36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 9. 19:45 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Ha létezik olyan, hogy egy alkalom egyszerre dob fel és lesz a kedvencem és tudna elszomorítani, akkor azt most megtaláltam magamnak. Ennek ellenére nagy mosollyal teszem le a telefont, amin éppen az időpont miatt hívtak, biztosan megjelenünk-e. A vállam felett a vőlegények gyöngyére pillantottam, majd határozottan felelve a kabátomért léptem, hogy felhúzva azt elhagyjuk a lakásom. Szerencsére édesapám éppen nem tartózkodik a városban sem, különben totálisan véget vetne ennek a napnak valami hülye ötlettel már. Több variáció is felrémlett bennem, hogyan vinni ezt véghez, el is húzom a szám alig láthatóan, ahogy végigsimítok a szoknyám fodrán, hogy tökéletesen álljon. Na nem mintha eddig gond lett volna vele.
- Különben elkezdhetnél a legfontosabb dolgokon gondolkodni, mint csokornyakkendő vagy nyakkendő? Milyen színben maradtatok, már ha van, vagy ez is szabad terep? Komolyan, esküvőszervezőnek kellett volna mennem, akkor legalább az normális és szép lenne aznap...
Igazából remekül elfecserészem általában magammal is, de itt most tényleg érdekeltek a dolgok. Ha már voltam ilyen iszonyatosan lelkes - se -, hogy tényleg ennyire a tanú szerepébe bújtam, és én magam érdeklődtem, hogy öltönyt néz-e velem, vagy más terve van-e. Kezdtem egyre jobban érezni, hogy napról napra kevésbé tetszik és tudok megbékélni, viszont hallgattam, mint soha nagyjából.
Szerencsére közel volt az üzlet, ahova igyekeztünk és már külön csak ránk várva elő is voltak készülve. Mosolygósan üdvözöltek minket, szerencsére minden félreértést mellőzve, itt már ismernek legalább. Nem zavartattam magam, a kabátom felakasztottam a fogasra, aztán egyből pár kirakott példányt tapogattam végig. Néztem a vonalát, a színeit és az anyagát. Túlzás lenne - engem ismerve mindenképpen -, hogy mindet rendben találtam, de szép darabok voltak legalább. Tekintetemmel persze lopva végig Sebbyt kerestem. Érdekelt nagyon, hogy vajon most látok-e rajta bármi lelkességet... Érdekelt csak? Maradjunk ennyiben.
- Szeeerintem kezdjünk egy alap öltönnyel, csokornyakkendővel, feketével. Hm?
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 9. 20:27 | Link


Otthon, München


Azt hiszem, hogy kicsit túlságosan fel is gyorsultak körülöttem a dolgok ahhoz képest, hogy úgy terveztem, hogy majd egyszer lesz esküvőm. Mert mire észbe kaphattam volna, már meg is beszéltem Engelchennel, hogy kivételesen hazajön velem és nézünk nekem egy öltönyt.
Az évek során már szereztem annyi tapasztalatot Miss Háklis-Divat-Díva mellett, hogy akár egyedül is el tudtam volna dönteni, jól áll-e az adott darab, vagy sem, de nem akartam nélküle menni.
- Mehetünk, Engelchen, vagy komolyan szeretnéd az összes szembejövő nő önbecsülését sárba tiporni? - kérdeztem, miközben a hátamat az ajtónak döntöttem és figyeltem, ahogy felveszi a kabátját. A lelkemre rótta, hogy amúgy elkezdhetnék gondolkozni az alapokon, én pedig ismételt sóhajjal gomboltam be a kabátomat. Igazán szép volt, maga az álomnő, akinek a haja úgy csillogott a napsütésben, mint a búzamező, a szemei pedig olyan kékek, hogy az ember jóformán bele tudna fulladni. De ez a tökéletesség addig tart, míg ki nem nyitja a száját.
- Mi az, hogy legalább az? Hát ha csii, akkor csii, lépj tovább, ettől én még szép leszek - horkantam fel rosszallóan, összefonva a karomat a mellkasomon, de persze, gondolkoztam. Megbeszélt szín nem igen volt, egyetlen dologhoz ragaszkodott a nő, az pedig az volt, hogy kálát és cseresznyevirágot szeretne a csokrába.
Az üzletben elég nagy volt a lelkesedés az érkezésünkre, én pedig hasonló mosolyt próbáltam magamra erőltetni. Ezek után megszabadultam a kabátomtól és a fogasra akasztva azt figyeltem, ahogyan Blondie elkezdte nézegetni az alapabb darabokat. Nem is értettem, hogy miért lett hirtelen ilyen lelkes. Végül odasétálva a fejem a vállára pakoltam egy mély sóhajjal.
- Hát ha szerinted jó, akkor persze - jegyeztem meg halkan, miközben kigomboltam a pulóveremet.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 9. 22:30 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Felvontam a szemöldököm, felé fordultam, hogy már a kérdés is sértő! Persze, hogy szeretném! Miket gondol rólam, hogy leadtam az igényeimből pár hónap alatt? Ugyan már, nem más bolygóra, csak pár országgal arrébb megültem a fenekemen. Ettől még Hannah vagyok, minden jóval és legfőképpen rosszal együtt. Miután az arcomról minden leolvashatóvá vált késznek ítéltem magam és el is indultam. De csak a fejem megingatva sétáltam el mellette. Persze egyáltalán nem érintett ilyen mélyen a téma, ezt ő is tudta, de szerettem legalább ezt eltúlozni, nagyon jól illet a szép arcomhoz és a szőke hajamhoz. Túlságosan is néha.
- Szép, ebben biztos vagyok, erről gondoskodom. De a normális részét azt hiszem nem véletlenül nem cáfoltad.
Megforgatva a szemeimet néztem rá, és gondolkodtam. Lépjek túl rajta... ahham, végül is, tényleg ennyit kéne csak tennem. Nem is foglalkozni az egésszel, elengedni rohanjon csak a vesztébe feltett kézzel, éljenző hangkiadással és vigyorogva. "Jövök már!". Nem. Csak nem, nem véletlen hogy itt vagyok mellette, ahogy a barátságunk sem csak egy hobbi. Szerencsére a megérkezésünk adott elég egyéb elfoglaltságot ahhoz, hogy ezt a témát ne akarjam jobban kivesézni.
- Ha szín nincs is, valami más fontos? Virágok, például? Vagy az sem érdekli a kedves arát? - Nyomatékosan használtam a kedves szót, egyáltalán nem mellőzve a gúnyolódást. És valahogy a suttogás sem erősségem, de azért ügyeltem, hogy más ne folyjon bele a beszélgetésünkbe. Nagyon szerettem vele vásárolni, nézelődni, vagy úgy bármit. Egyszerűen csak jó volt ez úgy, ahogy volt, talán ez segített, hogy nyugton elmerüljek a darabokban, amíg meg nem éreztem a közeledtét. Megadóan sóhajtottam fel, jelezve, hogy egyelőre befejeztem a szurkálódást.
- Ráérünk, akkor nézzünk meg többfélét. Én lecsücsülök oda, ma te leszel a kifutón. - Hatalmas vigyorral nyomtam egy csókot az arcára és már a kényelmes puffokra is vetettem magam. Kereszteztem a lábaimat, aztán vártam a műsort. Ritka, hogy nekem jut a nézői szerep, na.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 9. 23:24 | Link


Otthon, München


Jó, eleve hülye kérdés volt a részemről, az ő szépsége bizony megkérdőjelezés felett állt, nem kellett volna ilyenekkel zaklassam. Ha ő az utcára lép, azt minden egyes alkalommal kifogástalan külsővel teszi és meg is van rá az oka. Pont ugyanaz, mint nekem, hogy miért is nem tudok elvonatkoztatni a kviddicsről, mikor a munka vagy a sport, vagy a hobbi szóba kerül. Nekem ez az összes egyben, talán más azzal a szóval illetné, hogy Leidenschaft.
- Mein Gott, tudod, hogy nem szeretek hazudni! Attól sírnak a bébi-pandák - ráztam meg a fejemet arra a feltevésre, hogy esetleg normális lennék. Mert hát ugye, még a közelébe sem jártam ennek a paraméternek, bármennyire is volt ajánlatos. Megkérdezte, hogy vajon ha már a színben nem egyeztünk ki, más ügyben született-e megegyezés, mire rövid hezitálás után lassú bólogatásba kezdtem és az egyik tincsét figyelve igyekeztem mindent felidézni.
- Asszem, talán fehér kálát és cseresznyevirágot akart. A fehér kétséges, nem tudom, akkor éppen elfoglalt, hogy alaposabban szemügyre vegyek egy fagyikelyhet - pislogtam hevesen, miközben magam elé idéztem az édességhalom pontos kinézetét. Igen, az még rémlett, a legapróbb részletekre kiterjedve. Talán át kéne értékelnem a fontossági sorrendjeimet és mindent kicsit hátrébb helyezni rajta. Egészséges lenne a lelkivilágom számára. De ugye, ez is olyan, mint a barnarizs párolt zöldséggel. Egészséges, de ki a f.szom akarja maga is fogyasztani? Hannah gúnyolódását meg már egészen jól tudtam ignorálni a képességeimhez mérten.
- Rettenetes spiné vagy... Remélem tudod - fogalmam sincs, mikor váltottam németre, ahogyan azt sem, hogyan került a kezembe rögtön három öltöny is nyakkendővel, pont a méretemben, mikor én egy helyben álltam, de nem is érdekelt. Inkább bebaktattam a fülkébe és hatalmas szenvedések árán kezdtem megszabadulni a ruhadarabjaimtól, hogy aztán magamra rángassak pá újabbat, amit életemben egyszer fogok felvenni.
- Scheiße... - Na, pont ezért nem szeretek próbálni. Öltözés. Legalább tíz percet töltöttem bent, mire értelmes kinézetet pakoltam össze magamnak és hajlandó voltam először kilépni a szőke zsűri elé.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 10. 01:01 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Teátrálisan dobom hátra a hajam, majd ezzel túl is lépek az iménti megjegyzésem. Van, ami az életem része és nem kívánok alább adni, ha elfogadják, ha nem. Bár utóbbi eset nem hiszem, hogy valaha fennállt volna a környezetemben, ugyanis az olyat nem tűrtem meg rövidtávon sem. Apám külön műfaj, azt egy másik lapra sorolnám jelen helyzetben.
- Azért sírnak, mert elkenődött a sminkjük, láttad már mekkora fekete, szemfestékmaszat van rajtuk? - Természetesen tisztában voltam vele, hogy nem kikenték magukat a jegesmedvék, azonban ezt nem hagyhattam ki. Tulajdonképpen imádtam, hogy ilyen kis aranyos a felfogása és a néha belőle dőlő hülyeség mindig fel tudott vidítani. Meg a rutin és az évek kellően fejletté tette az érzékeim, hogy meg is értsem, mivel és mit szeretne érzékeltetni. A síró, elhagyott, magányos kisállatok sosem jelentettek túl sok jót. A virágokkal annál nagyobb barátságban voltam, előbb hitetlenül, majd kissé sértetten, persze túljátszva pillogtam rá.
- Kála, mi? Az pont nem neki való. Cseresznyézzen. Egy szőrös kiwi, vagy egy szottyadt banán kéne inkább a csokrába… illetve, csak hogy rendike legyek. Íriszt javasolnék, sokkal jobban… kiemeli a vonalait. Meg jelentésben is jobban passzol… Bár a kék ibolya ugrott be elsőre. Nem is értem!
Hogyne, elképzelésem sincs miért a remény és a halál szimbólumai az elsők, amik bekúsznak. Bár ezért legalább apa most adna egy nagy pacsit. Kezdem úgy érezni, hogy jobban hasonlítunk ennek hála, mint szeretném; és a legijesztőbb, hogy ez a közös hiszti még összébb is hozott minket, már ami a tervezgetéseket illeti. Átléptem egyébként a kála-dolgon, de simán jelentések és magyarázat nélkül hagytam egyelőre annyiban. Azt pedig, amit megkaptam csak egy vigyorral elengedtem a fülem mellett. Mintha ki sem mondta volna!
- Esetleg bemenjek felöltöztesselek? Szívesen.
Teszem hozzá visszafojtva a nevetést, miközben kissé oldalra dőlve támaszkodom meg a karomon, és az üzletet kémlelem. A néha rám tévedő eladói tekintettel pedig már nem is törődöm. Ő se érti, én se a helyzetet, legalább nincs egyedül senki. Közben előkerül a kiskutyuska is én pedig egyből talpra állok, hogy elé lépve rosszallóan rázzam a fejem. A felső gombot elrejtem a csokornyakkendő alá, azt pedig kiegyenesítem, mert ferde. A vállánál fogva irányítom, hogy forduljon a tükör felé én pedig félig mögötte állva simulok oda, hogy egyenesre igazítsam lefelé húzva a zakót.
- Hááát. Mondjuk. Mit gondolsz?
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 10. 14:25 | Link


Otthon, München


Persze a magyarázatára megráztam a fejemet, hiszen az elképzelés, hogy a panda macik csak elmosódott sminkű jegesmedvék, teljesen nonszensznek tűnt. Elvégre a jegesmacik sokkal nagyobbak és amúgy sem vágom, hogyan mennének el a sarkvidékről Kínába.
- Szőke vagy! Tarts nekik tanfolyamot...- horkantam fel, de csak piszkálódtam, elvégre pontosan tudtam, hogy ő sokkal okosabb, mint amennyire én az vagyok. Nem nagy teljesítmény, olyan, mintha egy kutyának azt mondanád, hogy üljön le és kap kekszet.
Közben Schatz bevágta a hisztit azon, hogy a csiii-hölgy milyen virágokat választott magának. Nem teljesen tudtam hová tenni, de biztos voltam benne, hogy valami női logika van a háttérben, meg szimbolika, lehet, hogy sátánizmus is! Ki tudja manapság, milyen jelképek egyes virágok. Az is könnyen megtörténhet, hogy fel akar áldozni a csaj valami japán szertartás keretében. Mondjuk ez nem lenne túl szép, akkor akár bébizsiráfokat is áldozhatna.
- Hát még én! Fogalmam sincs mi, miről beszélsz, de örülnék, ha nem ölnéd az agyamat ilyenekkel. Te is tudod, hogy túl van terhelve! - horkantam fel kiakadva, hogy aztán megrázzam a fejemet rosszallóan. Nem, erre már végképp nem volt agykapacitásom, múltkor a mai időpont eltárolása miatt is legalább két zeneszám szövegét kukáztam, illetve azt, hogy hova tettem a bluetooth-os hangszóróm. Azóta sem találtam meg.
- Ne! Csak ne! - adtam rövid úton választ, mert még csak az hiányzott a lelkivilágomnak, hogy bejöjjön és elkezdje az öltözékemet bizergálni... Ilyet nem játszunk.
Amint kiléptem a fülkéből, egyből igazítgatni kezdte az öltözékemet, amire persze felsóhajtottam és még a szemem is forgattam, csak hogy érezze, mennyire tiltakozom. Pedig aztán nem is tettem. Vagyis, többnyire. A tükör felé fordított, de az én figyelmem teljes mértékben a közelsége kötötte le.
- Nem tudom Hannah. Szerintem rakjuk az "esetleg"  kupacba. Mit szólsz? - kérdeztem a tükörben őt figyelve magam helyett. Valahogyan ez a látvány sokkal inkább meggyőző volt. - Akarok egy mellényt hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 10. 22:09 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


- Most, hogy mondod. Indítanom kéne egy saját tábort...
Látványosan gondolkodtam el pár pillanatra, miközben még meg is dörzsöltem a halántékom, bár szükségtelen volt. Az illusztrálásom viszont így is tökéletes volt. Bár a kimondott szavaim után igyekeztem magam moderálni és visszafojtani a nevetést, ami készült feltörni. Minden értelemben vannak hatalmas ötleteim néha, de nem szeretnék medvéket tanítani. Elég lesz nekem az a korosztály, amire éppen képeznek. Én is kiképzem majd őket... van mit beléjük nevelni.
- Ah, néha annyira elgondolkodom, hogy inkább vennem kéne egy ilyen visszabeszélős virágot, a kezedbe adni, és majd azzal beszélgetek, még te csak szépen mosolyogsz rám közben.
Érzékelhető volt, hogy ha akarnám, se menne a lecserélése, leginkább kiegészítőket aggatnék állandóan szerencsétlenre, mintha attól jobb lenne. Pedig nem az, sőt. Szeretem úgy, ahogy van, egyszerűen néha a falnak tudok menni, ha valami butaság kerül elő. Mint egy indokolatlan, átgondolatlan, tervezetlen, káros és öngyilkos esküvői ötlet. Ennyivel tudnám összefoglalni. Az agyam persze még pörgött a virágokon, de mivel a remény még élt bennem, hogy egyszer magához tér és nem csinál hülyeséget az én egyetlen legjobb barátom, elengedtem a témát. - Maradjunk annyiban, a kála én vagyok, ő egy kék ibolya vagy írisz.
Közben már kényelmesen ücsörögtem a puffon, természetesen az ajánlatom visszautasításra került, amit csak egy nagy sóhajjal és a legtöbb türelmem előhozásával honoráltam. Nézelődtem, még elkészült, nem mondhatnám, hogy különösebben megerőltető volt ez a szerepkör, de már úgy megszoktam, hogy általában én villogok valamiben, valaki előtt. Viszont határozottan kezd megtetszeni ez a másik oldal. Rá is vigyorgok, miközben felpattanva odamentem, hogy igazgassam a ruháit.
- Maximum oda. Ezzel egyetértek. Mellény, ez jó ötlet - és határozottan jól is fog neki állni. Pillantok oldalra az üzletvezetőre, aki azonnal indul is egy kitett együtteshez, ahol bizony mellény is van. Hagyom hogy végezze a dolgát, ekkor lépek csak el a tükörtől és mászom ki Sebby személyes teréből. De még egy mondatot azért elejtettem a drágának mielőtt visszaindultam volna leülni.
- Különben a nyakkendőd színe kifejezetten érdekelne, hát csak jobban mutatnánk, ha hozzád öltözöm...
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 11. 01:27 | Link


Otthon, München


A táboros kijelentése természetesen ismét arra késztetett, hogy nevetésben törjek ki. Ez olyasmi volt, amit apám díjazott volna, nem feltétlenül medvék részvételével. Családi hagyományok, ha mást nem, mesékben mindig fent maradnak. Apám például iskolai táborokat szokott támogatni anyagilag, ahol a fiatal boszorkák és mágusok tehetségfejlesztése folyik. Legalább valami értelmeset is cselekedett élete során...
- Sokan imádnának érte, szerintem tedd meg, a hangomat add neki és minden meg van oldva. Ha otthon felejtem, majd írok táblára - nem, nem gondoltam komolyan. Az viszont tényleg igaz, hogy sok ember igen örülne neki, ha egyszer végre kussban maradnék vagy azt a választ adnám, amit várnak. Szóval ki tudja? Lehet, hogy a szöszi akár béke Nobelt is kaphatna a virágos akcióért. Utána visszavonnák tőle a rasszista köszönőbeszédért, de három teljes percig birtokolhatná. - Hát, ha te mondod...
A ritkán kapott egyetértés egyik ajándékát nyújtotta át nekem, miközben én már idekint elkezdtem megszabadulni a rajtam lévő együttestől. Egész egyszerűen nem bírtam elviselni egy pillanattal sem tovább a nyakkendőt, mert biztosan fulladásos görcs tette volna tönkre a napom. A fülke ajtajának bevágását követően már csak arra koncentráltam, hogy minél előbb lehámozzam magamról a többi részét is és átvettem a belógatott újabb ruhadarabokat. Az előzőeket összehajtva a sarokba raktam, aztán ismét a gyötrelmes öltözködés procedúrájának veselkedtem neki. Ebben sosem leszek jobb. Pláne, ha hasonló nyugtató kijelentéseket tesz kint.
- Wie bitte? - rántottam el a függönyt, miután felrángattam a nadrágom. Jó, az ing nem ártott volna, meg az sem, ha esetleg rendesen befejezem az öltözést, de éppen kiverte a biztosítékot a hölgy. - Hozzám akarsz öltözni az Én esküvőmön?
Pár röpke másodperc erejéig még szuggeráltam a szőkét, mielőtt a fülkébe visszatámolyogva elfátyoloztam magam ismét. Az ismételt vedlésnél már igyekeztem figyelni az apróbb részletekre, de általában kevés siker koronázta ezt a próbálkozást.
- Amúgy akkor alighanem feketében jössz. Vagy sötétkékben - közöltem, miközben felvettem a zakót is.
Utoljára módosította:Sebastian Sieger, 2017. március 11. 01:27
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. március 11. 14:19 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Pár pillanatig eljátszottam a gondolatával a felmerült ötletemnek és már majdnem vállon is veregettem magam, de egyelőre nem kívántam előre örömtáncba bonyolódni. Személyiségemből fakadóan érdekes egy vállalkozás lett volna, de határozottan hasznos. Annyira sokoldalú vagyok néha, hogy az már majdnem egy gömböt tesz ki.
- Lehetséges, én azért szívesen hallgatlak téged is, csak néha napján vagy katasztrófa. De ennyi bőven elfér.
Legyintettem, mert valóban nem éreztem őt sosem tehernek, de nem volt azért egyszerű alkat ő sem, bár rólam is sok más jelző volt inkább csak elmondható. Néha nem is értem: hogy bírjuk mi még ki egymást? Én szúrok, ha kell, ha nem. Ő meg ezt hiába viseli szórakozottan, nem hiszem, hogy ez normális. Nem firtatom mindenesetre, sokkalta inkább infókat próbálok kihúzni, amikre egyből le is csapok, mint az éhező ragadozó a prédára. Éppen csak a szemeim nem forgatom lassan a legtöbb mondatrésznél. Már-már komikus lehet ez az egész, nem is értem miért vagyok ennyire szörnyű ma is, mostanában meg egyre többször. Azt hiszem kezdenem kéne magammal valamit, láthatóan túl sok a szabadidőm, amit arra fordíthatok, hogy kiemeljem milyen idiótaságra készül Sebby.
- Mért, kihez öltözzek? Lewyhez? Vagy hozzak magammal valakit? - Felvont szemöldökkel mértem őt végig, vigyorogva pedig ráztam a fejem. Mutatóujjammal intve próbáltam visszatessékelni, hogy öltözzön szépen, a továbbiakat csak ez után szegeztem szerencsétlennek.
- Az se jó, ha kedves vagyok, az se, ha nem. Komolyan, kíváncsivá tettél, mit is vársz tőlem pontosan?
Lehet, hogy nem ebben a formában és helyzetben akartam feltenni ezt a kérdést, de ildomos lett, hogy pontosan mitől is vagyunk ilyen harapósak. Bár ami engem illet még én sem tudom magamról, de igyekszem kideríteni. Ő nem szereti ha beszólok, én se szeretném, ettől még igazam van! Hát ki nem látja ezt? Aki vak, vagy aki esetleg mást is tud a tényeken kívül. Vagy tovább lát az orránál?
- A fekete jól hangzik, apunak is éppen ezt javasoltam hasonló helyzetre...
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 24. 14:12 | Link


Otthon, München



Micsoda szerencse,hogy nem mindig, csak néha vagyok nagyon idegesítő. Az ilyen megjegyzések nem mindig estek jól, sőt az esetek nagy részében nem így volt,de most mit csináljak? Morranjak rá Hannahra, hogy kuss, asszony, te sem vagy ám piskóta! Szép is lenne... nem az asszonyom, de legalább tényleg idegesítő.
- Milyen édes tőled, legalább a jótékony cselekedeteid listájára is feljegyezted, hogy képes vagy szóba elegyedni a legjobb barátoddal? - horkantam fel, miközben a nyakkendőveel szórakoztam, de a megkötése valahogy sosem ment. Azaz de, varázslattal. Ilyenkor áldom az istent, hogy varázslónak születtem, mert mugliként a természetes szelekció elrakna az útból.
Az egész beszélgetés egy rossz viccre emlékeztetett, amiben ő az a bizonyos szarkasztikus piszkálódó, én meg a buta szőke, aki próbálja tartani a beszélgetés fonalát, de eleve nem is a jó felén állt neki... pech. A kérdésre egy pillanatra ledermedtem, belefagytam a mozdulatba, de aztán hamarabb összekaptam magam, mint a prérifarkas egy rossz nap után.
- Ahhoz öltözöl, akihez akarsz, Hannah, felnőtt nő vagy! Ha hozni akarsz valakit, hozz. De lewy szerintem a barátnőjéhez öltözik - tettem hozzá mint egy mellékesen az utolsó infót. Semmi lelkesedést nem sikerült a mondandómba csepegtetni, bár az is igaz, hogy egyáltalán nem próbálkoztam. Az egész olyan Bastitlan volt, semmit nem lehetett leszűrni a hangsúlyból. Aztán csak szót fogadtam és visszasétálva az öltözőbe összepakoltam magam egészen elviselhető kinézetűre. A hajam nagyjából balra turkáltam.
- Mi a baj? Nem tudom mi bajod van. Nincsen semmilyen problémám, egész egyszerűen nem szeretném, ha folyton morognál valamin. Nem áll jól - vontam meg a vállamat olyan lazasággal, mint egy deszkás gyerek a városból. Ez az összeállítás sokkal jobban tetszett, már valamivel jobban néztem ki benne, mint az előzőben. A tükörben még Hannahra pillantottam.
- Aha. A fekete jó. Mi van veled újabban, Engel? Fura vagy... - kérdeztem felé fordulva. Persze, akartam, hogy leessen neki, hogy nem csak körülötte forog a világom, de elvesziteni nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 3. 21:02 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Bele kellett gondolnom, hogy nem vagyok piskóta, és hiába vagyok tisztában vele, hogy nem vagyok a legjobb passzban, semmit sem tettem ennek ellenére. Heves, bár gúnyos bólogatással tudtam le az egészet, mert vérig akart a lelkecském sértődni a ténytől, hogy jótékonyságnak fogná fel azt, amit rá szánok. Nem így értettem, egyszerűen kényszeresen elcseszem az összes beszélgetésünk az elmúlt hetekben, vagy ha nem én teszem, neki sikerül olyan szemeket mereszteni, amitől a falnak megyek. Leginkább ha a téma az esküvő, a menyasszonya, az én magánéletem, vagy az, hogy nekünk mi bajunk is van éppen. Ezen kívül aztán semmi gondunk, tök normális, nem? Ha az egész életünk ignoráljuk, teljesen működik a dolog.
- Nem akarok, nem igazán hiszem, hogy szükségem van ott bárkire. – Illetőleg de, de a vendéglistán már szerepel mindenki, egyelőre ezt azonban jegeltem. Ha lehetne az egész akkori napra nyomnék egy továbbot és megvárnám, még kiheveri mindenki ezt a természeti csapást. Másnap amúgy is mehetek temetésre, ha nem így lesz. De ezen már csak akkor agyaltam, mikor ő visszavonult öltözni. Nem hagyott sok dolog nyugodni, ilyenkor meg nem vagyok rest beszélni, ami szüli az érdekes kérdéseket. Azonban egy percre csak elhallgattam, ahogy megjegyzést tett a modoromra. Tipikus hisztis nőként fontam össze a karjaim magam előtt, még grimaszoltam is mellé. Mintha visszamentem volna tíz évet az időben és a szüleim lecseszését hallgattam volna.
- Nem morgok, egyszerűen nem értek egyet sok dologgal. Ennyi a dolog nyitja.
Bár sajnos a nem egyetértésnek még csak kis szelete volt milyen is a kedves hölgyike, igaz én sem akarom inkább átgondolni, mi lehet még mögötte. Egy mély sóhajjal megint inkább odaléptem mellé, hogy a nyakkendő csomózására ingassam a fejem, majd helyre tegyem azt.
- Sok a változás, majd elmúlik. Ne foglalkozz vele. Sajnálom. - A végét már inkább csak halk suttogás formájában mondtam, nem volt kenyerem ilyeneket lépni, ha úgy éreztem igazam van, viszont nem bírtam volna nézni a megbántott kiskutyaszemeket, ha tovább folytatom. Közben még beszéltem hátrébb léptem, majd a mutatóujjammal jeleztem is a kérésem. Még vigyorogtam is rá, ami azért nem volt egyszerű, de vásárolni vagyunk az vidám elfoglaltság kéne legyen! - Fekete akkor, az kellőn elegáns. Te pedig nagyon jól festesz ebben… fordulj csak körbe!
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 3. 22:22 | Link


Otthon, München


Ez azért meglepő kijelentés volt a részéről, mert hát, soha nem igen látta az ember egyedül még a bemutatók után sem, nem hogy eseményen, ahova meg van hívva! Felhánytorgatni viszont nem fogom neki, mert nem hiányzik semmilyen újabb vita, abból így is többet sikerült összehoznunk az utóbbi pár hétben, mint az utóbbi egy évben. Ameddig nincsen szó lényegi eseményekről, emberi lények módjára el tudunk kommunikálni egymással.
- Én sem értek egyet az esőerdő irtásával, az atomkísérletekkel vagy azzal, hogy a kviddicsben lehet eltiltás sérülés miatt. Mégis nyugodt vagyok, nem? - forgattam a szemem, de csak pár pillanat volt a fejvagdosás. Nem megy ez nekem hosszú távon. Valamilyen szinten megértettem, hogy mi olyan idegesítő a számára hirtelen. Hiszen ez volt a cél, nem? Valahogy mégsem éreztem magamat elégedettnek.
Közben inkább azt figyeltem - már amennyire ez fizikailag lehetséges volt, hisz nem vagyok sem kaméleon, sem zsiráf -, ahogyan megkötötte a nyakkendőmet. Nekem sem lett volna vele gondom, ha egyszer leülnék és valaki elmagyarázná, én pedig képes lennék végighallgatni, de az esetek nagy részében ez nem jön össze.
- Biztos? - kérdeztem meglehetősen bizonytalan, már-már szomorkás arckifejezéssel, de aztán csak az ajkaim összepréselve biccentettem aprót és körbefordultam, figyelve, hogy azért alaposan megcsodálhassa minden porcikámat. Volt már benne gyakorlatom, nem ez volt az első közös vásárlásunk.
- Fekete. Lehetek én is feketében? Van már otthon egy szép fekete összeállításom - kaptam fel a fejemet, immáron sokkal több lelkesedéssel és aktivitással, mint akit hirtelen töltőre raktak.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 5. 13:42 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Új élet, új én. Már majdnem puffogtathatnám a kliséket is, merthogy sorra hozom ezeket és döntögetem a saját határaimat azóta, hogy ez az egész egyetemi jelentkezés gondolata megfogant a fejemben. Már akkor megmondta apám is, hogy ennek nem lesz élettanilag túl sok jó hatása rám, ám mit csináltam én? Szokott módon ellent mondtam. Legútóbb akkor tért erre ki mikor magamtól kérdeztem rá egy közös programra, ahova hirtelen hatalmas kedvem lett elmenni. Hát most miért ne? Történelmi a téma, én meg ezt tanulom, érdeklődő lányka lettem arra a pár órára a barátaival.
- Atomkísérlet? Ühhüm, te mióta vagy ezekben a témákban járatos? - Megdöbbent érdeklődéssel pislogtam felé, hitetlen voltam, nem véletlenül. A többire egész egyszerűen maga az ember a magyarázat, de ez? Na, mindegy, nem kötekedem, tettem eleget ma már. Megpróbáltam a számra is ráülni, kevés sikerrel mondjuk. Sóhajok kíséretében emberelve meg magam. Nem az én műfajom ez, hogy jegeljük vagy felejtsük el a témát, meg a bocsánatkérés dolog is olyan idegennek tűnt magamnak. Egyszerűen én vagyok az, aki fölényes győzelmeket szeret és tud is alakítani a vitákban, itt meg. Nem tudom, egyszerűen nem ment, és nem is volt bennem rá vágy.
- Eléggé. De foglalkozzunk most veled, hopp-hopp.
Nem is kívántam mással, mielőtt megint kirobbantok egy világháború közeli helyzetet. Van, aki értékelne egy ilyen lépést tőlem, hiszen hite szerint eljön az idő… mindegy is. Közben pedig méregetni kezdtem őt, néha kipillantva a láthatóan nagyon rajtunk felejtett tekintet tulajdonosára. Erre a segítő visszavonulót fújva inkább rendezgetni kezdte a nyakkendőket. Helyes.
- Hm, nem hangzik rosszul - vágtam rá gondolkodás nélkül. Aztán pont az arcára ért a tekintetem, mikor kiszúrtam azt a bizonyos lelkességet a szemében, majd egy percig pislogtam rá, végül egy „Ó” kíséretében szélesen elmosolyodtam. - Sőt, kifejezetten támogatnálak egy ilyen díszes esemény fényének emelésében vele, szerintem még apu is erősen támogatna. Azt nem akarjuk felpróbálni?
Alsó ajkam beharapva billentettem oldalra a fejem és kislányosan pislogtam rá. Hát mennyire segítőkész lennék abban is!
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 5. 15:35 | Link


Otthon, München


Nagyon meglepő tudok lenni, hiszen nem számított rá, hogy én majd az atomkísérletekről beszélek. Ha nem kellett volna apámmal valami gyökér konferenciára, csak idejétmúlt információim lennének az atomról. Jóóóó ideje elavultak azok már sajnos.
- Ne nézz így, tudod, hogy nagyon tudok figyelni, ha unatkozom - ráztam meg a fejemet tiltakozólag. Ilyen alkalmakról maradtak meg azok a használhatatlan információk a fejemben, mint hogy miből van a Calippo fagyi, milyen gyakran végeznek atomkísérleteket vagy hogyan animálják a muglik a filmjeiket.
De most nem azzal kellett volna elfoglalnom magam, hogy ilyeneken agyalok, hanem rendesen felpróbálnom a ruhákat, amikben véget ér az életem. Egészen addig megvolt a lelkesedés, míg eszembe nem jutott, hogy mennyire jó fekete összeállításom pihen nekem otthon. Azaz, általában ott van, de most éppen a tisztítóba kellett vinni, a múltkori alkalommal ugyanis sikerült leönteni az egyik pasinak borral. Nem látszott rajta a folt, de olyan szagom volt, mint egy borospincének.
- De, ami azt illeti, nem ártana felpróbálnom, jó rég nem volt rajtam. Legalább három hete. Lehet, hogy már nem is áll jól - pislogtam a tükörbe, most már meglehetősen kétségbeesetten. Azaz, csak pár pillanatig, mert aztán úgy éreztem, nem lesz gond. De persze, a próba nem árt. - De ha abban leszek, akkor felesleges is tovább próbálgatni, nem? Szerintem ezt az egyet megveszem, arra az esetre, ha valami történne azzal a másikkal.
Azt a lelkes fejet viszont nem igen tudtam hova tenni. Persze, láttam már rajta párszor, de az egyszer sem hasonló dolog miatt volt, szóval szembe fordultam vele és a hátamat a falnak döntöttem kicsit, széles vigyorral felvonva a szemöldökömet.
- Mi ez a hirtelen lelkesedés, Engelchen?
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 5. 17:54 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Bólogattam kicsit miközben felnevettem. Hát, érhetnek még meglepetések engem is, milyen tudást fel nem szedett az évek alatt. Mindig tudtam, hogy vannak rejtett tartalékai, ha azok nem számok, de ezekkel sosem számolok. Lehet néha újra kéne gondolnom a kapcsolatunkat. Vagy mondjuk majd később. Most sokkalta jobban lefoglalta ő úgy egyben a tekintetem, a gondolataim és a figyelmem egészét is. De azzal még én sem számoltam, hogy ilyen csillogó szemeket és mosolyt csal elő belőlem a felvetése, pláne nem, hogy majd én lelkesedem az ő ruhaötletéért, és nem fordítva. Hiszen én jöttem segíteni, azt hiszem. Bár azt eddig a percig sem értem, hogy vagyok ehhez képes asszisztálni. De azt hiszem csak próbálkozom még.
- Hű, ez egy remek ötlet látod! Mindenképpen kerítenünk kell egy alkalmat rá, minél előbb, annál jobb. Hiszen akkor hamarabb túlestünk ezen is, nemde? - Pillarebegtetéssel kérdeztem kedvesen, miközben a tükörre pillantottam az arca helyett. Az énközpontú rendszerem villogtatta is előttem, hogy milyen jól mutatok még így is mellette, hát jól állunk egymásnak, de valahogy már előrébb volt pár körrel az elegáns és fekete szettjeinknél.
- Szerintem biztosan nagyon jól áll még mindig, de majd ellenőrzöm. Mit szólsz? És egyetértek, ez egy megfelelő lesz tartaléknak… jó lesz valami egyszerű vacsorához is, ha az esküvőre nem jut el. Már azért, mert más mellett döntesz persze…
Angyali javítás, pedig csak átfutott az agyamon elsőre, mi van, ha ez az egész tényleg csak elillan magától. Kompenzálni szokott az anyatermészet is. Ideje lenne ezen a nagy hibán is változtatnia, még időben. A kérdésre csak felszaladt a szemöldököm, aztán közelebb lépve egy csókot leheltem az arcára, kicsit tovább időzve ott, majd visszasétáltam leülni még összeszedi magát Sebby.
- Tudod jól, hogy ha ruhapróbáról van szó, le sem lehet lőni, pláne szép ruhák és helyes férfiak párosításánál.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. április 5. 20:00 | Link


Otthon, München


Hamar túlléptünk azon, honnan és milyen ismereteim származnak, mert ember, huuu, ha ő azt tudná, mik meg nem fordulnak a kicsi buksimban! Azért jó volt ez, én javasoltam, ő pedig bólogatott rá, felborult a világ rendje. Tiszta olyan volt, mintha a smartiest kívülről ragasztgatnák rá a csokinyúlra.  Azért meg tudtam volna szokni azt a pillantást és közben meg mégsem. Komolyan ennyire mazochista lennék?
- Deee, határozottan - bólintottam aprót, ám annál határozottabban tettem. Ilyesmire is képes voltam, de nem csillogtattam gyakran, mert pontosan tudtam, mennyire szereti, ha az ő akarata érvényesül. Ki vagyok én, hogy elkeserítsek egy angyalt?
Annyira szőke sem vagyok, hogy ne tűnjön fel az egyértelmű utalás, hogy méééég mindig nem pártolja az esküvő témát, de nem akartam megadni neki azt az örömet, hogy jelezzem: akkor már ketten vagyunk.
- Jó, akkor ezt visszük, a másikat meg lecsekkoljuk, ha visszahoztam a tisztítóból. Megfelel? - érdeklődtem egy pár pillanatig oldalra biccentve a fejem, aztán szórakozottan végigsimítottam az állán. Még egy puszit is nyomtam az arcára, de aztán mára már tényleg elég volt az önmarcangolásból. Nem sokkal később viszonzást is kaptam, hogy aztán a próbafülke felé elillanva elkezdjek visszavedleni a saját gönceimbe. Sokkal jobb volt ez így. Szépen összehajtva odaadtam azt amit elviszek a nőcinek - miután végre előkerült, majd kibattyogtam Hannahoz, mikor már csak az ingem kellett visszavennem.
- Ezt most bóknak veszem és köszönöm az asszisztálást. Ráérsz még? Megnézhetnénk egy filmet... - kezdtem bele a mondatba, aztán túlságosan elfoglaltam magam azzal, hogy az ingem gombjaival küzdjek meg. - vagy valami.
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 6. 01:19 | Link


- otthon, München, Németország -
külcsín


Akik ismernek minket, most biztos viccnek, vagy még rosszabb, valami komikus színpadi jelenetnek bélyegezhetnék az imént történteket. Valami módon elestem az állandó, és már néha idegesítően mániákus irányítási kedvemtől és én voltam a javaslatra reagáló. Bár be kell vallanom ezt egy kicsit sem bántam, sőt. Valahogy a kedvem is visszaszökött belém, még a tények ellenére is, amik miatt itt vagyunk ma. Azért egy – vélhetően, de úgysem – utolsó megjegyzést még megejtettem, viszont láthatóan elengedtük. Nagy sóhaj kíséretében pillogott. Kár a tisztítóért.
- Mikorra lesz meg úúgy körülbelül? Elugrom érte én szívesen, aztán ruhástól megkereslek, biztos gyorsabb úgy.
Mintha valaki sietne, pedig talán csak egy hangyányit igaz ez most rám. Vagy picit jobban. Végül csak bólogattam, rá hagyva ezt a fontos dolgot. Különben is meggyőzhető vagyok én, csak a legtöbbször nincs miről, mert jól átlátom a dolgokat. Mostanság azonban egyre többet érzem én is, hogy valami nálam sem klappol fejben. El kell ismernem, hogy ki kéne űzzem a sok negatívot, mégsem megy.
A puszit követően mosolyogva és türelemmel várakoztam, éppen eszembe jutott, hogy jól esne egy jegeskávé, mikor kiért. Figyeltem, szemlátomást kicsit sem szégyenlősen ahogy öltözködik. Hát, volt mit nézni, ki hibáztathatna engem? Éppen ezért csak a kérdésére eszméltem igazán.
- Rá, persze, szabaddá tettem az egész napot, készültem. – Leginkább arra, ha valami beüt, még beleférjen két vagy három hely. De ha kincsek kerülnek elő, az emberek nem erőltetnek fölösleges dolgokat. Bár a vásárlás nem az, ezt elhiheti nekem mindenki!
- Innék egy jegeskávét, és utána jöhet az a film, menjünk. A másik utcában szerzünk, addig találd ki mit nézünk, legközelebb majd én választok.
Mondtam vigyorogva, miközben a szatyrot magunkhoz véve átadtam azt Sebbynek, majd belé karoltam és kiléptünk az üzletből. A kettőnkről szóló nap, amikért oda meg vissza voltam, pedig gyakorlatilag csak ott kezdődött.


//Danke Love Love Love Love Love Love //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek