[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=329707#post329707][b]Vasváry Richárd Nándor - 2014.07.03. 16:27[/b][/url]
Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján
Végképp nem számított arra, hogy ilyen messze Magyarországtól ismerősbe botlik, de ahogy mondani szokás, véletlenek márpedig nincsenek. Miután kiszúrta a pultnál ülő diákot, át is telepszik mellé. Meglehet, hogy épp ezt szerette volna elkerülni a hölgy azzal, hogy elfordította a fejét, de ugyan mióta érdekli Richárdot az, amit a másik akar? Na ugye.
Miután Nina egy mosollyal reagálja le lovagiassága megcsillogtatását az itallal kapcsolatban, az elégedett és határozottan magabiztos mosoly állandóvá válik ajkain. Kérdését is felteszi, amolyan nyitásként, a választól pedig, amit rá kap, kénytelen elvigyorodni. Más tanár talán tiszteletlenségnek venné a kisasszony felvágott nyelvét, őt azonban csak szórakoztatja a nyers őszinteség, amelyet a hölgytől kap. Semmi jópofizás, felesleges körbeudvarlás, amelyet kénytelen volt megszokni a tanulók többségétől. A változatosság pedig gyönyörködtet.
Az más kérdés, hogy ez csak arra ösztökéli, hogy megpróbálja kitapasztalni, meddig tart Nina hűvös nyugalma, de egyelőre elnyomja magában a késztetést erre, elvégre szórakozni jött ide. Nem mintha ez nem lenne szórakozás, de tart tőle, hogy a partnere nem venné jó néven. Sebaj, talán máskor.
A lány találó megjegyzésére csak szórakozottan biccent egyet -
touché, gondolja magában -, válasza érdemi részére pedig felvont szemöldökkel reagál.
- Nem kéne túlzásba vinni a munkát ilyen fiatalon - apró mosollyal szája szegletében dörmögi megjegyzését, mellyel arra utal, hogy a lány az említett munka után a vodkanarancsban látta a megoldást. Nem mintha elítélné ezért, az kimondottan álszent dolog lenne pont tőle.
A következő kérdést ő kapja, és nem tudja nem észrevenni, ahogy tulajdon mozdulatai köszönnek vissza, ezúttal a másiktól. Mosolya öntudatlan szélesedik ki, amit leplezendő inkább kortyol még egyet a poharából.
- Ó, én csak egy régi ismerőst jöttem meglátogatni, semmi különös.
Szórakozottan legyint szabad kezével, most nem ő a téma, és azt sem szeretné, hogy ez változzon. Figyelmét nem kerüli el, hogy a kérdést terelésnek szánták, de nem érzi szükségesnek, hogy felvilágosítsa a lányt: őt aztán nem érdekli, hogyha kiruccanásával valami szabályt sértett meg.
Egy néma pillanatig fürkészi Nina arcát, majd tekintetével ismét a szemeit keresi, így próbálván szuggerálni a lányt a neki kedvező válaszra.
- És van valami halaszthatatlan programja a mai estére, amit épp megzavarok?
Ez sincs kizárva, hiába kétli, hogy így lenne, az a fene illem úgy kívánja, hogy előbb meggyőződjön az ellenkezőjéről, csak utána térjen a tárgyra. Mikor aztán megkapja kérdésére a választ, ismét ráhunyorít a lányra, úgy folytatja mondandóját.
- Csak mert az egyik biliárdasztal épp árválkodik, én pedig szívesen segítenék oldani a magányát, ha a kisasszony társamul szegődne - hanyagul int fejével válla mögé, ahol az asztalt sejti, miközben ajkaira szemtelen mosoly húzódik. Hogyne, az asztal magányáról beszélt, mert valaki másra gondolt?