29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eleonore Santos összes RPG hozzászólása (78 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 23. 23:01 Ugrás a poszthoz


| |



Fél szemöldökét felvonja, de egy kis mosoly még így is ott bujkál a szája szélén.
- Igen, biztos nagyon jót tenne neked - jelenti ki egyszerűen.
Közelebb húzódik a fiúhoz, de nem dől hátra. Tenyerét Denis mellkasára teszi, aztán egyet gondolva lényegtelen mintákat kezd el rajzolni rá az ujjával. Ez az ő kis béke szigetük, és még ha nem is igaz, de meg van róla győződve, hogy semmi nem zavarhatja meg ezt.
Azért meglepődik, hogy fontos ez Denisnek. Lényegében semmit nem mondanak ki hangosan, akár tudják, akár nem. Ez az egész egy édes bizonytalanság, ami talán nem is vezet sehová. Meggondolja magát, odabújik a fiúhoz, de mielőtt átölelné, magukra húz egy takarót.
- Hiányoztál - suttogja végül. Elég precíznek és szervezettnek tartotta mindig is magát, ezért elsőre nehéz csak úgy hátradőlni és élvezni a jelent. Lassan, de biztosan kezdi ezt is megtanulni a sárkánynak hála. - De azért ne szokd meg, inkább oszd be a következő öt életedre.
Igazából nem szereti olyan könnyen adni magát, de ez mégis olyan furán hangzik, főleg belegondolva, hogyan jutottak el idáig. Nem mintha érdekelné, de egész egyszerű célpont volt, csak néha akadékoskodott egy keveset.
- Egyszer ígértem neked villásreggelit - hozza fel lágyan. - Mennyire ragaszkodsz hozzá?
Persze nem akarta teljesen elvetni az ötletet, nagyon szívesen készít reggelit, ahhoz legalább még ért. De tárgyalni még szabad, és a kompromisszumoknak Denissel mindig nagyon jó végük lett. Meg hát próbálkozni szabad, azt sosem ártott még.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:51
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 25. 22:05 Ugrás a poszthoz


| |



Mindig örül, ha meg tudja nevettetni Denist, nem számít milyen áron. Lassan már a hitvallása lett, hogy senkinek nem áll jól a komorság. Maximum csak magának engedheti meg ezt a luxust, nem hogy olyannak, akit még szeret is.
Ahogy elengedi a fiú, gyengéden megböki, de rögtön utána nyom egy puszit a nyakszirtjére. Akármi is történt, komolyan meglepődött, amiért ilyen könnyen lemondott a reggeliről. Nem mintha akkora jelentősége lett volna, de ezzel csak azt az érzetet keltette Ellieben, hogy nem lesz tovább.
- Tényleg nem harcolsz az omlettemért? Fogalmad sincs, mit hagysz ki - jelenti ki könnyedén, mintha az imént nem az ellen harcolt volna.
Fogalma sincs mi történik, és ez megrémíti. A változást általában könnyen fogadja, feltéve, ha tudja, mikor mire kell számítani. Sötétben tapogatózni a legnehezebb dolog, amit el tud képzelni.
Még ha el is távolodik tőle Denis, automatikusan utána nyúl. Végül mégsem érinti meg, keze csak úgy ott hever a takarón. Nem tetszik neki ez a fura nyomás a mellkasában, újra csak együtt akar lenni vele, minden mellékzönge nélkül.
- Itt is lehet, nem zavar a füst - feleli szórakozottan. Amióta rengeteg időt tölt el a pubban, jóformán már meg se érzi, nem hogy bántaná.
Vesz egy mély levegőt, sokadik próbálkozás után elengedi a negatív gondolatokat, helyette próbál teljesen optimista lenni. Oldalasan fekve helyezkedik el, fejét megtámasztja a kezén, közben lassan fentebb húzza a felül levő lábát. Nem aggódik, lágyan mosolyog Denisre.
- Minden oké? - kérdezi teljesen komolyan. Most nem vicceli el a dolgot, hiszen a válasz nagyon fontos neki.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:50
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 30. 17:57 Ugrás a poszthoz


| |



- De hát ez a szoba varázslatos - bólogat, félig-meddig még komolyan is gondolja. - Egyébként pedig mindegy, mennyire van túlerőben a pink, az igazi férfiasságot nem lehet elnyomni. Ezért nem is merek nemet mondani.
Eleve butaságnak tartotta megítélni bármit vagy bárkit a környezete miatt. Pár évvel ezelőtt még bohém, majdnem hippi ruhákban járt, mert azt gondolta szépnek. Az összes könyvbemutatójára és előadására úgy ment el, hogy aztán hamar ráébressze a hallgatóságát, nem a külsőségek számítanak. Úgy nézett ki, mint egy suhanc, de a tudását senki nem tudta elvenni.
Ugyanúgy, ahogy a kisugárzás is. Azt hitte, tisztában van a saját tulajdonságaival, de ahogy meghallja Bálintot, kicsit elbizonytalanodik ebben. Viccnek szánta ezt az egész végzet asszonya dolgot, de most mindenre tud gondolni, csak erre nem. Az elé festett képen nevetni kezd, egészen addig, míg nem tűnik fel neki valaki. Ekkor meglepve néz a férfira, nem is tudja, hogy szóvá merje-e tenni. Lehet, csak nyelvbotlás volt, de mégis feltűnt neki.
- Várjunk egy pillanatot. Újabb cikk? - Igazából kellene nagy jelentőséget tulajdonítani ennek. Pontosan ezért nem olvasta a magazint. Nagyon aranyos volt, sok diák munkája van benne, de egészen eddig azt hitte, hogy csak a többi diákról és diáknak szól. Ezen most egész rendesen meglepődött, még el is határozta, hogy mostantól figyelni fogja az újságot.
Ahogy a raktárat is, ha már így szóba hozta Bálint. Milyen kincseket rejthetnek ott még?
- Nem is tudom, lehet inkább hoznék portugál bort - abban még sosem csalódott, és biztosra vette, hogy a férfi is kedvelné. - Na meg ott van Álmos. Nagyon sok nagyon rossz dolgot láttam már, de néha még engem is képes halálra rémíteni. Egy mumus most biztos Álmosként jelenne meg.
Nem szép dolog kibeszélni egyik kollégát sem, de ha ezzel nincs tisztában az a srác, akkor nagy baj lehet. Valakivel biztos kedves, de általában olyan morcos, hogyha teheti, Ellie mindig elkerüli. A levita toronnyal történtek óta nem a kékek a kedvencei, ezt már sikerült levonnia.
- Elképesztő, milyen spontán vagy - mondja ki elsőre, ami eszébe jut. Furcsa, hogy mennyire különbözőek, mégis mennyire hamar megkedvelte. Igyekszik mindenkivel kedves és figyelmes lenni, de a barátkozás már egy teljesen más téma. - De akkor értsem ezt úgy, hogy kis falvakba mész el, beszélgetsz velük, az ételeiket eszed... mindezt teljesen ismeretlenül?
Nem mintha nem ezt csinálta volna ő is pár évvel ezelőtt. Csak ő kihallgatta, hogy a legveszélyesebb, és onnan indult. Mindig egyre mélyebbre és mélyebbre ment, akkoriban nem tudta semmi sem olyan könnyen megfélemlíteni. Lopva újra végigméri a férfit, és el is dönti, hogy mellette bizony nincs ok félelemre. Ellie tényleg a tudást pártolta a fizikai erővel szemben, de vannak emberek, aki mellett nem tud rettegni. Kivéve persze az elveszítésüktől való félelem, de ennek nincs most itt az ideje.
- Hát, ha végeztél a túráddal, nyugodtan nézz be hozzám a pubba - dobja fel egyszerűen. Hátradől, mintha nem lenne jobb dolga, mint itt üldögélni. Nem akarja feltartani Bálintot, elvégre nagyon fontos a munkája, de ha még marad pár percet, talán nem lesznek rá se mérgesek.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 30. 19:53 Ugrás a poszthoz


| |



Sunyin elmosolyodik, mert ezt a kört megnyerte. Alapjáraton utálta a főzés minden formáját, de most igazán össze fogja szedni magát. Eddig csak időrablásként tekintett erre, ami nem szolgál semmit. De ha van kinek ügyeskedni, már nem is tűnik annyira szörnyű feladatnak.
Egészen belesimul a fiú ölelésébe, ahogy már az omlettet tervezi. Nem porcelánbaba, akit óvni kell, ezért is szerette annyira ezeket az alkalmakat. Denisben ott volt minden, amit keresett, legalábbis ezt hitte.
Sok mindenre számított, de nem erre a vallomásra. Az a bűvös 'm' betűs szó olyan furcsán érinti, nem is tud azonnal reagálni. Tagjai megmerevednek, ha nem érezné a szorítást saját magán, már biztosan felpattant volna. Mégsem szakítja félbe a fiút, csendesen hallgatja végig.
- Értem - jelenti ki hosszas hallgatás után.
Mégis meggondolja magát, megpróbálja lefejteni magáról Denis kezét, de csak azért, hogy a szemébe nézhessen.
- Nem, mégsem értem. Mi ez az egész? - nem vádlón kérdezte, csak mintha... szomorúnak érezné magát. - Most mit kellene mondanom? Hogy rendben van, ne felejts el meghívni az esküvődre?
Nem is tudja, pontosan mit jelent neki ez a dolog kettejük között. Mint mindig, most is fél beismerni az érzéseit, maga előtt is titkolná a végletekig, hogy nem tudja elengedni őt. Mégis, az a kislány valahol odakint biztos szomorú. Megmentés ide vagy oda, felnőtt nőként képtelen ellenállni ennek a srácnak, akkor hogy lenne erre képes egy fiatalabb? Megint megpróbál elhúzódni, nehezen tud tiszta fejjel gondolkozni, amikor ennyire közel van Denishez.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:50
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 31. 18:49 Ugrás a poszthoz


| |



Nem tudja eldönteni, hogy dühös legyen, vagy sírjon. Akármennyire is szabadelvűnek vallotta magát, ez valahogy nagyon a határon mozgott. Próbált a dolog pozitív részére gondolni, hogy milyen jófej és kedves a fiú, amiért megteszi ezt. Biztosan nagyon jó barátjának vallhatja a lányt, ha már ebbe is belement. Mégsem érzi magát ettől jobban.
Akár egy robot, úgy engedi, hogy azt tegyen vele Denis, amit akar. Nyugtathatja magát, hogy ez azért nem a világ vége, mégis érzi, hogy lassan elérzékenyül. A gombóc a torkában egyre nagyobb, nagyon nehéz visszafognia magát.
- Én... - nem tudom. Nincs szíve ennyivel lerendezni mindezt. Megtehet bármit, elvehet más lányokat, de egy 'nem tudom'-nál sokkal többet érdemel.
Még mielőtt bármit is mondhatna, a fiú hamarabb kezdi el. Tekintetük összefonódik, a boldogságát jelentő szemek csak őrá figyelnek. Talán nem ez volt a legszebb vallomás, de ez csak az övé. Ellie nem vágyott betanult szövegre, képmutató szónoklatokra, csak az ő sárkányára.
Óvatosan közelebb csúszik, megpróbálja lentebb csalni a kezüket, hogy egészében láthassa az arcát. Már kimondott egy varázsszót, talán a következőnél sem fog összeomlani a világ.
- Nem akarlak elhagyni - rázza meg a fejét. - Szeretek veled lenni, mert különleges vagy nekem. Nagyon. De ez... - sóhajt egy aprót, de nem húzódik el.
Igazából nem érdekli, hogy mitől vagy kitől menti meg a lányt Denis. Nem is fontos, hogy felveszi a nevét, hogy majd talán dicsekedni is fog ezzel. Az egyetlen ami számít, hogy vele akar lenni. Ezzel a kiszámíthatatlan fiúval, aki miatt nem képes másra gondolni, akiben megbízik a végsőkig. Nem fogja kevesebbel beérni.
- Nem számít, ha azt mondod. Csak a tiéd vagyok - kijelentésnek szánta ezt, de mégis megremeg a hangja. Hiába nem kételkedik benne, mégis nehéz elsőre elfogadni, hogy házas lesz.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 31. 21:56 Ugrás a poszthoz


| |



Nem akart játszani mások érzéseivel, csak nehezen tudta befogadni ezt az információt. A kedvese szenvedését látva még el is szégyelli magát. Nem is volt olyan régen, hogy a célja lett megvédeni őt, nem pedig ártani neki. Amúgy meg kit zavarnak a körülmények, csak az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat.
Ahogy meghozza a végleges döntést, egyértelmű, hogy nincs az az erő, ami képes lenne távol tartani Denistől. Lehunyt szemekkel hajol előre, hogy el tudja mélyíteni a csókukat. Kész érzelmi hullámvasúton vannak túl, de megérte. Mindig megéri, ha róla van szó. Tenyerét a fiú arcára simítja, csak pár milliméternyire távolodik el tőle.
- Ez itt pedig - bök a fiú mellkasára, a szíve felé -, most már csak az enyém.
Tulajdonjogot formálni bármire is nem szép dolog. Nem pórázt akar rá kötni, nem visszafogni, isten ments tőle. Ha akarja, elmehet tőle, ezzel csak azt akarta kifejezni, hogy mindig vissza fogja várni. Mindig lesz helye az életében, ráadásul nem is kicsi.
Hátradobja a haját, kicsit megkönnyebbülten engedi ki a bent tartott levegőt. Ezen is túl vannak, és még mindig forog a Föld, még mindig együtt vannak.
- Denis... te nem vagy éhes? - teljesen komolyan kérdezi, de csak vigyorogva néz a fiúra.
Egyikük számára sem könnyű megnyílni, ez kristálytiszta. Ellie még lóg egy vallomással, ezt nem felejtette el, nem is fogja. Valamivel mégis vidámságot akart csempészni a szituációba, meg akarta mutatni, hogy tényleg nem változott semmi. Vagyis nemhogy nem gyengült, de még szorosabb is lett közöttük a kötelék, úgy érezte.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 3. 17:58 Ugrás a poszthoz


| |



Elég a bólintás, már nem kételkedik többet. Talán egyszer meg fogja bánni a döntését, a ragaszkodását, de addig egészen biztosan nem, míg így néz rá Denis, mikor így érinti meg. Már nem akar mást kérdezni, elég neki, hogy minden aggályát elveszi csókokkal. Az első alkalommal mondta, hogy nagy játékos Brightmore, de akkor még nem is sejtette, hogy mennyire igaza van. Volt esélye mást választani? Nem igazán, bár nem is akart.
Ugyanott folytatják a konyhában, aminek kifejezetten örül. Még ha kicsit hűvösnek érződik elsőre a pult, a sárkány mellett sosem fázott sokáig. Kezeit finoman a nyaka köré fonja, nem is nagyon akarja elengedni.
- Úgy van, omlett - ha a katonák hasonló kedvvel indultak volna harcba, ahogy Ellie főzni készült, egy háború sem tartott volna sokáig. - De ha itt üldögélek, nem fog elkészülni.
Nem mintha annyira menni akarna. Ujjaival lágyan simít végig Denis karján, tekintetével követi egészen a kézfejéig. Az ilyen pillanatokban szokott elgondolkozni, hogy talán túl sokat kér, még ha szavak nélkül is.
- Mirelit pizza jó lesz? - felszegi a fejét, egész vidámnak érzi magát. Elég titok vár még leleplezésre, Ellie szakács analfabéta léte pedig ne legyen közte.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 8. 18:52 Ugrás a poszthoz


| |



- És még csak nem is vagyok legilimentor - kacsintott vidáman Denisre. De még ha az lenne se kukucskálna, és végtelenül hálás, amiért a sárkány sem teszi meg ezt. Pontosan nem tudja milyen szinten áll, talán már meg se érezné, azért mégis megszavazta neki a bizalmat. Ismét. 
A pálca nélküli varázslat nem kimondottan az erőssége, de kinyitni a mélyhűtőt és a sütőt egymás után szerencsére nem túl nagy feladat. Amint a pizza a rácson landolt papírok nélkül, kénytelen félig elfeküdni a pulton, hogy elérhesse és beállítsa a hőfokot. Épp visszatornázta magát ülő pozícióba, amikor meghallotta a randi szót. Kezeit maga mögé tette, azokon támaszkodott meg, közben enyhén csücsörítve nézett szembe a fiúval. Finoman szólva nem tartotta magát randi-kompetensnek.
- Nem baj, ha csontos a hús? - Ötlete sem volt, hogy mire kellhet, de pár napja kapta egy falusi bácsitól, aki nem tudott mással fizetni a pubban. Nem szokása ilyet elfogadni, ha Jonason kívül más teszi meg, tuti mérges lett volna. Viszont nemsokára meglátogatja a családja, akkor pedig abból akart készíteni valamit. Jobban mondva az anyukájával készíttetni, nehogy elrontsa az egészet. Így viszont majd el fog látogatni valamelyik piacra, ami teljesen jó dolog, már régen járt olyan helyen.
- És hova vinnél? - kérdezte visszatérve az előző felvetésre. Egyik szemöldökét megemelve mosolygott, majd közelebb hajolva nyomott egy puszit Denis arcára. - Mi lesz a dress code? - suttogta a sárkánya bőrébe.
Még mindig fülig ért a szája, amikor finoman a mellkasához érve próbálta jelezni, hogy leszállna a pultról a húsért.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 9. 22:27 Ugrás a poszthoz


| |




Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Denis mögé lépett, majd a kitárt ablakot. Mindezt egy "ne ijedj meg" mondat kíséretében. Már nagyon sok csúnya dolgot látott az életében a sötét mágikus kutatásai révén, de azért akárhonnan nézzük, nem volt túl biztató a helyzet. Ahogy feltűnt a hárpia, teljesen kiment a fejéből a hús, rögtön arra gondolt, hogy ő lesz most a rituális áldozat. Tanult róluk, látott már párat rezervátumokban biztonságos távolságból, de találkozni velük testközelben teljesen más téma.  
- Hű - egyszerűen ennyi reakciót tudott kipréselni magából.
Tedd a világ egyik legjobb átoktörő boszorkányát egy legendás lény elé, és megszólalni sem tud. Plusz add hozzá, hogy nincs nála semmilyen védelmi eszköz, hisz csak egy kis légyott után a konyhába tévedt ki. A végkifejlet nem épp egy chilled állapotú Ivana.
- V-vou te dar a comida - anyanyelvén mondta el, hogy ad ételt, csak úgy megszokásból. Eddig ha portugálul beszélt állattal, még egy sem támadta meg, most újra ebben reménykedett.
Kinyitotta a hűtőt, elővette a sertés lapockát, a fóliát a földre dobva indult el a hárpia felé. Tekintetét le sem véve róla kicsit felengedett végre a céljukat meghallva.
- Olaszország jó hely - bólogatott, ahogy letette a tányért a párkányra, Denis mellé hátrált. Esélytelen, hogy most csak úgy hátat fordítson, amikor egy ilyen állatot lát. Csípőjével a pultnak támaszkodott, azonnal a fiú kezéért nyúlt. Nehezen, de elszakította a tekintetét a hárpiáról, hogy a szemébe nézhessen.
- A kényelmes ruha relatív, ha valami nem tetszik, úgyis leveszem - kihívóan kacsintott egyet. - És azt a hosszú utat sétálva tesszük meg? - finoman próbált puhatolózni, pedig erre gondolva nagyon izgatott let. A túrázás az egyik, ha nem a legkedvesebb hobbija, még ha nincs is a képben a sötét mágia.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 11. 23:10 Ugrás a poszthoz


| |



Ha nem lenne ilyen közel Denishez, biztosan elkezdene hadoválni, hogy persze, miért is bántaná egy veszélyes bestia, aki legmélyen tuti csak egy kezesbárány. De így csak bólogatni kezdett, közelebb bújt hozzá.
- Imádom, hogy ilyen lovagias vagy - jelentette ki vidáman. Felemelte a fejét, apró csókot nyomott a szájára.
Próbált megbarátkozni az egész randi dolog gondolattal. Olaszország, motor, Denis. Tényleg hihetetlenül romantikusan hangzott, el kell ismernie, hogy van fantáziája a srácnak. Mégis hogy tudna ellenkezni, amikor így mosolyognak rá?
- Egy valamit tudnod kell ebben az esetben - próbált nagyon komoly maradni, de persze esélytelen az egész. - 90 alatt nincs élet, vagy nem ülök fel mögéd.
Nem sűrűn motorozott, az ilyen mugli közlekedési eszközök kiestek az életéből. A sebesség viszont lenyűgözte, még pótolta is a sima túrát.
Persze, hogy vissza kellett térni a hárpiára, nem is lehet megfeledkezni róla. Mielőtt folytatta volna, rémülten arra gondolt, hogy nem volt elég a vacsi, nála pedig már nem igazán van más kaja. De Denis még ennél is többet kért, és akármilyen szánalmas, még csak rá sem tudott gondolni a habozásra. Nap, mint nap le kellett győznie a félelmeit, ez most sem volt másképp. A különbség épp csak annyi, hogy most sokkal jobb a jutalma, ha nyer.
- Nem csak ennyire - mondta, ahogy lágyan felfelé mozdultak az ajkai.
Niamey felé fordulva felgyorsult a pulzusa, mélyen szívta be a levegőt. Óvatosan indult el felé, egy vonallá préselődött a szája, nehogy megint elkezdjen valamit szövegelni külhoniul.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 16. 00:20 Ugrás a poszthoz


| |



Nem hiszem el, hogy félek.
Még egy darabig várt arra az érzésre, amikor megnyugszik, mert Denis fogja a kezét, de csak nem jött el. Nagyon szerette az érintését, a világ végéig tudná még élvezni a kis élcelődésüket, de a madár... az madár, és még mindig ott ült az ablakban. Más lányok májusfát kapnak a párkányukra, Ellie meg hárpiát. Szép az élet.
Felvont szemöldökkel meredt Denisre, és egészen eddig tartott a némasági fogadalma.
- Csak hercegnő? - kérdezett vissza megilletődve. Nő még nem ért el ilyen sikereket a szakterületén, ha másra nem is, erre büszke volt. Ahol a legtöbben visszafordultak, ő ment egyenesen tovább. Nem egyszer ijedt meg, sokszor az életét is féltette.
Szóval ne szórakozzon vele egy madár se, mindegy, mekkorára nőtt. Egész rendesen megszívta magát, határozottan lépett Niamey elé, kilépve a fiú bűvös érintéséből. Erősen koncentrált, csak azt nem tudta, pontosan mire. Az élőlényekkel mindig nehezebb, mint az átkokkal.
Kezdetnek felé nyújtotta a kezét, és akármennyire hihetetlen, nem szögesdrótot érintett, hanem puha tollakat. Az állat tekintetét kereste, ahogy végigsimított rajta. Végig azt mantrázta magában, hogy ma nem lesz desszert, legalábbis nem a hárpia számára.
- Elképesztő történelmi pillanatnak lehet szemtanúja, Mr. Brightmore - jelentette ki kicsit ironikusan. - Egyébként hogy találtál rá? Egy crup gondolom túl unalmas lett volna.
Továbbra sem mert félre nézni, de újra a sárkányt kereste kezével. Ahogy rátalált, végre megérezte azt a nyugalmat, amit eleinte várt. Nem akart máshol lenni, nem akart elszökni. Akármi fog történni, már nem aggasztotta annyira. Köze lehet az állatsimogatáshoz is, de akár a fiúhoz is, aki képes volt rávenni minden őrültségre, aminek eddig ellent mondott. Nem szeretné elengedni semmi áron, ebben már biztos volt.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 27. 15:43 Ugrás a poszthoz


| |



- Ahhoz nem elég egy gyű... - , de már nem tudta befejezni, némán figyelte a madár mozgását. Amennyire félelmetesnek találta, ugyanannyira volt lenyűgözve a látványtól. Csodálatos volt, még azt sem érezte meg, hogy a tincseit szálanként a hátára fújta a szél. 
Mosolyogva fordult Denis felé, a szemeibe nézve könnyen el tudta képzelni a történetét. Azonnal megértette, miért lett ennyire különleges a kapcsolatuk. Mind a ketten hosszú utat jártak be, és még ha nem is beszélgetnek, megértik egymást. Ritkán látni, hogy két lélek ennyire egymásra talál.
- Tudom - felelte. Eddig nem sejtette, hogy ez lehetséges, de elég volt pár percet látnia, sok mindent megértett, amit addig nem. - Jobb helyre nem is kerülhetett volna - jelentette ki az ablak felé nézve, mintha még mindig ott ülne a hárpia.
Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit jelent tartozni valakihez. Nagyon szeretett Denis mellett lenni, a vele töltött idő aranyat ért. Az érzés mesés volt, a következményekkel meg majdcsak megbírkózik valahogy. Mosolyogva fordult a fiú felé, kezét lazán a csípőjére téve nézett bele a szemeibe.
- Szereztél magadnak egy nőt, aki nem csak szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még egyedi is. Na meg mellette itt vagyok én, az angyalod - tekintetét a plafonra emelte, ahogy cinikusan végigmutatott magán.
Elég leszek neked? Egész nagy adag büszkeség szorult belé, ezt mégsem merte hangosan kimondani. Helyette ismét megszüntette a távolságot kettejük között, elmondhatatlanul élvezte, hogy már milliméterek sem választják el. A hátánál még vigyázva futtatta fel a kezeit, de a vállaihoz érve már nem finomkodva kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. Az ajkába harapott, ahogy pajkosan nézett Denisre. Lábujjhegyre állt, hogy a fiú válla felett átnyúlva finoman elhúzza a cigit tartó kezét.
Teljesen elfelejtette a pizzát, amíg nem kezdett el sípolni a sütő. Szemeit forgatva lazított a szorításán. Ha nem lett volna éhes, az sem zavarná, hogy odaég az étel.
- Hát persze - morogta, de azért még egy rövid csókot adott, mielőtt a sütő elé guggolt.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 28. 14:34 Ugrás a poszthoz


|   



Játékos félmosollyal néz Bálintra, nem is titkolja, hogy mennyire felvidította ez a pár szó.
- Akkor igyekszem sűrűbben ilyeneket mondani - kacsint a férfira, ahogy a végére ér. Bár Ellie még nem látta sosem morcosnak Bálintot, nehezen is tudja elképzelni úgy. Rengeteg más helyzet van, ahogy nem csak szívesen elképzelné, de élőben is látná a férfit, az viszont már egy másik oldala a történetnek.
Szemöldökét összevonva, de továbbra is mosolyogva hallgatja az edictumos cikk felolvasását. A kiegészítéseknél felnevet, nem tudja megállni. Elképesztő lesz a következő tanév, ebben már biztos volt. Tekintete lentebb csúszik, tudatlanul az ajkába harap.
- Hogyne, sakkozunk - ismétli el, mielőtt röviden felnevet. - De annak örülök, hogy legalább az ízlésemet egész jól eltalálták - folytatja vidáman. Talán ezzel túlment egy határon, ami igazából nem is foglalkoztatta soha.
Az egyre jobban körvonalazódó kis találka már annál inkább. Nem is gondol többé Álmosra, elég volt az említése is. Az, hogy Bálint főzne, eszébe juttatja, amit korábban mondott. Kedvére való, nagyon is.
- Imádom az egészet, ne is mondj többet. Jobban szeretek meglepődni - feleli könnyedén. Igazából a pontos terveket szereti, a hirtelen dolgok nem neki lettek kitalálva. Viszont Bálint konyhai tudásától csak nem kell tartania, vakon megbízik benne. A másik meg, hogy aznap még nem is evett sokat, ideje lenne lenézni a faluba, hátha még elkap valami jó napi menüt.
- Tudtam, hogy egy titkos ügynök vagy. Ez az egész ügyintéző meló csak egy álca, közben pedig az igazság harcosa vagy, mint Robin Hood - adja elő nagy ötletét, félig elviccelve a dolgot. - De ez tényleg nem semmi. Ha engem kérdezel, biztosan bérelt felhőd van már a mennyországban.
Sosem gondolta volna, hogy ilyen emberekkel van körülvéve. Eddig is kedvelte a férfit, de ez a kis apró infó róla valahogy még jobban meggyőzte, hogy jó ötlet mélyebben is megismerni őt.
Kezét a szája elé kapva nevet fel a lehetetlen helyzeten. Egy ilyen férfi előtt még az oroszlánoknak is illene meghajolnia, nem pedig lakmározni. Az valaki teljesen másnak a feladata. Jókedvűen áll fel, hogy Bálint mellett elnyúlva a kezébe vegye ismét a mappáját.
- Akkor helyesbítek; bármikor jöhetsz - feleli halkan. - Nem szeretném, ha kiszáradnál, mielőtt oroszlánokkal kellene megvívnod. - Mosolya kiszélesedik, ahogy vidáman megböki a vállával.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 7. 21:43 Ugrás a poszthoz


| |



Helyeslően bólogatna, ha nem foglalná le valami sokkal jobb, sokkal égetőbb szükséglet. Minden nő ördög és angyal egyszerre, ha arról a férfiról van szó, aki így megdobogtatja a szívét. Csendben kivár, vagy lehetőséget sem hagyva támad. A nyugalom szigetét kínálja, mialatt tornádó dúl benne. Mindez zavaró is lehetne, mégis élvezi, mert vele lehet közben.
Nem finomkodnak, és pont erre a hevességre van szüksége. Túl vannak egy házassági témán a random lánnyal, lebeszéltek egy randit és még a madár is jóllakva ment el. Már nem kell másra figyelnie, csak Denis érintését élvezi.
Éppen ezért átkozni kezdi azt a sütőt, a pizzát, meg az éhségérzetét is. Számíthatott volna Brightmore következetes engedetlenségére, de még mindig képes meglepni. Ilyenkor kétsége sincs arról, hogy ugyanannyira kívánják egymást és más nem is jöhet szóba.
- Nem, igazából Olaszország úgy egészében kimaradt eddig nekem - feleli őszintén, miközben a kesztyűbe bújtatott kezével kikapja az ételt. - Eddig nem volt időm a mediterrán vidékre, csak keletet fedeztem fel. El tudod képzelni, mennyire hideg van ott? - hiába árad felé a meleg a sütőből, elég a lengyel télre gondolnia, máris végigfut a hátán a hideg. A kultúrájukat imádta, a nyelv tökéletlenül is tetszetős, a humoruk zseniális, de az időjárásuk siralmas. - Mínusz tíz fok volt ott, és azt mondták, hogy az még egész jó. Hogy lehet ott létezni egyáltalán?
A fejét csóválva tette a pizzát egy nagyobb tányérra, amit aztán fel is vágott szeletekre. Miután végzett vele, a csapban végezte az eszköz, az étel pedig a pulton, közel Denishez. Persze kivihette volna az ebédlőbe, ha Denis úgy szeretné, meg is tehetik, csak egyetlen egy szeletet hadd fejezzen be.
- Jó étvágyat - akarja mondani, de mivel már elkezdett rágni, csak valami hasonlóra futja. Miután lenyeli végre az első falatot, mosolyogva néz fel a másikra. - Amúgy nagyon tetszik az egész andiamo, bambino, arcobaleno, pasta felfogásuk. Te mikor jártál arra?
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 13. 19:51 Ugrás a poszthoz


| |



Mosolyogva hallgatta végig Masa áradozását Jang Geum órájáról. Szívesen közbeszólt volna, hogy nem véletlenül a koreai nő a tanár és a kis prefektusa pedig csak egy diák, de ha egyszer a lány belekezd, nincs megállás. Nem mintha zavarná, szereti végighallgatni bárki meséjét az aznapi kalandjairól.
Összeráncolt szemöldökkel nézi végig a szfinx és Masa kis vitáját. Elég egyoldalú vita, ami azt illeti. A Kandalló mellett a helyes megfejtés, ebben nem kételkedik, épp ezért nem érti, miért nem engedik be őket. Az elsős diákja láttán pedig teljesen felborul a lelki békéje; nem történhet semmi, ami sírásra készteti a nebulóit.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj - kezdett bele azonnal a kisfiú megnyugtatásába, de mire a lényegi részhez érne, már el is tűnik, csak a papír marad ott, amit a kezébe nyomott.
- Ez nagyon nem jó - jelenti ki zavartan, ahogy gyorsan átfutja a sorokat. Minél gyorsabban kell megtalálni a darabokat, mert lázadás lesz, ha nem jutnak be a kékek a körletükbe. Valaki szerencsére már elkezdte a kincses térkép felkutatását, bár arról sincs említés, hogy hány darabka rejtőzhet el a kastélyban bárhol. Nem túl biztató.
- Extrém gyorsan keressük meg azt a valamit, még vacsora előtt meg kell találnom Bercit - tekint oda, ahol a fiú eltűnt. - Irány a kandalló mellé, itt már többet nem tehetünk.
Egy kicsit osztozik Masa örömében, egyébként is imádja a nyomozós történeteket, belecsöppenni egybe pedig nagyon jó móka lehet. Csak ne egy síró levitás lett volna a futár.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 21. 00:07 Ugrás a poszthoz


| |



Nem felel semmit a bocsánatkérésre, nem lenne értelme. Egyrészt tele van a szája, másrészt pedig észre sem vette volna, ha nem hívja fel rá a figyelmet. Amíg nem a bőrén nyomja el, addig nem zavarja. Az egész szelet pizza lecsúszik a csendben, de a világért sem szeretné sürgetni Denist. Nos, talán egy picit sántít ez a kijelentés, mert hallani nagyon szeretné, csak nem erőltetve.
- Ühüm - bólogat végül elgondolkozva. A hallgatás sokkal többet mondott számára, mint az üres szavak, amiket végül megkapott. - A lényeg, hogy te tudod, hová viszel - folytatja, majd elvesz egy újabb szeletet.
Ahogy elkezdi azt is betermelni, kicsit zavarni kezdi ez a hirtelen feltámadt elégedetlensége. Nem érti, miért Denis az első, akiről tudni szeretne mindent, miért akarja az összes apró részletet felfedezni benne. Férfi ennyire még nem keltette fel az érdeklődését, mindenki más csak futólag foglalkoztatta. Valami nagyon nem stimmel, valami megváltozott Ivanaban.
A pizza szélét visszadobja a tányérra, lesöpri magáról a kételyeit a morzsákkal együtt. Most még itt van vele, egyelőre ennyi elég neki.
- Elég rendesen kimerítettél, Brightmore - kacsint rá játékosan. Nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Egy egészen apró, mélyen alvó része szeretné megkérni, hogy maradjon vele, hangosan mégsem mondja ki. Mindent az asztalon hagyva fordul meg, majd holnap talán foglalkozni fog a tisztasággal. Most csak az érdekli, hogy Denis követi az ágyba, vagy a ruháit felkapva fog távozni.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 29. 22:49 Ugrás a poszthoz


| |



Ha eddig valami gondja akadt, egyszerűen hazaugrott, kért magának egy jó erős kávét és megitta a tengerparton. A hullámzó víz mindig lenyugtatta annyira, hogy visszatérve megoldja a problémáit higgadtan. Már apróbb varázslatokat simán megcsinált, a hoppanálással még azonban várt, és nincs az az isten, hogy repülőre üljön. Nem fél a magasságtól, sem a mugli tákolmányoktól, csak az a röpke 14 órás út tette volna tönkre idegileg. Már ha az még a jelenlegi állapotában lehetséges. Szóval maradt az, hogy a munkába temetkezve átvészeli a nehezét. Nem fog megállni a világ csak azért, mert Eleonore Santos sikerszériája kicsit alábbhagyott.
- Halihó - huppant le a férfival szemben, amikor végre kiszúrta a megbeszélt kávézóban. A táskájában ott lapultak a papírok, amiket csak álcának használt. Igazából csak helyszínváltozást akart, kicsit levegőhöz jutni az otthoni dolgok után.
- Bocsi, hogy így ide rángattalak, nem akartam zavarni - villantott rá egy elnézést kérő halvány mosolyt. - Mi a helyzet egyébként? - kezdett bele egyszerűen. A legunalmasabb kérdés a világon, de a kreatívságát elhagyta valahol Bogolyfalván időközben. Majd azt is vissza fogja szerezni.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 4. 23:28 Ugrás a poszthoz


| |


Pont erre a laza hangnemre volt szüksége, amivel Eugén egy németországi kiruccanásról beszélt. Hiányzott az életéből a kirándulás, más országok megismerése. A rendes életet nem neki találták ki, de lelépni sem tudna. Szereti a gyerekeket.
- Elég jól hangzik - bólintott egy aprót, majd jobban megnézte a férfit. Nem tudta eldönteni, hogy csak azért látta fáradtnak, mert vele kellett találkozni, vagy az utazás miatt. Amúgy meg minek parázik?
- Próbálom összerakni a papírokat a kaszinóhoz. Már elkezdték építeni a helyet, szerintem napokon belül meglesz - mondta mosolyogva. Rendszeresen felügyelte az építkezőket és különösen imádta, ahogy varázslattal alkotnak.
Az ajkába harapva nézett le az itallapra, ahogy megakadt a szeme a forró csokin, tudta, hogy az kell neki.
- Beszélni szerettem volna veled, ennyi - vonta meg a vállát, mintha mi sem lenne egyszerűbb. A fű zöld és társai. De nem fog pont Eugénnek hazudni, vagy terelni. - Ki kellett mozdulnom otthonról, már nem bírtam. Tuti csak paranoia, de akárki néz rám, azt hiszem, hogy tudja, hogy terhes vagyok. - A végére felnézett, egyenesen a férfi kékjeibe. Számtalan ember megérdemelné, hogy tudjon erről, Ellie mégis hozzá rohant.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. június 4. 23:30
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 23. 22:45 Ugrás a poszthoz


| | Köszöntem  


Az ajkába harap, ahogy Bálint kicsit sem palástolva végignéz rajta. Nagyon élvezte a kis játékukat, de ahogy átlépték ezt a határt, valami hiányzott neki. Nem kellett sokat gondolkoznia, hogy rájöjjön, hol hibázik a történet. Csak egy férfi nézése számít neki igazi bóknak, sajnos ebben egy ideje megelőzték Bálintot.
- Jézusom, igazi kettős ügynök vagy? Rájöhettem volna hamarabb is - kérdezett vissza nevetve.
Tény, ami tény, még ha nem is tudta szóról szóra követni a férfit, elég volt néznie. Ezért is szeretett itt lent lenni, mert a legapróbb dolgokból is klassz poénokat hoztak ki. Az igazi érdem a férfié, Ellie csak szuperül érezte magát.
Nem vitatta Bálint észjárását, csak mosolyogva bólintott egyet. Ahogy az iratait magához ölelte, még egyszer felnézett rá, tekintetét kereste vidáman. Az ilyen alkalmakkor sajnálta, hogy mindig ezer dolga van és rohannia is kell tovább.
- Mindenképpen - bólintott kuncogva. - A normális pedig relatív - csücsörített egy pillanatra, ahogy a barátnőire gondolt. Mindegyiküknek volt egy fura kis csavar a szokásaiban, ahogy Ellienek is. A kérdés csak az volt, hogy ki mellett tudná elképzelni ezt a különleges férfit.
Félig megemelte a szemöldökét, miközben ellökte magát az asztaltól és lépett párat az ajtó felé.
- Akkor várlak majd lent, a vendégem vagy - bólintott egyet, még intett is. Hátat fordítva Bálintnak és a rózsaszín szobában ismét sokkal boldogabban lépett ki innen, mint ahogy bejött.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. június 23. 22:46
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. június 25. 20:20 Ugrás a poszthoz


| |       


Ha eddig azt gondolta, hogy be van táblázva, most újra kellett értelmeznie ezt a kifejezést. Túl sok helyen próbál helytállni, és eddig nem zavarta, hogy legtöbbször beesik éjszaka - leginkább hajnalban - az ágyba, most már fokozottabban próbál figyelni magára. Elvégre nincs többé egyedül, nem lehet többé önző.
A pub dolgai szerencsére már rég betanult rendszerben zajlanak, több alkalmazottat vett fel és Chris miatt már alig tölt el ott pár percet hetente. Az egyetemen és a tanodában fix időpontokban vannak órái, de mivel nincs sok tanítandó csoport, ez még mindig tartható. A nagyobb falat a kaszinó, ahol szó szerint mindent látni akar. De itt is van segítsége, szóval kezd kialakulni újra egy normális életvitel, amivel ki tud békülni.
Épp ezért tud halálosan nyugodtan átsétálni a cukrászdába délelőtt. Szerencsére pont egy kevésbé forgalmas időpontot választott, egész gyorsan sorra is kerül.
- Csak nem a kedvenc cukrászomat látom? - kérdezte hangosabban, hogy ha Hattie épp hátul tevékenykedik, akkor is meghallja. - Kísérleteztél mostanában valamivel? - kérdezte, ahogy lassan szemügyre vette a mai kínálatot. Mióta megérkezett a csodacukrász, véleménye szerint sokkal színvonalasabb hely lett a Czukorvarázs.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 14:20 Ugrás a poszthoz


| |       



Azonnal széles mosoly kúszott az arcára, ahogy meghallotta a lány hangját. Tény, hogy az utóbbi időben lassan már becuccolhatna a cukrászdába, annyit jár ide, de a megszólítás akkor is nagyon jól esik neki. Nem elég, hogy klasszikus főnyeremény maga a sütemény, de maga a személyzet is párját ritkítja. Nos azért illik megemlíteni itt a pubot és a kaszinót is, ha már az ő tulajdona.
- Remekül - felelte röviden, de lényegretörően. Megszokásból a hasához nyúlt, mintha a kicsi nevében is beszélne.
Ellie olyan lelkesen hallgatta végig a cukrász kis monológját, mintha megismételhetetlen szentírást olvasott volna fel neki a nő. Igazából már a legelején tudta, mit fog kérni, de a többire is kíváncsi volt, elvégre holnap is van nap, akkor is jönni fog.
Kikérte magának a fagyivulkán nevezetű csodát, csillogó tekintettel nézte végig, ahogy a pultos elkészítette neki. Nem is várakozott sokáig, ahogy leültek, azonnal bele is kezdett és képtelen volt megállni, hogy ne sóhajtson fel hangosan.
- Isteni lett - közölte azonnal. Ez az egy falat meg is nyugtatta egy rövid időre, az evőeszközt pihenő állásba tette, hogy nyugodtan beszélhessen. - Egyébként nagyon jól sikerültek a képek a kaszinóba, sokan még fogadtak is rád amiatt - mesélte vigyorogva. Nem félt kijelenteni, hogy Hattie és Bonnie a falu kedvenc sportolója lett elég hamar.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 14:42 Ugrás a poszthoz


| |



- Igen, igen, hát persze - bólogatott párat, közben egy tincset a füle mögé tűrt. - Csak a dátumra nem emlékeztem pontosan. A számok meg én nem jövünk ki túl jól - megvonta a vállát, mintha nem bántaná annyira. Pedig igenis számított neki, mert Eugénról van szó. Azon kevesek közé tartozott, akiknek szerette követni az életét, még ha nem is személyesen.
- Kézben tartom a dolgokat egyébként - kacsintott játékosan a férfira. Tudta jól, hogy most nem becsülik alá, ezért is viccelte el a dolgot. - De azért én is örülnék, ha ránéznél. Szerintem jól néz ki. Csak ez - azonnal eltűnt az arcáról a mosoly, ahogy a papírok felé mutatott. Ha Ellie találkozna egy mumussal, szinte biztosan könyvelésként jelenne meg előtte. Talán majd megkeresi egyszer Bencét, hogyha van ideje nézze át ezeket, vagy passzolja le valakinek, aki ért hozzá. Csak hogy biztos legyen, mert itt most nem akar semmilyen buktatót.
Újabb 180 fokos fordulatot vett a hangulata Eugén válaszát hallva. Röviden felnevetett, közben megvonta a vállát.
- Ugyan már, nem az számít igazán - jegyezte meg finoman. Nem tudná elmondani, hogy ez csak a kisugárzás kérdése, ami még ilyen fáradtan is varázslatossá teszi őt. Karizmatikussá, vagy valami hasonló, ami egyébként nem közelíti meg a valóságot.
Az asztal lapjára pillantott, halk sóhaj hagyta el a száját, de azért mosolygott. Erről szólt ez a kaland számára; alkalmazkodni valakihez, aki még meg sem érkezett.
- Köszönöm - felelte csendesen. Még mindig a fülében csengett az első igazi gratulálás. - Ó, hát az apja... Nem vagyok benne biztos, hogy ki az - újra megvonta a vállát, ezúttal már könnyedebben. - De nem számít, mert egyedül szeretném felnevelni. Jelenleg nincs olyan férfi az életemben, aki... nos, aki hajlandó lenne alárendelni magát neki. Én pedig nem fogadok el kevesebbet a tökéletesnél.
Pontosan tudja, hogy nem létezik tökéletes, de kíválóan palástolja ezzel, hogy nem bízik másban. Magában sem bízik még gyereknevelést illetően, de a legjobb tudása szerint fog dönteni, ehhez pedig nem kell neki sem megerősítés, sem ellenvélemény.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 15:42 Ugrás a poszthoz


| |



"Ki tudja, merre jár Brightmore."
Ezzel az egyszerű mondattal kezdődött minden. Megfogadta, hogy időt és teret fog hagyni a fiúnak, és ez egészen eddig tartott. Baglyot éppen nem küldött neki, de mindent megtett, hogy megtalálja. Nem akarta elhinni, hogy egy szó nélkül lelépett, hátrahagyva a húgát és a... feleségét.
És pont innen jött a nagyszerű ötlet, hogy felkeresse a kedves, mondvacsinált Birghtmore-t. A kislányt nem akarta zargatni, azért ennyi esze Ellienek is van. Nem tudott csak úgy legyinteni és átsiklani afelett, hogy Denis eltűnt. Nem tartozik hozzá, de nem hihette, hogy így lógva lehet hagyni egy Santost.
A nyomozása megint hosszabb folyamat volt, mint akarta. Remélte, hogy megtalálja Catherine-t a kastélyban, de csak azt a választ kapta, hogy két gyerekre szokott vigyázni ebben az időben. Már így is lejárta a lábait, de nem adta fel, míg nem ért le a játszótérre. A terveiben csak kérdezett volna és a válasz után azonnal távozna is, azonban lefékezett a kerítés mellett. Egy darabig csak figyelte őket, nem is gondolt a saját problémáira. De a sajátja is mocorogni kezdett ott lent, így csak megindult az eridonos felé.
- Szia - köszönt röviden, aztán csak nézett a lány nagy szemeibe, miközben az ajkába harapott. Szerette volna azt hinni, hogy a szokásos pillantás lesz a válasz, és közli vele Catherine, hogyha Denist keresi, akkor majd a pubban megtalálja.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 3. 19:05 Ugrás a poszthoz


| |



Lényegében mindegy is volt, mi történt Catherine társaságában, neki csak egy válasz kellett. Denis tényleg elment és senki nem tudja, mikor jön vissza. Ha lett volna ideje, utána járt volna mennyire jó barátok a pizzéria tulajával, de ezt végképp nem engedhette meg magának.
Az éjszaka kezdett hűvössé válni, de ezt még megoldotta egy pulcsi felvételével, a fáradtságot viszont nem tudta eszközölni. A legrosszabb, hogy éber volt, csak épp a lábai készültek felmondani a szolgálatot. De még hátravolt két Salvatore a listáján, akiket muszáj meglátogatnia. Nem volt olyan sok, de azért nem az egyedüli a srác ezzel a névvel. De legalább megtalálta mindet; Kapitány jó szolgálatot tett és nem is került sokba, csak törölni kellett az eddigi számláját a pubban. Mert persze a nyomozási hivatalnokok is megisznak olykor pár kört fizetés előtt.
Aprót sóhajtott, miközben az újabb ház elé kanyarodott be. Elcsigázottan dőlt neki az ajtónak, közben megnyomta a kapucsengő gombját is. Meg sem várta, míg felveszik, mert nem akart még több időt fecsérelni, ha rossz háznál jár.
- Halihó, szép estét, Denis Brightmore itt van? - kérdezte feszülten az ismeretlentől. Akármennyit is sétált ma, ebben a pillanatban mindig feléled benne a remény. Megtalálja, hazaviszi, és minden jó lesz. Ebbe pedig még a fiúnak sem lesz beleszólása.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. július 8. 17:35
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 5. 19:46 Ugrás a poszthoz


| |



Lemondóan sóhajtott halkan, mert Catherine vagy nem látja a gondját, vagy nem akarja egyszerűen elmondani. Pedig Merlin látja a lelkét, tényleg nem érti Denis indítékait. Bár még mindig ott volt az esély, hogy egyszerűen csak beképzelte magának az egészet, ezért is viselkedik így a lány vele.
- A férjedet keresem - jelentette ki lazán, semmi hűhó nélkül. Korábban használhatott volna más megnevezést is, de felhagyott az áltatásokkal. Semmi értelme megjátszania magát, pár hete már nem foglalkoztatja a féltékenység sem.
Összekulcsolta a kezét a háta mögött, kicsit elfordulva Catherine irányából. Kellemesebb látvány volt neki a gyerekeket nézni, amihez eddig nem volt hozzászokva.
- Nem érdekel, ha elszúrtam - fogalma sincs, miért érezte úgy, hogy bármilyen magyarázattal tartozik a másik felé. - Te ismered a húgát, igaz? Tényleg nagyon beteg? - kérdezte tovább, szeme sarkából újra Catherine-re nézett.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 5. 19:56 Ugrás a poszthoz


| |



Egyszerre érezte azt, hogy célba ért és nagyon melléfogott. Mintha egy mázsás súly került volna le róla, amikor meghallotta Denis hangját, de azért nem erre a fogadtatásra számított. Ott állt egy darabig a nyitott ajtóban, hirtelen szikrát sem kapott. Fenébe a szerelemmel meg az összes többivel, mikor a srác fel sem ismeri!
Megmakacsolta magát, kissé ideges mosolyra húzódtak az ajkai. Ha így, hát legyen így. Fogalma sem volt, hol lehet a konyha, szimplán csak követte Brightmore hangját, így egész könnyen megtalálta. Amint széket látott, azonnal ledobta magát rá, kezeit karbatéve úgy dőlt hátra, mintha világ életében itt lakott volna.
- Remélem, hogy nem pakoltál ki túlságosan, mert megyünk haza - szólította meg mézes-mázos hangon. Dühös volt, ezt nem lehetett vitatni, ha a rellonos ránéz, egész könnyen kiszúrhatja ő is. Lelépett a vizsgák elől, otthagyta a húgát a feleségével, meg egy kiszámíthatatlan állattal, hogy itt halál lazán cigizzen és ki tudja mit csináljon. Talán Ellie helyett valamilyen nőcskét várt? Mindegy is.
- Te tényleg ilyen idióta vagy? - kérdezte lényegretörően, miközben ujjaival dobolni kezdett az alkarján. Ha általában türelmes volt, most semmit nem érzett belőle. Azonnal válaszokat akart, de leginkább elindulni vissza Magyarországra.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 5. 20:17 Ugrás a poszthoz


| |


Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja.
- Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör.
- Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni.
Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán.
- Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné.
Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki?
- Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül.
Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg.
- Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 20:15 Ugrás a poszthoz


| |


- Van egy ismerősöm a nyomozási hivatalban, neki pedig megvannak a kapcsolatai - vonta meg a vállát. Ennél többet még az agyturkász képességével sem tudna kiolvasni belőle, mert tényleg ennyi volt a lényeg neki. Tina még mondani akart valamit, mielőtt indult, csak épp nem hallgatta végig. Gyanította, hogy amikor következőnek megjelenik a pubban, majd az orrára köti, addig meg nem lényeges.
De hihetetlen, hogy mindez a nyomorult nyomozás ide vezetett. Egyszerűen annyit mondott neki, hogy menjen el, semmi más nem érdekli. Akaratlanul is megrándult egy izom az arcán, ahogy meghallotta a kérést, vagyis inkább parancsot. Csak egy gond volt ezzel; nem épp az a szófogadó kislány, aki ennyitől megrettenne.
- Helytelen a ragozás, darling - hangsúlyozta ki külön a megszólítást, amit régebben ő kapott Denistől. - Menjünk el, Ivana, így hangzik helyesen. De a legjobb kérdés, hogy te mit keresel itt?
Amíg háttal állt neki a fiú, bármit megadott volna, hogy forduljon vele szemben. Így azonban elbizonytalanodott. Nem ilyennek szokta meg az arcát, a tekintete sem tetszett neki. Nem kerülte el a figyelmét, hogy korábban a hasára tekintett, de nem fog reagálni rá.
- Nézd, ez nem megoldás. Nem futhatsz el a problémák elől, csak mert azok túlnőttek rajtad. Megértem, hogy nem akarsz a drága apuci szerepében tetszelegni az oldalamon, de egyvalamit elfelejtettél. Már felelősséggel tartozol egy gyerek miatt - jelentette ki könnyedén. Akár elhúzhatta volna az egészet, de nem volt hozzá hangulata. Inkább megpróbált észérvekkel hatni rá, hátha nagyobb hatást ér el.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 20:53 Ugrás a poszthoz


| |


Tudja. Hát ez igazán pompás, Catherine igazi zseni. Nagyon nehéz lehetett kikövetkeztetni ezt, komolyan le a kalappal a lány előtt. Inkább válasz nélkül hagyja és kivárja, mire újra beszélni kezd.
- Persze - inti le egyszerűen. Megbántotta, hogy oda ne rohanjon. Bár, ami azt illeti, épp ezt tervezi.
Mosolyogva bólintott egyet arra, hogy öregszik. Mégis mi mást reagálhatna erre? Nem Ellie sora elmagyarázni a lánynak, hogy most kezdődik igazán az élet. Elvárni is felesleges lenne, hogy megértse a függetlenség, szabadság és önuralom fogalmakat egy olyan, aki még a húszat sem töltötte be.
- Sosincs olyan, hogy ideális - szögezte le azért. - Bár ha robot módjára a sorban szeretsz állni, akkor mégis neked való lesz.
Ahogy végignézett a gyerkőcökön, azonnal el is döntötte, hogy nem akar majd ilyen határokat szabni a gyereke elé. Persze nem fogja engedni, hogy tizenévesen drogozzon, de ha utcaseprő szeretne lenni, nem fog az útjába állni. Egy biztos; akár fiú lesz, akár lány, bele fogja nevelni a nők tiszteletét.
- Milyen érdekes, hogy pont te törsz pálcát a fejem felett - mosolygott szelíden előre. Egyértelműen nem Catherine egyetértése kellett - ez áll a legtávolabb tőle -, de keresve sem találna nagyobb patchwork családot a Payneknél. Ráadásul mintha pont Catherine magyarázott volna pár hónapja a pubban arról, hogy ne hisztizzen, amiért Denis másfelé is nyitott, ez természetes. Mert férfi.
Önzőség és mérhetetlen gonoszság, de félve a hasára tette a kezét, ahogy a kislány betegségét meghallotta. Mintha csak egy varázsszó lenne, úgy mantrázta magában, hogy az ő babája egészséges lesz. Persze sajnálta, már amennyire egy ismeretlen gyereket lehet.
- Azt hitted, hozzá is be akartam kopogni? - kérdezte majdnem nevetve. Szeme sem rezdült, amiért Payne ismét túlmozgásos, már annyira megszokta. - Nyugi, nem fogok belerondítani a hazugságaidba. Hadd éljen még az a télapó, remélem húsvétkor is eldugtál neki tojást a kertben - egyszerű kijelentés volt, nem bántásnak szánta. A hazugsággal nem értett egyet, de ez már rég nem az ő hatásköre. - Csak azt akartam tudni, kit hagyott hátra Denis. - Miatta. Végső soron a szerelemnek nevezett csúfság mégiscsak nyomorba dönti az emberek életét.
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 6. 21:23 Ugrás a poszthoz


| |



Eddig annyira hajtotta a düh, de arra nem számított, hogy válaszokat kap. Mármint nem hülye, pontosan tudta, hogy ezért van itt Denis, mégis mást várt. Csak akkor gondolt bele mélyebben, hogy Denis soha nem hazudott neki, akkor sem, amikor a fura szer hatása alatt állt.
- Ez a megoldás? Ha villámlik, akkor bebújsz a szekrénybe? - kérdezett vissza dühösen. Tisztában volt vele, hogy fájdalmat okozott, de elfelejtené? Sosem volt sablon kapcsolatuk, nem lehet kiemelni szép és jó emlékeket, de az érzéseket mindvégig meg akarja tartani magába, akár lesz folytatás valaha, akár nem.
Tényleg eléggé elfáradhatott, mert kellett jó pár pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. Elképzelni sem tudta, hogy innen fúj a szél, hogy ez bántja a legjobban.
- Tehát ha ez korábban történik meg, és tegyük fel, már lett volna gyerekem, amikor találkozunk, akkor szóba sem állsz velem? - halkan kérdezte, a tekintete teljesen elkomorult.
Oké, helyben vagyunk - nyugtatta magát. Nem volt túl sikeres, mert a pálcáját előkapva pár mozdulatot követően a whiskey üvege egyenesen a falnak repült. Nem fogja hagyni, hogy bármi is eltompítsa az igazi Denist, akit végig annyira rejtegetni próbált. Akármit is hisz, Ellie már ereje teljében van, és össze sem lehet hasonlítani Catherine gyenge megnyilvánulásaival. Nem egy ijedős kiscica, még ha eddig mást is vélt látni Denis.
- A húgod, ki más! - felelt legalább olyan hevesen. Már nem foglalkozott semmivel, olyan hirtelen pattant fel az átkozott székről, hogy megszédült egy pillanatra. A fejéhez kapott, de ez sem tántorította el attól, hogy folytassa. - Hogy tudnád megóvni bármitől is, amikor itt vagy? Hogy tudnád elérni a céljaidat, ha félsz szembenézni velük? Ha akarsz, elfelejthetsz engem, ami köztünk volt, ami talán lehetett volna. De egy valamire megtanítottál Denis, még ha nem is szándékosan - közelebb lépett hozzá, nem számított, hogy reagál rá a fiú. - Felelősek vagyunk azokért, akiket megszerettünk. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad, mert én hoztam egy döntést korábban.
Ennyit a higgadtságról és az észérvekről.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eleonore Santos összes RPG hozzászólása (78 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel