36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Belgium, Namur városa
Írta: 2014. július 3. 00:20
| Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


Hosszú évek óta most tért vissza először Namurba, ahol anno a tanulóéveit töltötte. De nem tehetett mást, fel kellett keresse korábbi professzorát, ugyanis a Bagolykő könyvtárában egy olyan kéziratra lelt, amelyről eddig még csak nem is hallott. Miután tüzetesen átvizsgálta a kérdéses iratot, rá kellett jöjjön, hogy ezúttal kevés lesz a saját tudománya, így jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy visszatér Belgiumba egy rövid kiruccanásra.
Tegnap délután érkezett a nemzetközi hop-hálózat segítségével, éjszakáját egy, a központban lévő felkapott kis szállóban töltötte. Miután a mai napot Lemaire proffal töltötte, úgy határozott, hogy muszáj kicsit kiürítse a fejét, ennek köszönhetően kötött ki a földszinten lévő bárpultnál.
Már a második pohár scotch-csát fogyasztja, azon tűnődve, hogy a holnapi nappal bizony ismét hétfő következik, amikor is neki tanítania kéne - amihez jelenleg semmi affinitása. Annak ellenére, hogy kezdte megkedvelni a tanítást, még mindig sokkal inkább töltötte volna napjait jegyzetei fölött vagy épp egy jó könyv - és szivar - társaságában. De mit volt mit tenni, a szerződését pillanatnyi szeszélye miatt nem fogja felmondani, így kénytelen tudomásul venni, hogy holnap délre már a régi falak között kell legyen, két tucat gyerek figyelmét igyekezvén lekötni.
A kellemetlen gondolatra le is húzza pohara tartalmát, majd int a csaposnak, hogy ne maradjon sokáig üresen az említett. Miután ismét csodálhatja az arany nedűt az üvegen keresztül, pillantását átvezeti a helyiség szélén elhelyezett biliárdasztalok egyikére, történetesen egy olyanra, amelyet jelenleg nem használ senki. Szíve szerint sürgősen változtatna ezen a tényen, azonban játszópartner nélkül nem sokra megy vágyaival. Kelletlen fordítja vissza tekintetét maga elé, hogy aztán hirtelen ötlete nyomán inkább a többi bárnál ülőt mérje fel.
Mennyi az esélye, hogy van olyan szerencséje, és talál egy épp magányosan üldögélő embert - lehetőleg hölgyet -, aki kapható egy kis szórakozásra?
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 01:25 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Aznap reggel, mikor férfi lettem, úgy döntöttem soha többé nem fogok nadrágot hordani, ha egyszer visszaváltozom nővé. Az ígéretemet megtartottam, ehhez híven pedig egy hete csak szoknyát hordok. Az a trauma, mikor az ellenkező nembe tartozóként ébredsz fel, részben felbecsülhetetlen, részben pokoli. Felbecsülhetetlen, mert rájössz, milyen olyannak lenni, amilyen nem vagy, de közben pokoli is, mert a hormonális és külső változások teljesen feldúlják a normál és a kapcsolati életedet. Az a pont a végleges megsemmisülés, mikor szeretnéd megcsókolni a párodat és rájössz, hogy ezáltal meleg vagy (amivel önmagában nincs gond, csak ha hirtelen válsz azzá, mikor sosem voltál az). Szóval jah, nem vagyok rajongója a nemváltásnak, de ami történt, megtörtént.
    Mivel szerencsésen visszanyertem minden hiányosságom és adottságom egyszerre, végre eljöttem a fotózásra, amit még a múlt héten kellett volna megejteni. Hosszú napom volt, de minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, tökéletes munkát végeztünk. Talán nem bölcs dolog munkaügyben kilógni az iskolából, de senki sem tiltotta meg, vagy ha mégis, nem személyesen. Ezúttal egy kellemesen eldugott helyen szálltam meg, tudván, hogy egy kitűnő kis bár rejtőzik a közelemben. Hiába, van, aki így vezeti le a feszültsséget és üríti ki a gondolatait. Igaz, egy nő jobban teszi, ha csínyán bánik az alkohollal, ezek viszont nem azok az esték voltak. Ilyenkor ünnepeltünk és elkönyveltünk egy újabb eredményes teljesítményt, amire szép mennyiségben inni szokás.
    Nem telt sok időbe és meglátogattam a lenti bárpultot, ahol egy tequilát kértem - kezdésnek. Nem terveztem lerészegedni, az az esetemben úgyis egy vagyonba kerülne, de a hangulatot meghozni ér. Meggyőződésem volt, hogy itt nem futhatok össze egyetlen ismerőssel sem, szóval halálos nyugalommal ücsörögtem, míg a társaság megszemlélése mellett nem döntöttem. Hiba volt. Ahogy szép lassan végigfuttattam tekintetem a jelenlévőkön, egy ismerős arcot fedeztem fel, méghozzá egy tanárt. Lévén nem vagy ijedős típus, csak egy pillanatra merevedtem meg, mielőtt izmaim újra visszazuhantak volna ernyedt magányukba. A tekintetünk, ha nem is sokáig, de összekapcsolódott, én pedig elfordítottam a fejem. Nem tudhattam, hogy megismert-e, de nem fogadtam volna a szenilisségében, így kértem magamnak egy vodka narancsot, hogy oldjam a hangulatom. Talán meg kellett volna mozdulnom, odamennem, de jobb szeretem, ha nem én kergetem a sorsot, hanem fordítva. Amennyiben szívesen elkölti velem estéjét a tanár úr, nem állok az útjába, de kezdeményezni nem fogok. That's life.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 3. 01:30
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 3. 02:04 | Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


A válasz hamarabb érkezik, mint amire számítani mert: sok! Vagy ha nem is sok, most legalábbis bejött az élet, nem is messze tőle egy ismerős arcot pillant meg. Habár a lány elkapja pillantását, miután találkozott a tekintetük, már nem tudja meg nem történtté tenni, Richárd felismeri. Ajkaira szórakozott mosoly ül ki, ahogyan figyeli, amint a hölgy italt rendel magának, majd pedig határoz és a saját whiskyjét felkapva telepszik át, a bagolyköves diák mellé.
Merthogy abban egészen biztos, hogy azzal van dolga, még ha nem is tanítja az illetőt. Hiába, remek az arcmemóriája, nem tud vele mit tenni. A feltehetőleg már mestertanonci képzésen résztvevő lányt volt szerencséje nem egyszer megpillantani a folyosókon, és lévén, hogy férfi, meg is jegyezte magának a kimondottan csinoska arcot.
Hanyagul szól oda a pultosnak, hibátlan franciasággal, hogy ő fizet a hölgynek. Hosszú éveket töltött Belgiumban, aminek köszönhetően a tankönyvi francia helyét átvette a tipikus belga akcentus, amelyet nem is rest megcsillogtatni. Az pedig, hogy ő fizet, természetes, elvégre mégiscsak ő szeretné igénybe venni a hölgy társaságát, ez a legkevesebb, amelyet megtehet cserébe.
Poharába kortyolva függeszti mogyoróbarna szemeit a másikra, kíváncsian fürkészve annak vonásait, várva tettei következményét. A pohár letételét követően pedig, egy pillanatnyi kiváró hallgatás után, meg is szólítja végre a hölgyet:
- Mi járatban ilyen messze kis hazánktól? Már ha nem vagyok indiszkrét..
Az italnak köszönhetően már játékos fény csillog szemeiben, miközben ráhunyorít kérdését követően a másikra. A köszönést, szokásához híven lespórolta, de ennyi modortalanság még szerinte is belefér. Élénk érdeklődéssel várja a választ, közben pótcselekvés gyanánt a poharában lévő jégkockákat forgatja körbe-körbe, hogy aztán pontosan három kör után - mert ugye a három a kommunikáció száma, erre is figyel ám - ismét belekortyoljon a minőségi nedűbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 11:24 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    A lebukásveszély mindig ott lebeg a fejem felett, ezen sosem tudtam segíteni, abban viszont reménykedtem, hogy nem járkálnak ide tömegesen a minket oktató tanárok. Bár őszintén szólva, amíg nem Dwayne Warren jelenik meg az ajtóban, addig nincs olyan nagy baj. Erről szólva hozzá kell tennem, hogy nagyon nem csípem és csúnya dolgok történnek majd vele, ha megbántja Lénát. Mégis csak a legjobb barátnőm, szóval aurori végzettség ide vagy oda, kinyiffantom a tagot. Ebben az esetben viszont a korábbról már megismert tanerő ücsörgött a bárpult másik oldalán. Reménykedve, hogy memóriája ez esetben kihagy, elfordultam tőle, hogy italt rendeljek magamnak, csak tévedtem. Túl jó az emlékezőtehetsége, nekem meg túl peches napom van. Nem úgy ismertem meg, mint aki feldobna ezért az igazgatónál, de sosem lehet tudni, így mindenképpen óvatosnak kellett lennem. Mire elém került a rendelt ital, nagyjából akkor érkezett meg mellém, így kénytelen voltam ránézni. Továbbra is ugyanolyan barna volt a szeme, mint emlékeztem és továbbra is ugyanolyan jól nézett ki, mint eddig. Innen megközelítve a felállást már annyira nem tiltakoztam a társasága ellen. Mikor szólt, hogy fizeti az italomat, azért megeresztettem egy mosolyt. Nem szoktam élni az efféle lehetőségekkel, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy van választásom.
- Gondolom, a helyzetem amúgy sem teszi lehetővé, hogy megítéljem, mi diszkrét és mi indiszkrét a tanár úrtól – biccentettem egyet. Ez amolyan köszönésféle volt. Nem terveztem a szokásos felszínes csevegésen végigzongorázni magunkat, de ő sem, így hát kerültem az időjárás témáját. Mert annál amúgy sincs kínosabb. Ettől függetlenül hangom kissé szarkasztikusnak hatott, ahogy az utóbbi időben mindig, ám ezúttal nem óhajtottam provokálni. Csak a szokásos formán meneteltem végig. – Egyébként munkaügyben érkeztem. Holnap utazom haza.
    Belekortyoltam italomba és a poharat kezdtem szuggerálni. Mintha azt vártam volna, hogy felrobban és kiszáll belőlem a feszültség. Tekintetem újra a férfira emeltem, ezúttal viszont egyenesen íriszeibe fúrtam enyéimet. Nem tartottam nagy bűnnek, hogy eljöttem, de nem is kívántam ezt megvitatni senkivel. David miatt vélaerőmet korlátozottan használhattam, legilimenciát alkalmazni egyenesen pofátlanság lett volna, így maradtam az önerejű meggyőzésnél. Hátha.
- És ha szabad tudni, Ön mit keres itt, távol a kastély falaitól? – fél szemöldököm felhúztam, majd ugyanúgy tettem, ahogy ő. Háromszor körbe a jéggel, majd belekortyolni az italba. Gyanítom, ha férfi lennék, akkor elég sokan laposra vertek volna már, többek között modorom, bár nem elhanyagolandóan viselkedésem miatt. Azért reméltem, hogy Vasváry prof nem szándékszik megharagudni rám. Nem erre utazom.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 3. 16:27 | Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


Végképp nem számított arra, hogy ilyen messze Magyarországtól ismerősbe botlik, de ahogy mondani szokás, véletlenek márpedig nincsenek. Miután kiszúrta a pultnál ülő diákot, át is telepszik mellé. Meglehet, hogy épp ezt szerette volna elkerülni a hölgy azzal, hogy elfordította a fejét, de ugyan mióta érdekli Richárdot az, amit a másik akar? Na ugye.
Miután Nina egy mosollyal reagálja le lovagiassága megcsillogtatását az itallal kapcsolatban, az elégedett és határozottan magabiztos mosoly állandóvá válik ajkain. Kérdését is felteszi, amolyan nyitásként, a választól pedig, amit rá kap, kénytelen elvigyorodni. Más tanár talán tiszteletlenségnek venné a kisasszony felvágott nyelvét, őt azonban csak szórakoztatja a nyers őszinteség, amelyet a hölgytől kap. Semmi jópofizás, felesleges körbeudvarlás, amelyet kénytelen volt megszokni a tanulók többségétől. A változatosság pedig gyönyörködtet.
Az más kérdés, hogy ez csak arra ösztökéli, hogy megpróbálja kitapasztalni, meddig tart Nina hűvös nyugalma, de egyelőre elnyomja magában a késztetést erre, elvégre szórakozni jött ide. Nem mintha ez nem lenne szórakozás, de tart tőle, hogy a partnere nem venné jó néven. Sebaj, talán máskor.
A lány találó megjegyzésére csak szórakozottan biccent egyet - touché, gondolja magában -, válasza érdemi részére pedig felvont szemöldökkel reagál.
- Nem kéne túlzásba vinni a munkát ilyen fiatalon - apró mosollyal szája szegletében dörmögi megjegyzését, mellyel arra utal, hogy a lány az említett munka után a vodkanarancsban látta a megoldást. Nem mintha elítélné ezért, az kimondottan álszent dolog lenne pont tőle.
A következő kérdést ő kapja, és nem tudja nem észrevenni, ahogy tulajdon mozdulatai köszönnek vissza, ezúttal a másiktól. Mosolya öntudatlan szélesedik ki, amit leplezendő inkább kortyol még egyet a poharából.
- Ó, én csak egy régi ismerőst jöttem meglátogatni, semmi különös.
Szórakozottan legyint szabad kezével, most nem ő a téma, és azt sem szeretné, hogy ez változzon. Figyelmét nem kerüli el, hogy a kérdést terelésnek szánták, de nem érzi szükségesnek, hogy felvilágosítsa a lányt: őt aztán nem érdekli, hogyha kiruccanásával valami szabályt sértett meg.
Egy néma pillanatig fürkészi Nina arcát, majd tekintetével ismét a szemeit keresi, így próbálván szuggerálni a lányt a neki kedvező válaszra.
- És van valami halaszthatatlan programja a mai estére, amit épp megzavarok?
Ez sincs kizárva, hiába kétli, hogy így lenne, az a fene illem úgy kívánja, hogy előbb meggyőződjön az ellenkezőjéről, csak utána térjen a tárgyra. Mikor aztán megkapja kérdésére a választ, ismét ráhunyorít a lányra, úgy folytatja mondandóját.
- Csak mert az egyik biliárdasztal épp árválkodik, én pedig szívesen segítenék oldani a magányát, ha a kisasszony társamul szegődne - hanyagul int fejével válla mögé, ahol az asztalt sejti, miközben ajkaira szemtelen mosoly húzódik. Hogyne, az asztal magányáról beszélt, mert valaki másra gondolt?
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 17:36 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Úgy tűnik, hogy megtaláltam az első olyan tanárt, aki értékeli a humoromat. Ez a zseniális felfedezés abban nyilvánult meg, hogy a mellettem ülő igen széles mosolyra húzta száját, ezzel következtetni engedte, hogy nem különösebben zavarja, mint inkább szórakoztatja enyhén felvágott nyelvem. Azért nem terveztem magam túlságosan elengedni, biztos, ami biztos alapon. Bár nyilván mókás lehet az idegein táncolni, kiforgatni minden szavát és belekötni, mégis tartogattam ezt még egy kicsit. Egyikünk sem ivott még annyit, hogy ez kivitelezhető legyen. Az utazás azonban szóba került, így én mondtam először mi szél fújt errefelé.
- Talán épp azért kell túlzásba vinni, mert még fiatal vagyok – töprengve vizslattam a plafont, mint aki elgondolkodott a dolgon, de valójában csak az örök ellenzék szerepét öltöttem magamra, így ha azt mondja, kék az ég, valószínűleg azt is megcáfolom. Ettől függetlenül igaznak éreztem, hogy amíg erőm teljében vagyok, tegyem a dolgom, később is ráérek pihenni. A modellkedés pedig nem az a műfaj, ahol agyban fáradok le, sokkal inkább fizikailag megterhelő egész nap talpon lenni és tűrni a körülöttem nyüzsgőket.
- Egy régi… - folyamatosan döntöttem lefelé a fejem, mintha éppen húznám ki belőle az információt. – Hölgy ismerőssel? – szemtelenül pislantottam rá és mosolyom elfedése érdekében belekortyoltam italomba. Az a legyintés részéről volt terelés, én pedig ki akartam próbálni, meddig mehetek el. Tökéletes alkalom egy tökéletes trükkre. Egyébként pedig akár félreérthető is lehet a kérdésem, hiszen mi is régebbről ismerősök vagyunk, ám utalhatok egy számomra ismeretlenre is. Többfunkciós rejtvény RULZ.
    A fürkésző tekintetnek engedve belenéztem íriszeibe és finom mosoly ült ki arcomra. Úgy tettem, mint aki erősen töpreng, program után kutatva, kissé még szemöldököm is összehúztam, csak hogy hihetőbb legyen. Aztán kisimult arcom és szélesebbre engedtem a korábban rajta ülő görbét.
- Nos, bár igen erősen kutattam emlékeimben, egyetlen olyan teendőt sem találtam, ami megakadályozná, hogy az este további részét Önnel töltsem – biccentettem egyet és hallva ajánlatát az asztalok felé pillantottam. Nem tűntek azért annyira nagyon magányosnak, még az az egy sem, ami épp üresen állt, de úgy voltam vele, hogy mehet a menet. Feltételem mondjuk akadt hozzá, de nem olyan fontos, hogy annak teljesítése nélkül ne jöhetne szóba a játék.
- Hát akkor ne várakoztassuk tovább azt a szegény asztalt. Viszont ha nem kellemetlen Önnek, lehetne, hogy tegeződjünk? – ezt általában az idősebbek szokták felajánlani, jelen esetben pedig főleg, hiszen tanárról is van szó, de nem az iskolában vagyunk, hogy halálba udvariaskodjam magam. – A kastély falai között természetesen nem lenne érvényes ez az engedély – azért ott már gyanús lenne csak úgy egy kósza „csá”-t odavetni a tanerőnek, de ha már szórakozunk, akkor abba nem tartozik bele a magázódás. Ráadásul azért annyira nem tartom öregnek – bár fogalmam sincs hány éves -, hogy adott esetben lebácsizzam… Méltó ellenfelei lehetünk egymásnak billiárdban, no meg verbálisan is. Meg amúgy is kíváncsi vagyok a laza Vasváry profra.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 3. 21:46 | Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


Habár eleinte csak egy jó játék reményében csatlakozott Ninához, már az első pár mondat után rá kellett jöjjön, hogy már a lány társasága is kimondottan üdítő. El nem apadó derűvel hallgatta a másik szinte már pimasznak is beillő válaszait és hasonló derűvel beszélt maga is. A whisky egyre fogyott poharában, már csak egy kortyra elegendő maradt alul - ezzel arányosan növekedett az ő jókedve is. Ilyenkor már nem lehetett zavarba hozni semmivel, társ volt az adok-kapokban.
Nem szállt be a lány csendes merengésébe, nem vitatkozott vele ezúttal, nem tudta volna meggyőzni, hogy később úgysem tudja elkerülni a munkát, ezért érdemes kihasználnia azt az időszakot, amíg még csak tanulnia kell. Egy pillanatra elmerengett saját múltján, majd inkább elhessegette a gondolatot - épp elég vénnek érzi magát a nosztalgiázás nélkül is.
Hiába remélte, hogy elkerülheti, hogy rá terelődjön a téma, Nina azonnal lecsap a kiejtett információra, ami csak tovább növeli vidámságát. A tipp pont annyira magától értetődő, mint amennyire helytelen, csak ezt még a lány nem tudja. Azonban nem száll ki a játékból, rendezi vonásait, majd utánozva az előbb látott mozdulatokat ő is lassan lefelé dönti a fejét, poharával elrejtve kikívánkozó mosolyát. Kivár egy pillanatot, majd..
- Nem.
Szemei megfejthetetlenül csillognak, hogy a másik még véletlenül se tudja megállapítani, hazudott-e, vagy csak az agyát akarja húzni a kis műsorszámmal.
Az igazság persze az utóbbi, Lemaire prof a maga 62 férfias évével minden volt, csak hölgy nem, de erről nem kellett tudnia a kíváncsi hölgyeménynek.
Az elkövetkező pillanatokban, kérdését követően megcsodálhatta társasága színészi képességeit, ahogyan eltúlzott mimikával gondolkodást színlel, majd rávágja a várt választ. Richárd persze erre már képtelen visszatartani jókedvét, halkan felnevet és a fejét csóválja, miközben kipréseli válaszát.
- Ezt örömmel hallom. - A mosoly immár végképp letörölhetetlen arcáról, pontosan tudja, hogy nem fog unatkozni az este folyamán, erről a vele szemben ülő gondoskodik majd.
Már felállt a székéről, mikor meghallja ismét Nina hangját, aki - a változatosság kedvéért - egy szemtelen kérdést szegez neki. Egy pillanatnyi hezitálás után azonban csak ismét felnevet, elvégre ezzel a pimaszsággal már ki is érdemelte a kiváltságot.
- Legyen, tegezhetsz. - Szórakozottan húzza le itala maradékát, majd rögtön int is a csaposnak, hogy töltse újra a megüresedett poharat. Szüksége lesz rá.
Amint ismét tele a pohara, újfent Nina felé fordul, hogy végre elinduljanak a biliárd felé.
- Csak utánad - dörmögi, majd maga is megindul a lány után. Amikor aztán megérkeznek az asztalhoz, a kezébe veszi az irányítást, szerez két dákót, krétát, ami csak kellhet, majd a golyókat is elhelyezi. Eközben végig figyeli fél szemével Ninát, amolyan megszokásból, majd miután végez, magához veszi az addig az asztal szélén pihenő poharát és felteszi következő kérdését:
- Játszottál már?
Utoljára módosította:Vasváry Richárd Nándor, 2014. július 3. 21:47
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 20. 17:24 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján

A találós kérdéseket mindig is szerettem, főleg akkor, ha nyertem is. Itt nem volt különösebb tétje a dolognak, csak szórakoztam, épp ezért üdítőnek találtam, mikor Vasváry ugyanazokkal a mozdulatokkal válaszolt kérdésemre, természetesen nemmel. Akkor sem vallotta volna be, ha tényleg hölgy lett volna a dologban, csakhogy az alkohol mennyiségének fogyásával az esély hazugságra folyamatosan csökkent. Szóval úgy voltam vele, hogy elhiszem, de azért egy kaján mosolyt megengedtem magamnak. Higgye csak azt, hogy kételkedem a szavában és tagadásnak veszem. Lényegében teljesen mindegy, hiszen az igazat csak ő tudhatja, nem tartottam gyertyát, vagy ilyesmi…
Az estémet magányosan terveztem elkölteni, ahogy finom koktélokat iszogatok, fittyet hányva a munkára, az emberekre, az összes ügyes-bajos dolgokra, de nem sikerült. Már megtörtént a találkozás, az elkerülhetetlen beszélgetés és nem is sült el rosszul a dolog. Így hát mikor nekem szegezték azt a rendkívül egyszerű, de annál egyértelműbb kérdést, már rég tudtam a választ, mikor még mindig csak színleltem a heves agymunkát. Az este további közös folytatásának útjába nem álltam, ez pedig a profot se különösebben hervasztotta le, így végül végleg egymás mellé sodródtunk. Persze még egy merész felajánlást tennem kellett a teljes boldogság megkaparintása érdekében, itt pedig úgyszintén kedvező eredménnyel zártam.
- Köszönöm – biccentettem egyet, majd felkeltem és az asztalhoz sétáltam, tekintve, hogy az elsőbbség még ekkora pimaszság után is maradéktalanul az enyém volt. Eddig is szimpatikus volt a tanerő, ezzel pedig csak emelt a megítélésén. Az italomat szorongatva és bele-belekortyolva figyeltem, ahogy a férfi mindent előkészít, kérdésére pedig olyan természetességgel füllentettem, mintha legalábbis egy nyitott könyvből olvastam volna fel. Nem szép dolog, de nagyon érdekelt a reakció.
- Sajnos nem. Úgyhogy simán elversz – tártam szét a karomat. Túl egyszerű lenne, ha én nem tudnék biliárdozni, az meg nagyon vicces, ha meg akarna tanítani. Erről szólva, mindig is bírtam az érdekes szituációkat, úgyhogy teljesen ártatlan szemekkel pislogtam rá, miközben újabb szavak hagyták el számat. – Esetleg meg tudnál tanítani? Mindig is érdekelt… - kissé le is biggyesztettem ajkamat, hogy eddig még nem sikerült elsajátítani. Mintha ez igaz lenne és még el is szomorítana. Nagyon kevesen ismerik fel, ha hazudok, ezzel pedig remélhetőleg Vasváry így van, különben megint túl mókás lesz a helyzet, csak ezúttal az ő javára.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek