31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Mesélő hozzászólásai (55 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. november 8. 12:28 | Link

excalibur
Köves élet


Bájos diáklány


A férfi morcosan iszogatja a kávéját, már lassan dél és mégis csak most jutott hozzá. Az a sok ostoba turista aki ezt a sok vackot akarja nézni, nem is érti miért nem ér rá később, minek itt szenvednie ilyen korai órákban, amikor az a nyamvadt apátság évszázadok óta nem mozdult semerre, persze, tán most majd e'menne.
- Mivan? - morog, s megfordult, ám arca torz mérgessége egy szempillantás alatt elmúlik, ahogy végignéz a fiatal nőn. El is vigyorodik, féloldalasan, amolyan csábítónak szánt agglegénymosollyal, aminek bájából viszont őszülő borostája és mélyülő ráncai igazán sokat letompítanak, hacsak Cath nem azt az elvet vallja, hogy a " férfi akár a jó bor sokáig kell érlelni "
- De persze, szívesen, sőt, ha szeretnéd akár magántárlatvezetést is tartok neked - csillannak szemei enyhén mocskos szándékkal.


Patkánypajtás


A patkány az agresszív parancsszavak néma megfelelőjére csak oldalra billenti a fejét, szabályosan hülyének nézve a fiatal férfit. Sőt, talán mintha vissza is felelne némán a szemeivel, hogy " Te komolyan azt hitted ez működni fog? "
Ám amikor amazd elkezd rohangálni körbe körbe, a patkány mint eddig, most sem mozdul túl messze tőle, s talán fél perc sem telik bele, mikor egy női hang felvisít " PATKÁNY! " aztán jön a többi, mindenki eszeveszteten elkezd rohanni, vannak akik  felugranak és vagy kapaszkodnak a szobrokra, padok tetejére, hogy biztosan ne érjen hozzájuk a meglehetősen megtermett dög. De a legtöbben a kijárat felé indulnak, amit szinte egészen el is tömítenek, így szinte lehetettlen mozdulni, se ki, se be, mindenki tolog, ám így, hogy egyszerre próbálnak kimenni bizony talán alig ha páran jutnak ki, befelé pedig szinte lehetetlen bemenni.
- Ki kellene nyitni a hátsó ajtót - szól az egyik őr meglehetősen hangosan, ám a nép túl rémült, hogy meghallja, pedig bizony akár kintről is lehet hallani.
- Megőrültél?! Az lezárt terület, oda turisták nem léphetnének!


Suttogó hang


" A királynő szíve mindig a király markában marad, bármit mondjon a nép "  Egy női hang süvít át a sírkamrán, szelíden de határozottan, mintha magát védené, Scar fülébe élesen és jólhallhatóan eljut, ám ha Northra emeli tekintetét észreveheti, hogy ebből a férfi semmit sem érzékelt." Egy igazi királynő soha nem adja másnak a szíve kulcsát, soha." Folytatja még hangosabban, szinte beleremeg a terem.
"Kérd tőle csókkal, s majd neked adja! " Mintha valaki hátulról a lány fülébe súgta volna, aztán valami lágy fuvallat kavarta fel a szőke tincseket, s a sírkamrára újra rátelepedett a csend. S ha hang nem hazudott.
Utoljára módosította:Mesélő, 2018. november 8. 12:34 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. november 12. 21:17 | Link

excalibur
Köves élet


Patkánypajtás


Az őr meglepetten veszi, hogy hipp-hopp egy fiatal ázsiai ugrik a nyakába, nagyokat pislog, nem számított ilyesmire, ám szerencsére legalább a nép kezdi lassan ténylegesen elhagyni a helyet.
- Kérem nyugodjon meg és mindenekfelett szálljon le rólam - próbálja meg leránganti magáról MJ-t ám mikor meglátja a lábai között tekergő patkányt mély hangon felüvőllt és hátraveti magát. Sajnos közben valahogy úgy alakul, hogy az ifjú férfi kerül alulra, s az esés pillanatában bizony valami nagyon de nagyon hangosan reccsen, mintha csont tört volna, vagy talán csontok?
Közben a patkány csendesen eloson és eltűnik egy lyukban.


Bájos diáklány



- Ha rázós helyzetekről van szó, akkor bizony a legjobbhoz fordultál- vigyorodott el az idegenvezető, s már fejben bőven le volt vetkőztetve a lány, úgy bizony, teljesen, még a zokni sem volt rajta.
- Nos kedvesem Ginevra szíve valóban e valak mögött van, s átok őrzi, de ha valaki feloldja akkor annak odaadja, amire a leginkább vágyik. Legalábbis a legendák szerint, ám sokan keresték, mégsem találták meg. Egyesek szerint már valaki elvitte, s most már csak üres porhüvelye hever valahol a kripta környékén - mesélte, bizony mindent előadva, amit csak tudott, hogy minél menőbbnek és okosabbnak tűnjön. Muszáj volt levennie ezt a kisasszonkát a lábáról, mert mostmár neki is kijár abból, amiből a többieknek, ő is bele akar nyalni abba a fene adta mézesbödömbe.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. november 17. 23:54 | Link

Bájos diáklány


- Ennek a régi apátság is bőven pénzeli a város, ám bizony ha visszajönne tudnék mutatni egyet s mást. A főterünk is történelmi csak későbbi, meg a második világháborús nyomokból sincs errefelé kevés, azok is roppant sok turistát vonzanak nap nap után - mesélte nagy lelkesedéssel, ám mikor a kisasszony közelebb lépett zavartan elköhintette magát. Bizony szerette előadni a macsót, ám mint mindenkik aki keveset kap az ilyen kiváló csemegéből, ő is zavartan szemléli elsőre csak a lakomát s alig meri megérinteni, nehogy keserű legyen a fagylalt. Ám mit számít neki ha az, jött rá végül, s keze máris látalál a hölgy csípőjére, milyen karcsú, milyen vékony, bizony farkaséhes lett tőle. Az ujjak óvatosan simogatták a lányt a ruha felett, ám a szoborkert említésére megmerevedtek egy pillanatra.
- Erről szinte senki se tud -bökte ki, s egyszerre gyanakvás futott végig tekintetén, csakhogy túl szép az alkalom ahhoz, hogy most csak a rossz megérzés miatt távozzon. Ha lenne valakie, ha megetették volna, viszont így, kiéhezve, így nem mondhat le a madárkáról csak úgy.
- Nos, valóban van egy szoborkert a polgármester úr háza kertjén. Meglepően szépek és elevenek, mintha igaziak volnának, s mind nők, különböző korokból, időkből, van ami olyan mint ki tegnap még köztünk sétált. Ám ezt kerítés védi, csak keveset lehet belőle látni, nagyon félti az úr, elég drága hobbi, mindig vannak újak, nem is tudom honnan szerzi, hogyan találja meg a tökéletes szobrászokat, hogy mind ennyire tökéletes lesz. Odáig elvezethetem ha szeretné, itt van pár utcányira - hangja mondandója végére búgó lesz, a kezek levándorolnak, s megmarkolják az utolsó szónál a női kuffert, szemei mélykékjében pedig ott csillog az éhség.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. november 27. 21:26 | Link

Bájos diáklány



Egyre izgatottabb a férfi, egyre jobban látja már a dolgot, és milyen fiatalka a lány, azért csak elmúlt tizennyolc, mindegy majd mikor dicsekszik fele a kocsmában azt fogja mondani, hogy huszonhárom. Akkor senki sem köthet belé sőt abban is biztos, hogy ki fogja színezni. Lehetne mondjuk, hogy összeházasodtak titokban, mert ki ne akarna egy fiatalka menyecskét, nem nem is, ezt nem hinnék el, meg keresnék is a nőt, de mondjuk az lehetne, hogy azt mondja, hogy amaz térdepelve könyörgött hogy venye el, ám ő nem akarta, mert még előtte az élet és túl fiatal egy feleséghez, s a lány majd sírni fog, keservesen. Igen elrabolta egy nő szívét. Ez lesz a sztori,a nagy sztori.
Megdörzsöli markát, majd észreveszi magát és vigyorogva átöleli a vékony csípőt.
- Gyere, gyere csak kedvesem, tudok egy utat ahol biztos senki sem lát meg minket - búgja a fülének majd elindul megragadva az aprócska kacsót. Már izzad az ő tenyere, nyálkás bár ezt észre sem veszi, kit izgat, a lehelete sem a legjobb feltehetőleg, a hónaalja is foltos kicsit, de hát ami jár az jár. Neki pedig Cath jár.

Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 26. 23:56 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. december 14. 23:54 | Link

Avalon-szigeti történések


Hiába irigykedik a damfir Cathra, most nincs miért, mert bizony, bizony átok ide vagy oda ő húzza a rövidebbet. Gratulálunk, a lányka találja meg a bejáratot, méghozzá nem is akárhogyan, hanem először is egy hangos morajlással, majd a lány lábai alatt a föld egyszerűen csak beomlik. Megállítani nem igen lehet semmiféle varázslattal sem, hiszen ahhoz az események túl gyorsak, néhány pillanat a levegőben, aztán már a földön gurul lefelé a régen kivájt lépcsőkön, hogy aztá az oldalfal állítsa meg, amibe beleütközik. Bal alkarjában kínzó fájdalom hasít, rendesen meghúzódott a végtag, igazán nagy szerencsétlenség, hogy nem a jobbra lévő pocsojába csúszott bele, ott biztosan kevesebb sérüléssel megúszta volna a dolgot.

Közben történik más is, Denis ugyanis a négyzetalakú fűcsomó tényleg nem a véletlen műve, talán egy titkos mellékjárat, vagy csak csapda az idegenek ellen, akárhogyan is, de az ő lábai alatt is beomlik a föld, ám koránt sem akkora lyuk formájában mint társánál, ugyanis ez csak egy olyan is alagút, amibe ő maga is seperc alatt beszorul nagyjából derék magasságig nyeli el a föld, felső teste még a mezőn, ám lábai mára barlang mennyezetéről kalinpálhatnak lefelé. Kezei kétoldalt be vannak szorulva, a cigarettás doboza pedig kiesik a zsebéből és hangos loccsanással a Cath melletti pocsolyába esik, ezzel a szegény lány arcát is jól összevizezve.
Utoljára módosította:Mesélő, 2018. december 15. 16:19 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. december 22. 20:21 | Link

Kislányom és Mr. Frank

- Értsd meg, ez egy többrétű probléma.
Éppen ez a mondat hagyja el a számat, amikor a kislányom belép a szobába. Napszítta hajamba túrva pillantok rá, miközben a mosolyom kiszélesedik. Ariana olyan komoly kislány. Már gyermekként is az volt, utána és Helena után Catherine játékossága üdítő volt, mégis, valahogy mindig az ő őszinte, sokszor bántó stílusa állt hozzám közel. Felé lépek, és bár tudom, hogy nem szereti, mégis úgy érzem, hogy olykor, jogom van megölelni őt.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Ne félj, gyere csak beljebb.
A dolgozószobámba sétálok, közben jobb tenyeremet Ariana hátán tartom, míg a ballal Martint vezetem beljebb, és próbálom elérni, hogy ne legyen esélye kitérni az utamból. Odabent a székekre mutatok, majd én is beoldalazok a sajátomba, és amikor kényelmesen elhelyezkedtem, tekintetem kettejük között jár.
- Igazán boldog vagyok, úgy újra egy szobában lehetek veletek.
A mosolyom kiszélesedik, a tekintetem szinte ragyog. Jó döntést hoztam, tudom. Viszont nem akarom rabolni a fiatalok idejét, úgy vélem, a beszélgetés után még nagyon sok megbeszélni valójuk akad majd.
- Mint tudjátok, lassan fel kell osztanom a vagyonomat, ha esetleg valami történne velem, idő előtt, szeretném, ha a ti jövőtök biztosítva lenne. Azonban a záradékban meghatároztam azt, hogy csak is akkor férhettek hozzá a vagyonotokhoz, ha már legalább jegyes kapcsolatban vagytok egy olyan féllel, akire előzőleg én is áldásomat adtam.
Mielőtt még Ariana felcsattanna, hiszen heves jelleméből kitelik, felemel a kezem és folytatom.
- Bridget és Abiba gyermekei még fiatalok, így nekik egyelőre még csak előszerződött házastársat keresek, azonban Helena, Catherine, Christian és a te esetedben már beszélhetünk komoly kérésről. A helyzet úgy áll, hogy annak idején Martin édesapjának odaígértem Helena kezét, ám, mint tudod, neki egy új kérője akadt, így úgy határoztam, hogy téged adlak hozzá feleségül.
A végére én is érzem, hogy a kedvesség, amivel indítottam, eltűnt a hangomból, helyette szigorú, és határozott lettem. Nem kívánok ellenvetésbe ütközni, és hogy ennek nyomatékot adjak, egy igen impozáns gyűrűt is eléjük rakok.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. december 23. 09:55 | Link

Ariana és Martin

- Udvarias vagy, mint mindig.
Mosolyodom el a fiút pásztázva. Ez nem olyan dolog, hogy ki mit akar, vagy mit nem akar. Döntöttem. Fontos, hogy a vagyon, amit a családom az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott, jó kezekbe kerüljön. A gyermekeimnél jobb kezekben pedig alighanem lehet, azonban szeretnék megbizonyosodni róla, hogy megfelelő házastársakkal történik meg mindez, és a Frank fiú esetünkben tökéletes. Megvallom, amikor először akadtak ők össze, aggódtam, mert a szerződés Helenára szólt, ám a nemrég megtörtént eljegyzés után, úgy véltem, így rendeltetett.
- Nem hiszem, hogy lenne bármi akadálya. A súrlódásokat meg lehet oldani. Gyermeki összekapásról lehet csak szó, hiszen Martin se tudta megfogalmazni, hogy miért is nem vagytok együtt.
Nem tágítok, különben is, rengeteg dolgom van még, hiszen a legnehezebb még csak most következik, Christian társának felkutatása. Több lehetséges jelölt is van, de a fiam nyíltan önpusztító tevékenysége miatt igen nehéz olyat találnom, aki képes ezt visszafordítani. Elherdálna csak mindent és ki tudja, mikor kellene a temetésére mennünk.
- Édesanyádat is tájékoztattam már az eseményekről, és úgy határoztam, hogy a karácsonyi vacsora, huszonötödikén kiváló alkalom lesz az eljegyzésetek bejelentésére. Sőt, ez az egyetlen alkalmas időpont, ugyanis az újév első napjaiban Catherine-nek is meg kell tennie ezt. Tavasszal pedig, mind megházasodtok.
Tárgyilagosan, határozottan, sőt keményen beszélek vele. Nem engedem, hogy ellent mondjon nekem. Meg kell tennie, ez nem csak az ő, de az egész család érdeke is.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. december 25. 09:47 | Link

Ariana és Martin

- Bármit megtehetek.
Keményítem meg a vonásaimat, és vele ellentétben én nem csattanok fel. Tűröm, hogy közel hajolt, hogy szinte érzem a meleg leheletét az arcomon, talán, még a keserűség is ott van az édes illatban, amit ajkai elnyílásával a levegő felém kever.
Ariana heves, szókimondó, makacs. Mindig szerettem, hiszen ki tudott állni magáért, nem hódolt be, nem lehetett irányítani. Voltak rossz döntései, gyermekként is rengeteg, és sérülése is ebből fakadóan, de minden alkalommal felállt, és tovább haladt, ha kellett százszor is elbukott. Tudtam, hogy vele nehéz lesz, mind közül a legnehezebb, de úgy vélem, ha őt megtöröm, Catherine már játszi könnyedséggel megy bele abba, hogy házasságra lépjen egy megfelelő férfival.
- Ez nem az az időszak, amikor önző lehetsz.
Folytatom, továbbra is tartva vele a szemkontaktust. A szeme sötétebb, mint az anyjáé, vagy az enyém, csokoládébarna, ami már a születésekor is megmutatkozott. Már akkor ellenkezett a világgal, és nem hódolt be az elméleteknek, hogy minden kisbaba kék szemmel születik. Már akkor makacskodva nézett ránk, a szemében haragos tűzzel. Akkoriban történt meg az, ami miatt most sürgetőbbé vált, hogy mentsek mindent, ami menthető.
- A tárgyalásnak vége, találkozunk a vacsorán.
Csapom össze végül a mappát, ami előttem van, és egy biccentéssel köszönök el a fiataloktól. Ahogy kilépek, a zár úgy kattan mögöttem, és csak egy módja van annak, hogy kinyíljon, ha az a gyűrű a lányom ujjára kerül. Néha egy apának komoly áldozatokat kell hoznia, nekem sem könnyű ezt megtennem, főleg a Helenával folytatott beszélgetés után.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2019. január 6. 20:23 | Link

A tó asszonya


A sötét barlangba lassan bekúszik a fény. A víz, ami eddig fekete volt fokozatosan változik világoskékké, mintha csillogna tükre alatt valami. És az a hang, az a csodálatos női ének, ami sejtelmesen, halkan de egyértelműen betölti a barlangot elragadó. Nincs szövege, egyszerű dúdolás, mégis azon morfondírozhat a boszorkány lánya és fia, hogy esetleg ilyen hangja lehet a mennyben az angyaloknak is.
Az ének hatással van mindenkire, mindenkit békével tölt el, biztonságérettel ruház fel, hívogat a vízhez. A vízhez, ami lassan forrni kezd, először apró buborékok bukkannak elő, majd egyre nagyobbak és aztán egy alak emelkedik ki, egészen kebelig.
Határozottan nőről van szó, ám ennél többet nem lehet kideríteni róla, arcát fátyol fedi, testét hínár és egyéb tóban található kagylók és homokok.
- Kik vagytok ifjú vándorok - kérdi édes, szelíd hangon, ám mielőtt bárki is felelhetne a patkány előre szalad. North felkiálltva hátrébb mászik, ám a patkány nem tágít, beleveti magát a vízbe és a nő felé kezd tempózni.
Amaz mintha ismerné, hártyás kezét kinyújtja a kis lény felé és hosszú, sötét körmű ujjával megcirógatja barna buksiját.
- Tehát a kardot keresitek, ha itt van ő is veletek. Megtaláltátok, a tó fenekén van, ám oda lejutni nem könnyű. A hínár sűrű, aki megpróbálta eddig segítségem nélkül mind belé fulladt. Ám én segíthetek. Egyvalakit leviszek a tófenékre a kardhoz, hogy szerencsét próbálhasson. Téged, leány! - mutat ujjaival Scarlett felé, majd hívogatóan magához inti.
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. január 8. 19:44 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2019. január 29. 17:59 | Link

Visszaérkezés


Először Scar tűnik el a habok között. A víz csendessé válik és sötétté, az idő pedig csak telik. Már gyanakodni lehet, hogy baj van, semmi sem jelzi a közeledő lányt, a sikerét vagy a kudarcát. Ennek legelőször North ad hangot, aki már amúgy is fel és le sétált a parton az elmenetel óta. Nem pihen, csak fel és le, fel és le, jojózhatnak tőle a szemek, záporozhatnak rá a csúnya felszólítások arra, hogy satufék legyen, folytatja oroszlánjárását a sötét tóra meredve.
Nagyjából a tizedik perc körül áll meg és szólal fel. Utána akar menni. Nem izgatja se ing se nadrág a parthoz sétál és felkészül. Ám a rémület görcsbe rántja gyomrát, lábát pedig a homokos parthoz szegezi. Még szerencse, hogy a csapatban van egy kedves buzdító lélek, Denis személyében, aki segít megtenni az első lépést egy határozott faron rúgással.
North elsüllyed a vízben, a habok még egy ideig bukkadoznak ahol csapkodott percekkel ezelőtt, aztán újra hosszú öt vagy hat perces szünet következik.
Talán már újabb emberen gondolkodik a csapat, mikor végre valami elkezd pezsegni, aztán megjelenik North feje. Kiköp oldalra majd mély levegő után kap. Zaklatottnak tűnik, s okát hamarosan a többiek is láthatják mikor Scat feje is előbukkan. A lány nincs eszméleténél, ez rongyhoz hasonló tehetetlen testéről tökéletesen lerí.
Gyorsan haladnak kifelé, North lába sekélyebb részt érint, innentől ölben viszi tovább a lányt, aztán mikor térdénél gomolyok a víz a barlangot hirtelen vérfagyasztó üvöltés tölti be. Nagyon magas a hang, mintha a füleket akarná süketté tenni, s valami nagy sebességgel megindul Northék felé. Nem látszódik belőle sok, csak a hab ami körülötte csapkod  s a hang vele együtt közeledik.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2019. március 6. 18:31 | Link

A KARD


A tűzcsóvának hála a szirén nem tudja elkapni a kis csapatot, a női alak visszatántorodik a lángtól, sikolya dühödtből rémülté válik. Denis megragadja és kirángatja Cathat, North pedig Scart segíti a felszínre, azonban az ötödik tag még a barlangban van. Az enyhe remegéstől a plafonról levált néhány nagyobb kő, s az egyik fejen találja a férfit, aki ájultan rogy a földre.

A társai már kinn vannak, North pedig előhúzza a pálcáját. Pillanatok kérdése csak, hogy a MJ-t elnyelje örökre a természet gyomra.
Talán már kezdik sejteni a higgadtságukat jobban megőrzök, hogy valaki hiányzik, North tétovázik a varázslattal, körbekémlel még egyszer, s ekkor a lejárat felől megjelenik két alak. Odalenn már mindent ködként ellep a por. Ezért sem lehet kivenni semmit, csak mikor kilépnek a felszínre. Mindkét alak ismerős. Az egyik a tegnapi pincér, férfi alakjában, a tekinteteket kerüli, szigorúan maga elé néz. A másik Mj, eszméletét vesztve a karjai között. Olyan így, mint egy gyermek, az idegen izmos karjai között kicsi és sebezhető, még ha valójában damfírról is van szó.
A patkánynak hűlt helye, egyedül csak a megmentő rövidre nyírt, barna haja emlékeztet rá, s az a randa, sárga szempár, ami szinte állati megjelenést kölcsönöz viselőjének.
Nem fecsérli az időt, felemeli állát és Northra szegezi tekintetét. A többieket kizárja, mintha mind ott se lennének.
- A kertben várunk - szól. Hangja nem fenyegető, csak kemény és hideg. Személytelen, idegen, aztán elhopponál.
North megmarkolja a zsebében lévő levelet és kihúzza, majd felmutatja a megmaradt társaságnak.
- Nem esik bántódása - suttogja, mint aki tud valamit, s valóban a férfi tud is. Elvégre haladékot kaptak, az idejükből pedig még maradt, így társukat addig nem bánthatják.


Scarlett a mélytavi kalandja után úgy érzi, mintha nem is önmaga lenne, s valami más irányítja. Amikor megfogta a lila kardot látomása volt az igaziról. Talán csak csúfolódás volt a szirén részérül, hogy megmutatja az igazságot, mikor túl késő, ám ebben az esetben hiba volt, mert így az immár csak négy taggal rendelkező csapat eltalál a helyre. Az erdő közepén, ahol a fenyők annyira közel nőnek egymáshoz, hogy zárt kört alkotnak, ott van egy kis menedék. Nagyjából egy tornaterem nagyságú, a nap lemenetében befesti rózsaszínűre a tájat. Talán fél óra és lemegy végleg. A kis rétet egy vékony csermely szeli ketté, nagyjából olyan vastag, mint egy férfi nagyujja, s középen ott áll egy kő. Moha és kosz fedte, alatta ősi írás betűi. Benne pedig egy kard. Rozsdás, barna, olyan, amit már nem is igazán lehet használni, csak esetleg múzeumba kiállítani a többi ósdi régiség mellé, mégis mindegyik jelenlévő érzi, hogy valami különös mágia járja át a helyet, minek a központja a kard.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2019. március 26. 23:35 | Link

Epilógus


A megilletődés leginkább Scart és Northot tölti el, s ezt még Denis csengő hahotázása sem tudja elmulasztani. A nap ekkor lemegy, a sötétség előbb szürkeségével öleli körbe a kis csoportot majd szénszínű mivoltjával helyezkedik rájuk végleg, mint fekete holló szárnyai. A kard fele ott fekszik Scarlett mellett a földön, tompán és fénytelenül, mintha halott volna, pedig a józan ész azt diktálja, hogy az a tárgy soha sem élt.
Néhány pillanatig nem történik semmi, csend telepedik rájuk, ha Denist már nem rázza a kacagás. Ha igen, akkor csak azé a terep, körbetáncolja a fákat és bokrokat, sőt ki tudja, lehet a város első házainak is ha volna füle, hallanák azt a csuda jókedvet amit a kalandor produkál.
Aztán hirtelen mintha újra nappal volna, ám a fény nem az égről hanem magából a kőben maradt kardból jő. A fénycsóva felkúszik a fák lombjáig, majd olyan fényessé nőtte ki magát, hogy ha nem hunyja be a szemét az ember, a szeme világát menten elveszítheti. Majd semmi. A fény kihalt, az éjszaka ismét birtokába vette az erdőt. Ám a kard ott nyugszik a kőben, egyben, mint mi soha nem törött ketté, egyedül csak a Scar mellett heverő félkard a tanú.
Nincs közöttük a valódi kiválasztott, a kard mint évszázadok óta, tovább alussza álmát a kőben. Még próbálkozhatnak ameddig akarnak, North valószínűleg többször is idegesen nekifut, azonban hiába, se nem törik, se nem mozdul, semmi se történik.

Másnap kora reggel Glastonbury utcáit már csak egy kalandor koptatja. Léptei kimértek, tekintete hideg és álmos. Épp csak, hogy a hajnal elmúlt már, a harmat még ott ücsörög a növények szárain, a város lakói még alusszák álmukat. A kerthez érve tétovázás nélkül belép a kapun, közömbösen szeli át a szobrokkal tarkított sétányt, az alakokra nem is nézve.
A kert közepén aztán egy másik férfi várja, mellette a padon MJ ül, eszméleténél ugyan nincs, de lélegzete egyenletes, néhány óra múlva úgy kel majd fel, mintha csak egy éjszakát aludt volna át, két eseménytelen nappal között.
Az idegen egy papírt nyújt át, amit North elvesz, majd egy rövid átolvasás után zsebbe nyúl és tollával aláfirkálja az arra kijelölt helyet. Ez a dokumentum megvédi a kard helyét, s a csapat többi tagja sem tudja többé feleleveníteni emlékezetében, hogy hol is a pontos helye a becses ereklyének. A férfi tehát emlékekkel fizetett barátjukért cserébe, ami ugyan a többiekkel szemben nem feltétlen fer, ám mint vezető ezt a döntést ő hozta meg. Amaz kezet nyújt Northnak, a férfi fogadja, s aztán sietősen távozik kedvenc ázsiai barátjával, kinek zsebében titkon ott ül a patkány, s az utolsó hang , ami a kertkapuban utol éri őket egy kedélyes üdvözlet, ami Cathnak szól a polgármestertől.

uo4_r1_1280.png


Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés







Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 27. 00:00 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2019. szeptember 13. 21:59 | Link

Ambrózy Henrik és Ophelia Carolina Brown
Romániai Rezervátum | Jianyu

Nem jött, mert nem jöhetett. Megkapta ugyan Henrik levelét, melyet egy ismeretlen bagoly juttatott el a találkozóponthoz, azonban szorult helyzetéből adódóan lehetetlen lett volna, hogy mindent hátrahagyva Romániába menjen. Ha őszinte akarna lenni, tulajdonképpen a mostani időpont sem megfelelő, éppen csak azért lehetséges az utazás kivitelezése, mert jócskán napfelkelte előtt érkezik meg.
Ahogy a Rezervátumba ér, komoran pillant végig rajta. Az ereiben csordogáló vér is mintha megfagyna egy pillanatra, hisz a fekete mágia beférkőzik bőre alá, érzi a jelenlétét. Erős varázslattal van dolguk, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy tudomására jutott, alig pár napja halt bele az egyik sárkány a fertőzésbe. Sajnos tudja, ha korábban jött volna sem menthette volna meg az életét. Ezek a hatalmas állatok jóval szívósabbak, mint kisebb társaik vagy akárcsak egy ember. Csodálatra méltó a nagyságuk és kitartásuk, mellyel emelt fővel képesek átvészelni ezt a borzalmat. Némán lépked az épület felé és bár termete jóval alacsonyabb, mint a rezervátumban dolgozóké, mégis nagyobb feltűnést kelt, mint azt az ember gondolná. A maga kényelmes tempójában, megfigyelve a helyet lépdel egyre közelebb, mígnem megpillantja Henriket egy nő társaságában, aki feltételezhetően a Rezervátum vezetője. Bár megszólítja egy lótifuti, válaszra sem méltatja, egyenesen a páros felé veszi az irányt, akik láthatóan már várták. Szavait a férfihoz intézi először.
- Henrik, barátom - tenyereit összeérintve enyhén meghajol előtte, majd kezét nyújtja. Zord arckifejezését némiképp lágyítja a formálódó mosoly, amit az üdvözléshez mellékel. Csak ezután fordul a szőke felé. - Hölgyem. Remélem, hogy tudásommal a sárkányai javát szolgálhatom - Jianyu meglehetősen távolságtartó és bizalmatlan. Nem Ophelia tehet róla, hanem sok év tapasztalata és a jelenlegi kaotikus helyzet, mely nemcsak Kínát sújtja ezek szerint, hanem Európát is. Egy ilyen esetnek sohasem szabadott volna megtörténnie, s a tény, hogy ázsiai fekete mágiát ilyen messzire hoztak, semmi jóval nem kecsegtet.
- A legrosszabb állapotú sárkánnyal kezdenék - tekintetét Henrikre fordítja, gondolván ő a vezetője az itteni ténykedéseknek. S mekkorát téved! - Mivel hónapok teltek el, talán már elkéstünk a gyógymóddal, azonban a legutolsó fertőzöttek számíthatnak a teljes gyógyulásra - komor arcán egy kis derű mutatkozik meg, miközben a magával hozott szütyőt veszi le válláról. Abban van minden, ami most kellhet nekik.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2019. október 29. 19:38 | Link

Ariana
Eloise

- Érdekes gondolat. Szerintem olyan, mintha füvet ennék. Nem pirította meg, és fokhagymát se tett rá.
Pedig idén mindent fokhagymával eszek. Távol tartja a vámpírokat, és szeretem. Főleg szeretem. Ha valakinek az én száz éves véremre van gusztusa... mit mondhatnék? Balról jöjjön, mert az a jobb profilom. Nem rossz az étel, csak Martha nehezebben veszi fel változó ízlésvilágom ritmusát, pedig ennyi idő után már igazán hozzászokhatott volna ahhoz, hogy fokhagymázunk. Elvégre már október van.
- Apádnak megint elment az esze, kitalálta, hogy a még nem házas gyerekeit is kiházasítja. Jason, Helena, te, Christian, Milan és Edith.
Mind a hat gyereknek ideális társat keres, képtelen felfogni, hogy nem mindig az a jó, amit ő kitalált. Talán válságban van a házassága, talán éppen a saját felesége semmizi ki - nem lennék meglepődve -, talán a félremenése, de valami biztos az agyára ment.
- Ez a kis Zara egy tünemény, kár, hogy nincsen apja. Maxwell sosem tudott olyan körültekintő lenni a párválasztásban. Ha rajtam, múlik, Rose-t és anyádat veszi el, a többit nem.
De hát nem hallgatott az sem a szép szóra, így hát most itt van egy rakat dédunoka, és már üknagymamának is nevezhetem magam, hiszen van szép számmal gyerek.
- Vicceljük meg apádat, mit szólsz?
Catherine esküvője óta tudom, hogy megálljt kell parancsolnom ennek az ámokfutónak, és ha máshogy nem megy, hát megkerülve csinálom. Csak kell egy bűntárs.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2019. november 1. 22:07 | Link

Ariana

- Tiszteld az apádat.
Finoman, de egy kis nyomással a hangomban mondom ki a szavakat, miközben felemelem a tekintetemet és megvárom, amíg a szemembe nem néz. Azt akarom, hogy lássa, komolyan gondolom a dolgot, hogy komolyan azt szeretném, ha odafigyelne arra, amit mondok.
- Lehet, hogy haragszol rá, de miért is? Mert meg akart óvni?
Ez történt, hiszen az unokám, bármennyire is faramuci módon, de azt tettem ami egy ilyen helyzetben helyes. Menti a családját. Láttam a leggyengébb pillanatában, és ha úgy tetszik, én mondtam neki a házasságot. Persze nem pont úgy, ahogy meglépte, az amolyan színpadi túlzás volt. Én azt javasoltam, hogy kérje meg a gyerekeit, hogy házasodjanak össze olyanokkal, akikben megbíznak, hiszen a családunk hagyományai évszázadok óta szentek. Az egészet Maxwell intézte rosszul, mert ő azt hitte, hogy jobban tudja, mi kell nekik.
- Ha jól emlékszem csupán csak Catherine kötött tényleges házasságot, és ha ő nem haragszik emiatt az apátokra, nem hiszem, hogy neked jogod van hozzá.
A bort a kezembe véve lötyögtetem kicsit, mielőtt beleszippantanék, és végül csupán csak egy apró kortyot innék. Kedvelem a tölgyfa érlelést, igazán finom zamatot ad a meggynek és a csokoládénak.
- Mindazonáltal nem, egyetlen zabigyereke sem fenyegeti. Csupán csak fél, aggódik értetek. Maxwell drasztikus, de nem rosszindulatú, csak egy apa, aki félti a gyermekeit.
Én nem hibáztatom, pusztán csak sajnálom, ahogy látom, hogy szépen lassan eluralkodik rajta az őrület. Nyilván nem szerencsés, ha a szüleid pusztán csak másodunokatestvérek. Talán éppen az ilyen frigyek és elmebajok azok, melyektől a saját gyerekeit próbálja óvni. Mi nem figyeltünk, és meg is lett az eredménye.
- Unatkozom, Ariana. Te nem?
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. március 22. 15:15 | Link

Marcell


Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az emberek olyan ostobák, szánni valóak. Vajon rájött, hogy mit rejt a levél? Vajon tudja, hogy mennyire értékes? Nyilvánvaló, hiszen itt van.
- Itt tartózkodásának oka?
Pillant fel rá a túlontúl jellegzetes vonásokat viselő boszorkány. Halvány bőr, millió szeplő, vörös, kusza hajzuhatag, zöldes szemek. Emellett van benne valami egészen koboldszerű is, minta féllény lenne. A választ és a férfi adatait az eljárás szerint rögzíti. Lepillant, majd fel, és arca mintha megváltozott volna. Egy pillanatra olyan, mintha Otília volna. Aztán újra a vörös, koboldszerű nő. Ha a férfi körbenéz, ugyanezt tapasztalja. Egy pillanatra mindenki Otília lesz, a nők és a férfiak egyaránt, majd, mintha mi sem történt volna, minden megy tovább. Fáradt? Kétségbeesett? Vagy valami készül?
Nos, bármelyik lehet. A hosszadalmas, legalább negyven perces papírmunka azonban eredménnyel jár, végül hivatalosan is itt tartózkodhat, az ország elhagyásakor a procedúrát meg kell ismételni. Kellemes ittlétet kíván, de valahogy érezhetően nem tetszik neki a férfi. Mintha... biztos a fáradtság. Hátrapillant, mintha a fal mögött lenne valaki, akire ránézne, majd vissza, és a következő belépőt szólítja.
Odakint, az ír éjszakában, nem messze a hivataltól ünnepelnek valamit, minden békés, természetes. Minden, kivéve, hogy az ember úgy érzi, figyelik. Milyen kellemetlen érzés ez. Figyelnek. De vajon ki?
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. március 22. 16:04 | Link

Marcell


- Rossz irány, Hege.
A hang egy sötétebb, sikátorszerű részről szól, arctalan, alaktalan, de érthető, sőt, mi több magyar. A férfi hangja ismerősen csenghet, de ne feltétlenül tudja az ember hova tenni. Ismeri? Igen. Nem. Talán. Bármi lehet, valóság is, álom is. Minden olyan bizonytalan, de hát min csodálkozunk, hiszen csak úgy eljött, mindenféle racionális felkészülés nélkül. A hang, talán a múltból szól, talán a múltban hallotta, de máshogy. Felrémlik a kép, ugye? Egy kínos, konyhai jelenet, ahogy ez a hang, lihegve élvezi az egykori szerelem nyújtotta bódultságot, és anélkül, hogy akár csak egy fikarcnyi bűntudata lett volna, nézett szembe veled. Te most képes vagy szembe nézni vele? Képes vagy újra találkozni azzal az emberrel, aki életed első igazi összeomlásához vezetetett? Mintha már most egy átkozott, egy soha véget nem érő, őrült álomba keveredtél volna. És hol van mér a vége, drága barátom?
- Játszhatjuk szépen és csúnyán is. Megmondod hol van, megmondom hol van. Vagy van üzlet, vagy nincs. Nos?
Az utolsó szó kissé türelmetlen, az alak mozdul, felfedve helyzetét, de, ahogy előre lép, úgy lép hátra is, elveszve újra a jól eső homályba. Hát nem egyszerű? Nem... nagyszerű? Csak add át, és vége. Csak add át, hiszen nálad van, nem?
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. március 22. 16:47 | Link

Marcell


- Én.
Felel a hang, benne megannyi gúny és elégtétel. Milyen megható, hogy ennyi év után is képes még ilyen érzelmeket kihozni belőle. Pedig azt hitte, hogy továbblépett. Olyan volt, mintha továbblépett volna. De talán ez a nagyra nőtt figura nagyobb játékos, mint azt az ember gondolná.
- Nem tudod? Ugyanmár! Milyen kereső vagy te?! Elpuhányultál Hegedüsh, pedig én ennél sokkal jobbnak hittelek. Milyen kár.
Az utolsó két szót már szinte fröcsögve közli, és ha Marcell odaér, láthatja, hogy nincs egyedül, sőt, ami azt illeti, egész sereg kedvesnek nem éppen mondható alak veszi körül, ugrásra készen, és lám, be is zárul a kör, ahogy az a bizonyos közelség elég közeli. A rég látott arc idősebb lett, nyakán, arcán, jól láthatóan friss karmolásnyomok vannak, egyik szeme bevérzett, bedagadt. Úgy fest, ideig-óráig méltó ellenfélre akadt. Egyértelmű, hogy kettesben nem olyan erős, mint amilyen szeretne lenni, és nem véletlen hozott magával még hat embert akkor, amikor tudomására jutott, hogy a férfi megkapta a levelet. Honnan tudta, hogy megkapta? Hát nem egyértelmű? Látta. Bizony, látta, hogy megkapta, látta, hogy átvette, sőt, azt is, hogy elindult ide.
- Biztos vagy benne, hogy nem tudod, mit keresek?
A kérdés olyan nyájasan hangzik el, mintha az ember arra kérdezne rá, milyen napja volt. Tesz egy lépést felé, szemei összeszűkülnek, ahogy kimondja a szavakat:
- Híg s fóka alma vési tőrzsi fened tényeb. Újra és újra. Ébredéstől ájulásig, Egyre csak ismételve. Hol van?
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. március 22. 20:24 | Link

Marcell


tovább a hszhez...
Utoljára módosította:Mesélő, 2021. március 22. 21:34 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. március 22. 21:33 | Link

Marcell


tovább a hszhez...
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. március 22. 22:21 | Link

Marcell


tovább a hszhez...
Utoljára módosította:Mesélő, 2021. március 22. 22:21 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. március 23. 23:56 | Link

Marcell


tovább a hszhez...
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. április 7. 12:22 | Link

Marcell

 tovább a hszhez...
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. április 7. 13:59 | Link

Marcell


Eltelt egy nap, kétségek között, hogy itt marad-e vagy távozik, majd még egy, amikor várták az ébredését. Az egy négyre rúgott, és még mindig semmi. Az első napon szükségessé vált erős bájitalokat adni, de a szíve meglepően erősen bírta a kihívást, szerencsére nem kellett műteni. Ami a nőt illeti, vele teljesen más a helyzet. Öt nap után is lebeg valahol élet és halál határmezsgyéjén.
- Jó reggelt.
A hang az, amit Marcell nagy valószínűség szerint utoljára hallott, az ablak mellől lép el, hogy a nő alakja kibontakozzon. Most másabbul néz ki, magabiztosabbnak, feltűnőbbnek. Egyenruhát visel, a helyi aurorparancsnokság jelvényét, egyértelműen magasbeosztású személy. Könnyedén lépked közelebb, és foglal helyet az ágy melletti székben, ahova az emberek rokonait szokás ültetni.
- Megannyi kérdést megelőzendő, szeretném tájékoztatni, hogy életben van. Azonban most lehetősége van úgy is dönteni, hogy nem kíván tovább életben lenni. A nemrég lejátszódott események után dönthet úgy, hogy a halálhíre nem kerül cáfolásra, és ön a világ bármely pontján új személyazonossággal, új életet kezdhet. Amennyiben mégiscsak önmaga kíván lenni, úgy értesítenünk kéne valakit, aki eljöhet önért, hiszen már egy hét is eltelt az eltűnése és, nos a sajnálatos öngyilkossága óta.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2021. április 12. 15:08 | Link

Marcell


Ez nem olyan dolog, ami könnyű döntés, ő maga is tudja, így nem is várja el, hogy azonnal válaszoljon a másik, mégis, meglepi, ahogy alig egy perccel később határozott, és meglehetősen logikus döntést hoz.
- Rendben, ebben az esetben önt hivatalosan is halottnak nyilvánítják a mai napon, és az aurorok felhagynak a keresésével. Ön pedig választhat egy helyet a világban, ahol élni szeretne, a többi már csak formalitás. Tudnia kell, hogy ezzel minden ingó - és ingatlan vagyona az örököseire, végrendelet hiányában pedig a legközelebbi rokonaira száll, a temetés pedig üres koporsóval történik.
Kicsit talán túl száraznak hangzik az eljárás elmondása, de annak, aki hosszú évek óta benne van ebbe az egészbe, már nem nagyon jelent kihívást. Az emlékek elvétele nem opció, hiszen ez egy le nem zárt nyomozás lesz, az elkövetkezendő hónapokban, sőt, talán években ezzel foglalkozva lesz, az ilyen ügyek mindig nagyon mocskosak és elhúzódóak. De ez már, nem a férfi problémája.
- Elképzelhető, hogy a jövőben lesz kérdésünk még önhöz, mivel a nyomozás folytatódik, feltételezésünk szerint egy bűnszervezet kis szegletét fedtük csak fel, a nagy része még rejtve  van. Amennyiben a jövőben meg kell keresnünk, önnek kötelessége megjelenni.
Felkelve, lopva lesimítja a köpenyét, és maga előtt összefont ujjaival néz a férfire.
- Pihenjen, pár napig még mindenképpen itt kell maradnia, megfigyelésen, addig elkészül az új személyazonossága is.
Biccentve lép ki az ajtón, hogy az illetékeseknek további utasítást adhasson. A következő hetet még kórházban kell töltenie, de hamarosan fel tud majd kelni, meglátogathatja Otíliát is, aki békésnek tűnik álmában, leszámítva az őt életben tartó mugli gépek és bűbájok egész garmadát. Sőt, a hét egy pontján rendelkeznie kell arról is, hogy életben kívánja-e tartani a nőt, akinek nagyon kevés esélye van arra, hogy magához tér még, és ha meg is történik, akkor sem biztos, hogy ép elmével teszi mindezt.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Európa - Mesélő hozzászólásai (55 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek