36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Szombat Anna hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. február 17. 22:56 | Link

Férjuram

 Talpa keményen csattant minden egyes rohanó lépésnél a földön. Siettek, de nem értette merre. Nem értette, miért most. Elég volt, hogy vel együtt élje meg férje feszültségét. Már akkor érezte, mikor otthonról elindultak, de itt, országhatárokkal közelebb a múlthoz olyan volt, mint egy fal, amely beborította mindkettejüket.
 Fájt Niko szorítása, de egy szót sem szólt. Vele akart lenni, ha ennyi idő után kénytelenek voltak visszajönni ide. El sem tudta képzelni, milyen lehet újra ezen a helyen lenni. Anna messziről elkerülte az intézetek körüli helyeket is.
 Megtorpant a kapu előtt, és figyelte, ahogyan gyakorlott mozdulatokkal tárta fel a bejáratot. Óvatosan lépett be, mintha a föld is mérgezett lett volna.
 - Ki lakik most itt? - Halkan tette fel a kérdést, miközben végighúzta ujját a portalan szekrényen. Nem úgy tűnt, mint ami már évek óta lakatlanul állt. Hisz Noah és Emma sem tette be a lábát ide azóta, hogy mindketten új életet kezdtek. Tiszta életet.
 Megtorpant, mikor a nappaliból egy manó lépett elő. Hályogos tekintetével Nikolai-t figyelte, Annnára csak egy pillantást vetett csupán. Látszólag nem lepődött meg a férfi megjelenésén. Talán értesítette, hogy jönni fognak. Talán már várt rájuk.
Szál megtekintése
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 1. 20:56 | Link

Férjuram

 Mintha egy téglát szorítottak volna a mellkasához, amit megátkoztak, hogy minden egyes lépéssel csak egyre nehezebbé és nehezebbé váljon. A rend és tisztaság súlya a házban olyan volt, mintha nem is egy otthonba, sokkal inkább egy múzeumba léptek volna be.
 Niko gyorsan beszélt. Németül. Anna pedig hiába kezdte egyre inkább elsajátítani a nyelvet, nem értette a mondatokat. A manó is csak pár szót intézett férjéhez, mielőtt még elindultak volna az emeletre.
 Ugyanolyan ajtók sorozata a hússzú, végeláthatatlan folyosón olyan volt, mint egy kilátástalan ösvény, ami csak egy irányba vezetett. A sötét fát és a még annál is sötétebb falakat a gyertyák bizonytalan fénye tette kísértetiessé.
 Aztán megálltak, az ajtó pedig kitárult. Egy ideig az ajtóban állt, mielőtt óvatosan lépett volna rá a szőnyegre. Anna zöld tekintete úgy siklott végig a szobán, mintha az bármelyik pillanatban eltűnhetne. A portalan íróasztalon, az ágyon fekvő takarón és a monogrammon. Aztán a könyvespolc előtt álló férfira tévedt és a kezében tartott albumra. Nem sokat beszéltek a múltról. Mindketten maguk mögött akarták hagyni gyerekkoruk emlékeit.
 Most pedig itt álltak egymással szemben és ott volt minden emlék képeben.
 - Biztosan akarod? - A csendben alig volt hangosabb az ő szava a suttogásnál. Anna sem volt teljesen bizonyos abban, hogy látni akarta. Ismerte a múltjukat. Vagy legalábbis azokat a részeit, amit a család megosztott vele. Ilyenkor volt, hogy kifejezetten szerencsésnek érezte magát, mert nem ismerte a szüleit.
 Tett egy lépést Niko felé, és óvatosan az albumért nyúlt. Csak akkor vette magához, mikor megbizonyosodott róla, hogy a férfi tényleg elhatározta magát.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. március 1. 21:02 Szál megtekintése
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 9. 21:41 | Link

Niko

 Mióta kiléptek a bogolyfalvi lakásból, úgy érezte magát, mintha rá akarna szakadni az ég. A házba belépve pedig az ég közelebb került hozzá, fenyegetve azzal, hogy agyon nyomja.
 Elvette a fotóalbumot, és óvatosan fellapozta. Dátumok voltak a képek mellett, arany betűkkel felírva. Az egyiken még két csecsemő pihent egy nő karjában, a következőn pedig már gyerekek rohangáltak a kertben, miközben az előbbi nő egy kislánnyal a karjában pihent a karosszékben. Aztán a családi fotó. Az egész família.
 - Gyönyörű. - Egészen földöntúli szépségű hölgy volt, minden mozdulatában elegancia. Még azokon a képeken is, ahol arca már megfakult. Még az apró ráncok a szeme környékén is olyan előkelőn ültek, hogy senki meg nem kérdőjelezte volna korukat.
 Aztán Anna tovább lapozott. A család megkurtítva állt a kamera előtt. Nem volt játék, nevetés. Csak fájdalom. Dac.
 - Hiányzik néha? - Boldognak tűntek mellette. Az ikrek, Emma és az édesanyjuk is. A boldogságot pedig nehéz magunk mögött hagyni. Anna semmi pénzért nem hagyta volna magára Nikot. Vagy a leendő gyermeküket. Milyen ember volt az, aki egy szörnyetegre hagyta a legnagyobb kincseit?
 Egyre gyorsabban lapozott és egyre gyorsabban futotta át a képeket. Fájdalom. Elnyomás. Keserűség. De a leginkább fájdalom. Fájdalom a gyerekek részéről és fájdalom a férfi részéről.
 Becsukta az albumot, de a kezében továbbra is a kezében tartotta. Fogta, szorította.
 - Miért most mutattad meg?
Szál megtekintése
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 10. 23:22 | Link

Niko

 Élesen szívta be a levegőt, a kérdésre pedig összeugrott a gyomra.
 Más életet. Mellette. Érezte a gombócot a torkában, ami nem engedte lélegezni és ami mindig megjelent azokkal a különös alakokkal együtt, akikkel mostanában Niko összefutott. Eszébe jutottak az esték, mikor a két kutyával együtt kellett nyugovóra térnie férje nélkül. Szerette volna azt hinni, hogy csak túl sok dolog volt a csárdákkal. Hogy ez csak ideiglenes lesz.
 Hazudott volna, ha azt mondja, nem nyugtatta meg a férfi kijelentése. Képtelen lett volna megmagyarázni, de a gyomrában szorító érzés csak nem akart múlni. Mintha az agya hátsó részébe száműzött gondolatai folyton kiszivárogtak volna az ajtó résein, és nem hagyták volna nyugodni.
 - Milyen másik életről beszélsz? - Tett pár lépést az ágy felé, ahol leguggolt a földre, miközben az albumot az ágy szélére rakta.
 Lezárták a múltat. Anna azt hitte, erről megegyeztek, mikor megnyíltak egymásnak. Mikor megismerték egymás múltját. Hogy onnantól kezdve már nem kell ezzel a sötétséggel foglalkozniuk.
 - Nem kell idejönniük. Soha többet nem kell meglátogatni ezt a helyet. Sem nekik, sem neked! - Felült Niko mellé az ágyra, és jobbjával végigsimított az arcán. - Mi hozott most mégis vissza?
Szál megtekintése
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 16:03 | Link

Niko

 Nem értette. Nem tudta hova tenni a látogatást. A férfi viselkedését. A mondatait. Összezavarodott és bizonytalanná tette. Niko kitért a válasza elől, és ez nem kerülte el a figyelmét.
 Ne gondolja túl... Még hogy ne gondolja túl, mikor semmit nem mond neki. Legszívesebben rákiáltott volna, hogy hagyja ezt az idióta viselkedést, és mondja a szemébe, mit gondol. De ehelyett csak bólintott, és viszonozta a bizonytalan mosolyt.
 - Lent várlak majd. - Nem nézett rá, az ajtó kilincsére függesztette a tekintetét. Az pedig gyorsan kitárult és csukódott be, magára hagyva az ágyon egyedül ülő Annát.
 Végigsimított a hímzett monogramon. N. W. Nikolai Weißling.
 Nem tudta, hogy a beszélgetésük vagy inkább a hely légköre az, ami ennyire nyomasztó volt, de érezte, ahogyan szinte a levegővétel is nehezebbé vált a szobában. Mintha nem is oxigént, hanem bánatot és keserűséget lélegezne be.
 Felsóhajtott, és felállt az ágyról. Kisimította ruháján a nemlétező ráncokat, és végigjáratta a tekintetét a szobán. Ideje maguk mögött hagyni a múltat. Nem is baj, ha Niko el akarja adni a házat. Nincs itt semmi, csak gyötrelem.
 Az ajtó felé indult, de onnan még visszanézett. Az ágyon ott hevert az album, amit pár perccel azelőtt olyan hevesen csapott be. Nem tudta, miért csinálja. Ha józan ésszel végiggondolta volna, biztosan hátrahagyta volna. Maguk mögött mindent. Ahogyan az előbb is gondolta.
 - Jól van. - Bólintott magának, miközben becsukta a táskáját és hátrahagyta az üres szobát.
 Kinyitotta az ajtót, miközben Nikora várt. A beszűrődő napfénybe állt. Egy kis boldogság a sok sötétség után.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. március 15. 17:05 Szál megtekintése
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 18:02 | Link

Niko

 Jólesően sóhajtott fel, ahogyan a bágyadt napsugarak finoman simogatták a bőrét. Még a szemét is behunyta. Minél kevesebbet akart látni a házból. Elég volt ennyi itt töltött idő.
 Niko hangjára elmosolyodott és jólesően bújt hozzá, hogy a gyors csókot ellopva végre megszabaduljanak a ház nyomasztóságától. Eddig úgy érezte, hogy csak haza akar menni, elhagyni ezt a helyet, az egész országot minél előbb. Most azonban, hogy kint sétáltak az enyhe napsütésben, kezdett egészen feloldódni. Szerette volna elfelejteni a beszélgetésüket is.
 - Kóstoljuk meg. Jobbat csinálnak, mint a Czukorvarázsban? - A téli fagyijuk biztosan jobb, Pali sosem szerette ezeket csinálni. Amikor még ott dolgozott, kellő mennyiségű szövegelést kapott a fagylalt feleslegességéről.
 A kikövezett úton sétáltak végig, és ha jobban megnézte az ember, egészen szép tájon jártak. Éppen a szembejövő járőkelőt akarta kikerülni, mikor az eléjük lépett, elállva az útját. Anna csak akkor nézett rá.
 Ismerős volt neki a közel sem bizalomgerjesztő férfi. Jól öltözött, magabiztos kiállása volt, de kirázta a hideg a tekintetére. Józsi emberei emlékeztette.
 Németül beszélt, és mosolygott. Anna nem is figyelt arra, amit mondtak. Ösztönösen szorította meg Niko kezét, miközben azon gondolkodott, hol látta már ezt az alakot.
Szál megtekintése
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 19:25 | Link

Niko

 Nem tudott rájönni, honnan volt ismerős a férfi, de szabályosan rosszul érezte magát tőle. És ilyenkor azt csinálta, mint mindig. Kihúzta magát, és erősen figyelte. Magabiztosnak akart tűnni. Olyannak, aki minden egyes szót ért, és Annának kéne felelnie a mondottakért.
 Persze az idegen Nikoval beszélt. A férje hadart. Talán észre sem vette, és Anna is csak kevés szót kapott el a beszélgetés fonalából és értett meg, amiből semmire nem tudott következtetni. Megkapni. Adni.
 Aztán gyorsan lezárták a beszélgetést, még mielőtt bármilyen épkézláb mondatot össze tudott volna rakni a fejében a kommunikációjukból. Kezet fogtak, és az idegen felé fordult, hogy elbúcsúzzon. Akkor villant be a csárda képe, mikor találkozott a tekintetük. Meglátogatta Nikot, de csak pár percig voltak bent.
 Lassan fújta ki a levegőt, mikor továbbindultak. Észre sem vette, hogy bent tartotta, azonban Niko feszültsége sokkal kézzelfoghatóbb volt a levegőhiánynál.
 - Ő volt a beszállító? - tette fel csak úgy mellékesen a kérdést, miközben keze automatikusan nyúlt a feléje kínált szálért. A levegőben állt meg a keze, majd engedte le. Nem, már nem is emlékezett, mikor gyújtott rá utoljára. Nem most kellene ismét elkezdenie.
Szál megtekintése
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 20:40 | Link

Niko

 Valami rossz érzés maradt benne, még azután is, hogy továbbálltak. Kíváncsi volt, hogy Niko emlékezett-e arra, amit ő maga mondott pár héttel korábban. Miszerint ő az a bizonyos beszállító, akivel problémák vannak.
 - Lehet valakit keresni kéne a helyére. - Csak úgy mellékesen jegyezte meg, hogy reagáljon valamit. Jobban lefoglalta a bűntudat. Miért teszteli őt, amikor tudja, hogy úgysem hazudna neki? Amikor már megbizonyosodott róla, hogy ha valami baj lenne, elmondaná. Hisz ezt mondta neki. És ő bízott a férjében.
 - Istenem, ez a mai első igazán jó ötlet! - sóhajtott fel megkönnyebbülten. Szüksége volt mindkettejük idegének egy kis alkoholra a látogatás után.
 Megállt, és egy gyors puszit nyomott a füle tövére, majd az ajkaira. Motanában kevés idő jutott egymásra. Túlzottan is kevés. Vagy Nikonak volt valami dolga, vagy Anna írt éppen határidőre. Vagy ha mindketten otthn voltak, hát a kutyák zavartak be a romantikus estéjüknek.
 - Vigyük át a kölyköket Emmának estére. Miénk lenne az egész lakás - kezét végigfutatta Niko karján, egészen fel a tarkójáig, ahol beletúrt a hajába, és kissé közelebb húzta magához, hogy megcsókolhassa. Vágyott az ölelésére és rá.
Szál megtekintése
Európa - Szombat Anna hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek