[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=502303#post502303][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.02. 22:31[/b][/url]
Gwen
London
Egyetértően bólintok a lány kijelentésére. Tényleg elég furcsa, talán nem éppen egy esküvőre való a fedetlen váll és a hát, de valójában egy vámpír sem esküvőre való, így aztán a dolgok többé-kevésbé összevágnak. Szerettem volna legalább egy kicsit örülni annak, hogy most itt lehetek, de a stressz egyre csak halmozódott –annak ellenére, hogy nem terveztünk hatalmas partit. Dühösen forgattam meg a szemeimet, majd egy sóhaj kíséretében elcsattogtam a fülke felé, de mindeközben a gondolataim csak Gwen körül forogtak.
Aggódtam érte.
Krisz itt hagyta, csak azért, mert kibukott, hogy farkas. Valószínűleg más is volt a háttérben, de a lány erről eddig nem beszélt, én pedig nem akartam erőltetni a témát. Abban bíztam, hogy a mai nap annyira kiborítja, hogy megfeledkezik a történtekről. Persze, nyilván lehetetlen erről az egészről megfeledkezni, itt és most azonban nem volt ennél jobb terápia.
Az eladólány segített kibújni a göncből és már adta is rám a következőt.
A ruhát óvatosan megigazította, én pedig halványan elmosolyodtam. Az eddigi esélyesek közül talán ez volt a legjobb. Halkan, a ruhát óvatosan tartva előosontam a fülkéből és az unokahúgomat –mit ad isten?– a ruhák között találtam meg.
-Mit csinálsz? –érdeklődtem halkan, egy aprócska mosollyal az arcomon. Vetettem egy gyors pillantást a tükörképemre, de a pillantásom máris visszafordult a szöszihez.
–Aggódom érted, Gwen! Mióta Krisz elment, nem mondasz szinte semmit? Mégis mi történt? Lehuppantam a fotelbe és pillanatnyilag félretettem a ruhadilemmát. Nyilván az öltöztetőm úgy gondolta, eleget fizetek azért, hogy hagyjon nekem egy kis időt, így a lehető leghalkabban kislisszolt az ajtón.
Konstantin felé fordultak a gondolataim és összeszorult a torkom. Csak egy pillanatra belegondoltam, mégis mit éreznék, ha őt elveszíteném. Ha éppen ilyen hirtelen és érzelemmentesen kisétálna az életemből, mint a lány párja. Valószínűleg teljesen összezuhantam volna, éppen ezért csodáltam a lányt, hogy képes ennyire gyorsan talpra állni és hajlandó elkísérni engem, mindannak ellenére, ami történt.
Ezért szorítottam háttérbe a ruhaproblémát. Még egy teljes hónap, nem igaz?