36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Petrovszki Szeréna összes RPG hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 18. 15:39 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál.
Szeréna báli ruhája (Katt!)

Már az egész nap sürgés-forgás volt az egész kastélyban. Elérkezett a karácsonyi bál ideje, ami – állítólag – minden évnek a fénypontja szokott lenni a Bagolykő Mágustanodában. Szeréna soha nem járt még bálon. Egyszer elment bátyjának a szalagavatójára, de ő nem maradhatott a bálra, elvégre akkor még nagyon csepp leányzó volt. De most nagynak érzi magát. Egy nagy, 15 éves lánynak, aki előtt végre kinyílik a világnak hatalmas kapuja, nem lesz többé fogoly, nem kell többé szökési tervének vázlatait bújnia, hanem… itt az idő. Petrovszki Szeréna végre a maga ura lehet. Úgy tűnhet, hogy eddig rossz sorsa volt, azonban ez közel sem igaz. Édesapja és édesanyja (amíg otthon volt velük) nagyon sokat foglalkozott a lánnyal, és mehetett is oda, ahová akar. Persze a korának megfelelő helyre, és a korának megfelelő időpontig. Azonban most nem a szülei tűzik ki, hogy meddig maradhat a bálban. Bizonyára addig mulat, ameddig csak akar. Igaz, hogy ez a alatt a pár hét alatt, amióta itt van, még nem tett szert barátokra, néhányaknak már köszön, de nagyon sok pótolni valója akad. Lassan itt vannak a vizsgák, és ő még semmit nem tud, hiszen nemrég érkezett. Bújta ő már ezeket a könyveket, tantárgyakat, és jó agya van, megmaradt néhány dolog, de… az a biztos, hogyha minden tárgyat az elejétől kezd tanulmányozni.
Á, a tanulást jobb most a hátunk mögött hagyni, hiszen elérkezett ez a nap. Szeréna hosszas készülődés után úgy dönt, hogy elindul a Nagyterem irányába. Igaz, hogy egyedül, barát/barátnő nélkül, de ma még ez sem érdekli. Új nap, újabb dollár. Új nap, újabb barátkozási lehetőség a tanodában. Nyílik szobájának ajtaja, majd sebes léptekkel kezdi meg közeledését az ünnepség helyszínének irányába. Szíve a torkában dobog, érzi, hogy hamarosan el fog ájulni, pedig eddig annyira jól viselte a dolgot. Gyermetegen kecses járása szerencsére nem hordja a magas sarkú cipők kopogását végig a folyosón, hiszen lapos kis cipellőt visel. Soha sem szerette a magasat. Egyszer azért, mert nagyon kopog, túl feltűnő. Szeréna nem túlzottan szeret a középpontban lenni, habár nem is bujkálás a fő szakterülete. Másodszor pedig, így is elég magas a leányzó. Mi a csudának legyen mindenkinél magasabb? Így is olyan, mint egy báli ruhába öltöztetett zsiráf.
- Hát, ezt nem hiszem el. – suttogja maga elé, majd megnyalja száját, megharapja, majd pukkanó hang szűrődik ki ajkai közül, miközben megigazgatja színtelen szájfényét.
Vesz egy mély levegőt, majd belépne, ám mintha valami számára ellentétes pólusú helyre lépett volna, ugrik hátra, majd odalép az egyik ablakhoz. Megnézi magát, mosoly egyet, küld tükörképének a csókot, majd egy újabb izgatott sóhaj, és máris a Nagyteremben van. Nem is volt olyan nehéz. Néhány szem rá szegeződik azok közül, akik már itt vannak, Szeréna kedvesen rájuk mosolyog, majd elindul a Levitások társaságának irányába. Érdekes, hogy még így sem ismer fel egyetlen ismerőst sem. Hátha megérkeznek majd azok is, és nem kell majd ennyire furcsa érzésekkel küzdenie.
- Szió! – köszön egy lánynak suttogva, amikor az asztalhoz ér, majd helyet foglal mellette, majd egy idősebb lány beszédbe kezd. Kiderül, hogy vannak ajándékok, amiket nem ártana megnézni, elvégre neki is szól egy vagy kettő közülük. Ölébe teszi kis táskáját, megigazgatja csuklóján a karperecet, majd nagyot sóhajtva kezd nézelődni a teremben. Közben lábát lóbálja, és hallgatja a felsőbb éves, csinos lányt, aki boldogan újságolja, hogy mi várható a mai estén. Majd hirtelen új témába kezd. Nyereményjáték. Hát, ez nem rá tartozik, hiszen még nem vett részt egyen sem. Meglepetésszerűen is érinti, amikor a lány, aki mellé leült, s beszéltek néhány szót, felpattan, majd odamegy, hogy átvegye a díjat. Hamarosan visszatér, ezért a tapsolást abbahagyva gratulál.
- Gratulálok! – mosolyog szélesen, majd egy pillantást vet az ajándékra – Nocsak, mit kaptál? – sandít közben az ételekre. Egész nap alig vett magához táplálékot.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 18. 15:52
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 20:33 Ugrás a poszthoz

PARK MIN WOO.
Outwear (Katt!).


Ez a mai nap már nagyon hosszúra nyúlt. Annyi elintézetlen dolog vár még így is a lányra, hogy azt sem tudta eleinte, hogy hol kezdje. Végül amellett döntött, hogy feladja a leveleket, amiket a családtagoknak szánt, hiszen most karácsonykor nem lesz otthon a sok-sok pótolni való miatt. Várhatott volna még egy évet a beiratkozással, hiszen ez a második félévtől kezdett tanulás nem vált be. Hiába tanul gyorsan, hiába van jó agya szinte az összes tárgyhoz, mégsem köti le az iskola. Annyi minden van, amit megnézne még itt, emberekkel szeretne találkozni, beszélgetni. Nem a könyveket bújni folyton. Mondjuk, ha egy tárgya is 4-esre sikerülne, biztosan a fejét verné a falba, elvégre soha nem szerzett 5-ösnél rosszabb jegyet. Lehetséges, hogy az új iskola újabb akadályokba ütközteti a leányzót.
Egész nap havazott, ezért ahogyan belép a Bagolyházba, feje tetejéről és válláról is a havat söpri le, majd megrázza magát, akár egy ázott kutya. Szétnéz, néhány ismeretlen, komor diák fintorogva néz végig rajta, majd kimennek. Egy fiú és egy lány volt. Biztosan itt folytattak valami szuper titkos viszonyt, amit jelenleg Szeréna szakított félbe.
 - Öööö… bocsi. I guess. – kezdi hangosan, majd halkul el a második mondatrésznél.
Ez kellemetlen volt. De a legkevésbé sem érdekli fél másodpercnél tovább a dolog. Unottan nyammog egyet, majd odalép a legközelebbi bagolyhoz, aki éppen aludni próbálna, de a lány torokköszörülése felébreszti. Vet is Szerénára egy dühös pillantást, de nagyon jól tudja állat lévén, hogy mi a kötelessége, ezért rikolt egyet, majd várakozóan tekint a barna hajú leányra.
 - Oké, oké. Adom már, ne nézz így! – mondja legyintve, majd oldaltáskájához nyúl és felnyitja a kapcsot.
Rengeteg levelet vesz elő belőle. Mindegyik szépen, igényesen pecsételt, ahogyan azt Szerénától megszokhattuk. Muszáj a mai napon feladnia a leveleket, hiszen máskor már nem nagyon lesz ideje rá. Neki is áll a válogatásnak. Leül az egyik nagyobb kőre, majd elkezdi őket átnézni. Soha nem kap levelet senkitől, de ő mindig küld. Nincsen túl jó viszony a családtagok között, amióta… megtörtént a baleset. De a Petrovszki lány próbál úgy tenni, mintha még egy família lennének. Pedig már régen nem beszélhetünk családról.
Szomorkásan számolja át még egyszer a borítékokat, majd odasétált a bagolyhoz, és a lábához köti a borítékot. Majd még egyhez, még egyhez, és még egyhez. Aztán útjára engedi a négy madarat. Tudja, hogy nem kap választ apján kívül mástól, de őt nem úgy nevelték, hogy a család ügyét ennyibe hagyja.
 - Háromnegyed… - suttogja az időt, majd odalép az egyik ablakszerűséghez.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 19. 21:13
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 21:02 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál - Aileen.
Szeréna báli ruhája (Katt!)

El sem hiszi, hogy végre ehet. A nagy izgalomban és készülődésben annyira volt ideje, hogy bekapjon egy szelet müzlit. Ez nagyon kevés. Nem látszik a vékonyka lányon, de annyit képes enni, mint egy házi sertés. Ezekben a percekben is a csülökkel és töltött káposztával szemez, majd amikor a mellette ülő lány ismét hozzá szól, felé fordul. Egy hó gömb. Édes. Ő sosem kapott még hasonlót, pedig nagyon jó pofa kis ötlet. Az lehet benne, amit elképzel. Biztosan a faházat képzelné bele, hogyha az övé lehetne. Kisebb korában mindig ott játszottak Somával. A fiú gondolatára egy pillanatra elhúzza vörös ajkait, majd megrázza a fejét, és mosolyogva szól a lányhoz.
 - Ó, biztosan megérdemelted. – bólint egyet elkomolyodva.
Nem ismeri a lányt, de örül, hogy megnyerte. Igaz, hogy bárki másnak örült volna. A sikernél édesebb érzés nincsen. Még akkor is kellemes rá gondolni, hogyha nem te magad nyersz valamit. Lehetséges, hogy csupán Szeréna van így vele egyedül ezen a földtekén. De ő így érzi jól magát. A rengeteg érzelemmel, a sok-sok különböző emberrel, élménnyel… például azért, mert ezekről tud majd később írni. Most is a szobájában várja rózsaszín notesze, amibe leírja minden napját. Ám ez nem egy napló. Egy egyszerű könyv, ami a mindennapi tevékenységein alapul. Nem sokkal varázslatosabb, mint a való élete – hiszen ez is hihetetlen.
 - Aileen? – kérdez vissza, és elmosolyodik – Milyen származású vagy?
Kellemes, hangzatos neve van. A Szeréna sem éppen hétköznapi Magyarországon, de a szőkés lány nevét még életében nem hallotta. Komoran elgondolkodik, majd végre válaszol és bemutatkozik.
 - Én Szeréna vagyok. Petrovszki. – mondja nagyon artikulálva – Aha. – bólogat a kérdésre, hogy első évfolyamos diák-e. Furcsa, fiatalabbnak nézte a lányt, mint harmadévesnek, de ilyen apróságok miatt is érdekes az élet. – Tetszik nagyon! Végre iskolába járok. – neveti el magát kicsit – Eddig magántanuló voltam. – osztja meg a lánnyal félig teli szájjal, mert a villája végéről be is kap egy kisebb csülök darabot.
A tányérjára ugyan nem szedte ki, csak beletúrt a nagy tálba.
 - Köszi, neked is! – mondja, miután lenyelte a falatot.
Egyre több diák jelenik meg a teremben. Több lány, mint fiú… eddig. Biztosan megjelennek majd a férfiúcskák is, bár nem ez a lényeg egy bulin, egy ilyen fiatal leányzónak, mint Szeréna. Sosem gondolt úgy a fiúkra.
 - Úgy hallottam, hogy minden évben jól sikerül a bál. - jegyzi meg.
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 12:13 Ugrás a poszthoz

Leonie.


A karácsony annyira szép ünnep. Manapság már csak divatból is utálja egy csomó gyerek. Hogyan képződhettek ilyen irányzatok? Vérlázító. Ó, mert nem a legjobb versenyseprűt kaptam meg nem aranyozott üstöt meg ki tudja még, milyen sznob gondolatok járnak az elkényeztetett kis vackok fejében. Nem mintha Szeréna annyira idős lenne. Ez a 15 év még eléggé arra utal, hogy félig bújt ki a tojásból, de néhány dolgot átlát. Vagy csak teljesen más elképzelése van bizonyos dolgokról. A fene sem tudja. Mosolyogva indul neki a mai napnak, karácsonyi dalokat énekelget, miközben díszíti a szobáját azokkal az újabb, egyszerű varázslatokkal, amiket Bűbájtanon tanultak. Ezt még nem büntetik. Szerencsére. Habár eléggé meg lettek szigorítva a dolgok az elmúlt pár évben, ahogyan édesapja is mesélte neki. Ehhez nem sokat konyít, de annyit észrevett az iskolában is, hogy alsóbb évesek nem is próbálkozhatnak felsőbb éves Bűbájokkal. Jó lenne tudni, hogy ki a csuda találta ki ezt. Bizonyára az igazgató. Vele még nem is találkozott. Állítólag érdekes, izgalmas figura. Majd talán egyszer.
A hatalmas tükör előtt álldogálva nézegeti magát egy ideig, majd farmerzsebéből előkotor egy jól megviselt hajgumit, s azzal fogja kontyba hatalmas bozontját a fején. Már tényleg alig lehet vele bánni, de a hosszú haj annyira csodás. Nem fogja soha sem levágatni, abban minden egyes élő ember a Földön biztos lehet. Még egy kis átlátszó szájfény, egy csók a csinos tükörképnek, majd elindul egy kis sétára a kastélyban. Most nem megy haza az ünnepekre, és kevés diák marad ilyenkor az iskolában. Van idő szétnézni úgy, hogy ne nagyon botoljon olyan emberekbe, akikbe nem akar. A minap is belesétált egy Rellon házbéli diákseregbe, akiknek nem nagyon tetszhetett Szeréna képe, mert egy ideig követték, és hülyeségeket szóltak utána. Egy szerencséjük van; a Petrovszki lánynak kötélből vannak az idegei, és nagyon nagy ívben tesz rá, hogy ki mit csinál, és ki mit gondol róla. Elér a Társalgóhoz, majd lenyomná a kilincset, amikor látja, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Biztosan van benn valaki. Hátat fordít, majd meghallja a bent lévő lány hangját. Németül énekel egy dalocskát. „Ó szép fenyő! Ó szép fenyő!” Nagyszerű. Őt is elkapta a karácsonyi hangulat. Belép.
 - Guten tag! – köszön szélesen mosolyogva, amint meglátja a vöröskét.
Ha már németül énekel, akkor biztosan beszél is úgy. Habár, jól megszívná Szerénánk, hogyha valamit elkezdene neki beszélni a másik, mert egy szót nem… vagyis, körülbelül ezt a két szót tudja egymás mellé rakni értelmesen németül.
 - Kellemes ünnepeket! – azzal odalép a pulthoz, és tölt magának egy bögre tejet.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 24. 12:18
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 12:41 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál - Aileen.
Szeréna báli ruhája (Katt!)


Szóval, félig angol. Sok olyan diák jár ebbe az iskolába, akik különböző nemzetiségű szülők csemetéi. Érdekes. Szeréna teljesen magyar származású. Édesanyja családjából sem tud senkit, aki ne magyar lett volna, s édesapjáéból sem. Angoltudása viszont kifejezetten magas szintű. Ahogyan a mugli világban mondanák, mehetne felsőfokúzni angolból valamelyik nyelviskolába. Éppen meg akarna szólalni a lány egyik anyanyelvén, amikor meghallja, hogy bizony már nem olyan Aileen nyelvtudása, mint régebben volt. Kár. Pedig olyan jól elbeszélgethettek volna a britek nyelvén. Ezt egy mosolygós bólintással le is tudja magában, majd tovább figyel. A nevét már rég megdicsérték, amit szintén egy somolygással elintéz, majd tovább figyel a lányra.
 - Ilona? – derül fel ismét arca – Egyik kedvenc magyar nevem. – tekint egy fél pillanatra a szemben lévő asztalhoz, ahová szintén gyűlnek már a diákok, majd visszafordul háztársa felé. A Levitások is gyülekeznek lassan.
Már hogy is lenne hajlandó? A nagymamák már csak ilyenek. Ezek szerint magyar a nagyi, ne is várjuk tőle, hogy angol neveken fogja hívni az unokáit. Szeréna nagyanyja sem lenne képes ilyesmire. Noha arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Petrovszki család megmaradt két darab tagja Szeréna és az édesapja. A baleset és édesanyja elmeborulása óta teljesen megszakadt mindenkivel a kapcsolat. De ez a legjobb családban is előfordul. Majd egyszer… talán… újra egy család lesznek. Ezen csupán gondolatban szomorodik el, arcán semmi nem látható. Jó kaméleon.
 - Varázslócsaládból származom. – jegyzi meg vállat vonva – Nem akarták a szüleim, hogy muglikkal járjak egy iskolába, és felesleges dolgokkal tömjék a fejem. – fintorog is egyet, hiszen annyira szívesen tanult volna matematikát, fizikát és kémiát. Pedig ő nagyon szívesen élt volna máshogy is, mint ahogyan az meg van írva számára. Sosem volt előítéletes, pedig arra nevelték.
A szüleinek volt baja azzal, hogyha varázstalan emberekkel érintkezett.
 - Ó, kaja! – örül meg ismét az ételnek, majd a féle nyújtott tálcáról le is csíp egy pár falatot. Örül, hogy végre beszélgethet valakivel.
Teli szájjal nem nagyon szeretne mosolyogni, de nagyon nehéz megállnia.
 - Ma este jót mulatunk! – emeli magasba a poharát, koccintani kíván Ilonával.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 24. 12:42
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 25. 14:00 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál - Aileen.
Szeréna báli ruhája (Katt!)


Ahogyan a magasba emeli a kelyhet, érzi, hogy ez egy csodálatos este volt. Ha majd egyszer vége lesz – persze. Kellemes társaság ez az Ilona, az már egyszer biztos. Látszott rajta, hogy aggódik egy cseppet, amikor a származásról esett szó. Bizonyára a félvér mivoltából kifolyólag. Azonban Szeréna jelenlétében ilyesmitől nem kell félnie, mert nem osztja azt a véleményt, amit már divatból elég sokan. Ő úgy véli, hogy mindenki megérdemli, hogy varázslóiskolában tanuljon, akinek megvan az elegendő esze hozzá. Nem kell nézni, hogy kicsoda mugliszármazású, félvérű vagy aranyvérű. Egyszerűen és nagyszerűen ki kell érdemelni ezeket az iskolákat. És ez a harmadéves Levitás lány is kiérdemelte, ezért a barna bozontos lány kedvesen rámosolyog, majd ismét szétnéz a teremben. Mennyi diák, Merlinre! Ez az első alkalom, hogy ennyi ismeretlen vette őt körül a Bagolykőben. Mindegyik asztal tömve a rengeteg gyerekkel, a tanárokkal, hát ez szuper. Magában mosolyogva agnoszkál néhány ismerős arcot, majd visszafordul társa felé, s újra beszélgetésbe elegyednek, miközben magukhoz veszik a jobbnál jobb falatokat. Talán órák is eltelnek, mire lassan kezd kiürülni a Nagyterem, ami eddig zsúfolásig volt diákokkal.
 - Lassan nekem is menni kéne. – jegyzi meg, miközben kelletlenül elhúzza ajkait – Nagyon jól éreztem magam! Tényleg nagyszerű a Karácsonyi bál! – kiderült, hogy nem csak szóbeszéd és valamiféle „reklámfogás” ez a dicsáradat a bálról. Mindenki kitűnően érezte magát. Szeréna is teljesen belefáradt a sok evésbe, és társalgásba. Magához vesz egy szalvétát, és arra pakol néhány apróbb sóssüteményt.
 - Annyira finomak, hogy viszek az útra. – motyogja félig teli szájjal, majd mosolyog egyet. Nem mintha olyan sokat kéne gyalogolnia, de azt azért meg kell hagyni, hogy a kastély nem rövidke folyosóiról híres. Éppen ellenkezőleg. Hosszú, hosszú, hosszú, kígyózó folyosók, amik már nem egyszer nyeltek el diákot… legalábbis a pletykák szerint, amikkel nagyon szeretik a felsőbb évesek bombázni az elsőéveseket. Akik persze mindent elhisznek. Még Szeréna is. Hogy ne hinné el?! Egy iskola, ami megannyi varázslatos dologgal teli, miért ne lehetne az óvatlanoknak veszélyes is? Az iskola melletti erdőről is hallott már pletykákat. Biztosan a közelébe sem fog keveredni. Betegesen betartja a szabályokat. S mivel most is közeledik a takarodó ideje, ezért feláll, feneke alatt megigazítja szoknyáját, majd újdonsült ismerőséhez fordul.
 - Örülök, hogy megismertelek! Jó éjt! Szia Ilona! – azzal, boldog léptekkel kisétál a Nagyteremből. Istenien sikerült ez az éjszaka. Később az Aurora lány is ezt teszi, hiszen tényleg későre jár. Nem lenne jó eltévedni a félhomályban.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 25. 14:02
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 2. 14:34 Ugrás a poszthoz

Leonie.


Eléggé kellemesnek ígérkezik az ünnep, az már biztos. Valójában, régóta ez az első karácsony, ami valóban felcsigázza kicsit a Petrovszki lányt. Amióta édesanyja a Szent Mungoban betegeskedik, azóta nem sok olyan ünnep volt, amire szívesen gondolna vissza. Most új helyen van. Új emberek között. Ez egy új életszakasz kezdete. Nem mintha eddig nem tudta volna, hogy belőle valószínűleg pofás boszorkány válhat egyszer, de azért mégis jobb, hogy most már nem magántanulóként, hanem a Bagolykő Mágustanoda diákjaiként folytathatja tanulmányait. Tökéletes. Jobb dolga nem is lehetne. Igaz, hogy édesapja nélkül furcsa lesz a karácsony, de Merlin verje meg! Ráfér erre a kis szeretettel elkényeztetett hölgyeményre, hogy most ő adjon.
Rámosolyog a németül dalolászó lányra, majd egy nagyot hörpint a tejecskéből. Az egyik legfinomabb és legegészségesebb ital a világon. Napi egy liter a minimum, amit elfogyaszt a mi Szerénánk. Isteni.
 - Ó… - kezd bele lehajtott fejjel – Nem sokat. Körülbelül ennyiből kifújt a német nyelvtudásom. Ne haragudj! – kér végül elnézést is, hiszen látja a vörös leányzó arcán, hogy teljesen felvirult, amikor meghallotta anyanyelvét. Vagyis, valószínűleg az anyanyelve, mert különben miért örülne ennek annyira? Whatever.
Csatlakozni? Mihez? Beszélgetéshez? Ajándékcsomagoláshoz? Szektához? Ám hamarosan kiderül, hogy a legutóbbi feltételezése járt a legtávolabb a valóságtól. A kandalló előtti szőnyegre tekint. Ajándékok, csomagolópapírok. Ő már ezekkel szerencsére készen van, habár jobban járt volna, hogyha el sem kezdi a csomagolást. Sok mindenből ki tudja hozni a szépet, a szemet gyönyörködtetőt, azonban az ajándékcsomagolás nem tartozik ezek közé. Sőt… botrányosan szemet öklendeztető az, ahogyan ezt az egészet műveli.
 - Nem megyek most. Igazá… - és itt félbehagyja mondandóját, mivel a vörös bozont gazdája megragadja őt. Szeréna nagyot nyel. Nem bírja az érintést, de elvágni sem akarja magát. Látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki, de inkább nem szól egy szót sem. Nem kéne elrontania. Mély levegő… mély levegő… már el is engedték. Pedig az örökkévalóságnak tűnt ez a pár pillanat, amíg a szőnyeghez nem értek. A meg nem ragadott kezén végigcsurgott a tej, ahogyan a lány elhurcolta idáig, de üsse kavics. Leteszi az egyik asztalra a Levitás bögrét, majd immáron szabad kezével kezdi markolászni csuklóját, amelyiket a lány megragadta.
 - Én már be is csomagoltam. – bár ne tette volna – Szeretek hamar túl leni ezen. Habár, nekem nem sok emberre kell csomagolnom. – gondol itt édesapjára, majd lenéz az ajándékkupacra.
 - Igen, volt… van egy bátyám. – mosolyog halványan Somára gondolva.
Ha arra járnak gondolatai, hogy ismét felhívták a figyelmét arra, hogy ez egy furcsa ünnep lesz… á, nem olyan vészes ez! Hiszen most itt ácsorog egy lánnyal, akinek olyan csoda bájos mosolya van, annyira várja az ünnepet. És annyira szeretne beszélgetni vele, hogy ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. El is feledi hát, hogy mi bántja.
 - Apukámnak vettem egy megbűvölt seprűmakett-készletet. – újságolja – Tehetséges versenyző volt anno. De most már a minisztériumnak dolgozik. – teszi hozzá félhangosan.
 - Neked mit csinálnak a szüleid? – csillan meg kíváncsian a barna szempár.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Petrovszki Szeréna összes RPG hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel