Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Lunácska Köhintek egy aprót, és komolyan nézek Lunára. - Szóval kapcsolatnak nevezzük? Kérdezem nagyon komolyan. Legalább az egyikünknek jöjjön be az a bizonyos élet. Nekem már az is fél siker, ha neki összejön. - Boldog vagy?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Lunácska - Szerintem azért az elég sok mindent megváltoztat, ha boldog vagy. Én legalábbis nagyon élvezném, ha boldog lennék, és nem kellene folyton görcsölnöm valami hülyeségen. Kifújok egy újabb adag füstöt. Hihetetlenül el tud lazítani a dohányzás, de nem csinálom gyakrabban, mert akkor rászoknék, és azt nem akarom. - Fogadjunk, hogy szilveszterre minden a helyén lesz az életedben. Mondjuk ezer galleonban.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Lunácska - Van még tíz hónapjuk helyrecsúszni, az rengeteg idő. Elnevetem magam, ahogy az ezer galleonra frászt kap. Édesem, imádom. - Adj száz galleont, és fél este alatt tízezret csinálok belőle. Ismersz. Ha valamiben jó vagyok, akkor az a kártya. Szeretek ezzel dicsekedni. Elvonom az oxigént a csikktől, és akkor jövök rá, hogy mit is csináltam. - Mekkora gyökér ennek a helynek a vezetője. Bent dohányzik. Mellé sétálva, felülök a pultra, és lepillantok rá. - Ketten a világ ellen?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Lunácska - Fúj, de mocskosmód felnőtt vagy... bankban. Undorító. El kell nevetnem magam, mert tényleg. Nekünk idő előtt kellet felnőnünk, és most, amikor lehetnénk kicsit lazábbak, akkor is felnőttesen gondolkozunk. - Tisztább seggünk van, mint pár vendég... keze. De fizetnek, és kell a pénzük. Amúgy sem biztos, hogy az sokkal tisztább volt, amikor Opheliával voltunk itt, de ezt meg én nem említem meg, mert kiakadna.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Lunácska - Túl azon, hogy elvetették a gyerekemet a megkérdezésem nélkül? Emelem meg a szemöldökömet felé fordulva. - Volt ugye a nő, az egy éjszakás. Úgy csinálok, mint aki próbál visszaemlékezni, de nem, tudom én, hogy miért akarok kolostorba vonulni. - Aztán ott van az is, hogy Ariana megint a menyasszonyom. Apám intézte, de már dolgozunk a probléma elhárításán. Nem is akarok belemenni, mert csak felszívom magam. Szusszanok egyet. - Ja igen, és elemi mágus vagyok... vénségemre. Ez nem az én sikerszériám.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Lunácska - Apám meg az ő apja jóban voltak, és írtak egy szerződést, hogy elveszem az egyik lányát, ha úgy adódik, és most úgy adódott. Májusban. De remélem, hogy nem. Nem nagyon akarok eljutni odáig. Az apjuk bekattant, és most házasságra kötelezik őket. Nem hiszem, hogy ennél többet kell az esetről beszélnünk, nincs is miről. - Még. Ki tudja, mit hoz a holnap. Lehet éjjel valami lerágja. Van kedved inni?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Lunácska - Nos akkor... Két kezemmel, mint egy herceg, alá nyúlok, támasztom a fejét, és a térdhajlatát, felemelve szépen talpra állítom. - Ma én fizetek! Lelkesen nyújtom felé a karom, veszem a kulcsaimat, és úgy, ahogy van a hely, zárom be magunk után. Majd korán reggel kitakarítok. Most viszont az kell, hogy az agyunk kikapcsoljon. // //
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke A helyszín
Tompa aggyal nézem a velem szemben elhelyezkedő lányt. Nem ismeretlen a számomra, hiszen találkoztunk már. Cody születésnapján például, illetve néhány magazinban. Jó, utóbbit nem nevezném találkozásnak, de amikor Cody születésnapján megláttam, pontosan tudtam, hogy ő az, mert ilyen jó a memóriám. - Az igazság az, hogy zseniálisan okos vagyok, csak senki se vesz komolyan, mert göndör a hajam. Világproblémák. Ahogy így belegondolok, hogy ismertem őt már jó ideje, eszembe jut az, hogy milyen meg nem értett észlény vagyok. Mágiatörténész, aki fenyőfa alakú pizzát süt. A meg nem értett zseni. Maradjunk ennyiben. - Figyi, ha Arianaval nem jön össze a dolog. Kitaláltam, mi lesz. Én leszek a menedzsered, a testőröd, a modelltársad, a szeretőd. Szerintem apád odáig lenne értem. Nagyon para a faterod, nem tudom, mondták-e már. Gyerekként tök féltem az apjától. Az én apám egy időben nagyon jól megtalálta a helyét a maga köreiben, anyám meg sosem tudott nem ott mozogni, akkor sem, amikor random pasasokkal kavart, szóval jó ideig én is próbálgattam, milyen a méregdrága cipőmben végigcsúszni a nénik között. Csak aztán nem örültek már neki annyira, vagy apámnak, nem is tudom. Utána apám fokozatosan kihátrált az életemből, anyám meg már jó ideje csak beköszönő játékos volt. Aztán elkezdtünk Lunával ketten, erősebben küzdeni, amikor ráébredtünk, hogy odakint nincs, ami várjon minket. Emlékszem, egyik nyáron az iskolában maradhattunk, mert még időben kiderült, hogy egy újabb nyarat töltenénk otthon, egyedül, és még egyikünk se volt nagykorú. - Hogyan lehetsz te modell apád mellett? Kitagadott?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Ééééén? Úgy nézek rá, mintha tagadnom kéne egy gyilkosságot, miközben facsarni lehet a ruhámból a vért, és nem mellékesen egy hulla hever a lábamnál. Aztán a csodálkozó arc vicsorgó vigyorgásba csap át, és szinte már a könnyem is kibuggyan. Fogalmam sincs, miként kerültünk ide, és hogy miért nem zavar, hogy a lány úgy tekereg az ágyamon, mintha valami felnőtt filmes jelenetre készülnénk. Arra készülünk? Valószínűleg igen. - Mi a pics? Mi? Próbálom felfogni, hogy mi van, ki ez a Kájler vagy micsoda, amiről itt nekem hadovál, hogy úgy néz ki valami gyerek, mint a testőr, de mégsem, mert az élet értelme a negyvenkettő. A lényeg, hogy viszlát és kössz a halakat. Szóval nem értem, hogy miről beszél, de nagyon el akarom neki hinni. Bár lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg befognám a száját, mert már kezd sok lenni, hogy beszél, főleg mert nem értem. - Benne voltam a szakmába... úristen, ők belőled élnek? Van ám ilyen, nem ritka. Anyuka nem tudja megvalósítani az életét, ezért a gyereken éli ki magát. Kajakra nem ritka, van az a mugli csatorna, a TLC, az tele van ilyen elcseszett banyákkal, akik csak mert ők nem kaptak tiarát, kurvának sminkelik a hároméveseket. Érted, a kislánynak keményebb a csípőmozgása, mint nekem szex közben. Agyam eldobom. Ha valaha az életben nekem ilyen feleségem lesz, hát tényleg vér folyik majd a ruháimból a halott teste felett. Bár, ha megmarad Ariana, akkor nem biztos, hogy lesz ott gyerek. Igen jó az elvetetési rátánk. Mérges vagyok, megint! Nem tudom megbocsátani neki. Nem tudom elnézni, hogy megtette. Ezt az egyet nem. Akartam volna őt, a gyereket, akkor is, ha Ariana nem vállalja be a családozást. Faszom. - Vagy csak egy olyan, mint te. Oké, olyan nem vagyok, mint ő, de egészen közel hajolva hozzá, mélyen a szemébe nézve, próbálok harcolni. Betépve farkasszemet nézni, az az igazi kihívás. Megijeszteni? Nem. Minden mást? Igen. - Amúgy, ti tényleg leszbikus szeretők vagytok Cath-tel? Azt hallottam, hogy a pasi, aki rátámadott, azért tette, mert meg akart fektetni, de te leszbikus vagy, és nem engedted neki.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Pedig illene a profilba. A máguscsaládok szeretnek a gyerekeikből profitálni. Te modell vagy, Richárd polgármester lesz, én meg ha jól fekszem, a titkára lehetek. Őrült gondolat, hogy én megint öltönyt és nyakkendőt húzzak. Az egyetemi sportzakós megoldás a maximum, amit elviselek, és bár lehetne kevesebb, de a fránya kollégáim is folyamatosan elegánsak. Pedig nagyon együtt tudnék élni a ténnyel, hogy lazázunk. De ha nem, hát nem. Akkor majd a fő munkahelyemen tolom ezt a lazázós stílust. Farmer, póló, mindig jó. - Gondolod, hogy túlságosan lefoglalna? Még én is tudom, hogy igen, fogalmam sincs, hogy miért kérdezek vissza. Talán, mert minél tovább jár a szája, úgy egye kevesebb esélyt érzek arra, hogy én a szájába landoljak. Talán még egy kicsit játszik bennem valami bűntudat, mert férfi vagyok, és mert vannak igényeim. Megígértem Opheliának, hogy várok rá. De hogy az az egész valóság volt-e, vagy csak az önmagam megnyugtatására szolgáló intenzív álom, azt nem tudom megmondani. Na és akkor mi van, ha hímringyó leszek? Semmi. Az a kulcs, ami minden zárba jó, egy elég fasza kulcs. Ha én minden zárat ki tudok nyitni, akkor eléggé fasza vagyok. Mert hát valljuk be, a göndör hajam, meg a hosszú vékony ujjaim, eléggé vonzzák a nőket. Ophelia amúgy sem hiszem, hogy csak egy pár körös nő lenne. Másrészt meg, fogalmam sincs, hogy mikor találkozom vele, talán soha. Éppen elég ideig éltem már remeteként. Mélyet szívok, majd nézem, ahogy a füst távozik. Eléggé jó anyag ez. - Nos... Nézem, ahogy közelebb araszol, és önkéntelenül megnyalom az alsó ajkam, miközben az ölemben helyezkedik el. Talán mégiscsak igazak azok a pletykák, de valljuk be, jelen esetben pont leszarom. Csak azt tudom, hogy én ma ezt a nőt többször fogom a csúcsra vinni, mint, ahogy ő azt hinni. Egoizmus? Talán. De tudom, hogy mire vagyok képes, és tudom, hogy még egy sokat tapasztalt lánynak is képes vagyok meglepetést okozni. - Talán biszex vagy. Szabad kezem a csípőjére téve, közelebb lököm magamhoz, hogy testünk a legnagyobb felületen érintkezzen. Vörös szemeimmel mélyen a szemeibe nézek, miközben ujjaim a szoknya alá osonnak, és kérdés, engedély vagy bármiféle ráutalás nélkül húzom félre az apró anyagot, és kezdem el izgatni. - Egyszer megnézném.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Sajnálom, szakmai ártalom. Felelem teljes nyugalommal, mintha tényleg csak úgy beszélgetnénk egymással, mondjuk egy asztal mellett, teát szürcsölgetve, illendő távolságot tartva. Azt hiszem, oda lenne való ez a beszélgetés. Helyette én, kezemet a hátára csúsztatva, finoman elfektetem az ágyon, és fölé helyezkedve, figyelek arra, hogy lábaim úgy helyezkedjenek, hogy még csak véletlenül se tudja a saját lábait összecsukni, ám nekem mégis lehetőségem legyen ujjaimmal egyre inkább izgatni őt. Nem finomkodok, mert el akarom érni, hogy halljam, ahogy élvezi, érezni, ahogy a teste megremeg. - Ami azt illeti, egy hajszál választott el attól, hogy régész legyek. Ezzel a mondattal pedig előbb mutatóujjammal, majd a középsővel is utat engedek magamnak. Nem árt felkészíteni a terepet, és ezt én tudom a legjobban, hiszen az égiek igen kegyesek voltak hozzám, amikor a testfelépítésemmel bajlódtak. A hiedelmekkel ellentétben azonban nem mindig szerencsés, ha az ember ennyire meg van áldva, viszont elég furcsa lett volna a történet, ha úgy indítok neki, hogy "nyilván, azért szívunk az ágyamon, mert meg foglak dugni, de jó ha tudod, hogy népszerű pornósztár is lehetnék azzal, amivel odalent találkozol majd". Nem tudom. Ez volt már egyébként visszatartó tényező, hogy így sehogy sem sikerült alkotni vele, de nem akarom már az elején sem a parát, sem a kudarcot megszellőztetni. Esztiben van potenciál, úgy érzem, és szeretném valóban megtapasztalni. Ruhán át csókolom a melle ívét, fokozatosan felfelé haladva, kulcscsontján, nyakán elidőzve, végül fülébe súgva. - Látszik, ahogy egymásra néztek. Ha az ember ismeri a pletykát, elhiheti, hogy igaz. Szám izgatott mosolyra húzódik, elég csak elhinnem, hogy igaz, és lám, máris érzem, hogy élek. Megvallom, ez az elképzelt kép a zsúr óta élénken él az elmémben, ahogy akkor, ott ültek egymás mellett, Eszter és a semmi kis szoknyája. Nyelnem kell egyet, mert szinte hihetetlennek élem meg, hogy lassan éledező kisbarátomat hamarosan benne tudhatom. Csókot lehellek a állára, majd végül ajkaira, nem finomkodva, szinte követelve, legyőzve őt. Bár van egy olyan sejtésem, hogy lassan ő győz majd le engem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Chleo, macsek, elemi Amikor az ember kapcsolatban él, és mondjuk a dolgok elején van, akkor minden olyan különleges és új még. Mi azt se tisztáztuk le igazából, hogy kapcsolatban vagyunk-e, vagy mi a helyzet most éppen. Havonta egy hetet távol van, én cserébe megkértem a kezét, amire nem mondott semmit, és amiről nem beszélünk. Technikailag mintha meg sem történt volna, és bár ez nekünk jól megy, attól még az egyetemen igencsak suttogva beszélnek róla, gyakran megnéznek minket, összesúgnak a hátunk mögött, akár együtt vagyunk, akár egyedül. Lassan, de biztosan kezdünk hozzászokni. Mivel ma jön haza, jó alaposan előkészítettem a terepet, hogy lássa, várom. Friss ágynemű, rózsacsokor, bor, ahogy ezt kell. Egész addig jól is ment, amíg Chleo úgy nem döntött, hogy ő unja már az uborkát, és inkább valami mást enne, például rózsát. Komolyan, az összes rózsaszirmot megrágcsálta, nagy részét el is fogyasztotta. Szerintem a virágos lány azt hisz, délelőtt és délután más lánnyal randizom, mert most lépek ki egy második csokorral az üzletből. Chleo nincs velem, megfenyegettem, hogy elcserélem Cortezre, azóta, úgy csinál, mint aki szégyelli magát, és alszik. Vidáman ballagok vissza a pizzériába, fel az emeletre, és akkor, ahogy kicsit kinyitom az ablakot hallom meg a keserves sírást. Persze erre a kisasszony is felkel, egyből odasomfordál, és a vállamra felmászva kezdi el nézni a csöpp kiscicát. A ház régóta lakatlan, de tudom, hogy egy olyan vad kutya lakja az udvart, akit még senki sem tudott befogni. Nézem őt, ahogy ott köröz most is a fa alatt, várja, hogy a cica leessen, és ő rajta demonstrálja az erejét. Nem tudok repülni, és nem is most kezdeném el ennek a gyakorlását, az az egy alkalom éppen elég volt ahhoz, hogy letudjam a problémát. Viszont nem fogom hagyni, hogy a kicsinek valami baja legyen. - Chleo? Valahogy meg kellene nyugtatni. Azért látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki, amit mondok, mert van az a tipikus nézése, amikor tudom, hogy igazán nőből van, és most éppen fáj a feje. Mégis, szeret engem, hiszen a macska hangját utánozva kapcsolatba lép vele. A kutya meg, látom, hogy megőrül, azt se tudja, hogy hova ugasson. Tudom, ha csak úgy felemelném, akkor mind a tíz körmével kapaszkodna, és ha valamit nem szeretnék, akkor a riadalom mellett még fájdalmat is okozni neki. Érzem és a hangján hallom, hogy fokozatosan megnyugszik, bal kezemet tenyérrel felfelé tartom, a jobbal próbálom elkapni a grabancát, és szépen lassan elindítom magam felé. Igyekszem egy képzelt burokban tartani, és lassan mozogni, mintha magam felé húznám. A levegőben tudom, hogy nem érzi magát biztonságba, hogy elég egy hirtelen mozdulat, és máris vége a dalnak. Ezért tartom a nyakát, nyomom kicsit le sűrűbb levegővel, hogy még csak eszébe se jusson menekülni. Közben én is hátrálok, magamban számolom a lépéseket az ágyig. Elméletileg bent van, mire már nem tudok tovább lépni, gyakorlatilag azonban elszámolom magam, és egy lépéssel korábban érzem, hogy a térdhajlatomnál bevág valami. Nem tudok mit tenni, mint rántok egyet a macskán, és próbálom elkapni, mielőtt a földet éri. Chleo pedig, mint sértett királylány, megvárja, amíg végignyalom a földet, és kegyelemdöfésként a hasamra ugrik, onnan dobbant tovább.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem Egy nap, amikor nincs pizzéria Pontosabban egy zárva tartott nap, ami arra megy el, hogy rendbe rakjak mindent, mielőtt még nagyon lelakottá válna a hely. Kicsit kijavítottam a falat, ott, ahol lerúgták a gyerekek, nagytakarítok, és összeszerelek pár új asztalt. Van néhány, amit cserélnünk kell, de eddig nem volt olyan extra bevételünk, amit erre tudtunk volna fordítani. Most azonban, megtörtént. Szeretek barkácsolni, kézzel csinálni ezeket, így legalább kicsit leköti az elmémet is a munka. így kell kellemes napot csinálni az embernek.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem
- Zárva vagyunk. Felelem nyugodtan a bunkeromból, majd kipillantva egyből megismerem a nőt. Jó, ha ő, akkor is zárva vagyunk, de legalább felkelek. - Egyedül vagy lovaggal? Remélem, hogy egyedül. Csak egyedül. Nincs kedvem ahhoz a nyálképű gyökérhez. Van neki rendes neve is tudom, de dacból sem akarom megjegyezni. - Mit adhatok?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem - Igaz, az emberek nem szeretnek olvasni. Többnyire csak benyitnak. Teljesen jogos az, amit mond, be kellett volna zárnom. Simán kipakolhatják a helyet, amíg én hátul vagyok. - Jól teszi. Nem, nem vagyok bunkó, még a hangom is kedves, elgondolkozva bólintok egyet. Tényleg jól teszi, hogy dolgozik, és nem itt lobogtatja a pénzét. Száz eurósok, édes Merlin... - Felmondasz? A szemöldökeim felszöknek, ahogy átveszem a zacskót. - Elcsesztük, mi?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem Közben jár a kezem, limonádét készítek. Egyet neki, egyet nekem. Muszáj elfoglalnom magam ezzel. Persze a ruha a pulton, majd elteszem, mindenképpen. - Sajnálom. Nem mondom, hogy az én hibám, de azt sem, hogy nem. Ebben mind a ketten nyakig benne vagyunk. - Nekem sincs. Nem akarlak elveszíteni. Elé rakom a poharat, majd a sajátomat mellé, és kilépve a pult mögül, felülök én is. - Talán, kezdhetnénk elölről, a pasiddal. És talán találkozhatnál az enyémmel. Már a barátnőmmel, nem pasim van, barátnőm. Vagy valami olyasmi. Mik is vagyunk mit? Jó kérdés.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem - Tesós nap. Tényleg elég furcsán hangzik ez tőlünk. Közel a harminchoz fogjuk magunkat, és elkezdünk tesós dolgokat csinálni. Pont illik hozzánk. - Amíg nem torkollik shoppingolásba, addig benne vagyok. Nem félek ettől, de remélem, legalább sikerül egy kis mosolyt csalnom az arcára. - Ha már itt tartunk? Kicsit furcsa a kapocs, de legyünk őszinték, a száz eurósokon és a tényen túl, hogy tőlem is meg akarta venni, meg sem lepődök, hogy visszajáró. Gondolom a kedvenc. - A barátnőm az a lány, akiről a múltkor beszéltünk. Az egyéjszakás. Viszont nem, nem gyerekgyilkos. Legalábbis még nem szólt róla. Mondjuk Ariana is kicsit később dobta be a témát a csevegésbe. Erre viszont nem tudok nem erős iróniával gondolni, a szám is elhúzom. - Túl fogok ezen én valaha lépni?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem - Nem, valóban nem. Megborzongok az elém tároló képre, ahogy illetlenül feszes nadrágban egyensúlyozok a pláza csúszós padlóján, napszemcsi, hátra nyalt haj. Nem, csak így simán, nem. - Különleges személy. Mondom ki csendesen, de határozottan. Így is gondolom, hogy tényleg az. Aki ezt eléri, az. Lehet, hogy közöttünk nem lehet ezt helyrehozni, de az biztos, hogy ez egy nagyon sokat sejtető tett. Nem ragadhatunk mind a múltban, és ha ő ennyire nagyot volt képes lépni, talán én is megtehetném Arianaval. - Igen, a sorozatgyilkos. Mármint nem ez, vagyis, nem tudom. Néha még mindig azt hiszem, hogy az, de összességében úgy vélem, hogy nem. Vannak gyanús körülmények, de azok nálunk is. A mi családunk? Az egy kész katasztrófa. De még mennyire. És akkor a kis színházas esetem is ott van, de nem tudom, hogy ezt hogyan mondhatnám el. - Emlékeszem. Új szelek fújnak? Kérdezem, miközben a szívószállal játszom, lopva visszaigazítva a hajam. - Nyitott vagyok én az újra. Váltottam színházbérletet is.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem - Az? Szerelmes? Felvont szemöldökkel nézek rá, mert hát ő már csak ilyen kis diszkrét. Hogy mit érzek Ophelia Carolina Brown iránt? Remek kérdés. - Az. Hagyom rá végül, mert azt hiszem, igen, a szerelemmel tudnám jelenleg leírni az állapotot. A testem és a lelkem szomjazik rá, és vele akarok lenni. Szerelmes vagyok belé, és azt hiszem, eléggé rajongok is érte, de ezt nem fogom neki bevallani. - Csillámvámpír! Röhögök a gondolaton, talán egy percet is, elképzelem, ahogy a nő kilép a fényre, és nekiáll csillogni. Úgy rendesen, mint abban a filmben, még gyémántos hangja is van a bőrének. Aztán a nevetésem alábbhagy. - Sosem láttam még napfényben. Mert akkor is, amikor csak úgy megkértem a kezét, borús idő volt. Aztán azok a vámpírok is mentek suliba olyankor. - Csillámvámpír lenne? Akkor a gyerekeink swaroskik lennének vagy bizsuk? Ahogy esik, úgy puffan? Nem szeretném, hogy a gyerekeim csillogjanak. Csak ne. A zacskóra pillantok, majd rá, ajkaim elnyílnak, majd összezáródnak zavartan megvakarom a fejem. - Igen, öhm, egy konkrét helyre szól, egy páholyba. Egy idős házaspár mellé, akiknek volt egy lányuk, akit úgy hívtak, mint anyát. Csak nem szeretnek beszélni a lányukról. Nem tudják merre jár... ahogy mi sem tudjuk. Piszkálom kicsit a felém lökött zacskót, de nem nézek bele. - Ők nem tudják, hogy én tudom, hogy ők azok. Csak beszélgetünk. Színházról. Furcsa ez a dolog, de szerintem a szüleinkből kiindulva, egészséges szinte. - Mi van a zacskóban Lunus?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem - Most ugye tudod, hogy nagyon parázok, mi van, ha mondjuk elolvad, vagy tényleg vámpír vaaagy, nem tudom, a nap legyengíti az erejét. Aggódva pillantok rá, de aztán határozottan bólintok, hogy mindenképpen meg fogom tenni, el fogom hívni napos időben. Csak azt kell kitalálnom, hogy mikor, mert most szeszélyes az időjárás. - Nem akarok bizsut, ha már csillogna, akkor az legyen száz százalék. Valami titka mégis aggódom, hogy van, és igen, a bérgyilkosságot egészen meg tudnám emészteni, de aggódom, hogy valami sötétebb. - Elég sok a bankos hasonlít, a nő pedig, mintha téged látnálak. Csak csendes és ősz a haja. Okos, művelt, de határozott. Ujjaimmal megsimítom az arca élét, majd szusszanva nézek a zacskóra. - Oké, belenyúlok, de ha leharapja a kezem, nem fogadom el a felmondásod. Csak, hogy tudja. Elnyitom a zacskó száját, és beledugom a kezem, majd felkiabálok. - Úristen, úúúúúristen, egy doboz, jééézus! Aztán kihúzom, és tényleg úgy nézek rá, mint aki szellemet látott. - Jézus!
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem - Basszus, nem tudom neki mutogatni, ahogy három perc alatt leégek a napon. Lebiggyesztem az ajkaim, és persze kamuzok, olykor öt percet is el bírok viselni, de a hátam csak nagyon fokozatosan tudom hozzászoktatni a tényhez, hogy nyár van. Aztán ha mégis szépen barnulok, akkor oké, menő csávósra veszem a figurát. - Izé. Mondtam már, hogy gyengéd érzelmek fűznek hozzá? Látszik. Aztán összecsapom a tenyereimet. - KÉK! Az, tutira kék. Már emlékszem. Megvannak ám ezek. Ariana a barna szemű, nagy barna szemek, aztán meg Eszternek is kék van, de nem olyan, mint Opheliának, neki kékebb. Nagyon remélem, hogy egyikőjük sem gondolatolvasó, mert akkor holnap hullán ébredek. - A nagyfater kimért. Nagyon szofisztikált. A nagyi is, de ő inkább akkor beszél, amikor egyedül van. Próbálom mindig én lekísérni a lépcsőn, és olyankor beszélgetünk. Nem sok mindenről persze, de legalább beszélgetünk. Nekem ez is sokat jelent. - Ahham, de Bence eléggé odatette magát, úgy sejtem. Csak a sokk beszél belőlem. Csak a sokk. - Szóval, akkor te most... ?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Mindenségem - Nem kell beszólni, Martina! Borzalmas gyermekkorom volt, jó?! Ő tudja, sőt szerintem röhögött is rajta, amikor nem láttam, meg lehet akkor is, amikor láttam, de az annyira már nincs meg. A fejem lehorgasztom, és tényleg szégyellem magam. - Az a baj, Lunus, hogy, amikor felbukkan, akkor nem tudom nem élvezni, de olyan ritkán van ez, hogy nem tudom, nézz rám, kézzel szerelek össze asztalokat. És havonta egyszer külföldre megy egy egész hétre. Most meg mintha kerülne is, de persze akar. Jaj bonyolult nagyon. De még mennyire, hogy bonyolult ez az egész. Komolyan, sosem fogom megérteni a nőket, soha. Ez már fix. Meg az is, hogy vagy Luna vagy Ophelia fog a sírba vinni. - Ismerlek. Ezért nem mondtam el eddig. De hát tiszta lappal, ugyebár. A tiszta laphoz pedig ez is hozzájárul. - A darabokról. Meg néha megkérdezik, hogy miért járok egyedül. Eljöhetnél velem. Bár ez veszélyes játék, mert ha ránéznek, levágják, hogy kik vagyunk. De egy esélyt nekünk adhatnának, mi nem az anyánk vagyunk. - Nem nagyon kell belemennünk a részletekbe Tiltakozom hirtelen, és még a fejemet is megrázom. - És ez most is működik? Megcsináljuk?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Abigail Nagypéntek van, így nem nyitottunk ma ki, csak a falatozó és a cukrászda. Meg gondolom a pub és a kocsma, így van lehetőségem arra, hogy nagytakarítsak. Vagyis, megbízzak három embert ezzel, akik tökéletesen végzik a munkájukat, én pedig addig hátul a kertben, Chleoval játszhatok. Az utóbbi időben egyre többször veszem észre, hogy nem érzi jól magát, nem szívesen érintkezik a talajjal, ezért próbálok az elememmel segíteni rajta. Most például, ahogy lép, kicsit inkább lebegtetem, bár ez rossz szó talán. Próbálok egy olyan közt kialakítani, közte és a talaj között, ahol nincs semmi, csak sűrű levegő. Én magam a kert közepén ülök egy nagy kockás pléden, napszemüvegben. Kiváló időnk van ma.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Abigail - Látom rajtad, hogy nem tetszik neked. Nézem szusszanva a lila kis szörnyecskémet. Imádom, szeretem, de mostanában olyan, mint egy szörny. Nagyon nő, nagyon. Közelebb kúszok hozzá, és a hátára döntöm egy nagyobb szellővel, majd egy kisebben csikizni kezdem. Vadul kapkod, és vidáman csicsereg. Ilyenkor, amikor madárhangot utánoz, boldog, és ennek örülök. Aztán, ahogy Abi kirobban, úgy pattan fel, és ugrik fel rám. - Szia! Úgy nézek rá, mint aki frászt akar kapni, de elmosolyodom. - Oké, nyugi, ülj le, hozok valamit. Felkelek, Chleo elnyúlik a pokróc fenékmeleg részén, és lehunyja a szemeit. Belépve, erősen agyalnom kell, hogy mi az, amit gyorsan el tudok készíteni. Ennyit arról, hogy már nincs közöm a Payne-ekhez. Végül úgy döntök, hogy az ebédre készített rántott sajtokból és sült krumpliból rakok ki egy nagyobb meg egy kisebb adagot - elvégre én egyszer már ettem - felmelegített levegővel kicsit átmelegítem, mert minek nekem a mikró használata, közben tartárt és egy adag összevágott uborkát és salátát veszek ki. Az egészet egy nagy tálcára pakolom, gyorsan készítek két piros gyümölcsös limonádét, és az egészet magam előtt lebegtetve lépek ki ismét. - Remélem, jó lesz. Mi a helyzet? Avagy, helló, miért is jöttél, de én nem olyan vagyok, hogy ilyet kérdezzek.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ariana - A szabadságunkra! Emelem fel én is a poharat, és kortyolok bele. Furcsa, de jó is, hogy már nem vagyunk jegyesek, viszont a múlt ellenére is tudom, hogy érte, végigcsináltam volna. A múltam egyik nagyon fontos állomása ő, és sosem fogom elfelejteni azt, ami kettőnk között volt. A pub füstös levegője nem a kedvencem, így próbálok látatlan enyhe vanília illatot keverni a füstbe. Mostanában ezzel kísérletezek, az illatok előcsalogatásával. - Én is örülök, hogy én voltam. Főleg elnézve apád többi döntését. Nem Denist, őt kedvelem, de az elődje, az ne volt semmi. Meg az a fura pasas Helenánál, a szeme se áll jól. Elhúzom a szám, ahogy eszembe jut a tekintete, ahogy megbabonáz mindenkit, köztük engem is. Volt valami benne, amitől a szőr is felállt a karomon. - Viszont, most, hogy ez már nincs, beszélgettünk egy nőről, aki egyre fontosabb nekem. Nem lenne kedved megismerni?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ariana Elmosolyodom a reakcióján, és bólogatok egy párat. Talán meg kellene lepődnöm, de nem fogok most játszmázni. - Tudom, beszéltünk róla. Az elemi mágia miatt, mert a túl nagy érzelmi kitörésekkel a mágiám is könnyen irányíthatatlanná válik. Persze ez nem történt volna meg, mert ennyi idő alatt hozzászoktam már ahhoz, hogy a feleségemmé válik. Viszont ha már így van, egy kósza szellővel finoman megsimítom a haját, és az arcélét. - Tudtam az egyezkedésről, és arról is, hogy Denis veszi el Cathet. Csak megígértem, hogy hallgatok, mint a sír, a mosolyom kiszélesedik, ahogy felrémlik egy emlék. - Emlékszel, amikor az esküvő előtt megöleltelek és homlokon csókoltalak? Megmondtam, hogy Cath boldog lesz. És az, nem? Bár én kicsit fordítva hittem a dolgokat, hogy Denis szerelmes és nem Cath. Így talán kellemetlenebb nekik, de végül is, alakulhat ez még jól is akár. Legalább a legjobb barátjuk a másik mellett maradt. Ujjainkat összefonva, hüvelykujjammal megsimítom a kézfejét. - Örülök. Te boldog vagy, Ariana?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ariana Elnevetem magam a felháborodásán, és nézem őt, ahogy kiakad. Bájos, mint mindig. Figyelmem igyekszem megosztani, egyrészt megtartani az illatot, másrészt reagálni neki. Elemi mágiával elég sok mindent el tudnék érni, ám igyekszem visszafogottan gondolkozni a lehetőségekről. - Denis a barátom. A gyakorlótársam. Sőt, majdnem sógorok lettünk a félelemetes Payne dinasztiában. A bajtársam lett volna a családodban, hát elárultam volna? Ugye. Pontosan, az első dolga az lett volna, hogy berobban Cath szobájába, és körbeujjongja, tele téves következtetéssel a dolgokat. - Ezt nekik kell lerendezniük, így hatásosabb volt a belépő, valljuk meg. Én nagyon jól szórakoztam az ájulásközeli Payne csapaton, azon, ahogy Ariana a kezemet szorítja közben. Az egész olyan egyben volt, és legalább tényleg meghatóra sikerült a jegyespár első találkozása az oltárnál. - Jó, én se tudom, hogy mit csinálunk. Rákiabáltam, hogy legyen a feleségem. Szóval vagyunk, na.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ariana&Zalán - Kizárt, ehhez nem lehet hozzászokni. Még a fejem is megingatom, hiszen valóban lehetetlennek tartom nyugodt szívvel hozzászokni, hogy az ember annak a családnak a tagja, ha csak nem születik bele. Tiszta dráma, és én, főleg így, hogy elemi mágus is vagyok, nem nagyon tudom jól elviselni a mindennapi drámát. - Hát kicsit eldurvult a helyzet, és rákiabáltam. Jó, nem volt életem lánykérése, de az övé sem volt az. Húzd fel a gyűrűd, mert klausztrofóbiám van, zseniális vagyok… Elnyílnak az ajkaim, mondanék valamit, de annyira meglepődök, hogy hirtelen feláll, hogy én is felállok, és szembefordulok a férfival. - Helló? Nem tudom, hogy mi van, de azért lesandítok a mellettem állóra, és diszkréten érdeklődöm. - Ő a nem pasid?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ariana&ZalánKatonás, én meg hülyegyerekes, tökéletes ellentétek, nem is csodálom, hogy utánam egy olyan embert választott, aki nem olyan, mint én. - Frank Arie Martin. Igen, nem szoktam ezt így egyben, de mennyire férfias már egy srác, akit “Ari”-nak hívnak? Semennyire, ugye? Elég, ha a nőd mondja rád, hogy olyan cuki, de nem, az én anyám, volt olyan kedves, és két férfifalás között így bírt elnevezni. A nővérem, meg Luna, aztán nincs is hold arca. - Iiigen, csatlakozz nyugodtan. Rengeteg eseményt ülünk meg egyszerre, elvégre Ariana nemrég újra nagynéni lett, a húga férjhez ment, felbontottunk egy jegyességet, a nővérem lehet, hogy terhes, és ki tudja még, mi mindent. Néha iszunk a mindenre. ~ Istenem, Frank.~ Van abban valami perverz, hogy ezt most Denis hangján szólalt meg a fejemben, ugye?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ariana&ZalánPedig szerintem igen szépen belerejtettem a beszélgetésbe a tényt, hogy mit is ünneplünk pontosan, de valahogy csak a lényeg hallatszik ki. Igazán remek. Aztán jön Ariana azzal, hogy nem veszi bele magát a dologba. Tök jó Ria, és akkor én ki vagyok és mi a jó francot keresek itt? Merlinre, ez még feszkó lesz. - Max elég drasztikus, csak szólok. Szóval igen, ez így egy nagy kupac, amire koccintottunk. Megvakarom a tarkóm, mert le kéne lépnek, de az most nagyon hülyén venné ki magát, így inkább csak visszaülök a bárszékre. - Nincs itthon az asszony, még egy kör belefér, meghívlak titeket. Tessék Ria, mindent megteszek itt neked, hogy a kis titkod titok maradjon, de szerintem ebből baj lesz.
|
|
|
|