28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes RPG hozzászólása (111 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. augusztus 4. 16:23 Ugrás a poszthoz


now | nálam

- Én mindig - közöltem szélesen elvigyorodva, de sajnos még ez is fájt. Rendesen ahogy az arcizmom bemozdult, abból a fejem robbanásnak akart indulni. Most tehetném az ígéreteket, hogy soha többet nem iszom, de nem vagyok hülye. Ó, de mennyire nem és mennyivel rosszabb is lesz még ennél. Bár az már egészen érdekelne, hova tűnt a Nő. De a szobában egyedül voltam azzal a ténnyel, hogy érdekelt, pláne azzal mióta.
Elég hamar kiderült számomra, mikor Maxi tudomást szerzett Grace tényéről, hogy sok minden lesz, de elégedett nem tőle. Erre nagyjából a második héten kellett eszmélnem, mikor picsogó kislányként jött az üzenet tőle, hogy "Keve, te mikor küldtél utoljára képet nekem?". Erre kapott egy selfiet a gyerekeimmel rólam. Nem erre várt, szerintem a telefonja repülhetett is eget. Sejtem miért van neki új, nekem nem magyarázza be, hogy ezen jobbak a képek.
- Ha nem akarnék szétesni, elsétálnék egy tükörhöz, hogy is nézek ki. Én még sose láttam előre - morfondíroztam el megvakarva az állam, hogy aztán hunyorogva fel is keljek, nem volt ez így jó és az odaszúrások ellenére szarul viseltem, hogy így állunk. Eszem ágában se volt Max lelkébe taposni, pedig úgy csinált, mint akinek kitéptem a szívét, megrágtam, majd kiköptem és megtapostam. Nem is értettem mikor költözött belé ilyen érzelemáradat és óvási szándék. Meg ez a család dolog. Fájt a fejem még felfogni.
- Maximillian - kezdtem bele hatalmas sóhajjal, ahogy a hűtőben álltam, ott éppen remek idő volt, ki is sikerült venni, amikért indultam. Mondjuk valami meg is döglött odabent, ahogy nézem és érzem, de ez úgy marad. Nincs gyomrom hozzá. - Együtt élsz egy nővel, akiről ezt sosem jelentetted ki, elvetted úgy, hog senki nem tudta előre, felbukkant egy lányod, akiről nem tudtál... és szerintem tuti titkoltok valamit mert múltkor is sunyított Luca. Ennek ellenére még te háborodsz fel azon, hogy valakivel, akit sze... szeretnék magam mellett tudni, több időt töltök?
Saját magam kellett egy pillanatra javítani, de próbáltam úgy tenni, mintha ez meg se történt volna. A konyhaszekrény szélén lepattintottam a kupakot, aztán visszavonszoltam magam a kanapéra.
- Én sem akarok. De leírod a nőt, anélkül hogy engem például egyszer is megkérdeztél volna... mit élek, vagy mit akarok, esetleg mi jó nekem ebben.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. augusztus 4. 17:32 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

- Gyerekes vagy Max, rettenetesen - közöltem a szemeibe, vagyis a sajátjaimba nézve. Sosem kellett még magamat leb*szni semmiért, így ez a remek új élmény pont jól jön majd az önéletrajzomba. Ahogy a válasza erre is, mint mindenre, olyan esetlen és egyértelműen hárító volt, keserédesen felnevettem rá, majd megcsóváltam a fejemet a tarkóm dörzsölve meg párszor. Rendesen migrénem van az embertől.
- Ha... túl sok a ha. Te is lehetnél az enyémbe, hogy végre felfogja az agyad azt, amit nem akarsz látni más szerveidtől. Boldog vagyok. Vagyis az lennék, ha nem próbálnád meg mindenáron szétb*szni ezt az egészet - tártam el a kezem és igen, szerintem eddig nem vágtam még ezt hozzá. Soha, senkihez, hogy van ebben boldogságom és éppen azt venné el tőlem, de ezt teszi, és nagyon gyúr a pofonfánál is. Már nem rázza, egyenesen kifeszegeti a helyéről. Nagyot sóhajtottam majd egy félmosollyal néztem körbe, mielőtt rá emeltem volna vissza a tekintetem.
- Eljegyeztem - jelentettem ki, ahogy éreztem, amint az a negatívtól felgyűlt hidegrázás végigfut rajtam, az idegeim megfeszülnek és a kezem ökölbe szorul. - Ahogy javasoltad is.
Gyakorlatilag a pillanat sincs meg, mikor indult el a kezem és hogy lehetett ennyire pontos, de azt hiszem őt a gyűrű engem meg a tény, hogy saját magam képelem fel fagyasztott meg. És fájt, nem kicsit, már a kezem fizikailag. A másikkal rá is szorítottam az öklömre, mintha attól jobb lenne és még rázogattam is kicsit, de egyszerűen elégedettséget éreztem. Túl rég volt erre szükség, hogy végre figyeljen is arra, amit mondok.
- De az enyém, a többi leginkább nem érdekel - szűrtem a fogaim között, de nem léptem közelebb, nem biztos, hogy nem támadásnak vette volna és nem volt kedvem kergetőzni, mintha fogócskáznánk ma. A cigim akartam, jeget a kezemre és hogy felfogja végre, nincs mit helyrehozzon, mert minden jól van.
- Át Max, legalább egy hónapot ültem rajta, és lám - néztem körbe - én ott vagyok, ahol lennem kell. Különben bármire is készültél, azt most tennéd...és tudod... akkor lenne szarban a haza. Mert nem lenne már arra gondod, hogy felkapargass. Nem lenne többet gondod neked rám.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. augusztus 10. 00:02 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

- Nem egészen, nem ez az egyik skillem - mert a látásom görényként minden, csak nem jó. Legutóbb olyat zakóztam egy lépcsőről, mint a huzat. Még nem jöttem rá a mélység-magassággal ők mit kezdenek, hogy ne kék-zöld legyen az ember a végére. Jó, annyira nem fáj, de mégis, ezt nem tudom kiszagolni vagy meghallani, hiába állok azokkal elég jól.
Párszor végigsimítottam a nő oldalán és csak hallgatagan, de széles vigyorral figyeltem, ahogy a kezei járnak vagy éppen türelmetlenül a felsőmre szorít. Elhúzva a szám elgondolkodóan fogtam az államon a mutatóujjam és a hüvelykujjam közé majd az alsó ajkába kapva ragadtam hozzá teljes elánnal, mielőtt egy nagyobb levegőnyire elhajolva a kékjeibe néztem volna.
- Olyan türelmetlen vagy, szépségem - húztam végig a kezem a combján - valamit valamiért.
Ahogy a tekintetem végigjárta őt azt hiszem többet is mondott, mint kellett, de nem az vagyok, aki meggátolja a legnagyobb vágyában. Így a felső szerepe és fontossága ide vagy oda kibújva dobtam a kanapé végébe a hajamba túrva, hogy valamennyire visszarendezzem a helyére. Bár mertem volna fogadni, hogy a végső halálig nincs már két perce sem. - Szóval, mit kapok érte?
A kérdést egész mélyen búgtam a füléhez, hogy a borostámmal végigkarcolva a a puha bőrét arcán rá figyeljek megint. Mondjuk nem igazán kötöttek le már se a tanórák, se a szabályok.
-Hát, engem mondjuk a diákok nem vonzanak, de úgy hallottam ezt majd más pipálja - jegyeztem meg nagy vidáman, hogy aztán elégedett vigyorral dőljek a támlának és egész kicsit lejjebb is csússzak még jobban magamra húzva a nőt a seggére markolva.
- Reméltem. Tudod, ha az első mesteréved után futsz neki, még taníthattál is volna - haraptam rá a kissé kint felejtett nyelvemre hogy aztán a dús tincsekbe fussanak az ujjaim. Imádom a haját.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. szeptember 4. 23:27 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Láttam lelki szemeim előtt a mélyenszántó aggodalmat és bánatot, amit éppen érzett. Miért volt ez könnyű? Mert nem volt mit keresni. Gyakorlatilag ahogy egy pillanatra mély levegőt vettem és lehunytam a szemem, pont annyit láttam, mint amit érzékeltem. Sötét semmit. Nem mintha ezért különösebben felkapnám a vizet, vagy bármiért, tényleg meredek vagyok mondjuk görényként. Más kérdés, hogy ezt próbálom nem reklámozni, de a csapat már elég jól képben van.
- Fogalmam sincs - emeltem meg a szemöldökeim egy pillanatra, mielőtt mindkét kezem lassan a csípőjére szorult, majd apránként lopta felfelé a távolságot a csók közben, amiből se én, se ő nem akartunk kiszakadni. Inkább csak tehernek éreztem ebben a percben mindent, ami jövőbeni terv vagy latolgatás. Kinek van erre ideje? Meg leginkább kedve. Gracie mellett amúgy is akadtak gondjaim az addigi túlórahajlamom megszűnésétől a több szabadnapigényig mindennel. Kénytelen voltam kicsit átütemezni a találkáim a melóban, de minden megoldható ugyebár. Egész széles vigyorral talált a szemeire a tekintetem, majd kalandoztam lejjebb, ez a látvány nem olyan volt, amit megszoksz és elunsz, ó, de mennyire nem. Pont olyan gyönyörű volt, amilyennek korábban csak elsőre láttam maximum bármelyik nőt. Nem múlt el valahogy az a varázsa és ez húzott vissza hosszú ideig, még ide kerültünk. Talán kicsit akaratosan is rántottam közelebb a kulcscsontjánál harapva meg, talán erősebben is, mint terveztem. Hoppá?
- Mindent - közöltem rekedtesen felnevetve, mert a kérdés megvolt, de éppen igencsak elfoglalt minden más, főleg, ahogy a fehér bőrén végigsiklott a tenyerem. Előbb csak az oldalain, majd a nyakához érve az ujjam hegyeivel fogtam és vontam közelebb egy egészen futócsókra, mielőtt a kulcscsontján át indult volna tovább az érintésem, teljesen belefeledkezve. - Segítettem volna bepakolni a szertárban - dörmögtem leginkább a választ, ahogy hasonló türelmetlenséggel kaptam újra és újra az ajkai után.
- Amit csak szeretnél - mosolyodtam el, majd a térdhajlatával közelebb húztam őt, hogy az egyik kezem a dereka köré fonva szorítsam meg, a másikkal meg még előrébb csúsztam ellökjem magunkat a kanapéról álló helyzetbe. Az túlzás hogy ez könnyű, meg megvannak a korlátaim, de ez éppen kicsit sem zavart. Batman mindig Batman marad. Még az állába mélyesztettem finoman a fogaim mielőtt elindultam volna vele a hálóba.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. szeptember 5. 22:15 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Hajszálnyit sem érdekelt az igazat megvallva, hogy a nőm képes-e mondjuk várni öt percet, mielőtt a kanapémon találom érkezés után, avagy sem. Igazából az sem annyira hatott meg, mikor beszéltünk és közölni terveztem, hogy még egy órát maradnom kéne, majd ő, hogy reméli legalább egy kicsivel előbb érek haza. előbb értem, más kérdés, hogy ez milyen kiesés volt, de nekem megérte, nem ezen fog bedőlni a bankszámlám.
Valamiért sokkal szélesebb volt a vigyorom onnantól, hogy az a fekete darab most már végleg nem fedett semmit, ami engem igazán érdekelt. Meg kell vallani elég szép munka az, ami a hátán van, de valahogy nem ez volt az egyetlen, amit éppen éltem volna rajta. Ne is firtassuk mi az amit igen és mi az amit nem, főleg ilyenkor. Nem igazán engedtem, hogy a csókból kihátrálhasson, talán levegőért is tényleg csak a legvégén, mikor már majdnem lihegnie kell az embernek, volt valami őrjítő abban a látványában Is. Mint a sóhajban a harapásom nyomán, ami bizony nyomot is fog hagyni.
- Én? Soha - nevettem el magam, hogy aztán pillanatok tört része alatt űzzem ki az egész tanáros és meló témát ebből a hétköznapunkból. Igazából tettem volna mindből, de valahol engem vonzott a dolog, ő meg úgy néztem élvezi. Ki vagyok én, hogy valami ilyennek ellene menjek? Keve. De most nem teszem. Nincs erre éppen plusz idegszálam, ahogy a puha bőrén a melleitől a nyakáig végigszántotta a borostám, mielőtt közelebb húzva szorítottam meg, hogy fixen maradjunk. Nem hiányzott egy borulás vagy ficánkolás.
- Nem érdekel - közöltem egyszerűen, amúgy is, a séta lassú! Itt meg ki bír várni? Na, ha már a türelem kapcsán lapokat osztottam. El is húztam egy pillanatra a szám mielőtt a kezemmel a háta támasztásából a tarkójáig simítottam rajta végig és még a háló ajtajánál az ajtófélfának támasztva megálltam, hogy szenvedélyesen megcsókoljam, majd a nyakába nevetve zakóztunk az ágyba. Ó, de ezt már túl jól ismerte ő is és én is. Hazai terep.
Szeretem.
A nőt is.


//Szépségem Kiss//
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. október 23. 12:38 Ugrás a poszthoz


now | nálam

- Hm... - mormogtam elgondolkodva, mint aki valóban fontolóra vette azt, amit Max mondott. Szó sem volt róla. Elemileg éreztem ahogy az agyvizem lassan forrásnak indul minden újabb alkalommal, mikor ezt végigjátsszuk. Isten tudja mióta megy, de vagy fél éve biztos. A menet mindig ugyan az, ő megjelenik vagy csak átsétál Lucáéból az én aurámba, majd leolt, mint egy taknyos öt évest. Ha jót akarna se érteném ezt az egész logikát. Megfáradtam a hadakozásban, vagy túlságosan másnapos vagyok, egyelőre nem tudom eldönteni. Talán sok volt és erős a nevét így megtolni ezért sóhajtva néztem is rá.
- Tudod, nekem Gracie ez a más - néztem rá sokatmondóan anélkül, hogy tovább taglaltam volna a hasonlóságokat. Tudtam volna, ó de mennyire, ez sem tegnapi, de azt hiszem ezt az olajat nem ma fogom a tűzre borítani. Egyelőre csak megint egyeneset akartam a görbe helyén tudni. Abból csak az este jó, de azok nagyon, ezt mi ketten jól tudtuk és azt hiszem nem csak rajtam múlt, hogy nincs már verseny a cipőkből vagy az alsóneműkből az erkély párkányára aggatva. Csak senki ne ítélkezzen, van aki bélyeget gyűjt mi élményeket. - Azért ez elég vicces - közöltem nevetve is, ahogy végül a sörbe ittam levágva magam ismét a kanapéra. Kényelmes volt, az italom meg hideg miért kellene ezt tovább rontani ilyenekkel. De azért csak oda kellett szúrni.
- Életemben nem hallottam tőled nőre, vagy bármi nővel kapcsolatos állandóra, hogy kell. Pedig nem tegnap kezdtük - billent meg a fejem oldalra, ahogy felé intettem az állammal. Megvártam még ő is magához veszi a magáét, de másra nem igazán reagáltam. Anne más lap volt, ott sok dolgot tettem, amit utólag átértékeltem, de akkor éppen ez tűnt a jó útnak. Mindenkinek vannak kútba esett próbálkozásai. Van akinek több is.
- Ami azt illeti - írtam le egyik kezemben az üveggel a sziluettet a levegőben elégedetten bólogatva magam elé. - Többek között. Hidd el, sokkal több dolgot, mint gondoltam volna. Bírja amit én, a kölykeimmel is jól kijön és meg sem próbál rózsaszín ruhákkal és platinakártyákkal dobálni - emeltem meg a szemöldököm, sajnos volt már ezekhez is szerencsénk.
- Minden. Max. Szeretek vele lenni, nem csak éjjel - nem mintha éjjeli program lenne az éjjeli, más kérdés - hanem úgy egyébként is. Jó nő, van esze és most sem tudom melyik csatornában kevernék ha nem hoz haza még görényként is. Nekem ez kell.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. október 23. 13:03 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

- Ettől - nyomtam meg a szót határozottabban is, mint szükséges lett volna. Rendben voltam és boldog is. Gracie, a gyerekei és a sajátjaim is a legnagyobb rendben voltak így és ezzel. Nyugi volt körülöttem, azt láttam a nőn, amit akartam, mosolygott, ha a szája nem is, a szeme mindenképpen és tudtam hogy a tényért mert voltam vagy tettem valamit. Nekem ez elég volt hozzá, hogy tudjam, pont úgy értékel mindent, ahogy én akarom, hogy történjen. Erre itt volt Max, aki amúgy én voltam. Ami még mindig erős agyf*sz volt és nem tudtam feldolgozni hogyan tehette meg.
- Szerelmes. Azt hiszem ezt neked nem kell bemutatni - közöltem még éppen időben, mielőtt az a bizonyos ütés célt ért volna. Nem akartam bántani, Isten lássa lelkem, az utolsó ember, akit valaha meg akartam volna ütni idegből és szándékosan. Cseszett már fel, nem az első, de most túl ment minden határon. Az, amiket kimondtam pedig nekem már fel sem tűntek, pedig mindkettőnknek övön aluli volt. Voltam padlón, de ezt nyíltan senkinél, soha nem mondtam ki. Ahogy Max is remekül körbetáncolta a tényt, amit Tatinál fellángolva élt Lucánál meg él, nem is kicsit. De itt volt, ha már borogatunk, legyen jó sok és magasan hullámozzon.
- Jó élet, Max. Te teljesen hülye vagy? Miért akarnék választani? Miért akarnék más legjobb barátot? Normális vagy - néztem rá teljes kiábrándultsággal az ég felé emelve a kezeimet aztán hol rá, hol magamra mutogattam én is. - Most őszintén, te ezt nézed ki belőlem? Bármit is tegyek fogom és ezt majd így kidobom a p*csába az ablakon, mert minek? Te mikor kattantál így el ember?
Nem kiabáltam, még csak fel sem emeltem a hangom, csalódottan halkultam el hátrálva is egy lépést. Eszem ágában sem volt többet adni, az öklöm még mindig remegett ahogy magam elé emelve néztem le rá. Szar ez az egész. Csak egyszer. Tényleg, egyetlen egyszer nem tudná elviselni, hogy tényleg jól vagyok? Boldog? Mindennel együtt?
- Max, szóltam én egy rossz szót is, mikor Luca miatt napokra eltűntél Pécsről? Nem. Azért, mert ő előbb tudta azt is, mi a f*szt dolgozol a németeknél? Nem. És te mégis számon kérsz olyanért, ami ha nem volt kimondva, nyílt titok volt. Én ezt szeretem, nekem ez kell.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. október 23. 21:03
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. november 23. 16:49 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Bár a fejem még mindig nem volt jobb - esküszöm párszor kettőt is láttam Maxból, pedig egy hang is sok volt - azt már jól láttam, hogy kezd elülni a dolog. Nem hittem, hogy megérti a nézőpontom, mert miért is tenné? Nem tudott eleget, leginkább senki. De volt az, hogy még Lewy bízott bennem, meg abban, mit és miért akarok, Sebby minden szart támogatott, csak liveolhassa le, addig Max tényleg olyan volt, mintha lett volna velem egy Valentin, aki 0-24-ben próbál visszahúzni a szarból, nem beletolni. Ő volt a bátyám leginkább, mert az eredeti inkább még jobban belelökött, majd röhögött egy kört, hogy legalább tanulsz belőle.
- De Luca nem pakol össze. Maximum agyonnyomtad éjjel és alád került - közöltem alig bírva türtőztetni a röhögést. Lássuk be, azért nem egy kategória voltak méretben, amit többször jegyeztem meg, mint illene, ettől még igaz volt. De a f*szságoktól eltekintve, Luca nem tűnt nekem olyannak, aki ebből ki szeretne szállni, mint egy rosszul lett gyerek a hullámvasútból. Élvezte, élte. Annak a csajnak is, mint Majának ez volt a családja. Gyakorlatilag itt mindenkinek, ha akartuk, ha nem, mert az eredetiink szart se tettek értünk. Vagy éppen csonkák voltak és sosem volt meg  full-komfort.
- Nekem van, használhatja - vontam a vállamon a sörösüvegemre borulva. Nem akartam én már az ember idegeit borzolni, de ezt most teljesen komolyan mondtam. Bár amúgy szerintem van a nőnek kártyája, más kérdés, hogy mellettem nem nagyon van szüksége használni. Én jobban bízom a kápéban, és amúgy is mindig fizetek, mielőtt eszmélne. Megszokás.
- Miért kéne magyarázkodj? Ugye tudod, hogy bár te tényleg mindent megteszel, hogy ellenszenves legyél, ő nem utálkozik és nem fog megölni, ha itt leszel, mikor jön - vontam fel a szemöldökeim, csak hogy tisztázzuk a helyzetet. A nőmben sose láttam ezt az utálatot, inkább az értetlenséget, amit meg tudtam érteni. - Elmehetnénk a jövőhéten valamerre, és akkor a lelked is megnyugszik. Nem kell hozni senki mást - jegyeztem meg, mielőtt előre kiakad.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 11. 19:56 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Ahogy vészesen fogy el a tanév, úgy közeledik a vizsgaidőszak, én azonban egész más miatt szoktam rá a napok kihúzogatásának a tanáriban. Még rendesen Lewy is megbámult, bár szerintem mostanra már leesett neki, főleg, mert utána ő is számolgatott ott valamit. Nem kérdeztem, ő sem, mi nem a nőink vagyunk, nem kell ez hozzá. Mindenesetre könnyes búcsú nélkül hagytam a tanodát a hátam mögött és a munkát is, ahogy egy szál mentolos cigarettát húztam ki a tartóból és gyújtottam rá. Időben voltam, nagyon is időben. Úgy fél órával hamarabb eljöttem, így a laza séta és a térig a nikotin is belefért, ott elnyomva a csikket egy kukába pöccintettem, majd egy erősebb köhögésáradat közepette le is kanyarodtam a Játszótér irányába. Ma nem én mentem a törpékért, pontosan tudtam viszont mi a program.
- Szia kicsicsibe - guggoltam le a megrohamozó Peggyhez, akit már a bátyja is követett, de ő egyből nyúlt volna a kezemért, mert ő most olyat mutat, hogy lehidalok. Nyilván nem így fejezi ki magát, de azt hiszem erre gondolt a csúcshipermegaszuperkirály kifejezéssel, amit nem is értem hol tanult összerakni. Mintha Sebbyt hallanám gyere... oh. Nincs több kérdésem. - Megyek - tisztelegtem egy sort a nejem felé, és az eredeti tervezetemet felülírva kerültem egyet és leemeltem a fent ragadt kölyköt, még fel is dobtam a levegőbe mielőtt egy csókot nyomtam volna a fejére, mint a többieknek, majd hagytam, hogy menjenek tovább játszani én pedig a feleségemhez indultam.
- És akkor te is kérsz egy hasonlót? - nevettem el magam, mielőtt az ajkaim az övére nyomtam volna és végigmértem mi is a szorult helyzet. - Minden rendben van?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 21. 14:29 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom



Nem lehetett nem észrevenni, a családi összehangolt viseletet, főleg, mikor a felém rohant törpéken is pufi vagy éppen szövet kabát volt, de az is sötét. Nem, a családunk sosem gyászol, bár a mai világban lenne mit, inkább vegyük úgy, ez egy megfelelő inkognitó. A jólöltözöttség és nem hivalkodás a szuperhősök rejtett és mindenkiben meglévő képessége. Ennyit erről.
Gyorsan letudtam az apás köröket, amit senki nem foghat rám, hogy ne élveznék mindig. Nem változott semmi, az elmúlt egy évben, hiába tudtam már azt, amit. Én ezt éreztem mind a négy kölyökkel, amit most is és valahogy tudom előre, hog ez nem lesz később sem másként. Talán csak az volt ilyen dermesztő, mikor már Adri szájából is többször hallottam, hogy apa.
- Ahhoz nem kell megütni valami korhatárt? - néztem gyanakvóan, bár fogalmam nem volt, nem véletlen nem tanultam soha gyógyítónak, de úgy képzeltem, mikor majd mindenem fáj és protézisre szorulok, az akkor lesz, mikor Maxival az lesz a sikerélményünk, ha emlékszünk rá bingó közben, mit reggeliztünk és ki tudjuk még mondani a kedvenc sörfajtánk. - Ennyi? Biztos?
Ezt a kört minden nap lefutjuk mostanság és általában a huszadik kérdésemnél azért kifakad a dolog, hogy ja, elfogyott a fagyi, látott valami hülye reklámot, ami katasztrófa volt, tényleg fáj valami, aminek nem kéne - ekkor üt be a pánik és nem nála. Pont ezért elég mérlegelően és határozottan meredtem rá, ahogy felegyenesedtem. Ekkor rohant nekem az egyik kölyök. - Na, hé, kisbuldózer, kapsz tíz másodperc előnyt, vagy felteszlek a kisház tetejére és egyedül jöhetsz le - néztem hátra, aztán ő meg nevetve kezdett rohanni, én meg még visszafordultam egy rövid csókra mielőtt a kabátom levéve a hintavas tetejére dobtam. A kesztyűm megigazgatva biggyesztettem a szemüveget a nejem fejére, majd indultam rohanva a gyerek után.
... és akkor a következő kép tárul eléd. A legkisebb Mikola fiú lóg a mászókán fél karral a szélét fogva és éppen akasztja be a lábait, mint egy denevér; az eggyel nagyobb összefont karokkal ejtette magát már függőlegesbe... és jöttem én, aki lazán még a telefont nyomkodta oldalra lesve, Milu mikorra rakja össze a teljes képet.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. március 5. 13:59 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Nem konkrétan érdekelt a sérv kérdése, még csak meg se mozgatott a félelem, jaj nekem, mi lesz ha. Igazából nem hittem, hogy egyszer ilyen gondokat megélek. Több rokonom szerint örülhetek, ha van még tíz éve épen a szervezetemnek. Pedig nekem aztán semmi bajom, évente lát az üzemorvos, és néha kicsit megjegyzi, hogy érdekes az illatom, vagy van egy-két dolog a szervezetemben, aminek nincs jó helye, de ugye üsse kavics, nem látta mert rendes és ismerjük egymást.
- Ez előfordul, kezdhetsz addig egy újat - javasoltam, bár óvatosan, meg lehetőleg olyan irányba terelve ezzel, amiből nem lehet vita. Mert b-szik, az mindenből lehet, ezt már tudom, szóval megfogadtam én minden élő meg holt tanácsot a "hogyan bánj a terhes nővel" beszédekből a környezetemben, de ez nem ilyen egyszerű.
Nevettem, pedig éreztem, hogy ez nem feltétlen szólt a törpöknek, sőt. Leginkább tudtam. Mégsem vettem fel, nem estem kétségbe csak ballagtam tovább figyelve rá, Peggy éppen miről számol be, ma mi történt, és Mimire is, aki meg erősen szorongatta Adri kezét a mászókáig, aztán ő csak felcsoszogott a kisházba és ülve lógatta ki a lábait, hogy aztán minket figyeljen.
- Mindenki egészben hazamegy - reményeim szerint, de ezt nem üvöltöttem át, csak az elejét természetesen, majd oldalra pillantottam a kissrácokra, akik nevetve helyezkedtek. Aztán Miloval azon nevettünk, ahogy Adri arcába csúszott a komplett felső ruházata. - Szóltam, hogy tűrjétek be - sóhajtottam egyet, majd kisebb felhúzódzkodással előbb a pólóját tűrtem el, majd a pulóver gumis részét vissza a csípőjére, ami tartott, a kabát cipzárjának felhúzása - esetünkben lefelé - meg megoldotta a többit. Utána már csak hangin'.
- 'Pagetti - visította a lányom, már a kisebbik a házból a többiek túl elfoglaltak voltak ehhez.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. március 6. 15:46 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Ki vagyok én, hogy a feleségem meg a könyve közé álljak? És akkor jött az alvás. Nem akartam én lenni a rossz zsaru, szóval szavam se volt rá, hogy szerintem nem a könyv teszi, hiszen leginkább emberfeletti erőre és életenergiára lenne szüksége mellettünk és a munkája mellett, ami azért valljuk be terhesen nem több, mint egy teknősé. Akit a páncéljára fordítottak. A sivatagban. Nem egyszerű.
- Vagy nézhetünk helyette filmet is valamikor - dobtam még be egy win-win ötletet, mert ha az előzőből nem is mosnám ki magam visszakérdés esetén, ezt pont ugyan annyira éljük, így mondjuk lifehacknek. Ha még lenne túlélési alapismeretek oktatás a bagolykőben, biztos felvetetném a családos létben, a terhes nők mellett és az 5 év alattiak mellett a túlélés több lépésű kifejtését. Kérném a trükköket és praktikákat, részletesen. Vannak napok, mikor azt érzem életképtelennek tűnök mellettük.
- Hö? - hangzott az értelmes kérdés, ahogy Adritól visszalógva néztem felfelé, ahogy kivillant a csípőm és a fekete szív is. - Fogalmam sincs miért kérdezed - szögeztem le lazán visszatűrve a pólómat és mint akivel semmi nem történt nevetve a kölykökkel. De persze a jóból is megárt a sok, meg ez a fejjel lefelé lógás már olyan színű fejet csinált a fiaimnak, mint egy érett paradicsom, így befújtam a visszavonulót és leugrottam, aztán leszedtem őket is.
- Problémamentes, többnyire - engedtem meg egy féloldalas mosolyt magamnak a dologra, bár igazából sosem rázott meg se negatív, se pozitív értelemben semmi a tanításban, ha más munkámba csúszott gond, ott nagyobb volt a bukási lehetőség. - Aki utoljára ér a csúszdához, az mossa ki Harleyék tányérját - jelentettem ki és gyakorlatilag egy múló csók erejéig torpantam csak meg a nő mellett, majd a gyerekeket prímán lesétálva, másodikként álltam a létrához.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. április 10. 16:57 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | ápr. 10. | luxizáslvlapa

Milyen az élet elsőre apaként? Mármint a klasszikus értelemben éppen az 5. és 6. alkalmat élem meg egyben, ennek ellenére lássuk be: most elsőre vagyok új apa. Kispapa. A hideg víz is leb.szott, mikor ezt a kórházban meghallottam, de attól még inkább, mikor így másnap rájöttem, hogy annyira ott akartam mindenhol lenni, meg le se tenni a két minimanót, hogy nem gyújtottam rá 24 órán át - és arra se esküdnék meg, hogy pislogtam. De azóta minden funkcióm helyreállt, leszámítva az alvást és  normál evést. De ugye ez kit érdekel ilyenkor? Nahátszóval.
- Nem arra megyünk most.
Ahogy minden nap, mióta elkezdődött a tanév, én jöttem a törpék elé az előkészítőbe, de Adrinak még valami szakköre van, a két kisebb tücsöknek szintén, így több, mint egy óránk volt a neveletlen denevérhercegnővel. A hátizsákjával a fél vállamon navigáltam el ezért a cukrászda felé, ahol előzékenyen ajtót nyitva neki be is tessékeltem, hogy aztán a keze után nyúlva leguggoljak elé, hogy szembe kerüljek vele.
- Bármi lehet, de nem több, mint ami ezekbe a zacsikba belefér, és anyádnak nem reklámozzuk, világod? - néztem rá felvonva a szemöldököm, ahogy átnyújtottam a visszazárhatós tasakokat és lassan fel is egyenesedtem. - És mi történt ma a suliban egyébként? Azt mondta Ezra volt egy kis fennakadás - alig bírtam megállni, hogy ne vigyorodjam el, így kicsit összeszorítva a szám néztem a szőke lobonc után.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. május 13. 23:30 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

- Nem mindig a film tehet róla - bár ezt inkább motyogtam, halkan, szinte szótlanul, ahogy el is indultam. Távol. Nem akartam én világháborút, elég volt PS-en. Aztán csak távolabbról toltam a likeokat, meg a vigyort. Nekem tökéletes, minden is. Úgyis én nézem meg, meg Milán, a többiek rendre alszanak, majd Peggy meg Mimi azt hazudják másnap, hogy végig emlékeznek rá. Persze, mert látták korábban. Nem vagyok madár.
A denevéres móka azért mindenkinek bejött, és többé meg kevésbé, de el lett minden nézve. Senki nem villantott elég nagyot, még nincs látható tüdőgyulladás, és aki elsőre köhög, azt egyedül küldöm csatába az anyjukkal. Szóval... a fairplay és mentsük meg Kevét híve vagyok.
- Mindig van okoskodó meg kellemetlenkedő, ismered a diákokat, de egyik sem az én gondom, maximum megbuktatom, nagy kaland - neki, mert nem nekem, én valahogy olyan szinten hidegen hagyom ezt, hogy az már fájna valakinek. De cserébe nagyon következetes vagyok. Aki kicsit is tudással él, azt nem szoktam vizsgán sem buzerálni. - Nyilván, életem - intettem még hátra, ahogy leelőztem a fiam, majd laza futólépéssel beérve kivártam kire és mi marad. Meg ugye azt is, ahogy hamar eljutottunk a pagettiig.
- Teljesen, de ha megint valami undorító zöld tésztát kapunk hozzá, beadom a sztrájkot - közöltem, mire Peggy is mellém állva ismételte ezt el, bár ő inkább mosléknak hívta. Írül. Amire elkezdtem majdnem röhögni, de éreztem, hogy ez nem segít, így csak köhögtem párat és inkább megfogtam az egyik kezét, hogy indulásra bírjam őket. Innen nem tudunk, és nem is célszerű hazautaznunk.
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2019. május 13. 23:31
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. május 14. 16:02 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | ápr. 10. | luxizáslvlapa

- Persze, mindenre is képes vagy egyedül - mint anyád, főleg a nyolcadik hónapban cipőt kötni. Nők. De nem, persze hogy nem mondom ki, csak rámosolyogva simítok végig a fején mellette sétálva és dobok egyet a táskán a vállamon. Nem érdekelne az sem, ha pónikkal járna vagy barbiemintás pink gurulóssal. Igazából semmi különösen, hozzá tartozik, így hozzám is. DE mintha az anyjával kommunikálnék néha. Ilyenkor azért veszek két nagy levegőt és tudok örülni annak, amitől Lewy kétszer hányt a kukámba. Hogy két fiam született a hetekben. - A Mennyország... mellé eggyel. Mondjuk titeket nézve a részben elsőbe - gondolkodtam el kicsit, és nem is igazán a hely nevére, inkább a tényre utaltam. Még én a képregények vagy videójátékok világában elélnék étlen-szomjan, náluk még egy ilyen hely hezitálási rész, érthető. Voltam én is enni idős. Nem olyan nagyon régen azért.
- Itt van három, lehetőleg az egyikbe szoruljon a többieknek is - nem túl kicsik, talán ennyi elfér, bár nem féltem. Annak ellenére, amiket néha leművelnek ők, vagy Mimi meg Milo, esetleg a fiúk egymás között, nem voltak irigy és önző gyerekek. Amiből kellett amúgy is volt mindenkinek saját, meg rajtam is el tudtak osztozni! Teljesen praktikus. Mondjuk az intőkből meg hoznak duplán, menjenek biztosra. Ezért is szaladt fel a szemöldököm, majd ingatva a fejem vigyorogtam a polcra ahol megnéztem valami fura medve formájú nyalókát. Tuti mozgott az előbb.
- Túléli. gondolom. Mi is történt pontosan? És... Úgy, ahogy anyád szeretné, vagy úgy, ahogy én megengedtem - néztem felé, mert nem volt mindegy az a hogyan. Nyilván nem én vagyok a békepártibb, bár Gracie is tud, ha akar, a gyerekeknél próbál ő lenni a szülő, mintha alkalmatlan dolgokat mondanék. De én ezt kétlem. - Feléred?
Néztem rá mögé is lépve, hogy felemeljem-e vagy kar-e ott egyáltalán valamit, de a cukros, kimérős felső fakkok nem gyerekméretre lettek téve.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. június 19. 18:29 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

Én az a rendes apuka vagyok, aki fogja, és befejezi a cigit, mielőtt megközelítené a játszóteret. Nem különösebben félek közterületesektől meg valami csekktől, ha kell itt kifizetem neki, ettől még a gyerekek nem ártottak senkinek. Viszont több, mint két óra, mire kivihetem a kölyköket, szóval megjártam pár helyet a faluban, meg végül beiktattam egy találkozót is.
A zsebembe csúsztatott kezemmel lépdeltem át a parkos területen, hogy az árnyékban lévő hintákhoz menjek, aztán az egyikbe beletegyem magam, mint aki odadöglött és szenvedjek. Ilyen időjárást nem kívánok senkinek, nem ehhez vagyok én szokva! Közben kivettem a zsebemből egy kulcstartó méretű edényt majd a pálcám és két koppintással visszanyerte a méretét a sütis tároló. Felnyitva két szalvétát, meg közte a magamét csúsztattam bele majd az ölembe téve néztem körbe és az órámra látványosan. Egyszer vagyok pontos!
Ez persze nem igaz, a munkám megköveteli én meg teszek róla, hogy ott tartsak abban, ahol, így nem szoktam általában elidőzni, ahogy haza is képes vagyok időben érni, máshova is. Egyszerűen néha akadnak olyan tényezők, amit gyorsan semlegesíteni kell. Nem mellesleg ma azért is vagyok itt, hogy egy ilyen akadály elhárulását megünnepeljük.
Volt egy közös nászajándékunk egy kedves barátom részére, ami után némi prémiumot igencsak megérdemelne Rio barátom. Bár ahogy megláttam kirajzolódni az ismerős alakot csak vigyorogva csóváltam meg a fejem.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. június 26. 22:31 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- Majdnem pontosan. Ezért kell nő a házhoz, palacsinta reggelire és kutyák - néztem felé egész tudálékosan, mire csak elröhögtem magam kicsit rámarkolva a láncra és hajtva magamon párat jobban megnéztem a rögzítést. Ennyire csak nem romhalmaz ennek a világvégi helynek a játszója. Az azért még a gyerekekre is veszélyes lenne, pedig szoktak itt aztán egymás hegyén meg hátán szórakozni. - Nem hiszem, hogy ma patkolunk el, minden más részlet kérdés. Milyen a hely? - érdeklődtem közben, ahogy fél kézzel még mindig az idő közben felnagyított dobozt szorongattam, ami még a louisiana-i melóhoz kapcsolódott, jöttem egy plusz vallomással, mert eddig csak összekötőként tündököltem. Azt hinné az ember, de ideje volt tisztázni pár dolgot. Elégedett voltam, mert mások is azok. - A nejem küldi a kölyöknek, az enyémek is szeretik. A szalvétát neked hajtogattam, úgy hallottam Amerikában csípted - kacsintottam is mellé, tudtam, hogy nem kell többet mondanom, mi is van ott, így csak áttoltam a dobozt, hogy aztán még lökjek párat. Arra nem is figyeltem különösebben, hogy bár tudta, hogy nálam is van kölyök a háznál a többesszám, meg a tény, hogy megnősültem nincs a homlokomra írva.
- Gondoltam megnézem élsz-e még, vagy a helyi térfigyelőkamerák már befogtak unokához és az esküvőd tervezik. Én mondom, vigyázz, kegyetlenek - ingattam is a fejemet, de igazából tényleg érdekelt, én már csak ilyen emberbarát vagyok, nem hinnék kiket tartok fontosnak a munkában vagy az életben, de őket tényleg rendesen.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. június 27. 13:18 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | ápr. 10. | luxizáslvlapa

- És mennyi ilyen hely van még a világban - forgattam meg a szemem, hogy aztán végül csak elnevessem magam. Ennyire én sem álltam tragikusan a dolgokhoz, a munkahelyem közelében sincs hasonló hely, mégis elég kitartóan járok dolgozni hosszú ideje. Szerintem bizonyítottam már az életnek, hogy helyén kezelem a függőségeim, ha akarom. Mondjuk ez elég fontos kulcsszó minden tekintetben. Pécsen viszont megvolt minden, így az, hogy főként ott élünk mindenkinek könnyített egy kicsit, ha nem is feltétlen a hangoztatott indokaink. Kertváros, ismerősök, családok, segítség... meg azok, amik miatt tényleg szeretjük azt a helyet.
- Nagyjából - billegtettem a fejem kicsit elgondolkodva, de aztán csak hagytam, hogy belekezdjen a válogatásba. Nem voltam annyira elszállva, teljesen jó lesz ha betolunk egy filmet Gracievel kísérőnek mindkettőnknek. Bár általában a sósat preferáljuk, ebben hosszú ideje nem vagyok biztos. Láttam már terhes nővel mozizás közben csodát. És bár megszült, ez nem jelent kérem semmit.
Mondhat bárki, bármi, én láttam a levitás nejem kezdő terelőként, nincs semmi meglepő Peggy pofonjaiban. Nekem is volt szerencsém hasonlóakhoz öltözőkben. Nem csak ahhoz, így inkább kivártam a story egészét.
- Anyád egy tündér - nevettem el magam, hogy aztán figyeljek, és bizony halljam is azt, amit mond, de csak kis fejingatással összegeztem. - Szóval van ez a túlbuzgó gyerek, aki tanulja a rendet. Ezra jól süt, Lia meg segített? - döntöttem oldalra a fejem. Nem ez volt az első balhéjuk, és meglepő módon általában az én gyerekeim tájékoztatója díszeleg. - Azonnal, kishercegnő - azzal el is vettem a zacsit, hogy beleporciózzam a cukrot.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. július 3. 17:45 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- Lehet ideje beújítani - nevettem el magam, de nem voltam ebben a tanácsadós fajta. Kéretlenül sokszor teszem, de a család dolgot nem vettem soha viccalapnak, így megvolt a magam hozzáállása ahhoz, miként kezelek ilyen vicceket. Én se kértem tanácsot hogy neveljek gyereket, hogy ne. Hogy alapítsak családot, vagy se. Ha érdekelne, valószínűleg anyámmal is beszélnék.
- Rengeteg bizarr nő van, ismerek is párat, ettől még nem mind ijesztő - jegyeztem meg olyan tudálékosan, mert azt hiszem vannak, akiket ha bemutatnék is így látná, de rá kell jönnie, hogy akkor veszélyesek, amikor mi nem vagyunk célkeresztben. De azok helyében nem lennék, akik igen. RIP rajongók, titkárnők, kutyaörökbefogadók, művészetrajongók és tárlatvezetők, tetoválásra várók... ilyesmi.
A dobozt végül átadtam a magam jótanácsával, aztán csak vigyorogva kezdtem hintázni, ahogy már felszabadultak a kezeim, ő pedig a süteménynek futott. Jól tette, az asszony keze aranyat ér a konyhában. Is.
- Semmi nincs benne amitől pöttyös lesz vagy rosszul. A kisebb kölykeim nem esznek ilyeneket, a nagyok meg maximum a bolti cuccokban - vontam vállat, majd hitetlenkedést véltem felfedezni. - Már az esküvő előtt is volt családom, csak nem vertem nagy dobra. Ebben a munkában nem minden előny.
Könnyedén beszéltem róla, de mindketten tudjuk, hogy nem a melóhely dísze az, ha neked van valamid vagy jól megy. Bármikor beüthet a szar és akkor borul, nagyban.
- Meg mintha mondta volna, hogy a vérnyomására is szed valamit - mutogattam a kezemmel a mellkasom előtt mintha átérezném a dolgot, pedig nem. De hasonlóban volt már részem. De nem voltak a kislányok az eseteim.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. július 30. 22:54 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- Tégy szájkosarat a nőre és hagyd a kölyköt is nevelni a kutyát, esetleg.... vagy az új nőt - gondolkodtam el látványosan, igazság szerint egyik sem lepne meg különösebben, sőt, ha komoly akarnék lenni egyenesen közölném, hogy én vagyok az élő példa rá, hogy vannak helyzetek, mikor hagyni kell, hogy a kölykök találjanak anyára valakiben. Mármint az egy dolog, hogy én fix ponton voltam és reméltem, hogy ez az a hely, de mikor Mimi meg Milán elsőre voltak velem Grace házában nem voltak kérdések. Se tőlem, se felém. Mindenesetre jót röhögtem a szájkosaras nőn, sokakkal kevesebb gondom lett volna a múltban is. Én azért szurkoltam mindenkinek az élethez.
- Ez nem ilyen egyszerű, ez mind az, velem az élen, és a többségük még házas is - tártam el a kezeim. Biztos van, aki még nem, vagy csak úgy megjelenik velük, de őket meg nem annyira ismerem. Egyébként sem asztalom ez a kerítés dolog, ha látok valamit, ami instant működik, akkor hozom az óriástáblát hogy GYERÜNK EMBER VIDD MÁR HAZA. Egyébként kuss a nevem, ha kell, ha nem. Nem akarok különben Max szintjére jutni, mikor eltoltam az orrát irányba, mert ő nem állt jóban a nőm kertjében.
Átpasszoltam a süteményesdobozt, ami kivételesen meg is volt töltve szalvétán túl is és meg sem ettem felét idáig jövet. Ajándék volt, ebbe meg azért még nekem is van némi illemtudatom. Meg az én kölykeim se élnék ha üresen menne haza, és ők azok, akiknek mindent is megadnék.
- Tud az lenni, kell a háttér. Ha nincs, ami motiváljon még a túlélésre meg arra, hogy van jobb és szebb, szerintem kurvára értelmetlen. Lássuk be - és ezt mertem kijelenteni Grace előtt is, nem csak mióta a nejem. Ha nem lett volna kiben keressem az emberem még mikor a sűrűben voltam és minden nap katasztrofális nagy szopás volt, idáig sem jutok.
- Még kém is lehet, nem figyelünk, azt lejelent minket - röhögtem el magam - hogy a fűre létünk, hiába volt kint a tilos tábla - folytattam még hasonlóan jó kedvvel, majd bele is fulladtam ebbe, mély, hörgő köhögéssel. A tüdőm amúgy köszi jól van, még bennem is. - Én tudom, egészségetekre. Valamikor ugorjatok be, vagy csak dobd át a kölyköt ha gondolod, Adriánnal meg Peggyvel, a kölykeimmel úgyis osztálytársak lesznek.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. szeptember 7. 18:57 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | június | lakhatási támogatás

- NA NEM - néztem rá, mert pontosan értette remélem a problémám. Nekem nem hiányzik, két lány is hozzám tartozik az előkészítőből. Az én lányom csak ne hordja haza, azért van egy határ. Bence is megmondaná a keresztlányával (meg Ezra) és Lewy is a lányaival akik "nem is járnak ide". Ja, csak minden másnap, csak Majának még nem vázolta fel ez mit is jelent. - Márhogy persze, ez is megoldás, de tanítsd ésszel.
Aztán kész, fogtam és eltörtem az embert a picsába. Mint egy ropi úgy roppant meg, szinte ide hallottam azt az idegszálat.
- Nyugi már, a házasság nem fertőző - forgattam meg a szemeim. Jó, nyilván a pszichopatának lazán bélyegzett női közeget értette alatta. Pedig szerintem elég lenne neki is egy nap velük. A kis délutánjaikon. Én ilyet korábban nem láttam, és akkor engem még csípnek meg adnak is. Mi lehet azokkal, akiket nem? Nem beszélve róla, hogy Maxin meg rajtam kívül amúgy is mindenki ki van tiltva a nagy partizából.
- Nekem is csak két gyerekem volt - egy biszexuális nőtől, akinek van egy demiszexuális nője, surprise. Nem engem nem lepett meg. - Aztán kiderült még kettő, lett egy nőm, most meg még kettő, kutyákkal, macskával és ha rajtam múlik hazajön még egy nagyobb hüllő is. Varánusz? Gekkó? Kaméleon? Még kérdéses.
Lehet javasolhatnám a sütemény mellé, hogy ő is vigyen haza valamit a gyereknek. Sokkal kezelhetőbbek nálunk is, mióta van mivel levezetniük a feszkót Adri kicsit rám ütött, már gondolkodtam hogy elhordom valahova. Boxolni, kungfuzni. Valahova, ahol legálisan is kiverhet fogakat.
- Nem eszik süteményt? - néztem rá tökre lelombozva, aztán csak kikeltem a hintából és kivettem a cigarettatárcámból egy szálat, még felé is tartottam, aztán így vagy úgy de eltettem és tüzet is kotortam elő.
- Legyen kettő, szólsz ha nincs melód és kerítünk egy napot, úgyis meg kell valakinek mutatnia neked mit lehet ebben a fészekben kezdeni - tártam el a kezem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes RPG hozzászólása (111 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel