BK Fórum - Európa

Téli kirándulás – Bécs

Kirándulás, kirándulás, kirándulás. Csak ez járt a fejemben kora reggel, mikor felébredtem és ugrálni kezdtem az ágyon. Már nagyon vártam ezt a napot, és nem csak azért, mert olyan helyekre mehetek, ahol még nem voltam, hanem mert Đomcsi bátyóval, meg az Öcsikémmel mehetek városnézésre. Az ugrálás után, összepakoltam a cuccainkat, kikészítettem Zsombinak a ruhát, azután elszaladtam tusolni. A forró zuhany után felöltöztem, visszamásztam az ágyra, és oldalba böktem az öcsémet, hogy keljen fel. Nehezen ugyan, de sikerült felébresztenem, és mielőtt elfordulhatott volna, jeleléssel közöltem, hogy ma megyünk kirándulni, készülnie kell. Annyira boldog vagyok, hogy nem választanak el tőle megint, abban biztosan beleőrülnék. Hamarosan ő is elkészül, én közben már türelmetlenül toporgok az ajtóban, egyrészt azért, mert mennék már, másrészt azért, mert mindjárt rám sül a kabát. Végre Zsombi is elkészül, így indulhatunk is.
A minisztériumnál kell találkoznunk a többiekkel, és persze a várakozás azzal telik, hogy Öcsi a vállamat használja párnának. Ha ki akarnék vele szúrni, akkor most arrébb állnék, és koppanna a földön, de nem teszem meg. Akkor bosszút állna, na meg Đomcsi bátyó is érkezik már. Köszönök neki, majd jönnek a többiek is, és megyünk befele. Kicsit féltem ettől az egésztől, de hogy hamar túl legyek rajta, Zsombi után mentem be a kandallóba. Az érkezés kicsit rosszul sült el, de szerencsére csak az Öcsémnek ütköztem neki. Gyorsan leporoltam magam, azután figyeltem, hogy mit jelel nekem Zsombi. Elvigyorogtam, és rögtön válaszolni is kezdtem neki, a saját kis nyelvünkön.
– Neked mindig az édességen jár az eszed, de én is képes lennék befalni pár csokit. –válaszoltam, és utána jött valami tájékoztatás. Nem hallottam rendesen, de Đomcsi bátyó fordított nekem, amit mosolyogva figyeltem, és köszöntem meg. A kisebb monológ után elindultam a szobatársaimmal, hogy megnézzük a lakhelyünket. Zsombiban nem kellett csalódni, na meg persze bennem sem, mert amint kidőlt az ágyra, én is dőltem. Csak éppenséggel rá, és a dőlés inkább ugrás lett. A cuccaim nekem is a szoba közepén maradtak, plusz két cipő is landolt valahol. Megcsikiztem az öcsémet, utána ledőltem róla, és védekezni kezdtem, ha támad, akkor ne érjen váratlanul. Mint kiderült, ez lesz a mi ágyunk, így fogtam egy párnát, hogy fejbe tudjam kólintani a tesóm, de Đomcsi bátyó nem engedtem. Lemondóan sóhajtottam, de nem adtam fel, mert tuti fejbe fogom vágni, csak nem most. Megvártam, hogy megbeszéljék, amit akarnak, azután lendült a kezem, benne a párnával. Puffant Zsombi fején, amin elnevettem magam, de az ütlegeléssel nem álltam le. A többiek kimentek a szobából, ezzel megkezdődött a párnacsata. Hangosan nevetgéltem, meg ütlegeltem őt, ám tíz perc után kifáradva dőltem le az ágyra, majd jelelni kezdtem.
– Szerinted Đomcsi bátyó és az a lány járnak? –lelkesen kérdeztem, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy valami van közöttük. Nem lehet véletlen, hogy egy szobában vannak, vagy talán mégis? Ha tudnék, akkor hallgatóznék, de hallókészülékkel nem igazán megy. Inkább visszateszem a párnákat a helyére, és elfoglalom az ágy háromnegyed részét, miközben várom a választ.