27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Le
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 16:00 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



Csak kapkodtam a fejem, ahogyan a portré pimasz megjegyzéseit hallgattam, ám Lora-t, sem kellet félteni, mert amint felkelt az első dolga az volt, hogy lehordja a festményt.
- Így van, menjen csak a dugipiáiért! Az aztán mindenre megoldás! - mondtam fennhangon a portrénak, mert egyszerűen felidegesített a béna beszólásával.
- Mégis mit gondol ez magáról? Ittas vén bolond! - fordult a lány felé, majd próbáltam túllépni a dolgon, mert annyit nem ért az egész, hogy feleslegesen bosszankodjak rajta.
- Hogy mentek a vizsgák? - kérdeztem kíváncsian, majd meghökkenve hallgattam, amint a lány elmesélte, hogy mennyire megviselte ez az egész.
- Nagyon sajnálom... de ez valóban rossz döntés volt. De hogy történt pontosan az eset? - érdeklődtem tőle felhúzott szemöldökkel. Reméltem, hogy Lora beavat a részletekbe, ha már a lényeget elárulta. Eszem ágában sem volt ledorgálni emiatt, csak tudni szerettem volna, hogy miképp került kapcsolatba az említett bájitallal.
- Velem még sose történt ilyen, bár néha rám is rámférne, amilyen rosszul alszom mostanság - próbáltam oldani a feszkót. Belegondolva kicsit még irigyeltem is a lányt, hogy ennyit aludhatott mostanság, mert nekem ez nem igazán adatott meg, emiatt pedig sokszor voltam fáradt és nyűgös.
- Köztünk marad, ígérem - tettem hozzá komoly arccal, majd leültem a mellettünk lévő kanapéra, hogy meghallgassam a szőkeség sztoriját.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 16:42 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet


- Igen, tényleg túllőtt. Már másoktól is hallottam, hogy egyre pimaszabban viselkednek a festmények. Valószínűleg így próbálják meg elütni az unalmas perceiket végtelen életük során. Nagyon rosszul teszik - válaszoltam Lora-nak, miközben a hajamat babráltam. Kezdett egyre hosszabb lenni a hajam, amit nehezebb volt kezelni. Frufrut nem akartam vágatni, mert nem tetszett és nem is szerettem volna vele bíbelődni. Sokkal egyszerűbb volt úgy kreálni különféle frizurákat, hogyha egyforma hosszúságú volt a hajam. Rájöttem a hajam végét nézve, hogy kezd bizony töredezni, így ideje lesz hamarosan vágatni belőle egy kicsit.
- Gratulálok! Szép munka! - villantottam egy mosolyt a lány felé, miután befejeztem a hajam babrálását.
- Én sem leszek kiváló mindenből, ugyanis idén sikerült pár várakozáson felüli jegyet is beszereznem. Na, nem mintha bánnám, a lényeg, hogy sikerültek a vizsgáim - ecseteltem Lora-nak, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén.
- Most leszek ötödikes, ez lesz az utolsó évem alapképzésen. Rettenetesen gyorsan elrepült ez a néhány év. Van már terved a jövőre nézve? Tudod már mivel szeretnél majd foglalkozni, milyen szakon fogsz továbbtanulni? - érdeklődtem a lánytól, miközben a mufurc portréra pillantottam, aki épp egy pohár vörösbort ivott. Nem bántam, hogy itókázik, amik csendben maradt, legalább addig se velünk volt elfoglalva.
- Ó, értem. Lehet, hogy szólnod kellett volna a tanárnak. Biztosan tudott volna adni neked egy ellen bájitalt. Legalábbis szerintem ő lenne a megoldás, mert kellően tapasztalt és gyakorlott. Hacsak nem akarsz a gyengélkedőre menni, mert biztosan ott is tudnának segíteni - tanácsoltam a lánynak. Nem bíztam magamban annyira, hogy megpróbálkozzak bármiféle bájitalőzéssel, mert egyáltalán nem tartottam magam jónak ezen a területen, persze az alapokat meg tudtam csinálni, de nem szívesen vállaltam volna a felelősséget azért, ha valami gikszer történik miattam a lánnyal.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 17:28 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



- Hát igen, de nem is tudom elképzelni, hogy hogyan nem unnak rá erre a létre... én egy idő után tuti megőrülnék - osztottam meg a megállapításomat a lánnyal. Mugli gondolkodással a szellemeket is nehezen tudtam megérteni, hogy hogyan képesek így létezni a haláluk után és hogy nem unják az egészet. De ezen inkább nem tűnődtem tovább, mert túlhaladt az agykapacitásomat... ilyen téren egyszerűen gondolkodtam, vagyis halál egyenlő vég vagy talán újjászületés egy másik testben. De nem is azért voltam most a lánnyal, hogy ezen elmélkedjek.
- Köszi. Csak szimpla vitaminokat szedek: multivitamin, D3 vitamin, C-vitamin... valószínűleg örököltem, vagy nem tudom - feleltem neki büszkén. Jól esett, hogy valakinek feltűnt a szép hajkoronám, amit egyáltalán nem volt egyszerű kezelni.
- Hát legalább egy negyed óra, húsz perc, mire beállítom a séróm. Szóval időbe telik, mire kreálok magamnak valami frizurát a hajamból. Úgyhogy elmondhatom, hogy nekem is egyfajta küszködés, mire tökéletesen beállítom - vigasztaltam a Lora-t frizuraügyben.
- Szerintem érdemes lenne felkeresned egy jó fodrászt, aki beállítja. Én tudok is egyet ajánlani neked, igaz a mugli világban van. Mindig felkeresem, ha épp hazalátogatok - ajánlottam fel a segítségemet neki.
- Köszi, igyekszem. Igen, már ötödéves leszek. Fura mi? Milyen gyorsan telik az idő! - sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam a mondókámat:
- Futurológia mesterszakon szeretnék továbbtanulni. Később pedig szeretnék venni Bogolyfalván egy csinos kis házat és tanárként elhelyezkedni a suliban. Még nem tudom, mit fogok tanítani, de addigra majd elválik. Emellett pedig szeretném segíteni az embereket a látomásaimmal.
Szép kis tervek voltak, reméltem, hogy valóban minden úgy fog történni majd, ahogyan azt elterveztem. De sajnos a mondás igaz: ember tervez...
- Eljön az idő, amikor te is tudni fogod, hogy mi is érdekel igazán. De te még ráérsz, bőven van időd eldönteni azt, hogy mivel szeretnél foglalkozni - vigasztaltam a lányt.
- Eleinte én se voltam biztos benne, hogy mit akarok, de aztán idő közben megjött az ihlet - vágtam rá mosolyogva. Persze nekem az is közrejátszott, hogy megvolt az álmodói képességem, amivel mások jövőjébe nyerhettem betekintést. A tanítás pedig mindig is tetszett és érdekelt.
- De kell... mindenkinek kell alapvizsgáznia. Jól tudod, Viki az évfolyamtársam, sőt, a prefektus társam. Kicsit izgulok az alapvizsga miatt, de ez lesz a belépőm a további terveimhez - válaszoltam Lora-nak lelkesen.

Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 17:29
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 19:28 Ugrás a poszthoz

Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



- Ó, köszi. Bár nem is tudom, képes lennél-e felgurítani, miután degeszre ettem magam - viccelődtem a fiúval. Azért azt díjaztam, hogy férfi létére főzött és házias volt, mert kevés olyan srácot ismertem, aki ennyire házias volt mint ő. Persze ezt a gondolatot nem osztottam meg vele, nehogy még tovább dagadjon az önbecsülése. Csak azért sem...
- Spagetti! Imádom! Ez az egyik kedvenc ételem! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon. Imádtam az olasz konyhát, úgyhogy a pizzát is szerettem, a tésztafélékért pedig egyenes odavoltam, na meg a tengeri herkentyűkért is.
- Remek ötlet. Milyen puding? Én szeretem a csokisat és a vaníliásat is - válaszoltam a fiúnak, közben pedig észrevételeztem, hogy a manók extra gyorsan kihozták a hozzávalókat a spagettihez, de Cézi még hozott belőlük abból, amelyek lemaradtak.
- Pirítok hagymát olajon addig - fűztem hozzá, mert ugye a darált hús alá kellett hagyma is. Nagyon hatékonyak voltunk ketten, mert amíg én a hagymát pirítottam, addig elkészült a darált hús alapja is. A hagymavágást sosem szerettem, mert mindig könnyek szöktek a szemembe, miközben aprítottam, az illatát viszont imádtam. Miután apró darabokra vágtam a hagymát, elővettem a zsebkendőmet a zsebemből, közben pedig figyeltem, ahogyan a fiú főzőcskézik. Nagyon gyakorlott volt, látszott rajta, hogy nem először csinálja.
- Nem vagyok vegetáriánus. Igazi húsevő vagyok - válaszoltam neki jókedvűen. Isteni finom illatok terjengtek a konyhában, jó móka volt ez a közös főzés.
- Na, és mi van veled mostanság? Ritkábban hallok rólad, amióta átkerülték a sárkányfészekbe - fűztem hozzá, miközben a hagymát pirítottam a másik tűzlángon.
Biztos voltam benne, hogy már onnan is sok szívet meghódított, nem volt neki nehéz a csajozás, hiszen a jóképűségének és a határozottságának köszönhetően nagyon népszerű volt a nők között. Velem mindig is rendes volt, amíg egy házba jártunk, de ezt a közvetlen arcát még nem ismertem igazán. Örültem, hogy nem játszotta meg magát előttem és önmagát adta.
- Na, és mik a jövőbeli terveid? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig elővettem egy paradicsom konzervet, hogy tökéletes legyen az olasz étek.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 19:48 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



- Igen, ebben van valami... nem néznek ki normálisnak... - helyeseltem Lora megállapítására. Nem is viselkedtem normálisként... vagy szétitták az agyukat vagy valami különös, esetenként megbotránkoztató dolgot csináltak.
- Lehet már olyan vitaminokat is kapni, amelyek por formájában is bevehetők, így nem kell attól tartanod, hogy esetleg félrenyelsz - feleltem a lánynak vidáman. Kis koromban én is féltem a tablettás gyógyszerek, vitaminok bevételétől, de később már hozzájuk szoktam. Persze azóta változtak az idők és már simán be lehetett venni őket más formában is.
- Rendben, bagolyban elküldöm majd a címét és az egyéb elérhetőségeit, nagyon jó szakember - válaszoltam a lánynak a fodrász kapcsán. Biztos voltam benne, hogyha ő vágja majd a haját és szedi a vitaminokat, akkor szépen rendbe fog jönni a haja.
- Bizony... de hidd el, hogy idővel megtapasztalod majd, hogy mi is érdekel. Csak ez nem megy egyről a kettőre és nem is szabad erőltetni, jön majd magától - nyugtatgattam a lányt a kanapén ülve.
- Az alapvizsgának van elméleti és gyakorlati része is. Az elméleti az alaptantárgyakból áll az előző öt évre visszamenőleg, a gyakorlati rész pedig maga a varázslás öt év varázstárgyaiból válogatva. Elemi Mágián belül van négy főelem, amelyben a föld is benne van - feleltem a lánynak.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 20:16 Ugrás a poszthoz


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után



- Jaj, annyira kíváncsi vagyok mindenre! Alig várom, hogy átjöjjek hozzátok. Másrészt legalább egy kicsit messze leszek a sulitól - válaszoltam neki iszonyat lelkesen. Nagyon jól esett, hogy meghívott az új otthonába, de abban nem voltam biztos, hogy Lewy mit szólna ehhez.
- Nem gond, ha átjövök? Mármint Lewy részéről? - kérdeztem tőle aggodalmas arccal. Igaz nagyon barátságos, segítőkész embernek ismertem meg a férjét, de azért úgy voltam vele, hogy illik megkérdeznem és nem szerettem volna, ha emiatt nézetkülönbségük adódik.
- Persze, nincs baj, csak nem szeretném, ha nem találkoznánk többé vagy véget érne a barátságunk - mondtam ki őszintén a gondolataimat. Nagyon örültem, hogy Majának jól alakultak a dolgai, de szerettem volna ugyanúgy részt venni az életében, mint eddig.
- Na, és hogy fogják hívni ha fiú vagy lány lesz? Elgondolkodtatok már rajta? - kérdeztem Majácskát.
- Ó, Voltról is mesélhetnél - tettem hozzá egy kis reakciókéséssel. Kicsit elszégyelltem magam, mert úgy tűnt, mintha túl önzőnek tűnnék, de semmi ilyen jellegű érzés nem volt bennem, egyszerűen csak örültem, hogy Maja az életem szerves része volt és most egy kicsit megijesztett ez az új helyzet.
- Igen, ez valóban csodás érzés lehet, hiszen egy új életet hozol a világra. Jaj, annyira kíváncsi leszek, amikor már rúg a hasadban - mondtam neki immár átlelkesülve.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 21:43 Ugrás a poszthoz

Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



Láttam Cézin, hogy nagyon tetszik neki, hogy az egyik kedvenc ételem a spagetti. Hát még ha tudná, hogy mennyire szeretem az olasz konyhát!
- Az finom. Szeretem. Ahhoz is van valami házi recepted? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a hagymát dinszteltem.
- Ó, ne gyere nekem ezzel a régi csajozós dumával. Ezzel csak rombolod a szépen felépített imidzsedet - böktem oda oldalról a derekamat az övéhez viccesen. Én is tudtam, hogy ezt ő maga sem gondolta komolyan, de biztosan nem bírta kihagyni ezt a beszólást.
- Látom van egy egész fegyvertárad a női szívek meghódítására - válaszoltam neki vigyorogva. Hát igen, Cézi tényleg egy igazi Casanova volt a szememben. Azért kíváncsi voltam, hogy mit rejt a felszín alatt az igazi énje, bár nekem idáig egész szépen megnyílt, amit nagyon díjaztam.
- Tudom... de még mindig mugli fejjel szeretek főzni... legalábbis én úgy élvezem a főzést. Tudod, megküzdeni minden egyes alapanyaggal - válaszoltam a fiúnak nevetve. Tisztában voltam vele, hogy némi varázslat segítségével sokkal könnyebb dolgom lett volna, de még ennyi idő után is inkább mugli fejjel gondolkodtam és valahogy így maradtak meg bennem a dolgok. Cézinek viszont nagyon jól állt a varázslás. Kellemes látványt nyújtott, ahogyan az alapanyagok csak úgy odarepültek hozzá és tették a dolgukat a fiú utasítására.
- Wow, ilyen jól tudsz bánni a gyerekekkel? Ezt nem is gondoltam volna... nagyon univerzális vagy - válaszoltam elmélázva. Amellett, hogy igazi szívtipró, még a gyerekek nyelvén is jól ért... kezdtem úgy érezni, hogy nem is ismerem igazán a fiú igazi énjét. Még mindig tudott meglepetést okozni olyan dolgokkal, amikre nem is számítottam.
- Én továbbra is jól érzem magam a Naviban. Nagyon rendes mindenki. Igaz, most lesz vezetőségváltás, kíváncsi leszek, hogy ki fogja vezetni a házat - feleltem a fiúnak, miközben levettem a hagymát a tűzről, hogy összekeverhessük az alapanyagokkal.
- Te aztán tényleg spontán egy ember vagy! Igaz, még én sem tudom, mit akarok igazából. Annyi már biztos, hogy Futurológia szakon szeretnék majd tovább tanulni mesterképzésben. Később pedig szeretnék segíteni a látomásaimmal a többi emberen, valamint tanító akarok lenni. Csak még azt nem tudom, hogy milyen tárgyat fogok tanítani. Ráadásul eldöntöttem, hogy Bogolyfalván szeretnék élni egy szép kis házikóban. Nem szeretnék visszatérni a mugli világba - avattam be a srácot a jövőbeli terveimbe.
Láttam, hogy a fiú hirtelenjében megdöbben a főzési képességeimet, amelyet egy széles mosollyal nyugtáztam, aztán vártam, hogy mi lesz a következő lépés, miben segítsek neki, hiszen már a hagyma dinszteléssel is készen voltam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 23:45
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 22:07 Ugrás a poszthoz

Oliver

Kinézet



Prefektusi kötelességeimnek eleget téve elkezdtem járőrözni a folyosókon. Minden nagyon kihalt volt, egy árva lélek sem tartózkodott kinn. Nem is csodáltam ezt, hiszen ki akarná magát büntetőmunkára fogni? Nem igazán volt választék azokból a személyekből, de nem is igazán szerettem a poszt azon részét. Az egyik prefektustársam hasfájással küszködött, úgyhogy azt javasoltam neki, hogy menjen csak be a szobájába pihenni, majd én helytállok helyette is és élt ezzel a lehetőséggel. Sajnáltam szegényt, hogy így alakult az estéje, de nem tudtam rajta segíteni, bár reménykedtem benne, hogyha kipiheni magát, akkor talán másnapra felépül. Sajnáltam, hogy Majácska társaságát nélkülöznöm kellett, mert időnként bekukkantottam hozzá a járőrözésem alatt, aztán jól elbeszélgettünk és elviccelődtünk, de most nem volt alkalmam arra, hogy meglátogassam. Nemrég kaptam tőle a hírt, hogy teherbe esett, ami nagyon váratlanul ért, de megbeszéltünk, hogy időnként meglátogatom. Annak örültem, hogy jól alakult az élete és ilyen fiatalon saját családot alapíthatott, de reméltem, hogy ez nem fog kihatással lenni az eddigi kapcsolatunkra és továbbra is ugyanolyan jó barátnők leszünk, mint idáig.
Amint ezen gondolkoztam, hirtelen megláttam egy ismeretlen alakot a Könyvtár bejáratánál. Ránéztem az órámra és bizony már elmúlt az az időszak, amikor bárki szabadon tartózkodhatott erre. Csak hátulról láttam az ismeretlent, aki menten meg is szólítottam:
- Helló! Mi járatban erre? Már elmúlt az az időszak, amikor itt tartózkodhatnál!  
Úgy gondoltam, hogy ebből bizony büntetőmunka lesz, úgyhogy már azon gondolkodtam, hogy milyen feladatot rójak ki az elkószált diákra, amikor hirtelen egy ismerős érzés fogott el.


Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 22:41 Ugrás a poszthoz

Oliver

Kinézet



- Ó! Szóval eltévedtél? - kérdeztem tőle élcesen, majd közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem legújabb áldozatomat, akinek hamarosan bűnetetőmunkát fogok kiszabni... azaz mégsem... Hirtelen lehidaltam, amikor a hold fényében megláttam a fiút, amint felém fordult, hiszen egy ismerős személyt véltem felfedezni benne.
- Oliver?! - kérdeztem meglepődve, nem is tudtam rögtön lereagálni a dolgot.
- Úristen, Oliver! - kiáltottam neki miközben a srác felém haladva már át is ölelt, amit rögtön viszonoztam. Ő volt az a fiú, akire kisebb korunkban vigyáztam. Amikor Timi magához vett, a szüleivel jó szomszédi viszonyt ápoltunk, időnként pedig vigyáztam Oliver-re is, amikor a szülei nem tartózkodtak otthon. Te jó ég, milyen kicsi a világ!
- Hallod, alig ismertelek fel! Nagyon sokat változtál! Kész fiatalember vagy! - mondtam neki mosolyogva. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy végre egy olyan emberrel találkoztam az iskola falai között, akit már régóta ismerek.
- Képzeld prefektus lettem a Navine házban, ráadásul jövőre ötödikes leszek és utána mesterszakon tanulhatok tovább! De mondd csak, hogy kerültél ide? És melyik házba osztottak be? - érdeklődtem a fiútól kíváncsi tekintettel. Ő volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni, ráadásul tudott a helyzetemről, a múltamról, amely egy cseppet sem volt rózsás. Kivéve azt a részt, miután Timi örökbe fogadott.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy! - mondtam neki kedvesen. Ez az este volt a nap fénypontja, már rég voltam ennyire boldog, mint most.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 23:00 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



- Örülök, hogy segíthettem - nagyon feldobott, hogy Lora ennyire örült a tanácsomnak. Már megérte segítenem neki, ha ezen múlott az egészsége és a hajápoltsága. Én is szerettem, ha a hajam szépen csillogott és ápolt volt, úgyhogy meg tudtam érteni az aggodalmát.
- Biztos meg fogod találni azt, ami leköt és ami érdekel, csak idő kérdése, higgy nekem. Az egész egy türelemjáték - tanácsoltam a lánynak, hiszen én is ugyanezen a dilemmán mentem keresztül nemrégiben. Láttam a szőkeségen, hogy nagyon talpraesett és határozott volt, úgyhogy ezen a téren egyáltalán nem féltettem. Éreztem, hogy idővel meg fogja találni a saját útját, amelyen elkezdheti építeni a jövőjét.
- Hé, ne hangoskodjatok! Hagyjatok nyugodtan inni! - kiabálta felénk a portré, aki eleve egy mufurc alak volt.
- Hé! Mi lenne, ha csöndben maradnál? Térj vissza a piádhoz és hagyj minket békén! - válaszoltam a festménynek, majd a lányhoz fordultam:
- Mégis mit képzel el magáról? Igazi kötözködő alak!
Aztán láttam, ahogy erőt vesz magán, majd elmegy egy másik képkeretbe, hogy kiszolgálja magát egy újabb vörösborral.
- Érdemes felvenned majd jövőre az Elemi Mágiát. Ez egy olyan tárgy, amely a tűz, a víz, a levető és a föld elemekkel foglalkozik. Liv néni pedig nagyon aranyos, segíteni fog neked mindenben. Én is tanulom, igaz én nem vagyok képes uralni elemeket, de így kívülállóként is érdekes tantárgy szerintem. Szóval mindenképpen ajánlom a figyelmedbe - tettem hozzá határozott tekintettel.
- Van kedved esetleg játszani? Mondok két igaz állítást magamról és egy hazugságot, neked pedig el kell találnod azt, amelyik állításom nem az igazságot türözi... és így tovább - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Kicsit untam már a formalitásokat, úgyhogy kedvem szottyant valami játékhoz, de persze először meg kellett győződnöm arról, hogy ő is benne van-e a mókában. Nem volt kedvem még visszatérni a lakosztályomba, de reméltem, hogy a pimasz portré sem fog beakarni a dolgaimba.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 23:03
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 12. 23:26 Ugrás a poszthoz

Oliver

Kinézet


- Ugyan, de hogy! Hisz ki lenne akkor az éjszakai áldozatom? - élcelődtem nevetve a fiúval.
- Azért egy birkózást már nem biztos, hogy bevállalnék veled. Túl nagyra nőttél - tettem hozzá vigyorogva, miközben végigmértem a fiút és megállapítottam, hogy bizony most már ő a nagyobb nálam.
- Nos, igen, idősebb lettem - húztam el a számat, amikor Oliver megállapította, hogy sokat változtam, majd megint elnevettem magam:
- Tudod nem a biológiai kor számít, hanem az, hogy az ember hány évesnek érzi magát valójában!
Gyerekkorunkban sokat játszottunk sheriff-eset, általában Oliver volt a rosszfiú, aki rettegésben tartotta a várost, én pedig a jófiú szerepét öltöttem magamra, aki valamilyen úton-módon elkapta és méltón megbüntette.
- Igazad van, nem áll tőlem messze ez a hivatás. Tudod, ha most nem ismertelek volna, akkor tuti kiszabtam volna rád egy fránya büntetőmunkát, úgyhogy nagy szerencséd van velem, fiatalember! - mondtam neki viccelődve. Bár ami azt illette, végül is igazat mondtam neki, mert ha tényleg nem ismertem volna, tuti, hogy rosszul járt volna velem... csak azért is!
- Rendben, egye fene! - feleltem neki beletörődve, majd egy mosoly kíséretében hozzátettem:
- A legjobbkor jöttél. Tudod a legjobb barátnőm babát vár, szóval most én is igencsak egyedül érezném magam nélküled. Na, nem mintha nem lenne elég ismerősöm, de érted - vázoltam fel neki gyorsban az aktuális szociális helyzetemet.
- Ó! Szuper! Ez remek hír! És hogy érzed, sikerültek a vizsgáid? Mondd, hogy igen! Ugye így van? - kérdeztem tőle tágra nyílt szemekkel. Nagyon reméltem, hogy igent mond és itt marad, mert ha nem, akkor egy nagy seggberúgás várta részemről.
- Hú, hát elég sok minden történt velem... Timi jól van, továbbra is a táncnak él. Bár ennek köszönhetően inkább a tánctáborokat választotta, mintsem velem találkozzon ünnepekkor. Szóval a szabadnapjaim nagy részét itt töltöttem a kastély falai között. De egyébként jól megvagyunk. Eldöntöttem, hogy itt szeretném élni az életem, ebben az univerzumban. Szeretnék Bogolyfalván venni egy kis házikót és itt tanítani... de előtte Futurológia mesterépzésen szeretnék továbbtanulni mesterszakon. Képzeld, előjött egy olyan képességem, amiről idáig tudomásom se volt! Képes vagyok megálmodni mások jövőjét. Ja, és anyám írt 17 év után! - foglaltam össze a tudnivalókat velem kapcsolatban. Megpróbáltam a lényegre szorítkozni és röviden elmesélni, hogy mi történt velem, hiszen biztos voltam benne, hogy a fiúnak még meg kell emésztenie a hallottakat. Tisztában voltam vele, hogy túl sok információval küldtem meg egyszerre, de úgy éreztem, hogy joga van tudni, mik történtek velem és benne aztán tényleg igazán bíztam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 23:27
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 13. 00:42 Ugrás a poszthoz


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után



- Rendben - mondtam neki boldogan. Érdekes módon már most vártam, hogy meglátogassam Maját, pedig még nem is volt távol tőlem, hiszen most beszélgettünk ebben az adott pillanatban.
- Igen, látod ebben igazad van. Úúúú, olyan furcsa, hogy nemsokára én is hiatalosan nagykorú leszek... ígérd meg, hogy majd koccintasz velem a szülinapomon! - mondtam Majának, miközben boci szemeket meresztettem rá. Bizony neki is jól fog jönni majd egy kis kikapcsolódás és ennyi még talán belefér. Legalábbis ezen tűnődtem magamban.
- Nagyon jó fej lehet a kutyus is! Az én macskám továbbra sem zavar sok vizet, az egész napot átalussza - feleltem nevetve. Még egy ilyen lusta cicát nem ismertem a Földön. Nagyon kis kényelmes volt és ha megkajált az volt számára az első, hogy lefeküdjön a pihe-puha fekhelyére aludni.
- Értem. Hát majd alakul. Ha engem kérdeznének én sem tudnám azt, hogy hogyan is hívják majd a gyermekemet... ha majd lesz... ha lesz - böktem ki a lánynak. Egyáltalán nem tudtam, hogy mit tartogat számomra a jövő. Azt tudtam, hogy egyelőre annak éltem, hogy megvalósítsam az álmaimat, aztán a későbbiekben úgy gondoltam, hogy majd eldől, mi lesz a státuszom. Egyelőre az volt a legnagyobb vágyam, hogy elérjem a céljaimat és letelepedjek Bogolyfalván. Egyelőre még azt sem tudtam, hogy Timi hogyan fogja fogadni a döntésemet, de még nem akartam terhelni ezzel, amíg be nem fejeztem a tanulmányaimat az alapszakon.
- Ó, ez nagyon izgalmas! Megértelek, hiszen most vagy először anyuka. Honnan is kéne tudnod minden mozzanatot? Ha én lennék a helyedben, akkor én simán összekeverném az egész dolgot - válaszoltam bátorításul a lánynak.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 13. 11:49 Ugrás a poszthoz

Oliver

Kinézet



- Eszem ágába sincs! - válaszoltam neki, miközben nyelvet nyújtottam rá, majd elnevettem magam. Tudtam, hogy én is idősebb lettem, de szerencsére nem sokat változtam az elmúlt évekhez képest, talán annyit, hogy érettebb gondolkodású lettem és sötétebb lett a hajszínem.
- Inkább ne akard, hogy büntetőmunkára fogjalak... az maga lenne a kínok kínja. Bár ismerek pár olyan tanárt, aki még nálam is jobban élvezi ezt a fajta büntetést. Na, velük én se szívesen húznék ujjat - feleltem eltűnődve. Hallottam már pár rémtörténetet azokról a diákokról, akiket rendesen kikészítettek ezek a hírhedt tanítók.
- Igen, így alakult az élete. Tényleg nagyon fiatal még, de végül is, akivel együtt van jól kijönnek, össze is házasodtak, és szeretik egymást, meg aztán tényleg szeretnék ezt a babát, szóval drukkolok nekik, hogy minden rendben menjen - válaszoltam Oliver-nek  mosolyogva. Nagyon is igaza volt abban, hogy a barátnőm még fiatal, de tiszteletben tartottam a döntését és az volt számomra a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.
- Eszem ágában sincs! Még annyi tervem van! Egyelőre még élni akarok, szóval érted... aztán később jöhet a családalapítás, ha úgy alakul, de én most így jól elvagyok. Mindennek megvan a maga ideje, én még nem érzem ennek szükségét - osztottam meg a véleményemet a fiúval.
- Még egy növényről sem tudok gondoskodni, mindig kidöglenek mellőlem a virágok. Viszont van egy macskám, még Timitől kaptam, őt elhoztam magammal. Nincs vele gond, megetetem, megitatom, aztán alszik egész nap - fűztem hozzá vigyorogva.
- Szuper! Akkor nagy valószínűséggel itt maradsz és még a seggberúgás-nyaktekerés kombót is megúszod.
Örültem, hogy lesz még egy olyan személy az életemben, akihez bizalommal fordulhatok és akire számíthatok majd, ha valami baj történik. Volt jó pár ismerősöm és pár kialakulóban lévő barátságom is, de ez azért mégiscsak más volt, mert már eleve ismertük egymást, így eleve nagyobb bizalommal voltunk a másik iránt.
- Én sem értem igazán, hogy miért a táborokat választotta Timi. Tudom, hogy a tánc a mindene és fontosak számára a fellépések, de pont olyan időpontokban voltak ezek a rendezvények, amikor hazalátogathattam volna. Emiatt azért pipa vagyok rá - feleltem a fiúnak kicsit dühösen, mert képtelen voltam megérteni, hogy miért nem én szerepeltem a nőnél az első helyen, hiszen mégiscsak ő nevelt fel.
- Egyébként milyen volt London? Hogy érezted magad ott? - kérdeztem tőle témát váltva. Kíváncsi voltam, hogy hogyan érezte ott magát, még ha nem is tartózkodott ott huzamosabb ideig és mennyire viselte meg a költözés.
- Ha elakadnál ám a tanulásban, csak szólj. Tudok segíteni és megvannak még a másodikos jegyzeteim, tananyagaim is, na meg a többi évfolyamos is, nem dobtam ki semmit - ajánlottam fel a srácnak a segítségemet. Annak idején nekem is könnyebb lett volna, ha ismerek egy olyan felsőbbévest, aki tud segíteni, de akkoriban magamnak kellett boldogulni.
- Igen, valóban nagyon bizarr az egész... még nem tudom kontrollálni az álmaimat, sokszor vannak rémálmaim, szóval gyakran vagyok kialvatlan. Akkor jobb, ha kerülsz, mert nagyon hisztis és nyűgös tudok lenni - tettem hozzá nevetve. Én aztán tényleg figyelmeztettem Oliver-t, úgyhogy nem mondhatja később, hogy nem szóltam neki előre, ha esetleg olyan állapotban talál, amikor saját magamat sem bírom elviselni.
- Szóval most a tanárommal azon dolgozunk, hogy képes legyen irányítani az álmaimat. Aztán később a tanítás mellett szeretnék segíteni másoknak is, akik hasonló problémával küszködnek vagy esetleg megakadályozni olyan dolgokat, amiknek szörnyű következményei lesznek. Volt már rá példa, hogy megakadályoztam egy rossz álomkép beteljesülését, mert pont jó helyen voltam jó időben, nem is egyszer - rögtön eszembe jutott az a pár alkalom, amikor meg tudtam akadályozni egy-egy szörnyű tragédia bekövetkeztét, ilyenkor pedig örömmel töltött el a tudat, hogy meg tudtam menteni valaki életét vagy éppen a testi épségét.
- Hú, hát anyám... nem semmi az a nő. Itt a levele a zsebemben. Ne kérdezd, hogy miért őrizgetem ott és hurcolom magammal. Viszont most jól jött, hogy itt van, mert legalább el tudod olvasni - nyújtottam át a kissé meggyűrt irományt a fiúnak:

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"


- Na, mit szólsz? Először mérges voltam rá, igaz most is az vagyok, de úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt a találkozásra. Persze megtartom tőle a tíz lépés távolságot, de szeretném megismerni a múltam és esetleg még a képességemmel kapcsolatban is segíthet. Már küldtem neki egy baglyot, de még mindig nem válaszolt. Az is lehet, hogy csak haszonszerzésből keresett fel, fene tudja - biggyesztettem le az ajkaimat, miközben figyeltem, ahogyan Oliver jóanyám levelét olvassa.
- Ja, és Timinek nem szóltam erről, nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon. Az is lehet, hogy semmi se lesz a találkából - tettem hozzá komoly arccal.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 13. 14:39 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



- Nem bírnak magukkal. Szörnyű egy társaság - siránkoztam én is, amint a festményekre néztem. A képek megintcsak magukkal voltak elfoglalva, vígan dinóm-dánomoztak, egyelőre nem tettek ránk újabb megjegyzéseket.
- Kéne neki egy kis illemtant is tanítani - tettem hozzá Lora megjegyzésére az elvonó mellé.
-  Ó, Dr. Riley Meyers-ről beszélsz? Hallottam hírét, állítólag remek szakember. Én még nem jártam nála. Te láttad már? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy nemrégiben egy új pszichológus érkezett a suliba, de még nem találkoztam vele idáig személyesen. Talán jobb is, mert ha találkoztunk volna, lehet, hogy az már azt jelentené, hogy Zója szerint is menthetetlen vagyok. De még csak futólag se találkoztunk.
- Az elemi képesség nem az emberrel születik, akarom mondani nem a születéstől fogva aktív, hanem az emberek genetikájában van. Persze nem mindenki rendelkezik vele, én se vagyok elemi mágus, egyszerűen nincs ilyen képességem, nem szunnyad bennem semmi. Majd kölcsönadom a tankönyveimet, aztán azok részletesebb rálátást adnak az egészre - mondtam lelkesen a lánynak.
- Szuper! - csaptam össze a tenyeremet, nagyon feldobott, hogy végre valaki játszik velem és nem csak a formalitásokról és a suliról szól az egész beszélgetésünk.
- Várj, akkor kezdem! Tehát két igaz állítás, egy hamis. Szűrd ki a hamisat! - fordultam a lány felé a kanapén, majd miután kigondoltam, hogy miket fogok állítani, menten ki is böktem:
- A kedvenc évszakom a tavasz, imádom, amikor újjáéled a természet és szeretek kinn lenni a szabadban.
- Az egyik hobbim az aerobik, sokat sportolok.
- Imádom a növényeket, a szobámban számos virág található, szeretek róluk gondoskodni.

A mondandóm végén kíváncsian a lányra szegeztem a tekintetemet, várva, hogy kiszűri-e, melyik állításom hamis.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 13. 15:06 Ugrás a poszthoz

Cesare Alfonso Belmonte

Kinézet | Kora délután | Vizsgák után



- Ez nem is volt kérdéses - válaszoltam a fiúnak nevetve. Hát az látszott, hogy Cézi nem állt kétszer sorba az önbizalomért, talán emiatt is volt annyi sikeres hódítása, mert bízott magában és megvolt benne a kellő határozottság, amely "győzelemre" vezette.
- Nem igazán. Nem szeretem az elcsépelt, unalomig ismert, gépies csajozós dumákat - vontam fel a szemöldököm, majd folytattam:
- Persze, hogy szépen felépített imidzsed van. Ez tény. Egyébként tudom, hogy több van benned annál, mint amit a legtöbb embernek a felszínen mutatsz magadból. De talán te csinálod jól, mert így nem adod meg az esélyt az embereknek, hogy bántsanak vagy ártsanak neked.
Cézit nem volt egyszerű kiismerni és úgy vettem észre, hogy falakkal vette körbe magát és csak felszínesen engedte azt másoknak, hogy megismerjék. Ennek is megvolt a maga előnye, mert így valamennyire védve volt a csalódásoktól és a támadási felületektől. Még sose beszélgettem a fiúval ennyire nyíltan, őszintén, de most erre is alkalmunk adódott.
- Azt hiszem, hogy akkor alulmaradnék - feleltem nevetve, mert a fiú eleve erősebb volt nálam és magasabb is, úgyhogy inkább maradtam az alapanyagokkal való küzdelemnél.
- Imádom Liv-et, nagyon jó fej és aranyos. Tuti nem buktatna meg - mondtam neki vigyorogva.
- Hú, de cudar sorsom lenne. Na jó, ha csak ennyi dolgom lenne, hogy reggelente sütit és tejet hozzak neked, akkor oké. De ne hívj rabszolgának. Sosem lennék az... ahhoz túl szabad lélek vagyok! - élcelődtem Cézivel jókedvűen.
- Nos, szívesen jósolok neked Tarot kártyával, de ahhoz nyugodt körülmények kellenek és csakis azzal érdemes foglalkozni. Szóval megbeszélhetünk egy időpontot, amely mindkettőnknek jó és akkor szívesen vetek neked kártyát. Az álmaimat pedig nem én irányítom, nem tudom előre, hogy kivel és mit fogok álmodni, szóval afelől nem ígérhetek semmit, de ha szerepelni fogsz az egyik álomképemben, akkor feltétlenül szólni fogok neked - ígértem meg a srácnak és ajánlottam fel a kártyajóslást, hátha az is érdekelni fogja. Legutóbb Majácskának jósoltam, illetve Sheela-val is megbeszéltem, hogy vetek neki kártyát.
- Igen, tanítani szeretnék majd... tökmagokat. Olyan kis cukik és szívesen osztanám meg velük a tudásom, csak hát még kérdéses, mit fogok tanítani, de majd gondolkodom rajta - válaszoltam a srácnak boldogan. Már egészen beleéltem magam a jövőmbe, alig vártam, hogy végre tanár lehessek.
- Hogy mi? Közösen házat? Ezt te sem gondoltad komolyan... hogy férne be oda a háremed? - viccelődtem Cézivel, majd folytattam a mondandómat:
- Egy árva petákom sincs, eléggé le vagyok égve, szóval szeretnék majd dolgozni is valamit a suli mellett, az a baj, hogy még egy albérletet se tudnék fenntartani. Amíg tanulok, addig el tudok lébecolni a suliban, ott vannak a saját hálóink, de később tényleg szeretnék egy házat venni akár részletre is - vázoltam fel sanyarú helyzetemet. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a fiú egy közös házon gondolkodott, hiszen neki is megvolt a saját élete, nem is tudtam elképzelni, hogy hogy jönne össze ez az egész. Talán még ha két szintes lenne és mindketten belefizetnénk a rezsibe én pedig még külön pénzt, azért, amiért ott lakhatok, akkor még elképzelhető lenne, ráadásul így mindkettőnknek meglenne a saját privát szféránk.
- Köszi, még meggondolom. Addig még sok víz lefolyik a Dunán - tettem hozzá mosolyogva, mindenesetre nagyon kedves volt tőle, hogy ezt így felajánlotta, de nagyon váratlanul ért a felajánlása. Közben egy nagyobb, magasabb edényben elkezdtem felforralni a vizet a tésztának. Persze csinálhattam volna varázslattal is, de én így szerettem főzni, mugli módra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 13. 15:09
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 13. 18:34 Ugrás a poszthoz

Oliver

Kinézet


Zárás



- Igen, én is így gondolom. A legjobbakat kívánom nekik. Ő mindig itt volt mellettem és számíthattam rá, ez pedig nagyon sokat jelent nekem. Manapság kevés az igaz barát - feleltem a fiúnak.
- Valóban így gondolod? Hát köszi. Az igaz, hogy te is megmaradtál mellettem - állapítottam meg széles vigyorral. Eszembe jutott, amikor egyszer közösen főzőcskéztünk, pontosabban én főztem, Oliver pedig a kuktám volt. Aztán olyan jól sikerült a kaja, hogy mindketten gyomorrontást kaptunk tőle. Timi és a szülei jól lehordtak minket, sose felejtem el azt a napot.
- Szuper lesz! Már alig várom! - válaszoltam neki jókedvűen, miközben már le is játszottam az agyamban, hogy hova fogom elvinni, hiszen csomó látnivaló volt a faluban is, na meg klassz helyek, ahol finomakat lehetett enni-inni.
- Ez az! Ne kíméld! - jól esett, hogy a fiú ennyire a lelkén viselte a sorsomat, nem is mondtam neki azt, hogy ne szóljon be a nevelőanyámnak, mert valóban megérdemelt már egy kis fejmosást. Még mindig a bögyömben volt amiatt, hogy a tánc volt számára az első.
- Igen, azt hallottam, hogy Londonban eléggé esős és ködös az időjárás. Az viszont szuper, hogy ilyen kreatívak. Kár, hogy itt nálunk nem lehet ilyen klassz dolgokat kapni. A sör illatú radírt szívesen bevetném egy-két órán - válaszoltam teljes beleéléssel a srácnak.
- Ugyan, nincs mit, viszont ezekkel könnyebben fogsz boldogulni és némi lépéselőnnyel leszel a többiekkel szemben - húztam ki magam büszkén, hogy segíthettem neki.
- Rendben, szívesen jósolok neked Tarot kártyával - vágtam rá beleegyezően, hiszen már jó pár embernek vetettem kártyát, mióta híre ment, hogy jóstanonc vagyok. Ez pedig nekem is a hasznomra vált, mert legalább gyakorolhattam a jövendőmondás eme formáját.
- Persze, ezért is küldtem neki egy levelet, de még nem válaszolt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani, arra pedig pláne, hogy hogy néz ki, milyen ember - mondtam neki izgatottan. Hirtelen gyors léptek zaja ütötte meg a fülemet, úgyhogy intettem a kezemmel a fiúnak, hogy ideje indulnunk, mielőtt még lebuknánk.
- Gyere, visszakísérlek a hálókörletedbe! Ideje indulnunk! - fogtam kézen Oliver-t, hogy visszavezethessem a Levitába. Nagyon örültem ennek a viszontlátásnak, annak pedig különösen, hogy egy ismerős arcot üdvözölhettem a baráti körömben. Az élet számos váratlan fordulatot tartogat és valóban kicsi a világ, hiszen ki gondolta volna, hogy pont itt futunk össze ennyi idő után?
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 22. 18:26 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



- Igen, eljön majd a mi időnk is, ebben biztos vagyok - kacsintottam a lányra, miközben a festményeket néztem, ahogyan egymással vigadtak. Kicsit irigyeltem őket, hogy ennyire jó kedvük van és szinte semmi gondjuk, de ezt a megjegyzést megtartottam magamnak.
- Hmmm.... bejön vagy mi? Látom nagyon izgatja a fantáziádat - nevettem el magam, miközben a lányra néztem, majd komolyabb arcra váltottam:
- Na, szóval csak hülyéskedtem. Remélem, hogy még egy jó ideig nem fogsz találkozni vele, max. a folyosón.
Ezzel arra akartam célozni, hogy remélhetőleg semmi gondja sincs, hiszen az ember általában akkor keres fel egy pszichológust, ha már valami komolyabb gondja van. Én már csak tudom, hiszen nemrég jártam Zójánál.
- Öhm.... víz? Nem is tudom... Talán Hydromágus... de nem vagyok benne biztos. Erről érdemes lenne őt megkérdezned - válaszoltam mosolyogva. Valóban nem voltam tisztában azzal, hogy Viki milyen elemet ural, ezért nem is akartam hülyeséget mondani a lánynak.
- Inkább a jóslástannal kapcsolatosan szoktam vele beszélgetni - tettem hozzá pironkodva.
- Rendben, jövő héten kölcsönadom neked őket - csillant fel a tekintetem a tankönyvek és a jegyzetek hallatán, hiszen nálam úgyis csak a helyet foglalták, Lora pedig nagy hasznukat tudta venni.
- Ó, neeeeem talált! - válaszoltam neki szomorkásan, hiszen nem találta el a hamis állításomat, de gyorsan fel is világosítottam ez ügyben:
- A hamis állításom az, hogy szeretem a növényeket és a gondozásukat. Nos, kedvelem őket, de sajnos gyorsan el is teszem mindet láb alól. Vagy túllocsolom őket vagy elfelejtem őket megöntözni és így mindenképpen elpusztulnak - tettem hozzá elgondolkodva.
- Most te jössz, mondj nekem magadról két igaz és egy hamis állítást! - mondtam neki izgatottan. Kíváncsi voltam, hogy vajon beletrafálok-e majd a helyes válaszba.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 22. 18:26
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 22. 18:47 Ugrás a poszthoz

Viki


Kinézet | szerda | órák után


Láttam Vikin, hogy örült, hogy tetszett nekem a pakli amit hozott, de tényleg valóban különleges volt. Mindig is szerettem a különleges dolgokat, úgyhogy szívesen fogadtam azt is, amikor bejelentette, hogy van Joie de Vivre paklija is.
- Nem mondod?! Arra iszonyat kíváncsi vagyok! De izgi! - dörzsöltem össze a tenyeremet vihogva, egy kicsit úgy látszott, hogy megint nagy hangot adtam az örömömnek, mert egy másik diák nagyon mérgesen nézett fel rám a könyvéből. Azt sugallta a tekintete, hogy jobb lesz, ha elhallgatok, mert különben nem áll jót magáért. Engem nem érdekelt, mert nem tudott megfélemlíteni ezzel, úgyhogy szúrós tekintettel néztem rá. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd lehajotta a fejét és inkább folytatta az olvasást.
- Ennek sincs nagyobb öröme az életben, mint minket lesni a könyvtárban - mutattam a srácra az ujjammal Vikinek bosszúsan.
- Miért zavarja, hogy kommunikálunk? Menjen és olvasgasson a szobájában, ha minden idegesíti - tettem hozzá kicsit zabosan.
- Nekem a Tarot a kedvencem - válaszoltam neki mosolyogva. Tudtam, hogy ő is szerette a kártyavetést, de most sikerült még jobban megismernem kicsit.
- És hogy haladsz az elemi mágiával? Milyen elemed is van? Víz? - kérdeztem tőle pironkodva, mert nem voltam biztos benne, de igazából nem is beszéltünk erről részletesebben. Tudtam, hogy Vikit ez a két tárgy érdekelte a legjobban. Sajnos nekem nem volt alapvető elemem, de ettől függetlenül szerettem ezt a tantárgyat és érdekelt is a téma.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 23. 18:52 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



- Ó, értem - néztem rá értetlen tekintettel, mert nem igazán körvonalazódott az ki bennem, hogy miért is ismételte el a srác a növénye nevét, de csak nagyokat pislogtam rá mosolyogva.
- Örvendek, Timmi - mondtam neki jókedvűen. Észrevételeztem, hogy nagyon nehezen bökte ki végül a nevét, de ezt annak tudtam be, hogy feltehetően nagy zavarban van a történtek miatt. Ezt pedig teljes mértékben meg tudtam érteni, mert valószínűleg én is így reagáltam volna le a helyzetet.
- Aztaaaa! Ilyen kis ügyes? - kérdeztem tőle meglepődve olyan hangsúllyal, mintha egy kisgyerekhez beszéltem volna.
- Hát nem semmi egy növény! - tettem hozzá felvont szemöldökkel csodálkozva. Furcsálltam ezt a nagy kötődését a növényhez, de ennek nem adtam hangot, nehogy megsértődjön, hiszen nagyon látszott rajta, hogy teljesen odavan Buksiért.
- Na, és hogy jutottál a növényhez? Vetted vagy kaptad? - érdeklődtem tőle a szemébe nézve. Érdekelt, hogy honnan szerványolta be, ha már ennyire ragaszkodott hozzá.
- És merre tartasz? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Én csak sétálgatok, végre túl vagyok a vizsgák nagy részén, még el sem hiszem. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártam, de azért egész jól mentek a megpróbáltatások - közöltem a fiúval, hogy egy újabb beszédtémát dobjak be, ha már ilyen szerencsétlenül nekimentem. Persze a gondolataim idáig végig anyám körül cikáztak, de nem jutottam dűlőre ez ügyben. Nagy nehézséget okozott számomra, hogy jóanyám feltűnt az életemben, ráadásul olyan hirtelen tette ezt, hogy fel sem tudtam dolgozni az egészet.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 24. 19:42 Ugrás a poszthoz

Andrej



Nagyon örültem, hogy sikeresen teljesítettem a vizsgáimat és annak is, hogy túl voltam a nehezén, végre nem kellett hajtanom. A szünetben végre sikerült meglátogatnom Timit egy rövid időre, mivel most nem volt fontos fellépése. Nagyon jó volt újra látni egymást, sokat beszélgettünk a történtekről és kellemes érzés volt megint otthon lenni. Persze anyámat nem említettem neki, hiszen nem akartam, hogy emiatt rossz kedve legyen vagy izguljon, úgyse tudtam még, hogy egyáltalán lesz-e valami a találkánkból vagy sem. Miután találkoztunk, megbeszéltük, hogy szabadon mozoghatok a fővárosban, hiszen szerettem volna jobban szétnézni, Timit pedig lefoglalta a munkája, de hogy ne egyedül menjek városnézésre, küldtem egy baglyot Andrej-nak, hogy tartson velem, ha úgy tartja kedve. Nagyon szerettem a városban kóricálni, beülni a kedvenc helyeimre, sétálni a Váci utcában, hajókázni a Dunán, ehhez pedig még jobban jött egy jó társaság. Anyám felbukkanása miatt még mindig feszült voltam kissé, de azért reméltem, hogy amíg a fővárosban tartózkodom, sikerül őt kiverni a fejemből. Noha tudtam, hogy teljesen nem tudok megfeledkezni róla, azért reméltem, hogy egy kicsit sikerül majd kikapcsolódnom anélkül, hogy rá gondoljak. Bíztam benne, hogy Andrej eljön velem a városnézésre, hiszen annyi minden volt, amit meg akartam osztani vele, amit meg akartam mutatni neki. Jól esett távol lennem a sulitól, úgy gondoltam, hogy ez a kis környezetváltozás kifejezetten a hasznomra vált. Nagyon is ideje volt annak, hogy végre elszakadjak az intézménytől és egy kicsit lazíthassak. A nevelőanyámnak még azt sem említettem, hogy én bizony a mágusvilágban szeretnék maradni a későbbiek folyamán, egyelőre nem akartam vele konfrontálódni és úgy éreztem, hogy nem volt még itt az ideje annak, hogy ezekről az eget rengető dolgokról beszéljek vele. Arra gondoltam, hogy idővel majd megtudja, hogy mik a szándékaim a jövőre nézve, de egyelőre nem akartam a gondjaimmal és az elképzeléseimmel terhelni őt.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 25. 16:02 Ugrás a poszthoz


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után



- Igen, iszonyat gyorsan rohan előre az idő - mondtam neki kissé szomorkásan, még magam sem hittem el, hogy ennyire gyorsan történik minden egymás után.
- Igazad van, valóban ezért ilyen lusta. Nem is értem, hogy hogyan bírja elviselni azt, hogy ennyire sanyarú sorsa van - válaszoltam neki vigyorgó arccal.
- Időnként elgondolkozom rajta, hogy szívesen lennék macska, nem lenne stressz, idegeskedés, csak annyi lenne a dolgom, hogy aludjak, egyek-igyak és játsszak. Persze jó helyen, az is fontos - tettem hozzá elmélázva, amikor megjelent előttem gondolatban a lusta cicám. Fene a jó dolgát!
- Milyen fura egybeesés, hogy pont a szülinapod környékén jön majd világra. Nagyon klassz! - örvendeztem a lánnyal. Ha jobban belegondolok, máris megvan a saját tökéletes szülinapi ajándéka. Ez aztán a fantasztikus időzítés.
- Biztos vagyok benne, hogy jó anya leszel. Persze az elején bele kell még jönni a dolgokba, de aztán már biztos menni fog minden, mint a karikacsapás - nyugtatgattam a barátnőmet, bár látszott rajta, hogy már nagyon várja, hogy a karjaiban tarthassa a babáját, amit maximálisan meg tudtam érteni.
- Nézd, nem mondom, hogy nem ért váratlanul a bejelentésed, de én annak örülök, ha te boldog vagy. Ha pedig tudatosan vártad a babát, akkor az hatalmas boldogság, hogy ilyen gyorsan összejött a dolog, szóval örülök nektek - fogtam meg a lány kezét, miközben biztatóan néztem rá.
- Én egyelőre még nem tudom elképzelni magam anya szerepben, de remélhetőleg megérek majd rá, ha eljön az idő... ha eljön - mondtam neki nevetve. Egyelőre a saját céljaimat szerettem volna megvalósítani és a képességeimet fejleszteni, ami egyáltalán nem egy rövid távú célkitűzés volt.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. szeptember 29. 23:04 Ugrás a poszthoz

Andrej



A fiúval a Deák téren beszéltem meg a találkozót, roppant jó kedvem lett, amint megláttam őt a megbeszélt helyen.
- Szió! Örülök, hogy végül eljöttél. Látom eléggé turistásként öltöztél - kóstolgattam a srácot, de tényleg igazi turistaként nézett ki, mint aki még ne járt az országban és számos felfedezés várt rá, szóval úgy éreztem, hogy nem tévedtem nagyot.
- Mit szeretnél látni? Menjünk fel a Budai-várba? Vagy esetleg üljünk fel az óriáskerékre? - kérdeztem tőle jókedvűen.
Mindig is szerettem hintázni, ezért is nagyon sajnáltam, hogy megszüntették Pesten a Vidámparkot, avagy hozzácsaptak pár megmaradt hintát az állatkerti részhez. Azóta néha Búcsúkban sikerült hintáznom, de azért a Vidámpark sokkal jobb volt.
- Vagy menjünk el az Állatkertbe? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Azt a helyet is imádtam, már rég volt lehetőségem arra, hogy elmenjek oda. A kedvencem a tigrises rész volt, na meg a pingvines... nagyon jó pofa show-kat produkáltak időnként az Állatkertben. A papagájos, szabad repülős részt is kedveltem, mert ott lehetőségem volt arra, hogy a kezemből egyenek a madarak. A papagájok egyszer egy ilyen alkalomkor épp megtaláltak, pontosabban egy almaszeletet ettek a kezemből, úgyhogy most is volt rá lehetőség, hogy sikerüljön közel engednem magamhoz őket. Sok érdekes állat volt még az Állatkertben, ráadásul a büféjük is nagyon jó volt, lehetett venni finom hamburgert, hot-dogot és egyéb finomságokat is. Persze kicsit drágábban árulták ezeket az ételeket, mint a városban, de ez egyáltalán nem lepett meg, hiszen mégiscsak egy különleges helyen voltunk.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 30. 00:11
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 6. 19:52 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


- Na, és milyen fajta növény? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nem mintha annyira értettem volna hozzájuk, a kipusztításukhoz már annál inkább, de érdekelt, hogy mi az a kincs Buksiban, amitől a fiú annyira félti mindentől. Még sosem láttam ekkora kötődést növény és ember között. Állatnál már annál inkább. Egyáltalán nem ítéltem el ezt a dolgot, de azért fura volt számomra.
- Ha gondolod körbevezethetlek a terepen.... nem nagy szám. De azért van pár szép helyszín. Például szeretem a játszóteret is. A hintázásból sosem fogok kinőni - mondtam neki mosolyogva. Bizony, ha nem tartózkodott ott nagy tömeg és gyereksereg, akkor szívesen huppantam bele az egyik hintába, hogy kicsit elringatva ellazíthassam magam.
- Van ám patikánk meg piacterünk is. A vendéglátó helyeken pedig egész jó kajákat lehet kapni. Na, meg azért a csárdában még mulatni is lehet - tettem hozzá vigyorogva. Eszembe jutott, hogy ott ittam az első italomat, azt hiszem whiskey volt... aztán szerettem volna még táncolni is kicsit, de sajnos pont bejött az egyik tanárom, így jobbnak láttam, ha inkább gyorsan felszívódom, szóval nem tartott sokáig a móka.
- Ja, meg van csomó bolt is a cukorkáktól kezdve egészen a varázslény kereskedésig - tettem hozzá vidáman. Nemrég még én is itt vásároltam pár cuccot, de mostanság valahogy nem igazán fogott meg az, hogy felkeressem a különféle üzleteket és vegyek valami klassz cuccot vagy hasznosat. Pedig azért szerettem vásárolni.
- Hát, végül is jó tanuló vagyok, nem tagadom, de azért van még hova fejlődnöm - néztem a fiú kékes-zöldjébe. Közben megjegyeztem magamban, hogy szinte ugyanolyan színű a szeme, mint az enyém. Ráadásul sokkal magasabb volt nálam, így kicsit felfelé kellett néznem, amikor hozzá beszéltem, de ettől függetlenül jó kiállású volt.
- Na, és mi járatban vagy erre? Mármint a Bagolykőn? Merre szakosodtál? - kérdeztem tőle kíváncsian. Láttam, hogy azért nálam idősebb volt valamivel, így gondoltam, hogy esetleg már mestertanonc lehet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. október 6. 22:46
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 6. 20:41 Ugrás a poszthoz


Kinézet | augusztus 17. csütörtök | Sárkánytan vizsga után


Zárás



- Az biztos! - helyeseltem bőszen Majácska kijelentésére.
- De milyen klassz lesz, ha megszületik! Igazi kis csodácska lesz - tettem hozzá vigyorogva. Nagyon vártam már, hogy megszülessen a pici, pedig még csak a barátnőm  pocijában volt. Reméltem, hogy minden rendben fog menni majd a szülésnél és gondoltamban már ott tartottam, hogy meglátogatom a barnaságot a babával.
- Természetes, hogy támogatlak. Tényleg, mennyi minden változott, mióta barátok lettünk - mondtam neki nosztalgikusan. Nem is olyan régen ismerkedtünk meg és azóta annyi minden történt, hogy fel sem tudnám sorolni. Reméltem, hogy Maja boldog lesz majd a kicsivel és a férjével, de valahogy legbelül éreztem, hogy minden rendeben lesz velük.
- Tudod, nekem az a legfontosabb, hogy boldog légy! - válaszoltam Majácskának. Próbáltam mellette lenni, amennyire csak lehetett és próbáltam éreztetni vele, hogy rám mindig számíthat, hiszen mindig minden helyzetben mellette álltam.
- Gondolod? Hát nagyon remélem. Őszintén szólva még nem tudom elképzelni magamról azt, hogy lekössem bárki mellett is magam - feleltem a lánynak komoly arccal. Egyelőre élveztem az életet és nem igazán tudtam elképzelni azt, hogy bárki mellet lehorgonyozzak, de azzal is tisztában voltam, hogy ha minden jól megy, akkor előbb vagy utóbb erre is sor fog kerülni. Egy kicsit beszélgettünk még, aztán cukorkákat eszegettünk, majd szétváltak útjaink azzal a reménnyel, hogy mihamarabb viszontlátjuk egymást.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 20. 14:57 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország




Nagyon izgatott voltam, hogy végre újra találkozhatok Majácskával, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Ráadásul egészen Münchenig repültem miatta, ahol jelenleg tartózkodott. Még sosem jártam ott, úgyhogy mire odataláltam a megbeszélt helyszínre, nem győztem csodálni a tájat, az épületeket, a városi forgatagot. Amikor megláttam a barátnőmet, boldogan átöleltem, egy kis időre végre megint együtt lehettünk. Látszott már rajta, hogy várandós, de nagyon jól állt neki a kismamaság, ráadásul én már tudtam, hogy milyen nemű gyermeknek ad majd életet, ugyanis megálmodtam pár napja.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok! Tök jó! Örülök, hogy újra láthatlak! Hogy viseled a várandósságot? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy minden ember másképp éli meg, van akit jobban megvisel, van akit kevésbé.
- Hú, először is nézzünk körül! Kíváncsi vagyok mindenre - ujjongtam lelkesen. Jól esett végre egy kis környezetváltozás, mivel már nagyon rám fért az, hogy kiléphessek a megszokott rutinból.
- Hát, biztosan tudod, hogy új vezetőség van szinte mindenhol. A Naviban is, így most Luca és Lewy a vezetők, aminek nagyon örülök, mert iszonyat jó fejek és segítőkészek. Az új csikók is aranyosak, ráadásul újraindul a blogunk is. Nehéz elhinni, hogy ez az utolsó évem. Ja, és képzeld, LLG gyakorló tanár leszek majd Olive mellett! Hát nem nagyszerű? - meséltem neki lelkesen, szinte levegőt sem véve. Még saját magamnak sem tűnt fel, hogy mennyit beszéltem egyszerre megszakítás nélkül.
- Igen, maradtam prefektus, mert nagyon szeretem ezt a posztot. Lesz majd csomó házon belüli játék is meg minden... jaj, már nagyon várom! - folytattam a válaszadást kitörő lelkesedéssel.
- Csak kár, hogy nem vagy ott, de az megnyugtat, hogy tudom, boldog vagy - tettem hozzá mosolyogva.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 20. 15:12 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



- Oké! De el ne felejtsd közölni majd, mert nagyon kíváncsi vagyok! - mondtam a srácnak félig ugratva, félig komolyan gondolva. Egyáltalán nem értettem a növényekhez, de valamiért ők se örvendtek annak, ha a kezem ügyébe kerültek vagy netán gondoskodnom kellett volna róluk. Ó, szegény párák!
- Jujj, akkor nem fogunk felülni a hullámvasútra - válaszoltam neki sajnálkozó tekintettel a tériszonyára utalva. Tim számára az maga lenne a halál, legalábbis erre a következtetésre jutottam.
- Sok jó bolt kis helyen is elfér - köszörültem meg a torkomat, miközben a fiú kezében lévő növénykét néztem. Eszembe jutott, hogy időnként nem ártana megsétáltatnom a macskámat, legalább pórázon, de annyira lusta volt őkelme, hogy nehéz lett volna mozgásra bírni. Csak akkor éledt fel, ha kajaidő volt, netán nagy ritkán játék, mert az alvást minden más tevékenységnél jobban értékelte.
- Művészetek szakon mi az, ami a legjobban tetszik? Én fotózni szeretek, az az egyik hobbim - időnként szerettem lencsevégre kapni a számomra érdekes dolgokat, számomra a jól elkapott pillanatok jelentették a tökéletes képet.
- Igen, alapképzés, most vagyok ötödéves, ez az utolsó évem. Utána mestertanonc leszek Futurológia szakon, illetve gyakorlótanár Olive mellett LLG tárgyból. Már nagyon várom - válaszoltam neki lelkesen, még majdnem tapsoltam is hozzá. Jelen állás szerint egész jól mentek a dolgaim, mármint ami a tanulást illette.
- Szóval mikor tartsak neked idegenvezetést a faluban? Tök jó boltok vannak itt - csacsogtam jókedvűen.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 20. 15:27 Ugrás a poszthoz

Andrej



- Igen, rengeteg látnivaló van itt, sajnos egy nap alatt nem is végeznénk minddel... legalább egy hét kéne ahhoz, hogy mindent láss, de akkor úgy, hogy sűrű programokat bevállalva rónánk a várost - állapítottam meg. Reméltem, hogy legközelebb majd több időnk lesz, hogy megmutathassak mindent Andrej-nak, vagy legalább a főbb nevezetességekig eljussunk.
- Jaj, imádom az Állatkertet! A Városliget felé kell mennünk. Melyiket választod a trolit vagy a kisföldalattit? A trolival láthatod a város egy részét, lehet nézelődni, ha ablak mellé ülünk,  kisföldalattinak is megvan a maga sajátos hangulata, de ott max. az állomásokat látod - vázoltam fel neki a választási lehetőségeket közlekedési eszközök terén.
- Az Állatkertbe van klassz büfé is, isteni finom ott a hamburger, de lehet enni mást is, van például palacsinta is, meg jó kávé, kóla stb. - folytattam lelkesen a mondandómat.
- Melyik a kedvenc állatod amúgy? Vagy melyik érdekel legjobban? -tettem fel egy újabb kérdést levegőt se véve. Kicsit felpörögve éreztem magam.
- Én külvárosban lakom, szóval mondhatni messze. A 17. kerületben, Rákosborzasztón. A nevelőanyám régen a belvárosban lakott, aztán kiköltözött Keresztúrra, hogy zöldebb övezetben lehessen. Mindig azt mondja, hogy neki a jó levegő, a kertes ház, a csend az első. Olyan utcában lakunk, ami negyed órára van a buszmegállóktól és csendesebb helyen van, alig járnak arra kocsik és echte zöld övezet - válaszoltam a fiúnak.
- Te melyikre tennéd a voksod? Belváros vagy külváros? Lakás vagy kertes ház? - érdeklődtem kíváncsian, hiszen mindenkinek megvolt erről a dologról a saját véleménye pro és kontrákkal.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 20. 15:44 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



- Remélem is! - mondtam neki kacagva, de hirtelen az arcomra fagyott a mosoly, amikor láttam, hogy Lora rossz kedvű és kissé lehangolt lett. Úgy voltam vele, hogy akkor inkább nem erőltetem a témát. Amikor az Elemi Mágiára terelődött a szó, máris vígabb lett, ennek pedig kifejezetten örültem, mert nem akartam neki akaratlanul is rossz hangulatot teremteni. Picivel később pedig már a játékot folytattuk, figyelmesen végighallgattam a lány állításait, majd egy kis időre elgondolkodtam rajta, hogy vajon melyik lehet a hamis.
- Tudom, hogy van kutyád, láttak vele, amikor elvitted sétálni, szóval ez az állításod igaz - azt pedig csak reméltem, hogy valóban Aladárnak hívják, de ezt csak magamban jegyeztem meg.
- Nos, rögtön a második tényezőre ugranék, nem tagadom sok mindent kinéznék belőled, akár őrült dolgokat is, de azt valahogy nem tudom elképzelni, hogy a párnácskád alatt rejtegeted a fogadat. Ebből viszont az következik, hogy a második állásod is igaz, és ez, a harmadik, a fogas a hamis - állapítottam meg, bár nem kitörő örömmel, hiszen ez azt jelentette, hogy válnak a szülei.
- Tudom, hogy semmi közöm hozzá, sajnálom, hogy így alakult - tettem hozzá komoly arccal. Sajnáltam a lányt, hiszen nehéz lehetett neki ezt feldolgozni, bár ő legalább ismerte a vér szerinti szüleit.
- Akarsz tovább játszani? - kérdeztem tőle óvatosan, mert nem tudtam, hogy mennyire fog kiborulni a válásos témán, de elvégre ő vetette fel az állításában. Közben erősen gondolkodtam a következő állításaimon, de felkészültem arra is, hogy esetleg beszélni akar velem erről a kényes témáról, vagy csak egyszerűen feláll is itt hagy. Végiggondoltam a helyzetet és nem voltam biztos benne így utólag, hogy valóban a harmadik állítása volt a hamis, de valahogy úgy éreztem, hogy azt kell mondanom. Kicsit hülyén éreztem magam, bár inkább csináltam volna bolondot magamból, mintsem a második állítás legyen igaz, de valahogy az jött le, hogy bizony tényleg válnak a szülei. A fogas állítással éreztem, hogy nem stimmel valami.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. október 20. 15:47
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 20. 16:27 Ugrás a poszthoz

Sheela



Nagyon sajnáltam a lányt, szó szerint rossz helyen volt rossz időben... sikerült rázúdítanom az összes negatív érzelmemet, a kétségbeesettségemet, a csalódottságomat, a keservemet, aminek meg is lett az eredménye, mert előbb elpityeregte magát, mint én.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megríkatni - mondtam neki, miközben megfogtam a kezét, és bizony belőlem is elkezdtek záporozni a könnyek. Most már nem csak magamat sajnáltam, hanem őt is, mert neki is elrontottam a hangulatát.
- Látod, mesteri módon el tudom cseszni mások jókedvét, ilyenkor egy sz*r embernek érzem magam - tettem hozzá, miközben előhúztam két zsebkendőt a zsebemből, az egyiket magamnak készítettem elő, a másikat pedig átnyújtottam a lánynak.
- Szóval hirtelen kaptam egy baglyot, amit anyám írt, hogy fel akarja venni velem a kapcsolatot - vázoltam fel neki a lényeget. Valamilyen morbid oknál fogva mindig nálam volt a levél, mióta megkaptam, így oda tudtam adni Sheela-nak, hogy elolvashassa.

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"


- Na, mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle, miután kisírtam magam, kíváncsi voltam, hogy mit reagál erre a lány.
- Lehet, hogy találkoznom kéne vele, mert addig nem tudom lezárni a múltat, amíg folyton jelen van az életemben és ott az a sok kérdés, hogy vajon mi történt pontosan, miért így alakult az életem, örököltem-e a képességemet stb. - közöltem a szőkeséggel egy kis hatásszünetet tartva a mondandóm végén.
- Bocs, látod megint csak magammal foglalkozom. Mi a helyzet veled? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Persze nem kell elmondanod, hogy mi a gond, ha nem akarod - mondtam neki nyugodt hangnemben, miközben teljes figyelmemmel a lányra koncentráltam. Közben hirtelen azt éreztem, hogy elfogott a rosszullét, elkezdtem szédülni és a gyomrom is elkezdett rendetlenkedni, úgyhogy felpattantam a helyemről és csapot-papot otthagyva rohantam a mosdó irányába.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. február 9. 15:58
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2017. október 25. 20:26 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


- Nem vicces. Inkább félelmetes, de jó buli. Csomó adrenalin szabadul fel utána az emberben - feleltem neki mosolyogva, majd belegondoltam a legutóbbi hullámvasutas kalandomba és rögtön előttem volt a kép, hogy mennyire paráztam rajta és szinte remegve szálltam ki a hintából, de valahogy mégis jó élmény volt.
- Igen. Amik nekem tetszenek, azok szerintem kifejezetten jók. De tudod: kinek a pap, kinek a papné - tettem hozzá elmélázva. Jól esett volna egy kicsit mászkálni a faluban, nézelődni, vásárolgatni, esetleg beülni valahova, mert mostanság extra nagy nyomás volt rajtam és még mindig nem tudtam kiereszteni teljen magamból a fáradt gőzt. Igazán rám fért volna már egy kis kikapcsolódás, de mióta a legjobb barátnőm magántanuló lett, azóta nem igazán volt kivel elmennem erre-arra. Persze voltak barátaim, de azért Maja hiányát egyikük sem volt képes pótolni, és úgy éreztem, hogy ez már csak így marad... Mindig örültem, amikor írt vagy ha meglátogathattam, de azért az mégsem olyan volt, mint amikor napi kapcsolatban voltunk.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - mondtam a fiúnak, mert már megint azon kaptam magam, hogy máshol jártak a gondolataim. Ez gyakran megesett velem, aki már ismert, az tudta, hogy mire számíthat, amikor összefut velem.
- Melyik a kedvenc zenei műfajod? - kérdeztem tőle, miután megtudtam, hogy szereti a zenét.
- Én mindenevő vagyok, vagyis mindent meghallgatok műfajtól, stílustól függetlenül, ami tetszik - tettem hozzá. Szerettem táncolni is, de utoljára a pubos majdnem bulizáson kívül nem igazán volt alkalmam az efféle szórakozásra.
- Futurológia. Jóslás, jövőbe látás. Képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ezt nevezhetjük egyfajta adottságnak, bár sokszor átoknak érzem... szóval a tanítás mellett szeretnék majd segíteni a látomásaimmal másoknak - fűztem hozzá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el a srácnak, igaz adta magát a téma. Nem mindenki tartott emiatt finoman szólva normálisnak, de ez nem is érdekelt. Végtére ez a képesség hozzám tartozott és az volt a végső célom, hogy kontrollálni tudjam a saját álmaimat, ami nagyjából működött is több-kevesebb sikerrel.
- Pénteken? Nem tudom, hogy te hogy érsz rá, de akkor viszonylag korábban végzek, így simán el tudnánk menni a faluba járni egyet - válaszoltam a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Fel