Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nos, valóban. Csak akkor nem venné észre a sután rejtőzködő lányt, ha mondjuk valahol féluton kiszúrná a saját szemét. Mondaná, hogy meglepődik, de majdnem minden éjjel találkozik takarodó után kint lebzselő diákokkal, nem olyan nagy was ist das ez már. És természetesen minden éjjel büntetés nélkül el is engedi őket. Még azt sem szokta mondani, hogy haladéktalanul térjenek vissza a hálókörletbe, mindössze annyit bök oda, hoy legközelebb ügyesebben bújjanak el. Hipokrita hozzáállás lenne büntetéseket osztogatni cigarettacsikkel a szájában.
Egy fáklya, kettő, három. Az újra és újra fellobbanó lángok diszkrét, ropogó hangja nem segít az éberségének megőrzésében. Elég késő van már, neki meg púp a hátán ez az egész járőrözgetés. Néhány elsős a rellon klubhelyiségben arról beszélt, "milyen izgi lehet kint mászkálni ilyenkor", pedig valójában annyi történik, hogy az értékes pihenésre szánt időből vesznek el fél órát. Megtorpan nem messze Rosietól, a lány láthatóan egyedül van, és még láthatóbban abszolút nem szabályosan.
- Hé - köszön oda minden ismeretét összeszedve az udvariasságról.
- Túl késő van már idekint rohangálni. - Hangozhatna feddőn is a kijelentése, de az ég világon semmilyen lendület nincs mögötte. A szavak csak vontatott unottsággal érkeznek egymás után, teljesen véletlenül pont helyes grammatikai sorrendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Te. - Ráér kivárni, míg Rosie összeszedi a megfelelő szavakat. Mintha némileg felcserélődtek volna a szerepek, nem? Legalábbis ez az érzése támad, mikor a vörös hajú lány akadozva mentegetőzni kezd, meg olyasmiről magyarázni, hogy ő mestertanonc. Felvonja a szemöldökét, nem  tudja igazán hova tenni ezt a rémületet. Ha Rosie nem említette volna a tanulói státuszát, meg nem mondta volna, hogy mt diákkal van dolga. Nem mintha tervezett volna büntetést kiosztani. Figyeli a másikat, próbálja kitalálni, mihez kezdjen vele. Megbünteti ugye nem opció, akár itt is hagyhatná. Nem lenne semmi. Ugyanakkor az eridonos meglepően elveszettnek tűnik, és talán a vékony alkata miatt is, de valósággal elveszik a kastély falai közt. Túlzás azt állítani, hogy megsajnálja, az igen távol esik a természetétől, de elég szánakozást vált ki belőle ahhoz, hogy ne ballagjon csak úgy tovább.
A fő motivációja azért mégis csak az, hogy elég festmény látta ahhoz, hogyha később az eridonos összeesik vagy történik vele valami, őt vegyék elő, hogy miért nem volt elég körültekintő.
- Felőlem. Egyébként sem adtam volna büntetést. - Vállat von. Felőle a teljes eridon ház éjszakai dorbézolása is mehet az orra előtt.
- Bár nem hinném, hogy most engedtek ki onnan, de gondolom saját felelősségre távoztál. - Nem kéne itt húzni az időt, még van hátra egy szint ebben a szárnyban, ám mintegy magában már elkönyvelve a mai járőrözését "whatever" kategóriába. Ma lehet, hogy megúsztak néhányan egy kellemetlen találkozást a prefektussal, a világ jobb hely lett vagy valami olyasmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Végre a vörös köd, ha nem is tűnik el, de átszűrődik rajta keresztül néhány információmorzsa is. Mint például, hogy Ráhel oldalt belé kapaszkodik, ezért nem tudja úgy mozgatni a karját, és úgy általában a felsőtestét, ahogy akarja. Nem idegesíti fel magát a tényen, mert tényleg nem ez a legfontosabb most, ami lefoglalja koncentrációs kapacitásának nagy részét. Azonban a lány vékony hangú, félénk megjegyzései zavaró légyként zizegnek figyelmének perifériáján. Szemsarokból Zójáék után pillant, amikor a nő befut, hogy valami anyáskodó deus ex machinaként elragadja a navinést. A csalódottság halvány árnyéka suhan át rajta - nem elég markáns benyomás ahhoz, hogy elvonja a figyelmét, de elég ahhoz, hogy tudatosuljon benne. Lehet, kisebb hiányérzete lenne, ha a lány is kiállt volna a támadás ellen. Végtére ugyanúgy neki is szánták az átkokat, nem lehet egy egész életet leélni úgy, hogy mindig csak behúzott nyakkal elkullogunk a nehézségek elől. Természetesen meg sem fordul a fejében az, hogy másnak talán nem egyezik a világszemlélete és az alapvető felfogása az övével.
Mindegy, akkor menjen, ha úgy neki jobb, legalább az ő fél karja is felszabadult, ráadásul volt akkora szerencséje, hogy a Dwayne által felhúzott protego pajzsa mögé szintén befért.
Nem mintha túl sokáig mögötte maradna. Nem is figyel maga mögé, talán még azt is csak mellékesen fogja fel, hogy bámészkodók gyűrűje veszi őket körbe. Valószínűleg jó néhány tánchoz nem értő végzős sóhajt fel megkönnyebbülten, amiért az ő körük egyelőre tovább húzódik az ütemtervnél. A pálca már csak dísz a kezében, nem is jut eszébe egyetlen konkrét átok sem, amit megformálhatna, hogy Endre irányába hajítsa. Hanyagul magára öltött zakója a megpróbáltatásoktól enyhén gyűrötten lobog a lendület szelében, amellyel legyűri a távolságot maguk között. Egy lépés, kettő, egyre közelebb van már. Épphogy kikerüli egy ártás csóvája, Warren valószínűleg tudja, hogyan célozzon úgy, hogy még az mozgó akadály ellenére is elkapja azt a pillanatot, amikor pontosan célba találhat a stuporral.
Ha Endre hárítja azt, Dante akkor sem lassít - a fiúnak döntenie kell, hogy megpróbálja hatástalanítani az auror átkát, vagy a rohamosan közeledő rellonosnak állít mágikus akadályt, talán egy újabb varázslat formájában.

Amennyiben Dwayne átka elég gyors és váratlan volt, hogy sikerrel leterítse a diákot, úgy Dante még ennek ellenére is megteszi a maradék távolságot, hogy a revansért bizsergő ökle végre fizikai célt találjon, támadója arcának képében. Az összeeső Endre gallérját kapja el, mielőtt a földre csuklana, de nem holmi lovagiasságból, mert anélkül, hogy fontolóra venné, mennyire korrekt egy védtelen, eszméletlen személyt támadni, úgy üti meg teljes erőből, ököllel bal oldalról az állkapcsát. Az ő bütykei is belesajdulnak, egy ilyen csapás nemcsak az elszenvedő félnek kellemetlen, de ez a fájdalom legalább némi elégtétellel párosul.
Ha Endre netán hárítaná a Warren által idézett stuport, akkor egyértelműen a még eszméleténél lévő fiú felé intézi gyakorlatilag ugyanezeket a mozdulatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ha kifejezetten olyasfajta személyiség lenne, most fürdőzne a felsőbbségérzetben. Még így is érzékeli azt, hogy annyira nem fogékony másokhoz méricskélni magát - vagy másokat magához. A mestertanonc kisugárzása mégis olyan törékeny és könnyen eltiporható, hogy még neki is feltűnik. Guess what, lehetőségeihez mérten épelméjű emberként nem érez késztetést arra, hogy ezt kihasználja. Lehet azért feltűnő, mert Rosie maga is tisztában van vele, ez a rémült tudatosság pedig kiütközik a kisugárzásán is. Az ilyen lányokat szokták megfütyülni az utcán, megszólítani tolakodó megjegyzésekkel.
- Éértem. - Enyhén elnyújtja a válasz elejét, úgy, ahogy Rosie is elnyújtotta magát a választ azzal, hogy összevissza kapkodott a szavak közt bizonytalanságában. A zavart nevetgélésre egy apró mosoly az ő szája sarkába is odalopódzik. Nincs mögötte tényleges érzelem, egyszerű fizikai reakció, mint mikor a test automatikusan, önhatalmúlag másolja a környezetet. Mint egy ásítás, mikor nem is vagy fáradt. Mosoly, amikor valójában nem szórakozol különösebben jól. Nem is éri el a tekintetét.
- Miért, kije vagy Coltonnak? - Egyáltalán who is Colton? Rendben, az utóbbi kérdés igazából csak néhány másodpercre merül fel benne, hogy aztán eszébe jusson legalább a saját prefektustársának a neve. Nem igazán mozogtak eddig egy társaságban. Leginkább tényleg mint prefektustárs és mint "Fischer" van elkönyvelve emlékezetének azon szekciójában, ahová a "talán hasznos" információkat pakolja.
- Szerintem is érdemes inkább visszamenned, ha nem volt senki készenlétben, akkor olyan komoly nem lehet, de akkor reggel is ugyanígy el fognak engedni.
Nem csoda, hogy fogalma sincs Rosie kilétéről, nem tartja számon a kapcsolatokat az iskolán belül, és bár előfordulhat, hogy találkozott a lány arcával már valamelyik újságban, amit Ráhel nagy sebbel-lobbal elé tolt, de kötni nem köti háttérinformációhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Alighogy a napokban hallotta Fisher nevét, pont vele osztották be mára járőrözni. Innen indulnak, a folyosóról kezdve úgy tudják bejárni a szintet, hogy aztán ne kelljen kerülőúton lépcsőt keresni. Úgy is Warrentől érkezik vissza, fel kellett venni a jegyzőkönyvbe a bálon történteket, aztán majd a minisztérium dönt felőle, hogy mi lesz a végén. Emiatt mondjuk kétli, hogy kivennék az iskolából, elvégre mégsem ő kezdeményezett.
Legalább nem volt olyan iszonyú unalmas, mint ahogyan elképzelte, hogy lesz. Körülötte mindenki arról beszélgetett korábban, hogy ezek az események olyan unalmasak, sosem történik semmi, csak esznek, beszélgetnek, táncolnak meg valami kis szerelmi dráma néha lezajlik négyszemközt. Kitörölheti mások magánéletével, ha attól ő még halálra unja magát. Utólag belegondolva már nem is annyira dühös Endrére, csak ott, úgy abban a szituációban öntötte el teljesen az agyát a szar. Általában így van ez - annyi kötődést nem érez az emberekhez, hogy tényleg, mélyről jövően gyűlöljön valakit, de amikor ott egy konkrét helyzet, rögtön felmegy a vérnyomása. Puszta szeszélyből.
Derekával egy ablakpárkánynak támaszkodik, egyik könyökével rajta támaszkodik, magas, nyúlánk alkata miatt tartása enyhén görnyedt. Egy mágikusan megbűvölt, vászonyszütyőbe pöcköli a hamut. Valamelyik nap találta az antikvitásban, olyan szemtelenül olcsó volt ahhoz képest, hogy milyen praktikus, rögtön megvette. Egy nem túl bonyolult, de okos varázslat miatt ahelyett, hogy az anyaga miatt lángra kapna, elnyeli a hamut. Ha valaki kirázná, nem találna benne semmit; attól sem kell félnie, hogy a zsebében kiborul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az iskolai példamutatás lexikonba illő példányai mindketten. Nem mintha ez újkeletű lenne, mint azt hallotta, a rellon nem igazán tanulmányi átlag vagy felelősségteljes személyiség alapján válogatja meg a jelvényes diákjait. Mondjuk legalább, ha velük futnak össze a bátor alsóbbéves diákok, akik éjnek évadján kóricálnak, nagyobb hajlandósággal kullognak vissza a hálókörleteikbe.
- Még ráérünk, ezzel már inkább nem indulnék el. - A háromnegyed részt elszívott szálat mutatja fel a másik felé jelzésértékűen, aztán mikor Colton becsatlakozik mellé, egy egyszerű mozdulattal, kézfejének külső élével tolja arrébb a hamutálat, hogy a másik is hozzáférjen.
- Legfeljebb, ha van erre valaki, kap egy kis egérutat. Nincs sok kedvem büntetéseket osztani. - Nem is szokott, egyébiránt, legalábbis amikor egyedül járőrözik, akkor a szerencsések megússzák a szankciókat. Ha párban, akkor többnyire a másik prefektustól függ, de Dante nem vesz részt tevékenyen a büntetésben. Valahogy nem okoz semmiféle mentális és önértékelési kielégülést az, hogy megbüntesse a random diáktársait olyanokért, amelyeket ő is ugyanúgy megcsinálna. Vagy meg is tesz. Elég csak a kezében parázsló szálra pillantani, és ott a legjobb példa erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A kivágott erkélyajtó és a nagyívű "miért?" kérdés mondjuk már eléggé a "nekiront" kategória. Igaz, nincs vele különösebb baja, illetve nem fogja zavarni, ha rájön a kirohanás okára. Viszont abból kifolyólag, hogy Ráhel egyébként is a szélsőséges érzelmi kinyilatkoztatások híve, gyakorlatilag már mindennapi élmény. A mindennapi talán kissé túlzás, de legyen elég annyi, hogy már sikerrel asszimilálódott az ingerküszöbe - ezért már azt a keveset sem érzi át igazán, ami korábban piszkálta volna az idegeit.
Meglepően dohányzás helyett bájitalesszét ír, nem a társalgóban, ahol többen is vannak, nem is a zsúfolt klubhelyiségben, itt az erkélyen estefelé pedig már elég friss a levegő, hogy megbirkózzon a kihívással. Az a baj a hosszú szövegek létrehozásával, hogy már félúton elunja magát eléggé ahhoz, hogy más tevékenység után nézzen. A tolla hegyével amúgy is percek óta ugyanazt a pontot bökdöste, ez a mozdulatsor abbamarad a lány érkezését követően. Majdnem nyitná a száját a "mi miért?" kérdés feltételére, amikor Ráhel pontosít.
Áh.
Hogy az.
Pislog egyet, majd lassan oldalra sandít. Semmi megbánás vagy meghunyászkodás nem sugárzik a tartásából vagy a mozdulataiból.
- Logikus volt. - Túlbonyolíthatná. Kifejthetné, hogy Ráhel ki sem látott a személyes drámáiból, legalább ennyi időre képes volt mással foglalkozni. Hogy láthatóan igenis megvolt a hajlandóság benne, csak a bátorsága nem volt meg, amire épp csak rásegített a bájitallal. A recept alatt is az állt, hogy a semmiből nem képes késztetéseket teremteni. Ez mondjuk ki is ül az arcára... a gondolat, hogy megint csak nem érzi olyan súlyosnak a történetet, mint ahogy Ráhel reagált rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Még csak szakértőnek sem kell lennie az emberek olvasásában ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mire gondol Rosie. Pedig Dante aztán teljesen analfabéta ezekben. Épp csak nem vak. Az mondjuk, hogy az eridonos közel áll a síráshoz, nem érinti meg. Legfeljebb azért akarja elkerülni, mert még mindig nem tud mit kezdeni szipogó lányokkal.
- Hmh. Értem. - Megvakarja a tarkóját. Igazság szerint nem érzi a késztetést, hogy most azonnal rohanjon, és szóljon Fishernek a testvéréről, ennek ellenére a titoktartás sem tűnik a legjobb megoldásnak ilyen esetekben. Bár tudja a franc, hogyan működnek a családközi viszonyok egy valódi családban. Arról meg végképp nincs tudomása, hogy Rosie és a bátyja nincsenek jóban. Elkönyveli hát gondolatban valami makacs büszkeségnek a lány kérését. Nem ítéli el, csak éppen totálisan feleslegesnek tartja.
- Ha találkozom a bátyáddal, lehet meg fogom neki említeni. - Ha addig nem felejti el ezt a találkozót teljesen, amire megvan az esély. Mindenesetre úgy tartja fairnek, ha ezt egyértelműen közli Rosieval, ne legyen itt semmiféle kellemetlen meglepetés.
- Bár nem hinném, hogy sokat tudna vele csinálni, de mindenkinek jobb, ha nem a festményektől tudja meg. - Vállat von. Könnyű is nyeglének lenni, ha egyszer nem ő lesz az, aki emiatt a bejelentés miatt rosszul fog aludni. Bólint arra, hogy a lány távozna, neki is tovább kell mennie, ha még időben le akar dőlni, és pihenni valamennyit a holnapi nap előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Vannak prefektusok, akiknek van. - Valamelyik héten pont olyannal volt beosztva, aki nagyon is lelkesen találta ki az aznap este két fogásnak, mit másoljanak le ötvenszer. Tök értelmetlen szerinte. Egy tanár még csak-csak tudná valahogy ellenőrizni, hogy nem egyszerűen egy bűbájjal lett megoldva, de neki speciel nincs rá módszere pillanatnyilag. Úgy meg mi értelme? Senkinek sem büntetés, abból meg, hogy egyszeri büntetésként csinál valami jelentéktelenséget, nem fogja hosszú távon megjegyezni és átérezni a szabályokat.
- Jah. Az. Hátbatámadtak.. aztán visszaadtam. - Nem mintha annyira felháborítaná a hátbatámadás ténye. Praktikus módszer úgy indítani az első varázslatot, hogy a másik nem lát rá, kár hogy Endre elrontotta a meglepetés erejét az ordibálásával. Dwayne tarkóncsapása elég dicstelen volt azért, nem túl elegáns vagy epikus, de Dante részéről megvan anélkül is, hogy az iskola valami fenegyerekként gondoljon rá.
A "visszaadni" elég gyenge megfogalmazás, kifejezetten elszaladt vele a ló, nem is akkor, amikor átkozni kellett, bár nem maradt adós azzal sem. Inkább addigra nem volt már önkontrollja, mire a fizikai harcra került a sor. Dante pedig nem harcképzett ember, aki tudja, hogyan üssön átgondoltan és jól célzottan. Hogy ártson is, de pont ne törjön csontot. Ez leginkább Endre szemszögéből nagy szerencsétlenség.
- De ha van egy kis esze, békén hagy mostantól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ha eljutna Endre üzenetének a tartalma hozzá, lehet még az sem érdekelné. Sosem különösebben zavartatta magát amiatt, ha gyávának hitték, amíg a tényleges győzelem az övé volt. A lényeg, hogy nyerjen, a történelmet pedig úgyis a győztesek írják. Valami ilyesmi elgondolás húzódhat a "mindent a cél érdekében" frázis mögött is. Ő sem gondolkodik túl sokat a fairplayről pillanatnyilag, sem arról, hogy mi a korrekt vagy elegáns. Nem kell jól kinéznie a cselekedeteinek. A lényeg, hogy effektív legyen.
Nyitva hagyott védelem - fut át a fején gondolatban, nem is feltétlenül ilyesformán, szavakba öntve, inkább mint egy észrevétel. Nehéz megállapítani, hogy ez a saját megállapítása, esetleg az alkimista hívta rá fel a figyelmét. Ha utóbbi, tekintetével már akkor is kiszúrta a pontot, ahova a testsúlyát helyezni akarja majd, ha földre kerülnének. Sosem tanult semmilyen közelharcot, pusztakezes harcot, csak az elemi ösztönök munkálnak benne. Tényleg elviszi a lendület mindkettejüket, a rellonos felülről kísérli meg leszorítani az "áldozatot".
- B*meg. - Fájdalmasan felszisszen, elsőre reflexből kapná el a karját a harapástól, de ezzel csak még inkább belemélyednek a fiú fogai. Egyáltalán nem spórolta ki az erőt az utolsó ellentámadásából a másik, hiába tudta, hogy semmi értelme. Miután az első néhány másodpercben rájön, hogy elrántani nem fogja a kezét, úgy dönt, az ellenkezőjét fogja tenni.
Márpedig, ha Endre annyira akarja az alkarját, megkapja. Szabad kezével a fiú hajába markol,  durván megragadja a hajhagymákat, mert nem hajtépésre készül, hanem annál fogva kívánja lefeszegetni a karjáról a másikat. Amint sikerül, könyökkel vág bele Endre arcába, jó eséllyel eltörve az orrát, de lehet, hogy roncsolva az arccsontot is. Nem spórolja ki ugyanis a lendületet a támadásból. Összeszorított fogakkal ül ismét, ezúttal a kölyök állát találva el, mire észreveszi, hogy akivel hadakozik már nincs eszméleténél.
Nem mintha ez megállítaná...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem igazán van kedve ehhez a találkozóhoz, ahogy az évek során egyre kevésbé fűlik a foga a minisztériumi látogatásokhoz sem. Nagy hűhó, semmiért, sok körülményeskedés, kevés eredmény. Egy ideje nem is próbálják már úgy igazán szétválasztani őket, sokkal előrébbmutató tudományos értelemben a puszta megfigyelés. Nem is tekint túl sok bizalommal azok irányába sem, akiket a nevelőanyja ajánl találkozásra érdemesnek.
Mindegy. Nem szakad le a lába attól, hogy eljön, és megnézi, mi a stájsz. A helyszínt mondjuk furcsállja, de legyen. Volt már ennél érdekesebb találkozóhelyszíne is. Kicsit késve ér a játszótérre, nem gyakran jár ide, így hát némileg elmérte a távolságot a kastélytól számítva, de ahogy látja, a nő is így lehet ezzel, ugyanis még sehols senki. A játszótér üres, túl nyálkás idő van még ahhoz is, hogy a gyerekek kijöjjenek ide.
Semmi baj. Úgy is utálja a gyerekeket. Előkaparja a zsebéből a megszokott fémdobozkát, felpattintha a tetekét, és mutatóujjával a szál alá nyúlva szedi ki a legszélső cigarettaszálat. Derekával annak a szabálytalanul faragott faasztalnak támaszkodik, ahova napos délutánokon az anyukák és apukák telepednek le, miközben a porontyok játszanak. Harmadjára sikerül a hüvelykujjával bepöccintenie az apró lángot, amely végül meggyújtja a szájából kilógó csikk végét.
Futólag a karórájára pillant. Ha azt nézi, hogy amúgy is késett, mindezt beleszámolva mondjuk vár tíz percet. Amennyiben senki se bukkan fel, inkább megkeresi a máguscsárdát, és rendel valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem kell nagyon mélyre ásnia amúgy magában ahhoz, hogy tudja, semmi vénája nincs a rendfenntartáshoz. Még a saját gondolataiban és késztetései közt sem tud rendszert teremteni, nemhogy más diákok között. Igaz, igénye sincs rá nagyon. Nehéz eldönteni, hogy ez mentség vagy súlyosbító tényező.
- Megtorolhatatlanul is hagyhattam volna, de.. - vállat von. Nem szereti félbehagyni ezeket. A srác megkapta, amit érdemelt. Szerinte. Jobb helyeken ezt önbíráskodásnak nevezik, amint a végzős bálon művelt. Ő mindössze személyes elégtételként aposztrofálja a tényt, mi szerint több csontot is eltört a fiú arcában, amikor az utolsó lendületével belekönyökölt.
- Hogy utána mi lett vele, fogalmam sincs. Gondolom elbeszélgettek vele is. - Is. Merthogy neki volt egy nem túl kellemes szeánsza Dwayne-nek, amelynek során az auror magához képest is sokáig (10 perc maximum) próbálta vele megértetni, hogy miért nem volt rendben az a verekedés. Fogjuk rá, hogy megértette. Racionális értelemben igen, azt viszont nem tudta utána őszintén mondani, hogy nem cselekedne ugyanígy, ha most megismétlődne. Lényeges előrelépés tehát nem született abban, hogy megváltoztassák a szemléletmódját.
- Jah, van pár. - Erre egy félszeg, kölykös vigyor ül ki a szája sarkába. A szemfoga egy egész kicsit hegyesebb, nem természetellenesen, csak a genetika. Némileg farkasosak lesznek tőle a gesztusai, már amikor olyasmire szánja el magát, mint egy vigyor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem is tudja, mit kezdene akkor, ha Rosie hirtelen elsírná valamit. Lehet, hogy nyelne egyet, és tanácstalanul elsétálna. Amikor Ráhel kezdett rá korábban az érzelmi kirohanásaira, azokkal is teljesen tehetetlen volt. Emiatt sosem volt lelkiismeretfurdalása, nem érzi úgy, hogy tisztában kéne lennie a női lélek rejtelmeivel, de a szituáció maga elég kellemetlen ahhoz, hogy megpróbáljon kereket oldani. Aztán majd még a festmények is elterjesztik róla, hogy lányokat késztet sírásra az éjszaka kellős közepén.
- Nem fogom külön ezért megkeresni, hogy elmeséljem neki. - Ez implikálja, hogy attól még, ha összefutnak, és netán olyan irányba terelődne a beszélgetés, akkor nem fog falazni. Titkolózni sosem volt nagy kedvence, épp elég dolga van úgy is, amiről nem szívesen beszél. Annál jobban semmi kedve nincs megválogatni a szavait és témáit, mint amennyire egyébként is szortírozza. Márpedig sajnos az évek során sok zavaró szabályt állítottak fel számára. Ne beszélj durván, úgy, hogy megsérts másokat, beszélj tisztelettel a nálad idősebbekhez (nem gondolja úgy, hogy valaki a korából adódóan kiérdemelné a tiszteletét), udvariassági formák így, politikai korrektség úgy. Ceh.
- Látom, hogy tudsz járni a lábadon, menj vissza a gyengélkedőre reggelig. Addig is inkább pihen lépcsőzés helyett. - Nem az aggodalom mondatja vele, pusztán a gyakorlatiasság. Nem véletlenül fektették be a lányt esélyesen, inkább hassanak a kenőcsök és gyógyító bűbájok még az este folyamán, mielőtt arra kényszerítené a sérült inakat, hogy a teljes súlyát, emeljék lépcsőfokról lépcsőfokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A defenzorral közös megegyezés alapján abban maradtak, hogy a végzős bálon történtek miatt jövő évtől már nem fogja "gazdagítani" a rendfenntartók csapatát. Ez valahol mondjuk érthető. Viszont amíg el nem kezdődik az új tanév, értelmetlen lenne már most válogatni a jelöltek közül. Alig van hátra valami, és végtére is, azt a bált leszámítva igazán nem csinált semmi különöset. Igaz, ez a semmi különös kihat a pozitívumokra is (nem kapott el szabályszegőt egyszer sem - papíron), csak úgy, mint a negatívumokra (ő maga nem követett el semmi szabálytalant - papíron). Ami azt jelenti, hogy még néhány hétig övé az öröm, hogy fogadja az új diákokat a kastélyban, illetve a kastély és alapvető szabályok ismertetése is. A többi prefektus mással van elfoglalva, olyan is van, aki ma konkrétan házon kívül tartózkodik, marad ő, mint rendkívül lelkes munkaerő.
Ja. Lelkes. Majd kicsattan. Ez már csak abból az érdekfeszítően sokatmondó arckifejezéséből is látszik, amellyel unottan néz a kapu irányába. Csak úgy ugrál rajta a tucatnyi érzelem. Leginkább az a széles gesztus értékelendő valódi kuriózumként, amivel elásítja magát. Lehet, hogy nem volt semmi dolga (merthogy nem volt), de szívesen pihente volna ki a vizsgák fáradalmait az ágyában. Maga előtt összefont karokkal, egyelőre egyébként magához képest is türelmesen vár az érkezőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A faasztalra kipakolt mágikus hamuzsákba pöcköli a hamut. Annyira még ő is figyelemmel van a környezetére, hogy ez mégiscsak egy játszótér. A hülye kiskölykök meg a homokba is simán beleesznek, ha úgy tartja kedvük. Már a következő slukkot engedi le a tüdejébe, amikor is szárnycsapások hangjaira lesz figyelmes, amelyeket egyre közelebbről hallani, annyira viszont már nem jók a reflexei, hogy bármit is kezdeni tudjon a hirtelen orvtámadással. Bosszankodva (és ösztönösen) egy hessegető mozdulatot tesz szabad kezével.
- Hülye madarak.
Néhány másodpercig farkasszemet néz az állattal, mire az elkárogja magát - a szál pedig a földre hullik. Na tessék, ezt mostmár 'szhatod.
Már egyébként is, te a szádba vennél valamit, ami előtte egy állatéban volt? Egyetértő mentális hümmentés a válasz a gondolataiban. Fásultan tudomásul veszi, hogy ennek a szálnak már lőttek, tök mindegy, földön is volt, holló csőrében is. Arra egyébként nem gondol, hogy maga a holló nem valóban egy tényleges fajtársa a többinek, hanem csak egy imposztor. Ezek azok az állatok, akik a diót is úgy törik fel, hogy lerakják az útra a mugli autók elé, hogy azoknak kereke feltörje az általuk túl keménynek ítélt héjat. Egy ilyen manőver sem hihetetlenül meredek - legfeljebb nincs mögötte tudatos átgondolás. Vet még egy pillantást a madárra, aztán vállat vonva ismét felpattintja a fémdobozkát.
- Hülye madarak - ismétli meg magának megintcsak, változatos gondolatívet írva le az elmúlt néhány másodperc elteltével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Még nagyjából pár perc. Hivatalosan is ekkorra kell a srácnak befutnia, másrészt gondolatban is ennyit ad az egésznek. Ha valaki késik, akkor nyilván fel tudja vállalni az ezzel járó következményeket. Nem mintha atomfizika lenne eltalálni a klubhelyiségig, elsőre talán ijesztőnek tűnik a sok folyosó, de az első diák a megfelelő irányba tud bökni, ha megkérdezik. Először fel sem tűnik neki a belépő Erik, elkönyveli egy kintről érkezett diáknak. Sajnos nem olyan szuper a tájékoztató rendszerük, hogy valami mugli filmhez hasonlóan egy teljes személyi aktát leterítsenek eléjük külső megjelenéssel, képekkel.
Marad tehát a tanácstalanul megtorpanó diákok kiszúrása a bejárati csarnoknak. Eredetileg megtehette volna, hogy egész a kinti kapuig megy ki elé, de nem érzi a kraftot magában arra, hogy a hideg esőben másszon végig a birtokon, majd vissza. A harmadik bámészkodó fejmozdulatot már elég határozottan bizonyító erejűnek ítéli.  Gondolatban lerázza magáról azt a bágyadt kedvtelenséget, amelyről kérdéses, hogy csak az idő tehet-e - vagy egyszerűen a saját attitűdje, majd Erik felé indul. Méterekkel arrébb már jelzésértékűen int neki.
- Csá. Erik? - Csak a biztonság kedvéért, mielőtt még tök értelmetlenül kezd magyarázni a nem megfelelő embernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Stílusos - vagy legalábbis jól kinéző - gesztus lenne most megkönnyebbülten leengedni a vállait, amiért nyilvánvalóan nem kell különböző köröket tennie a kastély más-más szintjein.  Kár, hogy annyira azért nem mozgatta meg érzelmileg egy kis lépcsőzés gondolata, hogy megkönnyebbülést érezzen, helyette csak egyszerűen tudomásul veszi a másik szavait. Elfogadja a felé nyújtott kezet, a kézfogása határozott, de érezhetően nem ad bele annyi erőt, hogy ezzel a mozdulattal akarjon bármiféle nonverbális harcot megvívni. Azt meghagyná a politikusoknak és a bizonyítási kényszerben fetrengő férfitársainak.
- Weiler Dante, tanév elejéig még a rellon egyik prefektusa. - Aztán nem. Ó, jaj, szörnyűség.
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy rám lett testálva az a rendkívüli módon fontos, szükséges és felelősségteljes feladat, hogy elnavigáljalak a ház körleteiig.
Bár nem ő lesz az az ember, akit életteli, vibráló hangja miatt beválogatnának bármilyen szinkronszerepre, a szavai mögött megbújó szarkazmus azért egy-egy pillanatra szemtelenül megmutatja magát. Nem titkolja, hogy ezeket a formaságokat nem tartja túl sokra.
- Nice. Enni a nagyteremben tudsz; ennek a szárnynak az első emelete. Konyháról is lehet szerezni soron kívül, illetve most úgyis fogsz kapni valamit, mivel most érkeztél. - Magyarázat közben abba az irányba bök, amerre másodperceken belül indulni készül, csak úgy néma gesztusként, hogy haladjanak is azért. Nem is vár annál többet, kényelmes sétatempóban meg is célozza a nekik kellő folyosórészt, egy pillanatra ellenőrzésképp oldalra lesve, hogy Erik jön-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fura is lett volna, ha elkezd kergetni egy madarat a játszótéren. Mármint c'mon, ép elméjű ember nem csinál ilyet - és a híresztelésekkel ellentétben, na meg hát azzal, hogy az elméjén egy idegen tudattal osztozik - nos, körülményeihez mérten Dante még mentálisan egész tűrhetőnek számít. Meglepő módon sokkal jobb helyezést ér el ezen a skálán, mint az iskola egy jó része. Sem skizofrénia, sem tudathasadás, még szégyenszemre nem is szocio- vagy pszichopata. Egy kicsit agresszív, és könnyedén dönt úgy, hogy az erőszak a könnyebbik megoldás, de ezzel a mai társadalomban elég sokan vannak így. Legfeljebb rosszul szocializált gyerek, ugyanakkor ennél nem is több.
És ha már itt tartunk, amikor a holló hirtelen emberi alakot vesz fel, akkor is a legelső reakciója nem más, mint a pálcájáért nyúlni.
- Mi a 'sz? - bukik ki belőle, és pusztán a meglepettség teszi, hogy nem egyből valami általa ismert átkot ránt elő. Távolság? Nem számít. Főleg máguséknál. Nagyobb biztonságban érzi magát a pálcával a kezében, ami egyenesen a nőre szegeződik. Nem ír le semmilyen mozdulatot vele, de láthatóan önvédelemre kész. A homlokát ráncolva feszíti meg magát, mikor a nő egy szituációhoz mérten teljesen váratlan kérdést tesz fel. Mi a rák? Bevezettek a faluban valami erkölcsrendőrséget? "Ne dohányozz, fiam, ejnye-ejnye, mert kevesebb ideig fogsz élni."
- Ch. - Irritálja a gondolat, hogy nemcsak meglepték, de még ezen felül ki is oktatták. Egyértelműen ugyan nem lehetne megállapítani erről a kérdésről, hogy kioktatás lenne, de a maga módján ő egyből így interpretálja a másik kérdését. Pragmatikus számonkérés. Ismeri ezt a technikát már, köszöni szépen. Ráadásul igazán válaszolni sem tud érdemben a kérdésre, ha belegondol. A friss levegőt sem tartja jónak, ezt sem, csak jólesik csinálni, és frusztrálja, ha nem zongorázhatja végig az ismerős, rituálészerű mozdulatokat.
- Semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.
Fantasztikusan kivágtad magad kölyök, a retorikád mindig egyszerre lenyűgöz és borzongással tölt el.
Kuss.
Úgy értem, mint-amikor-egy-nagyon-kínos-filmet-nézel-és-kényelmetlenül-érzed-magad borzongással.
Ne most.
Nem segít a szituáción a mentális piszkálódás sem - persze nem az a baja, hogy magára venné, tíz éve volt megszokni, nagyobb probléma, hogy félig-meddig elvonja a figyelmét az előtte álló boszorkányról. Átfut amúgy a fején, hogy találkozója van itt valakivel, de amíg nem bizonyosodik meg, hogy a nő az, aki, addig nem tervezi leengedni a pálcát. Ha belegondolunk, tulajdonképpen egészséges elővigyázatosság ez bárkitől, akit ilyen módon leptek meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zsebrevágja az egyik kezét menet közben, a másikat - a dominánsat viszont elöl hagyja. Amióta a bálon úgy meglepték egy támadással, inkább úgy van vele, hogy minél előbb pálcát tudjon rántani, ha szükség van rá.
- Hát, a kijárási tilalom tízkor kezdődik, de az iskola fele tesz rá, a prefektusokkal és a tanárok egy részével együtt. Nem mondom, hogy akárkivel akadsz  össze, csak úgy el fog engedni, de az esetek többségében ez történik.
Dante legalábbis még egy árva lelket sem büntetett meg hasonló miatt, legfeljebb ha kiprovokálták nála azt, hogy rosszindulattal álljon a másikhoz.
- Sokszor vannak bulik házszinten is, az annyira nem adja, mert általában van tanári felügyelet. Érdemesebb akkor már lejárni a faluba a többiekkel. - Hasonlóan tesz ő is, mikor Coltonékkal úgy döntenek, hogy ideje nem ellenőrzött kereket között lazítani. Erik is biztosan hamar meg fogja találni a saját társaságát ehhez.
- Vannak rá módszerek, hogy lehet diszkréten eljutni a faluig anélkül, hogy végig kéne parádézni a birtokon. Lányok... vannak. - Némelyikre erős túlzásnak érzi a "nő" kifejezést, neki a nő azt jelenti, hogy tisztában van magával, a világgal, nem zúdít a nyakába felesleges hisztiket, drámai jelenetekkel sem traktálja. Ebből már annál kevesebb a választék.
- Bármiért elkapnak, nem nagy cucc. A tanárok saját maguk sem tudnak itt betartani olyanokat, minthogy "ne ejsd teherbe a diákod" per "ne randizz a diákjaiddal", szóval... - vállat von. Bevallottan nem tudja tisztelni ezeket az embereket, akik jelenleg a tárgyakat tanítják. A legtöbb alig idősebb nála, ráadásul ehhez jönnek az általa mondottak. Nehéz példát mutatni vagy tiszteletet kivívni így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nyílt őszinteséggel néz vissza a szkeptikus kérdésre. - Nem.
Esélyesen az iskolai vezetőség nem lenne rest tarkóncsapni ezekért a megmozdulásaiért, de nem marketing szakembernek tanul ő itt, hogy az iskola szebb oldalát kelljen kiemelnie. Meg aztán, minden amit elmondott most Eriknek, körülbelül két-három napon belül kiderülnie a fiú számára is. Akkor már jobb, ha tudja, mire számítson. Mellesleg csapják csak tarkón, Warren már megtette egyszer egy párbaj kellős közepén - az is sokat elmond, hogy a defenzor első blikkre rögtön úgy ítélte, hogy biztosan Dante a felfordulás forrása, nem a másik. Mindegy, összességében nem véletlenül érett hamar be az, hogy tanév elejével visszakérik a jelvényt. Jobb lesz neki is, nem kell késő este a saját ügyei helyett céltalanul a folyosót róni.
- A keleti szárnyban van egy elrejtett terem, ahonnan a helyiség mágiájának köszönhetően egyből a Boglyas térre jutsz. Előtte használj vízlepergető bűbájt, mert elmérték a tájolást, és a szökőkútba érkezel. Kicsit sufnituning, de a semminél jobb.
Eleinte zavarta, aztán úgy volt vele, mint a többi felsőbbéves. Ennyi plusz energiabefektetést megér az, hogy levágja az utat. Mostanság a korábban emlegetett indokai miatt nem igazán tart a lebukás veszélyétől.
- Attól függ, mire gondolsz. Előfordulhat, hogy tudok mondani megoldást rá. - Nincs túl sok opció, ez egy kicsit iskola, illetve a falu sem olyan hatalmas, hogy fuldokoljon az ember a lehetőségekben. A renitens diákok azonban megoldják ezt valahogy.
- Ha még találsz nem családanyát/leendő családanyát köztük.. vagy nem zavar, hogy azok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem depressziós ugyan, de az tény, hogy nem ő lesz a legélénkebben proaktív ember, akivel Erik az itt tartózkodása alatt találkozni fog a falak között. Kell idő, hogy valaki akklimatizálódjon a tüskéihez - és a fiú is a másikhoz. A legtöbbeknek így is a fő baja olyasmi, amin már nemigen fog változtatni életének hátralévő részén. Érzelmi intelligenciát sajnálatos módon nem lehet sem pénzért venni, sem cserekereskedelemmel beszerezni.
Elmenőben a néhány diák jön szembe, elmennek egy-két üres terem mellett is, illetve az egyik ajtó mellett megtorpan egy pillanatra. Ez már a folyosó végénél van, amerre már nem akkora a nyüzsgés és forgalom. (Innen nem messze esik a pinceszintre vezető lépcsősor.)
- Konyha. Csak próbálj meg nem megjegyzéseket tenni a manókra, és kisegítenek kajaidőn kívül is. - Magából indul ki, Danténak elég nehezére esik a formális hangot megütni bárkivel. Főleg nem olyasvalamivel, ami se nem ember, és még lefele is kell fordítania a fejét, ha rá kell nézni.
- Aha. Ja. Akkor Révész Kornél lesz az embered. Keresd meg, és reménykedj, hogy eléggé magánál lesz épp. - Ők a saját kis társaságával már futottak bele abba, hogy egyszerűen sehogy sem lehetett elérni a srácot. Vagy mert házon- vagy mert magán kívül volt. - Navine. Az évfolyamot nem tudom, hogy bukott-e épp vagy nem.
Próbál szélesebb körű ismereteket nyújtani a rellonos lányokról, de annak ellenére, hogy nem zárkózik el semmitől, ha úgy adódik, nem is igazán fut utánuk. Elgondolkodva megvakarja a tarkóját, mielőtt továbbindulna.
- Elég jól néznek ki, de én vigyáznék velük, nem egyszerűek. Egy navinés legfeljebb túl érzelmes, egy eridonos legfeljebb fárasztóan túlbuzgó, egy levitás legfeljebb kiborítóan sokat oktat ki, de egy rellonos lány simán tönkretesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Olvas a gondolataidban? Mi a pokol! Vigyázz vele - inti óvatosságra a hang, és hazugság lenne azt állítani, hogy nem szorította meg jobban a pálcáját az erkölcscsősz kifejezést hallva. Igen, ez neki is feltűnt, nem kicsit gyanús. Szinte rögtön aztán, hogy átfutott a fején ez az erkölcsrendőrséges gondolat, a másik rögtön ezzel hozakodott elő. Legilimentor? Akkor ő köszöni szépen itt sincsen, utálja amikor a fejében turkálnak, ráadásul engedély nélkül.
Plusz ez nem teljesen törvénytelen?! Ha jól rémlik, ennek amolyan közös konszenzuson kéne alapulnia elvileg.
Gyanakvása akkor sem csitul, mikor Evana bemutatkozik. Lejjebb engedi a pálcát, mindössze azért, mert ha valóban az, akinek mondja magát, akkor egy minisztériumi alkalmazott már startból tud a találkozójukról. Hülye döntés lenne bármit tenni vele, ha egyszer ő lenne az első gyanús elem. Nem teszi el azonnal a varázsfegyver, csupán valamivel lazább tartásban ejti le maga mellé az azt tartó kezét.
- Jó. Miről? - A fecsegés nem a műfaja, ha pedig úgy is célzottan találkoztak itt, nyilvánvalóan a nőnek van valami konkrét témája, amivel kapcsolatban találkozni akart. A régi tapasztalatok alapján lélekben leginkább arra készül, hogy már megint az alkimistáról lesz alaposan kifaggatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Neki is könnyedebb már azzal is ez a körbevezetősdi, hogy nem kell nagyon megerőltetnie magát. Egyszerűbb, ha a másik fél legalább annyira talpraesett, hogy az alapvető információkon túl a többit már megoldja. Volt olyan újonca is (bár ő év közben érkezett elsőéves volt), akinek minden apró információmorzsát a szájába kellett rágni. Mindjárt kevésbé volt türelmes ő sem a végére. A konyhás kitérő után folytatják is az útjuk.
- Ebből a szárnyból itt vezet le lépcső a pincerészre, de mindenhol nagyjából ilyen a fekvése. - Nem kell építészeti zseninek lenni hozzá, csak egy minimális tájékozódás. Illetve sehol sincs eldugva a "lépcsőház". A túlbuzgó eridon Erik által lefestett képére elnyom egy félvigyort. Rendben, nem feltétlenül rossz az elképzelés.
- Lesz időd kitapasztalni.
A köszönetre biccent, majd jó idegenvezetőként odalenn elhaladva a fontosabb helyiségek ajtaja mellett, mindegyiknél elejti, hogy mit takar az ajtó vagy kapu, valamint a hálókörletekhez vezetve megvárja, míg a feladatra beosztott manók megérkeznek az üdvözlő estebéddel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Oookay.
Bírja, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak az alkimista volt hatással rá, hanem a kísértet vele együtt tanulta újra a világot. Néha még egy-egy szlenget is belecsempész a gondolataiba. Jobb, mintha fennkölt, archaikus szavakkal kéne leélni hátralévő életét. Amúgy meg hasonló fut át az ő fején is. Így lényegretörően máris több értelme van beszélni.
- Nem igazán van kivételes tehetségem, ellenben pont a jótételekben nem fogok tudni sokat segíteni. - Hogyne, mindenki először a gyógyító varázslatokra asszociálna, ha valaki ebben a kontextusban tálalja. Dante pedig teljességgel képtelen akár még egy apró zúzódást is begyógyítani. Az életerőre, egészségre, testre pozitív hatást gyakorló mágiák nem engedelmeskednek neki, akárhogy próbálkozik velük.
A sötétség iránti affinitással azért lehetnek bajok, a fiú nem valami látens sötét mágus - a fekete mágia iránt például kifejezett ellenszenvvel viseltetik (ami ironikus azt tekintve, hogy az átkok terén milyen tehetséget és tudást mutat), negatív energiája meg maximum annyi van, mint bármelyik elcseszett, rosszul szocializált kamasznak.
Némi értetlenséggel ráncolja a homlokát ismét, próbálva megfejteni, mit érthet mindez alatt a nő.
- Ha azt mondanám, segítek, mit kéne pontosan csinálnom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az ébredés egyáltalán nem filmbeillően fokozatos vagy lassú. Sehol a kamerákkal érzékletesen megmutatott egyenletes pislogás, amellyel a feleszmélő rácsodálkozik a felette terülő plafonra. Az ő szemei egyszerűen csak kipattantak, mintha még az eszméletvesztés előtt felhalmozódó adrenalin maradéka enyészne el ezzel az utolsó energialökettel. Pedig ez már a képzelet játéka, ez már nem a mágia kavargó, irányíthatatlan vihara, csak a rémület visszhangja. Először még arra sem csodálkozik rá, hogy hogy van, csak felül. Ezután futnak be az érzékelésből származó információk, illetve a dolgozott adatok, minthogy: puha matrac van alatta; a berendezés nem az üres terem képét mutatja, melyre utoljára emlékezett; nincs egyedül.
Rögtön az az első, hogy lenéz a kezeire, részlegesen meg is nyugszik, miután nem lát semmi változást.
Legalább ennyi, de az arcoddal még mindig lehet valami - szólal meg benne a pesszimista hang, amely lehetne a sajátja is, de csak szokásos utasa kommentálja az eseményeket elméjének anyósüléséről. Ujjbegyeivel kitapintja az állkapocs vonalát, a járomcsontot, a szeme alatti ívet. Nincs természetellenes tapintása, a szokásos enyhén kiszáradt bőr fogadja - és ugyanazok a vonalak, amelyek minden arcmosás alkalmával. A látása is úgy tűnik, visszatért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Pedig nem szokott olvasni, csak nagyon ritkán, mikor egy könyv bájitaltanról szól például - vagy olyan mágikus témáról, ami érdekli. Akkor is csupán annyit szemezgetett ki belőle, amire gyakorlatban szüksége volt. Ezen kívül viszont mindig volt más dolga is, mint könyvekbe temetkezni. Most mégis egy átváltoztatással, azon belül is animágiával kapcsolatos fóliánst lapozgat. Nem mintha a legutóbbi nagy kudarca óta egyáltalán megpróbált volna _bármit_ varázsolni. Poszttraumatikus stressz - mondják mások; elővigyázatosság - mondja Dante. Tudja ő is, hogy nem zárkózhat el teljesen valamitől, ami a részér képezi, de miután a saját félresikerült varázslata támadt ellene, nem akaródzik előhívni ismét. Abszolút új tapasztalat volt számára mindez, és nem kellemes. Más diákokkal előfordult már korábban, valami kisebb varázslattal, hogy elrontották azt, félresiklott valami és visszasült. Ami azt illeti, teljesen átlagos baleset egy varázslóiskolában. Csakhogy neki szerencse vagy sem, legfeljebb egyszerűen nem jött létre a varázslat, ha nem ment. Nem volt precedens arra, hogy bármilyen kár származott volna számára egy elrontott mágiából. Nem úgy, mint most.
Új oldalra lapoz. Mióta történt, ami történt, jó pár esetet olvasott ahhoz, hogy tudja, sokkal rosszabbul is járhatott volna ennél. Bár kellemetlen érzése azóta is van, hogy valami maradandót ő is visel az elrontott átváltozás nyomán, csak épp nehéz megállapítania, mi az pontosan. Mindössze annyit érzékel halványan, hogy rosszabb a közérzete, a szokásosnál is rosszabb hangulattal kel és fekszik, mintha konstans kialvatlan lenne. Hátradől a kanapén, lábait felpakolja az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A következő két lap összeragadt, azzal vacakol most, és már éppen sikerülne a körme hegyével a kettő közé nyúlni és lapozni, mikor a periférikus látóterébe betolakodik egy vékonyka kéz. Félbehagyja a mozdulatot, és felpillant az érdeklődés és passzívan lappangó fáradt-mogorvaság egyvelegével. Úgy tervezte - tudat alatt -, hogy elmerül még legalább fél óráig a mágikus értelemben vett hipochondria mocsarában. Ezeket a nagyratörő, kecsegtető kilátásokat húzza keresztbe Eliza érkezése.
- Weiler Dante és nem egészen új.
Valahonnan ismerősnek hangzik neki a lány neve. Vajon honnan? Nem nagyon valószínű, hogy találkoztak volna - viszont így hirtelen, a könyvből kiszakítva nem kapcsol azonnal. Pedig ízig-vérig mágus neveltetést kapott, ráadásul minisztériumközeli gyámság alatt. Illene, hogy azonnal megszólaljanak azok a bizonyos vészcsengők, ez azonban némi fáziskéséssel még várat magára.
- És ... ? - Lógva hagyja a mondat végét, feltételezi, hogy valamilyen céllal szólították meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem úgy ébred, mint aki egy jóleső, kiadás alvás után tér magához, lassan fokozatosan. Nem csoda, hogy majdhogynem rögtön éberen (bár még mindig a kimerültség jeleit érezve a testében) hallgatja a megszólaló tanárt. Nem túl meglepő, hogy itt van, tulajdonképpen kötelessége ügyelni rá ebben az esetben. Mondjuk nem sok tanárral találkozott eddig az iskolában, akik kizárólag a kötelességeikkel foglalkoztak volna, szóval... talán egy kicsit mégis meglepő. Kár, hogy pillanatnyilag a figyelmét teljesen más téma köti le.
- Elvileg nem kellett volna, hogy korai legyen. - Kapar a torka, pedig biztos benne, hogy nem kiáltozott. Vagy csak nem fogta fel? Remélhetőleg nem hozta magát olyan kínos helyzetbe, minthogy valaki előtt hangot adjon az akkor érzett kétségbeesésnek. Remélhetőleg a pánik csak belső mentális területekre korlátozódott. A megjegyzést leszámítva viszont nem vitatkozik. Valójában még ezt sem dacos módon jelentette ki, hanem olyan tényként, ami felől ő maga egész biztos. Dante tudja a legjobban, hogy nem lógta el az előkészületeket.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy a saját varázserőm fog összepréselni. - Furcsa szóhasználat, nem is biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezés rá, de hasonló érzés volt. Meglepettség, keveredve egyfajta természetes félelemmel, meglepettséggel és enyhe dühvel. Elvégre ez az erő az övé, hogyan merészel ellene fordulni? Az utolsó kérdésre csak komor arccal bólint.
- Értve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szerencsére azért annyira nem tuskó, hogy automatikusan csak úgy útjára bocsásson valakit egy húzz innen el. Annál sokkal rosszabb, mert ha valóban nem kíván kommunikálni, egyszerűen levegőnek nézve a másikat nem is foglalkozik vele. Ilyen szempontból Elizának már nyert ügye van.
- Ez azt jelenti, hogy nekem sem kell végighallgatnom ezeket? Good. - Épp csak annyi ad tanúbizonyságot a figyelem mértékének egy leheletnyi növekedéséről, hogy behajtja a könyvet (bár a mutatóujját a lapok közt hagyja, hogy tudja később, hol járt. Nem hal bele talán egy kis beszélgetésbe. Egyelőre Eliza sem mutatta a túlbuzgásnak azon jeleit, amelyek triggerelnék. Bár, hogy máris a családi háttere után kérdezősködjenek? Furcsa, de mind észrevette, nem olyan ritka témaválasztás.
- Nem igazán, inkább az ellentéte. Viszont ezek szerint te igen. - Voltak pillanatok, mikor arra gondolt, nem lett volna rossz egy mugli, de rendesen funkciónáló családba születni. Százszor lecserélte volna azt a két egybites lényt, akik a biológiai szülei. Egyszerűbb lenne az élete, az biztos.
- Jár ide testvéred vagy ilyesmi? - Viszonylag tartósabb csend után, hirtelen böki oda a kérdést. Mióta Eliza bemutatkozott, azóta az az idegesítő érzése van, hogy nem jut eszébe valami, aminek eszébe kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Dante nagyon demokratikus ember, nem különbözteti meg az egyéneket származás alapján: mindenki egyformán tud irritáló lenni számára, ha arra kerül a sor. Másrészt szerencsés módon közel sem annyira socially awkward alkat, mint amilyen lehetne - egyszerűen csak nem az a társaság középpontjában izgő-mozgó kölyök. Van pár ilyen helyette, nincs belőle hiány.
- A kiről? - Ki a 'szom az a Teo? - Lengvidzs! - Az, lengvidzs, nincs is rosszabb annál, mint mikor a rajtad élősködő és gondolataidban veled kommunikáló entitás elkezdi azt gondolni magáról, hogy humoros.
Hallottam. Persze, hogy hallotta. A rövid párbeszéd kívülről szerencsére nem látszódik egyáltalán, legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy megmasszírozza az orrnyergét - ez viszont a fáradtság egyszerű gesztusa is lehet.
Aztán a mozdulat akkor akad meg teljesen, amikor végre beugrik, mire fel volt az a kellemetlen érzése, hogy valamit elfelejtett. Anélkül horgad fel benne az előítélet, hogy arról ténylegesen tudomást venne, egyszerűen csak teljesen más szemmel nézi így a csajt.
- Elég gusztustalan becézgetni az ilyet, bár megértem, ha a rokonod. - Nyilván nem az a jó fajta megértés ez, sőt. Csak azért, mert nem egy kedves,
 szociális diák, sőt, nem is a jámborság és szelídség mintaképe, de elítéli az olyan sorozatgyilkosokat, mint amilyen a hírhedt Reissner Teodor volt.