37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2020. április 20. 21:23 | Link

Az ördögöm

Talán számított rá. Várta. Érezte, hogy egyszer be fog ez következni, labilis volt az életük, a kapcsolatuk soha nem is állt stabil lábakon. Nehéz megmondani, mit érez, ő maga sem tudja. Jelen pillanatban egyedül a szabadságot érzi és azt, hogy boldog. Felszabadult. Még ha nem is tud semmit, úgy érzi, a kő, ami eddig lehúzta, most leszakadt a lábáról és felúszhat a felszínre, hogy levegőt vegyen. Tüdeje megtelik oxigénnel, arcát melengeti a napsütés. Olyasvalaki mellett áll, akiről észre sem vette, hogy végig az elmúlt tíz évben mellette volt. Most pedig itt van és Annelie megpróbálja rendbe hozni, amit elszúrt.
- Valld csak be, ki kellett mozdulnod - mosolyogva fordul Tobi felé. A kapcsolat kettejük között megfoghatatlan és behatárolhatatlan volt mindig is, de amikor az élete fenekestől felfordult, ő volt az első, akire gondolt, hogy szüksége van a jelenlétére itt az ismeretlen kellős közepén. Mivel egy egyszerű kirándulásra nem bólintott volna rá, határozott érvekkel állt elé. Szüksége van egy aurorra, mert az erdő mélye veszélyes, ráadásul védett és XXXX besorolású lény után fog kutatni. Pletykák szerint a faj kihalófélben van, a feketepiacon megnőtt a böklencszarv-őrleményre való kereslet. Itt, a Fekete-erdőben nem szokványos látvány ez a faj, mégis több helyi varázsló számolt be róla, hogy nem csak kifejlett, de még egészen apró egyedet is láttak.
Miközben elsétál a férfi mellett, végigsimít a karján hálája jeléül. Egyszerűen nem bírt volna most otthon maradni. Kellett ez, a friss levegő, az idegen táj, a csordogáló patak...
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2020. április 21. 19:45 | Link

Annelie
Fekete erdő, Németország



Opportunista volna, amiért igent mondott? Amikor a lány megkereste, rögtön érezte, hogy valami megváltozott. Mintha eddig börtönben látogatta volna - egy elég szabad, kellemes, de mégiscsak rácsos cellában -, s most hosszú idő óta először találkoznak újra szabadon. Az a frissesség, az az új lehetőségek érzete rögtön őt is elárasztotta. Általában aurorok között mozog - s ők szinte soha nem éreznek így. Kimerítő köztük lenni. A feltöltődést Ru szokta jelenteni számára, s emiatt nem is állt rá rögtön a dologra. Épp egy otthonülős, nyugodt napot tervezett hat napnyi megfeszített munka után. Aztán megemlítette a lány, hogy miről is van szó. Hallott már erről, a feketepiacon üzérkedők néha bekerülnek a radarjába, bár alapvetően nem ők az a kategória, akik miatt bejár dolgozni. De most nem is kell bemennie. Most csak a lánynak segít találni néhány lényt egy erdőben. Egy hatszázezer hektárnyi erdőben. Épp van egy szabad délutánja, az pont elég lesz.

- Ugye tudod, hogy embereket szoktam megtalálni, nem varázslényeket? Az ő nyomaikat sokkal könnyebb kiszimatolnom.
Figyelmen kívül hagyja a kérdését, mert mit is mondhatna? Karikás szemeivel, elnőtt bozontjával most mondja azt, hogy nem, ő tökéletesen jól van, köszöni szépen? Mindig szüksége van arra, hogy kimozduljon. Ha lehet, a bolygóról. A Holdon manapság nem járnak sokan, az pont jó lenne.
Lepillant a flanel inges karjára, amint végigsimít rajta a lány, s gyorsan felbukkan az arcán egy mosoly, aztán eltűnik. Nem, nem opportunizmus, ha a lánynak nagyobb szüksége van rá. Épp csak neki sem származik hátránya belőle, hogy itt lehet. Mélyen, lassan beszívja az erdő illatait. Teljesen más, mint az otthoni, mégis olyan... meghitt, ismerős. De lehet, hogy ez csak a jelenlévő társaság teszi.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2020. április 21. 21:04 | Link

Az ördögöm

Még talán túl friss az egész ahhoz, hogy tudjon rá gondolni, hogy fel tudja dolgozni. Vagy nem is akarja igazán. Az egész, mintha nem is létezne, pont úgy viselkedik, mint akinek nincs odahaza két gyermeke és akinek a férje nem most lépett le. Újra a fiatalkorát éli, azt csinálja, amit mindig is akart családosdi helyett és azzal van, akire sokkal több időt kellett volna szánnia.
- Az nagyon jó, így legalább ezt is gyakorolhatod - szemtelen mosollyal néz a férfira. Az évek alatt, amit hullámvölgyekkel tarkított barátságban töltöttek mindketten sokat változtak. Még nem volt ideje, sem érkezése arra, hogy alaposabban szemügyre vegye Tobit. A mosolyt azonban kiszúrja, talán egy kissé zavarba is jön tőle. Kicsit. Talán.
A patakhoz közeledve lelassít, s biztos távolságban megáll a víztől. Soha nem voltak túl nagy barátságágban az eleméből kifolyólag, ezért a palackjába is inkább pálcája segítségével tölt friss vizet. A szemközti fákat kémleli, pár perces pihenőjük alatt ráhangolódik a természetre, felméri, van-e valami, amit keresnek, de egyelőre a keresett varászlényt nem érzékeli a közelben.
- Kérsz? - nyújtja felé a kulacsot, majd gondolva egyet a fejük felett lógó faág levelét Tobi arcához irányítja. Megáll egy pillanatig az orra hegyén, majd csiklandozni kezdi, Annie pedig csak kuncog.
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2020. április 23. 20:49 | Link

Annelie
Fekete erdő, Németország



Tudja, mi ez az egész, érzi messziről a struccpolitika szagát. Úgy viselkedik, mintha még mindig az a diák lenne, akit Tobias megismert. S épp nem várná otthon két gyerek, s nem lenne mögötte egy befuccsolt házasság. Mintha Tobias is még az a riadt, szótlan Rellonos volna. Jó, most sem épp szószátyár, de az elmúlt évek alatt megváltozott, s a lány is. De nem akarja kipukkasztani az illúzió buborékját. Kicsit ő is elfekszik benne kényelmesen, megvárja őket a realitás.
- S mit tanácsolsz, hogyan fogjak hozzá? - Szemtelen mosolyára felhúzott szemöldökkel reagál, néz rá zöldjeivel, mint aki most rögtön várná a részletes utasítást. Igazából... tényleg várja, hogy mondjon valamit a lány, miként is kell ezt csinálni.

Egész közel sétál a vízhez, bakancsa orra elsüllyed a nedves sárban, s leguggolva a patakba mártja a kezeit, majd ledörzsöli az arcát. Onnan pillant fel Anneliere. Feláll s átveszi a kulacsot, bár nála is van, tele otthoni vízzel, de ez finomabb. A csiklandozásra beleprüszköl az ivásba, s lassan felemeli rá a tekintetét. Időutazás, tényleg. Hirtelen felemeli a még mindig nedves kezét és ujjairól ráfröcsköli a vizet - azt az összes három cseppet. Fejcsóválva újra leguggol s a kulacsot alámeríti.
- Mit tennél, ha vadorzókkal akadnál össze? - kérdezi. - Vagy történt már meg?
A kulacs tele van, de még mindig nem mozdul, figyeli az újra visszamerészkedett apró halakat, míg a keze már kezd zsibbadni a hidegtől.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2020. április 24. 15:11 | Link

Az ördögöm

- Keresünk patanyomokat, karcolásokat a fákon, de azt hiszem, az sem lenne csoda, ha tetemet találnánk - miközben beszél, körbe is néz, hátha meglát bármit, amiből böklencekre következtethet. - Ja és amúgy nagyon agresszívak - úgy teszi hozzá, mintha ez teljesen mellékes lenne. Talán Tobi is tudta, hogy ez a kirándulás sajnos, vagy nem sajnos, nem arról fog szólni, hogy kiskutyákat simogatnak és tanítják őket jutalomfalatkákkal.
Halkan nevetgél és engedi, hogy a nyugodtság átjárja. Ha nincs is semmi rendben, legalább most nem gondolkodik semmin és nincsenek zavaró tényezők még a távolban sem. Rövid ideig a férfit nézi, követi kezének mozgását, majd mozdulatlanságát, aztán a feje felett csiripelő madárra emeli tekintetét. Pont így szeretne ő is élni. Szabadon szállva.
- Még nem - ingatja meg a fejét. - Eddig sikerült elkerülnöm őket. Bízom benne, hogy gyorsabbak leszünk náluk - vállat von, ebbe nem nagyon gondolt még bele. Valószínűleg az elemével védené meg magukat, előbb használja a terromágiát, mint a pálcás varászlást. Arra itt van a képzett auror, talán több esélyük van, mint holmi bestiagyilkosoknak.
- A cél az lenne, hogy visszavigyük őket az élőhelyükre. A hegyekben lenne a helyük, eléggé lejöttek és itt születtek a borjúk - szomorkásan sóhajt fel, hisz szívügye minden állat sorsa.
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2020. április 30. 20:18 | Link

Annelie
Fekete erdő, Németország


A vizet elnézve figyeli a lányt, tekintete nem fókuszál semmire, fejét ide-oda ingatja, akár egy fülelő kutya. Nem érkezett épp felkészületlenül. Soha nem érkezik úgy. Tudja, hogyan néznek ki ezek a lények, milyen nyomot hagynak, hogyan viselkednek, hogyan kell bánni velük, ha jót akarsz magadnak. De nem fog úgy tenni, mint aki értene ehhez az egészhez. Munkában nem épp arról híres, hogy hallgatna bárkire is, de az más - ahhoz ért. Jobban, mint bárki más. Miért is hallgatna fél-inkompetens idiótákra, akik sötétben két kézzel nem találják a hátsó felüket? Itt viszont más a helyzet. Megbízik a lányban, s amennyire ő erre képes, szót fogad majd.

Hirtelen felegyenesedik s csöpögő kezét előre nyújtva visszaadja a kulacsot.
- Ha valakivel találkoznánk, amiatt ne aggódj - féloldalas, semmi jót nem sejtető mosolyt ereszt meg a lányra. Soha nem ment rosszul neki a varázslás, sőt, gyanúsították már meg azzal, hogy túl gyorsan nyúl az átkokhoz. Persze ami másnak túl gyors, az neki bőven elégséges idő és információ. Nem tehet arról, hogy mások lassúak.

- Hát akkor vezess - fejével mélyet bólint s kitárja a karját arrafele, amerre megindultak a víz-szünet előtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2020. május 12. 18:52 | Link

Az ördögöm

Ha van valami, amivel képben van és nagy a tudása, az ez. Az élővilág és annak minden tagja. Az emberek ellentétben sem az állatok, sem a növények nem hagyják magukra a többit. Legalábbis nem önös érdekekből, nem azért, hogy a másikat a sárba tiporják, vagy rosszul érezze magát miatta. Már gyerekként is tudta, hogy jobb választás egy négylábú, mint egy intelligensnek beállított kétlábú majom.
- Pont ezért hoztalak - vigyorog vissza Tobira. Igaz, ő mondjuk pont egy olyan alak, akire több jót tud mondani, mint rosszat és reméli, hogy ez nem is fog változni. Furcsa most ez a sok együtt töltött idő, de kellemes érzéssel tölti el.
- Igenis, igenis! - már ugrik is fel, hogy minden energiáját belefektesse a kis projektjükbe. Valójában nem ringatja magát abban a hitben, hogy most aztán sikerülni fog, ez nem egy egynapos túrából álló kutatás kell, hogy legyen. De ha mégis, akkor az igazi sikerélmény lesz.
Talán nem is volt rossz, ami történt, mert ezen a napon Annelie biztosan boldog. Ezt az is észreveheti, aki se hall, se lát.
Hosszú, kanyargós úton haladnak tovább még jó ideig ez idő alatt pedig csendben van. Hallgatja a természetet és próbálja felmérni a terepet. Talán Tobit sem zavarja, hogy a gondolataiba feledkezhet.
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2020. május 20. 09:21 | Link

Annelie
Fekete erdő, Németország


Számára ugyan az állatok imádata többnyire a kutyákra korlátozódik, bennük találta meg a lelki társat - nem véletlenül a patrónusa is egy kajla fülű korcs -, de még nem találkozott soha olyan állattal, akivel ne lett volna jóban. Jó, ez azzal is magyarázható, hogy nem találkozott még sárkányokkal vagy egyéb, emberhusit szívesen elszopogató lényekkel, viszont rájuk sem haragudna különösebben. Végülis miért ment oda, ahol ők vannak? Maradjon szépen ember az emberek között, bármennyire is utáljon ott lenni ez a bizonyos példány.
A lány fényes boldogsága ragadós lenne úgy is, ha épp nem egy empata a férfi. Alig indulnak meg, hamarosan azon kapja magát, hogy dudorászik valami pörgősebb ritmust. Ő, dudorászik. Amikor még a zuhany alatt is csendben szokott kuksolni.
- Na és mit teszünk, ha találunk egyet? Hogy visszük haza őket? - érdeklődik tovább könnyed hangnemben - a "haza" kivételesen nem a saját otthona, mint mindig, ha állatokat akar megmenteni -, de tekintete közben ide-oda jár, minden törött gallyat megfigyel, hogy gyorsan tovarebbenjen, keresve jeleket, nyomokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2020. augusztus 2. 20:07 | Link

Az Ördögöm

Elmúlt már huszonöt is, kinőtte a kislány és kamaszkort is, egy munkájában sikeres édesanya, most mégis úgy vigyorog a saját boldogságán, mintha csak tíz-húsz évvel korábban lenne. Mintha nem épp elhagyta volna a férje és nem egyedül nevelne két akaratos, már most saját önálló döntéseket hozó kisördögöt, na meg egy állatkertnyi bestiát. Nem, ebből semmi sincs jelen. Csak ők ketten, meg a természet. Ennyi elég is. Hogy ezt korábban miért nem fedezte fel, az rejtély. Pedig mindvégig ott volt, mindig keresték egymás társaságát, talán pont amiatt, amit ki tudnak hozni egymásból pusztán a jelenlétükkel.
Lassan emeli tekintetét Tobira. Halványan mosolyog és most úgy van vele, hogy már nincs mit veszítenie. Egészen kifordult önmagából, de a világ és megfordult vele. Miért ne lehetne ez az alkalom jó arra, hogy feldobjon egy labdát, ami a férfin múlik, leesik-e és messze gurul, vagy elkapja?
- Ebben az esetben itt tölthetnénk az éjszakát, hogy kitaláljuk - válaszul egy félreérthető ajánlattal hozakodik elő. Nem az a cél, hogy félreértse, inkább az, hogy egyértelmű legyen Tobias számára, mit szeretne. Nem áll meg, de séta közben közelebb kerül hozzá, majd óvatosan nyúl a férfi keze után. A pillangók ebben a percben pont úgy reppennek fel a hasában, ahogy azt az első ilyen alkalommal is tették.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek