A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -
A borús január ellen

Leeresztett. Szerdán még ruhát próbált, látta a fehér anyagot végigsiklani a mellkasán, kiemelni a dekoltázsát, elrejteni jótékonyan a szélesebb csípőjét, de mégis lágyan aláhullani. Látta magát ismét gyönyörűnek és kívánatosnak, portréra illő menyasszonynak. Tizenhét évesen. Egy gyerekkel a szíve alatt. És megint megreccsent egy kicsit. Talán az is közrejátszott benne, hogy mikor Jeremytől hazaért, már nem tűnt olyan vonzónak az egész kaland, már nem esett olyan jól a kielégültség bizsergető utóérzete. Megint eszébe jutott, hogy valaminek idebent, a méhében, már szívhangja van, és elkezdett zokogni. Aztán másnap összeszedte magát és elment Willel arra az ostoba partyra, csak hogy a végletekig kifáradjon lelkileg ismét. De a ruhapróba jó volt, a főmenű végigkóstolása szintén... Willt látni az esküvői öltönyében... És akkor este megint elsírta magát. Realizálta, hogy fiatalon beleugrik egy boldogtalan házasságba, egy kapcsolatba, ami valójában nincs, és lehet, hogy soha nem is lesz, csak egy papírra vetett szerződés. Voltak álmai, őszintén szeretett volna egy boldog családot alkotni a volt tanárával. Talán idővel ezt a gyereket is megszerette volna, ha már a világra hozza, de... Jean-Paul egész egyszerűen kidobta...
Bécsbe az egyik nagynénje meghívására érkezett. Van egy szabad jegyem, kísérj el. Nem nagy közönség előtt játszanak, és nem a mi köreinknek. Használd ki a házasság előtti szabadságot. Joanna nénikéje ritkán látogatja meg őket, de olyankor mindig valami, a megszokottól eltérővel rukkol elő. Miatta szerette meg a klasszikusokat, így nem is volt kérdés, jön-e vagy sem. Jöttek, és Joanna szokásához hűen elkalandozott már most, összefutott egy-két ismerősével és valahol út közben velük tartott. A nénikéje széllel-bélelt, ezt már megszokta, ő pedig nagylány, feltalálja magát, a pálcája a táskájában, a kabátja, kalapja és a sálja az öltözőben. Az arca sápadtságát a pirosító és a könnyed smink jótékonyan, de nem teljesen ellensúlyozza, és a bézs rúzs még jobban kiemeli a fényviszonyoktól függően.
A jegye ugyan máshova szól, de ahogy elnézi, nagyjából a terem háromnegyede telt meg, és a nénikéje is végül máshova ült le, így ő sem erőlteti meg magát, hogy az előnyös második sorban foglaljon helyet, ehhez képest hátrébb ül le. Már csak megszokásból pillant föl a szomszédjára, mielőtt a fények kialudnának a teremben, és kezdetét venné a műsor. Meglepettség fut végig az arcán - először nem tudja elhelyezni, honnan ismerős az arc. Addig-addig gondolkodik, míg kezdetét veszi a koncert, aztán a figyelme átvándorol a zenére, de újra és újra visszapattan a szomszéd férfihez. Tudja, hogy ismerősek a vonásai, de fogalma sincs hirtelen, honnan. Nagyjából a szünet előtt tíz perccel nyilall belé a felismerés: az újságokból. Ő még gyerek volt, mikor kirobbant a botrány, de később, mikor az anyja elkezdte belénevelni az európai aranyvérűek családfáit... Igen, teljességgel biztos benne. Szóba jött, még a fiatalabb arcról készült fotók is rémlenek. Sokkal... hercegszerűbb arcvonások, szinte kisfiús szépség, de nincs kétsége afelől, hogy ugyanazok a vonások ezen az arcon is megbújnak. Nem egy Zója-kaliberű botrány volt, annál kolosszálisan nagyobb. Előszeretettel csámcsogtak még ez előtt egy-két évvel is rajta, ha társaságban szóba jött, de hiszen ilyenek a kékvérűek. Imádnak pletykálni.
Változást akart, és ím, itt is valahogy az arisztokráciába szalad bele, akár akarja, akár nem, bár ez kifejezetten más területe. A szünet hamar rájuk köszön, negyed óra levegővétel, míg elkezdődik a második felvonás, de pont elegendő ahhoz, hogy...
- Nem gondoltam volna, hogy hírességeket is vonz egy egyszerű koncert... Mr. Selwyn. - Ragyogó a mosolya, mintha most állna modellt a Vogue címlapjának. Tökéletes, előírt összhangban van a blúzával, a fekete szövetnadrágjával, a magassarkújával, de még az utolsó porszemmel is a gallérján. Egy nagyon fiatal, talán már huszonévesnek is nézhető lány, fiatal nő, aki cseppnyi jelét sem mutatja, hogy tartózkodna az egykori halálfaló szájra vett fiától. Még az agyában cseng az egyik Machay nagynénje hangja: A saját apja ellen vallani! Felháborító! Inkább bátor, ha őt kérdezik. Főleg, ha megérdemelt vallomás volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842013#post842013][b]Machay Adél - 2022.01.09. 23:42[/b][/url]

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -
A borús január ellen

Leeresztett. Szerdán még ruhát próbált, látta a fehér anyagot végigsiklani a mellkasán, kiemelni a dekoltázsát, elrejteni jótékonyan a szélesebb csípőjét, de mégis lágyan aláhullani. Látta magát ismét gyönyörűnek és kívánatosnak, portréra illő menyasszonynak. Tizenhét évesen. Egy gyerekkel a szíve alatt. És megint megreccsent egy kicsit. Talán az is közrejátszott benne, hogy mikor Jeremytől hazaért, már nem tűnt olyan vonzónak az egész kaland, már nem esett olyan jól a kielégültség bizsergető utóérzete. Megint eszébe jutott, hogy valaminek idebent, a méhében, már szívhangja van, és elkezdett zokogni. Aztán másnap összeszedte magát és elment Willel arra az ostoba partyra, csak hogy a végletekig kifáradjon lelkileg ismét. De a ruhapróba jó volt, a főmenű végigkóstolása szintén... Willt látni az esküvői öltönyében... És akkor este megint elsírta magát. Realizálta, hogy fiatalon beleugrik egy boldogtalan házasságba, egy kapcsolatba, ami valójában nincs, és lehet, hogy soha nem is lesz, csak egy papírra vetett szerződés. Voltak álmai, őszintén szeretett volna egy boldog családot alkotni a volt tanárával. Talán idővel ezt a gyereket is megszerette volna, ha már a világra hozza, de... Jean-Paul egész egyszerűen kidobta...
Bécsbe az egyik nagynénje meghívására érkezett. Van egy szabad jegyem, kísérj el. Nem nagy közönség előtt játszanak, és nem a mi köreinknek. Használd ki a házasság előtti szabadságot. Joanna nénikéje ritkán látogatja meg őket, de olyankor mindig valami, a megszokottól eltérővel rukkol elő. Miatta szerette meg a klasszikusokat, így nem is volt kérdés, jön-e vagy sem. Jöttek, és Joanna szokásához hűen elkalandozott már most, összefutott egy-két ismerősével és valahol út közben velük tartott. A nénikéje széllel-bélelt, ezt már megszokta, ő pedig nagylány, feltalálja magát, a pálcája a táskájában, a kabátja, kalapja és a sálja az öltözőben. Az arca sápadtságát a pirosító és a könnyed smink jótékonyan, de nem teljesen ellensúlyozza, és a bézs rúzs még jobban kiemeli a fényviszonyoktól függően.
A jegye ugyan máshova szól, de ahogy elnézi, nagyjából a terem háromnegyede telt meg, és a nénikéje is végül máshova ült le, így ő sem erőlteti meg magát, hogy az előnyös második sorban foglaljon helyet, ehhez képest hátrébb ül le. Már csak megszokásból pillant föl a szomszédjára, mielőtt a fények kialudnának a teremben, és kezdetét venné a műsor. Meglepettség fut végig az arcán - először nem tudja elhelyezni, honnan ismerős az arc. Addig-addig gondolkodik, míg kezdetét veszi a koncert, aztán a figyelme átvándorol a zenére, de újra és újra visszapattan a szomszéd férfihez. Tudja, hogy ismerősek a vonásai, de fogalma sincs hirtelen, honnan. Nagyjából a szünet előtt tíz perccel nyilall belé a felismerés: az újságokból. Ő még gyerek volt, mikor kirobbant a botrány, de később, mikor az anyja elkezdte belénevelni az európai aranyvérűek családfáit... Igen, teljességgel biztos benne. Szóba jött, még a fiatalabb arcról készült fotók is rémlenek. Sokkal... hercegszerűbb arcvonások, szinte kisfiús szépség, de nincs kétsége afelől, hogy ugyanazok a vonások ezen az arcon is megbújnak. Nem egy Zója-kaliberű botrány volt, annál kolosszálisan nagyobb. Előszeretettel csámcsogtak még ez előtt egy-két évvel is rajta, ha társaságban szóba jött, de hiszen ilyenek a kékvérűek. Imádnak pletykálni.
Változást akart, és ím, itt is valahogy az arisztokráciába szalad bele, akár akarja, akár nem, bár ez kifejezetten más területe. A szünet hamar rájuk köszön, negyed óra levegővétel, míg elkezdődik a második felvonás, de pont elegendő ahhoz, hogy...
- Nem gondoltam volna, hogy hírességeket is vonz egy egyszerű koncert... Mr. Selwyn. - Ragyogó a mosolya, mintha most állna modellt a Vogue címlapjának. Tökéletes, előírt összhangban van a blúzával, a fekete szövetnadrágjával, a magassarkújával, de még az utolsó porszemmel is a gallérján. Egy nagyon fiatal, talán már huszonévesnek is nézhető lány, fiatal nő, aki cseppnyi jelét sem mutatja, hogy tartózkodna az egykori halálfaló szájra vett fiától. Még az agyában cseng az egyik Machay nagynénje hangja: A saját apja ellen vallani! Felháborító! Inkább bátor, ha őt kérdezik. Főleg, ha megérdemelt vallomás volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=843025#post843025][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.01.31. 21:24[/b][/url]

A bécsi filharmonikusok magányos élvezetei közé tartozik, mióta Kinsey...nincs. Mégis, talán sosem tud majd úgy ülni be a közönség soraiba vagy hallgatni komolyzenét, hogy ne jusson eszébe Matthew. Lassan tíz év távlatából is iszonyatosan hiányzik neki, a mellkasába fészkelő szorító ürességet régi ismerősként üdvözli s ha teljesen őszinte magával, nem akarja, hogy enyhüljön. Retteg a felejtéstől - mint más imagyöngyeit, úgy morzsolgatja egyesével emlékeit, míg körötte fészkelődnek és cseverésznek. Sztoikus, szoborszerű alak a tömegben, mozdulatlanságában is erőt sugároz egyenes tartásával. Ezüstöskék szeme a színpadra szegeződik, bár valójában semmit sem lát épp belőle. Muglikkal körülvéve elengedi magát, hiszen elenyésző az esélye, hogy felismerje bárki; ettől azonban elméjét vastag falak ölelik és alkarjához simul öltönye rejtekében pálcája.
Amint kihunynak a fények, tekintete megélénkül és visszatér a jelenbe - ahelyett, hogy kényelmesebben simulna ülésébe, előre dől, minden idegszálával az előadásra hangolva. Kivételesen az sem érdekli, hogy valaki az arcát tanulmányozza, figyelme máshova irányul és így Adél észrevétlen fürkészheti. Vonásain át-átütnek érzései, ám egy idegen számára ez felszínes, semmitmondó arcjáték.
A szünetben akkor emelkedik fel helyéről, amikor már a terem java kiürült - mióta leszokott a dohányzásról, ráér merengeni, hagyni lecsengni az utolsó szólamokat magában. Egy pohár frissítőért indul, s aztán italával az egyik oszlop takarásába húzódik, megszokásból. Mégis, kisvártatva megszólítják, mi több, nevén szólítják, amitől a pálcája után nyúlna legszívesebben.
Általában olyanok találják meg, akiknek valamiféle anyagi érdeke fűződik ehhez, vagy - ritkábban - perverz kíváncsiság vezérli azokat, akik megkörnyékezik. Az előbbit kifejezetten gyomorforgatónak találja - az újságírók, firkászok, bulvárfotósok elől nemes egyszerűséggel azonnal elhoppanál vagy illúzió mögé rejtőzik, ha csak megneszeli jelenlétüket. Semmi sem kötelezi rá, hogy eltűrje őket; ha valaha hiúság vagy büszkeség azt kívánta volna tőle, hogy kiállja vagy egyenest szembeszálljon a média hiénáival, kikopott belőle. Az utóbbi viszont veszélyesebb, semhogy hátat fordíthasson neki.
Szürke szempárja az ismeretlen lányra vándorol, sietség és meglepettség nélkül fordul hozzá.
- Üdvözlöm. Miben lehetek a szolgálatára, kisasszony?-*meghajol, precízen és mellőzve az olyan gyerekes szokásokat, mint a sarkak összeütése. Rendhagyó helyzet, mert nem egymásnak mutatják be őket és az ismeretlen megfosztotta a lehetőségtől, hogy bemutatkozzon. Ettől azonban még Seth illedelmesen a hölgyre bízza a kéznyújtás kezdeményezését.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=843318#post843318][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.09. 00:16[/b][/url]

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -

Néha elereszti a füle mellett az illemtani szabályokat, ha tudja, hogy nem olyan környezetben mozog majd az elkövetkezendő időszakban, ahol szentírásként kell kezelni azt. Mint például a mugli hangversenyeken- noha az elegancia és a jólneveltség követelmény, sokkal lazábban kezelik a szabályokat például hozzájuk, aranyvérűekhez képest. Mondjuk az az ő mulasztása, hogy nem számított rá, Mr. Selwyn eleve diszkrét meghajlással fogja viszonozni a hirtelen támadt leszólítását. Egy pillanatra összeszalad az a szépen ívelt szemöldöke, csak hogy utána ellágyuljon és újból végigterüljön az arcán a kellemesebbik mosolya. Még ezzel együtt is lerí róla, milyen szörnyen fiatal, tényleg csak egy fiatal lányka. Előre nyújtja a gondosan manikűrözött kezét az üdvözlés gesztusaként.
- Ne haragudjon, a jómodor nem ezt diktálta volna. - Gyorsan bocsánatkérőbe olvad az a mosoly. - A nevem Machay Adél, nagyon örvendek! - Jómaga is enyhén megdönti a fejét üdvözlésképp, kecsesen, épp csak annyira, hogy ne tűnjön a gesztus behódolónak. A háta egyenes, mint egy deszka egész idő alatt.
- Nem szándékoztam megzavarni a kikapcsolódását, csupán... - De nem fejezi be egyelőre, csak megrázza a fejét, most már semlegesebb, de végig udvarias, kedves arckifejezéssel. Nem szokása tartósan mosolyogni, nem akar nevetőráncokat ideje korán.
- ... nem tudtam nem észrevenni, hogy a szomszédom pont Ön. - Érzik, hogy még gyerek, csintalan a viselkedése, kicsit csitris, mégis ismeri a mértékletesség fogalmát, ami a viselkedését és a szavait illeti. Egy átmeneti zóna a nehezen viselhető tinédzserlány és a fiatal felnőtt nő között.
- Mindig egymagában élvezi a koncerteket, Mr. Selwyn? - Egyelőre esze ágában sincs arrébb állni, a nagynénje sem tűnt fel, hogy begyűjtse őt. Joanna valószínűleg épp egy következő kirándulását tervezi a baráti csoportosulásával. A kedves, de széllel-bélelt nagynénje már csak ilyen.