Lorin

Vannak napok, amikor nem a legjobb formájában tetszeleg. Ezek a napok főleg akkor gyakoriak, amikor az előző este hosszúra sikeredik, vagy amikor saját magán teszteli a növényei hatását. Utóbbiba ütközött mielőtt kisétált volna gitárjával a hátán a kis tavacskához.
Egy ideje már elhagyta a cipőjét a víz partján, elálmosodott, valószínűleg ez az egyik hatása földből épp csak nemrég kikelt, de hamar nagyra növő zöldnek. Egyelőre elképzelése sincs róla, mi az, de a jegyzetei között még vissza tudja nézni, honnan szerezte a magokat.
Álmosságában úgy gondolta, nem szerencsés a parton maradnia, elég sokat szokott forgolódni és ki akarna belefulladni a tóba? Ugye, hogy senki? Ezért választott egy közeli padot, ahol nagyjából fél perc alatt mély álomba szenderült.
Lelóg a keze, a másikat hasán pihenteti. Lábai keresztben a padon, habár össze kell húzni magát, ha el akar férni. Egy kicsit kisebb hajléktalanokra van tervezve az ülőalkalmatosság.
Egyenletesen szuszog, az álmok földjén jár, nem érzékel semmit a külvilágból egészen addig, míg valami nagy el nem lepi. Igaz, kellemes, hogy csupasz karjait nem simogatja a szél, de furcsa is. A furcsaság pedig magához téríti, lassan kezdi nyitogatni szemeit, majd felül. Lábai keresztben a padon, a pokróc, amit ráterítettek félig lehullik róla. Álmos fejjel, a helyét nem találva néz körbe és akad meg a szeme egy lányon. Kell még egy kis idő Bocinak hozzá, hogy rákérdezzen, ő takarta-e be és miért.

Blossom

Már tegnap este összekészítette azokat a dolgokat, amelyek mindenképp kelleni fognak a hajnali piacozáshoz. A szárított növényeket zsákocskákba zárta, mindegyiken szép felirattal szerepel, mit rejt és hány kanálnyit. Pontos, odafigyel az apró részletekre a munkájában, így arra is ügyel, hogy a frissek csak reggel, indulás előtt kerüljenek be a tértágítóval ellátott gitártokba, amiben magával hurcolja portékáját.
Nem ő a reggelek embere, de nem kell kirángatni az ágyból, vagy hideg vízzel leönteni ahhoz, hogy miután megitta a kávéját és embert faragott magából, kivonuljon a helyére.
Korán kezdi, ott ácsorog a boszorkányok között és megnyerő mosolyával igyekszik rásózni az emberekre a gyógynövényeit, füveit, cserepes növényeit. Van nála minden, amit csak el lehet képzelni, vannak az asztalkáján olyan különlegességek is, melyeket Európán kívül is nehéz találni, de különös, hogy leginkább azok fogynak, amik háztartásban, vagy alap bájitalokhoz szükségesek.
- Szép lány, ismered a sivatagi rózsa jó tulajdonságait? - szólítja meg a nézelődő barnát, akire rá is mosolyog. Bár nem virágárus, a bájitalokba és krémekbe használatos növényeket szereti felkutatni és újítani a kínálatán ezekkel.

Anna
dal

Az otthon megivott harmadik gyógynövénytea jó hatással van Bocira. Mosolyogva, az ősz friss illatát magába szívva lép ki a házból. Szombat van, szünet is, mi mást csinálna a piacozás után, mint elköltené a pénzét? Megdolgozott érte és olyan információt hallott, amit nem hagyhatott csak úgy elveszni.
Szombat Anna, akivel nem csak évfolyamtársak voltak, de a rellonos káoszban ittak is egy kellemeset, épp dolgozik. Kár lenne kihagyni az alkalmat, amikor elcsípheti és akár el is hívhatja egy randira. Nem tagadja, bejött neki a vöröske, aztán ha nemet mond, hát...talán abba sem hal bele.
Vidáman, gitárját a kezében cipelve sétál végig a Boglyas téren. Nem siet sehová, így még el is időzik az útjába eső árusok portékáját megszemlélve. A kislánytól, aki kék talárban árulja kosárból a virágokat, még vesz is egy szál sárga gerberát. Tökéletes, pontosan ezt a virágot képzeli a meglátogatandó hölgyhöz.
Még rákacsint a virágárusra, aztán az irányt a csárda felé veszi. Így délelőtt nem sokan vannak még, nyugisak tűnik a hely, a vörös hajat pedig azonnal kiszúrja a pult mögött. Széles vigyorral táncol a pulthoz. Szó szerint, a gramofonból szóló dalt énekli a virágba és táncol, mozgatja csípőjét és nem bír a lábaival. Nagy valószínűséggel itt is tudja már mindenki, hogy Boci mennyire kattant.

Anna
dal

Nem foglalkozva más emberekkel és azok véleményével partizza végig azt a pár métert, ami elválasztja a pulttól, ahol élete szerelme, a világ legszebb vöröse éppen valamiről nagy vitát folytat. Őszintén szólva, tesz rá, csak a showra koncentrál, a zene átveszi irányítást teste felett és annak megfelelően rázza magát.
Nevét hallva elvigyorodik, majd meghajol a vendégek és persze a hölgy előtt. Mivel leszarja a szabályokat, az sem érdekli, hogy a pulton kívül tartózkodnak a vendégek, nem pedig mögötte és persze ő is annak számít.
Miközben szanaszét lógó haját hátrasimítja ujjaival, átlibben Anna oldalára. Szándékai komolyak, asszonyává teszi, lehozza neki a csillagokat is. Ő lesz a jobbik fele, meg a szebbik is.
- Szombat Anna, eljönnél velem randizni? - a kérdést azonban úgy teszi fel, hogy féltérdre ereszkedik előtte és gyűrű helyett a virágot tartja elé. - De hozzám is jöhetnél feleségül - csábos vigyorral próbálja meggyőzni, ha a tánc nem lett volna elég. Pedig aztán...ezért lányok ezrei lennének odáig, az egyszer biztos.

Ádám, Éva, meg a kígyók

- Szóval igen, és ide még berakhatnánk... - magyarázom, de persze a ficsúr a pultban a fekete hajával közbevág. Ezt rohadtul utálom. Összeszűkítem a szemeimet és Patrikra, majd a szőke csajra pillantok. - Te meg mit csajozol munka közben?
Pont leszarom, hogy zavarom-e a munkában, kezemmel intek egy laza nemet. Dolgozom, most jött rám az ötperc és teljesen átírom az egész koncertet, mintha én lennék a legfontosabb ember, akinek ez a feladata. Hát mondjuk így is van, csak ők látják másként, de maximum Matyi, a menedzser megint letol érte. Na bumm.
- Kiment cigizni. Mondjuk két órával ezelőtt, de mittomén, biztos stresszes - magyarázom fel-felpillantva a telefirkált, áthúzogatott sorokkal teli papírlapomból. - Hallod, szerinted játsszuk a covert? Az Arcticot - bár Patriktól kérdezek, az ajtó felé pillantok, ahol Borka meg a csivavája bukkannak fel. - Na ez ki? - mérem végig a másik bongyort. Merőben vonzóbb teremtés, mint a füvesasszony.

Ádám, Éva, meg a kígyók

- Otthon főleg ne - mutatom fel neki a mutatóujjamat. Ha otthon csajozik, az azt jelenti, hogy a nővéremet próbálja az ujjai közé csavarni, azt pedig nem engedem.
Borka meg a munkakedve és az élethez való hozzáállása elég...érdekes, de talán épp ezért találtunk egymásra pár éve a piacon és haverkodtunk össze.
Meg sem hallom, amit a coverre mond, sokkal jobban leköt most a lány, aki szinte megszeppenve koslat a tyúkanyója seggében. Elvigyorodom a kérdésére, Patrikot meg hagyom, hadd idegeskedjen Borka miatt.
- Ja - vágom oda Patriknak és felé perdítem a papírt mutató- és hüvelykujjam segítségével.
- Hé, hölgyem, én a szórakoztatásért felelek éppenséggel. Leni vagyok, és te? - nyújtom felé a kezem mosolyogva. Létezik, hogy ilyen szemei legyenek egy lánynak? Mentem meghalok, komolyan mondom.

Ádám, Éva, meg a kígyók

- Én is ezt mondtam neki, Bor, jelentkező is volt rá, de nem kellett neki - rántom meg a vállam, belepofázva a beszélgetésükbe. A két bongyor lány közül ez az új, ő a vonzóbbik. Annyira édes nézése van, hogy megszólalnia sem kell, de már levett a lábamról.
- Polli...Polaris? - ráncolom a homlokom, miközben halkan ismételgetem a nevét és képzeletben megjelenik előttem a csillagos égbolt. Őszintén meglepődtem volna, ha Borka nem azért hozza egy barátját, hogy azt valamilyen úton-módon kihasználja. De ahogy látom, Pollinak nincs ellenére a segítség.
- Tetszett? Melyik dalunk volt a kedvenced? Segíthetnél a setlist összeállításában - vigyorogva figyelem őt továbbra is, a tekintetem keresztülvándorol Patrikon is. Mintha ő meg a vendégei ott sem lennének, csak mi ketten. Figyelem minden mozdulatát, amivel tölti a poharakat. Akkor Borka tudta, mit csinál?
Felkönyökölök a pultra, a másikkal dobolni kezdek rajta. Szinte megbabonázva rágcsálom a mutatóujjamon a bőrt, mikor a haverom hangja kirángat a szép kis képzeletemből.
- Mi? Mi történik? - értetlenül ráncolom a szemöldököm, majd lassan körbeforgatom a fejem, hogy megnézzem, mi történhet körülöttem, amit nem vettem észre. - Hát Borka elment pisilni, de kaptál segítséget. A koncertünkön is ott volt, nem figyelsz?

Ádám, Éva, meg a kígyók

Lenyűgöz a lány. Nem csak a szépségével, de a kisugárzásával is leköti minden figyelmem. Olyan ő, mint csillag az égen, amit egyszer megtalálsz, elnevezed és azután már csak azt keresed az égen, hogy hozzá beszélj a magányos éjszakákon és neki mondd el a kívánságaidat.
Nagyon nehezemre esik levenni róla a tekintetem, de mikor Patrik belemagyaráz, Polli pedig kiszolgál, egy kevés időre kizökkenek. Aztán mint akit fejbe vágtak, visszazuhanok az ámulatba és azt sem veszem észre, hogy a nővérem hozzám beszél. A puszijára még reagálok annyival, hogy megsimogatom a fejét, de ennyi.
- Mi volt a kérdés? - nézek vissza a csillagra a pultban. Ebben a pillanatban csattan valami fémes a mosogatóban. Aidára kapom a tekintetem, kissé zavartan nézek rá.
- Te mióta vagy itt? - kérdezem a homlokomat ráncolva. A nővérem szemeiben látom azt az idegességet, amit egyedül Patrik képes kiváltani belőle. Gondolom ennek köze van a csattanáshoz is.
A következő pillanatban mindenféle kérdés nélkül jelenti ki, hogy indulás van, nekik is meg nekem is.
- Zita? Ki az a Zita? - talán még zavartabban nézek rá, mint eddig és gyorsan kinyújtom a kezem a mellettem ülő nő felé. - Szia, Len... - kezdek bele, mire Aida tarkón baszarint és a fejemet egyértelműen a másik irányba fordítja. - Ó! Szia, Leni vagyok - hadarom el, miközben a tekintetem a pultban álló lány felé rebben.
Megint arra eszmélek, hogy a tesóm irányít, és nyöszörögve, vinnyogva állok fel, mert a fülemnél fogva kezd el kifelé irányítani.
- Patrik! Ments meg - kiabálok vissza. - Szia Polli! - az utolsó pillanatban is még hátrafelé forog a fejem, egészen addig a pontig, amíg be nem csukódik az orrom előtt a csárda ajtaja.

Kincsem

Világomat nem tudom, mikor felkelek. Hiába fordulok a másik irányba, mindenhonnan belesüt a nap a szemembe. Most már rohadtul kéne egy függöny. Nagy nehezen kikecmergek az ágyból, Pollit keresem a csipáimon keresztül, de nincs sehol. Nagy ásítások közepette magamra rángatok egy tiszta pólót és melegítőt, majd a galéria növényeit megöntözöm és a konyha felé veszem az irányt. Mire én elérek a konyhapultig és nyújtózok egy nagyot, nyílik is az ajtó és az asszony közeledik felém. Mosolyogva ölelem magamhoz, belepuszilok a hajába, majd elengedem, hogy pakolászhasson. Nagyjából semmit nem fogok fel abból, amit mond, csupán a kávé említésére bólintok gondolkodás nélkül.
- Hm? Ja nem - lassított felvételben rázom meg a fejem. - Cicaaaaa - nyafogva nyújtom ki felé a kezem és bármit is csinál, magamhoz húzom, arcomat a nyakába fúrom és puha bőrére csókolok párszor. Nem tetszett, hogy nélküle kellett ébrednem.
- Ma is hallgathatjuk, hogy a vegán fasírt faízű? - félig érhetetlenül motyogok a nyakába.

Kincsem

- Ühüm - hümmögök, igazság szerint teljesen mindegy, milyen ízű kávét kapok, az ízlelőbimbóim épp annyira vannak ébren, mint én magam. Hajnal van még nekem. Ha ébren lennék, csodálva nézném végig, ahogy a kávét készíti. Most viszont mint egy vakond, hunyorogva dolgozom fel, hogy megint nappal van. Inkább magamhoz is húzom, nyúzom egy kicsit, mert még nem volt meg a reggeli Polliadagom.
- Nélküled ébredtem, de miért? - morgom nyafogós hangon. Aida ovisnak szokott ilyenkor nevezni, Polli meg babusgat. Jobban jártam vele.
- Pizzát? Úúú - máris kezdek felébredni és a gyomrom is megkordul. Az órára pillantok, már megint átaludtam a délelőttöt. - Remélem Beni meggyőzte Odettet, hogy rajzolja meg a meghívókat - jegyzem meg, majd lassan elengedem és nyújtózok egyet.
- Aha, mint mindig. Mondjuk a csontjaim fájnak, vihar lesz - elhúzom a szám, automatikusan kifelé pillantok. Szegény Patrik. - Nagyon szép vagy ma is, szerelmem - hirtelen témaváltás, de nem tudom szó nélkül hagyni.