A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

- Miért hoztál ide? - kérdezi nagy szemeket meresztve a fiúra. Itt áll Spanyolországban, nemrég érkezett hop porral, de azt sem tudja, hogy miért van itt. Az utazás miatt még mindig szédül. Nincs hozzászokva ehhez, eddig max. kétszer utazott így. De ez most a leglényegtelenebb részlet. Még mindig nem kapott választ, hogy mit csinálnak itt és miért. Kilián annyit sem mond, hogy bú, vagy bá, pedig lenne mit megmagyarázni. Még csak nem is szólt előre az utazásról a szőkének, aki szervezett magának programot. Talán Lina nem fog megharagudni, ha Gwen a mai beszélgetést kihagyja, majd holnap bepótolják. Közben a fiú elindul valamerre, de Gwen csak pillanatokkal később követi. Mérlegelni kell, hogy megéri-e menni utána, vagy inkább forduljon vissza. Végül az előbbit választja és egy pár gyorsabb lépéssel be is éri a másikat. Nem lenne jó itt eltévedni, illetve valami ki fog sülni a dolgokból.
- Mondj már valamit - lép hirtelen a srác elé azzal a céllal, hogy ameddig nem mond semmit, nem is mehet tovább. A lány szerint joga van tudni, hogy mit keresnek itt, hova mennek és miért. Ezek azért fontos kérdések, főleg a múltkori beszélgetés után. A karjait összefonja maga előtt, ezzel is nyomatékot adva a mondatának. Addig nem mennek innen, amíg nem kap válaszokat, legalább a miértre. Azonban picit örül, hogy eljöhetett, mert így nem találkozik Alízzal, vagy Elenával, illetve Spanyolország. Már csak a hely miatt megéri, mert a szőke imádja ezt a helyet, a nyelvet, a kultúrát és az ételeket. Az egyik kedvenc helyei közé tartozik Japán, Anglia, Franciaország és Amerika mellett. És valami tanya közelében vannak, ahol biztos vannak állatok, szóval már emiatt megérte eljönni. Nem lesz ez olyan rossz Gwen elhiheted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=487929#post487929][b]Kolf-Podmaniczky Gwen Blake - 2015.04.04. 00:22[/b][/url]

- Miért hoztál ide? - kérdezi nagy szemeket meresztve a fiúra. Itt áll Spanyolországban, nemrég érkezett hop porral, de azt sem tudja, hogy miért van itt. Az utazás miatt még mindig szédül. Nincs hozzászokva ehhez, eddig max. kétszer utazott így. De ez most a leglényegtelenebb részlet. Még mindig nem kapott választ, hogy mit csinálnak itt és miért. Kilián annyit sem mond, hogy bú, vagy bá, pedig lenne mit megmagyarázni. Még csak nem is szólt előre az utazásról a szőkének, aki szervezett magának programot. Talán Lina nem fog megharagudni, ha Gwen a mai beszélgetést kihagyja, majd holnap bepótolják. Közben a fiú elindul valamerre, de Gwen csak pillanatokkal később követi. Mérlegelni kell, hogy megéri-e menni utána, vagy inkább forduljon vissza. Végül az előbbit választja és egy pár gyorsabb lépéssel be is éri a másikat. Nem lenne jó itt eltévedni, illetve valami ki fog sülni a dolgokból.
- Mondj már valamit - lép hirtelen a srác elé azzal a céllal, hogy ameddig nem mond semmit, nem is mehet tovább. A lány szerint joga van tudni, hogy mit keresnek itt, hova mennek és miért. Ezek azért fontos kérdések, főleg a múltkori beszélgetés után. A karjait összefonja maga előtt, ezzel is nyomatékot adva a mondatának. Addig nem mennek innen, amíg nem kap válaszokat, legalább a miértre. Azonban picit örül, hogy eljöhetett, mert így nem találkozik Alízzal, vagy Elenával, illetve Spanyolország. Már csak a hely miatt megéri, mert a szőke imádja ezt a helyet, a nyelvet, a kultúrát és az ételeket. Az egyik kedvenc helyei közé tartozik Japán, Anglia, Franciaország és Amerika mellett. És valami tanya közelében vannak, ahol biztos vannak állatok, szóval már emiatt megérte eljönni. Nem lesz ez olyan rossz Gwen elhiheted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=492377#post492377][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.04.11. 22:28[/b][/url]

Ez az egész hacacáré azért volt, mert a lány imádja az állatokat és mert állandóan róluk dumált nekem... Kutyák, macskák, különféle állatok, ja meg a lovak. Na igen, nagyjából ezek voltak az egyetlen állatok, akikhez még konyítottam is valamit. Még a kaktuszomat is meg tudtam volna ölni, ha lenne. Azért egy lóval elvoltam, jó közlekedési eszköznek bizonyulnak és gyorsak is, viszonylag. Valójában ez volt az egyik dolog, amit a távoli rokonnál tanultam, így most ki is használtam. Elhoztam magammal a lányt ide, Spanyolországba. Miért ide? Ugyancsak azért, amiért a lovak... Ő maga mesélte, hogy bírja ezt a helyet, én meg egy kicsit utánanézve találtam is egyet a kapcsolataim között, akivel el tudtam intézni ezt a kis kalandot. Jött nekem egyel, tehát totálisan megérte és talán a csajszinak is szerezhetek egy lovas spanyolországi napot. Na, nálam ennyit jelent a kedvesség, már ha megérdemli az adott személy. Őt csak a kínzókamrás incidens óta ismerte, de azzal a kis próbálkozással szerzett nálam egy piros pontot, szóval megérdemelte ezt a kitérőt.A kérdése nem lepett meg, vele sajnos „elfelejtettem közölni” a dolgot. Nem válaszoltam, csak mentem tovább, mintha mi sem történt volna és nem vont volna kérdőre, de a lány makacsan bevágódott elém, nekem meg nem kellett sok, hogy elhasaljunk.
- Te nem vagy normális, ne vágódj be így elém. - Rámordulva sóhajtottam, majd sóhajtva a hajamba túrtam. - Megleplek valamivel? Zavar? Akkor menj haza... - mondtam, majd kitérve elindultam tovább és visszapillantottam rá. - De ha megteszed, akkor sohasem tudod meg mivel leplek meg. - Ezzel továbbsétáltam a farmeromba dugott kézzel és a parton haladtam, ahol hamarosan kirajzolódott a pontszerűségből két ló és egy srác aki fogta őket. Odasétálva kezet fogtam vele, majd váltottunk pár szót aztán a lányra néztem, aki biztosan követett. Annyira kiismertem már, hogy tudjam mennyire kíváncsi és makacs.
- A jobboldali a tiéd, Adriana a neve, ő egy szürke andalúz kanca... Barátkozz meg vele, mert nemsokára feldoblak rá. - Ezzel a kijelentéssel újra a sráchoz fordultam, majd némi szóváltás után átvettem a saját lovam kantárját, az övét meg a kezébe nyomtam.
- Na? Feldobjalak vagy felmászol? - A kérdés után várakozva néztem őt, ámn ha kellett akkor segítettem neki. - Remélem ha már ennyit emlegetted a lovakat, akkor tudsz is lovagolni... De ne félj... a homok puha. - Vigyorogtam rá, majd felszálltam a sajátomra és eligazítva az ülésem a szárat is megigazítva a kezemben néztem rá. - Ha leesel, akkor esküszöm beledoblak a vízbe Gwen... - közöltem vele, de csak hecceltem. Összeszedtem a lovat, majd egy könnyed mozdulattal lépésre ösztökéltem. Egyelőre ne siessünk el semmit, még a végén szedhetném össze a csajszit a homokból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=492408#post492408][b]Gwen Jones - 2015.04.11. 23:58[/b][/url]

Kaidan
Spanyolország | Valamikor a szünetben | Ruha | Lovagolunk *-*
Miért ne?

Ő sem szereti, ha kérdezgetik, de annyira hirtelen jött ez a kirándulás, hogy muszáj volt ennyit kérdeznie. És így legalább tudni fog pár dolgot. Az, hogy nem engedi, tovább a másikat nem válik be, csak rámorognak, bár mit várt. Amilyennek megismert Kiliánt. Azért reménykedett, hogy egy dolgot elmond, de még ez sem történik meg.
- Az ilyen meglepetéseket nem szeretem - válaszolja, és egy pillanatra megáll. Ez nem tart sokáig, már követi is a másikat. Két okból kifolyólag. Az egyik, mert a kíváncsiság hajtja és tudni szeretné, hogy mit keresnek itt, a másik meg nem tud hazamenni. Még nem járt itt és nem tudta megjegyezni, hogy mi merre van, ezért valószínűleg eltévedne. Így inkább csöndben marad és követi a fiút. Pár méter után egyre jobban látható, hogy hova tartanak, azonban a lovak csak még később lesznek észrevehetőek. Még mindig nem érti a dolgot, inkább csöndben is marad, mert nem akarja idegesíteni a srácot. Annyira még nem ismeri, és kivételesen nem akarja kihúzni a gyufát, vagy egy szép átkot kapni. Már amiatt is hálás, hogy ide elhozták, mert Spanyolország az egyik kedvenc helye. Többször is nyaraltak a tengerparton, vagy különböző városokban, de vidékre még egyszer sem jöttek és ez tetszik Gwennek. Előbb-utóbb ezt az oldalát is meg szerette volna ismerni az országnak és ez most tökéletes. Pár lépés után már azt is látja, hogy rajtuk kívül ki van itt, illetve a nagy állatokat.
- Lovak - csillan fel a szeme és ezt inkább magának mondja, mint Kiliánnak, vagy a harmadik tagnak. Imádja az állatokat, ez alól ezek a példányok sem kivételek. Kisebb korában gyakran jártak a helyi lovardában, de egy ideje már nem ült rajtuk. Kis részletekben kezd leesni neki a tantusz, bár még most sem biztos, hogy valóság ez. Spanyolországban van és lovagolhat. Az ámulatból kezd felocsúdni és köszön a srácnak. Ideje sincs bemutatkozni Kilián már be is mutatja neki a lovat.
- Gyönyörű - pillant rá a szőke és elindul felé. - Szóval lovagolni fogunk?
Kérdezi, hogy biztos legyen a dolgába. Mikor a fiú választ ad, odalépked a kancához és simogatni kezdi. Meglát egy kefét és meg is kérdezi, hogy szabad-e. Igenleges válaszra máris megfogja és fésülni kezdi a sörényét. Pár másodperccel később a fiú odalép hozzá, Ő pedig bólint, hogy fel tud szállni. Egyik lábát kengyelbe rakja, majd egy lendüléssel felkerül az állatra. Az esésről való beszólásra, csak megforgatja a szemét, de kivételesen nem szól vissza. Elhelyezkedik, a kantárt is úgy fogja, hogy jó legyen és vigyorogva pillant a másikra.
- Meglátjuk! - válaszolja. Még, hogy bedobják a vízbe, ha leesik. Az utóbbi sem fog megtörténni, nemhogy az első. Annyira ezért nem jött ki még a gyakorlatból. Ő is indulásra készteti a lovat a fiú után. Ennyi idő után furcsa neki a magasban, de hamar megszokható.
- És merre megyünk? - érdeklődik beérve a másikat. Pár perc múlva kicsi gyorsít a tempón, de csak szép fokozatosan.