36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 11. 14:25 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Szerintem egyikünknek sincsenek kétségei afelől, hogy nekünk van a legsokoldalúbb négylábúnk a világon. Volt tényleg egy szuperkutya, csak a miénknek nem az ugatása, hanem a tánctudása, vagy ismeretei, vagy ugrálása, vagy pancsolási képessége olyan nagyon extra. Meg még van rengeteg, amit mind fel se tudok sorolni, de szeretjük őt így, én meg csak nevetgélve billegtetem a fejem általában, ahogy most is, mikor meg van jegyezve, hogy hát mit is művelek a fehérkével.
- Szereti, nem kell győzködni - mondtam vidáman és én hittem is ebben. Persze biztosan közrejátszott az is, hogy ilyenkor extrán-nagyon velem lehetett, esetleg a jutifalatok az ügyes mozgásért, de én ezt mind tagadom. Sosem adtam plusz kajcsit, mikor nem szabadott, aki más állít biztosan füllentget!
Szokás szerint jött egy kis zavar, azt hiszem ezt sosem lehet teljesen kinőni vagy elhagyni, az meg felettébb furcsi volt, hogy ő a mai napig csak mosolygott ezeken vagy nem akadt ki, ha piszkálgatott is érte. Vártam, sokszor mondták a lányok táncon régebben, hogy nem lehetek örökre ilyen, meg ebbe beleunnak a fiúk. Aztán itt vagyok, itt a férjecske, a brekink.... szóval annyira nem lehetek uncsi.
- Csak. Szeretek puszikat adni - sokat is, nagyot is, kicsit is, gyógyuláshoz, csak úgy, mindent is. Ettől még most csak kicsit megzavart a gondolatmenetemben. Azt viszont elég jól értettem, amit mondott a jelenlétemre, a számra harapva vigyorodtam el, aztán szépen lassan átnyújtottam neki a kicsilányunkat. A törpi elvolt a cumitartójával, amivel játszogatott, így apu se tudott annyit idegeskedni, pedig volt min. Nem szépen zajlott semmi, ott is felejtettem kicsit a szemeim az éppen terelőütőt emelő orosz bácsin. Nem volt szép. A kezem a szívecskéére csúsztattam, amivel a brekust tartotta elölről és csak a kérdéskor pillantottam rá.
- Nem arról volt szó, ez barátis? - kérdeztem picit gyanakvóan, de tudom, hogy őt még az is zavarta, ahogy éppen labdát vesztettek. A fogókat nem is láttam sehol, nem volt valami jónak kinéző ez.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 13. 14:52 | Link


Varsó | #teambunny


Tudtam, hogy Volt szerette, mikor Maja vele foglalkozott, szóval engem sem kellett győzködni, ahogy őt sem. A nasival amúgy is sok dologra rávehető volt, így elég sok dolgot megtanult, amit más nem. Már hogy a mancsos, nem Maja. Vele ennyire azért nem volt egyszerű a dolog.
- IIiiigen, tudom - mondtam, de a mosoly most érdeklődés hiányában elmaradt, mert jobban fájt, mint azt szerettem volna.
Imádtam, mikor zavarban volt, a mai napig volt, hogy sportot űztem belőle, hogy hányszor tudom egy este alatt pirulásra bírni és hát... még mindig nagyon érdekes számokat kaptam végeredményképpen, amit személyes sikernek könyveltem el.
- Igen, azt tudom, azért nem is csinálok nagy ügyet belőle, mikor szeretnék - öltöttem ki a nyelvemet egy pár pillanatra. Leginkább egy alvás segített volna rajtam, mert olyankor jobb esetben nem mozog az arcom, meg lehet, hogy egy pár marok jég sem lett volna rossz. De hát nem lehetett, itt ültem a csúnya néni mellett, aki büdös volt, mint egy francia pacsuligyár. Közben átvettem a kicsilányt, mert éppen ide kívánkozott, én meg szerettem fogni és hagytam, hogy a kezében lévő cumitartóval játszogasson. Maja keze az enyémre csúszott, mire apró, dühös szusszanással fordítottam felé a fejem.
- Hm? De, mint láthatod, elvileg az is - préseltem össze az ajkaim, mert tudtam, hogy nem az, soha nem is volt és nem is lesz. Velük nem. - Talán lassan vége lesz... Vagy nem. Nem látom a fogókat.
Azzal a kékjeim a pályára függesztettem ismét, de akárhogy számoltam, két ember hiányzott.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 15. 01:30 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


A téma nem volt szomorkás, az első babácska volt a téma, mert lehet a nagyfiú már két éves, attól még ő is a mi… hát első brekink. Mindig boldogság volt belegondolni, hogy mennyire szeretetes ohanája van és ő is így érez velünk kapcsolatban, most pedig Lewyre nézve tudtam, hogy ő is így gondolja, de nem úgy nézett ki az arca, ami sok jót enged. Én azért még mindig nem voltam nyugodt és biztos benne, hogy a pofija rendben lesz segítség, vagy mondjuk jég nélkül.
- Biztos ne kérjek legalább jeget a pofidra? - kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy azt higgye problémázok, vagy olyan nagy bajt csinálok belőle, de ami fáj és sérülés, az senkinek nem tesz jót. A puszi kérdésére csak nagy szemeket meresztettem rá.
- Nagy ügyet? - kérdeztem pislogva párat, ahogy még a brekust szeretgettem, de aztán apu nyuszivá vált és kénytelen voltam megválni a mini drágánktól. A kis gyönyörű Lewy kezében amúgy is olyan nagyon szép és mesecsodás volt, szerettem így őket, még a bibis pofit és Klara bandzsítását a cumira szintén.
A mérkőzésre sok dolog volt igaz, de hogy fényesen menne a lengyelkéknek, az már percek óta nem. Elveszítgették a labdát, nem is láttam a fogócskákat, és úgy tűnt, az egyik orosz fogorvos lehet, mert szerintem egy fájósat akart kiütögélni a lengyel terelőből. Nem volt szép. Hallottam azt a nagy és súlyos levegővételt, finoman meg is szorítottam a férjecske kezét és inkább az elvileg szó után egy puha puszit nyomtam az ajkaira. Tudom, hogy sokat nem segít, de az sem, ha itt felrobbanós nyuszi lesz belőle.
- Én sem vagy, hát ott van valami, nagyon nézik, oldalt… - nem tudtam a tömeg mit les, mert nekem a nagydarab bácsi kicsit kitakarta, aki éppen felállt, de ki tudja.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 16. 13:30 | Link


Varsó | #teambunny


Tényleg szarul nézhettem ki, éreztem is hogy nehezebb nyitva tartanom a szememet, ahogy egyre jobban feldagadt, főleg az a rész, ahol a csont közvetlenül csonttal találkozott. Az biztos, ha még egyszer találkozom a csávóval, odamegyek és bepréselem az orrát a koponyájába, minden féle arcizomrezzenés nélkül. Leginkább, mert az fájna nekem és nem ér meg ennyit az egész.
- Ha annyira akarsz, kérhetsz, lehet, hogy nem lenne rossz... Meg tudod oldani, vagy menjek én? - sóhajtottam, felidézve, hogy amúgy ő nem igen szereti a nyelvet mert elég bonyolult. Más kérdés, hogy ha annyit mond ice is értenék, mert lengyelek, nem hülyék.
- Ja hát, pimasz vagyok, nem olyan tipikusan nyakigláb, aki irul-pirul csak a gondolatra is, hogy... jaj. A barátnőm ad egy puszit. - A hangom még egy kicsit p.csogósra is sikerült változtatni, azt hisze nem tartom őket elég nagyra, de a többségük semmit nem tett le az asztalra. Baj?
Ha ezt valaki négy évvel ezelőtt próbálja meg, az arcába toltam volna a tenyerem és eltolom, hogy figyelj, most menj innen, ne hajolj az arcomba, nem látom tőled mit csinál a csapatom. De végül nem tettem semmit, csak megsimogattam kicsit az arcát.
- Én nem merek odanézni, mert még a végén agyérgörcsöt kapok - vallottam be.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 17. 00:11 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Tudtam, hogy nem sok jót hozna, ha elkezdeném mesélni, hogy most olyan az apu pofija, mintha ráköltözött volna egy kisebb avokádó. Ami besárgult és pirosodott, nyomokban meg kékül már. Szóval igencsak nem néz ki kellemesnek és jónak. Tudtam, hogy ne fogja mondogatni, ha rossz sem, ezért is volt kicsit az erősködés. Mondjuk tény, kicsit féltem, hogy másokkal kell itt beszélni, ezt már Münchenben megszoktam, ott a szomszédokkal, a boltban, a piacon, az utcán, az edzésein és mindenhol is kell használgatni. Nem vagyok túl ügyes néha a nyelvtanban meg precíz, de bárkivel elcsacsogtam, ha ismertem és nem feszengtem, vagy ha kellett. Itt egész más a dolog. Az elmúlt két évben kezdtem bele, és inkább szavakkal boldogulok, semmint mondatokkal vagy ilyesmikkel.
- Majd… elmutogatom, mi is a jégkocka - vontam picit a vállamon, azért nem akartam most kiküldeni mindenkin át, nekem csak könnyebb a szélen és a breki is nagyon kapaszkodott az apába, azt hiszem ő most élte volna, ha mindenki marad és vele beszélget. Ő azt nagyon tudja szeretni.
A meccs nem állt fényesen, gyorsan össze is húztam a cipzárom mielőtt egy puszi erejéig elvontam volna a méregzsáknyuff figyelmét. Elmosolyodtam a mondandója elején, aztán a végét hallva megsimogattam az arca nem bibis felét, majd a brekusra néztem.
- Klaracska nézi helyetted, nézd meg, drukkol is, emelgeti a kezeit - vigyorodtam el, aztán felkeltem és elindultam a lépcsőn le, egészen az alsó részig, ahol eddig is figyelgettek fel, azt hiszem ők Lewyt várták volna, szóval eléggé zavartan meredtem rájuk, aztán ahogy eszembe jutott, mondogattam, mit is szeretnék meg az arcomra mutogattam és hátra a férjecskére. És bár nagyon kivigyorgott a bácsi, de egy ilyen furi, kék hűtött, jegelt zacsit adott, én meg megköszöntem - az legalább ment lengyelül! - és visszamentem.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 19. 01:35 | Link


Varsó | #teambunny


Látszott, hogy nem boldog az elképzeléstől, de még mindig jobban hangzott, hogy ő megy és elmutogatja, mint ha én megyek. Nem csak azért, mert mindenkin át kéne másznom, hanem fénykép vagy aláírás, szimpla csevej is ugyanúgy közbejöhet. Szóval a lényeg, hogy attól, hogy beszélem a nyelvet, még nem leszek hatékonyabb. Ez azért elég elkeserítő, de jólesően cirógatja az egom, szóval asszem ezzel együtt kell élnem.
- Szerintem megoldod - mondtam szórakozottan, de nem akartam nagyon nyomást helyezni rá. Ha én ülök kijjebb és nem vagyok ennyire nemhumánus, biztosan mentem is volna helyette, de így...?
A tekintetem dühösen szegeztem a pályára, egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy lehetnek valakik ennyire szerencsétlenek. Jó, persze, nem volt egyszerű, de ha agresszívkodnak, nem összetojod magad, mint egy nyuszi, hanem kiállsz magadért. Ez a minimum. Az ujjai lágyan végigsimítottak az arcomon, kissé késve eszméltem, de az állam még nekitoltam a tenyerének.
- Mert ő egy kicsi csoda, ugye, Klara? - pillantottam le rá, kicsit ügyelve, hogy a hangom is most már egy kicsit lágyabb legyen, nem akartam a lányommal morogni. A kicsilány hangosan gügyögve kalimpált anya után, majdnem elkapta a sírás is, de lecsissegtem egy kicsit, simogatva finoman az oldalát, kicsit hintáztatva alatta a térdeim, mire halk nevetgélésbe kezdett. Közben Maja szerzett nekem valami jég szerűt asszem, mert igen vidoran indult el vissza. - Nos?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 19. 02:12 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Kicsit lehet jobban aggódtam, mint kellett volna, de azt hiszem erről nem tudok leszokni. Nem volt baj, biztos nem eszik ott senki embert, van, akit ismerek is már, vagy legalábbis láttam Lewyvel meg ő is velem a férjecskét, így biztos nem hajtanak el. Ebben legalábbis reménykedtem, ahogy lefelé pillantottam. Egy ideje csak olyan takargatósan néztek erre, szerintem ők beletörődtek, hogy a szívecske nem akar ápolást meg padon ücsörgést.
- Ühhüm, igyekszem - bólintottam is, amire a füleim kicsit rendeződtek, bármilyen nagyok is a kapucnin, eléggé tudnak lifegni, ha lendületesebben mozog a buksid. Én is mindig így járok, de Klara ezt szokta szeretni, meg a sajátját is, le szokott csücsülni a tükör elé és mocorogni, aztán nevet is magának. Élvezi, szép kék szeme is van, mint az apunak, nézegesse csak.
A meccs nem úgy nézett ki, hogy nagy örülés lesz a vége, bár egyelőre nagy bánat se, de tudtam, hogy a drágát bosszantja. Meg ha nem is így lenne, látható volt. Éppen csak az arca nem volt olyan nagyon grimaszos - gondolom az fájna is - meg az a csúnyi homlokér nem lüktetett még. Egy kisebb fújtatással néztem a pályára, amerre a brekus is. Láttam, ahogy éppen elcsípik a terelőik a gurkót, így nem szedett le senkit, legalább az.
- Az, a legcukibb és legnagyobb csodácska - mosolyodtam el szélesen a picilányra nézve. Nagyon szeretem, azt is, hogy van nekünk, hogy ilyen jó nekünk és, hogy az ohana is ennyire kerek. Aztán összeszedve magam elbaktattam a lelátó aljára és kicsit lassan, de valami kommunikálással szereztem hidegborogatást az arcára. Olyan volt a zacsi, mintha fagyasztott borsót cipelnék, vicces, de az legalább tudom, hogy hasznos szokott lenni. Mikor régebben kiment a bokám edzésen is mindig azt kaptam. Láttam, ahogy picit sírós hangulatot hagytam, ezért is siettem, de mire megjöttem, már nyoma se volt ennek, szóval odanyújtottam a férjecskének a jeges izét, én pedig a pindurka breki keze után nyúltam, ő bele is kapaszkodott az ujjaimba, úgy néztük tovább a meccset.
- Szerintem jobban örültek volna, ha te mész oda… azt hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 21. 00:46 | Link


Varsó | #teambunny


Én bíztam benne, hogy elég jó hozzá az activityben, hogy egy jégkocka ne okozzon különösebb megerőltetést. Persze, lehet, hogy vannak dolgok, amik jobban mennek neki, mint hogy megpróbáljon minél többet riszálni, meg betoljon egy fél zellerszárat nutellával, de ebben sem volt rossz. Más nője meg jól tud vasalni. Oszt?
- Helyes, úgyis az a fontos, a többi már csak részletkérdés - igyekeztem megnyugtató lenni, több vagy kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A legnagyobb baj, hogy ez engem még csak nem is zavart. Mára asszem az empátiám teljesen a béka segge alá csücsülte magát és még csak meg sem próbált úgy tenni, mintha ebben változás  lenne kinézőben a közeljövőre.
Amúgy is minden idegszálamat lekötötte az idegbaj, ami a pálya felett zajlott és egyesek ezt merték kviddicsnek nevezni! Eldobta a labdát, anélkül, hogy megnézte volna, kihez kerül, hogy menthesse az irháját! Magam tolnám le a terelőütőt a torkán, ha nem kértem volna cserét.
- De csak egyelőre, pont egy ugyanekkora csoda van éppen úton hozzánk - korrigáltam a kijelentését, apró biccentéssel, amibe rendesen belelengtek a nyúlfüleim is, mintha muszáj volna. Rakoncátlan fülek, de legalább senki nem sejtette a hátsó sorokban, hogy én vagyok! Aztán Maja elügetett más vizek felé és mutogatott a bácsinak, de nem igazán értem rá őt figyelgetni nagyon, a kislányunkat csitítgattam, illetve magam, amiért a fiúk éppen rendezetlenül pörögtek a pályán.
- Mert beszélek lengyelül, vagy mert én vagyok? Nem mindegy - ráztam meg a fejemet, miközben a jeget finoman a felszínéhez érintettem és fel is szisszentem halkan. Nem volt a legjobb érzés, de tűrhető.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 21. 01:27 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Azért jól esett, hogy kettőnk közül ő úgy tűnt bízik a sikeremben, vagy legalábbis abban, hogy valamire jutni fogok egyedül is. Én ebben fele ennyire se voltam biztos, de az ígéretemhez mindig tartom magam, most is ezt fogom tenni, mi mást tehetnék? Arra a hidegre a pofijának nagy szüksége van, így is biztos színes lesz, mint a filctollaim, de legalább kevésbé fáj majd neki. Egyszer belekönyököltek a poficsontomba egy emelésből való leugráskor, majd jó pár napig sötét foltom volt meg sárga, szóval tudom, hogy nem olyan vicces és kényelmes.
Nekivágtam az útnak, illetve akartam, de még előtte a pályára meg a szívecske aggodalmára figyeltem aprót sóhajtva is, de a bicegő fülei és a megjegyzése azért egészen megmosolyogtattak.
- Igen, sok-sok csodamesés brekibogyó lehet a mi csodánk - közöltem a számra harapva, mert bár nem dobálózott senki számokkal, és nekem se kellene lehet, én azért eléggé nagyon rájöttem, hogy mennyire imádnám a sok-sok babatalpit magam körül. Meg… Pontosan tudtam, hogy több csoda is lehet a legnagyobb nekünk, nekem senki ne mondja, hogy a legből csak egy lehet, én a legjobban se csak az apucit szeretem, hanem a brekit meg Voltot is. És a pici bogyót is a pociban, aki még bújkálós előlünk és a világ elől. Nem is bánom, az első pici babánknak se örült mindenki és az akkor elég rossz érzés is volt. Az mondjuk még inkább, ahogy ott ácsorogtam még a kicsike lányom sírdogált. De szerencsére meglett és fel is vitte Lewynek.
- Szerintem téged vártak, vagyis gondolom azt, hogy oda ülj vagy hasonló… meg - néztem a pofijára, gondolom egyértelmű, hogy azt is kezelték volna. Végül óvatosan a breki felé nyúltam és a kezem apu lábára fektettem, hogy a pinduri fogdoshassa én meg picit nekik dőltem.
- Tudom, hogy szeretnél rendet tenni odafent, ők is tudják, biztos összeszedik magukat…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 21. 09:53 | Link


Varsó | #teambunny


Kicsit ugyan cinikusan álltam ahhoz, hogy Maja most majd beszélni fog lengyelül, mellettem sem sok bátorsága volt hozzá, de ezt nem tettem szóvá. Amúgy sem azzal volt a bajom, hogy hogyan mondott dolgokat, csak nem igen bíztam benne, hogy mond majd bármit is, mert nem szeretett hibázni. Shit happens, én sem voltam oda érte, mikor elszúrok valamit, de van, amit muszáj, mert ha meg sem próbálod, sose viszed semmire. Ez nem ilyen.
- Tak, valahogy úgy - bólintottam még egyet, a füleim megint csak ide-oda csúszkáltak, miközben már a pályára szegeztem a tekintetemet. A fejemben vagy ezer taktika lejátszódott, hogyan is lehetne ezen most javítani, de nem voltam odafent, hogy hatékonyan segítsek, ahhoz meg nagyon hangosnak kellett volna lennem itt lent, hogy észrevegyenek és figyeljenek a kezemre, mit is mutatok. Mert ugye gyakoroltunk ilyeneket, bizonyos kézjelekhez más-más taktika tartozott. Ha a kicsilány nem kezd el pityeregni, biztos, hogy tovább pörgök ezen az egészen, de így hamar vissza kellett rángatnom magam páholyszintbe fejben, hogy megnyugtassam, anya nem ment messzire és nem hagyja itt, csak nekem hoz jeget.
- Meg hogy lemenjek a cserepadhoz és ellássák az arcomat, gondolom erre gondoltál - préseltem össze az ajkaimat, a nemtetszésemet kifejezve, így hát csak hozzá nyomtam a jeget a puklihoz, egyre erősebben, mert lassan már pislogni sem tudtam. Ez a szívás... - Várhatnak.
A keze a combomra csúszott, nekem meg a pillantásom egyből oda, de aztán csak egy jóleső morranással letudtam a dolgot.
- Még jó, hogy tudják, ha szemmel ölni lehetne... - ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot, majd inkább megsimizgettem kicsit Klarat. - Ez a VB-re édeskevés.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 22. 11:07 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Nem szeretem az idegeneket, néha azokat se, akik kicsit ismerősek csak beszédkényszerben. Általában én csak Lewy dolgaira figyelek, ő megbeszél mindenkivel is mindent. De aztán mikor ketten vagyunk a brekivel, akkor eléggé nagyon muszáj. Sosem volt bajom a nyelvekkel, eléggé jól megvoltam velük, különben a német se menne úgy, ahogy, de a lengyel más és nehéz is ehhez képest. Mikor tanuljuk, olyan mintha én lennék a pösze az ő nyelvükön, tiszta fura. De szeretném tudni és érteni, tudom, hogy a picilánnyal is azért van néha úgy beszélve, mert szeretné, ha ő is beszélné. De ahhoz nem csak hallgatni kéne, hanem gondolom néha beszélni is, a német is azért ment, mert ha véletlen versenyem nem az országban volt, azt kellett használnom. Mire visszaértem már nem pörgött ilyeneken a buksim legalább, csak a korgó pocimon, de nem éreztem úgy, hogy jó ötlet lenne enni, mert utána még visszaköszön és itt nincs hova szaladni.
- Csak aggódnak, gondolom - mondtam neki, ahogy visszahelyezkedtem úgy, ahogy az előbb is csücsültem, mert az kényelmes volt, majd a táskám elhúztam magam elé. Kis fintorgós turkálással inkább hagytam és a kezem rajtuk hagyva figyeltem a pályát. Tudom, hogy nem szeretne a padra csücsülni, mi sem örülnénk, de azt úgyse mondjuk. Kicsit megsimizgéltem, ahogy láttam rajta, hogy egyre jobban zavarja, amit lát.
- Addig még van idő, megint olyan nagyon ügyesek lesztek majd, mint korábban - mondtam neki kicsit mosolyogva. Tényleg volt még vissza azt hiszem két hónap legalább, de több is lehet. Közben nagyon csendes majd hangos lett mindenki körülöttünk és nekem is feltűntek a fogók, akik jó magasról kerülhettek elő, mert rendesen úgy zuhantak, ahogy más siet.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 29. 16:29 | Link


Varsó | #teambunny



Maja tényleg kicsit máshogyan állt ezzel a brekivel, mint az előzővel, de nem hiszem, hogy ez az ő hibája lenne. Csak a szervezete máshogy állt hozzá, ezért nem tudott enni rendesen. Ami ugye olyan Majátlan, mert tényleg nagyon szerette a hasát, nem is volt egyszerű élete mellettem.
- Nem kell értem aggódni, voltam már nagyobb szarban is. Most csak nem olyan szép az arcom, de nem kérdéses, hogy folytatni tudom-e a kviddicset, vagy... az életem - szegtem le kissé a fejemet pár pillanatra, de aztán fel is emeltem, ez már nem volt téma. Akkor nem volt itt mellettem és ez jól is volt így, mert nem akartam volna, hogy azt végig kelljen néznie.
Amit a többiek a pályán műveltek, borzalmas volt, a gyomorom akart kifordulni a helyéről, de hála az égnek, nem történt meg. Legalábbis, egyelőre.
- De ez nem mentség, könyörgöm, ebből élnek! Mi a szart csinálnak odafent? Lejövök és eléletképtelenednek! - fújtattam nagyobbat, mire Klara hátrafordult, rám nézni nagy szemekkel, lelkesen rágcsálva még mindig a kezébe akadó mindent is. - Przepraszam, Kochanie.
Kicsit el is húztam a szám, tudtam, hogy nem szereti, ha morgok, de a megszólításra fogatlan vigyort villantott, majd visszafordult kicsit ingadozva a pálya felé.
- Ez nem lesz jó, te szent ég, nem akarom látni - rántottam lejjebb a jeget tartó kezemmel a nyúlpucnit a szemem elé.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 29. 20:24 | Link


#teambunny | március 3. | Varsó, Lengyelország


Egészen elcsendesedtem, ahogy felhozta, hogy igazából mennyivel rosszabb is történt már vele. Nem tudom, mit is csináltam volna ha ezek akkor vannak, mikor már én is itt vagyok, vagyis hát hogy így, mint akinek szabad is őt ennyire szeretni és az számít meg fontos neki is. Nehéz néha kiigazodnom rajta de azt hiszem ő nem miattunk veszi könnyebben ezeket, hanem maga miatt is, ismeri a határait, tudja meddig van jól, én meg csak szeretnék neki hinni de néha kicsit jobban félek, hogy bármi balul sül el.
- Nyuszi, nyuszi... figyelj, nézd, én tudom, nagyon is milyen, mikor neked kéne ott rendbe tenni őket, de nem lehet... de ez nem azért van, amit művelnek, mert nem vagy ott... csak ők se azt várták hogy jönnek az ilyen hegyitrollos buldózerek... - gondolom. Énnis voltam kapitány, nem nyugtatgatás ez, nem vagyok okos, de ezt azért én is láttam.már, még ha csak pici meccseken is. Ha őt püfölné két ilyen mamut, akkor se tudna segíteni a fogón, akit szintén, szóban se, főleg ha oda kap egy könyököst. Megsimizgettem a kezét, aztán Klara ölébe tettem az enyém, hogy az ujjaim szorongathassa, amíg mi feszülten figyeltünk. Inkább csak én, mert egy nyúl deportálni készült.
- Most én vagyok a szemed? Iii, inkább húzd lejjebb - mondtam neki felvinnyogva együtt a többi emberrel, mert az a gurkó ott... hát szerintem nem is azt hallottuk hanem a csontokat, mint a ropi. Én is összerezzentem, meg szerintem bennem a minibreki is.
Talán negyed óra telt el még, amit a pályán szenvedtek és bár lettek még szép gólok, végül ezek a nagy vadizék valahogy addig szorongatták a lengyel fogócskázót, még az övék meglelte az aranylabdát. Azt hiszem.jobb is volt így. Lewybe kapaszkodtam inkább a sípszó pillanatában, felvettem a hátim és a kacsóját fogva elindultunk kifelé, neki lent volt elbeszélni valója, ami nem a mi nyúlfüleinknek való, addig összeszedve magunkat elballagtunk a váróba, majd a nem túl boldog és egész apuval hazamentünk.


//köszönöm nyuszó*_*//
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek