Vanda
"Lóma"
avagy hogyan értessük meg magunkat magyarul egy olyan országban, ahol azt tudjuk csak olaszul, hogy "pizza"


Szép, verőfényes tavaszi délután van, az utcák kellőképpen zsúfoltak turistákkal és itt élő olaszokkal, ő meg kellőképpen nem érti a térképet, amit most a kezében forgat ide-oda. Megvakarja a tarkóját, majd borostás arcát is, felnéz az előtte lévő Colosseumra. Hatalmas jószág, ez tény, biztosan jó kis műsorok mehettek odabent, de határozottan nem ezt keresi. Minek is kellett neki elfogadni ezt az utazást? Még ha szabadságot vesz ki, akkor sem megy külföldre, kifejezetten eleget utazott gyerekkorában az apjával ide-oda. Sajnos ez is vezetett oda, hogy most őt küldték el erre az üzleti útnak nem nevezhető valamire. Nem is tud olaszul!
- Eszközémoá, szenyor...! - próbálná megszólítani az egyik megtermett, bajuszos formát, aki végignézve Kristófon, olasz káromkodások közepette küldi el.
- Hát ez nem az a vendégszeretet, amit a prospektusban ígértek! - kiáltja utána magyarul, majd inkább visszatér a hatalmas autóstérkép kibogarászásához. Nem is érti, hogy ezt miért tervezték az autókba, félvér lévén nem egyszer az anyja vitte ide-oda a fémmasinában, úgyhogy nagyon jól tudja, nem szerencsés útközben kicsomagolnia ezt a sofőrnek. Néhány húzott szemű turistalány nagy mosollyal az arcukon mutogatnak a Colosseumra, de mivel Kristóf pont előttük van, így először azt hiszi, őt akarják lefotózni.
- Ó hát persze hölgyeim, tessék csak! - Vigyorodik el a férfi, kitárja karjait, s mivel a lányok szintén nem értenek olaszul, és ezt inkább valami vidéki tájszólásnak hiszik, rögtön mennek is oda hozzá, hogy lekapják magukat egy őshonos spagettizabálóval.
- Szí, szí, merszi mádámok, jó utat hazafelé, akárhol is legyen az. - Búcsúzik el végül, mikor kifotózták magukat a diáklánykák, ő pedig végre visszatérhet a térkép kisilabizálásához. Csak tudná, hogy merre van ez a szökőkút, ami az itteni minisztériumba viszi.

Vanda
"Lóma"
avagy hogyan értessük meg magunkat magyarul egy olyan országban, ahol azt tudjuk csak olaszul, hogy "pizza"


Szép, verőfényes tavaszi délután van, az utcák kellőképpen zsúfoltak turistákkal és itt élő olaszokkal, ő meg kellőképpen nem érti a térképet, amit most a kezében forgat ide-oda. Megvakarja a tarkóját, majd borostás arcát is, felnéz az előtte lévő Colosseumra. Hatalmas jószág, ez tény, biztosan jó kis műsorok mehettek odabent, de határozottan nem ezt keresi. Minek is kellett neki elfogadni ezt az utazást? Még ha szabadságot vesz ki, akkor sem megy külföldre, kifejezetten eleget utazott gyerekkorában az apjával ide-oda. Sajnos ez is vezetett oda, hogy most őt küldték el erre az üzleti útnak nem nevezhető valamire. Nem is tud olaszul!
- Eszközémoá, szenyor...! - próbálná megszólítani az egyik megtermett, bajuszos formát, aki végignézve Kristófon, olasz káromkodások közepette küldi el.
- Hát ez nem az a vendégszeretet, amit a prospektusban ígértek! - kiáltja utána magyarul, majd inkább visszatér a hatalmas autóstérkép kibogarászásához. Nem is érti, hogy ezt miért tervezték az autókba, félvér lévén nem egyszer az anyja vitte ide-oda a fémmasinában, úgyhogy nagyon jól tudja, nem szerencsés útközben kicsomagolnia ezt a sofőrnek. Néhány húzott szemű turistalány nagy mosollyal az arcukon mutogatnak a Colosseumra, de mivel Kristóf pont előttük van, így először azt hiszi, őt akarják lefotózni.
- Ó hát persze hölgyeim, tessék csak! - Vigyorodik el a férfi, kitárja karjait, s mivel a lányok szintén nem értenek olaszul, és ezt inkább valami vidéki tájszólásnak hiszik, rögtön mennek is oda hozzá, hogy lekapják magukat egy őshonos spagettizabálóval.
- Szí, szí, merszi mádámok, jó utat hazafelé, akárhol is legyen az. - Búcsúzik el végül, mikor kifotózták magukat a diáklánykák, ő pedig végre visszatérhet a térkép kisilabizálásához. Csak tudná, hogy merre van ez a szökőkút, ami az itteni minisztériumba viszi.

[Kristóf]
Róma, Colosseum

Az utazás lényege, hogy váratlan dolgok történjenek.
Ez a kívánatos, ettől érdekes az egész.
Alkalmazkodj a helyzethez,
és próbáld meg kihozni belőle a maximumot.

Olaszország, a legszebb hely az egész Világon, legalábbis számomra. Imádom az itteni életvitelt, az emberek temperamentumát és úgy mindent. Amikor csak tehetem és van rá pénzem, akkor elutazom ide egy kicsit kikapcsolódni. Túlzásba sajnos eddig nem vittem, mivel ez csak a negyedik római utam, de egy ilyen kiruccanást minimum 1 hétre szoktam tervezni, de inkább 2. Róma minden utcasarkán van valami látnivaló, így az ember mindig talál valami újat.
Viszont én most nem csak kikapcsolódni vagyok itt, hanem sokkal inkább anyagot gyűjtök az új tantárgyamhoz, amivel majd következő félévben szeretnék előrukkolni. Reményeim szerint az iskola vezetősége is ugyan ilyen lelkesedéssel fogja fogadni, mint amilyen lelkesedéssel én nekiálltam a dolognak. Hogy mi is lesz az a tantárgy, nos az egyelőre még nem publikus.
Itt tartózkodásaim alatt sikerült felfedeznem egy fagyizót, ami nem messze van a Colosseumtól, és egész jutányos áron adják a finom olasz gelatot. Éppen azzal a kezemben sétálok vissza a Colosseum felé, amikor ismerős beszédre leszek figyelmes. Vagyis, hogy ismerős nyelvre. Valahol a közelben egy magyar férfi magyaráz valamit erőteljesen. Megtorpanok és forgolódni kezdek, így keresve az illetőt, aki magyarul hablatyol valamit. Hamar meg is lelem, akit keresek. Méghozzá két, szintén külföldi nő fogja közre. Felnevetek a gondolattól, hogy nyilván olasznak nézték a férfit, és ezért fotózkodnak annyira vele. Miután a fotók elkészültek, én pedig abbahagytam a nevetést, az ismeretlen magyar férfi felé veszem az irányt, aki háttal áll nekem. Odalépkedek mellé, majd megállok közvetlen mellette. Vállaink majdnem összeérnek, és én is elkezdem vizsgálni a térképet amit annyira bogarászik. Közbe nyalok egy-kettőt a fagyiból, mert elég gyorsan olvad.
- Itt vagyunk most, de amúgy fordítva fogod a térképet! Gondoltam szólok. - közlöm a fontosnak tartott információt, miközben mutatóujjammal rábökök az adott helyre a térképen, így megmutatva, hogy hol is vagyunk éppen. Újabb nyalás a fagyiból.
- Mit is keresünk? - nézem mereven a térképet, majd pedig egy széles mosoly mellett felpillantok a fiatal férfire, aki nemén belül a mutatósabb példányok közé tartozik.
- Esetleg tudok segíteni? - ajánlom fel az a kevés tudásomat, amim van a várossal kapcsolatban. Egy-két helyre lazán elnavigálom, és ha szépen meg is kér, talán meg is mutatom neki az utat, nem csak elmagyarázom.

Vanda
"Lóma"
avagy hogyan legyünk kreatívak, de ne fedjük fel magunkat egy muglivéla előtt




Ilyenkor jönne jól veszettül, ha előkaphatná a diófát és betájolhatná magát, de hát nem ért ő a térképekhez! Meg aztán, mint hivatalos minisztériumi alkalmazott, igazán nem tehet meg olyan ostobaságot, hogy lóbálja itt a pálcáját ekkora nyilvánosság előtt. Erőteljes tarkóvakarás közepette próbálja megfejteni, hogy a térképen hol is lehet most, mikor végre leesik neki, hogy a Colosseum is fel van tüntetve rajta.
~ Jaaaaaa, hogy ez nem a helyi kviddics pálya! ~ - kap a fejéhez, aztán elhúzza a száját. Hogy is gondolhatta, hogy ez a kör itt kviddicspálya? Mondjuk tény, hogy nem erőssége a seprűs sportág, de azért ennyire... Amíg szerfelett bogarássza, hogy merre lehet az az átkozott szökőkút, egy női hangra lesz figyelmes a háta mögül, de ebben az a legmegdöbbentőbb, hogy még érti is, amit mond.
- ... sünk? - Pislog egy párat bugyután, végül megfordul, hogy szembenézhessen a csilingelő nesz tulajdonosával.
~ Tyű... ~ - Ez az első gondolat, ami az eszébe jut a szőke hajú nő láttán, de igencsak meg kell emberelnie most magát. Egy angyal sietett a segítségére, és még magyarul is tud! Viszont vigyázni kell ám, nem lehet minden angyal boszorkány, az viszont biztos, hogy valahol vagy egy véla rejtőzött el ebben a nőstény egyedben, vagy csak feltűnően jól tartja magát pár ezer éves szárnyas létére.
- Hú... ööö... khm, persze. - Csal vigyort rögtön borostás a képére, de úgy dönt, a szemöldökhúzogatást most lehagyja a szokásos megszólításából. - Azt a szökőkutat keresem, ahova a pénzérméket szokták bedobálni. Aaaa kívánság-kutat, vagy mi a fenét. Egy kicsit elkavarodtam... de ebből nem derül ki, hogy az merre van.
Felemeli a kezében tartott, már bőven kibontott autós térképet, amit a gyenge tavaszi szellő lustán lobogtat.
- Ha esetleg tudna...nál...na segíteni, meghálálnám... - A szőke angyal viszont fagylaltot nyal, ami csak most tűnik fel neki, úgyhogy arra már nem lenne szerencsés befizetni. Gondolkozz Kristóf, gondolkozz...! - mondjuk egy kávémeghívással.