28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Blanka Carson összes hozzászólása (57 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 3. 10:12 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Reggel mikor felébredtem, gyors megittam egy bögre kakaót aztán megettem egy finom és teljes mértékben egészséges szendvicset. Mikor végeztem a reggelimmel kitártam a szekrényem ajtaját és tanácstalanul vizsgálódtam a sok divatos holmim között. Minden reggel  eljátszottam a nem tudok mit felvenni...- című játékot, de most kevesrbb sikerrel. Csak a virágos, pántos kék egyberuhámat tudtam felvenni ezen a csodálatosan szép napon. Kezembe vettema könyvemet és elindultam a játszótérre. Mikor kiértem, láttam, hogy kedvenc helyem, a hinta már foglalt úgyhogy inkább leültem egy fa mellé. A nap az arcomta sütött és amíg élveztem az időjjárást , q madarak csicsergését és az emberek vidám sikongatását, kinyitottam a könyvem és neki álltam olvasni.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. augusztus 3. 23:08
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 3. 11:18 Ugrás a poszthoz

Keiko  
                                               
A könyv amit tegnap kölcsönöztem ki a kőnyvtárból, nagyon érdekesnek bizonyult. A legendás lényekről szólt. Egy kicsit hasonlított  LLG tankönyvre,de volt benne néhány érdekesség, ami a tankőnyvben nincs benne. Tegnap este rengeteget olvastam még az ágyamban, aztán viszont elkezdett nagyon fájni a szemem. Először úgy éreztem ég a bal szemem, aztán meg már viszketett is. Csak a bal szemem. A jobb szememmel persze semmi gond nem volt. Tegnap hajnalban és ma reggel is bekentem valami csodaszerrel. Már nem viszketett, de még mindig úgy éreztem, hogy ég. Persze igazából nem égett, csak úgy hittem.Egy lány közeledett felém. Láttam, hogy ő is nézegeti a hintát aztán végül odajön hozzám és megkérdezi odaülhet-e mellém.
-Persze, gyere!-feleltem biztatóan mosolyogva. Egy nagyon aranyos és barátságos lánynak tűnt.-Te hanyadikos vagy?-kérdeztem bátorítóan.
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. augusztus 3. 15:12
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 3. 22:34 Ugrás a poszthoz

Keiko

A lány nagyon aranyosnak és kíváncsinak látszott. Próbáltam kedves lenni vele, mert nagyon fiatalnak tűnt, lehet, hogy elsős még, vagy talán másodikos. Egyébként azt nem tudom melyik házban van, talán Eridon, bár még soha nem láttam,de ki tudja?! Erről a lányról eszembe jutott önmagam, mikor ideérkeztem. Mennyi érzelem volt bennem... Kíváncsi voltam, boldog, tele voltam energiával és persze már akkor is rengeteget beszéltem, ha csak belebotlottam valakibe. A lány azt mondja elsős. Nem lepődök meg, mert látszott rajta.
-Én másodikos vagyok. Egyébként izgulsz a vizsga miatt? Nyugi, egyáltalán nem kell félned. Az első vizsgámon én annyira izgultam, hogy majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Persze aztán kiderült, hiába izgultam annyit... Nem ért annyit az egész!-kicsit már megint többet beszéltem a kelleténél. Reméltem neki nem baj, ha sokat beszélek! Úgy láttam nem zavarja, mert még arra is rákérdezett, mit olvasok.-Egy legendás lényekről szóló könyvet olvasgatok.-Ezután bemutatkozott. Gondoltam, hogy valami egzotikus helyről jött, de a neve ezt alá is támasztotta.-Az én nevem Blanka Carson, de hívj csak Blankának vagy Blaninak. Egyébként nagyon szép neved van! Hogy szoktak szólítani? - mutatkoztam be én is.- Melyik házból vagy? - Tettem még hozzá.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. augusztus 3. 23:07
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 21. 18:38 Ugrás a poszthoz

Emma Smiley

Vidáman sétáltam ki a Szirének hajléka nevezetű szobán. Ma volt másodjára rajtam az a nyaklánc, amit a bátyámtól kaptam. Igazából még mindig nem tudom, miért adta,  de aranyos dolog volt tőle, mert nagyon tetszik. Egy igazi arany láncon egy kis tündérlányka formájú medál díszeleg. Hát ez az én gyönyörűséges nyakláncom! Erősen megmarkoltam a tündérlányt aztán elindultam ki a szabadba. Engedtem, hogy fújja a hajamat a lágy szellő, hagytam, hogy fellibbenjen a rózsaszín szoknyácskám. Az ilyen időjárás nekem nagyon kedvező általában, és most is nagyon. Végig jártam a kastélyt. Egy ismerős arcra vártam, de senki fontos, közelebbi ismerősömmel nem találkoztam. A Nyugati szárny felé igyekeztem, a második emeleti társalgót kerestem. Mikor odaértem, lassan kinyitottam az ajtót és bekukkantottam, hátha itt van Amanda, vagy esetleg Lau, de egyikőjüket sem láttam. Leültem egy puffra és akkor elkezdtek a fejemben kavarogni a gondolatok. Annyi minden jutott hirtelen eszembe, hogy nem bírtam leállni.
~Vajon létezik olyan, hogy egy ember teljesen kiüríti az agyát, és nem gondol semmire?~
Szerintem ez lehetetlen! Próbáltam már párszor, hogy ne gondoljak semmire, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vagy csak bennem van a hiba? Az is meglehet. Egyébként megkezdődtek a vizsgák, és holnap nekem is lesz egy. Lehet, hogy most a szobámban kéne magolnom, de ez tavaly sem jött be, szóval most tanultam és lazítok egy kicsit. Muszáj néha pihenni! Teljesen elbambultam, mert annyi mindenen gondolkoztam, hogy a szemem is megakadt egy fiú arcán, de igazából nem őt figyeltem, csak úgy néztem magam elé. Remélem, nem hiszik azt, hogy megőröltem!
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 21. 19:08 Ugrás a poszthoz

Emma Smiley

Persze nem bírtam abbahagyni a folytonos gondolkozást, bárhogyan próbáltam. Ekkor bejött egy lánya a társalgóba, aki annyira ismerősnek tűnt. Pontosan úgy nézett ki mint az unokatestvérem, Bianka, de nem az lehetetlen, hogy ő itt legyen.
~Most megkérdezzem, hogy ő az, vagy ne?~
Magamban tipródtam egy kis ideig aztán, minden mindegy alapon odamentem az éppen betoppanó lányhoz. A hangom hangos volt, de kicsit azért bizonytalan.
-Szia. Te vagy az Bianka? -kérdeztem vidáman. Csak remélni tudtam, hogy nem tévesztem össze senkivel, mert akkor elég furcsa lenne, hogy a saját unokatestvéremet nem ismerem meg rendesen.
~Csak legyen ő, csak legyen ő!!!~
Kíváncsian fürkésztem az ismerős arcot, de mikor jobban megnéztem, már nem is tűnt olyan ismerősnek.
~Biztos, hogy nem ő az!! Te jó és, szegény most biztosan zavarba jön tőlem... Szegénykém!~
Elsősnek tűnik. Tisztára úgy néz ki, mint én elsős koromban, csak persze nem olyan a bőrszínünk, meg a hajunk se, de az arckifejezésünk megegyezik.
~Ez vicces!~
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 22. 10:23 Ugrás a poszthoz

Emma Smiley

Egy kicsit elkalandoztam, mert eszembe jutott, milyen volt kezdőnek lenni itt, a Bagolykőn. Annyira elvarázsolt ez az egész hely, most meg már megszokottan és lazán sétálgatok a folyosókon. Bár szerintem, igaz, hogy már két éve vagyok itt, de még nem voltam minden helyiségben, ez szinte biztos. A gondolataimból a lány ránt ki, akiről kiderül, hogy nem is az unokatesóm. Sőt, még a neve sem Bianka. Kicsit elkezdtem remegni. Szerencsére neki még nem mondtam el, hogy azt hittem, ő az unokatesóm, mert akkor biztos hülyének nézne, hogy nem bírom felismerni a saját rokonomat. Éppen mondtam volna erre valamit, mikor tovább folytatta és bemutatkozott.
- Bocsánat! Akkor Emma, értem. - szólaltam meg. A lány felém nyújtotta a kezét, gondolom, hogy kezet rázzunk, de abban a pillanatban kizuhantak a könyvek a kezéből. Rögtön utánuk vetette magát, én már csak egy könyvét tudtam megmenteni. Megnéztem a címét.
Elfelejtett varázslatok
Különös. A lány kereste ezt a könyvet, mert gondolom észre sem vette, hogy én már megfogtam. Végül meglátta a kezemben.
-Tessék! -nyújtottam át neki az Elfelejtett varázslatok -at. -Egyébként én Blanka Carson vagyok, de rengeteg becenevem van. Például Blanki, Blani, Blankicsek, Blankácska, és még sorolhatnám. Hívj nyugodtan úgy, ahogy  tetszik!- mutatkoztam be én is, de ezúttal nem próbálkoztunk a kézfogással, mert egyikőnk sem akarta, hogy megint kihulljanak a könyvek a kezéből. -Másodikos vagyok egyébként. Te elsős?- ezt még muszáj volt hozzátennem. Hihetetlen még számomra is, hogy másodikos vagyok. Milyen öreg vagyok már...
~Talán kicsit túl sokat fecsegek? Á, megszokhatták tőlem...~
-Eridonos vagyok. És te? Szeretsz olvasni? Nem rég érkeztél? Melyik szobában laksz? Ha még nincs szobád, költözhetnél hozzánk, a Szirének hajlékába!!- csacsogtam tovább. Közben még egyszer végig mértem a lányt.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 22. 10:24
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 23. 18:10 Ugrás a poszthoz

Emma Smiley

Azt hiszem kicsit sokat kérdeztem egyszerre Emmától, mert teljesen elvesztette a fonalat. Nem is csodálom. Tényleg ilyen sokat kérdezek? Te jó és, ezen változtatnom kéne. Lehet, hogy azért nem bírnak engem általában az emberek, mert túl sokat fecsegek? Hogy lehetek ilyen és, hogyhogy ezt nem vettem észre eddig és miért nem szólt erről nekem senki??
-Jöhetnél a mi szobánkba!- ajánlom fel, bár lehet, hogy ezek után semmi kedve nem lenne velem egy szobába költözni. -A Szirének hajlékában lakok!-magyarázok. Aztán eszembe jut, hogy vissza kell fognom magam mostantól, tehát inkább befogom a számat és megvárom, mit fele az imént feltett kérdésáradatomra. A lány az órájára nézett és egy pillanatra azt hittem, biztosan megzavartam, és most feltartom, de aztán megkérdezte, leülünk-e valahová és így már nem tűntem olyan rossznak.
~Biztosan csak ellenőrizte, meg van-e még az órája...~
Hát persze, tuti ez történt... Blanka, ne légy naiv! Leültem a közeli kanapéra, Emma meg leült velem szemben.
-Az időm háromnegyedét beszéléssel, negyedét pedig olvasással töltöm, általában! - válaszoltam egyik feltett kérdésére. -A legeslegkedvencebb helyem a szobánk meg a könyvtár! -mondom nevetve. -A szobánk azért, mert ott azt csinálok amit akarok, és nagyon szépen be van rendezve, meg, mert jó fejek a szobatársaim. A könyvtár pedig azért, mert nagyon szeretem a könyveket, és nagyon szeretek olvasni is, szóval ott minden héten beugrok minimum háromszor!- fecsegek. Most legalább nem kérdeztem, hanem beszéltem. -Vannak már itt barátaid? Egyébként, hogy tetszik ez az iskola?-teszem fel az újabb kérdéseket. Most direkt csak kettőt, hogy tudjon is válaszolni mindre. Közben leveszem a szandálomat és felteszem a lábaimat a kanapéra. Törökülésbe helyezkedek, majd kényelmesen hátradőlök, míg hallgatom Emmát.
~Ki hitte volna, hogy ilyen jól elleszek ma délután?~
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 23. 23:32 Ugrás a poszthoz

Emma  Cheesy

Emma egészen megnyílík előttem. Mármint, látom rajta, hogy mikor kimondja a mondatot, kicsit meglepődik saját magán. Lehet, hogy ő nem olyan közvetlen, mint amilyen én vagyok! Egy kicsit zavarba jövök, mert azt gondolom, rosszat kérdeztem vagy a kérdésemmel kihoztam belőle valamit, amit nem kellett volna. Emma mosolyog.
~Minden oké!~
Érdekes amit mond. Nekem is furcsa volt a hely először, de mivel az egyik bátyám is ide járt, meg különben is, varázsló családból származom, így nem volt nehéz megszokni.
-Ó, de tanulok ám, csak gondoltam lazítok egy kicsit, meg rápihenek a holnapi Bájitaltan vizsgámra. Úgy érzem rendesen megtanultam! Még lefekvés előtt átolvasom a jegyzeteimet, meg még talán reggeli közben átfutom a sorokat, de tanulni már nem fogok. -magyarázom Emmának. Igazából ez nem volt így megtervezve, csak közben találtam ki, de szerintem ezt fogom alkalmazni, ha más nem jut az eszembe. -Tudod ez úgy van, hogy van akinek ez az első vizsgája, mint például neked és ők sokat tanulnak, aztán másodikra majd megtapasztalják, hogy hogyanis kell ezt csinálni. Persze van olyan aki csak évek múlva lesz rutinos ebben. Nálam például úgy van, hogy tavaly nagyon izgultam és nem bírtam rendesen a tanulásra koncentrálni, mert annyira izgultam! Most mindig lenyugtatom magamat tanulás előtt és így mindjárt könnyebb az egész. Meg én nem azt csinálom, hogy egész hajnalban tanulok, aztán reggel csoda ha felébredek, hanem legkésőbb este tízkor befejezem a tanulást és jól kipihenten folytatom más nap!- beszéltem folyamatosan. Megnéztem a lány arcát, hogy hogyan fogadja ezt a sok információt és rájöttem, hogy nyilván kicsit elkalandozott, mert egészen érdekes arcot vágott, majd megkért mondjam el újból. Kicsit bosszankodtam magamban aztán elismételtem egy kicsit tömörebben a gondolataimat.
-És te, hogy állsz a tanulással egyébként? -kérdeztem a végén, hogy ő is szóhoz juthasson.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 24. 11:29
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 11:26 Ugrás a poszthoz

Emy  Cheesy

-Szóval, te nem rég jöttél és már is vizsgázol? -kérdeztem. -Én is a vizsga előtt jöttem egy picivel, de én inkább újrajártam a kilencediket! Persze, akkor lett egy barátnőm, aki szintén kilencedikes volt, amikor én is, így együtt vizsgáztunk.- mesélem. Amandával azóta ismerjük egymást, mióta ő megjött az iskolába. Na jó, végül is csak két éve, de nekem már az is egészen sok. Igazából örülök, hogy összebarátkoztam Amandával, mert együtt tanulunk, együtt készülünk a vizsgára, egy szobában lakunk, és sok mindent csinálunk még együtt. Úgy látszik Emmának még nincs egy ilyen barátnője, de akkor hátha engem megkedvel és én is tudok neki bármiben segíteni! Mondjuk én olyan vagyok, hogy ha valakivel egy picit beszélgetek és már is megszeretem az illetőt. Emmát már is barátomnak éreztem, pedig még csak pár perce beszélgettünk. Éppen válaszolni akartam Emma feltett kérdésére, mikor egy csupa fekete cica szökkent fel Emma combjára.
~Hm... Ő vajon ki lehet?~
-Áfonya? De aranyos neve van! Meg ő maga is nagyon rendes kiscicának tűnik!- nevettem fel. -Értem. Egyébként nem tűnsz visszahúzódó lánynak! Aranyos vagy!- jelentem ki. Emma nagyon rendes lánynak tűnik. Mivel még új, és nincs sok barátja, talán ezért azt hiszi, hogy vele van a baj, és ezért gondolja magát nem túl barátkozósnak. Pedig szerintem nem így van. Biztatásképpen hirtelen felindultságból megöleltem Emmát és ezzel a mozdulattal majdnem össze is nyomtam az ölében csücsülő Áfonyát. Nem tudtam Emma mit szól ehhez a hirtelen mozdulathoz, ezért egy kicsit zavarba jövök és elkezdek Áfonyához beszélni.
-Bocsi, hogy majdnem agyonnyomtalak!-kezdtem.-Hogy vagy? Jaj, fáj a lábad? Jaj, kis Áfonya! Nem akartalak bántani...-suttogtam a fekete cicához hajolva.
~Remélem nem néznek hülyének az emberek!~
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 11:51 Ugrás a poszthoz

Emmuci Angel

A lány az ölelést nem úgy fogadta, ahogy gondoltam. Szerencsére kellemesen csalódtam benne. Persze nem gondoltam bunkónak vagy ilyesmi, csak azért mégis mit várjak el egy lánytól, akivel pár perce beszélgetek és már is a nyakába borulok?! Amikor kijelentette, hogy megbízik bennem, egy kicsit azért furcsán néztem rá.. Persze nem azért, mert én meg úgy gondolom, ne bízzon meg bennem, hanem mert olyan gyorsan történik minden. Nem azért, szeretem a pörgést, de egy kicsit furcsa, hogy már is megbízik bennem. Igazából, nagyon örülök ennem a ténynek, mert én is úgy érzem, hogy megbízhatok benne. Ha viszont ő elmond nekem egy bensőséges dolgot, abban csak az a baj, hogy én nem tudom "viszonozni" , mert nekem nem nagyon van ilyen gondom, vagy ilyesmi, amit megtudnék osztani vele.
-Jól gondolod!- válaszolok boldogan a kérdésére. -Nyugodtan elmondhatsz nekem bármit, tudod nem vagyok az a fajta, aki hall valamit és már is elkezd pletykálkodni!-mondom. Itt a bagolykőn nem sokan vannak akik megbíznak bennem, de nem azért, mert azt hiszik pletykás vagyok, hanem inkább azért, mert én nem vagyok itt valami népszerű diák, sőt...
~Na mindegy, most ezen nem kezdek el keseregni!~
Elültem már a lábamat ezért inkább letettem a földre és úgy ültem hátradőlve a kanapén. Így hallgattam, mit mond Emma.
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 13:29 Ugrás a poszthoz

Mindenki
Sötétedés után

Még mindig nem tudom felfogni, hogy nekem jutott eszembe ez az ötlet és többen csatlakoztak hozzám, szóval már nem tudom visszacsinálni, kivéve, ha nem megyek el. Igen, ez lesz a legegyszerűbb. Senkinek nem fog feltűni, hogy nem vagyok ott. Várjunk csak, van egy apró bökkenője a dolognak. Én szerveztem, ezek után, hogy nézne ki, ha pont én hiányoznék?
~Bátorság Blanka! Bátorság!~
-Marcipán! -szólitottam meg kicsi aranyhörcsögömet, miközben beadtam neki a mai vacsoráját.-Nem jönnél el velem? Tudod, csak Emmát ismerem abból a társaságból, persze lehet, hogy eljön olyan is aki nem jelezte, de bevallom, egy kicsit félek. Lehet, hogy nem is fogjuk jól érezni magunkat, vagy lehet, hogy valaki idióta elkezd ijesztgetni minket és az elején lelépünk. Ki tudja?! -aggodalmaskodok, majd elkezdem simogatni Marcipánt. -Úgyhogy kérlek, gyere velem! -győzködöm. Előveszem a kis kefét és elkezdem kefélni a szőrét. Kiveszek pár jutalom falatot is, hát ha ezekkel sikerül levennem a lábáról! Miután végeztem a kényeztetés sorozatával felöltöztem egy normális, utcai ruhába és összepakoltam azokat a cuccokat amik elengedhetetlenek egy ottalváshoz. Mindenféle muris dolgot! Felkaptam a hátizsákomat a vállamra és begyömöszköltem Marcipánt a kis farmerdzsekim zsebébe. Zseblámpával indultam útnak. Már sötét volt!
~Biztosan jó ötlet ez?~
Mindegy most már nincs visszaút, mert itt állok a szellemkastély bejárata előtt.Belépek a helyiségbe és látom, hogy még senki sincs ott.
-Hahó! -kiáltok bátran. -Van itt valaki? -kérdezem már kevesebb bátorsággal és talán túl erősen szorítom közben szegény kicsi Marcipánt.
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 14:06 Ugrás a poszthoz

Rufus

A kis aranyhörcsögömet, Marcipánt, időszerű lenne már kivinni a friss levegőre. A legideálisabb helynek egyértelműen a rét bizonyul. Felveszem a magamra a fehér alapon tarka virágokkal díszített egyberuhámat és lábaimra csatolom egyszerű szandálomat. A hajamat előről oldalra tűzöm két fekete hullámcsattal. Még régebben kaptam karácsonyra egy miniatűr hörcsög pörázt ami pont megfelelő az én kis kedvencemnek. Ilyenkor azt szoktam ráadni és jót szorakozok, mikor olyan gyorsan elkezd sprintelni, hogy alig bírok utána menni. Mindig a bokrokat keresi, mik alá betud bújni. Eddig mindig mindig egyedül mentem a Rétre hörcsög legeltetés céljából, de most elhívtam több barátnőmet is. Sajnos egyik sem ért rá, ezért egy kicsit csalódottan indultam ki a kastélyból. Ráerősítettem Marcipánra a pórázt és jó erősen megmarkoltam a végét, nehogy elszaladjon, bár eddig még nem volt példa rá.
-Lassabban! Hé! -szaladtam utána nevetve. Ez a kis szőrmók soha nem tanulja meg kontrolálni magát!-Hékás! Àllj meg azonnal, külőnben nem kapsz vacsorát! Nem viccelek! -üvöltök utána. Mikor végre sikerült elkapnom a grabancát, fáradtan rogyok le egy fa tövében.
-Soha sem fog elfáradni! -suttogom, miközben megsímítom a hátát és újra szaladásnak ered.
~Eddig tartott...~
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 18:28 Ugrás a poszthoz

Rufus

Nagyon haragudtam Marcipánra, amiért ilyen zaklatott volt most. Eddig egyszer sem volt ehhez hasonló a viselkedése. Jó persze, volt, hogy egyszer-kétszer kiszaladt a kezemből és nem tudtam elkapni, de ez most sokkal másabb helyzet. Próbáltam megnyugtatni és elértem, hogy két percig ne mozogjon a lába, de utánakezdte előről az egészet. Közben felénk sétált egy fiú. Először csak a szemem sarkából láttam meg, aztán gondoltam úgy sem jön oda hozzánk és nyugodtan beszéltem az állatkámhoz, de a végén kiderült, hogy nagyon is felénk tart. Udvariasan megkérdezte segíthet-e és én először ráakartam vágni, hogy igen, de aztán rájöttem, hovy biztos nem azért jött a Rétre, hogy hörcsögöt kergető lányoknak segítsen...
-Köszi, de megoldom! -válaszoltam és tovább küszködtem.
~Vajon mi baja van ennek az állatnak?~
Amikor elfutott a hörcsög, fogtam a porázát és beálltam elé ahogyan a fiú tanácsolta, de a két lábam között kiszadt.
-Már bocs, de mi lenne a segítenél? -kérdeztem talán kicsit túl idegesen a fiútól.-Elegem van belőled!! Miért csinálod ezt velem??? -üvöltöttem hangosan. Persze ezt már nem a fiúnak hanem az én kis Marcipánomnak, akinek fogalmam sincs, mi a baja, de kezdett idegesíteni. Nem akartam bocsánatot kérni a fiútól, mert látja, hogy ideges vagyok, meg különben is úgykezdtem a hozzá intézett mondatomat, hogy már bocs, szóval nem hiszem, hogy nagyon meglenne emiatt sértődve.
~Különben is. Elég bajom van így is.~
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 20:21 Ugrás a poszthoz

Én is ezt hallottam!  Sad
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 22:22 Ugrás a poszthoz

Cheesy  Grin Amúgy én úgy hallottam, csak az általános iskolákban... Akkor viszon mázlim lenne nekem is.. Cheesy
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 23:47 Ugrás a poszthoz

Rufus

Sajnos nem szóltam a fiúnak, hogy a második megszólalásomat már nem neki szántam, így nem csodálkozhatok, hogy meghökkent egy picit. Bár furcsa, mert nyugodt maradt attól még, hogy azt hitte , hogy hozzá szólok olyan gorombán.
-Bocsánat! Nem neked szóltam hanem Marcipánnak! -próbáltam kivédeni magam. Az már csak rajta múlik,hogy elhiszi-e vagy sem. Kicsit azért vicces a helyzet ezért elmosolyodom, de nem nevetek, mert akkor bihtosan nem lenne hiteles az iménti mondatom. A srác előkapja a pálcáját és egy nem túl sikeres varázslatot hajt végre...
-Mondd megkérlek, hogy még is mi a csuda volt ez?! -fordulok felé felháborodottan.-Ggondolom vissza is tudod csinálni, mert ugye biztosan nem először hajtottad végre ezt a varázslatot! -nézek rá. Elvárom, hogy azt válaszolja, már legalább ötvenkettedjére csinálja ezt.-Gondolom én. -teszem hozzá. Bár fogalmam sincs mi  volt ez a varázslat, vagy, hogy van-e köze egyáltalán ahhoz, ami akart lenni. Marcipán ijedten felém futott. Még az a mázlim, hogy felém és nem teljesen más irányba.
-Nyugodj meg szépen Marcipán! -suttogom a jobb fülébe. Ép eszű ember nem beszél az állatához, más ember társasàgában meg pláne nem, de ki mondta, hogy én ép eszű ember vagyok?! A lényeg, hogy én nem voltam zavarban. Marcipán viszont lehet, hogy szégyellős, mert ismét megszökik. A fiú végre megmozdítja a lábait és segítségünkre siet. Halkan kuncogni kezdek mikor elkezdi kergetni a kis hörcsögöt.
~Vajon én is ilyen látványt nyújtottam?~
-Csak a szokásossal! Tudod. Magok meg zöldségfélék...-sorolom.-Bár ha jobban belegondolok, az utóbbi időben kicsit talán túl sok jutalombfalatot kapott. De ha egyszer megérdemli... -magyarázkodtam. Közben végre sikerül elkapnom Marcipánt. Lassan és óvatosan lehúztam róla a pórázt és beraktam a hátizsákomba.
-Na, mit csináljunk vele? -kérdeztem a fiútól és sóhajtottam egy jó mélyet.
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 14:30 Ugrás a poszthoz

Rufus!

A fiú azt mondta, visszatudja csinálni, de akkor, miért nem teszi meg?! Na mindegy, szerintem már el is felejtette, hogy egy kisebb szakadékot teremtett a földből. Igazából engem nem zavart, elfértem tőle, csak nehogy aztán elkapjanak minket, amiért megrongáltuk a gyönyörű rétet!
-Nyugi!-nevetek fel. -Elengedni már biztosan nem fogom! -bizonygatom. Egyébként tényleg nem szándékozom többet kiereszteni a kezemből. -Esetleg, visszamennék a kastélyba, leraknám a szobámba, aztán még ki jövök a rétre. Ha szeretnél megvárhatsz! Gyors futó vagyok!  -mondom, bár lehet, hogy így is sok voltmár neki a velem töltött idő és örül, ha végre megszabadulhat tőlem. Az is lehet, hogy azért jött ide, mert vár valakit és így is feltartottam. Azt már fel sem merem ajánlani, hogy velem is jöhet a szobàmig, míg berakjuk Marcipánt... Ezután a fiú bemutatkozik, szóval lehetséges,hogy még sem akar megszabadulni tőlem. A neve nagyon ismerős, de vele viszont még egyszer sem találkoztam. Biztos vagyok benne, hogy hallottam már ezt a nevet valahol, és csak róla lehetett szó, mert a Rufus nem egy szokványos név... Á, tudom már...
-Ó,hát te vagy a híres neves Rufus Saron, a Levitából! -szólalok meg. Eszembe jutott, hogy ő az a nőcsábász, akiről pletykálnak. Persze nem biztos, hogy minden igaz, amit mondanak! Mondjuk ha jobban megnézem, helyes fiú, nem is csodálkozom, miért szeretik ennyire őt!
-Én Blanka Carson vagyok, másodikos Eridonos, bár remélem nem sokáig! -mosolygok én is vissza rá. Gondoltam, ha már ő elárulta a nevét, nem lenne fair, ha én titkolnám! Na, most már elmondhatom, hogy találkoztam és még beszéltem is a híres Rufussal! Egyébként em tűnik beképzeltnek, ő talán el bír a hírnevével! Amúgy meg lehet, hogy nem is olyan nagy sztár, mint ahogy azt mondják. Lehet, hogy pletyka az egész, de én nem merem megkérdezni tőle, nehogy  megsértsem vagy valami.
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 16:13 Ugrás a poszthoz

Rufus  Cheesy

Akkor sem mondom el neki...  Rolleyes

Rufus, rendkívül furcsa módon próbálja eltüntetni a bűntény nyomait a földön. Ezen hangosan felkacagok.
-Igazad van. Így senkinek nem fog feltűnni! -kuncogok. Persze ironikusan értettem. Mégis ki ne venné észre, mikor ott egy jókora lyuk a földben? Az, hogy oda rugdosott a lábával pár földdarabot a lyukhoz, hogy betömje, nem sokat segített. Most mit csináljak? Kezdjek el homokozósat játszani? Végül is, mért ne? Vidáman felpattanok a helyemről, de még fogalmam sincs, hogyan kezdjek neki. Végül  pár lehullott levelet vittem a betakart lyukhoz és szétszórtam felette.
-Azt akarod, hogy hazudjunk? -kérdezem meglepetten. Jó, lehet, hogy ez nem nagy hazugság lenne, de azért mégis csak furcsa, hogy erre kényszerít. Minden mindegy alapon megrántom a vállam. -Tényleg az lesz a legjobb! -elmosolyodom, mikor Rufus kijelenti megvár. Igazából reméltem, hogy ezt fogja mondani, de így hallva még jobb a dolog!
-Hát, őszintén mondom, hogy nem tudom kiktől hallottam, mert nem láttam őket, csak már többször is felfigyeltem a Rufus névre. Első sorban azért, mert nem egy szokványos név, másodszor meg azért, mert egyre többször hallottam. A folyosó és, a kastélyon kívül is. -mesélem. -De mindegy. Hiszek neked, hogy nem vagy híres! -nevetek fel.
-Hát, köszönöm szépen! Nem sokan mondják, hogy szép a nevem!-pirulok el. Tényleg, szerintem még csak a családom hangoztatta ezt. Közben Marcipán egyre többet mocorgott a kezeim között (gondolom szökni akart) úgy, hogy közöltem Rufussal, hogy mindjárt jövök.
Kisétáltam a Rétről. Onnan már futottam egészen a kastély bejáratáig, de nem gyorsan. Inkább csak olyan kocogós tempóban, mert elég volt az nekem. Felszaladtam az Eridon házhoz, be  a szobánkba. Éppen senki sem volt ott, csak szét szórt füzetekkel és könyvekkel találkoztam. Az én részem sem volt túlzottan rendben, sőt... Marcipánt beraktam a ketrecébe és adtam neki egy kicsit enni aztán indultam is vissza a Rétre, mert Rufus biztosan nagyon epekedve várt már engem. Persze csak viccelek, alig ismerem még. Az is lehet, hogy visszamegyek és hirtelen azt sem tudja ki vagyok, bár mondjuk nem tudok semmiféle amnézia betegségéről úgy, hogy az arcomra azért tán csak emlékszik.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 25. 16:13
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 16:26 Ugrás a poszthoz

Emmuci  Kiss

Emma egy nagy dolgot mond el magáról. A családi hátterét. Igaz, nem régóta ismerjük egymást, sőt, alig egy szűk félórája, de mégis olyan jó hallgatni őt, és olyan jó azt érezni, hogy megbízik bennem! Büszke vagyok magamra, hogy ezt tudtam kihozni egy lányból. Hogy magával vetekedjen, hogy mit mondjon el nekem és mit nem. Noha nem az volt a fő célom, hogy mindent kiszedjek belőle, de jó, hogy őszinték vagyunk egymással. Aztán mégis megbántam a dolgot, mikor Emma elkezdett sírni. Őszintén megsajnáltam!
-Nyugi!-csitítgattam. Először nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet megsimogatni a fejét, de végül próba-szerencse alapon csak megtettem. Reménykedtem, hogy ne üvöltsön le és küldjön el melegebb éghajlatra. -Ha érdekel, szerintem nem vagy rossz nővér!-mondom őszintén.-Én is elmentem volna, hiszen menekülni akartál és jött a lehetőség. Még jó, hogy kihasználtad!Honnan tudod, lehet, hogy ha nem jössz el, akkor még az nap kórházba kerülsz mondjuk és Eszter akkor is egyedül marad! Bármi megtörténhet!-próbálom megnyugtatni. Nagy a valószínűsége, hogy én is otthagytam volna, bármennyire is megbántam  volna utána.
~Ilyen az élet!~
-Ez remek ötlet! Küldjön neki levelet! Én tudom hol a posta. Ha gondolod, itt gyors megírhatod, aztán elmehetünk együtt feladni a levelet!-ajánlom fel. Persze, ha egyedül szeretné megoldani azt sem bánom, de azért szeretnék ott lenni vele!
-Tudod, hogy hol tartózkodik jelenleg?-kérdezem a biztonság kedvéért. AZ a legfontosabb, hogy hol lakik nem? Különben, hogy küldenénk el a levelet?
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 25. 16:27
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 17:14 Ugrás a poszthoz

Valakiii? *_* Kihalt a csevegő.. Undecided
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 22:28 Ugrás a poszthoz

Rufus!  Angel

-Hirtelen elfelejtjük? -kérdezek vissza szemöldökömet ráncolva. Végül is nekem mindegy, a lényeg, hogy hazudnunk kell. Rufus próbálja szebben megfogalmazni a hazudni szót, de a végeredmény ugyanaz. Amúgy meg, lehet, hogy nem is kell füllentenünk, mert lehetséges az a verzió is, hogy senki sem veszi észre a lyukat. Az lenne a legjobb! Viszont most akkor is muszáj lesz nem az igazat mondanom, mert Rufust érdekli, milyen szövegkörnyezetben hallottam a nevét.
-Csak annyit hallottam, hogy Rufus. -mentegetőzök. Azért még sem mondhatom, hogy azt hallottam mindenféle lánnyal kavar. Egyrészt nem akarom, hogy miattam szidjon le valaki olyat, aki nem is csinált semmit, másrészt meg nem akarok én is pletykálkodni. Én lezártnak tekintem ezt a témát, de ha ő valamit még kérdez ezzel kapcsolatban, én komolyan mondom, hogy nem fogok rá válaszolni.
-Igen. Rohantam vissza hozzád! Ezt a távot is olyan nehéz volt kibírni nélküled! - nevetek fel. Gondolom ő nem olyan, hogy megsértődik ezen, tán csak szorult belé némi humorérzék. Egyébként érdekes, mert soha nem jöttem ki a fiúkkal régebben. Itt meg ezzel a Rufussal tudjuk ugratni egymást és én ha jobban belegondolok, még nem csinálta  ilyet.
~Alan!!!~
Jutott hirtelen eszembe. Ő volt az egyetlen fiú eddig akivel jártam. Meglehetősen rövid és unalmas volt a kapcsolatunk. Eleve úgy kezdődött, hogy az első találkozásunkkor már megcsókolt és megkérdezte, járnék-e vele?! Èn meg persze belementem, de nem a fiú tetszett, hanem a helyzet, hogy valaki szerelmesen gondol rám. Elég csúnyán szakítottunk utána.
-Tényleg, neked volt valaha barátnőd? -kérdeztem hirtelen Rufustól, bár a pletykákból ítélve tuti volt már neki, vagy még most is van..
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 09:41 Ugrás a poszthoz

Ruuufus  Cheesy

Rufus rám kacsint és én ezen csak nevetek, mert olyan kis aranyos, ahogy becsukja egyik szemét, a másikat meg nyitva hagyja. Mikor megin kérdez valamit azzal kapcsolatban, amit én már lezártam, csak mosolyogva nézek rá és nem szólok semmit.
-Mérted is az időt? Hogy te milyen ellenállhatatlanul szupertökéletes személyiség vagy... -nevettem fel. Rájöttem, hogy milyen nagy hiba volt tőlem, hogy megkérdeztem tőle, volt-e már barátnője. Azt hiszem, elárultam magam...
-Na jó! -veszek erőt magamon.-Őszinte leszek hozzád, de tényleg ne mondd el senkinek! Azt hallottam rólad, hogy sok lánynak szoktál udvarolni egyszerre. Meg, hogy volt egy lány aki visszautasított téged! Meg, hogy volt egy másik lány, akivelegyszer láttalak a falatozó gyorsétteremben, de azzal nem tudom mi van. Ja, meg, hogy belekeveredtél valami ügybe, mert valaki cigarettát szívott. Vagy valami ilyesmi... Persze ezekből nem tudom mi az igaz, és mi nem... -mesélek el neki mindent, amit róla hallottam.
-Na most már boldog vagy? -nézek rá. Jó sok mindent kiszedett belőlem. Alig bírtam abbahagyni a beszédet.
-És a barátnőd bagolykős volt? -kérdeztem, hogy eltereljük a témát. -Tényleg, te honnan érkeztél? -érdeklődtem. Az egyik legrosszabb tulajdonságom a kiváncsiság, ami persze valamikor jól jön, de nem mindig...
Ó, régen mindig azt kívántam., hogy bárcsak gondolatolvasó lennék! Akkor most tudnám, hogy mire gondol Rufus. Tudnám, mi a véleménye rólam! De jó lenne! Jaj, már megint kiváncsi vagyok...  A fa törzsének támasztom a hátamat és törökülésbe teszem a lábaimat. Rufus már egészen jól elhelyezkedett én meg eddig egyenesen és mereven tartotam a hátam, de most, hogy neki támasztottam a fának, sokkal kényelmesebb. Közben kiveszem a hajcsatokat a hajamból és újra tűzöm a loboncomat. Mennyivel jobb így, már nagyon ki volt lazulva.
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 13:53 Ugrás a poszthoz

Legalább mi tartsunk össze!! Cheesy
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 13:58 Ugrás a poszthoz

Micsoda? Milyen rendőrök? Milyen suliban?
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 14:22 Ugrás a poszthoz

Szia Amira! Cheesy

Sophie: Hah...a középiskolásoknak ezek szerint nem lesz ez... Ohh yeah! Angel
Nyugi, ott lesznek a barátaid is, jó lesz együtt! Cheesy
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 14:31 Ugrás a poszthoz

Emmus  Cheesy

-Én is nagyon remélem, hogy még ott van a húgod, mert ha nem akkor sajnos nem tudjuk eljuttatni hozzá a levelet! -gondolom végig a dolgokat hangosan. Amíg Emma elment papírért és tollért, addig én végig gondoltam a ma délutánomat. Az elején még nem gondoltam volna, hogy ma postára is fogok menni, vagy, hogy egy lány sír és nagyjából sikerül megvigasztalnom.
~Olyan jó érzés!~
Megmarkoltam a kis tündérkét a láncomon és az suttogtam, hogy: "Köszönöm!" Biztos voltam benne, hogy ez a bátyám műve volt! Na igen, én egy kicsit nem vagyok normális, szóval támadnak érdekes gondolataim... Emma hamar visszaért és úgy láttam örül, hogy megvártam őt, de ez csak természetes, miután eddig itt voltam vele.
-Csak írd le, amit mondtál nekem az előbb! Őszintén! -tanácsolom. Mindegy, hogy mit ír, a lényeg, hogy őszinte legyen! Amíg írt, én végig mértem őt. Gyönyörű barna haja volt. Az egyik mugli barátnőmnek is hasonló a haja, Sarah-nak. Ő mindig azzal jött, hogy neki milyen gyönyörű haja van, és, hogy mindenki őt dicséri.Most jöttem rá, hogy mennyire igaza van! Tényleg gyönyörű az ilyen haj! Na, majd, ha hazamegyek Atlantába, akkor elmondom neki, hogy igaza van! Emma, miután végzett a levélírással szépen becsomagolta a teleírt papírt a borítékba.
~Milyen precíz!~
Bezzeg én, amikor végzek a levélírással mindig csak hajtok egyet rajta és belegyűröm a hófehér borítékba.
-Remek!-mosolygok. -Akkor szerintem indulhatunk is!- mondom és feltápászkodok kényelmes helyemről.
-Jössz?-nézek le rá.
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 16:35 Ugrás a poszthoz

Emma


Örültem, hogy végre elindultunk, mert már nagyon izgatott voltam. Mondjuk, ha én izgatott voltam, akkor mi lehet szegény Emmával. Ő biztosan dupla hiperszuper izgatott a levélfeladás miatt. Elindultunk. Kiértünk már a Társalgóból és az északi torony felé vettük az irányt. Emma még nem volt a postán, és igazából még én sem, csak elmentem előtt párszor, de én vezettem őt. Útközben néha már nem bírtam ki és összevissza beszéltem szegény Emmához. Azt gondoltam, ő biztosan nem figyel most rám, mert legkevésbé érdekli az én fecsegésem.
-Annyira izgulok! Te is?-kérdezem és közben újra tűzöm a hajamat.-Vajon, hogy néz ki a posta belülről? Vajon, hogyan kell feladni a levelet? Szerinted sokan lesznek ott? Megvárjalak kint, vagy bemenjek veled? Ott lehetek én is, ugye?- persze ezek a kérdések nem vártam megválaszolásra. Csak ezzel tudom levezetni a feszültséget. Megint újra csináltam a hajamat, mert egyszerűen nem bírtam mást tenni.
-Hát itt vagyunk!-jelentettem ki, mikor odaértünk a bagolyház ajtaja elé. Persze felesleges volt mondanom, mert lehet, hogy Emma rájött magától, de idegességemben ez csak úgy jött.
-Menj csak nyugodtan előre!-mutattam az ajtó felé.
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 20:29 Ugrás a poszthoz

Sziasztok!

Miért Nina? Smiley
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 27. 18:44 Ugrás a poszthoz

Rufus

-Persze, hogy irónia!-nevetek fel. -Mondjuk, ha jobban ismernélek, lehet, hogy mondanék rólad ilyet, de most még nem.-gondolkozok el, mert semmiképpen nem akarom megbántani. Még egy embernek sem mondtam ilyesmi félét, úgy, hogy főleg nem egy olyannak fogom, akit alig ismerek és nem is ez a véleményem róla. Persze nincsenek rossz gondolataim vele kapcsolatban!
-Ez nem kibeszélés a hátad mögött, hanem...-kutattam az agyamban, hogy megvédjem a hátba támadóit. -Hanem hangos vélemény kinyilvánítás!-vágom rá büszkén mosolyogva. -Egyébként nincs mit. És remélem tényleg köztünk marad a dolog!-teszem hozzá. Nem azért, mert nem bízok meg benne (noha alig ismerjük egymást), hanem csak, hogy megerősítsem mennyire fontos, hogy ne tudódjon ki a "szitu".
-Óóóó! London csodaszép hely!-mondom és teljesen elvarázsolódok pár percre. Mindig is elszerettem volna menni oda, és azt terveztük a családdal, hogy idén kilátogatunk oda is! A London eye-t muszáj lesz látnom! Jaj, meg a Big ben-t is!!!
-Szeretsz ott élni? Jaj, miket beszélek, biztosan imádsz ott lakni!!! -pörgök be.-válaszolok még mindig felvillanyozódva. -Mikor mész legközelebb haza? Minden híres helyen voltál már? Születésed óta ott élsz? Jaj, mesélj valamit róla, kérlek!-egy kicsit sokat kérdeztem szegénytől így hirtelen, de hát London!! Ne szórakozzon már! Az a legeslegeslegselegkedvencebb helyem, bár még soha nem voltam ott, de láttam már róla rengeteg képet és húúú! Közben pedig jól elhelyezkedtem, hogy kényelmesen tudjam hallgatni Rufust amint mesél nekem Londonról. Feltéve, ha figyelembe vette azt a szót a mondatomban, hogy "kérlek!" és mesél róla nekem.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 27. 18:44
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 28. 22:44 Ugrás a poszthoz

Yvonne


Késő volt már, nagyon késő éjszaka. Eddig mindig elbírtam aludni vizsga előtt, de a Repüléstan mindig nagyon parás és nem bírtam ki, hogy ne menjek le a konyhába és ne egyek valamit. Ha izgulok, vagy ha stressz helyzetben vagyok, az egyetlen dolog ami segít, az az evés. No persze nem éjnek éjjelén szoktam eszegetni, éppen ezért is furcsa most ez. Mindig is féltem a sötétben! Kellett egy kis idő, mire összeszedtem a bátorságomat és útnak indultam. A pálcám a kezemben volt, hogy lássak egy picit és ne féljek annyira. Mire oda értem már nagyon megéheztem. Leültem az egyik asztalhoz és csak gondolkoztam csendben. Ekkor jutott eszembe, hogy a táskámba, ami most is rajtam volt, tettem a múltkor egy kis ennivalót. Elővettem és megláttam egy jó nagydarab sajtot. Szeretem a sajtot, de azért valami sokkal jobbra emlékeztem.
~Na mindegy. Ez is jó lesz!~
Letéptem egy aprócska falatot és elkezdtem idegesen rágcsálni. Idén egy vizsga miatt sem voltam ennyire nagyon ideges, de ez az utolsó és egyben legszörnyűbb megmérettetésem így érthető, miért ülök ilyen későn a konyhában, sötétségben sajtot majszolva. Nem. Mégsem érthető, mégis miért csinálom ezt?! Ha Amanda most látná ezt mondaná: "Blanka. Szánalmasan festesz! Mit szenvelegsz itt nekem? Na, feküdjél le azonnal és aludjál, mert így nem vizsgázhatsz holnap! Megértetted?". Hát kb. ezt mondaná a kis aranyos barátnőm. Mondjuk, ha jobban belegondolok, igaza lenne. Vissza kellene mennem, és le kellene feküdnöm aludni. Csak egy baj van! Nem vagyok álmos, pedig csináltam elég sok megerőltető dolgot ma és elég késő is van már, de nem.
~Hát jó. Ha nem, hát nem.~
Azzal téptem még magamnak egy jó nagy falat sajtot és tovább bambultam
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:44
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Blanka Carson összes hozzászólása (57 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel