Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adrian
Éééééén

Ahogy azt az Edictum is megírta, a Zippzhar család bezsuppolta a cuccokat a kocsiba, majd miután hatszor minimum átrakosgattuk a bőröndöket, hogy beférjek Márk mellé, nekiindultunk a Balaton felé. Gondolom senki nem lepődik meg nagyon, ha azt mondom nem ez volt életem utazása, és nem túlzok ha azt mondom, hogy félpercenként kezdtük el meggyilkolni egymást a bátyámmal. Anya már pár kilométer után a halántékát masszírozta, Apa feltekerte a Rock FM-et, mi pedig felváltva jajgattunk és vagdalkoztunk. Nem, nem késsel, nem kell hívni a gyámügyet, szavakkal kérem, szavakkal.

Boldogan esek ki a kocsi ajtaján, mikor végre engedélyt kapok a kiszállásra. Élvezettel pakolászom vissza ízületeimet a helyükre, és kiélvezem a pár másodpercnyi csendet amikor már sem a zene, sem a többiek nem üvöltöznek a fülembe, majd beállva málhás szamárnak segítek felcipekedni a szobáinkba. Fogjuk fel edzésnek, és akkor kevésbé fáj a dolog.
Minő meglepetés, rajtam kívül mindenkinek tespedni van kedve, szóval egy tíz perces pattogás után inkább otthagyom őket, és egyedül indulok meg felfedezni a környéket. Nem figyeltem hová jöttünk, így a várost sem mondanám meg senkinek, de az egyik szabadstrandra sikeresen bekóricálok mindenféle helyismeret nélkül is. Masa, Balatonizé 1:0. Vállamon csüngő szatyromat lengetve előre-hátra szlalomozok át a futkorászó gyerekek között, majd megkorduló gyomromva pillantva célirányosan indulok meg a bódék felé, beállva a palacsinta-sorba. Kikérek egy szép nagy adagot, egy olyan alkohomentes citromos sörrel (hiába a varázsvilág, ha a mugliknak a 17 még nem mond semmit), és felcsillanó szemmel telepszem le egy üres helyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Aranyos ahogy megerősítésre várva visszakérdez. A sebességből ítélve azt mondanám önkéntelen a dolog, és talán végig sem gondolta mit mond, mire kiszaladt a száján. Nagyot bólintva somolygok tovább, de nem akarom zavarba hozni, így kivételesen nem árulom el a gondolataimat. A nagyszülőset. Tuti zavarba jönne, abból pedig talán kezd elég lenni.
Csendben hallgatom végig a magyarázatot. Illetve azért nem teljesen, néha közbe kell szúrnom egy-egy áhh-t, vagy óó-t, csak olyan jó Masához illően. Egy pillanatra el kell gondolkozom, hogy erre mit mondjak, hiszen ezt akkor tényleg totálisan félreértettem.
- Hát, az ész nem sokat számít ilyenkor gondolom - észre sem veszem, hogy úgy beszélek mint valaki akinek olyan sok tapasztalata van az ilyesmiben, egyszerűen csak ez tűnik helyesnek. - A helyedben szerintem én is kiakadtam volna, szóval tényleg nem kell szégyellned - vonok végül vállat kedvesen, hiszen ez az igazság. Egyik kezemet kinyújtom, és ha hagyja finoman, épp hogy csak ujjbeggyel érintve végigsimítok a kézfején, majd visszahúzódok a saját kis zsámolyom jelentette térfélre. Vicces így, két kis szigeten ücsörögve hozni gondolatainkat közelebb egymáshoz. Olyan mintha két lakatlan földdarab között épülne lassan egy kis hidacska, amin már át tudunk járni egymáshoz. Látogatóba, óvatosan, mint ahogy a lehullott falevelek alól mászik ki egy süni, előbb csak finoman szimatolva meg a szomszéd földet, majd a másikat is. Talán neki is olyan furcsa lehet, mint nekem. Hogy feltűnik-e, hogy Thomas szobájában járt? Igen, de nem is fektetek nagy hangsúlyt a dologra. Bence is volt nálam, számomra ez természetesnek hat, így nem akadok fenn rajta.

Aprót köhintek kérdésére, és próbálom végiggondolni pontosan mit is mutattam meg a fiúnak. Öhmm, jah, nagyjából mindent.
- Hát, elég valószínű, szerintem látott mindent - bököm ki végül, majd a magyarázat sem várat magára sokáig. - Tudod, ő legilimentor tanonc. Vagyis mostanra lehet végzett, nem tudom, de akkor tanonc volt. Megkérdezte, hogy gyakorolhat-e rajtam, és igazából pont akkor jöttem rá, hogy féltékeny vagyok, meg arra is, hogy szeretem - ezúttal nem működik az öncenzúrám, észrevétlenül csúszik ki számon a kifejezés - szóval miután beengedtem a fejembe, nagyjából nem volt olyan amit ne láthatott volna ha akarja. - Piros kis foltokkal az arcomon és füleim hegyén pillantok fel a lányra, vajon mit szól ehhez az egészhez, majd gyorsan folytatom.
- Szóval igazából azután jöttünk is össze, mert hát... Azt is megmutattam neki, hogy mit gondolok róla, tudod, akkor épp úgy éreztem így lesz a legegyszerűbb, és a legjobb, és hát... Tényleg az lett. A legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Laura
Masa

Színpadiasan kapom magam elé kezeimet, megdöbbent arcomat félig eltakarva velük.
- Hát ennyit híztam? - sóhajtok nagyot, majd egy képzeletbeli könycseppet is letörlök szemem sarkából. - Naah, csak viccelek - vigyorodok el, legyintve. El is nevetem magam, de abban már a másik lány keze van, fejemet rázva kuncogok az elém festett képen.
- Képzeld el micsoda riadalom lenne belőle ha valaki hajnalban egy medvével nézne farkasszemet az alagsorban - csak képzelődök, vagy egy gonosz kis mosolykezdemény csücsül a hangomban? - zseniális lenne.

Elgondolkodok rajta, hogy eláruljam-e sütisütési szándékaimat, de amikor folytatja beszédét, inkább úgy döntök megtartom magamnak. Vajon ő melyik típus lehet, a csokis vagy a gyümölcsös? Fhú, majd oda kell figyeljek mit eszik desszertnek. Max zaklatónak vagy furcsának néznek amiért a válla felett lesem mit szed magának, de hát istenem, a jó dolgokért áldozatot kell hozni.
- Na, azért a díjjazásra még visszatérünk, ha tényleg szükség lesz rá - kacsintok rá, még mindig felspannolva a korai testmozgástól. Fura, mert alapból fel nem kelnék ilyenkor, aludnék délig, de most vagy a társaság, vagy a futás miatt, de kifejezetten jól esett.
- Áh igazából akkor nem kellett volna teletöltenem, szóval pár óra alatt végeztem volna - vonok vállat, mintha csak valami kis semmiségről lenne szó. Mit nekem az, vizes fűben az árnyékban ücsörögni pár órácskát? Még jó, hogy nem alkonyatkor kell szedni, akkor megennének a szúnyogok.

Elgondolkozó merengésemből Lau hangja térít vissza, és kezdem kapisgálni, hogy hát ennek így megint nem volt túl sok értelme. Egy pillanatig csak tátogok, kezeimmel gesztikulálva, amitől a helyzet kísértetiesen hasonlít a múltkori esti találkozásunkhoz. Pedig most nem eltitkolni szeretnék előle valamit, csak megpróbálni megfogalmazni amire gondoltam.
- Hát izé, szóval az elemi mágia - kezdek bele végül döcögve - ott sem tudni hogy azok vagytok amíg meg nem jelenik, nem? Azt meg pláne nem tudni, hogy melyik fog. Mármint ha én most elgondolkozom azon, hogy milyen elmem lenne, lehet, hogy azt mondom, hogy tűz, de attól még holnap kiderülhet, hogy ha ebédnél rámborítják a forró levest, földrengést okozok a hátsó kertben. Érted.
Persze nehéz elmagyarázni, mert ott duplán lutri az egész, hiszen azt sem tudod, hogy ott szunnyad-e egyáltalán benned a képesség, amíg meg nem jelenik, mi pedig választhatunk, de... Nem tudom, valamiért hirtelen jó ötletnek tűnt párhuzamot vonni a két dolog között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adrian
Éééééén

Elképzelhető, hogy úgy döntöttem költőpénzemből kihozva a maximumot, végigeszem a menü palacsina-részét. Épp egy lekvárosnak érek a végére, amikor egy megzólítás felpillantásra késztet. Strandreflexként tekintetem rögtön az arcára ugrik, hiszen hemzsegnek körülöttem a a félmeztelen emberek, és nem akarok én itt konfliktusokba keveredni. Két asztallal odébb is volt valami vita az előbb arról, hogy valaki túlságosan megbámult valakit, nekem meg az ilyenhez... áh, nem is értem.
- Óh, persze, szia - veszem észre Adriant, és meg is látszik a felismerés pillanata, mivel azzal a lendülettel terül el egy széles mosoly arcomon. Tudom, tudom, az egészségesnél több tanáromat tegezem, de valahogy mindig kicsúszik a számon a forma, és ha az illető éppen nem javít ki, hát akkor úgy maradunk. Felnyalábolok egy nutellás darabot, de mielőtt beleharaphatnék, jólnevelten bólintok felé.

- Neked is - csak egy pillantást vetek a lángosaira, hümmögve kezdve elgondolkodni azon, én miért nem hoztam magamnak olyat is. Végül azért elégedetten harapok egyet, úgy próbálva végiggondolni mire értette a második mondatát. Sokat segít, amikor elkapom tekintetét, és immár mindent értve nyelem le nyugodtan a falatot mielőtt válaszolnék. Jobb kezemmel megfogom a dobozt, és úgy fordítom, hogy a 0,0% felirat jól látható legyen.
- Ah, ez csak ilyen mentes citromos. Egyrészt személyi sincs nálam, szóval nem is próbálkoztam, másrészt nekik úgysem mondana sokat a tizenhét évem.
Ez van, szerintem még egy jó tíz évig nem kapnék személyi nélkül semmit, tekintve magasságomat és gyerekes arcomat. No, annyira azért nem bánom, nem mintha annyira hiányozna nekem az ivászat. Lóbálni kezdem lábaimat, fellelkesülve a társaságtól, izgatottabban tekintve a másikra, mint ma egyáltalán bármire is. Beleértve a palacsintákat. Ami azért nagy szó.
- Mi újság? Ha azt mondod valamilyen tanári kirándulás van, akkor mondjuk lehet megijedek - nézek fel érdeklődően a nutellásomtól, majd fájdalmas rövid búcsút véve a papírtálcámon sorakozó finomságoktól, az italom felé fordítom figyelmem, hogy megpróbáljam kinyitni.