36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. február 17. 22:11 | Link

Asszony
otthon

Erősen fogja, már-már szorítja Anna törékeny kezét amint a hosszú sétára indulnak itt, a német földön. Csak most léptek ki a kandallóból, de neki már görcsben van a gyomra. Az első alkalom.
Csendben van, nem szól egy szót sem egész úton. Teljesen máshol jár, megszokásból és emlékezetből sétál kifelé, a gondosan őrzött birtok felé, ahol mostanság többet jár, mint az elmúlt tíz évben összesen.
Erről persze felesége nem tud, nem számolt be neki az ügyekről. Azt azonban észreveszi még így is, hogy csak előre bámul, hogy megnézik és próbálják elhelyezni időben és térben a megváltozott, megférfiasodott Weißling gyereket.
- Megjöttünk - jelenti ki ridegen.
Elengedi Anna kezét és pálcájával úgy koppint a kovácsoltvas kapu egyes pontjain, hogy az egyből megadja magát és kitárul előttük. Niko kifejezéstelen arccal biccent, előre engedi a nőt. A ház minden alkalommal amikor feltűnik előtte, csak rossz érzéseket vált ki belőle, nem is beszélve arról, mit érez most, hogy Anna is vele tartott és félti, mintha a legdrágább kincset rejtegetné.
Még mindig tökéletes állapotban van a ház kívül és belül, sehol egy gaz, sehol egy poros szekrény. A házimanó ugyanúgy rendet tart, mint amikor Harald uralkodott felette.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. február 17. 22:56 | Link

Férjuram

 Talpa keményen csattant minden egyes rohanó lépésnél a földön. Siettek, de nem értette merre. Nem értette, miért most. Elég volt, hogy vel együtt élje meg férje feszültségét. Már akkor érezte, mikor otthonról elindultak, de itt, országhatárokkal közelebb a múlthoz olyan volt, mint egy fal, amely beborította mindkettejüket.
 Fájt Niko szorítása, de egy szót sem szólt. Vele akart lenni, ha ennyi idő után kénytelenek voltak visszajönni ide. El sem tudta képzelni, milyen lehet újra ezen a helyen lenni. Anna messziről elkerülte az intézetek körüli helyeket is.
 Megtorpant a kapu előtt, és figyelte, ahogyan gyakorlott mozdulatokkal tárta fel a bejáratot. Óvatosan lépett be, mintha a föld is mérgezett lett volna.
 - Ki lakik most itt? - Halkan tette fel a kérdést, miközben végighúzta ujját a portalan szekrényen. Nem úgy tűnt, mint ami már évek óta lakatlanul állt. Hisz Noah és Emma sem tette be a lábát ide azóta, hogy mindketten új életet kezdtek. Tiszta életet.
 Megtorpant, mikor a nappaliból egy manó lépett elő. Hályogos tekintetével Nikolai-t figyelte, Annnára csak egy pillantást vetett csupán. Látszólag nem lepődött meg a férfi megjelenésén. Talán értesítette, hogy jönni fognak. Talán már várt rájuk.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. február 24. 16:25 | Link

Asszony
otthon

Hogy mondhatná el neki? Tudja, mibe keveredett. Tudja, mi lehet még ebből. Azt is, hogy veszélyben vannak, de pont ezért csinálja. Mert így nem akkora a veszély, mintha nemet mondana. Fél, retteg attól, hogy Annának baja esik, hogy az úgynevezett szövetségesek unalmukban, vagy bosszúvágyból a családján próbálják ki tehetségüket.
Meg akarja oldani, ezt most Noah nélkül és bárki tudta nélkül. Terelni és hazudni könnyebb, jobb így elsimítani az ügyeket, mint hogy beszámoljon a fenyegetésről, amit ezek az emberek jelentenek.
- Senki - válaszolja.
Tekintete a házimanóra terelődik. Különösebb gondot nem okoztak ők ketten egymásnak, de mivel a lény hűséges volt régi gazdájához, tett az bármit is, Nikolai nem tud rá barátságosan tekinteni.
- Járt itt valaki? Dolgunk van, felmegyünk. Ne zavarj minket - igyekszik olyan gyorsan beszélni, hogy azt felesége ne értse, ez már amolyan megszokás, ha kényes ügyekről van szó.
- Gyere, megmutatok valamit.
A régi, már recsegős lépcsőn vezeti fel a nőt, ahonnan hosszú, kanyargós folyosón át haladnak el ugyanolyan ajtók előtt. A barátságtalan, sötét helyet a falon fellángoló gyertyák világítják be.
A folyosó végén balra áll meg egy résnyire nyitott ajtó előtt, melyet úgy lök be, mintha bárki lapulhatna odabent. Sehol senki, csak egy rendben tartott fiúszoba. A szekrényben még mindig Niko régi holmijai vannak, az ágyon az a takaró, melyet az anyjuk akkor készíttetett, amikor még velük élt. A fekete anyagon jól kivehető az ezüst N.W. monogram.
Csendben sétál a könyvespolchoz, melyről leveszi a régi, bőrkötésű fotóalbumot. Családjuk címere van az elején, benne pedig olyan képek, melyeket Niko most először mutat meg feleségének.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 1. 20:56 | Link

Férjuram

 Mintha egy téglát szorítottak volna a mellkasához, amit megátkoztak, hogy minden egyes lépéssel csak egyre nehezebbé és nehezebbé váljon. A rend és tisztaság súlya a házban olyan volt, mintha nem is egy otthonba, sokkal inkább egy múzeumba léptek volna be.
 Niko gyorsan beszélt. Németül. Anna pedig hiába kezdte egyre inkább elsajátítani a nyelvet, nem értette a mondatokat. A manó is csak pár szót intézett férjéhez, mielőtt még elindultak volna az emeletre.
 Ugyanolyan ajtók sorozata a hússzú, végeláthatatlan folyosón olyan volt, mint egy kilátástalan ösvény, ami csak egy irányba vezetett. A sötét fát és a még annál is sötétebb falakat a gyertyák bizonytalan fénye tette kísértetiessé.
 Aztán megálltak, az ajtó pedig kitárult. Egy ideig az ajtóban állt, mielőtt óvatosan lépett volna rá a szőnyegre. Anna zöld tekintete úgy siklott végig a szobán, mintha az bármelyik pillanatban eltűnhetne. A portalan íróasztalon, az ágyon fekvő takarón és a monogrammon. Aztán a könyvespolc előtt álló férfira tévedt és a kezében tartott albumra. Nem sokat beszéltek a múltról. Mindketten maguk mögött akarták hagyni gyerekkoruk emlékeit.
 Most pedig itt álltak egymással szemben és ott volt minden emlék képeben.
 - Biztosan akarod? - A csendben alig volt hangosabb az ő szava a suttogásnál. Anna sem volt teljesen bizonyos abban, hogy látni akarta. Ismerte a múltjukat. Vagy legalábbis azokat a részeit, amit a család megosztott vele. Ilyenkor volt, hogy kifejezetten szerencsésnek érezte magát, mert nem ismerte a szüleit.
 Tett egy lépést Niko felé, és óvatosan az albumért nyúlt. Csak akkor vette magához, mikor megbizonyosodott róla, hogy a férfi tényleg elhatározta magát.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. március 1. 21:02
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 5. 20:54 | Link

Asszony
otthon

Nem voltak az elméjét megrohamozó emlékek. Nem volt csontig hatoló fájdalom amikor belépett a házba. Nem érezte, hogy az apja figyelné és bármikor kilépne a dolgozószobából, hogy bőrövével maradandó sérüléseket okozzon rajta és testvérein. Egyszerűen keserűség és düh uralja minden alkalommal, amikor a régi otthonukba látogat. Csak akkor jön, ha muszáj.
Csendben sétálnak be a régi szobájába, aminek köze sincs ahhoz, amiben most laknak a feleségével. Az otthon érzete és illata helyett is markáns illatok keverednek a régi szagokkal, minden kihűlt, barátságtalan. Az egyetlen, ami pozitívum, az a fotóalbum elejében szépen sorakozó képek őszintesége. Ahol az anyjuk még velük volt és ők mosolyogtak, boldog és büszke nagytesókként tartották karjukban a kishúgukat. Niko néhány olyan emléke, ami kiskamaszként is még tartotta benne a lelket.
Bólint, majd teret engedve Annának körbejár a szobában, Egyáltalán nem kíváncsi a rég kinőtt talárjaira, a Herzberghez köthető tárgyaira. A kemény matrac, melyre leül néhány helyen fel van vágva, de ez nem látszik a takarótól.
- Azok voltak a szüleink. Szép nő, mi? - Niko a mai napig nem tudja, hogy édesanyjuk félvéla, egyszerűen csak szépnek találja.
Hisz nem vak, a gyűlölet ellenére még lát. Közben eldől az ágyon, onnan kezdi figyelni feleségét.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 9. 21:41 | Link

Niko

 Mióta kiléptek a bogolyfalvi lakásból, úgy érezte magát, mintha rá akarna szakadni az ég. A házba belépve pedig az ég közelebb került hozzá, fenyegetve azzal, hogy agyon nyomja.
 Elvette a fotóalbumot, és óvatosan fellapozta. Dátumok voltak a képek mellett, arany betűkkel felírva. Az egyiken még két csecsemő pihent egy nő karjában, a következőn pedig már gyerekek rohangáltak a kertben, miközben az előbbi nő egy kislánnyal a karjában pihent a karosszékben. Aztán a családi fotó. Az egész família.
 - Gyönyörű. - Egészen földöntúli szépségű hölgy volt, minden mozdulatában elegancia. Még azokon a képeken is, ahol arca már megfakult. Még az apró ráncok a szeme környékén is olyan előkelőn ültek, hogy senki meg nem kérdőjelezte volna korukat.
 Aztán Anna tovább lapozott. A család megkurtítva állt a kamera előtt. Nem volt játék, nevetés. Csak fájdalom. Dac.
 - Hiányzik néha? - Boldognak tűntek mellette. Az ikrek, Emma és az édesanyjuk is. A boldogságot pedig nehéz magunk mögött hagyni. Anna semmi pénzért nem hagyta volna magára Nikot. Vagy a leendő gyermeküket. Milyen ember volt az, aki egy szörnyetegre hagyta a legnagyobb kincseit?
 Egyre gyorsabban lapozott és egyre gyorsabban futotta át a képeket. Fájdalom. Elnyomás. Keserűség. De a leginkább fájdalom. Fájdalom a gyerekek részéről és fájdalom a férfi részéről.
 Becsukta az albumot, de a kezében továbbra is a kezében tartotta. Fogta, szorította.
 - Miért most mutattad meg?
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 10. 21:02 | Link

Anna

Figyeli a nő reakcióját. Ennyi év, ennyi történés után elérkezettnek érezte az időt rá, hogy még jobban beavassa a régi életébe. Akármennyire is tartja úgy, hogy nem számít, igenis számít. A jelen része a múltja, részese Noah, Emma, az apja emléke, a másik család...
Bólint, látja maga előtt anyja hosszú szőke haját. A mai napig ugyanúgy néz ki, egy ősz hajszála sincs, egy apró ránca sem. Mintha a testvérük lenne, ami furcsa, ennek ellenére a legkevésbé sem izgatja Nikot.
- Nem - őszintén cseng a hangja és épp nem hazudik.
Cseppet sem vágyik vissza azokba az időkbe, most már sokkal inkább érzi azt, hogy jó helyen van, ahol van.
- Meg tudnád bocsátani, ha más életet élnék melletted? - kíváncsian teszi fel a kérdést, kerülve a válaszadást. - Ne értsd félre, senkire nem tudnék úgy nézni.
Még azelőtt felemeli mindkét kezét, hogy Anna bármire asszociálhatna. Az kéne még, hogy más nőt gondoljon a képbe... Bár talán az egyszerűbb lenne.
- Szeretnék megszabadulni a háztól, de nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Nem akarom, hogy bármelyiküknek is vissza kelljen ide jönni.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 10. 23:22 | Link

Niko

 Élesen szívta be a levegőt, a kérdésre pedig összeugrott a gyomra.
 Más életet. Mellette. Érezte a gombócot a torkában, ami nem engedte lélegezni és ami mindig megjelent azokkal a különös alakokkal együtt, akikkel mostanában Niko összefutott. Eszébe jutottak az esték, mikor a két kutyával együtt kellett nyugovóra térnie férje nélkül. Szerette volna azt hinni, hogy csak túl sok dolog volt a csárdákkal. Hogy ez csak ideiglenes lesz.
 Hazudott volna, ha azt mondja, nem nyugtatta meg a férfi kijelentése. Képtelen lett volna megmagyarázni, de a gyomrában szorító érzés csak nem akart múlni. Mintha az agya hátsó részébe száműzött gondolatai folyton kiszivárogtak volna az ajtó résein, és nem hagyták volna nyugodni.
 - Milyen másik életről beszélsz? - Tett pár lépést az ágy felé, ahol leguggolt a földre, miközben az albumot az ágy szélére rakta.
 Lezárták a múltat. Anna azt hitte, erről megegyeztek, mikor megnyíltak egymásnak. Mikor megismerték egymás múltját. Hogy onnantól kezdve már nem kell ezzel a sötétséggel foglalkozniuk.
 - Nem kell idejönniük. Soha többet nem kell meglátogatni ezt a helyet. Sem nekik, sem neked! - Felült Niko mellé az ágyra, és jobbjával végigsimított az arcán. - Mi hozott most mégis vissza?
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 12. 14:44 | Link

Anna

Gondolkodás nélkül kérdez és beszél néha, pedig jó lett volna előbb rájönni, hogy egy ilyen kérdéssel mit okoz a feleségének. Fordított helyzetben biztos azonnal kiakadna és azonnal arra gondolna, amire mindenki józan ésszel. Hogy megcsalják. Hogy másik nőhöz, családhoz jár. Ahogy azt az anyja tette.
- El kell intéznem - ismétli, mintha ez ennyire egyszerű lenne. - El kell vinnem pár dolgot és mehetünk. Ne gondold túl, csak akartam, hogy lásd ezt a részét is az életünknek - megvonja a vállát és még egy apró mosoly is kirajzolódik ajkán.
Már majdnem olyan, mintha nem titkolna semmit. Egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy egyszer utoljára élne a ház nyugodtságával és az ágy puhaságával, de hamar meggondolja magát. Nyom egy csókot felesége ajkára, aztán feláll és az ajtóhoz indul.
- Összeszedem ami kell, addig nyugodtan nézz körbe.
Odabent nincs titkolnivalója, de a dolgozóban, ahová megy, bőven akad. Az ajtót be is zárja maga mögött arra a kis időre, amíg összeszedi a papírokat, amikre szüksége van. Gondosan rejti el bőr irattáskájában, majd bűbájjal védi le. Fő a biztonság és ha már titkol valamit, azt ügyesen csinálja.
Nagy valószínűséggel ennyi itt töltött idő Annának is elég.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 16:03 | Link

Niko

 Nem értette. Nem tudta hova tenni a látogatást. A férfi viselkedését. A mondatait. Összezavarodott és bizonytalanná tette. Niko kitért a válasza elől, és ez nem kerülte el a figyelmét.
 Ne gondolja túl... Még hogy ne gondolja túl, mikor semmit nem mond neki. Legszívesebben rákiáltott volna, hogy hagyja ezt az idióta viselkedést, és mondja a szemébe, mit gondol. De ehelyett csak bólintott, és viszonozta a bizonytalan mosolyt.
 - Lent várlak majd. - Nem nézett rá, az ajtó kilincsére függesztette a tekintetét. Az pedig gyorsan kitárult és csukódott be, magára hagyva az ágyon egyedül ülő Annát.
 Végigsimított a hímzett monogramon. N. W. Nikolai Weißling.
 Nem tudta, hogy a beszélgetésük vagy inkább a hely légköre az, ami ennyire nyomasztó volt, de érezte, ahogyan szinte a levegővétel is nehezebbé vált a szobában. Mintha nem is oxigént, hanem bánatot és keserűséget lélegezne be.
 Felsóhajtott, és felállt az ágyról. Kisimította ruháján a nemlétező ráncokat, és végigjáratta a tekintetét a szobán. Ideje maguk mögött hagyni a múltat. Nem is baj, ha Niko el akarja adni a házat. Nincs itt semmi, csak gyötrelem.
 Az ajtó felé indult, de onnan még visszanézett. Az ágyon ott hevert az album, amit pár perccel azelőtt olyan hevesen csapott be. Nem tudta, miért csinálja. Ha józan ésszel végiggondolta volna, biztosan hátrahagyta volna. Maguk mögött mindent. Ahogyan az előbb is gondolta.
 - Jól van. - Bólintott magának, miközben becsukta a táskáját és hátrahagyta az üres szobát.
 Kinyitotta az ajtót, miközben Nikora várt. A beszűrődő napfénybe állt. Egy kis boldogság a sok sötétség után.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. március 15. 17:05
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 15. 16:54 | Link

Anna

Csak azt akarja, hogy vége legyen az egésznek és minderről Noah és Emma ne értesüljenek. Csendben, mindenki háta mögött akarja elvarrni a szálakat és ezzel egy ténylegesen problémamentes életbe kezdeni.
Olyan nevek szerepelnek az iratokban, melyek nem szabad, hogy rossz kezekbe kerüljenek. Niko sem akarja ismerni őket, de ez már nem visszacsinálható. Elítélte bátyját a tetteiért, most ő csinálja azért, hogy megmentse a családját. Kapott már finomabb utalásokat arra, mi lesz, ha ő is ki akar szállni.
- Mehetünk - a lépcsőn lefelé haladva megigazítja magán a kabátot, majd Annát a derekánál fogva finoman húzza magához.
Röviden megcsókolja és kitessékeli az ajtón. Végre maguk mögött hagyhatják a helyet, amiből ez a fél óra is rengeteg volt. Már abban a pillanatban érzi a könnyebb légzést, amint kilépnek a házból.
- Haza, vagy sétáljunk? Régen volt itt egy jó fagyizó és télen is adtak - mintha az előző meg sem történt volna, úgy beszél.
Ugyanazon az úton haladnak vissza a városba, amin jöttek, errefelé már valamivel könnyebb. Kicsit elterelődnek gondolatai, egyedül a vállát húzó táska emlékezteti rá, hogy továbbra is figyelnie kell minden lépésére.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 18:02 | Link

Niko

 Jólesően sóhajtott fel, ahogyan a bágyadt napsugarak finoman simogatták a bőrét. Még a szemét is behunyta. Minél kevesebbet akart látni a házból. Elég volt ennyi itt töltött idő.
 Niko hangjára elmosolyodott és jólesően bújt hozzá, hogy a gyors csókot ellopva végre megszabaduljanak a ház nyomasztóságától. Eddig úgy érezte, hogy csak haza akar menni, elhagyni ezt a helyet, az egész országot minél előbb. Most azonban, hogy kint sétáltak az enyhe napsütésben, kezdett egészen feloldódni. Szerette volna elfelejteni a beszélgetésüket is.
 - Kóstoljuk meg. Jobbat csinálnak, mint a Czukorvarázsban? - A téli fagyijuk biztosan jobb, Pali sosem szerette ezeket csinálni. Amikor még ott dolgozott, kellő mennyiségű szövegelést kapott a fagylalt feleslegességéről.
 A kikövezett úton sétáltak végig, és ha jobban megnézte az ember, egészen szép tájon jártak. Éppen a szembejövő járőkelőt akarta kikerülni, mikor az eléjük lépett, elállva az útját. Anna csak akkor nézett rá.
 Ismerős volt neki a közel sem bizalomgerjesztő férfi. Jól öltözött, magabiztos kiállása volt, de kirázta a hideg a tekintetére. Józsi emberei emlékeztette.
 Németül beszélt, és mosolygott. Anna nem is figyelt arra, amit mondtak. Ösztönösen szorította meg Niko kezét, miközben azon gondolkodott, hol látta már ezt az alakot.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 15. 19:03 | Link

Anna

- Nem tudom, rég kóstoltam. Próbáljuk ki - válaszolja már őszintébb mosollyal.
Gyerekkorában sokszor jártak el a testvéreivel, a csokis volt a kedvence. Abban biztos, hogy azóta a kínálat bővült, de ki tudja, vajon egyáltalán még ugyanaz-e a tulaj, vagy megvan-e még.
Rengeteget változott, mégis ugyanolyan maradt a városrész. Jellegzetes épületek, macskakő, az emberek nem rohannak, meg-megállnak az üzletek előtt.
Rászorít Anna kezére amint találkozik a tekintete az előttük megálló férfiéval. Már megint úgy érzi, egészen a veséjébe lát, összeszorul tőle a torka és arra gondol, hogy azon nyomban el kellene hoppanálnia a feleségével.
Biccent és szűkszavúan válaszol. Szeme sarkából látja a nőt, azt reméli, nem ért semmit. Nem az utca kellős közepén merülnek beszélgetésbe, de amit beszélnek, azt is halkan és körülírósan teszik. Találkozniuk kell, el kell vinnie a múltkor említett dolgot. Megkapja érte azt. Nagyjából ennyi. Aztán mintha teljesen legális üzlettársak lennének, kezet ráznak, Annának kezet csókol és útjukra engedik őket.
Niko összeszorított fogsorral engedi el a nő kezét és nyúl a zsebébe a cigarettáért. Őt is megkínálja, de ha kér, sem fogja hagyni, hogy rágyújtson. Elég, ha kettejük közül egyikük teszi csak tönkre magát.
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2019. március 15. 19:03
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 19:25 | Link

Niko

 Nem tudott rájönni, honnan volt ismerős a férfi, de szabályosan rosszul érezte magát tőle. És ilyenkor azt csinálta, mint mindig. Kihúzta magát, és erősen figyelte. Magabiztosnak akart tűnni. Olyannak, aki minden egyes szót ért, és Annának kéne felelnie a mondottakért.
 Persze az idegen Nikoval beszélt. A férje hadart. Talán észre sem vette, és Anna is csak kevés szót kapott el a beszélgetés fonalából és értett meg, amiből semmire nem tudott következtetni. Megkapni. Adni.
 Aztán gyorsan lezárták a beszélgetést, még mielőtt bármilyen épkézláb mondatot össze tudott volna rakni a fejében a kommunikációjukból. Kezet fogtak, és az idegen felé fordult, hogy elbúcsúzzon. Akkor villant be a csárda képe, mikor találkozott a tekintetük. Meglátogatta Nikot, de csak pár percig voltak bent.
 Lassan fújta ki a levegőt, mikor továbbindultak. Észre sem vette, hogy bent tartotta, azonban Niko feszültsége sokkal kézzelfoghatóbb volt a levegőhiánynál.
 - Ő volt a beszállító? - tette fel csak úgy mellékesen a kérdést, miközben keze automatikusan nyúlt a feléje kínált szálért. A levegőben állt meg a keze, majd engedte le. Nem, már nem is emlékezett, mikor gyújtott rá utoljára. Nem most kellene ismét elkezdenie.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. március 15. 19:39 | Link

Anna

Nem lehet benne biztos, mit ért Anna, csak igyekszik úgy alakítani, hogy ne értse. Úgy kell tűnnie, hogy nincs semmi takargatnivalója, nem zavarhatja el az embert csak úgy. Néhány perc, néhány jól megválogatott mondat és tovább mehetnek. Indulhatnak a fagyizóba.
- Hm? - néz egy pillanatra értetlenül a nőre. - Ja, az. Egy idióta, mindig elszúrja és letagadja, hogy az ő hibája lenne - gondterhelt sóhajt hallat.
Ez talán egy olyan magyarázat, amit még el is hisz a nő annak fejében, hogy Niko mindig idegesebb lesz az ember jelenlétében. Őszintén szólva fél tőle és a cselekedeteitől. Amilyen bájologva tud csevegni és mosolyogni, olyan tökéletességgel képes kitekerni bárki nyakát.
Kissé furcsán, fél szemöldökét felvonva nézi a mozdulatot, amivel felesége a cigi felé nyúl, majd leengedi kezét. Nagyon helyes. Nem biztos, hogy annyiban hagyná, ha rágyújtana.
- Inkább menjünk haza és vegyünk útközben egy üveg whiskeyt - javasolja hirtelen ötlettől vezérelve.
Az utóbbi időkben nem nagyon volt alkalmuk rá, hogy kettesben legyenek és anélkül igyanak meg akár egy pohár italt is, hogy valami, vagy valaki ne zavarja meg őket.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. március 15. 20:40 | Link

Niko

 Valami rossz érzés maradt benne, még azután is, hogy továbbálltak. Kíváncsi volt, hogy Niko emlékezett-e arra, amit ő maga mondott pár héttel korábban. Miszerint ő az a bizonyos beszállító, akivel problémák vannak.
 - Lehet valakit keresni kéne a helyére. - Csak úgy mellékesen jegyezte meg, hogy reagáljon valamit. Jobban lefoglalta a bűntudat. Miért teszteli őt, amikor tudja, hogy úgysem hazudna neki? Amikor már megbizonyosodott róla, hogy ha valami baj lenne, elmondaná. Hisz ezt mondta neki. És ő bízott a férjében.
 - Istenem, ez a mai első igazán jó ötlet! - sóhajtott fel megkönnyebbülten. Szüksége volt mindkettejük idegének egy kis alkoholra a látogatás után.
 Megállt, és egy gyors puszit nyomott a füle tövére, majd az ajkaira. Motanában kevés idő jutott egymásra. Túlzottan is kevés. Vagy Nikonak volt valami dolga, vagy Anna írt éppen határidőre. Vagy ha mindketten otthn voltak, hát a kutyák zavartak be a romantikus estéjüknek.
 - Vigyük át a kölyköket Emmának estére. Miénk lenne az egész lakás - kezét végigfutatta Niko karján, egészen fel a tarkójáig, ahol beletúrt a hajába, és kissé közelebb húzta magához, hogy megcsókolhassa. Vágyott az ölelésére és rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek