31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2018. október 8. 18:49 | Link

Kenőkés - hol a pincérlányom?!

A társaság jó. Ezen nincs mit szépíteni, vagy elrondítani, ez egy tény. Az itt jelen lévők személyisége nagyon sok jegyben megegyezik, ami lehet közrejátszik a dolgokban, azonban elenyészőnek tekintem. Körbepillantva látszik, hogy mindenki jól érzi magát, kiveszi a részét a társalgásból és minél többet tud az ember valakiről, annál jobb. Főleg, ha én tudok minél többet. Egy elég jó csapatot verbuvált össze az egyik West - a sok közül -, amiért hálás vagyok. Amikor jelentkeztem erre a "kis kirándulásra" eszembe sem jutott, hogy lehet olyan is lesz a csapatban, akit éppen nem kedvelek. De adta a jó ég, hogy nem basz... akarom mondani cseszett ki velem West.
Utolsó gondolatom záróakkordjaként jelenik meg az emlegetett West, aki rögtön le is huppan Conroy mellé, mindeközben megemlegetve a férfi mását az én drága pincérlányomnak.
- Azért te is megfordultál utána - emelem fel a poharam North felé, majd felnevetek.
- Pontosan - bólintok egyet Payne megjegyzésére, majd ráemelem tekintetem és ha figyel ismét kap egy kacsintást.
Lassan felállva, kinyújtóztatva végtagjaim kerülöm meg lassan az asztalt, de nem sietek. Azért még hallani szeretném a beszélgetést, amúgy sem hajt a tatár. Megállok Cath széke mögött és rátámaszkodok, majd ázsiai barátunkra emelem a tekintetem.
- Igen - bólintok egy aprót, miközben lehunyom a szemem egy pillanatra. - Tűz és levegő, de a tűz a főelemem - emelem el egyik kezem a szék háttámlájáról, majd úgy fordulok, hogy a kocsmában lévő többi - nem józan - vendég ne legyen szemtanúja, ahogy tenyerem fölött pár centiméterre megjelenik egy mikro-tábortűz pár pillanatra. Eltüntetve a tüzet, egy enyhe szellővel borzolom össze az előttem ülő hölgy frizuráját.
- És bemutatom a levegőt - nehezen tartom vissza a nevetést, rángatozó vállam valószínűleg el is árul, de még küzdök. Elővéve a cigit, indulok meg a kijárat felé egy kedves nikotin-rúd elszívása reményében.
- Conroy?
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 8. 21:07 | Link

Excalidíció

- Neked sosincs súrlódásod a bátyáddal?
- kérdezek vissza, mert szerintem testvérek között az a normális, és teljesen mindegy ki mennyire buddha (szerintem az én öcsém is az, de hát na), mindenkinek van egy-két rosszabb pillanata. - Simán lehet, hogy ti jól kijöttök majd - próbálok biztató lenni és ezt egy mosollyal is megtoldom. Aztán Denisre figyelek meg a menőzésére, ahogy tüzet varázsol meg összeborzolja a lányka haját. Úgy sejtem utóbbi nem lesz teljesen elragadtatva, nekem viszont nagyon tetszik a műsor.
- Gyújthatnál tüzet a szobámban is - mondom vigyorogva, bár nem szeretné ha félreértené. Szimplán fázós vagyok, bár azt hiszem, ez egyértelmű.
Már már azt gondolom, hogy megúsztam a saját kérdésem megválaszolását, de Scarlett nem hagyja, hogy elhappoljam a dolgot. A név viszont megijeszt egy pillanatra, gyorsan le is húzok egy tincset a szemem elé, hogy meggyőződjek róla, nem változott vissza a hajam sötétbarnás-majdnem feketére, ami amúgy az eredeti színe. Aztán megnyugszom és rájövök, hogy pont a túl szőke hajam miatt hívott így. Haha. Bocsi, hogy nem nevetek. Talán majd máskor.
Válasz gyanánt megvonom a vállam, aztán a poharamban meglötyögtetve az italt szólalok meg.
- Tök gagyin fog hangzani, de gyerekkori álmom... - kuncogok egyet zavartan, összeborzolom a hajam aztán folytatom - öhm... izé... Merlin és Arthúr király kapcsolatából írtam a szakdogám, és lényegében a vizsgamunkáim nagyrésze a kard és annak legendái köré épült. Kár lett volna kihagyni.
És mire befejezem megérkezik a vezetőnk is, aki szerint a pincér srác is jól néz ki. Elgondolkodom egy pillanatra, megnézem én is jobban a csávót, de csak a fejemet rázom. Nem, hiába mondja mindenki, hogy jól néz ki, nekem akkor sem jön be. Talán ha szőke lenne...
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2018. október 8. 21:08
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 8. 22:46 | Link

Az excalibur nyomában


- Valóban - adtam igazat Denisnek, s remélem megjegyezte, mert nem sokszor lesz ilyen.
- Azért nem kell túlmenni a határokon, Scar - motyogtam elvörösödve és inkább ittam az italomból még egy kortyot, csak, hogy legyen indokom, kicsit elfordulni.
Mikor meghallottam Cath kommentjét felszaladt a szemöldököm. Letettem a poharat és megköszörültem torkom, hogy mindenki elhallgasson, majd halál komolyan kezdtem bele mondandómba, hogy érezzék, minden amit kiejtettem ajkamon azt kemény kézzel be is fogom tartatni.
- Nem óvoda, nem tiltom meg az átmászkálást. De, akinek a kölyke it fogan meg, annak a második neve kötelezően Excalibur lesz - jelentettem ki, majd Scar felé néztem - Különben mint jó vezér a szabály alól én se mentem fel magam se téged - azzal mit aki jól végezte dolgát máris visszavettem a Jägert a kezembe és beleittam.
Amúgy is mókás volna egy gyereket így elnevezni, ennyi pedig minimum jár, elvégre abban egészen biztos, hogy akármi is lesz az expedíció végkimenetele, mindenkinek emlékezetes időszak marad.
A kis légi és tüzes bemutató ideje alatt csendben figyeltek, közben azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudnám hasznosítani. Tűzrakásra nem lenne alkalmas mert minek, nem akartam felgyújtani egész Glastonburyt, meg a pálcák is képesek rá, de talán vészhelyzetekben tudja használni ha kellőképpen rátermedt és edzett.
- Ami azt illeti Min Jong - szólítottam nevén, mert én nem éltem a becenevekkel, annyira nagyon, hogy minden kapcsolati szál nélkül leszöszizzem, vagy hófehérkézzem, vagy héttörpézzem - ez különösen jó hír, bár tudtam, de mindenki előtt elismétlem, hogy szaktudásod még hasznunkra vállhat. - még beszéltem Denis már a kijárat felé indult, félúton megállva és Scarra nézve. Mélyet sóhajtottam, s ha a lány rám nézett engedélyért biccenettem. Ha nem, akkor csak felálltam, hogy kiengedjem.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. október 8. 23:35 | Link

excalibur
A pincér átka


Éjfélig nincs zargatva a csapat, ám mikor a kocsma egyetlen órája elbőgi az éjnek közepét az asztaluknál megáll a pincér. Nem tűnik barátságosnak, sem kedvesnek, vonásaiban nincsen semmi helyes sem szép, a grimasza minden emberi csinosságot lemosott képéről.
- Maguk az idegenek akik azért jötték, hogy elvigyék igaz? - hevessége rögtön kitör belőle, még ha hangját igyekszik is halkra fogni, érződik rajta a düh. Angolja erősen brit akcentusos, nem is próbál ügyelni arra, hogy minél érthetőbb legyen.
- De ebből nem fognak enni - förtelmesen mordul rájuk és elkapja az első csuklót ami útjába került, ami nem másé mint Cathé. - Ez már évszázadok óta a miénk és az is marad - közelebb hajol a lányhoz sziszegve, közben szorítása erősödik, mintha égne a puha női bőr ujjai alatt.
- Hordják el magukat, mielőtt még a többieknek is bajuk esik - azzal elengedi a kicsiny kacsót, s ellép az asztaltól, alakja ahogy távolodik egyre kecsesebbé és formásabbá válik, mintha férfiból hirtelen nővé alakulna, majd ringó csípővel beleveszik a tömegbe.
Catherine azonban érezheti, hogy továbbra is ég a csuklója, s ha jobban megnézi észrevehet egy rúnát, ami beleizzott bőrébe. Ez a legtöbbjüknek ismerős lehetett, akik rúnatanra jártak, a bajt és szükséget jelképezte. Viselője pedig a következő két hétben bizonyosan számtalanszor tapasztalhat majd hirtelen támadt ügyetlenséget és bevonzott balszerencsét. ( Kockadobások esetén 1 számmal a negatív írányba való elmozdulással jár )
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 1153
Írta: 2018. október 11. 07:00 | Link

Csipet csapat

Eljön, majd el is múlik az éjfél. Hogy hova tűnt el az a pár óra? Jó társaságban? Kit érdekel. Nem ittam sokat, de ittam, spicces vagyok, és bátran kacérkodom, leginkább Denissel. Amióta a képességei napvilágot látottak, jobban lenyűgöz, mint előtte. Szeretem az olyan típusú hímnemű egyedeket, mint ő. Semmi feszkó, semmi idegeskedés. Nincsenek kötelező körök, nincsen illedelmesség, és nem kell másnak lenni, mint amilyen vagy.
Én magamról tudom, hogy nem feltétlenül vagyok egy szerethető személyiség - Vajda Eszti, innen tsókollak -, de most minden jó, most elvagyok, és igyekszem nem annyira központi, de nem is álszent lenni. Csak vagyok, önmagam. Tényleg nem tudom, hogyan telt el a sok óra, és mikor keveredett Denis ennyire közel, vagy mikor keveredtem én hozzá ennyire közel, de egyszer csak ott volt. Épp az éjszaka további opcióit súgnám a fülébe, amikor egyszer csak ott van mellettünk a pincérfiú, és hirtelen a szép sármossága átvált abba, amit az ember csak úgy hív "para". Parafejű lesz. Szép, de ne akarj tőle semmit, mert pszichopata. Nekem is rögtön ez a gondolat fogalmazódik meg a fejemben, és el is akarnék húzódni, mivel hozzám van a legközelebb, de abban a pillanatban, hogy én megindulok, elkapja a karomat, és ha nem égetne annyira az érintése, akkor egészen biztos, hogy megrúgnám a lábai között. Érzem a könnyeket, amik a szemembe szöknek, de nem először fáj valami, így azt hiszem, ezek inkább a rémület könnyei, ami egy ilyen szituációban teljesen jogos.
- Dögölj meg!
Kiáltok utána indulatból megrázva a kezem. Csak most, amikor már nem látom, veszem észre, hogy felálltam. Nem emlékszem rá, hogy mikor tettem ilyet. Az biztos, hogy mikor odajött, még ültem. Rendesen fáj, ahol megfogott, mintha Denis képességét érezném magamon. A másik kezem hideg ujjaival pihentetem, próbálom enyhíteni az égő érzést. Lepillantva, hogy megnézzem, mi is történt, és, hogy hagyott-e nyomot a tenyerén kívül, látom meg a jelet.
- Ez mi?! Megátkozott vagy most mi van?!
A hangom pár oktávval feljebb ugrott, és ijedt tekintetemet hol Northra, hol a kezemre fordítom. Na ne szórakozzunk már egymással, hogy itt kiderül, hogy kinyírnak még idő előtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 11. 08:35 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Már aznap este megszerette a csapatot, és egyre kevésbé zavarta, hogy North belerángatta ebbe. Na jó, ez enyhe túlzás, mert ha nem akart volna egy kicsit sem jönni, akkor biztos hogy nem ücsörgött volna még éjfélkor is a fogadóban. De a sok vita után kezdte meggondolni a dolgot. Hát, végül is jól döntött, az már biztos volt.
  - Micsoda jó név lenne... Excalibur West - merengett el a szöszi. - Ezzel a névvel tuti sokszor fogják megverni a suliban... - folytatta, csak hogy mindenki érezze mennyire nem ért egyet a főnök parancsával. No nem mintha szeretne gyereket, de azért milyen szabály már ez.
  Szerette volna azt a cigit, nagyon is. Egy ideig csak nézett a fiúra, amolyan "na most mi legyen?" arccal. Majd Northra is, hiszen mégiscsak ő volt a józan ész kettejük közül.
  Felállt, hogy csatlakozzon Denishez, és akkor hirtelen a pincér megszólalt. Értetlenül nézett körbe, hogy vajon a többiek tudják-e, hogy miről beszél a fószer. Mire választ adott volna, a már kicsit sem szimpatikus férfi elkapta Catet.
  Scar anélkül, hogy bármit végiggondolt volna közelebb lépett, válla súrolta a vörösét. Arca elszántságról és dühről tett tanúbizonyságot. Ha az ismeretlen még egy kicsivel közelebb lépett volna, biztos, hogy nekiugrik. Ez benne volt a vérében. Viszont ami ez után következik, arra nem számít. Tátott szájjal nézi, ahogy az előbb még agresszívan nekik eső magas ember hirtelen egy karcsú nő alakját veszi fel.
  Csak Cat hisztérikus hangjára kapja vissza a pillantását. Rögtön felismerte a szimbólumot, hiszen ott virított az ő kezén is. Igaz, az övé már hamis volt, csak egy szimpla tetoválás, viszont az elméjében még élesen élt a kép, amit az a rovás okozott.
  - Basszus... - más nem jött ki a száján, csak ennyi. Talán egyedül North tudta még biztosra, hogy mit is takar a jel. Megfordult a lány, idegesen a hajába túrt, és Denisre nézett. - Nekem most nagyon kell az a cigi....
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2018. október 11. 13:29 | Link

Kenőkés - meg van, semmi

Gyorsan ment az idő, mintha nem is létezne. Jól éreztem magam, ami igen meglepő, nem tudom mikor voltam utoljára felengedve. Mondhatnám, hogy a mindennapi stressz az életem része, de akkor hazudnék és én olyat nem szoktam, kérem! Alapból nem vagyok stresszes, a dolgok alakulása legtöbbször tőlem függ, ha mégsem, akkor úgy is úgy alakítom, hogy tőlem függjön. Inkább azt mondanám, hogy még jobban fel vagyok engedve. Bírom a társaságot és most, hogy végre West is csatlakozott a társasághoz - félig-meddig - teljes is lett.
A pincér váratlanul jelenik meg az asztalnál, már épp mondani akarnám neki, hogy húzás van, amikor elkezd sziszegni és megragadja Cath karját. Reflexszerűen ugrok vissza a lány székéhez avval a szándékkal, hogy a férfi arcán kő kövön, bizony nem marad, azonban az illető már elengedi Cath karját. Utána nézve rajzolódik ki a - már szóba jött - pincérlány. Tudta, hogy a kard miatt jöttünk. Direkt akart a közelemben lenni. Visszafordulva az asztalhoz, enyhén égő hús szag csapja meg az orromat. Értetlen nézek körbe, amikor Cath kikelve önmagából kérdezi mi történt miközben a karját szorongatja. Minden más a régmúlt volt, ami az eset előtt történt. Az agyam elfelejtette azokat a pillanatokat és csak a jelenre összpontosított.
Odalépek sérültünkhöz, majd leültetve, miközben a széke mellett guggolok, ujjait lefejtem a karjáról, enyhe szellővel hűtöm az égett felületet.
- West - horkanok fel. - Ez mégis mi a k*rvaélet? Honnan tudta, hogy a kardért jöttünk? - hangom nem emelem fel, talán kicsit erélyesebb, mint kéne lennie. Cath karját elengedem, megsimítom az arcát, majd felállva, bólintok egyet Conroynak.
Nem akarok vészmadár lenni, és életemben nem tanultam rúnatant, mert nem érdekel, de akinek van egy kis magához való esze nagyjából tisztában van a Cath karján ékeskedő rúnával. Kilépve a kocsmából, rögtön Conroy és a saját számba nyomom a cigit, ujjamon már a kis láng. Imádom, hogy nem kell öngyújtót használnom.
- Hát - csúszom le a fal mentén, ismét guggoló pozícióba - Nem indulunk jó esélyekkel - kuncogok egy aprót. A cigim meglepően gyorsan fogy, a fele már köddé vált, azonban még egyre nem lennék képes rágyújtani. Megvárom, amíg Scar elszívja a sajátját, és ha megtette együtt indulunk vissza a kocsmába, az asztalunkhoz. Kb. az asztalunkhoz vezető negyedik méternél döntöttem. Nem kellett több pár másodpercnél.
Az asztalunkhoz érve, megfogva Cath ép csuklóját felhúzom a székről, majd a kijárat felé irányítom, magam után húzva.
- Ne kérdezz, csak gyere - indulok el vele vissza a szállásra.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. november 9. 22:41
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 11. 15:14 | Link

Excalidíció

Gyorsan telik az idő, mindenki iszogat, jó a hangulat. Én próbálok figyelni, hogy ne igyak sokat, nem szeretnék túlságosan becsípni, mert annak sosincs jó vége. A mókánknak a pincér vet véget, vagy nem is tudom, hogy tényleg pincér-e de lényegtelen. A szavai elég sokkolóak és amikor megragadja Cathet csak azért nem verem le rögtön, mert nem szeretném, ha rögtön mindenki levágná, hogy nem vagyok teljesen emberi. A fehér bőrszínt még ki tudom magyarázni, de a gyorsaságot és az erőt, már nem biztos. Nagyot nyelek, így próbálom visszafogni magam. Aztán elmegy és egy rúnát hagy maga után Cath karján.
- Uh, ez nem jó... - jegyzem meg, halkan, aztán Northhoz fordulok. - Hagyjuk elmenni? - Én szívem szerint utána mennék, nem azért mert szeretek veszélyesen élni, hanem mert nem szeretem, az erőszakot akkor sem, ha passzív.
Bármi is legyen egy dolog biztos, nem fogok már aludni ma éjjel.
- Mutasd csak a karod - kérem Cathet és a poháralátétre rárajzolom a rúnát. Tudom mit jelent, de azért biztos akarok lenni a dolgomban. Nincs már sok hátra reggelig, de legalább hasznosan töltöm majd azt a pár órát.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 11. 21:35 | Link

Az excalibur nyomában


A dolgok elég jól zajlottak, a hangula viszonylag kellemes, volt, az italokból se vitte senki túlzásba a dolgot és Denis meg Cath tökre nem tűntek el a wc-ben egy jó fél órára, ami szintén menő, bár azért egy Excalubur nevű kölyök keresztelőjére menni még menőbb lett volna, ám amikor éjfélt ütött az óra, hiretlen minden a feje tetejére állt.
Azt én se tudtam, hogy honnan tudta, a fenyegetés közben végig kezem a pálcámon tartottam, készen arra, hogy támadjak, ám csak végszükség esetére tartogattam az átkokat, elvégre ez nem varázsló hely, ha itt varázsolok azzal sok mindent kockoztattam volna.
Amint elment felpattantam, nem is törődve igazán Denis kérdőrevonásával. Elkaptam a nő kezét és magam felé fordítottam, hogy leellenőrizzem a bajt.
- Nem halálos - engedtem el, s habár hangomon nem hallatszódott, de azért örültem, hogy nem lesz veszteség már az első napon. Nekem kellett megvédeni a csapatomat, rám lett volna szégyen, ha ilyesmi történt volna.
- Nem, nem megyünk utána. Távozunk. - ám mire kimondtam úgy tűnt két okos már el is indultak kifelé. Összeszorítottam állkapcsom és megragadtam a férfi karját mielőtt az távolabb mehetett volna.
- Denis azzonnal megálltok! Együtt megyünk. Értitek? Mi EGY kib*szot csapat vagyunk, nem vállunk szét. Conroy, te is majd út közben elszívod a cigid. Mindenki álljon fel és induljunk. A számla már rég egyenlítve van. - azzal kiittam az utolsó cseppet is a poharamból és felálltam, majd elindultam elsőként. Én akartam elől menni és nem azért, mert én voltam a vezér, hanem ha valaki ütés kap, az én legyek. Nem akarok sérüléseket a többieken látni, többet nem.
- Amint visszaérünk mindenki zárja magára az ajtót pálcával. Nem érdekel ki kinél alszik, csak legyetek óvatosak és halkak. A falnak is füle van, méghozzá mint tapasztaltuk hatalmas és veszélyes -ezzel zártam a monológom, kilépve az őszi hidegbe. Míg a szállodába visszafelé tartottunk végig a pálcámon volt a kezem de szerencsére nem történt baj.
Mikor eljött a búcsú ideje elkaptam Denis kezét.
- Vigyázz Cathra. Ha rosszra fordul a kezén az átok gyertek át, megértetted? Azonnal! Nincs magánakció! - erre már meg se vártam a választ, csak elindultam magam után húzva Conroyt.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2018. október 11. 21:59 | Link

excalibur
Jó reggelt hölgyek, urak


A jónak ígérkező, de borzalomba torkolló kocsmázás után mindenki visszavonult saját, vagy társa szobájába.
Emerald volt a legszerencsésebb, ő úgy aludhatott, hogy erről mit sem sejtett. Egyedül az lehetett szokatlan, hogy szobatársnéje nem tért vissza a szobájukba, ám mivel maximum csak ennyi lehetett a feszkó, ezért a nő egy kellemes, kényelmes éjjelt tölthetett el, ami után jól kialudva kelt fel másnap reggel.
Northnak és Scarnak sem volt különösebben zavaros éjszakájuk, az ágy kényelmes volt és meleg, a párna illatos, ha el tudták viselni a másikat, akkor akár mesébe illő éjszakát is össze tudtak hozni és szinte el is felejteni a kocsmai incidenseket.
Azonban Choi szerencsétlenségére olyan szobát fogott ki, amivel szemben két, kacarászó kisaszony vett ki szállást, kik egész éjjel csacsogtak és jó hangosan, tündérvékony hangon kacarásztak hozzá, tehát a kényelmes, mély alvás felejtős volt aznapra, talán majd máskor kisöreg.
Denis és Cath éjszakája bizonyára jól alakult, ha azzá formálták, ám ha megpróbáltak is aludni, úgy tűnt a szobájuk padlójba alatt egy kisegér fúrt járatot és egész éjjel fel s alá mászkált, kaparászott, hangoskodott. Ha ez nem lett volna elég sajnos Cath neszeszertáskája elromlott, így nem lehetett kinyitni, ha pedig pálcával próbált nekiesni, a végén az arcába robbant az egész, talán az átok miatt lehetett. Vagy így, vagy úgy, a lány elfelejthette aznapra a sminket, de ez egy kiváló alkalom, hogy felfedezze milyen szép is a természetes arca ( bár bizonyára mély karikák csücsültek szemei alatt ) vagy kreatívan másból eszkábál menő pofifestéket. Egyetlen öröm az ürömben, hogy az átok jele nem izzott már, csendesen feketéllett csuklóján, mint valami divat muglitetoválás.
Denis sem úszta meg, bár a holmiai épek maradtak de a nyaka beállt és a csípője sem volt igazán oda a rúgóért ami kiállt a matracból és egész éjjel a hátát nyomta.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 12. 08:27 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Tegnap amikor visszamentek a szállásra, még továbbra sem oldódott meg minden. A hangulat feszült volt, és csak most kezdték meg igazán érezni milyen veszélyes kalandba is fogtak. North volt a szervező, tehát ő volt talán a legidegesebb, de Scar is ugyanúgy bűnösnek érezte magát. El sem tudott aludni, talán ha egy fél órácskára lehunyta a pilláit. Aztán meg felébredt, és ott volt az az üzenet. Azt sem tudta, hogy igazi volt-e, vagy csak a fáradtság - esetleg valami ami a cigiben - játszott vele.
  Így történhetett, hogy hajnalok hajnalán már az utcán volt. Minden csendes volt, mintha csak a káosz kitörését várná a hajnal. Betért az első éjjel-nappaliba, és vett magának egy doboz cigarettát. Semmi nem volt, ami jobban lenyugtatta volna mostanában. Talált egy parkot, ott lefeküdt a fűben, és rágyújtott. Nem volt ott senki más. Mélyen beszívta a füstöt, majd lassan kiengedte. Minden kifújásnál a füst mellé társult egy adag idegesség is.
  Lassan megnyugodott, és látta, hogy a nap is kezd felkelni, így visszaindult a szállásukra. Nem akarta, hogy North egy alapos fejmosással kezdje a napot, azzal, hogy nem mehet külön utakra, és nem akciózhat csak a saját kedvére. Nope, nem hiányzott ez most neki.
  Beült a nappaliba, hogy ott várja meg a többieket. A kandalló mellett volt egy könyvespolc, onnan lekapott egy kötetet, és azzal foglalta el magát. Bár agya még mindig folyamatosan fel-felakarta hozni az este eseményeit, a szöszi folyton visszaküldte az agya egyik hátsó szegletébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 12. 17:58 | Link

K.K.K.

A nyugodt alvás jót tesz, s bár tudom azzal a döntésemmel, hogy nem mentem el a csapattal inni még inkább kirekesztenek majd maguk közül, mégsem bántam meg, hogy a pihenést választottam.Oldalvást fekszem, szemem gyorsan nyitom, könnyen kelő lévén, s már fordulok is a másik oldalra, hogy megkeressem karórám, megnézendő, hány órakor vetett ki magából az ágy. Mozdulatomban azonban megakaszt valami. Tekintetem a plafon közvetlen felettem lévő részén állapodik meg, melyen egy mondat szerepel keszekusza kézírással: "Ha almát látsz, mond “Cherchez la femme” Azonnal kikelek, és gyorsan végiggondolom mit jelenthet. Francia tudásom nagyon gyér, de ezt a kifejezést ismerem. Keresd a nőt, mint minden baj forrását. Az alma pedig köthető Évához, az első bűnöshöz, aki miatt az Úr őt és Ádámot kiűzte a paradicsomból, vagy lehet magának a tudásnak a jelképe, de szimbolizálhatja az életet is akár sőt a kísértést, a csábítást is, hiszen Lucifer a fényhozó ezzel a gyümölccsel vitte tévútra Évát. Itt be is zárul elmémben a kör, s egy gyors reggeli rutin és öltözés után már rohanok is le nappaliba, hogy mindezeket megosszam a többiekkel. Arra, hogy szobatársam Csinoska vagyis Hope az ágyában van-e vagy sem, őszintén bevallom nem figyelek. Alapvetően nem szoktam nagy zajt csapni magam körül így ha aludt nem az én motoszkálásomra ébredt fel ebben bizonyos vagyok. Leérve először úgy tűnik magam vagyok, ám picit jobban körülnézve meglátom egyik kutató társamat. - Jó reggelt Scarlett! - köszönök a lánynak, ám mivel még csak ő van itt egyelőre nem mondok semmit a felfedezésemről, csak majd, ha már a Fővezír és a többiek is megérkeznek. - Fáradtnak látszol, minden rendben? - kérdezem hűvös, de jó szándékomról árulkodó hangon - Jól sikerült az este? - folytatom az érdeklődést, és leülök egy sarki fotelbe, ahonnan mindent látok, ami a szobában történik és közel van annak bejáratához. Eközben lelki szemeim elé villan egy kép, valami vita féléről és egy jelről, de gyorsan elhessegetem, ahogy mindig szoktam, ha efféle megérzéseim támadnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 1153
Írta: 2018. október 12. 20:58 | Link

Kardkutatósdi
Ruházmányom

Maradjunk annyiban, hogy ha volt is kisegér, nem nagyon jutott el a tudatunkig, és őszintén meg kell mondanom, nagyon jó döntés volt az esti sokk után Denisnél maradnom. Azonban eljött a hajnal, és van egy olyan szabályom, hogy én nem alszom senki mellett. Sosem volt még párom, nem is akarok elköteleződni, én amolyan ideig - óráig lány vagyok. Félek, ha bárkivel is olyat csinálnék, mint amit a párkapcsolatokban szoktak - ide tartozik az együtt alvás, vagy a fiú pólójában mászkálás -, akkor ingerenciám lesz rá, márpedig én ezt nem akarom. Van egy tudatosan felépített karriertervem, emellett pedig élvezem ezt a saját elvrendszert, amit felépítettem. Már hajnalodik, amikor Denis elpilled, így várok egy kicsit, mielőtt kiosonnék, át a saját szobánkba Emeralddal.
Ő ekkor még alszik, így macskaügyeséggel lépek beljebb, és veszem ki a neszesszeremet, hogy eltávolítsam a sminkemet. Ez persze nem sikerül, nem akarok nagy zajt csapni, így a pálcámhoz nyúlok, megfeledkezve arról, ami a kezemen van, ráirányítom a cipzárra... és hirtelen bumm. Jó nem nagy bumm, de az én kicsi szívem megáll egy pillanatra. Főleg mivel minden cuccom, az alapozóim, az összes csodás rúzsom, minden szemfestékem az arcomba robban. Nem fáj, de pontosan tudom, hogy van olyan, benne, ami egy percen belül leszedhetetlenre szárad. Egyből mozdulok, nem kell sok, és máris a fürdőben termek. szinte lerángatom magamról a ruhát, miközben megnyitom a vizet, és az se zavar, hogy forró, csak nem akarom, hogy egész nap vörös foltos fejjel mászkáljak.
Amúgy is le kellett zuhanyoznom, de nem pont ez a megszokott sorrend. A hajmosással új hajszínt is felviszek, hátha a fehéressel sokkal szerencsésebb leszek. Bár ameddig ez a hülye minta rajtam van, esélytelen. Mindegy, igyekszem valamit kitalálni erre a szerencsétlen helyzetre. A mai összeállításom sokkal visszafogottabb a tegnapinál, most hajra kéne gyúrnom, de minek, ha nincs mivel sminkelnem magam. Egyetlen dolgom volt külön, egy szemceruza, illetve a pilláim még mindig nagyok, így ennyi jelenleg, amivel kezdeni tudok valamit. Gyors öltözködés, aztán irány a külvilág. Láttam idefelé egy pékséget, és mivel eléggé keveset aludtam és feltételezem, hogy Denis se fog sokkal többet, mind a kettőnknek veszek kávét. Valahol itt kerülhetjük el egymást Scarral, ő ki, én be. Felsétálva a szobába a két papírpohárral, igyekszem némán közlekedni, de addigra már az előbb említett fél zuhanyzik. Leteszem a poharat, de nem ülök le, közelebb lépve az ágyhoz, elhúzom a párnát. Emlékszem, hogy volt itt valami, amit meg akartam nézni, és igen, ott is van.
- Hoztam kávét.
Mosolygok a kilépőre, majd intek neki, hogy jöjjön oda, és anélkül, hogy mondanék bármit is, rámutatok az írásra. Nem, hozzáérni biztos nem fogok, van nekem elég bajom így is. Utána ellépve a fotelhez sétálok, leülök, és megvárom, amíg Denis elkészül, nem akarok egyedül lemenni.
- Óóó nézd, alkottam.
Mert hát a pozitív hozzáállás a fő ebben az egészben.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2018. október 13. 10:17 | Link

Kenőkés

Megvallva az őszintét, egyáltalán nem volt tervben, hogy Cath nálam tölti az éjszakát. Nem azt mondom, kellemes fordulat volt, csak valahogy váratlan. Felhurcoltam a szobámba - szerencsére nemigen ellenkezett -, majd valahogy úgy hozta a szituáció, hogy ott is maradt és pont nem foglalkoztam semmi mással. A fáradtság elenyésző volt, és így is csak félálomba tudtam lekerülni. A mély-alvás esélytelen, elszoktam tőle, így amikor Cath felkel mellőlem minden kis neszezését hallom, azt is, ahogy kioson a szobából. Avval a lendülettel fel is kelek, majd gyorsan a fürdőbe kényszerítem magam. A zuhany alatt elmerengve állok, mintha nem kéne egy kicsit sem szednem a lábam. Valószínűleg megint elkések, de West már hozzászokhatott volna. A tegnapi dolog után elég sok szarral indulunk neki a mai napnak. Kilépek a zuhanyfülkéből, áttörlöm magam pár gyors mozdulattal, derekamra csavarom a törülközőt és már megyek is kifelé. Egy pillanatra megtorpanok, amikor megláttam Cath-et. Reméltem, hogy a kínos reggeli szituációt elkerüljük, de avval, hogy hozott kávét, már elkerülte. Kösz!
- Fekete? - lépek oda hozzá intésére, majd elvéve tőle a poharat belekortyolok. - Beletrafáltál - bólintok egy aprót, majd figyelem azt, amire éppen mutat. Nekem is feltűnt a dolog, azonban más helyen. A falba vésve, észrevétlen helyen került elő az írás, egy nyikorgás jelezte a helyét, mintha azt akarta volna, hogy mindenképpen megtalálják.
- Igen, én is láttam már - intek fejemmel az ágykeret felé, majd mögé mutatva hívom fel Cath figyelmét arra, hogy pontosan tudom mit mutat. - Úgy vagyok vele, majd később foglalkoztat. Egyelőre nem ezért jöttem - vonok vállat, majd a poharamat lerakva a kis éjjeliszekrényre, elkezdek felöltözni. Egyszerű fekete szett, mint mindig. Hajam még vizes, kicsit megrázom a fejem, mint valami kutya, majd hátra simítva azt, rámosolygok Cath-re.
- Ennyire unatkoztál? - emelem fel egyik szemöldököm, miközben fejemet áthúzom pólóm nyakán. Ismét eszembe jut a tegnap történtek, West, ahogy szól, maradjunk együtt és akarva-akaratlan őt hibáztattam. Pillanatnyi düh volt, szinte rögtön el is múlt, de mégis. Ez nem egy olyan dolog, amire bólint egyet az ember, majd továbblép. Cath-re nézek, majd elmosolyodom.
- Mehetünk? - kapom fel a kávém és a cigim, majd felhúzva Cath-et elindulok lefelé. Lent már ketten teszik tiszteletüket, biccentve mindkettőjüknek, kilépek a szálló elé rágyújtani. Remek lesz ez a nap! Fújom ki az első füstfelhőt.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 13. 13:38 | Link

Excalidíció

Nem megyünk utána, így csak mérgesen nézem, ahogy elmegy az alak. A szállásra visszaértve aztán a szobámhoz megyek. Magam mögött becsukva az ajtót lehunyom a szemeim egy pillanatra. A kulcsot ráfordítom, nem mintha ez sokat számítana egy varázsigével szemben. Elképzelem, hogy varázslattal megerősítve zárom magamra az ajtót, de aztán elvetem a gondolatot. Tiszta ciki lenne, ha pár óra múlva véletlen nem tudnám kinyitni. Vagy ha inkább magam robbantanám zárás helyett. Nagyot sóhajtok és ellököm magam az ajtótól, miközben kinyitom a szemem, a holdfénye bevilágít, ami meglep, mert biztos vagyok benne, hogy behúztam a függönyt, mielőtt elmentem. Ahogy közelebb lépek hogy ismét behúzzam egy írást fedezek fel a párkányon.
- Mi a...? - körbe kémlelek a szobában az ablakon is kipillantok de sehol senki. Valószínűleg az előtt voltak itt, hogy visszajöttünk volna. Király. Nem vagyunk biztonságban. A szöveget egyelőre nem tudom értelmezni. A lilának nagyon sok jelentése van. Elsőre a szobát mérem fel, van-e benne bármi lila, de nem találok ilyesmit. Végül behúzom a függönyt, aztán az ágyra ülök, és olvasni kezdek az olvasólámpa fényénél. Valószínűleg hulla fáradt leszek reggel de úgysem tudnék aludni. S ha már lila... hát a telefonomon egy olyan könyvet keresek elő, ami a színekkel foglalkozik. Hajnalig olvasom aztán amikor a függönyön keresztül világosodni kezd, felállok és zuhanyozni megyek. Ez valamennyire segít felfrissülni, de nem a legjobb. Nem mintha gáz lenne, napszemüveg mögött úgyse látja senki sem a karikás szemeimet.
A tegnapihoz hasonlóan beöltözve, napszemüvegben és baseballsapkában lépek ki a szobámból.
- Jó reggelt! - köszöntöm a már ott lévőket aztán leülök az egyik ülőalkalmatosságra. - Hogy telt az éjszaka? - kérdezem végül a gyógyítónktól, aki nem tartott velünk inni. Neki remélhetőleg kellemesebb élménye volt, mint nekünk.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 13. 18:02 | Link

Az excalibur nyomában


A kocsmai tortúra után nem voltam túl nyugodt, s mielőtt még egymásnak estünk volna Scarral inkább elmentem zuhanyozni, hosszan, langyos vízzel áztattam magam és közben gondolkodtam.
Tudtam, hogy fogok akadályokba ütközni, mindenki szokott, ám azt nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan és ilyen nagyban.
Más megközelítésből azonban az itteni boszorkányközösség úgy tűnik feszélyezve érzi magát, tehát valami titok lapul a pici városban, talán a kard. A titkos kard.
Mondani sem kell, hogy nem aludtam sokat, s mire magamhoz tértem Scar már nem volt sehol. Ennyit arról, hogy maradjunk együtt. Remek. Fő, hogy mindenki betartja a szabályt, de talán nem vészes a helyzet, Cath sem kapott nagy átkot, inkább csak a rémületkeltés volt a cél.
S amíg nem tudják, hogy milyen döntést hoztunk, addig butaság lenne más lépéseket is tenni, ezért sem indultam rögtön a keresésére. A vihar előtti csend biztonságos, csak nem szabad kinnmaradni a hurrikán érkeztéig.
Mindenesetre én már az utóbb említett időszakra készültem. A szobát védőbűbájokkal láttam el, hogy ami idebenn történik, az itt is maradjon, ne lehessen kihallani, vagy belátni. Kellett egy biztonságos tanácskozó, ahol senkinek sem kell suttognia, vagy jelekkel komunikálnia, feltehetőleg amúgy se tudnának sokan. Nem volt kis munka, pláne, hogy a bűbájakat nem szerettem használni. Inkább átokpárti voltam, ám azokkal nem mentem volna sokra. Ezért is lehetett, hogy kicsit kicsúsztam az időből, pontosan három perccel utána érkeztem.
Lekocogtam a lépcsőn és megálltam előttük. Mindenki ott volt, Scar is, ami megnyugtatott. Legalább nem esett baja, bár pillantásom felé koránt sem volt ennyire békés.
Megköszörültem torkom, hogy ha beszélgetések folynak elcsituljanak majd belekezdtem monológomba.
- Ami tegnap történt afelett nem tudok csak úgy szemethunyni. Emerald, mivel te nem voltál ott, tudd, fenyegetést kaptunk. Cath egy enyhébb átkot is. Tudtam, hogy lesznek akadályok és lesznek buktatók, de én nem fogom feladni. Nem hátrállok meg, túl régóta és túl sokat foglalkoztam vele, nem vagyok könnyen megfélemlíthető. Azonba rátok is kell gondolnom. A vezetőtök vagyok, felelősséggel tartozom értetek, nem akarok senkit sem bajba sodorni. Aki úgy érzi, hogy fél, ki akar szállni, az most elmehet. Pakoljon össze és eredjen haza. Következmények nélkül megteheti még most, ám később lehet már nem fog tudni kiszállni.
A többiek kövessenek a szobámba, ott négyszemközt tudunk beszélni.
- Azzal megfordultam és elindultam fel a lépcsőn, be a 9-es szobába, ami innentől kezdve a főhadiszállásunk lesz. Csendes, titoks, biztonságos. Legalábbis, amennyire csak lehet.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 13. 21:54 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"


  Cameron már az ajtóban állt, Anna-Marie meg azt sem tudta igent vagy nemet mondjon, amikor megjelent Emerald. Scar nem neheztelt rá azért, mert kiszakította ennek a drámának a sorai közül. Sőt, még örült is neki, hogy nem kell tovább olvasnia az idétlenül romantikus és csöpögős történetet. Ez valahogy kicsit sem volt az ő stílusa.
  Lejjebb tartotta a könyvet, hogy Emeraldra nézhessen. - Neked is jó reggelt! Fáradt is vagyok - jelentette ki a lány egy széles mosoly kíséretében. Bizony, erre szokták azt mondani, hogy ne ébreszt fel az alvó oroszlánt. A szőke képes volt ilyenkor a szokásosnál is szarkasztikusabb és rosszindulatúbb lenni. Na már most csak az önirónia játszott, de ez is annak tudható be.
  Mielőtt viszont belekezdhetett volna a tegnap este történéseibe, újabb emberek jelentek meg. Mindenkinek kedélyesen mosolygott, szinte már rosszat sejtetett az is, hogy ennyire sokat virul az arca.
Aztán megérkezett a góré is. A szöszi amúgy is rosszkedve tetőződött, amikor eszébe jutott a tegnap este és az, ahogy a férfi viselkedett. Őt aztán csak ne irányítgassa senki. Mindenesetre nem akart megszólalni... egészen a sötét pillantásig. Akkor viszont nem bírta ki.
  - Késtél  - jelentette ki ridegen, és ahelyett, hogy Northra, vagy a többiek reakciójára nézett volna, inkább szemeit újra a könyv lapjaira vetette, habár egyel több plusz sort sem volt kedve elolvasni.
North monológját csöndben hallgatta, bár időfecsérlésnek tartotta. Mármint nem azt a részt, ahol Emeraldot is beavatják, hanem a többit. Hiszen mind úgy jöttek el, hogy tisztában voltak a ténnyel, hogy akár vissza sem térnek.
  - Szobánkba... - motyogta a lány, kijavítva a férfi utolsó mondatát, majd becsukta a könyvet és letette a kis asztalkára, majd mindenki után elindult a lakosztályukba.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 14. 00:00 | Link

K.K.K.

 
Csupán köszönésemre kapok viszonzást olyan módon, ahogyan azt természetesnek ítélem. Érdeklődésemre hogyléte felől már ironizálva válaszol. Nos, ám legyen, részemről tartom magam ahhoz, hogy itt nem kapcsolatok teremtése a cél, hanem a kard keresése. A sikeres munkához nem kell jóban lennünk. Nem folytatódik tovább ezután már a csevegésünk mert sorra befut mindenki, legvégül maga a Fővezír is, aki azonnal hozzám intézi szavait. Megtudom, hogy ismét igazat láttam, ám ezt a bizonyságot megtartom magamban. Biccentek, hogy visszajelezzek ám arcomon és szemeimben semmiféle érzelemnek nincs jele, csak a tudomásulvételnek adok nyomatékot mozdulatommal. Hűvös nyugalommal hallgatom végig North mondandóját, hogy azután immár a megnevezett 9-es szobában - ottlétemmel jelezve, hogy nem futamodom meg - a magam higgadt módján és hangnemében szólaljak meg. - Nos én is kaptam egy üzenetet. Reggelre az ágyam fölötti plafonon volt, felírva. "Ha almát látsz, mond “Cherchez la femme”. A franciám gyatra, de ez a mondat azt jelenti szabad fordításban, ha jól tudom, hogy keresd a nőt, mint minden baj forrását - nézek körbe némi megerősítésért, majd folytatom - Az alma több jelentéssel is bírhat, kezdve a termékenységgel, az élettel, vagy a tudással, de összefüggésbe hozható Évával, mint az eredendő bűn forrásával, s így a mondat második részére volna magyarázat, valamint Luciferrel a fényhozóval, a bűnösök büntetőjével, a bűnre csábító ördöggel egyaránt - kis szünetet tartok, hogy mindenkinek legyen ideje végiggondolni az általam elmondottakat - Mi a véleményetek, miért kaptunk mindannyian iránymutatást és miért két ennyire különbözőt? - kérdezem meg, de gondolatban továbbra is azon morfondírozok, hogy miként értelmezhető a mondatom. Abban mindenek felett bízom, hogy a többiek is reflektálnak majd rá és az ötletelésből kihámozzuk valahogy az igazságot. Ennek ellenére ettől a pillanattól fogva igyekszem mindig kicsit befelé is figyelni, a megérzéseimre és ha csak a sors úgy nem hozza jobban mellettük maradni. Bár jobban belegondolva ki is használhatjuk, hogy engem enyhe kézzel terelnek, és nem átokkal sújtanak, ha magam vagyok. Többször elválva a csapattól lehet kapnék még további hasonló rejtvény szerű útravalókat. Ezt az ötletemet viszont csak majd akkor hozom fel, ha már megtárgyaltuk az almás-átkos kérdéskört.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. október 14. 00:10
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 1153
Írta: 2018. október 14. 17:59 | Link

Kardoskodók

Szóval lementünk Denis-szel. Mehettünk volna külön is, de valahogy nem szerettem volna azt, hogy a mai reggel után még a lépcső is beszakad alattam, eltűnök, majd ők meg várnak rám, aztán elhagynak. Amióta ez a hülye jel rajtam van - függetlenül attól, hogy én nőt csináltam belőle - valahogy semmi sem jön össze. Azt meg remélem senki se vágja el, hogy egyetlen szemhéjtussal fogom leélni itt a kardkutatást. Eleve most úgy nézek ki, mint valami nagymellű tizennégy éves, ami frusztrál, ehhez meg hozzájön az is, hogy egyszerűen szerencsétlen vagyok, ami szerintem még annál is jobban zavar, minthogy nincsen sminkem. Legalábbis vele egyenrangúan. Azért próbálok mosolyogni, mert nem csak rosszból állt ez az éjszaka. North beszéde alatt békésen iszogatom kávémat, mert én már úgy vagyok vele, hogy a beavatásom megvolt, ne a semmiért szúrjak ki magammal. Felfelé menet igyekszem úgy alakítani, hogy Scarlett mellett haladjak, előttünk is emberek, mögöttünk is. Iskolai kirándulásosan.
- Minden rendben van köztetek? Nem voltatok hangosak éjjel.
Persze nem akarok nagyon illetlen lenni - mármint de, pofátlan vagyok -, azonban nem tűnik most olyannak, aki nagyon vevő lenne a Cath-hatásra.
- Amúgy, nincs pár sminkcuccod, amit elhoztál, de nem használsz? Tudod, picit béna vagyok, és volt egy robbanás.
Először felemelem a kezem, majd mutatom, ahogy az összes csodás cuccom az arcomban végezte. Ezek után meg már a szobájukban vagyunk, és szépen le is csüccsenek a szőnyegre, törökülésbe.
- Persze, a nő az oka mindennek. Férfiak.
Fogatom meg a szemem, de persze eléggé érdekes, amit Emerald kapott. Nem biztos, hogy csak a jelentést kell vizsgálni, lehet kód is valami titkos társasághoz, vagy egy kód olyan helyekre, melyek nem a nagyközönségnek vannak fenntartva.
- Én nem kaptam semmit, csak egy átkot.
Teszem hozzá nyugodtan, felmutatva a nőcit, amit a kezemre rajzoltam, és amin ettől függetlenül eléggé jól megmutatkozik az a bizonyos jel ott az ujjaknál.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2018. október 14. 19:48 | Link

Kenőkés

Ahogy kint állok a reggeli hűvösben - mert az van - testem hője szinte automatikusan megemelkedik egy pár fokkal. Senki nem akarja, hogy hidegérzékenységem pont ebben a pillanatban jöjjön ki, amikor végre belevágunk a dolgokba és kezd izgalmasabb lenni. Na nem mintha eddig nem maxoltuk volna ki az "izgalmas" szó minden jelentését, mert azért a tegnap este történtek a kocsmában, majd utána a szobámban mindennek nevezhető csak nem unalmasnak. A szálló falának dőlök úgy szívom el a maradék kátrány-tömböt, belekortyolok a kávémba, majd fordulva egyet a bejárat előtt állok. Nem akaródzik bemennem. Tudom, hogy most vágunk csak bele, de szinte biztos vagyok abban, hogy végig kell hallgatnunk egy monológot arról, hogy meg lettünk fenyegetve és ki akar kiszállni. Remek lesz, és felesleges. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki is kihátrálna, az elejétől fogva tudtuk mire vállalkozunk. Lenyomom a kilincset, majd egy könnyed mozdulattal belibbenek a helyiségbe. Intek egyet az újonnan érkezőknek, végül sző nélkül a bejárat melletti falat megcélozva ismételten neki dőlök. A kávémat kortyolgatva hallgatom végig Westet, mindvégig egy gonosz mosoly kíséretében. Vártam már és megint igazam lett. Érezhető volt a feszültség közte és Conroy között, azonban semmi közöm nincs hozzá, hogy rákérdezzek.
Csendben követek mindenkit felfelé, zárva a sort. Szinte muszájnak érzem, hogy utolsónak menjek a tegnapi fenyegetés után, résen kell lenni mostantól nincs mese. Belépve Conroy és West szobájába az ablakhoz lépek rögtön, kifelé tekintgetek. Háttal állva mindenkinek, teljesen jól érzem magam, a fülem így is működik szerencsére. Kiürült kávés poharam lerakom a párkányra, majd megfordulok, neki dőlök a párkánynak, kezem keresztbe teszem és várok a csodára. Szemem megakad Cath-en és ismét eszembe jut a tegnap esti csóka. Nem véletlen rohantam el onnan a cigi után, kénytelen voltam különben a dühöm győzött volna és azt senki nem szeretné. Ha Cath felfigyel egy elismerő mosolyban részesül. Szemem lehunyva várom, hogy West belekezdjen a dolgokba.
- Mondjad West. Nem azért jöttem el idáig, hogy most elmenjek - nézek rá kicsit hidegebb tekintettel, mint azt megérdemelné. Emerald történetével nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Nem rejtvényt fejteni jöttem, hanem megkeresni egy kardot, amihez nem hiszem, hogy köze lenne a - valószínűleg - mindenki szobájában felfedezett enigma megfejtéséhez. Ha segít is, akkor gyorsan essünk túl rajta.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 14. 20:01 | Link

Excalidíció

Nem kapok választ a kérdésemre, mert befut a "vezetőnk" és egy igen csak fura kijelentés után a szobájába invitál mindenkit. Mármint, aki nem gondolta meg magát, de mivel még mindenki itt van, ezt kizártnak tartom. Megvonom a vállam és felállok, hogy kövessem a csapatot a megnevezett szobába. Szeretném kikérdezni milyen bűbájokat használt de végül nem teszem. Hiába tudnék tanácsot adni, ha úgysem tudom bemutatni, mire gondolok. Neki dőlök a falnak, úgy várom, hogy mi lesz a folytatás. Emerald az végül, aki hosszas beszédbe kezd, Éváról meg az almáról. Érdekes dolog.
- Lehet Newton almája is... és arra céloznak, hogy közel vagyunk - próbálom oldani a hangulatot, bár nem hiszem, hogy sikerül. Cath megjegyzésére felhúzom a szemöldököm. Olyan régimódinak tűnik a megjegyzése.
- Nézőpont kérdése. Ha jobban belegondolsz, Ádám egy fafej volt, akit Isten úgy mozgatott, ahogy éppen tetszett neki. Ha valaki gondolkodott és valóban szabad akarattal rendelkezett az Éva volt. Döntött, hogy tojik rá, mit gondol Isten ő megkóstolja. Nem kényszerítette Ádámot, ő csak szokás szerint követett valakit, mert ezt szokta meg... Szval igazából úgy is felfoghatod, hogy a pasik nem tudnak önállóan gondolkodni... - amúgy nem vagyok feminista vagy ilyesmi, de elég gyakran érzem úgy hogy ha a nők irányítanák a világot minden sokkal másabb lenne. A saját szobámban talált üzenetet egyelőre nem említem. Nem tűnik fontosnak. Inkább figyelemelterelés lehet a célja, vagy a megfélemlítés. Norhtra figyelek, hogy ő mit gondol.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 14. 20:30 | Link

Az excalibur nyomában


- Igen, valóban, késtem, köszönöm a rávilágítást Conroy. Akinek meglesz a jobb keze a kaland után is, azt meghívom egy sorra engesztelésképp - hangom nyers volt, ám azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy azért, mert nem tetszett, hogy ezt pont ő vetette a szememre, vagy pedig azért, mert alapjáraton is hasonlóan szoktam beszélni, s ma csak a rosszkedvtől lett elvetemültebb a hangszín. Talán kicsit mindkettő. De Conroy azért nem segített, ám a hiba az hiba, be kell ismerni, vállalni a felelsősséget, megitatni a jónépet.
Amíg nem léptem be a szobába nem néztem hátra, csak aztán, mikor már mindenki benn volt. Az egész csapat. Ezt örömmel fogadtam, tehát nem volt gyáva a köreinkben. Ez volt a  nap híre.
Amivel Emerald kezdte a beszélgetést, arra csak felszökött a szemöldököm. Megjegyeztem amit mondott, ám semmi más nem érdekelt jelen pillanatban, csak a kard. Az, hogy mit jelent az a sz*ros alma, majd ha nem lesz meg a kard az én terveim szerint, nos akkor majd agyalok rajta.
- Vagy lehet, hogy Cath fejére fog pottyanni egy alma és ezt kell ismételtetnünk vele, hogy megnézzük nem szenvedett-e agykárosodást - zártam le szarkasztikusan, majd Emeraldra néztem.
- Légy óvatos az ilyesmivel. Ha túlagyalsz dolgokat, gyorsan véged lehet- ez nem fenyegetés volt, hanem jótanács, mert bizony az életben a legbonyolultabbnak tűnő dolgok a legkönnyebbek. Ezért is jó férfinak lenni, a legegyszerűbb megoldást keressük, ezért irányítjuk mi a világot.
Megvártam, míg mindenki elhallgatott, rám figyelt, majd intettem egyet a pálcámmal és az asztalon lévő papírok odalebegtek a kis kör közepére amit remélhetőleg alkottunk, vagy hát, a papírok elég akaratosak, szóval...
- Nos, nem adok történelmi előadást, szóval a lényegre török. Számtalan legenda kering a kardról és hollétéről, ám én kettő valószínű helyre szűkítettem le. Az első az egykori Avalon-sziget, -ma már füves puszta-. Egyes könyvek utalnak egy föld alatti tóra, ami a régi szigetet körülölelő folyó maradványaképp azonosítanak, s több krónika esküszik arra, hogy a kard egy varázslattal óvott kőben lapul, ám mások szerint nem a kőben lévő varázslat az egyetlen őrzője a tárgynak. - Míg beszéltem a térkép felemelkedett, megmutatva vörös karikával a puszta helyét, majd társult még hozzá néhány papír rajzokkal a régi szigetről, folyóról, s egy félig sárkány, vélig mocsáriszörny lényről, ahogy villogtatja a szemeit a kard mögött.
- A második lehetséges hely a város közepén lévő apátság, ahol elvileg Artúr király és Ginevra csontjai nyugodnak. A férfi híresen szerelmes volt feleségébe, s innen erednek azok a legendák, miszerint a kő amiben a kard áll nem más, mint Ginevra szíve, ami akkor vállt kővé, mikor megcsalta urát Sir Lancelottal. A kőszív egy dobozban van, az apátság falába építve, s hírhedt az őt óvó átok, mely  szerint ha egy olyan bitorolja el a szívet, mint a királyné, akkor az ő szíve is kővé válik, hogy többé nemes szívet ne tudjon bántani. Ez az átok sokféleképp is értelmezhető, mivel egyesek szerint Ginevra aranyvérű boszorkány volt, ezért a boszorkányokra vonatkozik, mások szerint csupán az aranyvérűekra, ám vannak olyan források is, mik  bizonygatják, hogy bár Ginevra szerelmi bájitallal csábította el Artúr királyt, nem volt boszorkány, így a csalfákra és hazugokat akarja megfélemlíteni a rontás. - újabb pálcaintés, s a térképen a piros karika elvándorol az apátságra, a rajzok pedig helyet cserélnek más rajzokkal, a régi épület belső és külső rajzaival.
- Ami azt illeti, szerintem az első lehet a reálisabb, s az apátságba amúgy is csak holdszállta után lehetne belopózni, addig túristalátványosság, nem tudnánk nyugodtan kutakodni, de más véleményeket is szívesen fogadok.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 14. 21:38 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke örömmel vette tudomásul, hogy végre ténylegesen elkezdődik a kaland. Már eddig is bőven túl voltak az első sokkon, tehát már igazán jöhetett valami felemelő.
  Cat hirtelen mellé lépését nem tudta mire vélni. Nem volt olyan jó a kapcsolatuk, hogy bármi ilyesmiről elbeszélgessenek, meg amúgy sincs Scarnak valami nagy igénye a pletykálkodásra.
  - Ugyan csak egy kicsit összekaptunk. Mindig ez van - legyintett. Igaz is volt. Akárhányszor valami kis feszültség került képbe, mindig egymásnak estek. Mintha ez lenne a hobbijuk. Ez esetben pedig még egész jól megúszta a csapat, el sem jutottak a kiabálás szintjére. - Sminkben pedig nem tudom mennyire lehetek szolgálatodra, de majd körbenézünk.
  A szobában felült az asztalkára törökülésben, és úgy hallgatta a többieket. Nem volt ínyére a fejtegetés, és a mögé látás, viszont azt felettébb érdekesnek találta, hogy más is talált furcsa dolgot. Újra a fejébe villant az a csillogás, ami hajnalban is. Amíg a többiek tanácskoztak, addig ő csak random fogta magát, és kiment az erkélyre. Meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg ott van a felirat, és nem csak az éjszaka játszadozott vele.
  Ott volt. De vajon más is látja, vagy csak ő? Meg ugyan mégis mire lenne kiválasztott? Visszament, és megállt az ajtóban. Hallgatta, ahogy North megtartja a kiselőadást, amit ő már nem egyszer végignézett.
  - Mondjuk egyszer mi is bemehetnénk a csoporttal. Csak hogy biztosan felmérjük a terepet - javasolta a szöszi. Alig várta, hogy a kis tanácskozásnak vége szakadjon, de nem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Viszont ha ez megtörtént, az első dolga volt üzenni North-nak, hogy jöjjön ki, és ő is nézze meg. Nem akarta, hogy ha kiderül, hogy őrült, akkor arról más is tudomást szerezzen.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2018. október 14. 23:38
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 15. 14:54 | Link

K.K.K

 
Kutatótársaim reakciója arra, hogy őszintén elmondtam mit fedeztem fel, s ötletelni is próbáltam róla, hátha előbbre visz bennünket, nem aratott osztatlan sikert, s ez enyhe kifejezés részemről. A Fővezírnek már kész tényei voltak, melyeket elénk tárt, mint lehetséges kutatási helyeket. A magam részéről visszahúzódtam oda, ahol eddig álldogáltam, s csak némán figyeltem. Magamban élcelődve eszembe jutott, hogy ha ő mindent tud és így kézben tart, minek kellünk mi ehhez az expedícióhoz egyáltalán? Ez nem a megfutamodásról, vagy a kockázatok fel nem vállalásáról szól, hiszen, ha gyáva volna bármelyikünk, akkor egyikünk sem jelentkezett volna a feladatra. Azonban ezek a gondolatok, melyek elfoglalják tudatkapacitásom hetedét koponyám falain belül maradnak, mert ki nem mondom őket, az biztos. Ellenben innentől fogva meg fogom fontolni mit mondok el és miként viszonyulok hozzájuk. Ennek első lépéseként nem javaslom az átok esetleges hatásának enyhítésére egy specularit tükör alkalmazását, mint egyéni védőeszközt. Ez valójában egy fényes-chabosonra csiszolt, a megfelelő jótékony igézetekkel kezelt hematit kő, mely pajzsként védi viselőjét a kisebb rontásoktól és a szerencsétlenségeket kiváltó negatív energiák jó részét is visszaveti.  Ezalatt észrevétlen kivonom magam a beszélgetésből és csupán figyelemmel kísérem a történéseket. Az elmondottak végén arra jutok magam is, hogy az apátságba kellene elmennünk először, és egyetértek abban Scarlettel, hogy mindezt egyszerű kirándulóként is megtehetjük, s nem kell feltétlen éjnek évadján belopakodnunk, akár a tolvajok kitéve magunkat felesleges veszélyek sokaságának. Csupán megfelelő elterelés és álca kell, hogy felmérhessük a terepet fényes nappal. A csapat bizonyára hasonló végkövetkeztetésre fog jutni, legalábbis remélem, s akkor majd kiderül kinek milyen szerepet szán North a tervében, mert abban is teljesen biztos vagyok, hogy már az is van neki. Addig is várok, akár a macska a szekrény tetején hűtőnyitás előtt.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 348
Összes hsz: 1153
Írta: 2018. október 15. 18:37 | Link

Kardoskodók

- Óóó, akkor ez természetes.
Jó hát én nem nagyon tudom a tisztán rellonos párok szokásait, mert olyan isten nincs, hogy én elhiggyem, hogy a bátyám és Norina igazán rellonosak. Szóval akkor ezen nem fogok fennakadni, ez náluk megszokott. Szépen leülök, elmondom a részem, és rápillantok Denisre, akivel összekacsintunk. Hát most na, mondom én, hogy nem unatkoztunk nagyon éjjel. Nem tudtam én, hogy ilyen jó lesz a buli, oké, a kocsmázás végét kihagyhattuk volna, meg azt, hogy a képembe robbannak a legtutibb és legdrágább csókállók evör, de hát na, valamit valamiért. Szóval elvigyorgok én, és tudom, hogy ez így nekünk jó. Azért persze nem szabad ennyire csendesnek lennem - még a végén idiótának néznek, hogy itt elvigyorgok békésen -, meg amúgy se erényem a hallgatás, szóval jól ki is mondom, amit gondolok, és talán egy kicsit hangosabban is, mint ahogy először terveztem.
- A történelemben a pletykák a legérdekesebbek.
Tárom szét a karjaimat, amikor North a mondandója végére ér. Lehet, hogy mindenkinek az első rész tetszik, mindenki csak egy irányba menne, és én leszek az egyetlen, aki egy #team_ginevra fankodással rohangál a világban, de én akkor is úgy gondolom, hogy nagyon felelőtlen lenne ezt elengedni.
- Amit Emerald látott szerintem inkább passzol ahhoz, hogy a nő tette, és hát ugye már beszéltünk erről lent is...
Pillantok itt fehér hajú barátunkra megerősítésként, csak aztán folytatom a mondandómat.
- ... Ádám a szabálykövetés, Éva viszont a szabad akarat maga. Én nem a nőket védem, félreértés ne essék, hatalmas nagy dögök vagyunk mi, de azért elég sanszos, hogy a nő is benne volt, sőt, én biztos vagyok benne, hogy ő a hunyó. Bocs a rendes lányoktól, akik szeretik a rendet és a fegyelmet, nem akarok senkit megbántani. De miért nem vizsgáljuk párhuzamosan a kettőt, amíg az egyik valóban esélyesebbnek nem tűnik? Egyáltalán nem hiszem, hogy egy szerelmibájitalos talánboszi olyan ártatlan lenne.
Aztán persze megyünk amerre kell, maximum én mellékesen leszek rosszfiú.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2018. október 15. 21:28 | Link

Kenőkés

Jelenlegi álláspontom szerint nemigen szeretnék belefolyni a beszélgetésbe. West végre mondja meg, hogy mi a terv, pakoljunk és haladjunk, mert egyelőre nem jutunk előrébb avval, hogy egy bűbájjal védett szobában fecserészünk és képeket bámulunk. Rápillantottam mindegyikre, tény és való, különösebben azonban egyik sem érdekelt. Odamegyek, ahova mondják és azt csinálom, amit éppen kell. Nem szeretem túl stresszelni a dolgokat és nem is fogom. Teljesen felesleges hibákhoz vezet, azonban Conroy megállapításával egyet kell értenem.
- Conroy-nál a pont. Egy próbát megér - bólintok egyet. - Felmérjük a terepet nappal, akár két csoportra is osztva, aztán itt találkozunk és megbeszélünk mindent. Ha mindenképpen szükséges aznap éjjel még vissza tudunk osonni - ecsetelem a kialakult képet a fejemben, remélve, hogy mindenkinek tetszik az ötlet és haladhatunk, mert egyelőre eléggé be vagyunk lassulva.
A tegnapi történés és a csóka rárakta a bélyeget a csoport hangulatára. Feszültség érezhető mindenki között, és nem hiszem, hogy a pasi hibája csak. West a "vezér" (igen, kérlek, igen), így nem csoda, hogy stresszes az első ilyen kaland során. Conroy stresszes, mert mittudomén miért, annyira nem követtem végig az eseményeket. Cath stresszes, mert kapott egy gyönyörű rúnát az alkarjára, amit valószínűleg senki nem szeretne. Ming simán hozza önmagát, nem róható fel neki. Emerald pedig Ádámot és Évát hozza fel, hátha van köze az egészhez. Sokkal egyszerűbb lenne elmenni a helyszínre, körbe nézni és utána levonni a konklúziókat, ahelyett, hogy találgatunk. Elmerengtem, visszaemlékeztem és beugrott. Amikor West bemutatott mindenkit mindenkinek két olyan név hangzott el, akik értenek a gyógyításhoz, az első kapta az átkos rúnát, a másik meg Ádámról és Éváról beszél nekünk. Szemem a hirtelen felismeréstől kicsit jobban kitágul az átlagosnál, majd könnyedén mosolyra húzom ajkaim.
- Tudtommal van még egy gyógyítónk, nem? - tekintetem körbe jár a szobán, majd megáll Emeraldon. - Emerald miért nem könnyíted meg nekünk és segítesz Cath szerencsétlenségén? Ezért jöttél tudtommal, ugye? - mosolygok rá, hiszen erre késztet a hirtelen felismerés, ami belém csapott. Hogy nem jutott el eddig ez senkinek a tudatáig? Ha mázlink van, még ért is a rúnákhoz, ha meg nem egy próbát mindenképpen megért, ha már másnak le sem esett és nekem is csak ilyen későn. Jobb, mint soha, szokták mondani.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 15. 21:43 | Link

Excalidíció

Nem arat nagy sikert az elméletem, úgyhogy csak megvonom a vállam és továbbra is a falnak dőlve figyelek a továbbiakban. North két helyszínt vázol fel, és mindkettőben van fantázia. Mindkettő mellé rengeteg pro meg kontra jut rögtön eszembe, de mivel rajtam kívül valószínűleg senkit nem érdekelne a történelmi-filozófiai spekuláció csak sóhajtok egyet és csöndbe maradok, várva hogy a többiek döntsenek, mit tegyünk. Scarlett ötlete nem rossz, bár én szívesebben megyek a másik helyre. Valami miatt (bár ez gondolom inkább pszichés) nem jönnek be a "szent" helyek egy ideje. Mondjuk amióta damfír vagyok, de pszt.
Ha muszáj akkor persze elmegyek. Szerencsére azonban vannak jobb ötletek is.
- Ha kettéválunk gyorsabban haladunk, felmérhetjük mindkét terepet és aztán összevethetjük, mit találunk - jegyzem meg csak úgy mellékesen,a végszó úgyis Northnál van.
Eztán jön a csoda ötlet Denistől és rögtön Emerald felé fordítom a fejem kissé kérdőn-kíváncsian, hogy tud-e valamit kezdeni a rúnás átokkal. Ha igen az nagyon jó lenne, megdobná a két csapat ötletet elvégre mehetne mindkét bagázs egy gyógyítóval. De inkább csöndben maradok és várom mi lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 15. 22:54 | Link

Az excalibur nyomában


A legtöbben az apátságot választották, s bár engem a másik kicsit jobban vonz, mint jó vezér a csapatom véleményére hallgattam. Ám mindenek előtt.
- Ádám és Éva teremtéstörténete a keresztény vallásra vezethető vissza, mivel a bibliában van leírva a dolog, ám Arthúr király viszont inkább a kelta vallást gyakorolta ahogy egész udvartartása. Ami pedig a férfi-női dolgot illeti, a férfiak az erősebbek, ezért irányítják ők a világot, a nők pedig akik álltalában a férfiakat irányítják, tehát lényegében nem oszt, nem szoroz - reméltem, hogy ezzel lezárhatom az alma körüli gondolatkört. Bizonyára a dolognak még lesz valami folytatása, ám az egyelőre nem tisztázott, hogy jó vagy rossz.
- Nem válunk szét Min Jong, ezt a kockázatot nem vállalom, ha esetleg megtámadnának minket, együttes erővel sokkal könyebb visszaverni őket. Remélem mindenki kiváló volt párbajórákon. - eztán oldalra nyúltam és egy papírt levettem a levegőből, majd tanulmányozni kezdtem, s mikor már jelenteném ki, hogy mik az időpontok, Scar tekintete találkozott az enyémmel. Megköszörültem torkom és visszafordultam a többiekhez.
- Az első idegenvezetéses túra 10:00-kor kezdődik, a tárlat már 9 óta nyiva van, szóval van húsz percünk. Az út oda 5 perc sétálva, kocogva 3, nem tudom kinek van hozzá affinítása. Egyébiránt tíz perc szünetet rendelek el, szerelkezzetek fel. A főbejáratnál gyülekező. Emerald, ha tudsz gyógymódott akkor itt az ideje, hogy megmentsd társad életét. Ha nem, nos, szerintem egy héten belül magától fel fog szívódni. - S megvárva a válasz első felét, hogy igen vagy nem, már mentem is Scarhoz, hogy lecsekkoljam mit szeretett volna mutatni. Amikor kiléptem megpillantottam újból, amit egyszer már láttam. Szelíden bólintottam.
- Erről én is tudok. Láttam én is. Most vagy valamelyikünk egy karddal fog távozni, vagy csak a gőgünket akarják ellenünk fordítani. Mindenesetre ha megtaláljuk a kardot érdemes kettőnknek megpróbálni először a kihúzást - halkan beszéltem, hogy ne hallja más, csak ő és én. Ezután megcirógattam szelíden karját, s magára hagytam, visszalépve a szobába, hogy amennyiben Emerald tud gyógymódot, akkor maradjak s felügyeljem a folyamatot, sőt segítkezzek is ha kell mert saját szememmel akarom látni, hogy Cathnak nem esett baja. Ha viszont nemleges választ kapok akkor felveszem a táskámat és utolsóként elhagyom a szobát.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 15. 23:08
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 15. 23:21 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Örömmel vette tudomásul, hogy végre valami hasznossal is tudta segíteni a csapat munkáját. Az igazat megvallva ez az Ádám-Éva téma nála már nagyon elbukott amikor olyan hét éves lehetett, és a szülei elváltak. Azóta pedig egyenesen kerüli az Istennel meg egyáltalán a keresztény vallással való találkozást. Elméleti és fizikai értelemben is.
  Denis ötlete nagyon is tetszett neki, még élesen élt az elméjében, amikor őt átkozták meg. Hüvelykujját akaratlanul is végig futtatta a tetováláson, melyet Lalával csináltattak. Szörnyű élmény, vicces, és felejthetetlen. Mondjuk azt igazán elfelejtené, amikor a tábori tűz lángra lobbantotta a ruháját...
  Komolyan hallgatta végig a férfit, de azért alig várta, hogy odajöjjön hozzá, és biztosítsa, nem őrült meg. Legalábbis egyenlőre. Így is lett. Amint North bólintott, a lányból egy addig észrevétlenül visszatartott levegő zúdult ki.
  - Ha tényleg azt akarják kihasználni, akkor elég rossz nyomon járnak, hiszen nekem mindig fontosabb a te gőgöd - kacsintott rá a lány, és apró puszit adott a szájára, mielőtt visszament volna a többiekhez. Ő maga még egy pár másodpercig meredt a feliratra, és azon gondolkodott, amit North Ginevra szívéről mondott. Talán tényleg azért választották őket, mert bizton szeretik egymást.
  Visszament a többiekhez, felkapta túrabakancsát, és táskáját. Az egyik nagyobb részből előhúzott egy kamerát, és azt kezdte el csekkolni. Pontosan az ilyenekért rakta el. Ha csinálnak millió meg egy képet az apátságról, akkor később még visszanézhetik, amikor a valódi tervet kovácsolják össze. Addig meg csak tökéletesen játsszák majd a turistát.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 16. 00:18 | Link

K.K.K.

 Attól, hogy maga Arthúr és a kard legendáriuma kelta mítosznak tekinthető, az esetleg magyarázat lehet az almára, hogy akik őrzik már keresztények, lásd kápolna, s a maguk módján igyekeznek utat mutatni vagy épp elterelni az esetlegesen helyes ösvényről bennünket. Na de mivel vezetőnk lezártnak tekinti a témát ezt a gondolatsoromat is megtartom magamnak, s továbbra is csendben hallgatok, míg Buktató úrfi nekem nem szegezi nem csak szavait, de mosolyát és pillantását is, melyekre egy biccentéssel felelek, hiszen mindenki tudja, hogy gyógyítóként csatlakoztam a csoporthoz. Ezután asszociációm szerint Gazvezírré előléptetett vezetőnk szavai arra késztetnek, hogy szóra nyissam szám. - Természetesen tudok javítani Kolleginám állapotán, de minden tisztelettel North, had én döntsem el, hogy felszívódik-e vagy sem – mondom egyenesen rá vetve smaragdzöld szemeimet, melyek éppolyan hűvösek, mint szavaim, de udvariasak mindenek felett. Nincs nyoma érzelmeknek arcomon, ahogy indulatnak vagy bármi más lelki folyamatnak. Rezzenéstelenek és kifürkészhetetlenek vonásaim. Megjegyzésem után távozom, hogy kisvártatva hátizsákommal térjek vissza, melybe minden olyan dolgot belehalmoztam indulás előtt, melyeknek úgy véltem hasznát fogom venni, s lám jól tettem. Letérdelek a padlóra, majd előszedem a szükséges holmikat - Készítek mindenkinek egy-egy specularitot, azaz tükörpajzsot – emelem pálcám az első fényesre és domborúra csiszolt, nagyjából 3x2 cm nagyságú, lapos, de kerekded hematit kő fölé. Miközben dolgozom nem szólalok meg, hiszen minden figyelmemre szükségem van, hogy megfelelő módon használjam az igéket és az egyénekhez a lehető legjobban idomuló rúnákat véssem a kövekbe. - Ezt mindenki viselje jól látható helyen, de úgy, hogy lehetőleg a bőrötökkel is érintkezzen. Ez fontos, mert csak így tud teljes hatékonysággal funkcionálni a védelem, melyet ad viselőjének - azzal a magam nyugodt és precíz módján kiosztom a medálokká alakított amuletteket, majd én is magamra veszem a sajátomat, mely egy ezüst gyűrűbe foglalat régi darab. Anno a tárgyalásokon mindig viseltem, s ez bizony meg is látszik rajta. A fémen és kövön egyaránt ott az eltelt idő nyoma. - Mindenki megkapta a védelem rúnáját az Algizt, s mellé North neked a Ehwazt véstem, Scarlettnek az Uruzt, Denis a tiéd az Eihaz, míg a tiéd Min Jong a Sowilo – mondom ahogy átnyújtom a talizmánokat. A sajátomon az Ansuz van. - Neked Hope a Laguz került még rá másodikként. Ez csökkenti az ártás hatását, mivel növeli a gyógyerődet – mondom és Csinoska felé nyújtom az ő darabját. Ha mindenki átvette a sajátját becsukom a védőtükör készítéséhez szükséges igézetet, magát a rituálét és a rúnák leírását tartalmazó jegyzeteimet, összepakolom a táskám és készen állva az indulásra megyek le a főbejárathoz.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek