29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Le
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. október 20. 15:12 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



- Oké! De el ne felejtsd közölni majd, mert nagyon kíváncsi vagyok! - mondtam a srácnak félig ugratva, félig komolyan gondolva. Egyáltalán nem értettem a növényekhez, de valamiért ők se örvendtek annak, ha a kezem ügyébe kerültek vagy netán gondoskodnom kellett volna róluk. Ó, szegény párák!
- Jujj, akkor nem fogunk felülni a hullámvasútra - válaszoltam neki sajnálkozó tekintettel a tériszonyára utalva. Tim számára az maga lenne a halál, legalábbis erre a következtetésre jutottam.
- Sok jó bolt kis helyen is elfér - köszörültem meg a torkomat, miközben a fiú kezében lévő növénykét néztem. Eszembe jutott, hogy időnként nem ártana megsétáltatnom a macskámat, legalább pórázon, de annyira lusta volt őkelme, hogy nehéz lett volna mozgásra bírni. Csak akkor éledt fel, ha kajaidő volt, netán nagy ritkán játék, mert az alvást minden más tevékenységnél jobban értékelte.
- Művészetek szakon mi az, ami a legjobban tetszik? Én fotózni szeretek, az az egyik hobbim - időnként szerettem lencsevégre kapni a számomra érdekes dolgokat, számomra a jól elkapott pillanatok jelentették a tökéletes képet.
- Igen, alapképzés, most vagyok ötödéves, ez az utolsó évem. Utána mestertanonc leszek Futurológia szakon, illetve gyakorlótanár Olive mellett LLG tárgyból. Már nagyon várom - válaszoltam neki lelkesen, még majdnem tapsoltam is hozzá. Jelen állás szerint egész jól mentek a dolgaim, mármint ami a tanulást illette.
- Szóval mikor tartsak neked idegenvezetést a faluban? Tök jó boltok vannak itt - csacsogtam jókedvűen.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. október 20. 15:27 Ugrás a poszthoz

Andrej



- Igen, rengeteg látnivaló van itt, sajnos egy nap alatt nem is végeznénk minddel... legalább egy hét kéne ahhoz, hogy mindent láss, de akkor úgy, hogy sűrű programokat bevállalva rónánk a várost - állapítottam meg. Reméltem, hogy legközelebb majd több időnk lesz, hogy megmutathassak mindent Andrej-nak, vagy legalább a főbb nevezetességekig eljussunk.
- Jaj, imádom az Állatkertet! A Városliget felé kell mennünk. Melyiket választod a trolit vagy a kisföldalattit? A trolival láthatod a város egy részét, lehet nézelődni, ha ablak mellé ülünk,  kisföldalattinak is megvan a maga sajátos hangulata, de ott max. az állomásokat látod - vázoltam fel neki a választási lehetőségeket közlekedési eszközök terén.
- Az Állatkertbe van klassz büfé is, isteni finom ott a hamburger, de lehet enni mást is, van például palacsinta is, meg jó kávé, kóla stb. - folytattam lelkesen a mondandómat.
- Melyik a kedvenc állatod amúgy? Vagy melyik érdekel legjobban? -tettem fel egy újabb kérdést levegőt se véve. Kicsit felpörögve éreztem magam.
- Én külvárosban lakom, szóval mondhatni messze. A 17. kerületben, Rákosborzasztón. A nevelőanyám régen a belvárosban lakott, aztán kiköltözött Keresztúrra, hogy zöldebb övezetben lehessen. Mindig azt mondja, hogy neki a jó levegő, a kertes ház, a csend az első. Olyan utcában lakunk, ami negyed órára van a buszmegállóktól és csendesebb helyen van, alig járnak arra kocsik és echte zöld övezet - válaszoltam a fiúnak.
- Te melyikre tennéd a voksod? Belváros vagy külváros? Lakás vagy kertes ház? - érdeklődtem kíváncsian, hiszen mindenkinek megvolt erről a dologról a saját véleménye pro és kontrákkal.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. október 20. 15:44 Ugrás a poszthoz

Lora

Kinézet



- Remélem is! - mondtam neki kacagva, de hirtelen az arcomra fagyott a mosoly, amikor láttam, hogy Lora rossz kedvű és kissé lehangolt lett. Úgy voltam vele, hogy akkor inkább nem erőltetem a témát. Amikor az Elemi Mágiára terelődött a szó, máris vígabb lett, ennek pedig kifejezetten örültem, mert nem akartam neki akaratlanul is rossz hangulatot teremteni. Picivel később pedig már a játékot folytattuk, figyelmesen végighallgattam a lány állításait, majd egy kis időre elgondolkodtam rajta, hogy vajon melyik lehet a hamis.
- Tudom, hogy van kutyád, láttak vele, amikor elvitted sétálni, szóval ez az állításod igaz - azt pedig csak reméltem, hogy valóban Aladárnak hívják, de ezt csak magamban jegyeztem meg.
- Nos, rögtön a második tényezőre ugranék, nem tagadom sok mindent kinéznék belőled, akár őrült dolgokat is, de azt valahogy nem tudom elképzelni, hogy a párnácskád alatt rejtegeted a fogadat. Ebből viszont az következik, hogy a második állásod is igaz, és ez, a harmadik, a fogas a hamis - állapítottam meg, bár nem kitörő örömmel, hiszen ez azt jelentette, hogy válnak a szülei.
- Tudom, hogy semmi közöm hozzá, sajnálom, hogy így alakult - tettem hozzá komoly arccal. Sajnáltam a lányt, hiszen nehéz lehetett neki ezt feldolgozni, bár ő legalább ismerte a vér szerinti szüleit.
- Akarsz tovább játszani? - kérdeztem tőle óvatosan, mert nem tudtam, hogy mennyire fog kiborulni a válásos témán, de elvégre ő vetette fel az állításában. Közben erősen gondolkodtam a következő állításaimon, de felkészültem arra is, hogy esetleg beszélni akar velem erről a kényes témáról, vagy csak egyszerűen feláll is itt hagy. Végiggondoltam a helyzetet és nem voltam biztos benne így utólag, hogy valóban a harmadik állítása volt a hamis, de valahogy úgy éreztem, hogy azt kell mondanom. Kicsit hülyén éreztem magam, bár inkább csináltam volna bolondot magamból, mintsem a második állítás legyen igaz, de valahogy az jött le, hogy bizony tényleg válnak a szülei. A fogas állítással éreztem, hogy nem stimmel valami.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. október 20. 15:47
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. október 20. 16:27 Ugrás a poszthoz

Sheela



Nagyon sajnáltam a lányt, szó szerint rossz helyen volt rossz időben... sikerült rázúdítanom az összes negatív érzelmemet, a kétségbeesettségemet, a csalódottságomat, a keservemet, aminek meg is lett az eredménye, mert előbb elpityeregte magát, mint én.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megríkatni - mondtam neki, miközben megfogtam a kezét, és bizony belőlem is elkezdtek záporozni a könnyek. Most már nem csak magamat sajnáltam, hanem őt is, mert neki is elrontottam a hangulatát.
- Látod, mesteri módon el tudom cseszni mások jókedvét, ilyenkor egy sz*r embernek érzem magam - tettem hozzá, miközben előhúztam két zsebkendőt a zsebemből, az egyiket magamnak készítettem elő, a másikat pedig átnyújtottam a lánynak.
- Szóval hirtelen kaptam egy baglyot, amit anyám írt, hogy fel akarja venni velem a kapcsolatot - vázoltam fel neki a lényeget. Valamilyen morbid oknál fogva mindig nálam volt a levél, mióta megkaptam, így oda tudtam adni Sheela-nak, hogy elolvashassa.

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"


- Na, mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle, miután kisírtam magam, kíváncsi voltam, hogy mit reagál erre a lány.
- Lehet, hogy találkoznom kéne vele, mert addig nem tudom lezárni a múltat, amíg folyton jelen van az életemben és ott az a sok kérdés, hogy vajon mi történt pontosan, miért így alakult az életem, örököltem-e a képességemet stb. - közöltem a szőkeséggel egy kis hatásszünetet tartva a mondandóm végén.
- Bocs, látod megint csak magammal foglalkozom. Mi a helyzet veled? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Persze nem kell elmondanod, hogy mi a gond, ha nem akarod - mondtam neki nyugodt hangnemben, miközben teljes figyelmemmel a lányra koncentráltam. Közben hirtelen azt éreztem, hogy elfogott a rosszullét, elkezdtem szédülni és a gyomrom is elkezdett rendetlenkedni, úgyhogy felpattantam a helyemről és csapot-papot otthagyva rohantam a mosdó irányába.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. február 9. 15:58
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. október 25. 20:26 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


- Nem vicces. Inkább félelmetes, de jó buli. Csomó adrenalin szabadul fel utána az emberben - feleltem neki mosolyogva, majd belegondoltam a legutóbbi hullámvasutas kalandomba és rögtön előttem volt a kép, hogy mennyire paráztam rajta és szinte remegve szálltam ki a hintából, de valahogy mégis jó élmény volt.
- Igen. Amik nekem tetszenek, azok szerintem kifejezetten jók. De tudod: kinek a pap, kinek a papné - tettem hozzá elmélázva. Jól esett volna egy kicsit mászkálni a faluban, nézelődni, vásárolgatni, esetleg beülni valahova, mert mostanság extra nagy nyomás volt rajtam és még mindig nem tudtam kiereszteni teljen magamból a fáradt gőzt. Igazán rám fért volna már egy kis kikapcsolódás, de mióta a legjobb barátnőm magántanuló lett, azóta nem igazán volt kivel elmennem erre-arra. Persze voltak barátaim, de azért Maja hiányát egyikük sem volt képes pótolni, és úgy éreztem, hogy ez már csak így marad... Mindig örültem, amikor írt vagy ha meglátogathattam, de azért az mégsem olyan volt, mint amikor napi kapcsolatban voltunk.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - mondtam a fiúnak, mert már megint azon kaptam magam, hogy máshol jártak a gondolataim. Ez gyakran megesett velem, aki már ismert, az tudta, hogy mire számíthat, amikor összefut velem.
- Melyik a kedvenc zenei műfajod? - kérdeztem tőle, miután megtudtam, hogy szereti a zenét.
- Én mindenevő vagyok, vagyis mindent meghallgatok műfajtól, stílustól függetlenül, ami tetszik - tettem hozzá. Szerettem táncolni is, de utoljára a pubos majdnem bulizáson kívül nem igazán volt alkalmam az efféle szórakozásra.
- Futurológia. Jóslás, jövőbe látás. Képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ezt nevezhetjük egyfajta adottságnak, bár sokszor átoknak érzem... szóval a tanítás mellett szeretnék majd segíteni a látomásaimmal másoknak - fűztem hozzá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el a srácnak, igaz adta magát a téma. Nem mindenki tartott emiatt finoman szólva normálisnak, de ez nem is érdekelt. Végtére ez a képesség hozzám tartozott és az volt a végső célom, hogy kontrollálni tudjam a saját álmaimat, ami nagyjából működött is több-kevesebb sikerrel.
- Pénteken? Nem tudom, hogy te hogy érsz rá, de akkor viszonylag korábban végzek, így simán el tudnánk menni a faluba járni egyet - válaszoltam a fiúnak.

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. október 25. 22:58 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország




- Igen, örülök, hogy igazad lett - mondtam a barátnőmnek boldogságban úszva, hiszen a nagy távolság ellenére mégiscsak sikerült megoldanunk a találkozást. Szívesen visszahoztam volna azokat az időket, amikor naponta találkoztunk, de a szívem mélyén tudtam, hogy el fog jönni az idő, amikor mindkettőnknek megváltozik majd az élete és más helyekre sodor az élet ezáltal, csak nem gondoltam, hogy ez ennyire hamar be fog következni. Ennek ellenére erős maradt a barátságunk és a távolság sem okozott akadályt számunkra, úgyhogy elmondhattam, hogy valóban mi voltunk a legjobb barátnők. Nem lett volna képes mindenki tartani a kapcsolatot a másikkal ilyen téren, hiszen általában mindenki elvolt foglalva a saját életével, így mi teljesen különcnek számítottunk, ami szuper dolog volt, hiszen bebizonyosodott, hogy a barátságunk mindennél erősebb.
- Jaj, nagyon kis édes lehet. Biztos cuki lesz... én már tudom ám a nemét is - mondtam a lánynak széles vigyorral az arcomon, majd hozzátettem:
- Persze, ha nem akarod nem árulom el. Magamban tudom tartani, nem okoz gondot - húztam az agyát játékosan. Kíváncsi voltam, hogy vajon Maja mennyire érdeklődik aziránt, hogy milyen nemű lesz majd a babája, természetesen tiszteletben tartottam azt is, ha nem akarja tudni, úgy voltam vele, hogy akkor inkább tartom a számat. De semmiképp sem szerettem volna előle elhallgatni azt, hogy megálmodtam ezt a dolgot, mármint a baba nemét.
- Igen, ez így van. Hozzánk kerülnek a legjobbak - feleltem neki csibészes mosollyal az arcomon, hiszen valóban így gondoltam. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze idén a Naviban, ráadásul a ház vezetősége is nagyon aktív, segítőkész volt, szóval ezen a téren szuper volt minden.
- Igen, mellette. Nagyon szeretem az állatokat, szóval szívesen tanulok róluk bővebben, ráadásul Olive mellett gyakorolhatom a tanárkodást is. Olyan jó hogy végre tudom, hogy mit szeretnék csinálni a jövőmet illetően - feleltem a lánynak kitörő lelkesedéssel.
- Nagyon cuki vagy, te is hiányzol ám! - öleltem meg a barátnőmet, szerencsére sikerült közben megállnom, hogy túlságosan elérzékenyüljek és elbőgjem magam. Inkább egy finom mosolyt erőltettem az arcomra, reméltem, hogy nem fog feltűnni neki, hogy mennyire hiányzik a társasága a mindennapokban. Tényleg csak azt szerettem volna, hogy boldog legyen.
- Egy fokkal jobbak az álmok. Sokat gyakorlok, sok negatív élmény is ér ezáltal, de nem adom fel. Úgy érzem, hogy végre sikerült fejlődnöm egy picit. Ez is valami, ez is haladás - válaszoltam meg Maja kérdését. Nem volt egyszerű dolgom a képességemmel, de minden erőmmel azon voltam, hogy képes legyen kontrollálni az álmaimat és tovább fejlődhessek a jövendőlátás terén.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. november 11. 15:34 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország




- Igazi labdarúgó fan lesz a gyerkőc, ha már most ennyit rúg. Gyakorol a gólra - mondtam a barátnőmnek vigyorogva.
- Nos, kislány lesz - feleltem Majának sejtelmes mosollyal az arcomon. Reméltem, hogy a vizsgálatok is ezt mutatták ki és nem tévedtem nagyot, de vakon megbíztam az álmaimban, mert idáig sosem vezettek félre.
- Köszi. Igazából tartok tőle, hogy valóban jó tanár leszek-e majd, de éppen ezért szeretnék gyakorlótanár lenni először, hogy Olive megmutassa, mit, merre és hogyan kell csinálni. Még nagyon nincs tapasztalatom ezen a téren, de bízom benne, hogy el tudom majd sajátítani és idővel ráérzek majd a tanárság "ízére".
- Aham. De nem is az a gond, hogy sok a rossz álmom, mert ezeket nem tudom kiszűrni, hanem inkább az a baj, hogy még mindig nem tudom teljes mértékben irányítani az álmaimat, csak részlegesen. Valahogy kevés az energiám hozzá vagy nem tudom - válaszoltam lebiggyesztett ajakkal. Nagyon sokat fejlődtem az elmúlt négy év során, de még mindig volt mit tanulnom. Részben már képes voltam kontrollálni az álmaimat, de még mindig nem teljesen, és ez bosszantott.
- Hol fog világra jönni a kisbaba? Választottál már szülész-nőgyógyászt? Vagy itthon fogsz szülni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tervezi Majácska a gyermek világra jöttét. Gondoltam magamban, hogy bizonyára megbeszélték már, hogy hol fog megtörténni ez az egész, hogyan gondolta el ezt a folyamatot. Reméltem, hogy minden klappolni fog majd és problémamentesen ad majd életet a kisbabájának.

Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. november 11. 15:35
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. november 11. 15:57 Ugrás a poszthoz

Andrej


- Rendben, ha több időd lesz, akkor szívesen körbevezetlek a városban. Így több időnk lesz körbejárni minden nevezetességet - feleltem neki lelkesen. Nagyon szeretettem ezt a várost és egész jól kiismertem magam itt, úgyhogy szívesen vállaltam némi fajta idegenvezetést is.
- Oké, akkor legyen a kisföldalatti, ha még nem utaztál azzal, az egyenesen a városligetbe visz, onnan meg egy kis sétával az állatkertbe érünk - feleltem neki vidáman. Én mindig szerettem utazgatni, ezzel a jármúvel is sokszor utaztam már, úgyhogy számomra nem volt újdonság, szinte az összes állomásától kívülről ismertem már.
- Azok is aranyosak! Nekem a nagymacskák és a pingvinek a kedvenceim! - válaszoltam neki mosolyogva, majd hozzátettem:
- Ugyan! Szívesen körbevezetlek! Amúgy is tavaly jártam ott utoljára, nem most volt. Azóta történt pár fejlesztés is!
- Értem. Hát igen, a közlekedési lehetőségek valóban fontosak. Szerencsére Rákosborzasztóról elég sűrűn megy az Örsre buszjárat - mondtam határozottan. Annyiból szerettem azt a helyet, hogy zöld övezet vett körül és mégse volt olyan nagyon messze a belvárostól. Ráadásul elég sok fejlesztés történt az elmúlt években, szóval egy szavam se lehetett panaszra.
- Szóval akkor kisföldalattival megyünk. Itt helyben fel is tudunk szállni rá, ugyanis ez a végállomása, csak be kell mennünk az alagútba. Ugye nincs semmilyen fóbiád? Mármint bírod a föld alatti utazást? - kérdeztem tőle körültekintően, mert ismertem olyan embereket, akik pánikrohamot kaptak a föld alatti utazástól, bár mivel a srác lelkesnek bizonyult, így nem tűnt olyannak, mint akinek bármilyen fóbiája is lenne ezzel kapcsolatosan.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. december 3. 12:26 Ugrás a poszthoz

Andrej



Persze, ez elég logikátlan kérdés volt részemről, hiszen bizonyára nem választotta volna a kisföldalattit, ha félne a föld alatti tartózkodástól. Időnként azon kaptam magam, hogy elég hülyeségeket zagyválok vagy túl hamar közlöm a mondandómat. Pedig jobban járnék, ha csak azután nyitom ki a szám, miután alaposan átgondoltam, mit is akarok mondani.
- Rendben, gyere vegyük meg a jegyet! - invitáltam a föld alá, ahol az állomás közepére volt elhelyezve egy kis fülke, amelyben egy mogorva néni ült jegyárusítás céljából. Látszott rajta, hogy nyűg neki a melója, illetve az is, hogy inkább máshol lenne, mint itt, de egyébként sem tűnt túl emberbarátnak. Kértem két vonaljegyet tőle, de egyáltalán nem ment simán a dolog. Közel tíz percbe telt neki, mire kiszolgált minket. Nehezen akarta megérteni, hogy mit akarok, pedig világosan elmondtam neki, ráadásul végig azt éreztette velünk, hogy örülne, ha már eltűnnénk a fenébe, hogy hallgathassa Rúzsa Magdi zenéit, amely a háttérben szólt. Miután kelletlenül odaadta a jegyet, egyből elfordult tőlünk és feltekerte a hangerőt ezzel jelezve, hogy hagyjuk végre békén.
- Hú, hát nem volt valami barátságos, de sebaj, sok ilyen ember van. Az is lehet, hogy csak rossz napja van - vontam meg a vállamat, majd odaálltam a peronra - szigorúan a csík mögé -, hogy jöjjön a szerelvény. Nem kellett sokat várnunk, a szerelvény pillanatokon belül megérkezett, majd helyet foglaltunk egymással szemben.
- Hát ez már elég öreg harcos szerelvény meg a BKK nem arról híres, hogy normálisan karban tartsa a területét. Addig örülj, amíg nem gyullad ki a kocsi. Sajnos a 3-as metróval ez gyakran megesik, vagyis a régi ruszki szerelvényekkel.
Nem akartam riogatni a fiút, de úgy voltam vele, hogy jobb, ha felkészül mindenre. Na meg ez azért eléggé köztudott volt a mugli világban, hogy a jegy- és bérletárak nincsenek egyenlő arányban a kapott szolgáltatással a BKK-nál.
- Hát elég unalmasan telt, nem sok mindent csináltam. Sokat aludtam, Timivel elmentem az egyik táncos fellépésére, meg vásároltam magamnak pár cuccot, ami kell. Néhány új ruhát, cipőt, tudod, csajos dolgokat - válaszoltam neki vigyorogva.
- Kezdem úgy érezni, hogy már tényleg semmi sem köt ide ehhez a világhoz, de még mindig nem beszéltem erről a nevelőanyámmal. Pedig már nincs sok időm, végzős vagyok... - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Na, és neked hogy telt idáig a "szabadság"? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy neki eseménydúsabban telt idáig a szünet, mint nekem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. december 3. 12:49
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. december 3. 12:52 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország




- De jó! Örülök, hogy ezúttal sem tévedtem, bár szerencsére idáig még nem csalatkoztam az álmaimban - vagy szerencsétlenségemre. Mivel nem mindig álmodtam meg jó dologkat, de mivel nem is meseországban élünk, ezért sajnos a jó dolgokkal együtt jártak a rosszak is.
- Egyébként mindegy is, milyen nemű. A lényeg az, hogy egészséges legyen - tettem hozzá mosolyogva. Meg se fordult a fejemben, hogy bármiféle komplikáció lépne fel, valahogy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a kicsivel.
- Igen, Liv tényleg nagyon rendes és segítőkész, részben ezért is esett rá a választásom. Na meg a tantárgya miatt, mivel az közel áll ahhoz, amit tanítani fogok. Persze az még nem most lesz, mert idő, mire elsajátítom a dolgokat, a technikákat stb.
Kicsit be voltam rezelve ettől az egésztől, úgy éreztem, hogy kemény fába vágtam a fejszét a tanárkodással kapcsolatban, talán még magam sem gondoltam komolyan, hogy valóban tanítani fogok. Persze tudtam, hogy muszáj lesz túllépnem a félelmeimen és az aggályaimon, de nem voltam egyelőre biztos magamban és hogy én erre egyáltalán képes leszek. Vajon milyen tanár válik majd belőlem? Olyan kőszívű és szigorú leszek majd, mint Várkonyi? Azt kötve hiszem. Valószínűleg megviselhette az élet, hogy ennyire keménynek mutatja magát és falakat húz maga köré. Huszthy-ról és Liv-ről ezt viszont nem lehet elmondani, ők nagyon pozitívan szemlélik a világot és valahogy közelebb állnak a diákokhoz is. Barátságosak, nyíltabbak és nem félnek megmutatni az emberséges oldalukat a külvilág felé.
- Azért kicsit félek, hogy hogy fog menni nekem ez a tanárkodás dolog - osztottam meg az aggályaimat a lánnyal. Kicsit szégyelltem magam, mert ha már idáig eljutottam, hogy tanár szeretnék lenni, akkor azt szerettem volnt mindenképp megvalósítani, de magam sem tudtam, hogy mitől tartottam ennyire.
- Jaj, nagyon örülök, hogy találtál egy kedves nénit. Biztos vagyok benne, hogy minden téren támogatni fog és nagyon fontos, hogy meglegyen a szimpátia és a bizalom, de látom ezzel nem lesz gondod szerencsére.
- Ne is kérdezd! Még mindig nem mondtam el Timinek, hogy itt szeretnék maradni, valahogy nem vitt rá a lélek - mondtam kissé szomorkásan. Tudtam, hogy egyszer elé kell majd állnom és közölnöm kell vele a döntésemet, de volt aggályaim azzal kapcsolatban, hogy esetleg negatívan fogja fogadni az elhatározásomat. Nem akartam vele összeveszni emiatt, de ragaszkodtam az elképzelésemhez. Legbelül viszont éreztem, hogy nem lesz az ínyére a dolog és az is, hogy ő inkább a mugli világban maradna.
- Ja, és a nap szenzációja, hogy megkeresett levélben az anyám... ennyi év után.
Elővettem a kis cetlit, ami még mindig a zsebemben volt és odaadtam a barátnőmnek, hogy elolvashassa.
- Először totál lehidaltam tőle, nagyon váratlanul ért a hirtelen felbukkanása. Viszont úgy döntöttem, hogy találkozni fogok vele, hogy többet megtudjak a múltamról és talán tud valamit mondani a képességemmel kapcsolatosan is - közöltem Majácskának komoly és elszánt arckifejezéssel.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. december 3. 13:09 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



Tim válaszait elhallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy nem az a stresszes egyéniség, ami kifejezetten pozitívum volt rá nézve. Én sajnos ezt nem mondhattam volna el magamról, sőt, eléggé forrófejű voltam, de idővel elfogadtam a személyiségem ezen részét. Valahogy úgy voltam vele, hogy halál unalmas lenne az életem, ha tök normális lennék, legalábbis ezzel próbáltam kompenzálni azt, hogy nem voltam teljesen megelégedve magammal.
- Ó, rap! Azt is meghallgatom, ha tetszik - mondtam neki vigyorogva. Igaz elég rég hallgattam már rap-et, de abból a műfajból is voltak kedvenc számaim.
- Sajnos ez nem így működik. Ez egy velem született adottság, nem választás kérdése. Tulajdonképpen szeretem "csinálni" összességében, csak sajnos sokszor rossz jövőképeim vannak, amik rám is kihatással vannak, ez pedig nem túl kellemes érzés. Ha másoknak negatív látomást álmodsz meg, az rád is kihatással lesz. De persze szerencsére jó dolgokat is meg szoktam álmodni. Az elején nagyon kialvatlan voltam, amikor a látomások elkezdődtek, de mivel már fejlesztettem a képességemet, most már kipihentebb vagyok - próbáltam a lényegre hagyatkozva magyarázni a srácnak a dolgokat.
- Péntek? Remek! Ma vasárnap van - tájékoztattam a fiút, bár sokszor én is gondban voltam a napokkal, főként, amikor szétszórtabb voltam.
- Jön Buksi is? - kérdeztem tőle a növényre mutatva. Láttam, hogy nagyon össze vannak nőve, aranyos kis párt alkottak, még majdnem el is kuncogtam magam ezen, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Semmi bajom nem volt a növényekkel, csak furcsálltam ezt a nagy kötődést, de úgy voltam vele, hogy ez a fiú dolga. Belegondoltam, hogy én meg folyton a szobámban hagyom a macskámat, bár nem lett volna könnyű dolgom vele, mert az evésen és az iváson kívül szinte egész nap csak aludt és lustálkodott.
- Kajálhatnánk is majd valamit, kicsit unom már a suli konyháját - mondtam Timnek, hiszen a faluban valóban kiváló kajáldák voltak, vétek lett volna nem megtömni a bendőnket valahol.
- Délelőtt vagy délután érsz rá jobban? - tettem fel egy újabb kérdést, csak a miheztartás végett, hogy én is úgy készüljek.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. december 30. 19:42 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország




- Ez a normális - mondtam neki mosolyogva. Én egyelőre el sem tudtam volna képzelni, hogy gyerekem legyen, főként, miután még a szerelem sem talált meg, de abban biztos voltam, hogyha gyermeket várnék, akkor az foglalkoztatna csak, hogy egészséges legyen nemtől függetlenül. Örültem, hogy Maja ennyire örül annak, hogy lánya lesz, ez pedig engem is boldoggá tett, valahogy átragadt rám az öröme.
- Nincsenek. Egyelőre el sem tudom képzelni magam tanárként - mondtam neki a fejemet lehajtva, miközben a földet bámultam. Reméltem, hogy gyakorlótanárként megjön majd a bátorságom ehhez a foglalkozáshoz. Abban viszont biztos voltam, hogy a jóslásommal segíteni fogom az embereket.
- Köszi, édes vagy - mondtam neki átölelve őt, hiszen mindig is respektáltam benne azt, hogy ennyire hitt bennem. Benne mindig bátorításra találtam, mindig ott volt mellettem, szóval igaz barát volt.
- Szuper! Fontos is a jó modor - tettem hozzá kedves hangnemben.
- Nos, igen. Az egyetlen és az igazi... - kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani ennyi év után. De úgy döntöttem, hogy találkozom vele, hogy többet megtudhassak a múltamról és ne legyen bennem az a kétely, hogy miért nem éltem ezzel a lehetőséggel - válaszoltam Majának elgondolkodva.
- Gondolom hasonlít rám, ha már az anyám - mondtam neki kuncogva.
- Nem tudom, hogy mi mondanivalója van számomra, de muszáj egy esélyt adnom neki - feleltem komoly arccal. Nem volt könnyű feldolgoznom, hogy ennyi év után hirtelen jelentkezett az anyám, de tudnom kellett, hogy mi az igazi múltam, és talán még a képességemre is magyarázatot kaphattam tőle.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2017. december 30. 21:50 Ugrás a poszthoz

Fanni



Nagyon jó lett volna, ha az egész szünetet otthon tudtam volna tölteni, de sajnos erre nem volt lehetőségem. Örültem, hogy találkoztam Timivel, de rosszul esett, hogy szenteste után máris fellépése volt, úgyhogy térhettem vissza a helyemre a kastélyba. Legszívesebben vele maradtam volna, de neki mindig közbe jött az a fránya tánc.
Sajnáltam, hogy nem mehettem el messzire a kastélyból, de úgy döntöttem, hogy kimegyek levegőzni kicsit, hiszen alig lézengtek a helyiségben és úgy gondoltam, hogy semmi esélyem se lesz lebukni, hogy kicsit távolabb császkálok a kastélytól.
Kicsit hűvös volt, de egész kellemes volt az idő, úgyhogy nyugodtan sétálgathattam a réten. Nagyon örültem, hogy végre semmire sem kell koncentrálnom, nyugodtan kikapcsolódhatok, szóval problémamentes időszakot tudhattam végre magam mögött. Teljes nyugodtsággal szívtam be a friss levegőt, élveztem, hogy kicsit magam mögött hagyhatom a kastélyt. Egyedül az bántott továbbra is, hogy Timinek megint fontosabb volt a táncfellépése, mint az én látogatásom. Na, nem baj, úgy voltam vele, hogy úgyis ebben a világban maradok, mert itt éreztem jól magam. Nem tudtam, hogy mi lesz erre Timi reakciója, hiszen még rá se kérdeztem nála, na nem azért, mert nem akartam, hanem egyszerűen csak nem volt rá lehetőségem. Még váratott magára a megfelelő pillanat. Úgy voltam vele, hogy mindenképp itt maradok, ha törik, ha szakad, mert itt éreztem magam igazán otthon. Valahogy már az se kezdett érdekelni igazán, hogy mit fog mindehhez szólni a nevelőanyám. Tudtam, hogy ő jól elvolt a saját kis világában, ráadásul mindennél fontosabb volt neki a tánc, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fog nagy ügyet csinálni abból, hogy itt maradok a varázsvilágban. Persze teljesen nem lehettem biztos efelől, de azért reméltem, hogy normálisan fogja lereagálni majd ezt az egészet, ha sor kerül rá.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. január 1. 15:40 Ugrás a poszthoz

Fanni



Jól esett a friss levegő és élveztem, hogy végre a természetben lehetek, bár eléggé bosszantott, hogy Timi ilyen érzéketlenül viselkedett velem, és hogy ennyire hátul kullogtam a fontossági ranglistáján. Miközben sétálgattam, arra lettem figyelmes, hogy az egyik Navinés háztársam egy szál pólóban áll egy vászon előtt. Hirtelen köpni-nyelni se tudtam a meglepettségtől, hiszen kinek jutna eszébe ilyen hideg időben egy szál semmiben kinn flangálni?
- Szia Fanni! Te jó ég, meg ne fázz! Kell a kabátom? Rajtam van még egy kardigán is - mondtam neki, miközben egyre gyorsabban közelítettem feléje. Mivel én elég fázós voltam, ezért mindig beöltöztem a hűvös időkben. Azért is ajánlottam fel neki a kabátomat, mert rajtam volt még jó pár réteg, valamint nem szerettem volna, hogy megfázzon, hiszen azért elég cudar idő volt. Miközben elhadartam neki a mondandómat, rápillantottam a festményre.
- Úristen! Ezt te festetted? Igazi mestermű! - álltam meg a mű előtt ledöbbenve.
- Én ilyet tuti nem tudnék csinálni. Inkább a fotózáshoz értek - állapítottam meg hangosan. Nagyon tetszett a látvány, minden a legapróbb részletességig ki volt dolgozva.
- Bocs, hogy lerohantalak - néztem újra a lányra, majd folytattam:
- Csak nem szeretném, hogy megfázz, állati hideg van.
Hirtelen el is felejtettem, hogy milyen bosszúságot okozott nekem Timi legutóbb, talán jót tett kicsit, hogy társaságra leltem. Mostanában sokat voltam egyedül, mióta Maja nem tartózkodott a kastélyban, és ez azt eredményezte, hogy egyre többet kezdtem el agyalni felesleges hülyeségeken. Ez számomra sem volt jó, de erősnek kellett lennem, hiszen tudtam, hogy csakis magamra számíthatok mindenben.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. január 24. 13:57 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország




- Látod, ember tervez... nem tudni előre, hogy merre sodor az élet. Ki hitte volna, hogy ilyen fiatalon megtalálod a boldogságot? Van egy szerető férjed, barátok, akik melletted állnak, és egy hatalmas ajándékot kaptál az élettől: a kislányodat. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult minden - közöltem lelkendezve, vele együtt örülve a boldogságának.
- Nos, én még nem tudom, hogy mi lesz a végzetem, a jövőm, de bízom benne, hogy hamarosan én is révbe érek. Vannak terveim, céljaim, de ha esetleg nem valósulnak meg, akkor sem esem kétségbe, akkor majd jön más - tettem hozzá elgondolkodva. Egyelőre nagyon tisztán láttam magam előtt azt, hogy mit szeretnék csinálni, de arra is felkészültem, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezte.
- Hát, mindenesetre kíváncsi leszek, hogy mit fogok megtudni anyámtól. De mindenképp megér egy találkát. Úgyis ki fog derülni, hogy része lesz-e az életemnek a továbbiakban vagy úgy megutálom, hogy soha többet nem is akarom majd látni. Képlékeny az egész - mondtam a barátnőmnek. Nem fűztem hiú reményeket ahhoz, hogy minden szép és jó lesz, hiszen idáig egyáltalán nem kereste jóanyám a társaságomat. Viszont érdekelt, hogy miért bukkant fel ilyen hirtelen ennyi év után. Ki tudja... lehet akar valamit?
- Azt se tudom még, hogy mit kezdjek magammal, ha kijártam a sulit... azt terveztem, hogy bérelek egy kis házat vagy egy lakást a faluban és ott lakom majd. De egyelőre nagyon le vagyok égve. Lehet, hogy a tanulás mellett elmegyek majd dolgozni valamit, hogy legalább legyen miből fizetni a lakbért - osztottam meg gondolataimat a lánnyal. Nem tudtam egyelőre elképzelni, hogy mit szeretnék csinálni, azt is tudtam, hogy elsősorban a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de szerettem volna már a saját magam ura lenni. Tudtam, hogy volt lehetőség néhány üzletben részmunkaidőben dolgozni, úgy voltam vele, hogy megérdeklődöm majd néhány helyen, van-e épp felvétel. Egyelőre ezt a lehetőséget láttam az egyedüli megoldásnak arra, hogy valahogy előrébb jussak anyagilag és önálló legyek.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. január 24. 13:57
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. január 24. 14:21 Ugrás a poszthoz

Fanni



- Ó, értem - szaladt ki a számon, amikor megláttam, hogy milyen színesek a karjai. Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy máskor ne legyen ennyire felelőtlen, és hogy nem is értem, hogy ebben a hidegben hogy tudott ennyire lengén felöltözni, és hogy hogy nem fázott, amikor elindult... - de jobbnak láttam, ha csendben maradok, mert eléggé kioktatós szövegnek tűnt volna az egész, azt pedig nem sokan szeretik. Meg különben is az ő dolga volt, hogy hogyan öltözik fel, mit csinál stb.
- Oké, Fanni. Na, de tényleg nagyon szuper lett, amit kreáltál - feleltem neki, miközben széles mosolyt varázsoltam az arcomra, lereagálva a válaszát.
- Szerintem adottság is kell hozzá. Én mindig kétbalkezes voltam rajzolás, festés terén - tettem hozzá erős meggyőződéssel, ami ki is ült az arcomra. Mindig is szerettem volna szép műveket kreálni, de be kellett látnom, hogy megvannak a saját korlátaim, de vigasztalásul a fotózás egész jól ment.
- Suvickus! - irányítottam a pálcámat zsebemből elővéve a lány karjára. Ez a tisztító bűbáj jutott először az eszembe, reméltem, hogy beválik és Fanni felveheti akkor a kabátomat. Bizonyára már nagyon átfázott ebben a cudar időben. Érdekes módon még mindig nehezemre esett varázslói elmével gondolkodni. Előbb jutott volna eszembe az, hogy nedves ronggyal vagy szivaccsal lesuvickoljam a karjáról a festéket mintsem a varázsige bevetése. Látszott, hogy sokáig éltem a mugli világban, de azért szerencsémre már a varázslás is egész jól ment, hiszen nagyon sokat tanultam az iskolában és számos tapasztalatot szereztem. Érdekes, hogy mennyire megváltoztam azóta, mióta ide kerültem. Nem is tudtam volna elképzelni, hogy mi történt volna, ha a mugli világban maradok és sosem ismerem meg a varázsvilágot. Nagyon hálás voltam Timinek, hogy bevezetett ebbe a világba, hiszen ez gyökeresen megváltoztatta az életemet, de ennek fényében úgy döntöttem, hogy mindenképpen itt fogok maradni, még akkor is, ha Timi más véleményen van. Úgy éreztem, hogy itt a helyem és a döntésemet egyáltalán nem állt szándékomban megmásítani.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. február 2. 19:32 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország



- Így van - feleltem bátorítóan a lánynak, hiszen miért is agyaljon feleslegesen az ember, amikor minden a legnagyobb rendben van?
- Örülök, hogy ennyire hiszel bennem... bárcsak én is ennyire hinnék magamba - mondtam neki leszegetett fejjel, miközben a földet bámultam. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármiben is jó lehetnék a közeljövőben, de próbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből.
- Igen, szerintem érezni fogom, hogy mire megy ki a játék... vagy valóban meg akar ismerni vagy hasznot akar húzni belőlem. Bár az életmódom alapján inkább az elsőre voksolnék - válaszoltam a lánynak. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz az első találkozás jóanyámmal, hiszen idáig egyáltalán nem adott magáról semmilyen életjelet, úgyhogy extrém váratlanul ért, amikor hirtelen felkeresett bagolyban. Nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle... azt sem tudtam, hogy miért most keresett fel, hiszen lett volna ideje rá bőven, de valamiért csak most élt a lehetőséggel. Azért a lelkem mélyén reméltem, hogy jól fog elsülni a dolog, bár nem kevés harag volt bennem az irányába, ami szerintem teljesen jogos és érthető érzés volt.
- Szerinted elég lesz arra a fizetés, hogy kibéreljek egy házat? - kérdeztem a barátnőmtől komoly arccal. Örültem a lehetőségnek, hogy végre pénzt kereshetek, de tisztában akartam lenni azzal is, hogy be kell-e még vállalnom mellette másik munkát vagy elég lesz a pénz arra, hogy lakhatást nyerjek a faluban. A régi világomba semmiképp se szerettem volna visszamenni, úgyhogy minden eshetőség szóba jött normál kereteken belül, hogy kibérelhessek egy házat és végre független legyek. Tudtam, hogy Timinek is szólnom kell lassan a terveimről, de egyelőre még nem vettem erőt magamon, hogy odaálljak elé és megmondjam kerek perec, hogy nem érzem jól magam a mugli világban, szóval itt szeretnék maradni.
- Tudod, Timinek se mondtam még meg, hogy itt szeretnék maradni és nem térek vissza hozzá - osztottam meg az aggályomat a lánnyal, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de muszáj lesz közölnöm vele a zord valóságot.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. február 9. 16:22 Ugrás a poszthoz

Kinézet | október 7. | München, Németország




- Igen, mindenképp meg kell próbálnom, mert különben mindig járni fog az agyam azon, hogy mi lett volna ha... biztos ismered az érzést - válaszoltam helyeslően a lánynak. Reméltem, hogy jól fog elsülni ez a találkozás anyámmal, de azért volt bennem némi harag, hogy idáig egyáltalán nem keresett. Persze a múltamon már nem tudtam változtatni, de azért azzal tisztában voltam, hogy a jövőmért még tehetek valamit. Muszáj volt adnom egy esélyt anyámnak, hogy meghallgassam, persze bennem volt a kíváncsiság is a múltamat illetően.
- Nem hinném. De a lényeges dolgokra bizonyára tud majd válaszolni. Plusz a múltammal is tisztában lehetek végre és végre nem a sötétben fogok tapogatózni ez ügyben. A képességemre viszont nem tudom, hogy mit fog válaszolni, nem vagyok biztos benne, hogy tud erről bármilyen információval szolgálni. Én lennék a legboldogabb, ha erre rácáfolna - feleltem Majának komoly arccal. Tudtam, hogy nem szabad elszalasztanom a lehetőséget és mindenképp találkoznom kell azzal a személlyel, akinek a kilétét idáig homály fedte.
- Hát remélem. Ha nem, akkor bevállalok mellé még valamit. Nagyon fontos számomra, hogy végre a saját magam ura legyek - közöltem a barátnőmmel immár jobb kedvűen. Végre egyre közelebb éreztem magam a célomhoz és a hőn áhított függetlenséghez. Tudtam, hogy ezután a magam ura lehetek és ez a szabadságérzés hatalmas örömmel töltött el.
- Igen, kicsit tartok tőle, hogy mit fog erre reagálni. Remélem, hogy megérti, de ha nem, akkor így járt. Neki egyébként is fontosabb volt mostanában az összes fellépése - válaszoltam kissé dacosan.
- Viszont meg kell értenie, hogy már én is önálló életet akarok élni. Bár szerintem nem lesz gond, de mindig felkészülök a legrosszabbra - tettem hozzá elszántan.
- Tudod mit? Menjünk el vásárolni! Kinéztem egy klassz rucit, de mindenképp fel akarom próbálni. Kíváncsi vagyok, hogy jól mutat-e rajtam vagy csak a kirakatban néz ki jól - mondtam lelkesen a lánynak, majd beszélgettünk még egy kicsit és elindultunk shoppingolni.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. február 11. 21:28 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤


Már vártam a farsangi mulatságot, mert legalább kikapcsolódhattam kicsit. Minden erőmmel azon voltam, hogy végre kizökkentsem magam a hétköznapi rutinból és a sok-sok tanulásból. Mostanában ugyanis ez töltötte ki életem nagy részét, még a VAV-ra is elkezdtem a vizsgák mellett felkészülni, amihez segítséget is kaptam Bogna személyében. Tudtam róla, hogy nagyon intelligens és okos, erre már fény derült akkor, amikor a könyvtárban beszédbe elegyedtem vele egy tudományos mű kapcsán, majd a társalgóba is összefutottunk és egész jól megtaláltuk a közös hangnemet. Szerencsére nagyon sokat segített a felkészülésben és egyre jobban kezdtem érteni a dolgokat, ami egyedül nem ment volna, mert nagyon összetett volt az egész. Amikor meghallottam, hogy közeledik a farsang, megbeszéltem a lánnyal, hogy menjünk együtt, sőt, még azt is megvitattuk, hogy ki milyen jelmezt vesz fel. Úgy határoztam, hogy Macskanő leszek, ezt akkor találtam ki, amikor a macskámra néztem és bevillant, hogy valami cicusos jelmezt kéne magamra öltenem. Ezután felkerestem egy jelmezkölcsönzőt és megláttam a Macskanő jelmezt. Tudtam, hogy ez kell nekem! Szerencsére volt a méretemben is, úgyhogy rögvest megvettem. Igaz nem volt könnyű felcibálni magamra, mert nagyon passzentosnak és szűknek mutatkozott, ráadásul az anyaga is eléggé csúszós volt, de végül elértem a célom.
~ Egész dögös! ~ - nézegettem elégedetten a végeredményt a tükörben, majd a hozzáillő cipőt felvéve elindultam a megbeszélt találkozóhelyre.
- Szia, Árnymacska! - üdvözöltem mosolyogva a lányt, amikor megpillantottam. Nagyon jól állt neki a jelmeze, még egy "miaow" szócska is elhagyta az ajkamat, amikor viccesen felé biccentettem a fejemet.
- Remélem nem vártál rám túl sokat. Igyekeztem ideérni, csak nehéz volt betuszkolnom magam a jelmezbe - szabadkoztam Boginak, miközben kicsit szégyelltem magam a késés miatt, mert pontos szoktam lenni alapesetben, sőt, általában én szoktam odaérni mindenhova korábban.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. február 14. 17:28 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Jaja, klasszul összeöltöztünk - mosolyogtam a lányra, miközben a vállához rögzített lila sárkányűrlényét vizslattam. Jópofa volt, Bogi tényleg kitett magáért, hogy tökéletes legyen a jelmeze. Látszott rajta, hogy minden apró részletre odafigyelt, ez pedig igazán dicsérendő dolog volt. A további elismeréseket megtartottam magamnak, csak hogy ne bízza el magát azért nagyon.
- Szuper. - Egy apró sóhaj hagyta el a számat, amolyan megkönnyebbülés féleség, hogy nem várt rám sokáig. Én aztán tényleg igyekeztem időben elkészülni, de lehetetlenség volt rövid idő alatt a jelmezembe préselni magam. Az elmondása alapján ő is megküzdött a kinézetéért.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is szerettem volna gyorsan felöltözni, de hát képtelenség volt. Talán, ha minden nap bele kéne tuszkolnom magam ebbe az öltözetbe, akkor már profin menne, de így... - válaszoltam neki sopánkodva. Közben elraktároztam magamban az információkat, amiket a lány mondott. Jó tudni.
- Tényleg sajnálom a késést - mondtam sopánkodva. Bogi már megszokhatta tőlem, hogy mindig ott voltam időben a tanulásnál, sőt, volt, hogy én értem oda korábban, amikor nem a szobájában vagy a szobámban tornáztattuk az agyunkat. Időnként a társalgóban is tanultunk, de oda ritkán szerveztünk fejtágítást, mert eléggé zavaró volt a többiek zsibongása a háttérben. Reméltem, hogy a lány segítségével jobban megértem a dolgokat és sikerülni fog majd a nagy, évi végi megmérettetés.
- A céllövölde remekül hangzik! Nézzük meg! - feleltem neki lelkesen. Már nagyon vártam, hogy megtekintsük a programokat, a céllövöldét pedig mindenképp ki szerettem volna próbálni.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. február 16. 20:08 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Ó, erre még nem is gondoltam. Már előre félek, hogy fogom lehámozni magamról ezt a göncöt - válaszoltam kissé aggodalmas képpel a lánynak. Nem volt egyszerű felszenvedni magamra, úgyhogy ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy levenni sem lesz könnyű. Az Eridonos pedig csak megerősített ebben.
- Udvari bolondok? Ez mos komoly? Ki akarna bolondnak öltözni? - néztem elképedve, miközben sétálgattunk.
- A reneszánsz jellegű ruhák viszont tetszenek - tettem hozzá vigyorogva.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy Bogi nem vette olyan vérmesen a késésemet, igazán rendes volt tőle. Időnként hajlamos voltam túlreagálni a dolgokat, de ehhez már annyira hozzászoktam, hogy nekem fel sem tűnt.
- Mindkettőt szívesen kipróbálnám. Először nyilazzunk! - mondtam olyan lelkesen, mint egy kisgyerek, aki először jár egy komolyabb rendezvényen. Pedig eskü, már többször is voltam ilyenen, de mégis imádtam a hangulatát és egyáltalán nem untam az egészet.
- Benne vagy? - kérdeztem Bogitól csillogó szemekkel.
- Egész jól megy a készülődés, bár kissé fárasztó. Igaz itt nem ér véget a tanulás, ugyanis a mesterképzés se piskóta. Csak jussak el odáig - sopánkodtam kicsit a lánynak, de minden erőmmel azon voltam, hogy sikerüljenek a vizsgáim.
- Igen és köszönöm. Rengeteget segítettél - feleltem neki hálálkodva. Sokkal könnyebb volt egy nálam okosabb és tapasztaltabb emberrel együtt tanulni, mint egyedül. Hiszen úgy nem biztos, hogy rájöttem volna a lényegre és a megoldásra.
- Egyébként mit szeretsz még csinálni a tanuláson kívül? Mármint az új ismeretek elsajátításán kívül - helyesbítettem magam diplomatikusan. Tudtam a lányról, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezik és hogy szereti tágítani a látókörét, az ismereteit, de kíváncsi voltam, hogy ezen kívül mivel foglalkozik szívesen.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. február 23. 17:18 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Áh, én sem értem - nyújtottam el sejtelmesen mosolyogva a mondandóm végét, mert a Disney királynő hallatán rögtön Majácska jutott az eszembe. Ha itt lett volna, biztosan én is valamelyik mesebeli királynőnek öltöztem volna be vele együtt és jókat nevetgéltünk volna az itt zajló eseményeken, a kosztümös embereken stb. Ez persze nem azt jelentette, hogy ne érezném jól magam Bogival, mert felnéztem rá a tudása miatt és rendesnek tartottam, de legbelül kicsit úgy éreztem, hogy üres vagyok legbelül, mióta a brownie nem volt mellettem. Természetesen próbáltam a helyzetből kihozni a legjobbat és próbáltam nyitni az Eridonos felé.
- Szuper! - feleltem teljes lelkesedéssel, majd a nyilas bódé felé vettem az irányt, ahol egy idősebb, zsörtölődős férfi tartózkodott. Nem igazán értettem, hogy mi a baja a világgal, de úgy tűnt, hogy valaki igencsak felbosszanthatta. Reméltem, hogy nem rajtunk fogja kitölteni a mérgét...
- Nézd, milyen mogorva - súgtam oda a lánynak, mikor még volt egy kis távolság köztünk és a nyilas játék helyszíne közt.
- Ez remekül hangzik. Én imádom a kiszámíthatatlan dolgokat. A monotonitás megöl - válaszoltam neki jelentőségteljesen. Úgy éreztem, hogy szükség van az ember életébe a spontán dolgokra is, hiszen az agyonra ismétlődő események teljesen zombivá teszik az embert és elveszik a maradék életkedvét is. Legalábbis én így voltam vele.
- A varázsjátékok készítése is klassz dolog, te aztán kreatív vagy - tettem hozzá elismerő pillantással. Úgy tűnt, hogy Bogi igazán sokoldalú és sok meglepetést fog még okozni a közeljövőben. Ezt nem csupán a válaszából szűrtem le, hanem valamiféle megérzés is volt. Márpedig az intuícióim általában bejöttek.
Közben egyre közelebb értünk a bódéhoz, intette Boginak, hogy hajrá, övé a kezdési lehetőség.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. március 9. 16:29 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Igen, nyilakkal lőttem már. Időnként eljárok egy íjász klubba, amikor otthon tartózkodom, levezetve ezzel a feszkót meg egyébként is szeretek lövöldözni - válaszoltam Bogi kérdésére.
- Na, és te? - érdeklődtem, mert azt már tudtam róla, hogy kreatív, de fogalmam sem volt róla, hogy hogyan áll ezzel a dologgal.
- Hülye liba! - szóltam a lány után, aki majdnem fellökte a vöröskét. Ha nekem jött volna, akkor lehet, hogy nem ússza meg anélkül, hogy megtépjem. Ráadásul bocsánatot se kért, tipikus...
- Akkor ebben egyetértünk - fordultam újra az Eridonos felé a monotonitás témájára célozva.
- Futurológia szakra megyek tovább és ha minden jól megy, akkor LLG tanársegéd leszek mellette - mondtam büszkén a lánynak. Azt már nem tettem hozzá, hogy izgultam is emiatt, de azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fogok helyt állni.
- Hajrá! - mosolyogtam a lányra átadva neki a kezdeményezést, ha már így előkészült a lövéshez. Nem messze megállva tőle vártam, hogy mit fog produkálni. Eszembe jutott, hogy Timi inkább a tánc felé terelt volna, de közöltem vele, hogy az íjászat jobban érdekel. Szerencsére nem az a típusú ember volt, aki rá akarná erőltetni másra az akaratát, úgyhogy tiszteletben tartotta a döntésemet. Szerintem semmi gond nem volt azzal, hogy nem egyezünk mindenben és mindenki a maga módján tölti el a szabadidejét.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. március 11. 15:08 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Ó, értem. Hát most majd kiderül - feleltem bátorítóan a lányra tekintve. Már megtapasztaltam, hogy attól, hogy valamit elméletben tud az ember, gyakorlatban még nem biztos, hogy sikerül is kiviteleznie. Van amihez sok gyakorlás kell, mire jól elsajátítja az ember. Ezt a gondolatot azonban megtartottam magamnak.
- Szeretnék másoknak segíteni, amennyiben hozzájárulnak, esetleges bajokat megelőzni. Már volt olyan eset, hogy előre megálmodtam mások szerencsétlenségét, amiből akár komolyabb baleset is lehetett volna, aztán megakadályoztam azt - válaszoltam Boginak. Közben a vöröske átültette a gyakorlatba elméleti tudását, ami sajnos nem sült el túl jól. Ennek ellenére szerencsére nem lombozódott le, legalábbis nem láttam rajta semmiféle csalódottságot.
- Na, majd a következő sikerülni fog! - közöltem vele határozottan, hátha igazam lesz. Ezután én is próbára tettem a szerencsémet és egyenesen a táblára céloztam. Az íjvesszőm sajnos nem talált bele a tábla közepébe, hanem alatta ért célt, nem sok hiányzott hozzá.
- Hát, legalább a közelében volt. Látod, sok év gyakorlással se sikerül mindig beletalálni a közepébe - mondtam a lánynak, miközben észrevételeztem, hogy a zsörtölődős férfi épp belekötött valakibe. Szerencsére rólunk tudomást sem vett, amúgy sem lett volna kedvem szájkaratézni vele. Látszott rajta, hogy nagyon kötekedős kedvében volt, úgyhogy nem is volt kérdéses számomra, hogy valakiben előbb vagy utóbb bele fog kötni, ami meg is történt.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. március 16. 19:29 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤


- Hát ezt a kifejezést még nem hallottam így. Inkább olyan médium féleségnek mondanám. Tudod, aki a nyomozásokban, meg civilben is segít másoknak - próbáltam megmagyarázni a dolgot. Elsőre persze nem volt könnyű mindent elmondanom, amit szerettem volna, de másodjára próbáltam jobban figyelni a részletekre, így bíztam benne, hogy a lány is érteni fogja, hogy mire gondoltam pontosan.
- Szeretsz az Eridonban lenni? Örültél, amikor oda osztott be a süveg? - kérdeztem a vöröskétől, miközben rápillantottam.
- Én nagyon jól érzem magam a Naviban, klassz a vezetőség és a diáktársak is jó fejek - tettem hozzá a megállapításomat a mondandómhoz. Kicsit furcsálltam, hogy Bogi a pirosokhoz került, mert nagyon okos volt és intelligens. Csodálkoztam, hogy nem a Levitába került.
- Persze, idővel menni fog. Nekem se ment rögtön elsőre - biztattam a lányt.
- A fene! Majdnem belement! Nem koncentráltam eléggé! Biztosan az volt a baj - feleltem neki szörnyülködve. Nagy kudarcként éltem meg, hogy nem sikerült rögtön a tábla közepébe lőnöm, ezt az érzést pedig nem is palástoltam el előle.
- Na, majd most! Figyelj! - mondtam neki határozottan. A célszerszámomat a tábla közepe felé fordítottam és az íjvesszőt csak akkor lőttem el, miután bemértem a célpontot.
- Igen! Ez az!!! - kiáltottam diadalittasan, miután a nyílvessző célt talált és pont belement a közepébe. Nagy boldogsággal töltött el ez a pillanat, mert bizony már rég játszottam, ezek szerint mégsem jöttem ki teljesen a gyakorlatból.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. március 18. 19:57 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Mit dolgoznak anyukádék? - kérdeztem tőle. Még mindig nem értettem, hogy hogyan került az Eridonba, de tudtam, hogy a süveg nem tévedett, bizonyára oka volt annak, hogy abba a házba osztotta be.
- Ez remekül hangzik! - válaszoltam neki mosolyogva. Ezek szerint ő is jól érezte magát a házában, ez pedig örömmel töltött el. Annak ellenére, hogy komolynak tűnt, kedves lány volt, legalábbis idáig azt állapítottam meg róla.
- Próbáld meg! Menni fog! - biztattam a lányt, miután mögé léptem, hogy érvényesülhessen.
- Hm, talán annyi, hogy erősen húzd meg a húros részét, és egy kicsit lejjebb célozz, ne pont a célpontra. Érted? Az íj így nagyobb eséllyel betalál majd - osztottam meg a tapasztalataimat Bogival.
- Én most épp a célpontra lőttem, azt mértem be, de ez csupán vakszerencse. Általában akkor találok a közepébe, amikor egy picit lejjebb tartom a célszerszámot - tettem hozzá komoly hangnemben.
Örültem, hogy a zsörtölődős férfi arrébb ment, így könnyebb volt az adott "feladatra" koncentrálnunk. Elég nagy tömeg gyűlt össze erre az alkalomra, de szerencsére senki sem volt útban, úgyhogy nyugodtan tudtunk gyakorolni az íjjal. Egyébként sem szerettem a nagy tömeget, úgyhogy nagyon örültem, hogy azon a ponton, ahol mi voltunk, nem gyűltek össze az emberek.

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. március 31. 16:44 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Az klassz! Szóval te fogod tovább vinni később a vállalkozást? - kérdeztem a lánytól. Szerencsés volt Bogi, hogy egy saját családi vállalkozásban dolgozhatott, amelynek komoly múltja volt. Az elmondása alapján azt vettem ki, hogy jól együtt tud működni a szüleivel, ami nagy pozitívum volt, hiszen sikert csakis úgy lehet elérni, ha összefognak az emberek, közös nevezőre jutnak és nem mellesleg az sem mindegy, hogy milyen a légkör.
- A nevelőanyámmal nem tudnám elképzelni, hogy együtt dolgozzak. Jól megvagyunk, de teljesen mások a céljaink az életben. Más az érdeklődési körünk is - tettem hozzá eltűnődve. Timit a tánc érdekelte és szerette a munkáját is. Én még csak tapogatóztam a jövőmet illetően, egyelőre csak abban voltam biztos, hogy segíteni szeretnék másoknak a képességemmel. A tanárságot illetően voltak kételyeim, de bíztam benne, hogy idővel belejövök, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy hamarosan LLG tanársegéd lehetek.
Közben Bogi a tanácsomat követve tett egy újabb próbálkozást az íjával, ami egész jól sikerült.
- De ügyes vagy! - lelkendeztem és egy széles mosolyt küldtem felé biztatásul.
- Meglátod, ha rászánsz egy kis időt és gyakorolsz egy kicsit, akkor egyre jobban fog menni. Van hozzá tehetséged. Ha gondolod és ráérsz időnként íjászkodhatnánk együtt - mondtam neki jókedvűen.
- Én hiszek a szerencsében - vágtam rá, miután a vöröske kifejtette a véleményét. Bogi ilyen téren reálisabban gondolkodott, de azért volt benne igazság, amit mondott.
- A hit, a remény és a szerencse együtt járnak - mondtam neki nagy meggyőződéssel.
- Hit alatt pedig arra gondoltam, hogy eleve hinni kell a szerencsében, hogy bekövetkezhessen. Az igazi akadályt leginkább a negatív gondolatok képezik a célok elérésében. Na meg, hogy sokan nem akarnak kilépni a saját komfortzónájukból - toldottam meg a mondandómat.
- Lősz még vagy tovább álljunk egy másik standhoz? - kérdeztem a lányt magam mellett tartva az íjat.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. április 8. 00:19 Ugrás a poszthoz

Choi
Kinézet



Mivel igencsak szerettem sportolni, örültem, hogy a találkozót ezen a helyszínen beszéltük meg. Felvettem a fehér-rózsaszín edzőcuccomat, egy topot és egy hosszú nadrágot, a hajamat pedig lófarokba fogtam. A lehető legkényelmesebb cipőmet vettem fel edzésre plusz hoztam magammal egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet is. Amikor bementem az edzőterembe, megláttam Choi-t. Eléggé kihalt volt a helyiség, így nem volt nehéz nem észrevennem. Épp az evezőgépet használta, intettem felé mosolyogva, majd a futópadra vetettem magam és mellém raktam az ásványvizes palackot.
- Szia! Köszi, hogy elvállaltad a tetkó megrajzolását - néztem rá hálás tekintettel, amikor is elkezdtem futni. Nem állítottam túl gyorsra az iramot, nehogy kiköpjem a tüdőmet beszélgetés közben, de túl lassúra se, mert nem akartam sétafikálni.
- Amit szeretnék, az nem bonyolult. Egy nonfiguratív sárkányt szeretnék a jobb vádlimra, ahogyan épp körülkulcsolja a lábamat - magyaráztam a srácnak.
Úgy voltam vele, hogy ezzel a saját magam és a tetováló dolgát is megkönnyítem, ha már kész rajzzal megyek tetováltatni. Amúgy is meg fogom említeni neki, hogy ez egy egyedi kreálmány, bár szerintem ez mellékes volt részéről, mert neki az a dolga, hogy rám varrja, amit szeretnék. Legalább nem egy sablonos ábráról volt szó, hanem egy előre megbeszélt rajzról, szóval változatos munkát biztosítok majd a számára.
- Ne legyen túl bonyolult a megrajzolása, a lényeg legyen rajta, nem kell túlságosan részlegesen ábrázolni. Bízom benne, hogy meg tudod csinálni - sandítottam rá egy széles mosoly kíséretében, miközben immár gyorsabb tempóra kapcsoltam.
- Hogy vagy mostanság? - kérdeztem tőle, közben éreztem magamon, hogy talán mégiscsak visszább kéne vennem az iramból, mert egyre nehezebben tudtam lélegezni és alig éreztem a lábaimat.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. április 8. 17:57 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Értem - válaszoltam neki a földet bámulva. Valahogy úgy éreztem, hogy kényes területre tapintottam, ezért úgy határoztam, hogy nem feszegetem tovább a témát. Sajnos nem volt meg az a képességem, hogy tudjam, kitől mit kérdezhetek, meddig mehetek, azok a bizonyos határok is képlékenyek voltak az életemben.
- Az azért klassz, hogy szereted csinálni a családi vállalkozást - folytattam nagy vigyorral az arcomon.
- Igen, ez igaz - feleltem az autós kifejtésére, végtére is teljesen egyet értettem vele.
- Na, és a lottó? Arról mi a véleményed? Szerintem pusztán szerencse kell hozzá - folytattam az érvelésemet. Ismertem olyan embert, aki csomó kombinációt kijátszott, de ennek ellenére mégsem nyert, maximum egy kis fikarcnyi összeget. Persze bizonyára meg lehetett volna csinálni, hogy az ember mindenféle kombinációt kipróbál, de a befektetett pénz nem mindegy, hogy mennyire arányos a nyereménnyel.
- Rendben - válaszoltam a lánynak mosolyogva. Úgy vettem észre hogy ő is benne van a dologban, hogy együtt gyakoroljuk a későbbiek folyamán az íjászkodást.
- Oké. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra a többi stand - feleltem neki jókedvűen, majd tovább álltunk, miután lepakoltuk az íjszerszámokat.
- Ott egy vattacukor gép! Szereted a vattacukrot? Én egy málnásat fogok enni - mutattam lelkendezve az említett hely irányába.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. április 8. 17:58
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 526
Összes hsz: 2251
Írta: 2018. április 28. 15:51 Ugrás a poszthoz

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Egyetértek - bólintottam, hiszen magam is azt vallottam, hogy az ember úgy fejlesztheti magát legjobban, ha új ismertekkel bővül a látóköre.
- Wow, te aztán tényleg járatos vagy a témában - feleltem neki elismerően. Már a válaszából is kitűnt, hogy nagyon intelligens lány. Meg is lepődtem magamban, hogy ennyire határozottan, alaposan fejezte ki magát a lottós témával kapcsolatban. Látszott rajta, hogy sokat tanult, ráadásul vágott is az esze, mint a borotva. Nem is tudtam eldönteni magamban, hogy létezik-e vajon olyan kérdés, amit ne tudna megválaszolni.
- Mondd csak, ügyvédi pályán nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle mosolyogva. Simán el tudtam volna képzelni azon a pályán, hiszen kellően rátermett volt, okos is és a kommunikációs készsége is adott volt hozzá.
Közben megindultunk a vattacukrok irányába. Bő választék volt, legalább 6-7 féle ízesítéssel.
- A bőség zavara - fordultam a lány felé, majd úgy döntöttem egy kis hezitálás után, hogy maradok annál az íznél, amelyikre már eleve rákészültem.
- Egy málnásat kérek - mondtam az árusnak, aki egy idősebb hölgy volt. Nem tűnt túl boldognak, látszott rajta, hogy inkább lenne máshol mint itt. Elég életunt fejet vágott fizetéskor, de már nem is foglalkoztam vele, miután elkezdtem eszegetni a finom vattacukrot. Közben vártam, hogy Bogi is kérjen magának egyet, addig kicsit arrébb álltam és élveztem a málnás ízvilágot.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. április 28. 15:51
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Fel