Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Tagadhatatlan, hogy én vagyok a szendvics mágus. Egyszerűen ebben a szendvicsben minden annyira jó, hogy rendesen elhiszem magamról egy pillanatig, hogy rossz irányba indultam el a továbbtanulás tekintetében. Persze azt azért a negyedik falat környékén felfogom, hogy attól még, hogy jó szendvicset csinálok, még senki sem fog mesterszakács címet adni.
Éppen az ötödik falaton rágódok, amikor nyílik az ajtó. Remélem, hogy csak egy manó, és nem prefektus az, aki be akar jönni. Egyik se nyert, ezt egyből tudom, ahogy a rágó hajú lányt meglátom. Nagyon bátor, hogy ezzel a hajszínnel kint mert járni, mert például esélytelen az, hogy beleolvadjon a környezetébe. Péter Fanni ilyen még. Ráadásul ő még az a tipikus cukorlány is, aki még segítené is a büntető szerveket, hogy ránk találjanak.
- Helló!
Köszöntöm én is vigyorogva. Vicces, hogy mit ki nem tudok váltani a lányokból, pedig csak szendvicset eszek. Látna akkor, amikor házit írok, elolvadna, ahogy koncentrálok, és megjelenik néhány csíl a homlokomon tőle.
- Ezek szerint nem csak én nem tudok aludni.
Jegyzem meg nyugodtan, mikor már a falat teljesen lecsúszott, én pedig egy nagyobb korty kakaót is utána küldtem. Szerencsére nem prefektus, és elég magabiztosan jött be ide, így valószínűleg sem ők, sem tanárok nem mászkálnak ezen a szakaszon. Ennek igazán örülök. Magabiztosabban állok fel, mint amikor esélyes, hogy valaki rám nyit. Szeretem, ha az étkezést békésen, a magam tempójában tudom megejteni.
- Segítek.
A néhány lépés alatt megtörlöm a számat, a szalvétát gombóccá gyűrve dobom a kukába, majd intek, hogy kövessen, és bevezetem a csodakamrába, ahol szó szerint minden jóból fel van halmozva annyi, mintha a kajamennyországba csöppentünk volna.
- Mivel a manók nem rontják itt a levegőt, így van lehetőségünk bármit enni. Nyugodtan szolgáld ki magad, és szólj, ha valamit nem érsz el.
Ezekkel az intelmekkel engedem, hogy kutakodjon, én a magam részéről már legyártottam a ma esti menüt, így visszaséálok, és megint letelepszem a kis asztalkámhoz, hogy folytassam az evést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kicsit hümmögök arra, amit mond, de úgy igazán kimondani is ki kéne a dolgokat, így lenyelem az aktuális falatot, és felelek.
- Az kellemetlen tud lenni. Mondjuk én nem hagytam ki a vacsorát, de így is éhes maradtam.
Ez pedig nagyon kellemetlen érzés volt. Olyannyira, hogy fel kellett kelnem, és el kellett jönnöm ide, hogy egyed jól. Hát igen, az élet nagyon, de nagyon kegyetlen. Viszont sikeresen ideértem, nem kapott el senki, és van olyan kaja, amit enni akartam. Na igen, azért a kárpótlás is megvolt. Ráadásul olyan ember követett, akinek semmilyen joga nincs büntetni engem, ám ha lebukunk, akkor ugyanúgy szív ő is.
- Persze.
Az első szendvics végénél járok, már most is egy kicsit tele vagyok, de hősként megküzdök majd a kihívással. Felkelve visszasétálok hozzá, egy kis vigyorral arra, hogy a nutella életmentő. Nem vagyok az az édességes típus, de azt meg kell hagyni, hogy a nutella jó dolog, például a palacsintába. Egy röpke pillanatig átfut az agyamon, hogy mennyire ennék palacsintát, azonban ténylegesen nem fogok nekiállni csinálni. Azért az már biztos lebuktatna minket.
- Vele ellentétben én könnyedén leemelem a hatalmas üveget. Nem csoda, hogy ilyen magasan van, csak néha kapunk a jóból, még akkor is, ha a koszt kifejezetten ízletesnek mondható. Viszont sikerül simán levennem, így át is adom neki, nehogy itt összeessen nekem, ha már ekkora utat tett meg, ilyen veszélyes időpontban érte.
- Szívesen adok a szendvicsemből is. Én kezdek tele lenni, már csak egy felet tudok max megenni.
Azért ha nem vacsorázott, akkor tudom, hogy nem árt, ha eszik valami hétköznapibb, táplálóbb kaját is, nem csak nutellát. Viszont ez már az ő döntése, én nem szólhatok bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- A mérgezés nem az én műfajom.
Jegyzem meg egy bujkáló mosollyal. Igaz azon eddig nem gondolkoztam, hogy mégis miként intéznék el valakit, ha el kellene. Az biztos, hogy nem a mérgezés lenne ugyanakkor, amit tennék, mert a lassú és a gyors mérgeknél is szenved az áldozat, és a vége undorító, én meg szeretem, ha a dolgok szép simán lezajlanak. Óóó te jó ég! Gondolatban megrázom a fejem. Mikor lettem én ennyire elvadult? Régebben ez nagyon távol állt tőlem, most pedig a hónapban már másodszorra gondolok bele abba, hogy valakinek kellemetlenséget okozzak, ráadásul ez most a halála. Nem kellemes.
Ahelyett, hogy aggodalmaimat megosztanám a lánnyal, vágom ketté a szendvicset, és a nagyobb felét egy másik tányérra átpakolva tolom a lány elé. Én már ettem egy nagyot, ő pedig jó lenne, ha enne valami táplálót is, nem csak nutellát.
- Igen, Williamnek, te pedig...öhm… Kaetlyn?
Vagy valami ilyesmi. Nem feltétlenül vagyok benne biztos, hogy a „Kétlin” jó válasz volt, de közel állhat a valósághoz. Legalábbis így belegondolva. Az extra kinézetű embereket meg szoktam jegyezni magamnak, bár fogalmam sincs, hogy miért.
- Elméletileg de. Mindig van itt legalább öt manó, de inkább egy egész sereg. Én is csodálkoztam. Először azt hittem, valami csapda, de már jó ideje itt vagyok, és semmi.
Egy kicsit még a vállam is megvonom, bár be kell vallanom, hogy azért odabent zavar a dolog, de ilyen aggodalmakról sem szoktam beszámolót tartani.
- Mi a jó a nutellában?
Kérdezem inkább. Én nem vagyok az az édességkedvelő arc, de például a húgaim igazán sokszor fogyasztják. Biztos valami különleges hatással van a lányokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Esetleg? Ki kell állnom a hét próbát?
Kérdezem vigyorogva, mert hát nem is tudom elképzelni, hogy mi más akadálya lenne. Mondjuk az kicsit ciki, hogy nem találtam el a teljes nevét Kaelyn, egy életre megjegyeztem viszont, ami azért egy pozitív dolog, bár a baki nélkül jobb lett volna. Hihetetlen, hogy ez most mennyire zavar, máskor maximum megvonom a vállam, úgy tűnik ma valami érdekes este van, lehet telihold.
- Igen, a nyugalom tényleg jó. Engem elég gyakran idegesítenek azzal, hogy körbeugrálnak, néha olyanok, mint a kisebb testvéreim. A hat év alattiak.
Mivel apám jó párszor megházasodott, van jó pár kisebb testvérem, és ahogy a bagoly a minap rámutatott, eggyel nőtt a számuk, bár nevetségesnek gondolom, hogy egy bátyám korabeli nő szült neki gyereket. Olyan ez, mint valami groteszk film, bár ez igaz az egész életemre, ha azt nézem, hogy milyen „karriert” futott be az apám ezen a téren.
- Ne tarts ettől. Mármint erre elég jó esély van, de ha aggódsz miatta, akkor bevonzod a negatív dolgokat, és akkor be is következik. Anyám valami ilyesmi nézet szerint éli az életét.
És ezt próbálta ránk is átragasztani. A válás előtt volt ilyen rosszabb passzba, be is következett a válás, aztán arra rá két hónappal kezdte el máshogy látni a dolgokat, és azóta ez az általános felénk. Amúgy van is benne valami, mert tényleg ez a helyzet.
- Én a chipsre szavazok inkább. Imádom, amikor a tartósítószer szétolvad a számban.
Még kacsintok is a kijelentésemhez, bár így este lehet, hogy túl fáradt a poén, de amúgy tényleg, éljen a chips, meg a feltalálója, aztán pedig a tejfölös – hagymás ízesítés kitalálója. Mert valljuk be, egy jó kis hagymás – tejfölös chips miatt egyből összefut a nyál az ember szájában.
- Az szép kihívásnak hangzik. Megvallom, magát az édes ízt nem kedvelem.
Néha, nagyon néha eszek, de alapvetően a cukros – mázas – csokis dolgok nagyon hidegen tudnak hagyni.
- Tisztelem persze a csokiszeretetet, de ne kényszeríts, mert csúnyán elbuksz.
Ez az egy biztos, ha a családomnak tizenkilenc év alatt nem sikerült megszerettetni, akkor másnak se fog.
- Hogyhogy edzel? Sportolsz is? Kviddics?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem sok minden történik velem mostanában, amióta mesterképzésre járok, igen csak szakirányosan tanulok, és érdekes is, mégis valahogy az érdekesség mellett unalmasság is van. Valahogy minden olyan szürke, olyan egyszerű, csak az órarendem emlékeztet arra, hogy milyen nap van. Én is érzem, hogy ez nem jó, de hát nem egyszerű kimozdulni ebből az állapotból. Tudom, hogy változtatnom kellene, de az - hiába mondják, hogy csak akarás kérdése - mégsem egyszerű. Viszont vannak már pozitív lépések.
Például megkerestem a javasasszonyt, hogy gyakornoki időmet itt tölteném, eldöntöttem, hogy nem akarok egyetemre menni, legalábbis most még nem, felírtam egy csomó mindent, amiről írhatnék az Edictumba, próbálok több és több időt együtt tölteni Norinával, ami ugye a tanulás és a kedvem negatívba hajlása miatt nem könnyű, illetve jelentkeztem egy hirdetésre, melyet megláttam a hirdetőn. Banda tag leszek. Ha már kötelező jelleggel fel van nekem írva a zene, mint dühkezelés, akkor legyen belőle hasznom is. Ha csak magamnak játszom, akkor néha elvesztegetett időnek vélem, ám így, hogy több emberrl ülök össze, akkor ez átváltozik hasznossá. Egyrészt a zenémet összehangolom másokkal, fejlesztem a kompromisszumos készségemet, illetve társaságba is kerülök, ami remélem az a lefelé görbülő gondolatfelhőt átfordítja felfelé.
Ennek a pozitív gondolatnak a rabságában indulok hát el a társalgóba, kényelmesen bandukolva, hiszen igazából bőven ráérek még arra, hogy odaérjek, jellemzően korábban indultam el a tervezettnél, viszont hoztam magammal könyvet, így a várakozás inkább kikapcsolódás. Odabent nincs senki, így kényelmesen elterpeszkedek a kanapén, közel a ropogó tűzköz, lábammal megtámasztva az asztal élét. A könyv, aminek már a végén járok egy mugli írónő, Lois Lowry műve, a sorozat harmadik kötete, a Hírvivő. Szeretem ezeket a könyveket, önállóan is megállják a helyüket, mégis összefüggnek egymással. Tanulságosak és elgondolkoztatóak, mégis könnyed a stílusa, így nagyobb kihagyás után is érthető és felidézhető, hogy mi is történt eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Hello.
Egy pillanatra pillantottam csak fel a könyvemből, amikor egy lány köszönt rám. Nem Scar volt, hanem Fanni, akiről tudtam, hogy alsóbb évfolyamba jár, mint én, és hogy Eridonos. Láttam már néhány meccsen, hiszen az Eridon meccseire kötelező volt kijárnom. És igen, még élveztem is, de pszt, az ilyesmit nem valljuk be. Viszont volt még vissza egy fél oldal, így szememmel gyorsan végigfutottam rajta, mert sejtettem, hogy ha már itt van, akkor beszélgetni is fog velem, elvégre ennek a helynek is az a neve, hogy társalgó. Nem gyakran fordulok meg itt, pedig lehet, hogy kellene.
- Öhm, igen. Te is?
Épp csak, hogy visszakérdeztem, meg is érkezett az ötletgazda, így a könyvet becsukva, magam mellé tettem, és felpillantottam a hadaró rellonosra, aki villámgyorsan bemutatott minket egymásnak. Azért az udvariasság megkövetelte, és biccentettem is Fanni felé, noha ugyebár a futólagos ismeretség már megvolt. Engem meg nem nehéz megismerni, hiszen a családi képek újabban ott virítanak mindenhol, amióta a „mindig kedves és szexi” Maxwell Payne-nek megszületett legújabb gyermeke, a sorban a tizenegyedik, ráadásul az újdonsült asszony fiatalabb, mint a férfi elsőszülött gyermeke. Nagyon sok minden ilyen szemetet láttam mostanában, és bármennyire is igyekszem elkerülni, hogy beazonosítsanak, már gyerekként is pont ilyen unott fejem volt.
- Melodimágus.
A szó maga ismerős, tudom, hogy vannak emberek, akiknek van ilyen képessége, viszont pont ennyire is merültem bele. Nekem nincs, a környezetemben nincs, szóval nem érdekel. Úgy tűnik, érdekelnie kellett volna, mert most kicsit zavartan pillantok fel a lányra.
- Aaaz olyan, mint a vélavér? Hatással van az emberekre?
Nem tudja irányítani. Ez a rész azért nagyon nem bíztat engem, Olyan, mintha valami hatalmas fegyverről beszélnénk, legalábbis a légkör most egy pillanat alatt olyan lett, én pedig most egy kicsit lemaradottnak érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kell egy pár perc, hogy végiggondoljam mit is mondott, és valljuk be, Fanni reakciója se volt a legmegnyerőbb. Az a lány egy kész édességbomba, és ha ő ilyen kérdét tesz fel, akkor nem lehet csak úgy legyinteni.
- Fegyverként.
Inkább kijelentem, mint kérdezem, mégis van benne egy kis görbület, így ha a másik fél megválaszolja, akkor sincs semmi baj belőle. Mondjuk annak örülök, hogy nem olyan, mint a véla vér. Arra szerencsére nem vagyok annyira érzékeny, mint sokan, de valljuk be, nem igazán szeretném elszúrni a dolgokat Norival. Így pedig oda kell figyelnem arra, hogy mi milyen hatást tud kiváltani, mert tudom, hogy őt akarom, de azt is, hogy milyen könnyen kiszáll az ember agyából a vér.
- Nem veszélyes, hogy mindent ilyen hangosan hallasz? Gondolom ez olyan, mint a nem melodisoknál, azért a füled eléggé érzékeny, és ha mondjuk próbálunk, ott nem éppen a csendes mantra lesz az elsődleges irányvonal.
Legalábbis a hirdetés nem erre utalt, én pedig az ilyen nyugis dolgokba még csak nem is illek bele, szóval mindenképpen kellene egy kis pörgés, és ahogy ránézek kedves Eridonos kolleginámra, úgy nézem, hogy neki is.
- Nos a helyzet az, hogy gyógyítónak tanulok, és ameddig nem akarod lerobbantani a kezeimet, addig szerintem jól megleszünk.
Engem az ilyen furcsaságok nem tudnak eltántorítani, úgyhogy nem hiszem, hogy ezért már a megalakulás pillanatában fel kellene oszlanunk. Az viszont a lányokon múlik, hogy ki mennyire vállalja be a dolgot.
- Van amúgy erre tanár a suliba? Vagy valaki a faluban?
Nem igazán vagyok járatos a tanárokban, akik engem nem tanítanak. Jelenleg minden lehetőségemmel a kitűzött célom felé kormányozódok, és az ilyen dolgok nem éppen a választott terület részei, viszont szeretem, ha új információhoz jutok, így figyelmesen hallgatom a másik két felet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Bizony, így legalább több marad nekem.
Nekem meg legalább nem kell olyan kellemetlenül éreznem magam, hogy nem fogadom el. Van az úgy, hogy az ember egyszerűen nem kíván valamilyen ízt, és hihetetlen, de nálam ez az édes. Nem vágyom utána, viszont a sós és csípős ízeket nagyon kedvelem. Az ásítást nem tudom nem figyelembe venni, sőt át is ragad, azonban én elfojtom, csak a vállam rándul össze tőle egy picit.
- Nem, nem igazán. Futok, de nem versenytávokat, csak napindítónak vagy naplevezetőnek. Elég rendszertelenül, amikor éppen sikerül beiktatnom. Nem igazán foglal le. Viszont úgy érzem, hogy jobban járok, ha nem packázom veled.
Nem igazán értem, hogy a lányokat miért érdeklik a durva sportok, de ugyanakkor nem is ítélkezem. Azt viszont fontosnak tartom, hogy meg tudják védeni magukat. Gondolom sokan ezért kezdik el őket. Vagy lehet, hogy azért, mert erősek akarnak lenni. Eddig bele se gondoltam, most mégis fürkészve nézek a törékeny lányra, az alakja nem olyan, mint akiből nagy erő jönne ki, de gondolom, pont ezért kell tartani tőle, mert okozhat meglepetéseket.
- Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mennénk, későre jár, ettünk is.
Jegyzem meg, miután végez, és épp készülnek leragadni a szemei. Ha itt elalszik nekem, és kézben kell visszavinnem, és úgy kapnak el, akkor az biztos, hogy egy igazgatói túrával is megfejelt büntetés lenne, ahhoz pedig semmi, de semmi kedvem. Így hát szépen elküldöm a piszkos tányérokat és evőeszközöket a mosogató felé, ahol a többi tányér is "fürdik", majd a lány társaságában, egy alapos körbenézés után kilépek a folyosóra. Az alagutakat használva, együtt jutunk vissza a hálókörletünkbe, így egy sikeres, büntetőmunka nélküli utóvacsorát tudhatunk magunk mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Már épp megszólalnék, hogy nekem tetszik a The Tragedy of Angels, ám épp csak kinyitom a szám, Scar már ki is fejezi a nemtetszését. Azért vetek egy bátorító pillantást Fanni felé. Szerintem nem volt rossz, elég tragikus tudok lenni, viszont a másik kettő is szimpatikus, amit a rellonos mond. Ez a baj velem, hogy az ilyenekben minden jó, egészen addig, amíg a nevünk kerüli az édességek és barbie babák méltatását. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de az ilyen irányzatokat túlzásnak érzem.
- Én az ilyen elnevezésekhez nem vagyok elég kreatív. Rám eddig mindegyik passzolt.
Legalábbis ha hiszünk a gonosz pletykáknak, hogy egy érzelemmentes, sőt szív nélkül született szobor vagyok. Aljas pletyka lányoktól, akiknek a közeledését észre kellett volna vennem. Most meg persze, hogy van párom, egyből mindenki rossznak állít be. Fene se érti a világot.
- Tudom, hogy ezzel nem vagytok beljebb. Igazából a menő mágus bandák legtöbbjének szerepel egy mágikus lén vagy egy komolyabb mágusvilág beli esemény a nevében szerintem, nekünk is bele kellene tennünk valamit. Valamelyik dallamos, de megjegyezhetőt, ami nem rövid, de nem is hosszú. Ashwinder vagy billywig.
Van egy pár ilyen. Ezeket mindig egész könnyen megjegyeztem, és egész jól szerepeltem velük, mert mindegyikhez költöttem egy kis versikét. Persze nem olyan nagy számok, hogy abból egy nap verseskötet legyen, de magamban mondta a verset, egész jól tudtam felelni vagy éppen varázstani alapismeretek vizsgán brillírozni.
- Hömp?
Épp csak egy pillanatra pillantottam el a lányokról, csak, hogy egy kicsit megmozgassam a fejem, mire visszapillantottam, Fanni már nem volt sehol. Bealudtam volna? Csak így, hirtelen? Esküszöm az előbb még éber voltam, és csecsemő sem vagyok, hogy beálljon a tejkóma. Már épp megkérdezném Scart, hogy ugyan hová lett az eridonos, amikor amaz felkiált, én meg úgy megijedek, hogy majdnem eltaposom.
- Fanni?
A lány mellettem térdel, ami azért elég zavarba ejtő tud lenni, ha az ember nem számít a jöttére, és popóját kinyomva harcolt valamivel ami a székem alatt van. Felpillantok Scarlettre, majd vissza Fanni hátára, és amikor felül, és megjegyzi, hogy nem éri el, készségesen felállok, és a fotel mögé lépve, vigyázva, hogy ne csapjam arcba őt, magam felé döntöm, annyira, hogy kényelmesen ki tudja szedni a ceruzát.
- Remélem, hogy rajzolsz nekem cserébe valami szépet.
Kacsintok is felé egyet a kijelentésemmel, majd visszaeresztem az ülőalkalmatosságot, és visszahelyezkedem rá.
- Figyelünk, főnökasszonyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elégedetten és kissé illetlenül széles vigyorral néztem végig, ahogy Fanni hasra vágódik, és megszerzi a ceruzáját. Örülök, hogy segíthettem neki, így talán már rá tudunk koncentrálni a névválasztásra is. Visszaeresztettem a fotelt, amikor már kikerült alóla a lányka, és visszaültem.
- Megbeszéljük, rendben?
Nem is kevés ötletem van, és ha tényleg olyan jó, mint amilyennek hiszem, akkor ő az én emberem, hogy a házban elkészítse a dekorációt. Még csak bútoraink vannak, meg persze ruháink, pár személyes tárgy, de jó lenne néhány képpel feldobni a helyet. Viszont most tényleg térjünk vissza a jelenbe, beszélgetni még bőven lesz időnk.
- Igen, ez a #Kappa nagyon tetszik, ez az, ami kell nekünk!
Csapom össze én is elégedetten a tenyeremet. Ez a Kappás megoldás nagyon király, és így benne vagyunk mind a névben végül is. Többfélék vagyunk mi is, fiatalos, megjegyezhető és figyelemfelkeltő egyszerre. Ez a mi utunk.
- Milyen jót tett neki, hogy megszerezhette a ceruzát.
Vigyorgok rá Scarra, és abban a pillanatban el is kapom a pillanatot, amit ha Fanni nem is kap el, nekem munkaköri kötelességem, hogy észrevegyek, viszont tenni nem teszek semmit, hiszen nem csaphatunk át ebbe azonnal.
- Viszont az a nagy helyzet, hogy nekem három perc múlva a bejárati csarnokban kell lennem, különben átavanzsálhatunk lánybandába.
A múltkor összekaptunk egy kicsit, én voltam a rosszfiú, de a fenének se vállaltam volna fel napokkal később Norinának, így aztán most igyekszem a kedvébe tenni, és nem elkésni.
- Legközelebb akkor már próbálunk is ugye?
Fordulok a lányokhoz, miközben kifelé haladunk, kicsit lassítok, hogy előre engedjem Fannit és Scart, de utóbbinak megérintem a karját egy pillanatra.
- Héj, láttam, amit láttam. Ne intézzek valami vizsgálatot neked? Tudod, én most orvosira járok, és a gyakorlati helyeimen elég szabad kezet kapok. Nem kötelező, gondold át.
Persze nem kényszerítem, mert hát ki vagyok én ahhoz, de a rosszullétekre egyből elindul bennem a vezérhangya.
- Nos, hát akkor legközelebb. Fanni, majd kereslek.
Kacsintok egyet búcsúzóul, de aztán csak gyorsan elsietek a bejárati felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szeretem, hogy rám mestertanoncként kevesebb kötelesség hárul, illetve kevesebb szabálynak kell eleget tennem, mint amikor még alapképzéses voltam, éppen ezért lazán flangálhatok még kint takarodó után is. És ha már itt tartunk, elmondom, hogy flangálok is, mert éppen most érkezett meg az a szállítmány kötszer és gyógyfőzet, aminek reggel kellett volna.
Egész nap hiába vártuk, a kandallón át próbáltuk felvenni a kapcsolatot a feladóval, de az is olyan nehézkesen ment, hogy már majdnem feladtuk. Amióta van az az ügy Leonnal, nagyon nehezen boldogulunk, érezhetően kevesebb a hozzáértő. Persze ez remek alkalom nekem, hiszen így gyakorolhatom untig az elméletet a gyakorlatban, de azért volt pár rázós helyzet. A múltkor is az a hármas átkozódás. Valami civakodás volt, az egyik gyerek majdnem teljesen eltüntette a másik csontjait, és kis híján elvesztettem őt. Kemény küzdelem volt.
Dél fele végül sikerült létrehozni a kapcsolatot, állítólag olyan hihetetlen viharok voltak országszerte, hogy több bagoly is visszafordult, vagy elvesztette a csomagját. Nagyon nagy a káosz, és nem ígérték azt sem, hogy egyben megérkezik az, amit rendeltünk. Végül csak sikerült viszonylag egyben megérkeznie. Ami az időjárást illeti, itt meg még csak most kezd valami lenni, egyelőre dörög, villámlik, de csak szárazvihar van. Talán majd később. Mindenesetre én a csomagokkal felszerelkezve haladok a néptelen folyosón, közben nézem a villámokat, szépek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az előbb egy olyan hatalmas villám volt, hogy én csak így pilláztam, hogy azta. Jó lenne, ha megjönne az az eső, mert vannak páran a gyengélkedőn, akik nagyon durván frontérzékenyek, és hiába szeretnék rajtuk segíteni, egyszerűen nem megy. Van olyan, aki csak bealudt, más vergődik, megint más már csak vizet hány, de azt intenzíven, és figyelnünk kell, nehogy kiszáradjon. Újabb villámlás, újabb pillázás, aztán a következő pillanatban már azon pillázok, hogy áll előttem egy lány. Megint csak azta.
- Helló.
Fogalmam sincs, hogy mikor került ide, de be kell vallanom, nagyon meglepődtem rajta, azonban profi vagyok, dehogy vagyok, sosem gondoltam, hogy színész leszek, de igyekszem rendezni a vonásaimat.  
- A gyengélkedőre, kifogytunk pár dologból.
Nem is kevésből, megemelem a dobozokat, melyek a csodás bájitalokat, kötszereket rejtik, de ahelyett, hogy továbbindulnék velük, csak a párkányra teszem őket, és kinyújtva a kezem a lánynak, bemutatkozom:
- William Payne, örvendek.
Fogalmam sincs, hogy a nevem vált-e ki csodálkozást. Sokszor még most is, pedig az első iskolai napom is már vagy hét éve volt. Anyukám híres, újságíró a Szombati Boszorkánynál, a mostohaapám ismert szakács, apám pedig az egyik legismertebb playboy, talán csak Petre Flaviu előzi meg, amikor apámnak éppen nem születik újabb gyereke. Vannak olyanok is, akik nem ismerik ezt a nevet, és nem kell zavartan magyarázkodnom. Megvallom ezt egy kicsit jobban is kedvelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Nagyon szép neved van, olasz?
Csak tippelem, de eléggé olasznak hangzik.  Ahogy így kimondja, egyből az ugrik be a fejembe, hogy ő bizony nem más, mint egy olasz lányzó. Apámnak van egy olasz volt felesége, vagyis két féltestvérem félig olasz, így ezért merem ezt a tippet adni. Persze az ő nevükön nem érződik, hiszen mind a ketten a "Payne" nevet viselik, fél vagy mostohatesójuk pedig nincs, így igazából, ha az ember nem tudja, hogy az anyukájuk olasz, nem tippelné be.  
- Igen, itt igen. Hogy el tudjak kezdeni dolgozni, mert az egyetemen is tanulok, orvosira járok és gyermekgyógyászatot céloztam meg.
Meg persze vannak még ezzel céljaim, mint a rendelő a faluban, de ez még hosszú évek kitartó munkája. Nem is merem tovább szaporítani a szót, mert már ettől a felsorolástól is úgy szoktak rám nézni az emberek, mintha legalábbis egy hatalmas Augurey ülne a fejem helyén és ő válaszolgatna.
- Hogyhogy a Bagolykő?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem nyomja el a hangom a dörgés, közeleg a vihar, ami a lenti fájós fejeknek ugyan megnyugvás, de szegény baglyok eléggé viharvertek voltak.
- Kérek, naná! És köszi.
A szám széles mosolyra húzódik, imádok új emberekkel megismerkedni, legyen az bárhol és bármikor. Egy új mestertanoncot pedig mostanában dupla öröm, mert valahogy úgy érzem, hogy kikoptak a környezetemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Nagyon szeretem a gyerekeket, ha eljön az idő, én is sok gyereket szeretnék, nekem is van kereken tíz testvérem. Bizony.
Nagyon durva ebbe belegondolni, és igen, mindig, mikor elmesélem, belegondolok, meg amikor karácsonykor ajándékot kell venni. A másfél évestől a huszonöt évesig elég tág az igényskála. Nem igazán a pénz zavar, mert gyakorlatilag én is pont annyi ajándékot kapok vissza, szerintem pont annyira hasznosan, mint amit én adok. Pedig nagyon igyekszem, és engem éppen ez az izgalom motivál a tökéletes ajándékok megtalálására, de van, akivel tényleg csak évente pár napot töltök, fogalmam sincs, mire vágyik.
- Eddig nem volt vészes, persze nem vagyok normális szerintem sem, de nem akartam éveket halasztani, sem ezt félbe hagyni, meg aztán itt van a gyakorlati helyem is, szóóóval így kényelmesebb.
Mondjuk a sok beszéd lerövidítését még mindig gyakorolnom kellene, de már jobb, mint régen, ahol egy levegővétellel egy élettörténetet képes voltam ledarálni, meg az se lenne rossz, ha egy kicsit visszavennénk Willből, és előtérbe helyeznénk Linát, ezért a mondandójára visszakérdezek, és amíg válaszol, kortyolgatom a teát.
- Vendéglátást tanulnál? Mi érdekel a legjobban benne?
Lilith neve ismerősen cseng, de szerintem azért, mert hallottam már, vagy lehet, hogy láttam a kartonját. Kicsit ingatom a fejem, végül csak annyit mondok:
- Ismerősen cseng.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Évente csak kétszer vagyunk együtt hosszabb ideig, más - más országokban élünk, a nagyobb testvéreim már házasok, a kisebbek meg eléggé gyerekek még.
Ha úgy tetszik, én vagyok a következő, akinek illendő volna már házasságot kötnie, de nem, én még olyat biztos, hogy nem fogok csinálni. Első a tanulás, ha már minden stabil lesz munka fronton, na majd akkor, de addig nem. Elég most a ház, amit csak negyedrészt lakunk, az együttes, mivel olykor nagyon küzdünk, máskor meg nagyon könnyedén vagyunk. Bonyolult egy biznisz ez. Viszont élvezem, még most is, pedig féltem, hogy megunom a lányokkal való munkát, vagy mostanra összeveszünk, mert annyival másabbak vagyunk, de nem, határozottan nem.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy a faluban vállalj munkát? Van lent két vagy három étterem is, szerintem a Pillangóvarázs eléggé bejönne neked, a tulaj úgy tudom szuperkedves és nyitott is.
Persze ezek csak ilyen hallomásból származó pletykák, de gondolom nem véletlenül vannak. Nem nagyon ismerem a nőt, sosem láttam, vagy beszéltem, vagy ha igen, akkor fogalmam sem volt róla, hogy ő az. Zoey. A nevét mondjuk kifejezetten imádom, gyönyörű név, amit szívesen adnék a gyermekemnek is.
- Ő is eridonos? Mert akkor sajnos nem tudok segíteni, én a Rellon ház tagja vagyok.
Meg leginkább mindenhol lakom, hiszen néha az egyetemi koliba, néha a faluba, néha itt fent. Vándorolok, de ez már igazán mellékes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Nem, ez nálunk egy kicsit bonyolultabb.
Ösztönösen megvakarom a fejem, mert ez mindig ilyen nagyon furcsa téma. Alapból nem zavar, mással is megesik, hogy elválnak a szülei, és esetleg újraházasodnak másokkal, de apám esetében jó pár mással, és anyám is már a második volt a sorban. És amikor ezt így elmesélem, furcsán néznek rám.
- A két húgommal, meg a két mostohabátyámmal éltünk együtt sokáig. Aztán én ide kezdtem el járni, utána a húgaim is, a bátyáim meg már végeztek is, és őket igazából bele se számoltam a tízbe.
Mondjuk lehet nem nézne rám olyan furcsán, mint amennyire sejtem, hogy furcsán fog rám nézni. Na de most már ez van, inkább az örömködése és a lelkesedése felé fordítom a figyelmet, és éppen hozzátenném viccesen, hogy egy galleon és egy ingyen süti a közvetítői díj, amikor megölel. Először elkerekedik a szemem, de aztán gyorsan reagálok, és visszaölelem őt. Aranyos lányka, mindig öröm ilyen kedves emberekkel találkozni, és ahogy megölel, abban a pillanatban koppannak is az első esőcseppek az ablakon, majd egy pillanat alatt zuhogni kezd, elárasztva a folyosókat friss föld és esőillattal.
- Ezt nevezem! Körülbelül hat beteg sóhajtott most fel hálásan a gyengélkedőn. Lehet gyakrabban kellene embereket ölelgetned.
Rákacsintok, mert tényleg tetszett ez a hirtelen jött pillanat, amikor minden összeér. Ez nagyon aranyos volt így, és imádom ezeket az aranyosságokat.
- Ha gondolod, valamelyik nap elkísérlek. Egyeztetjük az órarendünket, és amikor jó, lenézhetünk.
Én amúgy is lent lakom, szóval nekem nem nagy kitérő, hiszen szinte mellette megyek el, amikor megtisztelem az otthonomat a jelenlétemmel.
- A rellon? Eléggé szarkasztikus a humor arra. Szeretnek keménynek látszani, de a legtöbb srác egyből nyálgéppé vált, ha egy lány szóba áll vele. A legjobb arcok a kviddicsesek ott. Persze csak szerintem. Én elvoltam vele az elmúlt években, de nem nagyon voltam aktív tag, mert a tanulásra koncentráltam. És az Eridon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Miért jobb?
Kérdezem egy újabb korty után. Finom ez a tea, határozottan. Én már régen nem ittam, talán ezért is esik kétszer olyan jól. Mindig érdekel, hogy aki külföldről érkezett, miért választotta ezt a helyet. Persze rólam is sokan azt feltételezik, hogy bevándoroltam a Bagolykőbe, pedig életem első pár évét leszámítva itt élek, anyai részről magyar vagyok, szóval épp csak egy hajszál választ el attól, hogy Szépvölgyi Vilmos Eriknek hívjanak. Mondjuk tény, a William némiképp fiatalosabbnak hat. De a nevemen kívül elég jól eligazodom Magyarországon, folyékonyan beszélem nyelvet, és nem ütköztem még komolyabb akadályba.
- Végül is, lassan itt a vizsgaidőszak, szeretem az elején letudni a vizsgákat, így utána egész ráérősen el tudlak kalauzolni. Van jó pár érdekes hely a faluban. Például a falatozóban minden nap más ország ízei szerint főznek, ami szerintem szuper, mert egy csomó konyhát meg lehet kóstolni, meg vannak randihelyek, például ha sétálós típusú lány vagy, akkor az Árnyas sétányt mindenképpen meg kell nézned. De majd összeállítok akkor egy ilyen „turistakalauz” szerű valamit, amiben lesznek tippek és praktikák is, hogy tényleg azt kapd a pénzedért, amit szeretnél.
Egész jól belejöttem az itteni életbe. Vannak bónuszfüzeteim meg kártyáim, tagságik, amikkel hatalmas kedvezményeket is magaménak tudhatok, így aztán igazán kényelmes az élet a faluban, és amit külön imádok még benne, hogy mindenhol kedvesen mosolyognak rám.
- Tetszik az ajánlat. Ha nem tökfőzelék, benne vagyok.
Azt ugyanis ki nem állhatom. Bármilyen más módon megeszem a tököt, de főzeléknek ki van zárva. Az szerintem bűn az emberiség ellen, de hát már meg például a karfiollal van így, mert, hogy agyra hasonlít, viszont engem nem igazán tud érdekelni, láttam már agyat, és nem utáltam meg a kedvenc ételemet.
- Irigylem a családodat. A rellonba van pár jó arc, Mini, Colton, a kviddicsesek, meg van pár nagyon furcsa.
Norinka miatt elég sokat vagyok a kviddicsesek közelében, úgyhogy körülbelül én velük tartom a kapcsolatot, a többieknél meg szemlélődő vagyok.
- Azt hiszem a Levitát, vagy ha oda nem fogadnak be, az Eridont. És te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Lina

- Én doktor leszek, ha nagy leszek, de nem a bűbájoké.
Az én szívem a gyógyításé, de őszintén csodálom azokat, akik képesek hosszú hónapokat, sőt akár éveket tölteni a tökéletes bűbáj kifejlesztésével. Nekem nincs ennyi türelmem, épp ezért is nem a kutatás felé vettem az irányt, hanem az alkalmazottéba.
- Áh, ha nem szereted, nem éri meg. Szerintem csak akkor lehetsz boldog, ha ezt szívből csinálod. Ha a munkád a szenvedélyed, akkor sokkal inkább vagy boldog, mintha morcosan bejársz és alig várod a munkaidő végét.
Én már nagyon várom a végzős évemet. Két tárgyam marat itt, a többi mind a gyakorlat. Persze ez azt is jelenti, hogy az egyetemen is kevesebb tárgyat veszek fel, de hát majd bepótlom, tudom, hogy be fogom, mert én az a fajta vagyok, aki nem bírja ki, hogy ne bizonyítsa be, meg tudja csinálni. A reakciójára elnevetem magam, aranyos.
- Rendben, mehetünk mindenhova. Nem egyszerre, hanem olyan szépen, beosztva.
Próbáltam már, hogy végigeszek mindent, de az nem jött be annyira. Egy idő után teljesen tele voltam, nehezen mozogtam, és az ételek nem örömmel töltöttek el, hanem furcsa, morgós kedvetlenséggel. Két napig feküdtem utána, és őszintén szenvedtem. Erre nincs szükségem.
- Persze, imádom az olasz kajákat. Eleve tészta párti vagyok, úgyhogy velem könnyű dolgod lesz. És igen, kérek.
Engedelmes gyerekként odanyújtom a poharamat, majd a töltés után megemelem, rá iszok, és az új ismeretségünkre.
- A párom, legalábbis amikor utoljára láttam, még az volt.
Mostanában a sok munka, meg a sok tanulás, a különböző szakok és a kviddics miatt keveset találkoztunk, folyton váltottuk egymást. Az egyikünk a másik mosatlan edényéből, vagy a hirtelen bevetett ágyból, esetleg a nedves fürdőszoba padlóból láthatta, hogy a másik még megvan. Aztán majd lesz ez így sem.
- Rengeteget, viszont sajnos most vissza kell mennem, kinyírnak, ha nem ér oda a csomag.
Felemelve a pakkot igyekszem úgy elrendezni, hogy ne akarjon leborulni. Nincs már olyan messze.
- Küldök majd egy baglyot, hogy ne felejtsük el egymást. Ha viszont megnéznél egy igazán szép helyet, akkor a fénylő lelkek udvarát javaslom. Az valami gyönyörű. Akkor dobom a tollast. Szia.
Mosolygok rá még egy utolsót, mielőtt megindulok a kupaccal a cél felé. Ma még van jó pár dolgom sajnos, pedig szívesebben sétáltam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az elmúlt napok egész nyugodtan teltek, Lori majdnem mindent rám hagyott ennek örömére. Neki most éppen a szokásos éves beszámolóját kell körmölnie, hogy éppen hány diák ballagott el, hány érkezett, ki az, akinek maradandó sérülései, allergiája, érzékenysége van, mekkora a változás mértéke, milyen bájital vagy hozzávaló, esetleg kötszer fogyott erőteljesebben, és kell nagyobb mennyiség az idei első és második negyedévre. Azt mondta, szívesen cserélne velem, én meg azt, hogy semmiképp sem szeretném körmöléssel tölteni a napom, de ha mindenképpen rám akar parancsolni, akkor természetesen megcsinálom. Szerencsére azonban ilyet nem tett, így az össz körmölnivalóm az, ami a nap folyamán történt. Egy kisebb verekedés és átkozódás, hangyányi bűbáj és bájitalbaleset és egy legendás lények gondozásán történt incidens, melynek következtében három nebuló került a gyengélkedőre. Ők hárman még mindig itt vannak, de a tanár mentségére legyen szólva, ő megmondta, hogy ez lesz, ne hergeljék, hergelték, most szenvednek. Talán reggelre az összes égésfoltot összehúzza a bájital. Eszetlen kölykök.
Ebbe a békés semmilyenségbe érkezik meg Noxen kisasszony, és vázolja gyorsan a helyzetet. A szemforgatás ösztönös, de nem szándékos, valószínűleg a betűkre koncentrált szemem is elfáradt. Nekem sem könnyű, műteni már nem fogok, mert egy egyetemi bájitalos baleset következtében a szemem túlságosan sérült, így maximum háziorvosi/gyógyítói vonalon mozoghatok. Miközben mellette haladok, kiengedem a laza copfba fogott hajamat, volt két szál, amit már percek óta húzott a gumi, majd kicsit megsimítva a tarkómat, nyugtázom, hogy az érzés elillant. a gumit csak lazán felhúzom a csuklómra, szerencsére ma sikerült egy semleges feketét kiválasztanom. A múltkor a nagy rohanásban élénkrózsaszínnel fogtam össze a hajam, és ennek örömére kétszer annyi diák is jelent meg a gyengélkedőn, mint normális lett volna. Csodájára jártak a rózsaszín hajgumis gyógyítónak.
- Szia.
Köszöntöm a lányt egy szakállas vigyorral, pont a múltkor mondták, hogy így kinézek vagy harminchatnak, de nem zavar. Közelebb sétálok hozzá, és megvizsgálom a művet, hümmögök egy kicsit, de em avatkozom közbe, az a jó, ha szórakoztatják a gyereket.
- Ma este bent kell maradnod.
Állapítom meg némi finom, ám számára biztos fájdalmas mozgulat következtében, amíg megvizsgálom, hogy mi is történt. Ellépek az ágytól, a sarokban található hatalmas szekrényhez, melyet kinyitva lenyílik egy kis asztalka is. Arra most nincs szükségem, így csak betolom, és beljebb lépve egy pillanatra eltűnök a női szemek elől. Mikor ismét láthatóvá válok, négy fiola bájitalt viszek felé, stílusosan a négy ház színében. Mind a négy matt színű, és minden, csak nem bizalomgerjesztő.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Fogalmam sincs, hogy mennyivel várnak másabbat, mint amilyen vagyok. Mármint gondolom az ember azt reméli, hogy a vizsgálója mond is neki valamit, a kötelezőkön kívül, mint például Noxen kisasszony, aki olyan barátságosan elmondja neki, hogy ez miért jobb, mint az. Én viszont nem nagyon tudok csacsogni. Van, amikor igen, ha jön egy olyan hullám, vagy egymásra hangolódás, de most elsősorban a problémával és nem az emberek természetével foglalkoztam. A megjegyzésére azért elvigyorodom.
- Én mindig inkább Aragorn párti voltam, de ha korábban kerültél volna ide, igazi indiánnal is találkozhattál volna. Az én diákságom alatt Uff nagyfőnök felelt a rendért.
Nem is nagyon akartunk bekerülni, mindig attól tartottunk, hogy majd valami ősi szellemidézős varázslatot hajt rajtunk végre. Persze ilyen nem történt, de azért, jobb félni. A bájitalokat leteszem a kis asztalkára, ami az ágy mellett van, majd felegyenesedve végigpillantok a matt csodákon.
- Mindegyik kombinált, azért tűnnek olyannak, mint a tempera. De ne aggódj, egész könnyen lecsusszannak. Mondjuk együtt nem ajánlom őket, mert az összes íz együtt nagyon kemény.
El is húzom a szám, mivel már én is ittam őket, tudom, hogy a kapkodás nem segít se az ember gyomrának, se az ízlelőbimbóknak, és még csak nem is gyorsul meg a folyamat.
- A vörös vérzések, gyulladások ellen van, segít eltávolítani mindent, ami elfertőződhet, és egyfajta védelmi réteget képez. Ezzel kell kezdeni. Utána jön a kék, mely hűsít, ellazít. Aztán a sárga, ami a művelet fájdalmas részét, vagyis magát a forrasztást, erősítést végzi, és az tényleg fáj, de ezért hoztam a zöldet, mert az nem csak fájdalomcsillapító, de egy pillanat alatt ki is üt, így csak akkor érdemes bevenni, ha nem akarsz érezni és nem akarsz ébren lenni. Menet közben bármikor bevehető.
Sokan vannak, akik például megnézik, hogy tényleg fáj-e, vagy épp azt akarják bizonyítani, hogy ez nem olyan vészes, ők erősekkel ennél. Eddig egyszer találkoztam egy megmaradt fiolával, de az is azért volt, mert a fájdalomba szó szerint beleájult a delikvens. Ott csak megfigyelő voltam, akkor Lori intézkedett, hogy tényleg ne történjen tragédia.
- Nem végzett rossz munkát, egyáltalán, de igen, egy mágiával teli helyen, nem túl tanácsos hosszan lábadozni. Jól tudom, ugye, hogy nemrég költözött ide?
Fordulok az utolsó kérdésemmel Evena felé. Egyrészt hallottam, másrészt láttam beköltözni, harmadrészt meg elég kevés ember járkál motorral errefelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A mai nap tökéletesen alkalmas arra, hogy leltározzak, hiszen egyedül vagyok, és gyengélkedő emberek sem szaladgálnak a közelben. Tökéletes. Természetesen az előírásoknak megfelelően felhúztam az egyenruhámat, a halványkék öltözet főlé a fehér köpenyt is. Bármikor jöhet bárki, ugyebár. Számítani nem számítok rá, így teljes nyugalomban, egyik fülembe dugott zenével, az ütemre dobolva a lábammal kezdem el összeírni a benti készleteket, míg egy másuk lapra elkezdem jegyzetelni azt, hogy mire lesz szükségünk, miket kell tartalmazni a következő szállítmánynak. Kellemes nap, jó zene, nyugalom, nem is kell más. Nem is nagyon figyelek a környezetemre, míg csak a lap aljára nem érek, akkor veszem észre, hogy Pamacska a puffskein ugrál az asztalon, jelezve, hogy valaki érkezett.
Összevonom a szemöldököm, miközben kikapcsolom, majd leteszem a lejátszót. Még mindig ugrál, szóval biztos, hogy van kint valaki. Kilépve egy pillanat alatt észreveszem a lányt, ahogy ott áll a két ágy között, és a karjából csöpög a vér. Már nem káromkodok, amikor meglátok valakit sebekkel vagy átkokkal. Az elején megdöbbentem, és ösztönösen szólásra nyitottam a számat. Most már nem. Odasietek hozzá, és finoman, a vállánál fogva ültetem le az ágyra.
- Szia, én Will vagyok, téged hogy hívnak?
Egy széket húzok oda, leülve vele szembe, finoman fejtem le az ujjait a vérző sebről, miközben kék szemeimmel a riadt bambi tekintetet figyelem. Szegény kislány, látszik, hogy mennyire megijedt. Remélem, hogy tudom majd enyhíteni a riadalmát.
- Bántottak vagy véletlen baleset? Nekem elmondhatod.
Közben igyekszem megvizsgálni az összevisszaságot, mely az alkarját borítja. Ez hirtelen bármi lehet, akár mágia, akár támadás, akár csak egy rossz mozdulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Abban biztos vagyok, hogy nem véletlenül történt, de lehetett hirtelen felindulásból. Magamról tudom, hogy nagyon nehéz természetem volt ennyi idősen, agresszív voltam, eltiltva a sportoktól, rendszeres zeneterápián próbáltak olyan megoldást találni, mellyel csökkent annak az esélye, hogy kárt tegyek valakiben. Azt hiszem, jót tett, hogy felfigyeltek erre, mert így most itt állok, pontosabban ülök, és egy nagyon fontos hivatásnak élhetek. Enélkül nem biztos.
- Cole... ő sok időt tölt Adrian Blackkel.
Ez ténymegállapítás, és nem kérdés, saját magam összerakom a képet, hogy ezzel együtt azt is, hogy lehet, a sok együtt töltött idő, a hormonok agresszivitást váltanak ki Coleból is, aki kamaszévei végén az utolsó nagy fellángolását éli. Talán az lenne furcsa, ha a húgai nem lennének sebesek az ő keze által. Éppen ezért nem is kerítek nagyobb feneket a dolognak, miközben felkelek, és a közeli szekrényhez lépek, nemi fertőtlenítőért, bájitalos krémért és kötszerért lépve. Kiveszek még egy ollót is, először az egyik szikét akartam, de végül nem nagyon érzem szükségesnek. Visszalépek, és megint leülök vele szemben.
- Egy kicsit csípni fog, de nagyon óvatos leszek. Egy este alatt helyrejön.
Először egy gyorsan összesodort és pamaccsá alakított gézdarabra fertőtlenítőt csepegtetek, majd ujjaimat jobban ráfogom a lány vékonyka csuklójára, és gyors mozdulatokkal kitisztítom a sebeket. Tudom, hogy csípi, éppen ezért a művelet után ráfújok.
- Ez pedig eléggé felmelegíti majd. Nem éget, csak olyan lesz, mintha nagyon meleg lenne a pulcsid, de reggelig nem szabad majd levenned a kötést, ez fontos, mert csak úgy gyógyul be teljesen. Figyelj, elméletileg el kell engedjelek, de ha úgy érzed, hogy jobb lenne a mai estét a tesódtól távol tölteni, akkor maradj itt nyugodtan ma éjszakára. Csak én vagyok itt, és nekem leltáraznom kell bent, szóval nem zavarna senki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Persze, a végzős év sosem könnyű.
Én is ott ültem a jelentkezési lapok felett. Mi legyen? Mugli egyetem vagy mágikus? Nappali vagy levelező? Végül a nagy tanácstalanságban minden lett. PTE is AMS is. Így kellett lennie. Most már a végén egyensúlyozok a történetnek, ha minden jól megy, a jövőév végére talán már néhány papírral gazdagabb is leszek. Hogy után mi lesz? Fogalmam sincs még. Lejár itt a mandátumom, szóval jó kérdés.
- Ne félj tőlem.
Mondom halvány mosollyal, miközben már csak azt várom, hogy a bájital némiképp beleivódjon a sebekbe. Legalább nem mágikus, már ez is jó. Könnyebben fog gyógyulni, reggelre nyoma sem marad. Amit haragos pirosból kellemes narancsba fakul, nekiállok bekötni.
- Nem zavarsz, hidd el. Ha éhes leszel, és szereted a salátákat, akkor abban a szekrényben találsz.
Mutatok a mágikusan hűtött szekrényre. Mindig hozok magammal pár félét, amit csak úgy összedobok, amikor unatkozom otthon. Felkelve visszatolom a széket a helyére, majd egy távolabbi ágy felé mutatok.
- Én azt a helyet javasolom. Mivel nincs most itt senki, azt választod, amelyiket szeretnéd. De eddig azon feküdtek a legkevesebben. Van ott pár könyv is. Azokat a szekrényeket úgyis csak reggel akartam átnézni.
Ott a fényt is maga állíthatja, és ha be is jön valaki, ott kellemesen elpihenhet, oda eléggé elszeparáltan lehet.
- Pihenj egy kicsit. Holnapra szebb lesz a világ. Ha bármi kell, akkor ott vagyok bent. Ja igen!
Egy másik szekrényhez lépek, melyből párnát és takarót veszek elő, amiket felé nyújtok, ha pedig nincs kérdése vagy kérése, visszasétálok az irodába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Norinám

Ímhol vala, elkészült a nagy mű, vagyis teljesen ledokumentáltam a legutolsó kis beteg, egy elsős eridonos minden tettét és reakcióját. Egy átok találta el szegénykémet, amitől elkezdett kihullani a haja, és lány létére olyan hisztérikussá vált, hogy le kellett kötöznöm. Nagyon remélem, hogy ennek nem megy híre. Jól kezdődne a tavasz, ha rögtön azzal indítanék, hogy tizennégy éves lányokat kötözök le. Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy a Bojarski-Liebhart-Sieger trió nem fog így is napokon át élcelődni azon, hogy pont az ilyen helyzetek miatt lettem orvos. Nyilván, pont ezért választottam az emberek gyógyítását, és nem az emberek gyógyulása miatt. Saját magamat hergelem már most, mert tudom, hogy ők hergelni fognak, ám mivel alkohol is lesz a történetben, ezért pont nem fog zavarni. Imádom őket. Csak így szimplán.
A hang lassan jut el a tudatomig, miközben önmagam lektorát játszom, de azért sikerül felfognom, hogy a "Will" hívószó hozzám kapcsolódik, a hangot pedig ezer közül is megismerném, így megengedem magamnak azt a kis pluszt, hogy ne felkeljek, hanem a székemet olyan szögben és intenzitással lökjem meg, hogy az lendületesen suhanjon ki velem a gyengélkedő fő terébe. Próbálom olyan szögben megközelíteni a nőszeményt, hogy az ölembe tudjam húzni, és ha ez sikerrel jár, vele együtt haladok még, amíg van lendület, miközben énekelek. Nem, ezért a tavasz a felelős, és nem a lekötözött kislány, köszönöm:
- Minket vár a világ, bársony egeken ringat; téged hívlak te szép hercegnő, halld a szív szavát! Véled mámorító versenyt szállni a széllel, szőnyegünkön ma éjjel utunk meséken visz át...
Itt pedig lelassulunk, és végül kiskutya szemekkel pillantok fel rá, ha már erre járt, remélem, nem bánta meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Egyszer felléphetnénk együtt az előkészítőben. Disney összes, újrahangszerelve.
Mondjuk ez önmagában sem hülyeség, lehet, hogy fel is vetem a lányoknak, mi lenne ha, csak úgy jófejségből egyszer elmennénk szórakoztatni a törpiket. Csípem a gyerekeket, ezért is orientálódok az irányukba.
- Lehet rossz? Most simogattam meg egy csinos nőci combját.
Nem, valóban nem találkozunk sokat, aminél az elején bűntudatom volt, aztán ráébredtem, hogy mind a kettőnket boldogsággal tölt el a hivatásunk, és mivel mind a ketten nagy áldozatot hozunk egymásért és önmagunkért is, ezért teljes mértékben meg tudjuk érteni azt, hogy a másik min megy át ilyenkor. Éppen ezért, a ritka alkalmakkor, amikor éppen nem a másik akaratlan, majd nagyon is irányzott bosszantása a cél, képesek vagyunk a lehető legtöbb boldogságot adni. A csipkelődésben is egyre jobban megtaláljuk a végpontot, ami után már csak szeretgetjük a másikat meg bambi szemekkel nézünk rá, szóval igencsak büszke vagyok magunkra.
- Két valamit, mert nekem is mondanom kell valamit. De tudom, hogy te mit akarsz mondani, szóval udvariatlanul kezdem én. Megkeresett a polgármester, hogy a falu gyógyítója egy ideig távol lesz, és helyettesítenem kéne. Itt már jeleztem, nem tudja pontosan, hogy mennyi idő. Viszont ez azt jelenti, hogy ha éppen otthon vagy, akkor többet látod a fejem, mert minden nap pár órás a rendelés, viszoooooont, ügyeletet vállalok.
Ergo nullától huszonnégy óráig bármikor, bárki jöhet, és én fogadom. De nem árt kicsit rendet rakni, jön a húsvét, meg amúgy is. Kis teret lakunk be egy nagy házban, leginkább mert semmi időnk nincs, de legalább bővíthetnénk, legalább kifestenék, vagy ilyesmi, amire az asszony utasítást ad.
- És most nézzük kedvesem a jöttöd okát. Megint beszéltél anyáddal, és átlépted a kétszázas vendégkeretet, ugye?
Kérdezem bujkáló mosollyal. A kis, meghitt esküvői mítosz már igencsak nagy banzájnál tart, én meg csak veszem a mély levegőket, és valljuk be, élvezem. Ki ne élvezné? Tortakóstolás, pezsgőválogatás, majd megint tortakóstolás, menük végigevése. A végén annyi lesz a "már majdnem normális emberként nézel ki Payne!" alakomnak, és jön a "Jesszus haver lenyelted magad?" állapot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Mi?
Az eddigi "jaj de jópofa vagyok" előadásomat váratlanul megszakítva, olyan döbbenten nézek rá, mintha most látnám először, és amúgy se tudom, hogy mégis, hogyan került ide vagy ki ő egyáltalán. Érzem, hogy az ujjaim elernyednek, és szabályosan utána kell kapnom, visszahúzni őt magamhoz jobban, mielőtt még leesik. Szép is lenne, itt ledobom, miközben éppen azt közli velem, hogy gyerekünk lesz.
Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mit mondjak. Csak nézem őt, és lassan felfogom, hogy miről is van szó. Mármint tudom, de azért ezt realizálnom is kell. Nagy családban nőttem fel, szerintem rekordot döntöttem testvérek és mostohaanyák terén, mindig is nagy családra vágytam én is, azonban úgy gondoltam, hogy jó, ha egy gyerekünk lesz, hiszen mind a ketten eléggé fontosnak tartjuk a karrierünket. És most itt van a NŐ, így csupa nagy betűvel, és a világ legcsodálatosabb dolgát mondja nekem.
Érzem, ahogy elhomályosul a világ, egyetlen pillanat alatt a Föld kifordult a sarkánál, és mi most hirtelen egy nagyon új szakaszba léptünk. Egyetlen szempillantás, ennyi volt. Sosem látott még sírni, idegességemben is talán csak egyszer jelentek meg könnyek a szememben, amikor Travis megnyilvánulása miatt apám nekiállt kizárni mindenkit az örökségből, és a hatodik nejére kívánta hagyni az egészet. Akkor is leginkább azért, mert a kisebb testvéreim előtt üvöltözött, akik már abban a korban voltak, hogy felfogták, mint is mond az apjuk. Akkor nagyon ideges voltam, most viszont boldog vagyok, hihetetlenül boldog.
- Köszönöm.
Érzem, ahogy az első könnyek legördülnek az arcomon, és bár nem szándékozom most én a gyengébbiknek tűnni, mégsem tudok ellenállni az érzelmeknek. Az arcomat Norina vállába fúrom, és igyekszem nyugtatni magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, de nem érdekel, mert számomra az, hogy gyermekem lesz, határozottan a világ legcsodálatosabb híre. Tudom, hogy még nem mostanra terveztük a dolgot, de mégis örülök neki, hogy most történt. Legalább az elején ott leszek vele, ott akarok lenni.
- De a karriered? Mi lesz így vele?
Tény, hogy mint orvos - vagy legalábbis a jövőben azzá váló tanonc -, őszintén utáltam, hogy kviddicsezik. Nem magát a sportot, mert sportoljon, de a kocogás vagy a jóga s éppen elég szép sport, nem kell neki egy ilyen veszélyeset csinálnia. Azonban tudom, hogy mennyire szereti, hogy milyen fontos neki, és nem akarom, hogy a baba miatt azt érezze, elvettem, elvettünk tőle valamit, ami nélkül nem tud élni. Ez akár akaratlanul is megtörténhet, nem szándékos eset, nem is nézném ki belőle, de láttam is már ilyet, tanultam is róla, tudom, hogy meg kell beszélnünk. Nem szeretem a szőnyeg alá söpörni a problémákat, és tudom, hogy ilyen esetben jó, ha tervezünk, és alternatívákkal számolunk. Lesz egy kisbabánk! Hihetetlenül boldog vagyok, de nem akarom azt, hogy ez csak egyirányú legyen, nekem az a legfontosabb, hogy Norina boldog legyen.
- Mi lenne, ha csak akkor szólnánk, amikor már a nemét is tudjuk? a huszadik héten? Akkor már félidőben vagyunk.
Szerintem addig nem is nagyon fog jönni hozzánk senki, így nem is biztos, hogy fel fog tűnni nekik, hogy babánk lesz. Ha meg mégis, hát akkor újratervezünk, ilyen egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha az asszony ismert és egy olyan helyre viszed, ami a második családját is szinte magában foglalja, akkor elveszíted. Egy ideig álltam mellette, és most én voltam a másik fél. Most nem az volt, hogy ő a gyógyító barátnője/menyasszonya, hanem én voltam a kviddicses barátja/vőlegénye. Mindenki, aki szembe jött velünk, és ismerte, megkérdezte, hogy miért nem játszik, és persze jött az a mantra, hogy nem akarjuk még elmondani, hogy babánk lesz, így a túlhajtásra fogjuk. Még, egy kicsit. Lassan úgyis felfedjük, és ami azt illeti én már a többiek előtt is azt hiszem elszóltam magam. Persze nem lett úgy lereagálva, ahogy hittem, hogy le lesz, szóval vagy nem értették az elszólásom, vagy csak nem mertek rákérdezni. Bár mondjuk ők pont nem olyanok. Lassan, de biztosan már látszik is, amikor Norina éppenséggel úgy öltözik, hogy a pocakja előtérbe kerüljön.
- Héééj, Zigi!
Igen, köszönjük, most már mindenki lát téged, el is nevetem magam a gondolatra. Mekkora menő vagyok ugye? Még beceneveink is vannak egymásnak. Felemelkedve csapok a mancsaiba, majd megpaskolom magam mellett a helyett.
- Norinát még lent faggatják, de felajánlotta, hogy feljöhetek, ha akarok. És én fel akartam jönni.
Van egy olyan sejtésem, hogy ő azt nem gondolta annyira komolyan, de én meg olyan lelkes voltam, hogy a következő pillanatban már fel is jöttem ide. Szegényem. Az a baj, hogy ha még egyszer el kell mesélnünk, hogy nem találkozunk eleget, és ezért nem játszik, majd mindenki látványosan rám néz, mintha én kényszerítettem volna a karrierje feladására, akkor elmondanám, hogy terhes. És igen, tudom, akkor továbbra is az én hibám lenne.
- Mi a helyzet? Minden rendben van? Játszol, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Jaj, Norinka, dehogy leszel rossz anya. Nekem is ez volt az első gondolatom.
Vigasztalásként nyomok egy puszit a nyakára, remélve, hogy tényleg enyhül némiképp a rossz érzése. Beszéltünk róla, hogy lesznek gyerekeink, még akkor, amikor egy ideig az öccsére vigyáztunk. Jó volt, rutinossá vált, és amikor elment, hiányzott. De nekem még van vissza egy kevés az iskolából, a végső vizsgáim, és ő is még éppen csak most kezdett el igazán belelendülni. Az öt éves terveink végén emlegettük a gyermekvállalást, így bár örülök neki, tudom, hogy hirtelen jött. Esküvő és házátalakítás, karrier mind a kettőnk részéről. Itt tartottunk az ötletelésben, és nem ott, hogy szülők leszünk. Azt hiszem, a sors azonban mást szánt nekünk.
- Ne sírj, hát milyen szülőkkel indul ez a szerencsétlen, ha csak bőgni tudunk?
Félig nevetve, félig könnyezve kérdezem tőle. Az biztos, hogy annak örülök, hogy most nincs itt más, egy pillanat alatt szárnyra kelne mindenféle pletyka, köztük az igazság is. Nem hiszem, hogy nekünk erre most szükségünk lenne.
- Igazad van, az a legfontosabb, hogy anyuddal meg tudd vitatni a dogokat, az érzelmi életed nagyon felhevült lesz most.
Reálisan próbálok gondolkozni, és jelen pillanatban igyekszem kizárni mindazt, amit arról tanultam, milyen is az, amikor egy nő állapotos, hogy mi minden történik a testével, és azt is, hogy ezt felelőtlenül én okoztam.
- Ugye tudod, hogy a szűk családi kör nálam egy apával, hat anyával, tizenkét testvérrel, két sógornővel, egy sógorral és két sógorjelölttel kezdődik?
Emelem meg a szemöldököm kicsit, és csak reménykedek benne, hogy nem hagytam ki senkit. Eléggé népes az én családom, és nem olyan okos ötlet szelektálni. Ha anyámnak és a húgaimnak mondom el, úgyis továbbadják.
- Április végén vagy májusban nagyon szép esküvőket lehet tartani.
Vetem fel az ötletet, mert azt akarom, hogy az esküvőjén olyan ruhában legyen, amilyet álmodott, és nem olyanban mit fel tud rángatni a pocakjára.
- Mára végeztem, elviszlek fagyizni, és ha jól viselkedsz, még cukorkát is kaphatsz a tetejére.
A perverzebbik mosolyommal zárom a mondatot, és ha benne van, indulhatunk is akár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokan mondták már, hogy az igazi meghatódás nem csak akkor jön, amikor kimondod az igent, és rájössz, hogy ezzel vége a szabadságodnak, hanem, amikor meglátod a nőt fehérben. Az hiszem, igazuk van, ugyanis, ahogy Norina felbukkant az esküvőnkön, egyszerűen gyönyörűbb volt, mint eddig bármikor, pedig számomra évek óta a legszebb. A szabadság kérdése nem izgat amúgy, nem estem kétségbe, hogy most akkor itt mindennek vége, mivel évek óta véget vetettem mindenféle kalandozásnak. Nekem ő kell, azóta, hogy együtt próbáltunk tanulni a varázstanikra. Tanulni, ismerkedni, tanulósrandizni, majd végül könyvek nélkül, egymás társaságáért találkozni. Aztán most itt vagyunk, néhány nappal az esküvőnk után, úton a kisemberünkkel, boldogan. Határozottan fogom a kezét, és noha még csak páran vannak itt, mégis egy fél lépéssel előtte vagyok, és testemmel védem, nehogy a legkisebb baja is legyen. Az első gyerekem, és nagyon remélem, hogy nem az egyetlen.
- Így biztosan nem foglalják el a helyünket. Nincs kedvem verekedni. Meg aztán most még minden van a büfében, szabadon vásárolhatunk.
Nem kedvelem, amikor néznek rám, és semmi sincs, és amikor megkérdezem, hogy mi van, csak hebegnek. Pedig amúgy egész jól meg a dühkezelés, ahhoz képest, hogy milyen rossz kölyök voltam, egészen értelmes felnőtt lett belőlem, sőt, ha így haladok, akkor ma-holnap még doktorrá is válok. Szinte hihetetlen. És azt mondták a pályaalkalmasságin is, hogy nem nézek ki úgy, mint akinek kedve lenne valakibe beleállítani egy szikét. Szóval valamit csak tudhatok.
- Minden rendben?
Kérdezi a szakmabeli ugye, aki tudja, hogy minden rendben, de vannak pillanatok, amikor az apa felülkerekedik a dokin, és egészen biztos vagyok benne, hogy én leszek a legjobban pánikban, amikor a világra kíván jönni a lurkónk. De szeretem, ha megerősít, hogy minden rendben van. Nyugodtabbá válok.
- Itt kell bemennünk, és felfelé kell mennünk három sort. Sebby azt mondta, innen a legjobb a kilátás.