpaskolja a gyereket.
Csodálatos ilyet látni, hogy itt a Bagolyőbe ilyen nagy barátság van az emberek között, és alig várom, hogy ezt személyesen is megismerjem.
Tulajdonképpen én mindent alig várok, és vágyakozva tekintek a kastélyra.
-Na vigyázz iskola, mert jövök!-gondolom.
Érdekes, hogy ezen gondolkodok, mikor még itt állok a nagy, fekete kapunál egy csapat diákkal.
Három nagy csomagommal, két bőrönddel, és egy seprűvel a kezemben (na jó, az utolsó az nem is nagy csomag) besétálok a kapun, és jól szemügyre veszem, az iskolát.
Nem kis meglepődésemre hirtelen nekem szalad valaki, olyan sebességgel, hogy majdnem én is feldőltem. Hátranézek, és látom, hogy egy gyerek volt az, miközben valami finomságokat majszolgat.
A srác egyből neki lát a bocsánatkérő szavaknak, és érdekes módon meg se várta, hogy valamit is mondjak, hanem egyből el is iszkolt.
-Nem baj... öhm viszlát!
Mondom, mikor a fiú már nem is volt ott.
Mikor felocsúdtam megláttam a távolabbi kviddicspályát, és eltűnődtem, hogy holnap milyen érzés lesz nekem is ott repkedni, és barátkozni. Végignéztem, ahogy egy ügyesebb gyerek dobott egy szép gólt, amely szinte védhetetlennek tűnt, és egy csapat más gyerek odarepül hozzá, és megdicséri, megpaskolja a gyereket.
Csodálatos ilyet látni, hogy itt a Bagolyőbe ilyen nagy barátság van az emberek között, és alig várom, hogy ezt személyesen is megismerjem.
Tulajdonképpen én mindent alig várok, és vágyakozva tekintek a kastélyra.
-Na vigyázz iskola, mert jövök!-gondolom.