34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 01:03 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

Átéreztem Nathaniel landolását - az első néhány utam nekem is hasonló módon ért véget, és a hopp-hálózattal is meggyűlt párszor a bajom, főleg a román kandallók nem szerették a kiejtésemet. Mindenesetre, sem a srácnak, sem kedvencének nem esett nagyobb baja, úgyhogy amíg ők összeszedték magukat, én megszereztem a belépőnket - bár erre a környékre egyébként sem lehet véletlenül tévedni, a jelszót még így is elkérik és ha nem előre egyeztetett érkezésről lett volna szó, akkor még a patrónusommal is azonosítanom kellene magam.*
- Benézünk a konyhára, ha nem maradt a közös vacsorából, összeütünk valamit. Akkor mentem érted, amikor véget ért a szolgálatom, szóval akik velem végeztek, azóta ettek.-*Magyarázom, bár a munkaidőnk elég rugalmas, valamennyi rendszer van azért benne, van egy maximum óraszám, amit egyhuzamban lehet lehúzni, ha épp nem történik semmi. Jómagam azok közé tartozom, akiket gyakrabban ugrasztanak, ha valami történik, úgyhogy megszoktam, hogy alkalmazkodom a helyzethez.*
- Gyere mögöttem és nézz a lábad alá!-*Javaslom, ahogy két kisebb tűzgömböt gyúrok, egyet magam előtt, egyet nem sokkal mögöttem lebegtetve, hogy bevilágítsák a keskeny ösvényt, amit taposunk - érezhető, hogy nemrég eshetett, így a talaj csúszós és sáros, nem árt résen lenni. Ez persze nem akkora akadály, hogy ne lehetne közben beszélgetni, így ha kérdések érkeznek a hátam mögül, nyugodtan megválaszolom őket, kitelik az időnkből.*
- Holnap, ha minden jól megy. Éjjel nem szívesen vinnék magammal olyat, aki nem ismeri a terepet. Épp a világ legnagyobb rezervátumának területén lépkedsz, szóval el tudod képzelni, milyen óriási a hely.-*Most épp csak a legszélén járunk, mivel ide a legegyszerűbb behozni az élelmiszert és a tartalékokat, itt összpontosul a vezetés és a rezervátum többi részén elszórva vannak még őrtornyok, amik között kandallón át lehet közlekedni, de a rendszer zárt - nem lehet kijutni, hoppanálással és zsupszkulccsal sem.*
- Reggel körbevezetlek, addig majd mutatok térképet. Hét sárkányfaj él itt, és a jó ég tudja, hány nemzetiség képviselői, eléggé nemzetközi a csapat, meg kutatók is érkeznek. Az angoltudás aranyat ér, de néha egyszerűbb a kézzel -lábbal módszer, mert egek, egyesek akcentusa egyszerűen ellehetetlenít mindenféle kommunikációt.-*Igazán vicces helyzeteket tud az ilyesmi szülni, főleg kívülről nézve, bár szerencsére a terepen használt vezényszavakat mindenki megtanulja, idővel pedig összecsiszolódott a csapat, csak az új jövevények okoznak néha fejtörést.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 02:42 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Nekem megfelel - válaszolta Nath, és az aggodalmai rögtön elszálltak, legalábbis részben, amint ételről esett szó. Akármennyire is kellemetlenül érezte magát, addig csak közvetlenül az év végi események után jutott, hogy ne legyen még éhes sem.
Követte Riellt az utasítások szerint, hálásan fogadva a világító gömböt, aztán menet közben már Hanabi is újra kidugta az orrát cipzár résén, hogy ő is ismerkedjen az új környezettel, ahová csöppent. A fiúnak nagyon kellett figyelnie, hogy hova lép, hogy ne botoljon meg, de egész ügyes volt, csak egyszer akart hátulról Riell nyakába esni, ami azért valószínűleg dobott volna egy mínuszt a szimpátia szintre.
- Hű, az rengeteg - ámult el a fiú, mert ennyiféle sárkányra azért nem számított. - És te mindegyik fajtával dolgozol, vagy specialista vagy? - kérdezte, ezzel elindítva a rendes ismerkedési folyamatot, mert már nem csak Riell próbált beszélgetni, hanem őt is elkezdték érdekelni a dolgok. Tényleg jót tett neki a levegőváltozás, talán azért is, mert a kastélyban túl gyakran érezte azt, hogy még a falnak is füle van, ami tulajdonképpen így is volt. Nem mintha olyan nagy titkai lettek volna egyébként, csak éppen frusztrálta néha ez a környezet az utóbbi időben.
- Remek, angol az anyanyelvem - közölte Nath, bár úgy gondolta, hogy Riell a nevéből erre már bőven rájöhetett, igaz, a Bagolykőben annyiféle nemzet képviseltette magát, hogy teljesen lehetetlen lett volna egyesek felmenőit
- Milyen állatok élnek még az erdőben? - kérdezte, mikor valami fura hangot hallott, és ettől kíváncsi lett rá, hogy más mágikus lényekkel is összefuthatnak-e a napokban. Persze, mindenképp a sárkányok lesznek a fő attrakciók számára, főleg, ha még meg se eteti magát velük, úgyhogy már nagyon várta a reggelt.
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2014. május 6. 13:20
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 03:58 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

- Van valami, amit tudnom kéne? Allergia, vegetariánus vagy, esetleg rühellesz dolgokat?-*Érdeklődtem, puszta megszokásból, mert nem árt ezt is számításba venni, ha esetleg nekem kell kotyvasztanom. Errefelé nem tartottunk házimanókat, mindenki csinálta a maga dolgát és rendben tartotta a maga körletét, úgyhogy nem szorultunk rájuk. Általában kisebb szobákra voltunk osztva, mert a számos bestia és egyéb, véletlen által kijátszott események alaposan meg tudták kavarni az amúgy isrugalmas munkaidőt. Mindenkinek jobb, ha csak egy ember jövés-menése zavarja meg a pihenését, és nem egész falkák vándorlása.*
- Választhatsz amúgy, hogy a vendégszobában, vagy az enyémben akarsz-e aludni. A vendégszobák kicsit extrásabbak, de nagyobbak és valószínűleg nem leszel egyedül. Nálam viszonylag rend van és bármily hihetetlen, be tudom fogni a csőröm.-*Villantottam egy mosolyt hátrafelé, amíg egyenletes tempóban haladtunk előre - most még épp csak zöldültek a bokrok, némelyik virítani is kezdett, de az időjárás meglehetősen szeszélyes errefelé. Lehet, hogy még havat is látunk, ha folytatja ezt a rapszodikus váltakozást.*
- Mindegyikkel, bár fokozatosan tanultam meg bánni velük. Időszakonként változik, mi a dolgom. A költési időszakban a tojásokat felügyelem, mert a keltetőkben fenn tudom tartani a megfelelő hőfokot, aztán a kölykök is az én gondomra vannak bízva, ha úgy adódik. De ha valami gebasz van a terepen, akkor ott a helyem, hogy ne gyújtsák fel az erdőt, és hogy minél kisebb veszélyt jelentsenek. De szállítani is szoktam, mivel több nyelvet beszélek.-*Egyféle mindenes vagyok, mágiámnak, nyelvtudásomnak, gyakorlatomnak köszönhetően és bár fárasztó tud lenni, élvezem. Sosem bírtam huzamosabban a négy falat, szeretek kint lenni, mozogni, de elég ember van itt, hogy ne legyek teljesen magányos és mindentől elszigetelt. Jó így és remélem, hogy Nathnak is kedvére lesz ez a pár nap, amit itt tölt, még ha elsősorban nem is üdülni jött.*
- Az jó, azt beszélik a legtöbben. Ha meg nem válna be, akkor mutogass.-*Javasoltam, mert időről időre akadtak csoportjaink, akikkel meggyűlt a bajunk, nem mintha megoldhatatlan problémát jelentettek volna. A rezervátum a kezdetektől fogva így működött, úgyhogy ritkán fordult elő, hogy valami első esetben történt volna meg, a bejáratott rendszer általában ismert legalább egy megoldást.*
- Rengeteg. A varázstalan lények közül minden, ami erdei, szarvas, őz, vaddisznó, mókus, bagoly és társaik. Bestiából minden, amit a kastély környékén láthattál, van itt is: kertitörpe, jarvey, nogtail, knarl, tündér, pixi, bowtruckle, griffek, szárnyas lovak és még több is. Elég sok tűzróka van errefelé, de akad sárkányróka és coronus is. Szerintem órákig tudnám sorolni, inkább majd megmutatom - az utolsó este kimehetünk bestialesre.-*Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy lesz-e még ereje ilyesmire egésznapos edzések után, de a lehetőség adott. Napközben is össze fogunk futni lényekkel, de főleg hajnal és alkonyat táján mocorognak, amikor jól megfigyelhetőek, éjjel inkább a hangok alapján lehet megismerni őket. A csalogányok nemrég érkeztek, most tőlük hangos az erdő, nincs konkurenciájuk. Közben elérjük az erdőrész szélét és előttünk, még kicsit távolabb, láthatóvá válnak apró, szögletes fényfoltok, rendezett sorokban.*
- Az ott a végállomás.-*Intek előre, ahogy a nyílt részen már nem kell olyan gondosan figyelni az utat, bár mostanra épp csak kivehetőek az épület körvonalai, így nem sokat látni belőle. Bár, ha tippelhetek, Nathanielt úgyis a beltere, különösképp a konyhája érdekli, semmint építészeti szépségei.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 13:40 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Bármit megeszek, ami még nem zöld, és nem mászik le a tányéromról - mondta a vörös, abszolúte igazat állítva ezzel, mert igen kevéssé érdekelte őt olyasmi, mint az állott szó jelentése. Alapvetően az volt nála a helyzet, hogy minden jöhetett, amíg a penész nem kezdte el helyette megenni, csak a mennyiség a lényeg, de persze ő is szereti, ha valami finom, ízes, úgyhogy ha nem muszáj, akkor nem maradékon tengeti a napjait.
A szobákhoz kapcsolódó lehetőségeken elgondolkodott. Szívesebben ment volna vendégszobába, de ha nem egyedül lesz, akkor teljesen mindegy, hogy hol alszik, márpedig ebben az esetben előnyösebb, ha legalább olyannal van, akivel tud beszélni is.
- Nálad maradnék - döntött, miközben halványan ugyan, de visszamosolygott, aztán ahogy tovább haladtak, a másik lépéseit kezdte figyelni maga előtt. Ruganyos, erős léptek voltak, ideiglenes tanárának minden mozdulata arról árulkodott, hogy valóban otthon érzi magát a terepen és ide is való.
Közben Riell mesélni kezdett, Nathaniel pedig fülelt és elraktározta magában az információkat, elvégre nem árt, ha legalább pár alap dolgot tud a másikról. Tulajdonképpen úgy tűnt, hogy szerencséje van, mert talán másféle képzést kap majd így, mintha a projektmunkát is egy képzett tanár vezetné, ráadásul a sárkányok menők, lesz mivel dicsekedni, ha visszaér a kastélyba.
- Értem - bólogatott a fiú, bár ezt a másik nem láthatta. - És egyébként milyen nemzetiségű vagy? - érdeklődött, mert valahogy nem passzolt a fejében a fiú neve és arcvonásai, de ez persze nem jelentett semmit, simán lehet, hogy vegyes családból származik. Nem akart egyébként túlságosan személyeskedő lenni, de sajnálatos módon csak részben működött nála az a gát, ami még az illik-nem illik kérdezni dolgokat jelezte, úgyhogy eszébe sem jutott, hogy nem kellene máris a férfi családi hátterében kutakodnia.
- Bestiales! - csillant föl Nath szeme a szót hallva. - Nagyon jó lenne! - lelkesedett be egészen, mert kíváncsi volt, érdekelte az ilyesmi, még akkor is, ha ő magáról nem tudta volna elképzelni, hogy huzamosabb ideig a vadonban dolgozzon.
Közben egyre közelebb értek az épülethez, Hanabi is mocorogni kezdett, Nath pedig próbálta valahogy a lába csattogásával elnyomni a hangot, ahogy korog a gyomra. Evett pedig, mielőtt elkezdett összepakolni, de hát az már annyira régen volt...
Mikor beértek az épületbe, a vörös levette a hátizsákot és kiengedte Hanabit, hagy szaglálódjon a kicsi, még ha nem is mert elmozdulni a lába mellől.
- Tetszik a hely - jegyezte meg Nath, miközben körbenézett, aztán csalhatatlan megérzésével a konyha irányába fordult (bár ő nem látta, de Hanabival együtt), de nem indult el, mert nem akart pofátlannak tűnni, úgyhogy inkább Riellre nézett, várva, hogy mi lesz a következő lépés, elvégre lehet, hogy a férfi előbb lepakolna.
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 15:46 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

- Ilyenek nem fenyegetnek. Ilyenek szerintem egyetlen ételt sem fenyegetnek errefelé, semmi nem marad sokáig a hűtőben.-*Pontosítottam, mert bár volt mód arra, hogy a saját kis lakrészünkön is tároljunk elemózsiát, a többség beérte a közössel, és aki éhes, az nem sűrűn válogat. Legfeljebb az olyan dolgokat övezte némi gyanakvás, ami külföldről érkezett - például az occamys likőrt, amit az utolsó kínai csapat hozott ajándékba, de általában mindig akadt egy-két elvetemült figura, aki megkóstolta és vagy megette, vagy körbekínálta. Juteszembe...*
- A konyha elég nemzetközi, mert felváltva főzünk, plusz a vendégeskedők is beszállnak néha. Szóval lesz módod belekóstolni sok fura dologba.-*A kastély után ennek már nem kellene meglepetést okoznia, azonban még élénken él az emlékezetemben, mekkora eltérés, ha a manók válogatnak a külföldi ételekből és ha egy echte onnan származó ember áll a kondér felett. Eddig mondjuk többségében kellemes meglepetések értek, de akadt néhány elrettentő példa is.*
- Oké.-*A vérszegény mosoly is mosoly, úgyhogy némi haladást elkönyveltem, ami nem rossz ilyen rövid időn belül. Még mindig idegen vagyok számára, de talán a környezet majd segít, hogy kicsit elengedje magát és feszengés helyett inkább élvezze, hogy sokszínű emberekkel találkozhat. Nyilván, ezt az sem könnyíti meg, amit a professzor említett, de mivel nem ismerem a teljes történetet, nem bocsátkozom találgatásokba.
- Szlovákiai magyar. Az egyik nagyszülőm japán, ezért nem passzolhat a név meg a fizimiska.-*Egyáltalán nem szokatlan a kérdés, rengetegszer feltették már, de néha sokkal problémásabb elmagyarázni, mi is a szlovákiai magyar, Trianon és ezek, mintsem azt regélni el, hogyan is keveredett nagyapám Európa ezen furcsa pontjára. Nálam furábban csak az unokaöcséim hatottak, akik nővéremék révén javarészt Angliában nevelkedtek, bár gyakran hazalátogattak. Multikulturalitás a köbön.*
- Majd meglátjuk, hogy bírod a gyűrődést.-*Nevettem, nem gúnyosan, csupán mókás volt a hirtelen lelkesedés, mert ugyanerre a lehetőségre sokan egy egész napos kószálás után már csak párnába mormogott, érthetetlen szavakkal reagáltak. Az pedig hiábavaló reménység, hogy nem fogom a lehető legtöbbet kihozni ebből az egy hétből, amit gyakorlatra kiszabtak neki. Lehet, hogy nem vagyok hivatalos oktató, de ettől még nem lazsálással fogjuk tölteni az időt - sőt, meg merem kockáztatni, hogy egyes tekintetben még megterhelőbb is lesz.*
- Otthonos. Tartsd magad mellett Hanabit, errefelé többen birtokolnak különféle lényeket.-*Figyelmeztettem, mert bár igazi veszély nem fenyegette Hanát, azért akadhatott gond abból, ha a neveletlen hercegnő összefut az itteni bestiákkal. Ráadásul ha elkószál, mivel nincs nyakörve, sem azonosítója, még bajba is kerülhet, mivel nem ismerik. Ezt sem ártana majd orvosolni, de ez valószínűleg a holnapi program része lesz.
Csendes derűvel figyeltem, hogyan fordulnak csalhatatlan irányítűként a konyha felé.*
- A helyedben előbb leraknám a cuccom, megmosnám a kezem és levakarnám a sarat.-*Javasoltam, a folyosó felé indulva, úgyse volt messze a "szobám" - egy kényelmes, két ágyas, fürdővel és parányi előszobával ellátott zug. Az ajtót nem zárja semmiféle bűbáj, így egyszerűen kitárom, előreengedve vendégem, míg néhány pálcaintéssel meggyújtottam a fényeket. Én csak a kabátomat akartam lerakni, meg a bakancsot lecserélni valami könnyebbre, aztán a bejáraton kihajolva még felpucoltam a nyomainkat pár varázslattal, hogy ne legyen széthordva a kosz.*
- Szólj, ha kész vagy!-*Mondtam fennhangon, miközben ellenőriztem, hagytak-e számomra üzenetet, bagolypostát vagy bármi hasonlót. Eléggé futtában távoztam, egy zuhanyra szakítva csak időt, így ami napközben érkezett, az az asztalon várt rám. Ezeket olvasgattam várakozás közben, a bútordarabnak dőlve és lélekben egy tea után sóvárogva.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 14. 21:43 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Az tök jó! - jelentette ki boldogan, mert ennél jobb hírrel nehezen szolgálhatott volna egyelőre a másik. Ha a kaja jó, akkor már meglesz, nem lesz probléma, lesz sok energiája ésatöbbi, ésatöbbi.
Aztán nem sokkal később már Riell felmenőinél tartottak, és Nath kerek szemekkel nézett rá, mert eltartott egy darabig mire egész képpé varázsolta a fejében az információkat, mert a szlovákiai magyar dolgon neki bizony el kellett gondolkodnia, de aztán elkezdett bólogatni.
- Értem, akkor ezért - mondta, de a pillantása azért még egy darabig időzött a másik arcán. Ha nagyon nézte, akkor tényleg látszottak az európai vonások is, de elsőre nem jött volna rá, hogy nem tisztán ázsiai a férfi. Nem mintha amúgy annyira számítana, csak szimplán kíváncsi volt rá.
- Hm - hümmögött egy sort, mikor oda lyukadtak ki, hogy mennyire fogja bírni a kiképzést. Valójában egyelőre még mindig attól tartott, hogy semennyire sem, mert ha megmakacsolja magát az ereje akkor bajban lesz. Persze, egyelőre még nem tudja mi fog történni, de elég kevéssé vágyja, hogy használnia kelljen, hiába ez az ok, amiért itt van. De majd kiderül mit hoz a holnap.
- Rendben van. Amúgy is szeret az emberek mellett maradni, nem hiszem, hogy elkószálna. - A róka még mindig nem volt felnőtt, még nőni is fog valamennyit és okosodni, de egyelőre még az volt a legkedvesebb időtöltése, ha a gazdája vagy valamelyik szobatársa után koslatott, és közbe szimatolt, nézelődött. Valószínűleg úgy érezhette, hogy nagyobb biztonságban van, ha valaki van mellette.
A javaslatra Nathaniel megfordult, és kedvencét is terelgette, hogy eleget tegyenek Riell óhajának, és követték őt a szoba ajtajáig. Kicsit meglepődött rajta, hogy semmiféle kulcs vagy bűbáj nem került elő a bejutáshoz, mert ez azt jelentette, hogy nincs zárva, de nem szólt, feltételezte, hogy itt ez így szokás.
Miután lepakolt a vendégágyra, leült és lehámozta magáról a cipőt, viszont miközben előkaparta a papucsát, szétnézett a szobában. Kellemes helynek tűnt, otthonosnak és kényelmesnek.
- Naaa, nem illik egyből az ágyra mászni - fedte meg Hanabit, aki közben már kapaszkodott is a fekvőhelyre, majd visszatette őt a földre. - Legalább megmosnád a lábad, te - dorgálta, amiből a róka persze mit sem értett, de azért leült a földre, és bámulni kezdte.
- Kész vagyok - jelentette aztán kicsivel később Nath Riellnek, immár sármentes állapotban és tiszta kézzel, készen a vacsorára.
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 23. 15:20 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

- A nővéreimen kevésbé látszik. Bár a kastélyban már megszokhattad a keverékeket, akad belőlük bőven.-*A varázsvilágban egyáltalán nem számított ritkaságnak, hogy két, akár igen távoli országból és kultúrából származó mágus kössön házasságot - számukra az utazás nem akkora probléma, így kisebb akadályt jelent. Ráadásul az iskola hírneve is nőtt az elmúlt években, így egyre messzebbről is érkeznek diákok, főleg a különleges képességekkel bírók.
Nathaniel ezalatt kicsit magábaszállt, hagytam gondolkodni, majd kérdez, ha akar.*
- Mielőtt elhagyod Bagolykövet, nem ártana majd egy nyakörvet beszerezni neki. Egy csomó kellemetlenséget megspórol.-*Javasoltam, mert amíg az iskolában vannak, a legtöbben tudják, hogy kihez tartoznak az ilyen egzotikus lények, de a falakon kívül pont úgy nem szeretik az azonosító nélküli lényeket, mint a kóbor kutyákat. A rezervátumokban kifejezetten ügyeltek az ilyesmire, hogy közbe tudjanak lépni, ha az idegen állatok valamilyen betegséget vagy parazitát hurcolnának be magukkal.*
- Itt nincsenek tolvajok.-*Fűztem magyarázatként a nyitott ajtóhoz, Nathaniel meglepetését látva - egyrészt, az itteni felszerelés mindenkinek alapszükséglet, azon túl pedig csak személyes apróságok vannak, azok se mindenkinél. Nálam csak pár fénykép leledzett, egy gitár meg néhány könyv társaságában, bár a hangszer tokján látszott, hogy régóta nem nyúltak hozzá.
- Mondd neki, hogy "Le!" vagy "Lefele!", a földre mutatva vagy letéve, ha nem megy magától. Ha meg a földre kerül, akkor simogasd, dícsérd meg és meg fogja tanulni, hogy ne másszon fel - na persze, csak amíg nem látod.-*Javasoltam, egy többoldalas hivatalos levelet bogarászva, fel sem pillantva, mivel két-három sárfolt kedvéért feleslegesnek tartottam. Mindenesetre, ez egy egyszerű feladat mindkettejüknek, mert Nathnak szüksége lenne némi tekintélyre és következetességre, míg Hanabira úgy általánosságban ráfér a nevelés - kölyökként védettséget élvez, de ha ezt megszokja, akkor később vért fog vele izzadni, mire megtanítja az alapokra. A pár perc, amíg rendbeszedte a holmiját, elég volt, hogy átfussam a maradék postát, sürgősség szerint osztva szét, vacsora utánra halasztva a megválaszolásukat.*
- Akkor menjünk!-*Löktem el magam, hogy átsétáljunk az ebédlőbe - belépve látszott, hogy kényelmesen elfér itt akár néhány tucat ember is, de többnyire csak kisebb csoportok étkeztek egyszerre. Mostanra két-három kolléga ült csak az egyik sarokban, valószínűleg sakkozva, vagy kártyázva, épp csak intettek felénk. A konyhába érve már csak az elmosott, üres kondért láttam, így megtorpanás nélkül léptem a szekrényhez, hogy körülnézzek - valami gyors és egyszerű lett volna a legjobb.*
- Milánói?-*Érdeklődtem, miközben levadásztam a tésztát és megtöltöttem vízzel egy fazekat, csuklóból alágyújtva. A kelleténél jóval több vizet tettem oda - a felét leöntöm teának, bár most csak filteresem maradt, fájdalom. Alapszószunk volt, úgyhogy csak hagymát, fokhagymát és fűszereket szedtem össze pluszba - a hagymát felkockáztam és egy másik edényben rádobtam az olajra pirulni, míg a fokhagymát szinte papírvékonyra szeleteltem és mellé kapartam a deszkáról. Utána jöhetett a szósz, mivel érett paradicsom még nincs, kénytelen leszek beérni friss zöldfűszerrel - ilyesmit az ablakban nevelgetünk, bazsalikomot, rozmaringot, kakukkfüvet, kaprot és sok hasonlót, ezekből válogatok és dobálok még az öntethez. A maradék vízbe -miután leforráztam az earl greyem- sót, némi olajat öntök, mielőtt a tésztát is kifőzném - a szósz addig rotyoghat magának kis lángon, jobban kijönnek az ízek. Végül szűrés és tálalás következik, hagyom, hogy annyit szedjen, amennyi jólesik, a többi pedig nálam landol, mivel egész nap nem láttam meleg kaját.*
- Jó étvágyat!-*Ahogy nézem, kívánni se nagyon kell, tipikus tinédzser farkasétvágyhoz van szerencsém. Mindenesetre, most pár percig valószínűleg felesleges megpróbálnom beszélgetést kezdeményezni, úgyhogy megvárom, amíg ő szólal meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 24. 00:09 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Mhm - nyugtázta a javaslatot lényegében eleresztve a füle mellett, mert lehet, hogy az idegen jót akart, de nem azért ment tanulni, hogy ahhoz kapjon instrukciót, hogy hogyan bánjon Hanabival. Tulajdonképpen akár otthon is hagyhatta volna, de egyelőre jobbnak látta, ha nem hagy felügyelet nélkül egy tűzzel bánó lényt a szobájukban. Mindenesetre ezt a véleményét nem osztotta meg a másikkal, kár lett volna felesleges ellenségességet okozni ilyesmi miatt, úgyhogy csak ment vele tovább, amerre mutatta az utat, aztán az ajtónál a magyarázatot hallva is nehezen tudta eltüntetni a csodálkozó arckifejezését, de végül, miután végiggondolta a helyzetet, csak sikerült.
Odabent nem volt zsúfoltság, sőt, úgyhogy a vörös abban már biztos volt, hogy kényelmesen el fognak férni mind a hárman, anélkül, hogy különösebben zavarnák egymást - pláne mert biztos volt benne, hogy lényegében csak az alvás időt fogják itt tölteni, mert noha Riell nem tűnt egy hajcsárnak, arra azért mérget mert volna venni, hogy jól meg fogja dolgoztatni. Már ha sikerül. De ez csak részben múlott Nath saját akaratán.
Mikor Hanabi bepróbálkozott az ággyal, és Riell ismételten tanácsokkal látta el, először csak összehúzott szemmel bámulta egy darabig a férfi hátát. Továbbra sem tetszett neki, hogy beleszól, de amíg az ő holmiját koszolja a róka, addig nem fog kötözködni, ráadásul amúgy is lement már az ágyról, szóval felesleges az egész. Nem is válaszolt, hangot sem adott, értelmezze a férfi úgy, ahogy csak akarja. Valószínű egyébként, hogy a stresszhelyzet és az új környezet váltotta ki belőle ezt a dacos viselkedést, ami az utóbbi időben a személyiségében történt változások ellenére is a régi, gyerekes Nathanielt idézte.
Persze a tény, hogy vacsorázni indulhatnak, rögtön megenyhítette a hangulatát, és csendes egyetértésben ballagott Riellel a konyháig.
- Az remek lesz - vigyorgott egyet az előkerülő szószos üvegre. - Segítsek valamit? - érdeklődte aztán a férfire nézve. Nem volt egy nagy konyhai talentum, de alap dolgokat rá lehetett bízni, és valószínűleg eléggé kellemetlenül érezte volna magát, ha egy az egyben kiszolgálják, úgyhogy amíg a másik az étel nagyobbik részével foglalkozott, addig a vörös sajtot reszelt, amivel majd megszórhatják az ételt, ha a tányérra kerül.
Miután kész lett, Nath jócskán szedett a finomságból, de előtte még Hanabinak is tálalt, szórva neki egy adag bogárkát, amit magával hozott az etető táljával egyetemben. Aztán ő is nekifogott az evésnek, és elismerően pislogott Riellre.
- Nagyon finom! - összegezte viszonylag röviden a véleményét, közben kíváncsian keresve a tekintetével a választ arra, hogy maradt-e még olyan adag, amire nem tart senki sem igényt. - Abból kérsz még? - nézett Riellre, aztán a maradékot a saját tányérjára púpozta, és meglehetősen hamar eltüntette.
- Köszönöm a vacsorát! - vigyorgott az étkezés végeztével a férfire. - Mosogassak? - ajánlkozott ismét némi házimunkára, pláne, hogy ez azért varázsképességekkel nem volt egy nagy dolog, jószerével hozzá se kellett nyúlnia semmihez a pálcáján kívül.
- Most mi lesz, alszunk? Vagy van még valami látnivaló? - kérdezte aztán, mikor már a folyosón haladtak visszafelé. - De ha adsz valami könyvet, akkor nem zavarlak a munkádban, ha van még dolgod - tette hozzá, mert neki nem jutott eszébe még ilyesmit is bepakolni, és amúgy is akkor már nehéz lett volna a táskája.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2014. április 24. 00:10
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 24. 01:07 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

- Ha kilyukasztod a vasvillatekinteteteddel a kabátom, morcos leszek.-*Közöltem derűsen, mert hatodik érzékem volt arra, ha valaki ingerülten szurkászta a hátamat - talán mert elég gyakran történt, néha csak ismeretségeim elején, néha egész tartamuk alatt. Sajnos, immunis vagyok az ilyenekre, így Nathaniel minden néma rosszallása és daca Don Qiujote volt, ami derűszélmalmommal vívódott. Azonban a vacsora említése és közeledte elég hamar megbékítette, úgyhogy a konyhában már a pult környékén somfordált, amíg kotyvasztottam.*
- Reszelj sajtot, a többivel boldogulok.-*Intettem fejemmel a hűtő és a megfelelő szekrény felé, hagyva, hogy olyat és annyit reszeljen, amilyen tetszik neki. A csöndben halkan dúdolgattam, kitöltve a szavak helyét - a dal egy filmből származott, de mivel nem beszéltem franciául, sosem vállalkoztam a szöveg megtanulására, ezzel kegyelmezve mások fülének. As-tu déjà aimé pour la beauté du geste?
- Ahogy édesanyám mondaná, nem kell jól főzni, csak ritkán.-*Reagáltam le, mert valahol sejtettem, hogy Nath éhsége azért jócskán túlértékeli az egyébként teljesen átlagos spagettit. Relative csendben telt el a vacsora, beszélgetés helyett felváltva őt és a többiek játékát figyeltem, miután szokás szerint belapátoltam a kaját.*
- Ha gondolod, csak tessék.-*Vontam vállat, a mosogatóig vive a cuccok felét, hogy utána a kannához lépve előkeressem a sorból erőst kilógó gigászi bögrémet. Belecsaptam egy evőkanálnyi cukrot, majd nyakon öntöttem a mostanra méregerős teával, némi tejet adva még hozzá. Ez mindennapos kis szertartásom volt, bár nem mindig feketét ittam - útjaim során sokszor tettem kitérőket, hogy a világ minden tájáról hozzak mindenféle teákat, de a nagyobbik részüket nem itt tartottam. Ezen a héten jórészt Nath miatt éjszakázom a rezervátumban, egyébként visszatérek a lakásunkba, hogy legalább pár órát a kedvesemmel töltsek.*
- Sötétben nem sok értelmét látom a körbevezetésnek.-*Feleltem, miközben kezemben a pohárral kényelmesen ballagtam.*- Vár rám pár levél, de szerintem megírom, ha már alszol. Előtte nem ártana beszélgetni kicsit, a mágiádról is, hogy kitaláljam, mivel kezdjünk holnap.-*Vetettem fel, előre felkészülve a várható reakcióra - minden eddigi válasza távolságtartó, ha nem egyenest elutasító volt, bár nem vettem magamra, nem nekem szólt. Egyébként is lepergett rólam minden ilyen, elvégre remek kiképzést kaptam minden Rellonosok legrellonosabbjától. Figyelmeztettek és éreztem is, hogy óvatosan kell közelítenem, de ez mit sem változtatott azon, hogy meg kell törnöm a hallgatást és rávennem, hogy meghallgasson, ha be akarom váltani a tervhez fűzött reményeket. A szobába lépve begyújtottam a kandallóba, majd letelepedtem az ágyamra, kényelmesen elhelyezkedve a bögrémmel.*
- Mi számodra a tűz és a tűzmágia?-*Ennyit az óvatosságról. Azonban ez még nem volt annyira személyes kérdés, csupán egy olyan darab, ami elég váratlan és szokatlan lehetett, hogy ne legyen ideje megint bezárkózni. A teám fölött néztem rá, leplezetlenül, nyíltan nézve és várva válaszát. Nem csak a szavai, a rezzenései, a hangja, a mozdulatai, minden sokkal többet árulhatott el, mint hitte.
Utoljára módosította:Gabriel Garaf, 2014. április 24. 01:46
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 25. 00:42 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Halkan kuncogott a válaszon, mert ezt a mondást még nem hallotta, de roppant frappánsnak tetszett. Mindenesetre ő személy szerint teljesen meg volt elégedve Riell főzési tudományával, a milánói szintjén egészen biztosan, úgyhogy nem volt oka panaszra.
Miután a srác végzett a mosogatással, amivel a háláját nyilvánította ki a vacsoráért, követte Riellt a folyosón, lassan bólogatva a válaszra. Hát igen, most már valóban nem sokat látott volna, úgyhogy akár le is pihenhetnek, mert ha valaki, akkor ő aztán örülni fog az alvásnak, csak úgy, mint mindig. Aztán Riell mondandójának a második fele némileg megakasztotta, egy fél pillanatra még a járásban is. Sejtette, hogy előbb-utóbb sor kerül erre a beszélgetésre, de azt nem gondolta, hogy ennyire hamar. Nem örült neki, már csak azért sem, mert noha megpróbálta átgondolni, hogy mégis mit fog mondani ilyen helyzetben, mégsem jutott sokra, ráadásul nem is értette a miértjét, mert ő továbbra is biztos volt benne, hogy Riell mindent tud az év végén történtekről.
A szobába érve aztán Nath Hanabival együtt leült a számára kijelölt ágyra, és meglehetősen hasonló arcot vágott ahhoz, amilyet a halálraítéltek szoktak a kivégzésük előtt. Azt hitte, hogy a férfi egyenesen rá fog kérdezni az egész eseményre, legfőképp arra tekintettel, hogy miért is lett Gilbert megégetve, de végül nem ez történt, hanem egy meglepően átlagos, ámde Nath számára nehezen megválaszolható kérdést kapott. Kicsit ezen is meghökkent, mert ahogy jobban belegondolt, a saját véleményét kérték tőle, és nem pedig egy bemagolt magyarázatot, úgyhogy néhány másodpercnyi csend után rájött, hogy ez igenis ingatag talaj.
- Hát... - kezdett bele nem túl gördülékenyen a magyarázatba, és itt is hagyott jó pár másodperc szünetet, amíg legalább valami válaszfélét kapart össze fejben -, öhm... Ezt még sosem gondoltam át - vonta le a konklúziót, de nyilvánvaló volt, hogy igazi választ is várnak tőle, úgyhogy újra nekifutott. - Azt hiszem valami olyasmi, amit meg kell tanulnom uralni. Nem csak azért, mert akkor a hasznomra lehet, hanem azért is, hogy ne legyen más kárára - nézett Riellre, azon töprengve, hogy ez vajon megfelelő válasz-e. Tényleg így gondolta, de nem biztos, hogy a másik ezt akarta hallani.
- Szerintem a tűz alapvetően egy veszélyes elem - tette még hozzá, mert bár jó darabig nem foglalkozott ezzel a részével, most már erre a következtetésre jutott. Kár, hogy elég nagy áldozat kellett hozzá.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2014. április 26. 01:50
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 25. 02:02 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

Határozottan lógott valami a levegőben - valami, amiről nem akart beszélni, amit nem érthettem, de únos-úntalan súroltam és nem hagyhattam csak úgy, gondosan kerülve. Akármi is történt, még mindig görcsként rántotta össze lényét a legkisebb érintésre is, ösztönösen védekezővé válva, s bűntudat tapadt hozzá. A feszült tartás, a mindenre felkészült, elszánt arc vonásai, a sarokba szorított ember tekintete súgta mindezt.
Aztán csodálkozás és kicsivel később felismerés váltotta fel. Talán banálisnak tűnt a kérdésem, de fontos volt, most az egyik legfontosabb, amit feltehettem. Igen, az ő gondolatai kellettek, úgy, ahogy épp megszülettek, ha eddig még nem fogantak volna meg soha a fejében. Az ő darabkái, mert csak azokból rakhattam össze valódi képet, róla, az erejéről. Sokáig keresgélte a szavakat, tapogatózva és nehézkesen, meg-megtorpanva.*
- Ha könnyebb, mondd angolul.-*Javasoltam, mert az anyanyelv mindig hűbb tükröt tart annál, amit csak sokadikként tanultak, s lehet, segített volna megtalálni a megfelelő kifejezéseket. Végül rövid választ kaptam, nyers vázlatát annak, ami először eszébe jutott, ami a legfontosabbnak tűnt számára, komoly, talán komorsággal is árnyalt skiccet. Teámat kortyolva mérlegeltem a hallottakat, az ingoványos talaj miatt igyekezve óvatos maradni, de szócsűrésből és -csavarásból mindig is bukásra álltam.*
- Hmm...Miért?-*Az első válasza kiindulópontot jelentett, mivel Nathaniel elhatárolódott a mágiától - valami külsőként, idegenként kezelte, ami eleve gátat jelentett. Ez azonban kevés, többet kell hallanom, ha igazán érteni akarom a problémáját, mivel egyszerűen nem lettem beavatva a háttérbe, csupán annyit osztottak meg velem, ami elengedhetetlen volt, minden mást rám és Nathanielre bízva. Ő valószínűleg a "helyes" választ kereste, azonban ebben az esetben nem volt ilyen, nem az számított, én mit akartam hallani, hanem hogy ő mit és hogyan fogalmaz meg. Minden mondattal erősítette bennem a kezdeti benyomást, így kezem feltartva kértem szünetet és igazítottam ki.*
- Nem elem, az elemed. A részed és pontosan olyan, amilyen te vagy.-*Ezt valószínűleg kellemetlen lesz hallania, de ez az igazság és jobb, ha elkezdi emészteni, hogy bármi is történt, azért nem az erő, hanem ő maga a felelős. Ez valamennyi fegyverre, varázsra és hatalomra vonatkozott - sosem maga az eszköz, hanem hordozója volt a vétkes. Az előbb magát jellemzte, legalábbis azt, amilyennek jelenleg látja - veszélyesnek, betöretlennek, aki kárt tehet másokban és akinek nincs konkrét célja.*
- Ne hidd, hogy a többi elem nem képes iszonyatos pusztítást végezni. És néha szükség van arra is, hogy porrá és hamuvá legyen a régi, hogy a helyén új születhessen.-*Földrengés, orkán, árvíz tudott olyan félelmetes lenni, mint a féktelenül lobogó lángok, és nemcsak barátaim, a természet is számtalanszor megmutatta nekem az elemek mindkét arcát. Számtalan kérdésem volt még, de vártam, lassítva, hogy tovább tanulmányozhassam és jobban megválaszthassam, merre terelem a beszélgetést. Segíteni akartam, ám ezt nem lesz egyszerű megértetni, vagy inkább elhitetni vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 26. 01:50 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Megrázta a fejét, mert úgy volt vele, hogy ha elég ideje van rá, akkor ki fogja tudni fejezni magát magyarul is, hiszen már pár éve ezt használja napi szinten, és valójában a gond nem a nyelvvel volt ennél a kérdésnél. Elég nehezen is ment, hogy valamiféle választ összekaparjon, de azért meglehetősen erősen próbálkozott.
- Nem tudom. Kellett volna? - nézett a férfire kérdőn, érdeklődő tekintettel, mert azért valljuk meg, ezt a kérdést, hogy mit is jelent számukra a mágia, elég kevesen tennék fel magukban, és a vörös végképp nem volt hajlamos az efféle filozofálásra.
Aztán Nath folytatta, de Riell hamarosan megállította, a fiú pedig egy darabig kissé értetlenül nézett rá, miután meghallgatta a szavait. Érezte, hogy van különbség a kifejezések között, de elsőre sajnos végképp nem értette, hogy mire is gondol a másik. Valószínűleg az arcára is kiült, hogy most éppen újabb és újabb köröket fut a dolog körül fejben, míg végül csak eljutott hozzá a mondat mélyebb értelme is.
Az arca ezzel egyszerre elkomorult, és a továbbiakban nem volt hajlandó erről a kérdésről beszélni. Lehet, hogy elvileg olyan, mint ő, pontosabban ő formálja olyanná, mint önmaga, de ebben ő nem tudott hinni.
- A többi is tud, persze - bólintott aztán. - Az összes elemi mágus veszélyes - jelentette ki aztán, mert noha kezdetben nagyon szerette, hogy ilyesmit tanulhat, mostanára rengeteg dolog megkérdőjeleződött benne, kezdve azzal, hogy miért is nem arra mennek inkább, hogy elnyomják ezt a képességet, miközben, mint az ő példája is mutatta, a tanulásával túl nagy hatalom kerül olyanok kezébe, akik nem tudnak kellően megfontoltan bánni vele. Persze épp az lenne a cél, hogy megtanulják, igaz? Neki valahogy mégse ment, és ez lehet, hogy az ő hibája, de nem teszi könnyebbé azt, hogy elfogadja, ami történt.
Egy pillanatra megint azt a heves undort érezte, ami eleinte tört rá, mikor elindult az iskolából, de aztán két nagy levegővel csillapította magát. Ha ilyen indulatos lesz, akkor megint nem fog menni a varázslás, márpedig azt ő is belátta, hogy ezzel kell élnie, akkor pedig irányítani is tudni kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 23. 15:45 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

Türelmesen vártam, hogy összeszedje a gondolatait, nem szólalva meg többet, amíg ő nem találta meg a keresett szavakat. Tényleg nem a nyelv okozhatta a nagyobb gondot, hanem az, hogy nem sűrűn elmélkedett ilyeneken - ez magában nem rossz, de ebben a helyzetben nem árt, ha kicsit eltöpreng, legalább annyira, hogy érezze, itt szükséges gondolkodni.
- Ha nekem valami átértelmezi a világom és a feje tetejére állítja az életem, japp, szokásom. Sárvérű vagyok, így először sokként ért, hogy varázsló vagyok, utána pedig jött az elementármágia, ami szintén életre szóló. Lehetőségek, szabályok, felelősségek egész sora jár mindkettővel, ráadásul azt jelentette, hogy egyik pillanatról a másikra már nem az vagyok, aki voltam.-*Kicsit sem sarkítottam, mert életemnek három olyan pontja volt, ami óriási útelágazást jelentett, ahol le kellett ülnöm és elgondolkodni, mit szeretnék. Lehet, hogy végül a döntésnél az intuíciómra hagyatkoztam és az érzéseim vezéreltek, de sosem csak úsztam az árral, ahhoz túl sok álmom és vágyam volt. Az pedig, hogy elfogadjuk ezeket a váratlanul kapott erőket, a kulcsa annak, hogy uraljuk - ha valami idegennek tekintjük, amihez nem is akarjuk, hogy közünk legyen, akkor önmagunk egy részét tagadjuk, ami az esetek 99%-ában csúnyán visszaüt.
Ha lassan is, de megértette, mit takar az árnyalatnyinak tűnő különbség, de komoran hallgatva lépett át a témán. Ez az elzárkózás gondot fog jelenteni - nem erőltettem a témát, mert az elkövetkező napokban számtalan lehetősége lesz megtapasztalni, hogy amit mondtam, igaz. Nem első este kell meggyőznöm, hanem az egy hét alatt, amit itt tölt, ami épp elég időt ad, hogy semmit se kelljen erőltetnem.
- Aa! Helyes megfogalmazás.-*Emeltem fel a kezem.*- Az ember a veszélyes. Nem a pálca, nem az elem, nem a fegyver, hanem az, aki a kezében tartja.-*Kijelentésemhez képest meglehetősen komolytalannak hatott, ahogy a párnának dőlve, a kezemben tartott csupor teát kortyolgatva ilyen szavakkal dobálózom, de csak a látszat volt megtévesztő. Végképp nem vettem félvállról ezt a beszélgetést, és Nathaniel reakcióját látva, nem jártam messze a probléma gócpontjától - viszolygás ült ki az arcára, majd néhány lélegzetvétellel később eltűnt, vagy inkább, elnyomták. Újra elfojtást láttam és éreztem, ami olyan, mint a kukta alatt szítani a tüzet, apránként növeli a nyomást és ha nincs szelep, akkor a végén robban. Ez hozta meg a döntést, hogy mégsem engedem el csak úgy, mert ez a viselkedés veszélyes, rá és mindenki másra nézve is.*
- Mi történt voltaképp?-*Piszkáltam meg Pandóra szelencéjének fedelét, ostoba, kíváncsi gyerekként feszegetve az azt lezáró pántot - valóban nem sokat tudtam azon kívül, hogy balesetet okozott és ez annyira megrázta, hogy egy időre elvesztette a varázserejét, amit azóta sem tud maradéktalanul kihasználni. Azt hiszem, a prof körültekintésén kívül egy Lyrának is köszönhető, akivel hasonló körülmények közt ismerkedtem össze és vadidegenként is tudtam valamennyit segíteni, bíztak a képességemben. Ez a helyzet azonban egészen más hozzáállást követelt meg, egyre inkább éreztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 5. 20:42 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Készségesen végighallgatta amit Riell mondott, de nem volt hozzáfűznivalója. Igazából elmondhatta volna, hogy számára még az sem volt nagy megrázkódtatás, hogy kiderült, varázsló, hiszen a testvéréről már előbb kiderült és nem volt számára nagy szám, hogy neki is ereje van. Valójában sosem irigykedett Tristanra ezért, Nath sokkal földhözragadtabb volt ilyen tekintetben, még ha el is fogadta, hogy létezik ilyesmi, annak ellenére sem vágyott rá igazán már nyolc-kilenc évesen sem, és hogy mégis így esett, azt is csak vállrándítással fogadta el. Az elemi mágiának felnőttebb fejjel már tudott örülni is, eleinte nagyon bírta a dolgot, most viszont már csak púp a hátán. Neki maximum az jutott néha eszébe, hogy jobb lenne muglinak lenni, mert noha már legalább valami bimbózó motivációja volt a jövőt illetően, de ez még koránt sem volt cél. Ahogy ezidáig soha semmi.
És aztán újabb szavak következtek, újabb mondatok és gondolatok, Nathaniel pedig egyre inkább magába burkolózott. Nem akarta ezt az egészet megbeszélni ezzel az idegennel. Nem akart itt lenni sem igazából, sem pedig azt, hogy bárki is megmondja neki, hogy mit kell tennie, vagy hogy kioktassa őt, és bármennyire is igyekezett, hogy ne látszódjon rajta, biztos volt benne, hogy kiültek az arcára a gondolatai, ő egyszerűen olyan típus volt.
Megint nem válaszolt. Nem tetszett neki az irány, amerre haladtak, és mivel továbbra is biztos volt benne, hogy nem akasztották csak úgy valakinek a nyakába anélkül, hogy beszámolót adtak volna neki a történtekről, nem is értette az egészet. A pohár pedig akkor telt be, mikor ennek ellenére a férfi kerek-perec rákérdezett a dologra.
- Már elnézést, de ehhez az ég világon semmi közöd - közölte villámló tekintettel még a testbeszédével is szinte falat vonva kettejük közé, minden rezzenésével azt sugallva, hogy ha folytatják a kérdezősködést, annak nem lesz jó vége. Most még nem volt hangos, visszafogta magát, de ez érzékeny pont volt számára, kellemetlen téma, és baromira nem akart belemenni. Nem most, nem itt, nem vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek