BK Fórum - Európa

Roxforti cserediákos utazás
június 22.

Az iskolában javában zajlik a tanév, a tanárok és diákok egyaránt nagyon elfoglaltak, ahogy végigballag az igazgató a folyóson egyik-másik ismerős kis lurkónak a fejét megsimítva, elégedetten veszi tudomásul, hogy itt minden a legnagyobb rendben van. Nyugodt szívvel megy a csomagjaiért irodájába, hogy a nevezetes Roxfort falai közé léphessen nemsokára. Még egy utolsó levelet útjára engedett leányának, Zsófinak, majd kilépett az irodájából, kellemes 10 perccel korábban, mint kellene, és el is indult a megbeszélt hely felé, út közben pedig Rubya professzorasszony is, a szfinxek volt házvezető-helyettese is csatlakozott hozzá, akit természetesen udvariasan üdvözölt a tőle megszokott módon. Még a két, nagyon ügyes és lelemény leányka előkerült, akiket kísérnek érdeklődött egy keveset a hölgy mivolta felől, hiszen tud róla, hogy kicsit kevesebbet vállal, hiszen a családi élet fog előtérbe helyeződni nála.
Az eszmecsere végére lassacskán mindenki megérkezett a megbeszélt módon, hogy nekivághassanak az útnak, ami előrevetítve is tudható volt, nem lesz egy gyorsan elmúló dolog. Azonban nem igen volt még olyan utazásban része, ami eseménytelenül telt volna, ez is ezek közé tartozik Samu és a gemmológia professzor jegyei kapcsán, amit a tőle telhető leggálánsabb és legigyekvőbb módon intézett el, szerencséjére sikeresen. Nem is volt sok ideje Samuval tisztázni ezt, de biztosan lesz még dolguk egymással, hogy ezek a szellemek milyenek!
Mindenesetre nagy szerencséjükre mind a négyen teljesen épen, egészben kerültek fel a megfelelő vasúti kocsira, majd értek el a végállomáshoz. Az út alatt végig egy új növénytani könyvet falt serényen útitársát is megfigyelve. Kedvesen mosolygott a két lány közvetlenségére, bár két külön házból, ellentétesnek tűnő jellemmel kerültek ide, mégis az utazás izgalma és a rájuk váró kaland nagyon jót hozott ki belőlük, bájosak. A feltünedező diákok közt pedig egészen el tudnak vegyülni. Próbálta, amennyire a könyv mellett tellett, és a professzorasszony kolleginája igényelte, kellemes társaságként feldobni az unalmas perceket, de biztos volt benne, hogy Mínea és Keiko mellett, Rubya asszony is azt a pillanatot várja, mikor végre leszállhatnak.
Számára az iskolák közti kapcsolattartás miatt egyáltalán nem ismeretlen rendszerbe csöppen, bár információi kicsit pontatlanok voltak a fogadóbizottsággal kapcsolatban, azonban nem csalódott. A hármas hölgykoszorú hamarosan feltűnően pislogott feléjük, amitől biztos lett benne, hogy ez lenne a fogadóbizottság.
- Gróf Wickler György vagyok, a Bagolykő Mágustanoda igazgatója, nagyon örvendek asszonyom. – Ekkor kezet nyújtva lágyan, de határozottan megrázta a hölgy kezét, majd picit előrébb hajolva közel húzta és úriember módjára lehelt csókot rá egy baráti mosoly kíséretében. Ezután a két diákleányt is illően köszöntötte, végigvárta, hogy bemutassa, valamint bemutatkozzanak a fogadóbizottságuk tagjai, majd a kezdeti kellemetlenségeket és feszültséget elkerülvén vette magához a szót.
- Ő itt egyik kedves kollégám, Artemisia Rubya gemmológia és mineropathológia professzorasszony, ők pedig a cserediákok, akik miatt mi is itt lehetünk. – Előbb a szfinxek kiválóságára emelte tekintetét, majd a sárkányokéra. Hiszen ők az esemény fénypontjai.
A lányok ezzel el is kezdték az ismerkedést, még az igazgató és Rubya professzor fogadójukkal, Josephine-nel, akinek szintén bemutatta iskolája büszkeségeit a csónakokig vezető úton.
- Ő Keiko Sama, diákja és prefektusa Levita házunknak, ami a Hollóhát testvérháza. – Próbálta az információkkal is elütni az időt addig, még odaérnek. Mindig is nagyon kedélyes volt az emberekkel, ez most is megmutatkozik, majd Míneához is mondott pár szót, és időközben lecsúszott szemüvegét megigazította. – Ez a hölgy pedig Szelniczky Mínea a kviddics csapat egyik reménysége, a kisasszony a rellonból érkezett, ami az itteni mardekár megfelelője. Bár a hölgyek pártfogóiból sejtettem, hogy ez a remek választás már az önök keze munkáját dicséri.
A csónakos figyelmeztetésre azonnal bólintott, közben a lányokra is tekintett remélve értették azt, majd segítve a hölgyeknek ő is beszállt, hogy a kastélyba érkezhessenek. Ez az út határozottan rövidebb és részben kellemesebb is volt, mint az eddigi bármelyik szakasza a kirándulásuknak, sikeresen meg is érkeztek, a tó fogságát is elkerülve, hogy végre tényleg a Roxfort falai közé lépve a lányok részévé váljanak az itteni diákok nyüzsgő, pezsgő és csodálatos életének.