A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Egy csikorgással kísért éles villanás, fájdalom az alkarján, üvegek csörömpölése.
A nyári fű éjszakai illata, ahogy az arca hozzáér, ismeretlen súly a mellkasán, a szájában a vér és epe keserű ízével.
Villogás és hangok, az erőtlenség, amivel próbálja megemelni a fejét, néma fohászkodás majd semmi.
Ez minden, amire Petre Flaviu emlékszik abból a kritikus éjszakából. Előtte és utána semmi, csak könnyed, tudatlan lebegés. Egy mugli szemtanú állítása során jóval gyorsabban hajtott a kelleténél a zápor utáni nyálkás, csúszós úton. A reflexei tompák, a hangulata pedig túláradó volt, ahogy lenni szokott, az árok pedig túlságosan közel... maradjunk annyiban, ez nem az első eset a lengyel örökös életében. Ha járna díj a szélvédőn való kifejelésnek, minden bizonnyal nem egyszer megkapta volna.

Az ébredés azonban minden alkalommal ugyanannyira fáj.
Szédül és hányingere van. Ez a kettő, amit teljes bizonyossággal megért. Egy ideje érzékeli a körülötte kavargó zajokat és mozgást, néha mormogott is ezt-azt, most először jelentheti ki azonban biztosan, hogy érzi, hogy életben van. Úgy érzi, hogy a fejére egy ólálka telepedett, kábán próbálja lesöpörni onnan, ezzel azonban mindössze azt éri el, hogy sínbe kötözött alkarjával erőteljesen fejbe vágja magát. A hirtelen, éles hájdalomtól felnyög, nyel egyet, egy hosszú, lengyel káromkodás töredékeit szűri ki a fogai közt. Tőle ennyi telik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=345445#post345445][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.28. 14:16[/b][/url]

Egy csikorgással kísért éles villanás, fájdalom az alkarján, üvegek csörömpölése.
A nyári fű éjszakai illata, ahogy az arca hozzáér, ismeretlen súly a mellkasán, a szájában a vér és epe keserű ízével.
Villogás és hangok, az erőtlenség, amivel próbálja megemelni a fejét, néma fohászkodás majd semmi.
Ez minden, amire Petre Flaviu emlékszik abból a kritikus éjszakából. Előtte és utána semmi, csak könnyed, tudatlan lebegés. Egy mugli szemtanú állítása során jóval gyorsabban hajtott a kelleténél a zápor utáni nyálkás, csúszós úton. A reflexei tompák, a hangulata pedig túláradó volt, ahogy lenni szokott, az árok pedig túlságosan közel... maradjunk annyiban, ez nem az első eset a lengyel örökös életében. Ha járna díj a szélvédőn való kifejelésnek, minden bizonnyal nem egyszer megkapta volna.

Az ébredés azonban minden alkalommal ugyanannyira fáj.
Szédül és hányingere van. Ez a kettő, amit teljes bizonyossággal megért. Egy ideje érzékeli a körülötte kavargó zajokat és mozgást, néha mormogott is ezt-azt, most először jelentheti ki azonban biztosan, hogy érzi, hogy életben van. Úgy érzi, hogy a fejére egy ólálka telepedett, kábán próbálja lesöpörni onnan, ezzel azonban mindössze azt éri el, hogy sínbe kötözött alkarjával erőteljesen fejbe vágja magát. A hirtelen, éles hájdalomtól felnyög, nyel egyet, egy hosszú, lengyel káromkodás töredékeit szűri ki a fogai közt. Tőle ennyi telik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=345603#post345603][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.07.28. 18:00[/b][/url]

Az elmúlt órák, talán napok is elég eseménydúsak voltak. Reggel szóltak neki, így a gyerekeket összekapva indult el Lengyelországba. Alina múltkor is, amikor itt jártak hisztizett, ami jogos, hiszen az apjáról van szó, de túlzás is, hogy így viselkedik, zavarva másokat, így aztán azt mondták, a nagyapához kell menniük, mert anyuék elutaznak. Apu már várja is őt, szóval nem maradhat. Utál hazudni a gyerekeinek, de ez olyan jól sikerült, hogy kivételesen semmi ellenkezés nem volt.
Onnan egyenesen ide jött, és azóta itt van. Amikor az orvosok vizsgálják elmegy egy kávéért, nyújtózik egy kicsit, próbálja ébren tartani magát. Könyvet és magazint olvas, hatodszorra is átfonja a haját, ami eleve nem kis munka, még altatódalt is dúdolt, hogy ébren maradjon. Ez utóbbi ugyan nagyon ellentétes dolog, de működött.
Volt ugyan egy nehéz időszak, amikor el-elaludt, azonban nagyrészt ébren volt, mert amikor mégis lehunyta a szemét, egyből látta, ahogy a férfi nekicsapódik valaminek és felborul, ez pedig nem olyan dolog, ami mellett kellemesen lehet pihenni. Abban a pillanatban, hogy Petre kinyitja a szemét, ösztönösen felpillant rá és hiába képzelte el vagy ötven féle módon, hogyan osztja ki Petrét a hülyesége miatt, most mégis csak felkel, és óvatosan, hogy ne fájjon neki nagyon, végigsimít az arcán.
- Üdv újra köztünk.
Bármennyire is igyekszik, hogy az arca nyugodt maradjon, mégis könnyessé válik a szeme, ami szinte mindent elmond arról, mit is érez odabent.
- Szólnom kell az orvosnak, hogy nézzen meg, addig ne csinálj semmi hülyeséget, jó?
Egy puszit is nyom a férfi homlokára, mielőtt kisétál, és vár kint egészen addig, amíg megvizsgálják, és visszaengedik. Addig igyekszik helyretenni magát, hogy határozottabban nézzen ki, ne úgy, mint aki minden pillanatban elsírja magát, mert az most pont nem segít a férfin.
- Miért csináltad ezt Petre? Egy vörös vagy barna mondott neked nemet? Tudod, hogy egy nő sem éri meg, hogy ennyire szétcsapasd magad. Mit fognak szólni az gyerekek, ha ezt megtudják, hm?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=345678#post345678][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.28. 19:20[/b][/url]

Vissza-visszasüllyed a kényelmes tudattalanságba, azonban felismeri a nő hangját és ez valahogy könnyed biztonságérzettel tölti el őt. Ha az éjszaka közepén felriad, félálomban néha a mai napig keresi a feleségét, pedig több, mint egy éve élnek külön és négy hónapja kimondták a válást. Az a makacs tudatalattija azonban még mindig nem tudja elfogadni ezt.
Kurtán bólint, szólásra nyitná a száját, az ajtó azonban becsukódik a nő mögött. Leengedi a kezét, a plafonra hunyorog, rezignáltan tűri, hogy a gyógyítója bejöjjön, tapogassa és kérdezgesse, mint ilyenkor mindig. Különben a szobája egyáltalán nem rossz - ez már a pénzével jár, különben ki is használja, amennyi baleset érte ebben az életében. az őrangyalának kijárna egy vállveregetés.
A gyógyító a nővér segítségével óvatosan segíti felültetni, hogy párnákkal kitámasszák a hátát. Fintorogva tűri a fájdalmat, ami így a vállába és a karjaiba sugárzik ki, majd végigfut a gerince mentén. Sokkal rosszabb is volt már, nyugtatja magát ezzel tompán, amíg hallgatja a gyógyító magyarázatát, bár nem igazán figyel rá oda. Törés, törés, zúzódás, szakadás... a feje zúg és sajog, a szeme könnybe lábad, kénytelen behunyni. Mire pedig kinyitja, már nem az orvos, hanem a volt felesége áll mellette.
   -  Szőke - böki ki kurtán, megpróbál arrébb húzódni, a próbálkozása azonban fájó grimasszá válik. A jobb kezét felkötözték, így a ballal képes megtörölni a homlokát, azt is meglehetősen ügyetlenül.
   -  A kocsim... ki lett a kocsimmal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=345900#post345900][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.07.28. 23:22[/b][/url]

- Várj, segítek.
Ellenkezésnek helye nincs, az ágy üres részére ül, táskájából, mint jól felkészült anya vesz ki nedves törlőkendőt, aminek hűsítő, kellemes illata nyugtathatja a férfit. Finom mozdulatokkal, óvatosan törölgeti az arcát, vigyázva, hogy ne okozzon neki nagyobb fájdalmat, mint amekkorát muszáj.
- Szóval egy szőke, pedig te a barna nőket szereted.
Nem is értette, hogyan vette el mégis őt, hiszen se nem magas, se nem vékony, se nem barna, és mégis leéltek egymás mellett majdnem tíz évet, ami nem rövid idő, főleg ha a házasságuk még négy gyermekkel is megajándékozza. Azt pedig senki se mondhatja, hogy nem Petre gyerekei, annyira hasonlítanak rá mind, hogy inkább az anyjuk lehetne kérdéses, ott csak a szülés ténye segít. Kicsit elhúzódva kidobja az elhasznált kendőket, kezét óvatosan a férfi kezére helyezve.  
- És mit szól a szőkéd ehhez?
Érdeklődik tovább, a férfi arcát vizsgálva, némi éllel a hangjában. Neeem, nem féltékeny, miért is lenne, hiszen ő kezdeményezte a válást, nincs rá joga, hogy most itt féltékenykedjen, csak mert a férfi továbblépett. Egy szőkével. Látatlanban is utálja a nőt, pedig valószínűleg nem tehet semmiről.
- Szegény Melanie… hát ő nincs jó bőrben.
Tudja, hogy a férfi mennyire szereti az autóit, mennyire odafigyel rájuk, és szinte már szerelmeiként tekint rájuk, így azt is tudja, hogy fáj, ha el kell veszítenie egyet, márpedig ez igen gyakran megesik.
- Elszállították azt, ami megmaradt belőle. Nem sok minden, nem is nagyon van értelme reménykedni belőle, hogy menthető, csoda, hogy te az voltál. Apád elhozta a visszapillantó tükröt, otthon van. Már ha a gyerekeid nem szedték még szét.
Nyilván feltűnt már Petrének is, hogy nincsenek itt, így gyorsan ezt is hozzáteszi még.
- Úgy tudják, hogy elutaztunk, örültek is neki, így nem kérdezősködtek. Nem akartuk, hogy Alina megint kiboruljon, mint a múltkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346138#post346138][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.29. 13:21[/b][/url]

Tényleg nem boldogul az arcára ragadt poros maszattal, amit a gyógyítók előzékenyen nem töröltek le róla. Szenvedve ereszti le a karját maga mellé inkább, valamelyest csillapítva ezzel a vállába sugárzó fájdalmat, hagyja, hogy a nő segítsen neki. Behunyja a szemét, tényleg jó illata van ennek a dolognak, bár kissé olyan, mint a popsitörlő, amitől enyhén kényelmetlenül érzi magát. De legalább tiszta - a hiúsága ugyanis a kórházi ágyon sem hagyja el.
   -  Nem tudom, mit szól.
Oldalra pillantva hárítja el a kérdést, hangsúlyával jelzi, hogy esze ágában sincs beszélni erről, pláne nem a volt feleségével. Mióta elváltak, a kapcsolatuk bár sokkal kiegyensúlyozottabb, ezzel együtt távolságtartóbb is lett, kerülik egymást, ez pedig így van rendjén. A nőügyeit azonban továbbra sem szívesen tárgyalja meg vele.
   -  Áhhh... kár...
Megpróbált jobban felülni, az autója híreire azonban szisszenve dől vissza a párnára. A nyelvével a fogait tapogatja végig, kellemes meglepetésként éri, hogy talán most először, mindegyik megvan. Ingatja a fejét, egy ideig hallgat, láthatóan hosszú ideig tart neki, amíg megemészti szeretett autója újbóli elvesztését.
   -  Aztán remélem jó helyre utaztunk. Csodálom, hogy ezt bekajálták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346145#post346145][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.07.29. 13:52[/b][/url]

- Bizony, pedig azt mondják igen szép és drága autó volt.
Jó, hogy az embereknek ilyenek megállapítására is van ideje, viszont a férfi arca most már tiszta, így elégedetten nézhet tükörbe, már ha meg tudná tenni, jelen állapotában a feljebb ülés is megerőltető, a nő pedig jelezve, hogy ne csinálja, finoman a vállára teszi a kezét.
- Szerencséd van, ugrálhatsz még annyit, amennyit csak kedved tartja, de most pihenned kell. Nem szeretném, hogy pont most essen komolyabb bajod.
A férfi válláról a nyakára csúsztatja a kezét, ami egy igen ösztönös mozdulat már nála, és megsimogatja. Alinát is így szokta vigasztalni, amikor valami miatt szomorú. Legyen az az apja hiánya a vacsoraasztaltól vagy az, hogy egy kisfiú mindig meghúzza a haját.
- Tudod, hogy mindig jó helyre utazunk. Aranyosak voltak,, főleg Alina, azt mondta, hogy ha apa elvisz magával egy szép helyre, akkor illik érte puszit adni a szájára, mint régen. Nagyon szeretnék, ha tényleg ez történne, és apád adja még alájuk a lovat. Pedig azt hittem örül, hogy elváltunk.
Érik még meglepetések az embert ezek szerint, nem is kevés, elég csak arra gondolni, ahogy a férfi mondta, hogy nyugodjanak meg, anyu tudja, hogy kell apuval kedvesen bánni, és biztos kedves lesz vele. Azért reméli, ennél tovább nem megy, mert nem szeretné összetörni a gyerekei szívét, sem a sajátját.
- Apád azt mondta, néhány napig vigyázna ő a kölykökre, amíg össze nem szeded magad, és úgy nem nézel ki, mint aki tényleg elutazott csak. Elég komolynak tűnt a szándéka. Nagyon magányos lehet. Nem kellene neki társaságot szerezni? Amióta Rose elment, egyedül van. Biztos jól jönne neki, ha beszélgethetne olykor valakivel.
Bár ennél jobban nem gondolt bele a dologba, pedig lett volna ideje addig, amíg a férfi nem tért magához, de inkább arra fordította az energiáját, hogy pozitív képet próbáljon vágni, és ne lássa rajta Petre, mennyire aggódott érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346778#post346778][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.30. 15:40[/b][/url]

Helyezkedik egy keveset, amíg a háta mögötti párnát épp kényelmes alakúra nyomkodja. Eléggé kimeríti mindez, kénytelen hosszú pillanatokig behunyt szemmel meditálni az élet értelmén, amíg a szédülése teljesen elmúlik. Ismeri már az agyrázkódás tüneteit és sajnos azt is tudja, hogy sportolói karrierje folytán a gyógyítók nem adhatnak neki bájitalt, amitől azonnal jobban lenne. A fenének hiányzik egy doppingbotrány.
   -  Megmondtam az öregemnek, hogy ne hitegesse szerencsétleneket, de hát tudod, mennyire kemény feje van... majd beszélek vele megint. Nem hiányzik, hogy Alina megint belelovalja magát valamibe, aztán meg pofára essen.
A tarkóját dörzsölgeti ép kezével, a haja alatt kitapint egy nagyobb, érintésre érzékeny púpot. Ha jól sejti ez az a pont, ahol legelőször a füvet érintette, ahogy szokta, koponyával. Még szerencse, hogy az égiek ilyen indokolatlanul kemény fejet ajándékoztak neki, különben az agyállományát söprögethették volna az aszfaltról.
   -  Nem vagyok én kerítőnő - vigyorodik el az ötleten - De mit akarsz, vigyem magammal bulizni az apám? Legyek a szárnysegédje? Na az hiányozna még csak, minden nőt lecsapna a kezemről, aztán a végén hamarabb lenne esküvője, mint nekem. Ha pedig fia születik házasságban, hát tudod, hogy cseszhetem az örökségem.
Jókedvűen meséli mindezt, persze teljesen komolytalanul. Elképzelni az apját egy bárban vonaglani, na több, mint nevetséges vagy zavarba ejtő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346793#post346793][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.07.30. 16:15[/b][/url]

- Ez mondjuk igaz.
Sajnálja is a kislányt emiatt. A válás elején lévő hisztirohamok már épp elmúltak, nem kellene visszahozni ezt a divatba megint, szegény ajtó is biztos örül neki, hogy nem csapkodják be minden alkalommal, és Petrének is és Alinának is jobb úgy, hogy most béke van közöttük. Jó és rossz ez az állapot jelenleg, de minden változtatás nagyon kényes lenne.
- Szerintem nagyon édesek lennétek együtt. Apád a birtokból Playboy villát csinál, mindig érdemes lesz hazajárnod, ha legeltetni szeretnéd a szemed, aztán kiválaszt egyet, akit elvesz, aki mondjuk egy tízessel fiatalabb, mit te, és megszüli a gyerekeid nagybátyát, aki legalább egy évvel fiatalabb lesz, mint a legkisebb gyermeked. Legalább nem csak az én családom lenne terítéken, ha veszekszünk.
Nem mintha mostanában erre sor került volna, hiszen amióta elváltak, inkább olyanok mint két ismerős, akiknek merő véletlenségből van négy közös gyerekük is.  Most először vannak ilyen közel és ilyen közvetlen viszonyban azóta, hogy a férfi elköltözött.
- Szóval újra meg akarsz nősülni?
A kérdésre érződik a hangjában némi szomorúság, ami, bármennyire is igyekszik, kiül az arcára és a szemére is. Tekintetét azonban nem kapja el, még akkor sem, mikor a férfi pillantásába belepirul. Nem hitte volna, hogy kettejük között ez a beszélgetés elhangzik, pedig valljuk be, egy harminc alatti férfiról beszélünk, várható volt a dolog. A válasz előtt azonban az ujjai ökölbe rándulnak, majd egy magát is meglepő gyors mozdulattal, ajkai a férfi ajkain landolnak egy rövid csók erejéig, aztán elhúzódva, mint egy kezdő tini, zavartan a füle mögé tűr egy tincset, és igyekszik úgy beszélni, mint akinek nem ég az arca a hirtelen rátörő forróságtól.
- Umm … na és, jó volt a buli?
Igen, néha határozottan gyerekesen tud viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346808#post346808][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.30. 16:30[/b][/url]

   -  Na hogyne...
A bizarr képek minden bizonnyal addig beleégtek az agyába, amíg él, köszönhetően Alexának. Attól azonban nem kell félni, hogy ez valaha bekövetkezzen. Ferdynand ő maga jóval fiatalabb volt, mint most Petre, amikor egyedül maradt és, bár ennyire nem volt népszerű, nem kellett volna hosszasan keresgélnie, ha új feleséget akar. Erre mégsem került sor soha, az apja pedig még gyerekkorában biztosította felőle, nem is kell ettől tartania. A hozzá hasonló gentleman-ek egy nőt szeretnek, ha hűséges az hozzájuk, ha nem.
   -  Hát...
Egy pillanatra lesüti a szemét a kérdésre. A válasza, nem, nem akarja még egyszer végigcsinálni azt a tortúrát, amit a gyerekvállalás és az azt követő válás jelentene. Pedig biztos, hogy egy korban hozzá illő esetleges menyasszonya is szeretne gyereket tőle, ahogyan az az örökösödés miatt elvárható. Nyűg. Többet ő biztosan nem akarja végigcsinálni azt az egészet, különben meg...
A szájára egy másik száj tapad. Riadtan hőköl hátra, pedig nem biztos, hogy jelen helyzetben ez lenne a megfelelő reakció.
   -  Mi... Krise, mi ütött beléd?
Megrökönyödve bámul a nőre a kötések alól. a nőre, aki először elcsábította, akit feleségül vett, bár sosem akart ilyet, akitől gyerekei születtek, bár világ életében rettegett a gondolattól. Akit annyiszor megcsalt, bántott, cserbenhagyott, megalázott, aki kikényszerítette a válást, majd... itt csókolgatja őt.
Ember legyen a talpán, aki nem riad meg ettől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346821#post346821][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.07.30. 16:57[/b][/url]

A kérdésre, hogy mi ütött belő, ő maga se tudja a normális választ. Mi ütött belé? Hát az nagyon jó kérdés. Elfordítja a tekintetét a férfiről, szíve szerint el is futna, ha rátudná venni a testét, de azt mintha sóbálvány átokkal küldték volna meg, szinte mozdulatlan marad az ágyon ülve. Vállait kicsit megemeli, mint egy flegma vállvonást, majd a fejét is megrázza hozzá egy kicsit.
- Nem akarom, hogy legyen valaki, aki komoly, hogy elvegyél valakit, hogy gyereked legyen tőle. Nem a pénzed miatt, mert nem érdekel a pénzed, tőlem az egészet elverheted kocsikra, kaszinóban vagy amire jól esik, de, azt hiszem, én téged akarlak.
Azt mondják, ha az ember kimondja, ami a szívét nyomja, megkönnyebbül, hiszen a súly, mely eddig rátelepedett legördül, nem marad más, csak a szabadság. Hát ez kamu. Ő legalábbis egyáltalán nem nyugodott meg, szárnyalni meg aztán végképp nem szárnyal, hiszen fogalma sincs, hogyan reagál a férfi mindarra, amit most elmondott. Ideges és érzi, hogy elkezdett izzadni a tenyere. Ennyit régen nem szerencsétlenkedett már, nem is tudja, hogy kell. Eddig mindig olyan magabiztos volt, most meg semmi, mintha minden, ami eddig meglett volna benne, elpárolgott volna.
- Ha házasodni akarsz, gyere hozzám, vagyis vegyél el engem. Ostobaság volt a válás, elfelejtettük, hogy milyen emberek is voltunk az elején, hogy mibe szerettünk bele. Mind a kettőnknek megvoltak a maga hülyeségei, de nem láttunk túl a saját sértettségünkön. Én is hibáztam, sok hülyeséget csináltam, és te is sokat tűrtél, és tudom, hogy rossz döntést hoztam. Adj még egy esélyt nekem, kérlek. Ott van az a nagy ház, és hiába vannak ott a gyerekek, nem érzem jól magam úgy, hogy te nem vagy ott.
Egy szusszal, mint valami nagy, hazafias kampánybeszédet, úgy adja elő, majd mikor a lendület elfogy, az agya is reagál, és ijedten kapja a szája elé a kezét. Mintha valaki veritaserumot csepegtetett volna az italába.
- Oké, most már nevethetsz, tudom, elég nagy bolondot csináltam magamból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346828#post346828][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.30. 17:20[/b][/url]

A szája kissé elnyílik. Ép kezével feljebb tornássza magát ültében, a kétségbeesett mozdulatsor azonban inkább tűnik menekülésnek. Az utóbbi egy évben ösztönös védekező mechanizmust fejlesztett ki Alexával szemben, ha ilyen feltűnően furcsán kezdene el viselkedni. Ott volt például az az eset, aminek a végén tűt döfött az  oldalába... ha jobban belegondol, az is bizarrul hasonlóan kezdődött, most pedig még csak menekülni sem tud.
   -  Te most szívatsz engem.
Állapítja meg komor magabiztossággal. A keze visszavándorol a fájó dudorra. Biztosan jobban beverte a fejét, mint hitte, most pedig hallucinál. Ez az egyetlen magyarázata mindennek, hacsak a nő nem játszadozik vele... vagy bolondult meg teljesen.
   -  Szerintem elfelejtetted, hogy mi volt egy éve. Vagy két éve. - a torka kiszárad, nyelni próbál, de ez nem igazán megy - Te nem akarhatsz hozzámenni egy ilyen emberhez, aki azokat tette veled. Meg hát a gyerekek is olyan jól továbbléptek már, én pedig...
Elhallgat, elfordítja a fejét, hosszú másodperceken át töpreng. A feje tompán sajog a szívverése ütemére, az ujjai vége pedig zsibbadnak a hosszú eszméletlenségtől.
   -  ... én pedig nem megyek abba az országba. Utálom. Lengyel vagyok, semmi közöm a magyarokhoz. Nem bírom a falut.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346874#post346874][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.07.30. 18:51[/b][/url]

- Meg saját magamat is.
Ezt csak halkan teszi hozzá, nem akarja, hogy a férfi esetleg ezen akadjon fent, de hát kibukik belőle, az ilyen csípős megjegyzések mindig kibuknak belőle, hiába próbálja visszafogni magát, az évek meg a rutin, amit a zöldek között elsajátított a mai napig megtalálhatóak.
- Nem, nem felejtettem el.
Azt azért már tudja, hogy nem célszerű kimondani „nem is fogom”, mert azzal bizony minden esélyét eljátszhatja. Már ha van egyáltalán esélye, Petre nem igazán tűnik boldognak, inkább menekülne szíve szerint, és ehhez még csak a fejébe se kell kutakodnia, minden ott van az arcán.
- Nem tudok mit tenni Petre, szeretlek.
Ez a szó pedig pont olyan őszintén cseng, mint a legelső alkalommal, amikor kimondta neki, amikor már biztos volt a dolgában, jóval azután, hogy a férfi elmondta neki, ő hogyan érez a nő iránt.
- Tudod ez sokszor nem racionális. Amikor eszembe jut, hogy milyen féltékeny voltál, ha megnézett valaki, vagy amikor megkérted a kezem, amikor Alinát először a kezedbe vetted, amikor mellettem voltál, pedig szétestem a sok bájitaltól, hogy fiút szülhessek neked, amikor még szinte aludtál, és lejöttél velem a pincébe, mert tudtad, hogy félek a dörgéstől, nem tudok úgy tekinteni rád, mint egy egyszerű emberre. Tudom, hogy sok minden történt közöttünk, ami nem szép emlék, de én se voltam szent.
A gyerekekre csak megforgatja a szemét és megrázza a fejét.
- Ha félnek, az éjszaka közepén, hiába hozzám bújnak, téged keresnek. Vacsoránál neked is terítenek. Nem királylányokról szól a mese esténként, hanem rólad, rólunk, a családunkról. A gyerekek nem léptek túl, azt remélik, hogy amikor „hazamegyünk”, akkor újra minden olyan lesz, mint régen, és nem  csak azért, mert apád ezt mondja.
Az utolsó kijelentésre viszont elneveti magát, na most jutott el oda, hogy kezd felszabadulni, hasonlítani a régi önmagára.
- Francba Bogolyfalvával. Te feladtad az itteni életed értem, most én jövök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346899#post346899][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.30. 19:33[/b][/url]

Csak hallgat. Hallgatja a volt felesége kétségbeesett szavait, ahogy elvegyülnek a feje tompa, bár ütemes zúgásával. A szeme az ablak üvegén állapodik meg, ő azonban figyel, hozzáfűzni azonban sokáig semmit sem tud. Mostanában igyekezett eltemetni magában az elmúlt tíz év emlékeit, úgy gondolta, biztosan könnyebb lesz majd. Lassan rá kellett döbbennie azonban, nem olyan egyszerű eltörölni egy mozgalmas évtizedet, mint hitte. Bármit csinál, ő már elvált apa marad, nem folytathatja az életét onnan, ahol abbahagyta Martinék eljegyzésének estéjén.
   -  Te most komolyan beszélsz?
Bizonytalanul pislog rá, lejjebb csúszik a párnán, hogy sajgó tarkóját is rendesen megtámassza. Valahol mélyen még mindig égeti a gyanú, hogy Alexa játszik vele, pont akkor, amikor a leginkább sebezhető.
Még mélyebben azonban könyörög azért, hogy ez ne így legyen.
   -  Visszajönnél Varsóba? Hisz' utálod...
Emlékszik még a hisztériára, amikor a felesége közölte, hogy ő nem tud abban az országban élni tovább. Akkor még vakította a szerelem, hát követte őt az isten háta mögötti faluba. Még egyszer azonban, szeresse bármennyire - hiszen így van -, ezt nem tenné meg érte.
   -  Elveszlek és mehetünk Németországba, azt mindketten egyenlően utáljuk - motyogja szórakozottan, a kezét a homlokára szorítva - De most asszem hányni fogok, szóval, ha megtennéd...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=346954#post346954][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.07.30. 20:29[/b][/url]

A feltételezés lehetne akár sértő is, ám most nincs kedve ilyenekkel húzni az időt. Láthatóan romlik a férfi állapota, bár reméli, hogy ez a korábbi balesetének köszönhető, és nem annak, amit éppen mond neki, mert az bizony összetörné a lelkét, ha csak ennyit tudna rá reagálni, és ezt komolyan is gondolná.
- Komolyan. Nem szórakozok veled. Úgy éreztem, hogy az, amit az apád mond, az komoly, és hogy mindenki jól látja, aki hisz bennünk, csak nekünk is hinnünk kéne. Hogy itt az esély, és ha ezt nem ragadom meg, akkor tényleg egy hatalmas ostoba vagyok, és nem akarom, hogy elússzon a lehetőségem.
A Varsóba visszatérés gondolatát még meg kell ugyan emésztenie, tényleg nem szerette, de a férfi is megtette érte ugyanezt, hát miért ne lehetne ez fordítva is így.
- Tényleg visszamennék. Te is utálok Bogolyfalvát, az elmúlt éveket mégis leélted ott velem. A házat szeretném megtartani. Nyári laknak mondjuk, néha kimozdulni, illetve azokkal találkozni, akiket oktatok. Már nem vagyok tanár, de a magándiákjaimat szeretném végigvinni.
- Oh mein Gott, es ist wunderschön. Vagy das. Es…Das… valahogy az agyam, amikor szelektálni kellett, ezt dobta ki először. Nem is értem… Máris.
Nem kap frászt a hányás gondolatától, négy gyerek és egy folyton balesetet szenvedő férj mellett, már rutinos mozdulatokkal látja el a feladatokat, hogy a környezetet a lehető legjobban megvédje.
- Jobb lenne, ha most inkább pihennél, eléggé felzaklattalak, itt leszek, ha felkelsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=347435#post347435][b]Petre Konstantyn Flaviu - 2014.07.31. 14:53[/b][/url]

Alexa egészen jól beletanult az elsősegélynyújtásba a vele töltött évek során, aminek jelenleg most nagyon is hálás lehet. Ahogyan a tálért is hálát kell éreznie. Kiköpi a nyálkás dolgot, undorodva törli meg a száját remegő kezével, majd visszahanyatlik az ágyra. Visszataszítónak és piszkosnak érzi magát, ez mégis, furcsa elégedettséggel tölti el: ez is biztosítja afelől, hogy életben van.
   -  Lehet, hogy valójában te verted be a fejed, ha velem akarsz lenni - mormogja a fejét dörzsölgetve - De hát tudod, mire vállalkozol, szóval...
Nem igazán veszi komolyan a nő szavait. Biztosan a stressz vagy a hirtelen feltámadt anyai ösztönök (jesszus, mi van, ha megint terhes?) mondatják ezeket vele és hamarosan lecsillapodik, ha rendeződnek a dolgok. Addig nem szívesen lovalná bele magát ilyesmibe, amíg szinte biztos benne, hogy a volt felesége meggondolja magát.
   -  Na látod, megy ez... majd később megbeszéljük, jó?
Oldalra billenti a fejét, a keze először közelebb kúszik a takarón, majd megszorítja a nő hozzá közelebb lévő kezét. Az érintése hűvös és nyirkos, de magabiztos, amennyire tőle telik.
   -  De senkinek egy szót se, oké?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=347891#post347891][b]Alexandra Rachel Hanna Krise - 2014.08.01. 05:36[/b][/url]

A dolog végeztével újabb kendővel kicsit letakarítja a férfi arcát, elvégre nem túl szép látvány ilyenkor az ember, egy másikkal pedig az arca többi részét törölgeti át, ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy egy kicsit kellemesebb érzést adjon.
- Hát látod, az lehet, de jól van ez így szerintem.
Válaszolja mosolyogva, a férfi haját simogatva. Ritka, amikor baleset után is ennyi van neki, és ezt nem árt kihasználni, főleg, ha inkább azt pártolja, hogy hosszabb haja legyen, mint gyakorlatilag kopasz.
- Igen, tudom.
Arra, hogy később megbeszélik, csak bólint, és felkelve újra elhelyezkedik az ágy melletti székben, ami valószínűleg a nem kevés anyagi hozzájárulásnak köszönhetően ilyen kényelmes. Kezét az ágyon pihenteti még, engedve a férfi érintését, ami most akármilyen hűvös is, jobban esik neki, mint bármi más az elmúlt időszakban.
- Nem is tudnék, hiszen éppen nyaralunk.
Jegyzi meg mosolyogva a férfinek, szabad kezével megsimogatva az övét tartó kezet.
- Szép álmokat Petre…ha felkelsz, itt leszek.
A végét magabiztosan és nyugodtan mondja ki és nagyon reméli, hogy a férfi nem akkor tér magához, amikor kiszalad kávéért. Kezébe véve a magával hozott könyvet, és a könyvjelzőnél kinyitva folytatja az olvasást, amíg el nem nyomja az álom, így valószínűleg, amikor a férfi ismét felpillant, a nő már az igazak álmát alussza az ágyra hajtva fejét.