A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Ha menni kell, megyek, ha jönni jövök. Szerintem közel s távol így az ismerősi körünkben én voltam a legrugalmasabb. Ennek mondjuk köze lehet ahhoz, hogy évek gyakorlata van bennem bujkálásban emberek elől. Na, ne legyünk ilyenek, csak kerültem őket, sosem rejtőzködtem. De utóbbiban nagyon profin állok mára már. De mostanság nem volt erre okom, azon túl, hogy hétfő van és utálom.
Ma iskolahetem lenne, de beteg vagyok -köhögök is a gondolattól rendesen -, így itthon vagyok a cicákkal, Gabe elment dolgozni és éppen nem olyan régen néztem meg a szerdai meghívót, most Bonnie szervez valamit éppen, de csak a pultra téve álltam neki lefőzni egy kávét. Fáradt vagyok, álmos és minden bajom van. A múltkori dolgon "lebuktattak" így Dustin elszedte a cigis cuccom, így már csak két szálam van a fiókomban meg az öngyújtóm. De ugye sose használnám, hát nem vagyok én olyan lány! De ma jó lenne, rendesen érzem, ahogy ráncok mélyülnek a szép arcomra a sok hülyeségtől, ami mostanában történik. Mindenkinek valami baja van és ezzel másokat cseszegetnek. Kivéve akik olyanok mint én, és kivonják magukat. Azt hittem ezért nem hallottam pár napja a színes hajú lányról, aztán megcsörrent a telefon. A cicák szét széledtek én meg meredtem nagy szemekkel a tükörben magamra, és csak annyit kérdeztem, hova?
Nem volt egyszerű, de felhívtam Gabe-et kivette-e már a szünetét, és elég vidáman ecsetelte, hogy még nem. Azt hiszem talán most az egyszer nem egyre gondoltunk. Benéztem hozzá aztán egy negyed órás örülök neked után kiböktem hogy szerintem nem oké valami, és el kéne mennem Frankiehez. Nem, nem Pécsre. A hely nevét nem tudom kimondani, de ide - google maps a telefonon. Engedjük talán el most a reakciót.
De itt vagyok, álldogálok a szerintem jó kávézó előtt, aztán visszavéve a korsit a hátamra be is nyitok, biztos, ami biztos a napszemüveget feltolom a fejem tetejére és körbenézek Ginny után. Biztos szereti ezt a helyet, különben miért pont ide kéne jönni? Aztán megállít egy hölgy én meg pillázok, hogy nem beszélni emberi nyelv.
- Ehm, tessék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781131#post781131][b]Kreßler Stella - 2019.11.17. 19:52[/b][/url]

Ha menni kell, megyek, ha jönni jövök. Szerintem közel s távol így az ismerősi körünkben én voltam a legrugalmasabb. Ennek mondjuk köze lehet ahhoz, hogy évek gyakorlata van bennem bujkálásban emberek elől. Na, ne legyünk ilyenek, csak kerültem őket, sosem rejtőzködtem. De utóbbiban nagyon profin állok mára már. De mostanság nem volt erre okom, azon túl, hogy hétfő van és utálom.
Ma iskolahetem lenne, de beteg vagyok -köhögök is a gondolattól rendesen -, így itthon vagyok a cicákkal, Gabe elment dolgozni és éppen nem olyan régen néztem meg a szerdai meghívót, most Bonnie szervez valamit éppen, de csak a pultra téve álltam neki lefőzni egy kávét. Fáradt vagyok, álmos és minden bajom van. A múltkori dolgon "lebuktattak" így Dustin elszedte a cigis cuccom, így már csak két szálam van a fiókomban meg az öngyújtóm. De ugye sose használnám, hát nem vagyok én olyan lány! De ma jó lenne, rendesen érzem, ahogy ráncok mélyülnek a szép arcomra a sok hülyeségtől, ami mostanában történik. Mindenkinek valami baja van és ezzel másokat cseszegetnek. Kivéve akik olyanok mint én, és kivonják magukat. Azt hittem ezért nem hallottam pár napja a színes hajú lányról, aztán megcsörrent a telefon. A cicák szét széledtek én meg meredtem nagy szemekkel a tükörben magamra, és csak annyit kérdeztem, hova?
Nem volt egyszerű, de felhívtam Gabe-et kivette-e már a szünetét, és elég vidáman ecsetelte, hogy még nem. Azt hiszem talán most az egyszer nem egyre gondoltunk. Benéztem hozzá aztán egy negyed órás örülök neked után kiböktem hogy szerintem nem oké valami, és el kéne mennem Frankiehez. Nem, nem Pécsre. A hely nevét nem tudom kimondani, de ide - google maps a telefonon. Engedjük talán el most a reakciót.
De itt vagyok, álldogálok a szerintem jó kávézó előtt, aztán visszavéve a korsit a hátamra be is nyitok, biztos, ami biztos a napszemüveget feltolom a fejem tetejére és körbenézek Ginny után. Biztos szereti ezt a helyet, különben miért pont ide kéne jönni? Aztán megállít egy hölgy én meg pillázok, hogy nem beszélni emberi nyelv.
- Ehm, tessék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781158#post781158][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.11.17. 21:38[/b][/url]

Már lassan három napja, hogy fogtam Marley pórázát és kiléptem azon az ajtón. Nem mondom, hogy jobban érzem magam a ténytől, hogy eljöttem, sőt. De fogalmam sincs, hogy mi mást tehettem volna. Attól a pillanattól, hogy realizálódtak bennem dolgok ott, Quinnel, nem volt megállás a lejtőn lefelé. Szóval napok óta mást nem csinálok, mint öntöm magamba egyik Gint a másik után. Anya megkér, hogy vigyek ki egy tálca sört az egyik asztalhoz, meg egy frissen tekertet is, amit meg is teszek, hanyag mozdulattal, meg biccentéssel pakolok mindent az asztalra és vissza is térek a helyemre, a pulthoz. Anya megint elkezd arról beszélni, hogy szerinte nem megoldás, amit csinálok, mire ráemelem a tekintetem.
- Hou je mond! - reccsenek anyámra, aki kissé megilletődve néz rám, az esetek nagy többségében jóval kedvesebben közlöm, hogy legyen szíves elhallgatni, de most... nem megy.
Tekerek magamnak egy újabb cigit, fekete papírba, majd visszatámaszkodom a pultnak. Csak akkor figyelek fel ismét, mikor anyám kedélyesen üdvözöl valakit, aki válaszul nem ért semmit.
- Stella! - eszmélek fel és már át is vágok a helyiségen, kezemben két görögdinnyés tonikkal higított ginnel. - Egészségünkre. Dit is mijn vriend, Stella. Ő az anyám.
Ennyivel le is tudom a bemutatást, a nőre bökve, majd a lány kezébe nyomom a poharat, hozzá érintem a sajátom és egy gyors húzással le is küldöm.
- Korábban ideértél, mint gondoltam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781236#post781236][b]Kreßler Stella - 2019.11.18. 21:31[/b][/url]

Azt hiszem látványosan eltértem én is, Gabe is, meg úgy ketten is attól, mint amilyen kör körénk került. Nagyon szeretem a lányokat, rengeteg dolog van, amiben másokkal rajtuk kívül biztos nem találnám meg a hangot, mégsem illek teljesen abba, amit ők összetákoltak. Amennyire rendesek vagy éppen makulátlanok a maguk nevében. Van más lány is, akin észrevettem már, hogy néha azért nem érti mi az amit csinálunk, csak csináljuk, mert olyan csapat vagyunk. Sosem voltam sportoló, nem értek az ilyen egységekhez.
- Én - kiáltottam fel a nevem hallva, bár nem tudtam belőni honnan, mert hirtelen kerültek volna meg egy tálcával, meg egy pár próbált elmenni kifelé. Beszorultam a két esemény közé, ilyenkor szomorú, hogy magasságban sikerültem kicsire, nem mellben vagy amúgy. Ezekkel mindig leütközöm valamit, vagy valakit. Duh, mindegy, inkább lassan elfordultam megrángatva a kabátkám, amit azért a Gabe-es találkozás után a lelkemre kötöttek, hogy kéne vinni. Hiányoznak, már most. A cicák is, főleg, hogy szitterük van, szerintem most először vannak mással.
- Mennyit ittál, Ginny? Olyan furán mondod a barát szót - döntöttem oldalra a fejem, mert nem vagyok nagy idegennyelvspíler, de ez olyan angol-német-hablaty hármas volt, amit a fogatlan babák próbálgatnak. - Csókolom - integettem picit a nő felé, ha figyelt, meg mosolyogtam is, aztán hagytam, hogy a barátnőm irányt mutigáljon, meg poharat is kaptam, amire figyelni kell.
- Nem volt nagy dolgom, csak Gabenél voltam meg megvártam a cicavigyázót - vontam a vállamon, aztán a táskám pántjába kapaszkodtam a szabad kezemmel, a másikkal már a koccintáson is túl voltunk, csak lemaradtam egy ütemmel. Sebaj, én is megittam a magamét. Hmm, elég finom.
- Ahogy áll a bál, gondolom nem véletlenül hívtál - néztem rá kicsit oldalra is biccentve a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781255#post781255][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.11.18. 23:15[/b][/url]

My tequila

Elég hamar sikerül beazonosítani a hangot, még ha ő nem is lát meg azonnal. Persze, nagy itt a tömeg ahhoz képest, hogy kávézó, büszkén mondom, hogy a környéken a miénk a legjobb. A legjobb kávék, a legolcsóbb csapolt sör, öt féle tonik és vág tíz fajta fű. Mindenki megtalálja, ami neki leginkább a kedvére tesz. Nekem csak az kellett, hogy messze legyek és minél gyorsabban, baj? Ezért is segítek anyának, de nem túl sokat, mert dühös rám, szerinte nem tükrözöm a családi vállalkozás szellemét. Na nem mondod, baszki?
- Gint. A holland már csak ilyen - vonom meg a vállamat, mert a nyelvünk olyan, mint egy csomó másik részeges szerelemgyereke. Nagyon beteg. A lányka integet anyámnak, aki cserébe nagyon furcsán néz, de aztán elmosolyodik kicsit. Ez azonnal lefagy, mikor rám néz, nem boldog tőlem.
- Majd mondd meg neki, hogy üdvözlöm - bólintok lassan, mert semmi bajom az otthoniakkal. Csak nem bírom tovább egy pillanattal sem egyedül, lehet, hogy még egy ilyen reggel és felkötöm magam a zuhanyzóban. Koccintunk, lehúzom az italom és hátradőlök.
- Áll a bál? Hol? - kérdezem felvont szemöldökkel, megnyalva a szemfogam, majd felsóhajtok, megdörgölve a szemem sarkát. - Muszáj volt eljönnöm. Egyedül vagyok szinte egész nap. Kezdtem úgy érezni, hogy megőrülök. Kivagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781256#post781256][b]Kreßler Stella - 2019.11.19. 00:03[/b][/url]

Nem vagyok egy nagy jó család szakértő, így elég távol áll tőlem az is, hogy értsem a feszültséget, ami így kiüt Ginny anyukájának arcán. Persze, én is vitáztam anyával eleget, bár többnyire támogató volt. Meg elég részletes beszámolója volt tőlem mindenről és mindenkiről. Részletesebben ismerte Gabe-et, mint szükséges lenne az első vacsoránk előtt azt hiszem.
- Ők is tudnak valamit, de azért egy tequilát nem utasítanék vissza - vigyorodtam el, ahogy a popóm utána ringatva elálltam az útból, mert bármennyire is ragyogok én be bármilyen helyet, azt hiszem most nem voltam segítőkész a kiszolgálásban senkinek. - Persze, majd felhívom úgyis később, mondta, hogy csak este tudom hívni - vontam a vállamon, mert nem voltam én ezen kiakadva. Persze szerettem, ha napközben is néha lóghattam rajta, de azért nem szenvedtem olyan durva függésben mint... egyesek. Nem mutogatok, mert a cigi utána  lelkem kobozzák el legközelebb valahol.
- A chaten, a telefonon, Celék nappalijában. Kicsit túl nagy a dráma, három napja még én kaptam az ívet pár szálért, most meg megy a világháború meg a horrorsztorizás. Nem értik, igazából én sem tudom mi történt - néztem rá, ez mondjuk még nem volt kérdés, csak lefektettem, hogy semmi ítélettel nem jöttem, mivel eléggé le vagyok maradva.
- Ezt ismerem, néha bemegyek ugye a suliba, de amúgy... macskák és én, nem rossz ez azért mindig. Bár néha csak...ne - mosolyodtam el, aztán inkább leültem, mert nem akarok én álldogálni és az asztalra könyököltem.
- Miért vagy itt, Ginny? Van tüzed? - nem, ezért s elennék, én sem megdicsérve, de kikapartam az utolsó, crayons szálam. A piros megmaradt, ha már más nem. - Nagyon hangulatos, ez a családodé, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781257#post781257][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.11.19. 01:23[/b][/url]

Nem is szarozok nagyon, ugyan kicsit furcsa, hogy úgy beszél a hollandokról, mintha egy sem lenne a közelben, miközben magam is az vagyok. Inkább csak feldobom a seggem a pultra, átlendítem a lábaim. Leemelem a kérdéses üveget, két poharat, amit a pultra teszek. A fahéjat is, meg a narancsos bödönt. Anya eltúr egy tincset az arcomból, én meg összepréselem az ajkam.
- Amit csak akarsz, szivi. Mondtam, bármit, csak kérned kell - bököm ki elég hamar, töltök is italt, igaz kissé remegő kezekkel. Talán nem ártana valami kevésbé erős is. De nem most. Felé tolom az egyiket, mielőtt még lenyalom a kezemről a fűszert. Letolom a töményt, majd a narancsra harapok. Az édes lé ellepi a szám. Nem lep meg, hogy felfújták, mindennel ezt teszik. Mélyet sóhajtok.
- Majd lenyugszanak, gondolom. Még én sem tudom, mi fog történni - vonom meg a vállam, nehezemre esik kimondani, de muszáj. Mert őszintén, sejtelmes sincs mi a szar lesz az életemmel. Figyelek rá, ahogy mesél, de ugyanazt éli át, mint én. Velem is ott volt Duplo, de ez nem elég, nem segít, nem leszek tőle... Több.
- Gondolkodni. Van - lököm át a lepkés zippot a lánynak, majd az oldalt dühömben lenyirt tincsekbe túrok. Inkább végigsimitok csak. - A miénk, igen. Szeretem. Itt nőttem fel.
Újabb kört öntök, miközben leülök a pultra, majd veszek egy mély levegőt. Nagyon mélyet, ami reszketegen tör fel a torkomból.
- Nem tudom, vissza kéne e mennem. Egy katasztrófa vagyok. Tönkre fogom tenni az életét. A sajátom sem tudom egyben tartani - vakarok a körmeimmel egy pontot a pulton egyre inkább. Pislogok párat, hogy a forróság eltűnjön a szememből. - Annyi dolgot el kéne mondanom... De nem nézne rám többet ugyanúgy.
A körmeim a pultnál vájom, mielőtt egy dühös mozdulattal megtörlöm az arcom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781276#post781276][b]Kreßler Stella - 2019.11.19. 17:27[/b][/url]

- Mert nagyon rendes nő vagy - jegyeztem meg tényleg lelkesen és őszintén. Azt hiszem pillanatnyilag én hiszem ezt el egyedül a helyen. Ennek nem is az a fő gyújtópontja, ahogy nézem a szülővel a feszkót, inkább a tény, hogy itt vagyunk. Én is sokszor futottam már el dolgok elől. Igazából egész életemben kerestem kerülőutakat, hogy ne sérülhessen az, amit szeretek. Vagy akit.
A kezem felemelve végighúzom a narancsot a mutató és hüvelykujjam közötti részen, majd megszórom a barna fűszerrel mielőtt a pohárért nyúlnék. A gold mindig jó döntés, a silver már túl átlagos. Lassan nyalom le a fűszert, a tekintetem meg is ragad egy ránk nézőn, de aztán csak megiszom az innivalót és kényelmesen esek neki a narancskarikának.
- Majd lesz más, aki az új beszédtéma. De nem ez érdekelt. Hogy érted hogy nem tudod? Okkal vagy itt az otthon helyett, nem? - kérdeztem rá, nem volt azt hiszem túl kedves, de tényleg érdekelt mi a helyzet. Gondolom ha inkább hazajött, ahonnan anno el, mert ezzel legalább képben vagyok, nagyon durván el van félre esve pár képkocka.
- Köszimöszi - vettem el és meg is gyújtottam a szálat, aztán pillogtam kicsit a füst után mielőtt sóhajtva néztem volna Ginnyre. - Nem ezért jöttem, márhogy nem azért, amiért ők most rád vetnék magukat, Én is mindig megkapom valamiért az ívet, mások vagyunk - vontam a vállamon, aztán csak közelebb hajoltam a pulthoz az egyik lábam magam alá húzva ülésben.
- Ezért vagytok ketten, nekem se ment egedül. Vagy te nem akarod ezt közösen? - Megérteném valahol azt is. Mit tudok felmutatni egyedül? Egy pasast, aki azt hittem megüt mert nincs a DNS-emben az övéből egy óvoda udvarán, vagy féltestvéreket, akikkel nem is igazán tudjuk mi történik szülő tájon, vagy úgy az egész katyvaszt, amit Gabe előtt feltorlaszoltam? Mindegy is. - Mindenki hazudik néha, vannak titkok is, de könnyebb, ha nem egyedül tudod. Mi például mindent... majdnem midnent megbeszélünk, és nem is állunk úgy, mint múltkor is a filmes után a bál másoknál - forgattam meg a szememet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781292#post781292][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.11.19. 21:35[/b][/url]

- PF! - felelem, még legyintek is, mert nem akarok én senkit áltatni. Nem vagyok rendes nő, nem is leszek soha. Ha egy kicsit is jobb vagyok, akkor most otthon lettem volna Igorral és kisírom a szemem is a vállán.  Helyette itt vagyok és anyámat veszem ki az észből az epizódjaimmal.
- Fogalmam sincs, hol vagyok otthon, Stella. Nem tudok mit kezdjek magammal. Kiakadok - masszírozom meg a halántékomat, mert attól, hogy van egy hely, ahol cuccaim vannak, még nem leszek otthon. Azt hiszem a legnagyobb gondom az, hogy Igor elfoglalt az albummal, nekem pedig bebaszott az élet. Úgy összecsúszott minden. Inkább csak átlököm a gyújtót az asztalon, hagyom, hogy füstöljön. Hivatalosan nem lehetne itt ilyet, de mindenki ezt teszi. Szóval nem is érdekel különösebben.
- Nem igazán tudják elfogadni, ha valaki más, am I right? - nevetek fel keserűen, mert talán ez az egyetlen ok, amiért kívülállónak érzem magam és talán soha nem is leszek teljesjogú része a csapatnak. Nem mintha ez zavarna, megszoktam már, hogy nincs olyan kör, amibe tényleg tartozom.
- Nem hiszem, hogy tudna ebben segíteni, vagy egyáltalán... így is eléggé tudja, hogy egy katasztrófa vagyok... - rázom meg a fejem kiábrándulva, mielőtt tovább kaparnám a pultot a puszta körmeimmel. Épp elég nekem a tény, hogy látott a kórházban, kötésekben, látott kiborulva a tesóm miatt. Nem kell, hogy még ennél is jobban szétesve lásson.  A hajamba markolok, majd ismét lehúzok egy tequilát, csak körítés nélkül. - De neked nincs semmi olyan nyomorod, hogy elkísérsz egy ismerőst játszóházba, ahol végül pánikrohamot kapsz, majd este harminc percig sírsz a fürdőben. Ez nem olyasmi, amit csak úgy rádobsz az emberedre. Jobbat érdemel.
Megtörlöm ismét az arcom, majd szipogok egyet, mielőtt még felhúznám a lábaim magam alá. Inkább rágyújtok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781665#post781665][b]Kreßler Stella - 2019.11.24. 11:59[/b][/url]

Csak megforgattam a szemeim a tényre, hogy ő most aztán nem a rendes nő a felhozatalban. Ha nem mondta is ez lett volna a kommunikálása rám. Nem értünk eget, de pont ez a szép a világban, nem is kell ahhoz, hogy szeress valakit vagy le tudj ülni és segíteni neki. Mondjuk nem minden egyet nem értés végződik jól, de a másik oldalt most hagyjuk is.
- Én ezt jól ismerem, ha nem is úgy néz ki. Sosem volt hely, amire közöltem, hogy most haza megyek. Rossz emlékek kötöttek anya házához, még otthon volt. Dávidnál vendég voltam, a társasházban is, Eriknél sosem jártam, Ezra meg...Ezra - soroltam fel a régebbi lényeges pontokat, aztán csak megpiszkáltam egy poháralátétet, meg kapargattam kicsit az új karmaimmal mielőtt megint rá néztem. - Nem házban lehetsz csak otthon, nekem az is elég, hogy valahol ott vagyok, ahol Gabe vagy a cicák. Nem nyál, csak biztonság. Szeretem - néztem rá, mert szerintem ha eddig nem tudta vagy nem is akarta, nem olyan, amit ne értene. Nem helyhez ragaszkodunk szerintem, még azok sem, akik állítják.
- Csak nehezen alkalmazkodnak ismeretlenhez, ők annyira hasonlóak. Például itt van Cel meg én, nekem ő a legjobb barátnőm, mégis szerintem jobban hasonlítanak mondjuk Majával. De ez sosem volt baj, nem mindentől boldog, amit én máshogy gondolok, ki is mutatja, de ettől még szeret. Itt mindenki egy kicsit ilyen, persze észre se veszik, ha odaszúrtak - vontam vállat, majd inkább a poharam kezdtem fixírozni. Nem vagyok védőügyvéd, az másra hárul, és feltétlen békemadárka sem, viszont szerintem itt a lányok bután viselkednek, ő meg nagyon magára veheti. Mondjuk azt hiszem másért vagyunk itt.
- Dehogy vagy katasztrófa - ingattam is meg a fejem. Vagy ez esetben én is, erről meg hallani sem akarok. Pedig meredekeket tudok lépni, és még hangos panasz nem volt rám.
- A játszóháztól? Pánikroham? - Ez olyan, mint félni a bohócoktól? Azok elég rondák mondjuk, de a kis, színes labdamedence miért? Nem tud úszni? - Miért vagy itt igazából, Ginny?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=782022#post782022][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.11.28. 14:59[/b][/url]

Stella nem mond hülyeséget azzal, hogy az otthon nem csak egy hely lehet. Nekem sosem volt ilyen, még tán Lisse és a kávézó állt ehhez legközelebb. Mert itt nőttem fel, itt tanított apa zongorázni, hegedülni, itt raktam le a csellót azért, hogy elmehessek egy Green Day koncertre. De egy ideje nem érzem itt sem úgy, hogy ide tartozom, hogy kellek ide, mint nyári napfény a bimbózó virágnak. Csak azt, hogy itt a családom, jó a hangulat, nem kell tartanom tőle, hogy majd kinevetnek, ha hibázom.
Viszont... Bendével valahogy minden más, ő tudom hogy elfogad, támogat, tényleg csak jót akar nekem... Még ha nem is lehet mindig mellettem, elfoglalt, van egy élete, amibe én csak úgy belecsöppentem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e igent mondanom neki. Ő beleszeretett anno egy lányba, akinek én voltam az arca, talán részben a jelleme is, de... az a lány nem létezik.
- Engem nem zavar, hogy olyanok, amilyenek - közlöm nyugodtan, mert az sem biztos jelen pillanatban, hogy még valaha látom őket. Inkább csak iszom még egy shotot, mielőtt a pultra meredve mesélni kezdenék.
- Oh, dehogynem - nyelek nagyot, hogy letudjam a gombócot a torkomban. Bár lehet, hogy ez már csak az alkohol, ami nagyon szívesen visszajönne jelen pillanatban.
- Aha, gyerekkoromban molesztált egy bohóc a labdamedencében - közlöm halál komolyan, de aztán csak megrázom a fejemet, semmi ilyesmiről nincsen szó, nem is lesz. - Nem is annyira a játszóház, inkább... a gyerekek miatt.
Mivel a kezem elkezd tényleg nagyon fájni, meg már vérzik az ujjbegyem, inkább csak az ölembe tolom a kezeim és nem csinálok semmit, kibámulva az ablakon. Anyám nincs a közelben, ezt még ellenőrzöm, mielőtt megnyalnám a szám. Soha, senki nem tudta.
- Pár évvel ezelőtt... voltam egy fesztiválon az akkori barátnőmmel. Eléggé berúgtunk, én meg felszedtem az egyik zenekari tagot egy estére. Ő ezen tökre kiakadt és szakítottunk, én meg felszedtem egy másik lányt - Hú, milyen segge volt annak a csajnak. Tényleg nagyon csinos volt, meg okos is, én is szakítottam volna magammal akkor. - Vele akkor szakítottunk, mikor kiderült, hogy terhes  vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=782745#post782745][b]Kreßler Stella - 2019.12.08. 21:34[/b][/url]

Nem tudom miért és honnan ömlött belőlem ennyi bölcsesség. Rendesen olyan voltam, mint aki a nagyinál nem csak likőrből, de valami másból is feltankolt. Kicserélték a fejünket még ültünk egymás mellett és arról beszélgettünk... inkább hagyjuk miről. A kedves mamám nagyvilági és szabados, olyan dolgokat is kérdez, amit szerintem még a saját anyukám vagy apám se tenne. Még a lányoknál is van aki belepirulna! Szóval a mama rám ragadt és csak csipogok itt.
- Senkit, ettől lesznek Ők olyanok, mint Ők - vontam picit a vállamon, mert tuti a többiek és én sem hisszük, hogy rossz szándéka lenne, vagy most utálna ott bárkit. De érzem, hogy nem stimmel, és azzal, hogy engem hívott többet mondott, mint kellett volna. Mármint én azért nem vagyok a legjobb emberbaráti szeretetosztó, különösen kedveskedő vagy édes se mindig, mégis itt vagyok. Valamiért. A tequilán túl, ami tényleg nagyon jó és megvett kilóra. Még ha Gabe el is tüntette az ártáblám.
- A bohócoknál csak egy rosszabb van, a bűvészek. Azok tényleg taperolósak - mutogattam is sokatmondóan még a pohárral a kezemben, ami már üres lett. Na azokhoz nekem is volt szerencsém. Voltam vagy 15 és megfogta a fenekem! Na ez molesztálás, de mindegy is, térjünk vissza oda, hogy... gyerekek? Eh. Most nem akarok ünneprontó lenni, de ezen én már átestem, ha a lányok piszkálnák nem leszerelhetetlenek. Nekem is mondtak ezt-azt, de lévén nem akartam beszélni miértekről, elmúlt.
- Gyerekek? - kérdeztem vissza azért, de inkább elhallgatva ittam még egyet, ahogy lassan figyeltem mit is mesél el nekem. Most már nem csak kíváncsi voltam, de olyan rossz érzésem is lett a hangsúlytól, amivel mesélni kezdett nekem. Volt benne valami rossz előjel.
- Mi? Mármint... ez valami rossz matek, nem akarok tökre nagyon lelombozó lenni, de két lánynak nem lesz gyereke, néha még pasinak meg csajnak se - azt hagyjuk ez egyáltalán miért van meg nekem ilyen jól - vagy valahol elvesztettem a fonalat. De wow, volt egy kisbabád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=783217#post783217][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.12.12. 11:47[/b][/url]

Nem teljesen értem fairnek, hogy ők bármit megúszhatnak, míg én a máglyán kell megégjek csak azért, mert ezt vagy azt tettem életem során, ilyen, vagy olyan hozzáállásom volt dolgokhoz. De nem szólok bele, mert attól nem lesz jobb senkinek, inkább csak bólintok rá. Legalább a tequila jót tesz a lelkemnek, le is boritok a torkom egy újabb pohárral.
- Velük még nem volt dolgom, hála az istennek - testen össze a két kezem, de aztán megszédülök egy pillanatra, meg I kapaszkodom a pult szélében, hogy ne baszódjak le onnan csak úgy. Senkinek nem lenne jó.
Lassan úgy tűnt, eljutok odáig, hogy kinyögjem, hogy mi is a bajom, de ő nem érti, hogy mi bajom a gyerekekkel. Így kénytelen vagyok felszabni azt a sebet, amit őrizgetek évek óta törés és említés nélkül, hogy letisztázzam.
- Nem, tényleg nem. De a zenekaros hookupom pasi volt. Igor. Ha egész pontos akarok lenni - tör fel a torkomból egy halk sipítás, ahogy a hajamba markolok. Nem akarok erről beszélni, nem akarok gondolni rá. Érzem hogy legördül egy könnycsepp, ahogy elkezdek bólogatni, a kezembe törlöm a szemeim.
- Volt. Elvetéltem - hüppögtem fel hangosan, ismét az arcom törölgetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=785932#post785932][b]Kreßler Stella - 2019.12.26. 16:08[/b][/url]

A tequila egyik legjobb tulajdonsága a teleportáció. Ha szuperhős lennék ezt tutira szeretném, nem ezt a fogyatékos hoppanálást meg a rühes, büdös kandallókba állást. A hánytatós repülős izét el is felejtettem, de az se jó. A másik szuperképességnek meg a tequilagyomrot szeretném. Szét meg össze adnám, ha annyit ihatnék, amennyit nem szégyellek. Bár ez már most is nagy pipa, csak nem teleportál haza az este, amit meg tökre sajnálnék.
- Én  azt hittem vicces segédnek menni, de a fura hajú csávó többet simogatott engem, mint nézett a közönségre. Hamar nem volt tovább önként jelentkezője, eh - grimaszoltam látványosan és inkább az újra megtöltött pohárkámra koncentráltam, jobb volt ez így mindenkinek. Kivéve persze Ginnyt, rajta láttam, hogy semmi nem oké, de nem találtam értelmét. Vannak fóbiáik az embereknek, ha meg gyerekek itt van Gabe is. Szerintem ő se viseli jól a sok dolgot, amit a családosok felé borogatnak a környékünkön, jelenleg mondjuk Bence. Vagy Ward, pedig ő még csak lesz! De nem teszem szóvá, úgy érzem ehhez nincs közöm, vagy nem tudnék vele mit kezdeni leginkább, fura ez, de ha nem veszem észre, nincs, igaz?
- Mi? - néztem rá megakadva. Én is tudom mit jelent az egy meg egy az három, de ez most több olyan infót is hozott, amit viszont nem tudok vagy sikerült elsőre teljesen megérteni. - Mi? Mármint. Igortól lett egy gyereked? - akadtam meg megint, azaz a fogalmazásom szerencsétlen volt tekintve mivel zárta végül a történetet, így javítottam is magam. - Vagyis volt, de... ezt tudja valaki?
A kérdésem kivételesen nem az az erőszakos volt, inkább érdeklődő aztán láttam rajta is, hogy elcsúszik mint parti után a sminkem, így kicsit megemelkedve hajoltam felé, hogy átöleljem. Undi volt ez az egész, és kicsit kétségbeejtő. Fogalmam sincs mit gondolhat vagy érezhet, sosem jártam ilyen cipőben. lehet nem is tudnék, de ezzel egyedül lenni biztos hogy nem jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=786712#post786712][b]Mitzinger-Yazel Frances - 2019.12.29. 18:27[/b][/url]

Nem mindig értem a bohócokat, előadókat, bűvészeket, bármelyiket. Vannak nagyon betegek, akiken rendesen látod, hogy valami nem oké velük és csak össze akarnak fogdozni. Nekem ritkán volt dolgom ilyenekkel, de akkor nagyon betegek voltak, az egyik pl a VIP-ben érezte teljes jogának, hogy a szoknyám alá nyúljon.
Nem csak én vagyok kiakadva, már láttam Stellán is látom, hogy kezdi összerakni a képet, hogyan is lehetett, hogy két nő között sikerült összehoznom egy gyereket. Mert nem szeplőtlen fogantatás volt, ebben biztos vagyok, ehhez nem éltem elég szent életmódot, akárhogy is nézem.
- Ühm. Akkoriban nem figyeltem kb semmire, csak hogy legyen egy jó estém - vonom meg a vállamat, akkoriban nem is tűnt ez gondnak, csak akkor akartam változtatni, mikor kiderült a baba. De akkor már azt hiszem, hogy el voltam ezzel késve, egyszerűen nem úgy alakult semmi, ahogy én azt terveztem. És ez még most is rendesen fáj, szinte szaggat odabent.
A kérdésre csak megrázom a fejemet, az arcom a kezeimbe temetve, ahogy érzem, hogy felszakad a torkomból a sírás.
- Nem. Dehogy. Úgysem értenék meg, nekem nem kell az ítélkezés, épp eléggé... utálom magam miatta. - Mert nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Stella átölel, én meg csak a vállának vetem magam, megölelve, de figyelek, minden mozdulatra, nem akarom bántani. Egyszerűen fáj. - Nem mertem elmondani. Senkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=787431#post787431][b]Kreßler Stella - 2020.01.03. 20:37[/b][/url]

Szerintem a világon senki sem szent, azok a lányok sem, akik ha klasszikusan nézzük is, ártatlanok. Vagy van egy gyűrűjük, amire ráfoghatják minden kételkedésük, félelmük és szülői vagy társadalmi nyomásuk. Nem vagyok buta, pontosan ismerem és látom ezt, egyszerűen szerencsére nekem ez kimaradt. Nyilván az én múltam sem kéne büszkeség legyen, lehet nem mindent kellett volna így csinálni, de nem bánom, hogy mire eltaláltam Gabehez tudtam, hogy merre van az arra, és tudtam, hogy mit keressek, aminél semerre nincs tovább, mert így tökéletes. Emberileg is szeretem azt,amilyen, ez nem csak kémia. És én azt hittem múlt hétig, a környezetemben mindenki ilyen. Aztán hirtelen eltűnt Gin, én meg lestem, mit néztem be. Azt hiszem semmit és közben mindent.
- Én nem ítéllek el, nekem is vannak fura baleseteim - néztem el grimaszolva magam mellé, majd vissza rá. Van aminél ma sem értem magam, már a próbálkozási kísérletem sem. Nyeltem is egy nagyobbat a sztorira, mert ahogy összeraktam éreztem vele, helyette vagy ahogy tetszik azt a görcsös rosszat a gyomromban. Nem cserélnék vele.
- Miii, dehogy, nem így értettem - nyúltam is a keze felé először, hogy elhúzhassam az arca elől és lásson belőlem valamit, aztán csak feltehénkedtem a székre meg kicsit a pultra, hogy átölelhessem a holland csajszit, mert ez nem úgy működik, hogy csak nézek ki a fejemből és hagyom ennyiben. - Shh, nincs baj, nézz ide. Sok dolgot reagálnak...unk, néha én is túl. Nem szeretünk nem tudni és azt se, ha valami, amit szeretünk olyan rosszul áll. Azt látták, hogy Igor van és eltűntél. Mérgesek, mert azt hitték olyan lány vagy, mint az elhagyósok - mondtam el nagy sóhajjal, de ez egészen más. Egy ilyennel, főleg, hogy ez aztán tényleg nem olyan, amit Ginny akart volna, egész más a fekvése. Igazából nem tudom mit tennék a helyében, hogy reagálnék. Talán most kéne hálát adnom, hogy sosem voltam vagy lehettem hasonló esetben a helyében. Van, hogy valami pozitív lesz hirtelen.
- Sajnálom, nagyon sajnálom ami történt - szorítottam meg még egyszer szomorúan hajolva hozzá közel és megsimogatva a hátát. Nem azért kérdezgettem, hogy ennyire megbolygassak mindent.