A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706338#post706338][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 16:49[/b][/url]

Elég furán néztem a nénibácsi probléma felvetésére, talán kicsit csúnya grimasz is csúszott az arcomra, ahogy ráncolódott a homlokom. Tudom, hogy mire értette, ezek mégis olyan rossz dolgokat juttatnak mindig eszembe. Engem is sokat bántottak, ha nem is tényleg a két kezükkel feltétlenül. De nekem mégsem jutott eszembe fura szavakat alkotni, nem még tananyagot csinálni. A suli szörnyű hely, de tényleg, a többi gyerek pedig nagyon gonosz. El is engedtem inkább a dolgot, ahogy a lehullott bogyikat is, bár azokat kicsit szomorúbban. A pocin belül jobb lett volna nekik én tudom. A brekit is tuti érdekelné az íze. Vajon érzi, hogy mit eszem? Mondjuk, ha epreset, hogy az eper?
- Rá. Közelebb van a szülinapocskád meg még a Halloween is, mint az új mesécske - mondtam nagy vidáman, akkor is, ha egyik részének biztos kevésbé tud örülni, mint a másiknak. Na, nem a beöltözős muri nincs a toplistán szerintem nála.
Kicsit az italomba feledkeztem, miközben kiböktem, hogy mi is járt éppen a fejemben. Tényleg nincs ott régen, de nem szoktam vele különösebben hallgatni vagy éppen nem megkérdezni a dolgokat. Jobban szeretem, ha inkább tud mindent, szerintem így a helyes.
- Csak eszembe jutott, nem tudtam, hogy ezt esetleg máskor illik - rántottam aprót a vállamon. Nem éreztem magam rosszul tőle, és láttam, hogy őt sem bántottam, csak picit elgondolkodott. Nem tudtam, ez mit is jelent pontosan, így elmondtam mi az, ami igazából foglalkoztat, ő meg végül csak felelt. - Kicsit arra, igen. De érthető, ha fáradt vagy néha, meg egész nap teszed a dolgod, nem azt akarom, hogy ezért változz. Csak ha tényleg könnyebb és jobb máshol…
Nekem nincsenek konkrét terveim vagy elképzeléseim, túl sok tapasztalatom se. Pécs jó volt, még nem volt ez ennyire komoly. A suliból oda jártam haza is, így az, hogy egy karnyújtásnyira voltunk nagyon jól esett, aztán meg otthon lett belőle, nem csak egy ház vagy egy hely, ahol vagyunk. Ettől még most, mióta otthon vagyok, érzem, hogy mennyit kivesz belőle, és mennyire nem is nagyon tud ott lenni. Nem csak városok, de országok között ingázgat. Most pedig nem csak az érdekelt, velem vagy Volttal mennyit tud lenni, mi egymást is elszórakoztatjuk.
- Ez jól hangzik. Már a maradás, így nekünk is könnyebb ott lenni veled a fontos meccseken - nem mintha nem kezelném mindet annak, de ez most részletkérdés. Aztán kicsit szorosabban fogtam meg a szabad kezemmel az övét. - Én nem látok ugyan a jövőbe és nem is igazán tudom mi és hogyan jó, de azt igen, hogy szeretnék ott lenni, ahol te vagy. Szeretnénk. Én támogatlak ha maradnál, ha mennél, ugye tudod?
Mert ugye mi már csomagban vagyunk, egyet vett, most meg már hármat kapottnak látszik az akció. Mert vagyok én, Volt és lassan a minike is a hasam rejtekében. Most már eléggé tudom, hogy nem az számít, kik vannak még közel, hanem, hogy mi hogyan és miként vagyunk. A papi is megmondta, ha arról van szó becsücsül, meg berakja a mamát is és anyát is a kocsiba és jönnek látogatni bárhová.
- Ú, az már az? - mutogattam a kisebb csoport felé, akik ilyen nagyobb tasikkal vonultak kifelé. - Ühm, szívecske, mi lesz, ha ez is olyan lesz, mint mikor Voltnak mentünk csak körülnézni?
A szavaim között nem tudtam nem mosolyogni, az utolsó két szót meg ki is hangsúlyozva. Az egy nagy bevásárlós dolog lett, pedig…. Véletlen volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706733#post706733][b]Lewy Bojarski - 2017.10.27. 12:57[/b][/url]

Ismert már, pontosan tudta, hogy sokkal szívesebben foglalkoztam volna az új Disney-művel, mint hogy családi körben, egy asztal körül ülve tegyek úgy, mintha örülnék, hogy megint egy kicsivel közelebb kerültem az elpatkoláshoz. Egyes vallásokban nem tartanak ilyen ünnepeket... és milyen igazuk van! De ugye neki ez fontos volt, még jobban, mint nekem, így elengedtem a dolgot.
- Aha... szülinap. Juhú - szegtem le a fejem egy pár pillanatra, de aztán csak rántottam egyet a vállamon.
Nem sokkal később azért hála az égnek, másra terelődött a szó, én pedig bár kissé nyögvenyelősen, de elnyekeregtem, hogy mit is terveztem, meg hogy gondoltam az egész közeljövőben történős költözködős dolgokat. Sokkal nehezebb volt ránéznem a mondandóm közepette, mint azt gondoltam volna. Nem szerettem neki csalódást okozni.
- Most könnyebb így. Szeretek előre tervezni, ismersz, de fogalmam sincs hogy lesz mondjuk két hónap múlva. A munkámból adódóan azt sem tudom... szóval semmit - nyeltem vissza az eredeti alternatívát, ami kis híján kicsúszott a számon, de épp elég volt a borús felhő a mai délutánunk körül. Nem mondhattam, hogy azt sem tudom, megérem-e.
Aztán sikerült valami olyasmit felvázolni, ami talán mind a kettőnknek egy kellemes átmenet volt, nem kellett nekem sem utazgatni annyit és neki sem tűnt úgy, hogy örökre kiszakítottam abból a bizonyos közegből. Azt is tudtam, hogy a meccseimre szeret kijárni, és ha otthon lenne, akkor ez nem lenne megoldható most jó pár hónapig.
- Igen tudom, és... nagyon hálás is vagyok érte, remélem tudod... - szorítottam meg finoman a kezét, de nem akartam ezzel az egésszel rányomni a hangulatunkra véglegesen a bélyeget. Hála az égnek a disney store is segítségemre sietett,  mert már látni lehetett az embereket a hatalmas, feliratos táskákkal a környéken rajzani, én pedig elégedetten biccentettem.
- Ha csak nem hamisítja valaki a táskákat, akkor ez már az, igen - közöltem elégedetten. A feleségem aggodalmai viszont teljesen jogosak voltak, mert a Voltos vásárlás is veszélyes volt, nálam meg pihent egy-két bankkártya. - Öm.... most nagyon szívesen mondanám, hogy ennek a veszélye nem áll fent, de a nejem vagy, nem fogok neked hazudni... Majd igyekszem viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706874#post706874][b]Maja Bojarska - 2017.10.28. 21:27[/b][/url]

Azt hiszem nagyobb tétben fogadhattam volna a lelkesedésre, amit a szülinapja említése kiváltott. Egyrészt zavart, másrészt próbáltam úgy csinálni egy mosoly kíséretében, mint aki most átlépett ezen. Fogalmam sincs, hogy régen mit csinált ilyenkor, hogy másokkal szeretett-e ünnepelni, csak velem nem-e, esetleg csak mostanában nem már, az is lehet miattam. Ettől meg nem voltak túl jó elképzeléseim és hangulatom. Éppen ezért én csak próbáltam kevésbé lelkesedni, ha azt láttam, ő sem szeretné. Talán így a legjobb, és az a helyes, ha inkább csendben maradok. Ma már sokadjára érzem ezt, és azt is, hogy tényleg nem kéne erőltetnem a beszédességem, mert, ha jön is, én magam keverem a párosunkat a síró felhők alá. Inkább csak figyeltem rá, bár ő nem nézett rám, ez különösebben nem zavart addig, amíg azt nem mondta, amit. Aztán csak sóhajtottam egyet és a poharas kacsom csuklóját a pocimra szorítottam. Nem nagyon tudtam, hogy most mondjak-e valamit, avagy sem. Nem volt rossz kedvem, nem mondott semmi rosszat, hogy most az borús legyen, de azt éreztem, hogy ő ettől még nem érzi jól magát.
- Persze, senki nem tudhatja, én tényleg csak kérdeztem, nem baj ha nem tudjuk - vontam meg a vállam, még mosolyogtam is rá, ha felnézett, ha nem, aztán csak a kezét szorongatva lépdeltem tovább. Kviddicseztem, nem olyan régen még én is seprűn ültem a vasgolyók között, mert szerettem. Tudom, hogy ő még inkább éli ezt és hiába rágom le szinte az ujjaim is, ha úgy van egy meccs alatt, nem csak aggódom érte de örülök is neki és támogatom. Mindketten tudjuk mivel jár, ettől még nem hiszem, hogy fel kellene festeni az ördögöcskét a falra. Ennek ellenére én csak szürcsöltem a teám, és meglepően nyugodtan, különösebb morcizás nélkül tipegtem.
- De ugye azt is tudod, hogy én nem érzem itt magam rosszul? Persze, furi kicsit, meg nem mindig értek mindenkit, főleg, mikor elkeveredik az a buta karkötő, de ettől még jó nekem itt. Bárki el tud hozzám jönni, téged meg többet látlak… és ezt nem cserélném se Pécsre, se másra - mondtam neki, mert bár nem mondott semmit azon kívül, hogy hát nem akar onnan örökre elhozni, kicsit azt éreztem, hogy miattam okoz ez részben gondot neki. Azt meg nem akartam, hiszen nem volt semmi ilyen baj a háttérben. Mióta anyával újra beszéltünk és úgy mindenkivel béke volt, jól volt ez így. Megígérte, hogy ő is eljön majd meglátogatni és bőven elég ez nekem. A tekintetem lassan befókuszálta a boldog arcokat, a tasikat meg a boltot, amire én is elvigyorodtam, mielőtt kissé aggodalmasan nem érdeklődtem Volt kapcsán.
- Hááát tudom, ezért is kérdeztem. De majd meglátjuk. Amúgy, Volt mit fog kapni a szülinapocskájára? Neki is mindjárt itt van!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707314#post707314][b]Lewy Bojarski - 2017.11.04. 01:57[/b][/url]

Nagyon fontos pontja volt az az életemnek, hogy Maja ott volt és támogatott. Bár előtte is több, mint jól megálltam a magam lábán, valahogy a kudarcok miatt mindig magamba zuhantam és csak az idő múltával tudtam feldolgozni, hogyan is tovább és merre. Most viszont itt volt, mint az a bizonyos biztos pont az életemben, ezt pedig tagadnom is kár lett volna. Tudnék nélküle élni. Az megint más kérdés, hogy akarnék-e is.
- Nem is azért mondtam, te is tudod... - sóhajtottam fel halkan, de igyekeztem tényleg elengedni kicsit, hogy mi is ez az egész délután. Aztán mikor fel is néztem, azért még elkaptam azt a mosolyt és halványan viszonoztam is, már amennyire ez ment nekem. Ő is pontosan tudta, hogy mivel jár a munkám, meg hogy nekem ez így kell, mindennel együtt.
Közben persze figyeltem rá, mert megint akadt valami fontos, amit meg akart osztani velem, én pedig nem leszek az, aki majd mindezt elrontja. Összességében az, hogy azt mondta, nem érzi itt rosszul magát, egy kicsit tényleg megnyugtatott. Ahogy az is, hogy tudtam, hogy ez nem olyasmi, amiben hazudna nekem.
- Nem... tudtam, csak reméltem, hogy azért rendben vagy. Néha úgy érzem, hogy figyelhetnék rád jobban, meg több dologban kérhetném ki  véleményed és őszintén, ez nem valami felemelő érzés - sóhajtottam fel végül, belátva, hogy persze, én sem vagyok tökéletes. Valószínűleg soha nem is leszek, de legalább senki nem is várja el.
Lassan elértünk a bolt közelébe, ahol elég sokan razziáztak azokkal a hatalmas, micky egeres táskákkal, szinte már euforikus hangulatban. És akkor vannak olyanok, akik azt mondják, hogy pénzért nem vehetsz boldogságot. Lassan a nutella és a disney, illetve a playstation közös ellen-kampányba kezdhetne ez ellen.
- Majd kiderül, igen, ha szerencsénk van, akkor talán semmi ilyesmi nem történik. Mit kapjon? - kérdeztem kissé elbizonytalanodva, az ajkamba harapva, majd megtorpanva kinyitottam az ajtót és betessékeltem a hercegnőt magam előtt, hogy csak utána. Bent elég nagy volt az élet, Disney slágerek szóltak a háttérben, arról nem is szólva, hogyan zsibogtak a népek fel és alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707315#post707315][b]Maja Bojarska - 2017.11.04. 02:42[/b][/url]

Úgy tűnt nagyon, hogy ez a nap már sehogy nem akar csak átlagos, vagy egy picit a boldogabb mederben megmaradni, mert csak akadt valami, ami legalább az egyikünket, ha nem mindkettőnket kissé kétségbe ejtette. Nem mondhatnám, hogy nem volt legalább egy picit ilyen pocit mocorgató érzésem az egésztől, de őszintén mondhattam neki mindent. Arról is, ami kimondatlan maradt. Mert hiába volt az, tudtuk és reméltem, hogy érzi is, hogy én is ismerem a súlyát, de szeretnék helyette is hinni meg bízni abban, hogy ez lehetőleg sosem történik meg. Én vagyok az idealistább és rendben is van így, ő meg lehet helyette okos, az nekem úgy se menne, meg fura is lenne fordítva.
- Rendben vagyok, ha valami nem lenne jó, azt már mondtam volna. Tudom, hogy nem mindig beszélek valami sok érdemeset, de tudnád - mondtam neki, ahogy felnéztem rá a kezeinkről, mert kicsit ott felejtettem addig a szemeim. A többit viszont kicsit nehezemre esett pontosan érteni. Figyeltem rá, de ettől még kicsit elvesztem abban, hogy mit is ért az alatt, hogy ez nem felemelő. - De nekem ez jó így, nem csak a helyzet, hanem az, ahogy eddig zajlott minden. Vagy mire érted? Ha úgy érzed nem, ne csináld. Megmondtam és meg is ígértem, már mikor csak a barátnőd lettem, hogy én nem fogom kérni, hogy bármiben megváltozz.
Azt hiszem kicsit jobban elszaladtam a beszéddel, mint általában éppen ezért el is halkultam, aztán a teám utolsó kortyait szürcsiztem már lassan a maradék zselégolyóbissal játszizva. Éppen akkor nyeltem le egy nagyobb kortyot, mikor beértünk a bejárathoz és Volt is szóba került. Gondolkodva hümmögtem még bementem, aztán megvárva őt is lesegettem körbe. Fel, le, jobbra és balra. Minden olyan ééééédes volt és csak jó.
- Úúúú, nem tudom. Valami játéknak biztos örülne, vagy különleges nasi… nehéz. Szerinted? Amúúúúgy… - kezdtem bele, miközben elindultam a fősoron befelé és még forgattam kicsit a fejem, csak a végén néztem rá. - Örülni fog a brekinek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707316#post707316][b]Lewy Bojarski - 2017.11.04. 04:01[/b][/url]

Ez a mai nap ilyen volt, csak sehogy nem akart egy kicsit jobb hangulat felé evickélni, neki tetszett így, a maga sötét valójában. Azért már korántsem volt annyira súlyos a helyzet, mint a kocsiban, de azért így is akadtak olyan kérdések, amik nem csaltak mosolyt az arcomra. Őszintén, az asszonykáéra sem, de az már megint részletkérdés volt.
- Nem is az a baj, hogy érdemeset nem mesélsz, inkább az, hogy nem igazán szoktál szólni, akkor sem, ha valami nem tetszik. Maja vagy, az ilyesmit már nem is várom el, csak szeretném, ha boldog lennél, érted... - próbáltam kis mutogatással elmagyarázni, de mikor nem jutottam lényegi infóig, inkább ismét az italomba szürcsöltem kissé. Még jóval több volt, mint amennyi neki, de azt hiszem, ez annak is köszönhető volt, hogy ő közben nem  beszélt annyit, mint egyesek. - Jaj, nem, nem az a baj, hogy rosszul esne csinálnom, hanem hogy estére lemerülök és ez általában háttérbe szorul...
Inkább legyintettem, hogy engedje el a dolgot, mert úgy tűnt, ma képtelen vagyok rá, hogy emberien fejezzem ki magamat. Ő is inkább elcsendesedve szütyögött a száraz bubikkal, én pedig hasonlóan tettem, hogy aztán a pohár aljából kiszürcsölve az utolsókat is elrágcsáljam. Persze, ameddig még nem köptem tele a nyálammal, felé tartottam a szívószálat, hogy esetleg akkor szeretne-e egyet még kortyolni, mielőtt végleg elfogy.
- A nasinak mondjuk biztos, meg lehet, hogy alvós játék sem ártana neki, mert a sípolós répa lassan már nem is sípol. Persze, attól még maradhat, csak... érted, lehet, hogy megunja a régieket - igyekeztem megmagyarázni, hogy mi és miből következett és miért is egész pontosan. Elértünk végül a disney boltig, azaz, hogy be is mentünk, ő pedig elindult körbepillogni. - Szerintem az elején duzzogni fog, vagy legalábbis úgy tesz, de aztán biztosan. Úúú, most a Bosszúállók, a Star Wars vagy a TsumTsumok felé menjünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707350#post707350][b]Maja Bojarska - 2017.11.05. 01:25[/b][/url]

A fodrász meglátogatása minden volt, csak jó nem úgy az edzése után. Én tényleg nem voltam valami jóban ezzel és ennek jobban hangot sikerült adni talán csak a viselkedésemmel is, mint terveztem volna. A haja kérdésén sikerült is átlendülnöm, ami nagyon hálás dolog, az kevésbé, hogy ettől még a pocimban és a torkomban éreztem a fennforgást. Nem a breki akciózott, csak az a görcs volt jelen, hogy úgy éreztem rossz ember vagyok, amiért nem vagyok képes támogatni azt sem, akit a legeslegjobban szeretek. A költözködés kérdését én inkább csak olyannak éreztem, amiről szeretnék tudni, mint sem valami bajforrásnak, de az, hogy őt feszültté tette, megint csak kicsit visszahozatta a szomorúcska felhőket.
- Boldog vagyok - mosolyogtam rá, ahogy felé fordulva a kezét picit magunk mögé húztam, hogy az oldalához húzódva a buksim hozzá dörgölhessem. Igazából láttam, hogy inkább mással foglalta el magát, így nem piszkáltam a bújós dolgaimmal sem sokáig, elhajoltam és inkább felszippantottam két bogyit. Éppen válaszoltam volna, bár kicsit bizonyosan értetlenül, mire elhessegette a dolgot, így beleegyezően csak bólintottam, hogy megértem, hiszen pontosan tudom mennyi mindent csinál és mennyire kevés az ideje olykor nemhogy rám, de saját magára is. Ilyen a felnőttek élete ezt meg kell szokni és el kell viselni. Az iszijére megráztam a fejemet, elég volt bőven a sajátom, még meg is simiztem a poharas kezemmel a pocim, hogy iigen, egyelőre több is, mint elég azt hiszem.
- Akkor nézzünk neki majd valami új játékot, annak biztos örül. Múltkor láttam a neten, hogy már kutyáknak való sütit is lehet sütni, kaphatna eseeetleg olyat is - néztem fel várakozóan a férjemre. Ő is tudja, hogy szívesen kísérletezek, mert van egy rakás időm, és nekik szeretek bármit csinálni, ettől még nem biztos, hogy szerinte is jó ötlet. Ez majd kiderül. Most a disney bolton volt a hangsúly.
- Igazad van, okos, biztos jól fog viselkedni. És őőő, úúú, nem tuuudom. A puhákat hagyhatjuk a végére. A Star Warsos tuti nagyon menő, van olyan picike R2-D2 is biztos, őt nagyon szeretem. Mehetnénk oda? Vannak Stitches dolgok is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707352#post707352][b]Lewy Bojarski - 2017.11.05. 06:12[/b][/url]

Összességében a bújás valahol nagyon jól esett, de mégsem voltam teljesen kompatibilis a dologgal. Pedig esküszöm, hogy én tényleg próbálkoztam. Talán majd este, ha otthon leszünk, ott lesz a fiacska, senki más, csak mi, három és felen, akkor majd minden rendbe jön. Addig viszont még idő volt, ami éppen kapóra jött a hangulat javítása terén.
Az innivalómra megrázta a fejét, mire rántottam lazán egy aprót a vállamon és hangos szürcsölés közepette szívtam fel az utolsó pár cseppet is. A bogyókhoz már túl türelmetlen voltam, így a fóliát le kellett cincálnom, hogy azt a pár darabot még az arcomba tolhassam.
- Ha gondolod persze, de ugye tudod, hogy a konyhában kb annyi hasznom lesz, ha te is ott vagy, hogy ülök a pulton és nagyon szépen nézek ki a lábam lógálva? - nevettem el magam kissé, de ez most tényleg őszintén jött és kissé azt hiszem, hogy már szükségem is volt rá. Ettől még nagyon szívesen voltam ott vele és támogattam morálisan, meg adogattam a cuccokat. De ugye a közös főzőcske mindig kétszeres koncentrációt igényel, nehogy valami túl sokszor kerüljön bele, vagy egyáltalán ne is.
- A puhák általában amúgy is gonosz módon a pénztár közelében vannak, hogy egész biztosan jelen legyen a kísértés, míg sorban állsz, vagy esetleg távozol. Tak, gyanítom, hogy van R2-juk, szokott lenni... meg Stitch is, de neki nem mindig van külön részlege... - méláztam el, egyrészt azon, hogy miért, másrészt azon, hogy honnan is tudom én ezt pontosan. De ugye van, amit jobb nem feszegetni. Inkább megszabadultam az üres pohártól egy ilyen kuka szerűségnél, majd az asszonyka kezét kissé megszorongatva húztam az űrrészleg felé.
- Nézd az egy BB8! - lelkesedtem kissé retardált módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707386#post707386][b]Maja Bojarska - 2017.11.05. 16:47[/b][/url]

Azt hiszem én megtettem, amit tudtam, legalábbis abban a pillanatban, mikor elhúzódtam így éreztem. Tudom, hogy az egész valahol velem kezdődött és a dünnyögéssel a haja miatt, amitől nem is mondhatnám, hogy túl kellemes feleség lehetek, de én tényleg próbáltam elfelejteni legalább annyira, hogy neki jobb kedve legyen. A tekintetem még futólag a hajára is siklott, ahogy megráztam a fejem a felajánlott innivalóra de végül csak a sajátom utolsó kortyaira és a bogyikra koncentráltam.
- Hááát, igazából az sem hangzik rosszul - mosolyogtam a nózim alatt a poharamba bámulva, ahol éppen számolgattam mennyi kis gyümis dolgom van még. Bár nem nekik örültem így, inkább Lewynek, ez azonban most nem volt lényeges az én szemszögemből. Viszont az a kutyinak való süti most elgondolkoztatott, ha jól emlékszem valahova el is mentettem a linkeket, majd, ha hazamentünk meglesegetem azt is. Neki is szeretnék megint csinálni tortát, de egyelőre azzal sem jutottam még előre hogyan, milyen és mekkora legyen. Nehéz, főleg, mert tudom, hogy annyira nincs is ezért oda sajnos.
- Mint a tejszelet és a kindertojás a Tescoban? - kérdeztem a fejem megbillentve, mert én azokkal járok mindig így. Mármint elhatározom, hogy bizony nincs csoki, nagy nehezen kikerülöm az édességes sort is, aztán odaérek a kasszához, és mi mosolyog rám? A kis hercegnőknek való, virágmintás csomagolású tojáska. Most, hogy hagyhatnám így ott? Ő is velem akart jönni. Vagyis ők is, mert ketten lettek, de nem is szabadott volna.
- Nincs külön? Szégyelljék össze magukat - ráztam a fejem rosszallóan, ahogy lassan az utolsó bogyókat próbáltam felszívni a szívószálammal ügyeskedve. Láttam, hogy ő már végzett, szóval megtorpantam a kukánál, kihalásztam a két kis gyöngyöt a poharamból, majd még azt rágcsizva kidobtam én is a már nem kellő pluszt.
- Úúúú, de cuuuki - és itt végem volt. Mármint amúgy is eléggé szeretek mindent jól megnézni, de az se áll messze, hogy megtapizzam, itt is húztam kicsit magunkon oldalra, hogy én már pont elérjem az egyik kiállított darabot a kacsóimmal és megsimizzem a kis gömbölydedségét a robotkának. Édes, szeretem. - Jaj, kardok is? Ezek is világítanak rendesen? Üüü, itt ilyen ruhák is vannak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707689#post707689][b]Lewy Bojarski - 2017.11.10. 17:20[/b][/url]

Az elképzelés, hogy az asszonyka a nagy pocakjával ott forgolódik és sütöget a nagyobb gyerkőcnek, míg én szépen pillogok a pulton ülve, annyira nem volt csábító. Persze, nem jelentette azt, hogy nem lennék rá hajlandó, csak azt, hogy akaratlanul is belemásznék a folyamatba, akár szeretné a kis nejem, akár nem.
- Nem? Majd felveszem a zümizoknim, hogy legalább az élvezeti-értéke meglegyen a dolognak - forgattam meg kicsit a szememet, mielőtt még beszipogattam volna a különleges tea utolsó kortyait is. A tea immár csak kis gyöngyökkel szolgálhatott, amiket hamar az arcomba is öntöttem, aztán rázogattam csak meg a már üres műanyagot. Erről ennyit.
- Iiiiigen, pont úgy. Ők is ilyen marketing-guruk - sóhajtottam aprót, mert az esetek nagy többségében legalább három percig tart, ameddig megadom magam a kísértésnek. Legalább a kindertojást nem magamnak szoktam venni, abban csak a kis kacatokat szoktam összeszerelni. Ameddig életem nője betolja a csokit, esetleg csempészve a fehérkének is, én meg úgy teszek, mintha nem láttam volna minden egyes pillanatát a procedúrának. A lényeg az, hogy ezek értettek hozzá, hogyan is kell az emberrel kiszúrni.
Persze a 626 első számú rajongója nem volt oda azért, hogy a kísérleti lényeknek nincs mindig külön részlege, de ez már csak így volt, nekem a szemem sem rebbent a dologra.
- Biztosan fogják, pláne, ha rázod rájuk a mutatóujjad! - horkantam fel, talán kicsit csipkelődősre is sikerült a megszólalás, pedig esküszöm nem direkt csináltam. Mind a ketten megszabadultunk a vonzását vesztett poharaktól, csak azután haladtunk tovább befelé. Aztán előkerült a bb8-as és asszem addig tartott a normális viselkedés.
- Tényleg aranyos, elfogadnám, csak szerintem Volt frászt kapna tőle - képzeltem el, ahogyan a kis robotka gurul végig a nappalin csipogva. Maja kicsit odébb vontatva még meg is simogatta. - Iiigen, világítós, meg gyűjtői, meg mindenféle is. És vannak ruhák is, igen, azok szoktak a halálom lenni. Látod? Chewie.
Lelkesen figyeltem egy nagyon szőrmókos pulóvert, igazából elég viccesen nézett ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=707786#post707786][b]Maja Bojarska - 2017.11.11. 00:15[/b][/url]

Szerintem elég jól hangzott é mókásnak is, hogy Voltnak is gyártsak szülinapi meglepit, szerintem ő biztosan értékelte volna. Sokkal inkább nézett ki örülős, partykutyának, mint amennyire az apukája oda volt azért, hogy ünnepeljen velem, velünk. Persze, nem kellett ez a kombinálás, pontosan tudtam, hogy inkább a számok voltak az okai, nem mi, vagy a torta, vagy a köszöntgetés, ettől még ezt se értettem meg annyira. Én sem szerettem a sajátom olyan nagyon, de ennek egészen más valaki volt az oka, amire próbáltam nem is emlékezni jobb esetben, bár most is, mint mindig, akaratlanul is elém kúsztak a lapok, meg az utolsó ajándék, amire emlékszem. Sóhajtottam is egyet, külsőre talán indokolatlanul, aztán inkább elmosolyodva pillogtam rá.
- Hm? Háááát, mondjuk az valóban igazán csinos, azt egy egész kicsit - vagy nagyon, de ez maradjon titok - szeretem - vigyorogtam rá. Lassan, de biztosan megszenvedtem az utolsó kis gyümibogyókkal, mielőtt még üresnek nyilvánítottam volna a műanyag pohárkát. Igazából nagyon jól esett, nem is tudom miért jutott eszembe, vagy éreztem szükségét már, de most úgy boldog volt a poci is, én is, minden jó. Mondjuk addig, amíg nem kezd el rossz helyen balettozni vagy labdázni, ki tudja éppen kicsilány vagy fiú.
A pénztár melletti dolgok kérdését azt hiszem hamar felfogtam, a megerősítés azért persze jól jött, de abban a pillanatban rájöttem, hogy kár is volt érte. Még múlt héten vett nekem egy kindertojást, ami csodával határos módon még bontatlanul hevert a hűtőben, és most nagyon szerettem volna felbontani. Azt hiszem tudom mi lesz az első, ha hazamentünk. Itt meg jó lenne, ha rendet tennének. Hogy lehet, hogy a kísérleti lényeknek nem jutott külön osztály? Ez tényleg szomorú volt, elég csúnyán is néztem, ha én tudok olyat, mikor elvicceskedte a felháborodásom. Jobb is lett, hogy beértünk a mini robotkákhoz.
- Hááát, lehetséges, pedig nagyon édes - gondolkodtam el. Igaza volt, nem igazán tudott mindenért rajongani, főleg, ha nagyobb, mint egy kispárna, nem puha és láthatóan szórakoztat minket helyette is. Ezért is merült fel bennem, hogy vajon a brekivel mi lesz.
- A halálod? Mi baj velük. Biiztos van olyan pizsis meg pulcsis dolguk is, láttam valamikor a sok számos alkalmazásodban őket - jegyeztem meg, mintha ezzel tök egyértelmű lenne, hogy megint nagy volt az ujjam, és a pónis helyett az a vásárlós izé jött be. Bár nem tudom mi furább. Hogy egymás mellett van, vagy hogy az övén is pónit nevelünk. Akinek vettem új popsitetkót, mert most ingyen volt! Közben a mutogatott darabra néztem elsőre kicsit méregetve, aztán el is nevettem magam. Biztos vicces, aki hordja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708090#post708090][b]Lewy Bojarski - 2017.11.13. 05:15[/b][/url]

Anélkül is tudtam volna, hogy odáig van a csíkos csodáért, hogy megemlítette volna, mert azért ha nem is vagyok zseni, azért van logikám. Szóval a mosolygós pillantásra csak ártatlan arcot vágtam, éppen csak a fejem köré nem rajzoltam a  glóriát.
- Csak egy egészen kicsit? Akkor azt hiszem, majd megálmodok valami vonzóbbat - jelentettem ki magabiztosan, mert tudtam, hogy ha nagyon akarok, úgyis kitalálok valamit, ami tetszik neki. Közben ő is megszabadult az üressé és feleslegessé vált poharától, a közeli kukánál.
Kicsit a pénztárnál felsorakozó csali-termékekről szólt a csevej, amik csak azért vannak ott, hogy az embert kísértésbe ejtsék, láttam is az arcán, hogy fejben most valahol egészen máshol jár, de inkább nem firtattam, ő biztosan tudja, hogy mi is volt az illetékes csábítás.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy vagy felmenekülne előle a kanapéra és elbújna, vagy végigkergetné a házon. Pedig szerintem elég aranyos, össze-vissza pittyeg - simítottam meg én is kicsit a droidkát, mielőtt gyorsan tovább haladtam volna, nehogy hazajöjjön velünk a fehér-narancs pityegő. Az asszonyka meg kicsit komolyabban vette a halálom dolgot, mint ahogyan azt én gondoltam. Nem akartam feldobni tőlük a pacskert, csak a nullák szoktak sokasodni a blokkon, amit akkor kapok, mikor távozom.
- Nem mondtam, hogy baj van velük, csak azt, hogy nem örülök nekik. Jobban lelkesedek értük, mint ahogyan azt illene - húztam el a számat kissé, miközben még megbámultam egy Első rend-es pólót. Közben nevetett egy sort a chewbacca pulcsin, amin én is lelkesedtem, de azért felvontam kicsit a szemöldökömet. - Megint eltévedtél a mobilomban? Öm... akarsz tovább menni?
Én persze el tudtam volna itt turkálni huzamosabb ideig, sőt, egy kosár sem ártott volna, de azt hiszem, nem azért jöttünk ide, hogy nézze, ahogy rám tör a fangörcs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708226#post708226][b]Maja Bojarska - 2017.11.14. 15:19[/b][/url]

- Háááát, talán annál azért egy picit nagyon sokkal többel jobban, de számít ez? - kérdeztem tőle picit billegve a lábaimon, ahogy a kuka mellett állva vártam, hogy én is kidobhassam a poharam. Persze utána rávigyorogtam, tudtam, hogy enélkül is tudja mi a véleményem, de abban azért nem voltam olyan biztos, hogy ha jön a zümizokni, vagy kitalál valami másik jót is, akkor Voltnak időben lesz sütije. Ez egyszerre volt vicces és aggasztó.
Ahogy szóba kerültek a plüssök meg a bolt kijárati részein lévő dolgok engem egyből elragadott a kindertojás gondolata és rá kellett ébrednem, hogy nagyon sok olyan dologgal vagyok elkényeztetve, amit, ha még mindig kviddicseznék vagy táncolnék rendesen nem is szabadna. Rossz lány vagyok, nagyon.
- Meg gurul a pociján, kis gömbölyű. Én mondjuk megnézném ahogy Volttal kergetőznek. Szerintem képes rá, hogy ő fusson előle - nevettem el magam a végére, mert sikerült elképzelnem, ahogy a gyerkőcke négy tappancson lohol a konyhában az asztal körül, mögötte a kis robottal, aztán meg suhan a nappaliba, bevetődik az ágyába és bebújik a pokróca alá. Amúgy bátor, meg néha kicsit agresszív kutyánk is van, nem is értem a baba, hogy lehetne ilyen félénk. De szerintem lehetne. És nem is úgy agresszív ám, csak észrevettem nála, hogy nem szívleli, ha együtt sétálunk és idegenek próbálnak hozzám vagy hozzá szólni, pedig ezt tuti nem tőlem tanulta el.
- Ahogy illene? Miért, mennyire szabad szeretni? Vagy mennyire a meséket? Sok buta ember mondta azt is, hogy ha valaki elmúlik tizennégy, akkor már a disney sem lenne fontos - meg nem kéne szeretni, és akkor most integessek két kézzel, hogy hahóóóó, elmondom fejből az összes Lilo és Stitch részt, tantalog nyelven is! Mai napig nehéz volt számomra megérteni miért kell a felnőtt léthez megkeseredni, az ohanákhoz megkomolyodni és besavanyodni, vagy éppen miért ne lehetne barátja az ember a gyerekének. Mi anyuval is mindig nagyon jóban voltunk, sokáig ő volt a legjobb barátom is, persze az elmúlt időszak nehéz volt, de ettől még jó anyuka volt, csak kicsit olyan, mint én és zizi. És ő is szerette velem nézni a mesefilmeket.
- Neeeem, nem csináltam semmit. Csak most tudod voltak ingyen megint popsitetkók, patatetkók meg mindenféle, és van ilyen nyuszikás, vettem neked is, most ugyan olyan van a minipaciinknak. Egyentitoktetkó - mosolyogtam rá nagyon szépen, hogy aztán a sok rizsa után vegyek pár nagyobb levegőt. Nem volt szokásom kifulladni ennyi beszédtől, de mióta plusz kilókkal mozgok nem mindig érzem hol a pihenős határ. - Meg küldtem Sebbykének egy pandás matricát, örült neki, de megkérdezte mi bajod. Te nem írsz neki ilyeneket? Ühhüm, mehetünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708378#post708378][b]Lewy Bojarski - 2017.11.17. 14:07[/b][/url]

Pontosan tudtam, hogy a zümizokni hol áll a tetszési listán, ha arról van szó, de nem akartam különösebben belemenni ebbe, csak egy kicsit piszkáltam, mert még mindig voltak napok, amikor ez jól esett.
- Nem, azt hiszem annyira nem fontos - túrtam a hajamba a szabad kezemmel, hogy pár kósza tincset a helyére igazítsak, mielőtt még tényleg olyan marad, amilyenre a fodrász eredetileg tervezte.
BB8 mind a kettőnk körében meglehetősen népszerű kis droid volt, a kis gömbölyű formáival, meg az állandó csipogásával. Nekem speciel nagyon tetszett az öngyújtója is, de az már részletkérdés volt.
- Azt hiszem, hogy ez nem lehetetlen, vannak néha fura dolgok, amiktől megijed - ráztam meg a fejem, halkan felnevetve a gondolatra, hogy a fehérke menekül a mögötte csendesen csipogó robotka elől. Aztán valószínűleg felülne valami abszurd, magas helyre, ahol nem éri el, vagy magára csukná az ajtót, esetleg elbújna a pokróca alá. Ezek mind lehetséges opciók.
- Az én koromban? A többség szerint leginkább semennyire, mert ilyenkor az ember már felnőtt, a disney meg nem fontos. De ők seggfejek - vontam meg a vállamat enyhén, mert nem tudott különösebben érdekelni a véleményük. Ha valami nem tetszik nekik, akkor uzsgyi, nyaljanak sót. Lehet, hogy nem ez a bevett gyakorlat, ettől még én a brekimmel ugyanúgy nézhetek, sőt, fogok is nézni mesét. Csak azért, mert az apja vagyok, még nem kell minden alól kivonnom magam, mert "sokat dolgozom". Ez nem így működik.
- Ja értem, a titoktetkók... az fontos - grimaszoltam kicsit, de nem bántottam érte, ez olyan volt neki, mint nekem a Hatch. Fontos. A pandás megjegyzésre viszont akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Ha szoktam is küldeni neki pandás matricát, alighanem nem olyat, mint amilyet az asszonyka postázott neki nagy lelkesen. - Elég ritkán, a dollárjelek gyakoribbak.
Ahogy tovább indultunk, azért figyeltem Majára, nehogy túl gyors legyen a tempó, vagy hasonló, azért vigyáztam én is rájuk. Azért a pillantásom így is meglehetősen sokszor tévedt a pocakjára, pedig most volt más is, amit lehetett volna nézni. Mondjuk Stitchék.
- Azt hiszem, rájuk most nem kell mérges legyél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708448#post708448][b]Maja Bojarska - 2017.11.18. 00:19[/b][/url]

Szerencsére egyikünk sem akarta fejtegetni a szereti-nem szereti listát az én életemből. Egyfelől kicsit hosszú lett volna, másfelől nem biztos, hogy annyira jól éreztem volna magam itt most, ha erről kezdünk el akár csak félhangosan is beszélgetni. Úgy nem örültem volna. Mikor a robotot simiztem így is több szem vett észre, meg a pocit is, mint szerettem volna. Mindig úgy megnézik a babás nőket, ezt én is tapasztaltam már. Az egyik fiú, ahova táncolni jártam, mikor elsőre látott hassal annyira bámult, hogy a rágója rendesen kipottyant a szájából.
- Igen, de azért nagyon bátor, meg leszuperugatja azt, aki rosszat akar. Kiszagolja a mi Dr. Caliconkat és ihaj meg csuhaj - bólintottam párat megerősítés ként, ahogy lassan elsétiztem a csinike kis mini rohamosztagosok mellett, amik persze szintén meg lettek úgy, dobozostól taperolva, mert a kezemnek járnia kell.
- Úgy beszélsz, mint a papi szokott. Most majd elmeséled, hogy bezzeg a te idődben? - vágtam buta fejet felé fordulva, hogy aztán hunyorogva nézzek rá csúnyán, szerintem egyáltalán nem olyan idős, pláne nem annyira felnőtt, hogy ne szerethesse a disneyt. Főleg mert ennek nem is nagyon volt tere mióta itt vagyok. Nem mindig gondoltam jól arra, hogy talán miattam érzi muszájnak, de rá kellett azért jönnöm, hogy ő is szereti, csak én jobban.
- Iiigen, meg egy pici-minit a szörnyidet is megnéztük, de nem bántottuk, még szívecskék is jöttek ki, mikor kapott egy nagy almát. Meg kapcsoltunk neki zenét és így dülöngélt rá - billegtem a lábaimon imitálva, de olyan lehettem, mint egy túlgömbölyödött pingvin, aki elvesztette a totyogó ritmusát. Aztán jobbnak láttam csendben maradni. A nyuszis tetkót amúgy is látja majd, szerintem cuki lett.
A nevetést lassan sikerült csak értelmeznem, ahogy a szabad kezemmel a hasam alját tapiztam, ott úgy elég kellemetlen volt, de csak mert ha jól emlékszem azt mondta a néni, most még ott van a lába a babának. Kicsit lassabban is lépegettem, de olyan nagy baj nem volt, szóval lesegettem, egészen addig, még majdnem bele nem gyalogoltam egy kiállított középső polcba, amin volt egy csomó-csomó Stitchfigura. Nekem egyből olyan vigyorom lett, mint annak a creepy cicának, majd észre sem vettem, hogy a kezünk lóbálva szorítottam meg a férjecskéét. Majdnem a Mennyország.
- Neeem bizony, de nem szabad, ahj. El fogok veszni, tudom, így jártam a pokémonok között is, majdnem egy órára… - néztem rá kicsit aggódva, nem azon, hogy ne lenne neki türelme engem megvárni, inkább mert nem szeretem, ha én beleveszek, pláne egy boltban, ahova amúgy nem is szeretek járni, főleg mikor meglátom az árakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708574#post708574][b]Lewy Bojarski - 2017.11.19. 15:15[/b][/url]

Persze, az egyik első dolog volt, amit megtanult. Már, hogy a szuperugatás. Szerintem előbb tanulta meg ezt, mint a szobatisztaságot, és a legrosszabb, hogy még csak nem is zavart a dolog. De már nagyfiú volt, rég óta nem akadtak gondjai semmi ilyesmivel.
- Igen tudom, főleg a futókat, ha ketten mentek sétálni. Nem szereti, nekem is leugatja a nőket - ráztam meg a fejem kissé rosszallóan, mert lehet, hogy a Maja melletti ugatásban egy egész kicsit benne volt a kezem, de az egész biztos, hogy a nőcis nem én voltam.
Kissé tovább haladtunk, Maja keze meg bebarangolta a polc fél tartalmát, de igazából meg tudtam érteni, hogy miért. Én is alaposan be tudtam volna itt vásárolni, felnőttség ide vagy oda.
- Neeem, azt majd csak egy fél óra múlva, mikor éppen nem számítasz rá, most nem lenne benne izgalom - legyintettem, mert ki akar úgy szentbeszédet tartani, hogy a nép fel van rá készülve? A hunyorgós, csúnyán nézős arcra inkább csak lebiggyesztettem az ajkamat, jelezve, hogy rettenetesen megbántam a dolgot.
- Valahogy nem lepődtem meg, hogy megnéztétek azt is - mosolyodtam el halványan, igazából nem is Maja lett volna, ha nem veszik el a játékok közt a telefonomban. Más nő mit csinál? Csekkolja az sms-eim és a böngészési előzményeim. Maja? Megeteti a szörnyemet. A tánctudását inkább nem minősítettem, most éppen közelített ahhoz, amit én szoktam élni a bulikban, ha egy kicsit befigyel a pezsgő.
A keze szinte már reflex-szerűen csúszott a pocakjára, gondolom a breki megint rossz pózba pakolta magát, szóval én is lassítottam kicsit, hogy ne érezze úgy, hogy én siettetem őt bárhova is. A Stichekbe viszont így is sikerül majdnem belegyalogolnia, a vigyor pedig egyből kiszélesedett az arcán.
- És az baj? Nem amiatt jöttünk ide? - érdeklődtem kissé értetlen arcot vágva, de aztán csak megsimiztem egy 626-ost, mielőtt én is elmerültem volna a nézelődésben. - Lazíts már asszonyka! Semmi katasztrofális nem fog történni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708578#post708578][b]Maja Bojarska - 2017.11.19. 15:59[/b][/url]

Tisztában voltam vele, hogy a babunak milyen furi szokásai vannak, mert a vicsorgós ugatás, amit egy rám köszönő szomszéd fiú kapott minden volt, csak nem túl kedves. Nem igazán értettem a dolgot, bár néha úgy éreztem nem válogat, mert egy nénire is ráugatott aki a boltból ment haza és nagyon beszélgetni akart.
- Nem kedveli az idegeneket lehet, én sem. Nálad a fiúkat meg a bácsikat nem? Nálam nem válogatott - mondtam nagyot szusszanva, nem is igazán fogtam fel, ha célzás akart lenni, hogy talán miattam csinálja a négylábú. Tudom, hogy szeret engem, de miért lehet baj, ha elfut a férjecske mellett valaki, aki lány? Jó, azt lehet én se szeretném, ha más nőkkel beszélgetné át a reggelét a velünk való játék helyett, de én nem ugattam meg senkit! Még a kis rohamosztagosokat sem, pedig Kevével ha másban nem is, a jó oldal támogatásában egyet tudtunk érteni.
- Ja, ééértem, jó, majd próbálom addig elfelejteni, hogy már pumuklinak is van bezzeg az én időmben története. Remélem az is olyan vicces, mint a papinak szoktak lenni - vigyorogtam rá kíváncsian várva, mi is lesz az, de aztán gyorsan túl is topogtam ezen. Leginkább szó szerint is, mert majdnem elkaptam pár plüss Stitchet. Közben egy nagy levegővel vettem tudomásul, hogy nem csak nekünk van mehetnékünk így a kezem visszacsúsztattam inkább magam mellé.
- Nem úgy értettem, csak az sokszor ahhoz vezet, hogy valami meg lesz véve, a vásárlás meg sokba szokott kerülni, pláne ilyen helyen - fejtettem ki a szokásos problémáim az egész bolt-pénz kérdéskörben, de aztán inkább becsuktam a szám. Tudom, hogy ő nem aggódik ezen, mert nincs miért és mert van neki elég, ettől én még néha mindig érzem azt, amiben felnőttem. Csak okosan és kevésből is teljesen jól megvoltam.
- Tökre laza vagyok hééé, ha nem lennék olyan, mint egy habbal csúcsozott muffin, le is mennék hídba, de nem lenne túl szép így. Különben nézd csak… - nyúltam a keze után, hogy a túl aktív breki tevékenységeit szemléltetve a hasamhoz nyomjam. Igen, már elég intenzíven visszamozgott, nem csak olyan picit, mint az első este. - Ő is menne nézelődni gondolom… ú, nézd, az a kapucni, tök cuki foga van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708612#post708612][b]Lewy Bojarski - 2017.11.20. 00:50[/b][/url]

Nem lepett meg, hogy mindenkit megugat, így a szabad kezemmel csak a nyakam vakargattam kicsit, feltűnően megbámulva a plafont, de aztán csak megköszörültem a torkomat.
- Hát, lehet, hogy eddig csak nem talált olyan személyt, aki szimpatikus neki - húztam el a számat egy kicsit. Nem lehetett benne a kezem a dologban, egész véletlenül sem.
Persze, nem igazán volt bezzeg az én időmben sztorim, csak a kviddicsről tudtam volna beszélni, de arról meg már hallott eleget, nem hinném, hogy érdekelte volna. Bár, Majáról beszélünk, akkor sem lett volna egy rossz szava sem, ha tényleg nem érdekli.
A Stitchek majdnem megtámadták a feleségem, de még éppen időben állt meg hozzá, hogy a polcnyi kékség a helyén maradjon, ő pedig a hasát fogva szuszogott hangosan. Olyan furcsán tudtak nézni a járókelő vásárlók, mintha életükben nem láttak volna még házaspárt. Furcsák.
- Úgy mondod, mintha nem férne bele a keretbe, pedig te is tudod, hogy de igen, belefér - néztem rá sokatmondó pillantással, mert szinte már könyörgött érte a bankszámlámon lévő összeg, hogy időnként egy pöppet csökkentve legyen. Különben jön az adóhatóság, én meg nézhetek. Semmi kedvem az ilyesmihez.
Elképzeltem, ahogyan lemegy hídba és akaratlanul is elnevettem magamat a gondolatra. Utána legfeljebb varázslattal kelne fel megint, vagy negyed órát ügyködnénk. Valami hasonló, gázos sztori lenne belőle.  
A kezemet hirtelen a hasához húzta, én pedig kissé zavartan néztem rá, de csak addig, míg meg nem éreztem azt a bizonyos rúgást. Aztán a földre szegeztem a pillantásom és próbáltam visszafojtani a kikívánkozó mosolyt.
- Imádlak titeket, tudod? - cirógattam még meg a hasát, mielőtt elhúztam volna a kezem, puszit nyomva a hajába. - Hm? Kapucni? Hol?
Talán egy kicsit többet forgolódtam a kelleténél, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg más foglalta le a figyelmemet. Mikor végre kiszúrtam, el is indultam arra, mert az a pulcsi iszonyúan szexi volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708613#post708613][b]Maja Bojarska - 2017.11.20. 01:28[/b][/url]

Nem vagyok ugyan valami jó a jelek értelmezésében, de azt elég hamar kiszúrtam, hogy a hallgatás és a vakarózás nem enged túl sok jóra következtetni. Éppen ezért is figyeltem őt nagy lelkesen hátha mond valami okosat a problémánkra, de inkább csak olyan volt, mint aki egyetért az elképzelésemmel, de kicsit sincs meglepődve a néni és a szomszéd fiú együttes leugatásán. Picit összeráncoltam a homlokom de végül el is engedtem a dolgot.
Sejtettem, hogy nem jön a nagyszüleiméhez hasonló mesedélután és nem is gondolta annyira komolyan - azt hiszem. Miből tudom? Nem kezdett rá, pedig biztos ment volna neki, de azt gondolom ő is kezdi végre belátni, hogy nem is öreg és a szülinapi gyertyáknak is örülhetne inkább, hiszen, ha annyi darab lenne a tortán se olyan sok még. Hát Sebbynek is több van már kettővel! A pandát még nem láttam a korán háborogni, a haján se, nem is értem. Inkább szusszanva visszatértem fejben is a boltba, pont jókor.
- Aaaaha, de… - sóhajtottam egyet, aztán végül megadtam a dologban magam, úgyis neki lesz az okosabb mondata, nem is értem miért próbálkozom meg mindig újra. Én csak nem szeretném, ha véletlenül miattam kellene sokat költeni, annyi az egész. Egész más ő vagy Volt, a négylábú megérdemli, babakutya, hiába nagyfiú.
Közben ugyan hídba nem mentem le, de a kacsóját a pocimra szorítottam, ahol a brekink nagyon kis lelkesen kapálózott, vagy rúgás, vagy ütés, vagy a kettő együtt. Nem tudom, de még ilyenkor is aranyos volt, kár volna tagadni, hogy már régebben imádtuk, minthogy jelét adta volna, mennyire itt van.
- Tudjuk, mi is téged, sokkal-sokkal-sokkal jobban - közöltem már szinte annyira fogvillantós vigyorral, mint Stitch szokta, aztán csak az oldalának döntöttem a magamét miközben irányba fordítottam mit is mutattam, aztán ha sikerült is, el is indultam vele. - Ott, Lilo ruhája mellett felakasztva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708648#post708648][b]Lewy Bojarski - 2017.11.21. 03:00[/b][/url]

Annyira tényleg nem voltam még öreg, hogy olyan sztorijaim legyenek, mint a papiéknak, de őszintén, egyelőre nem is gyúrtam rá. A huszonötödik szülinapom is rendesen kivett volna az idegből, ha Maja nincsen, lehet, hogy úgy tartottam volna, mint Hannahét, az meg nem vallott volna túl sok jóra.
- De? - kérdeztem vissza, hogy most mi lesz az a nagyon jó kifogása, hogy miért nem kell rá költenem egy fillért sem. Nem mintha eddig bármikor is sikerült volna meggyőznie, egyszerűen nem értettem, hogy ha szeretne valamit, akkor azt miért kéne ott hagyni, és hallgatni az All by myselfet hazafelé a kocsiban, várva egy kis esőre. Ugye az csak úgy elég drámai.
Azért csak sikerült elterelnie a figyelmemet egy kicsit, azzal, hogy a kezemet a hasához húzta, ahol a breki éppen látványosan és érezhetően aktív volt.
- Már a gólyás mesekor mondtam, hogy nem lesz vele egyszerű. Csak neked nincs hokicuccod, mint a madárnak. - Igazán elmés megállapítás, Lewy, gratulálok, rendesen zseniális vagy! Taníthatnál biológiát. Azért akaratlanul is kiült az a bizonyos büszke mosoly az arcomra, mielőtt még elvettem volna a kezem onnan. A fiúcskától tanulhattam a lelkes forgást, mert miért is lenne egyszerűbb a fejem forgatni, ha pöröghetek is?
- Te is tudod, hogy attól még, hogy ketten vagytok, nem lehet, hogy jobban szeretsz - ráztam meg a fejem tiltakozón, de hagytam, hogy irányba fordítson. Egy fogasos polcon lógott, Lilo rucijától jobbra, fölötte egy ohanás póló, amin Stitch sziluettje volt sötétkékkel. Így már én is jobban láttam.
- Jaj, nagyon baba. De van Angeles is, hát ez nagyon tetszik! - Már csak akkor torpantam meg, mikor nekiálltam fosztorgatni a pulcsikat. Vajon méretben milyenek vannak? - Pont olyan szépen mosolyog, mint én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708649#post708649][b]Maja Bojarska - 2017.11.21. 03:23[/b][/url]

Esküszöm valahogy a bőröm alatt kúszó libabőr már előre éreztette velem, hogy úgyis visszakérdez, de mindegy lenne mit mondok. Igazából beletörődtem az egészbe, tudom, hogy nem akar rosszat, meg ez azért nem is olyan, mintha most világi nagy bűnt követnénk el, egyszerűen csak nem volt nekem túl kellemes tőle. Még nagyon az elején, mikor nem voltunk féjecske meg feleség, sokszor mondták, hogy biztos azért vagyok ott, mert az érdekel mennyi szépet tud megvenni, pedig nagyon tévedtek. Ez se nagyon dobott fel, meg úgy amúgy, nekem nem kellenek nagy dolgok. Persze, mindig van olyan, amibe beleszeret az ember, de nem vehet meg akármit, nem így működik, nekem nem így tanították. Szusszantam egy nagyobbat, majd inkább csak megrántottam a vállam, hogy felejtse el az egészet. Sokkal jobban elfoglalt minket a breki pár pillanatra amúgy is.
- Igen, emlékszem, nagyon kviddicses, meg táncos is… De jól teszi, legalább tudjuk, hogy ott van és örül meg boldog - mosolyodtam el lefelé bámulva a pocakomra, majd felnézve fedeztem fel a Stitches-Andeles-Lilos és mindenes ruhákat. Ami a gólyánkat illeti, nem egészen volt legalább centrifugás mosógép érzésem, bár mikor 38 percenként mentünk pisilni az éjjel, az nem tetszett. Nem volt túl pihenős, meg kicsit fájt is.
- Hogy nem lehet? Most gyakorlatilag két szív is van itt, szóval már kettő tud érted kalimpálni, a kettő meg szerintem duplája az egynek, ezt kérdezd csak meg az okosoktól is!
Azt hiszem kivételesen valami majdnem okosat mondtam, így eléggé igyekeztem kitartani amellett, hogy de igen nagyon-nagyon-nagyon és jobban. Ettől még el is nézhettem valamit, de csss, addig jó, még azt senki nem szúrja ki. Inkább utána totyogtam, és figyeltem ahogy válogat kicsit félreállva, senkinek ne legyek útban. Én is megtapiztam a pulcsikat, de kis fintorral hátrébb léptem tőle végül. Egyrészt csak nem kellene, másrészt ezek éppen nem kétemberes méretek.
- Tudom, nagyon szépek a te fogaid is. Találtál valamit, ami tetszik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708715#post708715][b]Lewy Bojarski - 2017.11.22. 13:03[/b][/url]

A vállvonás már nem is tudtam pontosan, hogy mire érkezett, mert egy kicsit jobban lefoglalt a breki, aki elég lelkesen kalimpált, hogy most éppen táncolt, vagy csak a kezecskéivel csapkodott, az már más kérdés, nem vagyok ultrahang, hogy tudjam. Maját úgy tűnt, nem zavarja, sosem volt miatta egy rossz szava sem, pedig aztán elég biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb érzés, amit valaha tapasztalt.
- Hát, csak tudja mi a jó, ezzel nincsen baj... szerintem legalábbis. Sokkal jobb, mintha azon kéne aggódni, hogy minden rendben van-e vele - vontam meg a vállamat kissé, a fejemet enyhén lehorgasztva. Nem szerettem beleokoskodni az ilyesmibe, nem volt a szakterületem, nem vagyok orvos, se semmi ilyesmi. Nope.
Nem sokkal később kerültek felfedezésre a ruhák és azt hiszem, hogy megint ezek aratták a legnagyobb sikert. Nálam szinte mindig így volt, a kedvenceim a kocka helyeken a ruhák voltak. Meg a videojátékok, de az már részletkérdés, itt olyat nem árultak.
- Viszont én is mindkettőtöket szeretem, szóval duplája az egynek, mi lenne, ha kiegyeznénk egy döntetlenben? - horkantam fel, mert ez nem volt ilyen egyszerű. De mégsem bonyolódhattam bele végletesen, hogy mi és miért van, nem jó ez így, na. Szóval inkább elmerültem a pulcsikban, hogy a méreteket böngésszem. A Stitchesből volt XL-es, szóval rövides hümmögést követően biggyesztettem a szemüvegem az ingem zsebébe és felpróbáltam a pulcsit.
- Hm? Mennyire vagyok ellenállhatatlan egy egytől tízes skálán? - éreztem a gödröcskéket a visszafojtott mosoly nyomán, meg felvontam abszurd módon mind a két szemöldökömet. Kis zizegéssel csúszott fel a cipzár, majd a kapucnit is felbiggyesztettem, így volt teljes a kép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708726#post708726][b]Maja Bojarska - 2017.11.22. 18:37[/b][/url]

Egy picit olyan megnyugtató volt és úgy minden más huszadrangú lett, mikor éppen azt figyeltem, ahogy a pindurka a pocimban mocorog. Amikor a férjecske keze is a hasamra simult, akkor meg csak tudtam, hogy ő is érzi, hogy bizony ott van, igyekszik hozzánk, de még nem mostanában. Az még azért elég sok idő, pedig szerintem egyikünk se túl türelmes ebben.
- Iiigen, tudja. Teljesen szuperséges ez így - mondtam még kicsit lefelé mosolyogva, ahogy lassan felfedeztük a ruhás részt. Én kicsit lassabban, de utána lépegettem, hogy aztán vigyorogva figyeljem a hasamra csúsztatva a kezeim, mit is fedez éppen fel. Bár a ki és mennyire szeretős örök dilemmánkat nem éreztem eldöntöttnek, végül csak némi szájmozgatás és szemforgatás után pislogtam rá nagyokat. - Taaalán lehetséges, hogy az úgy egyenlő, de nem vagyok ilyen számizé - jegyeztem meg végül, na nem mintha ez tényleg mérhető lenne. Tudtam, hogy szeretem, azt meg éreztem, hogy ő is engem, a brekit meg mindketten imádtuk, mióta csak tudjuk, hogy van, bár az is lehet, hogy már előtte is így voltunk, csak nem igazán tudtuk.
Kisebb turkálás után én félreálltam, ő pedig láthatóan talált valamit, ami úgy nyert, már méretben, mert itt a legtöbb dolog minden másban már győzte volt, nálam biztos, de ez nem olyan fontoska. Szóval mikor felhúzta és kérdezett, akkor nagyon gondolkodósan figyeltem őt hümmögve, ahogy közelebb lépkedtem.
- Hát öhm, nem is tudom… - Óvatosan nyújtóztam fel a kapucnihoz, elől a szeme elé húzva a két kezecskémmel azt, aztán egy gyors csókot leheltem az ajkaira, majd nevetve helyezkedtem vissza a talpaimra, mert a nyújtózkodás annyira nem kényelmes, ha nincsenek sarkai a topogómon lévő pipőnek, akkor meg muszáj.
- Biztos, csak tízig lehet mondani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708767#post708767][b]Lewy Bojarski - 2017.11.23. 00:00[/b][/url]

Azt hiszem, hogy ez nem igen fog változni az évek során. A breki mindig elsődleges lesz, minden mással szemben, és itt tényleg úgy értem, hogy minden mással. Legyen az munka, vagy a család kevésbé fontos részei. Ez talán most durván hangzik, de nekem is megvannak a preferenciáim.
Hiába költöztünk át a Stitches ruhák osztályára, a ki és kit szeret, meg mennyire dolog továbbra sem látszott eldöntöttnek. Még a szemét is forgatta, mielőtt válaszolt volna, ez pedig nem volt rá különösebben jellemző.
- Én sem, ha ez megnyugtat, tudod, kviddicsezem. Az ember nem lehet mindenben jó - rántottam egyet a vállamon, de azért a matekhoz sem voltam teljesen hülye, hiszen a pénzügyeimet magam kezeltem, erre pedig nem vállalkoztam volna, ha tényleg pocsékul megy a számolás dolog.
Lassan szinte elmerültem a polc tartalmában, ami pulóverekből állt, mire megtaláltam a kék csodát, ami jó is volt rám. Elég hamar le is akasztottam a polcról, hogy aztán bele is bújjak szinte azonnal. Nem okozott csalódást, mert olyan puha volt, mint amilyennek kinézett. Felhúztam a cipzárt is, majd a fejemre biggyesztettem a kapucnit a kérdés előtt, amire Maja lelkesen kezdett hümmögni, miközben közelebb lépkedett.
- Nem tudoood? - kérdeztem sokkosan, de nem sokáig tartott a döbbenet, mert az arcomba húzta a kapucnit és még egy apró csókot is kaptam. Az ajkamba haraptam, mikor visszahuppant a normál testhelyzetbe.
- Hát nem tudom, úgy illene, nem? De persze felőlem mondhatsz mínusz 126,9-ot is... - vontam meg a vállam kicsit, miközben megingattam a fejem jobbra-balra. A kapucni nem akart lepottyanni onnan. - akkor vigyük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708770#post708770][b]Maja Bojarska - 2017.11.23. 02:19[/b][/url]

Bár haladgattunk, mindig akadt valami olyan, ami miatt le kellett kicsit a tempót kapcsolni, legyen szó a beszélgetésről, a tapizásról, vagy a legaktívabb tevékenységünkről, a breki figyeléséről. Mióta lelkesen ficereg a pociban, túl sokszor is van, hogy leginkább csak engem taperolunk, de én ezzel jól elvagyok, tudom, hogy minden a legnagyobb rendben és ez elég megnyugtató, ha már a doktornénihez elég ritkán kell menni. Mondjuk most közel van az időpont, de akkor is, ki bír annyit várni? Szusszantam egyet közben, ami már nem is a dokinéninek, inkább a számolód dolgoknak szólt, csak aztán bólogattam, hogy igen, én meg izé… nem igazán tudom mi is vagyok, mert leginkább semmi, azt meg nem illik hangoztatni így a számra ülve topogtam a pulcsik közé és vártam meg még belebújik egybe.
Végig néztem a procedúrát, ahogy a puha kék anyag rá kerül, majd a cipzár lassan összezárja és bumm, előkerültek a fogak is, amik a kapucni elején vigyorogtak rám. Akkor sétáltam oda, hogy megmerényeljem a férjecskémet egy csókkal.
- Méég gondolkodom, nem olyan könnyű ám - mondtam neki nagyon kis komolyan, azaz megpróbáltam, aztán nézegetve őt vigyorodtam el már a lábaimon billegve. - Miért mondanék olyat, ami kevés? Csak nem tudom, ez olyan… 626.
Ahogy körülnéztem a boltban egy pillanatra rájöttem, hogy eddig el is felejtettem, mennyi itt az ember, szóval miután megsimogattam a mellkasát a pulcsin keresztül, persze csak a puhiságot ellenőrizve, szépen léptem egyet hátra és bámulgattam őt meg a polcot.
- Szeeeerintem nem tudom. Mármint, nekem tetszik, nagyon szép kísérleti lény lennél, de nem nekem kell gondolom csak tetszen…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708925#post708925][b]Lewy Bojarski - 2017.11.27. 01:04[/b][/url]

Szerencsére Maja nem az a fajta lány volt, aki kiakadt tőle, ha a hasához érek, meg igazából a terhességet sem próbálta különösebben rejtegetni, mint egyesek. Mert ugye vannak, akik ameddig lehet, be sem jelentik, meg csak buggyos ruhákban hajlandóak az utcára lépni, mintha legalábbis a sütiktől lett volna akkora a hasuk. Sosem értettem az ilyet, elvégre, ha ott van a kicsi, azért kéne ott legyen, mert te úgy akartad, nem?
Kicsit felszusszant a számolóson, de ennek már nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert éppen egy pulóverbe operáltam bele egy igen formás lengyelt. Igen, magamat.
Lassan felhúztam a cipzárt, aztán a kapucni is felcsúszott a helyére, már egészen jól éreztem magamat, úgy tűnt, hogy itt az ideje mondjuk... megvenni ezt a pulóvert.
- Ennyire nem könnyű? - érdeklődtem kissé felvonva a szemöldökömet. Még kicsit körbe is fordultam, aprókat topogva, hogy éreztessem, mennyire helyeske is vagyok, minden szögből láthasson eleget. - Kicsit 626 vagy nagyon?
Körbepillantott, majd a mellkasomra csúszott a keze és megsimogatott óvatosan, én pedig a keze után nyúltam, hogy finoman köré fonjam az ujjaim és csókot nyomjak a tenyerébe.
Még egy darabig engem figyelt, mikor a kérdés elhangzott, kissé el is tűnődött a válaszon, mire a mutatóajkam az ajkamnak támasztottam.
- Gondolom, ha nem tetszene, nem parádéznék benne. De ne legyen igazam! Te is igen csini lennél Angelként, tudod? - biccentettem a fejemmel párszor a pulcsi rózsaszín párja felé, mert a kék már biztos, hogy hazajön velünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=708961#post708961][b]Maja Bojarska - 2017.11.28. 12:19[/b][/url]

Ugyan nem igazán kedveltem, mikor nézőink vannak, vagy egyenesen bámészkodó nénibácsik, mikor elkezdett a pocim növögetni és egyértelművé vált, hogy nem csak nagyvacsorán voltam, hanem az egy baba, ehhez is lassan kezdtem alkalmazkodni. Az első pár hét nem volt egyszerű, úgy éreztem, aki megnéz, az mind valami butaságot, vagy éppen rosszat gondol, talán meg is fordult a fejemben, hogy nem kéne ennyire örülnöm a dolognak, inkább fel kéne venni egy pulcsit és menni a dolgomra, de nem ettem. A breki se azt érdemelné, hogy letagadják, én meg sosem tennék olyat. Aztán lassan inkább mosolyogtak rám, meg fura nénik simogatni akarták a hasam, még meccs közben is, amire kimentünk Lewyt megnézni. Az azért kicsit több volt, mint ami úgy nem ijeszt meg, de baj nem lett. De ez az idő azzal is járt, hogy lassan jól felfújták a lufit előttem, így bármennyire szeretnék, nem tudok ugyan úgy öltözködni, vagy ugyan abba.
- Kicsit nagyon 626 - vigyorodtam el végül miután megkapta azt a bizonyos csókot is. Igaz kicsit hiányoltam azt a farkincát hátulról, de üsse kavics, most nem baj, ha hiányzik, viszont a kis sötétebb Stitchfoltok nagyon szépen meg lettek, meg még a megrágcsizott füle is stimmelt. Tökéletes volt, a férjecskével benne meg pláne. Hagytam a kezem közel húzni, aztán a puszi után csak összenéztem vele somolyogva, majd finoman az ujjaira szorítottam a sajátjaim.
- Tudom, nagyon tetszik is, szóóóval hazajöhetne igaziból… - közöltem végül kicsit billegve a lábaimon, de azt gondolom, ő már jól tudta, hogy ez ár csak ilyen velem, ha nagyobb dolgok vásárlásáról van szó. Komolyan, van még egy csomó olyan felsőm, amit 14 évesen kaptam és jó meg szeretem is. Vagyis jó volt, most éppen nem férek bele…
- Az lennék? Tényleg nagyon szépek, meg ott a csápocska is a kapucnin… De - nem igazán férünk bele ketten, azt hittem ez neki is feltűnt. Szóval csak nézegettem a felakasztott rózsaszín csodákat, aztán meg őt. Ha Hannah meséiből indulok ki, más lán, már idehordta volna a fél boltot azt hiszem, hogy vigyük haza...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709049#post709049][b]Lewy Bojarski - 2017.11.30. 13:10[/b][/url]

Kiegyeztünk abban, hogy ez eléggé 626, nincsen mit tenni. A csók után nem is igazán akartam, ki szeretne megszabadulni egy ilyen vonzó pulóvertől? Mert határozottan látszanak a pozitív hatásai, még ha az arcomba is lett húzva az a bizonyos kapucni.
- Akkor erről ennyit - mosolyodtam el halványan, mielőtt apró csókot leheltem volna a tenyerébe, összenézve vele akaratlanul is. Azok a gyönyörű barna szemek élettel telve csillogtak, ahogy az ujjai kissé az enyémek köré fonódtak.
- Szerintem jönni is fog - jegyeztem meg szórakozottan, miközben kibújtam a pulcsiból és egy laza mozdulattal visszabiggyesztettem a szemüvegemet a helyére. Igazán jól állt, szerettem hordani, még ha hivatalosan nem is az enyém volt. Nem hiszem, hogy hiányozni fog a kis görénynek, de ha mégis, tudni fogja, hol kell keresni.
Kicsit hintelgettem ugyan, hogy a rózsaszín jól állna neki, de egyből jött a kifogás, hogy bár csodaszép, azért... nem kellett megindokolja, tudtam, hogy az lesz a következő megjegyzés, hogy nem fér bele. Szóval aprót szusszantam, mielőtt megnéztem volna a méretezéseket és leakasztottam volna egy olyat, ami anno egy egészen kicsit talán nagy lett volna neki...
- Nincs de, azt hiszem, ezt megbeszéltem magammal - fújtam ki a levegőt dacosan, mielőtt a pulcsi tompa puffanással a kosárban landolt volna. - Szeretnél még valamit megcsodálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709096#post709096][b]Maja Bojarska - 2017.12.01. 01:53[/b][/url]

Nyilvánvaló volt, hogy a csók akkor is járt volna, ha nem ebben a kék csodában áll itt előttem, ettől még egy pici-kicsit annak is járt, mert tényleg nagyon szép volt. Jó, nem kell annyira lekicsinyelnem, tényleg nagyon bele voltam a pulcsiba is szerelmesedve, hiszen 626, ki ne akarná hazavinni a saját Stitchét? Mindegy is. Ettől még csak kellett értékelnem, ha kérte, amivel egy picit elbajlódtam, de nem történt katasztrófa.
Én csak mosolyogtam rá csendesen, ahogy végül vártam, hogy azért ő döntse el a sorsát véglegesen a ruhácskának. Megvártam, még visszavedlik a rendes Lewybe, addig csak lesegettem mindent magunk körül, egy plüss Angelt még meg is simogattam, aztán a pocim, ami valami buta reflex lehet, de olyan jó volt és az sem zavart, ha látják. Szeretem, hogy ott a breki. Ettől még nem elfelejthető tény, hogy ketten nem egészen a normális méretekben élünk a pindurkával. Szóval pici szusszanásokkal hallgattam el a mondandóm közbe, mikor ő az Angyalos pulcsikat mutogatta.
- Meg? De…. biztos? - kérdeztem, bár nem igazán vártam tőle „nem biztos” vagy „meggondoltam magam” válaszokat, csak tudja milyen vagyok. Inkább lassan mellé lépve figyeltem, ahogy a kosárba kerül az is, aztán az ujjaim az övéi közé fűztem és a kezét szorongatva lestem hol a dolgokra, hol pedig rá. Nem igazán akartam semmit mondani, máskor biztos ennél is jobban örültem volna mindennek, most is elég szépen figyelgettem, amit kiválasztott, csak nem dobott fel, hogy azért ez nem családi méret. A disney erre miért nem gondol?
- Nem tudom, maradt ki valami fontos? Ha nem, akkor igazából nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709100#post709100][b]Lewy Bojarski - 2017.12.01. 03:33[/b][/url]

A döntés rám lett bízva azt illetően, hogy most a pulcsi velünk jön-e vagy sem. Nem volt valami nehéz, mert nekem kellett, puha volt és meleg és disneys is. De míg nincsen kifizetve, addig visszavedlettem a normális Lewybe, a szemüveget is visszabiggyesztve. Nem mintha fontos kiegészítő lett volna, a látásomnak semmi baja nem volt, de ha egyszer lazán néztem ki, akkor ez van, el kell viselni.
Asszonyka addig egy plüss Angelt vizslatott, de nem ajánlottam fel, hogy vigyük azt is, mert olyanunk már volt otthon. Csak nyuszinak volt öltözve, de az majdnem ugyanaz, nem? Közben én eldöntöttem, hogy a rózsaszín pulcsi is jön haza.
- Ühüm, Stitchnek is várnia kellett Angyalra. Szerintem én is tudok várni - jegyeztem meg kicsit piszkálva a jegygyűrűmet, de aztán az ujjait az enyémek közé fonta és úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. A kosár tartalmát figyelte kicsit, mire halványan elmosolyodtam és megvontam a vállamat. Nem tudom, maradt-e bármi fontos, ami esetleg elkerülte a figyelmemet.
- Nem, a szuperhősös részlegre nem szabad bemennem, ezt már megbeszéltem a zakkant lengyelfajzattal is, még a kis retardokat kéne megnézni, de az úgyis útba esik - kalauzoltam lassan az asszonykát a kijárat irányába, de azért a kis tsumtsumoknál beiktattunk egy rövidebb pihenőt. Talán nem is annyira rövidet, mert a teljes star wars és marvel részlege a kosárban kötött ki a kis nyomiknak. Az én hibám.