Anglia, Liverpool


Van két oka annak, hogy Mandát összeszedtem és kijelentettem, hogy felülünk egy gépre, aztán megyünk Liverpoolba. Az első inkább a saját érdekem, de ahhoz jöhettem volna egyedül is. Eltökélt szándékom a páromat meglátogatni. Csak pár napja, de tudatosult bennem, hogy látnom kell, pedig eddig, ahogy annak rendje, szépen el is fogadtam, hogy nem láthatom. És most, ki akadályoz? Senki.
Az pedig, hogy hoztam az egyetlen embert, akit barátomnak mondhatok, az az, hogy ez a személy történetesen nem igazán mozdul ki. Szerintem pedig ez nem jó. Én is voltam ilyen, de csak rossz vége lesz, úgyhogy a levegőváltozás jó hatással lesz rá. Szerencsémre pedig nem is ellenkezett.. nagyon legalábbis.
Konkrét tervem nem volt, csak annyi, hogy 4 napra elkérem magam Kristóftól. Ehhez lényegében mindent előre megcsináltam, elrakható, tartós kajákat főztem, és rendben hagytam mindent, csak reménykedve, hogy nem fogok szívrohamot kapni a ház állapotától, mire visszamegyek.
Találtam egy szállodát, ez volt az egyetlen dolog, amit elintéztem, meg felhívtam apát is, hogy kellene pénz, és ennyi konkrétum volt összesem az utazásban. Valószínűleg bulizással, vásárlással és welnessel fog elmenni ez a pár nap, de egyáltalán nem bánom. Aztán majd valamikor rászánom magam, hogy meglátogassam Leandrot az építkezésen. Amikor szöget ütött bennem a gondolat, a főnökét kerestem meg, mert biztos akartam benne lenni, hogy Angliában van, meg hol. Ezért a hely.
Ja, és Mandának ezt el is kéne mondani. A taxiban még nem akartam traktálni, de a szállodába érve amint a recepcióról elkértem a kulcsainkat már a lápcsőn felfelé frusztráltnak érzem magam, a mikor kérdése miatt.
- Mit szeretnél csinálni először?
Tudom, hogy várhatnék legalább amíg felérünk, de biztos, hogy nem! Elfogadom, ha megjegyzi, de ő ismer a legjobban, azt tudja, hogy a türelmem az.. van türelmem?  Nyugodt tudok lenni, de türelmes.. azt hagyjuk.
- Öhm.. szeretném megkeresni Leandrot vala..hm..melyik nap..
Most kivételesen nem keresem a szemkontaktust, és azt sem kérdem velem jön-e, mert ezt ő tudja csak. Addig, és egyébként is azt csinál, amit szeretne, csak szobában ücsörgés nem lesz, mert azt otthon is lehet.
Ha már szoba. A liftet azért megtaláltuk, lépcsőzni eszem ágában nincs, és így az ötödikre hamar felérünk, ahol a folyosón nem mondom, hogy nagy a választási lehetőség. Összesen három nagy ajtó, mert hát lakosztályokról van szó, milyen jó nekünk. Azt valljuk be, hogy a kulcsok sosem voltak az erősségeim, de ez a kártyás megoldás, ez nagyon tetszik. Így is szerencsétlenkedek, amíg végighúzom a helyén.. abban a dobozban... Nekem az ilyenek úgy tetszenek.
- Áh.. végre..
Valahogy nagyon büszke, elégedett és megkönnyebbült vagyok, ahogy az ajtó nyílik, és végre be tudom rakni a cuccaimat. Ledobni, jobban mondva. 1 nagy bőröndöm van, meg egy táskám, és nekem ez bőven elé, szóval a fal mellett lerakom, és a hozzám legközelebb eső fotelba lehuppanok. Az asztalon whiskey. Mintha csak tudták volna mit akarok..  
- Nem modern, mint vártam, de nagy, és szerintem van minden. Kérsz?
Poharak is vannak megint nagy szerencsémre, mert ha a konyháig el kellett volna sétálnom.. annak annyira nem örültem volna, de aztán ez kárpótolt volna. Skót, szóval.. JÓ'ETTE!

Anglia, Liverpool


Rögtön szeretném tudni, hogy ő mit szeretne csinálni, mert így nagyjából összeáll bennem hamar, hogy mi lesz a mai napunk képe. Még rengeteg időnk van, de rögtön ezzel jön. Falra tudnék mászni ettől, de igazán, ahogy érzi.
- Dehogyis! A welness meg tetszik.
Mennyire igaza van. Nem is azért, mert egetverően sok témánk van, de ha van is három, azt amíg áttárgyaljuk órák is eltelhetnek. Főleg mert sokszor teljesen el is térünk az eredeti tárgytól, de attól még fontosnak tarjuk tényleg végigbeszélni. Ez egy olyan helyzet, ahol még belőlem is kijön az a kis maradék empátia, mert ha valaki problémája tényleg érdekel, akkor az csak az övé, és Leandróé.
A lakosztályba beérve a gyors felszabadulás után az ital az első, és nem is gondoltam, hogy visszautasítja majd. Úgyhogy neki is vetem magam az üvegnek, hogy egy gyors és - mivel muszáj, így - határozott mozdulattal kinyissam. Manda addig kérdez, meg el is tűnik megkeresni valószínűsíthetem, a fürdőszobát.
- Csak élni fogok. Bulizni szabadon. Nekem nem kell hosszútávra tervezni.
Néha meglep milyen szépen is tudok beszélni, de ez nem is akkor jön, ha akarom, hanem ha tényleg csak ösztönből mondom, amit érzek. És valljuk be őszintén, nekem tényleg nincs értelme előre elterveznem, mikor mit szeretnék majd csinálni, családot alapítani, ilyen-olyan befektetéseket kötni, vagy csak munkát vállalni, és azért tanulni még..
- Te most merre szeretnél menni?
Vetettük már fel a témát, de egyáltalán nem merültünk bele, pár szóban kimerült, és ha kell, be is vallom, hogy egyáltalán nem emlékszem rá. Ilyen vagyok, a memóriámmal is biztos van valami, de szerintem csak általánosan szelektív. Hogy mit szelektál, arról meg fogalmam sincs.
Persze mire a fürdőből a barátnőm visszatér, addigra mindkét pohár félig van ezzel a drága Chivas Regallal. Nem aprózom el, de hát imádom, és onnantól meg nem is érdekel.
- És a barátságunkra!
Igen, ez nagyon fontos. Lényegében, amit most elmondtunk, nekem ennyiből áll az élet. Minden pillanat után ott a jövőm, ami után már az is lehet nem lesz több pillanat, így kihasználom. Kiruccantunk, ez is ezt jelképezi, hogy szabadok vagyunk, és szórakozunk. Leandro, ami miatt részben itt vagyok, mert rendezni akarok vele mindent, és vagy visszaszerezni, vagy elengedni örökre. Na meg a barátságunk.. Ezért nem hullottam még szét.
Aztán persze ha már koccintás, igyunk is utána. Elképzelésem szerint két-három adagban leküldöm, és amilyen barátságban vagyok a rövidekkel, ez nem is lesz probléma. Arcizmaim csak reflexből húzódnak össze, de igazából imádom ezt az érzést. Ez tette tönkre a gyomromat, már mindegy.
Kezemben még a pohárral felállok, és a táskámhoz sétálok, amiben elvileg minden tagsági kártyám, törzsvásárló kártyám meg kuponom van, és persze a pénzem, de arra nincs most szükség, ezt a szolgáltatást az ár magába foglalja, mint minden valamire való helyen. Szóval csak egy kis fekete.. majdnem pénztárcát halászok elő, ez mindig nálam van, a maradék whiskyt pedig le is gurítom rögtön.
- Na.. indulunk?
Fő a határozottság. Én borzasztó magabiztosan tudom mondani, hogy 'nem tudom', és sokszor érzem, hogy eggyel többen vagyok, mint kellene, de végül is mindig arra jutok, hogy az összes elmebetegnek megvan a saját bajom... Lehet nem kéne inni. Áh, miket beszélek?! De most wellness, addig legalább gondolatokba és gondokba mélyedhetünk, valami kellemes időtöltéssel karöltve. Én várom, és ha Manda is kész, akkor indulhatunk le.