A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 8. 12:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740029#post740029][b]Mesélő - 2018.11.08. 12:28[/b][/url] excalibur Köves életBájos diáklány A férfi morcosan iszogatja a kávéját, már lassan dél és mégis csak most jutott hozzá. Az a sok ostoba turista aki ezt a sok vackot akarja nézni, nem is érti miért nem ér rá később, minek itt szenvednie ilyen korai órákban, amikor az a nyamvadt apátság évszázadok óta nem mozdult semerre, persze, tán most majd e'menne. - Mivan? - morog, s megfordult, ám arca torz mérgessége egy szempillantás alatt elmúlik, ahogy végignéz a fiatal nőn. El is vigyorodik, féloldalasan, amolyan csábítónak szánt agglegénymosollyal, aminek bájából viszont őszülő borostája és mélyülő ráncai igazán sokat letompítanak, hacsak Cath nem azt az elvet vallja, hogy a " férfi akár a jó bor sokáig kell érlelni " - De persze, szívesen, sőt, ha szeretnéd akár magántárlatvezetést is tartok neked - csillannak szemei enyhén mocskos szándékkal. Patkánypajtás A patkány az agresszív parancsszavak néma megfelelőjére csak oldalra billenti a fejét, szabályosan hülyének nézve a fiatal férfit. Sőt, talán mintha vissza is felelne némán a szemeivel, hogy " Te komolyan azt hitted ez működni fog? " Ám amikor amazd elkezd rohangálni körbe körbe, a patkány mint eddig, most sem mozdul túl messze tőle, s talán fél perc sem telik bele, mikor egy női hang felvisít " PATKÁNY! " aztán jön a többi, mindenki eszeveszteten elkezd rohanni, vannak akik felugranak és vagy kapaszkodnak a szobrokra, padok tetejére, hogy biztosan ne érjen hozzájuk a meglehetősen megtermett dög. De a legtöbben a kijárat felé indulnak, amit szinte egészen el is tömítenek, így szinte lehetettlen mozdulni, se ki, se be, mindenki tolog, ám így, hogy egyszerre próbálnak kimenni bizony talán alig ha páran jutnak ki, befelé pedig szinte lehetetlen bemenni. - Ki kellene nyitni a hátsó ajtót - szól az egyik őr meglehetősen hangosan, ám a nép túl rémült, hogy meghallja, pedig bizony akár kintről is lehet hallani. - Megőrültél?! Az lezárt terület, oda turisták nem léphetnének! Suttogó hang " A királynő szíve mindig a király markában marad, bármit mondjon a nép " Egy női hang süvít át a sírkamrán, szelíden de határozottan, mintha magát védené, Scar fülébe élesen és jólhallhatóan eljut, ám ha Northra emeli tekintetét észreveheti, hogy ebből a férfi semmit sem érzékelt." Egy igazi királynő soha nem adja másnak a szíve kulcsát, soha." Folytatja még hangosabban, szinte beleremeg a terem. "Kérd tőle csókkal, s majd neked adja! " Mintha valaki hátulról a lány fülébe súgta volna, aztán valami lágy fuvallat kavarta fel a szőke tincseket, s a sírkamrára újra rátelepedett a csend. S ha hang nem hazudott.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 12. 21:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=740586#post740586][b]Mesélő - 2018.11.12. 21:17[/b][/url] excalibur Köves életPatkánypajtás Az őr meglepetten veszi, hogy hipp-hopp egy fiatal ázsiai ugrik a nyakába, nagyokat pislog, nem számított ilyesmire, ám szerencsére legalább a nép kezdi lassan ténylegesen elhagyni a helyet. - Kérem nyugodjon meg és mindenekfelett szálljon le rólam - próbálja meg leránganti magáról MJ-t ám mikor meglátja a lábai között tekergő patkányt mély hangon felüvőllt és hátraveti magát. Sajnos közben valahogy úgy alakul, hogy az ifjú férfi kerül alulra, s az esés pillanatában bizony valami nagyon de nagyon hangosan reccsen, mintha csont tört volna, vagy talán csontok? Közben a patkány csendesen eloson és eltűnik egy lyukban. Bájos diáklány - Ha rázós helyzetekről van szó, akkor bizony a legjobbhoz fordultál- vigyorodott el az idegenvezető, s már fejben bőven le volt vetkőztetve a lány, úgy bizony, teljesen, még a zokni sem volt rajta. - Nos kedvesem Ginevra szíve valóban e valak mögött van, s átok őrzi, de ha valaki feloldja akkor annak odaadja, amire a leginkább vágyik. Legalábbis a legendák szerint, ám sokan keresték, mégsem találták meg. Egyesek szerint már valaki elvitte, s most már csak üres porhüvelye hever valahol a kripta környékén - mesélte, bizony mindent előadva, amit csak tudott, hogy minél menőbbnek és okosabbnak tűnjön. Muszáj volt levennie ezt a kisasszonkát a lábáról, mert mostmár neki is kijár abból, amiből a többieknek, ő is bele akar nyalni abba a fene adta mézesbödömbe.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 17. 23:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741015#post741015][b]Mesélő - 2018.11.17. 23:54[/b][/url] Bájos diáklány - Ennek a régi apátság is bőven pénzeli a város, ám bizony ha visszajönne tudnék mutatni egyet s mást. A főterünk is történelmi csak későbbi, meg a második világháborús nyomokból sincs errefelé kevés, azok is roppant sok turistát vonzanak nap nap után - mesélte nagy lelkesedéssel, ám mikor a kisasszony közelebb lépett zavartan elköhintette magát. Bizony szerette előadni a macsót, ám mint mindenkik aki keveset kap az ilyen kiváló csemegéből, ő is zavartan szemléli elsőre csak a lakomát s alig meri megérinteni, nehogy keserű legyen a fagylalt. Ám mit számít neki ha az, jött rá végül, s keze máris látalál a hölgy csípőjére, milyen karcsú, milyen vékony, bizony farkaséhes lett tőle. Az ujjak óvatosan simogatták a lányt a ruha felett, ám a szoborkert említésére megmerevedtek egy pillanatra. - Erről szinte senki se tud -bökte ki, s egyszerre gyanakvás futott végig tekintetén, csakhogy túl szép az alkalom ahhoz, hogy most csak a rossz megérzés miatt távozzon. Ha lenne valakie, ha megetették volna, viszont így, kiéhezve, így nem mondhat le a madárkáról csak úgy. - Nos, valóban van egy szoborkert a polgármester úr háza kertjén. Meglepően szépek és elevenek, mintha igaziak volnának, s mind nők, különböző korokból, időkből, van ami olyan mint ki tegnap még köztünk sétált. Ám ezt kerítés védi, csak keveset lehet belőle látni, nagyon félti az úr, elég drága hobbi, mindig vannak újak, nem is tudom honnan szerzi, hogyan találja meg a tökéletes szobrászokat, hogy mind ennyire tökéletes lesz. Odáig elvezethetem ha szeretné, itt van pár utcányira - hangja mondandója végére búgó lesz, a kezek levándorolnak, s megmarkolják az utolsó szónál a női kuffert, szemei mélykékjében pedig ott csillog az éhség.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. november 27. 21:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=741773#post741773][b]Mesélő - 2018.11.27. 21:26[/b][/url] Bájos diáklány Egyre izgatottabb a férfi, egyre jobban látja már a dolgot, és milyen fiatalka a lány, azért csak elmúlt tizennyolc, mindegy majd mikor dicsekszik fele a kocsmában azt fogja mondani, hogy huszonhárom. Akkor senki sem köthet belé sőt abban is biztos, hogy ki fogja színezni. Lehetne mondjuk, hogy összeházasodtak titokban, mert ki ne akarna egy fiatalka menyecskét, nem nem is, ezt nem hinnék el, meg keresnék is a nőt, de mondjuk az lehetne, hogy azt mondja, hogy amaz térdepelve könyörgött hogy venye el, ám ő nem akarta, mert még előtte az élet és túl fiatal egy feleséghez, s a lány majd sírni fog, keservesen. Igen elrabolta egy nő szívét. Ez lesz a sztori,a nagy sztori. Megdörzsöli markát, majd észreveszi magát és vigyorogva átöleli a vékony csípőt. - Gyere, gyere csak kedvesem, tudok egy utat ahol biztos senki sem lát meg minket - búgja a fülének majd elindul megragadva az aprócska kacsót. Már izzad az ő tenyere, nyálkás bár ezt észre sem veszi, kit izgat, a lehelete sem a legjobb feltehetőleg, a hónaalja is foltos kicsit, de hát ami jár az jár. Neki pedig Cath jár. Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Az út nem hosszú, ám a férfi társaságában lehet óráknak tűnik. Valami unalmas témáról fecseg, aminek egy szavára sem lehet emlékezni, talán csa az izgalomtól, feltehetőleg már ő sem emlékszik az előbb kimondott szavára. Egy kerítéshez vezeti, vagy hát nem is igazán kerítés, inkább sövényfal, aminek az aljában megbújik egy vékony kis kerítés, szerényen. A növények levelei fonnyadtak kissé az ősz miatt s pár le is hullt, melynek helyéből lehet látni a benti udvart. Odabenn kis utacska, kacskaringós, amit virágok kísérnek bár már őket is elkapta a halál évszakának lehellete. Néhány pad is megbújik, kettő vagy három, ami meglepően sok egy hátsókert számára, s a füves részen szobrok. Rengeteg szobor, különböző magasságúak, alkatúak, korúak. Szépségre sem egyeznek, sőt a legtöbb arc torz a rémületől vagy félelemtől. - Szóval ez lenne, hát nem lenyűgöző? - súgta a fülébe halkan a férfi.
Hónalj Henrik Ezért nem tudnak eleget fizetni, és még így is lehet, hogy én fogok az életemmel fizetni. De hát a helyzet adta, nem hiszem el, hogy nem tudok sehogy sem üzenni Denisnek vagy akárkinek, hogy hahó én most éppen önszántamból elmentem megnézni, hogy mi is az a szoborkert. Izzadó tenyerű (nem emlékszem a nevére) csacsog, mint egy nő, zavarban van, én meg reménykedem benne, hogy később is zavarban lesz. Bár így volna, akkor megengedném neki, hogy azt mondja, megvolt, de igazából nem kéne ezt erőltetnünk. Az út szerencsére nem hosszú, tényleg gyorsan odaérünk, és nem is vagyunk feltűnőek. - Nagyon szép kertje van, ez mind a polgármesteré? Kérdezem szinte suttogva, miközben gondosan előkészítem a terepet. Először csak leguggolok, majd le is térdelek, úgy, hogy ha kellene, akkor egy pillanat alatt felé tudjak fordulni, mint aki éppen az övével babrál. - Nem ijesztőek szerinted? Én nem érezném jól magam ennyi szobor között. Itt meg még padok is vannak, rengeteg pad egy udvarhoz képest. Biztos szívesen tart itt összejöveteleket a családjának...vagy nem nekik, hanem a barátainak. Lehet, hogy valami beteges klubot vezet, akik ezeken a szobrokon élvezkednek. - Nagy családja van a polgármesternek? Milyen ember? A szoborkedvelőkre mindig azt mondják, hogy elvontak és csendesek. Közben persze rebegtetem a pillám, és hát melyik férfi nem örül annak, ha egy előtte térdelő lány néz fel rá? Naugye.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Zavartan köhint ahogy Cath letérdel, bizony ő is már arra fókuszál, ajjaj most lesz a buli, csak legyen bevethető állapotban, az izgalom néha rémes dolgokat művel. - Igen khm, igen nagyon szép izé az övé, az övé - makogja meg bólogat is, hogy érthető is legyen. - Nincs családja, maga lakik. Hallgatag és magábaforduló. Szinte alig beszél, de mindig modoros - csak ami először eszébe jut azt hadarja, mert sietne, csinálná, gyerúnk mááán, de aztán zajok. Felkaja a fejét. Rémült, mint a rossz gyerek aki tilosban jár, voltaképpen talán az is. - A fenébe, előbb jött... maradj itt kedves majd..majd visszajövök - suttogja azzal már rohan is el valamerre. Cath tehát egyedül marad a szoborkerttől pár lépésnyire, biztos helyen. Ha itt meglapul feltehetőleg nem veszi észre senki, azonban ott az a lyuk a kerítésen, ahol a lány épp befréne...
Hónalj Henrik
- Óóó. Érzem én, hogy mikor kell inkább cselekedni, és nem tovább beszélni. Csak valami kis löketet adni annak érdekében, hogy az ember további információkat mondjon. Éppen csak megérintem a nadrágját, amikor hangokat hall, és megretten. Soha ennyire még nem örültem annak, hogy valaki megzavar, már szinte erőt kell vennem magamon, hogy ne mosolyogjak. - Rendben, ha nem jössz vissza öt perc múlva, akkor találkozzunk holnap. Meg a nagy fenéket, de ha már ő elment, ami azt jelenti, hogy feltartja a pasast, meg megpróbálja kimagyarázni, hogy mit is keres ott, meg gondolom azt is megtudakolni, hogy mikor megy el, addig én csak nem fogok itt térdelni, amikor lyuk van a kerítésen. Valaki, aki ennyire őrzi a helyet, csak nem ejt ennyire szarvas hibát. Talán nem vagyunk egyedül, más is ezeket a nyomokat követi. A pálcámat előhúzva hunyom le a szemem egy pillanatra, aztán: - Salvio hexia. Ha valamiben jó vagyok, akkor abban, hogyan rejtőzködjek el. Magabiztosan, de óvatosan osonok hát be a lyukon, és csak remélem, hogy nincs valami speciális bűbáj a birtokon.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A férfi már nem adja jelét, hogy értette volna Cath utolsó mondatát, bár azért bizonyára csak érzékelt belőle valamit. Ahogy a lány bemászik a résen, az első lépés után hirtelen elfogja valami megmagyarázhatatlan. Mint mikor egy zsúvolt helyre lép be. Mintha csevegnének, pedig egyik szobor sem mozdul, mind kővé van meredve. Aztán ha még egy lépést tesz úgy érezheti mintha valami burkon lyutott volna be, egy masszívabb szappanbuborékon. Látni ugyna nem látszódik, de ahányszor hátralép és előre ( ha esetleg hitetlenség miatt tervben van) ugyanezt fogja érezni. S a kert is mintha megváltozott volna. A virágok színesek, mint nyár közepén. a fű zöldebb a mesékben látott tipikus gyepszínnél és a fák, amik kívülről alig észrevehetőek voltak, roskadoznak a sok rózsaszín virágtól. Ami azonban a legmeglepőbb, hogy a kert közepén van egy négyzet alakú sövényfal, egyik oldalán nagyjából egy férfi széles bejárattal.
A szappanbubiban
Szinte érzem, hogy megváltozik minden. Az egyik pillanatban még kint voltam valami láthatatlanon, most meg már benne vagyok. Először a környezetem változása fel sem tűnik. Lépek még egyet előre, még mindig a valamiben vagyok, hallom a suttogást, majd vissza lépek, és szinte érzem azt is, ahogy ebből a valamiből kilépek, mintha kicuppannék. Nem akarok úgy eltűnni, hogy ne legyen nyomom, de nem tudom, hogy mit is hagyhatnék itt. Végül, jobb ötlet híján a mobilomat és a hőn szeretett rúzsomat - ami már be van tiltva - ásom el a kerten kívül az avarba. Előbbi le van némítva, de fel van töltve, így be lehet mérni. Ha az ember nem keresi, észre se veszi, hogy van ott valami. Csak ezek után lépek vissza. Ha már idáig eljöttem, nyilván, elmegyek tovább is, az álcámat biztosnak érzem. A következő lépésnél nézek csak körbe, és válik biztossá, hogy valami nem stimmel, olyan lett a kert, mintha nem is a környezet része lenne, kellemes, csábító. Szinte már csalogat, ahogy az az bejárat is, ahol simán átférek. De nem tudom, hogy át is akarom-e lépni a határt. Odasétálva a bejárathoz mást nem teszek, mint a fejemet dugom be, hátha már ez is sok mindent megmutat nekem.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Aminta lány beles észreveszi, hogy belül egy egész kis sövénylabirintus húzódik, s ő ennek a labirintusnak a bejáratát találta meg, illetve hát ki tudja, lehet épp a kijáratát vagy mind a kettőt ezt nem lehessen tudni. Odakintről a ház felől halk hangok hallatszódnak, mocorgás mintha valaki belépne a kertbe.
Benn a sűrűjében
Ha valahova nem megyek, az a labirintus. Soha, semmilyen körülmények között. Viszont a lépésekre megdermedek, gondolom a pasas lelépett, maximum visszasétál oda, és már nem vagyok ott, így elmegy. Jobb ötlet híján igyekszem a szobrok között egy olyan helyen megállapodni, ami egyikhez sincs közel, így talán nem leszek útban, és nem fedik fel, hogy itt vagyok.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A lépések hangjai lassúak de határozottan közelednek, bár a lány hiába forgatja a nyakát senkit sem lát. Ám most, hogy közelebb lépett a szobrokhoz Cath nem csak a lépteket hallja, hanem más hangokat is. Sokat, rengeteget. Mind vékony, mind nőies, s egymás mondanába vágnak. " A szívet, a szívet (...) Segíts rajtunk (...) A labirintusban (...) Ments meg, MENTS MEG, SEGÍÍTTS! "
Egyre követelőzőbbek a hangok, egyre kétségbeesettebbek, viszont egyik szobor ajka sem mozdul.
Hangok
A fülemre kell szorítanom a kezeimet, mert hirtelen idegen hangok is jönnek. Ki kell őket zárnom. Nincs itt rajtam kívül senki, ebben biztos vagyok, nő meg aztán főleg nem. Pontosabban de, rengeteg. ~ Hallotok engem? ~ Teszem fel a kérdést magamban, de erősen koncentrálva. Fogalmam sincs, hogy hangok nélkül van-e esélyem beszélni velük. A szív hiszem, hogy nem ott van, nem Deniséknél, hanem itt, ott bent. De nem mehetek be, nem maradhatok itt. Viszont nem akarom elhagyni a nőket sem.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Hiába szorítja a lány füléhez kezeit a hangok nem halkulnak, sőt épp ellenkezőleg a fejébe ették magukat és már ordibálnak. Könyörögnek segítségért. Lehet hallani, hogy mennyire kétségbe vannak esve, némelyik kérelmének a vége egészen úgy szakad félbe, mintha az illető már nem bírná tovább magába folytani a zokogást, ám a sírás részt már nem lehet hallani. Közben megérkezik a férfi akihez a léptek hangja párosult. S lám ki lenne más, mint az idegenvezető. Ám nincs egyedül. Egy magas, karcsú férfi mellett sétál. Az férfi fiatal, feltehetőleg a harmcincas évei közepén jár, kinézetre pedig mintha egy divatújság címlapjáról lépett volna le. Állkapcsa szögletes, szőke borostája épp annyira serkent ki, hogy megcsillanjon rajta a nap, haja hátrafésülve, öltözete elegáns és kinézetre a legdrágább anyagokból szőtt. - Szóval eltűnt... - hangja mély, szelíd, nincs benne semmi félelmetes vagy riasztó. Épp ellenkezőleg. - Pedig csak egy pillanatra mentem el. Épp leszo...szóval tudja... és aztán meghallottam önt. Mire visszamentem már elment.
Hangok, férfiak, bajok
Próbálok valamiféle kapcsolatot teremteni, de a hangok csak szólnak hozzám és egymást túllicitálva könyörögnek. Milyen beteg állat lehet ez a férfi? A gondolat korábban ölt testet, mint hinném, és egy pillanatra el is ámulok, mert egy tökéletes címlaparc sétál a kertben, mellette pedig a kisbarátom, aki ezek szerint visszament, és nyilván, ha én ott megvárom, akkor mostanra már szobor lennék itt. Na az biztos, hogy nem leszek. Lassú léptekkel, de elindulok vissza, a lyuk felé, amin bemásztam, és igyekszem kizárni a nők hangját, csak arra koncentrálni, hogy kint legyek, csak ki akarok innen jutni. Szívem szerint futnék, de akkor biztos, hogy lebuknék.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
-A feladata a megfigyelés volt. Maga mégis eljött a kijelölt helyéről - folytatta a férfi, miközben sétált a szobrok között lassan, egyre közelebb Cathez majd megállt pont Cath és a rés között, így a lánynak ha szándékában áll menekülni kerülnie kell. - Most menj, mielőtt haragra gyúlok, szedd a lábad - szólt, s az idegenvezető fülét farkát behúzva elsietett, ám amint kilépett a varázsbúra alól valami megváltozott odabenn, először csak furcsa rezgés, majd az egész búra láthatóvá vállt, mint valami üveg. Most már érezhető volt, tapintható és zárt. A férfi a legközelebbi padig sétált aztán helyet foglalt. - Tudom, hogy van valaki a kertemben. Ez a kis vidék olyan nekem, mint a szívem, abban pedig a legkisebb lábnyomot is megérzem.
Bajban
A burok láthatóvá válik, de azt hiszem, én még mindig láthatatlan vagyok. A nőket még hallom, az őr már nincs itt, különben is, nyaljon sót az ilyen, ugyanúgy benne van ebben. Fogalmam sincs, hogy mi történik, ha hozzáérek, és merre juthatnék ki innen. Remek! Aztán a férfi megszólal, és innen tudom, hogy nem lát engem. A kérdés csak az, hogy ki tudok-e jutni úgy, hogy ne vegyen észre, és ha igen, merre induljak, sehol sem látom az Exit feliratot. Talán a házon át, ahonnan ő jött. - Miért csinálja ez? Csúszik ki a kérdés a számon annyira gyorsan, hogy már nem tudom megakadályozni. Viszont a hanggal meg tudja állapítani, hogy merre vagyok. Csak remélem, hogy azt hiszi, futni fogok, helyette azonban lassan közlekedek, és igyekszem mindig egy-egy szobor takarásában maradni.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Nem tűnik úgy, hogy a férfi különösebben félne attól, hogy folygja meg tudna szökni, nyugodtan ül a padon, élvezi a napsütést és felöltője alól előhúz egy szivart. - Ugye nem zavarja? - kérdez rá, aztán a pálcájával megnyújtja, szájába teszi és jól megszívja. - Oh női hang. Akkor maga bizonyára Scarlett vagy Catherine - mosolyodik el féloldalasan, aztán újból megszívja a szivart s füstjét az ég felé emelt fejjel kifújja. - Miért védelmezem városunk régi múltjának egy értékes hagyatékát az ereklyetolvajoktól? - lágy hangján felnevet, szelíden és mélyen. Mint mikor gyermeket kacag ki az édesapa, ha valami butaságot tett a c
Szobrászmester
Scarlett vagy Catherine? Én mi van Emeralddal? Mondtam én, hogy valami nem stimmel azzal a nővel, biztos vagyok benne, hogy nem. - A nők nevét is tudja, akiket átváltoztatott? Kérdezek vissza, ahelyett, hogy megmondanám melyikőjük vagyok. És hogy mi igazán szomorú ebben a sztoriban? Mindenki, de tényleg mindenki Scarlett után futott, hogy megmentse, és ha a hangok igazat mondanak, én vagyok az, aki ma éjjel egy újabb dísz lesz itt. Annyira tipikusan szerencsétlen vagyok. - Hagyományőrzés? Ennyi? És a családjuk? Az érzéseik? Maga ezt élvezi? Közben sétálok a szobrok között, próbálok rést találni a pajzson, valamit, akármit, ahol ki tudok szökni. - Mit ígért nekik, hogy megmutatja a kis titkát, hogy megérinthetik a szívet? Ez nem sima sóbálvány átok.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Nem rángattam ki senkit az ágyából. Nem ragadtam el szeretője karjából. Mindenki a saját lábán jött a szívhez, piszkos, tolvajszándékkal. Ezért váltak kővé. Én idehoztam őket, a kertembe és nevet adtam nekik, újat, tisztát. Nézd csak meg a szobrok alatt, mindegyiknek ott van a neve. Komolyan gonosznak képzelsz? Pedig még gondoskodom is azokról, akik betörtek és feldúlták a várost, hogy elorozzanak valamit ami nem az övék. Akár apró darabokra is törthettem volna őket. Mégsem tettem - utolsót szív a szivarba majd elnyomja és a pad melletti kukába dobja. Alig észrevehető, a paddal egybeolvadó, és apró, úgy tűnik direkt a csikkek miatt lett odatéve. - Te is azért jöttél, hogy ellobd a kardot? Ha igen félj! Rettegj, mert az egész város, minden fa, fű, minden állat és minden tárgy azon lesz míg itt vagy, hogy megöljön. Ha pedig nem, nincs mitől tartanod. Vedd le az álcád és csatlakozz hozzám, beszélgessünk ezen a gyönyörű délutánon - int egyet a pálcájával. Amitől a búra újra olyan lesz, mint régen, áttetsző és érzékelhetetlen, ezáltal nyitott is. A férfi pedig csak figyel, tudni fogja, ha a lány kilép a búrából, és ha ezt Cath megteszi, akkor már a másik azt is tudja, hogy milyen szándékkal érkezett a városba, elvégre aki menekül az fél.
A fickó
- Engem nem nagyon izgat a kard. Mondom teljes nyugalommal, hiszen valóban ezt is gondolom. Nem azért jöttem el, mert birtokba akartam venni, hanem mert unatkoztam. Komolyan, szörnyen untam magam. - Többet nyertem én itt múló dicsőségnél. Egy napja még nem mondtam volna azt, hogy bármit is ért volna az egész, hiszen csak addig jutottam el, hogy megátkoztak és összekavarodtam egy sráccal, aki négy éve a nem szimpatikus rellonos kategóriában volt. Aztán tessék, ott kint, a lépcsőn, amikor átölelt, valami megváltozott, valahogy más lett minden. Kettőnk között kialakult valami, amit sosem éreztem. Sosem, és ezt komolyan is gondolom, úgy is, hogy komoly és mély kapcsolat van köztem és Chris között, hiszen ikrek lévén idő előtt egy hullámhosszra kerültünk. Látom, ahogy a búra eltűnik, és végül is, mi lehet a legvészesebb, ami történik velem? Kővé változok és megtisztulok? Talán rám is férne. Engedek, és az álcám lehullik, zsebre tett kézzel sétálok felé, majd némán ülök le a férfi mellé. - Magát nem zavarja? A sok hang. A könyörgés. Felpillantok a velünk szemben lévő női alakra, majd le a nevére. Agnes, a szent, érintetlen és szemérmetlen. Maga a tisztaság is lehetne, ha nem torzítaná el az arcát a csúf riadalom. - Örökre szobrok maradnak, vagy a maga halálával felszabadulnak?
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Valóban? Mit nyert? - kérdezi a férfi meglepetten, mintha nem erre a válaszra számított volna, aztán szelíd mosollyal figyeli, hogy a lány előbújik. - Milyen gyönyörű arc - jegyzi meg, aztán tekintete újra a szobrokon állapodik meg. - Én nem hallom őket - rázza meg fejét - Csak a hölgyek értik a szavukat, nekem csak csönd van idebenn, némább, mint bárhol máshol a világon - mélyet szív a levegőből arcát felfemeli a nap felé. A sárga sugarak szelíden cirógatják bőrét, kiemelve kemény, markáns vonásait. A következő kérdésre felnevet, ám szemeit nem nyitja ki, nyakát nem hajtja le, csak fogai villannak ki. Szépek és fehérek. - Minek képzelsz engem? Nem vagyok nagyhatalmú varázsló, sőt megmerem kockáztatni az átlagnál is kicsit gyengébb a mágiám. Ez Merlin átka. Előttem is volt hatszáz évvel és utánam is meglesz ennyivel meg még többel - Most emeli meleg tekintetét a nőre, s mintha levetkőzteté velük egészen. Nem úgy, ahogy az idegenvezető tette, nem a testet, hanem inkább a lelket, mitha mindent látna, mindent értene, amit Cath valaha tett vagy érzett. - Társaid a kardot keresik ez nem kétséges. Egyikük talán hamarosan megérkezik a többi hölgy közé, mond te miért vagy velük, ha nem érdekel a kard?
A pasas
- Egy barátot. Mondom ki határozottan, aztán valahonnan előtör egy kis nevetés, és apró fejrázás is kíséri. - Nem igazán vagyok olyan lány, mint a többiek, tudja, az a tündibündi alkat. Nem nagyon lehet velem barátkozni, vagyis lehetne, csak nem nagyon próbálkoznak. A végén a vállam is megvonom kicsit, mint, akit nem érdekel. Pedig azért de, valahol bent nagyon is bosszantott mindig is, és már kezdtem azt hinni, hogy anyámnak igaza volt, hogy tényleg félresikerültem, de aztán jött Denis, és most már érzek, erőt ad nekem. - Nem áll jól a szobor szerűség, mert a riadtság sem, tokám lesz tőle, aztán oda a báj. Most essek kétségbe? Ez a fickó nem tűnik veszélyesnek, és most, hogy nem látom a burkot, nem is érzem magam veszélyben. Talán éppen ez a megetetés, talán nem kellene nyíltnak lennem, de ha már meg kíván szobrászatolni, akkor legalább a miérteket tudjam. - Őszintén? Perverznek, és betegnek. Elég perverz és beteges itt ülni egy kertben, ahol a szobrok kőkemény felülete alatt hús-vér nők vannak, akik éreznek és tapasztalnak. Mint az éberkóma. Megborzongok a gondolattól is, hogy ez megtörténjen. Nem akarok ebbe a helyzetbe kerülni sosem. Nem nagyon zavartatom magam, felkelve, zsebre tett kézzel nézegetem a szobrokat, a neveket, hallom a segélykiáltásukat. - A kaland szeretete miatt. Én élményeket gyűjtök és élvezeteket. Nem kötődöm, sem tárgyakhoz, sem emberekhez. Ha megtenném, akkor megszűnnék önmagam lenni. Van ez a srác, akivel talán barátok leszünk, ő is eléggé necces. Az viszont, hogy átváltozik hamarosan egy társam, nem nagyon tesz boldoggá, mert az előbbiek alapján csak egy lehetőség van. - Valahogy csak egyezségre juthatunk, hogy Scarlett emberi maradjon.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Ez édes - mosolyodik el a férfi, kicsit úgy hangsúlyozva a szót, mintha a lány gyermek volna. - Nekem nem tűnik úgy ami azt illeti, és ha jól sejtem a kedves idegenvezető úrnak sem esett nehezére - vidám csillogás fut végig tekintetén ahogy oldalról vendégére néz és ajka is szórakozott félmosolyra görbül, aztán mikor előadják neki, hogy szoborléttel való aggályokat hangosan fel is nevet, mélyen és jólesően. Talán még egy kicsorduló könnycseppet is letöröl ujja hegyével, vagy csak a szeme viszketett volna? - Nem vagyok benne biztos, hogy élnek-e még, sőt, néha el is feljtem, hogy valaha éltek. De még ennél is messzebb merészkedem menni - közelebb dől a lányhoz - talán soha nem is éltek, csak léteztek - ezzel feláll és megigazgatja szövetkabátját. - Jöjj velem Catherine kérlek, meg akarom mutatni a kert legérdekessebb részét - szájába újabb szivart tesz, ám egyelőre nem gyújtja meg, helyette kezét a lány felé nyújtja, hogy segítsen neki felállni - Persze, csak ha nem félsz - mosolyodik el újból egy kacsintás kíséretében.
Pasas
- Férfiak. Vonom meg a vállam. Ezzel nem őt akarom leszólni, hanem a tényt, hogy mennyire egyszerű volt. Nem hiszem, hogy a pasasnak ez volt a célja, hogy most itt legyek, ahogy elnéztem, ő tényleg hitt abban, hogy szét fogom tenni a lábaimat a szobrok látványától. - Mindenki tudja a szobrok történetét, vagy azt valahogy elfelejtette elmesélni? Fellépek Nadin talapzatára, aki úgy vélem, az egyik legújabb tagja a csapatnak. Remény, a nevünk egyezik, hiszen a Hope is ezt jelenti. Reményt. Szerencsétlen nő, talán fél éve van itt, a kabát, ami rajta van, a tavaszi divat egyik alapja volt. Maximum hat hónapja. Valami ösztön miatt megsimítom az arcát, és valahol mélyen bent, hiszem, hogy van valami megoldás. Én hallom őket, hallom, ahogy könyörögnek. Végül lelépve a nőtől eltávolodva ülök vissza a férfi mellé. - És az volt a céljuk, az életük értelme, hogy a maga kertét díszítsék? Elég, szomorú. Én nem csak létezni akarok, hanem élni is. Azt akarom, hogy amikor a kaszás eljön értem, akkor mire a film végére érünk, megunja a várakozást, és ne vigyen magával, vagy annyira tetsszen neki a dolog, hogy királynőjévé választ. - Nem félek, de nem kívánok itt se maradni. Szóval csak akkor vagyok hajlandó magával menni, ha megígéri, hogy nem változok szoborrá.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Muglik mint a kedves barátja is természetesen nem tudják a történetet, miért is tudnák, csak annyit tudnak, hogy szobrokat gyűjtök. A varázslók között sincs elterjedve, ám nem titkolom, ha valaki rákérdez rábólintok, hogy igen, én őrzöm azokat a nőket, akik a szívhez értek - megérint gyengéden egy női arcot, majd leengedi kezét és elfordítja tekintetét, látszik, hogy kicsit idegen neki a tapintás, kellemetlen az érintés. - Félreértettél - rázza meg a fejét. - Még mindig engem látsz gonosznak igaz? Durvának, perverznek és kegyetlennek - újból ingatni kezdi fejét, szemében mintha apró, szomorú csillanás villanna. - Nem tudlak kővé dermeszteni. A szív az apátságban van, a kriptában, a lebecsételt dobozban. - azzal elindult lassan, nem nézve hátra a labirintus felé.
Pasas
Válaszút. A férfi elindul afelé, hogy mutasson nekem valamit, az ellenkező irányban pedig ott van a szabadulás. Elhagyhatom ezt a helyet, ha nem akarok többet tudni. De én többet akarok. - Szóval maga egy sénéchal? Olvastam én a Da Vinci kódot, szeretem az ilyen szép hangzású szavakat. A férfi után lépkedek, valószínűleg, ha ma nem történt volna meg az a különleges pillanat Denisszel, akkor ennyit se gondolkoztam volna. Elvégre, mi köt az élethez? Semmi. Az se biztos, hogy neki számított annyit, amint amennyit nekem. Nekem egy pillanatra mindent. - Mi történik, ha férfi érinti meg a szívet? Érem be a férfit, és haladok vele arra, amerre vezet. Csak remélem, hogy tényleg nem Scar érinti meg. - Az üzeneteket, ön küldte őket?
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Mondhatjuk úgy is. Mindigis a Hornsby család férfitagjaira volt ez rábízva. Apáról fiára szálló hagyomány, ami megtörthetetlen - a szobrok között eljut egészen a labirintusig, amelynek bejáratánál megáll és a lányra emeli tekintetét. - Attól függ, mi lapul a férfi szívében. Ha kapzsiság akkor nővé változik, majd utána kővé. Ha pedig tiszta szándékkal akkor javarészt nem történik semmi. Persze vannak legendák arról, hogy a kiválasztott ha megérinti a szívet, akkor a szív megmutatja a kard helyét, bár mondhatom erre még nem volt példa. Én se találtattam méltónak - lekonyult ajka, majd megvonta a vállát - de azt hiszem nem is arra születtem, hanem védelmezésre és őrzésre - amint a lány mellé ér belép a labirintusba. Ha Cath követi, akkor az első lépés után észlelheti,hogy a szobrok hangjai elnémultak, mintha ollóval vágták volna el a zajt. Úgy tűnik a férfi ismeri a járást, gondolkodás nélkül válassza a helyes utat, s mögöttük virágok nyílnak, rózsák kúsznak a nyomukba.
A polgival
- Talán ez így jobb is, nem? Mivel, hogy lekonyul a szája, sejtem, hogy ő is tett rá kísérletet, ha máshogy nem is, akkor úgy, hogy keresett olyan nőt, aki megérintette a kardot. Nagy dolgokat visz végbe a kényszer. - Mármint, a varázslók is azért rejtőzködnek, mert pontosan ismeretes, hogy a képességeik miatt a muglik úgy tekintenének rájuk, mint rabszolgákra, vagy vadállatokra, akiknek ketrecben a helyük. Persze, ezt csak azon túl, hogy félnének, először nyilván a félelem lenne, és csak utána az, hogy elkezdenek "hasznosítani" minket. Mondjuk személy szerint én nem vetem meg azt, hogy muglikkal is házasodhatunk, és nem tartom jobbnak magam, de a közös történelmünk eddig nem túl rózsás. - Gyönyörű ez a hely. A hangok miatt visszafordulok, keresem az újabb burok jeleit. A végén már nem figyeltem arra, amit mondanak, pedig lehet jobb lett volna. A rózsákat figyelem, miközben haladunk, ahogy nyílnak folyamatosan, és egyre békésebbé varázsolják ezt a helyet. - Sehogy sincs esély rá, hogy értesítsük a többieket? Nem rossz szándékkal jöttünk, csak kíváncsiak vagyunk, gyakorlatilag még gyerekek.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Talán igazad van - biccent, miközben beljebb és beljebb hatol az útvesztőben. - Bizony gyönyörű hely - majd egy fordulónál eltűnik, s ha a lány utána megy megpillanthatja a labiritnus közepét. Kis terecske, nem túl nagy, de nyitott, közepén tóval, amiben egy szobor ücsörög. A többivel ellentétben az ő arca nem torz, lábak helyett pedig szellőuzony található. - A tó hölgye - áll meg előtte - nem az igazi, de róla lett mintázva.
A labirintus közepén
- Maga küldte az üzeneteket? Erre az előbb nem kaptam választ, de tudni szeretném, hogy csak ő van-e és a hozzá tartozó "csapat", vagy más fenyegetéssel is szembe kell-e néznünk. - Nem? Eléggé pontos mása. Azon sem lennék meglepve, hogy ha annyira hiteles lenne, hogy egy kard is társul hozzá. Aggódom. Körülöttem hatalmas béke honol, a szívem egy része azt az üzenetet közvetíti, hogy szeretne eggyé válni ezzel a békével, azonban a másik fele túlzottan aggódik a többiek miatt.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
- Milyen üzeneteket? - pillant a lányra, majd halkan felnevet - a szív kővé dermsztéséről szólót? Hát onnan tudtátok, ezért nem tért még vissza a postapatkány... - megrázza fejét majd tekintete a lányéra csúszik. - Azt hiszem passzív agresszív módszereket vetettem be. - Valóban? Találkoztál már vele? - kérdezi kíváncsian, majd gyengéden megfogja a lány kezét. - Azt hiszem megkedveltelek Catherine. Őszinte vagy, amilyen nőből kevés van, annyi hamisat láttam a szobrok között - előveszi pálcáját és int vele, amitől egy toll megelevenedik zsebében és kirepül. Aztán követi egy cetli, amire az élő eszköz valamit felvés s utána minden a férfi kezében landol. -Sajnos nem tudom feloldani a szobrokat, úgy vélem nem is lehet, de a barátod még nem az, azt már tudnám - aztán közelebb lép és megfogja a lány kezét. -Gondolom felesleges kérnem, hogy maradj itt velem, romlottnak gondolsz és perverznek, viszont előtted mindig kinytva áll a házam, ha esetleg Hornsby szeretnél valaha lenni - súgja szelíden mosolyogva, aztán elengedi a puha kacsókat, amin az átok nyomtalan felszívódott. - Miattad megmenekültek társaid, ideig-óráig, használjátok ki - nyomja a kezébe a papírt majd taszít egyet a lányon, elég nagyot ahhoz, hogy a leány beleessen a tóba. A víz habzik körülötte, füleibe énekel az a hang, amit mindig a mélyben lehet hallani, vagy egy kagyló belsejében. Aztán tisztul a kép és szárazon ott találja magát a lány a fagyizó előtt, kezében a levéllel, minek első felére csak annyi van írva.
" A Vezérnek "
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. december 14. 23:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=742768#post742768][b]Mesélő - 2018.12.14. 23:54[/b][/url] Avalon-szigeti történések Hiába irigykedik a damfir Cathra, most nincs miért, mert bizony, bizony átok ide vagy oda ő húzza a rövidebbet. Gratulálunk, a lányka találja meg a bejáratot, méghozzá nem is akárhogyan, hanem először is egy hangos morajlással, majd a lány lábai alatt a föld egyszerűen csak beomlik. Megállítani nem igen lehet semmiféle varázslattal sem, hiszen ahhoz az események túl gyorsak, néhány pillanat a levegőben, aztán már a földön gurul lefelé a régen kivájt lépcsőkön, hogy aztá az oldalfal állítsa meg, amibe beleütközik. Bal alkarjában kínzó fájdalom hasít, rendesen meghúzódott a végtag, igazán nagy szerencsétlenség, hogy nem a jobbra lévő pocsojába csúszott bele, ott biztosan kevesebb sérüléssel megúszta volna a dolgot. Közben történik más is, Denis ugyanis a négyzetalakú fűcsomó tényleg nem a véletlen műve, talán egy titkos mellékjárat, vagy csak csapda az idegenek ellen, akárhogyan is, de az ő lábai alatt is beomlik a föld, ám koránt sem akkora lyuk formájában mint társánál, ugyanis ez csak egy olyan is alagút, amibe ő maga is seperc alatt beszorul nagyjából derék magasságig nyeli el a föld, felső teste még a mezőn, ám lábai mára barlang mennyezetéről kalinpálhatnak lefelé. Kezei kétoldalt be vannak szorulva, a cigarettás doboza pedig kiesik a zsebéből és hangos loccsanással a Cath melletti pocsolyába esik, ezzel a szegény lány arcát is jól összevizezve.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. december 22. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=743372#post743372][b]Mesélő - 2018.12.22. 20:21[/b][/url] Kislányom és Mr. Frank - Értsd meg, ez egy többrétű probléma. Éppen ez a mondat hagyja el a számat, amikor a kislányom belép a szobába. Napszítta hajamba túrva pillantok rá, miközben a mosolyom kiszélesedik. Ariana olyan komoly kislány. Már gyermekként is az volt, utána és Helena után Catherine játékossága üdítő volt, mégis, valahogy mindig az ő őszinte, sokszor bántó stílusa állt hozzám közel. Felé lépek, és bár tudom, hogy nem szereti, mégis úgy érzem, hogy olykor, jogom van megölelni őt. - Köszönöm, hogy eljöttél. Ne félj, gyere csak beljebb. A dolgozószobámba sétálok, közben jobb tenyeremet Ariana hátán tartom, míg a ballal Martint vezetem beljebb, és próbálom elérni, hogy ne legyen esélye kitérni az utamból. Odabent a székekre mutatok, majd én is beoldalazok a sajátomba, és amikor kényelmesen elhelyezkedtem, tekintetem kettejük között jár. - Igazán boldog vagyok, úgy újra egy szobában lehetek veletek. A mosolyom kiszélesedik, a tekintetem szinte ragyog. Jó döntést hoztam, tudom. Viszont nem akarom rabolni a fiatalok idejét, úgy vélem, a beszélgetés után még nagyon sok megbeszélni valójuk akad majd. - Mint tudjátok, lassan fel kell osztanom a vagyonomat, ha esetleg valami történne velem, idő előtt, szeretném, ha a ti jövőtök biztosítva lenne. Azonban a záradékban meghatároztam azt, hogy csak is akkor férhettek hozzá a vagyonotokhoz, ha már legalább jegyes kapcsolatban vagytok egy olyan féllel, akire előzőleg én is áldásomat adtam. Mielőtt még Ariana felcsattanna, hiszen heves jelleméből kitelik, felemel a kezem és folytatom. - Bridget és Abiba gyermekei még fiatalok, így nekik egyelőre még csak előszerződött házastársat keresek, azonban Helena, Catherine, Christian és a te esetedben már beszélhetünk komoly kérésről. A helyzet úgy áll, hogy annak idején Martin édesapjának odaígértem Helena kezét, ám, mint tudod, neki egy új kérője akadt, így úgy határoztam, hogy téged adlak hozzá feleségül. A végére én is érzem, hogy a kedvesség, amivel indítottam, eltűnt a hangomból, helyette szigorú, és határozott lettem. Nem kívánok ellenvetésbe ütközni, és hogy ennek nyomatékot adjak, egy igen impozáns gyűrűt is eléjük rakok.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. december 23. 09:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=743394#post743394][b]Mesélő - 2018.12.23. 09:55[/b][/url] Ariana és Martin - Udvarias vagy, mint mindig. Mosolyodom el a fiút pásztázva. Ez nem olyan dolog, hogy ki mit akar, vagy mit nem akar. Döntöttem. Fontos, hogy a vagyon, amit a családom az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott, jó kezekbe kerüljön. A gyermekeimnél jobb kezekben pedig alighanem lehet, azonban szeretnék megbizonyosodni róla, hogy megfelelő házastársakkal történik meg mindez, és a Frank fiú esetünkben tökéletes. Megvallom, amikor először akadtak ők össze, aggódtam, mert a szerződés Helenára szólt, ám a nemrég megtörtént eljegyzés után, úgy véltem, így rendeltetett. - Nem hiszem, hogy lenne bármi akadálya. A súrlódásokat meg lehet oldani. Gyermeki összekapásról lehet csak szó, hiszen Martin se tudta megfogalmazni, hogy miért is nem vagytok együtt. Nem tágítok, különben is, rengeteg dolgom van még, hiszen a legnehezebb még csak most következik, Christian társának felkutatása. Több lehetséges jelölt is van, de a fiam nyíltan önpusztító tevékenysége miatt igen nehéz olyat találnom, aki képes ezt visszafordítani. Elherdálna csak mindent és ki tudja, mikor kellene a temetésére mennünk. - Édesanyádat is tájékoztattam már az eseményekről, és úgy határoztam, hogy a karácsonyi vacsora, huszonötödikén kiváló alkalom lesz az eljegyzésetek bejelentésére. Sőt, ez az egyetlen alkalmas időpont, ugyanis az újév első napjaiban Catherine-nek is meg kell tennie ezt. Tavasszal pedig, mind megházasodtok. Tárgyilagosan, határozottan, sőt keményen beszélek vele. Nem engedem, hogy ellent mondjon nekem. Meg kell tennie, ez nem csak az ő, de az egész család érdeke is.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. december 25. 09:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=743660#post743660][b]Mesélő - 2018.12.25. 09:47[/b][/url] Ariana és Martin - Bármit megtehetek. Keményítem meg a vonásaimat, és vele ellentétben én nem csattanok fel. Tűröm, hogy közel hajolt, hogy szinte érzem a meleg leheletét az arcomon, talán, még a keserűség is ott van az édes illatban, amit ajkai elnyílásával a levegő felém kever. Ariana heves, szókimondó, makacs. Mindig szerettem, hiszen ki tudott állni magáért, nem hódolt be, nem lehetett irányítani. Voltak rossz döntései, gyermekként is rengeteg, és sérülése is ebből fakadóan, de minden alkalommal felállt, és tovább haladt, ha kellett százszor is elbukott. Tudtam, hogy vele nehéz lesz, mind közül a legnehezebb, de úgy vélem, ha őt megtöröm, Catherine már játszi könnyedséggel megy bele abba, hogy házasságra lépjen egy megfelelő férfival. - Ez nem az az időszak, amikor önző lehetsz. Folytatom, továbbra is tartva vele a szemkontaktust. A szeme sötétebb, mint az anyjáé, vagy az enyém, csokoládébarna, ami már a születésekor is megmutatkozott. Már akkor ellenkezett a világgal, és nem hódolt be az elméleteknek, hogy minden kisbaba kék szemmel születik. Már akkor makacskodva nézett ránk, a szemében haragos tűzzel. Akkoriban történt meg az, ami miatt most sürgetőbbé vált, hogy mentsek mindent, ami menthető. - A tárgyalásnak vége, találkozunk a vacsorán. Csapom össze végül a mappát, ami előttem van, és egy biccentéssel köszönök el a fiataloktól. Ahogy kilépek, a zár úgy kattan mögöttem, és csak egy módja van annak, hogy kinyíljon, ha az a gyűrű a lányom ujjára kerül. Néha egy apának komoly áldozatokat kell hoznia, nekem sem könnyű ezt megtennem, főleg a Helenával folytatott beszélgetés után.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2019. január 6. 20:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=745568#post745568][b]Mesélő - 2019.01.06. 20:23[/b][/url] A tó asszonyaA sötét barlangba lassan bekúszik a fény. A víz, ami eddig fekete volt fokozatosan változik világoskékké, mintha csillogna tükre alatt valami. És az a hang, az a csodálatos női ének, ami sejtelmesen, halkan de egyértelműen betölti a barlangot elragadó. Nincs szövege, egyszerű dúdolás, mégis azon morfondírozhat a boszorkány lánya és fia, hogy esetleg ilyen hangja lehet a mennyben az angyaloknak is. Az ének hatással van mindenkire, mindenkit békével tölt el, biztonságérettel ruház fel, hívogat a vízhez. A vízhez, ami lassan forrni kezd, először apró buborékok bukkannak elő, majd egyre nagyobbak és aztán egy alak emelkedik ki, egészen kebelig. Határozottan nőről van szó, ám ennél többet nem lehet kideríteni róla, arcát fátyol fedi, testét hínár és egyéb tóban található kagylók és homokok. - Kik vagytok ifjú vándorok - kérdi édes, szelíd hangon, ám mielőtt bárki is felelhetne a patkány előre szalad. North felkiálltva hátrébb mászik, ám a patkány nem tágít, beleveti magát a vízbe és a nő felé kezd tempózni. Amaz mintha ismerné, hártyás kezét kinyújtja a kis lény felé és hosszú, sötét körmű ujjával megcirógatja barna buksiját. - Tehát a kardot keresitek, ha itt van ő is veletek. Megtaláltátok, a tó fenekén van, ám oda lejutni nem könnyű. A hínár sűrű, aki megpróbálta eddig segítségem nélkül mind belé fulladt. Ám én segíthetek. Egyvalakit leviszek a tófenékre a kardhoz, hogy szerencsét próbálhasson. Téged, leány! - mutat ujjaival Scarlett felé, majd hívogatóan magához inti.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2019. január 29. 17:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=747865#post747865][b]Mesélő - 2019.01.29. 17:59[/b][/url] VisszaérkezésElőször Scar tűnik el a habok között. A víz csendessé válik és sötétté, az idő pedig csak telik. Már gyanakodni lehet, hogy baj van, semmi sem jelzi a közeledő lányt, a sikerét vagy a kudarcát. Ennek legelőször North ad hangot, aki már amúgy is fel és le sétált a parton az elmenetel óta. Nem pihen, csak fel és le, fel és le, jojózhatnak tőle a szemek, záporozhatnak rá a csúnya felszólítások arra, hogy satufék legyen, folytatja oroszlánjárását a sötét tóra meredve. Nagyjából a tizedik perc körül áll meg és szólal fel. Utána akar menni. Nem izgatja se ing se nadrág a parthoz sétál és felkészül. Ám a rémület görcsbe rántja gyomrát, lábát pedig a homokos parthoz szegezi. Még szerencse, hogy a csapatban van egy kedves buzdító lélek, Denis személyében, aki segít megtenni az első lépést egy határozott faron rúgással. North elsüllyed a vízben, a habok még egy ideig bukkadoznak ahol csapkodott percekkel ezelőtt, aztán újra hosszú öt vagy hat perces szünet következik. Talán már újabb emberen gondolkodik a csapat, mikor végre valami elkezd pezsegni, aztán megjelenik North feje. Kiköp oldalra majd mély levegő után kap. Zaklatottnak tűnik, s okát hamarosan a többiek is láthatják mikor Scat feje is előbukkan. A lány nincs eszméleténél, ez rongyhoz hasonló tehetetlen testéről tökéletesen lerí. Gyorsan haladnak kifelé, North lába sekélyebb részt érint, innentől ölben viszi tovább a lányt, aztán mikor térdénél gomolyok a víz a barlangot hirtelen vérfagyasztó üvöltés tölti be. Nagyon magas a hang, mintha a füleket akarná süketté tenni, s valami nagy sebességgel megindul Northék felé. Nem látszódik belőle sok, csak a hab ami körülötte csapkod s a hang vele együtt közeledik.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2019. március 6. 18:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=751374#post751374][b]Mesélő - 2019.03.06. 18:31[/b][/url] A KARDA tűzcsóvának hála a szirén nem tudja elkapni a kis csapatot, a női alak visszatántorodik a lángtól, sikolya dühödtből rémülté válik. Denis megragadja és kirángatja Cathat, North pedig Scart segíti a felszínre, azonban az ötödik tag még a barlangban van. Az enyhe remegéstől a plafonról levált néhány nagyobb kő, s az egyik fejen találja a férfit, aki ájultan rogy a földre.
A társai már kinn vannak, North pedig előhúzza a pálcáját. Pillanatok kérdése csak, hogy a MJ-t elnyelje örökre a természet gyomra. Talán már kezdik sejteni a higgadtságukat jobban megőrzök, hogy valaki hiányzik, North tétovázik a varázslattal, körbekémlel még egyszer, s ekkor a lejárat felől megjelenik két alak. Odalenn már mindent ködként ellep a por. Ezért sem lehet kivenni semmit, csak mikor kilépnek a felszínre. Mindkét alak ismerős. Az egyik a tegnapi pincér, férfi alakjában, a tekinteteket kerüli, szigorúan maga elé néz. A másik Mj, eszméletét vesztve a karjai között. Olyan így, mint egy gyermek, az idegen izmos karjai között kicsi és sebezhető, még ha valójában damfírról is van szó. A patkánynak hűlt helye, egyedül csak a megmentő rövidre nyírt, barna haja emlékeztet rá, s az a randa, sárga szempár, ami szinte állati megjelenést kölcsönöz viselőjének. Nem fecsérli az időt, felemeli állát és Northra szegezi tekintetét. A többieket kizárja, mintha mind ott se lennének. - A kertben várunk - szól. Hangja nem fenyegető, csak kemény és hideg. Személytelen, idegen, aztán elhopponál. North megmarkolja a zsebében lévő levelet és kihúzza, majd felmutatja a megmaradt társaságnak. - Nem esik bántódása - suttogja, mint aki tud valamit, s valóban a férfi tud is. Elvégre haladékot kaptak, az idejükből pedig még maradt, így társukat addig nem bánthatják.
Scarlett a mélytavi kalandja után úgy érzi, mintha nem is önmaga lenne, s valami más irányítja. Amikor megfogta a lila kardot látomása volt az igaziról. Talán csak csúfolódás volt a szirén részérül, hogy megmutatja az igazságot, mikor túl késő, ám ebben az esetben hiba volt, mert így az immár csak négy taggal rendelkező csapat eltalál a helyre. Az erdő közepén, ahol a fenyők annyira közel nőnek egymáshoz, hogy zárt kört alkotnak, ott van egy kis menedék. Nagyjából egy tornaterem nagyságú, a nap lemenetében befesti rózsaszínűre a tájat. Talán fél óra és lemegy végleg. A kis rétet egy vékony csermely szeli ketté, nagyjából olyan vastag, mint egy férfi nagyujja, s középen ott áll egy kő. Moha és kosz fedte, alatta ősi írás betűi. Benne pedig egy kard. Rozsdás, barna, olyan, amit már nem is igazán lehet használni, csak esetleg múzeumba kiállítani a többi ósdi régiség mellé, mégis mindegyik jelenlévő érzi, hogy valami különös mágia járja át a helyet, minek a központja a kard.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2019. március 26. 23:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=753281#post753281][b]Mesélő - 2019.03.26. 23:35[/b][/url] EpilógusA megilletődés leginkább Scart és Northot tölti el, s ezt még Denis csengő hahotázása sem tudja elmulasztani. A nap ekkor lemegy, a sötétség előbb szürkeségével öleli körbe a kis csoportot majd szénszínű mivoltjával helyezkedik rájuk végleg, mint fekete holló szárnyai. A kard fele ott fekszik Scarlett mellett a földön, tompán és fénytelenül, mintha halott volna, pedig a józan ész azt diktálja, hogy az a tárgy soha sem élt. Néhány pillanatig nem történik semmi, csend telepedik rájuk, ha Denist már nem rázza a kacagás. Ha igen, akkor csak azé a terep, körbetáncolja a fákat és bokrokat, sőt ki tudja, lehet a város első házainak is ha volna füle, hallanák azt a csuda jókedvet amit a kalandor produkál. Aztán hirtelen mintha újra nappal volna, ám a fény nem az égről hanem magából a kőben maradt kardból jő. A fénycsóva felkúszik a fák lombjáig, majd olyan fényessé nőtte ki magát, hogy ha nem hunyja be a szemét az ember, a szeme világát menten elveszítheti. Majd semmi. A fény kihalt, az éjszaka ismét birtokába vette az erdőt. Ám a kard ott nyugszik a kőben, egyben, mint mi soha nem törött ketté, egyedül csak a Scar mellett heverő félkard a tanú. Nincs közöttük a valódi kiválasztott, a kard mint évszázadok óta, tovább alussza álmát a kőben. Még próbálkozhatnak ameddig akarnak, North valószínűleg többször is idegesen nekifut, azonban hiába, se nem törik, se nem mozdul, semmi se történik. Másnap kora reggel Glastonbury utcáit már csak egy kalandor koptatja. Léptei kimértek, tekintete hideg és álmos. Épp csak, hogy a hajnal elmúlt már, a harmat még ott ücsörög a növények szárain, a város lakói még alusszák álmukat. A kerthez érve tétovázás nélkül belép a kapun, közömbösen szeli át a szobrokkal tarkított sétányt, az alakokra nem is nézve. A kert közepén aztán egy másik férfi várja, mellette a padon MJ ül, eszméleténél ugyan nincs, de lélegzete egyenletes, néhány óra múlva úgy kel majd fel, mintha csak egy éjszakát aludt volna át, két eseménytelen nappal között. Az idegen egy papírt nyújt át, amit North elvesz, majd egy rövid átolvasás után zsebbe nyúl és tollával aláfirkálja az arra kijelölt helyet. Ez a dokumentum megvédi a kard helyét, s a csapat többi tagja sem tudja többé feleleveníteni emlékezetében, hogy hol is a pontos helye a becses ereklyének. A férfi tehát emlékekkel fizetett barátjukért cserébe, ami ugyan a többiekkel szemben nem feltétlen fer, ám mint vezető ezt a döntést ő hozta meg. Amaz kezet nyújt Northnak, a férfi fogadja, s aztán sietősen távozik kedvenc ázsiai barátjával, kinek zsebében titkon ott ül a patkány, s az utolsó hang , ami a kertkapuban utol éri őket egy kedélyes üdvözlet, ami Cathnak szól a polgármestertől. Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2019. szeptember 13. 21:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=772947#post772947][b]Mesélő - 2019.09.13. 21:59[/b][/url] Ambrózy Henrik és Ophelia Carolina Brown Romániai Rezervátum | JianyuNem jött, mert nem jöhetett. Megkapta ugyan Henrik levelét, melyet egy ismeretlen bagoly juttatott el a találkozóponthoz, azonban szorult helyzetéből adódóan lehetetlen lett volna, hogy mindent hátrahagyva Romániába menjen. Ha őszinte akarna lenni, tulajdonképpen a mostani időpont sem megfelelő, éppen csak azért lehetséges az utazás kivitelezése, mert jócskán napfelkelte előtt érkezik meg. Ahogy a Rezervátumba ér, komoran pillant végig rajta. Az ereiben csordogáló vér is mintha megfagyna egy pillanatra, hisz a fekete mágia beférkőzik bőre alá, érzi a jelenlétét. Erős varázslattal van dolguk, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy tudomására jutott, alig pár napja halt bele az egyik sárkány a fertőzésbe. Sajnos tudja, ha korábban jött volna sem menthette volna meg az életét. Ezek a hatalmas állatok jóval szívósabbak, mint kisebb társaik vagy akárcsak egy ember. Csodálatra méltó a nagyságuk és kitartásuk, mellyel emelt fővel képesek átvészelni ezt a borzalmat. Némán lépked az épület felé és bár termete jóval alacsonyabb, mint a rezervátumban dolgozóké, mégis nagyobb feltűnést kelt, mint azt az ember gondolná. A maga kényelmes tempójában, megfigyelve a helyet lépdel egyre közelebb, mígnem megpillantja Henriket egy nő társaságában, aki feltételezhetően a Rezervátum vezetője. Bár megszólítja egy lótifuti, válaszra sem méltatja, egyenesen a páros felé veszi az irányt, akik láthatóan már várták. Szavait a férfihoz intézi először. - Henrik, barátom - tenyereit összeérintve enyhén meghajol előtte, majd kezét nyújtja. Zord arckifejezését némiképp lágyítja a formálódó mosoly, amit az üdvözléshez mellékel. Csak ezután fordul a szőke felé. - Hölgyem. Remélem, hogy tudásommal a sárkányai javát szolgálhatom - Jianyu meglehetősen távolságtartó és bizalmatlan. Nem Ophelia tehet róla, hanem sok év tapasztalata és a jelenlegi kaotikus helyzet, mely nemcsak Kínát sújtja ezek szerint, hanem Európát is. Egy ilyen esetnek sohasem szabadott volna megtörténnie, s a tény, hogy ázsiai fekete mágiát ilyen messzire hoztak, semmi jóval nem kecsegtet. - A legrosszabb állapotú sárkánnyal kezdenék - tekintetét Henrikre fordítja, gondolván ő a vezetője az itteni ténykedéseknek. S mekkorát téved! - Mivel hónapok teltek el, talán már elkéstünk a gyógymóddal, azonban a legutolsó fertőzöttek számíthatnak a teljes gyógyulásra - komor arcán egy kis derű mutatkozik meg, miközben a magával hozott szütyőt veszi le válláról. Abban van minden, ami most kellhet nekik.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2019. október 29. 19:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=779375#post779375][b]Mesélő - 2019.10.29. 19:38[/b][/url] Ariana Eloise- Érdekes gondolat. Szerintem olyan, mintha füvet ennék. Nem pirította meg, és fokhagymát se tett rá. Pedig idén mindent fokhagymával eszek. Távol tartja a vámpírokat, és szeretem. Főleg szeretem. Ha valakinek az én száz éves véremre van gusztusa... mit mondhatnék? Balról jöjjön, mert az a jobb profilom. Nem rossz az étel, csak Martha nehezebben veszi fel változó ízlésvilágom ritmusát, pedig ennyi idő után már igazán hozzászokhatott volna ahhoz, hogy fokhagymázunk. Elvégre már október van. - Apádnak megint elment az esze, kitalálta, hogy a még nem házas gyerekeit is kiházasítja. Jason, Helena, te, Christian, Milan és Edith. Mind a hat gyereknek ideális társat keres, képtelen felfogni, hogy nem mindig az a jó, amit ő kitalált. Talán válságban van a házassága, talán éppen a saját felesége semmizi ki - nem lennék meglepődve -, talán a félremenése, de valami biztos az agyára ment. - Ez a kis Zara egy tünemény, kár, hogy nincsen apja. Maxwell sosem tudott olyan körültekintő lenni a párválasztásban. Ha rajtam, múlik, Rose-t és anyádat veszi el, a többit nem. De hát nem hallgatott az sem a szép szóra, így hát most itt van egy rakat dédunoka, és már üknagymamának is nevezhetem magam, hiszen van szép számmal gyerek. - Vicceljük meg apádat, mit szólsz? Catherine esküvője óta tudom, hogy megálljt kell parancsolnom ennek az ámokfutónak, és ha máshogy nem megy, hát megkerülve csinálom. Csak kell egy bűntárs.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2019. november 1. 22:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=779635#post779635][b]Mesélő - 2019.11.01. 22:07[/b][/url] Ariana - Tiszteld az apádat. Finoman, de egy kis nyomással a hangomban mondom ki a szavakat, miközben felemelem a tekintetemet és megvárom, amíg a szemembe nem néz. Azt akarom, hogy lássa, komolyan gondolom a dolgot, hogy komolyan azt szeretném, ha odafigyelne arra, amit mondok. - Lehet, hogy haragszol rá, de miért is? Mert meg akart óvni? Ez történt, hiszen az unokám, bármennyire is faramuci módon, de azt tettem ami egy ilyen helyzetben helyes. Menti a családját. Láttam a leggyengébb pillanatában, és ha úgy tetszik, én mondtam neki a házasságot. Persze nem pont úgy, ahogy meglépte, az amolyan színpadi túlzás volt. Én azt javasoltam, hogy kérje meg a gyerekeit, hogy házasodjanak össze olyanokkal, akikben megbíznak, hiszen a családunk hagyományai évszázadok óta szentek. Az egészet Maxwell intézte rosszul, mert ő azt hitte, hogy jobban tudja, mi kell nekik. - Ha jól emlékszem csupán csak Catherine kötött tényleges házasságot, és ha ő nem haragszik emiatt az apátokra, nem hiszem, hogy neked jogod van hozzá. A bort a kezembe véve lötyögtetem kicsit, mielőtt beleszippantanék, és végül csupán csak egy apró kortyot innék. Kedvelem a tölgyfa érlelést, igazán finom zamatot ad a meggynek és a csokoládénak. - Mindazonáltal nem, egyetlen zabigyereke sem fenyegeti. Csupán csak fél, aggódik értetek. Maxwell drasztikus, de nem rosszindulatú, csak egy apa, aki félti a gyermekeit. Én nem hibáztatom, pusztán csak sajnálom, ahogy látom, hogy szépen lassan eluralkodik rajta az őrület. Nyilván nem szerencsés, ha a szüleid pusztán csak másodunokatestvérek. Talán éppen az ilyen frigyek és elmebajok azok, melyektől a saját gyerekeit próbálja óvni. Mi nem figyeltünk, és meg is lett az eredménye. - Unatkozom, Ariana. Te nem?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. március 22. 15:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=827991#post827991][b]Mesélő - 2021.03.22. 15:15[/b][/url] Marcell Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az emberek olyan ostobák, szánni valóak. Vajon rájött, hogy mit rejt a levél? Vajon tudja, hogy mennyire értékes? Nyilvánvaló, hiszen itt van. - Itt tartózkodásának oka? Pillant fel rá a túlontúl jellegzetes vonásokat viselő boszorkány. Halvány bőr, millió szeplő, vörös, kusza hajzuhatag, zöldes szemek. Emellett van benne valami egészen koboldszerű is, minta féllény lenne. A választ és a férfi adatait az eljárás szerint rögzíti. Lepillant, majd fel, és arca mintha megváltozott volna. Egy pillanatra olyan, mintha Otília volna. Aztán újra a vörös, koboldszerű nő. Ha a férfi körbenéz, ugyanezt tapasztalja. Egy pillanatra mindenki Otília lesz, a nők és a férfiak egyaránt, majd, mintha mi sem történt volna, minden megy tovább. Fáradt? Kétségbeesett? Vagy valami készül? Nos, bármelyik lehet. A hosszadalmas, legalább negyven perces papírmunka azonban eredménnyel jár, végül hivatalosan is itt tartózkodhat, az ország elhagyásakor a procedúrát meg kell ismételni. Kellemes ittlétet kíván, de valahogy érezhetően nem tetszik neki a férfi. Mintha... biztos a fáradtság. Hátrapillant, mintha a fal mögött lenne valaki, akire ránézne, majd vissza, és a következő belépőt szólítja. Odakint, az ír éjszakában, nem messze a hivataltól ünnepelnek valamit, minden békés, természetes. Minden, kivéve, hogy az ember úgy érzi, figyelik. Milyen kellemetlen érzés ez. Figyelnek. De vajon ki?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. március 22. 16:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=827994#post827994][b]Mesélő - 2021.03.22. 16:04[/b][/url] Marcell - Rossz irány, Hege. A hang egy sötétebb, sikátorszerű részről szól, arctalan, alaktalan, de érthető, sőt, mi több magyar. A férfi hangja ismerősen csenghet, de ne feltétlenül tudja az ember hova tenni. Ismeri? Igen. Nem. Talán. Bármi lehet, valóság is, álom is. Minden olyan bizonytalan, de hát min csodálkozunk, hiszen csak úgy eljött, mindenféle racionális felkészülés nélkül. A hang, talán a múltból szól, talán a múltban hallotta, de máshogy. Felrémlik a kép, ugye? Egy kínos, konyhai jelenet, ahogy ez a hang, lihegve élvezi az egykori szerelem nyújtotta bódultságot, és anélkül, hogy akár csak egy fikarcnyi bűntudata lett volna, nézett szembe veled. Te most képes vagy szembe nézni vele? Képes vagy újra találkozni azzal az emberrel, aki életed első igazi összeomlásához vezetetett? Mintha már most egy átkozott, egy soha véget nem érő, őrült álomba keveredtél volna. És hol van mér a vége, drága barátom? - Játszhatjuk szépen és csúnyán is. Megmondod hol van, megmondom hol van. Vagy van üzlet, vagy nincs. Nos? Az utolsó szó kissé türelmetlen, az alak mozdul, felfedve helyzetét, de, ahogy előre lép, úgy lép hátra is, elveszve újra a jól eső homályba. Hát nem egyszerű? Nem... nagyszerű? Csak add át, és vége. Csak add át, hiszen nálad van, nem?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. március 22. 16:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=827997#post827997][b]Mesélő - 2021.03.22. 16:47[/b][/url] Marcell - Én. Felel a hang, benne megannyi gúny és elégtétel. Milyen megható, hogy ennyi év után is képes még ilyen érzelmeket kihozni belőle. Pedig azt hitte, hogy továbblépett. Olyan volt, mintha továbblépett volna. De talán ez a nagyra nőtt figura nagyobb játékos, mint azt az ember gondolná. - Nem tudod? Ugyanmár! Milyen kereső vagy te?! Elpuhányultál Hegedüsh, pedig én ennél sokkal jobbnak hittelek. Milyen kár. Az utolsó két szót már szinte fröcsögve közli, és ha Marcell odaér, láthatja, hogy nincs egyedül, sőt, ami azt illeti, egész sereg kedvesnek nem éppen mondható alak veszi körül, ugrásra készen, és lám, be is zárul a kör, ahogy az a bizonyos közelség elég közeli. A rég látott arc idősebb lett, nyakán, arcán, jól láthatóan friss karmolásnyomok vannak, egyik szeme bevérzett, bedagadt. Úgy fest, ideig-óráig méltó ellenfélre akadt. Egyértelmű, hogy kettesben nem olyan erős, mint amilyen szeretne lenni, és nem véletlen hozott magával még hat embert akkor, amikor tudomására jutott, hogy a férfi megkapta a levelet. Honnan tudta, hogy megkapta? Hát nem egyértelmű? Látta. Bizony, látta, hogy megkapta, látta, hogy átvette, sőt, azt is, hogy elindult ide. - Biztos vagy benne, hogy nem tudod, mit keresek? A kérdés olyan nyájasan hangzik el, mintha az ember arra kérdezne rá, milyen napja volt. Tesz egy lépést felé, szemei összeszűkülnek, ahogy kimondja a szavakat: - Híg s fóka alma vési tőrzsi fened tényeb. Újra és újra. Ébredéstől ájulásig, Egyre csak ismételve. Hol van?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. március 22. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=828009#post828009][b]Mesélő - 2021.03.22. 20:24[/b][/url] Marcell tovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás egyes elemei a nyugalom megzavarására alkalmasak, így elolvasása csak saját felelősségre ajánlott, Szeretnéd látni? IGEN
- Ha egyszer benne vagy, többé nem szállhatsz ki. Főleg nem egy ilyen fogással, ne bassz fel Hegedüsh, hogy azt hitted, ezzel, futni hagynak. Szerinted miért dugtam a kis asszonykádat? Nem azért, mert olyan nagy szám lenne. Nem, de amit tud, ha csak eszébe jut, hogy mit mondott Otília, hogy mi van nála, hogy mit birtokol, ha arra a kincsre gondol... képtelen túllépni. A nő pedig, azt mondta, már nincs nála, hogy elrejtette, hogy más ne találhassa meg. Ha így van, ha így tett... az azt jelenti, hogy Marcellnél van. Az egyetlen hely, ahol senki sem keresné. Ott kell lennie. - Idióta. Nem foglalkozik a sértéssel, csak azzal, hogy nem kapta meg, amit akart. Azonban, ha így nem lehet, akkor lehet másként. Biccent egyet. Hátralép, és még annyit szól: - Ennél ne legyen idiótább. A férfiak gyűrűje pedig szűkül, ahogy egyre közelebb lépnek Marcellhez, aki nyilván erős, jó ideig képes védeni magát, ám elég néhány jobb ütés, és az elfáradás, és idővel úgyis elveszti az eszméletét, csupán csak ki kell várni, türelemmel. Minden sérülés, melyet az ő emberi szenvednek el, csak járulékos veszteség, és talán még hallja is, hogy mikor sikerül leteríteni, úgy ujjongnak, mint amikor medvét ölnek. - Vigyük. Mordul, és már sarkon is fordul. Ha valaki azt hiszi, hogy a többi megsajnálja Marcellt, és majd kézben viszik, csalódást kell okoznom, úgy húzzák a földön, mint rongybabát. És ennek még közel sincs vége.
***
Ki tudja mennyi idő telik el, mire Hege magához tér, és valljuk be, ha azt hinni, ez nem más, csak egy rossz álom, jön a tény: Álmunkban nem érzünk szagokat. Márpedig itt kegyetlenül büdös van, rothadó hús szaga, mely valószínűleg a sötétből haványan kikandikáló, finom, fehér bőrű, apró, talán harmincötöd, maximum hatos láb tulajdonosa áraszt magából. Ő már nem szenved, de nem állítja senki, hogy könnyen talált rá a halál. Marcell azonban még él, lábai a földet érik, keze a magasbanmegkötve, egy húskampóra akasztva. Mellette ezer sebből vérző, ismerős női alak, lebeg a föld felett, lebeg élet és halál között. A helyiség hűvös, csempézett. Valaki épp vért hány valószínűleg őt találta el leginkább az ellentámadás, de Marcell örülhet, hiszen még él. Még.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. március 22. 21:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=828013#post828013][b]Mesélő - 2021.03.22. 21:33[/b][/url] Marcell tovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás egyes elemei a nyugalom megzavarására alkalmasak, így elolvasása csak saját felelősségre ajánlott, Szeretnéd látni? IGEN
- Férfi nemiszerv. Suttogja a másik fellógatott a kimondott kérdésre a választ, a feje nehezen, de mozdul egyet, bár nem biztos, hogy örömteli a viszontlátás, hiszen az elcsigázott mozdulatokkal együtt érkezik a meggyötört, megkínzott test, melyet láthatóan hosszan kínoztak. Mélyen ülő, elfertőződött sebek, szakadt ruhája éppencsak fedi a testének azon részeit, melyek intimitása mindenki sajátja. Jobb combjából szó szerint hiányzik egy darab, a hús még éppenhogy, de rózsaszínesedik a sok feketére száradt mocsok és vér közepette. Lábujjairól hiányzik a köröm, nyakát, arcát mély vágások tarkítják. Az olykor szép, sőt, gyönyörű nő, a legyőzhetetlen, a végzet, most csak mint utolsókat lélegző, már-már élettelen anyagdarab lifeg, várva a véget, ami nem akar eljönni. - Sajnálom. Elcsesztem. Otília hangjában még így is őszinte megbánás hallatszik, és bár talán tényleg nem szeretne mást, csak kilehelni a lelkét, most valahogy megerőltet egy mosolyt, egy utolsót. - Nem vagyok valami szívderítő látvány, tudom. Próbált szólni, de Marcell nem hallgatta meg, nem ment utána, nem tudott beszélni vele. Nem tudta elmondani az aggályait, és azt, hogy mire van szüksége. Lépések, lépéseket hallanak mind a ketten, és Otília feje hirtelen hanyatlik le, magában morog, mint, aki becsavarodott. - Híg s fóka alma vési tőrzsi fened tényeb. Az érkező férfi fintorog rá, pedig egykor hiteles szerelemmel viseltetett iránta, most viszont látszik, mit is gondol valójában. Marcellhez lép közelebb, arcát pajkosan megpofozza úgy, hogy ujjaival mélyen nyúljon annak sebeibe. - Ocsmányul festesz, Csipkejózsika.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. március 22. 22:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=828020#post828020][b]Mesélő - 2021.03.22. 22:21[/b][/url] Marcell tovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás egyes elemei a nyugalom megzavarására alkalmasak, így elolvasása csak saját felelősségre ajánlott, Szeretnéd látni? IGEN
Nem is az a lényeg, hogy hallja-e, vagy sem, hanem az, hogy vajon életben lesz-e akkor, amikor kijutnak innen, már, persze, ha egyáltalán kijutnak innen, és ha ki is jutnak, akkor azt élve teszik. Ez pedig jelenleg Marcellen kívül senkinek sem célja. Otília, egyre fáradtabban, ájulásig ismétli a szavakat, mintha lenne bármi értelme. Van, nagyon is sok, nem is annak, amit mond, ó nem, Otília okos nő, és az ördög a részletekben rejlik. Mindent kimond, de a lényeget nem írta le. Ha Marcell lenne olyan állapotban, ha nem rohant volna úgy a megmentésére, akkor talán azt is tudná, hogy mi az, ami különbözik, mi az, amit másként tett. Mi a lényeg. Pár betű, egyetlen szó, a megoldás, a titok, hogy miért is van itt Marcell, noha senki sem tudja igazán, hogy amit keresnek, közelebb van, mint az ember sejthetné. Otília mesterműve az a rejtekhely, és Isten a tanúm rá, hogy egy ilyen nővel nem ellenkeznék én magam se soha. Őrült és zseni, egyszerre. A köpés mértani pontossággal landol a férfi bal szemében, amire fájdalmasan felüvölt, és reflexből rúgja ágyékon a felakasztott férfit, kétszer is, és míg baljával a szeméhez kapott, a jobbal arcon is vágja, hogy egyáltalán ne legyen kedve köpködni. - Idióta fasz. Áruld el, hogy hol van, és akkor megszabadítalak a szenvedéseidtől. Sőt, a kurvádat is, vagy, szeretnéd, ha életben maradna? Kést kap fel, melynek pengéje már rozsdás, és közelebb lépve a motyogó nőhöz, finoman végig húzza mellkasától a köldökéig, egy újabb sebet nyitva fel, aminek hatására Otília fájdalmasan, sikítva üvölt fel, míg a szőke kéjes vigyorral pillant a férfi felé, szemében őrület csillan. - Hol van?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. március 23. 23:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=828070#post828070][b]Mesélő - 2021.03.23. 23:56[/b][/url] Marcelltovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás egyes elemei a nyugalom megzavarására alkalmasak, így elolvasása csak saját felelősségre ajánlott, Szeretnéd látni? IGEN
Kéjes élvezettel nézi, ahogy a férfi szenved, a nőnek nincs már sok hátra, nem is baj, úgyis csak idegesítette. Undorodva néz rá, és örül, hogy egy kicsit csendbe marad. Azok a szavak, az idegeire ment már velük, semmi haszna nem volt. - Valóban? Óóó Marcell, te tényleg kurvára gyenge vagy! Pedig én még játszani akartam veled. Szinte élvezettel lép a falhoz, és súlyos leplet ránt le egy tükörről, melyben egyelőre csak kavargó semmi van. Egyelőre, de mint tudjuk, ez gyorsan változik, és fel is bukkan az első jelenet, a pizzéria vidám hangulata szinte fájdalmasan hathat ebben a fakó, bűzös térben. - Nagyon bájos kislány, bár nem biztos, hogy jót tesz a fogainak az a sok cukor. Árva volt, ha jól emlékszem. Vajon árva lesz megint? Vagy, lehet akár járulékos veszteség is. Ki tudja, hogy mikor mit fogad el. Ciccegve nézi Erikát, aki éppen megígéri valakinek, hogy nem mondja el az anyjának, hogy kapott cukrot. Ez a kislány a jövőben nagy hasznára válhatna, de nem akar ő annyit foglalkozni ezzel az egésszel, hogy évekre szabadon engedi Marcellt, és majd valamikor, újra találkoznak. - Mondtam már, hogy meghaltál? Részvétem. A világnak elképesztő veszteség leszel, öngyilkosság? Ennyire rosszak a mindennapok? Rosszalló sajnálkozásként néz rá, majd fejét ingatva el a halott, aztán a haldokló nő felé, és vidáman, ujja segítségével kezdi meg a kiszámolóst, a halott, a haldokló, Marcell, Erika. - Ecc, pecc, ki-me-hetsz. Hoppá, ő már meg is halt. Szegény Anna. Tudtad, hogy a postásra gyanakodnak a legkevésbé? Neked se tűnt fel, hogy nem ugyanaz, ugye? Apropó, nem ugyanaz, ha rosszul felelsz, és megpróbálsz átverni, akkor valaki az életével fizet ezért. Nem ő, ő úgyis beledöglik hamarosan. Fejével Otília felé bök, aki olykor hörög, vonaglik, mostanra pedig már véres nyál folyik a szájából. Milyen kis kitartó. Nem hitte volna, hogy ennyit fog élni. - Nézzük a játékosokat! Megengedem, hogy te válassz. Ki hajon meg, ha te rossz választ adsz nekem. Van ugyebár a szöszi. Van a jóbarát. Itt megáll egy pillanatra a felsorolásban, hiszen a kép változik, és már Edmund látható, amint éppen megkapja a levelet, mely arról szól, hogy Hegedüsh Marcell életének negyvenedik évében, önkezével véget vetett életének. - Óóó, és a nő! El is felejtettem. Hárman vannak még versenyben. Szerinted a halálod miatt a jóbarátod majd vígaszt nyújt a kis gyújtogatódnak? Akkor a kislányt kéne jégre tenni, nem? Vagy, te melyiket választod? Muszáj mondanod egy nevet, és égek a vágytól, hogy megtudjam. Természetesen mind a három jelenetet hanggal nézheti végig, nincs benne torzítás, csak az utolsóban változik a látószög, mintha az, aki az elején ott lett volna, most a szekrény tetején bujkálna. Mintha egész apróra tudna zsugorodni. És ha már valami apró és bujkáló. Ami azt illeti, Hege ruhája alatt is bujkál valaki, egy apró kismadár, aki csodával határos módon nem sérült eddig, és aki amilyen kicsi, olyan elszánt, hogy megvédi a gazdáját.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. április 7. 12:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=829189#post829189][b]Mesélő - 2021.04.07. 12:22[/b][/url] Marcell tovább a hszhez...
Figyelmeztetés! A hozzászólás egyes elemei a nyugalom megzavarására alkalmasak, így elolvasása csak saját felelősségre ajánlott, Szeretnéd látni? IGEN
- Hm, akkor legyen a kislány. Ejnye no, hát nem figyel ez a férfi a játékszabályokra? Ha azt mondják, hogy válasszon valakit, akkor választania kell valakit. Mivel pedig a másik kettőre szóban nem reagált, így tulajdonképpen választott, a kislányt. A tükör képe változik, valaki, feltehetően az, aki Anna volt korábban, a Boglyas téren halad a viharban. Olyan ismerős kinézete van, és ha az embernek van egy kis ideje megfigyelni, Vasváry Richárd képe bontakozik ki. Ki más vihetné el a kislányt az iskolából, ha megkapja a megadott jelet, mint a saját nagyapja. - Ha sokáig leszünk itt, akkor premier plan láthatod, hogyan oltják ki az életét. Hangjában undorító lelkesedés cseng az események ilyen fokú változása iránt, és szinte kacarászva pillant rá Marcellre. Ez az ember beteg, a társadalom azon részéhez tartozik, akiket nem szabad szabadon hagyni. Azonban a túlzott magabiztosság, és a fölényesség sokszor okoz pontatlanságot is. Mint, ahogy most is, amikor is túlzott élvezetet nyújt a szenvedő Otília látványa neki. Kéjes gyönyörrel nézi a nő haláltusáját, és látni, érezni, sőt, ízlelni akarja azt, ahogy kileheli a lelkét. Csakhogy, ahogy talán senki, úgy ő sem számolt a hős kismadárral, aki a következő pillanatban már a szemének esik, és bár a férfi odakap, próbálja elkapni a tenyérnyi állatot, nem sikerül neki időben, mire ujjai közé zárja, addigra nyaka köré kötél kerül, és bár Marcell talán nincs ereje teljében, mégis erősen fog rá, ő pedig erősen szorítja a madarat, ami éles sivítással próbál szabadulni a gyilkos karmok közül. A vérveszteség és a kimerültség miatt lassan fogy az ereje, talán már nem is lát rendesen, talán már érzi, hogy közel a vég, hogy elbukott. De azt mondják, hogy aki szívében hős, azt mindig megsegítik. Még egy utolsó rántás, aztán a test elernyed. Nem, nem kötél általi halállal ért véget ez a fényesnek nem éppen mondható út, hanem kés által. Volt ugyanis valaki, aki az árnyékban tartózkodott, akire nem gondolt volna senki, aki épp olyan észrevétlen, mint egy postás. És ez a valaki, éles kést döfött a férfi mellkasába, pontosan célzott, elég volt egyetlen mozdulat, hogy kilehelje a lelkét. A test Marcell felé dől, a kibuggyanó vér a férfi ruházatát áztatja át. - Ne mondja el senkinek, hogy hol van. Finom női hang, amit már futólag hallott az elmúlt napokban, de most nem biztos, hogy azonosítani tudja, hiszen észrevétlen. A postás is, a beutazási ellenőr is, észrevétlenek. Azonban nagy tetteket visznek végbe. Egy biztos, a következő pillanatban teljes lesz a sötétség, melyet ki tudja mennyivel később a vakító fehérség vált fel, mely betüremkedik a csukott szemhéjak alá, ahogy a kórházi tisztaság szaga is az orrába. Él? Vagy a mennyország ennyire tiszta volna?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. április 7. 13:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=829203#post829203][b]Mesélő - 2021.04.07. 13:59[/b][/url] Marcell Eltelt egy nap, kétségek között, hogy itt marad-e vagy távozik, majd még egy, amikor várták az ébredését. Az egy négyre rúgott, és még mindig semmi. Az első napon szükségessé vált erős bájitalokat adni, de a szíve meglepően erősen bírta a kihívást, szerencsére nem kellett műteni. Ami a nőt illeti, vele teljesen más a helyzet. Öt nap után is lebeg valahol élet és halál határmezsgyéjén. - Jó reggelt. A hang az, amit Marcell nagy valószínűség szerint utoljára hallott, az ablak mellől lép el, hogy a nő alakja kibontakozzon. Most másabbul néz ki, magabiztosabbnak, feltűnőbbnek. Egyenruhát visel, a helyi aurorparancsnokság jelvényét, egyértelműen magasbeosztású személy. Könnyedén lépked közelebb, és foglal helyet az ágy melletti székben, ahova az emberek rokonait szokás ültetni. - Megannyi kérdést megelőzendő, szeretném tájékoztatni, hogy életben van. Azonban most lehetősége van úgy is dönteni, hogy nem kíván tovább életben lenni. A nemrég lejátszódott események után dönthet úgy, hogy a halálhíre nem kerül cáfolásra, és ön a világ bármely pontján új személyazonossággal, új életet kezdhet. Amennyiben mégiscsak önmaga kíván lenni, úgy értesítenünk kéne valakit, aki eljöhet önért, hiszen már egy hét is eltelt az eltűnése és, nos a sajnálatos öngyilkossága óta.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2021. április 12. 15:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=829493#post829493][b]Mesélő - 2021.04.12. 15:08[/b][/url] MarcellEz nem olyan dolog, ami könnyű döntés, ő maga is tudja, így nem is várja el, hogy azonnal válaszoljon a másik, mégis, meglepi, ahogy alig egy perccel később határozott, és meglehetősen logikus döntést hoz. - Rendben, ebben az esetben önt hivatalosan is halottnak nyilvánítják a mai napon, és az aurorok felhagynak a keresésével. Ön pedig választhat egy helyet a világban, ahol élni szeretne, a többi már csak formalitás. Tudnia kell, hogy ezzel minden ingó - és ingatlan vagyona az örököseire, végrendelet hiányában pedig a legközelebbi rokonaira száll, a temetés pedig üres koporsóval történik. Kicsit talán túl száraznak hangzik az eljárás elmondása, de annak, aki hosszú évek óta benne van ebbe az egészbe, már nem nagyon jelent kihívást. Az emlékek elvétele nem opció, hiszen ez egy le nem zárt nyomozás lesz, az elkövetkezendő hónapokban, sőt, talán években ezzel foglalkozva lesz, az ilyen ügyek mindig nagyon mocskosak és elhúzódóak. De ez már, nem a férfi problémája. - Elképzelhető, hogy a jövőben lesz kérdésünk még önhöz, mivel a nyomozás folytatódik, feltételezésünk szerint egy bűnszervezet kis szegletét fedtük csak fel, a nagy része még rejtve van. Amennyiben a jövőben meg kell keresnünk, önnek kötelessége megjelenni. Felkelve, lopva lesimítja a köpenyét, és maga előtt összefont ujjaival néz a férfire. - Pihenjen, pár napig még mindenképpen itt kell maradnia, megfigyelésen, addig elkészül az új személyazonossága is. Biccentve lép ki az ajtón, hogy az illetékeseknek további utasítást adhasson. A következő hetet még kórházban kell töltenie, de hamarosan fel tud majd kelni, meglátogathatja Otíliát is, aki békésnek tűnik álmában, leszámítva az őt életben tartó mugli gépek és bűbájok egész garmadát. Sőt, a hét egy pontján rendelkeznie kell arról is, hogy életben kívánja-e tartani a nőt, akinek nagyon kevés esélye van arra, hogy magához tér még, és ha meg is történik, akkor sem biztos, hogy ép elmével teszi mindezt.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2023. július 22. 13:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865637#post865637][b]Mesélő - 2023.07.22. 13:33[/b][/url] William - Madlenként- Megadom neked a lehetőséged, hogy elmond, mi történt, a te szemszögedből. Bármennyire is erős kezű asszony, bármennyire is képes végletekig elmenni a gyermekeiért, unokáiért, nem engedheti meg magának azt, hogy csupán csak az egyik oldalt hallgassa meg. Kíváncsi arra is, amit Will tapasztalt, amit tett, amit érzett. A múlt miatt fontos, hogy ismerje azt, ami a fiúban van, a jelen miatt pedig fontos, hogy tényleg mindent megismerjen, hiszen a Flaviuk eléggé határozottak, és a nehézség ebben, hogy egy gyermeke, és négy unokája is már ezt a nevet viseli, ez nem csak William helyzetét befolyásolja, de a saját családjáét is, hiszen Alexandra, ha megkérdezik, képes teljesen Flaviunak vallani magát, a gyermekei pedig olyan szinten apásak, egyet leszámítva, aki anyás, hogy nem is kérdés, mind hova húznak majd, és ez nem egy elhanyagolható tény. A család pozícióját a társadalomban az is befolyásolja, hogy milyen viszonyban van azokkal a családokkal, akikhez gyermeket adott, így ez a mostani, nem első eset, igen sok részen rengetné meg az egész családot.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2023. július 24. 19:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865677#post865677][b]Mesélő - 2023.07.24. 19:14[/b][/url] WilliamKét könyökét az asztalra támasztja, hosszú, csontos ujjait lassan és kimérten igazítja össze, miközben a fiút hallgatja. - A hazugság hazugság marad, attól még, hogy nem nekem mondtad, hanem az anyósodnak. Márpedig nyilvánvalóan valaki mondott annak a nőnek valamit, a heves és túlzott gesztikulációjából ez jött le. Madlen nem szereti a heves gesztikulációt, sokkal inkább szereti lassú, kimért mozdulatokkal, érzelemmentes reakciókkal kínozni azt, aki nem úgy cselekszik, ahogy ő szeretné. Legutóbb Esther megtöréséhez is egészen közel került, ám a lánynak fene nagy pajzsa lett, és önálló gondolatai. Most meg még Victoriát is odaédesgette abba az elátkozott faluba... bosszantóan nem tudott áthatolni, éppen ezért szeretné ha William esetében sikere lenne. - Tételezzük fel, hogy mégis baja lett. Ha biztosan tudjuk, hogy hogyan végződött a történet, egy sérüléssel, felháborodott rokonokkal, akkor hogyan szólna a történet, William? Még most is cseng a füle Adél anyjának sipításától, és az a legbosszantóbb az egészben, hogy valamit ő is elhallgat. Madlennek vannak ötletei, de közelebb kell kerülnie, hogy kiválassza a legbiztosabbat, vagy, találjon egy teljesen újat.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2023. július 25. 05:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865679#post865679][b]Mesélő - 2023.07.25. 05:27[/b][/url] WilliamVannak azok a pillanatok, amikor még a legtökéletesebb színész is hibázik, és legyünk őszinték, minden, amit Madlen tesz, puszta színjáték, csakhogy egyetlen ember előtt képes csak érzelmileg nyílt lenni, és az a férje. Nem a gyerekei, nem az unokái. Mindet arra tanította, hogy az érzelmeink kitárulkozása fegyverként szolgál a másik kezében. Amikor egyedül vannak, lehetnek önmaguk, vagy akkor, ha olyan bizalmast találnak, aki egy életen át a társuk lehet. Ez egy védelem, nem érti, hogy miért nem élnek vele. A gyermekeinek...mindnek az érzelmek lettek a vesztei. Ha egy nap Johnatan megörököl mindent ott a felesége fog irányítani, az, aki a törvénytelen lánya óta térdre kényszerítette a fiát, aki nem volt elég erős. Abból is mi lett. Féltestvérek fattya. Aki éppen a kertben játszik, és egyelőre még nem mutatkozott meg erősen rajta az őrület, de csak idő kérdése. Samantha jó házasságot kötött, jó kapcsolattal, de mostanra elveszített mindent, ami ehhez a családhoz tartozóvá tette őt, és helyette teljesen Radetzky lett, Alexandra hibát hibára halmozott onnantól, hogy szerelmet kezdett érezni és közvetíteni, pedig milyen idilli volt az a kapcsolat is az elején, és Martin...legkedvesebb gyermeke éppen az érzelmei súlya miatt hagyta el ezt a világot. Nem, Madlen Cadington-Krise sosem lesz képes beismerni azt, hogy a fia betegsége időzített bomba volt, ahogy azt sem, hogy hajlamos megfeletkezni legkisebb gyermekéről, Isabelle-ről, aki szintén szerelemből házasodott, és a férjének adományozta a nevét. Nem érti, hogy hol rontotta el, és bár azt hitte, hogy az unokáit jobban fogja majd, rendre kudarcot vall. Hogy bosszantja-e? Mérhetetlenül. Ezért is van egy szemvillanásnyi pillanat, amikor az érzelmein ő maga sem képes uralkodni, szemei ellágyulnak a gyermek hallatára, majd vonásai túlontúl megfeszülnek. De ott van a pillanat, a remény pillanata, mely olyan kedvesen lopakodott a szívébe. És melyet Will a következő pillanatban olyan szinten fojt meg, hogy szinte érezni lehet a kettejük közé puffanó hulla súlyát. - Semmilyen körülmények között sem ütünk meg egy nőt, William. És nem azért, mert nő, mert a gyengébbik nem, semmi ilyen évszázados baromság miatt. Azért nem ütünk meg nőt, mert a nő provokálja, hogy bántsd, azért, hogy aztán kénye-kedve szerint szaladjon és válást kiáltson. Eleve nem szerencsések ezek a válások, ha valaki özveggyé válik, az ideális, idővel új férje vagy felesége lehet, olyan, aki jobban funkcionál, akivel jobb egyetértésre léphet, tanulva a múlt hibáiból, de egy válás, az megbélyegez. Az túl sok rizikóval jár. Az a lány egy elkényeztetett picsa, határok és fegyelem nélkül, egy olyan anyával, akire szintén ez igaz. Valaki, aki nem képes előnyt kovácsolni a helyzetéből, és aki nem képes keretek között tartani a férjét. Nem valószínű, hogy Madlen Cadington-Krise életében bármikor ennyire nyíltan és őszintén beszélt volna az unokájával, ennyi szenvedéllyel és érzelemmel, de most mégis, úgy érzi, hogy itt az ideje, hogy lássák a szigorú páncél mögött azt, akit rejteget, az aggódó nagymamát. A gyerekeinél elbukott, az unokái felénél szintén. Már akkor is volt némi "olvadás", amikor Esther olyan keservesen sírt, és úgy érzi, hogy itt az idő, hogy engedjen, hogy őszinte legyen ezzel a gyerekkel. Egy erős örökös fontos lenne, egy fiú, aki végre a Krise nevet vinné tovább. Hátha most kivételesen neki kedvez a szerencse, mert eddig csak egy törvénytelent tud felmutatni. Victoria esetében őszintén reménykedik, hogy özvegységre jut, és új esélyt ad magának, egy új férj oldalán, Esthernél, hogy a bolydulása idővel csillapodik, bár, ha jól is megy férjhez a neve elveszik, és Nathaniel... kimondottan ő az, akiben a leginkább reménykedik, hogy továbbvisz mindent, de a múltból építkezve, már nem kockáztathat. - Mindkettőtök hibája, mert nem szabtatok határokat. Az a lány hatással van rád, mert képes arra, hogy felbosszantson, és onnantól nem tudsz uralkodni magadon. Ez a probléma, William.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2023. július 25. 18:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865681#post865681][b]Mesélő - 2023.07.25. 18:13[/b][/url] William- Igen. Nem igazán van értelme annak, hogy olyan gondolatot ültessen el, ami nem valós, ami talán megnyugtató lenne, de aztán csak nehezítené a helyzetüket. A tényekre és a tapasztalatokra kell hagyatkozni. Mindenre, ami a múltban történt. - Te mit tennél a helyében? Veszteség, sikertelenség, depresszió és kilátástalanság között őrlődve egyszercsak ott a vágyott fény. Hagynád, hogy oda legyen, vagy foggal-körömmel küzdenél? Ha Adél, aki jól ismer téged, akarná, hogy a gyermek életében szerepet játssz, akkor hozzám jött volna, velem beszélt volna, és tőlem kért volna segítséget, szövetséges kellett volna neki, de ő az anyjához ment, háborút szított. Az anyja fékezhetetlen. Talán a kislány nem gondolta, hogy ekkora problémát okoz majd, hogy ennyire elszánt lesz az anyja. Ha annakidején, mikor a másik eset volt, győztesen jöhettek volna ki a csatából, egyetlen pillanatig sem habozott volna azon, hogy a lányát védje. Azonban Madlen anno felmérte a lehetőségeket, és a tényt, hogy Alexandra hozzá, és nem a férjéhez fordult. Hiba volt, mely jól jött ki akkor. Ha James-hez fut, nem biztos, hogy Petre életben lenne még, az viszont bizonyos, hogy nem nyúlhatott volna többé a lányukhoz, és az igen sajnálatos eset volna. - Nem kell lelépnie, elég, ha nem jön ki Hévízről. A család megvédi. Mivel egy terhes nőt ütöttél meg, a tény, hogy nem tudtál a terhességéről, teljesen jelentéktelen lesz. A te szavad az övé ellen. A gyámoltalan nő, akit az anyja kinevelt, és akinek az emlékezetét felfrissíti, szemben az agresszív féllel, a börtönviseltel. Ugyan ezt a szót nem szokták használni, és Madlen habozik is előtte, mégis tudja, hogy ki kell mondania, hogy William megértse, mennyire rossz a helyzete. De nem akarja teljesen elkeseríteni. Mélyen beszívja a levegőt, majd lassan ki, és közben számba veszi a lehetőségeket. - Nos hát, itt az ideje, hogy megtudjuk, mit is szeretne Adél, mint a ház úrnője. Milyen férjet kíván, milyen apát. Mit vár el tőled, őszintén. Ha ismered a vágyait, ha egyre többet és többet fed fel belőle, megismered a kiskapukat is, a gyenge pontokat, melyek jó kihasználásával, láthatatlanul felülkerekedhetsz. De neked is őszintének kell lenned vele, a kezébe kell adnod ezt a lehetőséget, hogy azt érezze, bízhat benned. Hiszen, elviselhetetlen lenne számodra, ha elveszítenéd a feleséged, nem?
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2023. július 26. 19:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865702#post865702][b]Mesélő - 2023.07.26. 19:03[/b][/url] William- Ne légy ostoba, az élet és a nők nem ilyen egyszerűek. Ez nem más, mint puszta tény. Bárcsak annyi volna, hogy nem ír alá semmit, látszik rajta, hogy jelen pillanatban ennek bebiztosítása érdekében tőből lerágná a saját kezeit is, csak, hogy biztos ne lehessen rá mód, ne játszhassák ki. De nem, ez sajnos nem ennyi, egy aláírás ma már nem kihívás, azonban meg lehet nehezíteni a dolgot. Miközben kívül próbál nyugodt maradni, Madlen fejében nagyon sok fogaskerék pörög, próbálja összerakni a tökéletes tervet. - Egy ideig a birtok vendégszeretetét kell élvezned, hiszen összetörtél attól, ami történt, és rettegsz attól, hogy ártottál a gyermekednek. Ez a jelenet nagyon emlékezteti egy múltbélire. Akkor is ugyanígy ült, összekulcsolt kezekkel, és ugyanígy volt egy fiú, mélyen belesüppedve a fotelbe, aki aggódott azon, hogy egy lány, akivel éppen csak együtt volt, elveheti a gyermekét. A fiú mára ködös szemek mögötti emlék lett, mása pedig épp olyan rossz testtartással, mint elődje, kísértetiesen hasonlítva rá, nézi őt. Egy pillanatra Madlen talán látja is legkedvesebb gyermekét, ahogy nála, úgy Willnél is felmerült benne a gondolat, hogy miért nincs egy rendes fodrász a közelükben. A női elme rejtelmei, a gondolatok, melyek nehéz pillanatokban rá-rátörnek az emberre, és melyeknek sem értelmük, sem idejük nincs az adott szituációban, habár... - Esetleg hanyagolhatnád a borotváltkozást, néhány napig. A látszatra mindig olyan nagy gonddal adó Magda elé egy szomorú, bántott férfit kell prezentálnia, nem olyat, mint amilyet mások vinnének, nem a visszahódítás lesz az ürügy a találkozásra, hanem egy tárgyalás, mely új alapokat ad a jelen helyzetnek, melyet nem ők, nem a gyerekek, hanem a nagyanyák vívnak majd meg egymással. De, természetesen mindez alatt egy másik háború is kezdetét veszi majd, az, amelyikben Willnek vissza kell hódítania Adélt. Hogy melyik a nehezebb? Azt hiszem, jelen pillanatban vitatkozhatnánk. - Neked egyetlen feladatod lesz, hogy rám hallgass, és ne a saját fejed után menj. A többit én megoldom. Minimum a gyerekre megyünk, de jelen helyzetben, ha tetszik, ha nem, célszerű lesz a leendő anyát is visszaszerezni. Azt az átokverte Hévízet meg porig kéne rombolni, hogy ne legyenek többé védőfalak a lány körül. A végét fogait összeszorítva, ironikusan közli, mely hangot ritkán enged meg magának, ahogy a szemforgatást is, amivel tolla után nyúl, hogy hosszú, íves betűivel rövid üzenetet írjon egy fejléces papírra, Magdának címezve. Nem áll rajta sok, csak annyi, hogy William itt van, de nem beszél, majd kis elgondolkozást imitálva hagyja, hogy egy tintacsepp lehulljon, és mint aki sietősen, utólag meggondolva magát, izgatottságában kissé másként kanyarítva a betűket, de amúgy rezignált arccal hozzáteszi: még.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|