A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Ma van a… pompomporororm. Nincsen nekem semmim, de valakinek bizony szülinapja van. Az egyetlen szerelmecském, akinek nem mondjuk ki hangosan a korát, mert akkor úgy néz rám, mint aki citromba harapott. Délután megjöttek a nagyik hozzánk köszönteni őt és együtt ebédeltünk, bár azt hiszem nem pont azzal számoltak, hogy ők fognak inkább meglepődni. Mármint… hát igen, elég nagy volt a döbbenet, de úgy érzem jó értelemben, bár az annyira nem lepett meg, hogy Levendula örült jobban, meg ő próbálta magát a nyakunkba borítani ölelésre. Nálam egészen könnyen ment is neki. Aztán Anyának el kellett érnie a felismerést. Sírtunk, bár mosolyogva, de reméltem, hogy örömben mindketten is, aztán meg ő is hasonló műveleteket próbált végrehajtani. Asszem most volt a legkevésbé bizarr az eddigi összes alkalmat nézve, hogy anya meg a férjecske ölelést próbáltak váltani. Aranyosak voltak, és olyan boldog ohanásak, szerettem azt a percet.
Az anyuk maradtak, és a brekikével töltik a ma estét, mi pedig eljöttünk, hogy velem is megünnepelhesse a születésnapját. Még mindig néha kicsit furcsa volt az éttermezés, legtöbbször csak megvártam, még választ valamit, most is igazából ez történt, leszámítva a desszertet, mert a legtöbb dologra csak ráztam a fejem, hogy nem szeretnék. De inkább belekezdtünk az estébe, nem annyira klappoltam mostanság, de igyekeztem. Túlzás lenne azt mondani, hogy megéheztem a gondolatukra, de végül muffinokban egyeztünk ki, ő meg a pezsgőjében. Nekem meg hozott a kedves néni gyerekpezsgőt, szőlőset. Mikor kitöltötték, még a koccintás előtt a számra harapva kinéztem a poharam mögül.
- Boldog születésnapot Nyuszó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717217#post717217][b]Maja Bojarska - 2018.03.18. 23:36[/b][/url]

Ma van a… pompomporororm. Nincsen nekem semmim, de valakinek bizony szülinapja van. Az egyetlen szerelmecském, akinek nem mondjuk ki hangosan a korát, mert akkor úgy néz rám, mint aki citromba harapott. Délután megjöttek a nagyik hozzánk köszönteni őt és együtt ebédeltünk, bár azt hiszem nem pont azzal számoltak, hogy ők fognak inkább meglepődni. Mármint… hát igen, elég nagy volt a döbbenet, de úgy érzem jó értelemben, bár az annyira nem lepett meg, hogy Levendula örült jobban, meg ő próbálta magát a nyakunkba borítani ölelésre. Nálam egészen könnyen ment is neki. Aztán Anyának el kellett érnie a felismerést. Sírtunk, bár mosolyogva, de reméltem, hogy örömben mindketten is, aztán meg ő is hasonló műveleteket próbált végrehajtani. Asszem most volt a legkevésbé bizarr az eddigi összes alkalmat nézve, hogy anya meg a férjecske ölelést próbáltak váltani. Aranyosak voltak, és olyan boldog ohanásak, szerettem azt a percet.
Az anyuk maradtak, és a brekikével töltik a ma estét, mi pedig eljöttünk, hogy velem is megünnepelhesse a születésnapját. Még mindig néha kicsit furcsa volt az éttermezés, legtöbbször csak megvártam, még választ valamit, most is igazából ez történt, leszámítva a desszertet, mert a legtöbb dologra csak ráztam a fejem, hogy nem szeretnék. De inkább belekezdtünk az estébe, nem annyira klappoltam mostanság, de igyekeztem. Túlzás lenne azt mondani, hogy megéheztem a gondolatukra, de végül muffinokban egyeztünk ki, ő meg a pezsgőjében. Nekem meg hozott a kedves néni gyerekpezsgőt, szőlőset. Mikor kitöltötték, még a koccintás előtt a számra harapva kinéztem a poharam mögül.
- Boldog születésnapot Nyuszó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717238#post717238][b]Lewy Bojarski - 2018.03.19. 02:04[/b][/url]

Nekem senki nem fogja beadni, hogy ilyen hamar elrepült mellettem egy újabb év, erre nincsen reális magyarázat. Mintha tegnap lett volna, hogy a dobozból előkerült a kicsi Angel, ma meg már egy éve van. Reggel talán nem is tudatosult volna magamtól, de mikor be kellett mennem a fiúkhoz, rögtön céltábla is lettem, még rendesen összehúzni sem volt időm magamat. Sebbyt körbe is hajtottam az edzőközpont folyosóin, miután megölelt és egy süti nem sokkal később végigtaknyolt a gerincem mentén a póló alatt.
Aztán miután hazaértem, jöttek anyáék, ami kicsit még mindig kínos volt, de már nem annyira, mint mondjuk novemberben. Az olyan volt, hogy mikor egy asztalnál ültem velük, két szavakban válaszoltam, ha pedig nem szóltak direkt hozzám, legfeljebb szarkasztikus megjegyzéseket szúrtam közbe. Most legalább megpróbáltam valamennyire kommunikálni, de anyámra még így is majdnem véletlenül ráborítottam volna az asztalt egy-két megjegyzésénél, azt illetően, milyen is voltam Maja előtt. Csak hallgasson. De aztán valahogy mind a ketten megenyhültek, mikor előkerült az a bizonyos UH kép. Még mindig nagyon sután öleltem meg Levendulát, valahogy nem éreztem természetesnek a mozdulatsort. Azt hiszem ez volt Tihany óta az első alkalom, hogy Veszna az aurámban tartózkodott és képes voltam mégis mosolyogni.
Mivel elsőre ettem a desszertet, Maja is választott valamit, de összességében nem igen volt ingere mostanság semmire. Azt hitte, hogy nem tűnt fel, de nem voltam teljesen vak.
Kissé megemeltem a poharam, hogy az övéhez koccintsam, még rá is kacsintva, majd belekortyoltam az italba, az ajkamhoz emelve a poharat.
- Tudod egészen kibírhatóak, mióta velem vagy... - húztam végig párszor az ujjam a poharam peremén, miután visszatettem azt az asztalra. - De nem fogom azt mondani, hogy szeretem, tény, hogy öregszem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717346#post717346][b]Maja Bojarska - 2018.03.19. 17:35[/b][/url]

Nem mondom, hogy átlagosan telt eddig a nap és ez nem feltétlenül azon múlt, hogy a mostot választottuk arra, hogy felfedjük a legpiciminibb brekinket is a család előtt. Jó, egy picikét csaltam, mert már tegnap, a doktornéni után felhívtam facetimeon a papit és a mamit, Lewy is bemászott a képbe, meg Klarat is már tanítom integetni nekik, de lényeg a lényeg, valahogy csak kicsúszott a hír, ők meg aztán nagyon-nagyon örültek. Szerintem a papi szemébe se ment semmi, maximum a boldogság, mert láttam ám a könnycseppet! Szóval megint nem anyuék voltak az elsők, de azért most mindent jól csináltunk és tényleg ügyesen. Talán kezdünk tényleg rendben lenni és ennek nagyon örülök. Ő meg annak, hogy kaptak egy este-éjjelt a kislánnyal, kiélhetik a nagyiságit.
- Tényleg? Mondjuk reméltem, csak… sosem megy egyszerűen - piszkáltam meg az evőeszközt, de aztán széles mosollyal meredtem rá a barnáimmal.
Ma minden úgy ment, ténylg teljesen, ahogy a szívecske szereti, máskor sincs kifogásom a fordított evés ellen sem, egyszerűen maga a hamizási nem volt az elmúlt egy-két hétben közkedvenc. HA csináltam, csak fájt a pocim és nem csak reggel jött a visszaköszönés, én meg nem voltam tőle valami szép meg jó látvány. Most is csak sóhajtottam az ilyen citromos meg paradicsomos dolgokon, mert szeretem és jól hangzik, de szeretnék legalább reggelig csak az lenni, aki Lewyt nagyon szereti, nem a mosdóban térdelő és szenvedő.
- Én nem is kérném, én csak szeretném, ha nagyon-nagyon jó napod lenne, meg mind, de ma mééééég jobban is - mondtam elnyújtva a szót magas hangon, még a kezeim is széttártam, mielőtt elnevetgéltem volna a dolgon.  - De én szeretem őket, valahogy mindig van mire emlékezni - haraptam a számra, aztán le is sütöttem a szemem, mert most eszembe jutott minden is, pedig elsősorban a brekilánykára akartam utalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717433#post717433][b]Lewy Bojarski - 2018.03.20. 01:10[/b][/url]

A papival való beszélgetéseket kifejezetten szerettem, mert bár a hajam kiszürkült időközben, neki azért csak pumukli maradtam és asszem ezt soha nem is fogom lemosni. De lelkesen bedugtam a fejem a képbe, hogy "ugyeénislátszom?", ami nem szokott gyakran megesni, ha Maja másokkal beszél, de ez a papi volt!
- Nem könnyítem meg a dolgodat - húztam el a számat kicsit, de aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy bizony tudom is mindezt, de egyelőre nem tervezem, hogy bármit változtatnék. Nem volt egyszerű erre a szintre sem eljutni, mikor pár éve még rendesen tagadtam is, hogy létezik ilyesmi. Tizenhat éves korom óta nem igazán volt funkciója.
Az evés dolog  nem igen volt egyszerű, mert a második kicsilány mióta beköszönt, eljött az az időszak, hogy Maja úton-útfélen rosszul volt én meg húztam elő a hányózacsit az öltöny belső zsebéből. De mivel ma nem abban voltam, az is otthon maradt.
- Mert édespofa vagy, de nem hiszem, hogy hangoztatnom kell ezt ahhoz, hogy tudd magadtól is - vontam meg a vállamat kicsit, még mindig egy apró mosollyal az arcomon. - Ebben mondjuk igazad van... mármint... valahogy mindegyik különleges.
És próbáltam nem túlságosan komolyan venni a dolgot, szóval sokatmondó pillantással néztem a ruhájára, majd elégedetten elmosolyodtam, mielőtt kitört belőlem a nevetés.
- Olyan baromi nehéz levennem rólad a szemem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717434#post717434][b]Maja Bojarska - 2018.03.20. 01:48[/b][/url]

Azt hiszem a papi és a mami voltak azok, akik mindenkinek jót tettek a családba. Bár még nekik is furi volt például anya meg Levendula költözgélése, de már úgy vannak vele, hogy legalább most úgy néz ki jól van a közhangulat. Tegnap este óta meg még inkább, szeretem a közös örülést. Ő szorongatta a mamát, én meg a brekit és Lewyt és mindenki ölelésben vinnyoghatott, hogy még egy bababrekicsoda. Mert ez a helyzet. Akkor is, ha én éppen nem vagyok annyira hű de jól ettől mindig. Klaranál nem volt ennyire rossz a helyzet, ott talán egy-két alkalom volt, nem egész hetek, aztán el is múlt. De azt mondta a néni, hogy egy másik babát etetni, meg még az után lábadozni megterhelő, lehet ezért nehezebb. Szóval hiszek neki, és igyekszem a legjobbat kihozni.
- Nem kell, én nem ezért mondtam, csak szeretem, ha tudod - mosolyogtam rá, ahogy lassan kibontogattam az egyik muffint, ő előrébb járt azt hiszem, én húztam meg halasztottam egy darabig, de egyet sikerült leküzdeni. Máskor már egy se lenne maradéknak. Meg kicsit az evés közben legalább nem beszéltem össze meg vissza. Aztán észrevettem, hogy néz, amire még nem is jöttem annyira zavarba, aztán mikor megszólalt egy percre megdöbbentem és a hajam két oldalról megfogva széthúztam hogy lenézzek magamra.
- Ahj, leettem magam valahol? Miért nem szóltál előbb - kérdeztem kicsit elvörösödve, aztán igazából attól maradtam zavart, hogy leesett nem erre gondolt. Igazság szerint ezért is van ez a ruhám és most rajtam.
- Ó… nem - mosolyodtam el kicsit lesütve a szemem. Szeretek olyat felvenni, ami tetszik neki és amitől olyan szépen néz rám. Az más kérdés, hogy mire belebújtam ebbe, éppen eljött az az idő, hogy már evés nélkül is olyan vagyok, mint aki jóllakott, mert bizony valaki beköltözött oda. Az a bizonyos második brekilánykánk.
- Finom amelyikben ilyen kékes krém van, abból szerinted ha elteszem az egyiket az baj? - Igazából már kihajtogattam elég látványosan a szalvétát, szóval a kérdéssel lehet megkéstem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717571#post717571][b]Lewy Bojarski - 2018.03.21. 03:41[/b][/url]

Tudtam, hogy Maja egy olyan ember, aki senkinek nem igazán akar rosszat, még akkor sem, ha az illető tényleg megérdemelné azt. Ilyen például az apja, aki egy förtelmes emberi lény és nekem senki nem magyarázza meg, hogy ez másképp van.
Nem mindig engedem meg magamnak a mindenféle szemét összeevését, többek közt most sem, de a desszert, az jöhetett. Azt hiszem, ha valamikor bele kell férnie, az ma van. Szóval szinte teljes volt a lelki nyugalmam, ahogy a sós karamellába mártottam a browniet. A sajttorta nem fért bele a keretbe, pedig volt rá gyógyszerem is, de nem volt kedvem szarozni vele.
- Hm? - kérdeztem vissza a leevős megjegyzésre szórakozott mosollyal, mert hát, szó nem volt semmiféle leevésről. De értékeltem a látványt, ahogy odébb húzta a haját, hogy alaposabban szemügyre vegye a látványt, még az ajkamba harapva hátra is dőltem kissé.
- Hát nem, nincs rajtad semmi plusz, ami nem passzol, tudod, hogy szóltam volna - néztem rá derűs mosollyal, mielőtt ismét a pezsgőbe kortyoltam volna. Félédes volt, mert annak nem olyan magas a kalóriatartalma, de még nem ihatatlanul keserű, egyes pancsokkal ellentétben. Mondjuk Majának így is csak a babapezsi jutott, de nem úgy nézett ki, mint aki ezt különösebben bánja.
- Nem, nem hiszem, ha ízlik, nyugodtan elvihetjük. Akár mindet is, ahogy szeretnéd - vontam meg a vállamat kicsit, majd sokatmondó pillantással a szalvétára meredtem, amit már széthajtogatott. - De mi lenne, ha becsomagoltatnánk és nem lenne csupa vajkrém a táskád?
Még kissé bután oldalra is billentettem a fejemet, de aztán inkább betoltam még egy falatot a sütim maradékából. A szószból rakhattak volna mellé többet, ha már a fagyit nem kértem. Igazán szégyen rájuk.
- Elvileg valami zene is lesz, azt te olvastad? Írták asszem a facen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717601#post717601][b]Maja Bojarska - 2018.03.21. 14:09[/b][/url]

Szerettem, mikor nem az van, hogy ezt vagy azt nem kéne, vagy éppen az ellenkezés valami kis apróságra, ami a szülinaphoz köthető. Így sikerült belefeledkeznem a sütije és az ő bámulásába kicsit, aztán csak zavarba jöttem és elvigyorodva visszanéztem a muffinjaimra inkább. Bár a megszólalása kizökkentett és nézegettem magam pár pillanatig, mire úgy elért a felismerés. Nem is ettem le magam.
- Iigen, már én is látom - haraptam be az alsó ajkam, pedig nem kellene. Valami csodával határos módon elszublimáltak azok a rúzsaim és szájfényeim otthonról, amik nem fognak, és így előbb vagy utóbb el fog kenődni, vagy a fogaimon ragad. Nem tudom melyikkel lenne problémásabb. Szóval leküzdve ezt a kényszeremet csak szépen befejeztem és a muffint kezdtem pakolgatni és a tányér mellett kihajtogattam a szalvétát. Már emeltem volna bele, mikor végigért a mondókáján, aztán láttam, hogy a kezemhez néz én meg megálltam tartogatva az édességet a szalvéta fölött.
- De nem kell plusz munkát adni nekik, meg biztos morgósak lesznek, én meg szépen be tudom csomagolni, van zacsi is nálam! - Nem mondom, hogy erre készültem így fel, de most ehhez is nagyon jó tud lenni. De inkább csak hagytam a két muffinkát a szalvétán, a tányért vigyék csak el, ha muszáj, meg a megdézsmáltam maradékát, de azok úgy… talán később már nem lesz lázongó a minibreki se és ehetek. Inkább fogtam a szőlős pezsit és beleittam a poharamba.
- Ühm, azt hiszem valami élőzenés dolgot írtak, de nem emlékszem pontosan - gondolkodtam el körbe nézve, akkor láttam azt is, hogy valaki minket bámul, nem tudtam hogy Lewy az érdekes, vagy a sütijeim, de egyiken se akartam osztozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717777#post717777][b]Lewy Bojarski - 2018.03.23. 13:45[/b][/url]

- Helyes, tudod, hogy ha baj lett volna, szólok, vagy letörlöm, vagy valami - toltam ki a browniet a pofazacsimba, ameddig beszéltem, mert sürgős volt a mondanivalóm és nem kéne mindent beteríteni a morzsákkal. Levendula mondjuk ezért is szájba vágott volna, de szerencsére most nem volt itt, hogy lássa a dolgot.
Maját sem dicsérte volna meg, amiért a szalvétába kezdte elpakolgatni a sütiket, de én ugye nem a szüleim vagyok, csak diszkréten megérdeklődtem, hogy úgy nem mellesleg mégis mit csinál. Mert ugye én támogató apu vagyok, csak nem teljesen értettem, miért jó neki, ha a táska teljes bélése úszni fog a vajkrémben.
- Miért morognának nyuszi? Ez egy normális étterem, ahol nagyon szépen tudnak mosolyogni, mert ezért fizetek nekik - mondtam  kissé flegmán, mert hát vendéglátósok, ezt választották, bele ne haljanak egy darab alufóliába. - De persze, ha neked ettől nyugodtabb a lelked, zacsizd csak be!
Azzal betoltam a sütimből a maradék két villányit és a kezem megtörölve a tál közepére vágtam a szalvétámat, hátra is dőlve kicsit.
Ő sem emlékezett rá pontosan, hogy mi is volt azzal az egész élőzenésdivel, de mivel volt kirakva egy szintetizátor középre, gondolom, hogy lesz valami.
- Majd kiderül úgyis. Szeretnél még valamit csinálni ma, kedves? - kérdeztem, az asztalon a keze után nyúlva a szabad mancsommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717825#post717825][b]Maja Bojarska - 2018.03.23. 19:53[/b][/url]

Nem voltam annyira buta, sejtettem, ha gond lenne, akkor azért nem hagyja, hogy úgy maradjon a dolog, csak…. Hát ettől még nem megy mindig, minden gyorsan. Van hogy igen, akkor ügyes vagyok a beszélgetésekben, máskor kevésbé. De én azért igyekszem. Most is nagyon szépen mosolyogtam rá végül és csak az után falatoztam a muffinból, majd mikor úgy voltam vele, egyelőre elég, akkor kezdtem a csomagolós dolgot.
- Szóval cikis vagyok a pakolgatással - motyogtam magam elé picit hagyva a szalvéta és süti dolgot, ahogy rá néztem sajnálva, mert nem akarok az lenni. Én könnyebbnek és egyszerűbbnek láttam, ha szépen megoldom magam. Meg ki tudja ott mit pakolnak el, lehet valami kevésbé finomat máséból. Azt nem szeretném. Aztán megnyugodtam kicsit, mikor végül azt mondta, hogy de azért csináljam csak, szóval végül beletettem egy zacsiba és félreraktam egyelőre. Ittam az iszimből is, miközben a zenén gondolkodtam, de sajnos nem tudtam visszaemlékezni.
- Iiigen, szerintem lassan, mert ott járkált az a bácsi - mutattam a hátsó mini színpadszerűség felé, aztán csak visszanéztem a férjecskémre. Picit közelebb nyújtottam a kezem, mikor felém nyúlt, aztán csak finoman a hüvelykujjára szorítottam, mikor a kézfejem fogta meg. - Ühm, nem tudom, a te szülinapod, szeretném, ha szép estéd lenne… de akár sétálhatnánk is egyet ketten…. Majdnem ketten - vigyorodtam el picit oldalra billentve a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718046#post718046][b]Lewy Bojarski - 2018.03.25. 14:35[/b][/url]

- Nem cikis, nyuszi, csak fura - vontam meg a vállamat, tanulmányozva, hogy is kéne a maradék karamellát eltávolítanom a tányérról. Mert ugye a sütimmel már nem tudtam felmártogatni, kézzel nem nyúlnék most hozzá, mert beleragadnék utána a hajamba, villával kapargászni meg hangos. Mégis ez utóbbi mellett kellett döntenem. - Szeretlek furán is, de azt hittem tudod.
Mind a ketten kicsit iszogattunk, mielőtt még komolyabbam foglalkoztunk volna a zenés bácsival, aki Maja elmondása szerint ott hátul járkált. Így hát kissé előre hajolva vettem szemügyre jobban a kis tolongást arrafelé, majd felvontam a szemöldökömet. Igaza lehetett, legalábbis, eléggé úgy nézett ki, mintha ott valami készülne.
- Tak, asziszem, hogy igazad lehet - bólintottam rá a dologra, el is szakítva tőlük a tekintetem, mert annyira nem volt fontos, ez az este nem róluk szólt.
Megfogtam a kezét, mire az ujjamra szorított, én meg halkan felnevettem. Olyan volt, mint aki nem tudja, hogy nekem csak ő kell a tökéletes estéhez, minden más már csak részletkérdés.
- Jól van drágám, majd elmegyünk sétálni akkor utána. Úgysem voltunk mostanság túl sokat kettesben. Majdnemkettesben. - korrigáltam magam, majd hagytam, hogy a pincér elvigye a tányéram.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718057#post718057][b]Maja Bojarska - 2018.03.25. 16:49[/b][/url]

Felpillantottam rá két muffinfalat között és kicsit azért sikerült megnyugodnom, hogy a közben történő csomagolásom azért annyira nem került a rossz kupacba. Vagyis de, nyilván, ha furcsa, akkor eléggé illetlen is, szóval sóhajtva dilemmáztam, kell-e az a zacsi és tényleg jó ötlet-e, mert egy fiúférfi, meg a barátnője is eléggé néztek már, szóval csak gyorsan beletettem és hagytam is. Végül csak összepréselve a szám vigyorodtam el kicsit izegve a székemen. Szeretem, mikor azt mondja nekem, hogy szeret, vagy hogy tényleg szereti azt, amilyen vagyok, meg boldog így is.
- Már biztosabban - mondtam neki, miközben a mozgolódást és a zenés készülődést figyeltük kicsit mindketten. Én mondjuk kicsit olyan voltam, mint a kiszáradt tevék, mert vagy két pohár szőlős csodát megittam, még ő gyorsan körülnézett meg egyetértett. Ez valami új szuperképesség lehet, mondjuk a brekinek jó, úszkáljon csak, ha a hami nem is megy most úgy, legalább ez igen.
A kezem felé nyúlt, én pedig meg is fogtam az övét, aztán kicsit a kezeinket néztem és a másik praclim is az övéhez húztam, úgy simiztem a kézfejét a hüvelykujjaimmal még el nem gondolkodtatott a hogyan továbbal.
- Jó, ez jól hangzik, de te nem akartál valami mást is ma. Anyuék úgyis nagyon vigyáznak a brekire, szóval bármire is ráérünk - mosolyodtam el, nem tudtam szeretne-e valahova még esetleg elnézni, avagy sem, de azt igen, hogy én azért is örültem ennek az estének nagyon, mert szerettem vele így, csak kettecskén is lenni. Meg mikor boldog, és bár gondolom megint rajtam sikerült az előbb nevetni én ennek is örültem. - Majdnemketten. Iiigen, úúú, zene… - néztem ki oldalra, mikor meghallottam pár billentyűt, vagy hangoltak, vagy kezdeni akart a bácsi, de megjött a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718329#post718329][b]Lewy Bojarski - 2018.03.27. 02:06[/b][/url]

Tudtam, hogy szereti, mikor azt mondom, hogy szeretem, de nem szoktam túlragozni, mert akkor még a végén elunja és tessék, mehetünk a párterápiára, az meg nem valami nagy, boldog Ohanás.
- Hogy lehet valamit biztosabban tudni? - kérdeztem, miközben elkortyolgattam a pezsgőm maradékát. Maja ez idő alatt kettő egész pohárral törölt be, amit nem is értettem, hova tett. Annyi biztos, hogy mielőtt sétálunk, elzavarom a mosdóba, nehogy út közben jusson eszébe, mert mikor ő a bokorban próbálja a dolgát végezni, én meg egy fának dőlve visítok a röhögéstől, az nem túl romantikus.
Hagytam, hogy a kezem simizgesse, most éppen nem volt szükségem rá, jó volt, ahogy volt.
- Hm, ne kísérts nyuszifül, még a végén kiveszek egy szobát és egész éjjel... - Az asztalra támaszkodtam az alkarommal, úgy hajoltam oda, hogy a fülébe tudjam suttogni a mondat hátralevő részét. - nézhetünk Disney meséket.
A majdnemketten sétálás ötlete amúgy tetszett, Pécsen is szoktunk olyat, pedig ott is furán tudtak ránk nézni és még csak nem is mozogtam ott annyira otthon, mint itt.
- Iiigen, valami olyasmi. Bár ez a része még nekem is menne. Most menjek ki és ihlessem meg? - kérdeztem mindkét szemöldököm felvonva, így ráncolva a homlokom. Egyértelmű volt, hogy nem gondolom komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718490#post718490][b]Maja Bojarska - 2018.03.28. 01:32[/b][/url]

Olyan nagyon gondolkodós fejjel csücsörítettem, ahogy kicsit összeszűkült a szemem még hol rá, hol magunk elé az asztalra néztem. Jó kérdés volt, ezt csak úgy érzem, nem tudom milyen, de van. Csak szimplán jó érzés. Sok olyan alkalommal mondta már, amiből tudom, hogy ez nem olyan elmúlós, kiindulva a gyűrűcskéinkből az ujjunkon például. Vagy a minikénkből, aki most anyuékkal van, és a legpicibb kis boldogságfolttól, aki még csak a pocimban lubickol. Nem valami kellemes módon, az előzőhöz képest legalábbis.
- Hááát íígy - vigyorodtam el rá nézve, ahogy az egyik kezemmel az állam támasztottam meg, úgy néztem rá az asztal másik széléről. Adtam volna neki puszit is, ha ehhez nem kell átfeküdnöm tányérkupacokon és poharakon. Meg a ruhám is csini volt, de elég patent, hogy ebbe ne az ügyes gimnasztikai tudásom csillogtassam. Meg eleve úgy nézek ki, mint aki jól lakott, van egy pici pocim. Nem mintha bánnám, csak már éppen jól álltam, és majdnem megint nem dombon lakott a Stitch. Mondjuk ennek a dombnak eléggé örülök, ilyen jöhet, szeretem. Közben az egyik kezemmel még mindig az övét simizgettem, meg néha megszorítottam picit, mikor éppen nagyon mondtam vagy meséltem a zenéről vagy bármiről. Addig, amíg oda nem hajolt, én meg megborzongtam, mert a beszéd közben sikerült rám is lehelni, ezen fel is kuncogtam.
- És egész éjjel? - kérdeztem volna vissza, de a válasz már megjött én meg fogvillantós vicsorral egy viszonylag halkabb „íí” kíséretében tetszikeltem ezt is. - Kizárólag akkor, ha a Stitch pulcsiban leszel - súgtam neki vissza nagyon-nagyon halkan, még egészen közel is voltam, mert szerintem a homlokom a buksijához ért, a nózim meg a pofijához. Mielőtt naagyon mosolyogva kicsit melegem lett. Mi mástól pirulgatnék.
- Szeretnéd nyomogatni a billentyűket? Van ilyen kis mini otthon, valaki Klaranak küldte, már nem tudom ki, valamelyikünk nagyszülei. Azt lehet - nevetgéltem el a dolgot végül. Nem mintha a játékra akartam volna száműzni, érdekelt igaziból mit tudna csinálni, de nem Lewy volt az éneklési soros.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718660#post718660][b]Lewy Bojarski - 2018.03.29. 01:23[/b][/url]

Majának voltak nagyon aranyos dolgai, amiket tényleg szerettem benne. Mint most a kis mosolygás, amivel közölte, hogy pont ilyen, amikor valamit biztosabban tudsz. Én mondjuk nem igazán éreztem még ilyet, de gondolom, hogy nem lehet rossz, ha ennyire jól elvan vele.
Aztán csak áttehénkedtem az asztalon jóformán, megtámaszkodva ott, ahol éppen semmilyen törékeny vagy sérülést okozó tárgy nem volt az útban. Nem volt egy egyszerű fejtörő. Már éppen visszakérdezett, mire a választ a fülébe súgtam és egy hangos ííííí volt rá a válasz. Halkan felkuncogtam, majd az ajkamba haraptam egy pillanatra, csillogó szemekkel.
- A kocsiban van, valahogy éreztem, hogy még kellhet - nyugtattam meg, hogy bizony, a Stitch jó helyen van, nem felejtettem otthon. Elég furcsán néznének Levenduláék, ha most azért még beugranék, asszem. A nózija hegye az arcomhoz ért, egy pillanat erejéig kerestem is a tekintetét, aztán még nyomtam egy csókot a homlokára, majd visszaültem, mielőtt még túlságosan bámulni kezdene a többi vendég. Utálom, mikor a privát szférámban érzem őket és éppen romantikáznék.
- Neeeem, de nekidőlhetnék a zongorának és énekelhetnék. Nem tudok zenélni, túl sok időt és energiát emésztett volna fel a gyakorlása, azt meg mind a kviddicsre szántam. Bocs nyuszó - nevetgéltem, miközben a hajam túrtam odébb. Egy-két napja visszakapta az eredeti, barnás színét, csak hogy meg ne unjam a dolgot, kicsit még furcsa volt. A bocsánatkérés leginkább arra vonatkozott, hogy nem csináltam magamból művészt. Pedig megérdemelne egyet. - De attól még szeretlek, csak kevésbé művelten. Jól sejtem, hogy te már nem eszel mást?
Mert hogy közben megjött a pincér és elvitte a két megüresedett tányért, apró biccentéssel, meg bájos mosollyal az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718674#post718674][b]Maja Bojarska - 2018.03.29. 12:05[/b][/url]

Nem mindig vagyok ügyetlen meg béna, ez meg jól is tud jönni, most is, ahogy még időben elhúztam a pezsis poharam, így nem borult az fel semerre. Jobb elkerülni a baleseteket, meg így aztán figyelhettem teljesen és nagyon és szépen rá. Nem tudtam előre, hogy mit is szeretne, szóval kivártam, de aztán lelkes, valamennyire halkabb lelkesedéssel vettem tudomásul az ötletét. Mondjuk nekem az is bőven boldogság, ha csak még egy kicsit velem van, mindegy hol. A hazafelé utat kettesben is ugyan annyira tudom élvezni, mintha az egész, teljes estét velem van és mesézünk vagy csak szeret.
- Jaj, az naaaagyon jó megérzés volt, de így is csinos vagy. Csak az… mégsokkalnagyon - hadartam le gyorsan valami fokozását a jó dolognak, hogy aztán az arcához simuljak egy pillanatra még a puszi előtt, amit kaptam. Még figyeltem, ahogy visszacsücsül, aztán a tányér kicsit arrébb került előlem, úgy támaszkodtam meg az asztalon nézelődve.
- Miért kérsz bocsánatot? - néztem rá elég butácskán, még a fejem is oldalra döntöttem. - Én sem tudok, vagyis a boci, boci tarka első versszaka menne zongorán, de csak kottát olvasni tudok, meg hát a tánci miatt megvan a ritmus, de mást nem hiszem - ingattam meg a fejem, mert be kellett látnom, a zene addig érdekelt igazán, még lehetett rá rázni a popót vagy csak bármit, de táncolni.
- Kevésbé művelten? A boci, boci tarka, az műveltség? - kérdeztem összepréselve az ajkaim, hogy fel ne nevessek, mert ez még szerintem is vicces volt, eléggé nagyon. Voltak dolgok, amik érdekeltek és tudtam másokkal ellentétben, pedig nem is sulis dolog, csak nekem volt rá ingerem, de ettől még a műveltséggel sosem foglalkoztam.
- Ühm. Tudom, hogy kellene, talán a levest még megpróbálom - mondtam neki a terítőt piszkálgatva, majd fel is pillantottam rá, nem valami boldogan és kétségtelenül, aztán újra az ujjaimra néztem. - Ne haragudj rám ezért, én tényleg nem akarok rosszat, de nem tudom miért van ennyire rossz a pocimban, ha eszek… Már nem mondjuk, most már azért jobb, de…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718914#post718914][b]Lewy Bojarski - 2018.03.30. 23:57[/b][/url]

Maja nem annyira volt oda a divatért és ezt nagyon szerettem benne. Persze, néha jól esett kiöltözni, más pasikhoz képest gyakran hordtam öltönyt, inget, mert illett hozzám, passzoltunk és ezzel képben is voltam. Azt meg szeretem, ha jól nézek ki, őszintén, ki nem? De ő ugyanolyan boldog volt attól is, ha melegítőben topogtam be, törölközőben, vagy szakadt farmerban. Stitch külön kategória volt, azt nem ide soroltam.
- Az nekem is, az nem nehéz. Meg valami kis buta valami még igen, de ennél tovább sosem érdekelt - pillantottam a kezeimre, amik most éppen az ölemben pihentek. Persze, volt már, hogy kamuztam, hogy tudok, de mugli csaj volt, annak nem mondhatod, hogy hajtó vagy. Nem értene belőle egy mukkot sem, hogy mi bajod.
- Nem, de az x száz festmény, mint ismersz, már igen - köszörültem meg a torkomat. Persze, a klasszikusokat én is ismertem, a stílusokat is, de nem voltam benne annyira expert, mint ő.
A kaja kérdés kicsit húzós volt mostanában, azaz, hogy magához képest. Volt már rosszabb is, Szofiba mindent úgy kellett belekönyörögni, a helyzet ennyire még nem volt súlyos, de örültem volna neki, ha ez a mostani sem tart sokáig.
- Egy szóval sem mondtam, hogy haragszom, vagy hogy ez baj. Majd ha nem érzed magad rosszul tőle, úgyis enni fogsz. Én nem erőltetek semmit, te is tudod.
Néztem rá, majd a poharamba kortyoltam, amit a pincér időközben újratöltött, sőt, a bácsi is csendesen játszogatni kezdett. Elég kellemes volt a hangulat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718981#post718981][b]Maja Bojarska - 2018.03.31. 19:46[/b][/url]

Szerintem elég korán világos lett Lewynek, mikor jobban megismert, hogy nem én vagyok az a lány, aki sorban áll, hogy szép ruhás helyekre menjünk és mindig kiöltözzünk, vagy hasonló. Nem voltam teljesen szerelmes a cipőimbe, mint a legtöbb lány, még ha volt is olyan, amit nagyon-nagyon imádtam. Mint az a rózsaszín sportcipő, amit lassan két éve kaptam tőle húsvétra. De ettől még nekem fura dolgoktól dobbant meg a szívem rajta. Csinos volt öltönyben, és túl jól is állt rajta minden ruhája is, de egy Stitches pulcsiban csak olyan még szebben tudtam őt bámulni. Szeretem, hogy szereti.
- Nekem más nem, ez is néha elcsúszik, de én megpróbáltam - emeltem meg kicsit a kacsóim, hogy hát tőlem ennyire telik. Nem voltam emiatt szomorú vagy lehangolt, igazából nem ez volt a kiemelkedő plusz bennem, nem is mindig tudtam, hogy mi mondható annak. A megjegyzésére kicsit zavarban voltam, de csak elvigyorodtam.
- Annyira biztos nem is sok, csak pár, ami úgy megmaradt - vontam meg a vállam végül, hogy aztán a pezsispoharat kiürítve figyeljek rá. Ízlett ez a szőlős, amúgy is szeretem azt a zsiráfos üvegeset is, meg a minionos is finom, valamikor olyat is ittunk, talán az ünnepekben. Nem emlékszem már pontosan, régen volt.
- Tudom, csak… azt is érzem, hogy olyan rossz… mármint te is annak gondolod, tudom - böktem ki végül picit birizgálva a szalvéta szélét, de aztán csak felnéztem rá. - Majd, ha picit békésebb lesz a pocim, csinálhatnánk otthon madártejet, együtt… - mondtam sokkal vidámabban az ajkam beszívva, aztán csak a zene irányába kezdtem én is pillogni picit dülöngélve a székecskémen. Valami ilyen velem született ártalom lehet, hogy zenére sosem vagyok túl nyugis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719595#post719595][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 01:44[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy a hangszeren való játékban való kiválóság miatt szerettünk egymásba, nyuszika, szóval talán nem kerül válságba ettől a házasságunk - grimaszoltam egy kicsit, még a szám is elhúztam, de csak rövid időre. Nem akartam ebbe különösebben elmerülni, asszem nem erről szólt ez az este, vagy ha mégis, nekem valaki elfelejtett szólni. Közben ismét a poharamba ittam, ami lassan kezdett kifogyni.
- Hát nem tudom, eddig mindegy, milyet láttál, minimum 4-5 mondat megmaradt róla. Nekem ez valahogy kimaradt - piszkálgattam kicsit a terítőt, de nem mondhatnám, hogy szégyelltem magamat miatta. Sőt, igazából ameddig nem találkoztam vele, nem is különösebben mozgatott meg a dolog, ingatlanban utaztam, a művészet sosem kifizetődő.
- Jó, de arról nem te tehetsz és ezt tudod is. Azért, mert nekem vannak ezzel kapcsolatban rossz élményeim még nem kell rögtön kútba ugrani. Majd elmúlik - mosolyogtam rá, bár kicsit meg kellett erőltetnem magam, mert a rossz élmény elég enyhe kifejezés volt. Őt viszont nem fenyegette ez a veszély és én szívesen vettem kindertojást, ameddig ez így is marad. - Még mindig nem vagyok perfekt sem a magyar, sem az édes receptek nagy részében, emlékszel, ugye?
Kicsit még fel is kuncogtam, mert nem a főzőtudományomért szoktak belém esni, pedig azt sem tudok rosszul, csak többnyire egyszerű, egészséges receptjeim vannak, ami nem egyenlő a madártejjel. Vagy a népszerűvel. Ismerős volt a dallam, valami feldolgozásokat játszott a bácsi, szóval csendesen billegtettem én is a buksim, miközben a hajamba túrtam, hogy eligazítsam a furcsi színű tincseket.
- Kérsz még inni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719602#post719602][b]Maja Bojarska - 2018.04.05. 11:50[/b][/url]

- Tuuudom, nem is úgy értettem - tettem hozzá gyorsan, nem is akartam ezt nagyon firtatgatni vagy rosszat belőle. A végére azért elmosolyodtam és meg is ráztam a fejem, hogy szerintem sem. Eleve nagyon rosszul hangzott bármilyen válság vagy probléma, nem szeretem őket, főleg a válságosokat, azoknak soha nincs olyan megoldása, ami kitart örökre. Akkor nekünk nem lenne örökkön örökké, mint Aranyhajéknak? Rosszul hangzik.
- Hát mert… érdekesek voltak, vagy furik, vagy csak úgy szép. Nem tudom - vontam meg a vállam, mert mindig elég különösen hangzott az, ha valami nekem ment vagy tudtam. Nem azzal volt a baj, hogy felmerült, csak én ezt sosem gondoltam nagy dolognak de ő is és anya is gyakran dobálózott vele, hogy ne butáskodjak, csak másban vagyok erős, nem a matekban.
- Ühhüm - helyeseltem, bár nem tudom mennyire meggyőzően. Tudtam, hogy össze kell magam kapni, ha azt akarom, hogy ezen túl tudjunk lépni, és már ideje lenne. - Nem akarok sehova se ugrálni.
Szerintem a tiltakozó fejingatásom pont jól leírta a dologról a nézeteimet, persze elkerülhetetlen volt, hogy aggódjon, aggódjunk. Én se voltam tőle nyugodt, de bíztam benne, hogy ha kivárom az időt, amit a néni adott, jól megjavul a gyomrom és megint jöhetnek a finom hamik. Mostanság viszont még a gondolatuk is forgatta a pocim sajnos.
- Az nem baj, én tudom mi kell hozzá és hogyan, meg anyáék segítettek, hogy na olyan bocitejes és sokcukros legyen, szóval nem olyan nagyon nem szabad listás már - mondtam neki, mert bár én hoztam fel a legtöbb dolog, amit csináltam általában azért volt, mert szerettem neki csinálni. Magamnak nem igazán álltam neki, a brekikének meg a pépjeivel nem volt nagy munka. Boltik közül voltak finomak, de azért nem ugyan az. Végül csak néztem a zenészbácsit kicsit megtámaszkodva ahogy mocorgott a zenére a férjecske, egészen el is vigyorodtam, ahogy nagy szemekkel figyeltem mindezt.
- Talán egy picit…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719743#post719743][b]Lewy Bojarski - 2018.04.07. 02:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719997#post719997][b]Maja Bojarska - 2018.04.08. 20:55[/b][/url]

- Nem tudom - mondtam elcsendesedve a poharam nézegetve. Őszinte voltam, tényleg fogalmam sincs, hogy néha miért történik ez, csak nem nagyon hiszem ezekről, hogy annyira kivételes dolgok. A fejem olyan, mint egy nagy dinnye, a piros rész az mind az ohanára meg a mesékre van, és akkor vannak ilyen fekete magok, elszórtan minden másnak. Pedig tökre mag nélküli van a kiírásomon. Szóval nem túl sok. Nem igazán hiszem, hogy ez fontos, mikor előkerül meg fura. - Én csak nem vagyok olyan hű de okos és ezt tudom is, persze ez lehet megy, ettől még nem ezért és… nem tudom, csak furán érzem magam tőle - vontam meg a vállam. Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyivel jobb lenne, ha abban lennék okosabb, amiben kell is.
A kérdésére azért a korábbiak ellenére egészen elmosolyodtam, majd gondolkodva doboltam az ujjaimmal a pofimon pár pillanatig, mielőtt megráztam volna a fejem. Nem igazán akartam bármiben változni, most éppen nem, pedig sokszor megesik, hogy eszembe jut, lehetnék jobb vagy ügyesebb, ez csak nem olyan. Aztán meg a haját nézve el is nevettem magam, persze csak halkan, és amennyire ment a kezeim mögé rejtve.
- Nem tudom, ezt igazából én kértem így, de ha baj, majd legközelebb nem csinálom, becs szó - mondtam neki a tányérba bambizva, aztán meg a zenészbácsira. Nem gondoltam, hogy ez ilyen nem jó lehet, Levendula örült, hogy ilyet kérdeztem, vagyis úgy tűnt és szívesen segítettek is. Szerintem egyikük se akar rosszat.
- Az pont jó, szeretem a szőlőst - billentettem oldalra a fejem, ahogy a számra harapva mosolyogtam rá. Az sem érdekelt volna igazából, ha mást kér, nem szoktam válogatni, van a spenót, amivel nem állok jól, meg régen volt a gesztenye, de amúgy tényleg nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720085#post720085][b]Lewy Bojarski - 2018.04.09. 23:26[/b][/url]

- Nem kell furán érezd magad miatta, csodalányka vagy, tudod? - húztam el kicsit a számat, majd vontam egyet a vállamon. Nem akartam én semmiről meggyőzni, de azt sem szerettem volna, ha azt hiszi, hogy buta, mikor lényegében csak másban okos, mint a nagy átlag. Nem mindegy, emberek! És mikor valaki arra próbált esetleg utalni, hogy mondjuk Maja butácska, igen fel tudtam magamat rántani rajta.
- Helyes, fölösleges lenne leszoknod róla, csak hogy aztán a brekivel pár év múlva visszaszokhass rá. - Mert a gyerekek, a családom szinte bármelyik ágát nézve, elég aktívak voltak. Sport, futás, játék, anyámkínja. Szó szerint, Levendula szerette, de életemben nem hallottam még nőt ennyit nyöszörögni, hogy fáj a dereka.
A hajam nem akart úgy állni, ahogy azt elrendeltem neki, hiába a sok kozmetikai produktum, kicsit el is kámpicsorodtam a ténytől. De csak addig, míg állítgatni nem kezdtem nagy lelkesen,  hogy legalább ne úgy nézzen ki, mintha most másztam volna ki az ágyból.
- Mi olyan vicces? - néztem rá, kissé leszegve épp az állam, a kezemmel a hajamban megdermedve a mozdulat közepén. Persze, sejtettem, hogy az a bizonyos hajhossz, leginkább, de jobb volt hallani.
- Ja, nem, igazából nem baj, csak meglepődtem. Anno két évbe tellett feldolgoznia, hogy nem eszem meg a túróstésztát, amit péntekenként csinál   - horkantam fel. Levendula nem volt egyszerű eset és asszem soha nem is lesz, de rendben van ez így. Nem vagyunk már egymásra utalva. Azt hiszem, valójában valahol soha nem is voltunk.
- Akkor jó - bólintottam, közben nekem meg is hozták a salátámat, de még megköszönni is késve sikerült, mert a zenés bácsit figyeltem, kicsit ringatva a fejem a zenére. Tetszettek a feldolgozásai. Aztán mikor realizáltam, hogy igen, ezt a számot nem csak ismerem, de szeretem is, halkan dünnyögni kezdtem a dalszövegét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720150#post720150][b]Maja Bojarska - 2018.04.10. 22:55[/b][/url]

- Az milyen? - szökött ki a kérdés a számon, talán picit gyorsan is, ezért le is pillantottam az asztalra inkább hirtelenjében. azt már én is sejtegettem, hogy nem kéne ettől a pocimba gombócnak költözni, de kicsit ijesztő volt, mikor valaki úgy gondolta bármiről is, hogy értek hozzá. Az azért nagy felelősséggel szokott járni, mint a táncnál. Ha ki van jelentve, hogy én ügyes vagyok a balettos mozdulatokban, elvárják, hogy tökéletesen is tudjam. Nem biztos, hogy ez bármi mással menne az életben. Mi van, ha egyszer valaki megállt és kérdezgetni kezd én pedig lefagyok és semmit nem tudok? Nehéz dolog ez, de próbáltam elengedni, hiszen az este sokkal-sokkal szebb és boldogabb dologról szól.
- Majd ha már nem lesz olyan kerekecske a talpija és megtanultunk lépegetni, akkor jöhet az ugri meg bugri is - vigyorodtam el, sikerült elképzelnem is a dolgot, amitől csak még szélesebb lett az arcomon, ahogy a kékjeibe pillantottam, mikor felém nézett. Mondjuk ez pont nem jött túl jókor, mert addigra már a nevetést takargattam, amit a kicsit ide-oda meredező haja okozott.
- Seeeemmi. Nagyon szeretem a szülinapi kedved - mondtam neki összepréselve az ajkaim, bár azt hiszem ezt ő is tudta. Nem volt vele egyszerű, de ma olyan kis pozitívnak tűnt ő is, nem volt morcos és a gyertyákból se lett otthon baj. Bár szám így sem volt azért.
Szerintem így is nagyon csinos, nem számít, hog a haján nem segített semmi, nekem nagyon tetszett csak olyan kis aranyosan mókás a feje. Szeretem, mert ez is olyan nagyon Lewys. Megtámaszkodtam a könyökömön mind a két karommal, aztán a kézfejeimre döntve a fejem néztem még kicsit őt, majd a zenélő bácsira pillantottam, de nem sokáig.
- Anya is sokszor csinált spenótot, mert hogy muszáj, egészséges, nem leszek erős... - egy-kétszer volt, hogy bele is kellett ennem, szóval elég sok a rossz élményem. Nem is számít ez, de  gondolatra csak azt vettem észre, hogy kidugtam a nyelvem fintorogva, mert tökre undin hangzik. - Rendesek szoktak lenni, mikor kérdezek valamit.
Lehet azért, mert én kicsit máshogy álltam az anyukáinkhoz, lehet másért, de valahogy nekem sokkal könnyebben ment, hogy jól meglegyek velük. Anyával kellett egy kis szünet, hog minden békés és ohanás legyen újra, amire nem emlékszem vissza szívesen, de most itt van mögöttünk, meg drukkol nekünk mindenhez. Azt hiszem Levendula is, csak furin csinálják.
Amíg a pincér elvitte a tányért előlem, a szívecske meg megkapta a kövi hamit én a poharamba kortyoltam, aztán már csak arra eszméltem, hog vigyorogva figyeltem, ahogy énekelget, még a telefonommal is elfelejtettem lefényképezni a muffinokat, de most egész más tervem volt vele, ahogy a bácsit felvéve lassan fordultam vissza a nyuszkóhoz. Pedig itt van nálam a kis Stitch de ma a kajások kimaradtak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720753#post720753][b]Lewy Bojarski - 2018.04.17. 00:49[/b][/url]

- Az enyém, leginkább. De amúgy olyan kedves, meg aranyos féle és szép is, szóval olyan csodás. Röviden - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez egy olyan köznapi fogalom lenne, amit mindig használok és nem csak óla jutna eszembe. Lényegében elég Creepy gondolat, hogy ha bizonyos förtelem szőkék nincsenek, akkor most nem ismerném Maját.
Klara még nem igazán ácsorgott, csak segítséggel, de akkor sem túl sokáig és ez jól is volt így. Azt hiszem, megint melós időszaknak nézünk elébe, mikor ő felkerekedik és elindul bele a nagyvilágba. A hajam meg nem akart az istennek sem úgy állni, mint kéne neki, ezen egy kicsit fel is bosszantottam magamat, asszem.
- Miért, milyen a szülinapi kedvem? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet elég magasra, ahhoz képest, hogy az arcomnak is megvannak a maga limitjei. Persze, voltam már sokkal rosszabb passzomban is ezen a dátumon, de az most annyira nem fontos, nem?
Kicsit más volt, mert ugye én allergiás voltam, Maja meg utálta, de azt hiszem, hasonlóan csúnya vége lett volna a produkciónak mindkét esetben. Szóval én nem szoktam ráerőltetni a zöld cuccot, vár tény, hogy volt már olyan recept, amiben valahogy nem vette észre.
- Igen, tudom, de te is tudod, hogy nem akart vele rosszat - grimaszoltam kicsit, az ajkaim kissé felhúzva és az orromat hevesen ráncolva az irányába. - Ebben mondjuk nem kételkedtem.
Levendula szerette Maját, ellentétben egyesekkel, mert hogy nem jár öt méterrel a föld fölött, nem beképzelt és a pénzemet sem szórja ki az ablakon marokszámra.
Lassan a pincér is észbe kapott, hogy amúgy végeztünk és elvitte az üres tányérakat. Meghozta a salátám is, de az eléggé háttérbe szorult, minekutána az impossible ment éppen, csak késve ismertem fel. A telefonom elővéve indítottam el a felvételt, fölötte pillogva nagyokat, talán kicsit hangosabban is énekelve, mint azt illett volna nyilvánosan. Aztán a pillantásom Majára futtattam, mielőtt elvigyorodtam volna, kicsit rá is játszva. Ja, hogy ő videóz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720804#post720804][b]Maja Bojarska - 2018.04.17. 15:10[/b][/url]

Halk sóhajjal hajtottam le a fejem, ahogy belepirosodva a szavaiba inkább a poharam talpára meredtem. Elmosolyodtam ugyan, de végül nem mondtam semmit, tudtam azt, hogy szeret, és aki iránt így érzünk, abban sok dolgot találunk, ami szép meg jó, én is rengeteg sokat tudtam volna felsorolni bármikor, de mikor ezeket tőle hallom, akkor csak úgy átszalad rajtam az a melegség és akaratlanul is kettővel nagyobbakat dobban minden ütemre a szívecském odabent. Mert ez jó, ez olyan szerelmetes, akkor is, ha ilyen könnyen közli.
- Aranyos - meg javítható is, ha arról van szó, de ezt inkább megtartottam magamnak. Nem azért, mert nem való ide, csak inkább ez olyan egyértelmű szerintem. Szerettem azt látni, mikor, ha apró dolgokra is vagyok csak képes, de azoktól mosolyog vagy éppen vidámabb. Nekem ez mindenről is pont eleget mondott el, amit csináltam. HA boldog volt és élvezte, akkor mi mást akarhatnék?
A spenót nem tartozott arra a listára, ami igen hosszú volt és kimeríti, a bármit nagyon szívesen, ha Lewy kéri. De ez nehéz volt és nem, nem bírtam az illatát, és magának a főzelékes izéjának az állagát se. Pont olyan volt, mint amit egy nagyobb paci kitüsszentett betegen. Mondjuk inkább hallgatok mert a gesztenye dolgot azóta hallgatom, hogy először meglátta, ahogy lapátolom a pürét a hatalmas hasamról.
- Tudom, egyikőtök se akar, csak brrr - rázott ki a hideg, pedig közel sem fázom, csak megint eszembe jutott a tüsziző, zöld póni. Elmosolyodtam aztán a végére, én azért kedveltem az anyukáját, elég furácska volt, mondjuk anya is meg én is azok vagyunk szerintem, de ez más kérdés. Sosem mondott rám semmi csúnyát, hogy ne lennék vele jóban, bár érdekes dolgokat tud kérdezni, meg azt se viseltem régen jól, mikor Lewyből olyat nézett ki, ami nem is igaz.
Ahogy a telefonommal ficeregtem a nyuszi szerzett nekem még inni, bele is kortyoltam, kicsit köhécselve mert félrenyeltem majdnem, aztán indultam lassan felé, mikor széles vigyorral a pofimon észrevettem, mit is művel. Asz alsó ajkamra harapva támaszkodtam meg az állammal a szabad kezemen, ahogy figyeltem, mikor oda nézett akkor meg lehunytam a szemem egy pillanatra, mintha én aztán nem láttam volna semmit, más kérdés, hogy fel is vettem.
- Nagyon szeretlek, tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721171#post721171][b]Lewy Bojarski - 2018.04.21. 22:00[/b][/url]

Még mindig rettenetesen zavarba tudott jönni a ténytől, hogy bókoltam neki, pedig semmi olyat nem mondtam. Csak az igazat, olyan lazán, mintha nem is számítana semmit, pedig igazából az volt minden. Vagyis, majdnem,olyan kilencven százalékban, a maradék 9,99 százalék kviddics és 0,01 légzés. Utóbbi már csak hatékonytalansága miatt is ilyen kiszolgáltatott, alárendelt, söpredék szerepet kapott.
- Nem aranyos vagyok. A barátok aranyosak - jegyeztem meg kissé savanyú grimasszal, de nem merültem el ebben az egészben, valahogy nem volt hozzá túl sok kedvem. De aztán elég hamar visszatért a mosoly az arcomra, mert nem sok választásom volt. Túl sok volt bennem a pezsgő ahhoz, hogy ne menjen a mimika dolog túlzottan is jól.
- Persze, nem finom. Azaz, nem szereted. Vannak ilyenek. - Anyám például nem evett meg semmit, aminek avokádóhoz volt köze, így néha akadtak komoly nézeteltéréseink. Már hogy táplálkozás ügyileg. Más kérdés ő azt sem értette, miért eszek napi hatszor és mégis hogy képzelem, hogy a desszertet eszem először? Nincs időm a problémákra!
Aztán a halk énekelgetés már szinte magától jött, kint is volt, mielőtt komolyabban átgondolhattam volna, szóval az ajkamba haraptam nem sokkal később. Már nem volt elég időben ahhoz, hogy a felvételt megússzam, látszólag az alkohol jelentősen megnövelte a reakcióidőmet. Rossz döntés.
- Ja też cię kocham - pillantottam rá végül a szemem sarkából, leállítva a felvételt a telefonomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721189#post721189][b]Maja Bojarska - 2018.04.22. 12:53[/b][/url]

- Nem aranyos? - kérdeztem vissza egy pillanatra nézve csak rá, mert az egész után jobb elfoglaltságnak tűnt a terítő mintáját nézni. Nincs is neki, ez fehér, de még az is. Azt hiszem egy kicsit el is szontyolodtam, de nem vágtam szomorú képet, nem akartam. Jobbnak éreztem, ha csak becsukom a szám mindenről innentől. Egyébként se szeretek nagyon beszélni, mielőtt ő megérkezett az életembe senkivel nem beszéltem összesen ennyit, maximum anyuval és a papival. Most pedig butának éreztem magam, meg egy kicsit olyan semminek is. Most akkor barátok nem vagyunk? Csak úgy… mi? Nem értem én ezeket még mindig, pedig már nem is vagyok annyira kicsi és elég sok új dologba szoktam bele az évek alatt. Lehet ebbe sosem fogok. A pocim felé néztem, az egy picit jobb kedvre derített, mert azért ott volt egy kis csoda, az anyukáinknál meg egy másik. Mesésbrekik.
- Igen, de ez előfordul - vontam picit a vállamon, tényleg nem rajongtam érte, de én azért igyekszem nem sokat mondogatni. Tudom, hogy ő sokat él vele, meg hogy a brekinek se fog megártani. Ettől még nem lesz a kedvencem, nagyon nem.
Szülinapja van én pedig csak szeretném, ha örülne ennek kicsit, talán úgy az egésznek ezért is tett jót a zene, az kicsit mindenkit feldobott, én meg szerettem nézni mikor ilyen. Édes és olyan, ami a pillangókat mindig megbolondítja odabent. Nem is tudom, hogy férek el a pici brekitől. Közben a telefonommal befejeztem a videózgatós meg fotózós izékat és beleittam a varázsmesésen feltöltődött poharamba. Azt hiszem ennyit nem ittam egész nap, mint most éppen. Még jó, hogy egyelőre nem mocorog annyira, hogy elrugogasson pisiszünetekre folyton.
- Merre fogunk sétálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721288#post721288][b]Lewy Bojarski - 2018.04.23. 18:43[/b][/url]

- Nem hát, férfi vagyok, mi legfeljebb vonzóan kedvesek vagyunk, nem aranyosak - közöltem halálosan komoly arccal, belülről kissé az arcomba harapva, hogy el tudjam kerülni a mosolygást, legalább egy pár másodperc erejéig. Aztán nem bírtam tovább megállni, szóval az asztal fölött átnyúlva simítottam végig az állán, késztetve rá, hogy felpillantson rám. - Hé... a barátod is vagyok, tudod. LB. De soha nem akartam csak a barátod lenni.
Egészen melankolikus, majdnem szomorkás mosolyt villantottam rá, de asszem ez már inkább csak a pia volt, mint bármi más. Nem szoktam túl sokszor inni és ha megteszem se sokat, mert nagyon be tudott ütni.
Aztán a bácsi csak zenélgetni kezdett, olyan számot, amit szerettem, mire kicsit felélénkülve kezdtem el énekelgetni. A kaja annyira nem volt fontos, nekem úgysem adja be senki, hogy egy saláta komolyan el tud hűlni. Hogy a válaszom miért lengyelül jött, nagy kérdőjel, de azt hiszem, ezt már hallotta tőlem eleget, hogy ne kelljen belekezdenem a fordítgatásba.
- Nem tudom, merre szeretnél? Az angol parkban? - kérdeztem kissé elgondolkozva, az ajkamba harapva, majd vontam egyet a vállamon. - Felőlem otthon is sétálhatunk, amihez csak kedved van, Zajaczek.
Aztán alpakka fejet vágtam egy pár pillanatra, mielőtt még a telefonom ismét felemelve Majáról csináltam volna egy képet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721363#post721363][b]Maja Bojarska - 2018.04.24. 18:36[/b][/url]

- Szóval az ugyan az, csak máshogy mondják? Mint mikor a néni rám szól, hogy az nem eper, hanem szamóca? – kérdeztem picit értetlenül meresztve rá a nagy szemeim, még olyan furán a szám is felhúztam egy oldalon. Nem akartam kacsintgatni, de olyan lett a pofim tőle. Egyszer néztem a tükörben magam, mikor ilyen volt valamire a reakcióm, igaziból elég vicceske. Ettől még a kedvem most kicsit csúszkált ide meg oda. Kellett egy nagyobb sóhaj, hogy újra felnézzek rá, mikor a keze a pofimhoz ért. – Nincsen baj – mondtam neki, mielőtt így tényleg az kerekedik. Néha vannak butaságaim, én is tudom, meg félreértek dolgokat. Majd ha nagyobb leszek, akkor gondolom nekem is megy olyan felnőttesen a gondolkodás, mint neki. Bár egyelőre nem érzem ezt. Az baj?
Lassan nyúltam a keze után és a pofimhoz húztam, hogy a tenyerébe döntsem kicsit a fejem aztán el is mosolyodtam. Lehet, ha nem ül ilyen messze, meg nincs útban az asztal, akkor a brekihez is, de végül nem szorongattam sokáig, hogy elhúzhassa.
- Az is jól hangzik, nekem mindegy igazából, csak szeretek veled menni – vontam picit a vállamon, mintha ez olyan egyszerű dolog lenne, pedig nem biztos. Elég csak a terhestornás furi vörös hajú lányra és a férjére gondolni. Ott még a poci megfogásánál is fintorgott az a férfi, szerintem ők egymás kezét se fogják meg, nem még sétikor. Éppen a nagy elbambim közben vettem észre a felém fordított telefont, amire a szájamra harapva el is vigyorodtam. Kicsit feltámaszkodva hajoltam át az asztalon, bár annyira nagyon nem ment, hogy suttogjak neki. – Kaphatok egy puszit is a szülinapostól?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721728#post721728][b]Lewy Bojarski - 2018.04.29. 12:40[/b][/url]

- Gondolom valami hasonló, igen. De még nem láttam férfit, aki örül, ha azt mondják aranyos. Az egy ijesztő szó a nők szájából - bólintottam kissé tudálékosan, mert ugye ez olyan friendzone szagú egy kicsit, akárhogy is nézem. Nálam mondjuk nem állt fent ez a veszély egy ideje, mert eléggé feleségül vettem, meg csináltunk két brekiprojektet is, szóval az elkövetkezendő 19 évben talán erre gondolnom sem kell. - Ööö, azok hasonlítanak, de szerintem a samóca az a pici.
Még mutogattam is mellé, mert anno apám mikor olyanja volt, az erdőben szedett velem olyat Levendulának.
- Biztos? - kérdeztem, kicsit megcirógatva még az állát. Aztán a kezem lassan az arcához húzta és neki döntötte a fejét, mire elmosolyodva cirógattam meg a hüvelykujjammal. Kicsit nehezen tudtam még most is feldolgozni, hogy nekem őt szánták, azt meg még inkább, hogy neki engem. Valakinek odafent tutira beteg humora van.
- Nekem is mindegy, ahogy szeretnéd kicsim - vontam meg a vállam kicsit, mielőtt visszahúztam volna a kezemet, hogy csináljak róla egy képet. Szerettem az ilyen fotókat, mert em voltak beállítottak, olyan jól visszadták az este hangulatát. - Csak azt szeretnél? Csak egyet?
Kicsit sikerült visszafojtani azt a kisfiús vigyort, ami kikívánkozott, de az ajkamba kellett harapjak hozzá. Aztán a tenyerem az asztallapra simítva hajoltam hozzá közelebb, az ajkam majdnem súrolta az övét.
- Ezt szeretnéd?