A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Miután ott hagytuk a lányomat, csak nehezen vettem rá magam, hogy visszainduljunk Magyarországra. Egy kicsit még mindig aggódtam a lányomért, noha tudtam, hogy jó kezekbe került, hisz alaposan leellenőriztem az illetőt, mielőtt ebbe az egészbe belementem volna. Hella azonban nem hazudott, és az a kép, amit lefestett nekem erről az illetőről, a valóságot mutatta. Mindezek ellenére mégis még hosszú percekig kattogott az elmém a lányom miatt, már most nagyon hiányzott és aggódtam, hogy bármi baja eshet. Talán ezért sem voltam túl bőbeszédű a mágiával bűvölt királykék Firebird volánja mögött.
Helyettem inkább szólt a zene, egy olyan lemez, amit még Elektrával hallgattam. Ő is az eszembe jutott az út során, de aztán sikerült visszazökkennem a jelenbe, mikor a nap nyugtával egy durva viharba keveredtünk. Nem csak a szél fújt, s dobálta a járművet a magasban, de hirtelen zúdult ránk az eső, és a dörrenésekből ítélve félő volt, hogy talán még jég is jöhet ezzel a zivatarral.
- Van itt egy motel, megállok, itt töltjük az éjszakát, sajnálom - közöltem Hellával elnézést kérően, mert ugyan megígértem, hogy hazajuttatom, úgy tűnt, hogy ez nem fog összejönni.
- Remélem nem nagy gond, hogy elmarad a találkozója - tudtam, hogy volt időpontja, már csak ezért is pech, hogy ki kellett kötnünk egy ilyen félreeső, kövekből épült, kissé ódivatú fogadóépületnél.
***
- Beszéltem a recepcióval, teltházuk van a vihar miatt, vagyis csak egyetlen szobájuk maradt. Azt kivettem Önnek, én meg majd alszom a kocsiban - mondtam kissé vacogva, mert az a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, míg az autótól besiettünk az épület előcsarnokába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=846964#post846964][b]Mark D. McMillan - 2022.05.29. 22:27[/b][/url]

Miután ott hagytuk a lányomat, csak nehezen vettem rá magam, hogy visszainduljunk Magyarországra. Egy kicsit még mindig aggódtam a lányomért, noha tudtam, hogy jó kezekbe került, hisz alaposan leellenőriztem az illetőt, mielőtt ebbe az egészbe belementem volna. Hella azonban nem hazudott, és az a kép, amit lefestett nekem erről az illetőről, a valóságot mutatta. Mindezek ellenére mégis még hosszú percekig kattogott az elmém a lányom miatt, már most nagyon hiányzott és aggódtam, hogy bármi baja eshet. Talán ezért sem voltam túl bőbeszédű a mágiával bűvölt királykék Firebird volánja mögött.
Helyettem inkább szólt a zene, egy olyan lemez, amit még Elektrával hallgattam. Ő is az eszembe jutott az út során, de aztán sikerült visszazökkennem a jelenbe, mikor a nap nyugtával egy durva viharba keveredtünk. Nem csak a szél fújt, s dobálta a járművet a magasban, de hirtelen zúdult ránk az eső, és a dörrenésekből ítélve félő volt, hogy talán még jég is jöhet ezzel a zivatarral.
- Van itt egy motel, megállok, itt töltjük az éjszakát, sajnálom - közöltem Hellával elnézést kérően, mert ugyan megígértem, hogy hazajuttatom, úgy tűnt, hogy ez nem fog összejönni.
- Remélem nem nagy gond, hogy elmarad a találkozója - tudtam, hogy volt időpontja, már csak ezért is pech, hogy ki kellett kötnünk egy ilyen félreeső, kövekből épült, kissé ódivatú fogadóépületnél.
***
- Beszéltem a recepcióval, teltházuk van a vihar miatt, vagyis csak egyetlen szobájuk maradt. Azt kivettem Önnek, én meg majd alszom a kocsiban - mondtam kissé vacogva, mert az a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, míg az autótól besiettünk az épület előcsarnokába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847011#post847011][b]Erdődy Hella - 2022.05.30. 20:46[/b][/url]

Kedvesen fogadták őket az intézetben, melyet egy ódon családi kúriából alakítottak ki, mégsem tűnt ridegnek. Vezetője öleléssel köszöntötte Hellát, aki mosolyogva, viszonozta a gesztust. A hatvanas évei elején járó férfi olyan számára, mintha a nagybátyja volna. Beszélgettek egy kicsit, majd elrendezték Mark lányának ügyét, akit apja láhatóan nehezen hagyott magára. Hella azzal próbálta megnyugtatni az apát, hogy őt magát is itt képezték, amikor tizenhárom évesen, mint kiderült ismét felébredt az ereje. Visszafelé tartottak és az auror szótlanságba burkolózott. Hella sem erőltette a csevegést. Az autó ablakán kinézve hallgatta a zenét. Arra nevelték, hogy a komolyzenét, az opera műfaját kedvelje, s ez így is volt. Azonban Nim megismertette vele a könnyűzenét. Így nem idegenkedett a muzsikától, ami az utastérben szólt. Elmerült gondolataiban, melyekből eleme figyelmeztető felélénkülése húzta vissza a jelenlétbe. - Magam is úgy hiszem, ezt kell tennünk - felel megremegő hangon, ahogy még a felhők előtt járva, távoli égzengés kíséretében kezdenek ereszkedni. - Nincs akadálya, hogy átütemezzem - száll ki a kocsiból, hogy szinte azonnal megidézze kiméra alakú patrónusát, s vele üzenetet küldjön. Ezalatt Mark intézkedett, ám mindketten bőrig áztak a szakadó esőben. Hella elemének hála, most egyáltalán nem didereg. Képes irányítani. Legutóbb a villámlástól való félelem bénította. - Ugyan kérem, szó sem lehet róla, hogy Ön odakinn maradjon. Találunk megoldást - közli elegáns mozdulattal hessegetve el az ötletet, miszerint a férfi a kocsijában töltse az éjszakát. Körbepillant az előtérben. Egyre közelebbről hallatszik a mennydörgés. A vihar java még hátra van, ezt érzi a csontjaiban. Ráadásként nem hozott magával váltás ruhát, ami kellemetlenebbül érinti jelen pillanatban, mint a tény, hogy az aurorral kell megosztania szobáját. Látja rajta, hogy fázik és már neki sincs ínyére, hogy kezd kihűlni vizes haja és ruhái miatt. Eleme viszont izgatottan pezseg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847012#post847012][b]Mark D. McMillan - 2022.05.30. 20:54[/b][/url]

Szerencsére utastársa nem volt egy házsártos nőszemély, nem ragaszkodott olyannyira a találkozójához, hogy kicsikarjon Marktól egy életveszélyes hazautat, ez pedig máris megkönnyebbüléssel töltötte el a férfit, legalábbis egy időre, mert újra és újra visszaköltözött elméjébe a gondolat, hogy magára hagyta a lányát egy idős mágussal. Persze, lenyomozta, tudta, hogy bízhat benne, mégis aggódott a kisebbik gyermekéért, aki elég nehezen fogadta el ezt a helyzetet. A recepciónál is ezen kattogtak tekervényei, míg gondolataiból aztán félbeszakította a boszorkány, aki átnyújtotta felé az egyetlen üres szoba kulcsát. Mark pedig a maga gavallér módján ezt fel is ajánlotta női utastársának, még úgy is, hogy tudta, nem lesz túl kényelmes az autó belsejében, s ott egész biztos, hogy nem pihenheti ki magát.
- De csak, ha tényleg nem zavarja - nem akart tolakodónak tűnni, mivel azonban Hella ezen a téren is kedvesnek bizonyult, végül Mark hálás mosollyal fogadta el a nő ajánlatát.
- Rendben, akkor menjünk is, mert megfagyunk - mosollyal utalt arra, hogy láthatóan a nő is mintha vacogott volna, bár elég volt csak arra gondolnia, hogy ő maga is majd megfagy.
Szedte is a lábait, szerencsére csomag az nem volt, amit magukkal kellett volna cipelnie, hisz nem készült éjszakázásra. A szobába lépve először is felmérte pillantásával a terepet, egy egészen egyszerű, ám viszonylag tiszta szoba várta őket, egy kétszemélyes franciaággyal, meg egy kényelmes fotellel, dohányzóasztallal, és egy szobából nyíló fürdőszobával. Szekrény is akadt a helyiségben, meg egy ablak, ami az utcafrontra nézett.
- Egész otthonos - jegyezte meg Hellának, miközben hajába túrt, hogy nedves tincseit eloszlassa. Még mindig fázott, így előhúzva a pálcáját, először a nőn alkalmazott szárító varázslatot, majd saját magán, ám ez most sem sikerült tökéletesen, mert imitt-amott a ruhái is nedvesek maradtak, és a bőrét sem szárította fel a varázslat igazán.
- Ez sosem ment tökéletesen - elnézést kérő mosoly kúszott arcára, valamiért a támadó-és védő varázslatok terén mindig is ügyesebb volt, az ilyen alap varázslatok meg kezdtek megkopni elméjében, már csak azért is, mert a maga, ódivatú módján, inkább vetkőzött és öltözött, mint sem hogy varázslattal tartsa szárazon magát.
- Van zuhanykabin - nyitott be, hogy lecsekkolja a fürdőszobát, majd Hellára pillantott. - Szeretne zuhanyozni? Úgy értem, hogy külön, mert akkor addig kimegyek a szobából, ha szeretne - ajánlotta fel, talán egy kicsit zavarban is volt a helyzet miatt, mert hát, mégis csak a lánya egyik tanárnőjével kellett osztoznia egy ilyen szobán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847019#post847019][b]Erdődy Hella - 2022.05.30. 21:36[/b][/url]

Legyen bár aranyvérű és talán kissé sznob, szíve neki is van azért. A diákjai szerint kőből, de ez most mellékes. Ott álltak egymással szemben, ázva-fázva. Egyszerűen nem tehette meg, hogy kitúrja. Az Erdődy család mindig is a nagylelkűségéről volt híres. Ezt felmenőinek legendáriuma is bizonyítja. Egyik őse a világégések idején a harctéren mentett életeket. Míg egy másik, az első közülük, magát I. Károly királyt óvta meg a biztos haláltól. Hella mindig is méltó kívánt lenni hozzájuk, minden látszat ellenére. - Biztos lehet benne, ha valami zavar, azt a tudtára fogom adni - válaszol enyhe sértettséggel, de aztán biccent egyet, majd követi Markot a szobába. Belépve egy kicsi, de kellemes szoba tárul eléjük. Egy éjszakára teljesen megfelelő. Ez jut Hella eszébe, ahogy körbe pillant. Régen lakott persze ennél jobb helyeken amikor ékszereket vizsgált, de az igazság az, hogy rosszabbakhoz is volt szerencséje. Azt hihetné az ember, hogy a drágakőbecsüs szakma nem garasoskodik. Lakosztályt bérel, ha alkalmazottját kiküldetésre meneszti. Nos sajnos, ez nem így van. - Módfelett kellemes - jegyzi meg és biztosítja a férfit egyetértéséről. Ezután megint beveti az auror a szárító bűbájt, több-kevesebb sikerrel. - Ne szabadkozzon, más varászlatokban biztosan remekel - viszonozza a mosolyt, mely belül is átmelengette az imént, aztán felkapja fejét ahogy Mark tovább beszél - Láttam már ing nélkül, dínós sebtapasszal az oldalán és van egy öcsém, így azt hiszem el fogom viselni a jelenlétét...Amennyiben megígéri, hogy hét lakat alatt őrzi a titkot, miszerint hydromágus létemre én is szoktam zuhanyozni - incselkedik megfeledkezve a tényről, hogy egyik tanítványa apjával beszél. Még arcáról és tekintetéből is eltűnik az a felsőbbrendűnek ható, kimérten előkelő kifejezés. Magát sem érti igazán, de kedvére való ez a helyzet. Viszolygás és rossz érzések nélkül képes utazótársára nézni. Valóban úgy tűnik, nem minden férfi aljas erőszakoló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847023#post847023][b]Mark D. McMillan - 2022.05.30. 21:55[/b][/url]

Sosem értett úgy igazán a nőkhöz, az is csoda, hogy a felesége hozzá ment, vagy hogy Elektra elviselte a férfit gyakorta átszövő komorságot, ám most is bebizonyosodott számára, hogy még mindig lenne mit tanulnia, mert úgy érezte, mintha szavaival egy kicsit megsértette volna a nőt. Persze nem értette, hogy miért, vagy pontosan mivel, de Hella hanglejtéséből valamiért megérezte. Ennek ellenére nem szólt egy szót sem, hogy faggatózzon, ha a nő akarja, majd úgyis az orrára köti, hogy mi is a probléma. Ha meg nincs probléma, az még annál is jobb.
A szoba tényleg kellemesnek bizonyult, ennek ellenére Mark egy kissé feszengett, részben azért, mert még nem ismerte kellően Hellát, másrészt, mert tudta, hogy együtt fogják tölteni az éjszakát. Ez a két dolog pedig frusztrálta, akárcsak máskor, mikor kiszakították a komfortzónájából.
Halovány mosolyt azért elengedett a nő irányába a varázslatokat illetően, de aztán megint előtört belőle a feszengés, mikor szóba jött, hogy akkor hogyan is kéne megoldaniuk a dolgokat. Ő maga szívesen zuhanyzott volna, de az első kört a nőnek ajánlotta fel, csak aztán abba is belegondolt, hogy ezzel vajon nem-e sérti meg a gyengébbik nem határait. Az viszont meglepte, hogy a nő nem húzta erre a száját, mi több, mintha még flörtölt is volna vele. Valóban? Vagy csak kezd agyára menni a magány, mióta Elektra úgy döntött, hogy más utakra téved. Persze, biztosan csak képzelte. Ennek ellenére azért elmosolyodott, felvéve a beszélgetés fonalát. - Hát emlékszik? Nem gondoltam volna, hogy így ragadok meg az emlékezetében - nem is tudta, hogy ez ciki, vagy nem ciki, mindenesetre nem firtatta tovább. - Megígérem - mosolygott vissza cinkosan, egyben fogadva a nő humorát, aztán illendően kivonult a szobából, hogy a nő nyugodtan elvégezhesse az esti rituálét, közben odakint ezen mosolygott, igazán jó poénnak találta.
Sétálgatott egy ideig, lement a portára, sikerült szereznie csokoládét és ropogtatni valót, azokkal tért vissza, s remélve, hogy már szabad, két kopogtatás után nyitotta is az ajtót.
- Opp, bocsánat, sajnálom - elnézést kérően már fordult is arccal az ajtónak, érezvén, hogy kicsit korán érkezett. Kínosnak érezte, nem akarta, hogy a nő rosszat feltételezzen róla, még akkor sem, ha lényegében nem tett rosszat, csak meglátta fedetlen hátát néhány másodperc erejéig.
- Hoztam rágcsát - törte meg a csöndet, csörgetve a zacskót, még továbbra sem megfordulva, míg meg nem kapta az engedélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847037#post847037][b]Erdődy Hella - 2022.05.30. 22:50[/b][/url]

Hogyan felejthetné el azt a jelenetet? Írók garmadája tipródna egy ilyen helyzetkomikumért és a végkifejlet csattanójáért. Abba már bele sem mer gondolni, hogy hány nő omlana az auror irodájának küszöbe elé a látványért. Miféle botor képzetek ezek? Így berzenkedik magában, de ez nem látszik rajta. - Nem csak erre emlékszem - rázza meg fejét - Arra is, ahogy kishíján odakozmálta a pizzaszószt - folytatja annak a néhány jelentős pillanatnak a felelevenítését, amit rövid ismeretségük alatt átélt a férfi mellett - Viszont a személyes kedvencem, az a kifejezés volt, ami akkor ült ki az arcára, amikor letartóztattam - beszél merészen, mégis vidáman - Igen, az határozottan belevésődött a memóriámba - mosolyog szívélyesen, majd hűvös tekintetét ösztönösen elkapja a férfiról. Mellkasában valami összerándul. Úgy érzi, túl messzire ment. Talán jobb is, hogy az auror igazi úriember módjára kisvártatva magára hagyja. Kellemesen meleg vízben zuhanyozik le ezután, ügyelve arra, hogy hálótársának is maradjon. Míg a cseppek bőrére hullnak eleme elcsendesedik, nyugalom járja át egész lényét. Ilyenkor támadnak a legjobb ötletei. Végezve kisétál a helyiségből és miután megtörölközik leszedi az egyik paplanról a huzatot, s igyekszik maga köré csavarni, egyfajta hálóruha gyanánt. Annyira koncentrál, hogy nem hallja meg a kopogást, melyen a megint erőssé váló vihar hangjai is tompítanak. Háta egészen csípőjéig kilátszik a szövetből, így a férfi, akiről Hella alapvetően feltételezi, hogy jó megfigyelő, láthatja kamaszkori lázadásának egyetlen nyomát hamvas, fehér bőrén. Egy tetoválást a gerince alján. Egy rúnát. - Semmi gond, jöjjön - próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ám most rajta a sor, hogy zavarban legyen. Kapkodva csomózza meg a leplet és ül le a fotelba. Azon a mocskos férgen kívül senki sem látta még pőrén. Felszínre törnek benne annak a szörnyű napnak az emlékei. Eleme felbuzog vérében, de akarattal elcsitítja - Hagytam bőven forró vizet magának - próbálja valahogyan elterelni a férfi figyelmét magáról, még akkor is ha talán csak neki lett arcra pírt festő a helyzet - Oh...Valóban nem ettünk ma még szinte semmit - pislog hálótársára kizökkenve gondolataiból, amik teljesen más nyomon jártak. Kinyújtja kecses kezét a csemegékért, hogy letegye őket a dohányzóasztalra, amitől a szövetre kötött csomó elmozdul, s láttatja karcsú vállait. Villámgyorsan kap az anyag után, hogy azonnal meg is igazítsa. Tisztában van vele, hogy nem Mark becstelenítette meg sok évvel ezelőtt, ezért csupán a tekintete válik ridegebbé, de arca rezzenéstelen marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847340#post847340][b]Mark D. McMillan - 2022.06.05. 20:49[/b][/url]

Kíváncsian szökött fel a szemöldöke, hogy miféle emlék is lehet az, mi ennyire beégett a nő elméjébe, aztán elmosolyodott, ahogy a nő szavai hallatán szinte maga előtt látta a korábbi történéseket. - Jó, az tényleg egy emlékezetes pillanat volt, bevallom sikerült zavarba hoznia, főleg, mikor ráeszméltem, hogy nem Ön az új kollegina. Azóta is röstellem, hogy nem kérdeztem semmit, csak egyből belecsaptam a közepébe. Általában barátságosabb vagyok a kollégákkal is, csak ott valahogy sürgetett az idő - meg a gondolatai is máshol jártak, de ezt már nem fűzte hozzá, a lényeg, hogy sikerült jót mosolyogniuk a múlton.
Aztán úgy érezte, hogy illendő lenne egy kicsit elvonulnia, míg a hölgy lezuhanyozik, véletlenül sem akart zavarni, vagy kellemetlenséget okozni a jelenlétével. Fejben próbálta kiszámolni, hogy nagyjából mennyi idő lehet elegendő, addig is tett egy kört, beszerzett néhány holmit, majd bő negyed órával később tért vissza, ám úgy tűnt, hogy kicsit elszámolta magát. Rányitott a nőre, holott ez nem volt szándéka, ezért is fordult rögtön az ajtó felé arccal, szigorúan azt bámulva, miközben kezei közt ott csörgött az elemózsia.
- Jól áll amúgy…a rúna. Mi a jelentése? - még mindig nem fordult meg, ám nem hagyta figyelmen kívül a nő tetoválását. Kicsit meg is lepte, nem gondolta volna, hogy Hellának ilyesmi is van a bőrén. Bezzeg neki nem volt semmi ilyen jelképe, legutóbb is csak a fránya dínókkal dicsekedhetett.
- Köszönöm - felelte, immár megfordulva, látva, hogy a nő is fedett ott, ahol kell. - Ez itt csokis perec, ez meg sós rágcsa, olyasmi, mint a mugliknál a ropi, ismeri? - éppen nyújtotta át a finomságokat a nőnek, mikor meglazult az anyag, s csak a nő reflexein múlt, hogy Mark mindössze a vállait látta kivillanni alóla.
- Nahát, ezek a törölközők szeretnek vándorolni - jegyezte meg viccesen, hogy enyhítse a nő zavarát, meg talán a sajátját is. - Nos, tessék csak enni, én meg addig, ha szabad…- bökött ujjával a fürdő felé, aztán felkapva az ágyról a másik törölközőt, meg is indult, s behajtva az ajtót, hozzálátott a rutinos mozdulatoknak.
Ledobva ruháit, beállt a már zubogó zuhany alá, kiélvezte a bőrét melengető cseppeket, lemosta arcát, hosszan folyatta magán a cseppeket, melyek jól estek a kinti hideg zivatar után. Közben próbálta kikapcsolni a gondolatait, nem akart odabent túl sok időt sem tölteni, így tíz perc után már a derekára csavart törölközőben lépdelt ki, s pillantása szinte azonnal megakadt Hellán.
- Öhm, remélem, nem zavarja, hogy …sajnos nincs nálam váltásruha - utalt ezzel arra, hogy egyelőre ez a törölköző az, mi ideiglenes öltözetet szolgál.
- Milyen a perec?- telepedett le a másik fotelbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847348#post847348][b]Erdődy Hella - 2022.06.05. 21:59[/b][/url]

Olyan jól ment eddig minden kettejük között. Vagyis egyáltalán nem. Sőt ez a kijelentés a tények totális elferdítése. Mert semmi sem úgy alakult, ahogyan egy átlagos szülő-tanár viszonyban annak kellett volna. Hiszen először az auror a parancsnokságon összekeverte az újonc gyakornokával a professzornőt. Azután az otthonában pizzát fogyasztottak együtt, s most itt vannak egy apró fogadó még apróbb szobájában és arra készülnek, hogy megosszák egymással az ágyat egyetlen éjszakára. - Önuralom, kitartás és gyógyulás - pillant le csípője irányába - Egyfajta egyesített rúna, amit még sok éve, ifjonti dacból vettem magamra - mondja halvány mosollyal, majd eligazgatja testén a takarót - Az elemi stigmám mellett kellett valami, amit én magam választok - mutatja bal csuklóját a férfi felé, amin jól látható a víz elem jegye, majd elhelyezkedik a fotelban. Kivillanó válla és az emiatt feltörő kellemetlen érzései ellenére, semleges arckifejezéssel veszi át Marktól a nassolni valókat. Ezután az auror eltűnik a fürdőszobában. Hella hallja, hogy a víz csobogása miként változik, ahogy a bent lévő bőréhez ér, vagy csak lehull és elnyeli a lefolyó. Különös késztetés ébred benne a hangok hatására. Látni vágyja azt, amit érzékel, de azonnal el is fojtja ezt magában. Méltatlan volna hozzá és meg is rémül a vágyakozás puszta tényétől. Képtelenség, hogy ilyet érezzen azok után, amit átélt sok évvel ezelőtt. Inkább az ennivalók felé fordul, de nem nyúl hozzájuk, csak nézi őket. Egész életében arra nevelték, hogy elegáns, kifinomult és önmegtartóztató legyen, aki felül tud kerekedni ösztönein. Ideje volna talán kitörnie ebből a szerepből, de az efféle beidegződéseket nehéz hátra hagyni. Kisvártatva Mark kilép elé a fürdőből. Hella pupillája kitágul amint megpillantja a férfit. Eleme és teste egyként reagál a vizuális élményre. Éppen úgy, ahogy a kirendeltségen. Erőnek erejével nyom el minden visszacsatolást. - Nálam sincs...Önt zavarja netán? - kérdezi és lepillant magára, majd akvamarin színű íriszei megállapodnak a férfi arcán - Megvártam vele - válaszol a kérdésre és valóban, az édes és sós csemegék érintetlenül hevernek a kis asztalkán - Ön melyiket kóstolná meg elsőnek? - tudakolja, miközben szemeit szigorúan a másik nyaka felett igyekszik tartani. Több kevesebb sikerrel ez működik is, ám képtelen koncentrálni és olykor elkalandoznak kékeszöldjei. Az időjárás ezalatt tovább tombol odakinn. Az orkán erejű szél nekifeszül az ablaktáblának és frucsa zörgő neszekkel adja tudtukra, hogy a java még csak most jön a viharnak.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847350#post847350][b]Mark D. McMillan - 2022.06.05. 22:22[/b][/url]

Értően biccentett, mikor megtudta a motívumok jelentését, elgondolkodott azon, hogy fiatalkorában majdnem magárra varratott egy jelképet, amit aztán még sem tett meg. Az utóbbi időben pedig meg sem fordult a fejében, hogy idősebb korára tetováltasson, és ettől még a lányait is óvva intette. Ám Helláé tetszett neki, szexinek találta, bár utóbbit nem kötötte a nő orrára.
Közben ő is bevette a fürdőszobát, és nem sokkal később már üdén és tisztán lépdelt ki, hajtincsei még mindig nedvesek voltak, azokat nem dörgölte át kellő alapossággal, sőt, mellkasán is végig folytak a cseppek, mert ő nem szeretett törölközni. Híve volt annak, hogy ami egyszer vizes lesz, az magától meg is szárad, meg amúgy is, végre kellemes meleg volt a kis motelszobában, hála annak a kis kandallónak, melynek mélyén ott lobogott a tűz.
- Engem? Ja, nem, dehogy, láttam már pucér nőt - hirtelen csúszott ki a száján, és ahogy ráeszmélt, el is mosolyogta magát. Mit szépítsen ezen, valóban látott már meztelen nőt, nem is egyet, nem is kettőt. Szóval oka nem volt zavarra, ha csak az a tény nem, hogy Hella a lánya professzora, akivel most együtt fog aludni.
- Kedves, én először a sósból ennék, utána az édesből, aztán megint a sósból - tett javaslatot, majd meg is bontotta a sós zacskót, először a nőt kínálta meg, és csak utána vett a ropogós finomságból. Közben újra helyet foglalt, pillantása pedig a nőre szökött, s mi tagadás, kíváncsi fantáziája kicsit beindult. Azonban nem akart illetlen lenni, el is kapta a pillantását, s torkot köszörülve roppantott rá a sós rágcsára.
- Khm, talán aludnunk kellene. Öné az ágy, én meg alszom a földön, rendben? - felkelve a székből, méricskélni kezdte a teret, hogy hová is telepedhetne le, aztán pillantása a kényelmes franciaágyra siklott, majd megint a padlóra. Elfértek volna ketten is abban az ágyban, de Marknak eszébe se jutott, hogy kellemetlen helyzetbe sodorja Hellát, és saját magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847358#post847358][b]Erdődy Hella - 2022.06.05. 23:03[/b][/url]

Persze, hogy látott már meztelen nőt élete során. Mit is képzelt, hogy azt hitte majd zavarban lesznek mindketten. Megfeddte magát, amiért ilyen ostobán naiv volt, de csak egy mosollyal fogadta el a kapott feleletet. Nem zökkenthette ki újra magabiztosságából, mert az igen megalázó volna. Ha a férfinek nem nagy ügy ez az egész szituáció, akkor ki ő, hogy neki az legyen? Tette fel magának a kérdést, amit nem volt alkalma megválaszolni, mert az auror ismét beszélni kezdett. - Rendben van, akkor együnk ebben a sorrendben - vett magához a neki felkínált csemegéből, majd jól nevelten, csendben csipegetett. Finom visszafogottsággal rágta a falatokat, amiket kellemesnek talált. Látszott rajta, hogy igen előkelő étkezések esetén sem esne kétségbe, de az is szembeötlő volt, hogy grófnő létére képes alkalmazkodni, bár ezt talán a férfi nem tudta róla. Rangjuk már nem jelent olyan sokat mint egykor. Így nem is használják már, csak nagyon ritkán. - Van elég párna, hogy kordont építsünk - fordul a nevezett hálóalkalmatosság felé - Ráadásul Önnek kipihentnek kell lennie, hogy holnap hazavezessen - néz vissza a férfira, majd felkel és elindul az ágy felé - Jöjjön, kérem - hívja lágy szavakkal, s dacból sem feszeng tovább azon, ami történt mindezidáig. Egyszerűen ők csak két ember, akik együtt alszanak. Mark észre sem veszi, ami elvben remek, valójában viszont sértő számára. Mert ő igenis észrevette, még akkor is ha minden porcikája az ellen szólt, hogy ez megtörténjen. Valami megváltozott benne, ami felébresztette a mélyben szunnyadó nőt és felszínre hozta. Erről beszéltek legutóbb Nimmel. Testvére jól mondta, lesz majd egy pillanat, ami eltörli annak a mocsoknak az emlékét. A test és a szív ösztöneit nem lehet gátak mögé zárni. Valóban nem. Ha ezek olyanok, mint a víz akkor semmiképp. A víz is mindig utat talál. Eközben kecses mozdulatokkal nyújtózik el az ágy bal oldalán, bepolcolva maguk közé pár vánkost. Jó éjt kíván, s már fordul is elfelé, oldalvást helyezkedve. Magára húzza a takarót, hogy alig látszik ki alóla, majd kisvártatva fáradságtól kimerülten alszik el alkalmi hálótársa mellett. Órákkal vagy talán csak percekkel később hatalmas villanás világítja be a kicsinyke szobát, s Hella önkénytelenül öleli át szorosan rémálmában az aurort, hogy azután a mennydörgés hangjára riadtan ébredjen és üljön fel egyazon lendületből. Hosszú fekete haja nedvesen tapad homlokára és hátára. Fejét oldalra kapva néz Mark felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848484#post848484][b]Mark D. McMillan - 2022.06.26. 20:01[/b][/url]

Az evés után úgy érezte, hogy nem ártana nyugovóra térni, főként amiatt, mert már nagyon fáradt is volt, és tudta, hogy még hosszú út vár majd rájuk másnap. Azt viszont nem képzelte, hogy ma este a tanárnővel alszik, így ezt a helyzetet most valahogy meg kellett oldaniuk. Úriemberhez méltón javaslatot is tett, miszerint szívesen alszik a földön, végül is, aludt már korábban is talajon, egyszer ki lehet bírni. Az viszont meglepte, hogy a nő ehhez nem ragaszkodott, állát kezdte dörgölni ujjaival, mintha csak gondolkodna. Át is futott az agyán, hogy ez vajon helyes-e, tekintve, hogy a lánya nevelőjéről van szó, de végül is, a nő érvei meggyőzték, így biccentve kerülte meg az ágyat, hogy helyet foglaljon a szabad oldalon.  - Tényleg kényelmes - jegyezte meg, ahogy helyet foglalt, a párnát még kicsit megigazgatta, majd viszont kívánva jóéjt, elfeküdt a másik irányba fordulva, s bő negyed órával később már húzta is a lóbőrt, halk szuszogással.
Az idő közben nem lett jobb, továbbra is lehetett hallani a szakadó esőcseppek dorbézolását, míg nem ki tudja mennyi idő után, hirtelen hatalmasat dörrent az ég, s az egész szobát megvilágította a villámlás fénye. Mark maga is felriadt a hangos dörrenésre, meg persze arra, hogy váratlanul valaki szorosan ölelte át. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy ráeszméljen, szobatársa, Hella az, ki hozzá bújt néhány másodperc erejéig. - Hé, minden rendben? - maga is feltornázta magát karja segítségével, miközben a professzornő felé fordult, s látta rajta a riadalmat. Az ölelésre nem tett megjegyzést, meglepte persze, de nem tette szóvá. - Nem szereti a vihart, igaz? - a párna még mindig közéjük ékelődött, de ahogy kimondta a szavakat, ismét hatalmasat dörrent az ég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848489#post848489][b]Erdődy Hella - 2022.06.26. 20:31[/b][/url]

Vannak akik elmenekülnek a gondok elől, főleg ha azokat leginkább saját félelmeik jelentik. Egy nemes ilyet nem tesz. Soha. Nem futamodik meg még a legkínosabb helyzetben sem. Ennél pedig kevés kínosabb szituáció képzelhető el a világon. Itt van egy eldugott kis hotel szobájában. Az ágyban ülve, haja csapzott, arcán pánik, szemében a felismerés riadalma. Tudja mi történt vele az imént, s áldja a férfi nagylelkűségét, hogy nem tette szóvá ölelését. - Félek a villámlástól - szólal meg csendesen, szinte alig hallhatón, miközben maga elé szorítja paplanját - Még kicsik voltunk, amikor az öcsém beleesett a tengerbe, mert egy közelben becsapó villám mindannyiunkat elvakított. A rettegés, hogy elveszítem, felébresztette az erőmet, de gátat is képzett bennem ugyanakkor - meséli tekintetét előre szegve, hogy elrejtse, a sötétben ilyen közelről talán látszó vonásait. Nem szokott ennyire megnyílni senkinek. Tartása és neveltetése kezdetektől fogva nem engedte, hogy ennyire személyes emlékeket osszon meg másokkal. Különösen nem egy férfival, akit alig ismer. Felé fordulva csak most vette észre, hogy az auror felsőteste csupasz és belőle is több látszik, mint az illendő lenne. - Sajnálom. Nem akartam felébreszteni. Kérem bocsásson meg - indul el kecses keze, hogy megérintse a férfit, de a válla helyett ujjai a mellkasára simulnak, közvetlenül a kulcscsontja alatt. Eleme ismét elcsendesül, majd egyetlen csepp víz kőre érkezésének érzetét kelti. Észre sem veszi a mennydörgést. Minden figyelme erre a különös jelenségre koncentrál. Oly hirtelen múlik, ahogyan legutóbb. Hella visszahúzza balját és minden erejével azon van, hogy a férfi ne vegye észre rajta mennyire megilletődött. Neki nem szabad így viselkednie. Úrinő, sőt egyenesen grófnő. Mégis ez mit sem számít. Az eső elmosta a köztük lévő határt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848493#post848493][b]Mark D. McMillan - 2022.06.26. 20:51[/b][/url]

Miközben Hella mesélt, eszébe jutott, hogy a nagyobbik lánya is félt kiskorában a villámoktól, de aztán idővel elmúlt a félelme. Ebben az esetben, egy történetet hallva azonban arra a következtetésre jutott, hogy akadnak emberek, akik nem csupán a dörrenéstől riadnak meg, s nem pusztán a villám fényességétől. Akadnak, akikben kellemetlen, rossz emlékek élednek fel, mint ahogy Hellában is. Ebből adódóan pedig érthető volt az, hogy miért is reagált a nő úgy, ahogy. - Ez szörnyű lehetett, mi lett az öccsével? - kíváncsian kérdezett rá, de csak puhatolózva, mert nem tudta, hogy miféle témát is érint ezzel.
- Ugyan, nincs semmi gond - kedves mosolyt engedett el Hella felé, ilyesmiért nem volt oka haragudni, azon viszont meglepődött, mikor a nő keze a mellkasára simult. Rá is tévedt pillantása a bőréhez érő tenyérre, keze automatikusan futott a nő kézfejére, aztán pillantása a másik tekintetére tévedt. A fizikai vonzalom erősödött benne, noha elméje, s szíve még másé volt. Pár pillanatig csak fürkészte a másik íriszeit, gondolataiban átsuhant, hogy talán félresöpörhetné azokat a párnákat, hogy hanyatt döntse a professzornőt. Kezével nem engedte el a másikát, legalábbis néhány másodpercig, de aztán, hacsak a nő nem kezdeményezett, észhez térve engedte útjára végül Hella kacsóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848502#post848502][b]Erdődy Hella - 2022.06.26. 21:46[/b][/url]

Felidézni annak a néhány percnek az emlékeit nem volt nehéz. Beleégtek tudatába a villám fényénél erősebben. Újra ott voltak a nyílt tengeren, a vihar közepén. Ajkára lassabban jöttek a szavak. Ennyi év után sem könnyen fogalmazza meg, ami történt. Ritkán beszélnek róla. - Vakító fehérség és éktelen robaj töltött be mindent. Nimet lelökte az orkán erejű széltől átfordult vitorlarúd, egyenesen a több emeletnyi hullámok közé - kezdi a történetet - Néhány pillanatig azt sem tudtuk mi történt. Alig múlt hat éves, én pedig hét - látja magukat ahogy kiáltozva forgolódnak az öccsét keresve - Aztán lenéztem a tatról és megláttam. Kapálózott, fuldoklott én sikítva ismételgettem a nevét, aztán felé nyújtottam a kezem - halkul el a hangja a letaglózó emlékezéstől - Engedelmeskedett nekem a víz és egy kis részen elsimult körülötte. Ekkor ért oda apám és leugrott mellé egy mentőövvel, aztán kimásztak - sóhaja mélyről jövő és érzésekkel teli - Másra nem emlékszem, mert a megerőltetéstől elájultam - fejezi be a mentés történetét, hogy azután a férfi bocsánatát kérje. Kezén az auror ujjait puhának érzi, karján lúdbőr fut végig, majd lepillant ő is az összesimult végtagjaikra. Eleme áradni kezd, majd elapad, hogy ismét áradjon. Különös lüktetéssel borzolja kedélyét. Mi ez a különös érzés? Sóvárgás? Mi volna, ha egyszer, csak egyetlen egyszer nem vetne gátat az ösztöneinek? Ha lenne elég bátorsága elfelejteni ki is ő és mit is tett vele az a mocskos gazember annak idején? Ilyen lehetősége talán soha többé nem lesz az életben. Egy Erdődy nem lehet gyáva. Egykor képes volt alkut kötni a rajta erőszakot tevővel, hogy családja becsületét megvédje. Akkor néhány párna most miért állná útját saját maga felfedezésének? Szótlanul veszi ki tehát szabad kezével kettejük közül az első vánkost és puhán teszi arrébb. Reszket a félelemtől, de nem hagyja abba a pakolást. Hűvös akvamarin íriszei alig látszanak, ám jön kintről egy villanás, mely felfedi a tényt, hogy pupillái már tágak az ösztönös vágytól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849782#post849782][b]Mark D. McMillan - 2022.07.23. 20:57[/b][/url]

Mark nem volt ott ugyan, de az elmesélt történések alapján bele tudta magát élni a nő helyzetébe, és el tudta képzelni, hogy miket kellett átélnie abban a viharban ott a tengeren. Egy ilyen esemény mindenkit megrendítene, még akkor is, ha végül szerencsésen ér véget a történet. Sokszor egy baleset életre szóló nyomokat, traumát hagy a lélekben, és így most már jobban meg is tudta érteni Hellát, hogy miért is félt annyira a villámlástól és az ilyen nagyobb viharoktól.  - Tehát akkor mutatkozott meg a képessége, érdekes, hogy mire képes egy ilyen veszélyes szituáció - tudta azt, hogy sok más esetben a muglik és a varázslók esetén is, ha valaki bajba került, olyankor jött csak elő igazán az ember ereje. Talán az adrenalin végett, vagy valami megfoghatatlanként, mindenesetre az emberekben lévő rejtett erő mindig akkor tört elő, amikor szükség volt rá. - Nem csodálom, az egy pokoli éjszaka lehetett gyerekként, de örülök, hogy átvészelte és hogy ennek hála remek mestere lett a képességének -  egy nyugtató mosolyt küldött a nő irányába, neki ugyan már kiment az álom a szeméből, de azt gondolta, hogy Hella még visszaaludhat, miután megnyugodott. A mellkasára tévedt női tenyér azonban váratlanul érte, azonnal utána is nyúlt, de még sem tolta el, tenyerével letakarta a nő kézfejét, miközben mélyen fürkészte a professzorasszony íriszeit. Kár lett volna tagadni, hogy vonzódott hozzá, csinos nőnek tartotta. Mégis bizonytalan volt, nem tudta, hogy helyes volna-e, ha azon nyomban cselekedne, és hanyatt döntené Hellát. Nem akart ajtóstul rontani a házba, hisz még az is lehet, hogy csak valamit félreértett. De nem, nem értett félre semmit. Látva, hogy Hella hogyan vette ki közülük a párnát, tudta jól, hogy szabad utat kapott, s hogy most magáévá tehetné a nőt. Tekintete el is kalandozott az ajkain, de hiába találta csinosnak, hirtelen bevillant elméjébe egy másik arc, s nem tudott szabadulni annak gondolatától. - Khm, azt hiszem, hogy meg kellene próbálnunk aludni, mert hamarosan felkel a nap, és útnak indulunk. Jót tenne egy kis pihenés - mondta, miközben lefejtette mellkasáról a nő ujjait, aztán átfordult a másik oldalára, hogy megfékezze ösztöneit. Lehet, hogy kedve lett volna és az ösztönei ezt súgták, de a szíve egészen mást diktált. Még mindig Elektrára gondolt.