36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 23. 15:24 | Link

Asszonyka
- London - Anneliefellépés -
- jelenleg sátor -

Önerőből, teljesen magától akkor sem jött volna el, ha az élete múlik rajta. És lám, mégis itt van, amit amúgy több ok is szolgál. Egyrészt az az erdős kaland mégsem sült el annyira rosszul, másrészt pedig ha egyszer olyan szépen a kezébe nyomták azt a páholyba szóló jegyet, hát ő csak nem olyan hülye, hogy ne jöjjön el az asszony produkciójára. Szóval rövidre fogva az elmúlt pár órát: ő felutazott, beült a VIP helyére, és hátradőlve figyelte az eseményeket, ha tehette volna, még a lábát is felrakja valahova. Odabent mintha az idő megállt volna, egy teljesen más világ, s mikor az egésznek vége lett, némelyek sóhajtottak, arra vágytak, bárcsak tovább tartott volna, mások pedig még mindig letaglózva a látottaktól lódultak meg, hogy képeket csináljanak, autogramot kérjenek a fellépőktől. A fiú pedig büszke, féloldalas vigyorral arcán állt fel, s zsebre dugott kézzel indult meg a tömeg után, mert igen, az a szőke ott az övé, és igen, ő ezt most ki is fogja nyilvánítani. Csak hogy mások is tudják. Csak hogy ne vessenek szemet rá. Cseppet sem féltékeny típus amúgy, nem tudom miért gondolja ezt bárki is (azért ha valaki hozzáérne Anneliehez, minden hiba nélkül állítaná be a falba).
Ahogy megérkeznek, előre engedi a csődületet, ő maga az ajtófélfának dőlve vár pár percet, hogy azért legyenek olyanok, akik kiélvezik a helyzetet, hogy az elsők között lehetnek. Meg amúgy is, imádja húzni a csaj agyát, és tökre élvezné, ha Anne elkezdene idegeskedni, hogy az ígérete ellenére el sem jött. Most valami izgatott szemű ficsúr van soron az az igazi kinyalt fajta, amelyiknek már csupán a jelenléte ingerli, nem hogy még az, hogy hogy úgy méregeti az ő barátnőjét, mintha.. Mintha. Ezt a mondatot inkább ne fejezzük be.
Adrian érzi, hogy most jött el az ő ideje, ellöki magát a fától, s valami bocsánatkérésféléket dünnyögve tolakszik előre. Tulajdonképp meg sem hallja a rosszalló szitokszavakat, bár ha eljutnának a füléig, jelen esetben amúgy sem foglalkozna velük. Megforgatva szemeit áll meg a srác mögött, majd ismét morogva valamit teszi mindkét kezét vállaira, s egy határozott, ám - még - nem agresszív mozdulattal tolja arrébb.
- Jajj, Miss Black, annyira izgatott vagyok maga miatt. - elvékonyított hangon produkálja ki magából a gúnyolódásnak szánt megnevezhetetlen akármit, majd valami olyan vigyor terül szét a képén, mintha már most nyert volna. Akaratból szólítja Blacknek, amin páran meg is lepődnek, viszont neki meg így esik jól és kész. És amúgy is, tudják már a népek, amit tudniuk kell. Főleg ezek a felnyalt képű selyemfiúk. A hideg is kirázza tőlük.
- Alá tetszik írni nekem? - és ezzel a mozdulattal, fél kézzel, teljesen lazán és gátlástalanul húzza fel a fekete póló alját, felvillantva ezzel az összes izmát. Szinte reagálási időt sem hagy a lánynak, közel hajol hozzá, egész közel, még a bőre illatát is érezheti. Másik kezével megemeli Anne állát, hogy egyenesen rá nézzen, csak rá.
- Fizetek érte. - újabb vigyor, az az igazi 'most megvagy', miközben lehunyva szemeit csókolja meg a lányt. Mert az övé. És megteheti. És ne hajtson rá senki, még gondolatban se. Meg mert felvágós.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. november 23. 17:05 | Link


Londoni fellépés
[zárt]

Az előző este feszülten indult, egymás szidásának vége mégis az lett, hogy az utolsó előtti turnéállomásra szóló felesleges jegyét átadta ennek a félig ismeretlen, de annál vonzóbb - minden szempontból - srácnak. Neki kora délután indulnia kellett vissza Londonba, hogy még az utolsó gyakorlás meglegyen. A budanekeresdi balesetében keletkezett sérülései mára már teljesen rendbe jöttek, így a mosolyt az arcára varázsolva újra Alíz szerepébe bújhatott. Szőke fürtjeit annyira megszokta már, hogy eszébe sem jutott, vajon az új fiú meg fogja-e ismerni. Pedig eszében volt még az előadás elején is, hogy vajon eljött-e, vagy csak mondta.
Az előadás végezetével vigyorogva hajlongott a közönség előtt, akik tartják benne a lelket még akkor is, mikor már nagy nyűgnek érzi a turnét. Integetett és tényleg boldog volt, hogy ott állhat a sátor közepén fényes csillagként.
- Persze...igen-igen...akkor egy újat...köszönöm...én köszönöm...szép estét - minden egyes aláírást kérő személyre mosolyogva nézett, tette a dolgát és hagyta, hogy fotózzák. Még a nyomulósabbaknak sem szólt oda csúnyán, mert nem szabad a rosszabbik énjét mutatnia a családban*. Pedig ez az, amit Adrian megismerhetett.
Felkapta a fejét a közeledő férfi gúnyos hangjára, szemöldöke magasabbra szaladt és akaratán kívül is elvigyorodott. Még befejezte annak a pasinak az aláírást, akin átfurakodott a srác és aztán felé fordult. Néhányan akik még vártak a képükre szintén felé fordították a fejüket és kuncogás, meghökkenés hangja, meg hümmögés hallatszott abban a pillanatban ahogy felhúzta a pólóját.
Anne amolyan "az igen" arcot vágott, a kockák számlálásából zökkentette ki amikor felemelte a fejét. Váratlanul jött az a csók, de lábremegéssel viszonozta. Belemosolygott a csókba, az emberek felől pedig füttyentések, különböző biztatások érkeztek, na meg a fiatal lányok részéről a lemondó sóhajok.
Jobbját a derekára csúsztatta, a csók végezetével pedig széles vigyorral nézett Adrian szemébe. Ez a srác az övé.
- Százszor is - válaszolta, majd hív a kötelesség alapon elhúzódott tőle. Persze a kockáira ráfirkantotta a nevét, majd oldalra nézett a bátyjai felé. Megingatta a fejét, hogy semmi gond, nem egy rajongó csókolta meg akaratán kívül.
Még pár percig beállt az emberekhez egy-egy kép kedvéért, majd fáradtságra hivatkozva elbúcsúzott, Adrian kezébe csúsztatva a sajátját távozott a sátorból.
Kiléptek a friss levegőre, ahol mély levegővétellel fordult vele szembe. Kezét elengedte, maga előtt összefonta. A kis kék ruhában novemberben nem volt éppen kellemes a lánynak.
- Szóval...hogy tetszett? Jó, hogy eljöttél.


*a család - a cirkusz
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 23. 19:50 | Link

Asszonyka
- London - Anneliefellépés -

Elégedett mosoly terül szét arcán, az akárki felé fordul, akit most bizonyára esz az irigység - ahogy mindenki mást is -, kacsint egyet neki, majd lenézve szemléli meg, ahogy a barátnője felfirkálja a kért aláírást a hasán levő dombocskákra, majd követi a lány tekintetét, s megemelve kezét produkál ki valami intésféleséget. Kissé hátrébb áll, teret hagy a megmaradt rajongóknak, kezeit zsebre dugja, ahogy nézelődik és vár. Néha megvakarja a tarkóját, hátratúrja a haját, majd mikor az egésznek vége, kinyújtja jobbját a sztárkodó asszony felé, hogy szépen kigyalogoljanak, és azzal a lendülettel meg is szűnjön a kontaktus, ő pedig visszadugja mancsait a fekete farmerba.
- Azért vagyok még itt, mert nem tetszett. - felvonja szemöldökét, majd megrázza fejét.
- Jó volt. - elmosolyodik, és felőle ez ki is merült, mert ha ő azt mondja valamire, hogy jó, akkor az más, normális emberek felfogásában elképesztő, csak ő épp soha nem volt az ilyen kifejezések híve. Szóval jó.
- Ünnepelünk. - kijelentés, nincs nemleges válasz. Amúgy fogalma sincs hova mennek, csak reménykedik abban, hogy valahol a közelben találnak egy jó helyet. Bár ha rajta múlik, akkor akár Temze partján is űzhetik, majd bemennek egy boltba, és vesznek üzemanyagot. Csak lenne nála mugli pénz. Tök finom innivalójuk van, és még üt is, hát tudnak valamit. Bár igazából kevésbé tisztességes módon is megoldhatják, ha nagyon akarják, azért van a pálca, hogy használják. Aztán, hogy mennyire büntetik meg őket, az már más kérdés.
- Nna. Öltözz át cica. - igazából lehet adna rá valamit, ha lenne nála vastag pulóver, de jelenleg egy kabát meg egy póló takarja a felső testét, szóval nem akar a saját kárára adakozni.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. november 23. 20:51 | Link


Londoni fellépés után
Átvetkőztem
[zárt]

Mintha elvágták volna őket, a közvetlen kapcsolat megszakadt amint kiléptek a sátorból. Azért a lány még tartotta a kedvességet, bár Adrian előtt nem kell produkálnia magát. Valószínű, hogy nem lenne itt vele, ha nem fogadná el úgy is, hogy néhanapján nyilat lő belé.
- Kösz - mosolyodott el a véleményre. Egyszer majd ő is szeretné megnézni, hogy milyen amit csinál, de amíg csinálja, ez nem fog összejönni.
- Hm...oké - bólogatott párat, majd vacogva végigsimított a karján. Libabőrös lett a hideg levegőtől és még mielőtt a srác kiadta volna a parancsot, ő már megtett pár lépést a lakókocsijuk irányába.
- Még egy macskázás és esküszöm, beléd vágok egy kést - morrant rá halkan. Azért ezt nem kellett volna másnak meghallania. Gyorsabb léptekkel sétált a lakhelyük felé, ami egyelőre még üresnek bizonyult. A család többi tagja a sátorban volt még.
- Itt lakunk. Ülj csak le, nekem meg adj öt percet és jövök - mindjárt kellemesebben érezte magát a melegre belépve, így még egy mosolyt is megengedett Nózi felé. Sőt. Mielőtt bármerre mentek volna, elé lépett, lábujjhegyre állt és ajka, meg a szeme között cikázott a tekintete. Egy csók, csak ennyit akart mielőtt még beszaladt volna saját szobájába. A tértágító bűbájos kocsiban minden elég nagy ahhoz, hogy egy négyfős családnak kényelmes legyen.
Az öt percből lett tizenöt, de végre végzett a zuhannyal, felöltözött és a haját is visszaváltoztatta, na meg szolidabb sminkre váltott. Így is elég gyors volt, ha meg Adriannek kifogása lenne...ne legyen inkább.
- Hogy fogunk ünnepelni? - kérdezte odalépve mellé. Kicsit igazított csizmájának szárán, aztán innentől a fiúra bízta magát.
Indulás után odaintett a kint levő húgának, hogy lelépnek, Karah pedig majd átadja a fiúknak, meg az anyjának. A csókjelenetet amúgy is végignézte mindhárom bátyja, a bemutatással várni akart még.
- Hallod...azok a kis csajok majdnem maguk alá pisiltek amikor meglátták a kockáidat - vigyorodott el már menet közben Annelie. Nem kicsit élvezte a helyzetet, hogy rá irigykedtek.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 27. 17:00 | Link

Asszonyka

Nem az a nyáladzós típus, bár Annelie sem az. Vagyis a legelső találkozásukkor nem ez derült ki. Zsebre dugja a kezeit, fel akarja öltöztetni az asszonyt, egyrészt mert nincs a legmelegebb így ősz végén, másrészt pedig eleget bámulhatták amíg színpadon volt, most már aztán tartsák kordában a szemeiket. A fenyegetésre elmosolyodik, majd féloldalas vigyorra húzódnak ajkai, s megvonogatja szemöldökét.
- Pedig én aztán tudom, hogy beindulsz rá. - jó, ezt már halkabban dünnyögi, azért annyira épp nem akarja feldühíteni, még akkor sem, ha most képes lenne lefogni. Mert nem repülne a semmi közepéből egy nyíl a vállába. Baktat utána, majd mikor belépnek a meleg helységre, felszusszan egy kicsit, mert na, csak jobban esik az embernek.
- Oké. - körbenéz miközben bólint, jól megszemlél mindent. Szóval itt él az asszony. Szép. Mármint egy lakókocsihoz képest. Vagyis na, amúgy is tök szép, meg hangulatos, meg minden. Visszafordította fejér, lenézett az előtte álló Anneliere, elmosolyodott, s egyik kezével átölelve a lány derekát hajtotta oldalra fejét, s csókolta meg a lányt, közben meg nagyon reménykedett abban, hogy nem olyan nyálasak, amilyenek a párok többsége. Olyan hányingerkeltőn nyálasak, akik idegesítően összekuncognak, és minden második percben falják egymást mint a torkosborz. Pfejj, inkább lesz örökre egyedül, mint hogy ilyenné váljon. Miután vége van a jelenetnek lehuppan, s elszórakoztatja magát, ameddig a másik elkészül. Mikor Anne kilép az ajtón, ahol az előbb eltűnt felnéz, elmosolyodik.
- A barna jobban áll. - egyszerű közlés, a szőke valahogy sosem tetszett neki, mindig azok a platinára festett rózsaszín kislányok jutottak eszébe róla, azoktól meg egyenesen migrénje van.  Felállt, megfogta a kezét, s a kérdésre vállat vont.
- Keresünk egy kocsmát. Iszunk. Ilyenek. - lepillant rá, és nagyon reméli, hogy tetszik neki az ötlet, mert neki aztán nem sok kedve van változtatni. Nem sok kedve van sétálni random utcákon, és tolni a nyálas szöveget. Kimennek, elindulnak, s az újabb szavakra vállat vonva vigyorog.
- Hát na. Volt mit nézzenek. - tudja, hogy igaza van, és üszke rá. Nem fog itt szerénykedni, ha egyszer nem kell neki, a tény az tény.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. november 30. 09:23 | Link


Londoni fellépés után
Átvetkőztem
[zárt]

Csúnyán nézett rá egy pillanatig, de nem fűzött hozzá többet. Ha Adrian folytatja a cica megnevezést, valószínűleg tényleg beváltja a most tett ígéretét és beleröpít valami éleset. Tapasztalhatta már, hogy nem cicózik.
Az öltözködéssel igyekezett, hogy ne várassa sokáig a fiút és indulhassanak. Egyébként is kíváncsi volt már a londoni utcákra, helyekre. Barna hajával máris jobban érezte magát, az öltözéket pedig úgy választotta, hogy az tetsszen Adriannek. Ezt mondjuk inkább tudat alatt tette, de na.
- Tudom. Már csak egy előadás és nem leszek többet szőke - jelentette ki miközben automatikusan emelte a fejét Adrian magassága miatt. Az elején még szerette a változást, mostanra viszont már inkább nyűgként élte meg az állandó színezést, akkor is, ha csak pálcával kellett csinálnia.
- Le fogsz itatni? Most szólok, ritkán iszok - balesetekor megtanulta, hogy ha iszik, akkor soha a büdös életben nem megy fel többet a kötélre.
Egyébként nem volt ellenére a dolog, hogy a romantikázás helyett így töltsék az időt. Sétált mellette nagy természetességgel. Felnevetett a srác magabiztosságán és a fejét ingatta meg.
- Azért...nem kell mutogatni mindenkinek - kiszólt belőle a féltékenység. Nem, azért az erős túlzás lenne, inkább csak a reakcióra volt kíváncsi.
Közben kiértek a kis utcára, ahol céltalanul folytatták a bolyongást. Egyikük sem tudta, pontosan hova is kell menniük, de ahogy a legtöbb városban, elég egyszerű volt találni egy kis sikátort, ahol emberek nem mászkáltak, de valahonnan bentről zene és jókedv szólt ki. Közelebb sétálva láthatóvá vált a pub felirat is, mire Annelie felvont szemöldökkel pillantott fel a fiúra.
- Nekem megfelel.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek