36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 5. 23:12 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Szeretem a diákönkormányzatos csapatot, korábbi években is mentem és tettem velük a dolgom, így bármennyire is fancsali arccal, de ott voltam pénteken a szalamantoni fesztivál nyitányán, sőt, még Voltot is levittem magammal, hiszen kettesben léteztünk éppen. Nem féltem tőle, hogy nem oldjuk meg a jótékonysági futást együtt, bár a színes porok szórása közepette azért ijesztő volt, hogy csak a pórázt szorongatva éreztem, hogy még megvan, mert látni semmit nem láttam. Megint rá kellett jönnöm, mennyire nem való nekem a tömeg. Sikeresen belevesztem, - azt sem tudom min, máskor beszélni sem merek - egy szőke lányba, aki valami megjegyzést tett. Azt hiszem ő is bagolyköves. Nem kedvelnek, ezt azt hiszem már el kellett volna fogadnom. Rossz volt ott, görcsölt a pocim is és nagyon nem éreztem magam boldognak, jóformán majdnem kiszöktek olyan alkatrészek a testemből, amikre szerintem még szükségem lenne. Utálom ezt az időszakot, nagyon. Lewy már elutazott a dolgára, így este még ez ránk is várt, hiszen nem szerettünk volna egyedül maradni itthon, nagyon nem. Ezért így is tettünk később.
Morogtam, nem tudtam aludni és már hajnalban kimásztam az ágyból, hogy inkább csak dünnyögjek magamban. Ha nem lett volna elég dolog ennek a hétnek a végére és nem érezném úgy, hogy lassan jobban szeretnék csak ülni egy párnával, billegni előre és hátra, valamint mantrázni, hogy mindjárt elmúlik minden, talán még menne a mosolygás is, meg nem néznék ki úgy, mint aki mindjárt sírni fog. Mintha ketyegne az a beállított bomba, de igazából az sem tiszta ki tette ki, milyen okból és hogy időzítette. De ilyenkor pont elég időm van arra, hogy minden rosszat kikapargassak a sarokból, amiért ezt érdemlem…
Sokszor hallottam már, hogy más lányok ilyenkor a harmadik világháborút is kirobbantják, szerintem az nálam leköltözött a pocimba, mert, ha nem halok meg most, akkor fél óra múlva fogok, csak addig még büntetnek, amiért tíz éve lenyúltam egy szaloncukrot az unokanővérem elől és kibontottam karácsony előtt egy héttel a megtalált ajándékot. És biztos nem csak ilyen bűneim vannak… Nem akartam rossz lenni, esküszöm. Erre még a reggeli puszimat sem kaptam meg rendesen és ez azóta is zavart.
A nagy haláltusa leginkább a leglehetetlenebb jógapózok kipróbálásával telt a kanapé sarkában, amit a baba tisztes távolságból, fekve és nyüszítve rám egy-egy alkalommal szemlélt. Szerintem ő sem értette, de én sem. Végül csak a lábaimat felhúzva és átkarolva összehúztam magam egy gombócnak és úgy nyünnyögtem a fehér szőrmók felé.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 8. 01:44 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


A Czettner Levente ügy hála az égnek már nem ütött akkorát a válogatottban, mint amekkorát vártam -  vagy mint amekkorát adtam a múltkor Drazkowskinak - így hamar elengedték a dolgot. Nie, nem felejtették el, csak nem az egész edzés abból állt, hogy magukban motyogtak az orruk alá. Helyes döntés, elvégre már csak alig egy hét volt az esküvőmig, és nem toleráltam jól most már a baromságokat.
A lényeg az, hogy a belünket is kidolgoztuk, miután múltkor képes voltam tizenhárom cupcaket bedobni reggelire. Azt hiszem, ez olyasmi, amit most egy évig megint nem engedhetek meg magamnak, mert úgy fogok kinézni, mint egy vemhes rozmár. Szóval az edzés után lezuhanyoztam, de még így is rémesen éreztem magam, folyamatosan a hajamat turkálva. Viszonylag hamar a lakáshoz is keveredtem, egy kis ideig szerencsétlenkedve a bejutással, mert táska is volt nálam, meg minden, de végül azt csak ledobtam az előtérben. Nem sokkal később hallottam a hangos körömkopogást a parkettán és kissé összevont szemöldökkel figyeltem a közeledő, szivárvány színű bolyhos állatot. Na, gyönyörű!
- Na, veled meg mi történt, synuś? - kérdeztem halkan felnevetve, leülve a padlóra és megszabadultam a cipőmtől, de aztán a szőrcsomó az ölembe feküdt, én meg kis szusszanással hagytam magam ott tartani. Legalább három percig, a szőrét turkálva szórakozottan. - Hol hagytad anyád?
Szóval felnyaláboltam a kis dögöt, hagyva, hogy összeporozza a fehér pulcsim és Maja keresésére indultam. Mert hát csak nem jött el Varsóba az állat, egyedül és színesen. Végül a kanapén nyünnyögve találtam a hölgyre.
- Téged meg mi lelt, aniele? - érdeklődtem, az államat a kis tappancsos fején támasztva. Szerettem, mikor hagyta magát nyünyörgetni, Maja meg láthatóan nem állt a helyzet magaslatán.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 8. 02:48 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Én megpróbáltam, tényleg, de sok dolog van, amit nem szabad erőltetni. Az egyik ilyen ez a fesztivál volt idén. Tavaly Anne mellett egészen jól elvoltam, nem éreztem magam elveszve és viszonylag könnyen is ment a tömeggel. Most viszont kicsit sem ment, hogy jó képet vágjak hozzá, nem éreztem magam jól és ez eléggé rányomta a hangulatomra a bélyeget. De Volt legalább kettőnk helyett is kiszórakozta magát, már volt értelme. Bár mikor végig néztem rajta este, tudtam, hogy ez így nem jó, viszont három próbálkozás után és a lakáson meg a kerten való négy keserves kör után feladtam. Megadóan visszapakoltam a törülközőjét a helyére, és engedtem, hogy lefeküdjön a kis helyére. Addig felvetődött a másik, amit bár ne kellett volna erőltetnem: a hajmosás. A tükörbe nézve sok mindent láttam magamon, de egyik sem volt pozitív, grimaszoltam is egy sort, mielőtt sikerült magam rávenni erre az egészre. Legalább erre ne lehessen fogni, miért nem alszom ki magam és megyek ilyen kis nyomiként a vőlegényem után…
- De ne hagyj iiitt. Hova mész piciiii? - A padlót bámulva billegtem a kanapén, még a tegnapi napot összegeztem, mígnem egyszer csak a gyerkőc lelépett. Nyüszörögve, sírásra álló szájjal pillogtam utána és csak nagy sóhajjal inkább elengedtem a dolgot. Kénytelen voltam. De sajnos kevesebb ideig sikerült elterelni a figyelmem, mint szerettem volna. Fel sem figyeltem az ajtó nyitódására, csak azt tudatosítottam, hogy elhagyott Volt. A hang már elért azonban. Felemelve a buksim néztem a szemébe és lévén a mosolygás nem volt éppen palettán csak annyira futotta, hogy kevésbé elkeseredve rántottam meg a vállam.
- Csak… Semmi. - Meg minden is nyilván, de nem akartam ennél is látványosabban nyomorogni. Nem volt jó kedvem, hiányzott, de nem pattantam fel, hogy ölelgessem. Nem is tudom miért, gondoltam, ha annyira szeretne, majd ő jön. Én szerettem volna, de ha ő nem, akkor miért csináljam, majd mérges lesz, vagy neki nem lesz jó kedve. Amúgy is mindketten tudjuk a dátumot, csak egyszerűen most éppen én sem viselném el magam a helyében. Ahj, utálom a törékeny mécseseket. Inkább nem is motyogtam magamban semmit, hanem rájuk figyeltem.
- Nem akart megfürödni, pedig megpróbáltam… Tényleg. Sajnálom. Össze fog kenni...
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 8. 03:38 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Véget nem érő nap után egészen kellemes, idilli családkép az, mikor a fiad kirohan eléd az előtérbe és rád veti magát, hogy kimutassa a szeretetét. Szóval fáradtság ide vagy oda, hajlandó voltam ölelgetni, meg babusgatni kicsit a valamikoron fehéren pompázó szörnyeteget. Aztán kisebb nyünyögéssel talpra vergődtem és besétáltam a nappaliba, hogy előkerítsem gyermekem édesanyját, mert hát mi az már, hogy a kölök kijött elém, neki meg a hangját se hallani?
Ott terpeszkedett a kanapén, a párnát ölelgetve és szemmel láthatóan nagyon el volt foglalva azzal, hogy szenvedjen valamin. Vagyis hát, a dátumba jobban belegondolva elég nyilvánvaló volt, hogy épp min is szenved.
- Hát ez pont úgy néz ki, mint mikor nicość sincs! - horkantam fel, nem én leszek az az ember, akinek majd beadja, hogy semmi nincsen. Pláne, hogy még csak egy félmosolyt sem kaptam, ölelésről nem is beszélve. Szóval álltam ott, lefagyva, Voltot szinte már öntudatlanul is babusgatva. Legalább addig is lefoglaltuk magunkat és minden rendben volt.
A szavait követően a kuporgó leányzóról a pillantásom a kis szőrösre vándorolt, aki már rég pride-pulcsit varázsolt a fehér melegítőmből. Végülis annak már mindegy volt.
- Nem igazán zavar, majd kiszedi a mosás. Azt akarta, hogy öleljem meg, hát megtettem - közöltem közelebb vonulva a szokásosnál kicsit nehezebb babával a karomban. Láttam rajta, hogy pikkel valamiért, amiről fogalmam sincs, mi lehet. Ez bizony szomorú.
- Na, mesélj, Zajaczek, mit csináltam már megint... - ültem le karnyújtásnyi távolságra tőle. A háborús övezet legeslegszélére száműztem magamat.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 9. 01:25 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Kicsit bántam, jó, inkább nagyon, hogy nem keltem fel és csoszogtam Volt után. Nem azért, mert ő elment, hanem mert a Drága hazaért. Bűnbánó bambiszemekkel meredtem magam elé a kijelentésre, mert nem akartam se rosszat szólni, sem pedig csúnyán viselkedni, de végül annak véltem, én legalábbis. De mertem ebből feltételezni, hogy biztos neki se esett jól. Nekem se esne, ha nem jönne oda hozzám például. Ahhoz is hasonlóan lehangolt sóhajt tettem csak hozzá, hogy helyet hagyva köztünk ült csak le.
- Nagyon cukik vagytok így is. - Figyeltem, ahogy a kicsit nyunyizza és lebiggyesztett szájjal mértem végig a pulcsit. Valami félmosoly szerűséget produkáltam pár pillanatra a párosukra, de sajnos nem tartott ki, mert az érdeklődése megint visszahúzott. Vagy talán ki sem lépdeltem ebből. Igazából nagyon nem aludtam jól múlt éjjel, egy csomó csúnyaságot álmodtam össze, amitől összerándultam még most is. A pillangók a pocimban mintha kövekké váltak volna és bántani akarnának, nagyjából olyan volt ez. Csak el akartam felejteni, de most pont nem voltam olyan könnyed hozzá.
- Nem tudom. Nem tettél rosszat szerintem, csak én voltam... rosszul aludtam. Most mérges vagy? - Nem tudtam, hogy ezzel az egésszel csak nincs képben, vagy fel is idegesítettem esetleg és ez most jobban aggasztott egy kicsit, mint hogy álmomban is mérges volt aztán elsétált, huss, minden nélkül. Mással, vagy máshoz… nem tudom, akkor már felébredtem. Legalább nem láttam végig. Lehet mostanra ment rá a buksimra, amiket a lányok kérdezgettek, nem-e félek tőle így az esküvő közeledtével.
- Csak rosszakat álmodtam, meg fáj és ehf… nem érdekes.
Lehet éhes is vagyok, de most enni sem tudnék, olyan rossz. Nem bírtam valami sokáig és kis mocorgás után elengedtem a lábaim, majd arrébb csúsztam, melléjük, hogy aztán a vállának dőlve kuporodjak oda. Csak túl akarom élni ezt a pár napot és elfelejteni ezeket.
- Inkább mesélj te, milyen napod volt.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 12. 02:30 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Azt hiszem, ez az olyan napok egyike, mikor jobban jártam volna, ha kiveszek egy szobát egy motelban, vagy egész egyszerűen csak összegömbölyödök a szekrényem előtt és átvészelem ott az éjszakát. Been there, done that.
Azért a kijelentésre muszáj volt egy kicsit elmosolyodnom és lazán vontam egyet a vállamon, mintha ez olyan kis természetes lenne.
- Tudod, ilyen cukisággal nem nehéz, átlagot von az ember és mindkettőnknek jut épp elég. Nem az én érdemem... - meredtem a gyerekre a kezemben, aki olyan cukin nyünnyögött, hogy tényleg nem érdekelt, mi lesz a sorsa a pulóvernek.
Szóval leültünk, nem közvetlenül mellé, csak a közelébe, Volt érdeklődve figyelte őt, miközben a pulcsim zsinórját rágta, én meg az egykoron fehér bundát turkáltam elgondolkozva azon, mit csináltam megint.
- Mérges? Nem... az kéne legyek? Szomorú, inkább, azt hiszem - köszörültem meg a torkomat kissé és hát be kell látni, hogy tényleg nem voltam jó passzomban. Persze, érthető, rossz időszaka van, de attól még nem csináltam semmit. Kivételesen. - Akarsz róla beszélni?
Persze, ha nem, én nem erőltettem, van, amikor jobb az embernek, ha békén hagyják. Attól még, hogy azt mondja, nem érdekes, nem biztos, hogy tényleg így is van. Nem állhattam, ha olyasmi miatt rosszkedvű, aminek semmi kézzelfogható alapja nincsen.
Egy egészen kicsit még duzzogtam, mielőtt apró duzzogással átkaroltam volna, de aztán győzött a szokás hatalma. Volt szinte méltatlankodva köpte ki a madzagot és kezdte Maját bökdösni az orrával, mire csúnyán néztem rá.
- Áh, nem érdemes beszélni róla, csak a szokásos. Stressz, hajtás, fáradtság - daráltam le viszonylag hamar. Ha nem jó a kedv, nem jó a kedv.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 13. 02:14 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


- Én olyat nem szoktam… - Sőt, jelen pillanatban abban sem voltam biztos, hogy valaha számoltam-e jól valaminek átlagot. Bárminek. Se a matek, se a számmisztika nem tartozott soha a készségkeretembe és ez nem volt véletlen. Ennek ellenére ugyan kicsit lassan, de felfogtam, mit is mondott. Aztán a fejem is megráztam, hogy én bizony ezzel nem értek egyet. De ennél többet nem tettem. Külön-külön is nagyon édeskék voltak nekem, és én ehhez ragaszkodtam, akkor pedig az úgy is kell nekem maradjon. Ahogy azt sem szerettem volna, ha mérges lesz, de amit mondott, attól még annál is rosszabbul éreztem magam. Ha valaki szomorú, az nem örül, aki meg nem örül, az nem boldog és hát annál rosszabb ugye nincs, ez pedig egyáltalán nem szívderítő. Én próbáltam egyből jó dolgokra gondolni, hogy összekapjam magam, tényleg. Futkároz kiskutyákra, a táncoló Voltra, Lewyre, mikor mosolyog, vagy Stichre mikor elolvad attól, ahogy Angel ránéz. De nem igazán segített a dolog egyelőre.
- Nem, dehogy, nem, nem. Szomorú vagy? Én voltam? - Jó itt egy nagy sóhajjal beharaptam az alsó ajkamat aztán eldurmoltam, hogy mióta változtam Gantu pesszimista és morgós valójába, ettől sem lett könnyebb. Megrántottam a vállam és inkább közelebb csusziztam. Valamiért se a kicsi nem volt elragadtatva, ahogy pedig éreztem a vőlegényem se. Ettől egész kicsibe húztam magam össze. Az egyik kezemmel még mindig a hasam szorongattam inkább.
- Nem tudom. Csak a szokásos dolgok. Egyedül voltam… maradtam. Meg mérges is voltál rám. Meg volt egy csomó apróság, amitől csak féltem. Biztos ettem valami rosszat…
Anya mindig mondta, hogy ne egyek össze-vissza lefekvés előtt, mert attól jönnek Álomországba a szörnyűségek. Nem hittem neki soha, mert teli hassal mindig szép nagyokat aludtam, üressel meg pocikorgásra ébredtem. De hát semmi nem biztosíték. Mondjuk így, annak ellenére, hogy volt piszkálgatott, kicsit fényesebbnek láttam a dolgokat. Nem bírtam elviselni magam, mikor félúton elhagytam a teli pohárkámat. Hiányzott.
- Biztos? Legalább már nem olyan kis izék a többiek?
Próbáltam megfogni a dolgot, ami zajlott körülötte korábban, biztos nem voltam mindennel tisztában, azzal viszont igen, hogy ez sok minden, csak építő jellegű nem. Minden csapatnak ad egy haaatalmas pofont, ha széthúznak, egymás piszkálása meg mi mást hozhatna? Különben amíg vele nyünnyöghettem és az ő dolgain agyalhattam, legalább nem voltam elviselhetetlen. Nem sírtam, mint reggel azon, hogy leesett a fogkefémről a fogkrém a mosdókagylóba. Az tragikus volt. A bal kezemmel felé nyúltam, hogy a pofija távolabbik felén végigsimítva közelebb húzzam magamhoz. Egy óvatosabb puszi után az arcára elengedtem, ezzel már én is lógtam neki, pedig nem is akartam nem odaadni, csak így lett.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 14. 01:42 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Jó, ez tény, Maja, ha lehetett, kerülte a matekos dolgokat és ezt valahogy megértettem. Sebby sem vágyott rájuk, mikor elkezdtünk röppályát számolni, mindig elkezdett a tetőre labdát dobálni magának, hátha akkor kevésbé fog unatkozni. Sosem volt normális a srác.
- De mások szoktak - vontam meg a vállamat, miután lecsüccsentünk a fiúcskával. Már nem volt egy csöpp valami, de még épp kényelmesen fel tudtam kapni. Azért volt egy olyan érzésem, hogy majd teljesen kifejlett méretében is megpróbálom ölben cipelni. Ez olyan, mint mikor apuka a 16 éves lányát cipeli a nyakában.
Megkérdezte, mérges vagyok-e, mire én is elgondolkoztam pár pillanatig, de aztán meg kellett állapítanom, hogy hát inkább szomorú, mint mérges. Az utóbbit a többi ember hamarabb elérte nálam, ez utóbbi inkább neki volt tartogatva.
- Nem tudom. Asszem. De amúgy sem voltam rózsás passzomban, szóval végül is nem baj - ingattam meg kicsit a fejemet. Nem volt mit mondani erre, ha azt mondom, nem, akkor kamuznék, mert leginkább ő volt. De ha meg azt mondom, igen, még a végén elsírj magát. Ördögi kör.
Aztán persze elmesélte, hogy neki rossz álma volt, amiben megint otthagytam, meg mérgelődés volt, mire felsóhajtottam. Jó, várható volt, de felfoghatta volna már, hogy jobban szeretem annál, hogy csak úgy gondoljak egyet és világgá menjek. Egy időben örültem volna, ha ilyen egyszerűen ott hagyom. Sose ment.
- Igen, elég valószínű. Vagy csak rossz passzodban aludtál el. Nálam is meg szokott esni - közöltem elgondolkozva, elbámulva a válla felett a szoba másik felébe. Sokkal egyszerűbb volt így. Nem szerettem, mikor ennyire rossz passzában van, elkeserített.
A többiekről kérdezve ismét elnosztalgiáztam, végiggondoltam miket is mondtak ma, de nem igazán rémlett már a cseszegetés. A legdurvább talán Nowak volt, aki Czettnerként szólított meg. Válaszoltam a kérdésére, majd gyomorszájon térdeltem. Ezek után elég nagy volt a kuss. Kezdtek napirendre térni Maja fölött.
- Mondhatjuk, hogy viselkednek, aha - nem voltam meggyőző, de nem is fektettem bele túl sok energiát. Hagytam, hogy közelebb húzza a buksim, sőt, még a mosolyt is. Egy futó, halvány mosollyal honoráltam, meg finoman megsimítottam a buksiját. - Gondoltam ám rád napközben...
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 14. 02:42 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Egy kis hezitálás után bólintottam párat, hogy hát igen, tudom, mások ezt is szoktak. Én az idő alatt inkább fontos dolgokkal kötöm le magam, olyanokkal, amik érdekelnek is. Mint mikor anyu összes virágcserepének rajzoltam szemet meg szájat. Tiszta aranyosan néztek mindenkire. Meg a lakásban lévőket is kidekoráltam, azok is. Volt boldog, álmos, puszit küldő, meg egy mérges is. A nagykaktuszé lett ez utóbbi, olyan szúrós, érthető nem? Szerintem az, így volt jó.
Kicsit jobb kedvem lett a mosolygó muskátli gondolatától, de ez nem volt valami hosszú ideig kitartó. Éreztem ám, még ha bizonytalan és elveszett is voltam a dologban, hogy nagyon nem jó, amit produkálok. Ha lehetett volna én is kidobtam volna magam, a hormonjaim kíséretében. Rosszul éreztem magam, hogy én szomorítom el. Tényleg az utolsó, amit szeretnék. De még nekem is sikerült a válaszából az igent kiszűrni. Leginkább a saját lábaimat bámulgattam éppen ezért csöndben elsőre. Mondjuk jelenleg az kicsit jobban fájt, hogy a medencém költözni készült valaki máshoz… gondolom. Az erejéből meg a tempóból ítélve…
- De, baj. Tudom én is hogy az, éppen nagyon csúnyán viselkedtem, nem tudom miért, csak… így keltem, pedig nem szerettem volna. Tényleg nem…
Nem kezdtem bele a sok ne haragudjba, pedig minden mondatrészem után odakívánkozott volna a dolog, viszont tudom, hogy mennyire dobálózok vele, most viszont csak próbáltam összekapni magam és helyrehozni a dolgot. Le kellett nyelnem azt hiszem megint azokat a dolgokat, amik már évek óta előjönnek, hogy megrémisztenek vagy éppen próbáljanak letaszítani valami jóból. Nem jöttem még rá, hogyan lehetne kikapcsolni. Kezdem azt érezni, hogy sehogy.
- Sejtettem, nem akartam rád is szomorúságot hozni. Csak szeress és minden jó lesz…
Tudom, hinni akarom, remélem. Nem igazán érzem most a három lehetőség közt a határokat, valahogy egyszerre mind. De legalább azzal, hogy így itt hozzábújva nyökögöm ki, mi is volt az egyik kiváltó ok, valamennyit segít a dolgon. Nem érzem magam egy darab kidobott, megtaposott koszos zsepinek. Már csak megtaposott koszos zsepi vagyok. Sokkal jobb. Azért helyeseltem a rossz passzra, miközben megsimizgettem a még mindig színes porokban gazdag gyerkőcöt. Már nem volt olyan apróság, de azért ő mégiscsak babakutya.
- Azért remélem majd minden rendben lesz ott is. - Tudtam, hogy ez a mondhatjuk inkább egy „kezdenek”-nek felelhetett volna meg, pontosan ezért, meg mert én nem igazán tudtam tenni semmit, csak meghallgatni vagy mikor hazaér megölelni, inkább csendbenmaradós támogató voltam. Azt hiszem. Bár ma ebben is igen alulteljesítettem, el is hagyta a szám egy nagyobb sóhaj aztán az átkarolós keze felé nyúltam, hogy a pocimhoz húzzam. Azt hiszem gyakorlatilag semmin nem tud ez segíteni, de jobb érzés volt és már majdnem elhittem, hogy így nem szenvedek annyira. Magam alá szerencsétlenkedtem a lábaimat és egy kicsit még jobban felé fordultam. Még egy mosolyt is összehoztam a végére, nem is igazán tudtam, hogy erre szükségem van, de sokkal könnyebb így minden. Igazából álmos voltam, éhes, fáradt, lelkes és lusta egyszerre, azt sem tudtam éppen, hogy csak azt szeretném, ha simizne meg velem maradna úgy bármeddig én meg agyonpuszilnám, vagy csak ne legyen szomorú.
- Annyira szeretlek… ugye tudod? - azokat a puszikat végül meg is ejtettem.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 15. 02:18 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Ez a nő gyakorlatilag minden egyes percben az érzelmi apályok  és dagályok változását élte meg. Az egyik pillanatban még mosolyog maga elé, a másikban meg már majdnem sír. Mit lehet ilyenkor kezdeni vele? Mármint... ahj, azon kívül, persze. Az most épp nincs napirenden, zuhanyozni is kéne, kajáltatni a gyereket és utána potenciálisan arccal beborulni az ágyba, dünnyögve magam elé.
- Mondtam, hogy nem haragszom, hagyd már... megesik, rossz passzodban vagy. Nem ettelek meg érte, nem? - sóhajtottam fel, kissé az orrnyergemet masszírozva. Ezért nem éri meg nekem érzelmileg kötődni valakihez. Rettenetesen könnyen billentett ki a lelki egyensúlyomból. Mint az előbb Maja, mert hát előtte is labilis voltam, most meg azon nyünnyögünk, hogy nekem miért lett rossz kedvem.
Azért arra nem számítottam, hogy ő így gondolja. Én csak gondolok valamit és akkor öt teljes percig nem szeretem, aztán amint bocsánatot kért, megint minden a régi? Jaj, ugyan már. Elégedetlenül felsóhajtva karoltam át és húztam kicsit közelebb.
- Szerettelek eddig is, zlotko, nem kell rögtön pánikolni... - ráztam meg a fejemet és finoman megcirógattam az oldalát egy kicsit, nyomva pár puszit a homlokára. Attól még az én babygirlöm volt, hogy éppen nagylányos problémái voltak.
A csapat mostanság olyan téma volt, amiről ha nem volt muszáj, inkább nem beszéltem Maja előtt. Eléggé kiakasztottak, meg hát Czettner Levente, magyar állampolgársági ajánlat, behívó a magyar válogatottól... Csak. Nem. Maradhatunk annyiban, hogy ha eddig nem kaptam agyvérzést, akkor bizony tényleg valakinek nagyon a kegyeit élvezhetem.
- Előbb-utóbb, így vagy úgy, de rendeződni fog - nem tettem hozzá, hogy esetlegesen a kilépésemmel, a válogatottság visszamondásával. Még a végén a lelkére vette volna, hogy ez is az ő hibája. Pedig tényleg gondolkoztam ezen, egyre többet az első balhé óta. Szóval csak csendben maradtam és szótlanul simogattam a pociját, hátha legalább egy kicsit jobb kedve lesz tőle. Nem szerettem, mikor nyüglődött a csillagom. Pláne, hogy ez olyasmi volt, amivel nem igen tudtam mit kezdeni.
- Persze, hogy tudom, csillagom - nevettem fel kissé fáradtan, hogy aztán a puszikat követően lágyan megcirógassam az arcát, a pillantásába feledkezve egy kis időre. Aztán csak egy kacsintás keretében hajoltam előrébb és tapasztottam az ajkaim az övéire. Azért ez hiányzott...
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 15. 17:39 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Nem, meg éppen nem evett engem, de ettől nem lett varázsszóra kevésbé elkeserítő a tény, hogy szomorúvá teszem őt. Bármennyire igyekezhetek én, ha egyszerűen nekem ezt nem megy olyan könnyen venni. Bántottam már meg embert akaratlanul biztosan, és szomorkodásra is késztethettem, mondjuk most nem nagyon emlékszem anyuval való vitákon kívül komolyabbra, de akkor is rettentően szoktam magam érezni. Mindig félek, mit hoz ez. Megutálnak vagy csak elfordulnak esetleg, szóval a szokásos pontoknál lyukadok ki újra és újra. Ezt pedig nem szabadna.
- Nem, nem lettem megrágcsálva. Se kóstolva. Se semmi, tuuudom. Mondjuk nem zavar, ha nem olyan nagyon vagyok… Csak… miindegy.
Sikerült ezt legalább kicsit mosolygósabban és vicceskedve előadnom, igyekszem és nem szeretek rosszkedvű sem lenni. Ugyebár, ha nagyon lennék harapva meg megéve, az fájna, abból meg köszönöm, adatott ma már elég és egyelőre ebbe is látványosan akarok megpusztulni. A lehető legerősebb hasonlatom ehhez az érzéshez azt hiszem a vizsgaidőszak lenne. Na, ennyire élvezem azt is. Ennek ellenére ez ezzel jár, tudom, hogy mindig szépen elérkezem a nagylányság zen lépcsőjéhez, ettől még nagyon nem szeretem ilyenkor magam. Ebből mért nem lehet szabit kivenni? Márhogy… mindegy. Ennek ellenére a puszikra sikerült elmosolyodnom legalább, hiába követte a számomra kényesebbnek tűnő téma, igen, még annál is, hogy éppen szeret-e vagy sem a hisztimmel. Nyussz. Inkább csak odabújtam a kezét meg a hasamhoz húztam és a simizést nagyon tudtam értékelni. Nem szeretem a gyógyszereket, meg el is szoktam felejteni, hogy az is egy megoldás, ezért is késtem el például a fájdalomcsillapítóval is, de fog az hatni…szeretném.
- Én azért nagyon szurkolok majd nektek legközelebb is. - Azért vannak dolgok, amiktől nemhogy eltántorítani, de elzavarni sem nagyon lehet engem. Persze ez nem mindig jó, de azt hiszem azért, mert ott állok a vőlegényem mögött és támogatom nem lehetne rám azt mondani, hogy rosszat csinálok. Remélem legalábbis, úgy is, hogy én nem vagyok lengyel, ez a válogatott meccseire is teljesen igaz. Én boldog vagyok, ha látom őt nyerni, mert tudom, hogy ő is az ettől. Így kerek, hiába van most ez a sok mufurckodás, amiben nyilván az se túl jó pont, hogy én is itt vagyok.
- De el se felejtsd, akkor se, mikor éppen szomorúvá teszlek, jó?
Csak szépen néztem fel rá, bár ez most nem volt az a „hű, de vidám” időszak a napomban, mégis azért jobban éreztem magam vele, velük. Volt láthatóan vagy beszundizott, vagy teljesen érdektelen lett, mert úgy elfogyott a piszkálódással és a mozgással is, mondjuk az én figyelmem meg a kék szemek kötötték le. Kicsit kiemelkedtem a fekvésből és a nyomoromból is, ahogy az ajkaim az övéire találtak a kezemmel a kezét szorongattam, ami a hasamon volt és nem szerettem volna, ha most ez a kicsi jó a napból huss elsuhan.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 15. 20:53 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Nem sokra mentem az iménti kijelentéssel, de azt hiszem, ez várható volt, elvégre mégiscsak Majáról beszélünk. Neki muszáj mindent a csöpp lelkére venni és ameddig helyre nem jön - az ő közreműködésével -, addig bizony ott is tartja a dolgot. Azért most már igyekezett kicsit jobb fejet vágni a dolgokhoz, gondolom részben miattam. Az a mosoly azért jót tett a kis érzékeny lelkivilágomnak.
- Most kóstoljalak meg? De mi van, ha nem vagy finom? - kérdeztem elhúzva a számat, a régebben oly sokszor használt alpakka-arcot vágva. Volt már, hogy nem volt finom, mert hát, a testápoló nem jó, fújfúj, azóta csak ritkán vettem rá magam, hogy megrágcsáljam.
Szóval inkább csak hagytam, hogy hozzám bújjon, lassan simogatva a pociját, hogy kicsit jobban érezze magát, ha már egyszer ennyire szenved szerencsétlenem.
- Az fontos, arra mindenképpen szükség van - nyomtam apró puszit a nyakába, halvány mosollyal az arcomon, ellenállva a késztetésnek, hogy hozzátegyem, lehet, hogy legközelebb együtt szurkolhatunk. Nem kellett még több stresszfaktor és biztos voltam benne, hogy ez olyasmi, amit ő nem igazán értene meg. Jobb a békesség és az, ha nem szólok semmit. Sokkal könnyebb így mindenkinek.
- Majd igyekszem észben tartani, jó? - kérdeztem megcirógatva az arcát. Nem ígérgettem meg, elvégre van, amikor egyszerűen nem jut eszembe, vagy csak nem tudom felfogni, hogy ő tényleg engem akar. Szívás, nem? Már az a része, hogy néha ennyire elbizonytalanodom. Volt időközben elaludt, erre a mozgás hiánya és a halk hortyogás szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot. Maja közelebb hajolt, az ajkai pedig megtalálták az enyéimet. Szóval kissé közelebb hajoltam hozzá és viszonoztam a csókot, a kezem továbbra is a hasán nyugtatva. Szegény kicsilány.
- Fel a fejjel, jó? Tudod, hogy nem szeretem, ha szomorú vagy... - sóhajtottam, majd Voltot odébb pakoltam az ölemből és finoman a hölgyet pakoltam a helyére. Jobb lesz az úgy.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 15. 22:25 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Egy halovány vigyor, annyi azért csak kikívánkozott belőlem, de aztán megráztam a fejemet, hogy nem kell, nem azért mondtam én, hogy ilyeneket kérjek. Amúgy is, ismerem már ahhoz eléggé, hogy most már ráharapjak a nyelvemre egy kicsit. Pláne, ha nem vagyok feltételezése szerint finom, na szép. Oké, a samponommal nagy összhangban a testápolóm sem finom, csupán jó illatú - hagyjuk, honnan vannak az ismereteim, de vannak. Jelenleg mondjuk nem is érzem magam annak, sőt. Nyöh.
- Akkor keresel valamit, ami finom, gondolom. - A mondandóm ellenére nem ment, hogy ne maradjon az iménti vigyor az arcomon ahogy megláttam milyen fejet vág itt nekem. Végül egy sóhajjal csak tentiztem mellette, meg félig neki dőlve, hogy közben kifejezzem a támogatásomat. Fogalmam sem volt tényleg, mit tehetnék és amennyit tudtam a helyzetből most úgy tűnt rendben van, de persze az sem kizárt soha, hogy én vagyok lemaradva pár körrel. Ez elég gyakran megesik velem.
- Jó, de tényleg ám! Ez mindig így van és így is lesz, én tudom. - Persze, hát én mondtam, hogyan ne lennék vele tisztában? Ellenben ez már lassan lehetne másként mert éppen tényleg nem tudom én sem eldönteni, hogy mit szeretnék. Ahogy kigondolnám, hogy jobbra fordulok, balra lenne kényelmes. Amint az evésre asszociálok, éhes leszek, aztán eszembe jut, hogy mennyire fájt a pocim reggeli után is. Ah, csak semmi se akar jó helyre csusszanni. Vagyis ez most nem igaz, mert bárhonnan nézem, Lewyt mindenképpen itt szeretném tudni, csak néha ez sem kívánságműsor. Sajnos. Vettem pár nagyobb levegőt, mire összeszedtem magam valami normálisabb ülő helyzetbe, de mire kettőt pislogtam vagy válaszoltam volna, már észleltem a mocorgást és a húzást, és az ölében találtam magam. Egy picit összehúzva magam borultam a mellkasának, aztán kis dünnyögés után megölelve őt néztem fel rá mosolyogva még egy puszit is nyomtam az állára.
- Most nem vagyok olyan bleh. Jó, nem nagyon tudom mit csinálhatnék, amitől vuu meg huuu de jó lenne, viszont most így... szeretem. Ma még úgy sem nyomtalak agyon, pedig Volttal együtt kellett volna neked szaladnunk, mikor megjöttél…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 17. 03:50 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Végül meggondolta magát és csak megrázta a kicsi buksiját, hogy neki bizony nem kell a csócsálás. Pedig, alapvetően meglehetősen szórakoztató volt, szóval kicsit lebiggyesztettem az ajkamat is, hogy hát, igen, ez felettébb szomorú döntés a részéről.
- Szóval akkor te vagy a desszert? De akkor most kezdem az étkezést, és muszáj lesz még ennem, mert éhes leszek tőled. Ez jó ötlet? Vagy te most mi vagy? - préseltem össze az ajkaim tanácstalanul, majd a levegőt ízlelgettem pár pillanatig. Végül csak rántottam egyet a vállamon, mert nem akartam most összerágni Ms. Czettnert. Bár lehet, hogy tényleg jót tett volna a kis zizinek. Szóval mélyet sóhajtottam, mielőtt még közelebb hajolva végignyaltam volna a nyakát, hogy aztán elnevessem magamat. - Még mindig borzalmas a testápolód.
Az iménti kozmetikum ipari cikket ejtve a témák közül, inkább hagytam, hogy hozzám bújjon. Ő szóban jelezte, hogy támogat, én pedig jó voltam magamhoz képest és simiztem a fájós pociját. Az utóbbi kijelentésében nem is különösebben kételkedtem, simán elképzeltem, hogy ugrál még kint a pálya mellett öt év múlva is. Elvégre, akkor még simán a pályán lehetek, van olyan a csapatban, aki már most idősebb. Lehet, hogy még negyven évesen is játszani fogok a Lukácsháza sc-ben.
Végül az ölembe húztam a kisasszonyt és átkarolva a hajába fúrtam az arcom egy pár pillanatra. Igen, a samponnak maradnia kellett, ezt anno megszavaztuk és én azóta tartom is magam hozzá, még mindig imádtam. Közben kaptam egy mosolyt, meg egy puszit, mire én is halványan elmosolyodtam.
- Látod, nem szaladtatok, rendesen el is szontyolodtam. Deeeee niiincs baj, mert most már jobb a helyzet, az előbbi mosoly igazinak tűnt... Szóval asszem rendeződik a szitu - nyomtam pár apró puszit a vállára, majd megcirógattam az arcát finoman. - Nagyon szeretlek ám, te zizi.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 18. 01:51 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


A lehető legértetlenebb buksimmal hallgattam őt, amint fejtegette, hogyan meg miként zajlana, ha én lennék a desszert. Ezt egyrészt tök aranyosnak gondoltam, mert hát na, a desszert jó dolog, mindenki várja és szereti is, én is, és szeretek jó dolog is lenni. De kicsit összezavart ez a sok mondat, meg a kérdések, meg a szavak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenre figyeltem és meg is értettem. Annyit sikerült felfogni, hogy utánam kellene neki valami más, mert már belejött.
- De ugye nem Voltot? Ne bántsd Voltot, akkor inkább kóstolgass, nem baj, ha az is fáj kicsit. Mondjuk amii nem fáj, azzal nincs gond, azt lehet szeretni.
Na jó, ez talán még szerintem is hihetetlenül képtelennek hangzott és viccesnek, ettől még teljesen kétségbeesett fejjel néztem a vőlegényemre, majd ahogy az enyhült kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ez úgy megint elveszett nálam valahol. Látszik, hogy ha az állatokat néznénk, inkább lennék egy aranyhal, mint egy cica. Még a gombolyagot se tudnám jól kergetni. Már éppen visszatértem volna a kiskedvencektől, amikor Lewy naaagyon közel jött, aztán végig is nyalt egy részen, én pedig elnevettem magam. Sikerült megtalálni elég gyorsan azt a pontot, ahol csikis is vagyok. Egyből be is húztam a nyakam, ahogy elhajolt. Ez a támadás nagyon nem volt fair. Még a rossz ízű testápolóm okán se. Lebiggyesztettem az ajkaim és még a kezemmel is intettem, hogy hát ez ilyen, nem tudok mit tenni vele, pedig én esküszöm kerestem a boltban olyat, aminek nem csak az illata jó. Mikre nem vagyok már képes, pedig vásárolgatni se nagyon szoktam amúgy. Ellenben szurkolni, na azt nagyon. Szeretek is és tudom, hogy örömet szerzek, mi mást tehetnék hát?
- Ne legyél szomorú, mert nagyon szeretünk, csak nem sikerült. Tegnap kiszaladtuk ám a lelkünket is. - Nem használtam kifogásként persze, inkább csak úgy elmeséltem, hogy nem mellesleg nem az aszfalton hempergett meg a babu sem felrajzolt képeken, hanem elvittem magammal a már korábban elcsicsergett szalamantoni fesztivál nyitására. Közben csak sikerült a mosolyomat megtartani legalább. Viszont nem nagyon bírtam megülni a fenekemen, valamivel jobb volt, fájt még kicsit, de már nem mindenem. Aztán a szeretlekre egy nagy puszit nyomtam az arcára és a kanapéba kapaszkodva segítettem magamon, hogy szembe forduljak vele, és átemeljem az egyik lábamat. De mivel nem akarom én a gyomrát kitaposni, meg a szép, új és színes pulcsiját még maszatolni kicsit hátrébb csúsztam helyet hagyva köztünk, de aztán csak előre dőlve az arcommal a vállába nyünnyögtem kicsit, aztán átkarolva a nyakába bújtam. És igen, tudtam, hogy ezt nem igazán kell, így kis idő után azért elfordítottam a buksim Volt irányába inkább.
- Tudod, hogy jövő szombaton már mindenki előtt ohana leszünk?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. június 30. 00:16 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Abszurdumnak tűnt, hogy felfaljam Voltot. Egyrészt, mert nem egy görög drámában élünk, ahol a családi vacsora nem egészen egyértelmű. Másrészt meg most gondoljunk csak bele, mennyire szőrös és harapós és nyűgös egy vacsora lenne az....
- Nem akarlak bántani, te nagyon okos... a saját gyerekünk pedig tappancsos, de attól még nem degradálódik vacsora sorba! - ráztam meg a fejemet rosszalló pillantással, mielőtt megint a számban éreztem volna azt a bizonyos enyhén vegyszeres, levendulás ízt. Fúj? Igen, elég fúj. De már megérte, mert felhangzott az a bizonyos nevetés. Miért is voltam itt, ha nem ezért? Már, ha azt nem vesszük, hogy ez az én lakásom, természetesen, de ez egy apró részletkérdés.
Mindig akadnak az ember életében kisebb bökenők és azt hiszem, hogy mi boldogok lehetünk, ha csak egy-egy edzőtábor, meg havi pár nap az, ami miatt stresszfaktor van a kapcsolatunkban.
- Na várjunk, ez azt jelenti, hogy az úriember már tegnap óta nem volt hajlandó megfürödni? - mutattam a színes kölyökre meglehetősen felháborodott pillantással. Ő erre oldalra biccentette a fejét, még az egyik füle is lekonyult. Szerintem már tudja, mit jelent a fürödni szó. Ez megmagyarázná, miért rohan a lakás legtávolabbi pontjába, mikor ilyesmi kerül szóba.
Közben ugye Maját áthelyeztem kicsit, ő meg rövid fészkalódás után döntötte a fejét a vállamnak. Finoman átkaroltam a derekát és a hátát cirógattam csendesen, mielőtt a kérdésre elmosolyodtam volna ismét. Persze, ostobaság volt ilyesmi után érdeklődni. Leginkább nehezen tudtam bármi másra gondolni, ha szabadidőm akadt.
- Nem. Jó, hogy mondod! Most megkérted a kezemet? - kérdeztem már-már szégyellős mosollyal az arcomon, a jobb kezem felemelve és nézegetve a nemlétező gyűrűmet. Vagyishogy, ez nem teljesen igaz, volt gyűrűm, csak még nem hordtam. Egy hétnyi távolságra volt tőlem.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. június 30. 01:36 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


- Nem akarod bántani a babánkat, ezzel én is tisztában vagyok már. - Látványos sóhajjal jeleztem, hogy tudom, értem én, de elsőre nem volt azért tiszta, azt hiszem velem ez túl gyakran esik lassan már meg. Szégyelltem is magam emiatt, meg butának is éreztem a megjegyzés nélkül is. A kezemmel óvatosan Volt füleit vakarásztam aztán visszahúztam magamhoz, hogy úgy kuporogjak egyelőre. Igazából azt hiszem mindketten tudjuk, ha betett volna a sarokba egy doboz fagyival, most semmi gondja nem lenne rám. De nem szabad most olyat ennem, és azt hiszem a sarkot is kényelmetlennek találnám. Beérem én azzal az öleléssel is, csak kezdem azt érezni, hogy a kibírhatatlansági szintem percről percre növekedett onnan, hogy leült mellém. Nem akartam ezt, nagyon nem. De azt hiszem így is egészen szerencsés páros voltunk, láttam már ennél kevesebben is naponta veszekedni másokat a folyosón, arról nem beszélve, amit anyu hisztisebb ismerősei műveltek, mikor ismerkedett még.
- Ühhüm. Én megpróbáltam, de miután háromnegyed órát kergetőztünk, már nagyon fájt minden és feladtam. Nem tudom hol bujkált, de utána még húsz percig mancsnyomát se lehetett észlelni.
Teljes meggyőződéssel meséltem, hiszen így volt, egyszerűen nehéz lett volna még hozzátenni, hogy én hiába kérleltem, azt nem nagyon akaródzott megérteni. Egyébként se sűrűn szokott olyat, amit nem akar nekem elhinni, hogy kéne. Engem máskor ez nem zavar, de tudtam, hogy bajban lesz, nem hitte el nekem. Volt rosszcsont és ezt nem fél megmutatni, pláne, ha valami olyan marad rám vele kapcsolatban, ahol fegyelmezni kéne őt. Így volt ez az eset múltkor is a „nincs több jutalomfalat” történettel. Mégis elfogyott.. Sajnáltam a dolgot, de nem volt vele mit tennem. Ahogy közelebb kerültem a vőlegényemhez még ha csak a tudattól is, de legalább jobban éreztem magam. Ilyenkor egy kicsit még jobban elkeserít, ha van köztünk egy vagy több országhatár, nem is kis távolságok. Nagyon dilemmáztam tegnap egyáltalán ide jöjjek-e de nem bírtam volna jobban Pécsen.
- Jó, na, nem azért mondtam Mi? Kellett volna? - A szemeim egész hatalmas méretekben meredtek rá visszafordulva a kutyusunktól, egy pillanatra tényleg átfutott rajtam, hogy valamiről megint lemaradtam, de szerencsére gyorsabban kapcsolok már, mint hónapokkal ezelőtt. Lehet, ha egy hasonlót még korábban ejt el, kétségbeesetten sírnék most. De kivételesen csak összeszorítottam a számat, még leesett, hogy nem gondolta ezt úgy szó szerint. Aztán a hasamhoz közelebbi kezét megfogva összefűztem az ujjainkat, kicsit azt figyeltem csak aztán néztem rá és mosolyogva adtam puszit az arcára, aztán az ajkaira, végül csak az arcom az övének döntöttem. - Tényleg nem akartam neked rossz hétvégét csinálni, remélem nem is lesz az.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 4. 04:56 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Persze, voltak dolgok, amikben kimondatlanul is megegyeztünk, legalábbis én azt hittem. Aztán úgy tűnik, hogy annyira mégsem, ez pedig elég szomorú. Már. ha én bántom a gyereket, akkor ki lesz az, aki majd megvédi?  
- Még szerencse, hogy tudod. - ingattam a fejemet kissé elégedetlenül. Na, nem azért, mert baj van Majával, csak így, a hónap elején elég hülyeségeket tud összehordani, még akaratlanul is. Ő meg közben csak nyünnyögött tovább csendesen, mintha mi sem történt volna.
Aztán nagyjából felvázolta nekem, hogy miért is nem sikerült a kis szőrösnek a kádban kikötnie. Érthető volt, mert ahogy egyre nagyobb lett, nyúltak a lábai és egyre gyorsabban tudott futni.
- Igazából nem baj, néha még nekem is komoly kihívást jelent, szóval nem lep meg a dolog. Nem is zavar, csak nem hiszem, hogy jó neki, ha sokáig színes marad... - húztam el a szám, miközben a hajamba túrtam. Vannak az életnek kemény pillanatai és a színes szőrmók az pont ilyen.
Azért én örültem, hogy itt van, még akkor is, ha ilyen kis használhatatlan, mert hónap eleje van. Mert ugye mi mással is lehetne az ilyesmit magyarázni, ha nem ezzel?
A hatalmas boci szemek láttán arra jutottam, hogy egy kis időre komolyabban vette a kézkéréses megjegyzésemet, mint amennyire komolynak szántam azt, ez pedig nem annyira vicces. Szed sztori. Nem ellenkeztem, hogy az ujjait az enyéim közé fűzze, helyette inkább az ajkaimhoz húztam és nyomtam rá egy puszit, mielőtt az ajkai az enyémet súrolták.
- De nincs rossz hétvégém, hagyd már el, asszony! Itt vagy, persze, szar időszakod van, de attól még én örülök neked... - az elején kissé élesebb hangnemet ütöttem meg, mint ahogyan azt terveztem, pedig isten lássa lelkem, nem akartam bántani szerencsétlent! De azért a végére azért ellágyult a hangom és csak az övének döntöttem kicsit az arcom, miközben a haját piszkáltam.
- Hozzak neked fagyit...? - kérdeztem halkan, amolyan utolsó mentsvárként.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 4. 23:52 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Kisebb vagy nagyobb levegők után, meg ahogy fészkelődtem legalább egészen kicsit jobb volt minden. A kutyus esetén hála az égnek viszonylag hamar túl tudtam én is lendülni, azt hiszem ez már a nap pozitívuma is lehetne. Már persze ez nem jelenti azt, hogy itt vége volt a gyerkőc kivesézésének, ugyanis tegnap rossz volt, én is tudtam, de mit tehettem volna vele? Nem nagyon hallgat rám, ha véletlenül rá is szólok. Nem is tudom mit tehetnék ezzel, de valahogy úgy voltam vele ez így van rendjén. Én az voltam, aki az engedékeny és agyonszerető, Lewy a szigorúbb és imádós gazdi. Így volt ez rendjén.
- Nem biztos hogy ez a por is túl bababarát, de csak egy-két részen jött le róla, ahogy próbáltam törölgetni, mikor éppen nyugton csücsült ma. Meg kellene fürdetnünk?
Elmesélhettem volna az egész történetet pontról pontra, de annyira azért nem volt fontos minden mozdulat és hát mindketten beláttuk a fürdés szükségességét, de bízta benne, h most megint megpróbáljuk megejteni, akkor sem kell átesni a tegnapi procedúrán. Nagyon szeretem Voltot, de most tényleg nem maradt valami sok erőm se fizikailag, se pedig lelkileg rávenni őt, hogy de a kádba bemászva nem jön a mumus és utána legalább majd alszizhatunk együtt, mind a hárman, mint egy naaagy ohana. Talán közben kicsit jobban a szívemre vettem fölösleges dolgot ismételten, de azzal, hogy nem mardosott úgy a fájdalom és jól is éreztem magam a kezei között sikerült ezen túl lendüljek. A kapott puszi és sók után elmosolyodtam, ami most azért ki is tartott még.
- Szeretlek, és én csak örömet akarok szerezni, majd kicsit jobban igyekszem. De most jó. - Úgy éreztem, hogy bár valószínűleg még nem lesz minden kicsattanóan boldog és egyenesben, de az út már jó. Legalábbis éppen a legjobb helyen éreztem magam ehhez. Simiztem a kezét kicsit, ahogy figyeltem rá, aztán a kérdésre kicsit lebiggyesztve a szám megráztam a fejem. Aztán sóhajtva elmosolyodtam újra.
- Szeretnék, de nem szabadna, verseny lesz, most figyelni kellene ezekre. Csak... ölelj meg jó szorosan és úgy jó.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 5. 06:49 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Igazából ahogy figyeltem a színes babát, csak sokadjára merült fel a fejemben, hogy amúgy nem biztos, hogy ez egészen jót tesz neki. Biztosan nem káros, de  egy idő után le kéne mosni a kicsi bundáját. Ha annyira színes akar lenni, azt majd eldönti ő maga és megkéri a kozmetikus nénit, hogy színezze át. Meg amúgy is Lewlew... varázslat, tudod.
- Szerintem nem lesz baja tőle, de azért lassan nem ártana tőle megszabadítani. Majd ha mást nem, lemosom kint a slaggal, azt úgysem utálja annyira... - sóhajtottam fel, miközben vizualizáltam magam előtt a jelenetet. Azt biztos, hogy nem fogom megúszni színek nélkül, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem oldja meg az összekenésemet valami retardált módon. Ha mást nem, majd odaszáguld hozzám és megszeretget.  
A helyzet úgy tűnt, hogy lassan kialakul egy holtpont, ahol Maja egészen boldognak tűnt, legalábbis az a bizonyos mosoly ezt sugallta.
- De szívem, ne izgulj ilyenen, én pont így szeretlek. Még akkor is, ha néha egy egészen kicsit nehezen is boldogulok az érzelmivilágoddal - húztam el a számat, de aztán a fanyalgás helyett inkább puszikat nyomtam a homlokára.
A nagy szeretgetést követően felajánlottam, hogy ha szeretné, én hozok neki fagyit, de azt mondta, hogy nem szabad, így lemondóan sóhajtottam és inkább csak öleltem helyette. Nem könnyíti meg a dolgomat, de cserébe legalább a tökéletes nő a számomra.
- Azért ha meggondolod magad, Kochanie, csak szólj...  - simogattam meg finoman a haját, kicsit közelebb húzva. Majd csak minden a helyére zökken. A magam kilenc hónapját napról napra rakom össze, minden hónap elején.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 5. 19:30 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Elképzeltem azt a slagolós és mosdatós jelenetet a kertben, valahogy bármilyen opcióban próbáltam a végéig jutni a fejemben összeállt képnek, nem tudtam elképzelni, hogy Lewy is megússza szárazon. Már persze konkrét értelemben. Biztos voltam benne, hogy ahogy a sima fürdőszobai eseteknél itt sem kímélne senkit a gyerkőcünk, ami nagyon kis mókás tud alapból lenni, meg is mosolyogtat mindig. Pár bólintással értettem egyet végül a javaslattal, mert hát ez így logikusnak tűnt. Hosszabb és elég lassúnak tűnő idő után legalább már úgy voltam vele, hogy most rendben van minden, amennyire emellett lehet.
- Nem fogok, csak... csak azt akartam, hogy tudd. Majd igyekszem segíteni, jó? - A puszik után lehunyt szemmel bújtam hozzá és úgy figyeltem. Igazság szerint felcsillantak a szemeim és jó is lett volna az a fagyi, de most nem éreztem elég erőt magamban arra, hogy mértékkel egyek csak belőle, az pedig sosem jó. El is akadtam, hogy mi legyen. Felnéztem rá, mikor felajánlotta, hogy azért a lehetőség még áll és kicsit a felsőjét piszkálgatva gondolkodtam.
- Már akkor meggondoltam magam, mikor kimondtam igazából. - De ettől persze még továbbra se kellene. Hogyan fogom lemozogni, ha itt nyünnyögök csak mellette, rajta, vele. Szóval ha meg sem moccanok érdemben. Ráadásul csak felpörget a sok cukor és még a végén úgy pörgök majd itt, mint Aranyhaj, mikor végre lemerészkedett a toronyból és nekiindult az erdőnek Flynn társaságában. Mondjuk érzelmileg éppen én is hasonlóan érzek. Sírni tudnék a ténytől, hogy mennyire fájt a pocim, ami mostanra egészen jó, de azért örülök is most meg már. Nem szeretem ezt.
- De téged jobban szeretnélek, mint a fagyit, ne menj el innen még egy kicsit. Lécci.
A végét már egész halkan mondtam, legalább még egy kicsit maradjunk, aztán bármit szabad. Lehet annak tudtam be, hogy ez a mostani ülőhelyzet el volt találva és tetszett is, nem fájt, nem gondoltam semmi borongósra és még Volt is nyugisan szuszogott távolabb.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 6. 02:45 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Azt hiszem egyértelmű volt, hogy nem kivitelezhető Volt megfürdetése áldozathozatal nélkül, de annyi már biztos, hogy a fehér felsőmnek annyi volt. Mára, legalábbis. Szóval az már nem igazán állíthatott meg abban, hogy a gyerekről lemossam a színeket. Remélhetőleg a fülei ezúttal a helyükön maradnak...
- Jó, az azért jól fog jönni. A segítség az majdnem mindig - közöltem viszonylag csendesen, mert amúgy köszönöm szépen, rendben vagyok magam is. Nagyfiú, aki sokszor boldogul egyedül és sokáig nem is igényelte a társaságot. Aztán jött Maja... így született a chokapic. Nem, az egy másik sztori.
A kezét figyeltem, nézve, ahogyan a felsőmet piszkálja és elfojtottam a kikívánkozó vigyort, mikor közölte, hogy igazából ő akarja azt a fagyit, csak mégsem.
- Hozzak? Van vaníliás meg madártejes is... - pislogtam rá a szemem sarkából kissé, mert nem nagyon akartam megmozdulni. Akkor megint időre lesz szükség, hogy eltaláljam azt a bizonyos pózt. Szóval még vártam a választ, de már szólt is, hogy még szeretné, ha maradnék, az úgy jobb lenne, szóval az izmaim ismét ellazultak és a hátsómon maradtam.
- Igenis, értem főnök, maradok - közöltem szórakozott mosollyal, miközben tovább cirógattam a kisasszonyt. - Itt maradjunk ma estére, vagy szeretnél hazamenni?
Mert ugye ez egy elég fontos, eldöntendő kérdés, amire egyáltalán nem mindegy a válasz. Ha haza szeretne menni, akkor még hoppanálni is kell, de akkor lesznek éjszaka csillagok, meg esetleg kert is a kutyi fürdetéshez. Így van zuhany a fürdetésre és befőttes cikesz a szobában.
- Ha maradunk, megnézheted, hogy szenvedem be a gyereket a zuhany alá - ajánlottam fel.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 8. 19:09 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Bár felajánlottam a segítségem, ami enélkül is élt, hiszen sosem akartam megnehezíteni a dolgát, éreztem, hogy nem akar vele élni. Tudom, hogy ő sokkal jobban kezel mindent és ügyesebb, én csak igyekszem lavírozni, és ha úgy adódik, hogy szükség van rám legalább egy kicsit, akkor ott lenni. Nem akarok egyszer, mikor ez fennáll rossz helyen lenni és nem kéznél, biztos rosszul érezném magam. Pont annyira, mint attól, mikor azt érzem, hogy követelőzök. Nem szoktam, azt hiszem, mióta beszélni tudok ilyen még sosem volt. Mikor kisebb voltam sokszor voltak dolgok, amiket akartam, és ki is mondtam, de beletörődtem előbb-utóbb a nembe, vagy abba, hogy majd egyszer. Aztán igyekeztem elhagyni, ami jól is sikerült a saját belátásom szerint. Azonban ilyenkor, mikor csak nyünny minden és az egyetlen, amit szeretnék, egy ölelés, amiből tudom, hogy csak hülyeségek vannak a buksimban, nehezen tudom elválasztani, hogy tényleg ilyen nagyon szerencsés vagyok Lewyvel, vagy esetleg kiprovokálhattam, ha nem is akartam.
- Madártejes… - Egészen vinnyogósan és halkan ismételtem, nem tudtam még, hogy jó lenne-e vagy sem, azt sem, hogy hogyan számolok el a saját lelkiismeretemmel, ha csak belenyalok. Szörnyű ez a fagyikérdés. Otthon is maradhattam volna, ha csak a fagyiért jönnék, és nagylány vagyok, ki tudom magam szolgálni is, de egyszerűen ettől még csak mormogtam és jól esett, hogy ilyenekre gondol, hogy tudja ezeket, és hiába ez volt az első, hogy ennyire rosszul sült el a hónap eleje, nem ment falnak. Legalábbis még.
- Hééé, arról volt szó, nem hívsz többet főnöknek, te, jegesmaci. - Halványan ugyan, de vigyorogtam, ahogy a nyakából kibújva a buksimat az arcának döntöttem, aztán előbb egy puszit adtam a szájára, majd csak egy picit elhajolva megsimogattam a pofiját és egy hosszabb csókot is. Ez elég volt arra is, hogy megpróbáljam összeszedni, mit mondhatnék a kérdésére. Egyszerűen csak nem akaródzottam kimondani, minek örülnék inkább. Belegondoltam, hogy éppen úgy öntöm rá az én problémám, hogy neki is van elég, biztosan hulla fáradt, mégis velem foglalkozik. Na ez az, amit sohasenem szeretnék, hogy miattam ne tudjon pihenni, kikapcsolni, vagy bármit.
- Gondolom fáradt vagy, és jobb lenne, ha nem kellene már azzal törődnöd, hogy ide meg oda hopp.
Nem eresztettem túl messzire a korábbi csók után, csak kicsit bámulgattam félre Volt irányába, meg a lakás egy-egy pontjára, ahogy nagy levegőt vettem. - Ahogy elnézem mindegyikünkre ráférne a zuhany, vagy slagolás, vagy pancsi… bármi.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 9. 20:53 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Persze nem akartam én nyíltan elutasítani a segítséget, meg megbántani sem, csak boldogultam egymagamban is. Jó volt ez így, ha ő úgy érezhette, hogy segít, én meg nem szúrok el semmit éppen.
A fagyiról már majdnem sikerült meggyőznöm, mert hát mégiscsak egy madártejes csodáról volt szó, amit előző este szereztem be, arra az esetre, ha a menyasszonyom hazacsászkálna hozzám.
- Bizony. Jó hideg és édes, pont kellemesen. Tudom, hogy szeretnéd... - közöltem sokatmondó pillantással. Még a hangom is egészen dorombolós volt, igyekeztem meggyőzni róla, hogy neki bizony kell az a fagyi. Utána mindig jobb kedve van és amúgy is édes és szexi, akkor meg mi a baj a fagyival? Semmi. Na ugye!
Ha volt is ilyen beszélgetés, annyi egészen biztos, hogy nem emlékszem rá. Megígértem volna, hogy nem hívom főnöknek? Lehetséges, hogy gyenge pillanatomban kapott el hozzá, vagy éppen máshol járt az eszem, de ez éppen nem rémlett.
- Arról volt szó? Hopsz... - vakargattam az állam pár pillanatig elgondolkozva, majd rántottam egyet a vállamon lazán, mintha mi sem történt volna, mert ugye az jó így is, miért ne? A puszira csak elmosolyodtam, a csókot azonban már viszonoztam, finoman közelebb vonva. Nem igen akartam megszorongatni, csórinak így is volt elég baja.
Igazából igaza volt, tényleg jobban örültem volna, ha ma már nem kell sehova utaznom, de hát ő Maja. Ha azt kérte volna, hogy menjünk haza, maximum lezuhanyoztam volna előtte, hogy fejben kicsit jobban egybe legyek.
- Igen, egyértelműen... Nagylány vagy és megtalálod a törölközőt, vagy fürdessem le a gyereket és hozzak narancsot is? - kérdeztem mindezt pókerarccal, lágyan simogatva az arcát, azért közben szentelve egy pillantást a bundásnak is.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 10. 00:41 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c


Nem mondom, hogy egyszerű volt elsőre nemet mondani, még nehezebb másodikra visszafogni magam a nyünnyögésen túl, de aztán megtört a dolog. Pedig Isten lássa lelkem, én megpróbáltam magam tartani ahhoz, amihez kell, tényleg. De ez fagyi, és van, és hideg meg finom. Igazából a hideg amúgy is nyugtatja a pocit, szóval orvosságnak is vehetjük. Nem tudom, hogy azt próbálom elérni, hogy ne legyen bűntudatom, vagy komolyan gondolom, amik eszembe jutnak, de hatásos.
- Ihjjj, de csak egy kicsit, mondjuk. Kóstolót… - Azt hiszem még én sem hittem el, hogy ennyit, általában meg szoktam enni vagy három gombócnyit, ami nagyon sok, rettentően, ha nem mozognék, már akkora lennék, mint az egész ház. Be se férnék Lewy mellé az ágyba, sehova. De azt hiszem most ez az egyetlen, ami a simi mellett segíthet. Bár be kell vallanom, az jót tett, vagy a csücsizés, de jelenleg már csak a derekam fájdogált kicsit, az mondjuk lehet a sok üléstől, de ez mellékes. Éppen ez legalább rendben volt, ha már a fejemben még kicsit rendet kellett volna tennem. Első körben mondjuk emlékeztetni a leendő férjemet, hogy mintha már hónapokkal ezelőtt megkértem volna, hogy ezt ne mondja. Nem vagyok Skipper azóta sem, de sajnabajna még Kowalsky se, hogy jelenthessek. Szomorúan sóhajtottam és bólintottam is, hiába látványosan terelte el a dolgot. A csóktól viszont már nekem is kicsit jobb lett a közérzetem is, ha lehet ilyen. Aztán inkább elnyökögtem valami hirtelen villanást az agyamból minden átgondolás nélkül, és mikor visszakérdezett kezdtek csak el a kerekek odabent forogni. Kicsit elbújtam a nyakába és úgy tettem, mint aki nem hallotta, hogy már megint választani kellene és dönteni két dolog között. De ezt nem lehet a végtelenségig űzni.
- Nagylány, ühhüm, fúj és undi nagylány. - Tettem gyorsan hozzá, ahogy felegyenesedtem az ölében, a felhúzott lábaim kinyújtva pedig lelógattam kicsit az ágyról azokat. Hallgattam egy darabig, mer kérdeztem volna leginkább, de nem nagyon tudtam mit is és hogyan. Csak ez nem olyan amit nem lehet, kéne, kellene? Csak néztem valami mentőövért Lewcsire, megsimogattam az arcát, aztán Voltra néztem. Szeretném a Drágát kisajátítani, mint a legtöbbször, azt hiszem most úgy egy kicsit még jobban is, nem is nagyon tudom mi ez a kívánságosdi a részemről. De így?
- Én eszek fagyit, még megfürdeted Voltot mondjuk... aztán… szeretnél gyümölcsös estét? De… - hogyan? Kérdezném én, de inkább csak beharaptam az ajkamat és elkezdtem felkászálódni róla.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 10. 08:48 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár


Csak sikerült rátukmálnom a fagyit, ezt pedig személyes sikernek könyveltem el a részemről. Nem mintha annyira nehéz lett volna, de mégis kis siker volt. Szóval mire kimondta, hogy ő csak kóstolót szeretne, lepakoltam magamról finoman és kisétáltam a konyha irányába, hogy két kanállal és egy fél doboz fagyival térjek vissza. Vagy mondjuk kétharmad, nem teljesen világos, mekkora volt a mennyiség. Tegnap egy egészen kicsit megdézsmáltam a doboz tartalmát.
Szóval a főnökös megbeszélés urán átnyújtottam neki egy kanalat, hogy tessen kajálni.
- Undi? Most miért? Ez a természet rendje, nagylány vagy. Tuuuuudod, ezt lehet kilenc hónap nonstop "pisilnem kell" érzésre és éhességre cserélni, meg nagy pocira - közöltem kissé elgondolkozva cirógatva a derekát. Mert ugye ez rendben volt így.
Eléggé furcsi volt életem, mert részben akarta azt a bizonyos gyümit. Megint hárított egy kicsit, hogy persze, ha én akarom, akkor lehet róla szó. Elgondolkozva az ajkamba haraptam, majd rántottam egyet a vállamon.
- Azt bízd rám, én tudom, hogyan - nevettem fel halkan, majd arcon csókoltam, mielőtt ismét lepakoltam volna az ölemből. - Neked már csak azt illene eldöntened, hogy kiwi, narancs vagy eper.
Azzal a lednülettel elfogtam a gyanútlan szőrcsomót.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 10. 20:44 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat


- Imádlak. - Lewcsi tutira nem lesz soha az edzőim kedvence, ez akkor nyilvánvalóvá vált nekem, mikor lelkesen, vagy kevésbé, de támogatta azt is, hogy a mesenézős fetrengés mellé járjon gumicukor vagy kukorica, arról nem beszélve, mennyit ettem januárban, mert ha zavart vagyok vagy ideges, azt csinálom. De legalább a mekiben nem láttak azóta annyit. Ez mondjuk inkább sikerélmén, a gyorskajára nem fogható, ha felcsúszik egy vagy két plusz kiló. De olyan könnyen nyúltam a kanálért és a doboz felé, mintha sosem mondtam volna nemet, ez elég elszomorító.
- Te is tudod, hogy nem a tény undi, csak nem jó érzés. - Tényleg mintha folyton koszosnak érezném magam, amivel a saját buksimra megyek néha. Inkább nyammogtam kicsit az első kanál fagyin, bár még elég kemény volt, így megküzdöttem vele. Aztán olyan tudatlan őzikés fejjel meredtem rá, mintha nem is mondtam volna semmit, pedig de, én voltam. És a kérdésemmel se változott ez meg. A számat harapdálva kicsúszott egy egészen halk „ez egy igen?” kérdés, de lehet nem is értette. Jobb is.
- De… biztos? - Nem kezdtem bele újra abba, hogy ez mennyire fura és szerintem lehetetlen, mert lehet még én is reméltem, hogy neki van igaza. Amúgy is bízom benne, nem most fog ez elpárologni. De éreztem, ahogy a manók csukott szemmel, befogott füllel vonulnak vissza a fogaskerekek mögé a fejemben. Most én ijesztettem el őket? Figyeltem, ahogy Volt csapdába esik, és azt hiszem pár perc után megérezte a dolgot, mert eléggé küzdött. Pár kanál fagyi után az asztalra tettem a dobozt és a kanalam, aztán utánuk mentem megkeresve a kutyi törcsiét. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, még az ajtóból is rossz volt nézni, de a végére legalább bele szokott jönni, bíztam benne, hogy most is így lesz. Aztán a padlót nézegetve mosolyogtam félszegen, majd Lewyt figyeltem. - Az a narancs jól hangzott… azt hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 10. 22:18 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár



Legalább ő, ha már más nem tette. Mert az edzői biztosan nagyon utáltak azért, hogy megtámogattam a vidám pillanatait kis nasival, hogy még jobbak legyenek. Mert ugye én vagyok az álompasi, aki itthon tartja a fagyit, csak hogy a nőjének legyen mit enni. Szóval csak adtam neki egy nagy puszit, hogy érzékelje, mennyire nagyra értékelem. Nagylányostól fagyistól.
- Nem tudom, sosem volt ilyenem, de el tudom képzelni, mennyire fúj. Mint mikor anno vért köhögtem fel még hetekkel a meccs után is. Le akartam zuhanyozni belülről - grimaszoltam belegondolva. A kérdésére nem igen kellett választ adnom, sportoló vagyok, persze, hogy szeretnék gyümölcsös estés, ez egyáltalán nem is kérdéses. Szóval mikor kissé meglepett őzike fejjel érdeklődött, hogy ez biztos-e, aprókat bólogattam, fapofival. Aztán előszedtem a paintball során gyűjtött kommandós tapasztalataimat és begyűjtöttem a gyereket. Amint a fürdő felé értünk, elkezdte dobálni magát és tiltakozott is, de nem engedtem el. Helyette úgy, ahogy voltam, ruhástól bemásztam a zuhany alá és megnyitottam a vizet. Voltot kénytelen voltam lerakni, de a lábammal még épp vissza tudtam tartani, hogy meglépjen. Csak egy két percig tartott, hogy feladja a harcot, aztán csak mély levegőket véve próbáltam lecsutakolni róla a színes porokat.
- Hiszed, vagy tudod? Ezek után az is lehet, hogy csak meghalni lesz erőm - nevettem el magam, megszabadulva a csuromvizes, ólomsúlyú pulóvertől.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 11. 00:20 | Link


csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat


A fagyi mellett a puszi is nagyon jól esett éppen a lelkecskémnek és egy kicsit el is engedte hagyni azt az éppen magam felé táplált undoromat, amit percek alatt kifejtettem. Csak bólogattam megértően, mert tudtam miről beszél, igen, valami ilyesmit érzek éppen én is. Meg leginkább ezért is távolról nyünnyögtem az elején a kanapé végén, magamban. Se ezt, se a rosszkedvet nem szeretem átragasztani másra, arról nem beszélve, hogy ahogy én nem vagyok jóban magammal, úgy azt hiszem más sem, ez meg szokott gondot jelenteni. De végül mikor már nem fájt, elhessegettem minden csúnyaságot és csak ő volt, meg a simizés, akkor úgy egészen felbátorodtam pár pillanatra, ami nem is igazán tudom, jó-e. Szabad-e egyáltalán. Figyeltem végig, ahogy összeszenvedi a babánkat, aki már elég termetes volt, aztán a fürdőbe tuszkolja. Én hátrahagyva a fagyit mentem törülköző után, majd a fürdőajtóból szemléltem apró nevetés mellett, ahogy lassan kifehéredik a drágánk. Mikor elzárta a tust, akkor szólaltam csak meg, de a visszakérdéstől megint kicsit rosszul éreztem magam, amit utána mondott, hát az meg. Csak nyeltem egyet és inkább Volthoz csoszogtam, hogy leguggolva elkezdjem megtörölni, mielőtt kirázza a bundáját és mindent beterít. Lehet el is késtem, mert már nekikezdett a riszának. - Illatos baba lettél, ugye nem is volt olyan szörnyű?
Szerettem vele csacsogni, olyan édesen figyelt meg vakkantott néha vissza, még a pofim is megnyalta. Szeretem őt is nagyon. Aztán hátrafordultam, egy kicsit vártam, mielőtt megszólaltam volna.
- Tudom, vagyis azt szeretném. De azt nem, hogy meghalj. Pihenjünk le, ha fáradt vagy inkább. - Megrántottam a vállam, aztán még kicsit a fehér szőrmók bundáját törölgettem, még valamennyire lakásbarát állapotba került. Akkor hagytam, hogy útjára menjen és azt hiszem az a konyhába vezetett hami után. Hamar meg is lett a tálja, hallottam, ahogy tolt rajta és koppant valami szélén, aztán már biztos evett is. Felegyenesedve Lewcsihez sétáltam, aztán felpipiskedve nyomtam egy rövidke kis csókot az ajkaira, majd a törcsit szorongatva néztem körbe. Azért nem is olyan vészes, amit levágtak most a fürcsi miatt.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 11. 18:12 | Link


Hi, I'm Satan | dom, Warsaw | styczeń 3, sobota | zsebszótár



A tiltakozás már ott elkezdődött, hogy befordultunk a folyosóra, mert érezte, hogy ha az udvarra vagy a konyhába mennénk, nem cipelném, csak kopognék az ajtón vagy a tányérján. Helyette cipeltem és beálltam vele a zuhany alá, eláztatva saját magamat, meg a ruháimat is.
Amint teljesen fehérre suvickoltam a kisfiút, megszabadultam az ólomsúlyú pulóvertől és a zuhanytálcába dobtam, majd a gatyám is kb ugyanott kötött ki, aztán az egyik felakasztott törcsit lerántva a hajamat kezdtem törölgetni nagy lelkesen. Körülbelül a szélrózsa minden irányába állt, épp mint a gyereké, miután Maja szárítgatni kezdte.
- Te is tudod, hogy csak olyan, mint az apja. Túldramatizál mindent... - sóhajtottam fel, aztán a törölközőt a derekam köré csavartam, letolva az alsógatyám is. Maja persze nem értette a költői megszólalásom lényegét, szóval közelebb lépve nagy puszit nyomtam az arcára. Aztán nem sokkal később kaptam egy csókot, amire aztán széles vigyort villantottam és kissé bedöntöttem, a derekát átkarolva, olyan drámaian, mint a filmekben.
- Tudhatnád, hogy hozzád sosem vagyok túl fáradt. És a gyerek is kíméletes volt velem - közöltem pajkos vigyorral, majd finoman talpra állítottam, mielőtt a szekrényből kivettem volna a tubust és a szoba felé indultam volna. - Akkor most bekened a hátam, vagy mi lesz?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek