A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=538747#post538747][b]Yarista Palarn - 2015.11.03. 08:26[/b][/url]

Az ébredés nehéz, főleg ilyenkor. Száraz köhögéssel ébred, úgy érzi, mintha homokot evett volna. Biztosan nem ivott már egy ideje. Szemhéjai nehezek, a szemgolyói égnek, a légzése legalább megfelelő. Fájnak a végtagjai, és halk nyögés hagyja el a torkát. Valamilyen bódító szert biztosan kap, mert komolyabb fájdalmai nincsenek. Viszont egy illat beférkőzik a tudatába, egy ismerős finom illat, ami arra készteti, hogy kinyissa a szemeit. Nagyon nehéz ezt most megtenni és a szoba fényei bántják is kékjeit. Érzi, hogy a kezét simítja egy másik, de nem tudja, hogy ki lehet. Pár pillanat múlva viszont azonosítja az illatot, bár még mindig nem látja a másikat, mert nem arra néz. A fejét sem könnyen mozgatja, de egy mosolyt sikerül kierőltetnie az ajkaira, bármilyen fájdalmas is minden mozdulat neki.
- Eljöttél – recsegi ki a torkán, és egy kissé ki is simulnak az arcvonásai. Nehezen, de megpróbálja odafordítani a fejét, és máris megindul a keze, hogy a lány arcához érjen. Ez viszont nem sikerül, mert még mindig le van kötve az ép keze, így csak megrántja azt.
- Minden rendben veled? Aggódtam érted – az, hogy ő össze van törve, nem igazán jut el a tudatáig, hiszen mégiscsak egy kviddicsbalesetet szenvedett. Igazából nem is lehetne ezt balesetnek hívni, ez a játék hozzátartozó része, de mégsem lehet csak egy sima sérülésnek nevezni. Viszont új erőt ad az adrenalin neki, az, hogy Zeph idejött hozzá nagyon sokat jelent számára. Nem tudja, hogy Catherina volt-e bent nála, mert egyelőre ez az első eset, hogy hosszú időre magához tért. Lehet, hogy a következő pillanatban újra el fog ájulni, de most jobban érzi magát, és ez nem lehet véletlen.
- Kérek egy kis vizet – susogja, mert már nagyon szomjas, de a viszontlátás öröme ezt elfelejtette vele egy pár pillanatra. – És egy csókot is, de óvatosan – mosolyog fáradtan. Viszont lehunyja a szemeit újra, hiába égető és izgalmas a látvány, bár az aggodalom is imponál neki, de fáradt. Pedig nem tudja, hogy hány napja fekszik. – Holnap mennem kell edzésre, segítesz kiszabadítani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539415#post539415][b]Yarista Palarn - 2015.11.05. 09:36[/b][/url]

Tényleg jól esik neki, hogy Zeph eljött hozzá. Catherinára jobban számított egy kicsit, hogy megjelenik, de lehet, hogy már nem is értesítették, amióta Yarista elköltözött. Most egy ideiglenes szálláson van Rolival, akivel minden nap marakodik, szóval oda sem szívesen tér vissza. Most jól jött a gurkó, legalább nem zaklatják. Harapásnyomok tarkítják egyébként a testét, főleg a karját, ahol a sértett hüllő kifejezte dühét. Ételt mindig tart otthon eleget, nem fog éhen halni Roli, ezért nem aggódik.
- Gyors voltál. Egyébként sem volt túl sokat ébren – vigyorog, majd vicsorog, ahogy fájdalmat érez. A lényeg, hogy itt van vele és aggódik miatta. Ennél több most nem kell, a bűntudata is enyhül azzal, hogy Zephyrine itt van, a felesége pedig nincs. Igen, jogilag még házasok, de már nem sokáig. nem akarja Katkót kínozni ezzel, gyorsan túl akar esni rajta, és a saját érdeke is ez.
- Mindig rád gondolok, Zeph. Jól esik az aggódásod, de csak karcolás – elbagatellizálja az egészet, pedig még pár napig biztosan itt van. Szerencsére a mágia csodákra képes, így teljes értékű lesz fizikailag elég gyorsan, csak fejben kell feldolgozni az egészet. Az már nehezebb, főleg ebben a helyzetben, amikor nagyon nem kiegyensúlyozott az élete. De Zeph közelsége nagyon nyugtatóan hat rá, még el is pirul minden érintésére. Talán újra szerelmes? Nagyon valószínű, és egyáltalán nem bánja. Inkább csak fél egy kicsit, hogy ne az legyen, mint Catherinával. Lehet, hogy alkalmatlan a hosszú távú kapcsolatra, de meg akarja győzni magát, hogy ez nem így van.
Megkapja a vizét is, Zeph megitatja, jól esik neki a gondoskodás. Talán maradhatna egy kicsit még, amíg elalszik, addig mindenképpen. A sók mézként olvad szét az ajkain, és fájdalomcsillapítóként is hat rá.
- Rendben – hunyja le a szemét, amikor a barna bőrű szépség otthagyja őt, biztosan kávéért megy, vagy ilyesmi. Nem mintha bármit tudna ellene tenni, maximum megkérheti a másikat, hogy ne menjen. De mi oka lenne rá, úgyis visszatér hozzá a csodás leányzó. Odakintről veszekedést hall, méghozzá Zephyrine kiabál, majd pár perc múlva vissza is érkezik. A szavakat nem értette, jól tompítanak a falak.
- Ohóóó, igen? – vigyorog, mint a tejbetök, amikor megérti, hogy Zeph mire gondol.  – Leveszik a köteleket? Nem baj, nem bánom igazán – nemsokára be is érkezik pár ápoló és elég morcos arccal kioldják a kötéseket. Yar azonnal masszírozni kezdi a csuklóit, de nagy bajuk nincs, csak kissé elzsibbadtak.
- Minden rendben Mr. Palarn? Szüksége van valamire? – kérdezi az egyik, még érdeklődést is mutat. – Igen, tökéletes minden. köszönöm, nem – majd a szemei a lányra vándorolnak és elmosolyodik, a két ápoló pedig biccentés után távozik. ~ Tökéletes bizony! ~ Itt az ideje annak, hogy Zeph megtudja, hogy változások lesznek az életében.
- Elválok – közli csak így egyszerűen. megtanulta már, hogy az egyenes beszéd előrevezetőbb, mint a nagy körmondatok. Ezzel egy időben fogja meg a lán kezét és simogatni kezdi az alkarját az ujjaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539574#post539574][b]Yarista Palarn - 2015.11.05. 20:54[/b][/url]

- Akkor nem beszélgetünk még pár hétig – vonja meg a vállát, amennyire tudja, de őt nem nagyon érinti meg, hogy megsérült. Annyira igen, hogy ha nem tud játszani, az szinte fizikai fájdalommal felérő dolog nála, de ez tényleg nem tart sokáig. Nagyjából összesen egy hét és mehet a pályára, kvaffot dobálni és gurkókat kerülgetni. Ha látna pár keményebb edzést Zephyrine, biztosan szörnyülködne. Ilyen a sport és azért, hogy valaki jó legyen, meg kell érte szenvednie.
- Na, majd egyszer te is megkötözhetsz, hogy csodálhass – nevet, de gyorsan abba is hagyja, mert jönnek az ápolók. Szerencsére nem azért, hogy rászóljanak, csak elengedik őt és megkérdezik, hogy tehetnek-e még valamit, de Yarista elutasítja a lehetőséget. A legfőbb dolgot már megtették érte, beengedték hozzá Zephet.
Végül, miután távoztak az ápolók, elmondja az igazságot, amiről nem szívesen beszél sokat, de a lánynak tudnia kell, hogy mi a helyzet. Sajnos el kell bírnia a felelősséget, hogy miatta is bontja fel a házasságát a kviddicses. Látszik, hogy meglepődik és lesokkolódik kissé, de Yar meleg mosolyával próbálja nyugtatni.
- El kellett mondanom, nem szeretem a hazudozást. Így is elég sokáig húztam, nem? Minden nő ezt tette volna a helyében, de én ajánlottam fel neki. Tudod, ha mondhatom úgy, gyermekkorom óta ismerjük egymást, és sokat jelent nekem. De te többet, úgy érzem – nem teljesen biztos a dolgába, ahhoz két ember kell, ő és Zeph. A lánynak kell megerősítenie a dolgában.
- Valószínűleg már csak párszor találkozunk, hogy elintézzük a szükséges dolgokat, de neked még lesz egy nagy meccsed – kicsit elszontyolodik, de nem túlságosan, csak behunyja a szemét és sóhajt egyet.
- Rolival még lesz gond. Van egy minisárkányom, akit nagyon érzékenyen érintett ez az egész. Vele össze kell barátkoznod majd, és nem lesz egyszerű – harapja be az ajkait, és már azon jár az agya, hogy hogyan ne sérüljön meg Zeph. Nem lesz egyszerű dolguk az biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539670#post539670][b]Yarista Palarn - 2015.11.05. 22:50[/b][/url]

- Jól van, értem én – elmosolyodik kisfiúsan, és megérinti a másik kezét, ha eléri. Sajnos neki a kviddics tényleg egy játék, egy őrület, amitől csak egyszer sikerült majdnem eltántorítani, de azóta nem. Valószínűleg szerelmes a kviddicsbe, ahogy a mellett aggódó lányba is eléggé. Egy kicsit szórakoznak még a kötözéssel, ami azért jó, mert Yarista hangulata is jobb lesz ezzel, így a gyógyulás is bizonyosan hamarabbi lesz.
- Ó, hát ezt most megszívtam – nevetgél, és hiába fájnak a tagjai, nem rontja el a jókedvét. A legjobb dolgot tette, amikor baglyot küldött a lánynak, úgy érzi, hogy fel is tudna kelni, akár már most! Ezt elősegítik azzal az ápolók, hogy a kezét szabadon engedik, Yarista meg is próbál fellendülni, de ezúttal nem sikerül neki. Nyekken egyet, főleg, ha Zeph sem hagyja, hogy felkeljen, és megadja magát egyelőre a fekvés jótékony és gyógyító hatásának.
- Utálok feküdni – durcás képet vág egy kicsit, és ez eszébe juttatja Catherinát és a válást, amit meg is oszt azonnal a lánnyal.
- Nem kell semmit mondanod, az én döntésem volt és az övé. Én úgy éreztem eddig, hogy minket nem választhat el senki. Hidd el voltak ajánlataim, de mégis te vagy rám hatással, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni – érzi a kezén a szorítást és a lány csuklóján a pulzusszám megváltozását. ~ Milyen kis aranyos! Nem kell félned Zeph! ~ Üzeni a szemeivel és hallgatja a lányt tovább. Rolira rátérve csak felkacag kissé.
- Nézd, Catherinát nagyon szerette, nem hiszem, hogy utálni fog, csak nem fog kedvelni először. De majd meglátja, hogy jól választottam és akkor kedves lesz – nagyon reményteli a beszéd, szeretné, ha ez így lenne majd. Aztán úgy tűnik Zephyrine kizökkenne a nyugalmából és mintha egy kicsit beijedne, egészen az utolsó kinyilatkozásáig, amire a kviddicses felkapja a fejét és az egyik szemöldökét is kíváncsian felhúzza.
Zeph fejét eléri és végigsimít az arcán, és felé fordítja.
- Én is téged. És jól meggondoltam – az állt tarva magához húzza a barna bőrű ajkait, hogy újra megcsókolhassa. Nem igazán akar magyarázkodni többet, ez van, ez az igazság. Beleszeretett villanásszerűen másba és egyáltalán nem hiszi azt, hogy ezt megbánta volna. A következményit egy részét bánja, és azt is, hogy Catherinával való kapcsolata vélhetően örökre megszakad, de azt, hogy így alakult az egész nem. Kicsit fel kell forgatni az életét, hiszen túl nyugodt volt már három éve. De nem bán semmit, és talán a közvélemény sem hitte el, hogy nyugton ülő típus lett.
- Remélem te sem bántad meg – szólal meg, amikor véget vet a csóknak, de nem engedi, hogy túl messzire távozzon a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539964#post539964][b]Yarista Palarn - 2015.11.07. 09:48[/b][/url]

Mivel sem ereje, se kedve nincs ellenkezni a lánnyal, aki eljött olyan messziről miatta, nem erőlteti a felkelést. Sem a fizikait, sem a lázadást, mert ellent mondtak neki.
- Igenis, nővérke – viccelődik a szigorú ábrázatot látva, még soha sem látta Zephyrine arcát ilyennek. Mindig bájosnak, aranyos, vagy egyszerűen gyönyörűnek. Igaz, az utóbbi még így is megvan, de ezzel az érzelemmel nem találkozott még. Így nyugton marad, és inkább elmondja a lényeget, hogy mi volt legutóbb otthon. Legalábbis volt az otthona, ma már nem tudja, hogy minek nevezné. Abban eléggé biztos, hogy már nem is lesz az otthona, és Zeph-fel szeretne lenni innentől kezdve. A meglepődés egyértelmű a lány részéről, hiszen eddig nem zavarta, hogy felesége van, legalábbis egyszer sem tette ő szóvá, sőt, amikor Yarista hozta fel a dolgot, csak elfogadta azt. De egyáltalán nem vett vitt a kapcsolatuk sebességéből, továbbra is ezer fokon égett a szerelem köztük.
A sárkánnyal lesz egy meccs, de Yarista biztos benne, hogy Zeph elég elbűvölő személyiség, a kis hüllő meg fog békélni elég gyorsan. Igaza, van a lánynak, most nem lenne okos dolog megismerkednie vele.
- Egy kicsit puhítom majd, lehet, hogy mire találkoztok már nem lesz semmi. Remélem – sóhajt, mert ebben nem lehet biztos. Bár nagyon szereti a sárkány Yaristát, Catherinát is legalább annyira megkedvelhette az eltelt idő során, de az biztos, hogy hozzászokott a közelségéhez, meg a mindennapi mókás harcukhoz. Legalábbis Yarista sokat nevetett rajtuk, kérdés, hogy hogyan fogja majd Zephyrine is eltűrni Roli sajátosságait.
Hirtelen színt vallanak egymásnak, talán most mondják ki először, Zeph biztosan. Hogy miért most jött ez ki, csak sejtései vannak, de érthető a kérdés, hogy meggondolta-e. Igen, eléggé biztos a dolgában, a jövőt viszont nem láthatja. Ezzel viszont nem foglalkozik, mert semmi értelme azon rágódni, hogy mi lehet, és egyébként is a kviddicses nagyon optimista alkat, mindig nagy elánnál vág bele és végez mindent, legyen az kviddics, vagy szerelem.
- Igen, az olvasás jó lehet. Nekem viszont sokkal többször kell megsérülnöm, mert még ha fáj is, nagyon jól esik az aggodalmad. Mi több elősegíti a gyógyulásom. Igaz, ha nem sérülök meg, akkor nem kell meggyógyulni, de… - vonja meg a vállát és újabb csókra ösztökéli a másikat, mikor az nevetve mellételepszik. Megfogja a kezét és finoman húzni kezdi magához a lányt, érezni szeretné a közelségét, a bőre, a haja illatát. Nem kell neki más, csak ez most, hogy újra el tudjon aludni. ujjait összefonja vele és a csók után sem engedi el. Az biztos, hogy nemsokára újra aludni fog, de most másról fog álmodni, mint korábban…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=540872#post540872][b]Yarista Palarn - 2015.11.09. 10:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=690968#post690968][b]Yarista Palarn - 2017.07.16. 19:49[/b][/url]

- Na, szevasztok – kacsintok a többiekre vigyorogva, akik visszaköszönnek és hagynak távozni. Nyertünk, sima volt, dobtam 8-at, mi kell még? Az fogónk, mint egy vércse, úgy szedte ki szinte a másik kezei közül a cikeszt. Nagyon izgalmas volt, a meccs meg is állt egy pillanatra miatta, éreztük, hogy valakinek meglesz, szerencsére nekünk lett, mert nem dobtuk túl őket. 460-250 lett a vége, nem volt eseménytelen, jól mulattunk. Bár egy gurkó megkóstolt, nem vészes. Pár napig pihentetem a bal karom és kész, közben pedig iszom az előírt bájitalokat. De a lényeg az most következik, egy fél éve már, hogy küldtem jegyeket a Bagolykőbe, most megint eszembe jutott. Viszont a legutóbb nem szerveztem egy partit köré, szóval jöttek, láttak, hazamentek és nem tudtam senkivel találkozni. Most is abban reménykedem, hogy egyvalaki talán itt lesz a régiek közül, akiket még ismerek. Kibéreltem egy kisebb helyiséget az aréna mellett, úgyhogy a meghívóban ez is benne van. Valószínűleg ők fognak odaérni hamarabb és, hogy addig se unatkozzanak egy helyi skót bandát hívattam oda, akik húznak valami lágy zenét. Na meg svédasztal, eszem iszom, és némi Magpies-es ajándékszatyor. biztos vagyok benne, hogy jól ellesznek, de már nem kell sokat várni rám, hamarosan megérkezem. Szóval sima ruhába vagyok, semmi kiöltözés, vagy ilyesmi, egy ing, egy farmer, és sajnos Roli sem tart velem, hát be kell érniük velem. Már nagyon izgatott vagyok, de szerencsére nagyjából negyed óra alatt leküzdöm a távot és benyitok, a biztonságiak mosolyogva és váll veregetve engednek be. Tudom, hogy van néhány újságíró is valahol, őket sosem lehet lelőni, de meghívva nincsenek, szóval nagy baj nem lehet.
- Na, szevasztok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=691010#post691010][b]Yarista Palarn - 2017.07.16. 22:22[/b][/url]

Nagyon izgalmas a „vajon kik jöttek el” téma, folyamatosan ezen jár az agyam, amíg meg nem érkezek. Beköszönésemre felocsúdniuk sincs idő, mert valaki rám veti magát – egy szőke zuhatag, alacsonyabb nálam -, és kitakarja a látóhatárt. Így egyből nem tudok rájönni hirtelen, hogy ki ő, de biztosan valamelyik régi ismerős lehet, egy új rajongó, vagy tanár nem tenné ezt. Az illatból ítélve biztosan lány, hagyok neki egy kis időt, majd finoman lefejtem magamról. Közben pár vaku megvillan, a pennák pedig sercegnek, hát igen. Annyira nem érdekel, hogy nagyon, inkább magam mellé állítom a hölgyet, miközben megnézem magamnak, kit rejtenek a szőke tincsek.
- Izaa, sziaaa! – na, most már, hogy mindenki jól lefotózott minket, megkapj a két pusziját is. – De rég láttalak, tök jó, hogy eljöttél! – vigyorom levakarhatatlan, és közben mások is felpattannak és elindulnak felénk. Biztos vagyok benne, hogy ha így maradunk egy párnak fognak minket tartani, pedig – sajnos – Izus magánéletéről nem sokat tudok. Még annyit sem, hogy játszik-e valahol komolyabban, mert arra emlékszem, hogy remek őrző volt.
- Ha lefutom a kötelező köröket, odajöhetnél még egyszer – teszem el a hajtincsét a füle mögé, és megszakítom vele a szemkontaktust. Sajnos más ismerős arcot nem látok, túl fiatalok – ők lehetnek a bagolykövesek -, vagy pedig túl idősek, hogy ismerőseim legyenek, egyet-kettőt kivéve. Grósz Annát pillantom meg, persze ő nem áll be a sorba, csak a maga módján felemeli a poharát. Biztos vagyok benne, hogy nem fog maradni a végéig, még az is lehet, hogy nem is fogunk beszélni. Aztán –elengedve Izust – lekezelek, ölelgetek a többiekkel. Tartok egy rövid beszédet és kezdődhet a kötetlen szórakozás. A kivetítőn pedig elindul a nemrég lejátszott meccs, elemzésekkel, és értékelésekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=696309#post696309][b]Yarista Palarn - 2017.08.15. 09:52[/b][/url]

Egészen jól sikerül az egész, a beszédem is fogadtatásra talál, persze miért is ne találna. Grósz Anna várakozásomat felülmúlva odajön egy kézfogásra, meg egy vállveregetésre, majd az ajándékaival távozik. Lehet, hogy a következő kukában landol, de mégis megadja a módját, nem akar felesleges konfliktust a rajongókkal. Ez rendes tőle, mert nem igazán örülnék, ha javast kéne hívni bárki miatt. Szóval a meccs képei kivetítődnek és Henry Joss, a híres kommentátor elemzi a stratégiát. Ha nagyon megnézem egészen sok szerencsénk is volt, de nem akárkikkel játszottunk. Körbepillantva keresem a szemeimmel Izát, aki az egyik sarokba telefonozik, egy nagyon pironkodó leánbyzó társaságában. Lehet, hogy az egyik barátnője, de nem emlékszem rá, lehet, hogy valami új leányzó. Végül is rég eljöttem onnan, és Iza még legalább 3 évet volt ott, vagy még ott is van, ki tudja? Majd megkérdezem tőle alkalomadtán. Eszek én is pár falatot, és amikor már elfogyott az aláírnivaló, meg mindenféle, akkor jön oda hozzám újból Iza.
- Köszi szépen – vigyorogva bólintok a két biztonságinak, akik láthatóan ki voltak készülve Iza partizánakciója miatt. Nem baj, nem tudhatták, hogy jó barátról van szó. Nem olvasták még a könyvemet? Hát szép!
- Fogok küldeni, és szoktam is. Bár akkor nem személyre szólóan, csak az iskolának – az, hogy ő nem kapott, már nem az én kompetenciám eldönteni, sajnos. Pedig jobban örülnék egy-egy régi arcnak, úgyse nagyon találkozom senkivel, akiket ismertem. De most legalább két ember is itt van, és így nagyon jól vagyok.
- A boszikkal – utalok a Holyhead Harpies-ra, akikben csak boszorkányok szerepelhetnek. Bár a nőket tisztelni kell, nagyon kemény csajok a Hárpiák, és utálnák, ha emiatt visszafognád magad. Igaz a meccs után illik elnézést kérni és egy jót bulizni velük, szinte megkövetelik, nagyon jó fejek.
- Látom, a barátnőd nagyon zavarba van, járjak vele? – poénkodok, mert bár aranyos, meg minden, azért ez még nálam sem úgy megy, a látszat ellenére. Igaz, néha próbálkozom ezzel-azzal, de Zeph óta nemigen volt komolynak nevezhető kapcsolatom. Hát, ez van.
- A Bagolyköves lányok ilyenkor már rég „lebabáznak”, te hogy állsz ezen a téren? Nem követed a trendet? – az izmos és lapos hasfala nem erre enged következtetni, de Izus mindig sportolt, szóval ez nem mérvadó. – Egyébként játszol valahol? Jó kis őrző voltál – érdeklődöm egy kicsit, majd elkapom a kezét és elhúzom az egyik kis asztalhoz. Ha engedi kihúzom neki a széket, hogy leülhessen, ha nem kéri, akkor magam huppanok le vele szembe. Közben néhány sikítás érkezik, amikor a bal kezemet elviszi a gurkó, és minden szem rám – illetve ránk – szegeződik. – Semmi komoly, egy hét és rendben lesz – pillantok a nagy, kék foltra. Ráadásul nem ez a dobó kezem, szóval tényleg minden oké lesz. Remélhetőleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705291#post705291][b]Yarista Palarn - 2017.10.09. 11:52[/b][/url]

Alig tért vissza Magyarországról, máris visszazökkent a dolgos hétköznapokba. Ennek az lett a végeredménye, hogy az egyik lazítós estén, újra találkozott egy lánnyal, aki szintén a Bagolykőbe tanult, és kviddicsezett is, tehát jó alapokról kezdte. Mivel Yarista továbbra is követi a híreket, elég sok mindent tud más játékosokról is. Persze az, hogy egy ifista majdnem meghal, még önmagában nem nagy hír, de az, hogy ennek ellenére szeretne visszatérni és pont az ő segítségét kéri, már valami. Ráadásul Myra nem az első buli után kérte meg, persze, ez akár lehetett volna a terve része is. Ezt pontosan nem tudja, de nem is bánja, mert a lány indulhatna modellként is, megállná a helyét szinte bárhol. Egy rajta landoló nadrág ébreszti fel, mégsem lát semmit, Myra pontos dobás eltakarja tőle a külvilágot. Eléggé lefárasztotta Yaristát a tegnap éjszaka, mindent egybevéve több edzése is volt. Gyorsan félrehúzza a nadrágját a fejéről és a távozó irányába néz. Amikor meglátja Myrát, a szavai elakadnak és csak néz utána, aztán persze összeszedi magát.
- Korán van még nem? Hagyhatnál aludni, én úgyis sokkal gyorsabban kész vagyok - panaszkodik egy keveset. Kijelentése akár kétértelmű is lehetne, de nem erre gondolt, hanem a reggeli rutinra. Szóval ma is edzeni mennek, és Yarista eddig nagyon elégedett vele, látszik, hogy tényleg vissza akar térni. Egyetlen gond, hogy a lány még nem hisz annyira magában, hogy ez meg is történhessen, plusz van néhány hiányossága is, ami szinte csak tapasztalattal és jó mentorokkal küszöbölhető ki. Ezt Pedig a Yarista akarja megadni a lánynak. Lassan felül az ágyon, és az éjjeliszekrényen tapogatózva előveszi a pálcáját.
- Itt nincs kávé, csak lent, igaz? - szól inkább magának, mint a lánynak, aki közben már elérte a fürdőt is. Sóhajtva dobja maga mellé a pálcát, majd fejét vakarászva keresni kezdi a ruháit. Aztán felpolcolja a háta mögé a párnát, és félig hunyva egyet várja, hogy Myra elkészüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708636#post708636][b]Yarista Palarn - 2017.11.20. 21:22[/b][/url]

Még ha kijutott is életében neki a jóból, Myra azért a legszebbek között van, ráadásul nem is igazán azért kezdtek el dumálni, hogy flörtöljenek, vagy legyen valami kalandjuk, amiben kellemesen érezhetik magukat. Ez már csak a folyománya egy külön edzésen történt egymásra esésnek, ami Yarista szerint valóban véletlen volt. Most pedig csak egy buli volt, de nem kérette magát sokáig, hogy hamarabb távozzanak. Myra felkelti, de ő még lustálkodna egy kicsit. Nagyon ritkán tud pihenni sokat – legtöbbször nem is akar -, most viszont tudja, hogy lassan ki kell mászni az ágyból, ha érdemi munkát is akarnak majd végezni. A motyogásból nem hall semmit, csak az éléből jut el némi érzelem hozzá, arra csak vállat von. Miután a kávé nem jön magától oda, úgy gondolja, még pihenhet egy keveset, de Myra már eltökélt, és jól tudja, hogy nem fogja bennhagyni, lustálkodni. Az édesgetős puszi is csak megerősíti hitében, hogy ma sem a pihenésről fog szólni az élete.
- Jól van, megyek – sóhajt egy nagyot, majd az összeszedett ruháját beviszi a fürdőbe és a kis szekrénykére teszi. Belenéz a tükörbe és nem tetszik, amit lát, nyúzott feje van. Megmossa az arcát és amíg a lány zuhanyzik – nem átall oda-oda pillantani -, a fogait is megtisztítja, a haját is rendbe szedi, amennyire kell. Amint végez Myra helycserés támadást végez, de azért egy apró paskolást elejt a lány nemesebbik felére. Aztán beáll a zuhany alá és a legrövidebb idő alatt felfrissíti magát. Végül megtörölközik és felöltözik, láthatóan napi rutint végez, arcán semmi sem tükröződik. Automatikus mozdulatok ezek, de végül a lány felé fordul, bármennyire is legyen ő kész.
- Nos, mehetünk, te csodanő? – vigyorodik és közelebb lép egy csókra, végül is már nagyjából felébredt. – A gyengédség a pályáig tart – susogja a lány ajkain, majd felkapja a cuccát és a pálcáját is. Indulásra kész.