36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 26. 21:31 | Link

S e t h
London, Abszol út, csütörtök délután

- Hányszor mondjam el még, hogy nem értem? I do not understand it - próbálkozom egyre türelmetlenebbül. Lehet, hogy a borzalmas kiejtésem a gond, vagy egyszerűen csak az, hogy az elmúlt három évben tulajdonképpen még elfelejtettem azt a kevés angolt is, amit korábban különösen kitartó oktatóknak sikerült a fejembe verni. A nyelvérzékem közelít a nullához, ezt kár tagadni. Ugyan Matthew néha beszél angolul velem, pontosabban nekem, de az aztán végképp nincs hasznomra, mert csak a kiejtésére vagyok képes figyelni, és mert éppen a szerintem szép akcentusa miatt nem is értek szinte semmit. Erről ennyit. A nyomomban kajtató és sebesen beszélő utcai árusnak viszont aligha mondhatom el ezt abban a reményben, hogy majd békén hagy. Magyarázzam el, hogy a kedves párom kiejtése elvonja a figyelmemet a mondanivalójáról, szóval esélytelen, hogy valaha is megtanulok tőle angolul? Kizárt. Ráadásul tulajdonképpen el se tudom mondani angolul. Rémlik pár szó, de lehet, hogy csak még inkább rontana a helyzeten, ami már így is eléggé... hát, hogy is mondjam, nevezzük kínosnak. Ott kezdődött az egész, hogy ha már Matthew még mindig Londonban tartózkodik, az iskola nagy része meg a svédeknél iskolalátogatás címén, tanítás pedig nincs kilátásban egyelőre, meglátogatom. Eddig nem is lenne gond, hiszen nem ez az első alkalom, hogy Londonban tartózkodom, pontosan tudom, hol lakik, és ha behunyt szemmel nem is, de nyitott szemmel azért segítség nélkül még igenis sikerül eltalálnom a megadott címre. Szép kis auror lenne belőlem, ha az első útelágazásnál eltévednék. A minisztérium környékén is kiismerem magam már viszonylag jól, főleg, amióta néhanapján azért megfordulok itt is, már csak azért is, hogy lássam, hogy áll a Selwyn testvérek repülő hajója. Most is ez vezetett ide, ha már egyszer Seth is itt tartózkodik éppen. Küldtem egy levelet a biztonság kedvéért, és az órám szerint már most negyedórás késésben vagyok ahhoz az időponthoz képest, amit beígértem. Utálok késni, viszont az sem hatja meg a másikat, ha sűrűn pislogok az órámra és az utca végén magasodó épület felé, ahová el kellett volna jutnom már egy ideje. A számomra nem túl ismert ketyeréi szépek, talán még meg is érik a pénzüket, de fogalmam sincs, mit mondtam, amikor megpróbáltam közölni, hogy most nem vásárolok, majd később esetleg. Valami nem tetszett neki. Egyre jobban háborog, és fogalmam sincs, mit mond.
- Később... la...late. I will go... - gesztikulálok, hátha a pantomim rásegít, de nem úgy tűnik. Na meg nem segít az sem, hogy a hajamba fúrom az ujjaimat, sem pedig a tarkóm tanácstalan vakargatása, a segélykérő körbepillantásról nem is beszélve, elvégre mekkora csoda kellene ahhoz, hogy kevés ismerőseim egyike felbukkan és kiment. Tényleg meg kellene tanulnom angolul.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. február 26. 21:31
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. február 26. 21:42 | Link


Általában nem veszi szívére, ha valaki késik (annak ellenére, hogy magának sosem engedne meg ilyesfajta bárdolatlanságot), azonban ahogy telnek-múlnak a percek, kezd kicsit aggódni. Viktor ügyes varázsló és kiváló auror lesz belőle, de ami a nyelvérzékét illeti, az szinte nulla és bármibe is keveredik, ideát sokkal nehezebb kimásznia belőle. A paranoiája pedig már csak múltja miatt sem hagyja nyugodni, bár tudja, hogy a rémképek jelentős hányada nagyon valószínűtlen eshetőség, nem szeretné, ha saját kényelme (ebben az esetben inkább megszállottsága) miatt történne megint valami. A fene essen belé, hogy "még ezt a bűbájt befejezem!" felkiáltással nyakig merült a munkájába és csak a telefonján beállított emlékeztetőre ocsúdott fel. Ahogy várakozását feladva a keresésére indul, már bánja, hogy nem ment ki elé a hopp-hálózathoz (Solomon kandallóját csak végszükség esetén használta volna, elvégre nem az ő háza, így nem akart belőle galambdúcot csinálni). Sietősen, szüntelen az utcán hömpölygő embertömeget fürkészve lépdel, a vörös üstök után kutatva szemével. Másik útvonalat választott volna? Már majdnem eléri az Abszol utat, sőt, már az ismerős macskaköveken sétál, amikor végre megpillantja és rögtön irányt vált, egyenest a Levitás felé törve magának utat. Közben helyzetfelmér, a pantomim láttán lemondóan szusszan, megkönnyebbülve és kicsit hitetlenkedve. Is there even a word for such hopelessness? Tőle telhető kíméletességgel lép közbe, megszakítva az idegen férfi vízként áradó reklámszövegét.*
- Excuse me, sir, I would like to take this gentleman with me. Unfortunately, he can't understand a word. I wish you a pleasant day and better luck with your customers!-*Nem is annyira hamisítatlan brit akcentusa vagy kifogástalan udvariassága, mint errefelé ismert arca és neve bírják rá az árust, hogy nyakát behúzva, orra alatt motyogva szapora léptekkel távozzon. Legalább nem rendezett jelenetet... Seth magában sóhajt csak, ahogy Viktorhoz fordulva elmosolyodik, kicsit rosszallóan húzva össze a szemöldökét, megcsóválja a fejét.*
- Ugye tudod, hogy Princey engem is kinyír, ha bajod esik?-*A hangjában derű bujkál, mert tisztában van az egész történet hátterével és bár általában mulatságosnak találja, azért jobb lenne, ha Viktort nem tudná eladni az első szembejövő zugárus.*
- Szerettél volna valamit vásárolni, vagy mehetünk egyenest?-*Érdeklődik, megtapogatva zsebeit, de kapkodós indulása ellenére nála van minden fontos, így a pénze is.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 26. 22:21 | Link

S e t h

Akármit is sikerült rosszul mondanom vagy egyáltalán nem mondanom, pedig kellett volna, azon már nem segít se a további próbálkozás, se a pantomim, ellenben még néhány végtelenül hosszúnak tűnő perc után csodával határos módon felbukkan Seth és kiment. Akármit is mond, megkönnyebbülten fújom ki a levegőt beletúrva a hajamba, és minden bizonnyal olyan vörös vagyok, akár a főtt rák. Ez felettébb kellemetlen. Ugyanakkor hálás is vagyok, hiszen egymagamban lehet, hogy még egy óra múlva is itt próbálnék szabadulni ebből a helyzetből.
- Akármit is mondtál, köszönöm - szólalok meg, ha már kellőképpen sokáig rágtam a szám szélét, aztán kabátom zsebébe mélyesztem a kezeimet és részemről mehetünk is.
- Muszáj lenne megtanulnom angolul, tudom, de tehetek én róla, hogy a családban a nyelvérzéket mindenestől Attu örökölte? Majd legközelebb magammal hozom, ha már úgyis tolmács - töprengek el hangosan vállamat vonogatva, mert ez nem teljesen válasz a hozzám intézett kérdésre. A becenévre mindenesetre elmosolyodom, szerény véleményem szerint ugyanis igazán találó, aztán megrázom a fejem.
- Jaj, nem, dehogy. Csak nézelődtem és eszembe jutott, hogy sose értem, miért van úgy oda Matthew a ketyeréiért, de biztosan értékelné ezeket is, miközben nekem fogalmam sincs, mi mire való, aztán már azt se értettem, mit beszél a pasas - húzom el a szám. Ezek a nyelvi akadályok elég frusztrálóak, elvégre egyébként nem szokott szükségem lenni mások segítségére, remekül elboldogulok a jéghátán is, amíg nem akar a szomszéd iglu tulajdonosa az igluépítés fortélyairól társalogni velem bármilyen nyelven, ami nem magyar.
- Tök kínos, hogy eladhatna az orrom előtt és nem érteném - kuncogok, bár ha jobban belegondolok, ez nem is annyira lehetetlen.
- De beszéljünk inkább a hajóról. Hogy áll? - váltok témát, ha már egyszer történetesen éppen amiatt vagyok itt. Közben igyekszem nem bámészkodni, véletlenül sem, mielőtt még valaki ismét azt hinné, hogy vásárolni szeretnék valamit, vagy éppen személyes sértésnek gondolja. Furán érzem magam ebben a városban kissé. Mintha beleestem volna én is a nyúl üregébe.
- Ez most úgy hangzott, mintha féléve nem tudnék semmit róla. Hány napja is nem jártam errefelé? Sikerült haladni vele? - fogalmazom újra a kérdésem, miközben lassan elérjük azt a címet is, ahol most már vagy huszonöt perce lennem kellene. Még menet közben lazítom meg, majd veszem le a nyakam köré tekert sötétkék sálat, majd gombolom ki a kabátom, hogy aztán beérve minél hamarabb megszabadulhassak tőle, azzal se húzzam tovább az időt.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. február 26. 22:22 | Link


- Figyelmeztettem, hogy telihold környékén igen ingerlékenyek a vérfarkasok és ha még sokáig traktál, meg találod kóstolni...-*A hangja komoly, szinte aggódó, az ember el is hinné neki az egészet, ha ezüstöskék szeme nem csillanna alig titkolt jókedvvel, s hozzá nem vonná alig észrevehetően fel egyik szemöldökét, derűje egyértelmű jelenként. Viktor következő, kissé panaszos kifakadására aprót grimaszol, mert ez már egyáltalán nem új lemez.*
- Elég lenne beszerezned egy megfelelő varázseszközt.-*Helyesbít, bár ez is amolyan örökös vitatéma köztük - míg ő aranyvérűként természetesnek és kényelmesnek érzi a mágiát, Viktor korántsem osztozik maradéktalanul lelkesedésén. Régebben megkapta azt a visszavágást, hogy ő sem használ mugli holmikat, ez azonban karácsony óta többé nem használható fel ellene, elvégre most is vele van a ketyere, amit Averytől kapott.
- Nehezen tudnám elmagyarázni, de valahol megértem, hogy lenyűgözik és azt is, hogy milyen, amikor a saját kezeddel teszel valamit működővé. Bár nem tagadom, nagyon furcsa számomra egy csomó dolog, hiába igyekszem megszokni és használni.-*Ahogy lassan elindulnak, valószínűleg az út hátralevő részében tudná sorolni ezeket, de tartózkodik tőle, hogy hosszas eszmefuttatással untassa Viktort.*
- Reméljük, hogy sohasem tévedsz a Zsebkosz közbe.-*Csóválta meg fejét ismét, mert a kuncogás ellenére nem tartotta annyira viccesnek a témát - meglepően sok bájital és sötét tárgy készítése igényelt emberi vért vagy szerveket, hogy a mágia egyéb árnyoldalairól ne is beszéljen.  
- Négy vagy öt? Történt közben valami érdekes veled?-*Az időérzéke a sok éjszakázástól megkavarodott mostanság, de nem tehetett róla, hogy bagoly típus, akkor forog az agya igazán, amikor mások alszanak és igazán nem volt semmi oka korán kelni. Néha napokra bezárkózott és csak Avery vagy az öccse unszolására mászott elő, akik felváltva figyeltek arra, hogy ne csak teakekszen és koffeinen éljen.*- Fokozatosan növelem a terhelést, egyelőre tartja magát és nem észleltem anomáliát. A védelmi bűbájokat is folyamatosan tesztelem, ha ilyen ütemben fognak elhasználódni, akkor elég lesz évente egyszer újítani őket. Legrosszabb esetben is fél év a minimum.-*Kicsit fáradtnak, de elégedettnek hangzott - miközben beszámolóját tartotta, nonverbálisan feloldotta a kapura szórt védelmi bűbájokat, majd a műhely ajtajánál megismételte a rituáléra emlékeztető sorozatot. Mivel ennek a találmánynak és a rá szórt bűbájok kifogástalan működésén emberéletek fognak múlni, a legkisebb kockázatát sem akarta vállalni annak, hogy valaki a tudta nélkül itt jár és belenyúl bármibe is. Ahogy eltolta a kerekeken guruló szárnyat, láthatóvá vált odabent a vitorlás - ami különös módon jó lábnyira a talajtól lebegett. Fényes teste és kék vásznai az eddig belefektetett munkát hirdették, a közeli jókora asztalt és a mellette lévő faliújságot pedig elborították a vázlatok, rajzok, teszteredmények feljegyzései, valamint akadt egy polc hat kávésbögrével (ebből öt azoké volt, akik a bűvölésben részt vettek, egyet pedig szolidaritásból annak a minisztériumi varázslónak a kedvéért vett, aki úgy járt ide, mint más zongoraleckére).*
- Kávét, teát, egyebet?-*Teszi fel a kérdést, mert most jobb ezeket beszerezni, mielőtt munkához látnának és aktiválná a biztonsági varázslatokat, amik mellett nem nagyon lehet ki-be szaladgálni.  
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 26. 22:23 | Link

S e t h

- Nincs is telihold még - jelentem ki, és csak akkor esik le, hogy valószínűleg szórakozik, amikor rápillantok. Felvont szemöldöke és jókedvtől csillogó tekintete egyértelmű jele annak, hogy nem beszél komolyan.
- Jaj naaa - próbálok hangot adni a nemtetszésemnek, bár nem sikerül túl hitelesre a vigyoromnak hála. Ettől persze még mindig gond az, hogy nem beszélek angolul jól, sőt, gyakorlatilag sehogy se. Nem először javasolja megoldásként a kütyüt, talán tényleg érdemes lenne megfontolnom, végtére is csak nem sikerült megtanulni angolul még mindig, ahogy másik nyelven sem.
- Kár, hogy a magyar nem világnyelv, de megfontolom. Lehet, hogy az lesz a legjobb megoldás - válaszolom megadóan. Ha más nincs, muszáj lesz erre hagyatkoznom, amennyiben szeretnék egyedül boldogulni Magyarország határain túl is.
- Végül is értem valahol, csak nem erősségem ez az egész elektronika vagy akármi, hiába nőttem fel félig-meddig mugli környezetben. De hallanod kellene, amikor apámmal szóba elegyednek a ketyerékről. Az aztán végképp kínai nekem - vonok vállat. Azért nem bánom, hogy beszélgetnek, még ha nem is tudok hozzászólni az egészhez, mert jobb, mintha kínos csenddel telne az otthon töltött idő. Éppen elég, hogy anya mostanában megint elővette a gyanakvó tekintetét és furcsa kérdései vannak alkalmanként.
- Vagy vese nélkül ébrednék az ukrán határon? Nincsenek ilyen álmaim - válaszolok. Ugyan nem ismerem az utcát vagy teret vagy akármi is az a Zsebkosz-köz, de tényleg nem szándékszom arra tévedni véletlen sem. Már a neve sem hangzik túl ígéretesnek.
- Nem igazán, már ha azt nem vesszük érdekesnek, hogy kaptam egy második macskát is Őrnagy mellé, Pamacsot. Kezdem úgy érezni, hogy újra kellene gondolnom a terveimet a jövőre vonatkozóan és vagy állat menhelyet nyitok vagy én leszek a helyi macskás bácsi - elgondolkodva dörzsölöm meg az államat, de talán azért előbb mégiscsak azzal a tanári állással kellene bepróbálkozni, hátha összejön. Elvileg jobban fizetne, meg aztán Matthew is biztos jobban értékelné, rólam nem is beszélve.
- Az szuper - állapítom meg a beszámoló végén az eddig hallottakról, hiszen ez tényleg csupa jó hír, és nemsokára már meg is csodálhatom ismét teljes valójában a hajót. Leteszem a kabátom a sállal együtt, majd közelebb lépek a hajóhoz, miközben feltűröm az ingem ujját könyékig, hogy ne akadályozzon majd a munkában.
- Teát, cukor nélkül, kiskanállal - válaszolom elvigyorodva a kérdésre. A kiskanál elmaradhatatlan kelléke a teámnak, mi más is szúrhatná ki a szemem közben egyébként?
- Mi mára a terv? - kérdezem, közben meg elsétálok a polcig, hogy annyival is besegítsek, hogy leveszem a bögréket onnan, ahelyett, hogy tétlenül nézném addig is.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. február 26. 22:26 | Link



- Ez koppant...-*Nevet, de csak finom derűvel, nem gúnyosan, elvégre neki is voltak hasonló pillanatai és Viktor nem is egynek lehetett tanúja, amikor átmenetileg Kinseynél lakott és reggelente, az első koffeinadag előtt összefutottak. Jobb reggelein csak nyűgös és dezorientált, a rosszabbakon azonban kifejezetten goromba tud lenni - bár ez utóbbi nem sűrűn fordul elő.*
- Ha esetleg komolyan fontolgatnád a beszerzést, csak szólj, segítek megbízhatót választani,-*ajánlotta fel. Nem erőltette a témát, de ha a vörös elszánja magát, akkor szívesen megkönnyíti majd számára a dolgot, elvégre mágikus ketyerék terén kapóra jönnek a tapasztalatai.*  
- Legalább jól kijönnek.-*Megkockáztatott egy halovány mosolyt, mert ez a kis történet eszébe juttatta a saját helyzetét, vagy inkább, helyzetüket. Lényének egy része szívesen átesett volna már a bemutatáson, de megértette, ha Avery nem kívánt rögtön a "szülők" elé állni.*- Hogy vagytok most? Ha találkozok is vele, általában nincs időnk sokat csevegni.-*Nem akart tolakodó lenni, de tényleg inkább "munkaügyben" érintkeztek, mert neki és a viselkedéselemzőnek is annyi volt épp a vállán, hogy nem jutott mindenre erejük-idejük. Remélhetőleg azonban ez az állapot már nem tart sokáig.*
- Ha csak az...-*szemforgatva hagyta félbe a mondatot, jobb ezt nem feszegetni, de igen, határozottan nem jó ez így, hogy Viktornak a passzív angolja is túl gyenge. Ugyan javasolhatná, hogy használjon kiábrándító-bűbájt, amivel elkerülheti a nemkívánatos figyelmet, azonban ez sem jó megoldás.
- Kaptál? Hogy hogy?-*Érdeklődik, mert eddig sosem fordult meg a fejében, hogy bárkinek is élőlényt ajándékozzon, főleg nem előzetes egyeztetés és megbeszélés nélkül. Az állatok nem tárgyak és játékszerek, ráadásul jókora felelősséggel is járnak, úgyhogy csak úgy ráerőszakolni bárkire is ilyesmit szóba sem jöhetett nála.
Jómaga is megválik kabátjától és vékony sáljától, a fogason lógó többi ruha mellé aggatva őket - most már olyan kellemes erre az idő, hogy csak azért áll itt plusz pulóver és a legvastagabb sálja, hogy ha Svédországba kellene hoppanálnia, ne kelljen külön kitérőt tennie haza.
- Aye, sir!-*Nevetve lát hozzá, hogy előássa az asztalon uralkodó káoszból a teáskannát, majd megkeresse az egyik fiókban az Earl Greyt, amit főleg Princey és Viktor miatt tart állandó készenlétben. Kicsit talán szórakozottabb a megszokottnál, ahogy az előkészületek közben halkan dúdol valamit, bár a dallamfoszlányok alig-alig felismerhetőek. A forró vízzel előbb felmelegíti a sötétkék porcelánt, csak utána adagolja a teafüvet és forrázza le - ha nem is rajong ezért az italért, készíteni azért tudja. A kérdésre felpillant és hümmögve a faliújság alatt halmozódó papírokhoz sétál, gyorsan osztályozva őket és rendet teremtve.*
- Mit szólnál, ha a navigációs rendszert néznéd meg? Elhoztam Sebbyéktől az utolsó prototípust, de a csillagászati résszel még mindig gondjaim vannak.-*Ujjait végigfuttatja hajában, mert bár az elméletet tudja, gyakorlatban kell megtapasztalnia a dolgokat, hogy igazán bevésődjenek, ráadásul nem kis feladat megpróbálni mindent koordinálni és kézben tartani, ami a hajó körüli munkálatokat érinti. Neki is lát, hogy a robbanásbiztos szekrényből előássa az alkatrészt, azonban amikor előbukkan, a másik keze is tele van.*
- Oh, wow.-*Pislogott az azonosítatlan ételhordóra, jobbra-balra forgatva vizsgálva tartalmát.*- Vajon ez hogy került ide, mikor és miért nem emlékszem rá?
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 26. 22:27 | Link

S e t h

- Hát, akármennyire nem örülök neki, de úgy tűnik, az lesz a megoldás, úgyhogy azt hiszem, mielőtt még túl sokat fontolgatnám, inkább beszerzem. Mit tanácsolsz? - érdeklődöm. Tisztában vagyok a makacsságommal, de ez a helyzet így már lassan tényleg tarthatatlanná válik, és nem szeretném meginni a levét. Egy ilyen kompromisszum végtére is nem jelenti, hogy majd mindenhez ketyerét fogok használni, mert éppen kényelmesebb.
- Az már igaz - bólogatok egyetértően a megállapítását hallva, hiszen csak a kisebb rossz, hogy nem tudok hozzászólni a témához, ha már egyszer jól megértik egymást, meg aztán amúgy is beszélek éppen eleget mindkettejükkel ezt leszámítva minden másról.
- Elfoglalt, mint mindig, amióta itt van, de megvagyunk. Mit mondhatnék? Hiányzik, jó látni, még ha csak futólag is, bár azt is elmondhatom, hogy az utóbbi időben nem találkoztam azonosíthatatlan, gyanús élőlénnyel a házban - jegyzem meg, már csak azért is, hogy valami jót is találjak a jelen helyzetben. Igaz, ezzel együtt sem próbálnám meggyőzni arról, hogy hagyja abba  a kutatást, ha egyszer látszik, hogy nagyon érdekli az egész. Egyszer csak a végére érnek, addig meg csak időnként ne felejtsem el noszogatni, hogy egyen is, mert az édesség nem éppen számít tápláló ételnek, a kávéról és a cigiről nem is beszélve.
- Bocs, tudom, hogy komoly dolog - emelem fel megadóan a kezem, igaza van, viccnek is rossz. Tekintve, hogy mennyire nem beszélek a magyaron kívül egyetlen más nyelvet sem, tényleg kelleni fog az a kütyü, vagy a végén egyszer tényleg olyasmibe keveredem, amibe nem kellene.
- Ó, nem ajándék, csak Adélka ráakadt egy kiscicára és mivel a szobatársa allergiás a macskaszőrre, úgy gondolta, hogy jó helye lesz nálam. Kellett hozzá némi győzködés, de aranyos jószág, és mivel Őrnagy már nem fér bele a bögréimbe, kell az utánpótlás - vonom meg a vállam. Valahol még jó is, hogy leköti a figyelmemet, miután Őrnagy időnként elkószál - aztán persze hazatéved, ha elég éhes -, Matthew-t meg leköti a kutatás. Igaz, hogy Pamacs egyelőre nem bizonyult olyan kíváncsinak, mint Őrnagy és egyetlen csészémbe sem mászott bele, amióta nálam van, de nem táplálok hiú reményeket egyelőre.
- Köszönöm - mondom beszerezve a bögrém is, majd a mai terv iránt érdeklődöm. A választ hallva úgy mosolyodom el, mint egy öt éves, akinek most ajánlottak egy egész tábla csokit. Mondjuk a csokival nem lehetne ekkora lelkesedést elérni nálam, de a csillagászattal már annál könnyebben.
- Rendben - dörzsölöm össze a két tenyerem, részemről neki is láthatunk, bár talán előbb mégiscsak készüljön el a teám.
- Épp tegnap akadtam rá a könyvtárban egy elképesztően érdekes könyvre a navigációról. Ugyan többnyire történeti vonatkozású, semmint technikai, de műholdas navigációt úgysem tervezünk, nem? - kérdezem már csak poénból is. Rúnákkal ugyan biztos meg lehetne oldani, de ahhoz nem én kellenék, aztán elvigyorodom a felfedezésén.
- Nocsak, valaki szeretné, ha néhanapján te is ennél? - érdeklődöm még mindig széles vigyorral az arcomon, elvégre le merném fogadni, hogy az elmúlt pár napban is éjjel-nappal dolgozott, mert éppen az a tipikus megszállott feltaláló, aki képes elfelejteni minden egyebet, ha egyszer valamibe belekezd.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. február 28. 00:18 | Link


- Általában azok a legmegbízhatóbbak, amik a tulajdonosuk mágiájára vannak hangolva, ezeknek érintkeznie kell a testtel, úgyhogy többnyire kiegészítőként árulják. A másik kategória az, amit varázslattal kell működésbe hozni, ezek is jól működnek, de a ki-be kapcsolgatás bosszantó lehet, ha többet használja az ember.-*Neki ugyan eddig nem volt szüksége ilyenre, de valamennyire foglalkoztatta a téma és utánajárt régebben, mert bár Magyarországra kerültek, mindig ott lebegett a fejük felett, hogy esetleg tovább kell menekülniük. Örült, hogy azok az idők elmúltak, s ami megmaradt belőlük, legfeljebb ilyen alkalmakkor bukkant felszínre.*
- Merlinre, az a csészealj néha kísért az álmaimban.-*Nem teljesen a lényeget ragadta meg, de az a takarítás mély nyomot hagyott benne. Fejét megrázva igyekszik megszabadulni az emlékektől.*- Remélem, a vizsgák után el tudjuk kicsit csábítani valahova. Szívesen bemutatnám neki Averyt, az az érzésem, pompásan kijönnének.-*Konkrét érvekkel kevéssé tudta az állítását alátámasztani, hacsak a ketyereszeretettel nem, de megmagyarázhatatlanul erősen élt benne a benyomás, hogy a Rellonos remekül be tudna illeszkedni hármasfogatukba és Seth sem érezné magát többé gyertyatartónak. Ráadásul élvezettel nézte volna végig például a köztük folyó vérre vívott csatát Scrabble-ben - Ave könyörtelenül lemészárolt eddig mindenkit, még ő is nehezen tudott vele lépést tartani.*
- Így már értem. Princey már tud a macskafarmod bővítéséről?-*Apró somollyal érdeklődött, mert bár ő tudta, hogy nem hivatalosan a morc exlevitás is tagja a gyűjteménynek, egyikük sem tartotta sürgősnek, hogy ezt a tényt vele is közölje. Számos olyan közös poénjuk vagy egész beszélgetésük volt, aminek jobb, ha sosem szivárog ki, mert így vagy úgy, de magukkal vinnék a sírba.
- Ellenállhatatlanul aranyos vagy, amikor így lelkesedsz.-*Halk nevetéssel szemléli Viktor elragadtatását, mert ezt a fajta hihetetlen nyíltságot kedvelte meg benne először, hogy sosem érezte úgy, hogy a másik bármit is megpróbálna rejtegetni előle. Ráadásul szinte bármiről tudott vele beszélgetni, akár órákon át és persze remekül össze tudtak fogni, ha bele akarták rángatni Kinseyt valamibe.
Amikor néhány perc múltán már kiázott a tea, tölt Viktornak és kiosztja a kiskanalát is, hogy meglegyen a boldogsága. Némi habozás után magának is készít egy bögrével, de különös mód felönti tejjel - az év elején történtek miatt csak így tudja meginni, de legalább már nem lesz tőle instant rosszul.
- A műhold betájolhatóvá tenné a pozíciónkat, úgyhogy semmi szín alatt. Nem véletlenül szavaztunk egyöntetűen a hagyományos módszerre.-*Alapból nem is volt szükségük ennyire pontos irányításra vagy helyzetmeghatározásra, elvégre nem fenyegették őket jéghegyek és sekély víz.
- Cssssssss.-*Pisszegi le Viktort, egy szinte sértett pillantást mellékelve, majd újra a dobozra fókuszál, mert tény, hogy gyakran megfeledkezik a rendszeres étkezésről, de azért nem vészes a dolog. Legalábbis nem annyira, amennyi lasagne van a tárolóba taposva. Várjunk csak...*
- Megvilágosodtam,-*közli, bár a dicsfény és a hangeffektusok elmaradnak.*- Ezt az öcsém adta, ő dolgozik most Arvidnak, aki valamiért rajong az olasz mugli kajákért.-*A még megválaszolatlan kérdés, hogy mikor is történt ez - valószínűleg az utolsó találkozásukkor nyomhatta a kezébe, vagyik nem hinné, hogy bagollyal küldte volna...Esetleg Solomonon keresztül juttatta volna el? Lázasan kutat az emlékezetében, végül egy vállrándítással felcsapja a doboz tetejét és beleszagol.*
- Még jó. Szóval ha megéheznél, csak szólj.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 02:14 | Link

S e t h

- Olyan kiegészítőre gondoljak, mint mondjuk egy karóra? - kérdezem, ha már sikerült átrágnom magam a hallottakon. Talán nem is olyan vészes, mint gondoltam, kiegészítőként pedig még csak nem is lehet túlságosan feltűnő. Ez még nem győzne meg arról, hogy akkor is szerezzek be egy ilyet, ha nincs szükségem rá feltétlenül, de éppen, hogy a szükség a motiváló ok esetemben, noha ezzel együtt tényleg érdeklődve hallgatom, amit mond és megpróbálom elképzelni is. Nem hiszem, hogy láttam volna még távolról is ilyen szerkentyűt, nemhogy közelről. Sajnos, egyre-másra a karórához térnek vissza az elképzeléseim, nem jutok sokkal messzebb, így inkább nem erőlködöm tovább ezen.
- Szerencsére azóta sem került elő, és már a kiskanalak is abbahagyták a nyöszörgést - osztom meg vele a fontosnak vélt információt, ha már ő is szerencsétlen részese lehetett ennek a csodaszép élménynek, amit mások esélyesen inkább neveznének traumának. Nem is alaptalanul. Azóta is alapos lelki rákészülés után tudom csak rávenni magam a nappali kitakarításának, mert mi van, ha még a végén csak szembesétál valamelyik sarokból a nyavalyás kis túlélőbajnok.
- Az jó lenne - válaszolom elmosolyodva. Nem fejtem ki, hogy melyik része, már csak azért sem, mert összességében az egészre értem. Matthew-t jó lenne kimozdítani és Avery-vel kapcsolatban úgy vélem, hogy Seth megérzése nem csal és tényleg jól kijönnének.
- Na, most egész faragatlannak érzem magam, hogy még meg se kérdeztem, hogy és ti hogy vagytok? - pillantok felé és egy egész kicsit ég a fülem, hogy csupán Avery neve hallatán sikerül rájönni, hogy mit is akartam kérdezni már korábban. Ennyire lekötne, hogy hiányzik Matthew? Szusszantok egyet és enyhén megrázom a fejem, majd ha itt végeztünk, megnézem, mit csinál épp.
- Még nem, de majd ma felvilágosítom róla, hogy konkurencia akadt - vigyorodok el. Addig ugyan még átgondolom, hogyan is fogalmazzak, mert mégsem lenne jó a rövid együtt töltött időt mosolyszünetre pazarolni. Erre viszont még van időm, ráadásul a csillagászati kérdéshez mérten mindenképp másodlagos jelentőségű ebben a percben. Vigyorgok is tőle lelkesen, hiszen ezzel most feldobta a napom is rendesen.
- Csillagászat... - mondom olyan hangsúllyal, mintha értenie kellene minden egyes apró kis töredékét ennek a szép kis bonyolult tudományterületnek, és főként azt, hogy micsoda jelentősége van nekem. Lelkesedésemben még gesztikulálok is mindehhez.
- Ennél izgalmasabbat aligha dughatnál az orrom alá, hogy nézzem át - teszem még hozzá. Szinte nehezemre esik nem azonnal nekiesni a papíroknak. Meg is mozdulok, ám aztán a teát választom előbb. Türelem. Majd mindjárt megkapom azt is. Mindjárt. Mindjárt.
- Nem teljesen értem, hogy működik, bonyolultabb, mint egy szélrózsa vagy egy szextáns. Talán azt a fejezetet is el kellene olvasnom, ami erről szól - vonok vállat. Nem érdekel annyira, mint mondjuk a középkori navigációs rendszerek, túl modern és túl elektronikus nekem, de egy-két új információ még sosem ártott meg, csak nem fog ezután sem. Seth közben felfedezi az ételhordót, és amikor csendre int, szófogadóan elhallgatok. Inkább a bögrémet szorongatom, a teából áradó hő pedig lassan a kezemet is alaposan átmelegíti.
- Avagy az öcséd szeretné, ha rendesen ennél. Majdnem ugyanott vagyunk, bár így utólag a "néhanapján"-t újragondolnám és talán visszavonom - állapítom meg nagyon okosan. Vajon most rá kellene készülnöm, hogy mindjárt homlokon talál valami repülő tárgy? Azért még teljesen nyugodtan kortyolok bele a teámba, bögrém rejtekében is teljes lelki nyugalommal vigyorogva tovább.
- Köszönöm - válaszolom az ajánlatára, majd ismét belekortyolok a teába, és komótosan hintázom kicsit a talpamon, ide-oda helyezve a súlypontomat.
- Ha Matthew-nak így hagynék kaját, vajon megenné vagy egy idő után válaszolnának a dobozok? - gondolkodom el hangosan, fejemet oldalra döntve. Ennyit arról, hogy nem most foglalkozom ezzel az egésszel.
- Na jó, tényleg abbahagytam. Hol vannak azok a csillagászati adatok? - rázom meg a fejem, a bögrémet meg leteszem az asztalra.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. február 28. 02:20
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. március 4. 00:50 | Link


- Akár, de láttam már piercing-formát is. Szóval elég nagy a választék, az árak pedig főként aszerint változnak, hány nyelvre kalibrálják és mennyire díszes. Aztán vannak mindenféle extra bűbájjal felszereltek, de szerintem neked bőven elég egy alap modell.-*Még mielőtt túlzottan belelkesülne, sikerül megfékeznie magát, mert ő aztán naphosszat el tudna társalogni megbűvölt tárgyakról, varázslatokról és felhasználásukról. Szakmai ártalom, vagy reményei szerint, leendő szakmai.*
- Uh, még mindig nagyon örülök, hogy nem édesítek és kevergetésnek se érzem szükségét.-*A lény rajza a mai napig megvan valahol, az eredeti pedig könnyen lehet, hogy még mindig Kins kertjében bujdokol, valamelyik hortenziabokor alatt lesve ártatlan áldozataira. Vajon ha valaki egyszer összefut vele a vadonban, felismerhető lesz még? Mármint, nem az, hogy Kins házából származik, elvégre elég sokan isznak filteres fekete teát és van dísztelen, kék csészealjuk, hanem maga a lény eredete... Inkább elhessegette a gondolatot, ahogy egy ki tudja, hány év múlva élő magizoológus hosszas küzdelem árán teríti le az akkorra lavórnyi házú lényt, hogy aztán vele pózoljon a Reggeli Próféta címlapján.*
- Elmehetnénk abba a mágikus teázóba, amiről a múltkor meséltem.-*Veti fel a pozitív válaszra, mert egy közös vacsora jó alap - ha a bemutatás mégsem a várt eredményt hozza, akkor udvariasan el lehet köszönni az étkezés végén, ha pedig felülmúlja a várakozást, akkor mindig lehet plusz desszertet meg kávét rendelni. A vizsgák után egyébként is szívesen ünnepelne egyet a legközelebbi barátaival, akik bár csak három éve vannak mellette, nem kevés és nem kis nehézségeket segítettek neki leküzdeni. Szeretné, ha még sokáig, lehetőleg sosem távolodnának el egymástól, de az élet szeszélyességét ismerve megelégszik a nagyon sokáiggal. Merengése közben Viktoron pihenteti tekintetét, a kérdésre pedig halkan, derűsen felnevet.*
- Nem titkolt szándékom volt, hogy végre kicsit mesélhessek valakinek. Az öcsém továbbra is "kérlek, ne kezdd el" pillantással jutalmaz, ahányszor látja az arcomon, hogy beszélhetnékem van.-*A mondandója mellé tűzött szemforgatás egyaránt szól Sebastian túlzott szemérmességének és a saját lököttségének, amiért nem képes magában, csendben örülni.*- Valentinre megpróbált főzni nekem, ami rövid úton zseniális káoszba torkollt, úgyhogy végül inkább pizzát rendeltünk és vigasztalásul hagytam, hogy elverjen a kedvenc videojátékában. Nem mintha lett volna más választásom...-*még mindig-már megint nevet, jólesőt szusszanva.*- Egyszer, kerül, amibe kerül, látni akarom Kins ellen játszani. Abban nem vagyok biztos, hogy én is részt akarok venni abban a partiban, de az első sorban akarok ülni...vagy a másodikban. A popcornkészítést meg rád hagyom.-*Felszabadító így cseverészni és dobálózni a képtelen forgatókönyvekkel és valószínűtlen poénokkal. Furcsa, hogy ilyenkor nem is tűnik annyira rémesnek a humora - valószínűleg ő is olyan, mint az a professzoruk, aki akkor vicces, amikor egyáltalán nem akarja és amikor tréfálkozna, mindenki legjobb esetben is csak fájdalmasan felnyög.*
- Hát, sok szerencsét...-*A hangjából együttérzés csendült, de hogy Viktorral vagy Princeyvel rokonszenvezett-e, már nem derült ki - részéről továbbra sem értette a macskákat és valahol tudta, mit érezhet a morc viselkedéselemző, amikor olyen szeszélyes, nehezen kiszámítható, egoista gombócokkal kell osztoznia a partnerén és a házán, mint amilyen sok esetben ő maga is...*
- Láátom.-*Nevetnie kell, de van ebben a lelkesedésben valami elragadó, főleg, hogy a másik neki is megmutatja. Seth a rajongását többnyire csak szűk körben hajlandó igazán felfedni, ezért néha kicsit irigyelte is Viktort, amiért ennyire nyitott tudott lenni mások és a világ felé.*
- Viszont te értesz hozzá Ricsi mellett a legjobban.-*Bók és tény, hogy a Levitás volt a második legjobb asztronómus a csapatban, aminek nagy hasznát vették, mert mire mindenki belerázódik majd ebbe a navigációs rendszerbe, még jó eséllyel hetek fognak eltelni az első repüléstől számítva. Két ember hamarabb megtanítja a maradékot, mintha az egész szegény, önkifejezési problémákkal küzdő Ricsire maradt volna.*
- Doppler-effektus, ha jól emlékszem, illetve trianguláció. Nem vagyok benne biztos, elég nehézkes a felzárkózás mugli technológia terén.-*
- Hm, nem szedtél fel mostanában? Olyan pufók az arcod...-*Seth szemei egészen kicsit összeszűkülnek, ahogy a Levitásra mered, azonban az egész nem tart tovább egy-két pillanatnál, utána óhatatlanul is elvigyorodik a kérdésre.*
- Szerintem egy idő után folyton követnék és a sarkában lennének, hogy EGYÉL MÁR MEG.-*Reagálja le csuklóból a felvetést, mert ha ő mostohán bánt a rá bízott étellel, akkor Kins egyenesen kegyetlen kajakínzó volt. Viszont megtalálja, amit eredetileg keresett és a tárgyhoz mellékelt jegyzetekkel együtt tér vissza az asztalhoz.*
- Itt van minden, elméletben. Remélhetőleg nem hagytam el semmit, mert az öcsém megöl.-*Egy bélelt dobozkából egy öklömnyinél nem nagyobb, elsőre kristálygömbnek tetsző valamit vesz elő, ami azonban pálcaintése hirtelen nagyobb földgömb méretét ölti. Arra is hasonlít, bár felszíne áttetsző, apró, világító pöttyök borítják össze-vissza és belsejében még egy gömb pihen. Az egész peremén néhány rovátkázott fémabroncs fut körbe.*
- Ha jól emlékszem, akkor a beállítást követően egy varázslattal a két gömb helyet cserél és a hozzávetőleges pozíciót jelzi ki. De olvasd át, mert én csak a laikusoknak szánt bevezetőt fogtam fel.-*Az asztalon elhelyezett egy lebegtetőbűbájt üzemeltető, apró találmányt, ami fölé most beállítja a gömböt - mozgatható, forgatható, csaknem szabadon lehet vele manipulálni, mégis megakadályozza, hogy a sérülékeny alkatrész leessen vagy mechanikusan sérüljön. Amíg nincs teljesen kész, nem helyezhet el rajta törésgátlókat, mert minden precíziós munkát igénylő bűbájnak útjában lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 8. 17:49 | Link

S e t h

- Ez egyre jobban tetszik. Hm... Matthew szerintem értékelné a piercinget is, csak azt kétlem, hogy a rohamosztagosok is hasonló véleménnyel lennének... vagy akár a Nyomozóiroda dolgozói, pedig... pediiig...  - gondolkodom el vigyorogva az előttem megjelenő képen. Nincsenek előítéleteim azokkal szemben, akik szeretik ezeket a testékszereket, vagy minek nevezik őket átfogóan, de valahogy nem ez a biztos belépő a rendészeti pályát illetően.
- De folytasd csak nyugodtan. Komolyan kíváncsivá tettél. Majd ha már nem értek egy kukkot se, úgyis kérdezek - fordulok felé elhessegetve a piercing gondolatát a hozzá kapcsolódó többivel együtt. Tényleg sikerült felkeltenie az érdeklődésemet és ráadásul az az érzésem, hogy mondanivalója is akadna még bőven. A tudósítást a kiskanalak állapotáról mindenképpen fontosnak tartom, ha minden jól megy és benéz hozzánk még a jövőben, mégse tartson tőle, hogy a kiskanál hirtelen nyöszörgésbe kezd, amint kézbe veszi. Szép is lenne. Nem tudom, mit éltek meg szegények, de mostanság meglepően csendesek, rendesek, jól vannak már, köszönik szépen. Hála az égnek.
- Nem is tudod, miről maradsz le. Az édesítésnek én se vagyok híve, de a kevergetés... - közlöm vele és már vigyorgok is. Nem mintha bármi nagy dolog lenne a kavargatásban, csak ez tipikusan az a szokásom, amin még én is nevetni szoktam, ha belegondolok, hogy tényleg semmi értelme, de mégse esik jól a tea, ha nincs benne a kiskanál.
- Remek ötlet - válaszolom, amikor felveti a nemrégiben már szóba került kávézót, még Matthew-t sem lesz nehéz meggyőzni szerintem, de ez még ráér, előbb szükségét érzem, hogy irántuk érdeklődjek. Parasztnak érzem magam, hogy úgy fogalmazzunk, amiért nem kérdeztem már korábban, de legalább lelkesen mesél. El is mosolyodok hallgatva mondandóját. Aranyosnak hat, és bár nem úgy értem, hogy szerelmes tinilányosan aranyos, inkább... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a szót kifejezetten értékelné - még ha jobb is, mint ha a cukit használnám, attól még nekem is feláll a szőr a hátamon -, úgyhogy inkább csak magamnak könyvelem el.
- Emlékezetesre sikerülhetett - állapítom meg vigyorogva, aztán már bólogatok is az ötletre. Nem vagyok a videójátékok nagy rajongója, de ezt még én is megnézném - Oké, ha sikerül rávenni, naná - vágom rá. Ki nem hagynám, amennyire szórakoztató alkalomnak ígérkezik első hallásra, már csak összehozni kell egyszer. Szerencsekívánatára elhümmögök egy köszönömöt, mert arra szükség lesz, de tovább nem firtatom, főleg, hogy sikerült nagyon is felkeltenie az érdeklődésem a csillagászat említésével. Túlságosan is.
- Na hallod, most dagad azért ettől a májam rendesen - jegyzem meg fülig érp szájjal a bók hallatán. Jólesik, hogy valaki elismeri ezt is, bár tudom én is, hogy Ricsihez mérten van még mit pótolnom, viszont addig is tudok segíteni azzal, amit már tudok, és mégiscsak jó érzés hasznosnak lenni. Nem mintha egyébhez nem értenék, de itt ki veszi hasznát a túlélési alapismereteimnek például.
- Ühümm. Kevésbé kínai, de még mindig az. Sebaj, úgysincs rá szüksé... günk - állapítom meg, és kissé elakad a szavam a végére észrevételét hallva, aztán végignézek magamon, aztán szemöldökömet felvonva, homlokomat ráncolva nézek vissza rá.
- Te most komolyan azt állítod, hogy meghíztam? A lelkembe gázoltál, hallod?  Egyenesen a közepébe... különben is, mi az, hogy pufók? Utoljára óvodában mondtak nekem ilyet, ha jól emlékszem - húzom el a számat, de annyira komolyan nem érdekelnek ezek a szerintem teljességgel jelentéktelen részletkérdések, hogy nem bírom tovább nevetés nélkül. Az ételhordók esete sem éppen arra jó, hogy abbahagyjam a nevetést.
- Ja, pohontosahan - nevetek, hiába tudom, hogy azért van valóságalapja a felvázolt lehetőségnek. Csak sikerül azért visszajutni a vigyorgás szintjére végül, majd ennek a helyét is átveszi valami egyéb. Először a kíváncsiság. Bögrémmel szorongatva ismét kíváncsian pislogok a doboz felé, majd a benne rejlő gömb láttán szó szerint tátva marad a szám.
- Ahaaa - tátom a szám további fél percig, majd letáve a bögrém körbejárom a gömböt, na meg az asztalt is egyben, közelről is megszemlélem. Nem láttam még ilyet, bár ha minden igaz, olvastam már hasonlóról.
- Ez egyszerűen elképesztő. Hol is vannak azok a papírok? - kérdezem, miközben ismét közelebb hajolok a gömbhöz a kis pöttyök egy csoportját figyelve, aztán visszafordulok és már nyújtom is a kezem. Ide velük. Ha megkapom őket, azonnal vissz is aülök a székre és már neki is látok az olvasásnak.
- Tudod, te vagy a kedvenc feltalálóm. Nem tervezel mostanában egyebet is építeni, amihez hasonló csillagászati megoldások is kellenek? - jegyzem meg közben kitartóan böngészve a szöveget.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. március 25. 00:44 | Link


- Nem kell annak látható helyen lennie...-*leplezetlenül somolyog, mert határozottan viccesnek tartja a gondolatot, hogy Kinseynek bejönnek a piercingek. Katonák és rosszfiúk, huh? Néha ugyan érzi, hogy egyszer még az lesz a veszte, hogy a kelleténél sokkal többet tud Matthew ezen oldaláról, mint az egészséges (mármint, ha kiderül), ennek ellenére valahogy nem érzi úgy, hogy rá kellene szólnia Viktorra. Amíg mások előtt nem jár el a szája, nála jó helyen lesznek ezek a titkok.
A biztatásra felnevet, vállait felhúzva.*
- Biztosan tudod, mire vállalkozol? Olyan labdát készülsz feldobni, amivel órákig el tudok játszani...-*Játékosan fenyegetőzik, vagyis inkább figyelmeztet, mert bár Viktor rém rendes (elvégre Matthew előadásait is angyali türelemmel hallgatja végig, bár ez esetben van némi mentsége), nem szeretné feleslegesen untatni.
- Azt hiszem, tudok élni ezzel a veszteséggel is. Nem lenne jó, ha egy reggelen megkeverném a kávémat - mondjuk a cigarettámmal...-*Vázol egy nagyon is lehetséges forgatókönyvet, már csak ébredés utáni kómái fényében.
Viktor mosolyában ott van, amit nem mond ki, de Seth számára ez inkább biztonságot adó megerősítés - fontosak egymásnak és kölcsönösen igyekeznek segíteni, meghallgatni a másikat, amikor mindenki másnak az idegeire mennének. Persze, ez így tálalva iszonyat nyálasnak hangzik, de a Levitás tanította három éven keresztül és emellett rengeteget beszélgettek mindenféléről, morogtak (ki a makrancos viselkedéselemzőjére meg a kütyüjeire, ki a mufurc öccsére meg a macskájára) és nevettek, úgyhogy sokszor magától értetődőnek vette, hogy bizonyos dolgokat vele oszt meg elsőként. A vörössel éppúgy el lehetett filozofálni az élet dolgairól, mint komplett marhaságokról (lásd a kakaó a csokis csigák szerelmi életében betöltött szerepét) és különbözőségeik csak még érdekesebbé tették az egészet.*
- Egyre inkább aranyszabálynak érzem, hogy nekünk semmi sem úgy sikerül, ahogy azt eltervezzük.-*Csóválta nevetve a fejét, bár annyira nem bánta, mert megvolt a maga varázsa, hogy a történéseknek ritkán volt bármi köze az eredeti forgatókönyvhöz. Viktor helyeslésére hirtelen bevillan egy kép és muszáj még figyelmeztetnie, mert ő eddig a Rellonos legjólneveltebb arcát látta csak.*
- Uhh, viszont soha, soha ne hagyd Averyt választani játékot! Ha szabad kezet kap, annak beláthatatlan következményei lehetnek.-*Az a twister-parti, ami miatt máig vasvillatekintettel döfödi őt Kins, könnyed kis séta lenne ahhoz képest, ha a párja nekilátna, hogy pókerezzenek egyet mondjuk.*
- Akkor nem fényezlek nagyon, nehogy gyógyítót kelljen hívni a végén,-*gonoszkodik kicsit, bár komolyan gondolta a dícséretet. Amióta megtehette, hogy szabadon kimondja, amit csak gondol, élvezte, hogy megteheti és végre súlya lehet a szavainak, vagy épp arról beszélhet, amiről és ahogy csak akar. Ez persze elkerülhetetlenül magával vonja azt is, hogy a Rellonos énje néha másokon köszörüli a villás kis nyelvét, még ha szeretetteljesen is. Viktor reakciójára elégedett kis mosolyt villant, aztán őt is magával ragadja a másik felhőtlen nevetése, míg jóformán kifogy a levegőből és kénytelen megregulázni vonásait. Végtére is ő egy felnőtt, egy nemsokára okleveles varázsló meg ilyesmi.*
- Tessék, parancsolj.-*Átadja Viktornak a lapokat, aztán nekilát, hogy visszatornássza magát védőfelszerelésébe, a hajó felé indulva. A kérdésre már a fedélzetről válaszol csak.*
- Szerintem egy ideig nem. Kell egy kis pihenés, ha ez elkészül... Azt hiszem, utazni fogunk, mert van egy rakat hely, amit látni akartunk és akarunk. Titeket is szívesen látunk majd, ha nem zuhanunk le a próbaúton.-*Ennek mondjuk elenyésző a valószínűsége, elvégre nem véletlenül előzte meg a Cloudweavert számos találmány és túl sok időt, erőt ölt bele, hogy ilyen könnyedén szertefoszoljon ez a régóta dédelgetett álom. Még a Minisztérium se talált fogást rajtuk, pedig nagyon, de nagyon igyekezett - valahol megértette, miért viszolyognak egy ilyen repülőalkalmatosságtól, azonban ez a legkevésbé sem tántoríthatta el.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 9. 07:52 | Link

S e t h

- Oké, oké, nem biztos, hogy mégis akarom én ezt tudni - nevetem el magam, és a különös, bizsergő érzés, amit tapasztalok, arra enged következtetni, hogy éppen fülig vörösödöm a téma boncolgatásától és továbbgondolásától. Kellett nekem megszólalni.
- Ha mondom... - igyekszem nyomatékosítani iménti kijelentésem, miszerint érdekel eme érdekes készülékek mikéntje és hogyanja. Attól nem kell tartania, hogy ne szakítanám félbe kérdéssel, ha nem értek valamit, vagy éppen ne állítanám le, mielőtt sikeresen halálra untat esetleg. Na nem, mintha ettől egyáltalán tartanék, hisz általában sikerül oly módon számolnia be az őt érdeklő dolgokról, hogy még a lelkesedése is ragad közben kisebb-nagyobb mértékben.
- És nyöszörögnének a kiskanalaid, hogy elhanyagolod őket, te gonosz, szívtelen bagós - vigyorgok rá, bár tény, hogy amióta sikerült valódi, nyöszörgő kiskanalakkal találkoznom, ez a kép már nem is annyira poénnak, hanem inkább nyomós érvnek minősül azt illetően, hogy érdemes választani a kavargatás és a cigaretta nyújtotta élvezet között, vagy még bajok származhatnak a döntésképtelenségből. Ugyan nem tudom, hogy hasonló történések magyarázzák-e a nappaliban talált kiskanalak által megélt traumát, bár inkább arra hajlok, hogy csupán ott felejtődtek és magányukban tört rájuk a súlyos nyöszöröghetnék. Akárhogy is, nem kívánom senkinek, hogy a gondatlanságból elkövetett evőeszköz-bántalmazást követően az illető tárgyak lelki világát kelljen ápolnia. Ki tudja, mik derülnének ki, ha egyszer egy kanál vagy egy kés beszélni is akarna a nyöszörgésen túl.
- Hát hallod, erre csak azt tudom mondani, amit John Lennon, hogy az élet úgyis akkor zajlik, amikor éppen más terved lenne - válaszolom barátságosan vállon veregetve, és nagyon bölcsen mások szavait használva, mert egyébként azért én a magam részéről szeretem a terveimet. Igaz, hogy nem mindig jön össze minden úgy, ahogy terveztem, már csak azért sem, mert macskákkal tervezni elég merész vállalkozásnak tűnik, de azért igyekszem tartani magam a rendhez. Hiába, mégis csak megszoktam, talán túlságosan is. Lehet, hogy kicsit hagyni kéne a komfortzónám? Csak attól félek, ellustulnék a nagy zűrzavarban.
- Miért? Gondosan választja meg, mi az, amiben ő nyerne? - kérdezem ismételten vigyorogva. - Tulajdonképpen még a szenteknek is maguk felé hajlik a keze, bár belegondolva, abban nem vagyok biztos, hogy kell nekem két nap egy esetleg duzzogó mufurc kandúrral - húzom el futólag a számat. Fogalmam sincs, hogyan kezelné pontosan a helyzetet egyébként, mert videójátékhoz még nem volt szerencsém vele, de még egy társasjátékba bevonni is kész művészet. Keresve se találhattam volna furcsább embert, néha az az érzésem.
- Értékelem, hogy törődsz a testi épségemmel - öltök rá nyelvet, aztán észrevételére válaszolva nem bírok nem nevetni, hamarosan pedig együtt nevetünk máris, amíg csak bírjuk szusszal. Már csak az ilyen barátokért is megérte beülnöm ismét az iskolapadba. Amint összeszedem magam aztán, kezembe kapom a papírokat, és egy "köszönöm"-mel nyugtázva neki is látok átlapozni előbb, hogy lássam, mire számítsak.  
- Ilyen alapos munka után? Tudom, hogy beszélünk a legendás egy százalékról, de azért kételkedem benne - válaszolok neki abbahagyva egy pillanatra az olvasnivalóm tartalmának felmérését, majd sóhajtok egyet.
- Amúgy köszi, rendes tőletek, de azt hiszem, ha most beiratkozom Tatára meg még a távozó túlélési alapismeretek tanár helyét is megpályázom, nem nagyon lesz lehetőségem utazgatni. Nektek viszont jó utat előre is, biztos kész élvezet lesz - mondom még, ha már egyszer felajánlja, tényleg értékelem a lehetőséget, és jól is esik. Igaz, amíg befejeződnek a munkálatok, sok víz le fog folyni még a Dunán, úgyhogy majd elválik, de addig is legalább említést teszek róla, mit tervezek jövőre.
- Hallod, néha nagyon tudlak irigyelni, azért, hogy van ezekhez türelmetek meg egyszerűen érzéketek - jelentem ki végül. Valószínűleg mondtam már, de az nem akadályoz meg benne, hogy ismét elhangozzon, ha egyszer ez jár a fejemben. Én tényleg nem látom át ezeket a terveket, kivitelezési lehetőségeket, akármit, franc se tudja miért, de egyszerűen nem.
- Na és a szabadalomról mi hír? Vagy hogy van ez? Igazából sose jártam utána, mert kétlem, hogy szükségem lenne ilyesféle ügyintézésre, de amiatt jár a Minisztériumból a hogyishívják, nem? Sose fogom megtanulni, hogy kell kiejteni a nevét. Szóval talált már valami kifogásolnivalót? - kérdezem úgy egy oldalnyi átolvasott leírással később. Igazából még nem is találkoztam az illetővel, csak az általa használt bögrével, kíváncsinak viszont kíváncsi vagyok, azt nem tagadom.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. április 9. 07:58
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek