28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Guinevere Frances Yazel összes RPG hozzászólása (33 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. június 10. 16:40 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  

- Sajnálom, ha kiábrándítottalak - húzom el a számat, nem terveztem én csóri pasit elkeseríteni, hogy bizony vannak nők, akik nem tőle merülnek ki és hogy a globális felmelegedés sem azért téma, "cuz he's so hot".
Nem sűrűn szoktam embereket ara kérni, hogy maradjanak, általában elérem, hogy tőlem tegyék ugyanezt... de most egyszerűen nem ment, a nővérektől eltekintve napok óta egyedül vagyok, ezzel a nagy rakás szarral, ami a életem és még lehet felkötöm magam az ágy lábára, ha túl sokat maradok egyedül.
- Megnyugtató. - Mert tényleg az, még ha más most fel is háborodna, mert mit képzel, hogy ezt csak úgy eldönti, a megkérdezésem nélkül. Nem tudom, hogy jutunk a latexcuccok kitárgyalásáig, de csak sikerül, ott vagyunk, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Nekem az egyetlen gondom vele, hogy most fel se tudnám venni, anélkül, hogy elszabnám.
- Ez alatt a kórházi szar alatt nincs rajtam semmi. Nagyon fura - állapítom meg rezzenéstelen arccal, a takarót lejjebb tolva kicsit, így éppen kivillan a combom, de elég nyilvánvaló, hogy a nadrág az csak úgy... elmaradt.
- A helyzet szülte, én sem tudtam, hogy az leszek. Csak elnyelte az aprómat, én meg rávágtam dühömben... hiba volt. Amúgy sem tudtam, hogy tervezel jönni - bólogattam párat, mert az üveg az úgy fröccsent be rajta, mintha ott sem lett volna, a kezemet azóta már helyrehozták, ez persze nem jelenti azt, hogy elpusztíthatatlan lennék.
Jól esik az érintése, a tény, hogy itt van, mikor lehetne máshol is, biztosan akadna annál fontosabb dolga is, mint hogy itt dekkol és mered egy emberi roncshalmazra. Mert kétségkívül valami nincs rendben velem, ezt pedig modellezem is, az ujjaim az ágykeretbe préselve, mielőtt visszaülök a seggemre.
- Én nem bántok senkit - vonom meg a vállam. Sokkal inkább mások bántanak engem, ez már nem annyira részletkérdés. Mert hallom a szisszenést, de nem tudok mit tenni, most éppen ez is a részem.
- Fogalmam sincs. Míg ki nem engednek - dőlök neki kicsit, de nem esem túlzásokba, csak hagyom, hogy átöleljen. Ettől egy kicsit jobban érzem magam, még ha nem is sokkal. - Szóval remélem nem sokáig, ha a húgomon múlik, lehet, hogy elpusztul csóró malac.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. június 10. 16:55 Ugrás a poszthoz

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.

- Oh, ja tényleg, néha elfelejtem, hogy te ilyen... "illedelmes" lány vagy. - Keresnem kell a szót, nem talál utat egyből a nyelvem hegyére, akárhogy is erőltetem, azt hiszem, hogy nem használom eleget. Ettől még el tudom képzelni a tigriscsíkos cuccban és hát... a pasik helyében tudnék vele mit kezdeni. De nem ezért vagyok itt.
Nem tudom, hogy sikerült ennyire lerendezni magamat, de csak megtörtént, most meg itt vagyok és lehet, hogy nem ártott volna melltartót venni. Az meg mégis hogy nézett volna ki?
- Már nem az üveget célzom, elsőre sikerült és nem volt bölcs döntés - rázom meg a fejemet rezzenéstelen arccal. Akkor sem lett komoly bajom, de jót tett a kezemnek, hogy folyamatos ápolás alatt volt, mert istentelenül összekaristoltam. Most már csak az égésnyomok hegei látszottak, abból sem sok, hálistennek.
- Az jó lenne. Sőt. Több, mint jó - csukom be a számat jó gyorsan, mert mégsem kéne úgy kinézem, mint egy facebook matricának. Helyette inkább igyekszem úgy a felsőm után nyúlni, hogy ne fájjon, de kevés a siker. Ki is bújok a mini topból, a az egyetlen, ami takarja, és úgy fordulok, hogy lássa a belilult területet, ahol összeb.sztam magamat. - Nem terveztem ennyire szép színes egyéniséggé válni.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. június 10. 22:00 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő



- Hát ez borzasztóan néz ki - szakad fel belőlem a nevetés őszintén, ahogy a kisfiúra bök, aki éppen tekereg valami olyan zene ritmusára, amit rajta kívül senki nem hall. Vagy lát. Ízlések és anyag kérdése a dolog, én mondjuk egyik módon sem érzékeltem a ritmust. Egyértelműen nem az én világom a prüntyőke, akár hogy is próbálom elképzelni a dolgot.
- Ebben valahogy nem kételkedtem. - Nem úgy néz ki, mint aki életunt, vagy kiégett, pedig mind a kettő elő szokott fordulni, mikor az ember túl sok időt öl olyanba, amit még csak nem is szeret csinálni. Az ismerőseim között sok ilyet találtam már, általában mélyen is voltak az önsajnálatban ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk. - Attól függ, az elismerésem szeretnéd, vagy valami többet?
Nem szeretem kerülgetni a dolgokat, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mire is vágyott. Az esetek nagy többségében ez nem egy vállon veregetés, nem ez az emberi természet alapja. Kellemetlen, nem? Nem, ha a helyén tudod kezelni a dolgokat.
A pincérlány kivesz az észből, szívem szerint még meg is rángatnám, de az nem lenne túl kifinomult, meg fel is kellene kelni, sőt, még az italom is lehet, hogy kilöttyenne, ennyit pedig nem ér meg az a fruska, így elengedem a dolgot, meglehetősen gyorsan.
- Szavamon? Miben? - kérdezem széles vigyorral, miközben végighúzom a kezem a torkomon lassan, majd az államon, összezárva a levegőben az ujjaim, mint aki éppen ráfogott az elhangzottakra. - Nem adtam el neked a lelkem.
Azt hiszem, ez talán kicsit elhamarkodott kijelentés is, mert nevetget itt maga elé, mielőtt még valami ismerősének mutogatna, amit nem tudok hová tenni. Természetesen csak addig, míg meg nem jelenik a kis papírosa, amit elém is tol, én meg felnézek rá, kissé habozva, de elvéve a tollat.
- Nagyon remélem, hogy ez egy átlagos papír és nem valami trükk, hogy eladj egy osztrák bordélyba - nézek rá sokatmondóan, mielőtt a teljes nevemet a papírra vésném, szép, olvasható betűkkel, hogy meglegyen a boldogsága. Utána vissza is toltam, mielőtt magam alá húztam volna a térdemet. - Előre szólok, hogy a szerveimből nem profitálsz.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. június 21. 20:33 Ugrás a poszthoz

Gangsta daddy

Még nem igen sikerült megszokni, hogy a koliból kicuccoltam, a csillaghoz meg be. De ismerjük el, hogy jóval kényelmesebb, hogy a fürdőkádban el lehet tespedni és nem a tusolóban tudok le mindent 3 perc alatt, fertőzésektől rettegve. Negatívum? Nisa továbbra is morcos, amiért kiköltöztem.
Éppen Duploval játszunk a nappaliban, mire az órára sikerül néznem és realizálom, hogy még mindig nem sikerült egy bugyinál többet felvenni. A dudálásra elnyomok egy káromkodást, majd szaladok is öltözni. Persze csak az után, hogy adok egy nagy csókot a kutyus nózija hegyére. Beleugrálom magam egy rövidnaciba, majd találomra felrántok egy pólót. Nem talált, ez nem az enyém. Mindegy.
- Nem, nem, jövök - rángatom magamra a napsárga converset, majd vigyorogva be is csukom magam után a lakást. Még sehol senki, így a falnak dőlve várok, mi legyen.
- Én! - felelek, a kezemben szorongatva a pórázt, meg a nyakörvet, amit előre megvettem, miután tanácsolták. Oda is szökdécselek, majd egy kék tincset odébb fújva nézek fel szép mosollyal Igorra. - Duplo szétcincálta az új labdáját. Ne mondd meg neki, hogy tőlem tudod.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. július 24. 13:41
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. július 24. 13:55 Ugrás a poszthoz

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.

- Nem ez a szó rá? Még sokat kell tanulnom. - A magyar bonyolult nyelv és bárki, aki mást állít, az egy megrögzött hazudozó. Persze, jó tanáraim vannak, mert a fura lányok is sokat segítenek, meg Igor is eléggé, bár neki elég sajátos elképzelései vannak a korrepetálásról. Inkább követem a nőt, hogy ki is lyukadjunk valahová, ne csak lebegjünk az éterben, mint gólyafos a levegőben. - Az jó lenne.
Nem vagyok gyógyszerfüggő, leginkább semmilyen függésem nincsen, de ez az érzés mostanság konstans volt, a fájdalomcsillapító pedig jót tett volna rá. Vannak házi praktikák is, de a nagy többségük sok energiát és hozzávalót igényel, én nem az vagyok, aki ezeket otthon összedobja.
- Hát... ennél rosszabb nem hiszem, hogy lehet, nekem bármi megfelel, amiben egy fikarcnyi esély van, hogy segít - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, de fáj, így fel is szisszenek elég hangosan. Olyan szúrós érzés az egész, nem élvezem, pedig van olyan fájdalom, ami kellemes. Egyértelműen nem ez az. Van olyan pont, ahol hangosan felnyüszítek, nem jó érzés.
- Most épp szúr és ez szaaaaa... - a keze után is kapok, mert nem kellemes, nem jó, fáj, de még épp időben eszmélek, hogy ne érjek hozzá. Veszek lassan egy mélyebb levegőt, majd visszaejtem magam mellé a kezem és a plafont bámulom. - Bocs. Viselkedek, csináld csak.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. július 31. 15:36 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  

- Nem, a fordítóketyere szerint nem - rázom meg a fejem, mert amit mond, nem az, amit én kerestem eddig. Nem is stresszelem magam rajta, helyette csak felszusszanok, az ágyam piszkálgatva kicsit. - Öh... majd ha egyszer lesz időd... segítenél? Kezdem kicsit unni, hogy itt lakom, de nem sokat értek a nyelvből e nélkül.
Normál esetben biztosan sokkal kihívóbban és pofátlanabbul kérem meg rá, hogy adjon már nekem nyelv-leckéket, de most nem itt tartunk, egyszerűen csak végignyalom az ajkaim és tovább figyelem, ahogy az ágy mellett ül. Szeretem a tetoválásait nézni, a haját, az arcát, szép ember.
- Oh az csak neked szól, de ezt most látják a nővérek is - nevetem el magam, hangosan, ami azért kellemes meglepetés még a számomra is, hiszen... nem volt jó kedvem a napokban, nem volt miért, leginkább csak féltem attól, hogy mi történik velem, körülöttem, mit tehetek, ha nem figyelek eléggé.
Ahogy a tekintete végigszánkázik a combomon, kicsit meg is nyalom az ajkaim, közelebb csúszok hozzá, talán most a kezét a lábamra is húznám, ha nem félnék tőle, hogy kárt okozok benne. Én. Igorban. Ez egyszerre abszurdul nevetséges és elkeserítő.
- Remélem, hogy nem, nincs ügyvédem - húzom el a számat. Nem akartam én azt az automatát bántani, ő nem ártott nekem, azon túl, hogy létezik. Rosszkor volt rossz helyen, ha most Japánban lenne két falu közt félúton, még most is élne.
Hozzá bújok, közel, a fejem a vállába fúrva, nem akarom, hogy elengedjen, vagy bárhová menjen, csak hogy itt maradjon és beszéljen. Mindegy, miről.
- Az égéseim kezelgetik, már egész jól állnak - sóhajtottam, az orrom kissé a nyakának érintve, a leheletem a bőrét érte, míg a kezeim csak az ölembe téve pihentettem.
- Uh... igen. Ro hozott haza egy minimalacot a koliba, hogy meg akarja tartani. Elvileg az övé, de nem szívesen hagyom vele kettesben, szerintem előbb-utóbb elpatkol.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 19. 14:58 Ugrás a poszthoz

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.


- Milyen egy ál-szent? Olyan fura ruhákban van, mint a templomos képeken a csávók? Meg a csávók, akikről azt mondják, nők? - kérdezem, a plafonra pillantva, össze is vonva a szemöldökeimet, ez a meghatározás nekem most nem teljesen egyértelmű. Sosem láttam még álszenteket. Azok a ruhák nagyon nem babák már, csupa lógó függöny. - Vagy ilyenek?
Le is szegem az állam, olyan dupla-tokám van, hogy tanítani kellene az iskolákban. Ilyen egy igazi áll-szent. Nem, ennek nincsen semmi értelme, inkább fel is emelem a fejemet.
- És mennyi időnként kell meginni? - kérdezek vissza, ha anya itt lenne, tuti szólna, hogy még vannak fontos kérdések, amiket nem tettem fel, mint hogy milyen mellékhatásai vannak... vagy ilyesmi. Talán én is rákérdezek, de az is lehet, hogy nem. Most még pihentetem, ennyi biztos.
- Ja, nem, semmi baj, kezdem megszokni a fájdalmat. Van, amit egészen kedvelek is, csak ez... hát ez nem az - állapítom meg, meg sem moccanva az előző pózomból, talán ha elég mozdulatlan vagyok, akkor annyira nem rossz az egész. De. De, az. - Csak nyugodtan.
Miután végez, fel is ülök, majd elkezdem magamra visszaügyeskedni a felsőm. Máskor talán megkockáztatnám, hogy hazamegyek melltartóban, de most még azt sem sikerült hozni. Szóval csak figyelem őt, igazgatom a felsőm, majd a kezében tartott papírra pillantok.
- Nem hiszem, hogy van. Mennyi idő alatt kellene elmúljon? Már, a fájdalom - kérdezem, miközben a bakancsba bujtatott tappancsaimra nehezedem és lemászok az asztalról. - Ha van kedved, valamikor ihatnánk egy kávét.
Majdnem hozzáteszem, hogy mint barátok. De aztán nem mondom ki végül, reményeim szerint tudja, hogy nem akarom felszedni. Túlságosan lefoglal egy ember. Szomorú.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 22. 10:40 Ugrás a poszthoz

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...


Kicsit felnevetek, tetszik a férfi lelkesedése. Lehet, hogy szólok neki. Lehet, hogy tényleg szólnék neki, ha...
- Ha gondolod, majd megadom a számomat, aztán... - feltartom a kezem, épp olyan pózban, mintha mobilt tartanék, még mindig széles mosollyal az arcomon. Sokkal rosszabb napra számítottam a reggel alapján, bárki legyen is a férfi, a karmám jó volt mostanság. - Jártam arra. Már a faluban, azaz, a szökőkútban, meg a boltban, ahol volt egy tök, ami beszélt, de nem be... áh mindegy.
Most először érzem úgy, hogy nem sok értelme van annak, amit mondok. Mármint, komolyan, mintha teljesen bolond lennék. Tiszta fiktív hatása van az egésznek, pedig nem volt az, sőt, nagyon is megtörtént már minden, amit említettem.
- Úgy érzem, írásos panaszt kell tennem a megfelelő szerveknél - bólintok párat, fontoskodva, mielőtt ismét elnevetném magam. Ez az ember nagyon is tud valamit, talán ha máskor, máshogy találkozunk, már megpróbáltam volna felszedni. Úgy komolyan. A mostani kis kilengéseim csak olyan félgőzzel történnek.
- Akkor úgy tűnik, ez a szerencsenapod - nézek fel rá, nagy szemekkel, aztán a tekintetem az ajkaira terelődik, egy egész hajszálnyit még közelebb is hajolok, kissé nyújtózkodva. A csuklóm a vállára támasztom, nem akarom összetörni, mert bár mások számára ez abszurdnak tűnhet, számomra most valós, fájdalmasan zavaró probléma. Csak hajolj közelebb.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 23. 01:42 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  


- Tudom. Már ki is fejtettem egyszer, mennyire szimpatizáns vagyok a tanárokkal - bólintok magam elé. Az agyam nem szita, csak vannak helyzetek és alkalmak, mikor szelektíven működik. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyire érdekel valami, vagy sem, csak hogy mennyire volt pozitív vagy negatív a nap, mennyire voltam magamnál.
Végigpillantok a kivillanó combomon, nem ártana kicsit menni és lebarnulni, de erre nem a kórház a legjobb hely, pláne nem, mikor hajkurásznak a nővérek. Ettől még persze, egy gyors reggeli napfürdő a tetőn talán bele is férhetne.
- Menten megsajnálom őket, várj. Majd veszek fel latexot Ivánnak, meg valami csipkét Istinek. Csak megvigasztalódnak - forgatom meg a szemeim, nem hiszem, hogy ezzel különösebb reakciót váltanék ki belőle. Mert hát úgy kimondottan... nem volt köztünk semmi, csak járogattam a koncertjeire néha, meg elmentünk erre-arra.
Az ügyvédes dolog miatt nem nevet ki, csak bólogat pár sort, ami meglehetősen fura is, de nem teszem végül szóvá.
Jól esik, ahogyan átkarolt, szinte már gyengéden, a fejem a vállának is döntöm. Az ajkam egyszer-kétszer ér a bőréhez, mielőtt apró csókot nyomnék a füle tövébe, egész halványan elmosolyodva.
- Már látom is, ahogy az asztalra csapsz - nevetek fel csendesen, mielőtt még egy egészen kicsit közelebb csúsznék hozzá. Mélyen szívom be az illatát, jól esik, hogy itt van, egyszerűen csodás. - Hát, nem, ilyen nagyon mini kis élő furaság. De igazából mindegy, nem fontos, csak... szeretnék már kikerülni innen. Lassan begolyózok itt. Eltereled a figyelmem kicsit?
Még meg is vonogatom a szemöldökömet, mielőtt újabb apró csókot nyomnék a nyakába. Csak piszkálom, természetesen.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 30. 12:47 Ugrás a poszthoz

Gangsta daddy

Duplo kicsit vehemens tud lenni. Na, nem velem szemben, nekem még azt is hagyta, hogy ráadjam a pulóvert, meg a napszemüveget, meg a múltkor beült mellém a kádba, de Igorral szemben néha kicsit olyan rebellis, mint aki nem teljesen ért egyet az ember terveivel. A kocsibaültetés is valahogy így zajlódhatott, gondolom.
- Jövök már, na! Ennyire sietünk? - kérdezem, de hagyom, hogy a derekam átkarolva megcsókoljon, a fejem hátravetve még el is vigyorodom utána egy kicsit, mielőtt végigsimizok a pofiján.
Végül behuppanok a kocsiba, meg bekötöm a biztonsági-övet is, mert nekem nem hiányzik, hogy a kocsi egész úton mást ne csináljon, mint sípoljon, meg vinnyogjon és mondja a magáét.
- Akár beugorhatsz te is, vagy mehetünk közösen, ahogy szeretnéd. Nem tudom, mennyire érsz rá ma. - Ez utóbbi egy állandó probléma az életünkben, ő kb folyton úton van, én meg igyekszem elfoglalni magamat. Ezért is szeretem annyira Duplót.
Igazából ez egy jó kérdés volt, vonok is rá egyet a vállamon, hogy hát a fene se tudja, miközben kibámulok az ablakon, a fejem az ajtónak biccentve. Nem
voltam soha egy nagy kocsiban utazós, elálmosodom tőle.
- Nem, voltam már bent egy párszor egyedül, szóval tudom, hogy ki jön velem haza - jegyzem meg, miközben egy kívülről ráragadt koszpöttyöt próbálok átugratni akadályokon a fejem kicsi mozgásaival. Nem vagyok bolond, természetesen. - Milyen messze van kocsival?
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 30. 13:18 Ugrás a poszthoz

Zayday
#Frankie | Augusztus 31

A helyi piacra azt mondják, hogy a legfinomabb sárgabarackot, nektarint és görögdinnyét találhatjuk itt. Sőt azt is, hogy a mugliknál terjesztett piros és sárga húsú darabok mellé még kék és zöld társaikat is meg lehet találni szezonálisan, így miután meglátogatom Jasminet, a kis hátizsákommal együtt a helyi piacra tartok.
A dinnyét elég hamar sikerül is megtalálnom, be is vásárolok, a táskámba rejtve a kis gyümölcsöt, aztán a barackok között kezdek el lelkesen válogatni, nem törődve a körülöttem foglalatoskodó és folyamatosan beszélgető emberekkel. Ekkor történik meg a baj, a mindenkit számomra érthető nyelvre fordító, nagyon drága karperec egy yolo megmozdulással a gyümölcs közé hullik, a csatja megadja magát, én pedig ezt észre sem veszem addig a pillanatig, míg rá nem kell jönnöm, hogy nem értek mindent. Csak a beszélgetések, teszem azt... felét, háromnegyedét.
- Oh shit, ne ne ne ne ne... - kezdek el nézegetni a karkötőm után, miközben többször is a csuklómra fogok, de nincsen ott. Hajajj. Szinte érzem, hogy hevesebben veszem a levegőt, ahogy körbepillantok, de sehol az ékszer. Az egyetlen magyarázat, hogy... a pultban van.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. augusztus 30. 14:17 Ugrás a poszthoz

Zayday
#Frankie | Augusztus 31

Legközelebb talán jobban figyelek majd arra, hogy milyen állapotban vannak az értékeim, mert az a hirtelen stresszgombócot a gyomromban soha töbé nem akarom tapasztalni. Szinte beleszédültem a gondolatba, hogy vennem kell most egy új ilyen vackot, csupán azért, hogy szót tudjak érteni a barátaimmal, az iskolai tanáraimmal, a pasival, akivel együtt élek. Nem igazán nyugtat meg engem ez a külföld dolog.
Már kezdenék teljesen rágörcsölni a tényre, hogy nincs meg a karperec, mikor a sötétebb bőrű lány mellém lép és egy halálosan nyugodt mozdulattal kiemeli azt a sárga gyümölcsök közül.
- Te jó ég! Igen, köszönöm! - még én is hallom az akcentust a hangomon, ahogy kiveszem a kezéből és meg is ölelem hirtelen felindulásból, aztán a táskámba dobom a célját teljesíteni nem képes értéktárgyat. Gyorsan el is engedem a lányt, majd pár újabb barackot dobálok a táskába. A bácsi nem különösebben van elragadtatva tőlünk, folyamatosan mondogatja a magáét, hogy összefogdozzuk a portékát - a portrékra gondol? Én nem értem semmilyen képhez! - és milyen gonosz lányok vagyunk mi. Gyorsan ki is fizetem a sárga gyümölcsöket, majd a lány felé tartom a zacskót.
- Vegyél! Segítettél. Hálás vagyok - mosolygok rá, miközben igyekszem egyszerű mondatokat összerakni, amikre talán a válasz is van olyan egyszerű, hogy megértsem az ékszer nélkül.
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. szeptember 5. 01:47 Ugrás a poszthoz


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy túl luxus és felesleges, de a saját fürdőszoba sosem az, főleg nem egy fesztiválon. Szóval a belépő egy dolog volt, nem olcsó, persze, a lakosztály már egy másik. Azért egy-két csajnak megtakarítottam pár kínos pillanatot, mert hagytam, hogy éjszaka itt zuhanyozzanak és ne a nagy közösben, ami gusztustalan tud lenni.
De ma hajnalban minden a legnagyobb rendben, ahogy állok a víz alatt, a teljes sörényemet ellepi a víz, én meg csak megrázom a fejemet, mint egy kutya, kiélvezve minden pillanatot, mielőtt visszatérnék a forgatagba. Csodás hely, egyszerűen szerelmes vagyok.
Jó, azért van, ami nem tökéletes. Az, hogy videóhívogatnom kell Mitzingert, miközben ő vagy ráér, vagy nem, az nem tökéletes, még a legkevésbé sem. Kicsit fel is szusszanok, mielőtt kilépek a víz alól és felrángatom még vizesen a trikóm. Kicsit túl üveg az ablaka a lakosztálynak máshoz.
De ahogy kilépek, meglátom a táskát a másik ágyon és egyből el is dobom az addig hajszárítgatós törcsit, majd körbenézek a szobában. Sehol senki. Creepy.
-  Mi a faszt képz... - kezdek rögtön neki, mielőtt felismerném a tetoválásokat, meg a retekrossz cigi illatát. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, majd széles mosollyal sietek oda és ölelem át hátulról, lelkesen, mielőtt átcsúsznék a karja alatt. - Szent szar, itt vagy! Hoogy?
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. szeptember 5. 01:48
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. szeptember 7. 04:03 Ugrás a poszthoz


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


Volt már sokkal rosszabb fesztiválszezonom is. Mármint, komolyan, voltam tök egyedül a világ másik végén. Most is ez van, de akkor abban sem voltam biztos, hogy valaki majd megkeresi a hullámat. Most legalább erről van egy halványlila gőzöm. Igor baromira kiakadna, ha csak úgy eltűnnék és a nagyijának megint egyedül kéne buliznia, meg két kutyát hagynék a nyakára. Dolgozni ki fog?
Annyi életösztön viszont van bennem, hogy amint megláttam a táskát az ágyon, felhúztam az agyamat, mert mégis ki engedi meg magának, hogy csak úgy becuccol az ágyamra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül?
Igor. Ő olyan bátor. Szinte egyből realizálom is, majd lelkesen ugrom a hátának, hogy jól megöleljem.
- Cssssssss, örül, nem beszól! - csissegem le nagy lelkesen, majd elé kerülve bújok hozzá rendesen is, szorosan átölelve, jó mélyen beszívva az illatát. Csoda egy ember ez. - Öt óra van. Mégis hol a rákban lennék, ne haragudj? Ilyenkor már csak társasággal lehet menni, ha az ember nem akar minden szarba keveredni.
Szélesen elvigyorodva hagyom, hogy megemeljen, lelkesen viszonzom is a csókot, mind a két tenyerem az arcára simítva. Le se lehetne lőni, lelkesebb vagyok, mint ahogy azt illene.
- Be sem csatlakoztál a fürdőben. Szégyelld el magad. Pedig finom a víz. Miért nem szóltál, hogy jössz? - szakad fel belőlem egyik kérdés a másik után, miközben puszikkal borítom be az állát, meg a nyakát, majd miután letesz, mindkét alkarom jó büszkén emelem meg, jó magasra, hogy lássa. Na mi nincs rajtam? És ki kommunikált mégis hibátlanul? Na ki?
Azért inkább a kisszekrényhez lépek a karkötőért, majd ismét ránézek, kicsit meg is ringatva a csípőm.
- Kétágyas, külön alszol ma? - forgatom meg a szemem, majd kicsit felsóhajtva igyekszem lelassítani magam. Nem hiányzik, hogy valamit csak úgy eltörjek, vagy ilyesmi. - Biztos kimerültél. Nem lett volna muszáj ennyit utaznod.
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. szeptember 7. 04:49 Ugrás a poszthoz



Szinte már nevetségesen boldog tud tőlem lenni néha, asszem ez valami olyan dolog, amit én nem értek. Talán azért, mert annyit várt. Alapvetően ez azért bizarr, mert valami olyasmit keresett, amiről azt sem tudta, mi is az, akár végérvényesen ki is ábrándulhatott volna, mikor újra látott. Mert sok dolog vagyok, de egyszerű nem. De nem tette. Itt van, velem és boldog. Szürreális.
- Nem tudom még, hogy mennyire fogják egymást csípni, vagy viselkednek-e, szal... ezt asszem passzolom - tolok be egy rágót a táskámból, majd lelkesen rágni is kezdem, azért hátranyúlva, hogy megvakargassam kicsit Duplo fejét. Csoda ez a kutya, az életem fontos része lett, nem teljes a reggel anélkül, hogy lemennénk egy cigire meg pisire. Természetesen mindenki a rá jutó feladatot végzi el.
- El én. Foglalt a szívem fullba. Hát... most? Még nem késő, nem? Vagy most már nem szöktetsz meg, csak aláírod? - kérdezem, megforgatva a szemeim is kicsit, de aztán csak tovább bámulok ki az ablakon, még egy ásítást is elnyomva. Nem voltunk olyan sokat ébren a nagyfiúval, de azért eléggé leszívta az energiáim így is.
- Bende! Elalszol még itt vezetés közben? - nézek rá végül számonkérőn a bambulásra, mielőtt visszatérnék a koszpöttyöm nagy lelkes ugráltatásába, azt hiszem, erre mondják, hogy elvan a gyerek, ha játszik. Duplo is csak szaglászik mindenfelé, bele a nagy vakvilágba.
- Marley. Bob. Nagyon chill darab, aranyos, szeretem. Bejárok hozzá, de az egyetemről kicsit más - vonom meg a vállam. Nem volt egyszerű megbeszélni, hogy deigenis lesz albérletem, csak bízzanak benne, de én ragaszkodom az ebhez és ő is hozzám. Nem gonoszak. - Csodaszép kék szemei vannak. Várom a féltékenységi rohamot.
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. szeptember 15. 13:51 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  


- CH! Kénytelen lesek megkérdezni, mit preferálnak - tárom szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtem magam mellé. Nem akarok itt lenni, szeretnék hazamenni, talán még ezt az istenverte országot is elhagyni és ugyanaz a szürke kislány lenni, aki évekkel ezelőtt voltam. Csak egy pár pillanatra.
- Alaptulajdonságom. Megesik a legjobb családokban is, nem? - kérdezek vissza, kissé oldalra billentve a fejemet. Nem tetszik, amit az arcán látok, egyszerűen túl sok az életemben a negatív, ez már sok. Nagyot nyelve próbálom meg eltüntetni a torkomból a gombócot. Végül nem tudok mit tenni ellene, csak a karjaiba borulok, a fejem a vállának nyomva. Szeretném, ha ez az egész csak egy rossz álom lenne és felkelhetnék.
- Nem, szerintem a gyártási folyamatban baszódott el valami - rántok egyet a vállamon, mert hát Pedro eleve kicsi volt, nincs ebben semmi új, remélhetőleg ő ekkora is marad és nem nő egy ilyen nagy, több száz kilós állattá. Persze, az sem feltétlenül az én gondom lesz, mert legfeljebb átköltözök másik szobába.
- Biztos vagyok benne, hogy majd... megoldja, eddig is elég jól elbulizgatott, ahogy hallom - eresztek meg egy vérszegény mosolyt, de teljesen komolyan gondolom. Nem váltottam meg a világot, nem találtam fel a betadinet, csak koncertekre járok. Ettől a ponttól addig, míg Igor haza nem megy, csak próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Hátha majd én is elhiszem. Talán. Azt hiszem egyre jobb vagyok ebben.

//  Love Love Love //
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. szeptember 15. 14:06 Ugrás a poszthoz

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.


- Oh! Igen, ennek mondjuk így több értelme van - bólogatok elég sűrűn, össze is préselve a szám, hogy hát erre gondolhattam volna, meg még rá is mutatok a nőre. Hát... legközelebb majd ezzel a plusz tudással futok neki a napnak. Már tudom milyen egy álszent. De milyen egy áll-szent?
Kell a gyógyír erre az állapotra, amiben ragadtam, nem akarok így élni, attól tartva, hogy bármihez érek is, majd atomjaira esik szét másodperceken belül.
- Öm... rendben - adok rá pozitív választ, de magamból kiindulva nem vagyok benne biztos, hogy ez az elég specifikus időtartam majd mindenképpen rendben lesz az életvitelemmel. Nem teszem szóvá, csak bólintok még párat.
Mondták már mások is, talán nem eléggé, mert így is vannak dolgok, amiket elkezdek és sosem fejezek be. Sorozatok, hangszerek, barátságok. Kellemetlen.
- Kösz, doki - mosolyodom el kissé. A legtöbb ember már elengedte volna a nyomorult esetemet annyival, hogy erre még nem volt precedens, így nem tudnak vele mit kezdeni. Ő meg itt volt és szívott velem, mintha muszáj lenne. Hálás voltam érte.
- Ja, nem kell feltétlenül kávénak lennie, nem iszom én sem, túlpörget. De itt az együtt kimozdulás... részére gondoltam főleg. Nem az ital milyenségére - próbálom kimagyarázni a helyzetet, de végül csak elfojtok egy frusztrált sóhajt. Inkább rámosolygok hálásan, miközben átveszem a lehető legóvatosabban a cuccokat. - Köszönöm még egyszer, Jasmine. Meglesz. Szép napot!
Még biccentek is, majd leteszem az asztalra a pénzt, amit neki raktam el, majd egy mosollyal elillanok a helyszínről. Nagyon remélem, hogy tényleg képes ezzel csinálni valamit. Velem.


// Pirul Pirul Pirul //
Utoljára módosította:Mitzinger-Yazel Frances, 2019. szeptember 15. 14:06
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. október 7. 10:15 Ugrás a poszthoz

Zayday
#Frankie | Augusztus 31

Fogalmam sincs, mi a szart csináltam volna, ha nincs meg a kütyüm. Mármint, persze, vettem volna egy újat, de egész pontosan miből is? Megint mehettem volna  haza, anyámékhoz, szégyenszemre bevallani, hogy a második karperecemnek is kampec. Mentségemre szóljon, az elsőt azért offoltam ki, mert ráfröccsent az robbanó üst tartalma, én abban semmilyen kárt nem tettem.
Ellenben a bácsi a kedvünket asszem nem igazán fényezte, vagy emelte, a enyémet legalábbis semmiképpen. Folyamatosan mormog, meg morog, hiába öleltem meg a lányt, még akkor is csak dörmögött maga elé.
- Tényleg köszönöm. Drága, nem kell elhagynom - nézek a táskámba, biztos vagyok benne, hogy nem úgy fogalmazok, ahogy kéne, de kis szerencsével a lányka azért még megérti, hogy mit akarok kihozni belőle.
A lány fel is nevet, nem egészen értem miért, de egy széles, bátorító mosollyal nézek rá, felőlem annyit nevetgél, amennyit szeretne, mert ki sikerült húznia ma egy nagyon pocsék helyzetből.
- Amennyit jól esik - vonok egyet a vállamon, amúgy is rengeteget vettem, szinte már indokolatlanul sokat, de nem zavar, nagyon szeretem ezt a gyümölcsöt, szóval úgy érzem, majd csak el fog fogyni.
- Nincsen mit. Frances vagyok - mosolyogok rá, de nem nyújtok kezet, a barackok mellé nem hiszem, hogy még van erre kapacitása. - Merre mész?
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. október 25. 06:05 Ugrás a poszthoz


#Frankie | Igoros nap, july| Dreamville, lakosztály


- Nem, neki már mennek, csak neked nem - grimaszolok, de a nevetése ragadós, mindig is az volt és szerintem az is marad, imádom őt. Éppen ezért gyorsan lazítok is az ölelésen, mert olyan tudok lenni, mint egy óriáskígyó, csak úgy hobbiból halálra szorítok valakit. Persze, még sosem próbáltam, de tudom, hogy képes lennék rá, így kicsit nyomasztó tud lenni. Hagytam már az emberen lila foltokat, nem voltam rá büszke. - Vagy egy idegen térség kórháza. Been there, buddy. Ne akard tudni.
Nagyon büszke vagyok a haladásra, amit elértem, szinte mindent értek, amit nekem mond, sőt, a mondataim is szerintem rendesen rakom össze, pedig isten lássa lelkem, nagyon rossz volt elkezdeni magyarul tanulni.
- Jobb. Nem kérdeznék ennyit -  nevetek fel, de azért tudnék mit kezdeni a helyzettel, ha csak úgy becsúszna mellém a forró víz alá. Jaj, nagyon is. El is mosolyodom szélesen, mikor az ajkai a homlokomhoz érnek, majd viszonzom azt a bizonyos csókot, közelebb simulva hozzá. Kicsit lefagyok a megszólalásra. Mármint, persze, ő is nagyon hiányzott, de nem... vagdostunk ilyeneket egymáshoz, ez így volt természetes. - Tudom. Itt vagy.
Hallom, ahogy összecsúsznak az ágyak, még a mozdulatot is érzékelem, de egy rossz szavam sincsen, élem, hogy itt van, velem, hogy a vizes pólómtól az övé is az lesz és érzem az illatát. Tényleg hiányzott, basszameg. - Öm, alvás? Észveszejtő, rég-láttalak-szex? Vagy csak mesélj, miért nem szóltál.
Fel is veszem a karkötőm, nem akarok lemaradni semmiről, amit mond, leülök az ágyra és várakozva pillantok fel rá, csillogó szemekkel.
- Mármint, persze, este érdekel Paul van Dyk és Armin van Buuren, de ők klasszikusok - szögezem le, mert ebből nem engedek, Armin még hazai is. Élem az embert. - Terveztél valamit? A VIP-n kívül, természetesen. Nem tudom. Függönyt?
Bökök az állammal az ablak felé, ami kb... egy fal.
Utoljára módosította:Mitzinger-Yazel Frances, 2019. október 25. 06:06
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. október 27. 02:50 Ugrás a poszthoz

Csillagom

Egyesek megkérdőjelezik az etikai és morális alapját annak, hogy nekem még jogom van elszívni a házi cigim maradékát, közvetlenül az előtt, hogy belépnék az ajtón egy játszóházba. Mert hát, megbeszéltük, hogy a szokásos játszós délutánba én is becsatlakozom, Quinnek pedig hogy is mondhatnám azt, hogy nem. Szóval eltiportam a csikk maradékát és a kukába dobtam - ne gyulladj fel! - mielőtt beléptem volna, ahol találkoztam a kiscsaláddal.
- Mit is mondtál, mi a feltétel, hogy beengedjenek ide? Nadrág, ugye? - nézek kissé elbizonytalanodva a mellettem állóra, de aztán csak az összes fogam kivillantva vicsgyorgok a pultos nénire, aki azért csak-csak visszamosolyog rám. Megigazítom a gyűrűimet az ujjamon, valahogy még mindig idegen érzés, hogy rajtam vannak, de aztán el is kezdődik a nagy játszós délután és a labdatengerben fekve talán nem is annyira nyomasztó ez az egész.
Hagyom, hogy a labdatengerbe húzzon, fel is nevetek, az ujjaim végigszántanak pár gömbön, majd lebegek, de fogom Quinn kezét.
- Csak az nő fel, aki úgy dönt, fel akar nőni, kiscsillag - hunyom le a szemem, hagyom, hogy az arcomra kiüljön a mosoly, még nem akarok visszajönni a valóságba, pont jó itt nekem. - Tudtad, hogy a vidrák a tengerben így alszanak? Hogy ne sodorja el őket egymástól az áramlat.
Hallom a hangjáról a vigyort. Tudom, hogy boldog és ez engem is felvidít. Szeretek jó ember lenni, még ha nem is mindig sikerül.
- De a gyerekek nem ehetnek fagyit vacsira. Ugye, Manó? - nézek a kisfiúra, aki még mindig ugyanolyan lelkesen tud rám mosolyogni, pedig nem először látom. Bírom a kölyköt. Meg is rázza a fejét, majd elbizonytalanodik. Ah, ne hagyj cserben, Manus.
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. október 27. 22:01 Ugrás a poszthoz

Csillagom
#francos


- Jó, volt, ahová nem engedtek be, mert "nincs rajtam nadrág". Pedig volt, jól össze is vesztünk - bólintok rá, mert a legnagyobb gondom az volt, hogy hiába kiabáltam hangosabban, attól még az öreg agyáig nem jutott el a tény, hogy én fel vagyok öltözve rendesen. Itt is csak furcsán néznek, de nem tudom, hogy az most a hajamnak szól, vagy a ruháimnak, vagy csak a teljes lényemnek.
Tagadhatatlan, hogy Quinn egyike azoknak, akikkel nem bánom, hogy tartom a kapcsolatot. Néha jó csak elszaladni vele a külvilág elől, mintha nem lenne holnap, hírnév, iskola, úgy leginkább semmi, csak az adott pillanat.
- Úgy valahogy - helyeselek, de a szemeim továbbra is csukva tartom, koncentrálok, óvatosan fogom a kezét az enyémbe. A balesetem óta mindenki annyira törékenynek látszik, akár a porcelán. Olyan, mint egy véget nem érő, nagyon pocsék trip. Hagyom, hogy közel húzzon, a kezem a hátán nyugtatom, a fejem a vállának billentem kicsit és mosolygok. Külső szemlélő számára akár még egy kissé morbid, de boldog családnak is tűnhetünk.
- Igazán csábító az ajánlat, milyen ízű a fagyi? - kérdezem kíváncsian, még el is nevetem magam a kisfiú kacsintásán, igazi kis törpe szívtipró, akit tuti nem tud majd senki elutasítani, ha nagyobb lesz.
- Hé, ez csalás! - pattanok fel rövid úton, kikepesztek nagy nehezen az árokból és már sietek is a hajó felé, elég gyorsan sprintelve, de vigyázva, hogy ne hagyjam le a kiskölyköt. Ami azt illeti, a megbűvölt kalózhajó nincs olyan messze, de asszem elég hamar ki is futok a szuszból a sprint mellett. Quinnt beérve rántok is egyet a melegítőnacin lefelé, egy nagyon felnőttes mozdulattal, majd felvinnyogva szaladok tovább. - Nem én voltam!
Mitzinger-Yazel Frances
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. november 9. 02:39 Ugrás a poszthoz

Csillagom
#francos


Rettenetesen aranyos ez a gyerek, van benne valami pimasz, de markáns, ami miatt nagyon is hajlasz rá, hogy tényleg hallgass rá. Kevés kisfiú mondhatja ezt el magáról, nem is vagyok oda értük, erőszakosak és nagyon undokak tudnak lenni az egész élettel is. Manó nem.
- Hát ez csodásan hangzik. Majd valamikor elhozom a pizsamámat, és akkor egész este nézhetünk mesét meg ehetünk fagyit, mert semmi más dolgom nem lesz, oké, pocok? - nézek a kisfiúra végül, nagy szemekkel, megszeppent mosollyal, kissé félsszel pillantva át Quinnre. Nem mintha attól tartottam volna, hogy ő nem megy bele, aludtam én már nála, rajta, vele, mindent is.
Azt viszont mindenki tudja rólam, hogy nem szeretek veszíteni. Nagyon nem, így minden megfontolás nélkül rántok egyet Quinn nadrágján, majd diadalmas sipítással szaladok tovább, mint egy hősies tengerimalac, felkapaszkodva a hajó menedékébe, a nevető Manó mellé.
- Ilyet nem szabad csinálni, csak azért csináltam, hogy megmutassam, mit nem szabad - bólogatok nagyokat a kisfiú felé, aztán jó magam is kardot rántok, hogy megvédjem magam. Még a tipikus vívó pózt is leutánzom, hasonlóan rá szegezve a kardot. - Egy igazi kalóz nem hátrál meg! Kék hajjal temessetek el!
Mert nem bízom el magam, csak neki rontok a karddal, szigorúan csak a fegyvert és jó, talán néha még a karját is eltalálva.
- Ennyit tudsz?!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Guinevere Frances Yazel összes RPG hozzászólása (33 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel