A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Biztosan állíthatom, hogy a 14-e estémet eredetileg nem így terveztem. Vagyis, pár nappal ezelőttig biztosan nem. Így viszont csak közöltem a nővel olyan kilenc és tíz között, hogy nekem most mennem kell, mert sürgősen karamellás fagyit kell vennem, meg amúgy is van még egy kis dolgom. Ami azt illeti, jártam is ott, egy adagot varázslattal tartósan lefagyasztottam, míg a másikat komótosan elfogyasztottam. A fodrászomnál ülve a székben, törökülésben. Ide nem mertem elhozni, hát, menten megszült volna a helyszínen, ha látja, hogy mit is művelnek velem. Egy-két tincs le is hullott a padlóra, míg megint mások csak ott maradva kissé elszőkültek. Én minden esetre bámultam pár percig a tükörbe, mire sikerült feldolgozni, hogy is nézek ki. Elégedett voltam a dolgokkal.
A panda hozta el nekem a délután az ékszerésztől a dolgokat, így azt össze is raktam egy kis dobozkába. A tiarát, meg a nyakláncot is, azt a bizonyos nagybetűset. Alatta pihent az a bizonyos póló is, ami igazából csak pár nap múlva lesz ismét jó az asszonykára, mikor már egy brekink is lesz. De abban egész biztos voltam, hogy tetszeni fog neki. Legalább egy dolog biztos.
Még visszafele menet felszedtem azt a bizonyos csokrot is, hogy legalább valamivel lehessen kompenzálni, majd becsücsültem ismét a fehér audiba és haza is mentem. Nagyjából idő volt, de azért a kapucnim felcsapva egyensúlyoztam be a dolgokat a lakásba. Besettenkedtem, igazából hálás voltam, hogy a fiúcska most kivételesen nem jött zajosan szeretgetni. Nem hiányzott volna, hogy egy nagy fehér mamlasz még simogasson a tappancsával. Lepakoltam a fagyit a konyhába, illetve a sütiket is előszedtem, ami el volt rejtve hűtőtáskában a felső polcra. A kapucnimat levéve helyreturkáltam a tincseimet.
A dobozt leraktam az asztalra a nappaliban, én pedig pontosan 23:59-kor indultam vissza a szobához, majd három rövid koppantás után be is nyitottam. Természetesen csak egy mély levegő után.
- Boldog szülinapot, hercegnőm - előztem meg bárminemű kérdést a részéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708247#post708247][b]Lewy Bojarski - 2017.11.15. 00:00[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Biztosan állíthatom, hogy a 14-e estémet eredetileg nem így terveztem. Vagyis, pár nappal ezelőttig biztosan nem. Így viszont csak közöltem a nővel olyan kilenc és tíz között, hogy nekem most mennem kell, mert sürgősen karamellás fagyit kell vennem, meg amúgy is van még egy kis dolgom. Ami azt illeti, jártam is ott, egy adagot varázslattal tartósan lefagyasztottam, míg a másikat komótosan elfogyasztottam. A fodrászomnál ülve a székben, törökülésben. Ide nem mertem elhozni, hát, menten megszült volna a helyszínen, ha látja, hogy mit is művelnek velem. Egy-két tincs le is hullott a padlóra, míg megint mások csak ott maradva kissé elszőkültek. Én minden esetre bámultam pár percig a tükörbe, mire sikerült feldolgozni, hogy is nézek ki. Elégedett voltam a dolgokkal.
A panda hozta el nekem a délután az ékszerésztől a dolgokat, így azt össze is raktam egy kis dobozkába. A tiarát, meg a nyakláncot is, azt a bizonyos nagybetűset. Alatta pihent az a bizonyos póló is, ami igazából csak pár nap múlva lesz ismét jó az asszonykára, mikor már egy brekink is lesz. De abban egész biztos voltam, hogy tetszeni fog neki. Legalább egy dolog biztos.
Még visszafele menet felszedtem azt a bizonyos csokrot is, hogy legalább valamivel lehessen kompenzálni, majd becsücsültem ismét a fehér audiba és haza is mentem. Nagyjából idő volt, de azért a kapucnim felcsapva egyensúlyoztam be a dolgokat a lakásba. Besettenkedtem, igazából hálás voltam, hogy a fiúcska most kivételesen nem jött zajosan szeretgetni. Nem hiányzott volna, hogy egy nagy fehér mamlasz még simogasson a tappancsával. Lepakoltam a fagyit a konyhába, illetve a sütiket is előszedtem, ami el volt rejtve hűtőtáskában a felső polcra. A kapucnimat levéve helyreturkáltam a tincseimet.
A dobozt leraktam az asztalra a nappaliban, én pedig pontosan 23:59-kor indultam vissza a szobához, majd három rövid koppantás után be is nyitottam. Természetesen csak egy mély levegő után.
- Boldog szülinapot, hercegnőm - előztem meg bárminemű kérdést a részéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708251#post708251][b]Maja Bojarska - 2017.11.15. 01:31[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Az alvás nem igazán szerepel a sikeresen megtörténő dolgaim közé lassan két napja. Nagyon közel van már, hogy megérkezzen a brekikénk, ettől pedig sok dolog vagyok, de nyugodt az nem igazán. Magamhoz képest sokkal többet toporgok csak úgy valahol elgondolkozva, egyszer a hűtőben felejtettem magam, annyira. Már tiszta hidegek voltak a mezítelen tappancsaim, mire Volt megbökött a nózijával, hogy csukjam be. Nem nagyon voltam ügyes meg okos, de azt hiszem nem akarta ezt nekem se a férjecském, se a gyerkőc szóvá tenni. Megtette a kislányunk, aki ezzel egyidejűleg egyre aktívabb életet él, és a veséim szerinte nem fontos alkatrészeim. Sokat fáj az oldalam meg a derekaim is, és nem tetszik a gondolat sem, mikor és mitől.
Késő van már nagyon, de Lewy még nem ért haza, éppen ezért olyan egy órás forgolódás után kimásztam az ágyikóból, behúztam a nagy szörnyikém a szobánkba az ágy mellé, majd lecsücsültem a kék popóra elterülve rajta. A hátamat a buksija támasztotta, a buksim meg az éjjeliszekrénynek tudtam dönteni, ami kemény volt. Odatettem az egyik kispárnát és mindjárt jobban éreztem magam. Fent sehogy nem volt jó az ágyon. Meleg van, már nem először érzem így, Volt is inkább idelent lenne, szóval csak szusszanva tettem a lény két oldalára a pracliim, hogy Volt a lábaim között a pocimig masírozzon és rátegye a fejét. Így dúdolgattam neki meg nevelgettük a pónikat a telefonomon, amíg meg nem remegett a buksiját feltartva. Azt hiszem megérezte, hogy megjött a Drága, de el nem mozdult rólam csak felemelte a combjaimra a tappancsait és nagyot sóhajtva a hasamra tette az állát. Megsimiztem a fejét, amíg lépteket nem hallottam még egészen szépen mosolyogtam is rá.
- Nyuszi? - szóltam ki bizonytalanul, de leginkább mire bármi mást tettem volna kinyílt az ajtó velem szemben, a szőrpamacsunk is arra fordult én meg kicsit megemelkedtem kitámasztva magam a kezeimen. Aztán valahol a mosoly folyamatában lefagytam, ahogy végre az arcához ért a tekintetem. A szám azt hiszem nyitva is felejtettem, és úgy csak bámultam vele szembe, teljesen le is kapcsolta az agyam, mit mondott, meg mi van ma. A kezem a hasamra csúszott, ahogy éreztem azokat az ütéseket belül, mire a fehérke megelőzve engem felkelt és körbe szagolta aput, hogy apu-e. Ebben éppen én is próbáltam biztos lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708253#post708253][b]Lewy Bojarski - 2017.11.15. 03:13[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Talán egy kicsit kevesebb idő is elég lett volna minderre, de a fodrász miatt nem igen akartam kockáztatni a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha rossz a közlekedés és a panda elkésik a cuccaimmal. Vagy hosszú a sor a mekiben. Az ilyesmivel nem szabad viccelni, pláne nem olyan fontos pillanatok előtt, mint amilyen a ma esti is.
Szóval most már az újonnan elszürkült tincseimmel rendeztem le szinte mindent. Már, ha Sebbyt nem vesszük, mert hozzá még a fodrász előtt kellett mennem. Ha így lát, rögtön jön, hogy akar egy selfiet, küldte volna a csoportba, aztán Helmutnak, aztán akár hirtelen lelkesedésből a nejemnek is, mert biztos tetszeni fog neki. Fura dolgai vannak a pandának.
Otthon még rendezgettem picit a dolgokat, tudtam, hogy ő sem szereti a hagyományos szülinapokat, de azért ha engem meg kellett ünnepelni, akkor ő sem maradhatott ki ebből a bizonyos kis körből.
Mikor végül lejárt az idő, koppantottam hármat és csak utána léptem be. Még az ajtón át hallottam a hangját, de nem is értem, ki mást várt volna életem.
- Nem, a szürke herceg... mégis ki más lenne? - kérdeztem kissé szórakozottan, de csak a komoly szitut  próbáltam egy kicsit elviccelni.
A pillantása már akkor rám szegeződött, mikor beléptem, a fiúcskáé is, ezutóbbi buksija oldalra is dőlt gyorsan.
Látszott a totális zárlat, így a hátam mögött fontam össze az ujjaim kicsit, malmozva, várva, hogy akkor most mi is lesz. Elsőnek a fiúcska jött oda, kissé bizonytalanul szaglászva a levegőben, majd megbökdösött az orrával, mire megsimogattam a fejét óvatosan.
- Babygirl? - kérdeztem vissza, ám én nem arról akartam megbizonyosodni, hogy ő-e az, csak hogy jól érzi-e magát. Azért tettem egy-két lépést közelebb, tétovázva, az ajkam rágcsálva belülről. Majd még egyet-kettőt, mielőtt a kis kék szörnyecske mellé térdeltem volna. - Minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708254#post708254][b]Maja Bojarska - 2017.11.15. 03:55[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Ha őszinte akarok lenni, nem sok fogalmam volt, hova tűnt el még az este életem szerelme. Leginkább csak lestem utána a kanapéról laposakat pislogva, de pár perccel később be is szundiztam. Csak azt tudom, hogy arra keltem, melegem van és Volt az orrom nyalogatja. Nem volt sehol senki, így neki adtam vacsit kicsit késve, én pedig áttelepültem a hálóba, egyedül. Ez se segített azon, hogy elaludjak, a nyűgésem se, ráadásul hiányzott Lewy. Az elmúlt napokban nem volt jó érzés, ha csak pár órára is el kellett, hogy menjen, mert féltem, szerintem, ha nem is mondtam, tudta. Ettől még neki is lehet dolga vagy fontos találkozója én pedig nem is akartam ennek gátat szabni.
A nagy gyerkőcös foglalkozásomból a zajok zökkentettek ki, de a mozgásom egy mínusz tízes csigabigájénak felel meg, így nagyjából ülésig sikerült jutnom a döbbenetem közben, még Voltnak az ismerkedésig az apuval. Nekem valamikor mostanra jutott el a tudatomig a köszöntés, de addigra már el is indult felém.
- Köszönöm… - de elvesztem. Leginkább próbáltam eldönteni, hogy most mit is gondolok vagy érzek, de csak néztem őt, még szerintem is ijesztő voltam. Lassan abbahagytam a pocim dörzsölgetését, mert már nem éreztem a kislányt, aztán a kezemre támaszkodva addig eljutottam, hogy átforduljak a plüssön a hozzám térdelő férjecskémig. Lassan haraptam a számra és az értetlenség valami furává vált az arcomon.
- Mit csináltál? - a hangom inkább kíváncsi volt, mint kétségbeesett, ami azt hiszem jó. - Hiányoztál…de… - közöltem a nyilvánvalót, hogy aztán más ki se jöjjön. Csak a nyakába karolva bújtam oda és öleltem meg, de a szemeim végig a haját vizslatták. Szürke. Hozzá akartam érni, de végül csak elhúzódtam. Most nagyon lassú voltam és ezt nem az éjjeli időpont csinálta.
- Milyen herceg? És rendben, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708268#post708268][b]Lewy Bojarski - 2017.11.15. 11:54[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Ha mást nem, legalább Volt elég hamar megbékült a tudattal, hogy a szürke haj ellenére továbbra is én vagyok én. Kicsit megbökdösött az orrával, meg elkezdte kaparni a térdemet. Lehet, hogy segített volna az elképzelésein, ha kicsit ölbe veszem, de most éppen a hercegnőm reakcióit szerettem volna egy hangyányit jobban kitapasztalni.
A kezdeti stressszen túltéve magam, leengedtem a kezemet a hátam mögött és már nem malmoztam vele, helyette inkább letérdeltem elé és ráültem a saját lábaimra magam alatt, várakozva, hogy akkor hogy is tovább. Volt ismét megbökdösött a nózijával, majd szerette volna megkóstolni a hajam, de óvatosan arrébb tessékeltem.
Majának sokáig tartott, míg jutott egyáltalán valamire, már a sokkon kívül, hogy bámul maga elé, mert miért ne.
- Jártam erre-arra. Mint látod, hajasnál is... - sandítottam fel egy előre nyúló tincsre, de aztán csak megvontam kicsit a vállamat, várva, hogy most lesz-e sértődés, vagy csak ül ott a Stitchen és néz rám furcsán. - De?
Kicsit azért mégis sikerült kifújni azt az észrevétlenül visszatartott levegőt, mikor a nyakam átkarolva bújt ide, de azért még nem voltunk teljesen rendben, ebben is biztos voltam. Láttam, ahogy hozzáért volna, de aztán elhúzódott, én meg felvontam a szemöldökömet kérdőn.
- Nem harapok, a hajam sem fog eltűnni, vágni se hagytam belőle, egész nyugodtan érjél hozzá... - kezdtem lassan megint malmozni a kezeimmel, mint a fura, narancssárga szörnyike szokott a beszélgetésein közepette. Ez már csak ilyen volt.
- Azt mondtam, szürke, de csak szóvicc volt, nem kell komolyan venni - szusszantam fel, miközben kissé hátrébb csúszva döntöttem a hátam az ágynak és szétdobtam a lábaim, hogy rendeződjön a keringésem. - Vettem ám ajándékot is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708273#post708273][b]Maja Bojarska - 2017.11.15. 14:23[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Ahogy lassan felevickéltem abból a fekvős valamiből, kicsit nagyobb megdöbbenéssel, mint talán számolt vele bárki, meredtem magam elé. A tekintetem hol a mancsoson, hol a férjecskén járt, miközben nem tudtam nem a hajába feledkezve gondolkodni. Tátogtam, mint a halacskák szoktak a Tescos akváriumban, mire sikerült valamit kérdezni.
- Ühhü… - Igyekeztem értelmezni a válaszát, de a haj kifejezésen kívül semmit nem szűrt ki az agyam, azt is azért, mert éppen harcoltam a dologgal a fejemben meg kicsit a gyomromban is. Éreztem, hogy pont olyan izgatott-ideges pillangós érzés kezd felkúszni a torkomba, ami mondjuk akkor történt, mikor elsőre kaptam csókot. Igen, azt is tőle. De most több volt ebben valami furcsa, mint simán izgiséget okozó. Nem igazán tudom mit és hogyan akartam mondani, így végül elhallgatva karoltam át a buksiját és bújtam a nyakába, nem bizergáltam sokat, eléggé élt bennem, hogy ezt azért nem szereti mindig, szóval egy kisebb puszi után és a haja megbámulását követően elhúzódtam.
- Tudom. Én… én csak nem tudom. Miért lett ilyen? - kérdeztem kicsit bizonytalanul az alattam heverő kékségre nézve. Nem volt a hangom mérges, még csak csalódott se, de talán, ha ő beszél és nem én, kicsit előbb össze van rakva az a kép, mi is most ezzel a helyzet. Ahogy hátrébb csúszott, hagytam menni, csak lekászálódva  a hatalmas plüssről a térdeimen topogva előre csúsztam a lábai közé, aztán a sarkamra ülve pislogtam rá kicsit zavarban, nem akartam, hogy azt higgye, most valami rossz van, nem hittem, hogy az lenne, nyilván különös és a fodrászoktól a hideg ráz, de megvolt a haja, szépen, nem bántották, csak már nem foltos volt, mint a bocik.
- Csak fura… - nem kérdezte, de most nyilván ő is azért volt, nem ajándékok meg hercegség miatt ilyen várakozó. Aztán kicsit elgondolkodva beharaptam az alsó ajkam valami mosollyal egybekötve és a padlót néztem kettőnk között - de… szép.
Arra kellett lassan jutni, hogy nem számítottam rá és nagyon nehezen viselek mindent, ami új. Ezt eddig is tudtam, de most kicsit olyan hidegvízborítós volt. Kellett pár perc, hogy akkor tudjam, hogy most nagyon tetszik-e, vagy nagyon sírni fogok a régi után mindjárt. De közel és távol nem voltak krokodilkönnyek, eléggé eldőlt, ahogy mosolyogva a szőnyeg után a szemeit néztem.
- Nem lehetsz herceg, ha nincs koronád. Vagy ha nincs hercegnőd, én se vagyok az, nincs tiarám - tettem még helyre a meséből fakadt káoszt, mire lassan a morzsák összeálltak a fejemben kuglóffá, mai amúgy tök finom. - De nem kellett volna…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708301#post708301][b]Lewy Bojarski - 2017.11.15. 22:13[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem igazán értettem, hogy az ühü  mire szólt, de nem akartam belekötni, elvégre ő volt az ünnepelt, nem kell még zavarba is hozni. Nem lenne tőlem túlságosan rendes, ha most még elkezdeném piszkálni is. A tekintete oda-vissza járt köztem és a baba között, mintha ő majd megválaszolná, hogy mi is történt a hajammal.
Kis ideig mintha küzdött volna a szavakkal, de aztán feladta a dolgot és inkább átkarolt. Az arcát a nyakamba temette, én pedig az ajkamba haraptam kicsit. Megint csak kirázott a hideg, végigfutott a gerincem mentén, az első csigolyától az utolsóig. Vettem egy mélyebb levegőt, ő pedig utána nem sokkal a lábaira csücsülve figyelt engem.
- Miért ne? Néha nem árt a változás, és tudtam, hogy az ősz tetszett - vontam meg a vállamat kissé tanácstalanul. Nem gyakran volt ilyen, legutóbb kb 12 éve szántam rá magam hasonlóan radikális változtatásra. Alapvetően nem szerettem az ilyeneket, de most szükségem volt rá.
Végül inkább kissé visszavonulva döntöttem az ágynak a hátamat és dobtam szét a tappancsaim, abban a reményben, hogy azért most ebből nem lesz sértődés vagy sírás, mert egyáltalán nem azért csináltam. De nekem tetszett, szerettem volna, ha egy kis ideig még így marad. Ő közben közelebb csúszott, én pedig felnéztem rá, várakozva, hogy akkor mi is fog most történni.
- Akkor... nincs... vele baj? - kérdeztem végül reménykedve kissé, a tekintetét keresve, ami a padlón időzött kettőnk között. Végül csak sikerült, mire kissé félénken rámosolyogtam. Csak reméltem, hogy akkor most minden rendben van köztünk.
- Koronám az nincs, de hercegnőm az van. Ne vond kétségbe a hercegségem! Kijössz akkor megnézni az ajándékaid vagy hozzam be őket? - kérdeztem kétkedő fejjel, mert olyan nincsen, hogy most nem nézi meg őket. Azért előtte előrehajolva loptam egy apróbb csókot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708305#post708305][b]Maja Bojarska - 2017.11.15. 23:35[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Mostanra már elég világos lehetett nem csak a férjecskének, nekem, vagy éppen a négylábú gyerekünknek, de úgy mindenkinek, milyen nagyon rosszul tudok lenni a fodrászoktól. Nem a személyük ellen szólt ám ez, egyszerűen vannak dolgok, amiket nehezen viselek. Egyszer megcsúszik az olló, és volt valami szép, nincs valami szép. Nem beszélve a hajnyíróról. És most, psszt, mindenki felejtse el, hogy azzal én is szoktam kísérletezni, méghozzá a lengyel csillagom frizuráján, ami éppen elfelejtette velem, meg így szerencsétlen brekivel is, hogy a légzés fontos funkció. De helyreállt, a lelki béke is, miután sikerült az ezt nem vártamon átlépni oda, hogy ez nem valami rossz új, hanem csak olyan más új.
- Nem, biztos nem árt, csak… nagyon más. És nem csak tetszett, igazából… - döntöttem kicsit meg a buksim, ha már az előbb eljutottam addig, hogy nincs baj vele, és még csinos is tulajdonképpen. - Most is tetszik.
Úgy éreztem, nagyjából mostanra volt olyan, mint a mesefilmekben, mikor látványosan a bőr alatt lepottyan a nagy kavics a szívecskétől a kislábujjig. És nem csak nála. Mármint én sem voltam hirtelen rendben vele, hogy most, ha nem örülök, attól rossz lesz-e, vagy ha túlságosan örülök, abból az lesz-e. Az egyik volt tánctársam mesélte, hogy vele azért szakított a barátja, mert az új frizurájára azt mondta, sokkal jobb, mint korábban. Azt hite ezzel leszólta és összevesztek. Sosem tudom pontosan mi a jó lépés.
- Semmiféle baj nincsen - hajoltam közelebb, hogy már a kezei alatt átnyúlva a derekánál karoljam és úgy húzódjak közelebb, bár megvoltak a határaink, ami olyan három kiló tömény szeretet volt, meg sok víz, és tuti, hogy quaxik úszkáltak benne. Mindegy. - Szeretlek, akkor is, ha hupilila lennél, vagy rövid lenne, de az azért ne legyél. Akkor nem biztos, hogy úgy tetszenél, még zümizokniban sem…
A fejem önkénytelenül mozdult jobbra és balra, hogy nyomatékosítsam, bizony az nem lenne túl jó, de igaza volt. Szerettem azokat a szürke tincseket, nagyon kis helyes velük, így is az. De talán túl őszinte is lett a mondandóm a múltkori kis fodrászos kaland után. Nem viselem jól, tudom.
- Van? Tényleg? - pislogtam nagyokat, hiszen az előbbi elméletem szerint, ha csak nem láthatatlan koronája van valamelyikünknek, ez elég képtelenség. Most azt hiszem még olyan burgerkinges sincs itthon.
- Kimehetünk, de kaphatok még egyet… vagy kettőt előtte? - emeltem a mutatóujjam a számhoz, utalva arra a kis csókra, aztán a pocimra nyomott orr miatt a kezem a fehérke fejét simizte, ha éppen a figyelmem nem is tudtam neki szentelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708322#post708322][b]Lewy Bojarski - 2017.11.16. 12:21[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Lassan ismét rájött, hogyan is működik a légzés nevezetű csodálatos alapszükséglet, így nekem sem kellett azon stresszelni, hogy mikor fog megfulladni, mert elfelejtette, hogyan is történt ez az egész. Azért ő is belátta, hogy a változás nem mindig rossz, sőt még lassacskán azt is sikerült kiböknie, az ősszel most sincsen semmi baj, még mindig eléggé tetszik neki.
- Igen? - kérdeztem, talán egy leheletnyivel így is több reményedést pakolva a hangomba, mint ahogyan azt eredetileg terveztem volna. Nem szerettem, mikor túl sokat árulok el magamról csak egy mimikával, vagy egy fél mondattal.
Kicsit tényleg aggódtam azt illetően, hogy most akkor csináltam-e bajt ezzel, vagy Maja nem haragszik, meg duzzogási sincsen-e. De egyelőre nagyon úgy látszott, hogy nem különösebben zavarja a dolog, mert azt mondta nincs gond, miközben közelebb mászva átkarolt. Immár megnyugodva szusszantam fel, hogy minden a legnagyobb rendben.
- Azért szeretnék tetszeni, nem szoktam csak úgy, hirtelen hupililává válni... Rövid meg már volt, nem szerettem, szúrós. - Ez tény volt, amit jobbnak láttam letisztázni, mielőtt bármi történne. Ő közben megingatta a fejét, hogy nyomatékosítsa, hogy nem tetszenék neki mindenféle fura hajjal.
Azt viszont én nem viseltem jól, hogy megkérdőjelezte a hercegségem, elvégre amúgy is nemesi család volt a miénk egyszer régen. Deee, most itt azon volt a hangsúly, hogy ő a hercegnőm.
- Van, bizony - bólogattam, hogy nyomatékosítsam a dolog fontosságát, mielőtt még nyomtam volna egy apró csókot az ajkaira. Kissé nehezen vette, hogy az bizony most csak egy és apró is. Látványosan elgondolkozott fejet vágtam, mielőtt beharaptam volna az ajkam egy pillanatra.
- Na, nem bánom - hajoltam oda, még egy apró puszit nyomva oda, mielőtt még ott felejtettem volna magam egy kicsit tovább. De aztán feltápászkodtam és a kezem nyújtottam neki, hogy a kell, én felsegítem, ezen ne múljon a dolog.
- Na, gyere anyuci! - horkantam fel és a fejemmel intettem a nappali felé, ahol a kis csomag várt rá az asztalon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708341#post708341][b]Maja Bojarska - 2017.11.16. 18:09[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Talán a szokásosnál is lassabban kapcsoltam, de lássuk be, nem vagyok valami kipihent sem és a legtöbb időt a buksimban leköti más, most leginkább a breki és az elkövetkezendő két hét csigalassúsága, valahogy kimaradt a frissítés, mint mikor a laptopon rányomok, hogy majd később, aztán elmarad. Túl kevésszer emlékeztet. Ettől még azt már sikerült az első olyan szülinapján, amin ott voltam, megtárgyalnunk, hogy nekem ez eléggé bejött, még ha nem is tudtam addig róla. Végül csak elmosolyodva bólogattam.
- Igen - szorítottam őt magamhoz végül, aztán most már nem annyira felejtkeztem meg arról, amit az előbb félbehagytam és az egyik kezem a buksijához húztam, előbb csak a pofijára emeltem a kezem, ami a tenyeremhez képest tök hideg volt, kicsit le is biggyedt a szájam, de aztán a haját piszkálgattam úgy felfelé, meg oldalt, csak úgy, muszáj volt.
- Jó is így, a hupikék se jobb, az csak Törperőséknek áll jól igazán. Sünis? Aranyosak, de inkább ne...m hiszem, hogy túl jó lenne - javítottam ki saját magam, bár a nem ma már elégszer kint volt a számon, most már nem éreztem magam olyan jól tőle, mert nem is kéne. Az ő döntése azért attól még, nyilván nem a haj miatt szeretem annyira. DE az időzítését még mindig nem értettem annyira a hercegnek.
- Ó, azt hiszem lemaradtam - döntöttem meg a buksim kicsit elvesztve a fonalat. Nem tűnt már úgy, mint aki viccelget, eleinte se teljesen, de most kicsit zavaros volt ki és micsoda, na és hogyan? Aztán szóvá tettem, hogy az a kis puszi nem volt túl sok, mert hát eléggé hiányzott, pláne így egész este, aztán picit leszegtem a fejem, mikor csak gondolkodott.
- Nem? - kérdeztem vissza bizonytalanul, de aztán mikor közelebb hajolt elmosolyodva viszonoztam. Aztán elhúzódtam, hogy ne legyek neki útban, majd megemelkedtem a sarkaimról és a keze után nyúltam a bal kacsómmal még a másikkal megtámaszkodtam az ágyon, hogy talpra kerüljek. Nem tudtam, hogy óvatos lettem vagy magamhoz képest béna, de elég furán mozogtam egy ideje.
- Hova is pontosan? Lewy, most már nem mész majd el messze? - kérdeztem tőle, mintha olyan kis apróság lenne, de leginkább csak a kezeinket figyeltem. Tudom, hogy most is csak pár órát nem volt itt, meg azt is, hogy most nincs meccses hajtás, mert szabadság van, de sokkal jobban éreztem magam, mikor tudom, hogy közel van, bármi is történik. Biztonságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708466#post708466][b]Lewy Bojarski - 2017.11.18. 14:36[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem tagadhatom, hogy mikor kijelentette, hogy tetszik neki, azért nagy kő esett le a szívemről. Mehettem volna akár vissza ma is a fodrászomhoz, de nem hiszem, hogy örült volna neki, ha még egyszer egyedül hagyom. Én sem szerettem volna, ha ilyen végén a dolgoknak újra egyedül kellett volna hagynom.
Szóval inkább hagytam, hogy szorosan átkaroljam, a fejem is szívem szerint a vállának döntöttem volna, de a hajam figyelgette, hát csak viszonoztam az átkarolást. Aztán a keze az arcomra csúszott, én pedig akaratlanul is a tenyerének nyomtam, mert jól esett az abból áradó hő. De nem sokkal később a keze feljebb vándorolt és összeturkálta a tincseim egy pár, egészen határozott mozdulattal.
- Jó, na, Asszony, átjött a lényeg. Nincs radikális változtatás! - forgattam meg kicsit a szemem, de aztán elmosolyodtam, hogy kimutassam, emiatt még nincs  harag.
- Nem hiszem, majd megérted - közöltem halvány vigyorral, miközben elpöccintettem az arcából egy hajtincset, mielőtt puszit nyomtam volna az ajkaira. Azért látványosan elgondolkoztam a hatás kedvéért, hogy akarom-e én ezt, mielőtt még ismét az arcába hajoltam volna, ő pedig eléggé komolyan vett, azt hiszem.
Segítettem neki felkelni, már egész jól meg tudtuk oldani a dolgainkat, így a végére megvolt az összhang. Furcsa vicce ez a sorsnak, azt hiszem. Mert hát, mire az ember megszokja a dolgok állását, megint változik az.
- Na, gyere, csak a nappaliig kell. Bár a konyhában van fagyi, de majd behozom! - Nem akartam elengedni a kezét, most jól volt ez így, hogy csak mi... négyen, ha az utánunk kopogó fehéret is beleszámoljuk. - Most már nem megyek sehova.
Inkább leültem a kanapéra, majd nagyon szépen csillogó, várakozó pillantást vetettem rá, hogy gyerünk, csüccs, a dobozt csak azután vettem az ölembe, hogy ő is elhelyezkedett. Az ő ölében nem hiszem, hogy elfért volna.
- Fogom én, te csak bontsd ki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708487#post708487][b]Maja Bojarska - 2017.11.18. 21:20[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Azt hiszem ő úgy jött haza, hogy félt, megint jön, ami a sárga kocsicsodában történt, én meg attól tartottam, mikor ez eszembe jutott, hogy tényleg olyan szörnyű vagyok. Egyből olyanná zsugorodtam belül, mint az a lila vagy kék szörnyecske, de csak mert éreztem, hogy nem érezte jól magát még el nem motyogtam, hogy egyébként nagyon kis helyes így is, csak fura volt. De ezt már érezte is, mikor az ölelés közben bele is turiztam kicsit, de igyekeztem nem elveszni ebben.
- Nem úgy értettem. Mármint ha szeretnél valamit, az a te döntésed, én csak… nem annyira szeretem, ha olyan nagyon más… - sóhajtottam egyet, mielőtt elhúzódtam volna egy kicsit szorosabb ölelés után. Nem akartam, hogy az jöjjön le, én most mennyire mérges lennék, vagy hogy utálnám, ha ő mást szeretne, mert nem így volt. Egyszerűen nem voltam jóban az ilyen változásokkal sokszor.
A hercegsége kérdése függőben maradt, picit megráztam a fejem, mintha azt várnám, hogy attól kitisztul a kép, de ez nem történt meg. Inkább kiélveztem azt a puszit, ha már végül megkaptam, majd a mosolyom is sokkal szélesebb lett, mikor már felfelé keltünk a földről.
- Ú, fagyi, ez már biztos az egyik legjobb szülinapom - jegyeztem meg kicsit elhallgatva, ahogy gondolkodtam. Gyakorlatilag évekig kerültem a dolgot, anya csinált mindig tortát és abban maradtunk, ha elfújom a gyertyát, utána mehetek mesét nézni vagy amit szeretnék. Igyekezett, hogy ne érezzem magam rosszul amiatt a bizonyos miatt, de nem ment. Aztán 2 éve elsőre Ririékkel is csináltunk valami ünneplés félét, bár elég furán éreztem magam. Az előző meg… szerettem volna Lewyvel lenni, mást nem igazán, de nem lehetett. Most meg itt van, vagyunk, majdnem négyen.
Örültem, hogy nem megy, de azt hiszem ez nem csak az estére vonatkozott, hanem most már túl közel volt az a dátum, hogy sokat kelljen egyedül várnom. Kicsit aggódtam, de mióta hazaért most ez már egészen ki is szaladt a buksimból. Szépen leültem mellé egy kispárnát a hátam mögé tuszkolva, aztán felhúztam a lábikóim úgy fordultam felé.
- Ühm, jó - haraptam a számra, hogy aztán a doboz szalagját szépen lebontsam, majd leszedjem a tetejét, csak aztán nyúltam bele, és mintha megbökte volna valami az ujjam, szóval kicsit grimaszoltam is, mielőtt a dobozba hajoltam volna. Ilyen pocival érdekesen festhettem, de na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708551#post708551][b]Lewy Bojarski - 2017.11.19. 00:06[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Összességében nem féltem tőle, nem volt egy vérszomjas darab. Nem is tartottam attól sem, hogy nem támogat, mert tudtam, hogy nem zavarna vissza a fodrászhoz, ha úgy jönnék haza, hogy nem tetszik neki. Csak nem akartam, hogy a saját szülinapján keseredjen el totálisan, hogy éppen úgy jöttem  haza, hogy a hajam nem jól más.
- Tudom, na, ne vacakolj ezen! - simogattam meg az arcát, majd felkeltem, hogy aztán őt is felsegítsem, egyelőre ezt az egész herceg dolgot egy kicsit elnapolva. Persze, én ettől még az maradtam, csak ő nem tudta. Hm-hm!
A legjobb szülinaphoz nem igen kellett megerőltessem magamat, mert mesélte, hogy nem igen tartotta őket, amit meg együtt tartottunk volna, azon éppen meg sem ölelhettem volna, mert egy jóindulatú méhfajzat fogta magát és megcsípte. Minő jóságosság.
- Legalább ehhez értek, na! Azt viszont be kell ismerjem, hogy a sajátomat megettem a fodrásznál. Ma is túlléptem a cukorbevitelt - szusszantam fel kissé bűntudatosan, de nem akartam ebbe belemerülni, mert onnan bizony nincsen visszaút. Nem ajándékbontás lenne, hanem felülésszámolgatás, hogy legalább egy kis kármentesítés legyen.
Végül kis csapatosan letelepedtünk a kanapéra, én pedig elengedtem Maja kezét, hogy az ölembe pakoljam a dobozt. Így mégsem kellett annyira hajoldoznia előre, vagy ácsorogni, megint a földre ülni.
- Remélem azért boldogulsz... - horkantam fel kicsit, miközben figyeltem, ahogyan az arany szalag lekerül róla. Aztán levette a fedelét is és beletúrt, a grimasz alapján a koronával mááár találkozott. - Ha valamit nem értesz, csak kérdezz, én vagyok az infópultos srác ma. Kifejezetten helyes és segítőkész, ám házas infópultos, sajnálom hölgyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708558#post708558][b]Maja Bojarska - 2017.11.19. 02:19[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Örültem, hogy a látszat ellenére nem lett baj semmiből. Biztos lehetett volna, de a haj rendben volt, én se voltam a jelek szerint buta, így pedig mindenki nagyon boldog lehet. Vagy hát majdnem mindenki. Volt egyelőre nem értette ezt a kis jelenetet, de majd megbékél, sőt, szerintem már okés lehetett, mert ahogy felálltunk, ő már a lábamnál totyogott utánunk, én meg szorongatva a leendő apuka kezecskéjét topiztam a nappalinkba.
Lehet, hogy nem voltak magasan az elvárásaim, ettől még komolyan gondoltam, hogy mielőtt ő jött az életembe, anyukámon meg a papiékon kívül soha, senki nem gondolt rám, ennyit meg pláne nem tett értem, így tényleg mindig volt valami, ami olyan legjobbnak ígérkezett. Most éppen a szülinapom. Még az övén sem húzta úgy a száját végül szóval határozottan jól álltunk.
- Naaagyon rossz vagy - nyújtottam el a fokozást, ahogy ingattam a buksimat, persze mindezt kuncogva, mert közel sem gondoltam semmi ilyet. Szerintem egy fagyi bőven belefért, senki nem hal bele, és ebbe a futkosásba, amit az elmúlt órákban csinálhatott, biztos le is dolgozta már.
A kanapéra telepedtünk, hogy Volt nagy szuszogva figyeljen én meg kibontsam azt a nagy, aranyszínű csomagot. Egy percig hezitáltam a tetővel rágcsálva a szám, aztán Lewyre néztem, majd belemásztam a dobozba. Attól még, mert nem kellett volna, szeretem a meglepiket, ezt sosem titkoltam. Ezért menő a kindertojás is.
- Iiigen, nem vagyok ennyire béna, csak van egy breki a hasamban - közöltem a nyilvánvalót, ahogy sikeresen valami szúrós és kemény akadt a mancsaim elé. Kicsit óvatosabban rászorítottam, aztán ki is emelve meredtem rá, ahogy a tenyereimen csücsült. Nagyokat pislogva vigyorogtam. - Uuuuuuu, ez-ez-ez, olyan, mint Aranyhajnak? És az enyém?
Nem nagyon kérdezgettem a dolgot tovább, csak kicsit szétigazgattam a kócos hajam és beletűztem a tiarát. Közben vettem észre, hogy a másik kezemmel meg kihúztam valami lógósat, mert beleakadtam. Nem tudok szépen pakolni, na. Ami azt hiszem egy nyaklánc, ahogy nézegettem, olyan volt, mintha csillámot tett volna bele. Vagy valami port.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708559#post708559][b]Lewy Bojarski - 2017.11.19. 02:56[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Volt kissé értetlenül állt az egész este előtt, már eleve azt sem értette, ha én vagyok az apu, akkor miért kopogtam a saját szobám ajtaján, de elengedte a dolgot. Nem, nem beszélek az állatok nyelvén, egyszerűen ismerem már a saját kölykünk, hogy mikor van teljesen belezavarodva a dolgokba. De lassan megbékélni látszott, legalábbis a körmei halkan kopogtak Maja után, jelezve, hogy ő is jön.
Lecsücsültünk a kanapéra, még azt is meggyóntam út közben, hogy én bizony már betoltam egy fagyit. Más kérdés, hogy a stressz fogyaszt, és amúgy is elég sokat mászkáltam.
- Iiigen tudom, de most nem mondom, hogy büntess meg... - megengedtem magamnak egy kacsintást, mielőtt kissé köhécselve köszörültem volna meg a torkomat. -, mert semmi kedvem a kanapén aludni.
Lassan az asszonyka is elkényelmesedett, már amennyire ez egy görögdinnye méretű hassal lehetséges, és nekiállt a csomag kibelezésének. A kijelentésére a kékjeim tányér méretűre nyitottam és úgy meredtem a nő hasára, mint akinek most tűnik fel először, hogy állapotos a hölgy. Végül inkább csak elmosolyodtam, mint az a retard nyúl, ahogy kiemelte a tiarát a dobozból.
- Öhümm... Mondtam, hogy van hercegnőm! - közöltem kissé okoskodó hangnemben, de elégedetten biccentettem oldalra a fejem, ahogy óvatosan a hajába biggyesztette a koronát.
A lánc pöppet beleakadt a kezébe, de elég hamar sikerült megoldania a dolgot és érdeklődve figyelte a kis kapszulát, amiben a por jobbra-balra csúszkált. Ezt csak akkor látta az ember, ha figyelmesen nézte.
- Ha lehet, próbáld meg nem eltörni, a csillámporos része ég pótolható,
de a maradék kilenc tized az nem igazán... Vagy nem lenne jó érzés - grimaszoltam kicsit, a kezem szinte reflex-szerűen csúszott a mellkasomra, ahogy mélyebb levegőt gyűrtem le. Persze, még elég sok minden volt a dobozban, így ismét várakozó pillantást szegeztem rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708575#post708575][b]Maja Bojarska - 2017.11.19. 15:43[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Szerettem a kis családi vonatunk. Bárhova tartottunk, mindig megvolt a kis sorrend. Vagy Volt vezetett minket és húztuk az aput, vagy a szerelmecske és akkor a fehérke kopogott utánunk. Mindig középsőcske voltam, de jó volt ez így. Vagyis mostanság olyan másfél középső vagyok. Lassan meg kettő.
- Ne? Pedig már éppen gondolkodtam rajta - rázogattam meg a buksim kicsit csücsörítve, mintha gondolkodnék rajta, de egyelőre tervben sem volt hasonló. Pláne az, hogy külön aludjon tőlem. - Neeeem, olyat neeem, biztos hogy neeem - tiltakoztam meg is szorítva a közelebbi kezét, amit magamhoz öleltem.
Még lecsücsülve is egy picit a buksijára siklott a tekintetem, de már csak somolyogtam és inkább igyekeztem a dobozt megsemmisíteni, ha már ennyit fáradt vele. Nem igazán számoltam szülinappal így pár nappal a bizonyos kilenc hónapunk végén, igazából semennyire. Vártam, hogy itthon legyen, megkapjam az éjjeli puszim és minden rendben legyen. Gyakorlatilag ez majdnem stimmelt is.
- Nem-nem, vááárjááál - susogtam kicsit le, miközben a hajam eligazgatva beleoperáltam a koronát a hajamba, nehogy lecsússzon bármerre is. Mondjuk a oroszlánysörényemből semmi nem szokott szabadulni. - Na, most már van.
Kicsit néztem magam elé mielőtt elvigyorodtam volna és még a nyaklánc kitárgyalása előtt az arcába hajoltam, mint az undi lányok. Megpusziltam, aztán nevetve meg is nyaltam az ajkait mielőtt elkezdtem volna a port nézegetni.
- Nagyon fogok rá vigyázni, de miért is? Mármint annyira értékes? Hogy érted, hogy nem jó érzés? Mi van benne? - szaladtak ki a kérdések, ahogy a jobb tenyerembe zártam azt még a bal kezemmel még visszamásztam a dobozba, mert éreztem valami puhát. Ruhát, talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708581#post708581][b]Lewy Bojarski - 2017.11.19. 18:11[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708593#post708593][b]Maja Bojarska - 2017.11.19. 20:25[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Köztudott volt, hogy nem vagyok az, aki sokáig tud haragot tartani azzal, akit szeretek, a büntetés meg fele ennyire se megy. Én vagyok a legszomorúbb, ha mondjuk Voltnak éppen nasimegvonás van, vagy nem volt hajlandó megfürdeni, ezért nem jöhet be hozzánk. Szomorú és túl sokszor segítek neki meglógni is ebből, valószínűleg Lewy büntije is pont ilyen sokáig tartanának. Arról nem beszélve, ha valami távollevős lenne leginkább mennék utána, szóval csak ártatlanul néztem rá, mint aki nem érti, hogyan lökné le, ha egyedül alszik. Pedig de, pontos terveim voltak erre, mert ha már felkel, nyugodtan be is jöhet velem a nagyobb és kényelmesebb ágyikóba.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - mondtam rázogatva a fejem, hogy hihetetlen, milyen meséket ismer. Mondjuk ez történt legutóbb is, de shhh, csak álmodta.
Egészen szépen haladtam a doboz kifosztásával, ahogy lekerült a szalag és a teteje, majd a koronácska meg a buksimra. Erre mondjuk biztos nem számítottam a dobozban, eleve belegondolni is vicces volt, hogy Lewy tiarát vásárol. Felpróbálta vajon, hogy jó-e? Meg eleve, ez tényleg majdnem pont ugyan olyan, mint Aranyhajé. Ez nem lehet véletlen. Mondjuk ahogy rám került és kiosztottam az első hercegnős csókomat kicsit el is terelődött a figyelmem arra a bizonyos láncra.
- Nem vagyok túl jó matekból, de az rengeteg sok... abból eeennyire sok Stitch is kijönne - kerekedtek ki a szemecskéim a kis medálra, majd a drágára pislogva, ahogy a tenyereimmel villogtatva mind a tíz ujjam párszor hadonásztam neki. Egyértelműen nem az volt a gond, hogy nem kék szörnyik vannak itt, hanem úgy nem értettem az egészet. Néha úgy érzem annyi mindent kapok és felét meg sem érdemlem. Nem is néha, leginkább mindig. El is akadt a kezem a turkálásban nyilván, hagytam egyelőre a dobozt. Mi? Mármint belőle? Egyből oldalra döntött butanyuszis fejjel lestem rá, kicsit meg is rázogattam a dolgot. Ez régi szokás, nem is számít. Aztán úgy emésztgettem a dolgot. - Most kaptam egy saját darabot belőled? Ami csak nekem van? De cukiiii. Szeretem. Köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708615#post708615][b]Lewy Bojarski - 2017.11.20. 05:06[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A büntik azt hiszem, hogy majd a brekilánynál is az én feladataim lesznek, mert anyunak vajból van a szíve és akkor sem tudja tartani a dolgot, mikor tudja, hogy oka volt. Mondhatnám, hogy szomorú, de igazából nem az, én így szerettem, a maga zakkantságával. Meg az ártatlan fejével, amit azért vágott, mert úgy tett épp, mintha nem értené, miről beszélek az alvással kapcsolatban.
- Á, nem, te soha! - horkantam fel, a fejrázogatását figyelve.
A korona hálistennek passzolt, igazából tényleg kiakadtam volna, ha nem jók a méretek, mert ugye a tizennyolcadik szülinapja, könyörgöm, csak egy egész kicsit legyen már tökéletes! És az is volt, legalábbis, a tiara nem bukott le a nózija hegyére és nem is úgy állt, mintha a gyerekosztályról lenne.
Az első hercegnős csókja is elcsattant még az előtt, hogy el kellett volna kezdenem magyarázkodni a nyakláncról. Elég sok pénz volt, amit az eszmei értéke jelentett, pláne, hogy egy pillanat alatt kinyírhatott volna az az egy borda. Maxy még azt is mondta, hogy árverezzük el, amin teljesen behisztiztem, mert el akart adni engem.
- Mondtam ma már, hogy imádlak? - kérdeztem végül, mikor sikerült abbahagynom a nevetgélést a mutogatás miatt. Talán mások szerint gyerekesek voltunk, vagy legalábbis éretlenek, de azt hiszem, hogy ez így volt jó. De attól még kissé kínos volt elmagyarázni, hogy mi van abban a kapszulában, ő is olyan sokkoltnak tűnt. Még el is kezdte rázogatni, mire kissé ráncoltam a homlokomat.
- Hát... igen. Valahogy úgy. Szerintem még egy-két szilánk kallódik a csapaton belül, de mikor rákérdeztem, mindenki csak sunnyogott, meg fütyörészett - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé és csak utána néztem vissza rá. - Folytasd nyuszi, még van mit látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708619#post708619][b]Maja Bojarska - 2017.11.20. 11:21[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

- Sohasenem - erősítettem meg a gyanúját, miközben nagyokat pislogtam félre, mert hát eszem ágában sem volt most kitérni rá, ő vajon hogy kerül néha a földre, ha úgy alakul, hogy kint csicsikál a kanapén, én nekem meg az nem jó.
A fejem ugyan már nem rázogattam, mert fontosabb dolgom volt, méghozzá felhelyezni a koronám, azért is hagytam annyiban a büntis-szuszizós kombót. A fejdísz stimmelt mindenhol, szépen beleakasztottam a hajamba így nem is mocorgott, nyugodtan mozoghattam, csinoska, ebben biztos voltam tükör nélkül is. A súlyából és a kinézetéből is sejtettem, hogy ezt nem csak lekapta a Régió polcáról, de csak a számra harapva elengedtem a dolgot, nem csak mert tetszett, hanem mert tudom, hogy nem illene az ajándékokat firtatni. A lánc azonban egészen más eset volt, azon egy pár pillanatra leakadtam. Még hasonlatot is mutogattam, amit jól kinevetett.
- Shhh, ne nevess, tényleg. Te nagyon sokba kerülsz, ha egyszer meg kéne fizesselek, szerintem nem is tudnálak… - billentettem oldalra a fejem mindehhez. Lehet nem hangzott valami értelmesen a mondandóm, de komolyan gondoltam, ez meg valahol elég aggasztó volt. - És nem, de én is téged, nagyon.
Ahogy közelebb hajoltam most csak a pofijára adtam egy suhanó puszit mert inkább a lánccal foglalkoztam, illetve azzal, hogy picit elfordulva a kezébe nyomjam, hogy tegye fel. Nem volt egyszerű a hajamnak nem útban lenni, de ahogy tudtam elfogtam.
- Ők is tartogatnak téged? - kérdeztem kicsit furcsállva, de valahogy éreztem, hogy nem kéne. A fogójuk pont olyannak tűnt, mint mi. A pandát elég jól ismertem már, hogy ne is kételkedjek, hogy lehet nála is valami a férjecskétől. Férjecskéből. És akkor az őrző vagy a terelők még szóba se kerültek. Lassan visszafordultam, aztán kivettem végül a puhának tapogatott anyagot is és elkezdtem kihajtogatni, de pont a sima fele került elém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708627#post708627][b]Lewy Bojarski - 2017.11.20. 18:39[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

- Még szép hogy soha - préseltem össze az az ajkaimat, hogy ne mosolyodjak el. Azt hiszem, kicsit néha túlzásba vitte a beszéljünk úgy, mint egy rajzfilm-figura dolgot, de azért annyira nem volt vészes.
A hajába akasztotta óvatosan a fejdíszt és úgy tűnt, hogy nagyon is jól passzol rá, mint a mesékben. Akkor megérte az ékszerésznél annyit vacakolni a mintákkal, meg a válogatással a kövek ügyében. Legalább valami már egész biztosan jól sikerült a szülinapjában.
Viszont a nyakláncot már komolyabban kezdtük megvitatni, annak az eszmei értéke nagyobb volt, mint a valódi. Ezüst láncon lógott, elég erős üveg, hogy ne pattanjon el, ha esetleg leejti. Más lány valószínűleg kiakadt volna, ha egy bordám kapja meg.
- Szerintem sem, de nem kell megfizetned, mert a tiéd vagyok - tördeltem pár pillanatig a kezemet, mert ez olyasmi volt, amivel az ember nehezen jut egyről a kettőre. - Örülök... ha nem mondom, is így van, tudod...
Még kaptam egy apró puszit az arcomra, mielőtt enyhén elfordulva a kezembe adta volna a nyakláncot. Átvettem tőle, majd a haját eltűrve csatoltam össze, majd egy apró csókot nyomtam a nyakszirtjére.
- Csak egy kicsit, és nem is egyeztem bele, a panda is egy év után bukott le, de tőle nem akartam elvenni... - vontam meg a vállamat, mert ő mégiscsak a legjobb barátom volt. Belefért a keretbe, hogy a bordám egy kis része nála legyen. Nem hinném, hogy klónozni szeretne.
Maja folytatta a pakolást, most épp a póló akadt a mancsai közé, amit elsőre sikerült úgy felemelnie, hogy csak a sima oldalát látta.
- Öm... most még nem igazán passzol méretben, de gondoltam jobb, ha akkor tudod rendesen hordani, ha már megvan a breki és nem most... - harapdáltam a szám belülről kissé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708643#post708643][b]Maja Bojarska - 2017.11.20. 23:50[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Annak ellenére, hogy még élt bennem a nem kellett volna és a nem kértem igazából semmit szülinapomra, egy ölelés is megtette volna, szerintem olyan volt az arcom, mint akinek először van karácsony. Jó, az a tiara nagyon nyert, de szerintem ezt már akkor tudta, mikor kitalálhatta. Rá is vigyorogtam még a csók után is, azért sokkal jobb volt így az egész, hogy visszajött. Mikor elment annyira nem volt rózsás kedvem, nem a szülinapom miatt, hanem úgy amúgy.
Sikerült egyre több dolgot kipakolni a dobozból, ha nem is tök szándékosan, mert a nyaklánc csak adta magát az ölembe, illetve leginkább a pocim tetejére. Volt saját kisasztalom. Azt hiszem, ha normálisan nézzük a dolgokat, most kétségbeesve vagy undin kéne méregetnem a kis medálrészt, nem heves rázogatással örülni neki, de mivel tőle kaptam, és komolyan is gondolta, én meg tényleg tudok neki örülni, mert ez nem egy olyan dolog, amit bárki kap, főleg nem az ohanában.
- Ühhüm, csak elméletben gondoltam - tettem hozzá gyorsan, mielőtt bárki meggondolhatná magát a ki és kié kérdésben. - Igen, érzem, hogy szeretsz minket, az több, mint elég.
Beszéd közben már kicsit elfészkalódva a nyakláncra koncentráltam én is, mintha valami egyszerű dologról beszélnénk, de nem így volt. Ő tudta, hogy nem várom el, hogy minden percben mondogassa, akkor se, ha nekem újabban még sokkal többször van a számon minden apróságnál. Lassan felkerült a lánc, én meg picit taperolva nézegettem a csillagokkal dekorált port és csak aztán fordultam vissza mosolyogva a puszi után.
- Mert a panda jó ember és szeret téged, meg te is őt - állapítottam meg nagyon okosan, ahogy újra a dobozba másztam előhúzva a fekete anyagot. Picit furán méregettem, mikor egy fordítással észrevettem, hogy öm, amúgy mintás! Szóval szépen kihajtogattam, hogy megnézzem mi is az. Bólogattam, hogy értem, a brekivel sok dologba nem férünk bele együtt, de most már nem is olyan sokat lesz ez így, gondolom. Fogalmam sincs mennyi pocim marad, ha ő majd kiköltözik a saját ágyába. Aztán mikor sikerült elsimogatni és felfedeztem a méhes Stitchet, a kismaciját, meg úgy az egészet, apró, kicsit vinnyogó hangon szorítottam meg, hogy aztán átkaroljam életem szerelme nyakát és rá boruljak valami köszönöm-féle kíséretében. A pocim lehet nyomta a kezét, vagy éppen a dobozt, de ez most éppen annyira nem foglalkoztatott. Adtam egy puszit a vállára, hogy aztán picit eldőlve felém fordítsam a fejét, hogy az ajkait megtalálhassam az enyémmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708862#post708862][b]Lewy Bojarski - 2017.11.26. 01:52[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Már elméletben is elég bizarr volt belegondolni, mennyi pénz lenne, ha valaki engem szeretne megvásárolni. Mert nem voltam olcsó, annyi tuti, és nem Maja lesz az a bizonyos valaki szerintem, aki majd leszámolja a klubomnak, hogy tessék, itt van a pénz, szeretném Lewyt elvinni.
- Helyes, nem valami kellemes téma ez - grimaszoltam kissé, de aztán arra, amit hozzátett, muszáj volt egy kicsit elmosolyodnom. Tényleg szerettem, jobban, mint azt a legtöbb ember gondolta volna, egyikünknek sem volt különösebben más oka arra, hogy miért vagyunk együtt. Csakis az érzelmek. Nyálasan hangzik, nem?
- Hát... öm... igen, valami olyasmi, tényleg elég fontos része az életemnek a zakkant szőke-duó - emeltem fel a kezeim megadóan, mert ebben igaza volt, nagy hatással voltak rám korábban.
Közben ő előhalászta a Stitches pólót, amit elég furcsán méregetett, mert minek is kapna egy üres fekete felsőt, ha tudom, hogy mit szeret? Az apró, vinnyogós hang arra engedett következtetni, hogy tényleg értékelte, mire halkan felkuncogtam. Alig volt időm letenni a dobozt, mert a lánykám nem sokkal később a nyakamba vetette magát. Előbb kaptam egy puszit a vállamra, de mikor felém nyújtotta a kezét, hogy a buksim arra fordítsa, már rá pillantottam, a kezem a tarkójára csúsztatva, és viszonoztam a csókot hevesen.
- Igazából, asszem ennyi volt, azaz, hogy a konyhában még van más is... de ha szeretnéd, behozom neked - cirógattam meg az arcát a hüvelykujjammal, mielőtt apró csókot nyomtam volna az orra hegyére. - Gyönyörű vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708863#post708863][b]Maja Bojarska - 2017.11.26. 02:53[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Lehet érdemes lett volna átgondolnom, tényleg mennyire sokba kerülhet, de bőven elég volt nekem a mérték is, hogy tudjam, azt nem bírná el Rarity - igen, a pénztárcám pónis, jó, van rendes is, de az nem annyira… értitek. Ezt még Hannah se fujjogta le annyira, bár tuti csak azért, mert vettünk rá Lewyvel ilyen gyémántszerű matricát, mert ugye az a fehérke popsitetkója, és mióta rajta van, azt mondta, elviselhető. Mondjuk azt is, hogy inkább fizet ő. Lényegtelen. Lewyt nem kellene helyettem kifizetni, azt sem szeretném, ha csak úgy adnák meg vennék őt. Tényleg szeretem, szeretjük, rossz lenne, ha nem így lennénk, ha az ohana egyszer csak „oh” maradna, olyan rossz fajta sóhaj.
- Én is szeretem őket, kicsit furik, külön-külön is, együtt meg pláne, de amúgy rendesek, főleg a panda - zártam le végül a kis beszélhetnékemet, hiszen fontos dolgom volt. Még volt miként belemásszak a dobozba. Rövid időn belül az aljára értem, bár időbe telt, hogy az utolsót rendesen felfedezzem, mert eléggé fura volt egy sima, fekete felsőt nézegetni. Oké, a szín karcsúsít, de szerintem mindketten tudjuk, hogy most még nem férnék bele, meg ezen a méreten nem is segítene. Szerencsére a mondandójával ezt a gondot el is űzte, aztán a felfedezéskor teljes ujjongással vetettem magam a nyakába végül.
- Más? Tééényleg sok lesz a jóból - vigyorodtam el, ahogy a nyakát karoló kacsóm lassan a tarkóján felkúszva a haját simogatta. Aztán a bókra csak halkan kuncogtam magamban, mielőtt még ráztam volna a fejem.
- Igazából most pont nem vagy, de ez nem is számít - csúsztam közelebb, hogy átemelhessem a lábikóm az övéin, aztán a távolabbiját visszalökögessem a térdemmel, hogy könnyebb legyen szembe csücsülnöm vele, elég volt arra figyelni, hogy kényelmes legyen így is. - Inkább szeretném, ha maradnál, majd később megmutatod. Vagy fontos?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708865#post708865][b]Lewy Bojarski - 2017.11.26. 05:23[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A szőkékkel mindig csak a gond volt, főleg, mióta együtt voltak, mármint úgy rendesen, együtt-együtt. Legalább egy-egy dolog volt, ami nem változott továbbra sem, az egyik ilyen pedig az volt, hogy továbbra is szálltak a dollárjelek a beszélgetésben. Csak egyszer-egyszer becsúszott mellé ilyen ágyban tespedős, vigyorgós szelfi is. De hé! Ismét láttam a barátomat, aki három éve szabadságra ment.
- A panda tényleg jó gyerek, szeretem mikor boldog - vontam meg a vállamat kissé. A csapatnak is sokkal jobb volt, mikor ő egyben volt és nem kellett összelegózni.
A póló kicsomagolása nem ment teljesen zökkenőmentesen, de mikor végre sikerült a mintát kisilabizálnia, akkor már teljes volt az öröm és a nyakamba is vetette magát, már amennyire ez ekkora hassal lehetséges.
- Sok lesz? Akkor egyem meg egyedül azt a pohár fagyit? - érdeklődtem lepillantva rá, azzal a pimasz vigyorral, amit tudom, hogy szeretett, még akkor is, ha eszem ágában sem volt megenni. Elég volt az az egy. Az ujjai lassan a hajamba csúsztak, mire halványan elmosolyodva döntöttem a fejem az ujjaihoz.
A lábait az ölembe pakolta, amire érdeklődve pillantottam rá, félig lehunyt szemhéjaim alól, ő pedig lassan közelebb próbálta ügyködni a lábam. Elfojtottam egy vigyort, kicsit nagyobb terpeszt vágva, de pármásodperc múlva összezártam a combjaim, hogy az ölembe ülhessen.
- Hááát, szerencséd, hogy varázslatos vagyok, különben elolvadna a fagyid. Annyira nem fontos... mit szeretnél? - érdeklődtem, kissé oldalra billentve a fejemet. A kezemet a combjára csúsztattam, az arcát figyelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708868#post708868][b]Maja Bojarska - 2017.11.26. 13:12[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Teljesen egyetértettünk benne, hogy nagyon jól áll a német hajtócskának, h öröme van, mondjuk én a legtöbb emberről így gondoltam. Sebby ennek ellenére tényleg úgy tűnt, mostanában nagyon rendben van, én meg örültem vele, meg nekik, meg mindennek is. Talán kellett ez a kis változás az életükbe, bár, ha engem kérdeznének, én ezt már javasoltam volna nekik tavaly is, de úgy tűnik nem igazán lettek volna erre vevők, bonyolultak. De ugye most a szülinapom volt középpontban, ha annyira nem is vágytam azt hiszem rá. Még a nyaklánc után azt hiszem pár pillanatig azért is nem kapcsoltam, hogy a pólót meg kéne fordítani, mert a dobozt nézegetve elvesztem a buksimban. Az előzőn még éreztem azt a gombócot a gyomromban és, hogy valami hiányzik, most nem, most csak örültem, hogy itt van, nem is az ajándékoknak, vagy magának az alkalomnak, inkább az érzésnek, hogy van, akinek fontos ez, vagyis hogy én.
- Soook, de nem mondtam, hogy ez rossz. Aki azt mondja, nem szabad halmozni a jót, az tuti sosem kapott ennyit - az élettől, leginkább. Nyilván nem arra gondoltam, mennyi mindent vásárol vagy vásárolna nekem össze életem szerelme, inkább arra, hogy tudom, mennyire törődik velünk. Volttal, a brekivel és velem is. - És nem adom a fagyim, de eloszthatjuk, eeesetleg…
Tudtam, hogy nem igen pályázik rá, de éppen engem se kötött le annyira, inkább az, hogy az ölébe csücsülve húzódjak egész közel hozzá, hogy kellően undin az arcába hajolhassak. Mert a nagylányok azt csinálják. Nem tetszett, még egy nem szép grimaszt is kapott, mikor éreztem, hogy direkt elhúzza a lábát, nem könnyíti meg a dolgom. Nem mintha egy spárga akkora gondot okozna, még így is, de nem volt szép tőle. De minden megbocsátható, ez is pont akkor meg lett, mikor végre elkényelmesedtem az ölében, aztán vigyorogva húztam magam közel hozzá a nyaka mögött összekulcsolva a kezeim.
- Hááát ezt, meg ezt és ezt…. biztosan - mondtam, miközben előbb az állára, aztán az ajkaira, végül a pofijára adtam puszit, majd az utolsó szó után a füle tövébe, ahogy közelebb is bújtam kicsit elficeregve magam a lábain, hogy mindenkinek kényelmes legyen. Csak aztán hajoltam a füléhez, még az egyik kezeim is odahúztam úgy súgtam neki az ajkamra harapva. - Megnézhetem a zümizokniiid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709072#post709072][b]Lewy Bojarski - 2017.11.30. 22:15[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A panda terén nem igazán volt köztünk nézeteltérés, szerettem, hogy ilyen könnyen ki tudtunk egyezni. Az esetek nagy többségében ez így volt és így szerettem is. Kivételesen abban is, hogy a sok nem feltétlenül rossz, legfeljebb egy kicsit elkényeztetős, de az meg belefér a keretbe, nem? Ha én nem fogom, akkor ki?
- Igen, ez így szokott lenni, meg ugye az emberre is sokkal könnyebb fújni, ameddig nem ismered. Ilyen az élet - vontam meg a vállamat lazán, mintha nem is zavarna. Ha őszinte akarok lenni, egy ideje már nem különösebben érdekelt, hogy ki és milyen véleménnyel van rólam, csak a gyengébb pillanatokban. - Tudod, hogy nem kérek, csak piszkáltalak...
Szerettem a karamellát, de ugye abból megárt a sok, ha nem is nekem, de a kockáimnak biztosan és köszönöm, egyelőre őket megtartanám.
Aztán kicsit azért szívóztam, mikor az ölembe akart mászni, amiért cserébe kaptam egy nem túl szép grimaszt is, de annyira nem tudtam bánni a dolgot. Azért végül csak hagytam, hogy össze ügyeskedje a kettőt, annyira, hogy az ölembe tudjon ülni. A kezei a nyakamra csúsztak, mire enyhén összerezzentem, ez amolyan rossz beidegződés volt, de aztán nem szóltam egy rossz szót sem, csak beszívtam az ajkam pár pillanatra.
- Hm, hallgatlak, érdekesnek tűnik... - A hangom elmélyült, már majdnem dorombolás volt inkább, mint suttogás, ahogyan az utolsó puszimat is megkaptam. Már egészen elmerültem a gondolataimban, mikor a kérdés elhangzott, belőlem pedig feltört az a bizonyos, őszinte nevetés, egy halk röfögést követően. Azt hiszem, ez sok minden, csak nem bájos. - Igen... igen, lehet róla szó, de tudod, a farmerom ebben eléggé útban van...
A kezem a derekára csúszott, finoman végigsimítottam rajta, mielőtt finoman megpaskoltam volna a combját, sokatmondó pillantással. Azt nem tudom levenni, úgy, hogy itt csücsülsz, babygirl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709094#post709094][b]Maja Bojarska - 2017.12.01. 01:52[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Vajon bármikor mondtam már ilyet neki? Nem hiszem, már arra értve, hogy nem gond, ha sok dolgot összevesz, nem szoktam így gondolni, és most sem erre gondoltam elsődlegesen, de tudtam, hogy ezt szereti, ez is hozzá tartozik, én meg ezzel együtt is nagyon imádtam. Arról, hogy az emberek gonoszak tudnak lenni én elég rég tudomást szereztem és nincsenek is túl jó emlékeim. Egy picit félre is pillogtam Volt irányába, aki éppen a levegőben nyalt valami után, amire csak magamban röhögcséltem kicsit. Elég fura kutya tud lenni néha, de ezért is szeretem.
- Ühhüm, de tényleg adok, ha meggondolod magad, csaaak nem mindet - szögeztem le felhúzva a vállaim vigyorgás közben, aztán csak akkor eresztettem le, mikor lassan az ajándékos tömegecske végére értem. Én mindennek örültem, tényleg, még magának a doboznak is, mindig szoktam, de egy picit a póló után felborultak az arányok minek, vagyis éppen kinek jobban. Nem volt szándékos pedig, csak úgy megtörtént. Mint a késztetésem, hogy én most szeretnék rácsücsülni.
Nem könnyítette meg a dolgom, de végül csak sikerült odakuporodnom és átkarolnom őt a nyakánál. Az túlzás, hogy pontosan volt valami, amit szerettem volna, mármint, ha volt is, még nekem sem volt biztos odabent a buksimban, de ha már szülinap van és szabad kérni, bár nincs kívánós gyertyafújás, akkor ez is beleférhet, nem?
- Érdekesnek? - kérdeztem a puszi után elvigyorodva, hogy aztán a füléhez hajoljak, persze már én is mosolyogtam, de amikor kinevetett akkor csak sikerült abbahagynom és rázni a fejem, hogy na, ez így nagyon nem illik, én teljesen komolyan gondoltam, ő meg fogja magát és röhögcsél. Szeretném. Őt, és a zoknit. De ez így, nem tűnt ebben a pillanatban már olyan jónak, mint még az előbb.
- Nem vicces ám ennyire… - sóhajtottam egy nagyobbat, hogy aztán magunk közé pillogjak, mielőtt a kezére tévedt volna a tekintetem, kicsit zavartan húztam el a kezeim a nyakától magam elé picit tördelve az ujjaim, de végül szó nélkül, csak elemeltem a lábikóm és visszacsücsültem oda, ahol eddig voltam. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki most rosszkor van rossz helyen, pedig azt hiszem nem szándékosan nevetett és nem is azért szerette volna ha leszállok, csak egy picit buta vagyok talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709344#post709344][b]Lewy Bojarski - 2017.12.04. 03:40[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Az asszonyka csendes nevetgélésben ringatta magát, ahogyan a tappancsos gyerkőc egy porszem után kapott,  gondolván, hogy az biztosan finom lesz. Néha nagyon furcsa szokásai voltak, akkor is bünti volt, mikor hősiesen levadászta a szúnyogot, felborítva a kanapét, lerúgva egy vázát és kiborítva a DVD-ket. Van, hogy egy kicsit elragadtatja magát, de ez nem feltétlenül az ő hibája.
- Jól van, majd meglátom, hogy lesz-e rá indíttatásom, de dupla öntettel kértem, lassan cukormérgezést kapok - vigyorodtam el kissé komiszul, ami a haj színváltása ellenére is megmaradt. Egy időponttól a fodrásznál még nem leszek teljesen új személy. Szerettem, mikor a vállát felhúzva örülgetett valaminek, szerintem ez nála nem volt szándékos, de nagyon jól állt neki.
kicsit ugyan szívattam, de nem nagyon, szóval nem sokkal később már az ölemben csücsült, a kezeivel a nyakam körül.
Tényleg érdekesnek tűnt, nem is akartam kinevetni, de valahogy annyira édes és abszurd volt egyszerre a zümizokni téma. Tényleg nem azért nevettem, mert szerettem volna megbántani.
- Na, nyuszi, ne durcizz! Nem vicces vagy, hanem édes... - vettem mély levegőt, megnyalva az ajkam, hogy elfojtsam még a nevetés maradványait is. Nekem elég lett volna az is, ha kicsit megemelkedik, vagy legalább lejjebb csúszik, helyette visszaült, az ujjait tördelve. Mély sóhajt engedtem meg magamnak, mielőtt óvatosan a keze után nyúltam volna. Egy apró csókot nyomtam a kézfejére, mielőtt ismét a szemébe néztem volna. - Csak ezt akartam levenni, semmi elutasítás, vagy kinevetés...
Még pár pillanatig kerestem a pillantását, mielőtt kioperáltam volna magam a farmeromból. Nekem senki nem magyarázza meg, hogy ez a nadrág hosszú távon lehet kényelmes. Viszont ott díszelgett a zümizokni, mikor gombócba gyűrve odébb dobtam a ruhadarabot és kissé megemeltem a jobb lábam.
- Látod? Csak miattad vettem fel - néztem rá csillogó pillantással,
 csak remélve, hogy talán elmosolyodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709415#post709415][b]Maja Bojarska - 2017.12.04. 22:40[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Ahogy a négylábút figyeltem igyekezve nem nagyon kinevetni őt, rá kellett jöjjek, hogy már most is nagyon szép és nagy ohanánk van, gyakorlatilag tényleg nem is volna mit kérnem a szülinapomra, nem is lett volna kérésem. Az utolsó kis hiányzó láncszem a közeljövőből pedig délelőtt ott kalimpált a pocimban lelkesen, hogy itt van és már számol vissza ő is, ahogy mi is. Bár a pontos időt hármunk közül csak ő tudhatja.
- Úúú, alul-felül, szeretem. De jó lesz később, majd elosztjuk, jó? Nem kapsz semmi ilyenkét, ha létezne ez, amivel a nagyiék is gyakran ijesztgettek engem, már régen nem is lennék - közöltem nagyokat bólintva saját magamnak. Az a helyzet, hogy volt időszakom, mikor elég rosszul ment minden. Nem kedveltek a suliban, piszkáltak, a család sem volt egész és a barátaimat, vagy miket se nagyon érdekeltem. Olyankor ültem a köveimmel és a matricáimmal a papi csinálta kis faházban és megettem egyszerre vagy négy kindertojást meg mellé még egy tábla milkát, azt a nagyot ám! Fhu, utána napokig hányingerem volt és fájt nagyon a hasam, de nem haltam bele, meg nem mérgezett meg, csak kicsit megfeküdte a pocim. Brr, nem szép emlék az, inkább gyűjtöm a jókat, mint most is.
Sikerült elhelyezkednem az ölében mosolyogva még a fejem is oldalra döntöttem kicsit és úgy figyeltem őt átkarolva még nem jött az a bizonyos kérés, aztán eddig a javallat, hogy hát akkor menni kéne.
- Én… tudom, azt hiszem. Megvárom, nem baj - mondtam végül figyelve őt, azt hiszem a türelmem nem megnőtt, inkább csökkent az elmúlt időben. Lehet nem kellett volna ennyire tragikusnak érezni, de nem ment olyan jól már egy ideje ezeknek a kizárása, csak érzékenyebb voltam a viccekre, amit nagyon sajnáltam, nem szerettem volna rosszat. Amikor a tekintetünk találkozott egy picit jobban megnyugtatott, hogy tényleg nem kell magam rosszul érezni azért, mert esetleg szeretnék valamit. Nem volt világháború, csak egy pillanatra rosszul esett a dolog és most nem tudtam, hogy útban lennék-e bárhol, avagy sem, szóval egyelőre csak odahajoltam hozzá, hogy a tenyereim az arcára tapadjanak, az ajkaim pedig az övére, de még előtte egész halkan beszéltem.
- Tényleg? - kérdeztem előbb a zoknikat figyelgetve, aztán beszívva az ajkaim emeltem rá a barnáim, hogy kicsit húzva az időt elmosolyodjak.
- Nagyon köszönöm… - mondtam, majd le is hunytam a szemem.  Nem csak a zokninak szólt. Egész közel araszoltam a térdeimen, így még egy picit magasabb is lettem a csücsülése miatt, ahogy a kezem lassan visszacsúszott a nyaka köré.