A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Két nap. Két nap telt el mióta elküldtem Arie-nak Niamey-t a levéllel, hogy legyen már szíves kitolni Walesbe a seggét, mert unatkozom - és ez nagyon fontos szempont - és lássa már hogy miféle fán terem is ez a Walesi rezervátum. Úgy tudom, nem olyan jól felszerelt, mint a Romániai, de az elemi mágusok nagyon értik a dolgukat, úgyhogy én nyugodt szívvel mondhatnám azt, hogy egy szinten vannak.
Tehát két nap. Két napja ülök a seggemen, csinálom a magizoológus helyett a kibaszott papírmunkáját, mert mint mindenhol itt is van ilyen, és nagyon is szükséges megírni őket, mert ha nem, jön a Minisztérium és bekopog, hogy mi a pálya? Különleges alkalom amiért megengedték, hogy egy ismerősöm és/vagy barátom kijöjjön hozzám. Nem meglepő, az igazgató élne-halna azért, ha itt maradnék, mint dimágus és segíteném a rezervátum működését, ám meg kell mondanom egyelőre, nincs különösebb oka annak, hogy itt maradjak. A szobatársam kurva idegesítő, nem véletlen beszéltem meg az igazgatóval, hogy amíg Arie itt lesz, addig mi a városban leszünk, maximum mutogatni jövök ide, mint egy turistacsoport vezető. Rábólintott, és meglepődtem, de megkönnyebbülést éreztem, amikor tisztázva lett. Azért ott már tényleg kell lennie valaminek, ha egy olyan ember, akit majdnem mindenki ki nem állhat, simán rábólint arra, hogy az egyik tanonckája lelép pár napra. Mert sajnos - és gyűlölöm ezt, utálom bevallani, gusztustalan -, de én itt senki nem vagyok, hiába vagyok legiliemntor, hiába tudok még ezzel is segíteni a dolgozóknak; ülj le, és írd meg a beszámolót. Megírom, te fasz... majd.
Mosolyogva, a pennát a papírlapokra hányva tolom hátra a széket, ami hangosan csúszik a kemény fapadlón. Cortez rögtön felemeli a fejét, majd lábam mellett csusszan ki boldogan a folyosóra.
- Takarodjunk, mert ha jól számolok Frank mindjárt itt lehet - karórámra sandítok, ahogy becsukom magam mögött az ajtót. - Niamey ennyire nem türelmes típus, úgyhogy bármikor betoppanhat a haverunk - vigyorgok rá Cortezre, aki összeszűkülő macskaszemeit emeli rám, és tudom, hogy tudja mire gondolok. Bizony Chleo is jönni fog Arie-val, aminek Cortez nem örül, Niamey főleg nem fog örülni, ha visszaér, én meg imádom ezeket a helyzeteket.
Komótosan lépkedve indulok el a szobánk felé, ahol összeszedek pár cuccot, egy táskába gyűröm azokat, majd sietős léptekkel indulok el a rezervátum hopp-pontja felé. Közöltem Frankkel, hogy ide jöjjön, és ez a leggyorsabb megoldás. A kandallóval szemben támasztom hátamat az egyik tartóoszlopnak, cigarettámat türelmesen meggyújtom, fejemet hátradöntöm, az oszlopnak támasztom, amíg várom haverom érkeztét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=775703#post775703][b]Denis A. Brightmore - 2019.09.28. 10:36[/b][/url]

Két nap. Két nap telt el mióta elküldtem Arie-nak Niamey-t a levéllel, hogy legyen már szíves kitolni Walesbe a seggét, mert unatkozom - és ez nagyon fontos szempont - és lássa már hogy miféle fán terem is ez a Walesi rezervátum. Úgy tudom, nem olyan jól felszerelt, mint a Romániai, de az elemi mágusok nagyon értik a dolgukat, úgyhogy én nyugodt szívvel mondhatnám azt, hogy egy szinten vannak.
Tehát két nap. Két napja ülök a seggemen, csinálom a magizoológus helyett a kibaszott papírmunkáját, mert mint mindenhol itt is van ilyen, és nagyon is szükséges megírni őket, mert ha nem, jön a Minisztérium és bekopog, hogy mi a pálya? Különleges alkalom amiért megengedték, hogy egy ismerősöm és/vagy barátom kijöjjön hozzám. Nem meglepő, az igazgató élne-halna azért, ha itt maradnék, mint dimágus és segíteném a rezervátum működését, ám meg kell mondanom egyelőre, nincs különösebb oka annak, hogy itt maradjak. A szobatársam kurva idegesítő, nem véletlen beszéltem meg az igazgatóval, hogy amíg Arie itt lesz, addig mi a városban leszünk, maximum mutogatni jövök ide, mint egy turistacsoport vezető. Rábólintott, és meglepődtem, de megkönnyebbülést éreztem, amikor tisztázva lett. Azért ott már tényleg kell lennie valaminek, ha egy olyan ember, akit majdnem mindenki ki nem állhat, simán rábólint arra, hogy az egyik tanonckája lelép pár napra. Mert sajnos - és gyűlölöm ezt, utálom bevallani, gusztustalan -, de én itt senki nem vagyok, hiába vagyok legiliemntor, hiába tudok még ezzel is segíteni a dolgozóknak; ülj le, és írd meg a beszámolót. Megírom, te fasz... majd.
Mosolyogva, a pennát a papírlapokra hányva tolom hátra a széket, ami hangosan csúszik a kemény fapadlón. Cortez rögtön felemeli a fejét, majd lábam mellett csusszan ki boldogan a folyosóra.
- Takarodjunk, mert ha jól számolok Frank mindjárt itt lehet - karórámra sandítok, ahogy becsukom magam mögött az ajtót. - Niamey ennyire nem türelmes típus, úgyhogy bármikor betoppanhat a haverunk - vigyorgok rá Cortezre, aki összeszűkülő macskaszemeit emeli rám, és tudom, hogy tudja mire gondolok. Bizony Chleo is jönni fog Arie-val, aminek Cortez nem örül, Niamey főleg nem fog örülni, ha visszaér, én meg imádom ezeket a helyzeteket.
Komótosan lépkedve indulok el a szobánk felé, ahol összeszedek pár cuccot, egy táskába gyűröm azokat, majd sietős léptekkel indulok el a rezervátum hopp-pontja felé. Közöltem Frankkel, hogy ide jöjjön, és ez a leggyorsabb megoldás. A kandallóval szemben támasztom hátamat az egyik tartóoszlopnak, cigarettámat türelmesen meggyújtom, fejemet hátradöntöm, az oszlopnak támasztom, amíg várom haverom érkeztét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776189#post776189][b]Frank Arie Martin - 2019.09.30. 19:07[/b][/url]

Tisztelem Brightmore minden állatát, de azért most finoman bekaphatja, hogy éppen akkor, amikor hajnalban a legszebb álmomat álmodom jelenik meg az óriási madara az ablakomban. Mivel jó idő volt éjjel, persze, hogy nyitva volt az ablak, Niamey pedig nem ismeri a párkányhatár fogalmát, így amikor te arra kelsz, hajnali nééééégy órakor, hogy valaki néz, de tudod, hogy egyedül vagy, eleve beparázol.
Aztán azért hajt a kíváncsiság, meg, hogy kicsit megnyugodjál, hogy nincs akkora vész, nincs is ott semmi, csak hülyeséget álmodtál, akkor jön a második felvonás, hogy kinyitod a szemed, és egy hatalmas madár, hatalmas csőre és hatalmas szemei néznek rád. Aztán azt hiszed, hogy álmodban keltél fel, visszacsukod a szemed, és akkor rád vijjog, te meg ordítva ugrasz ki az ágyból.
Vagyis, csak ugranál, mert az éjjel azért szépet álmodtál egy szép lánnyal, és annyira bele vagy már gabalyodva a saját takaródba, hogy nem tudsz felkelni, csak szó szerint, leesni az ágyról, de úgy, hogy a lábad azért fent marad, te meg pofával előre érkezel a földre, és akkor adj hálát a lélekjelenlétednek, hogy az arcodat ösztönösen védted, így az nem sérül, csak a mellkasod, és első gondolatod az, hogy a széttört bordáid átfúrták a szíved, a tüdőd, és olyan mindegy már minden, nem zavar már a reggeli merevedés sem, mert halott vagy. Majd mire rád találnak, addigra úgyse lesz már belőled sok, mert Niamey úgyis felzabál. Tökéletes jövőkép egy tökéletlen ember számára.
Aztán persze nem halok meg, mert miért is lenne ilyen könnyű a dolgom, és Niamey se zabálhat fel csak úgy. Nem. Én, Frank Arie Martin, mint egy szerencsétlen nyomorult, félig a földön, lábaim az ágyon, fenekem az égnek meredve, nyögök, és próbálom eldönteni, hogy akkor most felfelé vagy lefelé jobb-e haladni, és ebbe a pillanatnyi gondolkodási időbe érkezik a megmentőm, Chleo, aki felüget a hátamon, ami alig megalázó, és néz szembe Niamey-jel, a levgőt rezegtetve a madár hangját utánzó visítást mímelve. Azt hittem, maga a tény, hogy nyomorult vagyok, nem lehet már kínosabb, de a fenekemen egyensúlyozó Chleo azért tesz róla. Köszi, édes vagy.
Ezek után, látva, hogy szerencsétlen Denisnek milyen életképtelen barátai vannak, csak kicsit szivat meg a levél megszerzésével, így majdnem, hogy barátok leszünk, de legalább semmiképpen sem ellenségek, és Chleo is életben van, bár egyszer a kis szőrpamacs vészesen közel került a csőréhez. De szerintem rájött, hogy túl hangos, túl idegesítő, és nagyon kevés rajta a hús, így inkább csak elengedte.
Szóval ez az előzménye annak, hogy most itt vagyok, a csempészett itallal a táskámban, felhorzsolt állal - a nagy része azért ép maradt -, napszemüvegben, mint valami igazi maffiózó, és lépek ki a csodás rezervátumban. Ennyi átszállással se hoppanáltam még, nem nem is fogok.
- Eljössz kicsit az asszonytól, és máris kiderül, hogy meleg vagy?
Teszem fel a kérdést, hogy ne azt kérdezze tőlem, milyen volt Niamey érkezése, és hogy mennyire ment zökkenőmentesen a dolog. Mert ha kell, akkor persze kitör belőlem a “bazd meg a hülye ötleteidet!” rész is, és nagyon nem kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776199#post776199][b]Denis A. Brightmore - 2019.09.30. 19:35[/b][/url]

A levél rövid volt és lényegre törő. Baszki, még azt is beleírtam, hogy esélye sincs, mert Niamey addig nem jön vissza hozzám, amíg nem látja, hogy Arie elindul a hopponálási pont felé minden cuccával. Táskám a lábamnál huppan, Cortez a nyakamban foglalja el méltó helyét, és szinte érzem a belőle áradó vibráló feszültséget, mintha tudná, hogy ki fog jönni. És valószínűleg érzi is, hogy egy olyan személy, akit ki nem állhat, és itt most nem Frankre gondolok. Niamey napok múlva ér csak vissza, így Cortez nem számíthat még jó ideig a védelmére, mint ahogy eddig mindennap számított rá és meg is kapta. Na igen, nem véletlen él még az én drága elemi állatom, mert Niamey állandóan ott volt és kimentette a szarból, amikor a többi és sokkal nagyobb elemi állat éppen azon volt, hogy véletlen meghaljon. De madaramnak hála ez nem történt meg.
Türelmetlenül sandítok órámra, mélyet szívok blázomból, majd ismét az órára pillantok. A másodpercek, mintha csak vánszorognának, és elképzelésem sincs mégis mi a faszom tarthat eddig. 14:01 és Frank sehol, én pedig érzem magamon a pillantásokat, mert itt túl gyorsan terjednek a hírek a dolgozók között. Nem olyan, mint egy falu, hanem sokkal rosszabb, mert amint megkaptam a szabadságomat, kezet ráztam az igazgatóval, már mindenki tudta, hogy az egyik kis semmitérő tanonc elmehet két napra minden ok nélkül. Az mondjuk ne érdekeljen senkit, hogy ez alatt a kilenc nap alatt kétszer annyit dolgoztam, mind terepen, mind az irodában, mint ők az eddig eltöltött itteni éveik alatt, mert ugye ez kurvára nem fontos és ezzel senkinek nem kell foglalkozni.
Cigarettámat kiveszem ajkaim közül, miután mélyet szívtam belőle, a füst az ég felé száll, amikor meghallom Frank hangját. Szám szegletébe biggyesztem a cigit, majd kegyetlen mosolyomat felé küldve lököm el magam a faltól, felveszem a táskámat, és indulok meg felé.
- Niamey-jel jól kijöttetek? - hunyorogva nézem Frank állát, de a vigyoromat lehetetlen nem észrevenni közben, és nagyon-nagyon rákérdeznék, de úgy vagyok vele, hogy jobb, ha nem tudom. Lehet az egyik domina, akit éppen sikerült összeszednie túlságosan ledominálta, és ezek pontosan olyan részletek és információk, amiket nem akarok tudni. Tartsa meg magának, és ha kell dobjon már nekem egy telefonszámot.
- Az a meleg, aki egy levél miatt átutazza fél Európát - nevetek fel hangosan, ahogy elindulok felé, és vállára téve kezemet fordítom vissza a hopp-pont felé. - Megyünk tovább, haverom, ne örülj. Foglaltam nekünk KÜLÖN szobát egy hotelben, szóval ne bomolj, de éjszaka átjöhetsz - kacsintok rá szemtelenül, majd cigarettámat kiköpve égetem el a levegőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776301#post776301][b]Frank Arie Martin - 2019.10.01. 10:09[/b][/url]

- Csodálatos volt. Életem nője.
Nem, hazudok, mert nem volt az, nem az, és nem is lesz soha az. Az államon a seb rendes lekezelésére se volt időm, mert inkább jöttem, minthogy komolyabb bajom essen még, amiért nem iparkodom. Nem kell nekem itt a feszkó. Meg a sebek, mert lehet, hogy macsósabbá tesznek, de nem értékelem.
- Nem a levél miatt jöttem.
Mondom teljes nyugalomban, mert valóban ez történt. Jöttem volna, de nem biztos, hogy olyan tempóban, hogy csak mindent odadobok Alexnek, hogy oldja meg, aztán én meg majd jövök, hanem szépen kényelmesen átadtam volna neki a dolgokat. Mégis, jó érzés itt lenni, jó érzés, hogy engem hívott, és jó érzés, hogy egyben van, mégiscsak a haverom.
- Nem kell itt kiemelgetni, hogy csak az ágyakat kell összetolni.
Vigyorgok rá, hogy még kicsit égessem a fejét. Az a meleg, aki ennyire nagyon hangoztatja, hogy nem meleg. Mi tudjuk, hogy nem vagyunk azok, de a kollégái egészen biztosan nem, így hát aztán csak még adok neki egy kis löketet, hogy érezze a törődést, meg azt, hogy egy kicsit pletyka legyen úgy is, hogy közben nincs is itt.
- Veled ellentétben, nincs hiányom.
Jelentem ki kényelmesen, miközben megtorpanunk a hopp pont előtt, és érzem, ahogy Chleo a nyakamon közelebb araszol Cortezhez. Nem tesz szerencsére semmit, csak nézi őt, aztán egy váratlan pillanatban úgy dönt, hogy inkább bemászik a mellkasomhoz, én meg az apró tappancsok hirtelen jött érintésével nem számolva felnyögök. A mellkasom is tiszta folt, mert akkorát sikerült esnem az ágyról.
- Na és milyen kis fogadóban rejtőzünk el a világ elől, nyuszikám?
Pillantok oldalasan egy mocskos és szemét mosoly kíséretében Denisre, mert igazán megérdemli, hogy ennyire nagyon kedves vagyok vele. Mindent, amit Niamey tett, rajta bosszulok meg most így szóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776339#post776339][b]Denis A. Brightmore - 2019.10.01. 16:14[/b][/url]

- Akiket eddig összeszedtél, vele jártál a legjobban - nevetek fel önfeledten. Kérdezhetném, hogy miért mondd ilyet Niamey olyan aranyos és kedves, de ez nem lenne igaz, ámbár mellette szóljon, hogy embert még nem bántott, és pont nem hiszem, hogy Arie-val kezdi, de ezt magyarázd el egy olyan embernek, akinek az elemi állata állandóan teszi-veszi magát neki, és bármelyik pillanatban vacsi lehet belőle, ha túlfeszíti a húrt. Szóval annyira nem jöttek ki jól, de legalább a levelet megkapta és végül is itt van, hogy kimentsem az unalom által ásott kibaszott mély gödörből. Már második napja görnyedek a papírok felett és második napja nem láttam a magizoológust, akinek elvileg dolgozom. Mondjuk nem is baj, mert tenyérbemászó képe van, és inkább a dolgozóktól tanultam eddig, mintsem tőle.
- Valóban? - emelkedik meg szemem a hopp-pont előtt. - Hát mi miatt? Valld be, hogy hiányoztam, Frank, nem kell a rizsa - ámbár csak kilenc nap telt el, de én úgy érzem, mintha kilenc évet lehúztam volna már itt, mert baszki, nagyon fárasztó mindenkinek megfelelni, és teljesíteni azt, amit a nyakadba varrnak reggelente, amikor a csipa még lóg a szemedből.
- Ah, pedig reméltem, hogy tovább tart rájönnöd - forgatom meg szemeimet látványosan. - Tudod, hogy szeretem húzni az agyad édesem - simítom meg vállát akár egy fogyatékos, mert hallom a visító gondolatokat a hátunk mögül, amik végre eltituláltak melegnek. A gyűrű helyére sokan - leginkább nők - rákérdeztek, de soha nem adtam választ, és most kérem, már nem is kell, mert végre megtudják; az újonc hiperszexi tanonc bizony meleg. - Nehogy szívinfarktust kapj, csak néznek minket és imádom ezt - mosolyogva tekintek előre felé, mintha lenne ott valami különleges, direkt nem tekintek Arie-ra, mert az túl feltűnő lenne.
- Itt a cím, ott tala - lépek be a már táskámban lévő Cortezzel a szép ívesen kidolgozott kandallószerű tököm tudja mibe, hogy végül a hotellel szembeni - érdekes - sikátorban kössek ki, és megvárjam Arie-t, aki végre csatlakozik hozzám. - Pf, azért mert végig dugod a tanulókat még nem leszel kielégítve - veregetem meg vállát egy kegyetlen mosoly mellett, majd indulok el a hotel irányába, ami szerencsére elég mágusbarát, csak a megfelelő jelszót kell mondani hozzá, innen is kösz, idegesítő szobatárs.
- Ebben, kérlek - mutatok az öt csillagos hotel felé drámaian. - Remélem megfelel a formás seggednek - teszem óvatosan vállamra táskámat, mert most kivételesen nem felejtettem el, hogy Cortez benne van, majd megvárva, amíg Arie mellém ér indulok el ismét a bejárat felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776351#post776351][b]Frank Arie Martin - 2019.10.01. 17:24[/b][/url]

Szeretnék ellenkezni vele, hogy azért nem így van, de eléggé tartok tőle, hogy mondjuk Niamey fülébe jut, és tényleg megesz, csak előtte nem halok meg, hanem mondjuk végignézem, ahogy lerágja a lábaimat meg a kezeimet. Oké, nem kellene több krimit olvasnom, mert kezdek totálisan becsavarodni. Helyette inkább csak  mondjuk alhatnék, vagy kitanulhatnék még egy szakmát, ez a szakács, meg pizzamester jó mulatság volt, aztán a muglik itt riogatják egymást, hogy megszűnik az okj-s képzés, még most kell jelentkezni olcsón vagy ingyen okj-ra, hogy szakmát tanulj. Mondjuk nekem még van egy ingyenes helyem, szóval simán csak meg kéne találni, hogy mi érdekel még. Vagy mondjuk a vendéglátáson belül maradni, és valamit még mellécsapni. De ezen nem most kellene agyalnom, amikor Denis Brightmore a fejemben mászkál és a külvilágban meg flörtölget velem.
~ Te egy seggfej vagy.~
Közlöm vele teljesen nyugodtan fejben, miközben kicsit sem húzódok el tőle, sőt, kezem a hátára teszem, és megsimogatom. Többet ne várjon el tőlem, mert hát szerethetem bármennyire is, ő egy férfi, akinek felesége van. Ez a két ok pedig bőven elég, hogy miért ne. Igazából már maga a tény, hogy férfi is bőven elég, de én tisztelem a házasság szentségét, akkor is, ha nekik ez csak egy rövid lejáratú szerződés, és semmi több. Bár csak egy hülye hiszi el nekik, hogy ez nem több, mert de, az.
- Rendben nyuszi, ott találkozunk.
Az udvarias férfi előremegy, vagy nem tudom, hogy ő most akkor a nő-e a kapcsolatunkban. Mindegy, elindul, én pedig megforgatom a szemem, mielőtt hátrafordulnék, és búcsút intenék a nézőközösségnek. Na ide se kell sűrűn mennem. Nincsenek jó emlékeim amúgy sem a sárkányrezervátumokkal.
- Nem csak diákok.
Javítom ki, mert bizony, hogy nem csak, sőt. Elég változatos életkorral bír a mostani látogatói köröm, a legtöbbön én magam lepődtem meg a legjobban. Mintha csak mert hivatalosan is ki lett mondva, hogy nincs senkim, máris olyan lennék, akinek meg kell ápolni a lelkét, és aki mellékesen szexre vágyik. Én meg valahogy mindig egy nő alatt térek magamhoz. Ki érti ezt.
- Amúgy meg mitől gondolod, hogy nem vagyok kielégítve?
Érdeklődöm, miközben a reszketeg Chleo kidugja a fejét a pólóm nyakánál, és hideg orrát a nyakamnak nyomja. Egész úton félt, minden átszállásnál, én meg szorosan öleltem őt, hogy nem lesz semmi baj, és nem is lett.
- Hm. Te biztos, hogy engem akartál idehívni? Nekem nem áll olyan jól a csipkebugyi, mint a nejednek.
Persze azért elindulok utána, de tény, ami tény, eléggé furcsán érint ez, hogy éppen én. Megható. de aggodalomra okot adó is egyben.
- Hogyhogy elengedtek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776357#post776357][b]Denis A. Brightmore - 2019.10.01. 17:57[/b][/url]

Felnevetnék, azon, ami a fejében jár, és azon is, amit gátlástalanul küldd felém, de ugye mi most éppen egy nagyon szerelmes meleg pár vagyunk, így kapja be mindenki és megpróbálom visszafogni magam. Nem nevethetek azon, hogy azt hiszi Niamey tényleg elevenen felfalná, bár megfordult néha a fejemben, hogy azokat, akik idegesítenek csak elé dobom, azzal a felkiáltással "Vacsora!", de ugye nem tehetem meg, és hallottam már olyan pletykát, amiben bizton állították; márpedig Denis Albert Brightmore emberhússal is eteti a hárpiáját. Hogyne, még meg is szoktam neki párolni, hogy még jobban megmozgassa az ízlelőbimbóit.
Persze, mert ebben az egész helyzetben tényleg a feleség a legnagyobb probléma, Frank, baszod, megbontod az elmém az ilyen gondolatokkal, fejezd már be, hát mi van veled, ember? Ott meg kellett volna állnod, hogy férfi vagyok, nem pedig tovább vinni, hogy feleségem is van, aki éppen Párizsban issza a kávéját pár croissanttal és a húgommal az oldalán, tuti valami párizsi szerkóban és mondjuk... hm... fehér hajjal. Az olyan párizsos, el is tudom képzelni Cath-ről, hogyha Párizs, akkor megtiszteli egy teljesen más hajszínnel.
- Majd mesélhetsz, ha leültünk végre vedelni - kíváncsi vagyok mi történt Arie-val azóta, amióta nem beszéltünk, mert az utolsó információfoszlányom annyi, hogy szakított vele a nő, konkrétan szó nélkül, és elég szar lehetett, de valahogy soha nem volt alkalmunk ezt rendesen megbeszélni. Úgyhogy csináltam neki alkalmat. Nincs mit, Frank!
- Miért? Ki vagy? - sandítok oldalra, miközben elindulok az úton keresztül a hotel bejárata felé, ahol rögtön elénk áll a girnyó, akinek fülébe súgom a jelszót meg a nevemet, as szobaszámokat, végül elvéve tőlünk a csomagokat mutat a bár irányába. Bólintok neki egyet, zsebre dugott kézzel indulok el a bár felé.
- Honnan tudod, hogy áll neki? - vigyorgok rá vállam fölött szemtelenül, szemöldököm kicsit megemelkedik. - És igen, téged akartalak - volt már arról szó, hogy azt fantáziál Payne-ről, amit csak akar, mert ugye semmi nem változik attól még, hogy a feleségem lett, és ezek szerint nem is rest hasznosítani a fejében lévő kisfilmeket, bár ha ennyi csaja van, akkor mi a fasznak?
- Ebben a kemény kilenc napban, többet güriztem, mint akik évek óta ott basszák a rezet - vonom meg vállaimat, miközben belököm a bár ajtaját és elindulok egy hátsó box felé, ami körül senki nem ül. - És az igazgató szeretné, ha maradnék, szinte bármit megtenne érte - éééés ennyi. Más oka nemigen volt ennyire kedvesnek lenni, mert nem loptam be magát a szívembe azzal, hogy már az első nap nem istenítettem, mint a többi ott dolgozó. Ez a különbség, srácok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776368#post776368][b]Frank Arie Martin - 2019.10.01. 19:03[/b][/url]

- Nem panaszkodom.
Vonom meg a vállamat egyszerűen. Ariana után és Ophelia előtt nem volt senkim. Évekig kerestem a miérteket, nem tudtam megbízni senkiben, olykor-olykor volt egy lány, aki a második randiig eljutott, de tovább soha, senki. Nem ment. Mert összetörtem. Hogy most mi van? Vannak lányok. Olyan lányok, akikkel nem akarok tervezni, akiket nem akarok megbántani, akikkel minden könnyű. Vannak lányok, akikkel elszórakozunk, szexelünk, nevetünk, elköszönünk. De megint ott vagyok, ahol Ariana után voltam, hogy nem vagyok képes megbízni.
Hiányzik a szerelem érzete, hiányzik az, hogy szerelmes leszek. Ideig-óráig megvan a lány, és vannak olyanok, akik szinte plátói szinten a szerelmeim, de nem vagyok képes, nem tudom rávenni magam arra, hogy valóban elköteleződjek. Mert mi lesz? Jön valaki, jön valami, és vége. Megint elhagynak, és újra, és újra. Olykor már elgondolkozom azon, hogy talán Abigailnek kellene azt mondanom, hogy legyen enyém a gyereke, felnevelem vele, szép család leszünk, de amikor meglátom, sosem tudom kimondani. Mert arra az emberre, aki én vagyok jelenleg, nem lehet jövőt alapozni. Valljuk be, az élvhajhász mögött nincs más, csak egy megtört ember, aki a saját árnyékától is fél, mert nélküle magányossá válik. Miért nem omlottam össze teljesen? Azt hiszem, azért nem, mert ott van Chleo. Vigyáznom kell rá, és ő vigyáz rám. Mintha a gyermekem volna, mintha óvnom és védenem kellene őt. Ez is a helyzet. Miatta vagyok egyben, hogy ő ne szenvedjen. Az elemi mágia legjobb hozadéka ő volt. Ő a mindenem. A múltban csak Luna volt, de Luna most házas, babázik, nem fekhetek üveges tekintettel a kanapéján, mert megint volt egy nő, akire azt mondtam, hogy az igazi, hogy tökéletes. Végül neki lett igaza, amikor megmondta, hogy nem az, hogy vigyázzak. Igaza volt, de nem tudom, hogyan is állhatnék elé, hogy ezt megmondjam. Annyira kötöttem az ebet a karóhoz.
- A feleséged. Tudom, hogy nem csak papíron az. Én nem vagyok ebben az egészben benne, kívülről látlak titeket, és sok mindent látok.
A vendéglátás egyik legnagyobb előnye, hogy megtanulsz észrevenni apróságokat. Egy érintést, egy lábállást, egy tekintetet, egy sóhaj tökéletes jelentését. Én kívülről látom az embereket, a kapcsolatokat. Látok mindent. Szerelmeket kibontakozni, szíveket megszakadni, embereket, ahogy azt hazudják, hogy nincs baj, és a másik elhiszi, mégis szinte üvöltenek egy ölelésért vagy azért, hogy kimondhassák a fájdalmukat. Én figyelek és megértek mindent és mindenkit.
- Gondolom akkor ez a mi búcsúnk.
Elvégre miért ne maradna itt? Mindent megtesznek, hogy az övék legyen. Kiváló, amikor már fiatalon kapkodnak érted, de pont ilyenkor nem szabad, hogy elszaladjon veled a ló. Kicsit ki kell használni, de adni is kell cserébe. Leginkább magadat. Ő pedig eljött két napra velem, vagyis maradni fog. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz.
- Elmondod, hogy mi bánt?
Kérdezem csendesen, miután leadtuk a rendelésünket, és összefont ujjakkal nézek rá. Nem mást hívott, hanem engem. Egy olyan embert, akinek elmondhatott bármit, nem adta tovább. Nyilván most is ez fog következni. Elmondja, meghallgatom, talán tanácsot is adok neki, ha tudok. Chleo fészkelődik, a hasamhoz csúszik, és ott dorombolva húzza össze magát, hogy elaludjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=776931#post776931][b]Denis A. Brightmore - 2019.10.05. 12:00[/b][/url]

Csendben ülök le az asztalhoz. A pincér rögtön ugrik, és még ki sem mondtam mi kell - egy üveg whisky -, de már készségesen hozza, mintha erre várt volna egész életében. Arie és az ő kibaszott okfejtései fognak engem a sírba tenni egyszer. Még hogy nem csak papíron... de, Arie, csak papíron és ennek márciusban vége szakad. Ő megy balra, én megyek jobbra, ő éli az életet, amit megérdemel, én meg meghalok két sárkány kereszttüzében. Ha meghalhatnék. De ugye, nem tudok meghalni a tűztől. Még a kurva meghalás sem megy, baszki! Mi ez, ha nem kicseszés már, de tényleg?
Szóval Arie sok mindent lát, ahogy én is. Szeretem Payne-t, és sok időmbe telt bevallani magamnak, hogy mindkét nőt szeretem, de ez más. A Payne iránt érzett szerelmem valami olyan mély dolog lehet, hogy nem kérhetem tőle; horgonyozzon le mellettem, akinek bármelyik pillanatban felrobbanhat az agya, kiszámíthatatlan, és soha nem volt alkalmas arra, hogy tervezzenek vele. Önzőség lenne, és Cath az utolsó, akitől ezt elvárnám, hiába akarnám magam mellett tudni örökre. Mert azt akarom, hogy mindig mellettem maradjon, mindig engem szeressen, mindig engem lásson és akarjon. Olyan nagy kérés ez?
- Bah - húzom fel felső ajkamat, ami alól kivillannak kissé fogaim. - Túl sok minden bánt, Frank, de végre sikerült őket elnyomnom, aminek köszönhetően teljesen uralom az elemeimet. Lenyugodtam. És talán a drogról is leszoktam - vonok vállaimon egy aprót, miközben beszélek. Lecsavarom a whisky-s üveg tetejét, töltök mindkét pohárba, egy gyönyörű adagot, majd Arie poharának koccintva sajátom kortyolok bele. - Legalábbis már csak a nyugtató adagom dupláját szedem, szóval félsiker - búcsúznánk valóban? Nem véletlen hagytam figyelmen kívül a kijelentést. Ó, de még mennyire, hogy nem véletlen. Nem hittem, és nem is hiszem, hogy búcsú lenne ez, mert nem szeretnék maradni, akármennyire jó, hogy kellek valakinek, hogy tartozhatnék valahova. Ott van Payne, Lorin, és már Arie is Bagolyfalván van. Bár Pécsre járok egyetemre immár, de nyilvánvalóan visszafogok járni. És ha Payne-t el is vesztem a gyűrűs affér után, akkor Lorin miatt.
- Nem hiszem, hogy búcsú lenne ez - rázom meg a fejem, még egy korty után. - Nem az, mert nem fogok maradni, Arie, bármennyire ez az álmom. Szeretem Payne-t, és ha már nincs is rám szüksége, nekem igenis kell ő, ahogy Lorin is - vonom meg vállaimat lazán, majd zsebemből kitúrva cigarettámat biggyesztem a számba a kikandikáló szálat. Mind az öt ujjamból fellobban a lángocska, aminek hatására Cortez felugrik az asztal alól a padra, majd játszani kezd vele. Cigarettám vége felizzik, majd Arie felé dobom a dobozt.
- Amint lejár a gyakorlatom visszamegyek - szívom meg a cigarettát. - Bár lehet ráhúznak még két hetet - dörzsölöm meg szemeimet gondterhelten. Jól hangzik ez a két hét, csak mégsem az annyira. - Cath így is haragszik rám, ami annyira nem jó dolog - pöccintem le a hamut az asztal közepén álló hamutálba, majd a lángokat eltüntetve intek Corteznek, hogy menjen máshova randalírozni. Itt biztos, hogy senki nem fog meglepődni rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=778547#post778547][b]Frank Arie Martin - 2019.10.20. 11:09[/b][/url]

- Valóban az.
Állapítom meg néhány fejbiccentéssel a dolgot. Az első alkalommal nem hittem volna, hogy valaha kedvelni fogom Denist, mostanra mégis a legjobb barátommá vált. Bátran ki merem mondani, hogy szeretem őt. Nem úgy, de majdnem. Mintha a testvérem lenne. Két elfuserált vagyunk, akik valamiért jól érzik magukat együtt. Megosztanak komoly titkokat a másikkal, segítséget kérnek, és nem nem érzik magukat emiatt kellemetlenül. Sosem volt fiú testvérem, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne, de ha lehet választani, akkor én mindenképpen Denis-t szeretném, mert vele a rossz is jó.
Máshogy látunk nagyon sok mindent, és hiába mondjuk el, mind a ketten kellőképp makacsok vagyunk ahhoz, hogy ne fogjuk fel azt, amit a másik mond, csak akkor, amikor már késő, amikor már nem lehet visszacsinálni. Ő is efelé halad, mert hiába mondom neki, hogy cselekedjen, mondja ki, zárja le, és kap egy viszonylag nyugodt, boldog életet, nem teszi. El fogja veszíteni a lányt, aki szereti őt, és ki tudja, hogy valaha talál-e még egy ilyen kapcsolatot. Nekem lehet, hogy Ophelia volt életem szerelme, elveszítettem őt, nem is harcoltam érte úgy, ahogy kellett volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék boldog majd egy nővel, akit nem tudok olyan intenzitással szeretni, de akivel olyan életem lehet, amilyenre vágyom. Csak át kell gondolni mindent, alaposan.
- Miért gondolod, hogy nincs rád szüksége?
Kérdezem, de ezzel egyszerre, ahogy az utolsó szót kimondom, pillantok a kezére, és látom meg a gyűrű helyét. Lassan, de biztosan kezd eltűnni a nyoma, hogy valaha is viselte, és pedig némán időzök el ott, nem is nézek rá, amikor a kérdésnek szánt mondatot kijelentésként teszem meg.
- Szóval simán csak átadod a másik pasasnak.
Ez amolyan ennyi volt kijelentés, amit nekem is meg kell emésztenem. Néha furcsa. Rossz belegondolni a változásba, de a változás az élet része. Velem is történtek olyan furcsa dolgok, amikre nem számítottam, amikkel nem számoltam, és amelyek megleptek, mégis szükségesek voltak ahhoz, hogy kapcsolatokat értékeljek át, továbblendüljek egy-egy holtponton, vagy éppen megerősítsenek abban, hogy jó úton haladok, és jól csinálom azt, amit csinálok. Kellenek a negatív érzések és a pozitív megerősítések egyaránt. Denisnél is ez van most. Élete szerelme kicsit sem tisztelve őt, másnak szült gyereket, pedig a nőért képes volt hátat fordítani a biztos jövőnek is. Viszont az, hogy akarják őt itt, vagy bárhol a világ rezervátumaiban egy pozitív megerősítés. Lassan kortyolgatom a whiskey-t, miközben a fellobbanó tűzbe meredek. Észre se veszem, hogy közben Chleo az ölemből felkapaszkodik az asztalra, és a kis alig feltűnő - nagyon lila - lény, lassan kezd el araszolni a tűzzel játszó Cortez felé. Amikor már kellő távolságba kerül, popóját az égnek mereszti, és lompos farkával kezd el jelezni, hogy támadásra készül. Irtó bénán csinálja, és nem tudom, hogy Cortez erre mit fog reagálni, de a gyerekem, hagynom kell, hogy a saját hülyeségeit csinálja.
- Jaj neked, ha ő haragszik rád. Wales nem csúnya, szerintem jobban is jársz, ha kicsit még maradsz.
Nevetem el magam, miközben kihúzok egy szálat, és én öngyújtóval ugyan, de szintén meggyújtom.
- Ha nem itt, akkor hol lennél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=779581#post779581][b]Denis A. Brightmore - 2019.10.31. 20:41[/b][/url]

A hülye is láthatja, hogy a mi barátságunk Arie-val... nos, meglepően furcsa. Denis Albert Brightmore egy olyan cukorka emberrel barátkozik, mint Arie? Hát ember! Arie a neve, érted? Ki ad ilyen nevet a gyerekének, bassza meg? Mindegy, szóval ő hipercukkancs, én meg köztudottan egy fasz vagyok, így a barátságunk - már csak külsőleg is - elég vicces, de akik külső szemmel figyelnek minket, nem tudják mi van a mi kapcsolatunkban. Ariet hoppon hagyták, megelégelte az egészet és most olyan életet él, amit én éltem, amióta az eszemet tudom, és mennyire jól teszi! Ha úgy tetszik szerepet cseréltünk, mert ő falja a nőket, én meg hősiesen kitartok a kamu feleségem mellett. Akit szeretek, mégis el kell, hogy engedjem. Aki azt hiszi, szexelni jöttem el egészen Walesig. Nevetséges.
- Mert talált egy kétgyerekes családapát - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. - És neki az megfelel - magasra emelkedik a szemöldököm, ahogy Arie száját elhagyja a következő mondat, és most jönne az a rész, hogy gondolkodás nélkül útjára engedném a dühömet, a démonjaimat és Arie feje az asztallapban landolna, de nem teszem. Mert a barátom, és bármennyire fájnak a szavai, mert én ezt teljesen máshogy látom, még lehet igaza. Másik nézőpont.
- Így is felfoghatod, de én inkább azt mondanám, hogy nem láncolom magamhoz - annyira. De természetesen ez a mondat az istenért sem hagyja el a számat, mert neki nem kell tudnia. - Figyelj, nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, amíg itt voltam, hogy megkérem a kezét. Mármint úgy, ahogy a normális emberek, de bejött az apuka és ez van - tárom szét a karomat halkan nevetve. - Valószínűleg vele úgyis jobban járt - poharam köré fonom ujjaimat, és meglepően sok energiát felemészt az, hogy próbálod nem összeroppantani a poharat, hogy érezhesd a fájdalmat, amit a tenyeredbe fúródott szilánkok okoznak. Különben elveszted a kontrollt az agyad felett, és már nem te ülsz többet a legjobb barátoddal szemben. Mosolyogva kortyolok bele a pohárba, ami még épségben a kezemben van, nincsenek szilánkok, mert nem lehetnek. Csak az lebeg a szemem előtt, hogyha itt felsülök, akkor nincs Cath, akkor nincs Lorin, akkor nincs elemi vizsga, akkor nincs semmi, én meg megbaszódhatok, bármit is szeretnék elérni az életben. Önmegtartóztatás?
Cortez szinte mosolyogva játszik a lángokkal, ilyenkor meg tudnám zabálni olyan kis édikeh, de nyilvánvalóan nem fogom, mert az esetek 99%-ban meg egy paraszt, plusz, ha Niamey nem lenne talán már egy halott paraszt lenne. Túl fontos nekem ez a kék kis köcsög, hogy elveszítsem. Arie lila szörnyecskéje - mindig elfelejtem a nevét - borzasztó vadászpózban araszol Cortez felé, aki mintha semmit nem venne észre belőle, de mindenki tudja, hogy ez nincs így. A lila hercegnőre emeli tekintetét, majd a farkában lévő tüskét kezdi el villogtatni.
- Fejezd be! - lobbantom nagyobbra a lángokat, hogy azzal legyen elfoglalva, és ne fenyegessen másokat. Rendben, elég képmutató ezt tőlem hallani, de Frankről van szó, meg a kis lilaságáról. - Ja, pedig eléggé hari van - vonom meg ismét vállaimat, fejemet a pad háttámlájának vetve bámulom a plafont. A füst orromon távozik, miután mélyet szívtam cigarettámból. Lehunyom pilláimat, de Frank kérdése annyira meglep, hogy akaratlan biccen előre a fejem, felvéve a szemkontaktust.
- Őszinte választ vársz? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de mielőtt válaszolna, halovány, féloldalas mosollyal válaszolok. - Payne mellett. Akárhol is van - nemrég felbontott testhelyzetemet veszem fel ismét, annyi különbséggel, hogy másik kezembe a whiskys pohár kerül, melynek tartalmát egy húzásra eltüntetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=780097#post780097][b]Frank Arie Martin - 2019.11.05. 07:41[/b][/url]

- Megfelel, vagy daccreakció?
Fogalmam sincs, hogy mikor csaptam fel pszichológusnak, de van abban valami különleges, ahogy a mi dinamikánk a kezdetektől fogva felépül. Az egészet ráfoghatjuk az elemi mágiára, de nem az volt a bizalmunk alapja, ami hihetetlen, hanem a Payne család. Maxwell, hogy egész pontosak legyünk. Mind a ketten belekerültünk egy szerepbe, mely szerint egy Payne-lány férjei leszünk, és együtt ülünk majd a végtelenített családi vacsorákon, amiken azt hallgatjuk majd, hogy mikor lesznek már gyerekeink, és amelyeken talán egymás jelenléte segített volna át minket.
A különbség kettőnk között az, hogy Denis önként vállalta ezt, noha kezdetben Arianat is elvette volna, pontosabban úgy nyilatkozott, hogy neki mindegy, melyik lány. Valóban mindegy volt, Denis? Végignézted volna, ahogy a lány, aki miatt többnyire kétszázas tud lenni a vérnyomásod máshoz menjen feleségül? Ezt nem nagyon tudom elhinni.
- Melletted elég kalandos az élet, de, hogy is mondjam, én is ezt tettem volna, ha fiatal és dögös nő vagyok, aki kell valakinek, míg a férjem inkább más felé kacsingat. Mindig sajnáltam azokat a nőket, akiknek meg kell tanulniuk félrenézni egy kapcsolatban.
Tudom, beszélhetünk arról, hogy ez egy érdekházasság, és hamarosan véget ér, mert márciusban jön majd a válás. De milyen válás jön? Csak lejár két év, senki se mondta neki, hogy el kell kötelezően válnia. Ha őszinték vagyunk, márciusban csupán annyi kötelezettsége van, hogy a középső ujját Maxwell felé tartva közölje, bekaphatja, innentől nincs hatalma felettük. Senki se mondta, hogy el kell válniuk, legalábbis nem láttam sehol ezt a kitételt, csak azt, hogy két évig házasnak kell lenniük, de ha utána még hetven évig együtt maradnak, hát akkor együtt. Denis okos, nagyon okos, de néha olyan nagyon tompának érzem, hogy már-már elkezdek aggódni ennek a nagy szerepcserének a hatásairól.
- Hm. Érdekes.
Az asztallapot vizsgálom egy ideig, gondolkozom, hogy kimondjam-e, ami a szívemben van, vagy sem, de végül úgy döntök, hogy ha megtartom magamban, biztos nem segítek, ha meg kiengedem, maximum megver. Voltam már megverve, és amúgy is, legalább kiadja a dühét. Van nekem is elemem, nem tud Darth Vaderesen megfojtani.
- Egy ideje már azon gondolkozom, hogy hová tűnt a haverom. Tudod volt egy ilyen világcsászára csávó, akinek eléggé irigyeltem a magabiztosságát. Ő biztos, hogy nem vonogatta volna a vállát, és gondolta volna azt, hogy a nője mással majd jobban jár. Nem, ő inkább azt mondta volna, hogy bassza meg, az én nőmet ne csábítgassa más. De hát változnak az idők.
És valljuk be, nekem ez az új Denis nem nagyon tetszik. Olyan minden mindegy, kis szánalmas vagyok, hagyjatok szenvedni típusú. Ez én vagyok, az én szerepem, én vagyok a csendesen szenvedő típus, ő meg az, aki azt mondja, hogy eddig volt vicces a dolog, innentől megállj van. Helyette magára haragít mindenkit, és eljön a világ végére szenvedni. Hát ember, komolyan, ez még tőlem is szánalmas lenne.
- Nálatok ez állandó, nem? Te bosszantod, az ő vérnyomása kétszázas, te nevedsz, ő tovább bosszankodik, de mégis együtt vagytok, mert összetart titeket egy csomó minden.
Azt hiszem, felhagyok a pizzasütéssel, és hivatalosan is life coach-nak állok, azt hallottam, az most nagyon megy. Diploma nélküli megmondó leszek, és majd osztom az észt mindenkinek. Még egy olyan hipster szemüveget is beszerzek hozzá, aztán csak nyomom az ipart és dől a lé. Ja, nem. A kérdésre, hogy őszinte választ várok-e, bólintok egyet, és megemelve a szemöldökömet hallgatom a választ.
- Menj haza Denis, és ne cseszd el. Ti úgyis mindig együtt lesztek, csak nem mindegy, milyen hangulatban. A nő szeret, te szereted. Légy a régi, kérlek. Cseréljük vissza a szerepeinket, mert rossz rád nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=780972#post780972][b]Denis A. Brightmore - 2019.11.16. 11:33[/b][/url]

- Megfelel - egy határozottat bólintok, mielőtt folytatnám. - De ha nem is felelne meg, attól még az ő döntése, amit tiszteletben tartok. Nem szokásom könyörögni senkinek semmiért Frank - különös nem? Frank az első, akinek erről beszélek, akinek simán kiadom magam és az érzéseimet. Salvatore-nak csak megemlítettem, hogy gebasz van, de nem válaszolt még, pedig Niamey még aznap visszatért hozzám, ami nem csoda, tekintettel, hogy egymás mellett vagyunk a faszival. Mindegy. Arie tud erről egyedül. A belső vívódás, ami bennem zajlik, annyira már nem is vívódás, mint inkább már csak a pro és kontra érvek tényként való felsorolása. Elfogadtam, belenyugodtam, Payne azt csinál, amit akar, akivel akar, mert nincs hozzá közöm, és nem is lehet soha. Márciusban mindennek vége, és bár az ötlet nagyon cuki és kedves volt tőlem, hogy megkérem ismét a kezét, azon a napon, amikor válni kéne, de hamar lemondtam róla. Bejött a képbe a férfi. Gondolom ő a férfi, ha a lány simán képes két gyerek mellett csinálni bármit is a pasival, vigyáz a kölykökre, és a többi, és a többi, akkor megéri a határozott névelőt.
- Félrekacsintgatni? - összeráncolt szemöldökkel tekintek Arie-ra, mert nem értem. - Mi az, hogy félrekacsintgatni? Én nem dugtam félre sem itt, se máshol - ha Ivanara céloz, akkor az nagyon övön aluli húzás. Mindenki tisztában van azzal, hogy Ivana egy teljesen más lapra tartozott, na meg már, mit aggódik érte bárki is? Megszületett a gyermek, Ivana boldog anyuka, én leszoktam a drogokról, hát mekkora heppi end, nem? Ivana teljesen más volt, hiszen őt szerettem. Belé szerelmes voltam, és tudtam, hogy életem végéig az lehetnék belé, de máshogy döntött, más kellett neki, így elváltak útjaink. Szomorú történet, ennyit a boldog végről, de ha így kellett történnie - fasz sem hisz ezekben -, akkor így kellett történnie, én meg itt ülök Walesben; boldogan, tisztán, Arie-val és iszok. Milyen meglepő. Na kinek jött be az élet?
- Catherine nem a nőm, Frank. Soha nem is volt, és soha nem is lesz. Elvettem, mert nem akartam, hogy szenvedjen, de ennyi történt. Nem más és nem több - ismét megvonom a vállamat, miközben egy hatalmas - és minden bizonnyal gonosz - vigyort villantok haverom felé. Ez ilyen. Attól még, mert nem küzdök valamiért, vagy valakiért még nem feladtam, nem elengedtem, nem lettem kevésbé határozottabb, egyszerűen elfogadtam, hogy neki ez így jó, így szeretné, így jár talán tényleg a legjobban. A kérdésre bólintok egyet, mert valóban állandó. Én felbaszom az agyát, ő kiakad, röhögök, aztán úgyis a karjaim között köt ki, és hallom, ahogy mélyeket lélegezve beszívja az illatomat, egészen addig akár, amíg el nem alszik. Én erre vele miért nem vagyok képes? Ivana mellett más volt, vele meg tudtam ezeket tenni. Payne-el miért nem?
- Én ne csesszem el? - hitetlen nevetek fel, pár arc felénk is fordul. - Baszódj meg, Frank! Mindent magamra vállaltam eddig, mert tényleg elbaszott vagyok - cigarettámba mélyet szívva folytatom. - De azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy szerinte azért vettem le a gyűrűt, hogy mással kúrjak Walesben, mert bárhol megtehetném, nem kell eljönnöm idáig - értetlenül tárom szét karjaimat. - Amikor elmondtam neki, hogy nem, nincs szó ilyesmiről, egyszerűen vigyázzon a gyűrűmre, mert nem akarom elhagyni. Mi olyan kibaszott bonyolult ezen? - szemöldököm kérdőn megemelkedik, és észre sem vettem, hogy a hangom megemelkedett, mire a mondat végére értem, kissé fel is emelkedtem ültömből. - Mindegy, leszarom. Ez így most nekem teljesen jó - elnyomom a csikket, majd Arie-ra nézek. - Tényleg jó. Szeretek itt lenni, megnyugtat - rendben, az előbb nem úgy tűnt, de értitek, ugye? Tényleg a rezervátumnak köszönhetem, hogy leszoktam, hogy rengeteget tanultam, pedig pár hete vagyok itt, hogy kivisznek terepre dolgozni, nem érdekli őket, hogy nemrég jöttem és csak gyakornok vagyok. Gondolataimból Cortez óvatos mozgása ébreszt fel, a lángok eltűnnek, majd végül nyakamba ugrik, fejét arcomnak dörzsöli, majd elhelyezkedik a nyakamban. Érzi, hogy gebasz van, és mivel Niamey nincs itt, így az ő feladata segíteni lehiggadnom. Kösz, haver!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=780979#post780979][b]Frank Arie Martin - 2019.11.16. 12:34[/b][/url]

Nem igazán rezzenek meg attól, hogy kiakad, vagy, hogy egy pillanatra felénk fordulnak, amikor hangosabban kezd beszélni. Mind elcseszettek vagyunk valamilyen szinten. Én például ezzel a nyugalmi állapottal. Életem során csak nagyon kevés ember hozta ki belőlem azt, ami most előttem van, azt, aki üvölt és igazán mérges. Életemben talán háromszor történt ez meg. Az első határozottan Lunával, amikor megtudtam, hogy táncol. Nyilván egyikünk sem akarta azt az életet, amit akkor éltünk, mégis, én voltam kettőnk közül a fiú, nekem kellett volna megoldanom az életünket, nem együtt. Neki nem kellett volna azt csinálnia, ha eleget kerestem volna akkor. Ezért kezdtem el kártyázni. A második Ariana volt, amikor csak úgy mellékesen közölte, hogy elvetette a gyerekünket. Tényleg jobb lett volna, ha nem mond semmit, ha sosem tudom meg, hogy miért hagyott el annak idején. Már éppen túllendültem volna, és akkor jött a csapás. Igazán csodás időzítést. Aztán Ophelia. A Nő. A minden. Róla még nem tudok beszélni, talán majd idővel fogok, talán sosem jutok el addig. Talán. Nem tudom. Nem is érdekel, és nem is foglalkozom vele. Nem zavar, ha unalmas ember vagyok, és az sem, ha életem végéig csak pizzát fogok sütni. Nagy összességében az életem nyugodt és boldog. Elvagyok.
- A nők máshogy értelmezik a gyűrű lehúzását, mint a férfiak.
Valószínűleg, ha lenne egy feleségem, aki szerelmes belém, és én hasonlóan járnék el, akkor ő is kiakadna, sőt, mi több, ott helyben adná be a válási papírokat, és dobna ki a házból. A gesztus szép, de egy közös tetoválással is jobban jártak volna, ha engem kérdez, mint ezzel. Vannak ma már ezek a varázstintás izék, hogy ha megsimogatod vagy megpuszilod a tetoválást, a másik megéri, hogy tudja, hogy gondolsz rá. Szóval egy nő, az mindenképpen drasztikus, nem kellett volna még drámásítani a helyzetet. De mi férfiak többnyire mindent elcseszünk, szóval talán bármit is tett volna, minden csak elcseszett lépés lett volna.
- Szerintem ő szeretne a nőd lenni. A franc hordaná a nyakában a gyűrűdet. Neki pedig mindig ott van, akárhányszor látom. Szerintem sosem veszi le.
Vittem már ki nekik pizzát is, amikor nem volt kedve főzni, és otthon is, amikor semmi oka nem lett volna rá, viselte. Ezek, amiket mond, nekem csak kifogásnak hatnak, de nem szólhatok bele, nem mondhatom, hogy ezt vagy azt csinálja, mert az, hogy én kívülről mit látok, és ő belülről mit érez, teljesen más, plusz nem én vagyok ebben a kapcsolatban, és talán már ő sincs benne. Mint ahogy az én példám is mutatja, nem lehet mindenkinek tökéletes élete.
- Akkor igyunk arra, hogy jó neked itt. Mesélj inkább az itteni munkádról, miket csinálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781053#post781053][b]Denis A. Brightmore - 2019.11.17. 13:01[/b][/url]

Máshogy értelmezik? Rendben értelmezze máshogy, kurvára nem érdekel, de ne a másik fél kárára. Márpedig valamiért minden egyes húzásom, ami Cath-nek nem tetszik az én káromra van írva, hogy én mekkora bunkó vagyok. És mint egyedüli férfi ebben az egészben - pf, hogyne - ezekkel a szarokkal egyedül maradtam, mert még az előttem ülő is teljes mértékben megérti. Remek, tehát mindenki megérti a női gondolkodást, mindenkinek milyen pöpecül jár az esze, csak nekem nem, így megint felsülök és iszom a levét annak, hogy őszinte voltam Cath-tel. Fasza. Akkor igazából mit is basztam el? Mit kellett volna másképp csinálnom? Nem is felelek erre az egészre, csak hátradőlök a padon, pár mélyet sóhajtok. A whiskys üveg pillanatok alatt tölti tele a poharamat, pontosan azért, hogy egy húzásra megigyam. Cortez ficereg kicsit a nyakamban, hogy ne veszítse el egyensúlyát, amiért hátravetettem a fejemet, de ez hamar megoldódik, így ismét Arie-ra emelem pillantásomat.
- Persze, hogy szeretne, mert szerelmes, Frank - forgatom meg szemeimet látványosan, hogy rakja már össze a dolgokat. Vagyis elvileg még szerelmes, gyakorlatilag pedig jött az apuka, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Én meg pont azért vettem el, hogy ne kelljen egy negyven éves fasszal összeállnia, erre tessék! Önkéntesen megy bele egy kétgyerekes családapa keringő felhívására. Remek, megelőztük a problémát, hogy egy újabba csöppenjen, ahonnan már nem fogom kiszedni, mert ő szerette volna. Az ő döntése volt, amit elmondott nekem, tiszteletben tartom, és ha ő a férfi mellett érez boldogságot - rajtam túl -, akkor áldásom. Eddig sem okozott problémát, hogy valaki nélkül éljem az életemet, ezután sem fog, és pontosan az az énem tért vissza, amit Cath miatt dobhattam el. Welcome back old Denis!
- Leginkább mindent - vonom meg vállamat, amíg kicsit összeszedem a gondolataimat. A hirtelen témaváltás most meglepett. Még mindig Cath körül forognak a gondolataim, és nem csak az miatt, mert mennyire dühös vagyok rá, hanem mert mennyire hiányzik az, ahogy rám néz, megérint, hozzám szól reggelente a reggeli rekedtes és álmos hangján. Lehunyom pilláimat, ismét tele töltöm a poharat, de most csak egy kortyot iszok. Miután kinyitom szememet folytatom. - Túlságosan örülnek annak, hogy elemi mágus vagyok, így mindenhova is engem akarnak küldeni - megdörzsölöm arcomat. - Ami nem rossz, csak kibaszott fárasztó. Ezért jöhettem el most pár napra, ami kurva jól jön tényleg - halvány mosoly kerül fel ajkaimra. - A magizoológust, akihez jöttem, szerintem az első napom óta nem láttam két percnél tovább, mert állandóan rángatnak mindenhova. Túl vagyok az első baleseten is, ami a második napon történt már. Szóval... - kissé elgondolkodom, majd egy széles vigyort eresztek meg Arie felé. - Minden király - bólintok egy határozottat, végül tekintetem megállapodik az előttem ülőn.
- Veled mi a pálya? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Mi van a szőke démonnal? - még az előzőnél is szélesebb vigyor terül szét arcomon, mert Arie megmutatta a nőt, és valóban nem rossz. Ráadásul a srác annyira szerelmes a nőbe, hogy kár lenne ezért az érzésért valami miatt elbaszni. Ajj, de szép dolog a szerelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781111#post781111][b]Frank Arie Martin - 2019.11.17. 18:39[/b][/url]

Elhúzott szájjal hümmögök egyet, és inkább egy újabb szálra gyújtok rá, hogy ne kelljen felelnem erre. Igazából nem nagyon tudom, hogy mi mást várna még tőle, meg az egésztől. Vele akar lenni, bárhova is menjen a nő, de azt a tényt, hogy a nő is erre vágyik, hogy vele akar maradni, mint valami bűnnek fogja fel, legalábbis semmi kedves nincs abban, ahogy nyilatkozik erről az eshetőségről. Pontosabban nincs is eshetőség, mert, ahogy én látom, Denis döntött, és a válás mellett, a másik meg majd fejet hajt. Nos, így romlanak meg az ígéretes kapcsolatok. A gondolatra megemelem az újra töltött poharamat, és egy kis forgatás után egyszerre lehúzom. Emelem poharam, én megpróbáltam. Beleszólni ennél jobban nincs mibe, ha Denis így kívánja, hát legyen. Nem való mindenkinek, hogy olyan emberek vegyék körbe, akik érdek nélkül, önmagáért szeretik. Meg aztán, a hülye döntéseink mozdítanak minket előre. A hülye döntésekről meg aztán tudnék mesélni rengeteget.
Azért furcsa az egész, de már nem szólok hozzá a történethez, mert aztán lehet, hogy mindenkinek világos, csak én vagyok éppen gyengeelméjű, de belefér, elvégre az ital jó, a dohány jó, minden jól.
- Szóval ez igazából, hogy most itt vagy velem, egy udvarlási rituálé, hogy maguknak szerezzenek meg, főleg mivel sejtik, hogy te inkább másik hellyel szemezel. Románia fog nyerni?
Nem biztos, hogy tudja, de érdekel, hogy mi alapján hozza meg a döntését. Tudom, hogy sok minden játszik nála, és most tegyük félre a feleségét, vannak szülei és van egy húga, ráadásul egy nagyon beteg húga, akinek nyilván a közelében akar lenni, ha az állapota romlik. Ha esetleg úgy alakul, hogy már nem tud tovább élni. Az ő esetében tudom, hogy ez bármikor megtörténhet. A pontos diagnózist nem tudom, de agyilag annyit felfogtam, hogy mivel jár az ő állapota, és látszik is rajta, mikor van jobb és mikor rosszabb állapotban. Romániából talán könnyebben elengedik, ha eljön az idő, és ilyenkor minden perc számít.
- Gondolom jól van.
Vonom meg a vállam a kérdésére, és nem értem minek a vigyor, hiszen pontosan tudja, hogy mi van velem, a fejembe lát, de gondolom ez is olyan, hogy én kikényszerítettem belőle, hogy elmondja, mit érez a nővel kapcsolatban, aki minden veszekedés ellenére hazavárja, így úgy tisztességes, ha én is szóban fejezem ki az esetet.
- Nem passzoltunk. Persze sírt, és nem mondta ki rendesen, de hát ott volt minden a levegőben. Nem kellettek szavak, elég volt a rezgése, és tudtam mindent. Van más, aki jobb. Ritka az, amikor két ember valóban egymást szereti, és minden klappol. Mi is hárman voltunk ebben, vagy négyen, ha úgy vesszük, hogy mellettem egy másik srác nője is volt. Így kell jól csinálni, gondolom.
Mélyet szívok a cigarettából, és csak lassan fújom ki a füstöt, majd újra szívok, és itt most nem csak kifújom, hanem ijesztően szabályos karikákat eresztek ki az ajkaim közül. Bűvésztrükk.
- Igazából mondhatjuk, hogy szó szerint egy vicc volt az egész. Van az a vicc, hogy egy nőnek négy állatra van szüksége. Egy nerc a szekrényben, egy Jaguár a garázsban, egy bika az ágyban, meg az a marha, aki mindezt fizeti. Mi is valahogy így voltunk szerintem, csak a negyedik még nem jelentkezett. De mindenkinek megvolt a maga funkciója, a végzet asszonya meg úgy fordult, ahogy neki kedvező volt.
Vállat vonok, mintha nem érdekelne, de érdekel, hiszen akkor nevetnék az egészen.
- Most még gyűlölöm őt, de eljön a nap, amikor semmit sem fogok érezni, pont mint Ariana esetében. Addig pedig, nem beszélek róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781286#post781286][b]Denis A. Brightmore - 2019.11.19. 20:21[/b][/url]

Arie arcáról lesüt, hogy nem tetszik neki, amit mondok, és meg is értem. Nekem sem tetszene valószínűleg, ha fordított esetben lennénk, de nem tehetek róla. Az teljese mindegy, hogy én mit akarok, amikor tudom, hogy az Cathnek nem lenne jó. Lehet, hogy szerelmes, hogy velem akar lenni, de nem érdemlem meg úgy őt, ahogy ő elhiszi, és ezen semmi nem változtathat. Az apuka mellett sokkal jobban meg lesz becsülve, erre pedig idővel ő is rá fog jönni. Ha nem is holnap, de egyszer mindenképpen, amikor visszatekint ezekre az időkre, akkor mosolyogni fog, és hálát ad Merlinnek, hogy nem mellettem maradt, aki nagyon nehezen tud megülni a seggén, és bármit is megadni a nőnek, akit szeret, aki esetleg viszontszereti. Nem várhatok el Cath-től már olyat, amit régebben elvártam, és bár azért a szívem mélyén mindig is el fogom tőle várni, hogy szerelmes legyen, de ezt nem mondhatja egy ember a másik arcába. Nem így működik a világ. Sajnos.
- Úgy bizony - emelem meg a poharamat. Beletrafáltál, Frank. - Valószínűleg. Lorin miatt nem vagyok hajlandó messzebb menni. Az is túl messze van - ingatom a fejemet párszor, mikor végre megállok, és a dobozból elővarázsolva egy cigarettát meggyújtom azt. Amíg élek Lorin lesz mindenben az elsődleges szempont, és nem érdekel, hogy ki mit gondol. Lorin az egyetlen olyan ember az életemben, akiért bármikor tűzbe ugranék, meghalnék, megölném magam vagy másokat, teljesen mindegy. Csak neki legyen jó, csak ő legyen biztonságban és onnantól már semmi nem számít, semmi nem érdekel. Amíg ő a világon van, addig ki kell tartanom és erősnek kell maradnom, hogy ne egy balfasz bátyóval kelljen tetszelegnie, hanem egy olyannal, akire igenis büszke lehet.
- Szóval szakítottatok - emelkedik meg a szemöldököm. - Azért, mert a fejedbe látok Frank, még rá fogok kérdezni. Ha mindent a fejedből néznék ki, akkor nem lennél valami fasza beszélgetőpartner - rázom meg fejemet lassan, poharamat markomba fogom, kortyolok belőle egy jókorát. Tehát szakított vele a nő, és Frank meg gyűlöli érte, ami gondolom érhető, de azért ez a hasonlat valahogy sántít nekem, hiszen, ahogy eddig elmesélte nem hinném, hogy a nő a pénzre ment volna. De ízlések és pofonok, én meg amúgy is leszarom, hogy ki nyúlkál kinek a pénztárcájában. Az enyémben ne nyúlkáljon senki és akkor rendben vagyunk.
- Szerinted csak kihasznált téged? - nyíltan kérdezek rá. - Szeretett téged, ha nem szeret még mindig, ahogy te is őt - mutatok rá a tényre, mielőtt az utolsó kortyot is meginnám, majd újra tölteném Frank, majd a saját poharamat is. - Miért nem szerzed vissza? - szememben őszinte kíváncsiság csillan. Soha nem gondoltam volna, hogy érdekelni fog mások szerelmi élete, de Arie-nak sikerült elérnie, hogy érdekeljen mi van vele meg az aktuális csajával, és baszki! Tényleg segíteni akarok. Az sem utolsó szempont, hogy totálisan ledöbbent, hogy meg sem próbálta visszaszerezni a nőt. Különös, pedig azt hittem, Frank a kitartóbb emberek közé tartozik. - Egy próbát megérne - vonom meg vállaimat. Cortez állát megcirógatva biggyesztem cigarettámat szám szegletébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=781322#post781322][b]Frank Arie Martin - 2019.11.20. 14:14[/b][/url]

- Érthető.
Elvégre hát a testvére, és szeretne minél több időt vele tölteni. Amíg még lehet. Nyilván hasonló esetben engem sem érdekelne az, hogy a karrierem hol ívelhet jobban felfelé, ha a testvérem bármelyik pillanatban itt hagyhat engem. Tudom, hogy ez egy merész kijelentésnek hat tőlem, hiszen össze se hasonlítható az én munkám Denis-ével, mégis az alap gondolatmenet érthető. Ilyenek ezek a testvérek, értük bármire készek vagyunk, és ez a normális is.
Sajnálom őt, meg a kislányt is, látszik rajta, hogy nagyon küzd, és nagyon szereti a testvérét, hogy közöttük az az őszinte, mély szeretet van. Persze, az ember ránézésre nem mondaná meg, hogy beteg, de, amikor már tud róla, máshogy kezdi el nézni őt, és meglátja a jeleket. Onnantól nem tudsz elvonatkoztatni tőle, hogy haldoklik. Egyszerűen ez egy emberi gyengeség, amivel van, aki megtanul együtt élni, míg más nem. Én úgy tűnik a gyengébbik fajtából vagyok, mert mindig mikor meglátom őt, beindul a megmentő-ösztönöm, és féltve őt, intézek mindent. Ne üljenek közel az ajtóhoz, de legyen szellős a hely, megfelelő környezetben legyenek, esély se legyen, hogy meglökjék, és hússzor is képes vagyok megkérdezni, hogy minden rendben van-e, pedig tudom, hogy nagyon idegesítő.
- Olyasmi. Igazából nem lett kimondva a szakítás. Ő sírt, én meg hallottam már a pletykákat egy másik férfiról. Volt szó közös hibákról, meg arról, hogy sajnálj, azt hiszem, de tényleg nagyon sírt, én meg csak álltam ott, és néztem őt.
A poharat nézem, aztán Denis-t, aztán megint a poharat, és végül egy mélyes szívok a cigarettámból. Úgysem ebbe fogok belehalni, már biztos vagyok benne, hogy egy nap engem a nők ölnek meg.
- Ariana jutott róla eszembe. Ő is szeretett, csak nem volt képes őszinte lenni velem. Csak véget ért, és hónapokkal később kiderült, hogy terhes volt, csak elvetette.
Az pedig baj, ha egy szakításban a másik jut az eszedbe, hogy megint egy olyan szituációban vagy, ahol nem érted, hogy mégis mi a bűnöd, de majd nyilván egy nettó három év múlva mellékesen majd odamondja, hogy mégis miért nem én, és miért a másik.
- Meddig szeret, Denis? Amíg jön egy másik, egy izgalmasabb, egy humorosabb, egy szőrösebb? Nem akarok a b verzió lenni, meg a hülye, aki csak mosolyog, és mindig tárt karokkal fogadja vissza, mert neki éppen arra van szüksége.
Szeretem Opheliát, szerelmes is vagyok belé, de nem, már tudok úgy tekinteni rá, mint a páromra. Már nem tudok megbízni benne. Ő csodálatos, de veszélyes, manipulatív, és ezért kell falat húznom közé és közém.
- Mert nem akarom.
Felelem végül nemes egyszerűséggel, és nézek rá őszintén. A fejemben pedig ugyanez van. Ophelia nem lehet az életem része, mert akkor örökké ennyinek érezném magam, valakinek, aki pótléknak jó, de többet akarok hinni magamról, mint csak annyit, hogy pótlék vagyok.
- Mit terveztél ebben a pár napban?