36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 11. 19:57 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A november az a hónap az évben, amikor nem tudom eldönteni, hogy szerintem már tél van-e vagy sem. Nincs meleg, érzem is, hogy eléggé vacogós az idő, mégis kibontott kabáttal és nem felcipzározott pulóverrel toporgok a McDonald’sban, ahol nagyjából fél óra volt, mire sorra kerültem. Elég nyűgösen és jó sok grimasszal viseltem mindezt, mert nem volt kényelmes. Már nagyon éreztem, amit a néni legutóbb elmondott, már az utolsó két hétben vagyunk, de a napok így is csiga lassan mentek. Minden reggel egyre idegesebben ébredtem, ha korgott a pocim, arról sem tudtam már, hogy az jó-e úgy és kicsit féltem is. A lábaim megadóan akartak volna minden sétától visszavonulót fújni, de rosszul éreztem magam otthon egyedül. Lewy megígérte, hogy ma korán jön, de ettől én még nem lettem jobb kedvű. Elment otthonról, aztán Volttal kimaxoltuk a napi szeretésadagunkat egymás irányába meg elköltöztünk. Bizony, ahogy egyre több dolgot pakoltunk össze oda, ahova majd a mini brekink érkezni fog, ezt ő is érzékelte és áthúzta az ágyacskáját, hogy közelebb legyen, majd sorban odahordta a játékait. Nagyon édes volt, ez még engem is feldobott kicsit és addig sem gondolkodtam azon, hogy mindjárt itt van a törpike.
Vártam, hónapok óta csak azt tesszük a férjecskével, boldogok vagyunk tőle, de a szülés gondolata nagyon nem tetszett. Nagy csomó volt a torkomban tőle, remegtek a kacsóim és egyre jobban előttem volt a rémület. Nem csipogtam róla, gondoltam majd elmúlik és jó ez így, de ma elég morgós figurában néztem minden szembejövőre, és ez elszomorított. Így ahogy kikértem a két happy mealt a pokémonokkal, mert bizony Yungoos és Popplio jön velem haza, meg a fagyikat és a sültkrumplikat is becsomagolták, elindultam hazafelé. Lehet egyszerre érünk haza, vagy ő még előbb is ebben a tempóban, de legalább ahogy egy-egy sültkrumplit kiloptam a csomagból, elégedetten sóhajtottam. A csomagokat szorongatva fél kézzel húztam össze a pulcsim meg a kabim, mert akadtak velük gondjaim. Utóbbival még nem is akkora, de előbbi nem volt már jó, jóideje, de túlságosan szeretem, szóval inkább csak elfelejtettem a tényt, hogy nem ér be, mert a brekikével ketten nem férünk bele. Lassan kotortam elő a kulcsom, ahogy a bejárathoz döcögtem, majd beengedtem magam, hogy lassan már a lakásban toporogjak Volt társaságában, aki lelkesen ugrizott felém. Már kezdte neki megtanítani a szerelmecském, hogy nem igen kéne a hasamra trappolni, így beéri a combommal, de ez se mindig kényelmes. Igyekeztem a hamit feltartani, mielőtt mindent beburkol előlünk és eljutni a konyháig.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 14. 11:00 | Link


kinézet soon | nov 11  | München, Németország


Becsszóra, mióta Maja kiköltözött velem Münchenbe, nem igazán szoktam egyedül hagyni csórót, csak akkor, ha nem akart vagy tudott éppen kijönni velem edzésre. Ma viszont kénytelen voltam, mert a csapattal - nem, nem a müncheniekkel -, el kellett mennem egy kisebb ebédes ünneplős valamire. Mert, tetszik tudni emberek, ez volt az első olyan lengyel függetlenség napja, amit gyűrűvel az ujjamon töltöttem. Nem volt olyan opció, hogy most akkor este felkerekedik mindenki és elmegyünk egy hatalmas buliba, már túlságosan a végén jártunk a 9 hónapnak.
A lényeg az, hogy nem maradtam sokáig, az első ötben voltam, aki elszállingózott, de ezért kivételesen nem kaptam csúnya pillantásokat. Értették, hogy mi olyan sürgős.
Az ajtón belépve csak a fiúcska fogadott, hangos morcogással, meg a lábával is lelkesen kalimpált, de nem hallottam egyéb zajt, így arra jutottam, hogy Maja akárhol is van most, az nem ez a hely. Zseni vagyok, hogy erre tök egyedül rájöttem, ugye? A mez ugyan maradt, mert a nemzeti önérzetemnek most olyan volt, mint egy jóleső vállveregetés, de inkább a szoba felé sétáltam, hogy egy kicsit kényelmesebb cuccba vetkőzzem magam. A farmer nem itthoni viselet, nekem ezt senki  nem magyarázza meg.
Éppen a melegítőmbe ugráltam bele magam, mikor hallottam, ahogy ismét zörren a kulcs, a körmök két másodperc alatt gyorsulnak százra és már rajongták is körbe anyut.
- Nyuszi? - kérdeztem, enyhe bizonytalansággal, de csak belebújtam a pulcsimba, felhúzva rajta a cipzárt is. - Minden rendben van?
Majd totyogtam is a konyha felé, ahonnan a zajolás hallatszott, hogy kissé megölelgessem az asszonykát.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 14. 21:14 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A késő délután ellenére, ami lassan inkább sötétedős lesz és este, sokan voltak az utcán és a bohócos kajáldában is. Bár ma a bácsi nem volt itt, múltkor egyszer összefutottam vele és elég vicces volt, ahogy elmutogatta, hogy neki akkor lesz ekkora hasa, ha betolja a kuponfüzet összes hamburgerét. Hát, tulajdonképpen én is foghattam volna erre, mondjuk még négy hónappal ezelőtt, most már nem igazán, ha csak nem hiszik el, hogy a Mikulás eltitkolt unokája vagyok ahelyett, hogy babát várok. Amúgy ez valahol elég vicces lenne, akkor láthatnám a manókat ajándékcsomagoláskor, meg simizhetném a rénszarvasokat, uh, azt nagyon élvezném.
Így belegondolva, hogy nem csak a szülinapom, de az ünnepek is lassan egyre közelebb vannak, legalább találok olyan gondolatot a buksimban, ami éppen nem ijeszt meg teljesen. Sóhajtok is egy nagyok, ahogy a kezemben lóbált papírtasakokra és hajtogatott dobozokra lesek, aztán lassan elérem a házacska bejáratát is. Azt hiszem ezekből már csak vacsi lesz, inkább uzsonnának terveztem, de nem gondoltam, hogy a fél óra helyett vagy kettő el fog menni az egészre. A séta is lassan ment, mert folyton elbambultam gondolkodva és még várakozni is kellett. Igazság szerint még egy pisiszünetet is muszáj volt hazaindulás előtt beiktatnom a mekiben, de legalább most mindenhol nyugi van, még a pocimban is. Most először kezdem érteni, miért mondogatta a mami meg anya egymás között, hogy gyanús a csend.
Kicsit bogarásznom kellett a zár körül, de egész nyugodtan jutottam be a lakásba, ahol a legboldogabb fogadóbizottság vonult elém, szeretem a kis drágát. Még ha nem is annyira pici már. Problémásan ugan, de eljutottunk a konyháig, ahol az asztalra tettem mindent, majd a kabim egy székre dobtam, amikor meghallottam a férjecskét. Voltnak hála már nem voltam olyan savanyú képpel, így még el is sikerült mosolyodni, ha nem is olyan nagyon, aztán gyorsan odacsempésztem pár sültkrumplit Voltnak a szám elé emelve a szabad mutatóujjam, hogy psszt, apának egy szót se. Amikor a mancsát a szeme elé emelte már tudtam, hogy vagy mögöttem van a sztárocskám, vagy minimum beért a konyhába.
- Üüühüm - rántottam picit a vállamon, mert tulajdonképpen olyan eszeveszett baj nem volt semmivel, gondolom, aztán fordultam csak felé, hogy azt a délelőtt óta hiányolt ölelést bepótoljuk. A buksim a pulcsijába temettem, mikor realizáltam ő is miben van, akkor elvigyorodtam picit, csak aztán hajoltam el.
- Hooooztam hamit, neked is. Nem tudtam mondjuk mikor jössz. Tudom, hogy ettél is, meg azt is, hogy nem kéne, de finom, régen nem volt, és van karamellás fagyi is, dupla öntetes - néztem rá nagyon szépen, mielőtt visszafordultam volna kipakolászni és elé nem toltam az egyik happy mealt. - Milyen volt a fiúkkal? Nem volt baj, hogy eljöttél?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 16. 00:07 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


A nap nagy része viszonylag hamar elment, már az a része, amin a fiúkkal ünnepeltünk, biztosan. Egy kis pezsgő ugyan belefért, de más már nem nagyon, nem akartam berúgni, egy ideje valahogy nem voltam abban az idegállapotban.
Szóval elég hamar leléptem és hazamentem, ahol egyedül a fehérke örült nekem lelkesen. Már itt volt az ajtónál, szóval ez is arra utalt, hogy anyu nincs otthon.
Szóval nem is igen keresgéltem, helyette elmentem a szobába, hogy a farmertól megszabadulva, kissé slampos mackónadrágba és mellé szexi pulcsiba bújjak át. Még felhúztam a cipzárt a pulcsimon, valahogy nem tartottam attól, hogy majd a vérmes betörők fognak végezni velem, ha mégsem az asszonyka az.
Kiszállingóztam a konyhába és még pont sikerült látni a lenyújtott sültkrumplikat, sőt, még majdnem a szája elé emelt mutatóujját is.
- Akkor jó - jegyeztem meg, miközben Volt valami morgás és nyüszörgés közt félúton lévő hangot préselt ki magából. Maja közben megfordult és átkarolva a pulcsimnak döntötte a fejét.
Aztán már nyitotta is a száját, hogy boldogan csiripeljen egy sort, én meg halványan elmosolyodva ingattam meg a fejemet. Végül is, már csak két napom volt az apás szabiig, így azt hiszem, belefért az a fagyi. Ott amúgy is párolt zöldség volt citromos csirkével.
- Kegyetlenül értesz hozzá, hogyan érd el, hogy ne tudjak nemet mondani,
 hm, angyalom?
- sóhajtottam fel, miközben magam felé húztam a kis figurás dobozt és lassan ki is bontottam, hogy megszerezzem belőle a fagyit. Mert hát, az olvadt trutyinál nincs is rosszabb, ha nem muszáj, inkább nem fogyasztanám el. Hát ki is beleztem a papírkákból és lepattintottam a tetejét. - Hm? Ja, a fiúkkal? Jó volt. Kuba üdvözöl... Neeem, sőt, mondták, hogy eleve sokat jelent nekik, hogy el tudtam menni. Mióta pár ember nem kapott többé behívót, egészen jó a hangulat. És neked? Hogy telt a nap eddig?
Közben a pultra könyökölve kezdtem eszegetni a vaníliás csodát, kissé elmerengve. De aztán csak vetettem rá egy pillantást, elégedetten nyugtázva a pulcsi tényét.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 16. 00:39 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A nap eddigi egyetlen sikerélménye volt, hogy a Volttal való kis sültkrumpliszövetségünk szent és sérthetetlen maradt. Nem tudom, hogy azért-e, mert nem látta a drágám, vagy mert nem akart ránk szólni, de jól álltunk. Én csak a fehérkére kacsintottam, aki lelkesen elpusztított mindent az utolsó morzsáig abból, amit kapott. Én meg inkább a hamiról ideiglenesen eltereltem a figyelmem a saját, fluffy, - de azért kockák és puhaság - Stitchemre nagy lelkesen. Jobb lett a hangulatom is, ilyenkor, ha csak ott van, vagy jön egy puszi mindig elillannak a butaságok a fejemből legalább egy kis időre.
- Benne van a fagyi is a dobozodban, meeg csibefalatos vagy sajtburgeres, az egyik ilyen, a másik olyan, nem tudtam melyiket szeretnél. Meg van plusz sültkrumpli, gondoltam az úgy hármunknak elég - bólogattam nagy boldogan, hogy milyen előrelátó vagyok, ahogy a magam kis dobozát is felbontva kipakolgattam lassan, az enyémbe kerültek a falatok, azt kitoltam középre, hátha azt szeretné, meg a hozzá járó kis ketchupot is. - Mármint neked, nekem meg a breeekinek persze.
Kicsit el szoktam csúszni a számokon, de most már volt bőven mivel kimagyarázni. Közben kihalásztam a zacskóból a leginkább fókára hasonlító kék lényemet, ami igaziból nem is klasszikus pokémon, kevesen ismerik. A kérdésére csak nevetve csóváltam a buksim, szerintem nem is igaz, én csak felajánlottam, mert jó lenne, ha nem egyedül enném meg. Akkor lehet még hazafelé is guríthat szülés után.
- Akkor jó, ő meg nagyon cuki, örülök neki, hogy nincsen már baj, mint régebben - mondtam neki felé pislogva, ahogy eltotyogtam a csaphoz és egy mélyebb kistálat megtöltve vízzel az asztalra tettem. Az majd még kell, közben én is lebontottam a fagyim, hogy beletunkolva a sültkrumplit nekilássak.
- Nem tudom, elmúlt - rántottam meg kicsit a vállam apró sóhajt engedve meg, aztán csak rá néztem, de nem igazán tudtam ezen mit meséljek. Nem éreztem magam jól, de nem volt semmi okom magamon kívül. - Nyuszi… nem kéne most már lassan elnevezni őt?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 17. 14:07 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Természetesen minden egyes pillanatát láttam az alattomos sültkrumpliosztásnak, de nem akartam most ezen nyüszörgést, így nem volt egy rossz szavam se a dologra. Amúgy sem hiszem, hogy pont az fogja a legrosszabbat tenni a fiacskával, bőven akad más, amit neki nem kéne ennie.
Nem kellett nagyon mellékelni a használati utasítást, sejtettem, hogy merre találom azt a bizonyos fagylaltot, szóval mire azt mondhatta volna, kviddics, már bent kotorásztam a dobozban a műanyag pekedli után.
- Nekem igazából mindkettő jó, most úgyis csak a fagyit, meg a krumplit fogom megenni, a többire nincs kapacitás - grimaszoltam kicsit. Más kérdés, hogy a burgonya is csak azért fért bele a keretbe, mert az sem olyan finom már hidegen, de újramelegítve se az igazi. Mit csinálsz, meki? - Peersze, hogy a Brekinek.
A kérdésemre a válasz csak nevetős fejcsóválás volt, amire halványan elmosolyodtam. Ő is jobban szerette, mikor béke van, meg pokémonok, sokkal élhetőbb volt, mint mikor az ember azon stresszel egész nap, hogy most a fogvillogtatós erőfitogtatásban ki lesz az első, aki húsba kapva fog majd tényleg tündökölni.
- Igen, én is... Az az időszak a számomra eléggé... megterhelő volt - köszörültem meg a torkomat, majd betoltam az arcomba az első kanál fagylaltot, mintha nem lenne holnap. Ő is nekilátott, mire apró szusszanással bólintottam, hogy persze, értem én, hogy nem sok minden történt.
Kissé megdermedtem a mozdulatban, mikor a kicsilány neve került szóba, de aztán meredtem a kanálra pár pillanatig hezitálva és aztán megint úgy éreztem, csak rendben lesz minden.
- De, lassan el kéne... Gondolkoztam is rajta a napokban, hogy mi lenne jó, de gondoltam, majd megkérdezlek téged, van-e valami elképzelésed - forgattam a kanalat kényszeresen kissé, de aztán csak felhúztam a kapucnim és úgy néztem rá, kissé oldalra biccentve a fejem.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 18. 00:20 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


A bűntársammal együtt végül sikerült elsunnyognunk a sültkrumpli sorsát, jobb is így csendben és nyomtalanul. Legalábbis reméltem, hogy nem maradnak morzsik, mert annak nem lenne jó vége. De Volt elég jól működött és én se kentem össze semmit. Aztán a dobozokat széttolva a magaméból kihalásztam a krumplit meg a fagyit és az asztalra helyeztem, hogy aztán vízért menjek egy kis tálba - meg a kezem is megmostam akkor már, mert a szőrmók volt szíves összenyalni.
- Jó, akkor a csibefalatokból kiloptam kettőt - mondtam elmosolyodva, hogy aztán lecsücsüljek a kifelé fordított székre. Igaz, nem voltam se öreg néni, se rossz kondiban, de így jóval kényelmesebben voltam. - Majd megeszed később, és hé, ő volt éhes, ő kérte a fagyit is tuti, nem én voltam!
Annyira hihetően háborodtam fel, hogy még a kezeim is felemeltem jelezve az ártatlanságom, ám sikerült magam el is nevetni. Inkább leszedtem a fagyim kupakját, majd beletunkoltam a krumplit, hogy aztán megegyem. Nem is undi, nem értem az embereket.
- A tiédben egy olyan vidraszerű van, olyan fogsora van, mint Stitchnek, és tudod gurítani, közben meg csattogtatja is - meséltem el, nem mintha kipróbáltam volna és ha véletlenül nyitva lenne a zacsi, az is gyári hiba! - Mesélte az eladó!
Tudtam, hogy fontos napja volt, annak pedig őszintén örültem, hogy ennyire jól megvannak mostanság, én is kedveltem az ottani csapattársait is, már, akit ismertem, senki se evett embert és velem is rendesek voltak többnyire. Nem is feszegettem a dolgot, tudtam, hogy ezt már nem is szabad.
- Iiigen, nekem is eszembe jutott párszor, egyszer nézegettem is, de úgy nem tudtam… nem szerettem volna egyedül - néztem rá fel, mielőtt újabb fagyis sültkrumplit tömtem volna a pofimba. - Csak párat néztem meg jobban, amik úgy szebbek voltak, valami aranyost kerestem, de… - vonogattam a vállaim, ez is olyan döntős szitunak tűnt, azok meg marhára nem az erősségeim, pedig most már elég közel volt minden, hogy összekapjam magam én is. Már egyedül eljárok a boltba, az is valami, nem?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 18. 04:19 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Kicsit felnevettem, mert nem is Maja lett volna, ha ott helyben, vagy minimum hazafelé nem állt volna neki egy kicsit nasizni belőle. A csirke is jó volt nekem, a maga megcsócsált valójában, mert a mekis ketchup sokkal jobb volt, mint a többi.
Maja lassan lecsücsült a székre és kissé elkényelmesedett, mire oda hajolva nyomtam egy apró csókot az arcára.
- Én hiszek neked, biztos ilyen lelkesen eszegetős brekilány lesz - nevettem fel kicsit, majd én is leültem, hogy a karamellás fagyi pusztításába kezdjek, lassan, de módszeresen. Közben megadta magát, de ő is tudta, hogy nem éppen ártatlan az ügyben, így lassan ki is tört belőle a nevetés. Szerettem ezt a hangot, megnyugtatóan hatott rám, úgy éreztem tőle, hogy ha az életem egy része éppen szar is, a másik része teljesen rendben van.
- Ez aranyosan hangzik - közöltem, miközben kihalásztam a papírból a kis állatot is, a kanállal a számban. A fólia már fel volt szabva, de csak egy pillanatra néztem az asszonykára, majd gyorsan vissza a lényre, ahogy kibontottam. Tényleg eléggé vidra szerű volt, szóval leraktam a pultra, hogy kipróbáljam, valóban működik-e. Elég menőn csattogtatta a fogait.
Elég hamar léptük a fiúk dolgát, persze, szerettem őket, de volt olyan az életemben, ami jelen pillanatban előnyt élvezett.
- Persze, ez mondjuk érthető. Deee hé, most itt vagyok - szusszantam fel, kicsit a fagyim piszkálgatva. Néha úgy éreztem, kevés az idő, amit vele töltök, de ezen mindenképpen változtatni akartam. - És mik voltak azok az aranyosabbak? Mondjuk nekem kevés tetszett, de azok eléggé... mint az Ania.
Kicsit körülményes voltam az ilyenekben is, de most már tényleg nem ártott volna, ha találunk a kicsilánynak egy nevet. A tekintetem ismét, akaratlanul is elvándorolt kissé, a pocakjára.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 18. 14:39 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Ha alapvetően nem is lenne a minike nagy karamellafagyi fanatikus, az elmúlt hónapokban már annyiszor került elő az íz, hogy nem lehet, hogy ne szeretett volna bele. Én is megtettem, az apukája is, várható volt, na. Az kevésbé - legalábbis szerintem -, hogy kettővel kevesebb a falatkák száma. Lehet ha nem mondom, észre sem veszi, de most mit tettem volna fél óra ácsorgás és ugyan ennyi hazaút alatt? Nem voltunk túl kivárósak a hamival.
- Az lesz - bólintottam párat már csücsikélve, hogy mikor ő is ezt tette közelebb csuszizzak székestől meg a dolgaimmal az asztalon. Azzal viszont kevésbé tudtam mit kezdeni, hogy látszólag nehezen akarta elhinni, hogy nem én voltam, a végére meg már nekem is nevetnem kellett a dolgon. Igazából nem szeretek és nem is szoktam neki hazudni, ezek is inkább csak ilyen kis hallgatólagos elterelések. Nem sok jó van abban, ha elmondja, hogy ne etessem dolgokkal Voltot, de engem mégis meghatnak a kiskutyusos, ártatlan szemei; vagy abban, ha beleeszem a hamiba idő előtt.
- Hát, arika is, bár az, hogy szinte bármit el tud harapni kicsit ijesztő - húztam el a szám, mondjuk én ettől még édesnek véltem, pont olyan volt, mint egy pindurit agresszívabb Vidra, akit Stitch tanított viselkedni. Voltak gondjai, de szerethető. Valahogy ez lehetett a helyzet a lengyelek körében is, mikor elkezdődött a dolog is már ott voltam a férjecske mellett és most is, örülök neki, hogy rendben van minden.
- Tudom, de akkor is, túl sok név és oldal volt abban a könyvben, amit a neten láttam. -  Szóval pár oldal után sokat ugrottam, mert uncsi volt és felét nem is értettem, mert nem fordították le. Talán az e-ig jutottam, mielőtt sok lapozással a j-nél folytattam. Nagyon furi neveket adnak az emberek, meg se mertem nézni, Luca mikről mesélt.
- Hát nem az ilyen Jowita meg Stan… valami - akadtam bele, mert amúgy volt egy csomó, amit ki se tudtam ejteni. Igen, a lengyel neveket néztem, mert az úgy egyértelmű volt, hogy olyan legyen, meg az szép. Aztán mikor mondta a nevet elmosolyodtam. - Azt én is néztem, az széééép, meg az Emilia, Mia és a Klara is…
A fagyimhoz közben előkerült a műanyag kanálka is, úgy kicsit gyorsabban ment, mint most a krumplissal haladtam.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 19. 02:13 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Nem lepett volna meg, ha a lányka is nagyon szívesen töltené az idejét nasizással. Mind két szülője olyan volt, hogy a karamellás fagyi álmából felébresztve is jöhet. Esetleg forró sültkrumplival. Összességében ő is nevetésben tört ki, mert mind a ketten tudtuk, hogy nem igazán ért a kamuhoz és ezért én nagyon hálás voltam neki.
- Hát, Stitch is, de neki sem mondod, hogy ijesztő... vagy az csak azért van, mert a 626-os kék és szomorú is tud lenni? - vontam fel a szemöldököm kicsit, érdeklődve, de közben toltam még egy kört a kis vidralényen, aki továbbra is vadul csattogtatott.
A nevek tényleg nem egy egyszerű esetet jelentettek, voltak nagyon nehezen kiejthetők, meg olyanok, amikről azt sem mondanád meg, hogy most lánynak szánták, vagy fiúnak. Nekem a nagyszüleim kizsarolták, hogy olyan legyen, ami külföldön se okoz nagy gondot, különben biztos, hogy Przemyslaw lettem volna, vagy rögtön Ksawery.
- Jó, tény, az utónév-szótár nem egy kalandregény - biccentettem beleegyezően, mielőtt betoltam volna egy újabb adag szirupot. Igazából én is elaludtam fölötte egy párszor, ha nem akkor álltam neki, mikor volt elég, fölösleges energiám. - Az egyik unokatestvérem volt Stanisława, sosem szerettük egymást.
Hosszú sztori volt, aminek esetleg volt köze hozzá, hogy a családi, medencés partin esetleg a ruhái belerepültek rejtélyesen a grillbe, míg ő a medencében pancsolt, egy szál bugyiban... de ha egyszer szemét volt előtte, mit volt mit tenni? A nagymama prémjében ülte végig a vacsorát.
- Az Emilia is egész jó, Miáról folyton a tündér jut eszembe a pink hajjal... de a Klara szép, a Klarat én is néztem - ecseteltem nyugodtan, majd a fagyimba bámultam pár pillanatig. Olyan pro-kontra lista féle állt össze a fejemben, szépen lassan. - Öm, akkor ezekből kéne dolgozni, nem? Mármint... az Ania szép, meg az én családom részéről egy sincs... viszont... Klara. A papádnak biztos tetszene.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 19. 15:44 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Ugyan a szörnyivel kapcsolatban igaza volt, ettől még a vidra nem egészen volt kedves teremtés. Őt nem lehetett megnevelni, azért telepítették oda, ahova, hogy megakadályozza más pokémonok elszaporodását. Bármi áron. Ő lenne a mi Leroyunk, annyira nem cukipofi, mint Stitch. De ezt inkább most megtartottam magamnak a részleteiben és csak billegtettem kicsit a buksim gondolkodva.
- Stitch egészen más, sok olyat tud, amit Yungoos nem. De egy kicsit az is lehet - tettem még hozzá a szomorú és kék dologra, benne volt a pakliban. Mai napig elég pityergetős, mikor magányosan, ohanátlanul csücsül a kacsás könyvvel az erdőben. Senkinek nem kívánok ilyet. Jó, talán van ember a földön, de az más.
Kicsit turkáltam a fagyit az előkerült kanalammal mielőtt még egy kupac karamellás öntetet nem tömtem a pofimba. Közben sikerült elmesélnem, ha nem is tökéletesen, milyen gondjai akadtak azzal, amit olvastam és be kellett látnom, hogy még másfajta könyvnek se túl szívesen állok neki, ezért lehetett szuszis hatása. Ennyit arról, akik külön gyártanak altatós mesét, elég lenne ezt felolvastatni szerintem.
- Hát nem az… szegény, őt senki nem szerette? - kérdeztem őszinte sajnálattal, mert nem hittem volna, ha a szülők gondolnak a babára, ilyen neveket adnak. Szörnyen hangzott, én biztos el lennék keseredve, ha a breki megutálna, mert csúnya nevet kapott tőlünk.
- Megeshet, hogy éppen a Nickelodeon ment a TV-ben, mikor Volttal írtuk azt a kis jegyzetet… - és a Mia és én volt éppen műsoron. Mi csak a Mancs őrjáratot vártuk és a Tini Nindzsa Teknőcök következő részét. De a Teki meg a Breki se tűnt jónak, a könyvbe meg már beleuntunk. Közben persze figyeltem tovább életem értelmére lassan kanalazva a fagyit, mielőtt lefagy az agyam meg a fogaim.
- Igen, szép és aranyos is, olyan hercegnős is kicsit. Öhm, ahhaaaam - kezdtem picit elveszve a gondolataimban, aztán a kanalat a pohárba tolva hagytam picit a fagyit és csak a sültkrumplival foglalkoztam. Azt hiszem már most is ő örül a legjobban, a papi ilyen kis támogatónk, még képet is hord kettőnkről magánál. A mama nem engedte, hogy az ő nevét adják bármelyik lányuknak, szóval azt hiszem ez több lenne, mint egy nagyon jó meglepetés.
- Szeretem azt a nevet, de ez csak egy indok, mindkettő nagyon cuki… nem tudom a brekinek melyik tetszene.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 20. 05:06 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Hiába tudok sokat a lényecskékről, meg mesékről, azért az asszonyka mellett tényleg csak tanulhattam. Most épp azért, mert a pokémonokban nem igazán voltam otthon, shame on me, de mikor az volt a divatban, nekem már régen más elfoglaltságaim voltak, amik kevésbé voltak mesések. De azért részben igazam volt, hogy közrejátszik, hogy a kísérleti lény kék és vannak érzései.
- Ismerlek már, na... - sóhajtottam, mert az a nyomorult kacsás könyv mindig gyenge pont volt a családi estékben, ott szokta elérni a minimumát az este hangulat-görbéje.
Más kérdés a nem izgalmasság mellett, hogy Maja amúgy sem szeret olvasni. Az utónév-szótár meg egy idő után tényleg baromira unalmas tud lenni. Még ha olyan kedvem van is bele szoktam unni egy idő után a lapozgatásába.
- Deee, biztosan, Henrietta például nagyon jóban volt vele, csak én nem... mindig görénykedett - vontam meg a vállamat, de megint olyan kicsit kínosan éreztem magam, mint mikor be kellett ezt utána vallani a nagyiéknak. A fagyit tartó kezem magam mellé eresztve fogtam rá a könyökömre a másik kezemmel és elhúztam kicsit a számat.
- Meg sem lepődtem, már értem a Mia dolgot. Bár az a mese aranyos, csak... szerintem ott hetero fiúk nem léteznek, ez azért szomorú - húztam el a szám, de lassan legalább az emlék engedett a dolgomra és így nekiállhattam helyette inkább a fagyim kevés, kis maradékát behabzsolni.
Megbeszéltük, hogy akkor legalább ezekből kéne valamit választani, ami  minket ismerve még mindig nem volt nagy segítség, de legalább egy lépéssel közelebb kerültünk a döntéshez.
- Én sem igazán, ez csak olyasmi, amit a breki tudna eldönteni, de túlságosan szótlan és pociban úszkálós még, hogy válaszoljon - sóhajtottam fel, miközben az utolsó csík szirupot kaparásztam ki az edénykéből. Utána a kukához sétálva inkább kidobtam a tárolót, mielőtt tovább szorongatom gondolkozás közben. - De tényleg, nekem nagyon tetszik a Klara is és az Ania is. Bár... ahj, ez nehéz...
Szóval odasétáltam Maja mellé, hogy puszit nyomjak az arcára és előbb az állát cirógassam meg, majd a hasát kicsit.
- Jól vagy azért, szívem?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 20. 11:21 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Az apróbb fontos infókat elkerülve hagytam is a pokémonok dolgait, egyelőre ez nem volt annyira lényegi azt hiszem, inkább feltöltöttem a fókaszerű kékségem a tálból vízzel, hogy aztán lefröcsköljem vele nagy vigyorogva a férjecském. Minivízipisztolynak is elment volna a kis kékes pokéka.
- A pokémonok kicsit bonyikák, köztük tényleg van jó sok Leroy, persze nem mind veszti el a cukiságát ezért - tettem még hozzá, mielőtt úgy tűnik, hogy kijelentettem valamikről, hogy rosszak. Nem igazán testhezálló feladat azt nekem közölni, én őket is szeretem a kis romboló módjukon. Furik, de érdekesek és viccesek. Nem volt véletlen a kis plüssjegesmacit tartó pokélabda se, amit Lewy kapott tőlem. Az unokatesós élményén csak igyekeztem elfojtani azt a nevetgélést, mert ismerem a dolgot, én se voltam jóban a fiúkkal mindig. Néha megesett, de amúgy, nem tetszettek nekik a dolgaim, ilyen ez. Közben a fröcskölős akcióm elég hamar félbeszakította az uncsi neves könyv.
- Nem tudom miért nem lepődtél meg - ráztam a fejem értetlenül, pedig azt hiszem pontosan értettem, mi is lehet a gondja. Lehet jobb, hogy nem mást néztünk, most petíciózhatnánk Volttal a Sally, a Dory, az Ishani vagy éppen a Cruz nevek egyike mellett. Pedig tudom, hogy nem szeretgéli a beszélő járműves dolgokat, mondjuk Dor a Némóból még tűrhető talán. De egyik se került elő, tényleg foglalkoztam vele!
- Tuudom, de attól még szeretném, hogy szeresse, legalább egy kicsit - motyogtam két kanál fagyi között, ami lassan kezdett véget érni nálam is, de aztán csak kicsit arrébb toltam hátra dőlve a szék támlájának. - Bár? Az, nem tudom hogyan lenne jó…
Kicsit bámultam magam elé, csak a puszira lestem fel elmosolyodva, majd a kezét figyeltem aprót rántva a vállamon. Igazából nem tudtam pontosan mi is van velem. Nem volt konkrétan semmi olyan, amire azt mondhatnám. Nem vagyok beteg, nem fáztam meg, nem is fáj semmi, csak valamiért feszült voltam ma is, meg kicsit morgós ettől még elmentem a hamiért.
- Nincs semmi bajunk - mondtam egy puszi kíséretében, aztán a kezem az övére csúszott.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. november 30. 23:26 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


A támadás váratlan és alattomos volt, az ember fia csak kotorászik egy papírdobozban, elmélyülten, vagy gurít egy vérvidrát, erre az ember lánya lefröcsköli. Egy pillanatra szabadjára engedtem a belső 626-osomat, kicsit kivillantottam a fogaim, de aztán elnevettem magam és csak letöröltem a cseppeket, amennyire lehetett.
- Ezz aljas volt, tudod? - kérdeztem fülig érő vigyorral, amiben mind a 32 fogam kivillant, főleg azok a kissé vámpír jellegű, hegyesek oldalt. Ejnye-bejnye Lewy. - Nem lehet mindenki 626, ne bántsad őket, ha nem lennének Leroyok, senki nem értékelné a Stitcheket!
Az értetlen fejre rajtam volt a sor, hogy rosszallóan nézzek, de azért nem vittem túlzásokba, nem akartam vele összeveszni még ma. Én is szerettem a saját nevemet, rossz lehetett, amikor valaki nem szereti a sajátját. Mint az unokatestvérem.
- Igen, remélem, hogy szeretni fogja - biccentettem aprót, miközben kissé megvakargattam a tarkómat zavartan. Mert hát nekem igazából tényleg nagyon tetszett a Klara név, el tudtam volna képzelni vele a kicsi brekit. Bár, ugye, fogalmam sem volt, hogy fog majd kinézni. - Hát, szerintem lehet, hogy a Klara jobb lenne... mármint... nekem tetszik és a papádék is biztos odáig lennének...
Nem akartam hozzá tenni, hogy Ania még lehet akkor is a gyerekünk, ha esetleg lesz egy második. Nem kéne ennyire előreszaladni, azt hiszem.
Azért odasompolyogtam, hogy egy kicsit jobban megszeressem, mielőtt még a kérdés elhangzott volna. Még a vállán is rántott egyet, hogy hát nem tudja pontosan, mire a vállára támasztottam a fejemet.
- Biztosan? - érdeklődtem kissé felvonva a szemöldökömet. - Ha bármi van, nekem elmondhatod, tudod...
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 1. 01:52 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Bárki bármit mond, vicces volt, ahogy rám néz a hirtelen történtektől, én meg látom, ahogy a cseppek gurulnak lefelé a nóziján meg a pofiján. Nehezen bírtam, hogy ne nevessek hangosan, szóval inkább csak kuncogtam ott kellő távolságban, még a vizestálam is közelebb húztam magamhoz, biztos ne jusson eszébe semmi revans. Most úgy jobbnak tűnt, ha csak ő nedves éppen.
- Csak egy piiiiiicurit, talán, én nem akartam rosszat - jegyeztem meg elvékonyodott, kicsit vinnyogós hangon, ahogy még mutattam is az ujjacskáimmal, mennyire kicsikét lehetett csak az. Látta a vizet, a kis fókám is, igazából tényleg nem volt akkora meglepi. - Tudom, meg nem lenne kitől menteni a világot, bár biztos jobban örülne Stitch, ha nem lopná el az ikre az Angyalát és a rokonokat.
Belegondolva a Stitch meg az Angel is nagyon cuki nevek, de biztos azt se nagyon szabad babáknak adni, így érthető, hogy a Mia névért se lett volna oda. Lehet én sem, de úgy kellett tűnjön, mintha többet is megnéztem volna, pedig tényleg csak párnál ragadtam le úgy, hogy az most tényleg nagyon tetszett. De egyedül csak nem dönthetek, meg a breki se tud felelni, hiába bökögettem a pocim. Néha lelkesen ficergett odabent, de ennyi. Választ nem kaptam.
- Az biztos, hogy örülnének. A papa, leginkább, a mama…. Hát ő csak úgy, tudod - próbáltam körülírni, nem ment. Meghatódna azt hiszem, lehet sírna, én biztos sírnék, de olyan jó értelemben. De az bizonyos, hogy nagyon jól esne nekik. - Nekem tetszik, olyan aranyos és szép is, a másik is, de lehet ez egy kicsit jobban éppen.
Nem igazán jutottam dűlőre, de azt hiszem, amit mondtam, azt úgy gondoltam most, persze nem akartam, hogy most olyan legyen, hogy mert én mondtam egy nevet, akkor abban egyezzünk ki, szóval nem voltam valami magabiztos, de azért próbálkoztam, tudtam, hogy ezzel tényleg ideje lesz valamerre jutni. Elég közel van az a nap.
Szerettem, mikor itt van, ha közel van, vagy ha csak úgy meg vagyok szeretve, jól is esett meg egy kicsit jobban is éreztem magam az egész ellenére. Bólintottam egy picit, hogy azért tényleg rendben vagyunk fizikailag, nem mondtam hazugságot.
- Tudom. Én csak… félek kicsit - húztam össze a vállaim, ahogy lehunyva a szemem sóhajtottam egy aprót. Még semmit nem mertem olvasni vagy megnézni, de nem voltam biztos benne, hogy majd az a rész, mikor a breki meg fog születni, annyira kastélyos-vattacukros-mickeyegér játszóterés élmény lesz.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. december 1. 11:57
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 4. 16:01 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Láttam, ahogyan a vállai reszkettek kissé a visszafojtott nevetéstől és a szemöldököm akaratlanul is felkúszott. Jó, számíthattam volna rá, hogy hasonló orvtámadás áldozata leszek, de nem raktam össze fejben elég gyorsan, hogy az a fóka szerű izé egy fegyver.
Azt persze tudtam, hogy nem akart rosszat, de a vicsor már kint volt, mire észbe kaphattam volna. Azt hiszem, nem igazán éltem ezt a vizes dolgot, vagy most nem.
- Miért, te nem lennél ideges, ha most jönne egy szőke Maja és ellopna tőled? - biccentettem oldalra a fejemet, de ennek nem sok esélyét láttam. Amúgy sem voltam oda a szőke lányokért egy ideje.
Kicsit központi szerepet kapott végre a beszélgetésben a téma, hogy esetleg nem ártana elnevezni a lányunkat, ha már egyszer majdnem itt van. De ugye ez nem egy egyszerű kérdés és megint jöttek a mesék, én meg csak megakadtam valahol fejben félúton. Hogy is volt?
- Szipogna? Igen, ez olyan nagymama dolog, csendes vagy és próbálsz úgy tenni, mint aki nem sír, de aztán mégis - vontam meg a vállamat, de nekem tetszett a Klara. Még csak rossz tapasztalatom sem fűződött hozzá, nem mint mondjuk a Szofihoz vagy a Vesznához. - Akkor azt hiszem, ez eldőlt.
Elmosolyodtam szélesen, mert igazából ahogy ezek a kis dolgok jöttek sorban, egyre inkább úgy éreztem, hogy oké, mi most tényleg szülők leszünk. Lesz egy kicsi brekirálylány.
Az arcom a nyakába fúrtam finoman, jó volt így, vele, velük, közel. Óvatosan nyugtattam a kezem a pocakján, mikor közölte, hogy fél. Valahogy bennem volt már a gólyás mese óta, hogy ez a pillanat itt lesz és még csak kezdeni sem fogok tudni vele semmit, így csak elfojtottam a kikívánkozó sóhajt.
- Hát... azt hiszem, ez normális. Nagyon szívesen mondanék valami biztatót, de nem vagyok nő és még nem is volt dolgom anyukákkal, így nem... igazán vagyok ebben otthon. De amiben tudok, segíteni fogok - tettem hozzá csendesen, az orrom hegyét az álla vonalához érintve párszor. Nem éreztem magam különösebben hasznosnak.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. december 4. 16:01
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 4. 22:39 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Kicsit úgy éreztem, neki nem volt vicces, pedig én nem akartam rosszat, az arcára pillantva viszont nem úgy tűnt elsőre, mint aki hasonlóan nevetne. Picit össze is szégyelltem magam menten és a padlót nézegettem, aztán pont arra a fogkrémes vigyorra néztem fel, amit Stitchtől is örökölhetett volna. Én tudom, hogy a kékség rettegett a víztől, mert fél, hogy belehal, de azért a végére már komálta. Mondjuk azt nem kedveltem úgy, mikor Lilo azzal a sprickával nevelte. Nem jó ötlet pofin fröcskölni az embereket azért, hogy hallgassanak rád. Én is csak félrecéloztam, ma nem csillogtatom a hajtóerényeim. A mellkasa lett volna a cél, csak ahogy rájöttem, hogy ló, már kint is volt a vizecske.
Kicsit dörmögve vonogattam a vállam, hogy aztán bólogassak, hogy de, az lennék, nagyon nem szeretném a szőke Maját, a szőke nem Maját, a nem szőke nem Maját. Szóval úgy egyiket sem kedvelném ebből valami nagyon. Persze az biztos más lenne, ha nekem már nem volna itt keresnivalóm, és ő mással boldog, de erről nem volt szó szerencsére, a brekivel nem nagyon szeretnénk, ha más ohanába költözne az Apu. Nem szeretem, ha valami megismétlődik, ami nem szép.
- Valami olyasmi, de örömében, csak ő ilyen. Akkor is ezt csinálta, mikor elballagtam az oviból, emlékszem, meg mikor beköltöztem a suliba és elmentünk anyával Pécsre lakni - meséltem el neki, ahogy ráébredtem, hogy szegény nagyit többször sirattam meg, mint azt lehet szabadna. Tudom, hogy nem csináltam rosszat, már a legtöbbször biztos nem, de azért ez elég furcsa. Az unokanővéremnek csak adtak egy kis pénzt, mikor a barátjával összeköltözött meg integettek a kapuból… és annyi. Most meg még akkor is sírtak - a papival együtt -, mikor eljöttünk átmenetileg Münchenbe.
- Igen, azt hiszem el - mosolyogtam rá, ahogy az asztallapon koppintottam párat az ujjaimmal. Kicsit össze kellett szedjem a gondolataim, nem a nevek vagy a mesék miatt, hanem mert tudtam, hogy nem nézhetek ki túl vidáman, ha ennyire nagyon érzi, hogy az a rendben nem olyan rendben. Végül csak kiböktem, mi bánt éppen, ő pedig próbált megnyugtatni vagy olyasmi.
- Lehetséges, anya meg anyukád is azt mondta, de én nem tudom. Fogalmam sincs mi lesz majd akkor, mikor érkezik a kicsilány és nem szeretném, ha baja lenne - simiztem a keze mellett meg a pocim, hogy aztán pár nagyobb levegő után picit hozzá dőljek. - De… ott leszel velünk, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 10. 17:57 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Egyértelmű volt, hogy Maja nem díjazná, ha bárki is betopogna és elcsavarná a fejemet, de ennek nem is állt fent reális esélye. Nem tudtam elképzelni az életemet nélküle, pláne nem azóta, hogy elvettem feleségül. A kicsi brekilányról már nem is beszélve. Nem az a pasi vagyok, aki csak a hétvégéken akarja látni a saját lányát, vagy még kevesebbszer is ennél.
- Akkor azt hiszem, hogy emiatt nem kéne aggódnod különösebben. Ez ilyen nagymama dolog, az enyém is sírt, mikor először mentem haza úgy, hogy trófeát nyertünk - vontam meg a vállamat. Kissé érzéketlennek tűntem, de ilyen is voltam a múltban. Mostanra sokat javultam és voltak esetleg családi események is, amik miatt lehetett büszkének lenni, meg sírni. Nem a rossz értelemben, mint mikor elköltöztem otthonról.
- Nekem tetszik a Klara Bojarska - szusszantam fel elégedetten, miközben apró csókot nyomtam a vállára. Összességében szerencse, hogy ő nem szerette a vezetéknevét, különben alkudozás lett volna belőle, hogyan is hívják őt az esküvő után meg a gyereket és... nem. Fúj.
Csak elhangzott végül, hogy mi is a gond, én pedig igyekeztem egy kicsit megnyugtatni, de sehogyan nem akart összejönni a dolog. Még mindig nem vagyok benne jó, asszem ez már így marad.
- Minden rendben lesz, emiatt ne aggódj kicsim... - sóhajtottam fel, megcirógatva a pocakját finoman. Az orrom többször is a vállának érintettem, de ettől még nem éreztem magamat hasznosabbnak. - Mindig ott vagyok, ha szükséged van rám, nem ez a mostani lesz a kivétel. Ne aggódj ilyeneken!
Hagytam, hogy kicsit nekem dőljön, jó volt ez így.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 10. 22:50 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Bár nem volt túl szívderítő a gondolat se, hogy a férjecskének esetleg egy másik lány kelljen vagy ő tegye boldoggá, az teljesen helytálló volt, hogy nem lettem volna túl mosolygós. És azt hiszem nem egyedül szomorodnék el ettől. Persze vannak ilyen eshetőségek, de engem megnyugtatott az, hogy nem szeretne máshol vagy éppen mással lenni. Vagyis én így gondoltam. Akkor megtehette volna már sokszor, még az esküvő előtt is, hogy úgy dönt, ezt inkább mégsem szeretné. De ő mellettünk döntött, tudom, hogy szeret minket. Most meg már több minket is.
- Igen, biztosan, csak azért mégis jobb, mikor boldogok pityergés nélkül - mondom neki el a véleményem végül, aztán még picit mosolyogtam is. Ismerem a helyzetet rám is büszke volt anya, aztán a nagyiék is, mikor olyan eredményt értem el, bár ezt csak táncban osztottuk meg egymással. Anya egyetlen egy meccsemen tudott csak ott lenni, azon is majdnem infarktust kapott, a papi meg egyedül lévén mugli és nincs közvetlen kötődés, nem mászkálhat csak úgy a világban, szóval egy dolognak, de annak mindenki mindig nagyon örült.
- Mert cuki és szép - és nekem is tetszik persze, de azt már kifejtettem. Egy picit megkönnyebbültem, mert azt hittem, ennél nehezebb lesz, vagyis, hogy mit gondoltam pontosan, azt senki nem tudja, de bizonyosan aggódtam ezen is. Mint mindenen az elmúlt egy-két napban. Lehet csak mert a szokottnál is rosszabbul aludtam, talán, ha ma sikerül, megint kipihent és jobb kedvű leszek, ki tudja.
- Szeretlek Nyuszó. Tudom, hogy te se tudsz többet, de azért örülök, hogy te hiszel bennem - mondtam úgy leginkább magam elé bámulva lefelé, majd a fejem nekidöntve szuszogtam kicsit, a kezem meg az övére csúszott a pocakomon. - Majd megpróbálok. Már nincs is messze, hogy jöjjön…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 19. 01:00 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Az mondjuk tagadhatatlan, hogy az a legegyszerűbb, mikor az ember nem sír, még örömében sem. De a könnyek nem minden esetben jelentettek rosszat, van, hogy csak elindulnak, mielőtt az ember bármit tehetne. Szóval aprót rántottam a vállamon, még így is igaza van valószínűleg.
Kicsit belegondolva nem valami vidám, hogy a családommal mennyire sikerült elhidegülni egymástól érzelmileg, de túl sok volt a múltban felhalmozott szutyok ahhoz, hogy egy kicsit is zavartassam magam ezen. Amúgy is volt már egy teljesen új, saját családom, ahol nem volt gond.
- Azt hittem nehezebb lesz dönteni - jegyeztem meg viszonylag csendesen, mert mi nem arról voltunk híresek, hogy olyan gyorsan jutottunk volna döntésekre.
Kicsit tovább is léptünk a név témáról, mert számomra volt fontosabb is jelen pillanatban. Ilyen volt az, hogy mi is nyomja a lelkét annyira, hogy látszik is rajta, méghozzá nem is kicsit. Gondoltam, hogy aggódik, nem is mondom, hogy nincs min. Kettőnk közül ő volt, aki pár napnyira volt egy szüléstől.
- Én is téged, szívem. És persze, hogy hiszek, ki tenné, ha nem én? A feleségem vagy és sokkal több van benned, mint azt sokan hinnék - hagytam, hogy a fejét kissé nekem billentse, óvatosan meg is cirógattam kicsit. - Éppen ezért lenne jó, ha egy kicsit megnyugodnál. Mi lenne, ha fognánk a szemetet és beülnénk vele a tévé elé?
A legmeggyőzőbb mosolyomat halásztam elő, hogy aztán a buksimmal a nappali felé intsek.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 20. 00:46 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Nem voltam biztos benne, hogy erre számítottam és nincs is ebben semmi rossz. Azt hittem ez hosszú és nehéz kérdés lesz majd, a breki jövőjéről is szó van, ha már itt tartunk. Tényleg elég rendesen el lehetnénk késve vele, mégsem így van. Meg ahogy nézem, nem is nagyon nehezítettük meg a saját dolgunkat, lehet ez mindig ilyen könnyű, nem tudom, sosem kérdeztem meg anyát, ő mennyi idő alatt döntötte el, hogy én Maja leszek. Ezt a nevet tőle és a nagyiéktól kaptam, szeretem is.
- Egy kicsit én is, elég fontosnak hangzik, de szerintem ez így tökéletes - mosolyodtam el kicsit felé fordulva, de nem volt ez olyan soká kitartó sajnos. Hiába voltam boldog én is attól, hogy itt van nekem ő, Volt és lassan a brekikénk is, vannak, amiktől nem tudok nem előre tartani. Féltem, és ez most először eléggé rám is volt írva, talán délelőtt nem kellett volna annyit nézelődni meg gondolkodni a neten, biztos egyszerűbb lenne most. Sóhajtottam egy kisebbet, ahogy átkarolt én pedig nekidőltem. Biztonságban éreztem így magam, jó volt, tudtam, hogy itt van és persze azt is, hogy lesz, amikor szükséges, mégis sokkal jobb volt hallani mindent, megnyugtató, mikor beszél hozzám, szeretem hallgatni.
- Már jobb… egy kicsit biztosan. Lehet az izgalom is csinálja, azt is érzem a pocimban. Várom is… csak - mondtam kicsit lemondó sóhajjal, ahogy megemeltem a vállaim. Tényleg szerettem volna, ha már ott tartunk, hogy van egy kicsike lány is az ohanában, egyszerűen az a kis vége az útnak sok dolog volt, de vonzó nem. Bólintottam pár nagyobbat, hogy a sültkrumpliba meg a hamikba markoljak, ha ő addig nem tette, aztán felkelve betotyogjak. Nem voltam valami könnyed, sasszés, mint máskor, érthető okokból.
- Szeretnél valamit nézni?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 22. 02:57 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Mind a ketten nehezebbnek hittük a döntést, de úgy tűnik, ez most afféle kellemes meglepetés volt. Magunknak, tőlünk, durva, nem? Mintha kivételesen határozott társaság lennénk.
De a mosoly nem tartott sokáig, mert, mint ahogyan az már látszik egy ideje, Majánál nem volt minden rendben. Én pedig nem tudtam ezzel semmit kezdeni, azon kívül, hogy finoman átöleltem és hagytam, hogy nekem dőljön. Mert ugye minden nő álma, de nem úgy működünk, mint a csikóhalak. Én nem is örülnék neki, akkor szegény brekinek várni kéne, de tényleg örültem volna, ha tehetek valamit, amitől jobb lesz.
- Csak ijesztően hangzik és nem tudod, hogy is állsz ezzel az egésszel. Értem én - szusszantam egy aprót, kifújva a levegőt. Nekem sem lett volna egyszerű a helyében. És akkor én még videókat sem néztem róla és sztorikkal sem ijesztgettek, ami rá nem igaz, azt hiszem.
Aztán én is felmarkoltam a saját kis motyómat befelé indulva, ő pedig hasonlóan tett, legalábbis a hátam mögül hallatszó papír-zörgésből ezt sikerült leszűrnöm. Kicsit gyorsabb voltam, de mentségemre szóljon, hogy odabent el is dobtam magam, elkényelmesedve és érdeklődve figyeltem, ahogy az asszonyka betotyog.
- Csak ha te is. Ha nem, akkor beszélgethetünk is, csak... köpködöm a sültkrumplit, ha nem figyelek - biggyesztettem le kicsit az ajkamat, a papírdobozra pillantva.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 22. 21:21 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Bár furcsa volt, hogy még én se bizonytalankodtam annyit, betudtam annak, hogy nem is volt min. Ha akartam, ha nem, ezt a brekike helyett mindenképpen nekünk kellett kiválasztani, hiszen, ha megszületik sem fogja tudni még megmondani, mit is szeretne, azt meg kell tanulja. Addig meg nem lehet szegényke névtelen. Bár a Breki aranyos, annyira nem biztos, hogy ilyen kicsi hercegnős minilányoknak való.
De az is igaz, hogy még nem tartottunk ott sem, hogy lássuk, nem még megkérdezzük őt. Az a pillanat pedig egyszerre tűnt nagyon jónak és nagyon rossznak. Aggódtam, féltem is, nem igazán akartam vagy tudtam elképzelni mi is lesz igazából és ezen tudtam, hogy ő se tud segíteni, ezért nem is mondogattam eddig, most se hiszem, hogy sokkal jobb lenne. Annak azért örülök, hogy ott lesz és nem mondja azt, hogy majd csak megvárja kint vagy hasonló. Megtehetné, ha lehetne, én is inkább kivárnám az egészet a váróban mondjuk. Lehet olyat?
- Remélem addigra elmúlik - mondtam neki, ahogy megemelve kicsit a fejem felnéztem rá, aztán egy kicsit megkönnyebbülten mosolyogtam magam elé, ahogy a pocim simiztük. Az, hogy menjünk be, már ideje volt, hogy valaki felajánlja, mert kezdett nem túl jó lenni ez a szék a popómnak, jobb odabent. Belekapaszkodtam a játékomba és a hamikba, aztán lassabban, de én is mellé érkeztem a kanapéra. Felhúztam törökülésbe a lábaim, és gondoltam majd az ölemben elfér a doboz, mint mindig, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ott éppen más van, innen éppen nem is látom az ölem, de mindegy. Szóval elsimiztem a blúzom ráncait, és a hasamra tettem a krumplis zacsim, miután hátra dőltem. Jó lesz kisasztalnak, ezt már kitapasztaltam.
- Nem zavar a sültkrumplis dolog, Volt is szokta - mire kimondtam lassan kezdett el rázni a nevetés is. Nem akartam őt a fehérkéhez hasonlítani, de ő is szeretett evés közbe már a következőért nyüszíteni és akkor potyogott minden mindenhova. - Esetleg, nem tudom, meg nem is muszáj, talán nézhetnénk mesét. Szörny RT-t, vagy nem azt, mást akár.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 23. 01:57 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Tényleg aggódott a dolog miatt, sőt, talán egy kicsit én is, mert varázslat ide vagy oda, szoktak adódni komplikációk és azt nem... viselném valami jól. Finoman szólva. Szükségem van életem nőire, egyben, egészségesen, boldogan, amennyire csak lehetséges ez.
Halkan felszusszantam, tudtam, hogy nem vagyok valami nagy segítség most, de azért itt voltam, nem? Nem ez a fontos?
- Biztosan, nyuszi, minden rendben lesz. És utána lesz egy csodaszép hercegnőnk - fojtottam el egy vigyort, ami ki akart ülni a szám szélére. Rendeződnek az erőviszonyok? Mert hogy korábban Maja volt a hercegnőm. Vagy most már kettő lesz, ennyi.
Aztán kimondtam, ami már lassan tényleg időszerű volt: Hogy ideje lenne bemenni a szobába, vagy legalább a nappaliba, mert neki hosszabb távon nem voltak már kényelmesek ezek a székek... meg ugye, én is szívesebben időztem ott, kicsit jobban el tudtam magamat helyezni, nagyobb volt a tér, ami a rendelkezésemre állt. Így összekaptam a kis motyómat és beiszkoltam, majd elkényelmesedve vártam, hogy anyu is betotyogjon. Elhelyezkedett, majd törökülésbe pakolta a tappancsait és a sültkrumpliját a hasára téve folytatta a lomtalanítást.
- Tiszta apja a gyerek - grimaszoltam, amitől mindig ráncba szaladtak a vonásaim, de inkább a viccektől, meg ilyesmitől legyenek, mint a stressztől. A hajam is épp elég rohamtempóban dobta le a színét, mintha muszáj lenne neki. - Tudod, hogy nincs bajom a mesékkel, ha szeretnéd, nézhetünk Szörny Rt-t. De ugye nem fogsz sírni?
Még a mozdulatban is megtorpantam, mikor éppen betoltam volna egy nuggetset, csak hogy bizalmatlanul tekintsek rá a szemem sarkából. Ismerem már, ez egy állandó veszély, nem szabad mesébe kezdeni felelőtlenül. De azért odébb raktam a dobozt, hogy felkelve a dvd-s állványhoz csússzak. Jobb szerettem, ha fizikailag előttem vannak, mint mikor videotárazni kell.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. december 24. 00:44 | Link


#angel(624) | szombat | Otthon♥, München, Németország


Reméltem és bíztam is benne, hogy igaza van. Maga a gondolat, hogy mennyire közel is van már, hogy a pici talpak és kezek a mi karjainkban legyenek egyszerre volt nagyon jó és erősítette fel bennem, hogy mennyire sok dolog történhet. Én nem akartam, hogy bármi gond legyen, de ez gondolom nem csak ennyin múlik. Féltem az egésztől valahol, a fájdalomtól, hogy elveszett leszek és nem fogom tudni, mit is kellene tennem, és egész egyszerűen attól, hogy egyáltalán menni fog-e. Mi van, ha nem? Nem is szerettem volna ezt elképzelni, inkább csak próbáltam hinni, mint máskor és egyelőre elengedni az egészet, talán, ha nem gondolok ennyit rá picit jobb lesz.
Lassan, de biztosan és rendesen fel is szerelkezve végül becuccoltunk a nappaliba, ahol mire sikerült kényelmesen elhelyezkedni már a fehér babu is megérkezett és elfeküdt előttünk a szőnyegen a némóján pihentetve a fejét. Vélhetően a kajaillat volt ilyen hatással rá, de nagyon lelkesen figyelgetett ránk.
- Iiigen, pont olyan sápadt színe van neki is - bólogattam nagyokat, bár bizonyára nem erre gondolt. Egyébként is több mindenben hasonlított már ránk tényleg a négylábú, mint hittem volna. Ennyit számít, ha mellettünk cseperedik valószínűleg. Közben a sültkrumplim dézsmáltam tovább, még jó hogy hoztam nagyobbakat is, meg beledugtam az üccsimbe a szívószálat, aztán mikor rám pillantott, csak grimaszolva billegtettem a fejem.
- Mert egyszer sikerült - vagy kicsit többször -, nem kell mindjárt a legrosszabbat feltételezni - motyogtam magam elé, ahogy próbáltam felidézni, milyen régen nem is volt ilyen. Sikerült egészen tegnap délutánig visszamennem az időben a porszívós kiskutyás reklámig. Inkább csendben maradtam utána. - Majd becsukom a fülem meg a szemem, mikor köszönnek el egymástól.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. december 24. 13:56 | Link


kinézet | nov 11  | München, Németország


Talán kicsit tényleg melankolikusabb és aggódóbb volt a hangulat a házban, mint az esetek nagy többségében lenni szokott, de az lesz a legegyszerűbb, ha ezt most ráfogjuk a hormonokra és nem vesszük komolyan. Még arra is hajlandó vagyok, hogy egy kicsit belássam, lehetnék megnyugtatóbb is, de valahogy nem megy. Helyette felkaptam a mekis dobozom és elkocogtam befelé, mert idekint már nem volt az igazi és a mese se árt, ha a hangulat nem valami jó. Csak óvatosan kell választani, különben csak ront a helyzeten. Azt meg nem igazán szeretném, ugye? Ugye.
Volt is betotyogott, ledobta a sárga halat és a fejét azon nyugtatva meregette ránk a szemeit sokatmondóan. Mint aki nem teljesen érti, hogy neki miért nem jár a kajcsi, ha a többieknek igen.
- Kösz, boldogabb lennél, ha eljárnék szoláriumba? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet sokatmondóan, de ha a válasz igen is, ez akkor sem fog megtörténni. Én szerettem a színem így, és szerintem a szoliban is csak ugyanolyan rákvörösre égnék, mint a napon.
Az egyszernél köhögésnek próbáltam álcázni a kitörő nevetést, de nem igazán ment, de én megpróbáltam! Arról nem tehetek, ha nem viselem jól a hazugságokat.
- Helyes, ez az ötlet egészen jó. Majd felügyelem, nehogy kinyisd! - biccentettem, miközben betoltam a nugettset a számba,a  lemezt pedig a lejátszóba és visszatakarodtam a helyemre, a fehérkét leszállásolva onnan. - Én helyem, kölyök!


//Köszönöm nyuszi*-*//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek