[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=218974#post218974][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2013.12.25. 15:55[/b][/url]
Téli kirándulás, Lethifalva.
Az este leszögeztük Bátyussal, hogy Bécs egy nagyon szép város tele csodás épületekkel, de most mégis a legjobb az adventi vásár volt benne. Annyi édességet egy helyen még a cukorkaboltban sem láttam Bogolyfalván, amennyi itt volt, és bár a színekről nem tudom állítani, de ízben mindenféle választék akadt. Egy részüket végig is kóstoltam, aminek az lett az eredménye, hogy fél éjszaka fájt a hasam. Mondanám, hogy soha többé nem eszek meg ennyi édességet, de úgyis tudja mindenki, legfőképpen Misi, hogy ez tőlem olyan ígéret lenne, amit nem tudnék megtartani, és én nem szeretem nem megtartani, amit mondok, abban az esetben, hogyha azt Misinek mondom vagy anyuéknak. Nagyon lassan múlt csak el, de ma reggel megint túl álmosan sikerült ébredni emiatt, hiszen nem aludtam valami rengeteget az éjszaka, de majd ha megérkezünk a másik helyre, pótolom, ha rajtam múlik. Kávét hiába is kérnék, úgyis azt mondják, kicsi vagyok én még hozzá, ráérek. Nem is vagyok kicsi, elmúltam tizenhárom, de inkább nem fogok hisztizni ilyenért, mert éppen elég az is Đominicnak, hogy nincs jól ama hírhedt kviddicsmérkőzés eredményeként. Olyan kár, hogy nem láttam, pedig a nagy sárkányok állítólag csuda vadak voltak. Vajon mit szólnának a többiek, ha tudnák, hogy én is olyan zöld akarok lenni, akitől majd félnek? Olyan soknak tűnik még az az idő, amíg befejezem ezt az évet, és eloszt majd a süveg, pedig most a kirándulás napjai meg gyorsan telnek, túl gyorsan és főleg azok a percek, amíg folyamatosan ásítozva kimászok az ágyból. Misi már biztos kész van és arra vár, hogy induljunk, én meg még csak most kezdek szedelőzködni. Jó, hogy az este rávett a pakolásra. Nem is tudom, mihez kezdenék sokszor nélküle, akármilyen idegesítő is tud lenni, amikor noszogat, de mégiscsak ő a lelkiismeretem. Összeszedem magam, eljutok a fürdőig is, felöltözöm, majd vállamra veszem a táskát és mehetünk. Jetifalva, Lethifalva, mit tudom én, mi a következő állomás pontos neve, az a fő, hogy hó lesz ott meg sízni lehet. Egyszer azért inkább látnék még egy ágyat pillanatnyilag, csak jussunk el addig. Az utazás most sem telik sok időbe, megérkezésünk után nem sokkal pedig kiderül, hogy a szobabeosztás nem változott, úgyhogy már húzom is magam után Misit a csuklóját elkapva, és megyek Amira meg Đominic után. Beérve a szobába megint sikerült eltátani a szám, és meg is akad a szemem a lenti ágyon. Hatalmas, és mennyi párna van rajta, és még csak nem is esnék nagyot, ha netán rosszat álmodom, és túlságosan forgolódom. Azt be nem vallanám, hogy a magassággal sem vagyok mostanában különösebben jóban, mióta a fára mászás eredménye az lett a nyáron, hogy fennakadtam, és apunak kellett segíteni lejönni, inkább nem akarok most létrán mászkálni fel meg le, még ha nem is ugyanaz.
- Aludjunk lent. - fordulok a bátyám felé mutogatva, és ez most nem annyira kérdés részemről, hanem sokkal inkább javaslat, noha a szemöldökömet csak megemelem kérdőn. Egyelőre a földre pakolom a táskám, bár nem a szoba közepére kivételesen, megszabadulok a kabátomtól, meg a cipőmtől is, és máris kirepült a szememből az álom. Várok azért legalább egy bólintást a részéről, csak utána szólalok meg.
- Lehet lent? Legalább nem kell attól félni, hogy nagyot esnék, ha esek. Bár inkább nem esnék, csak ha sokat forgolódom, lehet... vagy lehet, hogy lerúgom álmomban Misit. Hm? - nagyon szépen próbálok nézni a mondandóm mellé és meggyőzően. Amíg a válaszra várok, addig is elnézem a párnákat. Melyikre is kéne lecsapnom?
